1.

Az állami kutatószervezetek hosszú távú stratégiájának és feladatának részeként ki kell alakítani – és mind az intézményen belül, mind azon kívül népszerűsíteni kell – a szellemi tulajdonra vonatkozó politikát, és ezzel egyidejűleg létre kell hozni egy kizárólagos kapcsolattartási pontot.

2.

E politika keretében egyértelmű szabályokat kell lefektetni az egyetemi dolgozók és hallgatók számára, különösen a potenciális kereskedelmi értékkel rendelkező új ötletek nyilvánosságra hozatalára, a kutatási eredmények tulajdonjogára, nyilvántartások vezetésére, az érdekellentétek kezelésére és a harmadik felekkel való kapcsolatukra vonatkozóan.

3.

Az állami kutatószervezet stratégiájával és feladatával összhangban, valamint a társadalmi és gazdasági előnyök optimalizálása érdekében támogatni kell a szellemi alkotások számbavételét, hasznosítását és – adott esetben – védelmét. E célból különböző megközelítéseket lehet alkalmazni – esetlegesen az érintett tudományos vagy műszaki területhez igazodva –, mint például a „közkinccsé tétel” vagy a „nyílt innováció” stratégiája.

4.

Megfelelő ösztönzéssel biztosítani kell, hogy minden érintett dolgozó tevékeny szerepet játsszon a szellemi tulajdonra vonatkozó politika végrehajtásában. Ezek az ösztönzők ne kizárólag pénzügyi jellegűek legyenek, hanem segítsék elő a szakmai előrelépést is azzal, hogy a tudományos követelmények mellett a szellemi tulajdonnal és a tudásátadással kapcsolatos megfontolásokat is beépítenek a kutatószervezetekben dolgozók szakmai értékelésére szolgáló eljárásokba.

5.

Meg kell fontolni, hogy az állami kutatószervezetek hozzanak-e létre koherens portfóliót a szellemi alkotásokból – például meghatározott technológiai területen –, illetve adott esetben más állami kutatószervezetek szellemi tulajdonjogait is magában foglaló szabadalmi társulást vagy szellemi tulajdonközösséget. Ez megkönnyítheti a kutatási eredmények hasznosítását a várható bevételek egyfajta kritikus tömegének elérése és a harmadik feleket terhelő költségek csökkentése révén.

6.

Képzési programokkal emelni kell az egyetemi hallgatóknak és a kutatóknak a szellemi tulajdonnal és a tudásátadással kapcsolatos tudatosságát, valamint biztosítani kell, hogy a szellemi tulajdonnal és a tudásátadással összefüggő projektek irányításáért felelős személyek megfelelő képességekkel rendelkezzenek, és részesüljenek a szükséges képzésekben.

7.

Olyan kiadási/ismeretterjesztési politikát kell kialakítani és terjeszteni, amely elősegíti a kutatási és fejlesztési tevékenységek eredményeinek széles körben való elterjesztését (például szabadon hozzáférhető publikációk révén), miközben – a lehető legkorlátozottabb mértékben – a szellemi tulajdonjogok védelme érdekében lehetőséget teremt a késleltetett közzétételre.

8.

Az állami finanszírozású kutatásokból származó eredmények felhasználásának elősegítése, valamint társadalmi és gazdasági hatásaik optimalizálása érdekében számba kell venni minden lehetséges hasznosítási mechanizmust (licenciák vagy spin-off vállalkozások) és a hasznosításba bevonható minden lehetséges partnert (spin-off vagy hagyományos vállalkozások, más állami kutatószervezetek, befektetők, innovációtámogatási szolgálatok vagy ügynökségek), és ezek közül ki kell választani a legmegfelelőbbeket.

9.

Noha a szellemi tulajdonra és a tudásátadásra vonatkozó proaktív politika többletbevételeket eredményezhet az állami kutatószervezetek számára, ilyen politika kialakítása nem elsődleges célkitűzés.

10.

Biztosítani kell, hogy az állami kutatószervezetek – a technikailag képzett személyzeten felül – igénybe vehessenek szakmai tudásátadási szolgáltatásokat, vagy rendelkezzenek ilyenekkel, beleértve a jogi, pénzügyi, kereskedelmi és szellemi tulajdonvédelmi tanácsadók segítségét.

11.

Licenciákra vonatkozó politikát kell kialakítani és közzétenni annak érdekében, hogy az állami kutatószervezet licenciákra vonatkozó gyakorlata egységes, a licenciákat érintő ügyletekkel kapcsolatos eljárás pedig tisztességes legyen. Különösen az állami kutatószervezetek tulajdonában álló szellemi alkotások átruházásakor, illetve kizárólagos licenciák odaítélésekor (1) kell körültekintően eljárni, és főként a nem európai harmadik felekkel kötendő ügyletek tekintetében. A hasznosítási célú licenciák odaítélésére megfelelő pénzügyi vagy egyéb ellenérték fejében kerülhet sor.

12.

Olyan spin-off vállalkozások létrehozására vonatkozó politikát kell kialakítani és közzétenni, amely lehetővé teszi az állami kutatószervezetekben dolgozók számára, illetve ösztönzi őket arra, hogy – adott esetben – részt vegyenek spin-off vállalkozások létrehozatalában, valamint amely egyértelművé teszi a spin-off vállalkozások és az állami kutatószervezetek közötti hosszú távú kapcsolatokat.

13.

Egyértelmű elveket kell meghatározni a tudásátadásból származó pénzügyi ellenszolgáltatásoknak az állami kutatószervezet, az érintett kutatóhely és a szellemi alkotásokat létrehozók közötti megosztásával kapcsolatban.

14.

Nyomon kell követni a szellemi tulajdon védelmére és a tudásátadásra irányuló tevékenységeket, valamint a kapcsolódó eredményeket; ez utóbbiakat rendszeresen nyilvánosságra kell hozni. Hasznosításuk elősegítése érdekében láthatóbbá kell tenni a magánszektor számára az állami kutatószervezetek kutatási eredményeit, valamint a vonatkozó szakismereteket és szellemi tulajdonjogokat.

15.

Az együttműködés keretében és a szerződés alapján végzett kutatási tevékenységnek összhangban kell lennie valamennyi fél feladataival. E szabályoknak tekintettel kell lenniük a magánforrásból származó finanszírozás mértékére, és összeegyeztethetőnek kell lenniük a kutatási tevékenység céljaival: különösen a kutatás társadalmi, gazdasági és kereskedelmi hatásainak optimalizálásával; az állami kutatószervezetek azon célkitűzésével, hogy tevékenységük vonzó legyen a kutatásokat finanszírozó magánforrások számára; a szellemi tulajdonnal kapcsolatos olyan szemléletmód kialakításával, amely lehetővé teszi az egyetemi és az együttműködés keretében végzett kutatások folytatását; valamint a K+F eredmények elterjesztését akadályozó tényezők kiküszöbölésével.

16.

A szellemi tulajdonnal kapcsolatos problémákat vezetői szinten és a lehető leghamarabb – lehetőség szerint a kutatás megkezdése előtt – tisztázni kell. A szellemi tulajdonnal kapcsolatos problémákba beletartozik a kutatás során keletkező szellemi alkotások (a továbbiakban: új ismeretek) tulajdonjoga; a már a kutatás megkezdése előtt a felek tulajdonába tartozó, és a kutatás elvégzéséhez vagy a kutatási eredmények hasznosításához szükséges szellemi alkotások (a továbbiakban: meglévő ismeretek) számbavétele; az új és a meglévő ismeretekhez az említett célokból való hozzáférést biztosító jogok (3); valamint a bevételek elosztása.

17.

Együttműködés keretében végzett kutatás esetén az új ismeretek tulajdonjoga azt a felet illeti, amelyik az ismeretet létrehozta, de ezek az ismeretek átadhatók a többi félnek olyan előzetesen megkötött szerződés alapján, amely megfelelően tükrözi a felek érdekeit, feladatait, valamint pénzügyi és egyéb hozzájárulásait. Kutatási szerződés esetén az állami kutatószervezet által létrehozott új ismeretek tulajdonjoga a magánfelet illeti. A kutatások nincsenek hatással a meglévő ismeretek tulajdonjogára.

18.

A hozzáférési jogok (3) kérdését vezetői szinten és a lehető leghamarabb – lehetőség szerint a kutatás megkezdése előtt – tisztázni kell. Amennyiben a kutatás elvégzéséhez vagy valamelyik fél új ismereteinek hasznosításához szükséges, hozzáférést kell biztosítani a több fél tulajdonát képező új vagy meglévő ismeretekhez, olyan feltételekkel, amelyek megfelelően tükrözik a felek érdekeit, feladatait, valamint pénzügyi és egyéb hozzájárulásait.

1.

Az egyetemek és az ipar közötti tudásátadás a tagállamban állami kutatásokat finanszírozó valamennyi szervezet számára stratégiai és gyakorlati prioritás mind nemzeti, mind regionális szinten.

2.

E területért minisztérium felelős, amelynek feladata a tudásátadást támogató kezdeményezések minisztériumok közötti koordinációja.

3.

Minden tudásátadási tevékenységgel foglalkozó minisztérium és regionális államigazgatási szerv kijelöli azt a tisztviselőt, aki e tevékenységek hatásainak figyelemmel kíséréséért felelős. Ezek a tisztviselők rendszeresen találkoznak annak érdekében, hogy információt cseréljenek, valamint megvitassák a tudásátadás fejlesztésének lehetőségeit.

4.

Támogatják az állam által finanszírozott kutatásokból származó szellemi tulajdon megfelelő kezelését, amely megköveteli a megállapított elvek tiszteletben tartását, és az ipar jogos érdekeinek (például a kutatási eredmények bizalmas kezelésére irányuló ideiglenes kötelezettségek) figyelembevételét.

5.

A kutatáspolitika támogatja a magánszektor bevonását a technológiai szükségletek meghatározása, a kutatásba való magánbefektetések ösztönzése és az államilag finanszírozott kutatásokból származó eredmények hasznosításának ösztönzése céljából.

6.

Az állami kutatószervezetek és az ott dolgozók megfelelő forrásokat és ösztönzést kapnak arra, hogy részt vegyenek a tudásátadással kapcsolatos tevékenységekben.

7.

Intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy az állami kutatószervezetek igénybe vehessenek és könnyebben alkalmazhassanak képzett munkavállalókat (például technológiaátadási szakembereket).

8.

Mintaszerződéseket, valamint a – bizonyos kritériumok alapján – legmegfelelőbb mintaszerződés kiválasztását megkönnyítő döntéshozatali eszközöket tesznek elérhetővé.

9.

Mielőtt új mechanizmusokat (például mobilitási vagy finanszírozási programokat) hoznak létre a tudásátadás támogatására, konzultálnak az érintettekkel, beleértve a kis- és középvállalkozásokat, a nagyvállalatokat, valamint az állami kutatószervezeteket.

10.

Elősegítik az állami kutatószervezetek erőforrásainak egyesítését helyi és regionális szinten, ha ezen intézmények kutatásra fordított kiadásai nem érik el azt az összeget, amely indokolná saját tudásátadási szolgálat létrehozását vagy szellemi tulajdonvédelmi menedzser alkalmazását.

11.

A spin-off vállalkozások alapítását támogató programokat indítanak, amelyek keretében egyfelől vállalkozói képzésekre kerül sor, másfelől hangsúlyt fektetnek az állami kutatószervezetek, valamint a helyi inkubátorházak, befektetők, vállalkozástámogatási ügynökségek stb. közötti szoros együttműködésre.

12.

Szakemberek alkalmazására is kiterjedő állami forrásokat biztosítanak a tudásátadási tevékenységek, valamint a vállalkozásoknak az állami kutatószervezetek felé irányuló kötelezettségvállalásai finanszírozására.

13.

A nemzeti határokon átnyúló tudásátadás és a más országbeli felekkel való együttműködés támogatása érdekében egyértelmű szabályokkal meghatározzák az állami forrásokból finanszírozott kutatásokból származó szellemi alkotások tulajdonosát, valamint ezeket az információkat – a tudásátadással összefüggő finanszírozási feltételekkel együtt – könnyen hozzáférhetővé teszik. Az Európai Unió legtöbb tagállamában, a szellemi tulajdonjogoknak az állami kutatószervezetek vonatkozásában kialakított, alapértelmezés szerinti rendszere az intézmény tulajdonjogának elvén alapul, szemben az e jogokat a „professzorok kiváltságának” tekintő megoldással.

14.

Nemzetközi kutatási együttműködési megállapodások megkötésekor a projektben részt vevő országok általi finanszírozásra vonatkozó feltételekben minden közreműködő számára azonos jogokat biztosítanak, különös tekintettel a szellemi tulajdonjogokra és az azokból fakadó felhasználási korlátozásokra.

15.

Az állami kutatásokat finanszírozó szervezetek szabad hozzáférést biztosítanak az állami finanszírozású kutatásokból származó lektorált tudományos publikációkhoz.

16.

Elősegítik a kutatási adatokhoz való szabad hozzáférést – tiszteletben tartva az adatok kereskedelmi hasznosításával kapcsolatos korlátozásokat –, összhangban „Az állami finanszírozású kutatások adataihoz való hozzáférésre vonatkozó OECD-elvek és -iránymutatások” című dokumentumban foglaltakkal.

17.

A szabad hozzáférésre irányuló politika keretében, állami finanszírozással kialakítják a kutatási eredmények archiválási rendszereit (például a világhálón elérhető tárhelyeket).

18.

Kialakítják az állami kutatószervezetek által a tudásátadás terén elért fejlődés nyomon követéséhez és elemzéséhez szükséges mechanizmusokat; például éves jelentés készítésére kérik fel ezen intézményeket. Ezeket az információkat, valamint a vonatkozó bevált módszereket a többi tagállam rendelkezésére bocsátják.