EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014PC0397
Proposal for a DIRECTIVE OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL amending Directives 2008/98/EC on waste, 94/62/EC on packaging and packaging waste, 1999/31/EC on the landfill of waste, 2000/53/EC on end-of-life vehicles, 2006/66/EC on batteries and accumulators and waste batteries and accumulators, and 2012/19/EU on waste electrical and electronic equipment
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv, az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv, az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról
/* COM/2014/0397 final - 2014/0201 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv, az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról /* COM/2014/0397 final - 2014/0201 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A
JAVASLAT HÁTTERE 1.1. Háttér-információk Az Európai Unió gazdasága jelentős
mennyiségű potenciális másodnyersanyagtól esik el a különböző
hulladékáramokban. Az EU-ban 2011-ben összesen mintegy 2,5 milliárd tonna
hulladék képződött. Például az Unióban képződő települési
hulladéknak mindössze 40%-a került újrafeldolgozásra, a többit vagy
hulladéklerakókban helyezték el (37%), vagy elégették (23%), pedig ebből
körülbelül 500 millió tonna másként újrafeldolgozható vagy újrahasználható lett
volna. Az EU így komoly lehetőségeket szalaszt el az
erőforrás-hatékonyság javítása és a körkörös gazdaság kialakítása
szempontjából, márpedig ez gazdasági növekedést és új munkahelyeket
eredményezhetne, és csökkenthetné az üvegházhatásúgáz-kibocsátást és Európa
importált nyersanyagoktól való függőségét. Probléma az is, hogy az Unió egyes tagállamai
nem egységesek a szabályozás végrehajtásában. A 2011. évben hat tagállamnak
sikerült 3% alá szorítania a hulladéklerakókba kerülő települési hulladék
részarányát, miközben 18 tagállam esetében ez az arány 50% felett volt,
bizonyos esetekben pedig a 90%-ot is meghaladta. Ezek az adatok arra utalnak,
hogy nagyok a különbségek az egyes tagállamok hulladékgazdálkodási
teljesítményében. Ezeket a különbségeket sürgősen csökkenteni kell. 1.2. A javaslat okai és céljai Az elmúlt időszak tendenciái arra
engednek következtetni, hogy az erőforrás-hatékonyság területén további
javulás érhető el, és ez komoly gazdasági és társadalmi előnyökkel
járhat. A hulladék erőforrásként való kezelése alapvető eszköze az
erőforrás-hatékonyság növelésének és egy valóban körkörös gazdaság
létrehozásának. Az elmúlt időszakban a
hulladékgazdálkodási gyakorlat javítása, az újrafeldolgozási folyamatokra
irányuló innováció ösztönzése, a hulladéklerakók igénybevételének korlátozása
és a fogyasztói magatartás megváltozásának előidézése szempontjából a
legfontosabb eszköz az európai jogi szabályozás és ezen belül a jogilag
kötelező célértékek előírása volt. A hulladékpolitika továbbvitele
jelentős előnyökkel járhat: fenntartható növekedést generálhat és új
munkahelyeket eredményezhet viszonylag kevés költséggel, miközben környezetünk
állapotának javításához is hozzájárul. Ez a javaslat annak nyomán született, hogy
három irányelv (a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv,[1] a hulladéklerakókról
szóló 1999/31/EK irányelv[2]
és a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv[3]) esetében most kell
felülvizsgálni a hulladékgazdálkodási célértékeket. Ennek apropóján a javaslat
igyekszik megoldást adni a fentiekben ismertetett helyzetre, és mindezt az
erőforrás-hatékonysági útitervvel[4]
és a hetedik környezetvédelmi cselekvési programmal[5] összhangban teszi,
amelyekben a tagállamok célul tűzik ki a hulladékhierarchia[6] maradéktalan
tiszteletben tartását valamennyi tagállamban, a hulladéktermelés abszolút és
egy főre jutó mennyiségének csökkentését, valamint a szükségtelen
élelmiszer-hulladék elleni küzdelem átfogó stratégiájának kidolgozását,
mindezeken keresztül pedig azt, hogy biztosítják a hulladék magas színvonalú
újrafeldolgozását és az újrafeldolgozott hulladék – mint az Unió fontos,
megbízható nyersanyagforrása – felhasználását, továbbá hogy a hulladék
energiatermelési célú hasznosítását a nem újrafeldolgozható hulladék
hasznosítására, a hulladéklerakók igénybevételét pedig a nem hasznosítható
hulladék elhelyezésére korlátozzák. A javaslat emellett az EU
nyersanyag-politikai kezdeményezésének[7]
végrehajtásához is hozzájárul. Mindemellett a javaslat olyan intézkedéseket
is tartalmaz, amelyek egyszerűsítik a csomagolásról és a csomagolási
hulladékról szóló 94/62/EK irányelvben, az elhasználódott járművekről
szóló 2000/53/EK irányelvben[8]
és az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és
-akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelvben[9]
foglalt jelentéstételi kötelezettségeket. 2. AZ
ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 2.1. Tanulmányok Az elmúlt két év folyamán három fő
tanulmány készült a hatásvizsgálat és a jogalkotási javaslat alátámasztására,[10] amelyek az EU
hulladékjogi előírásainak végrehajtásával és továbbfejlesztésével
kapcsolatos műszaki, társadalmi-gazdasági és költséghatékonysági
kérdéseket elemzik. 2.2. Belső konzultáció A Bizottság 2012. április 16-án operatív
hatásvizsgáló csoportot hozott létre. A csoport öt ülésén való részvételre a
Bizottság Főtitkárságának, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának
(ECFIN), Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóságának (ENTR),
Éghajlatpolitikai Főigazgatóságának (CLIMA), Közös Kutatóközpontjának (JRC)
és Statisztikai Hivatalának (Eurostat) képviselői kaptak felkérést. A
testület figyelemmel kísérte a hatásvizsgálat összeállítását. 2.3. Külső konzultáció A Bizottság összeállította a felmerülő
kérdések első indikatív listáját, majd 2013 februárjában megkezdődtek
az első interjúk a főbb érdekeltekkel. A konzultáció
minimumszabályait betartva 2013 júniusától szeptemberéig internetes konzultáció
is zajlott. A konzultációra 670 hozzászólás érkezett, ami
mutatja az EU-ban folyó hulladékgazdálkodás helyzete iránti nagy
érdeklődést és az EU fellépésével kapcsolatos fokozott elvárásokat ezen a
területen. 2.4. Hatásvizsgálat A javaslat előterjesztésével
egyidejűleg a Bizottság közzéteszi a hatásvizsgálat eredményeit tartalmazó
jelentését és ennek vezetői összefoglalóját is. A jelentés értékeli az EU
hulladékgazdálkodási gyakorlatának javítására adódó különböző
szakpolitikai beavatkozási lehetőségek legfontosabb környezeti, társadalmi
és gazdasági hatásait. A legmegfelelőbb eszközök és célértékek kiválasztása
érdekében, figyelemmel a költségek minimalizálása és az előnyök
maximalizálása iránti igényre is, a vizsgálat során különböző mértékben
ambiciózus lehetőségek értékelésére és az „alapforgatókönyvvel” való
összevetésére került sor. A Bizottság Hatásvizsgálati Testülete 2014.
április 8-án kedvező véleményt nyilvánított a hatásvizsgálatról, de több
ajánlást is megfogalmazott a jelentés finomhangolására. A testület kérte a
probléma egyértelműbb meghatározását és az új közbenső célértékek
egyértelműbb megindokolását, a hulladéklerakás tilalma melletti érvek
megerősítését a szubszidiaritás és az arányosság elve tükrében, az összes
tagállamra vonatkozó egységes célértékek jobb megindokolását, valamint annak
részletesebb megmagyarázását, hogy a javaslat hogyan veszi figyelembe a
tagállamok eltérő teljesítményét. A hatásvizsgálatban meghatározott
szakpolitikai beavatkozási lehetőségek részletes vizsgálata nyomán a
Bizottság megállapította, hogy a 2. és a 3.7. lehetőség együttes
alkalmazása a következő előnyökkel jár: –
csökkennek az adminisztratív terhek különösen a
kisméretű létesítmények és vállalkozások számára, egyszerűbbé és
jobbá válik a végrehajtás, és a célértékek mindenkor alkalmasak maradnak a
kitűzött célok teljesítésének elősegítésére, –
nő a munkahelyek száma: 2030-ig
180 000 új munkahely jöhet létre közvetlen módon, és ezek többsége
nem helyezhető át az EU-n kívülre, –
csökken az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG)
kibocsátása: 2014 és 2030 között mintegy 443 millió tonna ÜHG kibocsátása lesz
elkerülhető, –
az új szabályozás kedvezően befolyásolja az EU
hulladékgazdálkodási és újrafeldolgozási ágazatának versenyképességét, valamint
az EU feldolgozóiparának működését (a kiterjesztett gyártói
felelősség jobb működése, a nyersanyagokhoz való hozzáféréssel
kapcsolatos kockázatok csökkenése), –
nagyobb mennyiségű másodnyersanyag kerül
vissza az EU gazdaságába, ami csökkenti az EU függőségét a
nyersanyagimporttól. 3. A
JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. A javaslat összefoglalása A javaslat legfontosabb új
elemei a következők: –
a fogalommeghatározások egymáshoz igazítása, az
elavult jogi követelmények eltörlése, –
a jelentéstételi kötelezettségek csökkentése és
egyszerűsítése, –
egy korai előrejelző rendszer bevezetése,
amely az újrafeldolgozási célértékek teljesítését hivatott figyelemmel kísérni, –
a kiterjesztett gyártói felelősség
minimumkövetelményeinek meghatározása, –
a települési hulladék újrahasználatra való
előkészítésére és újrafeldolgozására vonatkozó célérték megnövelése 70%-ra
2030 vonatkozásában, –
a csomagolási hulladék újrahasználatára és
újrafeldolgozására vonatkozó célértékek megnövelése, –
a nem „maradékhulladéknak” minősülő települési
hulladék hulladéklerakókban való elhelyezésének korlátozása 2030-tól, –
a szabályozás hozzáigazítása az EUMSZ 290. és 291.
cikkéhez (felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok). A fentiek együttesen
meghatározzák azt a jogi keretet, amely szükséges a tagállamok számára a
hulladékképződés megelőzése és az újrafeldolgozás területén követett
politikájuk és a területre vonatkozó jogszabályaik továbbfejlesztéséhez. 3.2. Jogalap, fellépési
jogosultság Ez az irányelv hat
irányelvet módosít, amelyek különböző típusú hulladékok vonatkozásában
szabályozzák a hulladékgazdálkodást. E hat irányelv közül négy (a 2008/98/EK,
az 1999/31/EK, a 2000/53/EK és a 2012/19/EU irányelv) az EUMSZ 192. cikkének
(1) bekezdése alapján került elfogadásra, míg a 2006/66/EK irányelvnek az EUMSZ
192. cikkének (2) bekezdése és 114. cikke együttesen, a 94/62/EK irányelvnek
pedig egyedül az EUMSZ 114. cikke a jogalapja. Ezért ezen irányelv jogalapja az
EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése, valamint – a 2. cikk vonatkozásában – az
EUMSZ 114. cikke. A 2008/98/EK irányelv 11.
cikkének (2) bekezdése értelmében legkésőbb 2020-tól a háztartási és ahhoz
hasonló jellegű hulladék 50%-át elő kell készíteni újrahasználatra
vagy újrafeldolgozásnak kell alávetni, a nem veszélyes építési és bontási
hulladéknak pedig 70%-át elő kell készíteni újrahasználatra vagy
újrafeldolgozásnak kell alávetni, illetve másképp anyagában hasznosítani kell.
A 11. cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottságnak legkésőbb
2014. december 31-ig meg kell vizsgálnia ezeket a célértékeket abból a
szempontból, hogy szükséges-e a szigorításuk, illetve – a környezeti, a
gazdasági és a társadalmi hatások figyelembevételével – indokolt-e más
hulladékáramokra is célértékeket meghatározni. A 9. cikk c) pontja szerint a
Bizottságnak 2014 végéig meg kell határoznia a hulladékkeletkezés
megelőzésére és a gazdasági növekedés és a hulladékkeletkezés által
okozott környezeti hatások közötti összefüggés megszüntetésére vonatkozóan
2020-ig teljesítendő célokat, és ezeknek a céloknak az elérhető legjobb
gyakorlatra kell épülniük, és szükség esetén tartalmazniuk kell a 29. cikk (4)
bekezdésében említett mutatókat. Végezetül a 37. cikk (4) bekezdése értelmében
a Bizottságnak a 2014. december 12-én esedékes első jelentésében meg kell
vizsgálnia több különböző olyan intézkedés (köztük a bizonyos
hulladékáramokra vonatkozó gyártói felelősségi rendszerek,
célkitűzések és mutatók, valamint az újrafeldolgozáshoz, az anyagában
történő hasznosításhoz és az energetikai hasznosításhoz kapcsolódó
intézkedések) megállapításának lehetőségét, amely hozzájárulhat az 1. és a
4. cikkben megfogalmazott célkitűzések eredményesebb teljesítéséhez. Az 1999/31/EK irányelv 5.
cikkének (2) bekezdése három célértéket határoz meg annak érdekében, hogy a
biológiailag lebomló települési hulladékból minél kevesebb kerüljön a
hulladéklerakókba, és egyes hulladékáramok esetében tiltja a hulladéklerakók
igénybevételét. A biológiailag lebomló települési hulladékra vonatkozó
célértékek közül a legutolsót 2016. július 16-ra kell teljesíteniük a
tagállamoknak. Az 5. cikk (2) bekezdése értelmében ezt a célértéket a
környezetvédelem magas szintjének biztosítása érdekében, a tagállamoknak az
előző két célérték teljesítése kapcsán szerzett gyakorlati
tapasztalatai alapján 2014. július 16-ig felül kell vizsgálni és ennek alapján
vagy változatlanul kell hagyni, vagy módosítani kell. A 94/62/EK irányelv 6.
cikkének (1) bekezdése a csomagolási hulladék hasznosítására és
újrafeldolgozására vonatkozóan állapít meg célértékeket, amelyeket a 6. cikk
(5) bekezdése értelmében ötévente felül kell vizsgálni a tagállamok gyakorlati
tapasztalatai, a tudományos kutatás eredményei és az értékelési technikák
(életciklus-értékelés, költség-haszon elemzés) területén bekövetkező
fejlődés tükrében. 3.3. A szubszidiaritás és az
arányosság elve A javaslat megfelel a
szubszidiaritás és az arányosság elvének, amelyeket az Európai Unióról szóló
szerződés 5. cikke határoz meg. Arra korlátozódik, hogy a közös célokat
meghatározó keret lefektetésével módosítsa a fentiekben említett irányelveket,
miközben lehetővé teszi, hogy a tagállamok szabadon döntsenek a
végrehajtás konkrét módszereiről. 3.4. Magyarázó dokumentumok A Bizottság úgy ítéli meg,
hogy az irányelv átültetésével kapcsolatos információk minőségének
javítása a következő okokból magyarázó dokumentumok benyújtását igényli: A hulladékjogi
előírások tagállami átültetése a tagállami közigazgatások sajátos
felépítésétől függően gyakran erősen decentralizált módon
történik, sok esetben regionális és helyi szintű szabályozás útján,
illetve több különböző jogszabályban. Emiatt lehetséges, hogy a módosított
irányelvek átültetéséhez a tagállamoknak számos különböző országos,
regionális és helyi szintű jogszabályt kell módosítaniuk. Ez az irányelv hat
különböző irányelvet módosít a hulladékgazdálkodás területén, és több jogi
kötelezettségre is kihat. Átfogó módon módosítja a hulladékgazdálkodási
keretirányelvben, a hulladéklerakókról szóló irányelvben és a csomagolási
hulladékokkal való gazdálkodást szabályozó irányelvben előírt
célértékeket, és egyszerűsíti az elhasználódott járművekről
szóló, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, valamint
az elemekről, az akkumulátorokról és hulladékaikról szóló irányelvet. A
hulladékjogi előírások komplex felülvizsgálatáról van tehát szó, amely
potenciálisan számos különböző nemzeti jogszabályra kihat. A módosított irányelvek új
hulladékgazdálkodási célértékei szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ezért gondos
átültetést igényelnek nemzeti szinten, ezt követően pedig a nemzeti
hulladékgazdálkodási rendszerekben kell őket érvényesíteni. A módosított irányelvek
rendelkezései a köz- és a magánszektor tagállami szereplőinek igen széles
körére vannak kihatással, és nagyban befolyásolják a hulladékgazdálkodási
rendszerekben tervezett beruházásokat és az infrastruktúra fejlesztésének
jövőbeni irányait. A módosított irányelvek teljes és helyes átültetése
nélkülözhetetlen a kitűzött célok teljesítéséhez (az emberi egészség és a
környezet védelme, az erőforrás-hatékonyság növelése, a belső piac
működésének biztosítása, az EU-n belüli kereskedelmet és piaci versenyt
akadályozó tényezők kialakulásának megelőzése). Mindezek a körülmények
növelik az irányelv helytelen átültetésének és végrehajtásának kockázatát, és
összetettebbé teszik a Bizottságnak az EU-jog alkalmazásának nyomon követésével
kapcsolatos feladatait. A felülvizsgált hulladékjogi irányelvek átültetésére
vonatkozó egyértelmű információk rendelkezésre állása ezért rendkívül
fontos a nemzeti jogszabályok és az irányelv közötti megfelelés biztosításához. A magyarázó dokumentumok
átadására vonatkozó követelmény további adminisztratív terhet róhat egyes
tagállamokra. E dokumentumok ugyanakkor szükségesek az átültetés teljességének
és helyességének eredményes ellenőrzéséhez, ami a fentiekben ismertetett
okokból alapvetően fontos; másfelől pedig nincs olyan kevesebb
teherrel járó intézkedés, amely lehetővé tenné a hatékony ellenőrzést.
A magyarázó dokumentumok emellett jelentős mértékben hozzájárulhatnak azon
adminisztratív terhek csökkentéséhez, amelyek a megfelelés nyomon követése
kapcsán a Bizottságra nehezednek; e dokumentumok hiányában jelentős
mértékű erőforrás igénybevétele volna szükséges, illetve számos
alkalommal fel kellene venni a kapcsolatot a nemzeti hatóságokkal ahhoz, hogy a
Bizottság valamennyi tagállam esetében fel tudja térképezni az átültetési
módszereket. Ezért a magyarázó dokumentumok összeállításával járó esetleges
adminisztratív terhek arányban állnak az elérni kívánt céllal, az eredményes
átültetés és a felülvizsgált irányelvekben kitűzött célok maradéktalan
érvényesülésének biztosításával. A fentiek miatt indokolt
arra kérni a tagállamokat, hogy az átültető intézkedések bejelentésével együtt
egy vagy több olyan dokumentumot is benyújtsanak, amelyek kifejtik a
hulladékjogi irányelveket módosító jelen irányelv rendelkezései és a nemzeti
átültető jogszabályok megfelelő részei közötti összefüggéseket. 3.5. A Bizottság felhatalmazáson
alapuló és végrehajtási hatáskörei A javaslat 1. cikkének 2.,
3., 5., 7., 8., 13., 14., 16., 18., 20. és 21. pontja, 2. cikkének 2., 5., 6.,
8. és 9. pontja, 3. cikkének 6. és 7. pontja, 4. cikke és 6. cikkének 1. pontja
olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a 2008/98/EK, a 94/62/EK, illetve az
1999/31/EK irányelvvel összefüggésben felhatalmazáson alapuló és végrehajtási
hatásköröket ruháznak a Bizottságra, és egyúttal megállapítják az érintett jogi
aktusok elfogadásának eljárását. 4. KÖLTSÉGVETÉSI
HATÁSOK A javaslat nincs hatással
az Európai Unió költségvetésére, ezért nem kíséri a költségvetési rendelet (az
Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az
1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló,
2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi
rendelet) 31. cikkében előírt pénzügyi kimutatás. 2014/0201 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
IRÁNYELVE a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a
csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, a
hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv, az elhasználódott
járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és
akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló
2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések
hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI
PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1)
bekezdésére, valamint – ezen irányelv 2.
cikke vonatkozásában – 114. cikkére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti
parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére,[11] tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére,[12] rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) A környezet minőségének
védelme, megőrzése és javítása, az emberi egészség védelme, valamint a
természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása
érdekében javítani kell az Európai Unióban folytatott hulladékgazdálkodás
minőségét. (2) Ennek megfelelően az
1999/31/EK, a 2000/53/EK, a 2006/66/EK, a 2008/98/EK és a 2012/19/EU irányelv
módosításának jogalapja a Szerződés 192. cikkének (2) bekezdése. A
94/62/EK irányelvet ugyanakkor, amely a belső piac működését hivatott
biztosítani, a Szerződés 114. cikke alapján kell módosítani. Az
egyszerűség és az eljárások gazdaságos lefolytatása érdekében mindezeket az
irányelveket egyetlen módosító jogi aktusban indokolt módosítani. (3) A Bizottság felülvizsgálta a
2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[13] 11. cikkének (2)
bekezdésében, az 1999/31/EK tanácsi irányelv[14]
5. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv[15]
6. cikkének (1) bekezdésében foglalt célértékeket. Ennek keretében
megállapította, hogy annak érdekében, hogy jobban megfeleljenek a körkörös
gazdaság igényeinek, ezeket a célértékeket a települési és a csomagolási
hulladék újrahasználatra való előkészítésre és újrafeldolgozásra
kerülő részarányának növelésével és a nem veszélyes hulladék
hulladéklerakókban való elhelyezésének megtiltásával módosítani kell. (4) Számos tagállam még nem
alakította ki teljes mértékben a szükséges hulladékgazdálkodási
infrastruktúráját, és jelenleg tervezi a beruházások végrehajtását. Ezzel
összefüggésben alapvetően fontos egyértelmű szakpolitikai célokat
meghatározni annak érdekében, hogy a másodnyersanyagok ne rekedjenek meg a
hulladékhierarchia alján. (5) A települési hulladék az
Unióban képződő összes hulladék mintegy 7–10%-át teszi ki; ugyanakkor
hulladékgazdálkodási szempontból ez a hulladékáram az egyik legösszetettebb, és
kezelésének módja jól jelzi egy adott ország hulladékgazdálkodási rendszerének
általános minőségét. A települési hulladékkal kapcsolatos kihívások annak
tudhatók be, hogy rendkívül komplex, vegyes összetételű hulladékfajtáról
van szó, hogy a hulladék a polgárok közvetlen közelségében termelődik,
valamint hogy a kérdés iránt a közvélemény különösen nagy érdeklődést
tanúsít. A települési hulladék ezért meglehetősen összetett
hulladékgazdálkodást tesz szükségessé: hatékony gyűjtőrendszert, a
polgárok és a vállalkozások aktív részvételét, az infrastruktúrának a hulladék
sajátos összetételéhez való hozzáigazítását, valamint átgondolt finanszírozást.
Azok az országok, amelyek hatékony rendszert dolgoztak ki a települési
hulladékkal való gazdálkodás területén, általában a hulladékgazdálkodás egészét
tekintve is jó teljesítményt nyújtanak. (6) A települési hulladékon,
illetőleg a háztartási és más hasonló jellegű hulladékon belül
jelentős részarányt képvisel a csomagolási hulladék és a biológiailag
lebomló települési hulladék. Ezért meg kell vizsgálni, milyen hatással jár, ha
ezekre a hulladékáramokra egyidejűleg határozunk meg célértékeket. (7) Az ipari, a kereskedelmi és a
bányászati hulladék összetétel és mennyiség szempontjából rendkívül változatos
képet mutat, és rendkívül eltérőek lehetnek a jellemzői aszerint,
hogy milyen az adott tagállam gazdaságának struktúrája, milyen a hulladékot
előállító iparág vagy kereskedelmi ágazat felépítése, illetőleg
mekkora egy-egy földrajzi területen az iparűzés és a kereskedelmi
tevékenység területegységre jutó volumene. Ezért a legtöbb ipari és bányászati hulladék
esetében megfelelő megoldás, ha az adott ágazat sajátosságaihoz igazodva
kerülnek kidolgozásra olyan referenciadokumentumok, amelyek az egy-egy
hulladéktípussal összefüggésben felmerülő sajátos kérdéseket tárgyalják,
és rögzítik az elérhető legjobb technikákat
(„BAT-referenciadokumentumok”).[16]
Az ipari és a kereskedelmi csomagolási hulladékra ugyanakkor továbbra is
vonatkoznak a 94/62/EK és a 2008/98/EK irányelv követelményei, ideértve e
követelmények átdolgozott változatát is. (8) A települési hulladék
újrahasználatra való előkészítésére és újrafeldolgozására vonatkozó
meglévő célértékek fokozatos növelésével és annak előírásával, hogy
2025-től az újrafeldolgozható hulladék ne kerülhessen a hulladéklerakókba,
és eközben a hulladéklerakókba kerülő hulladékmennyiség legfeljebb 25%-ra
csökkenjen, biztosítani kell, hogy a gazdasági szempontból értékes
hulladékanyagok a megfelelő hulladékgazdálkodásnak köszönhetően és a
hulladékhierarchiával összhangban fokozatosan és ténylegesen hasznosításra
kerüljenek. Ezáltal biztosítani kell, hogy a hulladékban található értékes
anyagok visszakerüljenek az európai gazdaságba, amely így előreléphet a
nyersanyag-politikai kezdeményezés[17]
végrehajtásában, és közelebb juthat ahhoz, hogy körkörös gazdasággá váljék. (9) Környezetvédelmi, gazdasági
és társadalmi szempontból egyértelmű előnyök származnak a települési
és a csomagolási hulladék – és első lépésként az egyszerűen
újrafeldolgozható hulladékfajták, például a műanyagok, a fémek, az üveg, a
papír, a fa és a biohulladék – újrahasználatra és újrafeldolgozásra kerülő
mennyiségére vonatkozóan a 2008/98/EK, a 94/62/EK és az 1999/31/EK irányelvben
megállapított célértékek további növeléséből. (10) A papír, a fémek, a
műanyagok és az üveg elkülönített gyűjtésére szolgáló rendszerek
létrehozására vonatkozó kötelezettség teljesítése alapvető szerepet
játszik abban, hogy a tagállamok növeljék az újrahasználatra előkészített
és az újrafeldolgozásra kerülő települési hulladék részarányát. A
biohulladék ezen irányelvvel bevezetett elkülönített gyűjtése emellett az
újrafeldolgozásra alkalmas hulladékok szennyeződésének megelőzését is
segíti. (11) Az e javaslatban az
újrafeldolgozás vonatkozásában meghatározott célértékek és a hulladéklerakóban
való elhelyezés vonatkozásában meghatározott korlátozások mellett többé nincs
szükség a 94/62/EK irányelvben a csomagolási hulladék energia-előállítási
célú hasznosítására és újrafeldolgozására vonatkozóan előírt uniós
szintű célértékekre, ezért az irányelvből az érintett rendelkezéseket
el kell hagyni. (12) Az e javaslatban meghatározott
célértékekből következik, hogy a nyersanyagellátás biztosítása érdekében
és azzal a céllal, hogy az Unió közelebb jusson egy „újrahasznosító
társadalomhoz”, a tagállamoknak a hulladékhierarchiával összhangban támogatniuk
kell a hasznosított anyagok (például a hasznosított papír és fa) használatát,
és amennyiben lehetséges, nem szabad támogatniuk az ilyen anyagok
hulladéklerakóban való elhelyezését vagy elégetését. A tagállamoknak nem szabad
támogatniuk az olyan hulladék elégetését, amely műszakilag és gazdaságilag
megvalósítható módon, környezeti szempontból biztonságos feltételek mellett
újrafeldolgozható. A 2008/98/EK irányelv (29) preambulumbekezdését ebben az
összefüggésben kell értelmezni. (13) Ez a javaslat egyértelmű
iránymutatást kíván adni az Unió területén folytatott hulladékgazdálkodás
számára, és ezáltal biztonságos környezetet kíván kialakítani a tagállami és az
ipari beruházásokhoz. Nemzeti hulladékgazdálkodási stratégiáik kidolgozása és a
hulladékgazdálkodási infrastruktúrára irányuló beruházásaik tervezése során a
tagállamoknak körültekintő módon, a hulladékhierarchiával összhangban, az
újrahasználatra való előkészítés és az újrafeldolgozás ügyének
előmozdítása érdekében kell igénybe venniük az európai strukturális és
beruházási alapokat. (14) A műanyag csomagolási
hulladék újrafeldolgozására vonatkozó 2025-ös célértékek az irányelv
felülvizsgálatakor műszakilag lehetségesnek tekintett megoldások
figyelembevételével kerültek meghatározásra; a tagállamok által a célértékek
teljesítésében elért eredmények elemzése alapján, a piaci forgalomba hozott
műanyagtípusok területén bekövetkező változások és az újszerű
újrafeldolgozási technológiák fejlődésének figyelembevételével ugyanakkor
a Bizottság 2030-ra új célértékeket javasolhat a műanyagok területén. (15) A vasfémek és az alumínium
elkülönített gyűjtése és újrafeldolgozása jelentős gazdasági és
környezeti előnyökkel jár, mert így több alumínium kerülhet vissza a
gazdaságba. A csomagolási fémhulladék újrahasználatára és újrafeldolgozására
vonatkozó célértéket ezért ketté kell bontani oly módon, hogy e két
hulladéktípusra külön célérték vonatkozzon. (16) A tagállamok között
jelentős különbségek vannak a hulladékgazdálkodás területén, különösen
pedig a települési hulladékok kezelésében. A hulladékjogi előírások jobb,
a határidőkhöz jobban igazodó és egységesebb végrehajtása és a végrehajtás
hiányosságainak előrejelzése érdekében fel kell állítani egy korai
előrejelző rendszert, amely lehetővé teszi a gyenge pontok észlelését
és azt, hogy a beavatkozás már jóval a célértékek teljesítésének határideje
előtt megtörténjék. (17) A hulladékgazdálkodás
alapvető fogalommeghatározásait a 2008/98/EK irányelv tartalmazza. A
hulladékjogi előírások következetességének fokozása érdekében a 94/62/EK
és az 1999/31/EK irányelvben található fogalommeghatározásokat hozzá kell
igazítani a 2008/98/EK irányelvben találhatókhoz. (18) A fogalmak tartalmának
egyértelműbbé tétele érdekében a 2008/98/EK irányelvet ki kell egészíteni
a „települési hulladék”, az „élelmiszer-hulladék” és a „feltöltés”, az
1999/31/EK irányelvet pedig a „maradékhulladék” fogalommeghatározásával. (19) A tagállamok által
szolgáltatott statisztikai adatok alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a
Bizottság értékelni tudja a hulladékjogi előírásoknak való megfelelést. A
statisztikai adatok minősége és megbízhatósága javul a hulladékokkal
összefüggő adatszolgáltatás egységes belépési ponton keresztül
történő teljesítésével, az elavult adatszolgáltatási követelmények
megszüntetésével, a nemzeti adatszolgáltatási mechanizmusok összehasonlító
értékelésével és az adatminőség harmadik felek általi ellenőrzésével. (20) Az árucikkek és a termékek
gyártóinak felelősséget kell viselniük a fogyasztás után keletkező
hulladék sorsáért. A kiterjesztett gyártói felelősségen alapuló rendszerek
alapvető elemei a hatékony hulladékgazdálkodásnak, eredményességük és
működésük azonban komoly eltérést mutat az egyes tagállamok között. A
költségek csökkentése és az eredményesség növelése, valamint az egyenlő
versenyfeltételek biztosítása és a belső piac működését hátráltató
tényezők kialakulásának megakadályozása érdekében a kiterjesztett gyártói
felelősségen alapuló rendszerek működésére vonatkozóan olyan
minimumkövetelményeket kell meghatározni, amelyek internalizálják a szigorú
környezetvédelmi előírásoknak megfelelő élettartam végi
hulladékgazdálkodás költségeit, és arra ösztönzik a gyártókat, hogy a termék
teljes élettartamára kiterjedően, tehát a tervezéstől az élettartam
végéig figyelembe vegyék a környezetvédelmi megfontolásokat. (21) A veszélyes hulladékokkal való
helyes gazdálkodás továbbra is problémát jelent az Unióban, és az e
hulladéktípus kezelésére vonatkozó adatok egy része nem áll rendelkezésre.
Ezért tagállami elektronikus veszélyeshulladék-nyilvántartások létrehozásával
meg kell erősíteni a kapcsolódó nyilvántartási és nyomonkövetési
rendszereket. A vállalkozások és a közigazgatási szervek nyilvántartási
kötelezettségeinek egyszerűsítése és az Unión belüli hulladékáramok jobb
nyomon követése érdekében az elektronikus adatgyűjtést más
hulladéktípusokra is ki kell terjeszteni. (22) A kritikus nyersanyagokkal
való ellátás biztonsága érdekében, a nyersanyag-politikai kezdeményezéssel és a
nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs partnerség[18] célkitűzéseivel
és célértékeivel összhangban a tagállamoknak a kritikus nyersanyagokat[19] jelentős
mennyiségben tartalmazó hulladékok vonatkozásában – a hulladékhierarchiával
összhangban, a gazdasági és műszaki megvalósíthatóság, illetőleg a
környezeti előnyök figyelembevételével – intézkedéseket kell hozniuk a
lehető legjobb hulladékgazdálkodás biztosítására. Az ezen irányelvben
foglalt intézkedések, például a települési hulladék újrafeldolgozására
vonatkozó célértékek és a fémek – köztük a hulladékba kerülő termékekben
lévők – nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban
történő ártalmatlanítására vonatkozó tilalom támogatni fogják a nemzeti
szinten meghozott intézkedéseket. (23) A nyersanyag-politikai
kezdeményezés eredményes végrehajtásának további támogatása érdekében a
tagállamoknak a hulladékgazdálkodási tervükben nemzeti szinten megfelelő
intézkedéseket kell előirányozniuk a kritikus nyersanyagokat jelentős
mennyiségben tartalmazó hulladékok gyűjtése és hasznosítása területén. (24) Az élelmiszer-pazarlásnak a
környezetre gyakorolt negatív hatásaira és ezek kedvezőtlen
következményeire való tekintettel létre kell hozni egy olyan keretet, amelyhez
igazodva a tagállamok egységes módon összegyűjtik és bejelentik a gazdaság
összes ágazatában képződő élelmiszer-hulladék mennyiségére vonatkozó
adatokat, továbbá olyan nemzeti élelmiszerhulladék-megelőzési terveket
kell kidolgozni, amelyek alkalmazásával 2025-ig nem kevesebb mint 30%-kal
csökken az élelmiszer-hulladék mennyisége. (25) A tagállamoknak a nemzeti
élelmiszerhulladék-megelőzési programjaik prioritásait a
hulladékgazdálkodás hierarchiája alapján kell kijelölniük: megelőzés,
előkészítés újrahasználatra, újrafeldolgozás, hasznosítás,
ártalmatlanítás. Az élelmiszer-hulladék esetében alaposan meg kell fontolniuk,
hogy az adományozást, valamint a volt élelmiszerek állati takarmányozás céljára
történő esetleges felhasználását kiemelten kezelik-e, illetőleg mely
élelmiszer-kategóriák esetében kezelik kiemelten a komposztálással, a megújuló
energiaforrásként történő hasznosítással és a hulladéklerakókban való
elhelyezéssel szemben. E döntés meghozatalakor figyelembe kell venniük
különösen a gazdasági körülményeket, az egészségügyi megfontolásokat és a
minőségügyi előírásokat, és mindenkor tiszteletben kell tartaniuk az
Unió élelmiszer- és takarmánybiztonsági, valamint állat-egészségügyi
előírásait. (26) A szemetelés – különösen a
műanyagok esetében – közvetlenül károsítja a környezetet, miközben a magas
takarítási költségek szükségtelen gazdasági terhet is jelentenek. E probléma
felszámolásának elősegítése érdekében a hulladékgazdálkodási tervekbe
ilyen tárgyú intézkedéseket kell beépíteni, a gyártókat a kiterjesztett gyártói
felelősségi rendszerek keretében pénzügyi támogatás nyújtására kell
kötelezni, továbbá el kell érni, hogy az illetékes hatóságok megfelelő
módon betartassák az előírásokat. (27) „Célravezető és hatásos
szabályozás program (REFIT): eredmények és következő lépések” című
közleményében[20]
a Bizottság vállalta, hogy a vállalkozásokra háruló terhek enyhítése és ezen
keresztül a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés elősegítése
érdekében egyes európai uniós jogi aktusokat értékelésnek vet alá,
egyszerűsít vagy hatályon kívül helyez. A REFIT a kisméretű létesítmények
és vállalkozások szabályozásból eredő terheinek csökkentését állítja az
intézkedések homlokterébe. A kis- és középvállalkozásokra legnagyobb terhet
rovó tíz uniós jogi aktus azonosítása érdekében végzett konzultáció[21] eredményei alapján
megállapítható, hogy a hulladékjog területén szükség van a terhek mérséklésére.
Ennek alapján és a kisméretű létesítményekkel és vállalkozásokkal 2013.
szeptember 16-án e tárgyban tartott műhelytalálkozó keretében lefolytatott
részletesebb konzultáció megállapításait is figyelembe véve egyszerűsíteni
kell egyes, a kisméretű létesítményeket és vállalkozásokat érintő
engedélyezési és nyilvántartásba vételi követelményeket. (28) A tagállamok által háromévente
összeállított végrehajtási jelentések nem bizonyultak hatékony eszköznek a megfelelés
ellenőrzése és a helyes végrehajtás biztosítása szempontjából, ugyanakkor
szükségtelen adminisztratív terhet jelentenek. Ezért helyénvaló hatályon kívül
helyezni a tagállamokat ilyen jellegű jelentések készítésére kötelező
rendelkezéseket, és helyettük a megfelelés ellenőrzésére kizárólag azokat
a statisztikai adatokat kell felhasználni, amelyeket a tagállamok évente
megküldenek a Bizottságnak, és amelyek megmutatják, mikorra várható a
célértékek teljesülése. (29) A 2000/53/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv[22]
végrehajtásának egyes kérdéseivel kapcsolatban ugyanakkor fenn kell tartani a
jelentéstételi kötelezettséget. Az irányelv végrehajtásának jobb
nyomonkövethetősége érdekében ezen a területen évenkénti jelentéstételt
kell előírni. (30) A hulladékgazdálkodás területén a
megbízható adatszolgáltatás nélkülözhetetlen a hatékony végrehajtáshoz és a
tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek biztosításához. Ezért akkor,
amikor a hulladékjogi előírásokban meghatározott célértékek teljesítéséről
összeállítják jelentéseiket, a tagállamoknak a Bizottság és a tagállamok
nemzeti statisztikai hivatalai által közösen kidolgozott legújabb módszertant
kell alkalmazniuk. (31) A 94/62/EK irányelv
kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni
arra, hogy a 3. cikk 1. pontja, a 11. cikk (3) bekezdése, a 19. cikk (2)
bekezdése és a 20. cikk (1) bekezdése vonatkozásában a Szerződés 290.
cikke alapján jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az
előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson,
többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó
dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő
egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. (32) A 2008/98/EK irányelv
kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni
arra, hogy az 5. cikk (2) bekezdése, a 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1)
bekezdése, a 27. cikk (1) és (4) bekezdése, valamint a 38. cikk (1), (2) és (3)
bekezdése vonatkozásában a Szerződés 290. cikke alapján jogi aktusokat
fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka
során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői
szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és
szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az
Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben
történő és megfelelő továbbításáról. (33) Az 1999/31/EK irányelv
kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni
arra, hogy a 16. cikk vonatkozásában a Szerződés 290. cikke alapján jogi
aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő
munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között
szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó
dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő
egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról. A
mellékletek módosítása kizárólag az ezen irányelvben megállapított és a
mellékletekben kifejezésre juttatott elvekkel összhangban történhet. Ennek
érdekében a II. mellékletet illetően a Bizottságnak figyelembe kell vennie
a vizsgálatokra és az átvételi kritériumokra vonatkozóan a II. mellékletben
megállapított általános elveket és általános eljárásokat, és meg kell
állapítania minden egyes hulladéklerakó-kategória vonatkozásában – és szükség esetén
az egyes kategóriákon belüli hulladéklerakó-típusok vonatkozásában, ideértve a
földfelszín alatti tárolást is – az alkalmazandó különös kritériumokat és/vagy
vizsgálati módszereket és a kapcsolódó határértékeket. A mellékletekkel
összefüggésben a hulladéklerakókkal kapcsolatos ellenőrzési, mintavételi
és elemzési módszerek szabványosítására irányuló javaslatok elfogadását a
Bizottságnak indokolt esetben ezen irányelv hatálybalépése után két éven belül
kell megfontolnia. (34) A 94/62/EK irányelv egységes
végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságot a 12. cikk (3b)
bekezdése és a 19. cikk (1) bekezdése vonatkozásában végrehajtási hatáskörrel
kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és
tanácsi rendeletnek[23]
megfelelően kell gyakorolni. (35) Az 1999/31/EK irányelv
egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságot a 3.
cikk (3) bekezdése, az 5. cikk (2), (2a) és (2b) bekezdése, az I. melléklet
3.5. pontja és a II. melléklet 5. pontja vonatkozásában végrehajtási
hatáskörrel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai
parlamenti és tanácsi rendeletnek[24]
megfelelően kell gyakorolni. (36) A 2008/98/EK irányelv egységes
végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságot a 9. cikk (3)
bekezdése, a 11. cikk (3) bekezdése, a 24. cikk (2) bekezdése, a 29. cikk (4)
bekezdése, a 33. cikk (2) bekezdése, a 35. cikk (4) bekezdése, a 37. cikk (4)
bekezdése és a 38. cikk (4) bekezdése vonatkozásában végrehajtási hatáskörrel
kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és
tanácsi rendeletnek[25]
megfelelően kell gyakorolni. (37) A tagállamok és a Bizottság
által a magyarázó dokumentumok tárgyában 2011. szeptember 28-án tett együttes
politikai nyilatkozattal összhangban a tagállamok vállalták, hogy átültető
intézkedéseik bejelentésekor indokolt esetekben benyújtanak egy vagy több olyan
dokumentumot is, amely kifejti az irányelv egyes elemei és az azt átültető
nemzeti jogszabályok megfelelő részei közötti összefüggéseket. Ezen
irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentumok megküldését indokoltnak
tekinti. (38) Mivel ezen irányelv célkitűzéseit,
nevezetesen az Unióban folytatott
hulladékgazdálkodás minőségének javítását, valamint a környezet
minőségének védelméhez, megőrzéséhez és javításához, az emberi
egészség védelméhez, illetőleg a természeti erőforrások
körültekintő és ésszerű hasznosításához ezen keresztül való
hozzájárulást a tagállamok
nem képesek megfelelően megvalósítani, és azok – figyelemmel az
intézkedések hatásainak nagyságrendjére – az Unió szintjén jobban
megvalósíthatók, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének
megfelelően, a szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat
el. Az ugyanazon cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban ez az irányelv
nem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk A 2008/98/EK irányelv módosítása A 2008/98/EK irányelv a következőképpen
módosul: 1. A 3. cikk a következőképpen
módosul: a) a cikk a következő 1a. ponttal
egészül ki: „1a. »települési hulladék«: a VI. mellékletben
meghatározott hulladék;” b) a cikk a következő 4a. és 4b.
ponttal egészül ki: „4a. »élelmiszer-hulladék«: az élelmiszer-ellátási
láncból elvesző élelmiszer (az ehetetlen részeket is beleértve), nem
beleértve az anyagában – például bioalapú termékként – történő
felhasználásra vagy állatok takarmányozására szánt és az újraelosztásra
elküldött élelmiszert; 4b. »építési és bontási hulladék«: a 2000/532/EK
határozat mellékletének mindenkor hatályos változata szerinti 17.
főcsoportba besorolt hulladékkategóriákba tartozó hulladék a veszélyes
hulladékok és a 17 05 04 kategóriában meghatározott természetesen
előforduló anyagok kivételével;” c) a cikk a következő 15a. ponttal
egészül ki: „15a. »anyagában történő hasznosítás«:
bármilyen hasznosítási művelet az energetikai hasznosítás és az
üzemanyagként felhasználandó anyagok előállítása céljából történő
átalakítás kivételével;” d) a cikk a következő 17a. ponttal
egészül ki: „17a. »feltöltés«: a hasznosítás következő
típusainak bármelyike: i. az a hasznosítás, amelynek során a hulladékot
talajkiemeléssel érintett területeken, például mélyművelésű bányákban
vagy kavicsbányákban használják fel a terep helyreállítására, biztonsági célból
vagy mérnöki tájrendezési célokra; ii. az a hasznosítás, amelynek során a hulladékot
építési célra, mélyművelésű bányák vagy külfejtések tömedékelésére,
rekultiválásra, területhódításra vagy tájrendezésre használják fel, és a
hulladék más olyan, nem hulladéknak minősülő anyagokat helyettesít,
amelyeket egyébként erre a célra felhasználtak volna;” e) a cikk a következő 20a. ponttal
egészül ki: „20a. »kisméretű létesítmények vagy
vállalkozások«: olyan létesítmények, amelyek 250-nél kevesebb főt
foglalkoztatnak, és amelyek éves forgalma nem haladja meg az 50 millió EUR-t
vagy az éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 43 millió EUR-t.” 2. Az 5. cikk a következőképpen
módosul: a) az (1) bekezdés a következő e)
ponttal egészül ki: „e) teljesülnek a (2)
bekezdés alapján egyes meghatározott anyagok vagy tárgyak vonatkozásában
megállapított további feltételek.”; b) a (2) bekezdés helyébe a következő
szöveg lép: „(2) A Bizottság
felhatalmazást kap arra, hogy a 38a. cikknek megfelelően felhatalmazáson
alapuló jogi aktusok elfogadása útján megállapítsa azokat a feltételeket,
amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy egy adott anyag vagy tárgy
mellékterméknek, és ne a 3. cikk 1. pontja értelmében vett hulladéknak
minősüljön.” 3. A 6. cikk (2) bekezdése helyébe a
következő szöveg lép: „(2) A Bizottság
felhatalmazást kap arra, hogy a 38a. cikknek megfelelően felhatalmazáson
alapuló jogi aktusok elfogadása útján megállapítsa az (1) bekezdésben említett
kritériumokat, és meghatározza azt a hulladékfajtát, amelyre ezek a kritériumok
alkalmazandók. A hulladékstátusz megszűnése tekintetében konkrét
kritériumok kidolgozását kell megfontolni legalább az építőipari
adalékanyag, a papír, az üveg, a fém, a gumiabroncsok, a textilanyagok és a
biohulladék vonatkozásában.” 4. A 6. cikk (3) bekezdése helyébe a
következő szöveg lép: „(3) Azt a hulladékot,
amelynek az (1) és a (2) bekezdésnek megfelelően megszűnik a
hulladékstátusza, az ezen irányelvben, a 94/62/EK, a 2000/53/EK és a 2006/66/EK
irányelvben, valamint a 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben*
előírt célértékek teljesítésével összefüggésben végzett számítások
szempontjából újrafeldolgozottnak kell tekinteni, kivéve abban az esetben, ha
az anyagot tüzelőanyagként vagy – az építési és bontási hulladékból
előállított építőipari adalékanyagot ide nem értve – feltöltés
céljára kívánják felhasználni. * Az Európai Parlament
és a Tanács 2012. július 4-i 2012/19/EU irányelve az elektromos és elektronikus
berendezések hulladékairól, HL L 197., 2012.7.24., 38. o.” 5. A 7. cikk a következőképpen
módosul: a) az (1) bekezdés első mondata
helyébe a következő szöveg lép: „(1) A Bizottság
felhatalmazást kap arra, hogy a 38a. cikknek megfelelően felhatalmazáson
alapuló jogi aktusok elfogadása útján naprakésszé tegye a 2000/532/EK
határozatban meghatározott hulladékjegyzéket.”; b) az (5) bekezdést el kell hagyni. 6. A 8. cikk a következőképpen
módosul: a) az (1) bekezdés a következő
első albekezdéssel egészül ki: „(1a) A kiterjesztett
gyártói felelősség azt jelenti, hogy a gyártónak a termékkel kapcsolatban
viselt operatív és/vagy pénzügyi felelőssége a termék életciklusának a
fogyasztót követő szakaszára is kiterjed.”; b) a (2) bekezdés helyébe a következő
szöveg lép: „(2) A tagállamok megfelelő, a belső
piacot nem torzító intézkedéseket hoznak annak ösztönzésére, hogy a termékek
tervezése elősegítse a termékek gyártása és használata során
jelentkező környezeti hatások és képződő hulladékmennyiség
csökkentését. Ezeknek az intézkedéseknek – a hulladékhierarchia
helyes alkalmazásának elősegítése érdekében – ösztönözniük kell egyebek
mellett a többször használható, műszaki szempontból tartós és a hulladékká
válás után újrahasználatra és újrafeldolgozásra alkalmas termékek fejlesztését,
gyártását és forgalmazását. Az intézkedéseknek figyelembe kell venniük a
termékek teljes életciklusa során jelentkező hatásokat.”; c) a (3) bekezdés helyébe a
következő szöveg lép: „(3) A kiterjesztett gyártói felelősség
rendszerének kialakítása és működtetése során a tagállamok betartják a
VII. mellékletben megállapított minimumkövetelményeket.” 7. A 9. cikk helyébe a következő
szöveg lép: „9. cikk Hulladékmegelőzés „(1) A tagállamok megfelelő
hulladékmegelőző intézkedéseket hoznak. (2) Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség minden
évben jelentést tesz közzé, amelyben bemutatja tagállamonkénti bontásban és az
Unió egészére vonatkozóan a hulladékképződés megelőzésében, valamint
a hulladékképződésnek a gazdasági növekedéstől való függetlenítésében
elért eredményeket. (3) A tagállamok intézkedéseket hoznak az
élelmiszer-hulladék képződésének a teljes élelmiszer-ellátási láncra
kiterjedő megelőzése érdekében. Ezen intézkedések révén arra kell
törekedni, hogy a feldolgozóiparban, a kiskereskedelemben és a forgalmazásban,
az élelmezési szolgáltatásokban és a vendéglátóiparban, valamint a
háztartásokban képződő élelmiszer-hulladék mennyisége 2017. január
1-jétől 2025. december 31-ig legalább 30%-kal csökkenjen. A Bizottság 2017. december 31-ig végrehajtási jogi
aktusok elfogadása útján egységes követelményeket állapít meg a tagállamok
által meghozott élelmiszerhulladék-megelőző intézkedések végrehajtásának
nyomon követésére vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 39. cikk
(2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni.” 8. A 11. cikk a következőképpen
módosul: a) a (2) bekezdés a következőképpen
módosul: i. az a) pont helyébe a következő szöveg
lép:„a) legkésőbb 2020. január 1-jéig az újrafeldolgozott és
újrahasználatra előkészített települési hulladék mennyiségét minimum 50
tömegszázalékra kell növelni;” ii. a bekezdés a következő c) ponttal egészül
ki: „c) legkésőbb 2030. január 1-jéig az
újrafeldolgozott és újrahasználatra előkészített települési hulladék
mennyiségét minimum 70 tömegszázalékra kell növelni.”; b) a (3), a (4) és az (5) bekezdés helyébe
a következő szöveg lép: „(3) A Bizottság elfogadhatja a (2) bekezdés b)
pontjában megállapított célérték egységes teljesítéséhez a feltöltés
vonatkozásában szükséges végrehajtási jogi aktusokat. Ezeket a végrehajtási
jogi aktusokat a 39. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni. (4) A (2) bekezdés a) és c) pontjában foglalt célértékek
teljesítésével összefüggésben végzett számítások szempontjából az
újrahasználatra előkészített és újrafeldolgozott hulladék tömegeként annak
a hulladéknak a tömegét kell figyelembe venni, amely az újrahasználatra való
előkészítés vagy az újrafeldolgozás legutolsó szakaszába belép, és amely
nem tartalmazza azokat az anyagokat, amelyeket e szakasz folyamán
szennyeződés jelenléte miatt kivettek a folyamatból, és amelyeket
ártalmatlanítani kell vagy más hasznosítási műveletnek kell alávetni. Ha azonban a kivett anyagok az említett szakaszba
belépő hulladék legfeljebb 2 tömegszázalékát teszik ki, az újrahasználatra
előkészített és újrafeldolgozott hulladék tömegeként annak a hulladéknak a
teljes tömegét kell figyelembe venni, amely az újrahasználatra való
előkészítés vagy az újrafeldolgozás legutolsó szakaszába belép. (5) A (2) bekezdés b) pontjában foglalt célértékek
teljesítésével összefüggésben végzett számítások szempontjából az
újrahasználatra előkészített, újrafeldolgozott és anyagában hasznosított
hulladék tömegeként annak a hulladéknak a tömegét kell figyelembe venni, amely
az újrahasználatra való előkészítés, az újrafeldolgozás vagy az egyéb
anyagában történő hasznosítás legutolsó szakaszába belép, és amely nem
tartalmazza azokat az anyagokat, amelyeket az újrahasználatra való előkészítés,
az újrafeldolgozás vagy az egyéb anyagában történő hasznosítás legutolsó
szakasza folyamán szennyeződés jelenléte miatt kivettek a folyamatból, és
amelyeket ártalmatlanítani kell vagy más hasznosítási műveletnek kell
alávetni. Ha azonban a kivett anyagok az említett szakaszba
belépő hulladék legfeljebb 2 tömegszázalékát teszik ki, az újrahasználatra
előkészített és újrafeldolgozott hulladék tömegeként annak a hulladéknak a
teljes tömegét kell figyelembe venni, amely az újrahasználatra való
előkészítés vagy az újrafeldolgozás legutolsó szakaszába belép.” 9. Az irányelv a következő 11a.
cikkel egészül ki: „11a. cikk Korai előrejelző rendszer (1) A Bizottság az Európai Környezetvédelmi
Ügynökség támogatásával: a) 2017-ben jelentést tesz közzé a 11. cikk
(2) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt célértékek teljesüléséről; b) 2022-ben jelentést tesz közzé a 9. cikk
(3) bekezdésében foglalt célérték teljesüléséről; c) 2027-ben jelentést tesz közzé a 11. cikk
(2) bekezdésének c) pontjában foglalt célérték teljesüléséről. (2) A Bizottság az (1) bekezdésben előírt
jelentéseiben: a) minden egyes tagállamra vonatkozóan
megbecsli a célértékek teljesítésének mértékét; b) minden egyes tagállamra vonatkozóan
megbecsli, hogy a célértékek várhatóan mikorra fognak teljesülni; és c) felsorolja azokat a tagállamokat, amelyek
esetében fennáll a veszélye annak, hogy a célértékek nem fognak határidőre
teljesülni, és megfelelő ajánlásokat fogalmaz meg számukra. A jelentések szükség esetén az (1) bekezdésben
felsoroltaktól különböző követelmények teljesítésével is foglalkozhatnak. (3) Azok a tagállamok, amelyek esetében fennáll a
veszélye annak, hogy a célértékek nem fognak teljesülni, a Bizottság
jelentésének közzétételétől számítva hat hónapon belül megfelelési tervet
nyújtanak be a Bizottságnak, amelyben részletesen ismertetik a célértékek
teljesítése érdekében meghozni tervezett intézkedéseiket. A megfelelési tervnek
figyelembe kell vennie a (2) bekezdés c) pontja alapján a Bizottság által
megfogalmazott ajánlásokat, a VIII. mellékletben felsorolt intézkedéseket,
valamint minden más alkalmas intézkedés lehetőségét. A tervnek meg kell
jelölnie a teljesítés várható időpontját. (4) A Bizottság által az (1) bekezdés a) pontja
alapján kibocsátott jelentés nyomán összeállított megfelelési tervük benyújtásakor
a tagállamok kérhetik a 11. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt
határidő legfeljebb három évvel történő meghosszabbítását. Ha a Bizottság a megfelelési terv
kézhezvételétől számítva öt hónapon belül nem emel kifogást a megfelelési
tervvel szemben, akkor úgy kell tekinteni, hogy a határidő
meghosszabbítására vonatkozó kérést elfogadta. Ha kifogást emel, a Bizottság felkéri az érintett
tagállamot egy átdolgozott megfelelési terv benyújtására; a tagállamnak ezt a
tervet a Bizottság által megfogalmazott észrevételek kézhezvételétől
számítva két hónapon belül kell benyújtania. A Bizottság az átdolgozott megfelelési tervet a
beérkezésétől számítva két hónapon belül értékeli, és a határidő
meghosszabbítására irányuló kérést írásban elfogadja vagy elutasítja. Ha a
Bizottság ezen a határidőn belül nem reagál, akkor úgy kell tekinteni,
hogy a határidő meghosszabbítására vonatkozó kérést elfogadta.” 10. A 17. cikk helyébe a következő
szöveg lép: „17. cikk A veszélyes hulladék ellenőrzése A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges
intézkedéseket, hogy a veszélyes hulladék termelése, gyűjtése és
szállítása, valamint tárolása és kezelése a környezet és az emberi egészség
védelmének megfelelő körülmények között, a 13. cikkben foglalt elvek érvényesülése
mellett történjék, és ennek keretében a 35. és a 36. cikkben foglalt
követelmények teljesítése érdekében biztosítják a keletkezéstől a
végső rendeltetésig a veszélyes hulladék nyomonkövethetőségét és
ellenőrzését. Ebből a célból a tagállamok felhasználják a
35. cikk alapján összegyűjtött és az illetékes hatóságok rendelkezésére
bocsátott információkat.” 11. A 22. cikk második bekezdése helyébe a
következő szöveg lép: „A hulladékanyagok szennyeződésének
lehető legalacsonyabb szinten tartása érdekében a tagállamok 2025-re
biztosítják a biohulladék elkülönített gyűjtését. A Bizottság értékeli a biohulladékkal való
gazdálkodás helyzetét, és szükség esetén jogalkotási javaslatot terjeszt
elő a kérdésről. Az értékelés keretében megvizsgálja, hogy az emberi
egészség és a környezet magas szintű védelme indokolja-e
minimumkövetelmények bevezetését a biohulladékkal való gazdálkodás,
illetőleg minőségi kritériumok megállapítását a biohulladékból
előállított komposzt és fermentációs maradék vonatkozásában.” 12. A 24. cikk helyébe a következő
szöveg lép: „24. cikk Mentesség az engedélyeztetési követelmények
alól A tagállamok a következő műveletek
vonatkozásában mentesíthetik a létesítményeket vagy vállalkozásokat a 23. cikk
(1) bekezdésében foglalt követelmény teljesítése alól: a) nem veszélyes hulladék gyűjtése; b) nem veszélyes hulladék szállítása; c) saját nem veszélyes hulladékuk ártalmatlanítása
a keletkezés helyén; vagy d) hulladék hasznosítása.” 13. A 26. cikk helyébe a következő
szöveg lép: „26. cikk Nyilvántartásba vétel (1) Amennyiben azok nem tartoznak az
engedélyeztetési követelmények hatálya alá, a tagállamok biztosítják, hogy az
illetékes hatóság nyilvántartást vezessen: a) azokról a létesítményekről és
vállalkozásokról, amelyek hivatásszerűen hulladékgyűjtést vagy
hulladékszállítást végeznek; b) a kereskedőkről és a
közvetítőkről; valamint c) azokról a létesítményekről és
vállalkozásokról, amelyek a 24. cikk értelmében mentességet élveznek az
engedélyeztetési követelmények alól. Az adminisztrációs terhek minimálisra csökkentése
érdekében a nyilvántartásba vételhez szükséges információkat lehetőség
szerint az illetékes hatóságok által vezetett meglévő nyilvántartásokból
kell beszerezni. (2) A tagállamok az igen kis mennyiségű nem
veszélyes hulladékot gyűjtő vagy szállító kisméretű
létesítményeket vagy vállalkozásokat mentesíthetik az (1) bekezdésben foglalt
követelmény teljesítése alól. A Bizottság elfogadhatja azokat a végrehajtási
jogi aktusokat, amelyek szükségesek annak megállapításához, hogy hogyan kell
meghatározni az igen kis mennyiség küszöbértékét. Ezeket a végrehajtási jogi
aktusokat a 39. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni.” 14. A 27. cikk a következőképpen
módosul: a) az (1) bekezdés helyébe a
következő szöveg lép: „(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a
38a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása
útján megállapítsa a 23. cikk értelmében engedélyezési kötelezettséget maga
után vonó hulladékkezelési tevékenységeket szabályozó műszaki minimumszabványokat
abban az esetben, ha a rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy ilyen
minimumszabványok megállapítása előnyös lehet az emberi egészség és a
környezet védelme szempontjából.”; b) a (4) bekezdés helyébe a következő
szöveg lép: „(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a
38a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása
útján megállapítsa a 26. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében
nyilvántartásba vételi kötelezettséget maga után vonó tevékenységeket szabályozó
minimumszabványokat abban az esetben, ha a rendelkezésre álló információk arra
utalnak, hogy ilyen minimumszabványok megállapítása előnyös lehet az
emberi egészség és a környezet védelme vagy a belső piac zavarának
elkerülése szempontjából.” 15. A 28. cikk a következőképpen
módosul: a) a (3) bekezdés b) pontja helyébe a
következő szöveg lép: „b) a már létező hulladékgyűjtési
rendszerek és a főbb ártalmatlanító és hasznosító létesítmények, ideértve
a hulladékolajokra, a veszélyes hulladékra, a kritikus nyersanyagokat
jelentős mennyiségben tartalmazó hulladékokra és a különös uniós jogi
aktusok hatálya alá tartozó hulladékáramokra vonatkozó különleges
intézkedéseket is;” b) a (3) bekezdés a következő f)
ponttal egészül ki: „f) szemetelés elleni intézkedések.”; c) az (5) bekezdés helyébe a
következő szöveg lép: „(5) A hulladékgazdálkodási terveknek meg kell
felelniük a 94/62/EK irányelv 14. cikkében a hulladékgazdálkodás tervezésével
kapcsolatban meghatározott, valamint az ezen irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében
és az 1999/31/EK irányelv 5. cikkében foglalt követelményeknek.” 16. A 29. cikk a következőképpen
módosul: a) a (2) bekezdés a következő
szöveggel egészül ki: „A tagállamok a programjaikban – ezen irányelv 9.
cikkének (3) bekezdésével összhangban – konkrét intézkedéseket irányoznak
elő az élelmiszer-hulladék keletkezésének csökkentésére.”; b) a (4) bekezdés helyébe a következő
szöveg lép: „(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok
elfogadása útján mutatókat állapíthat meg a hulladékmegelőzési intézkedések
eredményességének mérésére. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 39. cikk (2)
bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni.” 17. A 33. cikk (2) bekezdése helyébe a
következő szöveg lép: „(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok
elfogadása útján meghatározza az említett tervek és programok elfogadásával és
lényegi módosításaival kapcsolatos tájékoztatás megküldésekor követendő
formátumot. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 39. cikk (2) bekezdése
szerinti eljárással kell elfogadni.” 18. A 35. cikk a következőképpen
módosul: a) az (1) bekezdés helyébe a
következő szöveg lép: „(1) A 23. cikk (1) bekezdésének hatálya alá
tartozó létesítmények és vállalkozások, a hulladéktermelők, valamint azok
a létesítmények és vállalkozások, amelyek hivatásszerűen hulladék
gyűjtésével vagy szállításával foglalkoznak, illetőleg amelyek
hulladékkal kereskednek vagy hulladékkal kapcsolatban közvetítőként lépnek
fel, időrendben nyilvántartást vezetnek a hulladék mennyiségéről,
tulajdonságairól és eredetéről, továbbá, ha az lényeges, rendeltetési
helyéről, gyűjtésének gyakoriságáról, szállításának módjáról és
kezelésének tervezett módszeréről, és ezeket az információkat a
következők szerint az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátják: a) a veszélyes hulladék vonatkozásában minden
évben december 31-ig; b) a nem veszélyes hulladék vonatkozásában az
illetékes hatóság kérésére.”; b) a cikk a következő (4) bekezdéssel
egészül ki: „(4) A tagállamok teljes földrajzi területükre
vonatkozóan elektronikus nyilvántartást vagy koordináltan vezetett elektronikus
nyilvántartásokat hoznak létre a veszélyes hulladékról, valamint az indokoltnak
ítélt körben más hulladékáramokról. Erre a célra a tagállamok felhasználják a
166/2006/EK rendelet** alapján létrehozott Európai Szennyezőanyag-kibocsátási
és Hulladékszállítási Nyilvántartás céljára az iparban működő
gazdasági szereplők által szolgáltatott adatokat. A
Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása útján megállapíthatja a
nyilvántartások vezetésének minimumkövetelményeit. Ezeket a végrehajtási jogi
aktusokat a 39. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni. ** Az Európai Parlament és a Tanács 2006. január
18-i 166/2006/EK rendelete az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és
-szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK
tanácsi irányelv módosításáról, HL L 33., 2006.2.4., 1. o.” 19. A 36. cikk (1) bekezdése helyébe a
következő szöveg lép: „(1) A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges
intézkedéseket, hogy megtiltsák a hulladékok elhagyását, az illegális
hulladéklerakást és az ellenőrizetlen hulladékgazdálkodást, ideértve a
szemetelést is.” 20. A 37. cikk helyébe a következő
szöveg lép: „37. cikk Adatszolgáltatás (1) A tagállamok a 9. cikk (3) bekezdésének,
valamint a 11. cikk (2) bekezdése a), b) és c) pontjának végrehajtására
vonatkozó adataikat elektronikus úton, az adatgyűjtés tárgyévét
követő év december 31-éig megküldik a Bizottságnak. Az adatszolgáltatást a
Bizottság által a (6) bekezdés alapján meghatározott formátumban kell
teljesíteni. Az első adatszolgáltatásnak a 2019. január 1-jétől 2019.
december 31-ig terjedő időszakra kell vonatkoznia. (2) Ha a hulladékot újrahasználatra való
előkészítés, újrafeldolgozás vagy másféle anyagában történő
hasznosítás céljából másik tagállamba szállítják, akkor ez a hulladék az (1)
bekezdés szerinti adatszolgáltatás keretében csak a gyűjtés helye szerinti
tagállam célértékeinek teljesítése szempontjából vehető figyelembe. (3) Az Unió területéről újrahasználatra való
előkészítésre vagy újrafeldolgozásra kivitt hulladék a 11. cikk (2)
bekezdésében foglalt célértékek teljesítése szempontjából csak akkor
vehető figyelembe, ha az exportőr az 1013/2006/EK rendeletnek
megfelelően bizonyítani tudja, hogy az Unió területén kívül a hulladék
kezelése a vonatkozó uniós környezetvédelmi jogi aktusok előírásaiban
meghatározottakkal egyenértékű feltételek mellett történt. (4) A 11. cikk (2) bekezdésének b) pontjában
foglalt követelmény teljesítésének ellenőrzése keretében a feltöltés útján
hasznosított hulladékmennyiségről az újrahasználatra előkészített,
újrafeldolgozott vagy másként anyagában újrahasznosított
hulladékmennyiségtől elkülönítve kell beszámolni. Feltöltés útján
hasznosított hulladékként kell beszámolni a feltöltés céljára felhasználni tervezett
anyaggá átalakított hulladékról is. (5) Az e cikk alapján a tagállamok által
szolgáltatott adatokhoz minőség-ellenőrzési jelentést kell
mellékelni, és az adatokat független harmadik személlyel ellenőriztetni
kell. (6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása
útján megállapíthatja a 9. cikk (3) bekezdésében és a 11. cikk (2) bekezdésének
a), b) és c) pontjában foglalt követelmények teljesítése ellenőrzésének
egységes feltételeit, az érintett célértékekkel összefüggésben
teljesítendő adatszolgáltatás formátumát, valamint a harmadik személy
által végzett ellenőrzésekre vonatkozó minimumkövetelményeket. Ezeket a
végrehajtási jogi aktusokat a 39. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással kell
elfogadni.” 21. A 38. cikk a következőképpen
módosul: a) az (1) bekezdés második albekezdése
helyébe a következő szöveg lép: „A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38a.
cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása útján
megállapítsa a II. melléklet R1. pontjában az égetőművekre
vonatkozóan meghatározott képlet alkalmazásának módját. Ennek kapcsán
figyelembe vehető az a hatás, hogy a helyi éghajlat, például a rendkívül
hideg időjárás és a fűtés iránti igény befolyásolja a villamos
energia, fűtés, hűtés vagy technológiai gőz formájában
műszakilag felhasználható vagy előállítható energia mennyiségét.
Figyelembe vehetők továbbá a Szerződés 299. cikke (2) bekezdésének
negyedik albekezdésében felsorolt legkülső régiókra, valamint az 1985. évi
csatlakozási okmány 25. cikkében említett területekre jellemző helyi
feltételek is.”; b) a (2) bekezdés helyébe a következő
szöveg lép: „(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a
38a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása
útján hozzáigazítsa az I–V. mellékletet a tudományos és a műszaki
fejlődéshez.”; c) a cikk a következő (3) és (4)
bekezdéssel egészül ki: „(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a
38a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása
útján módosítsa a VII. és a VIII. mellékletet. (4) A Bizottság végrehajtási
jogi aktusok elfogadása útján felülvizsgálhatja a VI. mellékletet. Ezeket a
végrehajtási jogi aktusokat a 39. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással kell
elfogadni.” 22. Az irányelv a következő 38a.
cikkel egészül ki: „38a. cikk A felhatalmazások gyakorlása (1) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi
aktusokat az e cikkben meghatározott feltételek betartásával fogadja el. (2) A Bizottság az 5. cikk (2) bekezdése, a 6.
cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdése, a 27. cikk (1) és (4) bekezdése,
valamint a 38. cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerinti felhatalmazáson alapuló
jogi aktusok elfogadására [beírandó dátum: e felülvizsgálat hatálybalépésének
napja]-i kezdettel, határozatlan időre kap felhatalmazást. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács az 5. cikk
(2) bekezdése, a 6. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdése, a 27. cikk (1)
és (4) bekezdése, valamint a 38. cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerinti
felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat
megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat Az Európai Unió
Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne
megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a
már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi
aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti
arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot. (5) Az 5. cikk (2) bekezdése, a 6. cikk (2)
bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdése, a 27. cikk (1) és (4) bekezdése, valamint a
38. cikk (1), (2) és (3) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló
jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a
jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai
Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, vagy ha az említett
időtartam leteltét megelőzően mind az Európai Parlament, mind a
Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai
Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal
meghosszabbodik.” 23. A 39. cikk helyébe a következő
szöveg lép: „39. cikk Bizottsági eljárás (1) A 9. cikk (3) bekezdése, a 11. cikk (3)
bekezdése, a 24. cikk (2) bekezdése, a 29. cikk (4) bekezdése, a 33. cikk (2)
bekezdése, a 35. cikk (4) bekezdése, a 37. cikk (4) bekezdése és a 38. cikk (4)
bekezdése alkalmazásában a Bizottság munkáját a hulladékokról szóló 2008/98/EK
irányelvnek a tudományos és műszaki fejlődéshez történő
hozzáigazításával és végrehajtásával foglalkozó bizottság segíti. Ez a
bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet***
alkalmazásában bizottságnak minősül. (2) Ha egy rendelkezés erre a bekezdésre
hivatkozik, akkor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. *** Az Európai Parlament és a Tanács 2011.
február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek
gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és
általános elveinek megállapításáról, HL L 55., 2011.2.28., 13. o.” 24. Az irányelv kiegészül az ezen irányelv
mellékletében meghatározott VI., VII. és VIII. melléklettel. 2. cikk A 94/62/EK irányelv módosítása A 94/62/EK irányelv a következőképpen
módosul: 1. A 3. cikk a következőképpen
módosul: a) az 1. pontban a következő
szövegrészt el kell hagyni: „A Bizottság adott esetben megvizsgálja és szükség
esetén felülvizsgálja az I. mellékletben a csomagolás meghatározásához megadott
szemléltető példákat. Prioritásként a következő tételekkel kell
foglalkozni: CD- és videokazetta-tokok, virágcserepek, olyan csövek és
hengerek, amelyekre valamilyen hajlékony anyag van felcsévélve, öntapadós
címkék hordozópapírja és csomagolópapír. Az ezen irányelv nem alapvető
fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 21. cikk (3) bekezdésében
említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással
összhangban kell elfogadni;” b) a 2. pont helyébe a következő
szöveg lép: „2. csomagolási hulladék: minden olyan
csomagolás és csomagolóanyag, amelyre kiterjed a »hulladék« fogalomnak a
2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* 3. cikkének 1. pontjában
található meghatározása; * Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november
19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül
helyezéséről, HL L 312., 2008.11.22., 3. o.”; c) a 3–10. pontot el kell hagyni; d) a cikk a következő 13. ponttal
egészül ki: „13. a »hulladék«, a »települési hulladék«, a
»veszélyes hulladék«, a »megelőzés«, az »újrahasználatra való
előkészítés«, az »újrahasználat«, a »hasznosítás«, az »újrafeldolgozás«,
az »ártalmatlanítás«, a »hulladékgazdálkodás«, a »hulladéktermelő« és a
»hulladékbirtokos« fogalom meghatározása tekintetében a 2008/98/EK irányelv 3.
cikkében található fogalommeghatározások irányadók.” 2. Az irányelv a következő 3a. cikkel
egészül ki: „3a. cikk Az 1. melléklet módosítása A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 21a.
cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása útján
módosítsa az I. mellékletben található szemléltető példákat.” 3. A 6. cikk a következőképpen
módosul: a) a cikk címe helyébe az „Újrahasználatra
való előkészítés, újrafeldolgozás és hasznosítás” szöveg lép; b) az (1) bekezdés a következő f)–k)
ponttal egészül ki: „f) legkésőbb 2020 végéig az összes
csomagolási hulladék legalább 60 tömegszázalékát előkészítik
újrahasználatra és újrafeldolgozzák; g) legkésőbb 2020 végéig a csomagolási
hulladékban lévő, az alábbiakban felsorolt anyagok újrahasználatra való
előkészítése és újrafeldolgozása vonatkozásában teljesítik a
következő minimális célértékeket: i. a műanyagok esetében 45%; ii. a fa esetében 50%; iii. a vasfémek esetében 70%; iv. az alumínium esetében 70%; v. az üveg esetében 70%; vi. a papír és a kartonpapír esetében 85%; h) legkésőbb 2025 végéig az összes
csomagolási hulladék legalább 70 tömegszázalékát előkészítik
újrahasználatra és újrafeldolgozzák; i) legkésőbb 2025 végéig a csomagolási
hulladékban lévő, az alábbiakban felsorolt anyagok újrahasználatra való
előkészítése és újrafeldolgozása vonatkozásában teljesítik a következő
minimális célértékeket: i. a műanyagok esetében 60%; ii. a fa esetében 65%; iii. a vasfémek esetében 80%; iv. az alumínium esetében 80%; v. az üveg esetében 80%; vi. a papír és a kartonpapír esetében 90%; j) legkésőbb 2030 végéig az összes
csomagolási hulladék legalább 80 tömegszázalékát előkészítik
újrahasználatra és újrafeldolgozzák; k) legkésőbb 2030 végéig a csomagolási
hulladékban lévő, az alábbiakban felsorolt anyagok újrahasználatra való
előkészítése és újrafeldolgozása vonatkozásában teljesítik a
következő minimális célértékeket: i. a fa esetében 80%; ii. a vasfémek esetében 90%; iii. az alumínium esetében 90%; iv. az üveg esetében 90%.”; c) a cikk a következő (1a)
bekezdéssel egészül ki: „(1a) Az (1) bekezdés a)–k) pontjában foglalt
célértékek teljesítésével összefüggésben végzett számítások szempontjából az
újrahasználatra előkészített és újrafeldolgozott hulladék tömegeként annak
a hulladéknak a tömegét kell figyelembe venni, amely az újrahasználatra való
előkészítés vagy az újrafeldolgozás legutolsó szakaszába belép, és amely
nem tartalmazza azokat az anyagokat, amelyeket e szakasz folyamán jelenlét
miatt kivettek a folyamatból, és amelyeket ártalmatlanítani kell vagy más
hasznosítási műveletnek kell alávetni. Ha azonban a kivett anyagok az említett szakaszba
belépő hulladék legfeljebb 2 tömegszázalékát teszik ki, az újrahasználatra
előkészített és újrafeldolgozott hulladék tömegeként annak a hulladéknak a
teljes tömegét kell figyelembe venni, amely az újrahasználatra való előkészítés
vagy az újrafeldolgozás legutolsó szakaszába belép.”; d) a cikk a következő (1b)
bekezdéssel egészül ki: „(1b) Ha a csomagolás különböző anyagokból
tevődik össze, akkor a 6. cikk (1) bekezdésének f)–k) pontjában foglalt
célértékek teljesítésével összefüggésben végzett számításokban mindegyik
anyagot külön kell figyelembe venni.”; e) a (3), az (5), a (8) és a (9) bekezdést
el kell hagyni; f) a cikk a következő (12)
bekezdéssel egészül ki: „(12) A tagállamok megfelelő, a belső
piacot nem torzító és más tagállamokat az ezen irányelvben foglalt
követelmények teljesítésében nem akadályozó intézkedéseket hoznak annak
ösztönzésére, hogy a csomagolások tervezése elősegítse a gyártásuk és
használatuk során jelentkező környezeti hatások és képződő
hulladékmennyiség csökkentését. Ezeknek az intézkedéseknek – a hulladékhierarchia
helyes alkalmazásának elősegítése érdekében – ösztönözniük kell egyebek
mellett a többször használható, műszaki szempontból tartós és a hulladékká
válás után újrahasználatra és újrafeldolgozásra alkalmas csomagolások
kifejlesztését, gyártását és forgalmazását. Az intézkedéseknek figyelembe kell
venniük a csomagolások teljes életciklusa során jelentkező hatásokat.” 4. Az irányelv a következő 6a. cikkel
egészül ki: „6a. cikk Korai előrejelző rendszer (1) A Bizottság az Európai Környezetvédelmi
Ügynökség támogatásával: a) 2017-ben jelentést tesz közzé a 6. cikk
(1) bekezdésének f) és g) pontjában foglalt célértékek teljesüléséről; b) 2022-ben jelentést tesz közzé a 6. cikk
(1) bekezdésének h) és i) pontjában foglalt célértékek teljesüléséről; c) 2027-ben jelentést tesz közzé a 6. cikk
(1) bekezdésének j) és k) pontjában foglalt célértékek teljesüléséről. (2) A Bizottság az (1) bekezdésben előírt
jelentéseiben: a) minden egyes tagállamra vonatkozóan
megbecsli a célértékek teljesítésének mértékét; b) minden egyes tagállamra vonatkozóan
megbecsli, hogy a célértékek várhatóan mikorra fognak teljesülni; és c) felsorolja azokat a tagállamokat,
amelyek esetében fennáll a veszélye annak, hogy a célértékek nem fognak határidőre
teljesülni, és megfelelő ajánlásokat fogalmaz meg számukra. A jelentések szükség esetén az (1) bekezdésben
felsoroltaktól különböző követelmények teljesítésével is foglalkozhatnak. (3) Azok a tagállamok, amelyek esetében fennáll a
veszélye annak, hogy a célértékek nem fognak teljesülni, a Bizottság
jelentésének közzétételétől számítva hat hónapon belül megfelelési tervet
nyújtanak be a Bizottságnak, amelyben részletesen ismertetik a célértékek
teljesítése érdekében meghozni tervezett intézkedéseiket. A megfelelési tervnek
figyelembe kell vennie a (2) bekezdés c) pontja alapján a Bizottság által
megfogalmazott ajánlásokat, a 2008/98/EK irányelv VIII. mellékletében felsorolt
intézkedéseket, valamint minden más alkalmas intézkedés lehetőségét. A
tervnek meg kell jelölnie a teljesítés várható időpontját.” 5. A 11. cikk (3) bekezdése helyébe a
következő szöveg lép: „(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a
21a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása
útján meghatározza azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén az (1)
bekezdésben meghatározott koncentrációértékek nem alkalmazandók az
újrafeldolgozott anyagokra és a zárt és ellenőrzött terméklánc részét
képező termékekre, valamint azokat a csomagolástípusokat, amelyekre nem
kell alkalmazni az (1) bekezdés harmadik francia bekezdésében meghatározott
követelményt.” 6. A 12. cikk a következőképpen
módosul: a) a cikk címe helyébe az „Informatikai
rendszerek és adatszolgáltatás” szöveg lép; b) a (3) bekezdést el kell hagyni; c) a cikk a következő (3a)–(3d)
bekezdéssel egészül ki: „(3a) A tagállamok a 6. cikk (1) bekezdése a)–k)
pontjának végrehajtására vonatkozó adataikat elektronikus úton, az
adatgyűjtés tárgyévét követő év december 31-éig megküldik a
Bizottságnak. Az első adatszolgáltatásnak a [beírandó évszám: az e
módosító jogi aktus hatálybalépésének éve utáni év]. január 1-jétől
[beírandó évszám: az e módosító jogi aktus hatálybalépésének éve utáni év].
december 31-ig terjedő időszakra kell vonatkoznia. (3b) Ha a hulladékot újrahasználatra való
előkészítés, újrafeldolgozás vagy másféle anyagában történő
hasznosítás céljából másik tagállamba szállítják, akkor ez a hulladék az (1)
bekezdés szerinti adatszolgáltatás keretében csak a gyűjtés helye szerinti
tagállam célértékeinek teljesítése szempontjából vehető figyelembe. (3c) Az Unió területéről újrahasználatra való
előkészítésre vagy újrafeldolgozásra kivitt csomagolási hulladék a 6. cikk
(1) bekezdésének a)–k) pontjában foglalt célértékek teljesítése szempontjából
csak akkor vehető figyelembe, ha az exportőr az 1013/2006/EK
rendeletnek megfelelően bizonyítani tudja, hogy az Unió területén kívül a
hulladék kezelése a vonatkozó uniós környezetvédelmi jogi aktusok
előírásaiban meghatározottakkal egyenértékű feltételek mellett
történt. (3d) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok
elfogadása útján megállapíthatja a 6. cikk (1) bekezdésének a)–k) pontjában
foglalt követelmények teljesítése ellenőrzésének egységes feltételeit, az
érintett célértékekkel összefüggésben teljesítendő adatszolgáltatás
formátumát, valamint a harmadik személy által végzett ellenőrzésekre
vonatkozó egységes követelményeket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 21.
cikk (2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni.”; d) az (5) bekezdést el kell hagyni. 7. A 17. cikket el kell hagyni. 8. A 19. cikk helyébe a következő
szöveg lép: „(1) A Bizottság elfogadja a 8. cikk (2) bekezdése
és a 10. cikk második bekezdésének hatodik francia bekezdése szerinti
azonosítási rendszernek a tudományos és a műszaki fejlődéshez
történő hozzáigazításához szükséges végrehajtási jogi aktusokat. Ezeket a
végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással kell
elfogadni. (2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok
elfogadása útján megállapítja a 12. cikk (3d) bekezdésében említett
adatszolgáltatás formátumát. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikk
(2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni.” 9. A 20. cikk helyébe a következő
szöveg lép: „20. cikk Különös intézkedések A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 21a.
cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása útján
szabályozza az ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban
esetleg felmerülő nehézségek kezelésének módját, különös tekintettel az Unióban
nagyon kis (azaz körülbelül 0,1 tömegszázaléknyi) mennyiségekben forgalomba
hozott inert csomagolóanyagokra, az orvostechnikai eszközök és a gyógyszerek
elsődleges csomagolására, a kisméretű csomagolásokra és a
luxuscsomagolásokra.” 10. A 21. cikk helyébe a következő
szöveg lép: „21. cikk Bizottsági eljárás (1) A 12. cikk (3b) bekezdése és a 19. cikk (1)
bekezdése alkalmazásában a Bizottság munkáját a 2008/98/EK irányelv 39.
cikkével létrehozott, a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelvnek a tudományos
és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával és
végrehajtásával foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU
európai parlamenti és tanácsi rendelet** alkalmazásában bizottságnak
minősül. (2) Ha egy rendelkezés erre a bekezdésre
hivatkozik, akkor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. ** Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február
16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására
vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános
elveinek megállapításáról, HL L 55., 2011.2.28., 13. o.” 11. Az irányelv a következő új 21a.
cikkel egészül ki: „21a. cikk A felhatalmazások gyakorlása (1) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi
aktusokat az e cikkben meghatározott feltételek betartásával fogadja el. (2) A Bizottság az 1. cikk (1) bekezdése, a 11.
cikk (3) bekezdése, a 19. cikk (2) bekezdése és a 20. cikk (1) bekezdése
szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására [beírandó dátum: e
felülvizsgálat hatálybalépésének napja]-i kezdettel, határozatlan időre
kap felhatalmazást. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács az 1. cikk
(1) bekezdése, a 11. cikk (3) bekezdése, a 19. cikk (2) bekezdése és a 20. cikk
(1) bekezdése szerinti felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A visszavonásról
szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat Az
Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a
benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem
érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi
aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti
arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot. (5) Az 1. cikk (1) bekezdése, a 11. cikk (3)
bekezdése, a 19. cikk (2) bekezdése vagy a 20. cikk (1) bekezdése alapján
elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az
Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését
követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt
ellene kifogást, vagy ha az említett időtartam leteltét
megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról
tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a
Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.” 3. cikk Az 1999/31/EK irányelv módosítása Az 1999/31/EK irányelv a következőképpen
módosul: 1. A 2. cikk a következőképpen
módosul: a) az a) pont helyébe a következő
szöveg lép: „a)
a »hulladék«, a »települési hulladék«, a »veszélyes hulladék«, a »hasznosítás«,
az »újrafeldolgozás«, az »ártalmatlanítás«, a »hulladéktermelő« és a
»hulladékbirtokos« fogalom meghatározása tekintetében a 2008/98/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv* 3. cikkében található fogalommeghatározások
irányadók; * Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november
19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül
helyezéséről, HL L 312., 2008.11.22., 3. o.”; b) a cikk a következő aa) ponttal
egészül ki: „aa) »maradékhulladék«: az a hulladék, amely
hasznosítási művelet során képződik (az újrafeldolgozást is
ideértve), és tovább már nem hasznosítható, ezért ártalmatlanítani kell;” c) a b), a c) és az n) pontot el kell
hagyni; d) a d) pont helyébe a következő
szöveg lép: „d) »nem veszélyes hulladék«: minden olyan
hulladék, amely a veszélyes hulladék fogalmának a 2008/98/EK irányelvben
foglalt meghatározása szerint nem veszélyes hulladék;” e) az m) pont helyébe a következő
szöveg lép: „m) »biológiailag lebontható/lebomló hulladék«: a fa-,
az élelmiszer- és a kerti hulladék, a papír és a kartonpapír, valamint minden
más olyan hulladék, amely hajlamos anaerob vagy aerob bomlásra;”. 2. Az 5. cikk a következőképpen
módosul: a) a cikk a következő (2a), (2b) és
(2c) bekezdéssel egészül ki: „(2a) A tagállamok a nem veszélyes hulladék
elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban 2025. január 1-jétől nem
fogadják az újrafeldolgozható hulladékot, ideértve egyebek mellett a
műanyagokat, a fémeket, az üveget, a papírt és a kartonpapírt, valamint
minden más biológiailag lebontható/lebomló hulladékot. (2b) A tagállamok a nem veszélyes hulladék
elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban 2025. január 1-jétől egyetlen
évben sem fogadnak az előző évben képződő települési
hulladék összmennyiségének 25%-ánál több hulladékot. (2c) A tagállamok törekednek arra, hogy a nem
veszélyes hulladék elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban 2030. január
1-jétől kizárólag maradékhulladékot fogadjanak, és ezáltal elérjék, hogy
az ezekbe a hulladéklerakókba kerülő teljes hulladékmennyiség ne legyen
nagyobb az előző évben képződő települési hulladék
összmennyiségének 5%-ánál. Ezt a célkitűzést a Bizottság 2025-ig
felülvizsgálja, és egy, a hulladéklerakók igénybevételének csökkentésére
vonatkozóan 2030-tól teljesítendő célérték elfogadása érdekében indokolt
esetben jogalkotási javaslatot terjeszt elő. (2d) A tagállamok az inert hulladék elhelyezésére
szolgáló hulladéklerakókban nem fogadnak települési hulladékot. A Bizottság megvizsgálja, lehetséges-e
korlátozásokat bevezetni a maradékhulladéknak nem minősülő
hulladékoknak az inert hulladék elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban való
elhelyezésére vonatkozóan; megállapításairól legkésőbb 2018-ban jelentést
tesz közzé, és szükség esetén jogalkotási javaslatot is előterjeszt a kérdésben.” 3. Az irányelv a következő 5a. cikkel egészül ki: „5a. cikk Korai előrejelző rendszer (1) A Bizottság az Európai Környezetvédelmi
Ügynökség támogatásával: a) 2022-ben jelentést tesz közzé az 5. cikk
(2a) bekezdésének a) pontjában és (2b) bekezdésének a) pontjában foglalt
célértékek teljesüléséről; b) 2027-ben jelentést tesz közzé az 5. cikk
(2a) bekezdésének b) pontjában és (2b) bekezdésének b) pontjában foglalt
célértékek teljesüléséről. (2) A Bizottság az (1) bekezdésben előírt
jelentéseiben: a) minden egyes tagállamra vonatkozóan
megbecsli a célértékek teljesítésének mértékét; b) minden egyes tagállamra vonatkozóan
megbecsli, hogy a célértékek várhatóan mikorra fognak teljesülni; és c) felsorolja azokat a tagállamokat,
amelyek esetében fennáll a veszélye annak, hogy a célértékek nem fognak
határidőre teljesülni, és megfelelő ajánlásokat fogalmaz meg
számukra. A jelentések szükség esetén az (1) bekezdésben
felsoroltaktól különböző követelmények teljesítésével is foglalkozhatnak. (3) Azok a tagállamok, amelyek esetében fennáll a
veszélye annak, hogy a célértékek nem fognak teljesülni, a Bizottság
jelentésének közzétételétől számítva hat hónapon belül megfelelési tervet
nyújtanak be a Bizottságnak, amelyben részletesen ismertetik a célértékek teljesítése
érdekében meghozni tervezett intézkedéseiket. A megfelelési tervnek figyelembe
kell vennie a (2) bekezdés c) pontja alapján a Bizottság által megfogalmazott
ajánlásokat, a 2008/98/EK irányelv VIII. mellékletében felsorolt
intézkedéseket, valamint minden más alkalmas intézkedés lehetőségét. A
tervnek meg kell jelölnie a teljesítés várható időpontját.” 4. A 11. cikk (2) bekezdésének második albekezdését el kell hagyni. 5. A 12. cikk c) pontja helyébe a következő szöveg lép: „c) az ellenőrzési és a megfigyelési
eljárások analitikai műveleteivel és/vagy a 11. cikk (1) bekezdésének b)
pontja szerinti vizsgálatokkal összefüggő minőségellenőrzést
szakmailag felkészült, a 765/2008/EK rendelet[26]
alapján akkreditált szaklaboratóriumok végezzék el.” 6. A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép: „15. cikk Adatszolgáltatás (1) A tagállamok az 5. cikk (2), (2a) és (2b)
bekezdésében foglalt célértékek és kötelezettségek teljesítésére vonatkozó
adataikat elektronikus úton, az adatgyűjtés tárgyévét követő év
december 31-éig megküldik a Bizottságnak. Az adatszolgáltatást a Bizottság
által a (3) bekezdés alapján meghatározott formátumban kell teljesíteni. Az
első adatszolgáltatásnak a [beírandó évszám: az e módosító jogi aktus
hatálybalépésének éve utáni év]. január 1-jétől [beírandó évszám: az e
módosító jogi aktus hatálybalépésének éve utáni év]. december 31-ig
terjedő időszakra kell vonatkoznia. (2) A tagállamok az 5. cikk (2) bekezdésében
foglalt célértékek teljesítésére vonatkozóan 2025. január 1-jéig teljesítenek
adatszolgáltatást. (3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok
elfogadása útján megállapíthatja az 5. cikk (2), (2a) és (2b) bekezdésében
foglalt követelmények teljesítése ellenőrzésének egységes feltételeit, az
érintett célértékekkel összefüggésben teljesítendő adatszolgáltatás
formátumát, valamint a harmadik személy által végzett ellenőrzésekre
vonatkozó minimumkövetelményeket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az ezen
irányelv 17. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni. (4) Az (1) és a (2) bekezdés alapján a tagállamok
által szolgáltatott adatokhoz minőség-ellenőrzési jelentést kell
mellékelni, és az adatokat független harmadik személlyel ellenőriztetni
kell.” 7. A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép: „16. cikk A mellékletek módosítása A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 17a.
cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása útján
a tudományos és a műszaki fejlődéshez való hozzáigazításuk érdekében
módosítsa a mellékleteket.” 8. A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép: „17. cikk Bizottsági eljárás (1) A 3. cikk (3) bekezdése, az 5. cikk (2), (2a)
és (2b) bekezdése, az I. melléklet 3.5. pontja és a II. melléklet 5. pontja
alkalmazásában a Bizottság munkáját a 2008/98/EK irányelv 39. cikkével
létrehozott, a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelvnek a tudományos és
műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával és végrehajtásával
foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és
tanácsi rendelet** alkalmazásában bizottságnak minősül. Ha egy rendelkezés
erre a bekezdésre hivatkozik, akkor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell
alkalmazni. (2) Ha egy rendelkezés erre a bekezdésre
hivatkozik, akkor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. ** Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február
16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására
vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános
elveinek megállapításáról, HL L 55., 2011.2.28., 13. o.” 9. Az irányelv a következő 17a. cikkel egészül ki: „17a. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi
aktusokat az e cikkben meghatározott feltételek betartásával fogadja el. (2) A Bizottság a 16. cikk szerinti
felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására [beírandó dátum: e módosító
jogi aktus hatálybalépésének napja]-i kezdettel, határozatlan időre kap
felhatalmazást. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács a 16. cikk
szerinti felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló
határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat Az
Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a
benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem
érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi
aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti
arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot. (5) A 16. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson
alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a
Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az
Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, vagy ha az említett
időtartam leteltét megelőzően mind az Európai Parlament, mind a
Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai
Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal
meghosszabbodik.” 4. cikk A 2000/53/EK irányelv módosítása A 2000/53/EK irányelv 9. cikke a
következő (1a)–(1c) bekezdéssel egészül ki: „(1a) A tagállamok a 7. cikk (2) bekezdésének
harmadik albekezdése (utolsó albekezdése) alapján a Bizottság által
megállapított részletes szabályok alkalmazásával, amelyek egyebek mellett az
adatszolgáltatás formátumát is meghatározhatják, adatokat szolgáltatnak a 7.
cikk (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt célértékek
teljesülésének ellenőrzéséről. Az adatszolgáltatást a Bizottság felé
kell teljesíteni az adatgyűjtés tárgyévét követő év december 31-éig. (1b) Az e cikk alapján a tagállamok által
szolgáltatott adatokhoz minőség-ellenőrzési jelentést kell
mellékelni, és az adatokat független harmadik személlyel ellenőriztetni
kell. (1c) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok
elfogadása útján megállapíthatja a harmadik személyek általi ellenőrzés
minimumkövetelményeit. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk szerinti
eljárással kell elfogadni.” 5. cikk A 2006/66/EK irányelv módosítása A 2006/66/EK irányelv a következőképpen
módosul: 1. A 22. cikket el kell hagyni. 2. A 23. cikk a következőképpen módosul: a) az (1) bekezdés helyébe a
következő szöveg lép: „A Bizottság legkésőbb 2016 végéig jelentést
állít össze ezen irányelv végrehajtásáról, valamint a környezetre és a
belső piac működésére kifejtett hatásairól.”; b) a (2) bekezdés bevezető
szövegrésze helyébe a következő szöveg lép: „Ebben a jelentésében a Bizottság ezt az
irányelvet legalább a következő szempontok alapján értékeli:”. 6. cikk A 2012/19/EU irányelv módosítása A 2012/19/EU irányelv a következőképpen
módosul: 1. A 16. cikk a következőképpen módosul: a) az (5) bekezdés helyébe a
következő szöveg lép: „(5a) A tagállamok a 16. cikk (4) bekezdésének
végrehajtására vonatkozó adataikat elektronikus úton, az adatgyűjtés
tárgyévét követő év december 31-éig megküldik a Bizottságnak. Az
adatszolgáltatást a Bizottság által az (5d) bekezdés alapján meghatározott
formátumban kell teljesíteni. Az első adatszolgáltatásnak a [beírandó
évszám: az e módosító jogi aktus hatálybalépésének éve utáni év]. január 1-jétől
[beírandó évszám: az e módosító jogi aktus hatálybalépésének éve utáni év].
december 31-ig terjedő időszakra kell vonatkoznia. (5c) Az (5a) bekezdés alapján a tagállamok által
szolgáltatott adatokhoz minőség-ellenőrzési jelentést kell
mellékelni, és az adatokat független harmadik személlyel ellenőriztetni
kell. (5d) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok
elfogadása útján megállapíthatja a harmadik személyek általi ellenőrzés
minimumkövetelményeit. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 21. cikk (2)
bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni.” 2. A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép: „21. cikk Bizottsági eljárás (1) A 7. cikk (5) bekezdése, a 8. cikk (5)
bekezdése, a 11. cikk (3) bekezdése, a 16. cikk (3) és (6) bekezdése, valamint
a 23. cikk (4) bekezdése alkalmazásában a Bizottság munkáját a 2008/98/EK
irányelv 39. cikkével létrehozott, a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelvnek
a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával és
végrehajtásával foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU
rendelet alkalmazásában bizottságnak minősül. (2) Ha egy rendelkezés erre a bekezdésre
hivatkozik, akkor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. (3) Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, akkor
a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét; ebben az
esetben a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése
szerint kell eljárni.” 7. cikk Átültetés (1) A tagállamok hatályba
léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek
szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [beírandó dátum:
tizenkét hónappal ezen irányelv hatálybalépése után] megfeleljenek. E
rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket,
azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük
alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok
határozzák meg. (2) A tagállamok közlik a
Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket
az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadnak. 8. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv Az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 9. cikk Címzettek Ennek az
irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, -án/-én. az Európai Parlament
részéről a Tanács részéről az elnök az
elnök [1] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i
2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül
helyezéséről, HL L 312., 2008.11.22., 3. o. [2] A Tanács 1999. április 26-i 1999/31/EK irányelve a
hulladéklerakókról, HL L 182., 1999.7.16., 1. o. [3] Az Európai Parlament és a Tanács 1994. december 20-i
96/42/EK irányelve a csomagolásról és a csomagolási hulladékról, HL L 365.,
1994.12.31., 10. o. [4] COM(2011) 571. [5] Az Európai Parlament és a Tanács 2013. november 20-i
1386/2013/EU határozata a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig
tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési
programról, HL L 354., 2013.12.28., 171. o. [6] A hulladékhierarchia értelmében elsősorban a
hulladékkeletkezés megelőzésére kell törekedni, ha pedig ez nem
lehetséges, akkor az újrahasználatra vagy az újrafeldolgozásra; ha ez sem,
akkor kerülhet sor az energia-előállítási célú hasznosításra és az
ártalmatlanításra (hulladéklerakóban való elhelyezésre vagy
energia-előállítás nélküli égetésre). [7] COM(2013) 442. [8] Az Európai Parlament és a Tanács 2000. szeptember 18-i
2000/53/EK irányelve az elhasználódott járművekről, HL L 269.,
2000.10.21., 34–43. o. [9] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. szeptember 6-i
2006/66/EK irányelve az elemekről és akkumulátorokról, valamint a
hulladékelemekről és -akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv
hatályon kívül helyezéséről, HL L 266., 2006.9.26., 1–14. o. [10] http://www.wastetargetsreview.eu/
http://www.eea.europa.eu/publications/waste-opportunities-84-past-and
http://www.wastemodel.eu/ [11] HL C ., , . o. [12] HL C ., , . o. [13] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i
2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről,
HL L 312., 2008.11.22., 3. o. [14] A Tanács 1999. április 26-i 1999/31/EK irányelve a
hulladéklerakókról, HL L 182., 1999.7.16., 1. o. [15] Az Európai Parlament és a Tanács 1994. december 20-i
96/42/EK irányelve a csomagolásról és a csomagolási hulladékról, HL L 365.,
1994.12.31., 10. o. [16] Az ipari és a bányászati tevékenységet már jelenleg is
tárgyalják BAT-referenciadokumentumok, amelyek az ipari kibocsátásokról szóló
2010/75/EU irányelv (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.) és a bányászati
hulladékgazdálkodási irányelv (2006/21/EK irányelv, HL L 102., 2006.4.11., 15.
o.) alapján készültek, és az erőforrás-felhasználás és a
hulladéktermelődés megelőzésére, az újrahasználatra, az
újrafeldolgozásra és a hasznosításra vonatkozóan is tartalmaznak információkat.
A BAT-referenciadokumentumok jelenleg folyamatban lévő felülvizsgálata és
a BAT-következtetések Bizottság általi elfogadása nyomán a
BAT-referenciadokumentumok nagyobb hatást fognak kifejteni az ipari
gyakorlatra, és ezáltal további előrelépést tesznek lehetővé az
erőforrás-gazdálkodás hatékonysága, valamint az újrafeldolgozásra és a
hasznosításra kerülő hulladékmennyiség növelése terén. [17] COM(2013) 442. [18] http://ec.europa.eu/eip/raw-materials/en/content/about-european-innovation-partnership-eip-raw-materials [19] COM(2014) 297. [20] A Bizottság közleménye: „Célravezető és hatásos
szabályozás program (REFIT): eredmények és következő lépések”, 2013.
október 2., COM(2013) 685. [21] http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/public-consultation-new/index_hu.htm [22] Az Európai Parlament és a Tanács 2000. szeptember 18-i
2000/53/EK irányelve az elhasználódott járművekről, HL L 269.,
2000.10.21., 34. o. [23] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i
182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására
vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános
elveinek megállapításáról, HL L 55., 2011.2.28., 13. o. [24] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i
182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására
vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános
elveinek megállapításáról, HL L 55., 2011.2.28., 13. o. [25] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i
182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására
vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános
elveinek megállapításáról, HL L 55., 2011.2.28., 13. o. [26] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i
765/2008/EK rendelete a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és
piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet
hatályon kívül helyezéséről, HL L 218., 2008.8.13., 30. o. VI. MELLÉKLET A települési
hulladék összetétele A települési
hulladék fogalma a települések által vagy nevében összegyűjtött háztartási
hulladékot, valamint a kiskereskedelemből, a kisebb vállalkozásoktól, az
irodaépületekből és az intézményektől (például iskoláktól,
kórházaktól, hivatali épületekből) származó, a háztartási hulladékhoz
jellegében és összetételében hasonló hulladékot foglalja magában. A fogalom
kiterjed: –
a lomhulladékra (például háztartási készülékek,
bútor, ágybetét), –
az udvari hulladékra, a falevelekre, a
fűnyesedékre, az utcai söpredékre, az utcai
szemétgyűjtőkből származó hulladékra, a piactakarítás során
képződő hulladékra, –
egyes települési szolgálatok, nevezetesen a
parkfenntartó, kertészeti és közterületi takarító szolgálat hulladékaira. A fogalom kiterjed az ugyanezen forrásból
származó, hasonló jellegű és összetételű más hulladékra is,
amennyiben: –
a hulladék gyűjtését nem település végzi vagy
település nevében végzik, hanem gyártói felelősségi rendszer keretében
vagy nonprofit magánintézmény által, közvetlenül újrahasználat és
újrafeldolgozás céljából, elsősorban elkülönített gyűjtés formájában
valósul meg, –
a hulladék olyan vidéki területről származik,
ahol nem működik rendszeres hulladékbegyűjtő szolgálat. A fogalom nem
terjed ki: –
a szennyvízhálózatból és a szennyvízkezelő
művekből származó hulladékra, ideértve a szennyvíziszapot is, –
az építési és bontási hulladékra. VII. MELLÉKLET A kiterjesztett
gyártói felelősség minimumkövetelményei A kiterjesztett
gyártói felelősség rendszerének kialakítása és működtetése során a
tagállamok: 1.
figyelembe veszik a műszaki
megvalósíthatóságot, a gazdasági életképességet és a környezetre, az emberi
egészségre és a társadalomra kifejtett általános hatásokat, és tiszteletben
tartják a belső piac megfelelő működésének biztosítása iránti
igényt; 2.
biztosítják a kiterjesztett gyártói felelősség
rendszerének működtetésében részt vevő szereplők feladatainak és
felelősségének egyértelmű meghatározását, ideértve az Unió piacán
árukat forgalomba hozó gyártókat és importőröket és megfelelési
rendszereiket, a hulladékgazdálkodás köz- és magánszektorbeli szereplőit,
a helyi szintű hatóságokat és – az indokolt körben – a szociális gazdaság
szereplőit is; 3.
olyan mérhető célokat állítanak fel a
megelőzés, az újrahasználatra való előkészítés, az újrahasználat, az
újrafeldolgozás és/vagy a hasznosítás területén, amelyek legalább az Unió
hulladékjogi előírásaiban meghatározott mindenkori célértékek teljesülését
biztosítják; 4.
gondoskodnak arról, hogy a kiterjesztett gyártói felelősség
rendszerének hatálya alá tartozó hulladékbirtokosok megkapják a szükséges
tájékoztatást a rendelkezésre álló hulladékgyűjtő rendszerekről; 5.
olyan adatszolgáltatási eljárást hoznak létre,
amelynek segítségével adatok gyűjthetők a forgalomba hozott
termékekről, valamint az e termékek hasznos élettartamának végét
követően a hulladékhierarchiának megfelelően végzett
begyűjtésről és kezelésről, és az indokoltnak ítélt körben
meghatározzák az ehhez kapcsolódó anyagáramokat; 6.
biztosítják, hogy az Unió piacán forgalomba hozott
termékek gyártói és importőrei által a kiterjesztett gyártói
felelősségi rendszerekhez nyújtott pénzügyi hozzájárulások: 6.1.
a hulladékgazdálkodás teljes költségét fedezzék,
beleértve ebbe az elkülönített gyűjtést és kezelést, a hulladékbirtokosok
megfelelő tájékoztatását, az adatgyűjtést és az adatszolgáltatást is; 6.2.
figyelembe vegyék a hulladékból nyert
másodnyersanyagok értékesítéséből származó bevételeket; 6.3.
mértéküket tekintve az Unió piacán forgalomba
hozott, a rendszer hatálya alá tartozó konkrét termékekkel kapcsolatban
ténylegesen jelentkező élettartam végi hulladékgazdálkodási költségek
függvényében kerüljenek meghatározásra; 6.4.
támogassák a szemetelés megelőzésére és a
takarításra irányuló kezdeményezéseket; 7.
létrehozzák a kiterjesztett gyártói
felelősségi rendszerek elismerési eljárását azzal a céllal, hogy: 7.1.
a gyártók által fizetett hozzájárulások
vonatkozásában, beleértve a rendszernek az eladási árakra gyakorolt hatásait
is, valamint a versenyképességre gyakorolt hatások és a kisméretű
létesítmények és vállalkozások előtti nyitottság szempontjából biztosítsák
a rendszerek átláthatóságát; 7.2.
meghatározzák a rendszerek területi hatályát; 7.3.
egyenlő bánásmódot biztosítsanak a hazai
gyártók és az importőrök számára; 7.4.
harmadik felek által végzett rendszeres auditokon
alapuló önellenőrző mechanizmust biztosítsanak a következők
vonatkozásában: –
7.4.1. a rendszer pénzgazdálkodásának hatékonysága
és eredményessége – a teljes költség meghatározása terméktípusonként, az
összegyűjtött források felhasználása, –
7.4.2. a hulladék megfelelő gyűjtése és
kezelése, a hulladékszállítások jogszerűségének ellenőrzése,
adatminőség, adatszolgáltatás; 8.
arányos szankciókat határoznak meg a célok
teljesítésének elmaradása és/vagy e követelmények be nem tartása esetére; 9.
megfelelő eszközöket hoznak létre a monitoring
és az előírások betartatása céljára, és az érintett szereplők között
rendszeres formális párbeszédet szerveznek. VIII. MELLÉKLET A 11a. cikkben
említett tervvel kapcsolatban megfontolandó intézkedések (korai
előrejelző rendszer) Azok a tagállamok, amelyek esetében fennáll a
veszélye annak, hogy a célértékek nem fognak teljesülni, a megfelelési tervük
elkészítésekor kötelesek megfontolni: –
olyan intézkedések meghozatalát, amelyek javítják a
statisztikai adatok minőségét, és egyértelmű előrejelzések
készítését teszik lehetővé a hulladékgazdálkodási kapacitásokról, valamint
az ezen irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében, a 94/62/EK irányelv 6. cikkének
(1) bekezdésében és az 1999/31/EK irányelv 5. cikkének (2a), (2b) és (2c)
bekezdésében előírt célértékek teljesülésétől való távolságról, –
a gazdaságpolitikai eszközök hatékonyabb
alkalmazását, ezen belül: –
a hulladéklerakók igénybevételéért kivetett adók
fokozatos növelését valamennyi hulladékkategória (háztartási, inert, egyéb)
esetében, –
a hulladékégetés megadóztatását vagy a már kivetett
adó növelését, az újrafeldolgozásra alkalmas hulladék égetésének megtiltását, –
olyan, az előállított hulladék mennyiségével
arányos díjakon alapuló rendszerek fokozatos kiterjesztését a tagállam egész
területére, amelyek a települési hulladék termelőit a képződő
hulladék mennyiségének csökkentésére, valamint a hulladék újrahasználatára és
újrafeldolgozására ösztönzik, –
olyan intézkedések bevezetését, amelyek növelik a
meglévő és a később bevezetendő gyártói felelősségi
rendszerek költséghatékonyságát (ideértve a kiterjesztett gyártói felelősségen
alapuló rendszerekre vonatkozóan a VII. mellékletben megállapított
minimumkövetelmények bevezetését célzó intézkedések tartalmának és
időrendjének részletes meghatározását is), a gyártói felelősségi
rendszerek hatályának új hulladékáramokra való kiterjesztését, –
olyan gazdasági ösztönzők bevezetését, amelyek
a helyi önkormányzatokat a megelőzés ösztönzésére és a szelektív
gyűjtőrendszerek kialakítására és megerősítésére késztetik, –
olyan intézkedések bevezetését, amelyek támogatják
az újrahasználó ágazat fejlődését, –
a hulladékhierarchiával ellentétes hatású káros
támogatások megszüntetését, –
olyan technikai és adóügyi intézkedések
bevezetését, amelyek támogatják az újrahasznált termékek és az újrafeldolgozott
anyagok (ideértve a komposztált anyagokat is) piacainak fejlődését és
javítják az újrafeldolgozott anyagok minőségét, –
olyan intézkedések bevezetését, amelyek növelik a
helyes hulladékgazdálkodással és a szemetelés csökkentésével kapcsolatos
lakossági tudatosságot, ideértve a hulladékmennyiség forrásnál való
csökkentését és a szelektív hulladékgyűjtő rendszerekben való magas
szintű részvételt ösztönző eseti kampányok szervezését is, –
olyan intézkedések bevezetését, amelyek
megfelelő koordinációt biztosítanak a hulladékgazdálkodásban érintett
valamennyi illetékes hatóság között, és biztosítják a legfontosabb érdekeltek
részvételét, –
az európai strukturális és beruházási alapok
felhasználását az előírt célértékek teljesítéséhez szükséges
hulladékgazdálkodási infrastruktúra kiépítésének finanszírozására, –
minden olyan további szóba jövő alternatív
vagy kiegészítő intézkedést, amely ugyanezen cél elérésére törekszik. A tervet a
meglévő hulladékgazdálkodási tervek értékelése alapján, a legfontosabb
érdekeltekkel és a hulladékgazdálkodásban érintett illetékes hatóságokkal
lefolytatott konzultációt követően kell megszövegezni. Mellékelni kell
hozzá e konzultációk eredményeit, valamint a terv által a tárgyát képező
célok teljesítésére kifejtett hatások értékelését. Mellékelni kell hozzá
továbbá a javasolt intézkedések bevezetésének pontos ütemtervét. A tervnek ilyen
értelmű kérés esetén tartalmaznia kell a szükséges infrastruktúra
módosított tervezését, és szükség szerint mellékelni kell hozzá a 28. cikk
szerinti meglévő nemzeti vagy regionális hulladékgazdálkodási tervek és a
29. cikk szerinti hulladékmegelőzési programok átdolgozásának javasolt
ütemtervét is .