—

kötelezze a Bizottságot, hogy haladéktalanul fizessen 3 199 935,70 EUR összegű késedelmi kamatot; vagy – másodlagosan – a Törvényszék által megfelelőnek ítélt időszakra és kamatlábbal számítva bármely más összeget;

—

kötelezze a Bizottságot, hogy fizessen kamatos kamatot a késedelmi kamat összege után (vagy a fenti franciabekezdésben foglaltak szerint meghatározott ilyen összeg után) 2019. november 5-től ezen összeg kifizetésének napjáig, 3,5 %-os késedelmi kamatlábbal számítva (az EKB refinanszírozási kamatlábának 3,5 %-kal növelt mértéke, vagy másodlagosan a Törvényszék által megfelelőnek ítélt időszakra és kamatlábbal számítva); vagy másodlagosan kötelezze a Bizottságot, hogy fizessen ilyen kamatos kamatot a HBCE 2022. március 14-i kérelmének napjától vagy a jelen kereset napjától kezdődően (a 3,5 %-os késedelmi kamattal számított, ezen időpont előtt fizetendő egyszerű kamat mellett);

—

továbbá, illetve másodlagosan semmisítse meg a Bizottság elutasító határozatát;

—

harmadlagosan állapítsa meg, hogy jogellenes a Bizottság azon mulasztása, hogy nem fizette meg a késedelmi kamat összegét (vagy bármilyen késedelmi kamatot) és az annak összege után járó kamatos kamatot; és

—

kötelezze a Bizottságot a HBCE részéről ezen eljárásban felmerült jogi és egyéb költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a felperes az EUMSZ 266. cikk első bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke szerinti kereset útján jogosult a késedelmi kamat összegére, mivel a Bizottság köteles lett volna megfizetni ezen összeget a Törvényszék T-105/17. sz. ügyben hozott ítéletében foglaltak teljesítése érdekében. E tekintetben a HBCE másodlagosan az EUMSZ 277. cikkre hivatkozik arra az esetre, ha a Bizottság másodlagos jogszabályokat kíván alkalmazni álláspontjának igazolására, és az ilyen jogszabályokat a HBCE Szerződésből eredő jogaival összeegyeztethetetlen módon értelmezik.

2.

A (másodlagosan felhozott) második jogalap azon alapul, hogy a felperes az EUMSZ 266. cikk második bekezdése, az EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (3) bekezdése szerinti kereset útján mindenképpen jogosult a késedelmi kamat összegére az Unió szerződésen kívüli felelőssége alapján, mivel a Bizottság – a Törvényszék T-105/17. sz. ügyben hozott ítéletében foglaltaknak nem téve eleget – nem fizetett késedelmi kamatot. E tekintetben a HBCE másodlagosan ismét az EUMSZ 277. cikkre hivatkozik arra az esetre, ha a Bizottság másodlagos jogszabályokat kíván alkalmazni álláspontjának igazolására, és az ilyen jogszabályokat a HBCE Szerződésből eredő jogaival összeegyeztethetetlen módon értelmezik.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a felperes jogosult kamatos kamatra, mivel a Bizottság elmulasztott késedelmi kamatot fizetni az első és a második jogalap keretében kifejtettek szerint az EUMSZ 266. cikk első bekezdésének és/vagy az EUMSZ 266. cikk második bekezdésének, valamint az EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikknek, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

4.

Az (ezenkívül, illetve másodlagosan felhozott) negyedik jogalap arra irányul, hogy a Törvényszék az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján semmisítse meg azt, hogy a Bizottság az EUMSZ 266. cikkel ellentétesen megtagadta késedelmi kamat és kamatos kamat fizetését.

5.

A (harmadlagosan felhozott) ötödik jogalap arra irányul, hogy a Törvényszék az EUMSZ 265. cikk alapján állapítsa meg, hogy a Bizottság jogellenesen járt el, amikor az EUMSZ 266. cikkel ellentétesen nem fizetett késedelmi kamatot és kamatos kamatot a felperesnek.