—

a 2022. április 8-i (EU) 2022/581 végrehajtási rendelettel (HL 2022. L 110., 3. o.) módosított 2014. március 17-i 269/2014/EU tanácsi rendelet abban a részében, amelyben az a felperest felveszi a 908. szám alatti, a szankciók által érintett személyeket tartalmazó jegyzékbe;

—

a 2022. április 8-i (KKBP) 2022/582 tanácsi határozattal (HL 2022. L 110., 55. o.) módosított, 2014. március 17-i 2014/145/KKBP tanácsi határozat abban a részében, amelyben az a felperest felveszi a 908. szám alatti, a szankciók által érintett személyeket tartalmazó jegyzékbe;

—

a 2022. február 25-i (EU) 2022/330 rendelettel (HL 2022., L 51., 1. o.) módosított, 2014. március 17-i 269/2014/EU tanácsi rendelet, amennyiben az lehetővé teszi, hogy szankcióval sújtsák „azon vezető üzletembereket, illetve jogi személyeket, szervezeteket vagy szerveket, akik vagy amelyek […] [az] Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykednek”, a felperest érintő részében;

—

a 2022. február 25-i (KKBP) 2022/329 tanácsi határozattal (HL 2022. L 50., 1. o.) módosított, 2014. március 17-i 2014/145/KKBP tanácsi határozat), amennyiben annak új szövege lehetővé teszi az „Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletemberek” szankcionálását, a felperest érintő részében;

—

a fenntartásra vonatkozó jogi aktusok, különösen az (EU) 2022/1529 végrehajtási rendelet (HL 2022. L 239., 1. o.) és a 2022. szeptember 14-i (KKBP) 2022/1530 tanácsi határozat (HL 2022. L 239., 149. o.) felperest érintő részében;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap értékelési hibán alapul, és három részből áll. A felperes álláspontja szerint a Tanács által előterjesztett bizonyítékok egyike sem felel meg a bizonyítás szintjére és minőségére vonatkozó európai ítélkezési gyakorlat követelményeinek. A Tanács indokolása a felperes vezető szerepét csak kategorikus állítással támasztotta alá. Bár a Tanácsot tájékoztatták arról, hogy a felperes már nem tölt be magas szintű vezetői feladatokat, az említett intézmény továbbra is fenntartotta a felperest a szankcionált személyek listáján.

2.

A második jogalap az indokolás hiányán alapul. A felperes arra hivatkozik, hogy a Tanács semmiféle olyan egyedi, különös és konkrét indokot nem terjesztett elő, amely lehetővé tenné a felperes vezető személyként való minősítését.

3.

A harmadik jogalap hatáskörrel való visszaélésen alapul. A felperes arra hivatkozik, hogy számos körülmény utal arra, hogy a Tanács nepotizmusra vonatkozó vádakat vett alapul a felperes szankcionálása érdekében, amit nem engednek meg azok a normák, amelyek alapján a felperessel szemben szankciót szabtak ki.

4.

A negyedik jogalap a „vezető üzletember” kritériumot érintő jogellenességi kifogáson alapul, és három részből áll; a kritérium és a kitűzött cél közötti elégséges kapcsolat hiánya miatt, az uniós alapelveknek, és különösen az egyenlőség elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a megsértése miatt, végül pedig a jogbiztonság elvének a megsértése miatt.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy az egyedi szankciók tárgyában hozott tanácsi határozatok teljes felülvizsgálata keretében nincs bizonyíték arra, hogy a felperes vezető üzletembernek minősül.