EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.11.10.

JOIN(2016) 49 final

KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend

{SWD(2016) 352 final}

1.Az óceánok mint globális kihívás és prioritás

Az óceánok az Európai Unió és világszerte számos nemzet számára kulcsfontosságúak a jövő szempontjából. Óriási lehetőség rejlik bennük a növekedés, a munkahelyteremtés és az innováció fellendítésére. A globális óceángazdaság hozamát 1,3 trillió EUR-ra becsülik, és ez 2030-ra akár több mint kétszeresére nőhet 1 .

Az óceánok kulcsfontosságú szerepet játszanak az éghajlati rendszer szabályozásában. Az általunk használt oxigén felét az óceánok termelik, emellett a világ hőtöbbletének legnagyobb részét és a szén-dioxid-kibocsátás mintegy 25 %-át is az óceánok nyelik el 2 . Számos sziget- (a fejlődő kis szigetállamokat is ideértve) és parti ország függ a tengeri erőforrásoktól, és ki van téve az emberi tevékenységek megőrzésre és fenntartható hasznosításra gyakorolt lehetséges hatásainak. Döntő fontosságú, hogyan bánunk az óceánokkal. A legsürgetőbb globális kihívások közül néhány – köztük az éghajlatváltozás, a szegénység, a biztonság, a 2050-re várhatóan kilenc milliárdos népesség tápláló és elegendő élelmiszerrel való ellátása – csak úgy kezelhető eredményesen, ha az óceánok biztonságosak, védettek, tiszták, és fenntarthatóan gazdálkodunk velük.

Óceánjainkat a túlhalászás, az éghajlatváltozás, a savasodás, a szennyezés és a biodiverzitás csökkenése fenyegeti. A tengeri és a parti gazdaságok világszerte fejlődnek, de sikerük a fenntarthatóság javításától függ. A tengeri útvonalakhoz való hozzáférést olykor a jogellenes magatartás, a fokozódó kalóztevékenység, a fegyveres rablások és más tengeri bűncselekmények is rontják. Azok a kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy területi és tengeri igényeket az ENSZ Tengerjogi Egyezménye által létrehozott keretrendszeren kívül – megfélemlítéssel, kényszerrel vagy erőszakkal – érvényesítsenek, nemcsak a regionális stabilitást, hanem a globális gazdaságot is érinthetik. A tengerhasznosítás területét érintő jogellenes tevékenységek ismerete döntő fontosságú tényező a fenntartható, szabályokon alapuló irányítás szempontjából.

A pontos és gyors tájékoztatás a tengeri erőforrások és ökoszisztémák állapotáról továbbra is kihívást jelent. A tengeri tevékenységek fenntartható fejlesztéséhez szükséges technológiai fejlődés a fokozottabb kutatási tevékenységtől függ.

Mindezeket a kihívásokat globális szinten is felismerték. A Rio+20 konferencián állam- és kormányfők vállalták az óceánok és tengeri ökoszisztémák védelmét és helyreállítását, valamint az óceánban található erőforrásokkal való fenntartható, a nemzetközi jog szabályainak megfelelő gazdálkodást, a fenntartható fejlődés mindhárom dimenziójának teljesítését. Az Unió elkötelezett ezen integrált megközelítés iránt.

Az óceánok megőrzése és fenntartható hasznosítása az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjében szereplő 17 fenntartható fejlesztési cél (SDG 14) egyike, valamint igen szorosan illeszkedik a politikai menetrendbe. Az óceánok megőrzését és fenntartható hasznosítását most először kezelik a világ többi sürgető fenntarthatósági kihívásával együtt, egyetlen átfogó globális szakpolitikai menetrend keretében, és most először fejezik ki számos fenntartható fejlesztési célban és célértékben 3 . A globális közösségnek most tettekre kell váltania ezeket a vállalásokat. Az Unió teljes mértékben elkötelezett e cél és annak megvalósítása iránt. Az e közös közleményben meghatározott cselekvések a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendre adandó uniós válasz szerves részét képezik. Ez egyúttal a kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégia 4 prioritása is.

1.1. Jobb óceánpolitikai irányításra van szükség

Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye az óceánok és erőforrásaik hasznosítását szabályozza. Az Egyezmény mögött a tengeren zajló ágazati tevékenységek további szabályozásáért felelős regionális és nemzetközi intézmények és fórumok keretrendszere áll 5 . Ez a keretrendszer szabályok és elvek széles skáláját tartalmazza, mindazonáltal kissé heterogén és koordinálatlan. Globális egyetértés kezd kibontakozni azzal kapcsolatban, hogy az óceánok egyre nagyobb terhelésének kezelése érdekében a tengeri környezettel és a tengeren végzett emberi tevékenységeket – köztük az óceánokra hatással lévő szárazföldi tevékenységeket is – hatékonyabban kell irányítani.

A 2015-ben lezajlott bizottsági konzultáció 6 megerősítette, hogy a jelenlegi keret nem biztosítja az óceánokkal való fenntartható gazdálkodást:

A keret hiányos és továbbfejlesztésre szorul. Továbbra is jelentős joghézagok állnak fenn, különösen a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken a tengeri biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható hasznosítása tekintetében. A Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA) még nem fejezte be a tengerfenék-bányászati kódexét, amely a tengerfenék-bányászatra vonatkozó szükséges szabályokat és eljárásokat állapítja meg.

A kölcsönösen elfogadott szabályok és rendelkezések végrehajtása sokszor nem hatékony, illetve érvényre juttatásuk gyakran nem egységes. Még messze vagyunk az olyan globális célkitűzések elérésétől, mint például a halászat terén a maximális fenntartható hozam elérése 2015-ig, vagy a parti és tengeri területek 10 %-ának megőrzése – különösen védett tengeri területek létrehozásával – 2020-ig 7 . A gyors ratifikálás hiánya fontos tengeri egyezmények – köztük a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezménye – hatálybalépését veszélyezteti.

Az óceánokért felelős nemzetközi szervezetek között túl kevés a koordináció. Bár a tengeri tevékenységek egymással összefüggnek, szabályozásuk mégis többnyire ágazatonként történik. A különböző ágazatokhoz tartozó nemzetközi testületek közötti koordináció sokszor alkalmi vagy nem is létezik 8 . Azon szervezetek és mechanizmusok felhatalmazása, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszhatnának az általános keret megerősítésében – ilyen például az ENSZ „UN Oceans” vagy a Kormányközi Oceanográfiai Bizottság (IOC) –, sokszor igen gyenge.

A jogellenes és bűnözői tevékenységek jelentős hatással vannak a gazdasági szereplőkre, a tengeri környezetre és a tengeri ágazatban dolgozó személyekre. Az EU javította saját biztonsági keretét, és előmozdította a nemzetközi és regionális biztonsági együttműködést, de még többet kell tenni a tengeren elkövetett jogellenes cselekmények megszüntetése érdekében. Néhány óceánhoz kapcsolódó tevékenység esetében az emberhez méltó munka hiánya továbbra is aggodalomra ad okot. A jogellenes tevékenységet folytató hajókon a munkakörülmények messze elmaradnak a nemzetközi normáktól, sőt akár jogellenesek is, ami nemcsak az érintett dolgozókra van közvetlen hatással, hanem az ágazat azon képességére is, hogy fenntartható módon járjon el.

Az EU külső és belső politikáit – köztük a balti-tengeri stratégiát, a fekete-tengeri szinergiát, az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiát, az Uniót a Mediterrán Térségért és az Északi Dimenziót – is jobban össze kell hangolni.

Az érdekelt feleket (köztük a vállalkozásokat, a kutatókat és a civil szervezeteket) jobban be kell vonni a nemzetközi szabályozási keret kidolgozásába és végrehajtásába. Ennek eredményeként jobban be fogják tartani a szabályokat, és jobban szorgalmazni fogják a kiegészítő irányítási intézkedéseket, például az önkéntes vállalásokat és a bevált gyakorlatok megosztását. Az óceángazdálkodásnak alapos tudományos kutatáson és megbízható ismereteken kell alapulnia.

1.2. Az EU szerepe

Koherens, ágazatokon átívelő, szabályokon alapuló nemzetközi megközelítésre van szükség annak biztosításához, hogy a tengerek biztonságosak, védettek, tiszták legyenek, és fenntarthatóan gazdálkodjanak velük. Egy ilyen megközelítés ahhoz is hozzájárul, hogy az uniós polgároknak eredmények legyenek felmutathatók olyan prioritásokkal kapcsolatban, mint a munkahelyteremtés, a növekedés, a versenyképesség, a fenntarthatóság, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia, valamint a béke és a biztonság. A tengereken a szabályok betartásával érvényesülő jó irányítás előmozdítása világszerte segíti az emberi jogok, a szabadság és a demokrácia fokozottabb érvényesülését, egyenlő versenyfeltételeket teremt a vállalkozások számára, valamint javítja a munkakörülményeket. Ez összhangban áll az EU mint meghatározó globális szereplő szerepével.

Az EU jó helyzetben van ahhoz, hogy az óceángazdálkodás fenntartható megközelítésének kialakítása terén szerzett tapasztalatai – nevezetesen környezetvédelmi politikája (különösen a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelve), integrált tengerpolitikája (különösen a tengeri területrendezési irányelve), a megreformált közös halászati politika, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni fellépése, valamint tengeri szállítási politikája – alapján a nemzetközi óceánpolitikai irányítást is formálja.

Az EU emellett egy sor biztonsági eszközt is kidolgozott a külső és belső biztonsági dimenziók közötti kapcsolat kezelésére. Kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája megerősíti, hogy egységesebb megközelítésre van szükség a politikák külső és belső vonatkozásai között, a külső politikákban, továbbá a tagállamok és az uniós intézmények között is. Szinergiákat kell kialakítani más politikákkal (például a kiberbiztonságra, a kibervédelemre és a körforgásos gazdaságra vonatkozó politikákkal) és stratégiákkal (például az EU tengerhajózási biztonsági stratégiájával (EUMSS) 9 és a vonatkozó regionális stratégiákkal 10 ). Ilyen módon az Uniónak az óceánpolitikai irányítás megszilárdításához nyújtott hozzájárulása elősegíti a globális tengergazdasági növekedés és biztonság megteremtésére vonatkozó cél elérését.

Az EU kidolgozta az Európai Unió tengerhajózási biztonsági stratégiáját, amely a tengerhajózás biztonságával és védelmével kapcsolatos kihívások – vonatkozó nemzetközi, uniós és nemzeti jogi eszközökkel történő – hatékony és átfogó jellegű kezelésével foglalkozik. Az ágazatközi együttműködés előmozdítása és a növekedési potenciál fokozása érdekében a stratégiát e közleménnyel összhangban kell alkalmazni. Az EU továbbra is tevékenyen hozzájárul a globális tengerhajózási biztonsághoz, építve a kalóztevékenység elleni küzdelemben az Indiai-óceán nyugati részén, a csempészet és az emberkereskedelem terén pedig a Földközi-tengeren, a Fekete-tengeren és a Balti-tengeren szerzett tapasztalataira, felderítve továbbá a lehetőségeket a Guineai-öbölben 11 , a Dél-kínai-tengeren és a Malaka-szorosban.

Az EU világszerte bilaterális, regionális és multilaterális partnerekkel működik együtt az óceánpolitikai irányítással kapcsolatban, melynek fő jogi eszköze az ENSZ Tengerjogi Egyezménye. Az Unió a kulcsfontosságú nemzetközi szereplőkkel és partnerekkel stratégiai partnerséget és megállapodásokat kötött. Különböző feltörekvő hatalmak is a szövetségesei közé tartoznak. Számos megállapodásnak és egyezménynek részese. Az EU és tagállamai együttesen a világ legnagyobb adományozói.

Az óceánpolitikai irányítás javítása, valamint a nemzetközi és regionális fórumokkal való koordináció erősítése érdekében az EU-nak a meglévő megállapodásokra kellene építenie. Az EU – az európai szomszédságpolitika alapján is – tevékenyen törekszik a szomszédaival való együttműködés fejlesztésére a tengerpolitika és az óceángazdaság terén a keleti és a déli dimenzióban egyaránt. Emellett kulcsfontosságú hozzájárulást nyújt a tengeri szállítás területén a munkavállalás globális irányításához, valamint a kényszermunka és az emberkereskedelem elleni globális küzdelemhez.

Az EU és tagállamai fellépésének egységesebbnek kell lennie a külső és belső politikák tekintetében. Együttes súlyuk jelentősen növeli a pozitív változás esélyét. Az EU-nak belső és külső politikáiban is következetes fellépést kell biztosítania – a fenntartható fejlődés érdekében a szakpolitikai koherencia növelése iránti elkötelezettségének megfelelően. Az EU-nak elő kell mozdítania a szinergiák kialakítását más uniós politikákkal, többek között a fejlesztéspolitikával és az EUMSS-hez fogható stratégiákkal.

Ezenkívül az EU kilenc legkülső régiót tart számon. Ezek a régiók – az Unió tengeri dimenziójához való hozzájárulásuknak, valamint atlanti- és indiai-óceáni elhelyezkedésüknek köszönhetően – fontos szereplők, amelyek tevékenyen hozzájárulhatnak az óceánpolitikai irányítás javításához.

A biztonságos, védett, tiszta és fenntartható módon kezelt óceánok érdekében a Bizottság és a főképviselő 14 intézkedésből álló csomagot javasol három kiemelt területen:

a nemzetközi óceánpolitikai irányítási keret javítása;

az óceánok és tengerek terhelésének csökkentése, és a fenntartható kék gazdaság feltételeinek megteremtése; és

a nemzetközi óceánkutatás és adatgyűjtés erősítése.

2. A nemzetközi óceánpolitikai irányítási keret javítása

Nemzetközi konszenzus áll fenn arra nézve, hogy az óceánpolitikai irányítási keretet meg kell erősíteni, ennek alapján a Bizottság és a főképviselő a következő intézkedéseket tervezi:

1. intézkedés:    A nemzetközi óceánpolitikai irányítási keretben meglévő hézagok megszüntetése

A Bizottság és a főképviselő folytatja a kölcsönösen elfogadott, de még nem hatályos multilaterális jogi eszközök végrehajtásának előmozdítására irányuló munkát a tagállamokkal és a nemzetközi partnerekkel. A Bizottság és a főképviselő meggyorsítják az óceánpolitikai irányítással kapcsolatos kulcsfontosságú globális jogi aktusok, mint például az ENSZ Tengerjogi Egyezménye és annak meglévő végrehajtási megállapodásai aláírására, ratifikálására, átültetésére és hatékony végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket.

A Bizottság továbbra is tevékenyen vesz részt az ENSZ Tengerjogi Egyezményének égisze alatt egy, a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken a tengeri biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható hasznosítására vonatkozó, jogilag kötelező erejű okmány kidolgozásában. Más releváns nemzetközi fórumok – köztük a Biológiai Sokféleség Egyezmény és a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény – keretében továbbra is támogatja a tengeri biodiverzitás védelmére irányuló nemzetközi törekvéseket.

A Bizottság és a főképviselő a tagállamokkal és más felekkel, köztük nemzetközi partnerekkel, ágazati és civil szervezetekkel együtt feltárja, milyen önkéntes, nem jogalkotási és kiegészítő intézkedéseket lehet tenni az óceánpolitikai irányítás támogatása érdekében.

2. intézkedés:    A regionális halászati gazdálkodás és együttműködés előmozdítása a kulcsfontosságú óceáni területeken a regionális irányítási hiányosságok pótlása céljából 

A regionális halászati gazdálkodási szervezetek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és hosszú távon vándorló halállományok megőrzése és fenntartható hasznosítása szempontjából kulcsfontosságú nemzetközi szervezetek. Teljesítményük javítása és rendszeres felülvizsgálata (például tudományos vonatkozásban, az átláthatóság és a döntéshozatal szempontjából) az EU fellépésének középpontjában áll ezeken a fórumokon.

A Jeges-tenger – a föld egyik leginkább sérülékeny tengeri régiója – legnagyobb része nem tartozik az erőforrások védelmére vagy kezelésére irányuló nemzetközi rendszer hatálya alá. Az EU-nak a közelmúltban javaslatként napvilágot látott integrált északi-sarkvidéki politikájával 12 összhangban törekednie kellene arra, hogy nemzetközi együttműködés alapján biztosítsa a fenntartható fejlődést a régióban és a környező területeken. Konkrétan támogatja egy északi-sarkvidéki regionális halászati gazdálkodási szervezet/megállapodás létrejöttét, és védett tengeri területek létrehozásán keresztül előmozdítja a biodiverzitás védelmét.

A többi uniós regionális stratégiának (például a Guineai-öbölre és Afrika szarvára vonatkozó stratégiának) is közre kell működnie a halállományok védelme és a velük való gazdálkodás javításában, és keretet kell biztosítania a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat kezeléséhez.

3. intézkedés:     A nemzetközi szervezetek közötti koordináció és együttműködés javítása és óceáni partnerségek indítása az óceángazdálkodás érdekében

Az EU-nak hozzá kell járulnia az óceánok tekintetében felhatalmazással rendelkező nemzetközi szervezetek közötti koordináció és együttműködés javításához. Ez történhet egyetértési megállapodásokon és együttműködési szerződéseken keresztül, amelyek fokozzák az azonos vagy egymást kiegészítő célkitűzésekkel rendelkező testületek közötti koordinációt. A Bizottság mérlegeli a tonhalágazati regionális halászati gazdálkodási szervezetek tekintetében az ún. kobei folyamat felújítását, és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekre való kiterjesztését. Az EU emellett erősíti a multilaterális együttműködési mechanizmusok – így például az ENSZ „UN Oceans” (különösen mandátumának 2017-ben történő felülvizsgálatával összefüggésben), a Kormányközi Oceanográfiai Bizottság, a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság –, valamint az olyan kontinentális és regionális szervezetek szerepét, amelyek stratégiákat dolgoztak ki a tengerek védelmére és értékelésére.

A Bizottság kétoldalú párbeszédet folytat a tengerrel kapcsolatos kérdésekről és a halászatról a legfontosabb óceáni szereplőkkel, köztük Ausztráliával, Kanadával, Kínával, Japánnal, Új-Zélanddal és az Amerikai Egyesült Államokkal. A következő öt év során fokozatosan óceáni partnerségeket kíván kialakítani e párbeszédek nyomán. Mindez erősíteni fogja az együttműködést az óceánpolitikai irányítás kulcsterületein, így az óceánokkal kapcsolatos fenntartható fejlesztési célok végrehajtása, a kapacitásépítés, a megőrzés és a fenntartható „kék növekedés” előmozdítása, a tengerhasznosítási célú kutatás, a nemzetközi halászati gazdálkodás, az emberhez méltó munkakörülmények, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem és a tengerhajózási biztonság terén.

4. intézkedés: Kapacitásépítés

A Bizottság és a főképviselő a külső politikai keretet – a fejlesztési együttműködést is beleértve – a jobb óceánpolitikai irányítás, a biodiverzitás megőrzése és helyreállítása, valamint a partnereivel, köztük nemzetközi szervezetekkel létrehozandó fenntartható kék gazdaságok előmozdítására és kapacitásépítésére használja fel.

A tengeri és parti fejlesztéseknek környezetvédelmi szempontból fenntarthatónak, társadalmi szempontból pedig inkluzívnak kell lenniük. Az ágazatok és befektetések közötti kölcsönhatásokat és kompromisszumokat egyértelműen meg kell határozni és ki kell fejezni.

Az Unió különféle kétoldalú együttműködési, partnerségi és kereskedelmi megállapodást – köztük fenntartható halászati partnerségi megállapodásokat – tart fenn, amelyek alapján erősítheti az együttműködést olyan tengerügyi kérdésekben, mint például a kék növekedés, a tenger- és partiövezet-gazdálkodás, a munkavállalói jogok és képesítések 16 , az éghajlatváltozásnak az óceánokra gyakorolt hatásai, valamint a nemzetközi kötelezettségvállalások végrehajtásának támogatása.

A kapacitásépítési lehetőségek erősítése a kiemelt területeken, mint például a Guineai-öbölben, az Atlanti-óceán déli részén, Dél-Kelet-Ázsiában és a fejlődő kis szigetállamokban, szintén e megközelítés részét képezi.

A Bizottság és a főképviselő erőforrásokat fog mozgósítani a fenntartható kék gazdaság megfelelőbb tervezésének támogatására, különösen az Unió a Mediterrán Térségért és a barcelonai egyezmény keretében. A Bizottság és a főképviselő az Unió a Mediterrán Térségért fórumán keresztül előmozdítja a regionális párbeszédet a kék gazdaságról, és támogatja az ennek keretében kölcsönösen elfogadott cselekvéseket, köztük a BlueMED kezdeményezésen keresztül a fokozottabb együttműködést a tengerkutatás és innováció tárgyában. 

5. intézkedés:    A tengerek és óceánok biztonságának és védelmének biztosítása

Az Európai Unió tengerhajózási biztonsági stratégiája meghatározza a biztonsági kihívásokat, közéjük sorolva a kalóztevékenységet, az emberkereskedelmet és az ember-, fegyver- és kábítószer-csempészetet, és hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a polgári és katonai hatóságok közötti együttműködést és információ-megosztást. A globális megoldások keresése közepette szélesebb körű nemzetközi vitára van szükség olyan fórumokon, mint az ENSZ, a G7 és a G20, és testre szabott partnerségek szükségesek más országok és regionális testületek (pl. az Afrikai Unió és az ASEAN) részvételével.

A Bizottság és a főképviselő a tagállamokkal együttműködve dolgozik – az Európai Unión kívüli országokkal és regionális szervezetekkel két- és többoldalú alapon – a tengerhajózási biztonságot érő fenyegetések és kockázatok mérséklésén és felszámolásán az Európai Unió tengerhajózási biztonsági stratégiája és regionális stratégiák (pl. a Guineai-öbölre, Afrika szarvára vonatkozó stratégiák) keretében, elsősorban a kiemelt területekkel kapcsolatos munka felgyorsításával 17 .

Az új Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet 18 , valamint az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökségre (EMSA) és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalra (EFCA) vonatkozó rendeletek biztosítják a parti őrség feladatát ellátó tagállami hatóságokat támogató uniós ügynökségek közötti, valamint az európai tengeri medencékkel határos nem uniós országokkal való fokozottabb együttműködés alapját. Ez a munka a nemzeti parti őrségek közötti jobb együttműködésre is hangsúlyt fektet, többcélú kampányokat folytatva például a MARPOL-egyezmény alapján a jogellenes kibocsátás felderítése tárgyában 19 . Az együttműködés részeként a Frontex, az EMSA és az EFCA többcélú műveleteket végeznek – többek között halászati, határ- és migráció-ellenőrzési műveleteket – a Földközi-tenger középső részén. E tevékenységek kiegészítéseként az uniós katonai erők az embercsempészet elleni küzdelemben, a hajók védelmezésében, a kalóztevékenység elleni küzdelemben és a halászati tevékenység nyomon követésében is részt vesznek a SOPHIA és ATALANTA műveleten keresztül, a NATO-val is együttműködve feladataik teljesítésében.

3.Az óceánok és tengerek terhelésének csökkentése, és a fenntartható kék gazdaság feltételeinek megteremtése

Ahhoz, hogy az egészséges óceánokat mint a Föld egyik életfenntartó rendszerét és erőforrását megóvhassuk, az óceánpolitikai irányításnak hatékonyabbá kell válnia. Az uniós fellépés középpontjába az éghajlatváltozást és annak hatását, a tengeri szennyezést és eutrofizációt, a tengeri ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megóvását, megőrzését és helyreállítását, valamint a tengeri erőforrások fenntartható hasznosítását kell állítani.

6. intézkedés:    A COP21-megállapodás végrehajtása és az éghajlatváltozás óceánokra, tengerpartokra és ökoszisztémákra gyakorolt káros hatásának enyhítése

A Bizottság arra törekszik, hogy megvédje a tengeri és parti ökoszisztémák szerepét az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében. A főképviselővel együtt széles körű politikai konszenzust kíván elérni azzal kapcsolatban, hogy – az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalások és a vonatkozó környezetvédelmi nemzetközi szerződések keretében uniós és nemzetközi politikai szereplőkkel együttműködve – az óceánok természetes „kék karbon” funkcióját meg kell őrizni.

A Bizottság törekszik az óceánokkal kapcsolatos uniós szintű fellépés erősítésére, amely az éghajlatváltozásra vonatkozó Párizsi Megállapodás végrehajtására – például a hajózási ágazat kibocsátásának csökkentésére, a megújuló energiaforrások jövőbeli fejlesztésére – irányul. A főképviselő részvétele mellett a tagállamokkal és a nemzetközi partnerekkel együtt törekszik arra, hogy előmozdítsa, hogy a szóban forgó fellépés bekerüljön a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásokat nyomon követő nemzeti eljárásokba. Ezenfelül a Bizottság támogatja nemzetközileg elfogadott cselekvési terv készítését, amely többek között az óceán felmelegedése, a tengerszint-emelkedés és a savasodás következményeivel foglalkozik. Ez a munka az Éghajlat-változási Kormányközi Testület ötödik értékelő jelentésére és az éghajlatváltozásra, az óceánokra és a krioszférára vonatkozó jövőbeli különjelentésére épül.

7. intézkedés:    A jogellenes halászat elleni küzdelem és az óceánban található élelmiszer-forrásokkal való fenntartható gazdálkodás erősítése világszerte

A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni világméretű küzdelem az EU egyik prioritása. Világszerte a halfogások legalább 15 %-a, ami évente 8–19 milliárd EUR értéket képvisel, jogellenes. Az EU együttműködik más országokkal annak érdekében, hogy kezdeményezzék halászati gazdálkodási rendszereik strukturális reformját. A cél e fellépés megerősítése a következő 5 évben. A Bizottság különösen a multilaterális fellépés erősítésére törekszik a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megfékezésével kapcsolatban, amit a jogellenes gyakorlatot folytató hajók és személyek nyomon követését és azonosítását lehetővé tevő eszközök megerősítésével, valamint a legfontosabb nemzetközi ügynökségek, mint például az Interpol szerepének növelésével kíván elérni.

Az EU a nemzetközi partnerekkel együtt törekszik arra, hogy támogassa a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat kezelését szolgáló technikai és igazgatási kapacitás kiépítését, előmozdítsa az ügynökségek közötti együttműködést és felmérje e gyakorlatok negatív társadalmi következményeit.

8. intézkedés:    A káros halászati támogatások tiltása

A túlhalászáshoz, túlzott kapacitáshoz és jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászathoz hozzájáruló halászati támogatások már régóta nemzetközi aggodalomra adnak okot. A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002. és 2012. évi csúcstalálkozók is felhívták az országokat arra, hogy vessenek véget az ilyen támogatások nyújtásának. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend már kijelölt egy határidőt (2020) a szóban forgó támogatások leállítására.

Támogatjuk a világ halászflottái túlzott kapacitásának megfékezésére és a halászflották általi túlhalászás megszüntetésére, valamint a káros támogatások betiltására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket. Ez a túlzott kapacitáshoz, túlhalászáshoz és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászathoz hozzájáruló támogatások tiltásával kapcsolatos WTO-tárgyalásokat is segíteni fogja.

9. intézkedés:    A tengeri hulladék és a „műanyagtenger” elleni küzdelem

A tengeri hulladék súlyos fenyegetést jelent óceánjainkra nézve. A Bizottság már lépéseket tett annak érdekében, hogy ezt a veszélyt a forrásánál kezelje, és jelentősen meg fogja erősíteni ezt a fellépést.

Intézkedéseket javasol a termékéletciklusban a hulladék keletkezésének minimalizálására – az anyag kiválasztásától, a terméktervezéstől, a gyártástól a fogyasztáson és az újrafeldolgozáson át egészen az ártalmatlanításig.

A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv keretében az EU 2017-ig a műanyagokkal kapcsolatos stratégiára tesz javaslatot, amelyben olyan kérdésekkel foglalkozik, mint például az újrafeldolgozhatóság, a biológiai lebonthatóság, a veszélyes anyagok jelenléte egyes műanyagokban és a tengeri hulladék – mely jelenségeknek a műanyag környezetbe való beszivárgása elleni küzdelem egyértelműen a nemzetközi elemét alkotja. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy 2020-ig a partokon előforduló hulladék és az elhagyott halászeszközök mennyisége legalább 30 %-kal csökkenjen. Emellett segíti a tengeri környezetbe bekerült mikroműanyagok mennyiségének visszaszorítását, szükség esetén a termékekben való felhasználásuk korlátozását is ideértve.

Másfelől ez hozzájárul a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásához. A stratégia elismeri a probléma globális jellegét és a kollektív fellépés szükségességét – a többoldalú környezetvédelmi megállapodások összefüggésében is. Mérlegeli az EU külső tevékenységének keretében a tengeri hulladék elleni küzdelem és a fejlesztési támogatás racionalizálásának lehetőségeit annak érdekében, hogy megfékezze a műanyag hulladék beömlését a világ óceánjaiba, és – amennyiben környezetvédelmi szempontból indokolt és technikailag megvalósítható – részt vegyen jól összehangolt hulladék-eltávolítási akciókban.

10. intézkedés:    A tengeri területrendezés előmozdítása globális szinten

Az óceánok fenntartható hasznosítása és biodiverzitásuk, a vonatkozó fenntartható fejlesztési célok elérését is beleértve, az emberi felhasználás megfelelő tervezésétől és irányításától függ – a nemzeti joghatóságon belül és kívül eső területeken egyaránt. A tengeri területrendezés biztosíthatja a tengerhasználat hatékony szervezését a tengeri területen belül, a védett tengeri területek kijelölését, irányítását és hálózatának létrehozását is beleértve 22 . A tengeri területrendezés megkezdése világszerte egyre inkább terjed, és az elmúlt évtizedben jelentős mennyiségű tapasztalat és bevált gyakorlat halmozódott fel ezen a területen.

2017-ben a Bizottság az összes érintett szereplővel együtt megkezdi nemzetközileg elfogadott iránymutatásokra vonatkozó javaslatok kidolgozását a tengeri területrendezés és a kapcsolódó eljárások partnerországok általi és nemzetközi szinten – különösen az ENSZ-ben – történő hasznosításának előmozdítása érdekében.

11. intézkedés: A tengeri és parti területek 10 %-ának megőrzésére és a védett tengeri területekkel való hatékony gazdálkodás előmozdítására vonatkozó globális cél elérése

A tengeri biológiai sokféleség jelenleg riasztó helyzetben van. Az elmúlt 30 évben a trópusi zátonyokról a zátonyt felépítő korallok több mint fele lemállott. Jelenleg a tengerek és óceánok csupán 3,4 %-a védett tengeri terület, ami jelentősen alatta marad a 2020-ra globálisan elfogadott 10 %-os megőrzési célnak. A tengeri ökoszisztémák helyreállítása és védelme környezetvédelmi és gazdasági előnyökkel is járna. A védett tengeri területek nagyságának 30 %-ra való növelése 2015 és 2050 között 920 milliárd USD hasznot termelhetne 23 .

Különböző szervezetek és fórumok dolgoznak – saját hatáskörük szerint – különféle területalapú gazdálkodási eszközök kialakításán 24 . A védett tengeri területek azonban csak akkor hatékonyak, ha jól gazdálkodnak velük, és ökológiailag koherens hálózatot alkotnak. A velük való gazdálkodáshoz megfelelő tervezés, valamint humán és pénzügyi erőforrások szükségesek.

A Bizottság a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdításával és a koherens hálózatok érdekében tett erőfeszítések támogatásával hozzájárul a védett tengeri területek hatékonyságához az egész világon. A Bizottság emellett ösztönzi a regionális és nemzetközi együttműködést a védett tengeri területekre vonatkozó hosszú távú, fenntartható finanszírozási mechanizmusok kialakítása érdekében 25 .

Az ENSZ Tengerjogi Egyezményének keretében a nemzeti joghatóságon kívül eső területek megőrzésére és fenntartható hasznosítására vonatkozó új végrehajtási megállapodás segítené a globális 10 %-os megőrzési cél elérését, és a nyílt tengereken a védett tengeri területek nagyságának jelentős növelését.

4.    A nemzetközi óceánkutatás és adatgyűjtés erősítése

Az óceánokkal kapcsolatos alapos tudományos ismeretek döntő fontosságúak a legtöbb felsorolt intézkedés sikeres megvalósításához, és az erőforrások fenntartható módon való felhasználásának biztosításához. Ehhez viszont jelentős befektetésre van szükség eszközök és felszerelés tekintetében. A társadalom számára a befektetés akkor a leghasznosabb, ha az ismereteket és az adatokat meg is osztják.

Az EU és tagállamai komoly tapasztalattal rendelkeznek a tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás finanszírozásában, valamint az adatok elérhetőségének és interoperabilitásának javításában. A nemzetközi partnerekkel való együttműködés, az erőforrások együttes hasznosítását is beleértve, az óceánokkal való hatékony gazdálkodáshoz szükséges tudásbázis biztosításához szükséges következő lépés.

12. intézkedés:    Az óceánok megfigyelésére, az óceánokkal kapcsolatos adatok és beszámolók felhasználására vonatkozó koherens uniós stratégia

Az európai tengeri megfigyelési és adathálózat (EMODnet) segítségével a kutatók, a hatóságok, az üzleti szféra és a civil társadalom több mint 100 tengerkutatási szerv adatait és adattermékeit keresheti, tekintheti meg, töltheti le és használhatja fel az Európát övező tengerek batimetriájáról, geológiájáról, élőhelyeiről, fizikájáról, kémiájáról és élővilágáról.

Az EU és a nemzetközi partnerek munkájának összehangolása számottevően erősítené az óceánpolitikai irányítás alapját képező ismereteket, például azzal, hogy jelentősen megerősíti a természeti tőke és az ökoszisztéma-szolgáltatások integrált számlarendszerét, amely – az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel és nemzetközi partnerekkel együttműködve – jelenleg fejlesztés alatt áll.

13. intézkedés:    A „kék” tudományba való befektetés és az innováció erősítése

Az EU és tagállamai évente mintegy 2 milliárd EUR-t költenek tengerkutatásra. Több mint 260 millió EUR forrása a Horizont 2020 kutatási és innovációs program. Fontosnak tartjuk, hogy továbbra is ilyen ambiciózus célokat tartsunk fenn. Az egyik „kék növekedésre” összpontosító terület az ágazatokon átívelő tengerkutatásra és tengerhasznosítási célú kutatásra irányul, valamint támogatja az óceánokkal összefüggő politikákat, ideértve a halászatot, a tengeri energiát és a tengeri szállítást is.

A tagállamok egyre fokozottabban összehangolják vagy integrálják kutatási programjaikat annak érdekében, hogy a közös problémákat uniós szinten (például az „Egészséges és termékeny tengerek és óceánok” közös programozási kezdeményezésen, a fekete-tengeri horizont és az EMBLAS projekteken keresztül) és a tengermedence szintjén (például a balti-tengeri BONUS és a földközi-tengeri BLUEMED kezdeményezéseken keresztül) kezeljék.

14. intézkedés:    Nemzetközi óceánkutatás, innovációs és tudományos partnerségek

Az EU-ban zajló óceánkutatásnak és az óceánokkal kapcsolatos tudományos munkának jelentős előnye származhat az Unión kívüli intézményekkel folytatott együttműködésből. Az EU, az USA és Kanada között az atlanti-óceáni kutatási együttműködésre vonatkozóan 2013-ban létrejött galwayi nyilatkozat döntő előrelépés volt e tekintetben. A Bizottság folytatja a galwayi nyilatkozat végrehajtását.

Az innovációhoz és a versenyképességhez szükséges képességek fejlesztése érdekében a Bizottság továbbra is támogatja a tengeri technológiára vonatkozó, az ágazat által irányított partnerséget – a készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködésre vonatkozó tervezettel összefüggésben.

A tengerekkel kapcsolatos tudomány és technológia területén megvalósuló fokozottabb nemzetközi együttműködés elősegítésére vonatkozó OECD-ajánlást követve a Bizottság feltárja olyan nemzetközi hálózatok létrehozásának lehetőségeit, amelyek célja a meglévő eszközökhöz illeszkedő innovatív tengerhasznosítási technológiákkal kapcsolatos tapasztalatok cseréje.

5.Következtetés

Az EU-nak jelentős felelőssége van az óceánokért és tengerekért. Fontos szerepet tölt be mint a fenntartható fejlődés védelmezője, az óceánpolitikai irányítási keret globális szereplője és az óceáni erőforrások felhasználója. Az EU-nak fel kell gyorsítania erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy az óceánok biztonságosak, védettek, tiszták legyenek, és fenntarthatóan gazdálkodjanak velük – a jelen és a jövő generációk javára.

A Bizottság és a főképviselő elkötelezettek az óceánpolitikai irányítás tökéletesítése iránt, a fenti kiemelt területeket a középpontba állítva. Ennek során előmozdítják azon uniós politikák és stratégiák közötti szinergiákat, amelyek – például a tengerhajózási biztonság növelése és a fenntartható fejlődés előnyben részesítése útján – segíthetik a megfelelőbb óceánpolitikai irányítást.

Kapcsolatot alakítanak ki a tagállamokkal, nemzetközi szervezetekkel és partnerekkel, regionális szervezetekkel és érdekelt felekkel a tervezett fellépések előmozdítása, valamint a nemzetközi óceánpolitikai irányítás erősítése mikéntjének feltárása céljából. A Bizottság a főképviselő részvétele mellett létrehozza az érdekelt felek uniós fórumát, amely a világ óceánjaival és tengereivel foglalkozik. Támogatja a jelen kezdeményezés nyomon követését, és rendszeres párbeszédet alakít ki az Uniónak a nemzetközi óceánpolitikai irányítás javítására irányuló erőfeszítéseivel kapcsolatban. A fórum 2017-ben tartja első ülését.

A Bizottság és a főképviselő rendszeres időközönként, először e közlemény elfogadásától számított két éven belül beszámol a fenti intézkedésekkel kapcsolatos előrehaladásról.

(1)  The ocean economy in 2030, OECD Publishing, Párizs (2016).

(2)  Climate change 2014 – Impacts, adaptation and vulnerability, IPCC Fifth Assessment Report WGII, 6. fejezet.

(3)  Az óceánok és a partok az SDG14-en (óceánok) kívül számos fenntartható fejlesztési célhoz kapcsolódnak, köztük a szegénység felszámolásához (1. fenntartható fejlesztési cél), az élelmezésbiztonsághoz és a fenntartható mezőgazdasághoz (2. fenntartható fejlesztési cél), az egészséges élethez (3. fenntartható fejlesztési cél), a tiszta vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez (6. fenntartható fejlesztési cél), a modern energiához (7. fenntartható fejlesztési cél), a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz (8. fenntartható fejlesztési cél), az éghajlatváltozáshoz (13. fenntartható fejlesztési cél), az ökoszisztémákhoz és a biodiverzitáshoz (15. fenntartható fejlesztési cél) és a partnerségekhez (17. fenntartható fejlesztési cél).

(4)  Közös jövőkép, közös fellépés, erősebb Európa: Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan (Shared Vision, Common Action: A Stronger Europe – A Global Strategy for the European Union’s Foreign and Security Policy) (2016. június 28.).

(5)  Ezek közé tartozik a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) a tengeri fuvarozás területén, a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (ISA) a tengerfenék-bányászat terén, a FAO és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek a halászat terén, az UNEP, a multilaterális környezetvédelmi megállapodások, a regionális tengeri egyezmények és más multilaterális környezetvédelmi megállapodások a tengeri környezet megóvása és fenntartható hasznosítása tárgyában, valamint az UNESCO-IOC (az UNESCO Kormányközi Oceanográfiai Bizottsága) a tudományos célú tengerkutatás területén. Az ENSZ Tengerjogi Egyezménye döntéshozatali mechanizmust is előír az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos viták kötelező peren kívüli rendezésére: a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság intézményét.

(6)  http://ec.europa.eu/dgs/maritimeaffairs_fisheries/consultations/ocean-governance/doc/ocean-governance-summary_en.pdf

(7)  Az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje, 14.5. fenntartható fejlesztési cél és a 2011–2020-ig tartó időszakra vonatkozó stratégiai terv, a biológiai sokféleségre vonatkozó 11. aichi cél.

(8)  Pl. Biológiai Sokféleség Egyezmény/Nemzetközi Tengerészeti Szervezet, Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet/regionális halászati gazdálkodási szervezetek/Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről/ Biológiai Sokféleség Egyezmény.

(9)

     Az Európai Unió tengerhajózási biztonsági stratégiája (11205/14), amelyet az Általános Ügyek Tanácsa 2014. június 24-én fogadott el.

(10)  Az Európai Unió Guineai-öbölre vonatkozó stratégiája, amelyet a Külügyek Tanácsa 2014. március 17-én fogadott el; Az Afrika szarva térségre vonatkozó uniós stratégiai keret, amelyet a Külügyek Tanácsa 2011. november 14-én fogadott el.

(11)  A Guineai-öbölben (Szenegáltól Angoláig) az EU stratégiát dolgozott ki 2014-ben, majd cselekvési tervet 2015-ben, amelyek „átfogó megközelítést” követve támogatják a yaoundéi folyamat afrikai vezetésű, nyugat- és közép-afrikai államfők által 2013 júniusában elhatározott kezdeményezését.

(12) Közös közlemény: Az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált politikája, JOIN(2016) 21 final.

(13) Például a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság; az Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről, az ENSZ Környezetvédelmi Programja, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, valamint a Kereskedelmi Világszervezet.

(14)

     CBD COP XII/23;

https://www.cbd.int/decision/cop/default.shtml?id=13386

(15)  https://cites.org/eng/res/index.php

(16) Többek között a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezményén (1995) keresztül (STCW-F).

(17) Ide tartoznak: koordinált megközelítés kialakítása a tengerhajózási biztonsággal kapcsolatos kérdésekben nemzetközi fórumokon (pl. ENSZ, G7 és G20) és magas szintű párbeszédeken keresztül; a tengeri területen az uniós regionális válaszok (például az Indiai-óceánon a kalóztámadások visszaszorítása céljából folytatott Atalanta művelet és a Földközi-tengeren a csempész- és emberkereskedő hálózatok ellen folytatott EUNAVFOR MED Sophia művelet) erősítése és támogatása; és tengerhajózási biztonsági kapacitásépítés nem uniós országokkal és regionális szervezetekkel.

(18)  2016/1624/EU rendelet az Európai Határ- és Parti Őrségről és az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2007/2004/EK tanácsi rendelet és a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről.

(19) Nemzetközi egyezmény a hajókról történő szennyezés megelőzéséről; MARPOL 73/78.

(20) COM(2015) 636 final.

(21) A hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló, 2000. november 27-i 2000/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv.

(22)  Az EU tengeri területrendezésre vonatkozó 2014. évi irányelve, a tengeri területrendezéssel kapcsolatos uniós megközelítésről szóló 2008-as közlemény és a tengeri területrendezésre vonatkozó UNESCO iránymutatás számos olyan elemet meghatározott, amelyek a tengeri területrendezés fejlődését támogatják.

(23) OECD.  (2016), The Ocean Economy in 2030, OECD Publishing, Párizs.

(24) A regionális halászati gazdálkodási szervezetek, a védett tengeri területekre vonatkozó regionális tengeri egyezmények (Egyezmény az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről – OSPAR-egyezmény), a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet a különösen érzékeny tengeri területekkel kapcsolatban; a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken a védett tengeri területekkel kapcsolatos megbeszélések a BBNJ-tárgyalások (azaz a nemzeti joghatóságon kívüli területeken a tengeri biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos tárgyalások) részét képezik.

(25) Például uniós finanszírozású projekteken, köztük a védett tengeri területekkel kapcsolatos transzatlanti együttműködésre vonatkozó kísérleti EP-projekten keresztül. 

(26) http://www.japan.go.jp/g7/_userdata/common/data/20160517communique.pdf   

(27) Az „Európai digitális egységes piaci stratégia” című közlemény (COM(2015) 192, 2015.5.6.).