(1)

Az ENSZ Közgyűlése 2015. szeptember 25-én elfogadta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendet (a továbbiakban: a 2030-ig tartó menetrend), a fenntartható fejlődési célok köré épülő új globális fejlődési keretrendszert. „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” című, 2016. november 22-i bizottsági közlemény összekapcsolja a fenntartható fejlődési célokat az uniós szakpolitikai kerettel annak érdekében, hogy e fenntartható fejlődési célok kezdettől fogva valamennyi uniós intézkedésben és szakpolitikai kezdeményezésben érvényesüljenek, az Unión belül és globális szinten egyaránt. A Tanács a 2017. június 20-i következtetéseiben megerősítette az Unió és tagállamai elkötelezettségét a 2030-ig tartó menetrend teljes körű, koherens, átfogó, integrált és hatékony módon, a partnerekkel és más érdekelt felekkel szoros együttműködésben történő végrehajtása iránt.

(2)

Az uniós gazdaság hosszú távú versenyképességének biztosításához kulcsfontosságú az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntarthatóbb, erőforrás-hatékony és körforgásos gazdaságra való áttérés a fenntartható fejlődési célokkal összhangban. Az Unió által 2016. október 5-én jóváhagyott (3) és 2016. november 4-én hatályba lépett, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében elfogadott párizsi megállapodásnak (továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) célja erősíteni az éghajlatváltozásra adott választ, többek között azáltal, hogy a pénzügyi mozgásokat összehangolja az alacsony üvegházhatásúház-kibocsátások és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens fejlődés felé tartó pályával.

(3)

A Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése és az éghajlatváltozás kockázatainak és hatásainak jelentős csökkentése érdekében az a globális cél, hogy a globális átlaghőmérsékletnek az iparosodás előtti szintekhez viszonyított emelkedése jóval 2 °C alatt maradjon, és hogy erőfeszítések történjenek annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg a 1,5 °C-ot az iparosodás előtti szinthez képest.

(4)

A 2009/65/EK (4), a 2009/138/EK (5), a 2011/61/EU (6), a 2013/36/EU (7), a 2014/65/EU (8), az (EU) 2016/97 (9) és az (EU) 2016/2341 (10) európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 345/2013/EU (11), a 346/2013/EU (12), az (EU) 2015/760 (13) és az (EU) 2019/1238 európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) közös célkitűzése az, hogy elősegítse az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV-k), a hitelintézetek, az olyan alternatívbefektetésialap-kezelők (ABAK-ok), amelyek alternatív befektetési alapokat, többek között európai hosszú távú befektetési alapokat (EHTBA-kat) kezelnek és/vagy forgalmaznak, a biztosítók, a befektetési vállalkozások, a biztosításközvetítők, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, a minősített kockázatitőke-alapok kezelői (EuVECA-kezelők), a minősített szociális vállalkozási alapok kezelői (ESZVA-kezelők), valamint a páneurópai egyéni nyugdíjtermékek (PEPP-ek) szolgáltatói tevékenységeinek megkezdését és végzését. Az említett irányelvek és rendeletek biztosítják a végső befektetők egységesebb védelmét, és megkönnyítik számukra a pénzügyi termékek és széles köréből adódó előnyök kihasználását, ezzel egyidejűleg pedig olyan szabályokat írnak elő, amelyek lehetővé teszik a végső befektetők számára a befektetésekkel kapcsolatos megalapozott döntések meghozatalát.

(5)

A befektetési döntéshozatal és a tanácsadási folyamatok során a fenntarthatósági kockázatok integrálásáról, a fenntarthatóság szempontjából káros hatások figyelembe vételéről, a fenntartható befektetési célokról, vagy a környezeti vagy társadalmi jellemzők előmozdításáról a végső befektetőknek címzett közzétételek kialakítása még nem megfelelő, mivel ezekre a közzétételekre még nem vonatkoznak harmonizált követelmények.

(6)

A kevesebb mint három személyt foglalkoztató pénzügyi tanácsadók e rendelet alóli mentessége nem érintheti a 2014/65/EU és az (EU) 2016/97 irányelvet átültető nemzeti jog rendelkezéseinek – különösen a befektetési és biztosítási tanácsadásra vonatkozó szabályoknak – alkalmazását. Így bár e tanácsadók nem kötelesek e rendeletnek megfelelően információt szolgáltatni, tanácsadási eljárásaikban mérlegelniük kell és tényezőként figyelembe kell venniük a fenntarthatósági kockázatokat.

(7)

Tevékenységeik jellegétől függően az e rendelet hatálya alá tartozó szervezeteknek, amennyiben pénzügyi termékeket állítanak elő, a pénzügyi piaci szereplőkre vonatkozó szabályoknak, amennyiben pedig befektetési tanácsadást vagy biztosítási tanácsadást nyújtanak, a pénzügyi tanácsadókra vonatkozó szabályoknak kell megfelelniük. Ezért azokban a helyzetekben, amikor egy adott szervezet mind pénzügyi piaci szereplői, mind pénzügyi tanácsadói jellemző tevékenységeket egyszerre végez, pénzügyi piaci szereplőnek kell tekinteni akkor, amikor pénzügyi termék előállítójaként jár el, ideértve a portfóliókezelést is, és pénzügyi tanácsadónak kell tekinteni akkor, amikor befektetési vagy biztosítási tanácsadást végez.

(8)

Mivel az Uniónak egyre inkább szembe kell néznie az éghajlatváltozásnak és az erőforrások kimerülésének katasztrofális és kiszámíthatatlan következményeivel és egyéb fenntarthatósággal kapcsolatos problémákkal, sürgős fellépésre van szükség ahhoz, hogy ne csupán a közpolitikák keretében, hanem a pénzügyi szolgáltatási ágazat által is lehessen tőkét mozgósítani. Ezért elő kell írni a pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók számára, hogy tegyenek közzé konkrét információkat arról, hogy milyen megközelítést alkalmaznak a fenntarthatósági kockázatok integrálásával és a fenntarthatóság szempontjából káros hatások figyelembevételével kapcsolatban.

(9)

A végső befektetőknek szóló, fenntarthatósággal kapcsolatos közzétételekre vonatkozó harmonizált uniós szabályok hiányában a tagállamok nemzeti szinten valószínűleg a továbbiakban is eltérő intézkedéseket fognak elfogadni, és fennmaradhatnak a különböző pénzügyi szolgáltatási ágazatok eltérő megközelítései. Ezek az eltérő intézkedések és megközelítések a közzétételi standardok közötti jelentős eltérések miatt továbbra is jelentősen torzítanák a versenyt. Emellett az eltérő eredményekkel járó, üzleti megfontolásokon alapuló piaci gyakorlatok párhuzamos fejlődése tovább fragmentálja a piacot, és a jövőben még tovább súlyosbíthatja a belső piac működésének hatékonyságában mutatkozó hiányosságokat. Az eltérő közzétételi standardok és piaci gyakorlatok nagymértékben megnehezítik a különböző pénzügyi termékek összehasonlítását, egyenlőtlen versenyfeltételeket teremtenek e termékek és az értékesítési csatornák számára, továbbá újabb akadályokat gördíthetnek a belső piac működésének útjába. Ezek az eltérések a végső befektetőket is összezavarhatják, és torzíthatják a befektetési döntéseiket. Fennáll a kockázata annak, hogy a Párizsi Megállapodásnak való megfelelés biztosítása során a tagállamok eltérő nemzeti intézkedéseket fogadnak el, amelyek akadályozhatják a belső piac zökkenőmentes működését, és károsak lehetnek a pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók számára. Emellett az átláthatósággal kapcsolatos harmonizált szabályok hiánya megnehezíti a végső befektetők számára a különböző tagállamokban kínált eltérő pénzügyi termékek tényleges összehasonlítását a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok, valamint a fenntartható befektetési célkitűzések tekintetében. Ezért foglalkozni kell a belső piac működése előtt álló meglévő akadályokkal, és fokozni kell a pénzügyi termékek összehasonlíthatóságát a valószínű jövőbeli akadályok elkerülése érdekében.

(10)

E rendelet célja csökkenteni a megbízó és megbízott közötti viszonyban a fenntarthatósági kockázatok integrálása, a fenntarthatóság szempontjából káros hatások figyelembevétele, a környezeti vagy társadalmi jellemzők előmozdítása és a fenntartható befektetések tekintetében fennálló információs aszimmetriákat, arra kötelezve a pénzügyi piac szereplőit és a pénzügyi tanácsadókat, hogy amikor e végső befektetők (megbízók) megbízottjaként járnak el, szerződéskötés előtti és folyamatos közzétételt biztosítsanak a végső befektetőknek.

(11)

E rendelet kiegészíti a 2009/65/EK, a 2009/138/EK, a 2011/61/EU, a 2014/65/EU, az (EU) 2016/97 és az (EU) 2016/2341 irányelvben, valamint a 345/2013/EU, a 346/2013/EU, az (EU) 2015/760 és az (EU) 2019/1238 rendeletben, továbbá az egyéni nyugdíjbiztosítási termékekre alkalmazandó nemzeti jogban megállapított közzétételi követelményeket. Az e rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelés rendszeres és hatékony nyomon követésének biztosítása érdekében a tagállamoknak az említett szabályok alapján már kijelölt illetékes hatóságokra kell támaszkodniuk.

(12)

E rendelet fenntartja a pénzügyi piaci szereplőkre és a pénzügyi tanácsadókra vonatkozó azon követelményeket hogy a végső befektetők érdekeinek megfelelően kell eljárniuk, ideértve többek között, de nem kizárólag azon követelményt, hogy a 2009/65/EK, a 2009/138/EK, a 2011/61/EU, a 2013/36/EU, a 2014/65/EU, az (EU) 2016/97 és az (EU) 2016/2341 irányelvben, valamint a 345/2013/EU és a 346/2013/EU rendeletben, valamint a magán-, illetve egyéni nyugdíjbiztosítási termékekre alkalmazandó nemzeti jogban előírtak szerint megfelelő átvilágítást végezzenek a befektetést megelőzően. A fenti szabályok értelmében fennálló kötelezettségeik teljesítése érdekében a pénzügyi piaci szereplőknek és a pénzügyi tanácsadóknak integrálniuk kell az eljárásaikba, többek között az átvilágítási eljárásaikba nem csupán minden olyan releváns pénzügyi kockázatot, hanem minden olyan releváns fenntarthatósági kockázatot is, amelyek a befektetés vagy tanács pénzügyi megtérülésére lényeges és releváns negatív hatást gyakorolhatnak, és folyamatosan értékelniük kell e kockázatokat. Ezért a pénzügyi piaci szereplőknek és a pénzügyi tanácsadóknak politikáikban részletezniük kell, hogyan integrálják ezeket a kockázatokat, és e politikákat közzé kell tenniük.

(13)

E rendelet előírja a pénzügyi piaci szereplők és a befektetési tanácsadást, illetve a biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatban biztosítási tanácsadást nyújtó pénzügyi tanácsadók számára – a pénzügyi termékek kialakításától és a célpiactól függetlenül –, hogy tegyék közzé a fenntarthatósági kockázatok integrálására vonatkozó írásos politikáikat, valamint hogy biztosítsák a fenntarthatósági kockázatok integrálásának átláthatóságát.

(14)

Fenntarthatósági kockázat alatt olyan környezeti, társadalmi vagy irányítási jellegű esemény vagy helyzet értendő, amely bekövetkezése esetén lényeges negatív hatást gyakorolhat a befektetés értékére, amint azt az ágazati jogszabályok, különösen a 2009/65/EK, a 2009/138/EK, a 2011/61/EU, a 2013/36/EU, a 2014/65/EU, az (EU) 2016/97 és az (EU) 2016/2341 irányelv, valamint az ezek alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és szabályozástechnikai standardok meghatározzák.

(15)

Ez a rendelet nem érinti a 2009/65/EK, a 2009/138/EK, a 2011/61/EU, a 2013/36/EU, a 2014/65/EU, az (EU) 2016/97 és az (EU) 2016/2341 irányelvben, valamint a 345/2013/EU és a 346/2013/EU rendeletben, továbbá a magán-, illetve egyéni nyugdíjbiztosítási termékekre alkalmazandó nemzeti jogban a kockázatok integrálása tekintetében előírt, többek között, de nem kizárólag a releváns alkalmazandó arányossági kritériumokra, például a méretre, a belső felépítésre, valamint a szóban forgó tevékenységek jellegére, nagyságrendjére és összetettségére vonatkozó szabályokat. E rendelet célja nagyobb átláthatóságot biztosítani azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók miként integrálják a fenntarthatósági kockázatokat a befektetési döntéseikbe és befektetési, illetve biztosítási tanácsadásukba. Ha a fenntarthatósági kockázatok elemzése azzal a megállapítással zárul, hogy nincs olyan fenntarthatósági kockázat, amely a pénzügyi termék szempontjából relevánsnak minősülne, ennek indokolását ki kell fejteni. Ha az értékelés azzal a megállapítással zárul, hogy e kockázatok relevánsak, akkor közzé kell tenni akár minőségi, akár mennyiségi szempontból, hogy milyen mértékben gyakorolhatnak hatást a fenntarthatósági kockázatok a pénzügyi termék teljesítményére. A pénzügyi piaci szereplők által végzett fenntarthatóságikockázat-értékelésnek és a kapcsolódó, szerződéskötést megelőző közzétételnek meg kell jelennie a pénzügyi tanácsadók szerződéskötést megelőző tájékoztatóiban. A pénzügyi tanácsadóknak a tanácsadást megelőzően közzé kell tenniük, hogy miként veszik figyelembe a fenntarthatósági kockázatokat azon pénzügyi termékek kiválasztási folyamatában, amelyeket bemutatnak a végső befektetőknek, függetlenül azok fenntarthatósági preferenciáitól. Ez nem érintheti a 2014/65/EU és az (EU) 2016/97 irányelvet átültető nemzeti jog rendelkezéseinek alkalmazását, mindenekelőtt a pénzügyi piaci szereplőknek és a pénzügyi tanácsadóknak a termékirányítással, az alkalmasság és a megfelelőség értékelésével, valamint az igényeket és szükségleteket felmérő vizsgálattal kapcsolatos kötelezettségeit.

(16)

A befektetési döntések és a befektetési tanácsadás lényeges vagy valószínűsíthetően lényeges negatív hatásokat gyakorolhatnak a fenntarthatósági tényezőkre, illetve hozzájárulhatnak vagy közvetlenül kapcsolódhatnak e negatív hatásokhoz.

(17)

E rendelet egységes és következetes alkalmazása érdekében meg kell határozni a „fenntartható befektetés” egységes fogalommeghatározását, amely szerint a befektetési célpontként kiválasztott vállalkozások helyes vállalatirányítási gyakorlatokat követnek, és teljesül a „jelentős károkozás elkerülését célzó” elővigyázatosság elve, azaz nem sérül jelentősen sem a környezeti, sem a társadalmi célkitűzés.

(18)

Ha a pénzügyi piaci szereplők, kellő tekintettel a méretükre, tevékenységeik jellegére, illetve nagyságrendjére, valamint az általuk kínált pénzügyi termékek típusaira, figyelembe veszik a befektetési döntéseknek a fenntarthatósági tényezőkre gyakorolt lényeges vagy valószínűsíthetően lényeges, főbb káros hatásait, akkor az eljárásaikba – többek között az átvilágítási eljárásaikba – integrálniuk kell azokat az eljárásokat, amelyek segítségével a releváns pénzügyi kockázatokkal és a releváns fenntarthatósági kockázatokkal együtt figyelembe vehetők az említett főbb káros hatások is. A pénzügyi piaci szereplők az említett eljárásokra vonatkozó tájékoztatásban ismertethetik, hogy hogyan ruházzák át a fenntarthatósággal összefüggő kérdések kezelésével kapcsolatos feladataikat vagy egyéb részvényesi kötelezettségvállalásaik teljesítését. A pénzügyi piaci szereplőknek a honlapjukon információkat kell közölniük az említett eljárásokról, és közzé kell tenniük a főbb káros hatások leírását. E tekintetben az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) által létrehozott Európai Bankhatóság (EBH), az (EU) 1094/2010 európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) által létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) és az (EU) 1095/2010 európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) által létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) vegyes bizottságának (a továbbiakban: a vegyes bizottság), valamint a pénzügyi piaci szereplőknek és a pénzügyi tanácsadóknak figyelembe kell venniük a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által kidolgozott, a felelősségteljes üzleti magatartás tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatást, valamint az ENSZ által támogatott Felelős Befektetési Elveket.

(19)

A fenntarthatósági tényezőknek a befektetésekre vonatkozó döntéshozatal és a tanácsadási eljárások során történő figyelembevétele olyan előnyökkel járhat, amelyek túlmutatnak a pénzügyi piacokon. Ez fokozhatja a reálgazdaság ellenállóképességét és a pénzügyi rendszer stabilitását. Ezáltal végső soron hatással lehet a pénzügyi termékek kockázat-nyereség profiljára is. Ezért alapvető fontosságú, hogy a pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók olyan információt nyújtsanak, amely lehetővé teszi, hogy a végső befektetők megalapozott befektetési döntéseket hozzanak.

(20)

Azoknak a pénzügyi piaci szereplőknek, amelyek figyelembe veszik a befektetési döntéseknek a fenntarthatósági tényezőkre gyakorolt főbb káros hatásait, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásban minden egyes pénzügyi termékre vonatkozóan, tömören, minőségi vagy mennyiségi szempontból közzé kell tenniük, hogy hogyan vették figyelembe a főbb káros hatásokat, és a tájékoztatásnak arra vonatkozó nyilatkozatot is tartalmaznia kell, hogy a fenntarthatósági tényezőkre gyakorolt főbb káros hatásokra vonatkozó információk a folyamatos jelentéstétel keretében hozzáférhetők. Főbb káros hatásnak a befektetési döntések és a befektetési tanácsadás azon hatásait kell tekinteni, amelyek negatív következményekkel járnak a fenntarthatósági tényezőkre nézve.

(21)

Eddig több, eltérő szintű célokat kitűző fenntartható termék került kidolgozásra. Ezért a szerződést megelőző közzététel és az időszakos jelentésekben történő közzététel során különbséget kell tenni egyrészről az olyan pénzügyi termékekre vonatkozó követelmények között, amelyek környezeti vagy társadalmi jellemzőket mozdítanak elő, másrészről az olyan pénzügyi termékekre vonatkozó követelmények között, amelyeknek célkitűzése a környezetre és a társadalomra gyakorolt pozitív hatás. Következésképpen a környezeti vagy társadalmi jellemzőkkel bíró pénzügyi termékek tekintetében a pénzügyi piaci szereplőknek közzé kell tenniük, hogy a kijelölt mutató, a fenntarthatósági mutató vagy az általános mutató összhangban van-e ezekkel a jellemzőkkel, és ha igen, hogyan, továbbá olyan esetekben, ahol nem használnak referenciamutatókat, arra vonatkozó tájékoztatást kell közzétenniük, hogy miként érvényesülnek a pénzügyi termékek fenntarthatósági jellemzői. A környezetre és a társadalomra gyakorolt pozitív hatást célul kitűző pénzügyi termékek esetében a pénzügyi piaci szereplőknek közzé kell tenniük, hogy milyen fenntarthatósági referenciamutatókkal mérik a fenntarthatósági teljesítményt, illetve ha nem használnak referenciamutatót, ki kell fejteniük, hogyan teljesíti a termék a fenntarthatósági célkitűzést. Az időszakos jelentések útján történő közzétételt évente kell megtenni.

(22)

Ez a rendelet nem érinti a 2009/65/EK, a 2009/138/EK, a 2011/61/EU, a 2013/36/EU, a 2014/65/EU, az (EU) 2016/97 és az (EU) 2016/2341 irányelvben, a 345/2013/EU és a 346/2013/EU rendeletben, a végrehajtási jogi aktusokban, valamint a magán-, illetve egyéni nyugdíjbiztosítási termékekre alkalmazandó nemzeti jogban a pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók alkalmazottainak javadalmazása vagy teljesítményének értékelése tekintetében előírt, többek között, de nem kizárólag a releváns alkalmazandó arányossági kritériumokra, például a méretre, a belső felépítésre, valamint a szóban forgó tevékenységek jellegére, nagyságrendjére és összetettségére vonatkozó szabályokat. Helyénvaló azonban – minőségi jellegű vagy számszerűsített információk formájában – nagyobb átláthatóságot biztosítani a pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók befektetési vagy biztosítási tanácsadással kapcsolatos azon javadalmazási politikái tekintetében, amelyek előmozdítják a fenntarthatósági kockázatok megfelelő és hatékony kezelését, olyan módon, hogy a javadalmazás szerkezete ne ösztönözzön túlzott kockázatvállalásra a fenntarthatósági kockázatok tekintetében és kapcsolódjon a kockázattal korrigált teljesítményhez.

(23)

Az átláthatóság javítása és a végső befektetők tájékoztatása céljából az arra vonatkozó információkhoz való hozzáférést, hogy a pénzügyi piaci szereplők hogyan integrálják a releváns, lényeges vagy valószínűsíthetően lényeges fenntarthatósági kockázatokat a befektetési döntéshozatali eljárásaikba – ideértve ezen eljárások szervezeti, kockázatkezelési és irányítási szempontjait is –, a pénzügyi tanácsadók pedig a tanácsadási folyamataikba, olyan módon kell szabályozni, hogy az említett szervezetek kötelesek legyenek a honlapjukon szerepeltetni az ezzel kapcsolatos politikáikra vonatkozó tömör információkat.

(24)

Az uniós jogban meghatározott jelenlegi közzétételi követelmények nem írják elő minden olyan információ közzétételét, amely ahhoz szükséges, hogy megfelelően tájékoztassa a végső befektetőket azon befektetéseik fenntarthatósággal kapcsolatos hatásairól, amelyeket környezeti vagy társadalmi jellemzőkkel bíró pénzügyi termékek, illetve fenntarthatósági célok megvalósítására irányuló pénzügyi termékek útján valósítanak meg. Ezért helyénvaló pontosabb és egységesített közzétételi követelményeket előírni e befektetések tekintetében. Helyénvaló például, hogy a kiválasztott fenntartható befektetési célkitűzés mérése szempontjából releváns mutatók felhasználásával rendszeresen jelentés készüljön a pénzügyi termék fenntarthatósággal kapcsolatos általános hatásáról. Amennyiben valamely megfelelő mutatót kijelöltek referenciamutatónak, ezt az információt az összehasonlíthatóság érdekében a kijelölt mutató és az általános piaci index tekintetében is meg kell adni. Amikor az ESZVA-kezelők a 346/2013/EU rendelettel összhangban információkat bocsátanak rendelkezésre egy adott alap célkitűzéseként választott pozitív társadalmi hatásról, az elért általános szociális eredményekről és az alkalmazott kapcsolódó módszerekről, akkor adott esetben ezeket az információkat felhasználhatják az e rendelet szerinti közzétételek céljára.

(25)

A 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) átláthatósági kötelezettségeket ír elő a nem pénzügyi kimutatásokban előforduló környezeti, társadalmi és vállalatirányítási kérdésekkel kapcsolatban. Az említett irányelv által megkövetelt forma és megjelenítés azonban nem minden esetben alkalmas arra, hogy a pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók a végső befektetőkkel folytatott tárgyalások során közvetlenül használják azokat. A pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy adott esetben e rendelet céljaira felhasználják az említett irányelvvel összhangban a vezetés beszámolóiban és a nem pénzügyi kimutatásokban szereplő információkat.

(26)

A pénzügyi piaci szereplők és a pénzügyi tanácsadók honlapjain közzétett információk megbízhatóságának biztosítása érdekében ezeket az információkat naprakészen kell tartani, és minden felülvizsgálatukat vagy módosításukat világosan meg kell magyarázni.

(27)

Jóllehet ez a rendelet nem vonatkozik a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet hatálya alá tartozó nemzeti szociális biztonsági rendszerekre, tekintettel arra, hogy a tagállamok egyre nagyobb mértékben nyitják meg a szociális biztonsági rendszereik részét képező kötelező nyugdíjrendszereik kezelésének elemeit a pénzügyi piac szereplői vagy más magánjogi szervezetek előtt, és mivel e rendszerek fenntarthatósági kockázatoknak vannak kitéve, figyelembe vehetnek a fenntarthatóság szempontjából káros hatásokat, előmozdíthatnak környezeti vagy társadalmi jellemzőket vagy fenntartható befektetésekre irányulhatnak, a tagállamok számára lehetővé tenni, hogy az ilyen rendszerek esetében is alkalmazzák e rendeletet az információs aszimmetriák csökkentése érdekében.

(28)

Ez a rendelet nem gátolja a tagállamokat abban, hogy szigorúbb rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó szakpolitikákkal kapcsolatos tájékoztatást és a fenntarthatósági kockázatokkal kapcsolatos, a végső befektetők részére teljesítendő további közzétételeket illetően, feltéve hogy az érintett pénzügyi piaci szereplők és pénzügyi tanácsadók székhelye a területükön található. Az említett rendelkezések azonban nem akadályozhatják e rendelet hatékony alkalmazását vagy céljainak elérését.

(29)

Az (EU) 2016/2341 irányelv alapján a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeknek a folytonosság és a rendszeresség garantálása érdekében befektetési döntéseikre és kockázatértékeléseikre alkalmazniuk kell az irányítási és kockázatkezelési szabályokat. A befektetési döntéseket olyan módon kell meghozni és a vonatkozó kockázatokat - köztük a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokat - oly módon kell értékelni, hogy az biztosítsa a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tagjai és kedvezményezettjei érdekeinek való megfelelést. Az EIOPA-nak iránymutatásokat kell kibocsátania, amelyekben meghatározza, hogy az említett irányelv értelmében a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények befektetési döntéseiben és kockázatértékeléseiben hogyan kell figyelembe venni a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokat.

(30)

Az átláthatóság javítása és a harmonizáció megfelelő szintjének biztosítása érdekében az EBH-t, az EIOPA-t és az ESMA-t (a továbbiakban együttesen: európai felügyeleti hatóságok, EFH-k) meg kell bízni a vegyes bizottság keretében az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyekben részletesebben meghatározzák a pénzügyi piaci szereplők szerződéskötést megelőző dokumentumaiban, időszakos éves jelentéseiben és honlapjain közzéteendő, az éghajlatváltozással és egyéb környezeti vonatkozású káros hatásokkal, a társadalmi és munkavállalói kérdésekkel, az emberi jogok tiszteletben tartásával, valamint a korrupció és a vesztegetés elleni küzdelemmel kapcsolatos fenntarthatósági mutatókra vonatkozó információk tartalmát, módszereit és megjelenítését, valamint amelyekben meghatározzák a környezeti vagy társadalmi jellemzők előmozdítására és a fenntartható befektetési célkitűzésekre vonatkozó információk megjelenítését és tartalmát. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban elfogadja az említett szabályozástechnikai standardokat.

(31)

Az EFH-kat meg kell bízni a vegyes bizottság keretében végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyek meghatározzák a marketingközleményekben szereplő, a környezeti és társadalmi jellemzők előmozdítására és a fenntartható befektetésekre vonatkozó információk egységes megjelenítését. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktus útján és az 1093/2010/EU rendelet, az 1094/2010/EU rendelet és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban elfogadja az említett végrehajtástechnikai standardokat.

(32)

Mivel az éves jelentések elvileg a teljes naptári évre vonatkozó üzleti eredményeket összesítik, az e rendeletben foglalt, az időszakos jelentésekre vonatkozó átláthatósági követelményekkel kapcsolatos rendelkezéseket 2022. január 1-ig nem kell alkalmazni.

(33)

Az e rendeletben foglalt közzétételi szabályoknak ki kell egészíteniük a 2009/65/EK, a 2009/138/EK, a 2011/61/EU, a 2014/65/EU, az (EU) 2016/97 és az (EU) 2016/2341 irányelvben, valamint a 345/2013/EU, a 346/2013/EU, az (EU) 2015/760 és az (EU) 2019/1238 rendeletben foglalt rendelkezéseket.

(34)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és megfelel a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveknek.

(35)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a végső befektetők védelmének erősítését és a nekik szóló közzétételek javítását, többek között a végső befektetők határokon átnyúló vásárlásai esetében is, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és – tekintve, hogy egységes közzétételi követelményeket kell meghatározni – azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,