2.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 156/22

1)

Az 1346/2000 rendelet (1) 13. cikkében az összes hitelező számára hátrányt okozó cselekmény által előnyhöz jutó személy számára előírt arra vonatkozó bizonyítási teher, hogy e cselekmény az eljárás megindításának helye szerinti állam jogának rendelkezései alapján nem megtámadható, olyan kötelezettséget jelent-e, hogy a szűk értelemben vett eljárási kifogás az eljárás megindításának helye szerinti állam eljárási jogában meghatározott határidőn belül terjeszthető elő, a rendelet által előírt mentességi rendelkezésre hivatkozva és az ezen rendelkezésben előírt két feltétel fennállását bizonyítva,

vagy

akkor kell-e alkalmazni az 1346/2000 rendelet 13. cikkét, amikor az érdekelt fél az eljárás folyamán kérte annak alkalmazását, akár az eljárás megindításának helye szerinti állam eljárási jogában meghatározott határidő elteltét követően is, vagy akár hivatalból is, feltéve, hogy az érdekelt fél bizonyította, hogy a hátrányt okozó cselekmény valamely másik tagállam jogügyletre irányadó jogának hatálya alá tartozik, amelynek jogszabálya a konkrét ügyben nem tesz lehetővé semmilyen megtámadást?

2)

Úgy kell-e értelmezni az 1346/2000 rendelet 13. cikkében foglalt, a jogügyletre irányadó jogban foglalt szabályozásra annak megállapítása érdekében történő hivatkozást, hogy „ezek a jogszabályok a vonatkozó esetben nem tesznek lehetővé semmilyen megtámadást”, hogy a kötelezettnek kell bizonyítania, hogy a konkrét ügyben a jogügyletre irányadó jog nem írja elő általánosságban és elméletileg a jelen ügyben hátrányt okozónak ítélt jogcselekménnyel – szerződésből eredő tartozás megfizetésével – szembeni megtámadást, vagy úgy kell-e azt értelmezni, hogy a kötelezettnek kell bizonyítania, hogy amennyiben a jogügyletre irányadó jog lehetővé teszi az ilyen jellegű cselekmények megtámadását, nem állnak fenn konkrétan az eljárás megindításának helye szerinti állam jogában meghatározott feltételektől eltérő, ahhoz szükséges előfeltételek, hogy az eljáró bíróság a megtámadásnak a jelen ügyben helyt adjon?

3)

Abban az esetben is alkalmazható-e az 1346/2000 rendelet 13. cikkében foglalt kifogás – figyelemmel annak azon céljára, hogy a jóhiszemű felek számára biztosítsa a cselekménynek a jogügyletre irányadó jog szerinti megváltoztathatatlansága tekintetében fennálló bizalom védelmét –, amikor mindkét szerződő fél székhelye abban a szerződő államban van, amelynek jogszabálya előreláthatólag valamely szerződő fél fizetésképtelensége esetén az eljárás megindításának helye szerinti állam joga lesz, és a felek egy másik szerződő állam jogának választására irányuló kikötés révén kivonják e szerződés végrehajtási cselekményeinek érvénytelenné nyilvánítását az eljárás megindításának helye szerinti állam jogának a [eredeti 8. o.] par condicio creditorum elv védelmét szolgáló, eltérést nem engedő rendelkezéseinek hatálya alól az esetlegesen bekövetkező fizetésképtelenség esetén valamennyi hitelezőnek hátrányt okozva?

4)

Úgy kell-e értelmezni az 593/2008 rendelet (2) 1. cikkének (1) bekezdését, hogy a rendelet alkalmazásában az „olyan helyzetek, amikor különböző országok joga között kell választani”, magukban foglalják az ugyanazon tagállamban székhellyel rendelkező társaságok által, az e tagállamban kötött olyan hajóbérleti szerződés esetét is, amely egy másik tagállam jogának választására vonatkozó kikötést tartalmaz?

5)

A negyedik kérdésre adott igenlő válasz esetén, az 1346/2000 rendelet 13. cikkével összefüggésben úgy kell-e értelmezni az 593/2008 rendelet 3. cikkének (3) bekezdését, hogy a felek arra irányuló választása, hogy a szerződést „a jogviszonyra vonatkozó valamennyi egyéb lényeges tényállási elemhez” kapcsolódó tagállamtól eltérő tagállam joga alá vessék, nem érinti az ez utóbbi tagállam jogában foglalt eltérést nem engedő azon rendelkezések alkalmazását, amelyeket az eljárás megindításának helye szerinti állam jogaként a valamennyi hitelezőnek hátrányt okozó, a fizetésképtelenséget megelőzően teljesített aktusok megtámadhatósága tekintetében alkalmazni kell, és így az elsőbbséget élvez az 1346/2000 rendelet 13. cikkében foglalt mentességi rendelkezéssel szemben?