6.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 257/49

—

tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti, 2010. március 29-i stabilizációs és társulási megállapodásra (1),

—

tekintettel a 2003. június 19–20-i Európai Tanács következtetéseire, valamint „Thesszaloniki Cselekvési Program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletre,

—

tekintettel az Európai Tanács 2011. december 9-i határozatára a Montenegró által a csatlakozási folyamatban elért haladásról (2),

—

tekintettel az Európai Tanács 2010. december 17-i határozatára, amelyben megadta Montenegrónak az európai uniós tagjelölt ország státuszt (3),

—

tekintettel a Montenegró által elért haladásról szóló 2011. évi jelentést tartalmazó, 2011. október 12-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)1204),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a bővítési stratégiáról és a 2011-2012-re vonatkozó legfontosabb kihívásokról szóló, 2011. október 12-i közleményére (COM(2011)0666),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, Montenegró európai uniós tagság iránti kérelméről alkotott véleményéről szóló, 2010. november 9-i közleményére (COM(2010)0670),

—

tekintettel az Európai Unió és a Montenegróval foglalkozó stabilizációs és társulási parlamenti bizottság 2011. október 4-i3. találkozóján született nyilatkozatra és ajánlásokra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az uniós tagállamoknak az a céljuk, hogy a Montenegróval történő csatlakozási tárgyalásokat 2012 júniusában megkezdjék, és mivel az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a Montenegróval folytatandó tárgyalások keretére,

B.

mivel az Európai Tanács azzal bízta meg a Tanácsot, hogy a bizottsági jelentés alapján vizsgálja meg a Montenegró által elért haladást,

C.

mivel az EU-vonatkozású ügyekben továbbra is nagy a politikai konszenzus Montenegróban, valamint az ország uniós és NATO-csatlakozása felé történő előrehaladás külpolitikájának alapvető célja; mivel a reformot szolgáló erőfeszítések erős politikai akaratot és elsőrendű elkötelezettséget követelnek meg a csatlakozási folyamatban felmerülő kihívások leküzdésére;

D.

mivel Montenegró jelentős haladást ért el a Bizottság által 2010-ben meghatározott hét kulcsfontosságú prioritás – nevezetesen a parlamenti munka és a választási rendszer javítása, a közigazgatás szakmai jellege, az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a médiaszabadság biztosítása és a civil társadalommal való együttműködés megerősítése – megvalósítása terén;

E.

mivel Montenegró az alacsony inflációs ráta és a jelentős mértékű közvetlen külföldi beruházás mellett mérsékelt gazdasági fellendülést ért el, a munkanélküliségi ráta pedig enyhén csökkent; mivel Montenegró végrehajtotta az EU-val kötött stabilizációs és társulási megállapodás kereskedelemmel összefüggő rendelkezéseit;

F.

mivel Montenegrónak további reformtörekvésekre van szüksége a kormány kulcsfontosságú prioritásokra vonatkozó cselekvési tervének hatékony végrehajtása, a gazdasági válságból történő kilábalás érdekében, biztosítva egyszersmind a közkiadások és a 2011. évi adatok szerint az előző év óta növekedett külföldi adósság megfelelő ellenőrzését; és mivel Montenegrónak fenn kell tartania például a költségvetési stabilitást, valamint meg kell erősítenie és ki kell építenie a jövőbeli uniós tagságból eredő kötelezettségekhez szükséges igazgatási és intézményi kapacitásokat;

1.

üdvözli az Európai Tanács döntését, amely szerint 2012 júniusában szeretné megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat Montenegróval; felhívja az uniós tagállamokat, hogy alaptalanul és indokolatlanul ne hátráltassák a megbeszéléseket, mivel Montenegró ezidáig jelentős haladást ért el a szükséges kitűzött célok teljesítésében;

2.

hangsúlyozza, hogy pozitív jelzést kell küldeni Montenegró és a csatlakozási kritériumok teljesítésén keményen dolgozó többi ország felé; szilárd meggyőződése, hogy a tagjelölt és a lehetséges tagjelölt országokat kizárólag az általuk elért eredmények és a célok teljesítése alapján kell értékelni, illetve csatlakozási folyamatukat semmilyen módon sem lehet szomszédos vagy más tagjelölt országban elért haladáshoz kötni a bővítési folyamat hitelességének fenntartása érdekében;

3.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az előcsatlakozási eszközből (IPA) történő támogatás jól működik Montenegróban; az IPA által nyújtott finanszírozási eljárás egyszerűsítésére ösztönzi mind a montenegrói kormányt, mind a Bizottságot annak érdekében, hogy a kisebb szervezetek, a civil szervezetek, a szakszervezetek, valamint más kedvezményezettek részére is elérhetővé váljanak a támogatások;

4.

elismerését fejezi ki Montenegrónak a csatlakozási kritériumoknak való magas fokú megfelelés eléréséért a kulcsfontosságú prioritások kielégítő eredményekkel történt megvalósítása által;

5.

hangsúlyozza az átfogó és minőségi erőfeszítések szükségességét és fontosságát a reformok végrehajtása terén, különös figyelmet fordítva a jogállamiság és az alapvető jogok területére; hangsúlyozza, hogy az erőfeszítések legfontosabb célja, hogy megfelelő intézkedések szülessenek a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szemben, és ezek a csatlakozási folyamat során mindvégig alapvető fontosságúak maradnak; felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy folytassák a stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kötelezettségeik zökkenőmentes teljesítését; úgy véli, hogy a csatlakozási tárgyalások 23. fejezetének megnyitása után az uniós intézmények a legalkalmasabbak az igazságügyi reform nyomon követésére és előmozdítására;

6.

üdvözli a Bizottság új csatlakozási tárgyalási stratégiáját, mely a 23-as és a 24-es fejezet megnyitását szorgalmazza a tárgyalások megkezdéseként, és bízik abban, hogy e két fejezet a montenegrói jogalkotási reformok felgyorsítása érdekében a lehető legkorábbi időpontban megnyitásra kerül;

7.

emlékeztet rá, hogy az EU a tolerancia és a mindenkinek egyenlő jogokat biztosító társadalom értékein alapul; ösztönzi Montenegrót, hogy folytassa a politikai erők közötti konstruktív párbeszédet, melynek célja az ország többnemzetiségű jellege kohéziójának megőrzése, és amely biztosítja a meglévő kulturális és nemzeti megosztottság felszámolását, valamint megelőzi a megkülönböztetést;

8.

üdvözli a nemzeti parlament munkájának javítására hozott jogalkotási intézkedéseket; javasolja azonban az erőfeszítések folytatását annak érdekében, hogy a törvényhozási folyamat átláthatóbbá váljon, a civil társadalommal való még szorosabb konzultáció révén fokozódjon a nyilvánosság részvétele az új jogszabályok kidolgozása során, erősödjenek a parlament azon igazgatási kapacitásai, amelyek célja a parlamenti teljesítmény – mind a törvényalkotásban, mind a politikai felügyeletben –, illetve a végrehajtás demokratikus ellenőrzésének javítása, gyakrabban és hatékonyabban használják a konzultációs és ellenőrző meghallgatások eszközét, és módszeresen kövessék figyelemmel a parlamenti kérdéseket és a kormányhoz intézett beadványokat; különösképpen ajánlja, hogy növeljék az illetékes bizottság feladatait és hatáskörét annak érdekében, hogy a parlament megfelelő és hatékony felügyelettel rendelkezzen az európai integrációs folyamat felett;

9.

üdvözli az önkormányzati képviselők és a parlamenti képviselők megválasztásáról szóló törvény módosításainak elfogadását, ami a hét kulcsfontosságú prioritás egyik fennmaradó feltétele volt; felhívja azonban a montenegrói hatóságokat, hogy ezt a jogalkotási eredményt egészítsék ki új, a nemek közötti egyenlőség megerősítéséről szóló fellépésekkel, mivel ez még a gyakorlatban nem garantált;

10.

hangsúlyozza, hogy a nők továbbra is kifejezetten alacsony arányban vannak jelen a parlamentben, a vezető kormányzati pozíciókban, valamint a közszféra és a magánszféra döntéshozó pozícióiban; üdvözli azt az új rendelkezést, mely biztosítja a női pályázók 30 %-os arányát a jelölő listán, de aggodalmát fejezi abban a tekintetben, hogy a nemek arányának egyenlősége a gyakorlatban nem garantált; aggódik továbbá a nők foglalkoztatási jogainak gyakori megsértése miatt, beleértve az egyenlő munkabérhez való jogot; ösztönzi a montenegrói hatóságokat, hogy erősítsék a nemek egyenlőségét célzó irányvonalat, és vezessék be az egyenlő bérezés elvét;

11.

elismerését fejezi ki az oktatási törvény módosításainak elfogadása miatt, ami a szerb nyelvnek a montenegrói oktatási rendszerben betöltött helyéről szóló hosszú politikai vitáknak vet véget; az a véleménye, hogy ez a pozitív kompromisszum rámutat a politikai erők közötti széles konszenzusra az ország koherens, de ugyanakkor etnikai és vallási szempontból sokszínű jellegét illetően;

12.

úgy véli, hogy a 2011–2016-ra vonatkozó új közigazgatási reformstratégia pozitív lépés, amelynek célja a felvételről és előmenetelről szóló európai standardok, illetve az államigazgatás hatékonyságát növelő intézkedések bevezetése; sürgeti a montenegrói kormányt, hogy a politikamentes és szakképzett, hatékonyan és pártatlanul tevékenykedő közszolgálat megteremtése érdekében kezelje az államigazgatási rendszer döntéshozatalt és kormányzati munkaszervezést illető, gyenge teljesítményt nyújtó vetületeit, ideértve a hatáskör-átruházási és decentralizálási rendszert; felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsanak prioritást a jó kormányzásnak, járuljanak hozzá a jogi-igazgatási kultúra fokozatos kibontakozásához, illetve kezeljék a túlterhelt és túlfeszített igazgatási struktúrákat;

13.

tudomásul veszi a bírósági reform során elért előrehaladást, többek között az elmaradások csökkentését a bírósági ügyekben, a bírák és ügyészek függetlenségét, elszámoltathatóságát, pártatlanságát és hatékonyságát erősítő intézkedések elfogadását, mint a kulcsfontosságú prioritások egyikét, valamint a gyanúsított bírákkal és ügyészekkel szembeni fegyelmi eljárások – Bírói és Ügyészi Tanács általi – rendszeresebb alkalmazásában elért eredményeket; felkéri a montenegrói parlamentet, hogy fogadjon el alkotmányos rendelkezéseket, amelyek erősítenék a bíróságok jogi függetlenségét és elszámoltathatóságát, fokoznák az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint az Bírói és Ügyészi Tanács szakmai önállóságát; hangsúlyozza a korrupció és az összeférhetetlenségi szabályok hatékonyabb nyomon követésének szükségességét; felszólít a bírósági rendszer egyszerűsítésére az igazságszolgáltatás hatékonyságának fokozása érdekében, tekintve, hogy Montenegró továbbra is az egyik olyan ország, ahol a legmagasabb az egy főre eső bíróságok, bírák, ügyészek és igazgatási személyzet száma Európában;

14.

felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy összpontosítsanak a bírák és az ügyészek kiválasztására, pénzügyi függetlenségükre és az előírások be nem tartása esetén a bírákkal és ügyészekkel szembeni fegyelmi szabályok szigorú végrehajtására; továbbá felhívja a hatóságokat, hogy növeljék az igazságszolgáltatás átláthatóságát; ismét felhív az igazságszolgáltatás kiszámíthatóságának és a nyilvánosság bizalmának biztosítására; kéri, hogy az igazságszolgáltatásra fordított költségvetésben különítsenek el elegendő pénzeszközöket az infrastruktúrára, a berendezésekre és a képzésre az igazságszolgáltatás hatékonyságának fokozása érdekében; fontosnak tartja az igazságügyi képzésnek az Igazságügyi Oktatóközpont által alkalmazandó közös követelmények megállapítását;

15.

üdvözli továbbá a korrupcióellenes jogszabályok – különösen az új közbeszerzési törvény, a politikai pártok finanszírozásáról szóló törvény és az összeférhetetlenségről szóló törvény módosításai – elfogadásában elért előrelépést; megállapítja azonban, hogy az új közbeszerzési törvény a korábbinál korlátozóbb jellegűnek tűnik, ezért eltántoríthat a korrupciós esetek bejelentésétől; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a politikai pártok igen erős szerepet kapnak az Összeférhetetlenségi Bizottságban, amely az összeférhetetlenségről szóló törvény új módosításainak végrehajtásáért felelős; véleménye szerint az információhoz való szabad hozzáférésről szóló jelenlegi törvénytervezet korlátozhatja az információhoz való hozzáférést, és így csökkentheti a civil társadalmi szervezetek és a média azon képességét, hogy felfedjék a korrupciós eseteket; megjegyzi, hogy a korrupció számos területen még mindig gyakori és továbbra is különös aggodalomra okot adó kérdés, amely jelentős költségekkel terhelheti az állami költségvetést;

16.

arra ösztönzi a kormányt, hogy következetesen hajtsa végre a korrupcióellenes jogszabályokat, valamint a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozásáról szóló törvényeket; felkéri az illetékes bűnüldöző szerveket, hogy tegyenek átfogó korrupcióellenes erőfeszítéseket, és kövessék nyomon a büntetőítéletekhez vezető korrupciós ügyeket, beleértve a magas szinten elkövetett korrupciós eseteket is; felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy vezessenek be pontosabb mechanizmusokat a korrupcióellenes kezdeményezések és projektek eredményes végrehajtására és nyomon követésére, valamint fokozzák az ügynökségek – különösen a rendőrség és az ügyészek – közötti együttműködést és információcserét; ösztönzi a montenegrói parlamentet, hogy erősítse a korrupcióellenes hatóságok feletti felügyeletét; felhívja a hatóságokat, hogy vizsgálják ki a korrupciós vádakat, különösen a privatizációs esetekkel kapcsolatban; kéri a Bizottságot, hogy értékelje az igazságszolgáltatás reformjára és a korrupcióellenes küzdelemre szolgáló uniós támogatások kiutalása révén elért hatásokat és eredményeket;

17.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, különös tekintettel a rendőrség és az ügyészség igazgatási és vizsgálati kapacitásainak erősítésére, e testületek hatékonyságának növelése érdekében; fontosnak tartja a bűnügyi hírszerzési információk hatékony feldolgozását célzó erőfeszítések fokozását, valamint a nemzetközi és a regionális együttműködés további szélesítését a szervezett bűnözés – mindenekelőtt a pénzmosás és a csempészet – elleni küzdelemben;

18.

miközben elismeri a médiabeli véleménynyilvánítás szabadságának biztosításában elért jogalkotási haladást, ugyanakkor megállapítja, hogy még mindig előfordulnak újságírók megfélemlítéséről és ellenük irányuló fizikai erőszakról szóló állítólagos esetek, valamint a médiaszabadság korlátozásáról szóló jelentések; aggodalmát fejezi ki a média és az újságírók ellen a bíróságok előtt indított becsületsértési és rágalmazási ügyek terén jellemző lemaradások miatt;

19.

felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az újságírók fizikai bántalmazásával és megfélemlítésével kapcsolatos eseteket, valamint demonstrálják a politikai beavatkozásoktól mentes média iránti elkötelezettségüket; sürgeti a hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az újságírók ellen elkövetett gyilkosságokat és támadásokat, valamint a Vijesti nevű újság járművei elleni gyújtogatásokat, és emeljenek vádat a TV Vijesti alkalmazottai ellen 2011 novemberében a Nikšić melletti Humciban elkövetett támadás felelősei ellen; kéri a hatóságokat, hogy biztosítsák a szabályozó testületek függetlenségét, és gondoskodjanak minden szükséges feltételről, hogy az önszabályozó médiatestület a legjobb európai normákra alapozva kezdhesse meg működését; felkéri a montenegrói kormányt, hogy javasoljon módosításokat az információszabadságról szóló meglévő jogszabályokhoz oly módon, hogy azok ne vezessenek az információhoz való hozzáférés és az átláthatóság korlátozásához; felhívja az újságírókat, hogy tegyenek eleget a magánélet és a méltóság tiszteletben tartására vonatkozó szakmai etikai szabályoknak és standardoknak a médiában;

20.

üdvözli a nem kormányzati szervezetekkel való együttműködés javítására tett kormányzati erőfeszítéseket, és felszólít a civil társadalommal való folyamatos konzultációkra a politikai döntéshozatal és a jogalkotás során; pozitívumnak tartja azt, hogy az állami intézmények kapcsolattartó személyeket nevezetek ki a nem kormányzati szervezetekre, és hogy ezen intézmények közül sok lefektette a civil társadalmi képviselőknek a kormány által létrehozott illetékes munkacsoportokba történő kiválasztására vonatkozó kritériumokat és eljárást; hangsúlyozza azonban, hogy meg kell erősíteni a szakszervezetekkel, illetve a legkiszolgáltatottabb csoportokat és a nemek közötti egyenlőség ügyét felkaroló civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszédet is;

21.

üdvözli az etnikumok közötti általánosan jó kapcsolatot, beleértve az olyan érzékeny kérdések kezelését is, mint a nemzetiségi hovatartozás és nyelv a népszámlálás során; elégedetten veszi tudomásul, hogy a diszkriminációellenes politikákra és a kisebbségek védelmére vonatkozó jogi keret nagy részben elkészült, valamint kinevezték a miniszterelnök emberi jogi és diszkriminációellenes tanácsadóját; hangsúlyozza, hogy végrehajtásához további erőfeszítésekre van szükség; felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy hozzanak kiegészítő intézkedéseket a kisebbségek jobb képviseletének biztosítására a közintézményekben nemzeti és helyi szinten, tekintve, hogy a kisebbségek alulreprezentáltak a közintézményekben; felhívja a hatóságokat, hogy küzdjenek a roma, askali és egyiptomi közösségek diszkriminációja ellen, és javítsák ezek életkörülményeit, a társadalombiztosítási, egészségügyi, oktatási, lakhatási és foglalkoztatási szolgáltatásokhoz való hozzáférését; sürgeti továbbá a kormányt és a helyi hatóságokat, hogy vegyenek részt a romák társadalmi integrációjára irányuló nemzeti stratégiák európai keretében, a jelenlegi 2008–2012-es stratégia lejárta után elindítva és benyújtva egy olyan, tíz évre szóló nemzeti integrációs stratégiát, amelynek segítségével javítható a roma, askali és egyiptomi népesség helyzete;

22.

üdvözli a diszkrimináció tilalmát kimondó, a szexuális irányultságra és a nemi identitásra külön kitérő törvény közelmúltbeli elfogadását, és felszólít a hatályos megkülönböztetés-ellenes jogi keret megfelelő végrehajtására; felkéri a montenegrói hatóságokat, hogy erősítsék meg az LMBT személyek jogairól szóló jogi és intézményi keret végrehajtását célzó intézkedéseket; arra ösztönzi a hatóságokat, hogy hozzanak intézkedéseket, amelyek célja a leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális (LMBT) szervezetek és személyek megfélemlítésétől való tartózkodás, és tegyék meg a tőlük telhetőt az LMBT-közösség elleni támadások megelőzésére;

23.

hangsúlyozza, hogy Montenegró ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nyolc legfontosabb munkajogi egyezményét, illetve a felülvizsgált Európai Szociális Chartát; kiemeli, hogy bár a munkajogi törvénykönyv biztosítja az alapvető munkavállalói és szakszervezeti jogokat, bizonyos korlátozások máig fennállnak; arra ösztönzi Montenegrót, hogy erősítse tovább a munkajogokat és a szakszervezetek jogait; hangsúlyozza a szociális párbeszéd szerepének fontosságát, és ösztönzi a montenegrói kormányt, hogy tűzzön ki ambiciózusabb célokat a Szociális Tanácsban és erősítse meg ezt az intézményt; hangsúlyozza, hogy fokozni kell a Szociális Tanács átláthatóságát és hatékonyságát;

24.

hangsúlyozza, hogy minden politikai pártnak – tekintet nélkül az általuk képviselt közösségre – a konstruktív és érett politikai légkör fenntartására kell törekednie, és arra, hogy tartózkodjanak a harmadik országoktól kapott politikai utasítások elfogadásától;

25.

ösztönzi Montenegrót, hogy erősítse a fogyatékkal élő személyek jogait szabályozó jogi keretet és javítsa a foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket a közintézményekben is; felhívja a hatóságokat, hogy a közterületeket alakítsák e személyek igényeihez és folytassák a fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedéséről szóló figyelemkeltő kampányokat;

26.

megjegyezve, hogy Montenegróban jelenleg körülbelül 15 000 menekült, az országon belüli vagy kívüli lakóhelyét elhagyni kényszerült személy tartózkodik, akik Horvátországból, Bosznia-Hercegovinából és Koszovóból származnak, és felkéri a montenegrói kormányt, hogy találjon hosszú távú és fenntartható megoldást e kérdésre, egyrészt végrehajtva vonatkozó stratégiáját, másrészt folytatva a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek jogi státuszának kialakítását célzó erőfeszítéseket; fontosnak tartja e személyek származási országukba történő visszatérését, valamint a régió országai között fennálló akadályok felszámolását és visszatérésük megkönnyítését; ezzel összefüggésben elégedetten veszi tudomásul Montenegró proaktív szerepét a „Belgrádi kezdeményezés” elnevezésű regionális programban, illetve az országon belül lakhelyüket elhagyni kényszerült személyek kérdésével kapcsolatos állandó megoldás megtalálására irányuló stratégia végrehajtását célzó cselekvési terv elfogadását;

27.

elismerését fejezi ki Montenegrónak makroökonómiai stabilitása fenntartásáért, ugyanakkor tudomásul veszi a gazdasági növekedés előre jelzett lassulását és a folyamatosan magas munkanélküliséget; arra ösztönzi a kormányt, hogy gyorsítsa a 2009-es súlyos gazdasági visszaesésből való kilábalást, körültekintőbb költségvetési politikák folyatatásával fenntartva a költségvetési stabilitást, valamint csökkentve az államadósságot olyan szilárd gazdasági haladás elérése érdekében, amelynek célja az életszínvonal növelése;

28.

üdvözli az olyan fontos strukturális reformok elfogadását, mint az állami nyugdíjrendszer reformja, a közszolgálati foglalkoztatottság ésszerűsítése és a helyi kormányzás új finanszírozási rendszere; ösztönzi Montenegrót, hogy folytassa a strukturális reformokat, különösen a jogállamiság, a fizikai infrastruktúra és az emberi erőforrások erősítése által, illetve hozzon további intézkedéseket az üzleti akadályok felszámolására és az üzleti környezet javítására, valamint növelje a munkaerőpiac rugalmasságát és lendítse fel az export versenyképességét; továbbra is aggódik az informális foglalkoztatás jelentős szintje és az informális gazdaság mértéke miatt, amely jelentős kihívásokat jelent a montenegrói gazdaság és társadalom számára;

29.

üdvözli a kis- és középvállalkozások fejlesztésével kapcsolatos, a 2011–2015-ös időszakra szóló stratégia, valamint a mikroszintű versenyképesség fokozását célzó, szintén a 2011–2015-ös időszakra szóló stratégia elfogadását; ösztönzi a kormányt, hogy fokozza az e témakörben tevékenykedő különféle intézmények közötti összhangot, tegyen szert jobb adatokra a kkv-król, illetve erősítse meg a vállalkozások nyilvántartásba vételére szolgáló egységes rendszert annak érdekében, hogy e stratégiákat hatékonyan végre lehessen hajtani;

30.

felkéri a montenegrói kormányt, hogy lényegesen növelje az intézményi és igazgatási kapacitásokat, valamint az illetékes állami intézmények közötti, a csatlakozással összefüggő együttműködést és koordinációt; ezzel összefüggésben felkéri a hatóságokat, hogy erősítsék meg a Külügyi és Európai Integrációs Minisztérium adminisztratív kapacitásait és a közösségi joganyag kulcsfontosságú területeivel foglalkozó minisztériumok képességeit; felhívja a hatóságokat, hogy kezeljék az igazgatási rendszer töredezettségét és a hatásköri átfedéseket, fejlesszék a politikai döntéshozatal kapacitásait a szakminisztériumokban a jogalkotás minőségének javítása érdekében, végül pedig erősítsék meg a jogállamiságot;

31.

üdvözli a Montenegró 2030-ig tartó energiapolitikáját körvonalazó kormányterv elfogadását, és megjegyzi, hogy az energiaszektor reformja rendkívül fontos kihívás az ország számára; sürgeti a hatóságokat, hogy gyorsítsák az előrelépést az energiaellátás és az energiahatékonyság biztosítása terén, és tegyenek további erőfeszítéseket egy olyan szabályozási környezet felállítására, amely előmozdítaná a megújuló energiaforrások használatának növekedését valamennyi ágazatban, amint azt a megújuló energiáról szóló vonatkozó uniós vívmányok is előírják;

32.

felhívja Montenegrót, hogy érjen el haladást a nemzeti jogszabályoknak a vívmányokhoz történő igazítása terén a környezetvédelmi információkhoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a környezetvédelmi felelősség, illetve a határokon átnyúló aspektusokra vonatkozó stratégiai környezeti értékelési rendelkezések tekintetében; sürgeti a hatóságokat, hogy integrálják rendszeresebben a környezetvédelmi és éghajlat-változási kérdéseket az egyéb ágazati politikákba; különösen fontosnak tartja a szilárd hulladék, a szennyvíz és a nem megfelelően szabályozott hulladékgazdálkodási rendszer problémáinak kezelését, szigorúbb szankciók bevezetését a vonatkozó szabályokat megszegőkre, valamint hatékony ellenőrzési-nyomon követési rendszer kialakítását; általánosságban megismétli, hogy tisztázni kell a hatóságok közötti, nem egyértelmű felelősségmegosztást, és kezelni kell a koherencia hiányát fellépéseikben, mivel ez súlyosan akadályozza a haladást a környezetvédelem terén;

33.

emlékeztet rá, hogy az európai biodiverzitás több mint 25 %-a a nyugat-balkáni régióban található; emlékeztet arra is, hogy a sok kisebb-nagyobb folyó és tó – közülük a legnagyobb a Moraca folyó és a Skadar tó – sok ritka fajnak ad otthont; felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy fontolják meg újra azt a tervet, amely szerint nagy vízerőműveket építenének, és elsősorban az ilyen forrásokból származó villamos energiára támaszkodnának; emlékeztet rá, hogy olyan nemzeti energiastratégiát kell kialakítani, amely tekintetbe veszi a rendelkezésre álló sokféle megújuló energiaforrást, köztük a kisméretű vízerőműveket is; emlékeztet arra, hogy tiszteletben kell tartani az alkotmányban szereplő természeti örökséget is, hiszen az alkotmány a környezetet védő államként említi Montenegrót, valamint tekintetbe kell venni, hogy a természeti örökség és az idegenforgalom a montenegrói gazdaság két fontos oszlopa; sürgeti a montenegrói hatóságokat, hogy az uniós és nemzetközi normákkal, például az Aarhusi és az Espooi Egyezménnyel összhangban minden erőműépítéssel kapcsolatos döntés előtt folytassanak környezeti és szociális hatásvizsgálatot; sürgeti továbbá a montenegrói hatóságokat, hogy kezdeményezzenek kiterjedt és átlátható nyilvános konzultációt az érintett civil társadalmi szervezetek bevonásával minden olyan esetben, amikor vízerőmű építésére irányuló projektről születik döntés, és hozzák nyilvánosságra a vonatkozó határozatokat, szakértői véleményeket és egyéb dokumentumokat;

34.

elismerését fejezi ki Montenegrónak, hogy jelentős fejlődési lehetőségeket rejtő, világszerte ismert idegenforgalmi célponttá vált; rámutat azonban a turizmus környezetre gyakorolt esetleges kockázataira, és felhívja a kormányt, hogy tegyen további lépéseket a természet védelmére az Adriai-tenger partvidékén is;

35.

felkéri a montenegrói kormányt, hogy gyorsítsa fel a közös agrárpolitika irányításához szükséges struktúrák – mint a kifizető ügynökségek és egy integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer – kialakítását; előrelépésre szólít fel a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politika előmozdítása érdekében, többek között az erőfeszítések folytatása révén a politikafejlesztés és a rendelkezésre álló pénzügyi támogatás felhasználása terén;

36.

elismerését fejezi ki Montenegrónak a WTO 2011. december 17-i miniszteri konferenciáján megtörtént WTO-csatlakozása miatt; úgy véli, hogy a WTO-tagság átláthatóbb, előreláthatóbb és vonzóbb környezetet fog teremteni a kereskedelem és a külföldi beruházások számára;

37.

felhívja a montenegrói hatóságokat, hogy hajtsák végre a központi bank függetlenségére, a monetáris finanszírozásra, a közszféra pénzügyi intézményeihez való kiváltságos hozzáférésre és az euró védelmére vonatkozó jogszabályokat; megjegyzi, hogy a jövőbeni csatlakozási tárgyalások során részletesen meg kell határozni és kezelni kell a montenegrói monetáris rendszerre hatással lévő tényezőket;

38.

elismerését fejezi ki Montenegrónak a schengeni térséggel szembeni vízummentesség eddig zökkenőmentes végrehajtásáért, amely 2009. december 19-én lépett hatályba; azonban sürgeti a hatóságokat, hogy növeljék a Külügyi és Európai Integrációs Minisztérium igazgatási kapacitásait, illetve diplomáciai és konzuli hálózatát, például online kapcsolat létrehozásával a minisztérium nemzeti vízumrendszere, valamint a diplomáciai és konzuli képviseletek között és biztonsági elemeket tartalmazó vízumbélyegek bevezetésével;

39.

elismerését fejezi ki Montenegrónak elköteleződéséért és konstruktív szerepéért a regionális stabilitáshoz való hozzájárulásában és a többi nyugat-balkáni országgal kialakított jó szomszédi viszony megerősítésében; elégedetten veszi tudomásul Montenegró proaktív részvételét számos dél-kelet európai regionális kezdeményezésben; kiemeli különösen Montenegró elköteleződését a Horvátországgal, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal és Szerbiával való kiadatási szerződések aláírása iránt együttműködési megállapodások megkötése révén más országok pénzügyi hírszerzési szolgálataival, valamint a Szerbia, Montenegró, Horvátország és Bosznia-Hercegovina külügyminisztereinek azon nyilatkozatához 2011. november 7-én történt csatlakozása révén, amelynek célja, hogy megoldásokat keressen a menekültügyi kérdésre a régióban;

40.

üdvözli mind Montenegró, mind Szerbia elkötelezettségét a kétoldalú kapcsolatok szilárdabb alapokra helyezése érdekében; ösztönzi mindkét ország politikai és vallási vezetőit, hogy javítsák a nemzetiségek és a vallások közötti párbeszéd légkörét a szerb ortodox egyház montenegrói helyzetét szabályozó megállapodás elérése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy a csatlakozási tárgyalásokkal párhuzamosan figyeljen oda a montenegrói ortodox egyház és a szerb ortodox egyház közötti kapcsolatokra, mivel az országban tevékenykedő e két egyház és a két vallási közösség viszonyának javulása pozitív irányba mozdíthatja el a montenegrói politikai légkört;

41.

elégedetten veszi tudomásul a Montenegró és Horvátország közötti jószomszédi viszonyokat; üdvözli a montenegrói és horvát bűnüldözési szervek közötti együttműködési megállapodást, amely keretet biztosít a közös tevékenységekre a rendőri munka különböző területein, mint a bűnmegelőzés, a határrendészet, illetve a regionális és nemzetközi szervezett bűnözés összetett formáinak leküzdése; üdvözli a Montenegró és Horvátország által létrehozott vegyes bizottság felállítását, és elégedetten nyugtázza, hogy a két fél megállapodása értelmében tartják magukat a Nemzetközi Bíróság ítéletéhez a Prevlaka-félszigettel kapcsolatos területi vitájuk ezidáig megoldatlan kérdésében;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Montenegró kormányának és parlamentjének.