EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62022CN0515
Case C-515/22 P: Appeal brought on 29 July 2022 by Tirrenia di navigazione SpA against the judgment of the General Court (Eighth Chamber) delivered on 18 May 2022 in Case T-601/20 Tirrenia di navigazione SpA v European Commission
C-515/22. P. sz. ügy: A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-601/20. sz., Tirrenia di Navigazione SpA kontra Európai Bizottság ügyben 2022. május 18-án hozott ítélete ellen a Tirrenia di navigazione SpA által 2022. július 29-én benyújtott fellebbezés
C-515/22. P. sz. ügy: A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-601/20. sz., Tirrenia di Navigazione SpA kontra Európai Bizottság ügyben 2022. május 18-án hozott ítélete ellen a Tirrenia di navigazione SpA által 2022. július 29-én benyújtott fellebbezés
HL C 359., 2022.9.19, p. 57–59
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
2022.9.19. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 359/57 |
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-601/20. sz., Tirrenia di Navigazione SpA kontra Európai Bizottság ügyben 2022. május 18-án hozott ítélete ellen a Tirrenia di navigazione SpA által 2022. július 29-én benyújtott fellebbezés
(C-515/22. P. sz. ügy)
(2022/C 359/63)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Fellebbező: Tirrenia di navigazione SpA (képviselők: B. Nascimbene, F. Rossi Dal Pozzo, A. Moriconi ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
1. |
helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-601/20. sz. ügyben 2022. május 18-án hozott ítéletét, |
2. |
semmisítse meg a 2020. március 2-i (EU) 2020/1411 bizottsági határozatot a 2. cikkel összefüggésben értelmezett 1. cikk (3) bekezdés tekintetében; |
3. |
másodlagosan a 2. pont tekintetében: utalja vissza az ügyet a Törvényszék egy másik tanácsa elé, |
4. |
az alperest kötelezze a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező a Törvényszék T-593/20. sz., Tirrenia di Navigazione SpA kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét támadja, amely elutasította a megsemmisítés iránti keresetet a 2020. március 2-i (EU) 2020/1411 határozat 2. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (3) bekezdése vonatkozásában, amelyben a Bizottság megállapította, hogy „[a]z EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésével ellentétes módon, jogellenesen bevezetett, a Brindisi/Korfu/Igoumenitsa/Pátra összeköttetéssel kapcsolatban a 1992. január és 1994. július közötti időszakra az Adriaticának nyújtott támogatások a közös piaccal összeegyeztethetetlenek”.
Első jogalapjával a fellebbező a jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt támogatások után járó kamatok visszatérítésére vonatkozó elévülési idővel kapcsolatos eljárási szabályok megsértésére hivatkozik.
A fellebbező álláspontja szerint a Törvényszék több ponton is tévedett: a) amikor megállapította, hogy a 2007. január 1. és 2007. március 26. közötti időszakra vonatkozó kamatok behajtásának elmulasztásának konkrét vitatását illetően nem járt le a tízéves elévülési idő; b) amikor megállapította, hogy e jogsértés megtámadásának elmulasztását, amely a kontradiktórius eljárás és ezáltal a védelemhez való jog nyilvánvaló megsértését eredményezte, a fellebbező nem kifogásolhatja, mivel az az érintett tagállamra vonatkozik.
Második jogalapjával a fellebbező a támogatás új támogatásnak való téves minősítésére, a támogatást újnak és összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat jogellenességére, valamint az indokolási kötelezettség és az arányosság elvének megsértésére hivatkozik.
A Törvényszék nem bizonyította, hogy a Bizottság a 2020. március 2-i (EU) 2020/1411 határozatával mennyiben orvosolta a Törvényszék T-265/04., T-292/04. és T-504/04. sz. egyesített ügyekben 2009. március 4-én hozott ítéletében a 2004. évi határozattal (2005/163/EK) szemben felrótt hibát.
A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság orvosolta az indokolási kötelezettség 2009-ben megállapított megsértését, és az (EU) 2020/1411 határozattal bizonyította, hogy az Adriatica részére nyújtott, közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó támogatások új támogatásnak minősülnek.
A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és ítélete nem tartalmaz indokolást azon állítását illetően, hogy a Bizottság helyesen minősítette a belső piaccal összeegyeztethetetlennek az Adriatica számára az 1992 januárja és 1994 júliusa közötti időszakban a Brindisi/Korfu/Igoumenitsa/Pátra összeköttetés vonatkozásában nyújtott, közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó támogatásokat.
A fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszéknek feltétlenül meg kellett volna vizsgálnia, hogy a Bizottság az (EU) 2020/1411 határozatában a) konkrétan meghatározta-e a piaci helyzetet; b) helyesen hasonlította-e össze a támogatási intézkedés és a kartell tárgyát; c) helytállóan ismertette-e, hogy a támogatási intézkedés által okozott versenytorzulás hogyan erősödött az intézkedés (egyébként összeegyeztethetőnek tekintett) és a kartellben való részvétel összekapcsolódása következtében, és ezért d) megindokolta-e az ok-okozati összefüggést a Közösségen belüli kereskedelem ebből eredő akadályainak fennállása tekintetében.
A fellebbező ezenkívül úgy véli, hogy a Törvényszék következtetései ellentétesek az arányosság általános elvével.
Harmadik jogalapjával a fellebbező a jogbiztonság és a megfelelő ügyintézés elvének az eljárás időtartama tekintetében történő megsértésére, valamint a bizalomvédelem elvének és az arányosság elvének a megsértésére hivatkozik.
A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és ítélete nem tartalmaz indokolást azon megállapítással kapcsolatban, hogy a 2020. március 2-i (EU) 2020/1411 határozat elfogadásához vezető eljárás összességében nem tartott túl hosszú ideig, és ezért nem sértették meg a jogbiztonság, a megfelelő ügyintézés és az arányosság elvét.
A fellebbező továbbá úgy véli, hogy a 2020. március 2-i (EU) 2020/1411 határozat a bizalomvédelem elvével, valamint az Alapjogi Charta 16. és 17. cikkével összhangban nem írhatta volna elő a támogatás visszatérítését.
A fellebbező szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy a Bizottság megsértette a fent említett általános elveket és az Alapjogi Chartát.
Negyedik jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elmulasztott felvenni egy bizonyítékot az ügy iratai közé.
A fellebbező azt állítja, hogy nem tudta a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikke (3) bekezdésének megfelelően benyújtani az ügy irataihoz az Olaszország és Szardínia régió által a Saremar javára végrehajtott SA.32014., SA.32015., SA.32016. (2011/C) (korábbi 2011/NN) számú intézkedésekről szóló, 2021. szeptember 30-i bizottsági határozatot (C(2021) 6990 final), amelyet a fellebbező az iratbetekintés iránti kérelmét követően kapott meg a Bizottságtól.
A fellebbező szerint – a Saremar határozat jelentőségére tekintettel – az, hogy ezt a későbbi bizonyítékot nem vették fel az ügy iratai közé, a Törvényszék eljárási szabályzatának és az uniós intézményeket terhelő indokolási kötelezettségnek a megsértése, valamint a fellebbező védelemhez való jogának nyilvánvaló megsértése miatt a Törvényszék ítéletének jogellenességét eredményezte.