—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-68/17. sz. ügyben 2018. január 17-én hozott ítéletét;

—

helyezze hatályon kívül az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2015. december 4-i határozatát (R 2345/2014-4. sz. ügy);

—

másodlagosan utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé;

—

kötelezze az alperest és a beavatkozót az elsőfokú eljárás és a fellebbezés költségeinek viselésére.

(1)

Először is, a Törvényszék félreismerte az érintett védjegy típusa meghatározásának jelentőségét és jogkövetkezményeit. Tévesen azt feltételezte, hogy nem bír jelentőséggel azon tény, hogy a vitatott védjegyet ábrás védjegyként vagy pozícióvédjegyként lajstromozták. Valójában azonban a védjegyek különböző típusai közötti különbségtétel jelentős hatással van a tárgyukra és a használatuk módjára. A vitatott védjegy ábrás védjegyként történő használata jelentős mértékben eltérne a pozícióvédjegyként történő használatától.

(2)

Másodszor, a Törvényszék nem helyesen határozta meg a vitatott védjegy tárgyát, hanem a vitatott védjegyet pozícióvédjegynek tekintette. A vitatott védjegy azonban ábrás védjegy, mivel azt ábrás védjegyként jelentették be és akként lajstromozták, és semmilyen leírást vagy nyilatkozatot nem csatoltak, ami ennek ellenkezőjét sugallná. A szaggatott vonalak használata önmagában nem változtat egy ábrás védjegyet pozícióvédjeggyé.

(3)

Következésképpen a Törvényszék helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a Munich S. L. alátámasztotta a védjegyének tényleges használatát, olyan cipők eladásának bizonyításával, melyek oldalán két egymást átszelő vonal volt látható. Az ilyen használat csupán a pozícióvédjegyre jellemző, és nem a – vitatott védjegyhez hasonló – ábrás védjegyre.