C‑183/05. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Írország

„Tagállami kötelezettségszegés – 92/43/EGK irányelv – A 12. cikk (1) és (2) bekezdése, a 13. cikk (1) bekezdésének b) pontja és a 16. cikk – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – A különböző fajok védelme”

P. Léger főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. szeptember 21. . 

A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. január 11. . 

Az ítélet összefoglalása

1.     Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata – Figyelembe veendő helyzet – Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet

(EK 226. cikk)

2.     Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – A IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok szigorú védelme

(92/43 tanácsi irányelv, 12. cikk, (1) bekezdés, b) és d) pont, és IV. melléklet, a) pont)

3.     Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A kötelezettségszegés bizonyítása – A Bizottságra háruló teher

(EK 226. cikk)

1.     Az EK 226. cikk alapján indított kereset során a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe.

(vö. 17. pont)

2.     A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének átültetése, amely kimondja, hogy a tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket az irányelv IV. melléklete a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, nemcsak teljes jogszabályi keret létrehozását követeli meg e tagállamoktól, hanem konkrét és különleges védelmi intézkedések megtételét is. Hasonlóképpen, a szigorú védelmi rendszer összefüggő és összehangolt, megelőző jellegű intézkedések meghozatalát is feltételezi.

(vö. 28–30. pont)

3.     Az EK 226. cikk alapján benyújtott tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretén belül a Bizottság feladata, hogy az állítólagos kötelezettségszegés fennállását bizonyítsa, anélkül hogy bármiféle vélelemre támaszkodhatna.

(vö. 39. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2007. január 11.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – 92/43/EGK irányelv – A 12. cikk (1) és (2) bekezdése, a 13. cikk (1) bekezdésének b) pontja és a 16. cikk – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – A különböző fajok védelme”

A C‑183/05. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2005. április 22‑én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: M. van Beek, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Wemaëre ügyvéd, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

Írország (képviseli: D. O’Hagan, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, P. Kūris, J. Klučka (előadó), J. Makarczyk és G. Arestis bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2006. szeptember 21‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg:

–       mivel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.) 12. cikke (2) bekezdése, illetve 13. cikke (1) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek az ír jogba történő átültetését az irányelv IV. mellékletében felsorolt fajok közül az Írországban előforduló fajokra korlátozta,

–       mivel nem tette meg mindazokat a különleges intézkedéseket, amelyek szükségesek az említett irányelv 12. cikkének (1) bekezdése által megkövetelt szigorú védelmi rendszer hatékony megvalósításához, és

–       mivel hatályban tartotta az ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével és 16. cikkével összeegyeztethetetlen ír jogszabályi rendelkezéseket,

az Ír Köztársaság nem teljesítette az említett cikkekből és az EK‑Szerződésből eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

2       A 92/43 irányelv negyedik és tizenegyedik preambulumbekezdésének szövege a következő:

„mivel a tagállamok európai területén belül folyamatosan károsodnak a természetes élőhelyek, és egyre növekszik a súlyosan veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok száma; mivel a veszélyeztetett természetes élőhelyek és fajok a Közösség természeti örökségét képezik, és veszélyeztetettségük gyakran országhatárokon átívelő problémát jelent, közösségi szintű intézkedésekre van szükség védelmük érdekében;

[…]

mivel a tagállamok felismerték, hogy a közösségi érdekeltségű, elsődleges fontosságú természetes élőhelyek és veszélyeztetett fajok védelmét előmozdító intézkedések elfogadása közös feladatuk; […]”

3       A 92/43 irányelv 12. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)      A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva az alábbiakat:

[…]

b)      e fajok szándékos zavarása, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején;

[…]

d)      párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása.

(2)      E fajok esetében a tagállamok megtiltják a vadonból befogott példányok tartását, szállítását, kereskedelmét, illetve cseréjét, továbbá eladásra vagy cserére való felkínálását azon példányok kivételével, amelyek befogása az irányelv alkalmazása előtt, jogszerűen történt.”

4       A 92/43 irányelv 13. cikke a IV. melléklet b) pontjában felsorolt növényfajok számára szigorú védelmi rendszer létrehozását írja elő.

5       Ugyanezen irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„(1) Amennyiben nincs más megfelelő megoldás és az eltérés megengedése nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön, a tagállamok engedélyezhetik a 12., 13., 14. cikkben, valamint a 15. cikk a) és b) pontjában foglalt rendelkezésektől való eltérést az alábbiak érdekében:

a)      a vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme;

b)      termést, állatállományt, erdőt, halastavat, vizeket és más típusú, tulajdont érintő súlyos károk megelőzése;

c)      közegészség, közbiztonság vagy más kiemelkedően fontos közérdek, beleértve a társadalmi vagy gazdasági érdekeket is, továbbá a környezet számára kiemelkedően előnyös hatás elérése;

d)      az érintett fajok újbóli elszaporításával és visszahonosításával kapcsolatos kutatás és oktatás, továbbá az e célok érdekében végzett tenyésztés és nemesítés, növények esetében a mesterséges szaporítást is beleértve;

e)      a IV. mellékletben felsorolt fajok korlátozott és az illetékes tagállami hatóságok által meghatározott számú példányai szigorúan ellenőrzött feltételek mellett, szelektív módon és korlátozott mértékben végzett befogásának, begyűjtésének vagy tartásának engedélyezése.”

 A pert megelőző eljárás

6       A hozzá érkezett panaszok következtében a Bizottság 2000. október 18‑án felszólító levelet intézett Írországhoz, amelyben több vonatkozásban is kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, ahogyan e tagállam végrehajtotta a 92/43 irányelv 12., 13. és 16. cikkét.

7       Mivel nem találta kielégítőnek az ír hatóságok 2002. december 20‑i válaszát, a Bizottság 2003. július 11‑én indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben felszólította Írországot, hogy az említett vélemény kézhezvételétől számított két hónapon hozza meg az abban foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

8       Írország a 2003. szeptember 12‑i és 2004. január 8‑i levélben válaszolt az indokolással ellátott véleményre. Mivel azonban a választ a Bizottság nem találta kielégítőnek, a jelen kereset megindításáról határozott.

 A keresetről

9       Keresetét a Bizottság három kifogásra alapítja:

–       az első kifogás tárgya a 92/43 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének és 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának a IV. mellékletben szereplő és Írországban rendszerint elő nem forduló fajok vonatkozásában hiányos átültetése;

–       a második kifogás azon alapul, hogy Írország nem hozta meg a szigorú védelmi rendszer hatékony megvalósításához szükséges különleges intézkedéseket;

–       a harmadik kifogás azon alapul, hogy az ír nemzeti jog a 92/43 irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével, és 16. cikkével összeegyeztethetetlen rendelkezéseket tartalmaz.

10     Az első kifogást a Bizottság az eljárás során visszavonta, tekintettel Írországnak az ellenkérelemben kifejtett, e ponttal kapcsolatos válaszára. Ezért annak vizsgálata nem szükséges.

 A második kifogásról

11     A Bizottság által előterjesztett második kifogás hét részből áll, amelyek közül a másodikat együtt vizsgáljuk a harmadikkal, tekintve, hogy azonos a szövegük.

 A második kifogás első részéről

12     Az első résszel kapcsolatban, amely azon alapul, hogy Írország nem teljesítette a 92/43 irányelv IV. mellékletében felsorolt fajok számára a szigorú védelmi rendszer létrehozására irányuló kötelezettségét, a Bizottság kijelenti, hogy Írország válasza e tekintetben kielégítő, mivel sem a kérgesteknős, sem a kerryi meztelen csiga nem szerepel az Európai Közösségek 1998. évi (természetes élőhely-) rendeletével (European Communities [Natural Habitats] [Amendment] Regulations) módosított, az Európai Közösségek 1997. évi élőhely-rendeletének (European Communities [Habitats] Regulations (a továbbiakban: élőhely-rendelet) első mellékletében. Írország ugyanis kifejtette, hogy a 92/43 irányelvet átültető nemzeti szabályozás hatályát kiterjesztette az említett fajokra. Ezért a második kifogás első részének vizsgálata nem szükséges.

 A második kifogás harmadik, negyedik és hatodik részéről

13     A második kifogás harmadik, negyedik és hatodik részében Bizottság előadja, hogy az Írország által a 92/43 irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt fajok felügyelete tárgyában tett intézkedések hiányosak és nem összehangoltak, és nem tekinthetők a szigorú védelmi rendszer hatékony megvalósításának.

14     Mindenekelőtt, a kifogás harmadik részével kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy a fajonkénti cselekvési terv, amelyet Írország a 92/43 irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt fajok vonatkozásában akar elkészíteni, megfelelően kidolgozva és megvalósítva az említett irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében előírt védelmi követelmények gyakorlati megvalósításának hatékony eszköze lehet. E tervek nélkül azonban a szigorú védelmi rendszer hiányos, kivéve a nádi varangy vonatkozásában, ahol már létezik megfelelő speciális felügyelet.

15     Írország előadja, hogy az említett tervek közzététel alatt vannak. Utal ezenkívül több kormányzati kezdeményezésre, amelyek még nem zárultak le, és amelyek álláspontja szerint jobb egyeztetéshez és a 92/43 irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt fajok módszeresebb felügyeletéhez vezetnek.

16     Ezeket az érveket azonban nem lehet elfogadni.

17     Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és hogy a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd többek között a Bíróság C‑282/02. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2005. június 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑4653. o.] 40. pontját).

18     A második kifogás harmadik része tehát megalapozott.

19     A hatodik résszel kapcsolatban, amelyet a negyedik előtt kell vizsgálni, a Bizottság kifejti, hogy a patkósorrú denevér és a nádi varangy kivételével az ír hatóságok nem rendelkeznek a szükséges információkkal a 92/43 irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt több faj, azok párzási, költő- vagy pihenőhelyei, és fenyegetettsége vonatkozásában, ami a szigorú védelmi rendszer hatékony megvalósítását gátolja.

20     Először is, Írország elismeri, hogy a patkósorrú denevéren kívül a többi denevérfajjal kapcsolatos kísérleti felügyeleti projektje nem helyettesít egy részletesebb ellenőrzési munkát. E tagállam azt állítja, hogy a megfelelő időben közölni fogja az alapvető tudnivalókat e fajok populációjának változásával kapcsolatban, és több olyan kezdeményezésre utal, amely a denevérekkel kapcsolatos információgyűjtésre vonatkozik. A Bizottság szerint ez nem jelenti azt, hogy Írország elegendő információval rendelkezik a denevérfajokkal kapcsolatban, sem pedig azt, hogy ez a tagállam egységes, hosszú távú programot fog végrehajtani a szükséges adatok beszerzése érdekében.

21     Másodsorban Írország előadja, hogy a 2004‑ben megkezdett nemzeti tanulmány, amelyet 2005 őszén kellett befejezni, egy korábbi program része, és alapját képezheti a vidrákra vonatkozó jövőbeli felügyeleti programnak. A Bizottság szerint ezen állítás alapján nem lehet biztosan megállapítani, hogy sor fog‑e kerülni a kérdéses fajjal kapcsolatos felügyeleti rendszer és program bevezetésére.

22     Harmadsorban, Írország rámutat, hogy a kerryi meztelen csigával foglalkozó nemzeti szakértő egy 2006 tavaszán közzéteendő cselekvési terven dolgozik, amely az e fajra vonatkozó folyamatos felügyeleti programmal kapcsolatos ajánlásokat fog tartalmazni. A Bizottság álláspontja szerint az Írország által véghez vitt intézkedések és műveletek nem biztosítják az egységesen szervezett felügyeletre vonatkozó rendszeres adatszolgáltatást az említett faj jelenlétével, párzási, költő- vagy pihenőhelyeivel és az azokat fenyegető esetleges veszélyekkel kapcsolatban.

23     Negyedszer, Írország olyan folyamatban lévő kezdeményezésekre hivatkozik, mint a nemzeti biológiai nyilvántartási rendszer bevezetése, a National Biological Records Centre felállítása, vagy a cetfélék egyes halászati tevékenységek során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos megfigyelések gyűjtése, amely a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról és a 88/98/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. április 26‑i 812/2004/EK tanácsi rendelet (HL L 150., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. kötet, 7. fejezet, 91. o.) hatálybalépése óta történik.

24     Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy a második kifogás hatodik részét vitatva Írország több olyan kezdeményezésre hivatkozott, amelyek az indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő lejártakor még nem fejeződtek be. A jelen ítélet 17. pontjában idézett ítélkezési gyakorlat értelmében az ilyen kezdeményezéseket a Bíróság nem veheti figyelembe a Bizottság által felrótt kötelezettségszegés vizsgálata során.

25     Következésképpen a második kifogás hatodik része megalapozott.

26     Végül ugyanezen kifogás negyedik részével kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy bár a vadon élő állatokkal és növényekkel kapcsolatos jogszabályok végrehajtása szempontjából kiemelkedő fontosságú a természetvédelemmel teljes munkaidőben foglalkozó tisztviselői hálózat, azonban az ilyen hálózat megléte, amelyre Írország hivatkozik, önmagában nem elegendő a 92/43 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének átültetéséhez szükséges különleges intézkedések meghozatalának bizonyítására.

27     Írország erre azt válaszolja, hogy tisztviselői igen hatékonyak, és a nádi varangyot is védik, fontos szerepet betöltve e faj védelmében. Ugyanígy, mivel a természetvédelmi tisztviselők és őrök közvetlenül ismerik a védelmükre bízott övezeteket, ezért az ilyen tisztviselők és őrök nemzeti hálózata számára ismert az említett övezetekben élő állat- és növényfajok védettségi helyzete.

28     Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a 92/43 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében”.

29     Amint azt a főtanácsnok indítványa 24. pontjában kifejtette, az említett 92/43 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének átültetése nemcsak teljes jogszabályi keret létrehozását követeli meg a tagállamoktól, hanem konkrét és különleges védelmi intézkedések megtételét is (lásd ebben az értelemben a C‑103/00. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. január 30‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑1147. o.] 34–39. pontját).

30     Hasonlóképpen, a szigorú védelmi rendszer összefüggő és összehangolt, megelőző jellegű intézkedések meghozatalát is feltételezi (a C‑518/04. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2006. március 16‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑42. o.] 16. pontja).

31     Nos, a különböző fajok felügyeletével és védelmével teljes munkaidőben foglalkozó őrök és tisztviselők hálózata a jelen ügyben önmagában nem bizonyítja a szigorú védelmi rendszer hatékony megvalósítását minden, a 92/43 irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt, Írországban előforduló faj vonatkozásában.

32     Az említett fajok esetében ugyanis – amint azt a főtanácsnok indítványa 45–48. pontjában kifejtette – a patkósorrú denevér, a nádi varangy vagy a kérgesteknős kivételével, nincs megfelelő felügyelet, tekintettel ezen fajok egyedeinek korlátozott jelenlétére az ír vizekben. Ez a helyzet a vidra, a kerryi meztelencsiga, a patkósorrú denevéren kívül a többi denevérfajta, valamint a cetfélék esetében, amint az a jelen ítélet 20–24. pontjából következik.

33     A fentiek alapján a második kifogás negyedik része megalapozottnak tekintendő.

 A második kifogás ötödik részéről

34     A második kifogás ötödik részében a Bizottság állítása szerint annak ellenére, hogy az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.) alapján végzett hatásvizsgálatok hasznosak lehetnek abból a szempontból, hogy figyelmeztetik az illetékes hatóságokat a 92/43 irányelv IV. mellékletében felsorolt fajok párzási, költő- vagy pihenőhelyeit fenyegető különleges veszélyekre, ilyen vizsgálat Írországban csak korlátozott számú projekttel kapcsolatban indult. Továbbá, még ha sor kerül is ezekre a vizsgálatokra, az ír hatóságok csak az adott projekt engedélyezését követően követelik meg az ingatlanberuházóktól, hogy információkat szolgáltassanak a védett fajokkal kapcsolatban, amely eljárás nem jelenti a környezetre káros munkálatok akadályát.

35     A Bizottság különösen három olyan projektre utal, amelyek káros következményekkel jártak a denevérpopulációk (a Lough Rynn‑i ingatlanprojekt), a patkósorrú denevér alvóhelyei (az ennisi elterelő út építési projekt) valamint a cetfélék párzási és pihenőhelyei (a broadhaveni gázvezetéképítési projekt) vonatkozásában.

36     Ezzel kapcsolatban, amint arra a főtanácsnok indítványa 53–61. pontjában rámutatott, egy projekt engedélyezése a környezeti hatásvizsgálatot – amely megállapítja, hogy a projekt káros a környezetre – megelőzően (a Lough Rynn‑i ingatlanprojekt), vagy más projektek engedélyezése eltérés alkalmazása nélkül annak ellenére, hogy az előzetes vizsgálatok szerint az említett projekt káros hatásokkal jár a környezetre (az ennisi elterelő út építési projekt és a broadhaveni gázvezetéképítési projekt) azt mutatják, hogy a 92/43 irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt fajok, és azok párzási, költő- vagy pihenőhelyei olyan zavarásnak és veszélyeknek vannak kitéve, amelyeket az ír szabályozás nem akadályoz meg.

37     Következésképpen a Bizottság által a keresetlevélben említett projektekkel kapcsolatban nem állapítható meg, hogy a szigorú védelmi rendszer hatékony megvalósítása érdekében szükséges valamennyi intézkedésre sor került. Ezért a második kifogás ötödik része megalapozottnak tekintendő.

 A második kifogás hetedik részéről

38     A második kifogás hetedik részében a Bizottság azt állítja, hogy Írország nem bizonyította, hogy megfelelő tervet dolgozott ki a denevérfajok párzási és pihenőhelyeit fenyegető veszélyek elhárítására. Többek között arra hivatkozik, hogy a fakitermelés, valamint a felújítási és bontási munkálatok veszélyeztetik a denevérek alvóhelyeit.

39     E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EK 226. cikk alapján benyújtott tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretén belül a Bizottság feladata, hogy az állítólagos kötelezettségszegés fennállását bizonyítsa, anélkül hogy bármiféle vélelemre támaszkodhatna (a Bíróság C‑221/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑4515. o.] 59. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40     A jelen ügyben azt kell megállapítani, hogy a Bizottság semmilyen konkrét ténnyel nem támasztotta alá második kifogásának hetedik részét.

41     Következésképpen a második kifogás hetedik részét megalapozatlannak kell tekinteni.

 A harmadik kifogásról

42     A harmadik kifogással, amelynek szövege azonos a második kifogás második részének szövegével, a Bizottság azt állítja, hogy létezik a 92/43 irányelv 16. cikkének hatályával és alkalmazási feltételeivel összeegyeztethetetlen eltérések párhuzamos rendszere, amely egyrészt a 2000. évi törvény (Wildlife [Amendment] Act) által módosított, a vadon élő állatokról és növényekről szóló, 1976. évi törvény ([Wildlife Act], a továbbiakban: Wildlife Act) 23. cikkének (7) bekezdéséből, másrészt ugyanezen törvény 42. cikkéből vezethető le.

43     A Bizottság az Írország ellenkérelmében foglaltakra figyelemmel visszavonta harmadik kifogásának jelen, a Wildlife Act 42. cikkére alapított kötelezettségszegésre vonatkozó részét. Annak vizsgálata tehát nem szükséges.

44     A harmadik kifogás azon részében, amely a Wildlife Act 23. cikke (7) bekezdésének a)–c) pontjára vonatkozik, a Bizottság azt állítja, hogy e rendelkezés szerint nem valósít meg jogsértést az a személy, aki mezőgazdasági, halászati, vízi állattenyésztési vagy növénytermesztési, erdőgazdálkodási vagy tőzegfejtő tevékenység végzése során nem szándékos módon megsebesít vagy elpusztít egy vadon élő védett állatot (a 23. cikk (7) bekezdésének a) pontja), vagy az említett tevékenységek során egy ilyen állat párzási-, vagy költőhelyét megzavarja vagy elpusztítja (a 23. cikk (7) bekezdésének b) pontja), vagy útépítési vagy bármilyen régészeti munka, vagy mérnöki munkálatok, vagy építkezés vagy bármilyen más ilyen típusú munka vagy tevékenység végzése során nem szándékos módon ilyen állatot megsebesít, elpusztít vagy annak párzási, költő- vagy pihenőhelyében kárt tesz vagy azt elpusztítja (a 23. cikk (7) bekezdésének c) pontja).

45     Írország előadja, hogy a Bizottság tévesen értelmezte az említett 23. cikk (7) bekezdése által elérni kívánt célt. Az esetleges félreérthetőség elkerülése végett azonban rámutat, hogy módosította az élőhely-rendeletet annak érdekében, hogy egyértelműen meghatározza a Wildlife Act 23. cikkében foglalt rendszer határait és e cikk rendelkezéseit. Az Európai Közösségek 2005. évi élőhely-rendelete (European Communities [Natural Habitats] Regulations) következtében az említett törvény új rendelkezéssel, a 23. cikk (8) bekezdésével egészült ki.

46     Ezzel kapcsolatban először is arra kell emlékeztetni, hogy a Wildlife Act 23. cikkének módosítását az említett 2005. évi rendelet következtében a jelen ítélet 17. pontjában idézett ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság nem veheti figyelembe az állítólagos kötelezettségszegés megítélésekor, mivel erre a módosításra az indokolással ellátott véleményben meghatározott két hónapos határidő lejártát követően került sor.

47     Másodsorban elegendő annak megállapítása, hogy mivel kizárólag a vadon élő állat- és növényfajok párzási- költő- vagy pihenőhelyei szándékos károsítását vagy elpusztítását tiltja, a Wildlife Act 23. cikke (7) bekezdésének b) pontja nem tesz eleget a 92/43 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglaltaknak, amely szerint az ilyen cselekmény attól függetlenül tilos, hogy szándékos vagy gondatlan volt‑e (lásd e tekintetben a C‑6/04. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2005. október 20‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑9017. o.] 79. pontját).

48     Úgy tűnik továbbá, hogy a Wildlife Act 23. cikkében szabályozott eltérések meghaladják azt a mértéket, amelyet a 92/43 irányelv 16. cikke megenged, ez utóbbi ugyanis kimerítően sorolja fel azokat az eseteket, amikor el lehet térni annak 12. cikke rendelkezéseitől.

49     Következésképpen a Bizottság joggal állítja, hogy létezik az ír szabályozás által előírt, a 92/43 irányelv 12. és 16. cikkének hatályával és rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen eltérések párhuzamos rendszere.

50     Ezért a Bizottság által keresete alátámasztása érdekében felhozott harmadik jogalap ugyancsak megalapozott.

51     A fenti észrevételek alapján a következőket kell megállapítani:

–       mivel nem tette meg a szigorú védelmi rendszer hatékony megvalósítása érdekében szükséges valamennyi különleges intézkedést, és

–       hatályban tartotta a Wildlife Act 23. cikke (7) bekezdésének a)–c) pontját, amely összeegyeztethetetlen a 92/43 irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével és 16. cikkével,

Írország nem tett eleget ezen irányelv említett cikkeinek, és nem teljesítette az abból eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

52     Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Írországot, mivel az általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)               Mivel nem tette meg a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv 12. cikkének (1) bekezdése által előírt szigorú védelmi rendszer hatékony megvalósítása érdekében szükséges valamennyi különleges intézkedést, és

–       hatályban tartotta a 2000. évi törvény (Wildlife [Amendment] Act) által módosított, a vadon élő állatokról és növényekről szóló, 1976. évi törvény (Wildlife Act) 23. cikke (7) bekezdésének a)–c) pontját, amely összeegyeztethetetlen a 92/43 irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével és 16. cikkével,

Írország nem tett eleget ezen irányelv említett cikkeinek, és nem teljesítette az abból eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság Írországot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: angol.