31986L0609

A Tanács 86/609/EGK irányelve

(1986. november 24.)

a kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált állatok védelmére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a bizonyos kísérleti célokra felhasznált állatok védelmére vonatkozó, jelenleg hatályban lévő nemzeti jogszabályokban különbségek vannak, amelyek befolyásolhatják a közös piac működését;

mivel e különbségek kiküszöbölése érdekében, a tagállamok jogszabályainak harmonizációja szükséges; mivel e harmonizációnak biztosítania kell a kísérleti és egyéb tudományos célra használt állatok számának minimálisra csökkentését, az állatok megfelelő gondozását, hogy ezen állatoknak szükségtelenül ne okozzanak fájdalmat, szenvedést, tartós nélkülözést vagy maradandó károsodást, és biztosítania kell – amennyiben ez elkerülhetetlen – ezek minimális szinten tartását;

mivel különösen a kísérletek szükségtelen megismétlését el kell kerülni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Az irányelv célja annak biztosítása, hogy amennyiben állatokat használnak kísérletekre vagy egyéb tudományos célokra, a tagállamokban a védelmükre vonatkozó jogszabályokat, rendeleteket vagy közigazgatási rendelkezéseket közelítik, hogy a közös piac létrehozásának és működésének – különösen a verseny torzulása vagy a kereskedelem akadályai általi – befolyásolását elkerüljék.

2. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

a) "állat": eltérő minősítés hiányában valamennyi élő, nem emberi gerinces, beleértve a szabadon élő és/vagy szaporodó lárvaalakokat, a magzati vagy embrionális állapotúak kivételével;

b) "kísérleti állatok": azok az állatok, amelyeket kísérleti célokra használnak vagy fognak használni;

c) "tenyésztett állatok": azok az állatok, amelyeket hatóság által jóváhagyott vagy bejegyzett létesítményekben kimondottan kísérleti célokra tenyésztenek;

d) "kísérlet": az állat bármely módon, kísérleti vagy egyéb tudományos célokra történő felhasználása, amely annak fájdalmat, szenvedést, tartós nélkülözést vagy maradandó károsodást okozhat, beleértve minden olyan cselekvést, amelynek célja vagy hatása egy állat ilyen körülmények közötti megszületését eredményezi, de a modern gyakorlatban az állat leölésére vagy megjelölésére elfogadott, legkevésbé fájdalmas (azaz "kíméletes") módszerek kivételével; a kísérlet akkor kezdődik, amikor az állatot először előkészítik a felhasználásra, és akkor fejeződik be, amikor az adott kísérlet keretében már nem végeznek további megfigyeléseket; érzéstelenítéssel vagy fájdalomcsillapítással vagy más módszerek sikeres alkalmazásával a fájdalom, szenvedés, tartós nélkülözés vagy maradandó károsodás kiküszöbölése nem helyezi az állat felhasználását e meghatározás alkalmazási körén kívülre. A nem kísérleti jellegű, mezőgazdasági vagy klinikai állatorvosi gyakorlatok nem tartoznak ide;

e) "hatóság": az egyes tagállamok által az ezen irányelv értelmében végzett kísérletek felügyeléséért felelősként kijelölt hatóság vagy hatóságok;

f) "illetékes személy": bármely személy, akit a tagállam illetékesnek ítél meg az ezen irányelvben leírt lényeges feladatok ellátásában;

g) "létesítmény": berendezés, épület, épületcsoport vagy más helyiség, amelynek valamely része nem teljesen zárt vagy fedett, és a mozgatható berendezések is;

h) "tenyésztőlétesítmény": bármely létesítmény, ahol kísérleti felhasználás céljából állatokat tenyésztenek;

i) "beszállítólétesítmény": bármely létesítmény, a tenyésztőlétesítmény kivételével, amelyből állatokat szállítanak be kísérleti felhasználás céljából;

j) "felhasználólétesítmény": bármely létesítmény, ahol állatokat kísérletekben használják;

k) "megfelelően érzéstelenítve": a helyes állatorvosi gyakorlatban alkalmazott módszerekhez hasonlóan hatásos (helyi vagy általános) érzéstelenítő módszerekkel az érzékeléstől megfosztott;

l) "a leölés kíméletes módszere": az állat leölése, amely fajtól függően a legkevesebb fizikai és mentális szenvedést okozza.

3. cikk

Ezen irányelv az állatoknak a következő célok valamelyikére elvégzett kísérletekben történő felhasználására vonatkozik:

a) gyógyszerek, élelmiszerek, más vegyi anyagok és termékek fejlesztése, gyártása, minősítése, hatékonysága és ártalmatlansági vizsgálata az alábbiak tekintetében:

i. az emberben, állatban vagy növényben okozott betegség, kóros egészségi állapot, vagy más rendellenesség, vagy ezek hatásainak elkerülése, megelőzése, felismerése vagy kezelése;

ii. emberek, állatok vagy növények élettani állapotának értékelése, feltárása, szabályozása vagy módosítása;

b) a természetes környezet védelme az emberek vagy állatok egészsége vagy jólléte érdekében.

4. cikk

Minden tagállam biztosítja, hogy a veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény I. függeléke és a 3626/82/EGK [4] rendelet C. I. melléklete szerint veszélyeztetettnek minősített állatokat felhasználó kísérletek végzése tilos, kivéve ha azok megfelelnek a fenti rendeletnek, és a kísérlet tárgya:

- a kérdéses faj megőrzését célzó kutatás, vagy

- alapvető orvostudományi célok, ahol e célokra a kérdéses faj bizonyul kivételesen az egyedül megfelelőnek.

5. cikk

Az állatok általános gondozása és azok elhelyezése tekintetében, a tagállamok biztosítják a következőket:

a) a kísérleti állat egészségi állapotának és jóllétének megfelelő szállás, környezet és elegendő mozgástér, táplálék, víz és gondozás;

b) a kísérleti állat élettani és viselkedésbeli igényének kielégítését érintő lehető legkisebb mértékű korlátozás;

c) naponta ellenőrzik azokat a környezeti feltételeket, amelyek között a kísérleti állatokat tenyésztik, tartják vagy használják;

d) a kísérleti állat jóllétének és egészségi állapotának illetékes személy általi felügyelete, a fájdalom, szükségtelen szenvedés, tartós nélkülözés vagy maradandó károsodás elkerülése érdekében;

e) előkészületeket tesznek, hogy szenvedés vagy károsodás észlelése esetén, azt a lehető legrövidebb időn belül megszüntessék.

Az a) és b) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtása érdekében, a tagállamok szem előtt tartják a II. mellékletben meghatározott iránymutatásokat.

6. cikk

(1) Minden tagállam kijelöli az ezen irányelv rendelkezései végrehajtásának felügyeletéért felelős hatóságot vagy hatóságokat.

(2) Ezen irányelv végrehajtása keretében, a tagállamok elfogadják a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a fenti (1) bekezdésben említett kijelölt hatóság megfelelő tanácsadásban részesülhessen a kérdéses ügyekben illetékes szakemberek részéről.

7. cikk

(1) A kísérletek csak az illetékes, erre felhatalmazott személyek által, vagy ezek közvetlen felelőssége mellett hajthatók végre, vagy ha az érintett kísérleti vagy egyéb tudományos projektet a nemzeti jogszabályok rendelkezéseivel összhangban engedélyezték.

(2) A kísérlet nem hajtható végre, ha van más, ésszerűen és gyakorlatilag kivitelezhető, állatok felhasználásával nem járó, tudományos szempontból megfelelő módszer a kívánt eredmény elérésére.

(3) Ha egy kísérletet végre kell hajtani, a fajok kiválasztása gondos megfontolást igényel, és – szükség esetén – azt a hatóságok felé indokolni kell. A kísérletek közül azt kell választani, amelyik a legkevesebb számú állatot használja fel, az idegélettani szempontból legkevésbé érzékeny állatokat érinti, a legkevesebb fájdalmat, szenvedést, tartós nélkülözést vagy maradandó károsodást okozza, és a legnagyobb valószínűséggel ad megfelelő eredményeket.

Vadon befogott állatokon csak abban az esetben szabad kísérleteket végezni, ha a más állatokon végzett kísérletek nem elegendők a kísérlet céljaira.

(4) Minden kísérletet úgy terveznek meg, hogy a kísérleti állatokat megkíméljék a tartós nélkülözéstől és a szükségtelen fájdalomtól és szenvedéstől. A kísérleteket a 8. cikkben megállapított rendelkezésekre is figyelemmel végzik el. A 9. cikkben meghatározott intézkedéseket minden esetben meghozzák.

8. cikk

(1) Minden kísérletet általános vagy helyi érzéstelenítéssel végeznek.

(2) A fenti (1) bekezdés az alábbi esetekre nem vonatkozik:

a) ha az érzéstelenítés – a megítélés szerint – nagyobb traumát okoz az állatnak, mint maga a kísérlet;

b) ha az érzéstelenítés nem egyeztethető össze a kísérlet céljával. Ilyen esetekben megfelelő jogszabályi és/vagy közigazgatási intézkedéseket hoznak annak biztosítása érdekében, hogy ilyen kísérletet szükségtelenül nem végeznek el.

Érzéstelenítést kell használni olyan súlyos sérülések esetén, amelyek súlyos fájdalmat okozhatnak.

(3) Ha érzéstelenítés nem lehetséges, fájdalomcsillapítókat vagy más megfelelő módszert kell használni a fájdalom, szenvedés, tartós nélkülözés vagy károsodás lehetőség szerinti legnagyobb korlátozásának biztosítása érdekében, és hogy az állatot semmi esetre se érje súlyos fájdalom, tartós nélkülözés vagy szenvedés.

(4) Feltéve, hogy az a kísérlet céljával összeegyeztethető, az – érzéstelenítés hatásának elmúltával várhatóan súlyos fájdalmat szenvedő – érzéstelenített állatot még időben megfelelő fájdalomcsillapító eszközökkel kezelik, vagy amennyiben ez nem lehetséges, kíméletes módszerrel azonnal leölik.

9. cikk

(1) A kísérletek végén eldöntik, hogy az állatot életben tartják, vagy valamilyen kíméletes módszerrel leölik, azzal a feltétellel, hogy az állat nem tartható életben, ha egészségét ugyan minden egyéb tekintetben vissza tudták állítani, de súlyos fájdalma vagy tartós nélkülözése valószínűen megmarad.

(2) Az (1) bekezdésben említett döntést illetékes személy, lehetőleg állatorvos hozza meg.

(3) Amennyiben a kísérlet végén:

a) az állatot életben tartják, egészségi állapotának megfelelően gondoskodnak róla, állatorvos vagy más, illetékes személy felügyelete mellett, és az 5. cikk követelményeinek megfelelő körülmények között tartják. Ennek ellenére, az ezen albekezdésben megállapított feltételektől el lehet tekinteni, ha e mentesség következtében – az állatorvos véleménye szerint – az állat nem fog szenvedni;

b) az állatot nem tartják életben, vagy nem élvezheti az 5. cikk rendelkezései szerinti – a jóllétére vonatkozó – előnyöket, akkor azt a lehető leghamarabb valamilyen kíméletes módszerrel leölik.

10. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy az állatok kísérletekben történő újbóli felhasználása megfelel az ezen irányelv rendelkezéseinek.

Különösen, egy állatot nem lehet egynél többször olyan kísérleteknél használni, amelyek súlyos fájdalmat, tartós nélkülözést, vagy azzal egyenértékű szenvedést okoznak.

11. cikk

Az ezen irányelv más rendelkezései ellenére, amennyiben a kísérlet jogos céljai érdekében szükséges, a hatóság engedélyt adhat arra, hogy az érintett állatot szabadon engedjék, feltéve hogy bizonyítottan mindent megtettek az állat jóllétének fenntartására mindaddig, amíg egészségi állapota ezt lehetővé teszi, és az a közegészséget és a környezetet nem veszélyezteti.

12. cikk

(1) A tagállamok megfelelő eljárásokat hoznak létre, amelyekkel a kísérletekről vagy a kísérleteket irányító személyek adatairól a hatóságot előzetesen értesítik

(2) Amennyiben egy állatnak olyan kísérletre történő felhasználását tervezik, amelynek során annak – várhatóan hosszan tartó – erős fájdalma lesz vagy lehet, a kísérletet egyedileg bejelentik, és indokolják a hatóságnak, vagy azt a hatóság egyedileg engedélyezi. A hatóság megfelelő jogi vagy közigazgatási intézkedést tesz, ha nem bizonyosodott meg arról, hogy a kísérlet kellő fontosságú az ember vagy állat alapvető szükségleteinek történő megfeleléshez.

13. cikk

(1) Az engedélyezés iránt benyújtott kérelmek és bejelentések, és az elkészült jelentések alapján, valamennyi tagállam hatósága összegyűjti, és – a lehetőségek szerint – rendszeresen nyilvánosságra hozza az állatok kísérleti felhasználásával kapcsolatos statisztikai adatokat az alábbiak tekintetében:

a) a kísérletekben felhasznált állatok száma és fajtája;

b) a 3. cikkben említett kísérletekben felhasznált állatok száma, kiválasztott kategóriák szerint;

c) a jogszabályban előírt kísérletekben felhasznált állatok száma, kiválasztott kategóriák szerint.

(2) A tagállamok minden szükséges lépést megtesznek, hogy biztosítsák az ezen irányelv értelmében közölt, kereskedelmi szempontból érzékeny információk bizalmas jellegének védelmét.

14. cikk

A kísérleteket elvégző, vagy az azokban részt vevő, a kísérleti állatok gondozásával – beleértve a felügyeleti jellegű feladatokkal – megbízott személyek megfelelő oktatásban és szakképzésben részesültek.

Különösen, a kísérleteket elvégző vagy az azok elvégzését felügyelő személyek megkapták az utasításokat az elvégzendő kísérleti munkával kapcsolatos tudományterületen, és képesek a laboratóriumi állatok kezelésére és gondozására; továbbá a hatóság felé igazolták, hogy elérték a feladataik ellátásához szükséges képzettségi szintet.

15. cikk

A tenyésztő- és beszállítólétesítményeket a hatóság jóváhagyja vagy nyilvántartásba veszi, és azok megfelelnek az 5. és 14. cikk követelményeinek, kivéve ha megadták a 19. cikk (4) bekezdése vagy a 21. cikk szerinti mentességet. A beszállítólétesítmény csak tenyésztő vagy más beszállítólétesítménytől szerez be állatokat, kivéve ha az állatot törvényesen hozták be, és az nem elvadult vagy gazdátlan állat. Ez utóbbi rendelkezés alól általános vagy különleges felmentés adható a beszállítólétesítmény részére, a hatóság által meghatározott szabályok szerint.

16. cikk

A 15. cikkben előírt jóváhagyás vagy nyilvántartásba vétel meghatározza a létesítményben tenyésztett vagy tartott állatok megfelelő ellátásával kapcsolatos feladatok elvégzésével vagy elvégeztetésével, illetve az 5. és 14. cikk követelményei betartásának biztosításával megbízott, a létesítményért felelős személyt.

17. cikk

(1) A tenyésztő- és beszállítólétesítmények nyilvántartják az értékesített vagy beszállított állatok számát és faját, az értékesítés vagy szállítás időpontját, a címzett nevét és címét, és a kérdéses tenyésztő- vagy beszállítólétesítményben elpusztult állatok számát és faját.

(2) Minden hatóság előírja, hogy az (1) bekezdésben említett létesítményekért felelős személy milyen nyilvántartást vezet és bocsát a hatóság rendelkezésére; e a nyilvántartásokat legalább az utolsó bejegyzéstől számított három évig őrzik meg, és azokat a hatóság tisztviselői rendszeresen ellenőrzik.

18. cikk

(1) A tenyésztő-, beszállító- vagy felhasználólétesítményben tartott minden egyes kutyát, macskát vagy más, bármely fajba tartozó főemlőst (az ember kivételével) elválasztásuk előtt egyedi azonosító jellel látnak el, a lehető legkevésbé fájdalmas módon, kivéve a (3) bekezdésben említett esetekben.

(2) Amennyiben elválasztása után első alkalommal jelzés nélküli kutya, macska vagy egyéb, főemlős kerül egy létesítménybe, azt haladéktalanul megjelölik.

(3) Amennyiben egy kutyát, macskát vagy főemlőst az (1) pontban említett módon egy létesítményből elválasztása előtt átszállítanak egy másik létesítménybe, és ezt megelőzően megjelölése nem kivitelezhető, a címzett létesítménynek teljes – különösen az anyát meghatározó – dokumentációt kell fenntartania, amíg az állatot meg nem lehet jelölni.

(4) A létesítmények nyilvántartják valamennyi kutya, macska vagy főemlős azonosítására és származására vonatkozó adatokat.

19. cikk

(1) A felhasználólétesítményeket a hatóság veszi nyilvántartásba, vagy hagyja jóvá. Intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a felhasznált állatfajokhoz és az ott elvégzett kísérletek elvégzéséhez megfelelő berendezések és felszerelés álljon a felhasználólétesítmények rendelkezésére; továbbá, hogy azok kialakítása, felépítése és működési módja biztosítsa, hogy a kísérleteket a lehető leghatékonyabban végezzék, amivel a megfelelő eredmények úgy érhetők el, hogy a felhasznált állatok száma minimális legyen, továbbá az azoknak okozott fájdalom, szenvedés, tartós nélkülözés és maradandó károsodás minimális legyen.

(2) Minden felhasználólétesítményben:

a) megnevezik az állatokról való gondoskodásért és a berendezés működéséért felelős személyt vagy személyeket;

b) megfelelő létszámú betanított személyzetről gondoskodnak;

c) megfelelő intézkedéseket tesznek az állatorvosi tanácsadásra és kezelésre vonatkozó rendelkezésre vonatkozóan;

d) állatorvost vagy más illetékes személyt kell megbízni az állatok jóllétével kapcsolatos tanácsadással.

(3) A kísérleteket, amennyiben a hatóság engedélyezi, a felhasználólétesítményeken kívül is el lehet végezni.

(4) A felhasználólétesítményekben csak a tenyésztő vagy beszállítólétesítményekből származó állatokat lehet felhasználni, kivéve ha általános vagy különleges mentességet kapnak ez alól a hatóság által meghatározott szabályok szerint. Amikor csak lehetséges, tenyésztett állatokat használnak fel. Háziasított fajok gazdátlan egyedei kísérletekben nem használhatók fel. Az e bekezdés feltételei szerint megadott általános mentesség nem terjedhet ki gazdátlan kutyákra és macskákra.

(5) A felhasználólétesítmények nyilvántartást vezetnek a felhasznált állatokról, és azt a hatóság kérésére bemutatják. E nyilvántartások tartalmazzák különösen az összes beszerzett állat számát és faját, azt, hogy kitől szerezték be őket, valamint megérkezésük időpontját. Ezt a nyilvántartást legalább három évig őrzik meg, és a hatóság kérésére bemutatják. A hatóság képviselői rendszeresen ellenőrzik a felhasználólétesítményeket.

20. cikk

Amennyiben felhasználólétesítmények állatokat tenyésztenek saját területükön történő kísérletek elvégzése céljából, a 15. és 19. cikk alkalmazásában csak egy nyilvántartásba vétel vagy jóváhagyás szükséges. Ennek ellenére, a létesítményeknek meg kell felelniük az ezen irányelv tenyésztésre és a felhasználólétesítményekre vonatkozó rendelkezéseinek.

21. cikk

Az I. mellékletben felsorolt, kísérleti célokra használandó fajokhoz tartozó állatok tenyésztett állatok, kivéve ha általános vagy különleges mentességet kapnak a hatóság által meghatározott szabályok szerint.

22. cikk

(1) A nemzeti vagy közösségi egészségügyi és biztonsági jogszabályoknak való megfelelés érdekében végzett kísérletek szü kségtelen megismétlésének elkerülése céljából, a tagállamok a lehető legnagyobb mértékig elismerik a más tagállamok területén végzett kísérletekből származó adatok érvényességét, kivéve ha további kísérletek szükségesek a közegészség és biztonság védelme érdekében.

(2) E célból a tagállamok, amennyiben megvalósítható, és a meglévő közösségi irányelvek követelményeinek sérelme nélkül, ellátják a Bizottságot az állatkísérletekre vonatkozó jogszabályaikra és közigazgatási gyakorlatukra vonatkozó információval, beleértve azokat a követelményeket, amelyeket a termékek forgalomba hozatalát megelőzően teljesíteni kell; továbbá tényeken alapuló tájékoztatást szolgáltatnak a területükön végzett kísérletekről és az ezekre vonatkozó engedélyekről, és az e kísérletekre vonatkozó más adminisztratív adatokról.

(3) A Bizottság állandó konzultációs bizottságot hoz létre, amelyben a tagállamok képviseltetik magukat, amely a bizalmasságra vonatkozó követelmények szem előtt tartásával segíti a Bizottságot a megfelelő információk cseréjének megszervezésében, és amely az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő kérdések tekintetében is segítséget nyújt a Bizottságnak.

23. cikk

(1) A Bizottság és a tagállamok ösztönzik az alternatív megoldások kifejlesztésére és érvényesítésére irányuló kutatásokat, amelyek ugyanolyan szintű információt biztosíthatnának, mint az állatok felhasználásával végzett kísérletek, de kevesebb állat felhasználását igénylik, vagy kevésbé fájdalmas eljárásokat tartalmaznak, továbbá megtesznek minden más megfelelő lépést az e területen történő kutatás ösztönzésére. A Bizottság és a tagállamok figyelemmel kísérik a kísérleti módszerek trendjeit.

(2) A Bizottság 1987 vége előtt jelentést készít a meglévő közösségi jogszabályokban meghatározott tesztek és iránymutatások módosításának lehetőségéről, az (1) bekezdésben említett célkitűzésekre figyelemmel.

24. cikk

Ez az irányelv nem korlátozza a tagállamok jogát, hogy szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak vagy fogadjanak el a kísérletekben felhasznált állatok védelmére, illetve a kísérleti állatok felhasználásának ellenőrzésére és korlátozására. Különösen, a tagállamok előzetes engedélyt kérhetnek a 12. cikk (1) bekezdése rendelkezéseivel összhangban bejelentett kísérletekre vagy munkaprogramokra vonatkozóan.

25. cikk

(1) A tagállamok megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1989. november 24. előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

26. cikk

Három évet nem meghaladó rendszeres időközönként, és első alkalommal az ezen irányelvről szóló értesítést követő öt éven belül, a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e területen elfogadott intézkedéseikről, és megfelelő összefoglalót küldenek a 13. cikk rendelkezései szerint gyűjtött információkról. A Bizottság jelentést készít a Tanács és az Európai Parlament részére.

27. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1986. november 24-én.

a Tanács részéről

az elnök

W. Waldegrave

[1] HL C 351., 1985.12.31., 16. o.

[2] HL C 255., 1986.10.13., 250. o.

[3] HL C 207., 1986.8.18., 3. o.

[4] HL L 384., 1982.12.31., 1. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

A 21. CIKK RENDELKEZÉSEINEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ KÍSÉRLETI ÁLLATOK JEGYZÉKE

– egér | – Mus musculus |

– patkány | – Rattus norvegicus |

– tengerimalac | – Cavia porcellus |

– aranyhörcsög | – Mesocricetus auratus |

– nyúl | – Oryctolagus cuniculus |

– főemlősök | |

– kutya | – Canis familiaris |

– macska | – Felis catus |

– fürj | – Coturnix coturnix |

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

AZ ÁLLATOK ELHELYEZÉSÉRE ÉS ELLÁTÁSÁRA VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁS

(Az irányelv 5. cikke)

BEVEZETÉS

1. Az Európai Gazdasági Közösség Tanácsa úgy határozott, hogy az irányelv célja a tagállamoknak a kísérleti és egyéb tudományos célokra használt állatok védelmére vonatkozó törvényeinek összehangolása, annak érdekében, hogy a jelenleg a közös piac működését esetleg befolyásoló különbségeket kiküszöbölje. A harmonizációnak biztosítania kell, hogy ezekről az állatokról megfelelő módon gondoskodnak, azoknak szükségtelenül nem okoznak fájdalmat, szenvedést, tartós nélkülözést, és maradandó károsodást, vagy – amennyiben ez elkerülhetetlen –, ez utóbbit a minimálisra csökkentik.

2. Igaz, hogy egyes kísérleteket helyi körülmények között szabadon élő, önellátó és elvadult állatokon végeznek, de e kísérletek száma viszonylag csekély. A kísérletek során felhasznált állatok nagy többségét gyakorlati okokból bizonyos fajta fizikai ellenőrzés alatt kell tartani, amely a szabadtéri karámtól a laboratóriumi állatházak kisállatketreceiig terjedhet. Ebben a helyzetben egymással erősen szembenálló érdekek ütköznek. Egyrészről az állat, amelynek mozgási, társas kapcsolatait és más életviteli igényeit korlátozni kell, másrészről pedig a kísérletet végző személy és munkatársai, akik az állatot és környezetét teljes mértékben ellenőrzésük alatt akarják tartani. Ebben az érdekütközésben az állat néha másodlagos fontosságú.

3. Ezért az irányelv 5. cikke előírja, hogy:

"az állatok általános gondozása és azok elhelyezése tekintetében, a tagállamok biztosítják a következőket:

a) a kísérleti állat egészségi állapotának és jóllétének megfelelő szállás, környezet és elegendő mozgástér, táplálék, víz és gondozás;

b) a kísérleti állat élettani és viselkedésbeli igényének kielégítését érintő lehető legkisebb mértékű korlátozás."

4. E melléklet az állatok elhelyezésére és az azokról való gondoskodásra vonatkozó jelenlegi ismereten és gyakorlaton alapuló iránymutatásokat dolgoz ki. Kifejti és kiegészíti az 5. cikkben elfogadott alapelveket. A cél tehát a hatóságok, intézmények, és egyének segítése, az irányelv e tárgyú céljainak megvalósításában.

5. A gondoskodás szó, ha kísérletekben való felhasználásra szánt vagy azokban ténylegesen felhasznált állatokkal kapcsolatban használják, az ember és állat kapcsolatának minden aspektusára vonatkozik. Lényege, az ember által felhasznált anyagi és nem anyagi források összessége annak érdekében, hogy az állatot olyan fizikai és mentális állapotba juttassa és tartsa, amelyben a lehető legkevesebbet szenved, és a kísérletekben a legjobb teljesítményt nyújtja. Ez ott kezdődik, amikor az állatot kijelölik kísérlet céljára, és folytatódik mindaddig, amíg vagy valamilyen kíméletes módszerrel leölik, vagy a létesítmény másképp ártalmatlanítja a kísérlet lezárását követően, az irányelv 9. cikkével összhangban.

6. E melléklet célja, hogy tanácsot adjon az állat megfelelő elhelyezésének megtervezésére. Mindazonáltal számos, a laboratóriumi állatok tenyésztésére és tartására vonatkozó módszer létezik, amelyek jelentősen eltérnek a mikrobiológiai környezet ellenőrzési fokát illetően. Figyelembe kell venni, hogy az érintett alkalmazottaknak néha az állatok viselkedése és állapota alapján kell megítélniük, hogy a javasolt szabványos méretű hely mikor nem elegendő, például különösen agresszív állatok esetében. Az e mellékletben ismertetett iránymutatások alkalmazásában valamennyi ilyen helyzet körülményeit figyelembe kell venni. Szükséges továbbá az ezen iránymutatások státusának tisztázása. Az irányelv rendelkezéseivel ellentétben, ezek nem kötelezőek, hanem bizalmasan kezelendő ajánlások, és iránymutatásként szolgálnak azon gyakorlat és előírások alkalmazásához, amelyre minden érintett félnek lelkiismeretesen kell törekednie. Ezen okból használja a szöveg a "lehetőleg" kifejezést ott is, ahol a "kell" lett volna a legmegfelelőbb kifejezés. Magától értetődő például, hogy táplálékról és vízről gondoskodni kell (lásd a 3.7.2. és 3.8. pontot).

7. Végül gyakorlati és pénzügyi okok miatt, az állatok elhelyezésére szolgáló meglévő berendezéseket nem szükséges mindaddig kicserélni, míg el nem használódtak, vagy egyéb módon használhatatlanná nem váltak. A meglévő berendezések esetében, amíg az ezen iránymutatásoknak megfelelő berendezésekre le nem cserélik őket, az iránymutatások betartása érdekében meg lehet változtatni a ketrecekben és karámokban elhelyezett állatok számát és méretét.

MEGHATÁROZÁSOK

Ebben a mellékletben, az irányelv 2. cikkében szereplő meghatározásokon kívül, az alábbi meghatározások szerepelnek:

a) "állatok elhelyezésére szolgáló helyiségek": olyan helyiség, ahol az állatokat rendesen elhelyezik tenyésztés vagy tartás céljából, vagy egy kísérlet lefolytatása alatt.

b) "ketrec": rögzített vagy mozgatható tárolóegység, amelyet tömör falak vesznek körül, és legalább egyik oldalán ráccsal, dróthálóval vagy – adott esetben – hálóval fedett, amelyben egy vagy több állatot tartanak vagy szállítanak; az állománysűrűség és a tárolóegység méreteinek függvényében, az állatok mozgása viszonylag korlátozott;

c) "karám": például fallal, ráccsal vagy dróthálóval körülzárt terület, ahol egy vagy több állatot tartanak; a körbezárt terület méretei és az állománysűrűség függvényében, az állatnak általában több mozgástere van, mint a ketrecben;

d) "kifutó": például kerítéssel, fallal, ráccsal vagy dróthálóval körülzárt terület, amely gyakran az állandó épületeken kívül helyezkedik el, és amelyben a ketrecben vagy karámban tartott állat etológiai vagy élettani szükségleteivel, például mozgásigényével összhangban bizonyos időszakokban szabadon mozoghat;

e) "istálló": kisebb körbezárt terület három oldalfallal, rendszerint etetővel és oldalsó válaszfalakkal, ahol egy vagy több állat kikötve tartható.

1. FIZIKAI LÉTESÍTMÉNYEK

1.1. Funkció és általános tervezés

1.1.1. A létesítményeket lehetőleg úgy építik fel, hogy megfelelő környezetet biztosítson az ott elhelyezett fajoknak. Lehetőleg úgy kell megtervezni, hogy illetéktelen személyek ne hatolhassanak be.

A nagyobb épületkomplexum részét képező kisebb létesítményeket lehetőleg szintén olyan biztonsági intézkedésekkel és szabályokkal védik, amelyek a belépések számát korlátozzák, és megelőzik illetéktelen személyek áthaladását.

1.1.2. Ajánlott, hogy a létesítményekre vonatkozó karbantartási programok legyenek, annak érdekében, hogy megelőzzék a berendezések meghibásodását.

1.2. Állatok elhelyezésére szolgáló helyiségek

1.2.1. Lehetőleg minden szükséges intézkedést meg kell tenni a helyiségek rendszeres és hatékony takarításának biztosítására, és a kielégítő higiénés színvonal fenntartására. A falakat és a mennyezetet lehetőleg ellenálló bevonattal kell ellátni, sima, vízhatlan, könnyen mosható felülettel. Lehetőleg különös figyelmet kell fordítani az ajtókkal, csatlakozókkal, csővezetékekkel és kábelekkel való csatlakozásokra. Ha vannak ajtók és ablakok, ezeket lehetőleg úgy kell építeni, illetve védeni, hogy a nem kívánt állatok ne juthassanak be. Adott esetben, megfigyelőablak építhető be az ajtóba. A padlózat felszíne lehetőleg sima, vízhatlan, csúszásmentes és könnyen mosható felületű legyen, amely károsodás nélkül elbírja állványok vagy egyéb nehéz berendezések súlyát. A lefolyókat, ha vannak, lehetőleg megfelelően le kell fedni, és korláttal úgy elválasztani, hogy az állatok ne férjenek hozzájuk.

1.2.2. Azokban a helyiségekben, ahol az állatokat szabadon engedik, a falak és a padló felületét lehetőleg különösen ellenállóra kell kialakítani, hogy az állatok és a tisztítási eljárások miatti erős igénybevételt és rongálást kibírja. Az anyag lehetőleg ne legyen veszélyes az állatok egészségére, és az állat ne sérthesse meg magát vele. Az ilyen helyiségekben kívánatos lefolyó elhelyezése. Lehetőleg további védelmet kell biztosítani a berendezéseknek vagy készülékeknek, hogy az állatok ne tehessenek kárt azokban, vagy az állatok saját magukban. Amennyiben szabadtéri mozgástér áll rendelkezésre, lehetőleg megfelelő intézkedéseket kell tenni a nyilvánosság és állatok bejutásának megelőzésére.

1.2.3. A haszonállatok (szarvasmarha, juh, kecske, sertés, ló, baromfi stb.) tartására szánt helyiségeknek lehetőleg meg kell felelniük legalább a tenyésztésre tartott állatok védelméről szóló európai egyezményben, illetve a nemzeti állatorvosi és más hatóságok által megállapított előírásoknak.

1.2.4. Az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségek többségét általában rágcsálók elhelyezésére tervezik. Ezek a helyiségek gyakran nagyobb fajok elhelyezésére is használhatóak. Vigyázni kell azonban arra, hogy egymással összeférhetetlen fajokat ne helyezzenek el együtt.

1.2.5. Az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségeket olyan berendezésekkel kell ellátni, hogy adott esetben kisebb kísérletek és beavatkozások is elvégezhetőek legyenek.

1.3. Laboratóriumok, általános és különleges célra szánt kísérleti helyiségek

1.3.1. A tenyésztő vagy beszállítólétesítményeknél megfelelő létesítményekről kell gondoskodni az elvitelre felkészített állatok elszállításához.

1.3.2. Valamennyi létesítménynél minimális laboratóriumi felszerelésnek kell lehetőleg rendelkezésre állnia az egyszerű diagnosztikai vizsgálatok, post mortem vizsgálatok és/vagy a minták vétele érdekében, amelyeket azután másutt alaposabb laboratóriumi vizsgálatnak vetnek alá.

1.3.3. Lehetőleg megfelelő intézkedéseket kell hozni az állatok fogadására is – pl. karanténba helyezéssel – annak érdekében, hogy az újonnan érkező állatok ne veszélyeztessék a létesítményben tartott állatokat. Lehetőség szerint általános és különleges célú kísérletekre szolgáló helyiségeket kell fenntartani, olyan esetekre, amikor a kísérletek vagy megfigyelés elvégzése nem kívánatos az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségben.

1.3.4. Lehetőleg megfelelő elhelyezésről kell gondoskodni annak érdekében, hogy a beteg vagy sérült állatokat elkülönítve lehessen elhelyezni.

1.3.5. Adott esetben, lehetőleg egy vagy két megfelelő felszereléssel ellátott különálló műtőről kell rendelkezni, sebészeti kísérletek steril körülmények között történő elvégzésére. Amennyiben az biztosított, lehetőséget kell nyújtani a műtét utáni felépülésre.

1.4. Szolgálati helyiségek

1.4.1. Az állateledel tárolására használt raktárhelyiségeknek lehetőleg hűvösnek, száraznak, kártevőktől és rovaroktól mentesnek, az alom tárolására használtaknak lehetőleg száraznak, kártevőktől és rovaroktól mentesnek kell lenniük. Az esetlegesen fertőzött vagy veszélyt jelentő anyagokat lehetőleg külön kell tárolni.

1.4.2. Lehetőleg raktárhelyiségeket kell biztosítani a tiszta ketrecek, eszközök és más berendezések tárolására is.

1.4.3. A tisztító- és mosóhelyiséget lehetőleg megfelelő nagyságúra kell méretezni, hogy elhelyezhetőek legyenek benne a használt berendezések fertőtlenítésére és tisztítására szolgáló létesítmények. A tisztítási folyamatot úgy kell megszervezni, hogy a tiszta és szennyezett eszközök áramlása elkülönüljön, az újonnan tisztított eszközök megfertőződésének megelőzése érdekében. A falakat és padlót lehetőleg megfelelően ellenálló anyaggal kell bevonni, a szellőztetőberendezésnek pedig megfelelő teljesítménnyel kell rendelkeznie a felesleges hő és pára eltávolításához.

1.4.4. Lehetőleg rendelkezni kell az állati tetemek és hulladékok higiénikus tárolásáról és megsemmisítéséről. Ha az elégetés a helyszínen nem megoldható, vagy nemkívánatos, megfelelően rendelkezni kell az ezen anyagok biztonságos megsemmisítéséről, figyelemmel a helyi rendelkezésekre és szabályzatokra is. Lehetőleg különös óvatossággal kell kezelni az erősen mérgező és radioaktív hulladékot.

1.4.5. A közlekedőterületek tervezésének és építésének lehetőleg meg kell felelnie az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségekre vonatkozó előírásoknak. A folyosóknak lehetőleg elég széleseknek kell lenniük ahhoz, hogy a hordozható berendezések könnyű mozgatása lehetséges legyen.

2. AZ ÁLLATOK ELHELYEZÉSÉRE SZOLGÁLÓ HELYISÉGEK KÖRNYEZETE ÉS ANNAK ELLENŐRZÉSE

2.1. Szellőztetés

2.1.1. Az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségeket megfelelő szellőztetőrendszerrel kell ellátni, amely az ott tartott fajok szükségleteit lehetőleg kielégíti. A szellőztetőrendszer célja friss levegő biztosítása és a szagok, káros gázok, por, valamint bármilyen fertőző ágensek szintjének alacsonyan tartása. A rendszer csökkenti a túlzott meleget és páratartalmat is.

2.1.2. A helyiség levegőjét lehetőleg rendszeres időközönként cserélni kell. Az óránként 15–20-szori levegőcsere rendszerint megfelelő. Ennek ellenére, bizonyos körülmények között, ha az állománysűrűség alacsony, 8–10-szeri levegőcsere óránként elegendő, vagy a mechanikus szellőztetés néha egyáltalán nem szükséges. Más körülmények viszont gyakoribb levegőcserét tesznek szükségessé. Lehetőleg el kell kerülni a kezeletlen levegő újrakeringtetését. Ennek ellenére hangsúlyozni kell, hogy még a leghatékonyabb rendszer sem pótolhatja a takarítás hiányosságait vagy annak elhagyását.

2.1.3. A szellőztetőrendszert úgy kell tervezni, hogy a káros huzat elkerülhető legyen.

2.1.4. Tilos a dohányzás azon helyiségekben, ahol állatokat tartanak.

2.2. Hőmérséklet

2.2.1. Az 1. táblázat megadja azt az ajánlott tartományt, amin belül a hőmérsékletet lehetőleg tartani kell. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek az értékek csak felnőtt, egészséges állatok esetében érvényesek. Újszülött és fiatal állatok esetében sokszor sokkal magasabb hőmérsékletszint lehet szükséges. A helyiségek hőmérsékletét lehetőleg az állatok hőszabályozásában fellépő lehetséges változásoknak megfelelően kell beállítani, amelyeket speciális élettani állapotok vagy a kísérlet hatása vált ki.

2.2.2. Az Európában uralkodó éghajlati viszonyok mellett szükségessé válhat, hogy olyan szellőztetőrendszerről gondoskodjanak, amely a bevezetett levegőt melegíteni és hűteni is tudja.

2.2.3. A felhasználólétesítményekben szükség lehet az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségek pontos hőmérséklet-szabályozására, mert a környezeti hőmérséklet olyan fizikai tényező, melynek jelentős hatása van valamennyi állat anyagcseréjére.

2.3. Páratartalom

A relatív páratartalom (RH) szélsőséges változásai negatív hatással vannak az állatok egészségére és jóllétére. Ajánlatos ezért, hogy az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségekben az RH-szint az érintett fajoknak megfelelő legyen, amit lehetőleg rendszerint 55 % ± 10 %-on kell tartani. Lehetőleg el kell kerülni a huzamosabb idejű 40 % alatti és 70 % feletti értékeket.

2.4. Világítás

Ablaktalan helyiségekben szabályozható világításról kell gondoskodni egyrészt az állatok biológiai szükségleteinek kielégítése miatt, másrészt a megfelelő munkakörülmények biztosítása érdekében. Szükséges még a fényintenzitás, valamint a sötét-világos ciklus szabályozhatósága. Ahol albínó állatokat tartanak, figyelembe kell venni ezek fényérzékenységét (lásd még a 2.6. pontot).

2.5. Zaj

A zaj fontos zavaró tényező az állattartó helyeken. Az állatok elhelyezésére szolgáló és kísérleti helyiségeket lehetőleg a hallható és a magasabb frekvenciákban a hangos zajforrások elleni szigeteléssel kell ellátni, az állatok viselkedésében és élettani jellemzőiben fellépő zavarokat elkerülése érdekében. A hirtelen zajok jelentős változást okozhatnak a szervi működésben, de – mivel ezek gyakran elkerülhetetlenek – néha tanácsos az állatok elhelyezésére szolgáló és a kísérleti helyiségeket folyamatos, de mérsékelt intenzitású zajjal, pl. halk zenével ellátni.

2.6. Riasztórendszerek

Azok a létesítmények, ahol nagyszámú állatot tartanak, igen sérülékenyek. Ajánlott ezért a létesítmény megfelelő védelme érdekében tűzjelző vagy az illetéktelen személyek behatolását jelző eszközök felszerelése. A szellőztetőrendszer meghibásodása vagy leállása egy másik veszélytényező, amely – fulladás vagy túlmelegedés következtében – az állatokra nézve tartós nélkülözéssel, és néha az állatok elpusztulásával is járhat, kevésbé súlyos esetekben pedig olyan negatív hatással lehet a kísérlet kimenetelére, amelynek eredményeképpen a kísérlet kudarcba fullad és azt meg kell ismételni. Lehetőleg megfelelő felügyeleti eszközöket kell ezért beépíteni a fűtő- és szellőztetőrendszerbe, hogy az alkalmazottak azok működését általánosságban felügyelhessék. Ha – az elektromos rendszer meghibásodása vagy áramkimaradás esetére – indokolt, az állatok létfenntartó rendszerei és a világítás fenntartására szolgáló, állandóan üzemkész generátorról kell gondoskodni. A vészhelyzetre vonatkozó eljárásokat egyértelmű utasítások formájában, szembetűnő helyen kell kifüggeszteni. Javasolt, hogy az akváriumokat riasztóval szereljék fel vízkimaradás esetére. Lehetőleg arra is gondot kell fordítani, hogy a riasztórendszer működése a lehető legkevesebb zavart okozza az állatoknak.

3. GONDOZÁS

3.1. Egészség

3.1.1. A létesítményért felelős személynek lehetőleg biztosítania kell az állatok állatorvos vagy más illetékes személy általi rendszeres ellenőrzését, és az elhelyezés és gondoskodás felügyeletét.

3.1.2. Az állatokat fenyegető potenciális veszély értékelésének megfelelően, megfelelő figyelmet kell fordítani a személyzet egészségére és higiéniájára.

3.2. Befogás

Vadon élő és elvadult állatok befogását csak a befogandó állatok szokásairól és élőhelyeikről talapos tudással rendelkező tapasztalt személyek végezhetik, kíméletes módszerekkel. Ha a befogáshoz altató vagy más érzéstelenítő szer szükséges, ezt csak állatorvos vagy más illetékes személy adhatja be. Minden súlyosan sérült állatot a lehető leghamarabb állatorvosi kezelésben kell részesíteni. Ha az állatorvos szerint az állat csak fájdalmakkal vagy szenvedéssel élhet tovább, az állatot kíméletes módszerrel azonnal le kell ölni. Állatorvos hiányában, a súlyosan sérült állatot kíméletes módszerrel haladéktalanul le kell ölni.

3.3. Csomagolás és szállítási körülmények

A szállítás kétségtelenül minden állat számára stresszel jár, amit a lehető legalacsonyabb szintre kell csökkenteni. Az állatoknak a szállításhoz jó egészségben kell lenniük, és a feladó feladata, hogy erről gondoskodjon. Beteg vagy egyéb rendellenes állapotban lévő állat csak akkor szállítható, ha az gyógykezelési vagy diagnosztikai okokból szükséges. Különös gonddal kell eljárni előrehaladottan vemhes nőstény állatok szállításánál. Nem szállíthatóak olyan nőstény állatok, amelyek a szállítás közben ellhetnek, vagy amelyek a feladást megelőző negyvennyolc órán belül ellettek. A feladónak és fuvarozónak minden óvintézkedést meg kell tennie a csomagolásnál, behelyezésnél és szállításnál, a nem megfelelő szellőztetés, a szélsőséges hőmérsékletnek való kitettség, a táplálék vagy víz hiánya, a hosszú késlekedések stb. miatti szükségtelen szenvedés elkerülése érdekében. A címzettet lehetőleg megfelelően tájékoztatni kell a szállítással kapcsolatos részletekről és a dokumentáció adatairól, a gyors kezelés és átvétel biztosítása érdekében az érkezés helyén. Emlékeztetőül, az állatok nemzetközi szállítása vonatozásában, a 77/489/EGK és a 81/389/EGK irányelvet kell alkalmazni; javasolt továbbá a nemzeti jogszabályok és rendeletek, valamint a Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség és az Élőállat-légifuvarozási Szövetség élő állatokra vonatkozó rendeleteinek szigorú betartása.

3.4. Átvétel és kicsomagolás

Az állatszállítmányokat lehetőleg minden elkerülhető késedelem nélkül kell átvenni és kicsomagolni. Vizsgálat után, az állatokat lehetőleg tiszta ketrecekben vagy karámokban kell elhelyezni és megfelelő módon takarmánnyal és vízzel ellátni. Beteg vagy rendellenes állapotban lévő állatokat megfigyelés alatt, a többi állattól elkülönítve kell tartani. Ezeket állatorvosnak vagy más felelős személynek a lehető leggyorsabban meg kell vizsgálnia, és szükség esetén kezelnie. Az olyan állatokat, amelyeknél nincs esély a felépülésre, kíméletes módszerrel le kell ölni. Végül valamennyi átvett állatot nyilvántartásba kell venni és meg kell jelölni az irányelv 17., 18. cikke és 19. cikkének (5) bekezdése rendelkezéseivel összhangban. A szállítórekeszeket azonnal meg kell semmisíteni, ha azok megfelelő fertőtlenítése nem lehetséges.

3.5. Karantén, elkülönítés és akklimatizálás

3.5.1. A karantén célja:

a) a létesítményben lévő többi állat megóvása;

b) az emberek állati fertőzéstől való megóvása;

c) a helyes tudományos gyakorlat ápolása.

Amennyiben a létesítménybe érkezett állatok egészségi állapota nem kielégítő, ajánlatos egy ideig karanténban tartani őket. Némely esetben, például veszettség esetén, ezt az időszakot a tagállam nemzeti rendeletei állapítják meg. Más esetekben a karantén ideje változó, és azt az illetékes személy, általában a létesítmény által kijelölt állatorvos – a körülményeknek megfelelően – határozza meg (lásd még a 2. táblázatot).

Az állatokat kísérleti célokra fel lehet használni a karantén ideje alatt, amennyiben akklimatizálódtak új környezetükhöz, és már nem jelentenek jelentős kockázatot más állatok vagy emberek számára.

3.5.2. Ajánlatos olyan létesítmények elkülönítése, ahol elkülöníthetők azok az állatok, amelyek betegség jeleit mutatják, vagy arra gyanúsak, és amelyek veszélyt jelenthetnek az ember vagy más állat számára.

3.5.3. Még ha úgy is tűnik, hogy az állatok jó egészségben vannak, gondozásuk szempontjából célszerű egy ideig akklimatizációs időszaknak alávetni azokat kísérletekben történő felhasználásuk előtt. Az ehhez szükséges idő több tényezőtől függ, mint például a stressz, amelynek az állatokat kitették, amely pedig szintén több tényezőtől, például a szállítás időtartamától és az állat korától függ. Az akklimatizálás idejét illetékes személy állapítja meg.

3.6. Ketrecbe zárás

3.6.1. Az állatok elhelyezésére vonatkozóan két nagy rendszer különböztethető meg.

Először is, az a rendszer, amit rágcsálók, nyulak, húsevők, madarak, főemlősök, és néha kérődzők is, sertések és lovak elhelyezésére tervezett tenyésztő-, beszállító- vagy felhasználólétesítményekben, orvosbiológiai területen használnak. A ketrecek, karámok, kifutók és istállók kialakításánál ajánlott szempontok a 3-13. táblázatokban szerepelnek. További iránymutatást nyújt a minimális ketrecméretek kialakításánál az 1-7. ábra. Továbbá, a ketrecen belüli állománysűrűség felmérésére vonatkozó iránymutatás a 8-12. ábrán található.

Másodszor, van egy olyan rendszer, amely gyakori a csak gazdasági célra tartott és hasonlóan nagyméretű állatokkal kísérletező létesítményekben. Az ilyen létesítmények felszereltsége lehetőleg ne legyen rosszabb, mint a jelenlegi állatorvosi előírásokban megköveteltek.

3.6.2. A ketrecek vagy karámok nem készülhetnek az állatok egészségére káros anyagból, kialakításuknak lehetőleg olyannak kell lennie, hogy az állat ne sérthesse meg magát, és – kivéve, ha egyszer használatos – a tisztító- és fertőtlenítőtechnológiáknak megfelelő, ellenálló anyagból kell készülniük. Különösen, figyelmet kell fordítani a ketrecek és karámok padlózatának kialakítására, amelyek az állatfaj és az állatok kora szerint eltérőek lehetnek, és alkalmasnak kell lenniük az ürülék eltávolításának elősegítésére.

3.6.3. A karámokat a fajok jóllétének megfelelő módon kell megtervezni. Lehetővé kell tenniük bizonyos etológiai szükségletek kielégítését (pl. mászási igény vagy időleges elrejtőzési igény), alkalmasnak kell lenniük hatékony tisztításra és a más állatokkal való érintkezés elkerülésére.

3.7. Táplálás

3.7.1. A táplálék kiválasztásánál, előállításánál és elkészítésénél lehetőleg különös gondot kell fordítani a vegyi, fizikai vagy mikrobiológiai szennyeződés elkerülésére. A táplálékot lehetőleg szoros, zárt zsákokba kell csomagolni, amelyekre megfelelő esetben az előállítás időpontját rábélyegzik. A táplálék csomagolásának, szállításának és tárolásának is lehetőleg alkalmasnak kell lennie a szennyeződés, megromlás vagy megsemmisülés elkerülése érdekében. A tárolóhelyiségek lehetőleg hűvösek, sötétek, szárazak, valamint kártevőktől és rovaroktól mentesek. A gyorsan romló táplálékot, mint a zöldféle, zöldség, gyümölcs, hús, hal stb. hűtőtermekben, hűtőszekrényben vagy fagyasztóban kell tárolni.

Az etetőket, itatókat és egyéb, táplálásra használt eszközöket rendszeresen tisztítani, és szükség esetén fertőtleníteni kell. Ha nedves táplálékot használnak, vagy a táplálék vízzel, vizelettel stb. könnyen szennyeződhet, napi tisztításra van szükség.

3.7.2. A táplálék szétosztására vonatkozó eljárás fajonként eltérő lehet, de mindenképpen olyannak kell lennie, ami az állat élettani szükségleteinek megfelel. Minden állat esetében rendelkezni kell arról, hogy hozzáférjen a táplálékhoz.

3.8. Víz

3.8.1. Szennyeződésmentes tiszta ivóvíz lehetőleg mindig álljon az összes állat rendelkezésére. Szállítás alatt elfogadható nedves táplálék részeként az állatok vízzel történő ellátása. A víz mindazonáltal mikroorganizmusok továbbító közege, ezért az itatásnál az ezzel kapcsolatos veszély minimálisra csökkentésére kell törekedni. Általában két módszer használatos: a palackok és az automatikus működésű berendezések.

3.8.2. A palackot gyakran alkalmazzák kisállatok – mint rágcsálók és nyulak – esetében. A palacknak lehetőleg átlátszó anyagból kell készülnie, hogy nyomon lehessen követni annak tartalmát. Annak kialakítása a könnyű és hatékony tisztítás miatt lehetőleg széles nyakú legyen, és ha műanyagból van, nem lehet lúgozható. A kupakoknak, dugóknak és csöveknek lehetőleg szintén sterilizálhatónak és könnyen tisztíthatónak kell lenniük. A palackoknak és tartozékoknak szétszerelhetőknek kell lenniük, és azokat lehetőleg rendszeresen tisztítani és fertőtleníteni kell. Ajánlott, hogy a palackokat inkább helyettesítsék tiszta, steril palackokra, ahelyett hogy az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségekben újratöltik azokat.

3.8.3. Az automatikus működésű itatóberendezést rendszeresen kell ellenőrizni, karbantartani és átmosni, balesetek és a fertőzések elterjedése elkerülése érdekében. Szilárd padlózatú ketrec használata esetén, lehetőleg figyelni kell az elázás veszélyének minimalizálására. A rendszert rendszeresen bakteriológiai ellenőrzésnek kell alávetni, a víz minőségének ellenőrzése érdekében.

3.8.4. A közművektől érkező víz általában ártalmatlannak tartott mikroorganizmusokat tartalmaz, kivéve ha mikrobiológiailag meghatározott állatokról van szó. Ilyen esetben a vizet kezelni kell. A közművektől érkező vizet a mikroorganizmusok elszaporodásának csökkentése érdekében általában klórozzák. A klórozás azonban nem mindig elegendő egyes potenciális patogének, például a Pseudomonas szaporodásának korlátozására. Járulékos intézkedésként, a vízben lévő klórszint növelhető, vagy a kívánt hatás elérése érdekében a víz savasítható.

3.8.5. Halak, kétéltűek és hüllők esetében a savval, klórral és egyéb vegyszerrel szembeni tolerancia fajonként jelentős mértékben eltér. Ezért rendelkezni kell arról, hogy az akváriumok és medencék vízellátása az egyes fajok szükségleteihez és tűréshatáraihoz igazodjon.

3.9. Alom

Az alom lehetőleg száraz, nedvfelszívó, nem porszerű, nem mérgező, és fertőző ágensektől, kártevőktől vagy egyéb szennyeződésektől mentes. Különös figyelmet kell fordítani a vegyszeresen kezelt fából származó alomanyag vagy fűrészpor használatának elkerülésére. Bizonyos ipari melléktermékek vagy hulladékok, például zúzott papír használható.

3.10. Testmozgás és kezelés

3.10.1. Tanácsos az állatok számára minden lehetséges alkalommal a testmozgást lehetővé tenni.

3.10.2. A kísérlet folyamán az állat teljesítményét nagymértékben befolyásolja, hogy mennyire bízik az emberben, ami olyan dolog, amit fejleszteni kell. Vadon élő vagy elvadult állatok valószínűleg soha nem válnak ideális kísérleti állattá. Más a helyzet a háziasított állatok esetében, amelyek ember közelében születtek és nőttek fel. Az egyszer elnyert bizalmat pedig meg kell tartani. Ajánlatos ezért a gyakori kapcsolattartás, hogy az állat megszokja az emberi jelenlétet és tevékenységet. Megfelelő esetben, lehetőleg időt kell fordítani az állatokhoz való beszédre, a kezelésükre, tisztogatásukra. Az alkalmazottak az állatokkal való kapcsolatukban lehetőleg barátságosak, kedvesek és határozottak legyenek.

3.11. Takarítás

3.11.1. A létesítmény színvonala nagymértékben függ a helyes higiéniás körülményektől. Egyértelmű utasításokat kell adni a ketrecekben és karámokban az alomcsere elvégzésére vonatkozóan.

3.11.2. Megfelelő rendszert kell kialakítani a ketrecek, azok tartozékai, a palackok és egyéb berendezések tisztítására, mosására, fertőtlenítésére és – szükség esetén – sterilizálására. Igen magas tisztasági szintet és rendet kell tartani az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségekben, és a mosó- és raktárhelyiségekben.

3.11.3. A szabadtéri karámok, ketrecek és kifutók alapját képező anyagot rendszeresen kell tisztítani, és szükséges esetben felújítani, nehogy fertőzés vagy élősködők forrásává váljon.

3.12. Az állatok kíméletes leölése

3.12.1. Az állatok kíméletes leölésének valamennyi módja csak megfelelő képzés során elsajátítható szakértelmet igényel.

3.12.2. A teljesen tudattalan állatot ki lehet véreztetni, de olyan szereket, amelyek még a tudattalan állapot előtt megbénítják az izmokat, kuráreszerű hatású szereket, vagy az agyon keresztül vezetett áram alkalmazása nélküli elektromos kivégzést csak előzetes érzéstelenítéssel szabad alkalmazni.

A tetem ártalmatlanítása csak akkor engedélyezhető, ha a hullamerevség beállt.

1. TÁBLÁZAT

A környezeti hőmérsékletre vonatkozó iránymutatás

(ketrecben, karámban vagy belső kifutóban tartott állatok)

Fajok vagy fajok csoportjai | Optimális tartomány oC-ban |

Újvilági főemlősök | 20-28 |

Egér | 20-24 |

Patkány | 20-24 |

Szíriai aranyhörcsög | 20-24 |

Futóegér | 20-24 |

Tengerimalac | 20-24 |

Óvilági főemlősök | 20-24 |

Fürj | 20-24 |

Nyúl | 15-21 |

Macska | 15-21 |

Kutya | 15-21 |

Vadászgörény | 15-21 |

Baromfi | 15-21 |

Galamb | 15-21 |

Sertés | 10-24 |

Kecske | 10-24 |

Juh | 10-24 |

Szarvasmarha | 10-24 |

Ló | 10-24 |

Megjegyzés:

különleges esetekben, például nagyon fiatal vagy szőrtelen állatok elhelyezésénél, a feltüntetettnél magasabb hőmérséklet szükséges

2. TÁBLÁZAT

A helyi karantén időtartamára vonatkozó iránymutatás

Bevezető megjegyzés:

behozott állatok esetében a karantén időtartamára a tagállam nemzeti rendeletei vonatkoznak. A helyi karantén időtartamát illetően, az időtartamot – a körülményeknek megfelelően – illetékes szakember, rendszerint a létesítmény által kijelölt állatorvos állapítja meg.

Faj | Napok száma |

Egér | 5-15 |

Patkány | 5-15 |

Futóegér | 5-15 |

Tengerimalac | 5-15 |

Szíriai aranyhörcsög | 5-15 |

Nyúl | 20-30 |

Macska | 20-30 |

Kutya | 20-30 |

Főemlős | 40-60 |

3. TÁBLÁZAT

A kisrágcsálók és nyulak ketreceire vonatkozó iránymutatás

(a tartás és kísérletek során)

Faj | A ketrec minimális alapterülete cm2 | A ketrec minimális magassága cm |

| |

Egér | 180 | 12 |

Patkány | 350 | 14 |

Szíriai aranyhörcsög | 180 | 12 |

Tengerimalac | 600 | 18 |

Nyúl | 1 kg | 1400 | 30 |

2 kg | 2000 | 30 |

3 kg | 2500 | 35 |

4 kg | 3000 | 40 |

5 kg | 3600 | 40 |

Megjegyzés:

a "ketrec magassága" a függőleges távolság a ketrec padlója és a fedél vagy a ketrec vízszintes felső része között.

Kísérletek tervezésénél figyelembe kell venni az állat potenciális növekedését, hogy a fenti táblázat alapján a kísérlet valamennyi szakaszában megfelelő tér álljon rendelkezésére.

Lásd még az 1-5. és a 8-12. ábrát.

4. TÁBLÁZAT

A kisrágcsálók tenyésztése során alkalmazott ketrec méreteire vonatkozó iránymutatás

Faj | A ketrec minimális alapterülete az anya és az alom részére cm2 | Minimális ketrecmagasság cm |

Egér | 200 | 12 |

Patkány | 800 | 14 |

Szíriai aranyhörcsög | 650 | 12 |

Tengerimalac | 1200 | 18 |

Tengerimalac – hárem | 1000 | 18 |

| felnőttenként | |

Megjegyzés:

a "ketrec magassága" meghatározást lásd a 3. táblázathoz fűzött megjegyzésben.

5. TÁBLÁZAT

A nyulak tenyésztése során alkalmazott ketrec méreteire vonatkozó iránymutatás

Nőstény nyúl súlya kg | A ketrec minimális alapterülete nőstény nyulanként és almonként m2 | A ketrec minimális magassága cm | A fialóláda minimális alapterülete m2 |

1 | 0,30 | 30 | 0,10 |

2 | 0,35 | 30 | 0,10 |

3 | 0,40 | 35 | 0,12 |

4 | 0,45 | 40 | 0,12 |

5 | 0,50 | 40 | 0,14 |

Megjegyzés:

a "ketrec magassága" meghatározást lásd a 3. táblázathoz fűzött megjegyzésben.

Az egy nőstény nyúlra és alomra jutó minimális alapterület magában foglalja a fialóláda alapterületét is.

Lásd még a 6. ábrát.

6. TÁBLÁZAT

Macskák elhelyezésére vonatkozó iránymutatások

(kísérletek és tenyésztés alatt)

A macska súlya kg | A ketrec minimális alapterülete macskánként m2 | A ketrec minimális magassága cm | A ketrec minimális alapterülete nőstény macskánként és almonként m2 | A karám minimális alapterülete nőstény macskánként és almonként m2 |

0,5-1 | 0,2 | 50 | – | – |

1-3 | 0,3 | 50 | 0,58 | 2 |

3-4 | 0,4 | 50 | 0,58 | 2 |

4-5 | 0,6 | 50 | 0,58 | 2 |

Megjegyzés:

a macskák ketrecben történő elhelyezését szigorúan korlátozni kell. Az így bezárt macskákat testmozgás céljából naponta legalább egyszer ki kell engedni, amennyiben ez nincs hatással a kísérletre. A macskakarámban alomtálcát, a pihenésre szolgáló széles polcot, valamint mászásra és körömkoptatásra alkalmas tárgyakat kell elhelyezni.

A "ketrec magassága" a függőleges távolság a padló legmagasabb pontja és a ketrec tetejének legalacsonyabb pontja között.

A minimális alapterület kiszámításánál a polc területe is beszámítható. A ketrec minimális alapterülete nőstény macskánként és almonként magában foglalja a fialóláda 0,18 m2 – es területét is.

Lásd még a 7. ábrát.

7. TÁBLÁZAT

Kutyák ketrecben történő elhelyezésére vonatkozó iránymutatás

(kísérletek során)

A kutya marmagassága cm | A ketrec minimális alapterülete kutyánként m2 | A ketrec minimális magassága cm |

30 | 0,75 | 60 |

40 | 1,00 | 80 |

70 | 1,75 | 140 |

Megjegyzés:

kutyák csak addig tarthatók ketrecben, amíg az a kísérlet célja érdekében feltétlenül szükséges. A ketrecbe zárt kutyákat testmozgás céljából naponta legalább egyszer ki kell engedni, hacsak ez nem összeegyeztethetetlen a kísérlet céljával. Meg kell határozni egy olyan határidőt, amelyen túl a kutya napi testmozgás nélkül nem tartható ketrecben. A mozgástérnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a kutya részére szabad mozgást tegyen lehetővé. Rácsos padló kutyaketrecekben nem alkalmazható, kivéve ha ez a kísérlet céljaihoz szükséges.

Mivel a különböző kutyafajták között nagy magassági különbségek vannak, és a testmagasság csak korlátozott mértékben függ össze a testsúllyal, a ketrec magasságának az adott állat marmagasságán kell alapulnia. Általános szabályként a ketrec minimális magassága kétszer akkora, mint a marmagasság.

A "ketrec magassága" meghatározást lásd a 6. táblázathoz fűzött megjegyzésben.

8. TÁBLÁZAT

Kutyák karámban történő elhelyezésére vonatkozó iránymutatás

(a tartás, kísérletek és tenyésztés során)

A kutya súlya kg | A karám minimális alapterülete kutyánként m2 | Minimális csatlakozó mozgástér kutyánként |

3 kutyáig m2 | 3-nál több kutya m2 |

< 6 | 0,5 | 0,5 (1,0) | 0,5 (1,0) |

6-10 | 0,7 | 1,4 (2,1) | 1,2 (1,9) |

10-20 | 1,2 | 1,6 (2,8) | 1,4 (2,6) |

20-30 | 1,7 | 1,9 (3,6) | 1,6 (3,3) |

> 30 | 2,0 | 2,0 (4,0) | 1,8 (3,8) |

Megjegyzés:

a zárójelbe tett számok az egy kutyára jutó teljes területet jelentik, azaz a karám területét és a csatlakozó mozgásteret együttesen. Az állandóan a szabadban tartott kutyák részére átjárást kell biztosítani egy védett helyre, ahova kedvezőtlen időjárási körülmények esetén behúzódhatnak. Amennyiben a kutyákat rácsos padlón tartják, alváshoz szilárd padlózatú területet is biztosítani kell számukra. Nem lehet rácsos padlózatot alkalmazni, kivéve ha az a kísérlet szempontjából szükséges. A karámokat úgy kell elválasztani egymástól, hogy a kutyák ne tehessenek kárt egymásban.

Minden karámot megfelelő vízelvezetéssel kell ellátni.

9. TÁBLÁZAT

Főemlősök ketrecben történő elhelyezésére vonatkozó iránymutatás

(a tartás, kísérletek és tenyésztés során)

Bevezető megjegyzés:

a főemlősök méretbeli és jellembeli eltérései miatt különösen fontos, hogy a ketrec formája, belső felszerelése és méretei megfeleljenek sajátos szükségleteiknek. A főemlősök részére a ketrec teljes légtere éppolyan fontos, mint annak alapterülete. Általános alapelvként a ketrec magassága, legalább a majmok és más majomszerűek esetében, a ketrec legnagyobb mérete. A ketrecek magassága legalább akkora legyen, hogy az állat felegyenesedve felállhasson. Gibbonfélék esetében a ketrec magasságát úgy kell meghatározni, hogy a mennyezetről teljes terjedelmükben hintázhassanak anélkül, hogy lábuk a padlózatot érné. Amennyiben lehetséges, ülőrudakat kell elhelyezni, hogy a főemlősök használhassák a ketrec felső részét is.

Egymással összeférő főemlősöket egy-egy ketrecben kettesével lehet elhelyezni. Amennyiben azokat nem lehet párosával tartani, a ketreceket úgy kell elhelyezni, hogy egymást láthassák, de ezt szükség esetén meg is lehessen akadályozni.

A fenti megfigyelések függvényében, az alábbi táblázat általános iránymutatást ad a leggyakrabban alkalmazott fajok csoportjainak ketrecben történő elhelyezésére (Ceboidea és Cercopithecoidea öregcsaládok).

A főemlős súlya kg | A ketrec minimális alapterülete egy vagy két állat számára m2 | A ketrec minimális magassága cm |

< 1 | 0,25 | 60 |

1-3 | 0,35 | 75 |

3-5 | 0,50 | 80 |

5-7 | 0,70 | 85 |

7-9 | 0,90 | 90 |

9-15 | 1,10 | 125 |

15-25 | 1,50 | 125 |

Megjegyzés:

a "ketrec magassága" meghatározást lásd a 6. táblázathoz fűzött megjegyzésben.

10. TÁBLÁZAT

Sertések ketrecben történő elhelyezésére vonatkozó iránymutatás

(a tartás és kísérletek során)

A sertés súlya kg | A ketrec minimális alapterülete sertésenként m2 | A ketrec minimális magassága cm |

5-15 | 0,35 | 50 |

15-25 | 0,55 | 60 |

25-40 | 0,80 | 80 |

Megjegyzés:

A táblázatot sertésekre is alkalmazni kell. Sertéseket általában nem szabad ketrecben tartani, kivéve ha a kísérlet céljaira ezt kifejezetten szükséges, de akkor is csak minimális időtartamra.

A "ketrec magassága" meghatározást lásd a 6. táblázathoz fűzött megjegyzésben.

11. TÁBLÁZAT

Gazdasági célra tartott állatok karámban történő elhelyezésére vonatkozó iránymutatások

(a tartás és kísérletek alatt a felhasználólétesítményekben)

Fajok és súlyok kg | A karám minimális alapterülete m2 | A karám minimális hossza m | A karám elválasztóelemeinek minimális magassága m | A karám minimális alapterülete csoportok esetén m2/állat | Az etető minimális hosszúsága egyedenként m |

| |

Sertések | 10 - 30 | 2 | 1,6 | 0,8 | 0,2 | 0,20 |

30 - 50 | 2 | 1,8 | 1,0 | 0,3 | 0,25 |

50 - 100 | 3 | 2,1 | 1,2 | 0,8 | 0,30 |

100 - 150 | 5 | 2,5 | 1,4 | 1,2 | 0,35 |

> 150 | 5 | 2,5 | 1,4 | 2,5 | 0,40 |

Juh | < 70 | 1,4 | 1,8 | 1,2 | 0,7 | 0,35 |

Kecskék | < 70 | 1,6 | 1,8 | 2,0 | 0,8 | 0,35 |

Szarvasmarha | < 60 | 2,0 | 1,1 | 1,0 | 0,8 | 0,30 |

60 - 100 | 2,2 | 1,8 | 1,0 | 1,0 | 0,30 |

100 - 150 | 2,4 | 1,8 | 1,0 | 1,2 | 0,35 |

150 - 200 | 2,5 | 2,0 | 1,2 | 1,4 | 0,40 |

200 - 400 | 2,6 | 2,2 | 1,4 | 1,6 | 0,55 |

> 400 | 2,8 | 2,2 | 1,4 | 1,8 | 0,65 |

Felnőtt lovak | 13,5 | 4,5 | 1,8 | – | – |

12. TÁBLÁZAT

Gazdasági célra tartott állatok istállóban történő elhelyezésére vonatkozó iránymutatás

(a tartás és kísérletek során a felhasználólétesítményekben)

Fajok és súlyok kg | Az istálló minimális területe m2 | Az istálló minimális hossza m | Az istálló elválasztóelemeinek minimális magassága m |

| |

Sertések | 100 - 150 | 1,2 | 2,0 | 0,9 |

> 150 | 2,5 | 2,5 | 1,4 |

Juh | < 70 | 0,7 | 1,0 | 0,9 |

Kecskék | < 70 | 0,8 | 1,0 | 0,9 |

Szarvasmarha | 60 - 100 | 0,6 | 1,0 | 0,9 |

100 - 150 | 0,9 | 1,4 | 0,9 |

150 - 200 | 1,2 | 1,6 | 1,4 |

200 - 350 | 1,8 | 1,8 | 1,4 |

350 - 500 | 2,1 | 1,9 | 1,4 |

> 500 | 2,6 | 2,2 | 1,4 |

Felnőtt lovak | 4,0 | 2,5 | 1,6 |

Megjegyzés:

Az istállót megfelelően szélesre kell méretezni, hogy az állatok kényelmesen fekhessenek.

13. TÁBLÁZAT

Madarak ketrecben történő elhelyezésére vonatkozó iránymutatás

(a tartás és kísérletek során a felhasználólétesítményekben)

Fajok és súlyok g | Minimális terület egy madár számára cm2 | Minimális terület két madár számára cm2/madár | Minimális terület 3 vagy több madár számára cm2/madár | A ketrec minimális magassága cm | Az etető minimális hossza madaranként cm |

| |

Csirkék | 100-300 | 250 | 200 | 150 | 25 | 3 |

300-600 | 500 | 400 | 300 | 35 | 7 |

600-1 200 | 1000 | 600 | 450 | 45 | 10 |

1 200-1 800 | 1200 | 700 | 550 | 45 | 12 |

1 800-2 400 | 1400 | 850 | 650 | 45 | 12 |

(Felnőtt hímek) | | | | | | |

> 2 400 | 1800 | 1200 | 1000 | 60 | 15 |

Fürj | 120-140 | 350 | 250 | 200 | 15 | 4 |

Megjegyzés:

a "terület" a ketrec belülről, vízszintesen mért hosszának és szélességének szorzatát jelenti. Nem a padlózat hosszúságának és szélességének szorzatát.

A "ketrec magassága" meghatározást lásd a 6. táblázathoz fűzött megjegyzésben.

Rácsos padlózatnál a rácstávolság csibék esetében nem lehet nagyobb 10 × 10 mm-nél, jércék és felnőtt madarak esetében 25 × 25 mm-nél. A drót vastagsága legalább 2 mm legyen. A lejtésszög nem haladhatja meg a 14 %-ot (8o). Az itatóvályú hossza ugyanakkora legyen, mint az etetővályúé. Önitatót vagy csésze használata esetén minden madárnak kettőhöz kell hozzáférnie. A ketreceket ülőrudakkal kell ellátni, és az egyedül elhelyezett madaraknak lehetőséget kell adni arra, hogy lássák egymást.

1. ÁBRA

Egerek

(a tartás és kísérletek során)

A ketrec minimális alapterülete

Az egér súlyának függvényében a vastag, EU–EU vonal jelöli az állat számára biztosítandó minimális területet.

+++++ TIFF +++++

2. ÁBRA

Patkányok

(a tartás és kísérletek során)

A ketrec minimális alapterülete

A patkány súlyának függvényében a vastag, EU–EU vonal jelöli az állat számára biztosítandó minimális területet.

+++++ TIFF +++++

3. ÁBRA

Szíriai aranyhörcsögök

(a tartás és kísérletek során)

A ketrec minimális alapterülete

A szíriai aranyhörcsög súlyának függvényében a vastag, EU–EU vonal jelöli az állat számára biztosítandó minimális területet.

+++++ TIFF +++++

4. ÁBRA

Tengerimalacok

(a tartás és kísérletek során)

A ketrec minimális alapterülete

A tengeri malac súlyának függvényében a vastag, EU–EU vonal jelzi az állat számára elkülönítendő minimális területet.

+++++ TIFF +++++

5. ÁBRA

Nyulak

(a tartás és kísérletek során)

A ketrec minimális alapterülete

A nyúl súlyának függvényében a vastag, EU–EU vonal jelöli az állat számára biztosítandó minimális területet.

+++++ TIFF +++++

6. ÁBRA

Nyulak

(tenyésztés során)

A ketrec minimális alapterülete nőstény nyúl részére, el nem választott alommal

A nőstény nyúl súlyának függvényében a vastag, EU–EU vonal jelöli az állat számára biztosítandó minimális területet.

+++++ TIFF +++++

7. ÁBRA

Macskák

(a tartás és kísérletek során)

A ketrec minimális alapterülete

A macska súlyának függvényében a vastag, EU–EU vonal jelöli az állat számára biztosítandó minimális területet.

+++++ TIFF +++++

8. ÁBRA

Útmutató az egerek ketrecenkénti száma és a ketrec alapterülete közötti összefüggéshez

(a tartás és kísérletek során)

A vonalak az átlagos súlyokat jelentik, és az 1. ábrán található EU–EU vonalnak felelnek meg.

+++++ TIFF +++++

9. ÁBRA

Útmutató a patkányok ketrecenkénti száma és a ketrec alapterülete közötti összefüggéshez

(a tartás és kísérletek során)

A vonalak az átlagos súlyokat jelentik és a 2. ábrán található EU–EU vonalnak felelnek meg.

+++++ TIFF +++++

10. ÁBRA

Útmutató a hörcsögök ketrecenkénti száma és a ketrec alapterülete közötti összefüggéshez

(a tartás és kísérletek során)

A vonalak az átlagos súlyokat jelentik és a 3. ábrán található EU–EU vonalnak felelnek meg .

+++++ TIFF +++++

11. ÁBRA

Útmutató a tengerimalacok ketrecenkénti száma és a ketrec alapterülete közötti összefüggéshez

(a tartás és kísérletek során)

A vonalak az átlagos súlyokat jelentik és a 4. ábrán található EU–EU vonalnak felelnek meg.

+++++ TIFF +++++

12. ÁBRA

Útmutató a nyulak ketrecenkénti száma és a ketrec alapterülete közötti összefüggéshez

(a tartás és kísérletek során)

A vonalak az átlagos súlyokat jelentik és az 5. ábrán található EU–EU vonalnak felelnek meg.

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------