Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 62016TN0873

T-873/16. sz. ügy: 2016. december 8-án benyújtott kereset – Groupe Canal + kontra Bizottság

HL C 38., 2017.2.6, p. 50–52 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

6.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 38/50

2016. december 8-án benyújtott kereset – Groupe Canal + kontra Bizottság

(T-873/16. sz. ügy)

(2017/C 038/66)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Groupe Canal + (Issy-les-Moulineaux, Franciaország) (képviselők: P. Wilhelm, P. Gassenbach és O. de Juvigny ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

elsődlegesen:

—

semmisítse meg a 2016. július 26-i AT. 40023 sz. határozatot (EUMSZ 264. cikk);

—

másodlagosan:

—

semmisítse meg a vitatott, 2016. július 26-i AT. 40023 sz. határozatot abban a részében, amelyben az a francia piacra és a GROUPE CANAL + meglévő vagy jövőbeni szerződéseire vonatkozik;

—

rendeljen el minden olyan intézkedést, amelyet a Törvényszék megfelelőnek vél;

—

a Bizottságot kötelezze a GROUPE CANAL + társaság részéről felmerült valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap, amelyet a felperes arra alapít, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a GROUPE CANAL + és a Pictures International Limited (a továbbiakban: Paramount) között kötött szerződést úgy kezelte, hogy az a célját tekintve ellentétes az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével, valamint amikor azt állapította meg, hogy a Paramount által kínált kötelezettségvállalások nem érintik a kulturális sokféleséget, és általánosságban az EGT-ben a filmek finanszírozását és hasznosítását. Ez a jogalap két részre oszlik.

—

Az első rész a tiltott klauzuláknak a kartelljoggal való összeegyeztethetetlenségén alapul. Először is a megtámadott határozatot csupán a versenyellenes cél fogalmának a kiterjesztő és téves jogi értelmezése miatt fogadták el, amely az Európai Bizottságot arra vezette, hogy tartózkodjon a területi klauzulák hatásainak az elemzésétől, vagy legalábbis bizonyításától. Másodszor a területi klauzulák állítólagosan versenyellenes jellegének az értékelése csupán a fizetős televízió piacának a működésére vonatkozó téves értelmezés eredménye. Harmadszor a területi kizárólagossági klauzulák, amelyeket a Bizottság versenyellenesnek vél, éppen ellenkezőleg, szükségesek a fizetős televízió piacán megvalósuló hatékony, érdem alapú versenyhez.

—

A második rész a kulturális sokféleségnek, valamint a filmek finanszírozásának és hasznosításának a megtámadott határozat általi sérelmén alapul. Először is a megtámadott határozatnak az a hatása, hogy korlátozza az eredeti francia nyelvű audiovizuális kínálat finanszírozását, és torzítja a fizetős televízió piacán fennálló versenyt. Másodszor a megtámadott határozat azáltal, hogy korlátozza az audiovizuális kínálat finanszírozását, azzal a hatással jár, hogy korlátozza a fogyasztó számára nyújtott kínálat minőségét és sokféleségét.

2.

A második jogalap, amelyet a felperes arra alapít, hogy a Bizottság nyilvánvalóan túllépte a mérlegelési jogköre korlátait, amikor olyan versenyjogi aggályokra reagáló kötelezettségvállalásokat fogadott el, amelyeket az előzetes értékelése során nem fejezett ki. E jogalap két részre oszlik.

—

Az első rész, amely szerint a megtámadott határozat az EGT műsorszolgáltatóival kötött valamennyi szerződésére vonatkozik, jóllehet az előzetes értékelés csupán az Egyesült Királyságban és Írországban fennálló kizárólagos jogokat érintő szerződésekre vonatkozott.

—

A második rész, amely szerint a kötelezettségvállalások megszövegezése azt eredményezi, hogy kizárt lesz azok alkalmazása az Egyesült Királyságban abban az esetben, ha az kiválik az Európai Unióból, míg e kötelezettségvállalások továbbra is alkalmazandóak lesznek olyan egyéb piacokon, amelyekre a Bizottság kifogásai nem vonatkoznak, és amelyeket a Bizottság nem elemzett.

3.

A harmadik jogalap, amelyet a felperes arra alapít, hogy a Bizottság nyilvánvaló módon megsértette az arányosság elvét. E jogalap három részre oszlik.

—

Először is a megtámadott határozat által kötelezővé tett kötelezettségvállalások nem felelnek meg a Bizottság által előzetesen felvetett versenyjogi aggályoknak.

—

Másodszor a megtámadott határozat által kötelezővé tett kötelezettségvállalások nem veszik figyelembe a harmadik személyek érdekeit, ami sérti ezen intézkedések arányosságát, és igazolja azok megsemmisítését.

—

Harmadszor a Törvényszéknek el kellene ismernie annak a szükségességét, hogy a Bizottság ügyeljen a kötelezettségvállalások arányosságára a harmadik személyek viszonylatában.

4.

A negyedik jogalap, amelyet a felperes arra alapít, hogy a Bizottság visszaélt a hatáskörével, mivel az általa kötelezővé tett kötelezettségvállalások beavatkoznak az Európai Parlament előtt folyamatban lévő jogalkotási eljárásba, amely fenntartásokat és aggályokat fogalmazott meg az audiovizuális szektorban a hasznosítási jogok területiségének az eltörlésével, valamint annak a filmipar finanszírozására, a szektor koncentrálódására és a kulturális sokféleségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. A Bizottság ezt semmilyen módon nem vette figyelembe, és a jelentős jogalkotási viták tárgyát az egyetlen nem európai vállalkozással, nevezetesen a Paramounttal folytatott tárgyalások keretében előre rendezte. E jogalap két részre oszlik.

—

Az első rész, amely szerint a megtámadott határozat olyan célt sért, amely a jogalkotó hatáskörébe és céljai közé tartozik, és nem a Bizottságéba, amely intézmény így az európai jogalkotó helyébe lépett.

—

A második rész, amely szerint a valószínűsítő körülmények együttese, melyet a GROUPE CANAL + terjesztett elő, olyan valószínűsítő bizonyítási eszköz, amely elég a megtámadott határozat tekintetében a Bizottság részéről fennálló felelősséget érintő komoly kételyek megalapozásához.
Top