—

A felperes által tényleges nemzetközi szerződésnek tekintett megállapodás alkalmazása a menedékjogi rendszer alkalmazásának módszeres elmulasztását és a genfi egyezmény közvetlen megsértését eredményezte.

—

A megállapodás az uniós értékek „súlyos és folyamatos megsértését” képezi.

—

A keresetlevél ezután azzal a nemzetközileg bebizonyított érvvel foglalkozik, amely szerint Törökország nem „biztonságos ország”, tekintettel a kínzás alkalmazására, valamint az emberi jogok megsértése miatti többszöri elmarasztalásra.

—

A kereset arra hivatkozik, hogy a nyilatkozat – amelyet visszaélésszerűen neveznek így – az EUMSZ nemzetközi megállapodásokról szóló V. címe ötödik részének nyilvánvaló megsértését képezi.

—

A megállapodás megsértette továbbá a nemzetközi emberi jogot, többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezéseit, mind az emberi méltóság, mind pedig a kifejezetten tilos „kollektív kitoloncolások” tekintetében. A keresetlevél konkrétan azon – konkrétan megemlített – irányelvek nem szándékos megsértését, illetve alkalmazásuk szándékos elmulasztását hangsúlyozza, amelyek az uniós határokon – különösen a sérülékeny személyek esetében – a „tömeges beáramlásra” az EU által adandó megfelelő reakciót követelnek meg, hangsúlyozza továbbá a nemzetközi védelem elismerése és a menedékjog területén alkalmazott eljárásokra irányadó irányelvek nem szándékos megsértését, illetve alkalmazásuk szándékos elmulasztását.

—

A keresetlevél egyebek mellett jelzi, hogy ezzel a megállapodással az Európai Unió mind Görögországban, mind pedig Törökországban azt idézte elő, hogy rengeteg, nyomorúságos körülmények között és minden jog híján élő ember, arról nem is beszélve, hogy elképzelhető, hogy a rendfenntartó erők részéről nem megfelelő bánásmódot szenvedtek el.

—

végezetül a kereset arra a megállapításra támaszkodik, hogy egy ilyen katasztrofális emberi és társadalmi helyzetben az Európai Unió nyilvánvalóan megsértette uniós és nemzetközi jogi kötelezettségeit.