5.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 170/68

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság már több mint két évtizede szorgalmazza, hogy közösségi szinten vezessenek be olyan kollektív jogorvoslati eszközöket, amelyekkel kollektív jogok megsértése esetén hatékony jogorvoslat biztosítható. A kollektív jogorvoslati intézkedéseknek minden olyan területet le kellene fedniük, amelyet uniós jogszabályok védenek a polgárok számára, és amelyek figyelembe veszik az egyes tagállamok eltérő jogi hagyományait is.

1.2

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság végre lépéseket tett, és azt kéri a tagállamoktól, hogy közös európai elvekre alapozva vezessenek be tagállami szinten kollektív jogorvoslati rendszereket. Ez a kezdeményezés már régóta időszerű volt. A kollektív jogorvoslati intézkedések nemcsak az uniós polgárok, hanem a tisztességesen és a törvényeket betartva működő vállalkozások érdekét is szolgálják. Megvédik a gazdaságot a tisztességtelen versenytől, illetve erősítik az uniós polgároknak a gazdaságba vetett bizalmát.

1.3

Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság nem terjesztett elő irányelvjavaslatot. Egy egyszerű közleménnyel és ajánlással nem lehet garantálni, hogy minden tagállamban egységes módon hajtsák végre a szükséges intézkedéseket. Az EGSZB ezért azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy terjesszen elő irányelvjavaslatot. A kollektív kereset mint forma jelenti az egyetlen olyan eljárást, amely széleskörűen hatékony jogorvoslatot tesz lehetővé az Európai Unióban.

1.4

Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Bizottság olyan kiegyensúlyozott módszer bevezetésére törekszik, amely igyekszik biztosítani a felek alapvető eljárási jogait, és megpróbálja elejét venni a visszaéléseknek. Az EGSZB azt is támogatja, hogy az Európai Bizottság a jogsértés megszüntetésére és a kártérítésre irányuló kollektív jogorvoslat formáját is előirányozza. Meg kellene vizsgálni a keresetek típusainak kibővítését.

1.5

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság elutasítja az amerikai mintára épülő „csoportos kereset” („class action”) formát. Egy európai jog szerinti kollektív kereset semmiképpen nem lehet amerikai típusú „class action”. Az ezzel kapcsolatban tervezett európai bizottsági biztonsági intézkedések megfelelőek. Jogosan vetik el a pereskedéseket ösztönző ügyvédi sikerdíjakat és a büntető jellegű kártérítést. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés szempontjából át kell dolgozni a keresetindítási jogosultsággal és a költségviseléssel kapcsolatos szabályokat.

1.6

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azzal kapcsolatos álláspontjával, hogy magánszemélyek számára is jogot kell biztosítani a kollektív perekhez való csatlakozáshoz „opt-in”, azaz a részvétel kinyilvánításának elvén alapuló eljárás révén. Az EGSZB szerint azonban vannak olyan esetek, amikor az „opt-out” (azaz a vélelmezett részvételen alapuló) eljárás előnyösebb. Különösen sok, de kevés kárt elszenvedett károsult esetén lehet helyénvaló az, ha a peres ügyet minden lehetséges károsultra kiterjesztik. Nem világos, hogy az Európai Bizottság szerint ilyen esetekben jogszerű-e egy opt-out eljárás. Az EGSZB ezért azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy pontosítsa javaslatát. Az EGSZB azt is javasolja, hogy a lehetséges felperesek tájékoztatására hozzanak létre egy központi európai nyilvántartást a keresetekről.

1.7

Az EGSZB mindig is hangsúlyozta, hogy milyen sok lehetőség rejlik a bíróságon kívüli megegyezést célzó eljárásokban. Üdvözli ezért, hogy az Európai Bizottság azt a módszert választotta, hogy az ilyen eljárásokkal további kiegészítő és a felek számára önkéntes eszközként számol, és hogy a bírót azzal a feladattal bízza meg, hogy ösztönözze a bíróságon kívüli megegyezést.

1.8

Az EGSZB azt ajánlja, hogy vegyenek tervbe speciális kollíziós szabályozásokat a kollektív jogorvoslati keresetekhez. A kollektív jogorvoslat finanszírozásával kapcsolatos előírásokat pedig ki kell egészíteni. Átláthatónak kell lennie, hogy milyen pénzügyi kockázatok adódhatnak a közhasznú szervezetek számára. A tagállamokban vannak ezzel kapcsolatos szabályozások.

2.1

Közleményében az Európai Bizottság összefoglalja, hogy milyen eredményekkel zárult a 2011-ben „A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” címmel folytatott konzultáció, (1) illetve kifejti álláspontját a kollektív jogorvoslat legfőbb kérdéseivel kapcsolatban is. A közleménnyel párhuzamosan közzétett ajánlásban (2) pedig arra kéri a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan nemzeti kollektív jogorvoslati rendszereket, amelyek közös európai elvekre épülnek. A tagállamoknak két éven belül be kell építeniük az alapelveket nemzeti rendszereikbe. Az Európai Bizottság négy év elteltével megvizsgálja majd, hogy javasolni kell-e további jogalkotási intézkedéseket.

2.2

Azokon a területeken kell biztosítani tagállami jogorvoslati eljárásokat, amelyeken az uniós jog jogosítványokat biztosít a polgároknak és a vállalkozásoknak. Az Európai Bizottság javítani akar a jogok érvényesítésén, ugyanakkor megfelelő intézkedésekkel biztosítani kívánja, hogy elejét vegyék a visszaélésszerű pereskedéseknek.

3.1

Az EGSZB – bár sokszor igen heves viták bontakoztak ki a képviselendő álláspontot illetően – már több mint húsz éve szorgalmazza, hogy közösségi szinten vezessenek be kollektív jogorvoslati eszközöket, amelyek kizárólag a kollektív jogok megsértése esetén jelentenek hatékony jogorvoslatot. (3) Az európai alapjogi charta alapjogként, polgári jogként deklarálja az igazságszolgáltatáshoz való jogot. Kollektív jogérvényesítési eljárásokra uniós polgároknak, de kis és közepes vállalatoknak is szükségük van tömegesen elszenvedett és kis értékű károk esetében, ahol az elszenvedett károkhoz képest aránytalan a költségkockázat. Ezek az eljárások széles területeket fednek le: ilyen például a fogyasztóvédelem, a verseny, a környezetvédelem és az adatvédelem. Csak így lehet érvényt szerezni az alapjogi charta 47. cikkének (1) bekezdésében szereplő jogoknak.

3.2

Mindezek alapján az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság most magához ragadta a kezdeményezést, bár a maga részéről azt várta volna, hogy az Európai Bizottság lényegesen gyorsabban, korábban és a jogi eszközt tekintve célirányosabban tegyen lépéseket. A kollektív bírósági jogorvoslat kérdése európai szinten már 1985 óta terítéken van, így már nagyon időszerű volt, hogy döntések szülessenek az ügyben. (4)

3.3

Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság csak a versenyjog területére (5) választotta eszközül az irányelvet. Az EGSZB mindig is hangsúlyozta, hogy egy ajánlás nem alkalmas arra, hogy garantálja a szükséges hatékony és egységes tagállami végrehajtást. (6) Abból kiindulva, hogy az egyes tagállamokban nagyon különbözőek az eljárások, csak egy irányelv lenne képes biztosítani a szükséges szintű harmonizációt úgy, hogy közben a tagállamoknak elegendő mozgásteret hagyna nemzeti sajátosságaik figyelembevételére. Az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy minél előbb terjesszen elő egy irányelvet.

3.4

Pozitívumként lehet kiemelni, hogy az Európai Bizottság horizontális megközelítést alkalmaz. Az EGSZB már korábban leszögezte, hogy az olyan politikaterületek, mint a fogyasztóvédelem, a belső piac és a versenypolitika, szorosan összefüggnek egymással. (7) Átfogóbban össze kell hangolni egymással azokat a kezdeményezéseket, melyek célja, hogy a jogorvoslati eszközöket könnyebben igénybe lehessen venni. Ezzel elkerülhető, hogy minden területen feleslegesen külön szabályozásokat kelljen kialakítani. Ezért az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság csomagként tekint az ajánlásra és a versenyjogra vonatkozó irányelvjavaslatra. (8)

3.5

Az EGSZB látja, hogy az Európai Bizottság olyan kiegyensúlyozott módszert alkalmaz, amely a különböző jogi hagyományok figyelembevételével igyekszik biztosítani a felek alapvető eljárási jogait, és egyben megpróbálja elejét venni a visszaélésszerű pereskedéseknek.

3.6

Az EGSZB mindig is figyelmeztetett arra, hogy hatékony védelemre van szükség a visszaélésszerű gyakorlatok ellen. Ezért kimondottan üdvözli, hogy az Európai Bizottság elutasítja az amerikai mintára épülő „csoportos kereset” („class action”) formát. Az EGSZB mindig is hangsúlyozta, hogy egy európai jog szerinti kollektív kereset nem lehet amerikai típusú „class action”. (9) Ezért mindig is szorgalmazta, hogy lépjenek fel az olyan sikerdíjak és szabályozások ellen, amelyek gazdaságilag ösztönzőként hathatnak harmadik felekre. (10) Ezek a kérések megjelennek az ajánlásokban is.

3.7

Ezenkívül az Európai Bizottság jogosan utal arra is, hogy a kártérítésre irányuló kollektív jogorvoslatnak az olyan kár megtérítésére kellene vonatkoznia, amelyet bizonyíthatóan az uniós jogszabályok megsértése okozott. A büntetést és az elrettentő hatást a közjogi jogérvényesítésnek kell biztosítania.

3.8

Az EGSZB sajnálja azonban, hogy az Európai Bizottság nem dolgozott ki külön javaslatokat a joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozóan. Ennek hiányában ugyanis előfordulhat az, hogy határokon átnyúló peres ügyekben a bíróságnak különböző kártérítési szabályozásokat kell érvényesítenie. Így az sem zárható ki, hogy több, különböző tagállamban levő bíróság lesz illetékes, és az érintettek a több rendelkezésre álló bíróság közül ahhoz fordulnak, amelytől a legelőnyösebb ítéletet várják (ún. forum-shopping).

4.1.1

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslatok a tömeges károkozással járó helyzetre vonatkozóan a jogsértés megszüntetésére és a kártérítésre irányuló jogorvoslat formáját is magukban foglalják. Ezzel kapcsolatban pozitívumként kell kiemelni, hogy az európai bizottsági megfontolások nyilvánvalóan egyaránt vonatkoznak alacsony és magas perértékekre.

4.1.2

Ettől függetlenül fogyasztóvédelmi szempontból is indokolt lehetne feltenni a kérdést, hogy miért csak jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló jogorvoslatról van szó. Adott esetben ugyanis célszerű lehetne további kollektív jogorvoslati eszközöket számításba venni olyan helyzetekre vonatkozóan, amikor két vagy több személyt érint ugyanaz az uniós jogot sértő jogtalanság. Például megállapítási kereset, tévedés miatti megtámadás vagy jótállási igények esetén lehetne ezen elgondolkodni. Az Európai Bizottságnak figyelembe kellene vennie ezt a kérdést.

4.2.1

Az EGSZB már korábbi véleményeiben is hangsúlyozta, hogy a bíróknak központi szerepük van a kollektív jogorvoslati eljárások során. (11) Örömmel látjuk, hogy az Európai Bizottság is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Fontos óvintézkedést jelent a kollektív kártérítési keresetekkel való visszaélések elleni küzdelemben, ha a bíró az eljárásnak már egy korai szakaszában megvizsgálja, hogy egy kereset egyértelműen indokolatlan-e.

4.2.2

Amennyiben hatóságok fel vannak jogosítva arra, hogy megállapítsák uniós jogszabályok megsértését, akkor biztosítani kellene, hogy a magánkereset benyújtására ne csak az ilyen eljárás lezártát követően kerülhessen sor. A hosszú eljárások a jogorvoslat megtagadásához vezethetnek. Ezzel kapcsolatban meg lehet erősíteni a bíró szerepét – például az eljárás időnkénti felfüggesztésével.

4.3

Keresetindítási jogosultság. Ahhoz, hogy el lehessen kerülni a keresetekkel való visszaéléseket, egyértelmű és világos kritériumokat kell meghatározni a képviseletet ellátó szervezetek keresetindítási jogosultságára vonatkozóan. Az EGSZB üdvözli ezért, hogy az Európai Bizottság minimumkövetelményeket akar bevezetni az olyan szervezetekkel kapcsolatban, amelyek károsultakat képviselnek. Helyes, hogy az ilyen szervezeteknek közhasznúaknak kell lenniük, és hogy nem állhat fenn összeférhetetlenség. Túlzott és elfogadhatatlan viszont, hogy a minimumkövetelmények kiterjedjenek az elegendő pénzügyi és humánerőforrások, illetve jogi szakértelem meglétére. Felvetődik a kérdés, hogy milyen szempontok alapján kell ezt konkrét esetekben ténylegesen eldönteni. Az egész kérdést alaposan át kell gondolni. Jó ötleteket adhatnak olyan jogalkotási eljárások, amelyeket nemrégiben vezettek be a tagállamokban.

4.4

Hatékony kártérítés. Rendkívül fontos, hogy a károsultaknak teljes mértékben megtérítsék az elszenvedett veszteség reális értékét. (12) Az európai bizottsági ajánlások figyelembe veszik ezt az alapelvet. Ezzel kapcsolatban üdvözlendő, hogy nem engedélyezik a felperesek kártérítéséből fizetendő ügyvédi sikerdíjakat. (13)

4.5.1

2008. február 14-i véleményében az EGSZB részletesen leírta, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az opt-in és az opt-out típusú kollektív kereseteknek. (14) Ebben és az ezt követő véleményeiben egy olyan vegyes rendszert szorgalmazott, amely ötvözi egymással mindkét szabályozás előnyeit. (15)

4.5.2

Biztosítani kell, hogy magánszemélyeknek jogukban álljon kollektív perekhez csatlakozni ahelyett, hogy egyszerűen csak abból indulnánk ki, hogy ez utóbbiak – ellenkező értelmű nyilatkozat híján – automatikusan a pertársaság tagjai (opt-out). (16) Az EGSZB szerint azonban vannak olyan esetek, amikor az opt-out (azaz a vélelmezett részvételen alapuló) eljárásnak is vannak előnyei. Különösen sok, de kevés kárt elszenvedett károsult esetén lehet helyénvaló az, ha a peres ügyet minden lehetséges károsultra kiterjesztik. (17)

4.5.3

Ilyen esetekben az európai bizottsági javaslat értelmében egy képesített képviseleti szervnek kellene felperesként fellépnie.

4.5.4

Nem világos, hogy az Európai Bizottság szerint ilyen esetekben jogszerű-e egy opt-out eljárás. Az Európai Bizottság ugyanis csak arra az általános megjegyzésre szorítkozik, hogy az opt-out elv alól (csak) akkor tehető kivétel, ha azt az igazságszolgáltatás megbízható működésével kapcsolatos okok megfelelően alátámasztják. Azt azonban sajnos nem pontosítja tovább, hogy mikor állnak fenn ilyen okok. Az EGSZB ezért azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy pontosítsa javaslatát (18).

4.6

Tájékoztatás a kollektív jogorvoslati eljárásokról. Az EGSZB sajnálja, hogy az ajánlásban nem tervezik, hogy európai szintű elektronikus nyilvántartást hoznak létre a keresetekről, amely a lehetséges felperesek nyilvántartásba vételére és tájékoztatására szolgálhatna. Célravezető és költséghatékony módon ki lehetne építeni egy ilyen nyilvántartást, amelyhez a károsultak az egész Európai Unióban hozzáférhetnének (19), és amely segítséget jelentene a polgároknak és a vállalkozásoknak is jogaik érvényesítéséhez.

4.7

Alternatív kollektív vitarendezési eljárások. A bíróságon kívüli kollektív vitarendezési mechanizmusok hatékony kiegészítést jelenthetnek a vitás ügyek rendezésében. (20) Az EGSZB mindig is hangsúlyozta, hogy milyen sok lehetőség rejlik az ilyen eljárásokban. (21) Üdvözli ezért azt a módszert, hogy az ilyen eljárásokkal további kiegészítő és a felek számára önkéntes eszközként számolnak. Egyébként az is elengedhetetlen, hogy az elévülési és a jogvesztő határidő ne járhasson le a bíróságon kívüli vitarendezési eljárások alatt. Az Európai Bizottságnak egyértelművé kellene ezt tennie – ahogy a származékos kollektív kereseteknél is.

4.8

Származékos kollektív keresetek. Azokon a területeken, ahol van közjogi jogérvényesítés (ilyen például a versenyjog), biztosítani kell a hatékony hatósági jogérvényesítést, és ezzel párhuzamosan meg kell könnyíteni az uniós jogszabályok megsértése miatt kárt szenvedettek számára kártérítési igényük érvényesítését (22). Az ezzel kapcsolatos európai bizottsági javaslat kiegyensúlyozott, mivel a hatósági eljárás lezárultáig a károsult terhére nem járhat le az elévülési és a jogvesztő határidő.

4.9.1

Lehetővé kell tenni, hogy be lehessen nyújtani indokolt kártérítési kereseteket anélkül, hogy magas eljárási költségek korlátoznák ezt a lehetőséget. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság azt kéri a tagállamoktól, hogy a kollektív jogorvoslati eljárások ne legyenek aránytalanul drágák.

4.9.2

Jó lenne azonban, ha az Európai Bizottság tovább pontosítaná erre vonatkozó észrevételeit. A felperesek képviseletét ellátó közhasznú szervezetek számára áthidalhatatlan akadályt jelenthetnek az eljárási és ügyvédi költségek. Ez különösen akkor jelent komoly gondot, ha pervesztés esetén akár a működésüket is veszélyeztető szakértői költségeket róhatnak ki rájuk. Ezért fontolóra kellene venni, hogy – egyes tagállamok munka- és szociális jogi szabályozásainak mintájára – az ilyen közhasznú szervezetek esetében felső határt szabjanak az eljárási költségeknek. Nyomós érvek szólnak amellett, hogy olyankor, amikor az anyagi haszonszerzés kérdése is felmerül, megvizsgáljunk egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi a közhasznú társaságok számára a profitszerzést.

4.9.3

Az EGSZB emellett azt a döntést is támogatja, hogy bizonyos feltételek mellett engedjék, hogy harmadik fél finanszírozza a kereseteket. Az Európai Bizottság által megnevezett feltételek – többek között a finanszírozási eszközök eredetének átláthatósága – megfelelőek és alkalmasak arra, hogy elejét vegyük a visszaélésszerű kereseteknek.