5.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 170/55

1.1

Az EGSZB kedvezően vélekedik a közleményről, mivel az koherens hozzájárulást jelent a pénzforgalmi szolgáltatások reformjához azzal a céllal, hogy visszaállítsa ennek az alapvető jelentőségű ágazatnak a megfelelő működését és stabilitását, továbbá hogy csökkentse az abban jelentkező rendszerkockázatokat.

1.2

Az EGSZB arra számít, hogy az új pénzpiaci szabályozások segítik majd az egészséges gazdaság kialakulását, és hangsúlyozza, hogy mélyen meg van győződve arról, hogy a pénzügyi ágazat stabilitása és a végrehajtott reformok sikeressége elengedhetetlen előfeltétele a fenntartható gazdasági növekedésnek, a foglalkoztatásnak és az EU-n belüli egységes piac kiteljesítésének.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a már végrehajtott és a jövőbeli intézkedések által felvázolt menetrend a megfelelő irányba mutat; elismeri az eddig elért eredményeket, miközben azonban hangsúlyozza, hogy mindenképpen és sürgősen fel kell gyorsítani számos munkafolyamatot, és végre kell hajtani a folyamatban levő jogalkotási kezdeményezéseket. Az öt kiemelt fellépési terület (1) kapcsán az EGSZB az alábbi megjegyzéseket teszi:

1.4

Mivel a pénzforgalmi szolgáltatások reformja során alapvető jelentősége van annak, hogy foglalkozzanak az arbitrázs kérdésével, (2) az EGSZB üdvözli a javasolt intézkedéseket, (3) azok között is konkrétan a bankszektorra alkalmazott prudenciális szabályok szigorítását, aminek az a célja, hogy csökkentse a továbbgyűrűzés és az arbitrázs kockázatát.

1.5

Kedvezően ítéli meg az átláthatóság növelésére irányuló erőfeszítéseket, és különösen azokat a specifikus fellépéseket, amelyek célja, hogy az árnyékbankrendszer számára felügyeleti keretet hozzanak létre az EU-ban, kereskedési adattárakat alakítsanak ki az EMIR-rendelet (4) hatálya alá tartozó termékek számára, felülvizsgálják a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvet (MiFID), (5) bevezessék a jogalany-azonosítót (Legal Entity Identifier, LEI) és növeljék az értékpapír-finanszírozási ügyletek átláthatóságát.

1.6

Elismeri, hogy történtek előrelépések a befektetési alapokra vonatkozó erősebb szabályozási keret kialakítása terén. E fellépés legnagyobb hatású intézkedése a likviditás és a stabilitás fokozása, különösen az Európában működő vagy ott értékesített pénzügyi kollektív befektetési vállalkozásokat illetően.

1.7

Úgy véli, hogy „az értékpapír-finanszírozási ügyletek kockázatainak csökkentése” terén a közlemény általános jellegű megállapításokra korlátozódik, amelyek – bár a valóságot tükrözik – a jelenlegi, kritikus körülményekre tekintettel nem megfelelőek. Javasolja, hogy gyorsítsák fel és pontosítsák a tervezett fellépéseket, különösen az átruházható értékpapírokra vonatkozó jogszabályok kapcsán, mivel az értékpapír-finanszírozási ügyletek – mindenekelőtt a visszavásárlási szerződések és az értékpapír-kölcsönzés – elsődleges szerepet töltöttek be a pénzügyi ágazat eladósodásában.

1.8

Ugyanígy késedelemre mutat rá és kéri az erőfeszítések fokozását, valamint a gyors egyértelműsítést az árnyékbanki tevékenység felügyeletének megerősítése kapcsán. Ezen a területen a közlemény mindössze felvet néhány problémakört, a jövő tekintetében pedig csupán egyetlen fellépést említ, éspedig a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatát, amit az Európai Bizottság 2013 során végez el.

1.9

Mivel a pénzügyi és gazdasági válság elsődleges áldozatai önhibájukon kívül a polgárok – hiszen ők fizetik az adót, dolgoznak, megtakarítanak vagy fogyasztanak –, az EGSZB kiáll azon szabályozási kezdeményezések megerősítése mellett, amelyek az ő védelmüket célozzák az átláthatóság, a megfelelő tájékoztatás, a pénzügyi ágazat társadalmi felelősségvállalása, továbbá a fogyasztók és a kisbefektetők védelme segítségével. Emlékeztet ezenkívül azokra a máig érvényes megfigyelésekre, amelyeket a civil társadalomnak a pénzügyi szabályozásba történő bevonása kapcsán fogalmazott meg. (6)

1.10

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy közleményében az Európai Bizottság rámutat arra, hogy az árnyékbanki ágazatot hiba lenne csupán az általa okozott kockázat alapján megítélni. Az árnyékbanki tevékenység egy további alternatív finanszírozási csatornát jelent, amely hasznos lehet a reálgazdaság számára.

2.1

Az árnyékbanki tevékenység meghatározás szerint „a rendes bankrendszeren kívüli szervezeteket és tevékenységeket magába foglaló hitelközvetítési rendszer”, (7) amely két összekapcsolódó pillére épül: egyrészt olyan „szervezetekre”, amelyek elsősorban betétjellegű forrásokat gyűjtenek, lejárati és/vagy likviditási transzformációt hajtanak végre, hitelkockázat-átruházást vállalnak, valamint közvetlen vagy közvetett tőkeáttételt alkalmaznak, másrészt olyan „tevékenységekre”, amelyek fontos finanszírozási források lehetnek a bankoktól eltérő szervezetek számára. E tevékenységek közé tartozik az értékpapírosítás, az értékpapír-kölcsönzés és a visszavásárlási („repó-”) ügyletek.

2.2

A különleges célú gazdasági egységek értékpapírosítási célú eszközök, amilyenek például az eszközfedezetű kereskedelmi értékpapírok (ABCP), a különleges befektetési egységek (SIV) vagy egyéb különleges célú gazdasági egységek, a pénzpiaci alapok (MMF), valamint egyéb típusú befektetési alapok és termékek betétekhez hasonló jellemzőkkel, amelyek ki vannak szolgáltatva a tömeges visszaváltások („menekülés”) kockázatának – ideértve a hitelt nyújtó vagy tőkeáttételt alkalmazó, tőzsdén jegyzett alapokat is –, a hitelt vagy nem szabályozott hitelgaranciát nyújtó, vagy a bankokhoz hasonlóan likviditási és/vagy lejárati transzformációt végző pénzügyi vállalatok és értékpapír-társaságok, valamint a biztosító- és viszontbiztosító társaságok, amelyek hiteltermékeket bocsátanak ki, vagy ilyenekhez garanciát nyújtanak.

2.3

Az árnyékbanki tevékenység gyökerei a pénzügyi rendszer deregulációjában erednek, amely folyamat az 1980-as években indult Nagy-Britanniában, majd a '90-es években az Egyesült Államokban és máshol is végbement. (8) Az első bázeli egyezmények fontos szerepet játszottak ebben a folyamatban, mivel mérlegen kívülinek minősítették a spekulatív tevékenységeket, és szigorú szabályokat vezettek be a bankok mérlegére vonatkozóan. (9)

2.4

A rendeletek és intézkedések hatályon kívül helyezése vagy lazítása (10) lehetővé tette, hogy a pénzügyi intézmények új területekre és összetett modellekre terjesszék ki tevékenységüket; ezzel párhuzamosan a magas jövedelmezőség ígérete világszerte több millió olyan ember életére volt hatással, akik kevés ismerettel rendelkeztek az árnyékbankrendszer termékeiről és működéséről.

2.5

2007-ben a G20-csoport úgy határozott, hogy egy sor szabályozási intézkedést hoz a pénzügyi rendszer stabilitásának és fennmaradásának garantálása érdekében. A 2008-as válság súlyos társadalmi és gazdasági hatása azonban feltárta az árnyékbanki tevékenységekkel kapcsolatos kockázatokat és gyengeségeket – legyen szó akár a szabályozási hiányosságokról, a felügyelet alacsony hatékonyságáról, a piacok áttekinthetetlenségéről, vagy a termékek túlzott összetettségéről –, eközben pedig rámutatott a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) szerepére.

2.6

Az Európai Unió elsődleges szerepet tölt be a G20-csoport és az FSB keretében tett nemzetközi szintű erőfeszítésekben, és kiemeli az általa a pénzügyi rendszer reformjának menetrendjében tett kötelezettségvállalások és az új felügyeleti struktúrák kialakítása terén elért jelentős eredményeket. Számos reform – például, hogy csak egyet említsünk, a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó – már jogalkotási formát is öltött.

2.7

Az FSB 2011. októberi jelentése az első nemzetközi kezdeményezés az árnyékbankrendszer problémájának globális kezelésére, és az alábbiakat helyezi a középpontba: 1) a rendszer ellenőrzési és szabályozási elveinek meghatározása; 2) a benne rejlő rendszerkockázatok feltérképezése és értékelése; 3) a szabályozási intézkedések alkalmazási körének meghatározása öt munkafolyamat (11) mentén. Az Európai Bizottság eközben zöld könyvet tett közzé, amely az uniós árnyékbankrendszer potenciális kockázataira koncentrál, valamint arra, hogy milyen megközelítések képzelhetők el ezeknek a problémáknak a szabályozási intézkedések segítségével történő megoldására.

3.1

A közlemény először is áttekinti az eddig két irányban meghozott intézkedéseket. A pénzügyi szervezetekkel kapcsolatos fellépések a bankokkal és biztosítótársaságokkal szembeni, azoknak az árnyékbankrendszerrel való kapcsolataira vonatkozó követelmények megerősítésére koncentrálnak, valamint egy az alternatív befektetési alapok kezelőire vonatkozó harmonizált keret kialakítására összpontosítanak. A piaci integritást célzó fellépések a kockázat átruházására szolgáló eszközöket, az értékpapírosítási szabályozás megerősítését és a hitelminősítő intézetek keretrendszerének megszilárdítását helyezik a középpontba.

3.2

Ezen túlmenően az Európai Bizottság közleménye meghatároz öt kiemelt fellépési területet, amelyen további intézkedéseket szándékozik hozni:

3.2.1

Az árnyékbankrendszer átláthatósága kapcsán a megbízható és átfogó adatok gyűjtésére és cseréjére irányuló erőfeszítéseket olyan kezdeményezésekkel egészíti ki, amelyek célja az árnyékbankrendszerrel, illetve az EMIR (12) alá tartozó származtatott termékek központi adattáraival kapcsolatos kockázatok nyomon követése, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID) (13) felülvizsgálata, a jogalany-azonosító (Legal Entity Identifier, LEI) bevezetése és az értékpapír-finanszírozási ügyletek átláthatóságának növelése.

3.2.2

Bizonyos befektetési alapok – különösen az Európában székhellyel rendelkező vagy ott értékesített kollektív befektetési vállalkozások – kapcsán a dokumentum új szabályokat javasol likviditásuk és stabilitásuk javítása, valamint az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó rendelkezések megreformálása érdekében.

3.2.3

Az értékpapír-finanszírozási ügyletek kockázatainak csökkentése terén a közlemény utal azokra a jelentős erőfeszítésekre, amelyeket a problémák jobb megértése és a tanulságok levonása érdekében tettek, és kijelenti, hogy ezen kérdések megoldása céljával az Európai Bizottság jogalkotási javaslatot szándékozik előterjeszteni az értékpapírjog terén.

3.2.4

A bankszektorban a továbbgyűrűzés és az arbitrázs kockázatának mérséklése érdekében szigorúbb szabályok bevezetésével megerősítésre kerül a prudenciális felügyelet. Ezek a szabályok további követelményeket írnak elő a bankok számára a saját tőke tekintetében a szabályozáson kívül eső pénzügyi intézményekkel való kapcsolataik során, keményebb intézkedéseket vezetnek be a szolvencia, és új előírásokat a likviditás kapcsán. Mindez elsősorban a tőkekövetelmény-rendelet (14) és a saját tőkével kapcsolatos követelményeket tartalmazó CRD IV-irányelv (15)2014. január 1-től történő alkalmazásával valósul meg. Ezenkívül tervben van a prudenciális szabályok alkalmazási körének esetleges kiterjesztése is az arbitrázs kockázatának csökkentése érdekében.

3.2.5

A fokozott felügyelet kapcsán a hangsúly az árnyékbanki szektor diffúz, sokrétű és alkalmazkodóképes jellegére kerül, valamint azokra a kihívásokra, amelyeket a prudenciális felügyelet jelent például a szabályok megkerülésének határokon átnyúló lehetőségei miatt. Európai szinten már folyamatban van az előkészítő munka az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) és az európai felügyeleti hatóságok keretében. Ezekkel a szempontokkal, valamint az arbitrázsprobléma kezelésének szükségességével és egyes hatóságok intézményi szerepének esetleges tisztázásával is foglalkozik majd az Európai Bizottság a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) 2013-as felülvizsgálata során.

4.1

A pénzügyi válság kezdete óta az EGSZB egy sor véleményben (16) kifejtette a civil társadalom álláspontját a pénzügyi rendszer működésével kapcsolatos kérdések széles körében, továbbá ésszerű megfigyeléseket és ajánlásokat fogalmazott meg mind általános szinten, mind pedig konkrétan a hitelintézetek helyreállítására és szanálására vonatkozó javaslatot (17) illetően.

4.1.1

Az EGSZB az árnyékbanki tevékenységekről szóló zöld könyvet a megfelelő irányba tett lépésnek tartotta (18) a fennálló problémák megoldásához, eközben pedig hangsúlyozta többek között azt, hogy fel kell számolni az „árnyéktevékenységeket”, és azokra ugyanazokat a szabályozási és prudenciális követelményeket kell alkalmazni, mint a pénzügyi rendszer egészére.

4.2

Az EGSZB üdvözli, hogy világszinten foglalkoznak a prudenciális felügyelettel, azt a célt tűzve ki, hogy a szabályozást és az ellenőrzést valamennyi rendszerszinten jelentős pénzügyi intézményre, eszközre és piacra kiterjesszék. (19) Örömmel konstatálja, hogy a G20-csoport közelmúltbeli ülésén (20) jóváhagyta az FSB ajánlásait, amelyekkel a vizsgált közlemény is teljes mértékben egyetért.

4.3

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítson kézzelfogható tartalmat és menetrendet az árnyékbankrendszer megerősített felügyeletét célzó fellépés számára azáltal, hogy koherens felügyeleti mechanizmust alakít ki, valamint hogy a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálata keretében igyekezzen tisztázni a felügyeleti hatóságok intézményi szerepét.

4.4

Mivel országonként változó az, hogy bizonyos árnyéktevékenységekre és -szervezetekre vonatkozik-e szabályozási rendszer, különösen fontos megfelelő mechanizmusok segítségével garantálni a versenyfeltételek egyenlőségét az egyes országok, valamint a bankszektor és az árnyékbankrendszer szervezetei között, megakadályozva azt, hogy a szabályozási arbitrázs torzulást eredményezzen a szabályozási ösztönzők terén.

4.5

Konkrétan az EGSZB rámutat arra, hogy az adatelemzés terén fontos, hogy a szabályozási hatóságok közös referenciakeretekkel és nyílt ágazati szabványokkal ellátott, világszinten egységes megközelítést alkalmazzanak, hogy lehetővé tegyék a gyors adatcserét és a hatékony fellépést a rendszerkockázat elkerülése és a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében.

4.6

Az EGSZB szerint az árnyékbankrendszer mérete és növekedési üteme további fontos kockázati tényezőt jelent, és emlékeztet arra, hogy az FSB egy 2012-es dokumentuma (21) szerint az ágazat mérete 2011-ben elérte a 67 000 milliárd dollárt (szemben a 2002-es 26 000 milliárd dolláros adattal), ami az FSB által vizsgált országok összesített GDP-jének 111%-ával volt egyenlő.

4.7

Az EGSZB úgy véli, hogy hasznos lenne a kérdést az árnyékszektor tevékenységeinek oldaláról elemezni, nem pedig a szervezetek felől, hiszen az ilyen tevékenységek felügyelete és ellenőrzése az elfogadott intézkedések sikere szempontjából alapvető tényező.

4.8

Az EGSZB úgy véli, hogy ez a méretből és torzított eljárásokból adódó probléma nem kizárólag az árnyékbankrendszert érinti. Bizonyított, hogy az átláthatóság hiányával kiegészítve a túldimenzionált banki modell kockázatot jelent a gazdasági stabilitásra, ami azzal a következménnyel jár, hogy a társadalom egészére terhelődik a „bukáshoz túlságosan nagy vagy túlságosan összefonódott” intézmények megmentésének költsége.

4.9

Az EGSZB rámutat, hogy az európai pénzügyi ágazat versenyképességének és stabilitásának megerősítéséhez mindenképpen szükség van arra, hogy az európai pénzügyi rendszer megreformálásán túl valóban foglalkozzanak a bankok csődbe menetelt lehetetlenné tevő méretének a problémájával. Ennek érdekében támogatni kell az átláthatóságot, a nagy konglomerátumok tevékenysége kiterjedésének racionalizálását és a vállalatcsoportok közötti összefonódások csökkentését.

4.10

Következésképpen az EGSZB úgy véli, hogy a felügyeleti intézkedéseket ki kell egészíteni a pénzügyi ágazat mindenféle torzulása elleni hatékony küzdelemmel, továbbá strukturális reformokkal is. Sürgeti az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az egységes szanálási mechanizmus kialakítását célzó eljárásokat, szem előtt tartva a Liikenen-csoport ajánlásait, valamint az Európai Parlament Gazdasági és Pénzügyi Bizottsága által készített, az EU bankszektorának megreformálásával kapcsolatos állásfoglalást. (22)

4.11

Mivel bonyolult és nehézkes a természetéből adódóan diffúz, sokrétű és alkalmazkodóképes árnyékbankrendszert hatékonyan felügyelni, az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy sürgősen tisztázza, hogy az illetékes nemzeti és európai szintű felügyeleti hatóságok – köztük az egységes felügyeleti mechanizmus – valóban és megfelelő mértékben rendelkeznek-e a szükséges ellenőrzési eszközökkel és hatáskörökkel.

4.12

Az EGSZB úgy véli, hogy a siker érdekében a felügyeletet ki kell egészíteni hatékony, elrettentő erejű és arányos szankcionális intézkedésekkel, és közzé kell tenni a szankciók mértékét és a szabályszegést elkövető szereplőkkel kapcsolatos információkat. Rámutat ezenkívül arra a problémára, amit az európai szabályoknak a harmadik országokból származó természetes és jogi személyek általi be nem tartása jelent.

4.13

Az EGSZB kiemeli, hogy a pénzügyi termékek fogyasztói számára védelmet kell biztosítani az illegális gyakorlatok ellen, a félrevezető vagy fizetőképességi garanciát nélkülöző termékek vagy szolgáltatások ellen, továbbá mindenféle tisztességtelen feltétel ellen, ami a szerződésben szerepelhet. Emlékeztet arra, hogy javasolta a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak védelmére szolgáló európai ügynökség létrehozását, hogy az nagyobb védelmet nyújtson és átláthatóságot garantáljon, illetve biztosítsa a hatékonyabb vitarendezést.

4.14

Felhasználóbarát internetes oldalak, illetve más modern információs eszközök lehetővé tehetik a fogyasztók számára, hogy összehasonlításokat végezzenek, és válasszanak a termékek és szolgáltatások között. Ez előmozdítja a versenyt és a pénzügyi piac önszabályozását.

4.15

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a hatáselemzések elvégzését, hogy véglegesíthessék az új likviditási szabályokat, és készülhessen egy a költségeket és az előnyöket összehasonlító tanulmány a pénzügyi válság kezdete óta elfogadott számos jogalkotási szöveg hatékonyságáról és megfelelőségéről. A cél az, hogy átfogó módon felmérjük a jogalkotás által a pénzügyi termékek európai uniós piacára kifejtett hatást.

4.16

Az EGSZB rámutat ezenkívül arra, hogy ezt a szabályozási törekvést az adatgyűjtéssel és -cserével kapcsolatos, magas szintű tudományos szakértelemmel és kutatással is támogatni kell, amelynek feladata, hogy általánosabb szinten alaposabban figyelemmel kísérje az árnyékszektor szervezeteinek fejlődését, és azonosítsa annak a reálgazdaság számára előnyös aspektusait, illetve azokat is, amelyek új forrásai lehetnek a kiszolgáltatottságnak és a rendszerkockázatnak.