52013PC0853

INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

A legutóbb az 1211/2010/EU rendelettel[1] módosított 539/2001/EK rendelet[2] módosításáról szóló jelen javaslatban a Bizottság célja a rendelet mellékleteinek módosítása – figyelembe véve a Moldovai Köztársaság által az utóbbi három évben a vízumliberalizációról folytatott párbeszéd terén tanúsított előrelépést –, melynek értelmében a Bizottság a szóban forgó országot a rendelet I. mellékletében szereplő listáról (azon harmadik országok, melyek állampolgárai a tagállamok külső határainak átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek) a II. mellékletben szereplő listára (azon harmadik országok, amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól) kívánja áthelyezni. Az áthelyezés összhangban áll a keleti partnerséggel foglalkozó 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatban az Európai Unió által tett politikai kötelezettségvállalással, amely hangsúlyozza a polgárok mobilitásának, valamint a biztonságos környezetben történő vízumliberalizációnak a jelentőségét. Az EU vállalásai értelmében folyamatos lépéseket tesz a partnerországok érdekében történő teljes körű és hosszú távú vízumliberalizáció felé, amennyiben teljesülnek a jól irányított és biztonságos mobilitás feltételei. Az EU–Moldovai Köztársaság Együttműködési Tanács 2009. december 21-i ülése alkalmából közzétett együttes nyilatkozatban egyetértés született arról, hogy megkezdődik a Moldovai Köztársaság állampolgárainak az Unióba történő vízummentes beutazására vonatkozó feltételeket vizsgáló párbeszéd.

Általános háttér és a javaslat indoklása

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 62. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjával összhangban a Tanács elfogadta a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolását (ún. negatív lista), valamint az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolását (ún. pozitív lista) tartalmazó 539/2001/EK tanácsi rendeletet. Az EK-Szerződés 61. cikke szerint e listák meghatározása azokhoz a kísérő intézkedésekhez tartozik, amelyek közvetlenül összefüggnek a személyek szabad mozgásával a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben.

Az 539/2001/EK rendelet (5) preambulumbekezdése a következőket állapítja meg: „Azoknak a harmadik országoknak a meghatározása, amelyeknek állampolgárait vízumkötelezettség terheli, és azon harmadik országoké, amelyek mentesek e kötelezettség alól, számos kritérium – különösen az illegális bevándorlás, a közérdek és a közbiztonság, továbbá az Európai Uniónak harmadik országokkal fenntartott külkapcsolatai – súlyozott esetenkénti mérlegelése alapján történik, figyelembe véve a regionális összefüggéseket és a kölcsönösséget is”. Tekintettel a közrend és az illegális bevándorlás szempontjaira, különös figyelmet kell fordítani az érintett harmadik országok által kibocsátott úti okmányok biztonságára.

Mivel az 539/2001/EK rendeletben foglalt kritériumok egyes harmadik országok vonatkozásában idővel változhatnak, a negatív és a pozitív lista összetételét adott esetben felül kell vizsgálni.

Az 539/2001/EK rendeletet legutóbb (két alkalommal) 2010-ben módosították, egyrészt a nyugat-balkáni országokkal folytatott vízumliberalizációs párbeszéd eredményeként Albánia, valamint Bosznia és Hercegovina II. mellékletbe történő áthelyezése, másrészt az országok listájának rendszeres felülvizsgálata keretében Tajvan II. mellékletbe történő áthelyezése végett. A Bizottság 2012 novemberében tett javaslatot[3] az országok listájának ismételt rendszeres felülvizsgálatára. Az e javaslattal kapcsolatos tárgyalások folyamatban vannak. A következő rendszeres felülvizsgálatra a tervek szerint 2014 elején kerül sor. Ez a felülvizsgálat „A közös vízumpolitika végrehajtása és fejlesztése az EU-n belüli növekedés élénkítése céljából” című bizottsági közleményben[4] foglaltaknak megfelelően figyelembe veszi a vízumliberalizáció gazdasági hatásait.

A rendelet jelen felülvizsgálata azt kívánja biztosítani, hogy a harmadik országok listája megfeleljen a rendelet (5) preambulumbekezdésében meghatározott kritériumoknak, azon előrelépés fényében, amelyet a Moldovai Köztársaság ért el a vele folytatott vízumliberalizációs párbeszéd keretében.

2.           A javaslat elemei

A Chișinăuban 2010. március 2-án folytatott egyeztetést követően 2010. június 15-én az EU–Moldovai Köztársaság Együttműködési Tanács luxembourgi ülésén hivatalosan megkezdődött a vízumüggyel kapcsolatos párbeszéd. 2010 szeptemberében részletes hiányelemzés céljából szakértői látogatásokra került sor a Moldovai Köztársaságban, melyek eredményeként átfogó helyzetértékelés született a vízumüggyel kapcsolatos párbeszéd valamennyi témaköre tekintetében (okmánybiztonság, ideértve a biometrikus azonosítókat is; illegális bevándorlás, beleértve a visszafogadást; közrend és biztonság; külkapcsolatok és alapvető jogok); az értékelést munkacsoport szintjén 2010 októberében a Tanács elé terjesztették. A Külügyek Tanácsa 2010. október 25-i, a Moldovai Köztársasággal, valamint a keleti partnerséggel kapcsolatos következtetéseinek megfelelően megvitatták a Moldovai Köztársaságra vonatkozó vízumliberalizációról szóló cselekvési terv tervezetét, melyet 2010. december 16-án a Tanács jóváhagyott.

A moldovai kormány február 17-én elfogadta a magyarázó jegyzetekkel ellátott nemzeti cselekvési tervet, majd 2011. február 18-án a magas rangú tisztviselői találkozó elé terjesztette.

A vízumliberalizációról szóló cselekvési terv Moldovai Köztársaság általi végrehajtásáról szóló első eredményjelentést[5] 2011. szeptember 16-án terjesztették elő.

A vízumliberalizációról szóló cselekvési terv Moldovai Köztársaság általi végrehajtásáról szóló második eredményjelentést[6] 2012. február 9-én terjesztették elő. 2012. február 27-én sor került arra a magas rangú tisztviselői találkozóra, melynek során előterjesztették a második eredményjelentést, és megvitatták a folyamat következő lépéseit.

A vízumliberalizációról szóló cselekvési terv Moldovai Köztársaság általi végrehajtásáról szóló harmadik eredményjelentést[7] 2012. június 22-én terjesztették elő. Ez volt a harmadik és egyben utolsó eredményjelentés a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv első szakaszáról, amelyben a Bizottság összefoglaló értékelést adott arról az előrelépésről, amelyet a jogi, szakpolitikai és intézményi keret létrehozását illetően a Moldovai Köztársaság tett a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv első szakaszára vonatkozó követelmények teljesítése terén.

Az Európai Unióba utazó moldovai állampolgároknak biztosított jövőbeli vízumliberalizáció lehetséges migrációs és biztonsági hatásainak átfogó értékelését[8] 2012. augusztus 3-án terjesztette elő a Bizottság az érintett európai uniós ügynökségekkel és érdekelt felekkel együttműködésben.

A Tanács a 2012. november 19-i következtetéseit azzal a bizottsági értékeléssel összhangban fogadta el, mely szerint a Moldovai Köztársaság a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv vonatkozásában teljesítette az első szakasz összes követelményét. A jogi, szakpolitikai és intézményi keretrendszert a követelményeknek megfelelően létrehozták. Ezt követően elkezdődött a második szakaszban meghatározott követelmények értékelése.

A 2013. január 28-án megtartott magas rangú tisztviselői találkozó keretében előterjesztették a második szakasz célkitűzéseit, és előkészítették a soron következő értékelő látogatásokat. A vízumliberalizációról szóló cselekvési terv 1., 2., 3. és 4. témakörét érintő értékelő látogatásokra 2013. február 18. és március 15. került sor. Az értékelő látogatások az értékelés hatályát és részleteit illetően kivételesnek bizonyultak: négy hétig tartottak, és az uniós tagállamok 12 szakértője mellett a Bizottság és az EKSZ tisztviselői is részt vettek rajtuk. A szakértői látogatások célja az volt, hogy értékeljék a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv második szakaszának tekintetében megállapított követelmények teljesítését, valamint a jogi, szakpolitikai és intézményi keret uniós és nemzetközi normáknak megfelelő megvalósításának a mértékét. A szakértői jelentéseket 2013 májusában véglegesítették. A negyedik eredményjelentés[9], melyet 2013. június 21-én terjesztették elő, ismertette a jogi és intézményi keretrendszer megvalósítása terén elért eredményeket, az intézmények működését, valamint az intézményközi koordináció szintjét.

Az ötödik eredményjelentés[10], melyet 2013. november 15-én fogadtak el, bemutatja, hogy a negyedik jelentésben rögzített ajánlásokat milyen mértékben hajtották végre, továbbá ismerteti a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv második szakaszában meghatározott követelmények teljesítését. Különleges figyelmet fordítottak a reformok és az elért eredmények fenntarthatóságára, beleértve az átgondolt személyzeti, kapacitásbeli és finanszírozási megoldásokat. A jelentés tartalmazza továbbá a Moldovai Köztársaság számára a 2012. augusztusi hatásvizsgálati jelentésben megfogalmazott ajánlások teljesítésének az értékelését. A Bizottság a jelentésben azt a következtetést vonta le, hogy a Moldovai Köztársaság megfelelt a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv második szakaszának négy témakörében megállapított valamennyi követelménynek, továbbá hogy a Moldovai Köztársaság megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat fordít a reformok fenntarthatóságának biztosítására.

A vízumliberalizációról szóló cselekvési terv első és második szakaszának négy témakörében meghatározott követelmények teljesítése terén a Moldovai Köztársaság által tett előrelépésről a Bizottság rendszeresen jelentést készített az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak azóta, hogy 2010 júniusában elkezdődött az EU és a Moldovai Köztársaság közötti vízumüggyel kapcsolatos párbeszéd, és 2011 januárjában a moldovai hatóságoknak előterjesztették a vízumliberalizációról szóló cselekvési tervet.

A vízumliberalizációról szóló cselekvési tervhez kapcsolódó széles körű jelentéstételi folyamaton túl a Bizottság az alábbiak révén folytatta a Moldovai Köztársaság által a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv kapcsolódó területein elért haladás nyomon követését:

· az EU és a Moldovai Köztársaság között zajló vízumüggyel kapcsolatos párbeszéd magas rangú tisztviselői találkozója;

· az EU és a Moldovai Köztársaság közötti 3. számú vegyes albizottság;

· az EU és a Moldovai Köztársaság közötti mobilitási partnerség magas rangú tisztviselői találkozója;

· az EU és a Moldovai Köztársaság közötti, emberi jogokról folytatott párbeszéd;

· az EU és a Moldovai Köztársaság közötti visszafogadási vegyes bizottság; valamint

· az EU és a Moldovai Köztársaság közötti vízumkönnyítési vegyes bizottság.

Az egyes bizottságok és párbeszédek keretében az EU és a Moldovai Köztársaság közötti együttműködés folyamatosan napirendre kerül. A vízumkönnyítési és visszafogadási bizottságok legutóbbi ülésein, amelyekre a tagállamok részvételével 2013. június 12-én került sor Brüsszelben, a Bizottság mindkét megállapodás végrehajtását általánosságban igen kielégítőnek ítélte meg.

Az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság közötti eredeti vízumkönnyítési megállapodás 2008. január 1-jén lépett hatályba. A megállapodás a Moldovai Köztársaság valamennyi állampolgára (a továbbiakban: moldovai állampolgárok) számára kedvezményes vízumelbírálási díjat, gyorsított vízumkibocsátási eljárást, a vízumigénylők egyes csoportjai tekintetében vízumdíj-mentességet, a többszöri belépésre jogosító, hosszú érvényességi idejű vízumok szélesebb körű kibocsátását, valamint az utazás céljának alátámasztására szolgáló igazoló dokumentumok tekintetében egyszerűsített követelményeket biztosít. A megállapodás vízummentességről is rendelkezik a diplomata-útlevéllel rendelkező személyek esetében.

2013. július 1-jén lépett hatályba az EU és a Moldovai Köztársaság közötti felülvizsgált vízumkönnyítési megállapodás. Ez az új megállapodás további könnyítéseket és kézzelfogható előnyöket kínál a moldovai állampolgároknak, különösen a következők tekintetében: 1) a vízumigénylők szélesebb köre élhet az eredeti megállapodásban megállapított könnyítésekkel, 2) a többszöri belépésre jogosító, hosszú érvényességi idejű vízumok jóhiszemű utazók meghatározott csoportjainak történő kibocsátásáról szóló rendelkezés csökkenti a konzulok mérlegelési jogkörét, 3) a tagállamok külső szolgáltatókkal való együttműködését egyértelmű jogi keret szabályozza, valamint 4) a biometrikus útlevéllel rendelkező személyek vízummentességet kapnak.

Az EU és a Moldovai Köztársaság közötti mobilitási partnerség hivatalosan 2008 szeptemberében Chișinăuban vette kezdetét. A partnerségben 15 tagállam mellett (Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Svédország, Szlovákia és Szlovénia) két uniós ügynökség vesz részt (a Frontex és az Európai Képzési Alapítvány), és tevékenységük célja, hogy a partnerországgal folytatott együttműködést következetes megközelítés jellemezze. A partnerség összefüggésében számos kezdeményezés végrehajtására kerül sor, és a partnerség teljes mértékben figyelembe veszi a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés (GAMM) négy vetületét, melyek a következők: a jogszerű migráció fokozása és a mobilitás támogatása; az illegális migráció és az emberkereskedelem megelőzése és leküzdése; a migráció és a mobilitás fejlődésre gyakorolt hatásának maximalizálása; és a nemzetközi védelem elősegítése.

A Dnyeszter-melléki régió kérdésének rendezése a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv értelmében nem tartozik a vízumliberalizáció feltételei közé. A vízumliberalizációról szóló cselekvési terv ezenfelül nem tartalmaz területi hatályra való hivatkozást. A vízumliberalizáció előnyeit azok az állampolgárok élvezhetik, akik a Moldovai Köztársaság biometrikus útlevelével rendelkeznek.

Ez a javaslat a fentiekben vázolt folyamatok eredményét tükrözi: figyelembe véve azt is, hogy a Moldovai Köztársasággal kötött vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokat kielégítő módon végrehajtották, a Bizottság javasolja, hogy a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv valamennyi követelményét teljesítő Moldovai Köztársaságot helyezzék át a negatív listáról a pozitív listára, azonban alkalmazzák a vízummentességnek az ICAO-szabványokkal összhangban kiállított biometrikus útlevéllel rendelkező személyekre történő korlátozását.

3.           Következő lépések

Az EU és a Moldovai Köztársaság közötti vízumüggyel kapcsolatos párbeszéd jelentős és kifejezetten hatékony eszköznek bizonyult a kiterjedt és nehéz reformok előmozdítását illetően nemcsak a bel- és igazságügy terén, hanem azon túl is, olyan területeken, mint a jogállamiság és az igazságügyi reform, beleértve a megbízható pártfinanszírozási rendszert, a mentességek felülvizsgálatát, valamint az adminisztratív korszerűsítést. A Moldovai Köztársaság utóbbi három évben megvalósított előrelépése a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv négy témakörébe tartozó valamennyi területet illetően stabilnak és hatékonynak mondható. Mindez alátámasztja az egymást követő moldovai kormányok és valamennyi állami intézmény elkötelezettségét és folyamatos erőfeszítéseit a tekintetben, hogy a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv követelményei nemzeti szintű elsődleges prioritásként teljesüljenek.

Lényeges emlékeztetni arra, hogy a több hónapig tartó bizonytalan politikai helyzet ellenére a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv számos lényeges témakörét érintő reformok megvalósítására már 2013 első felében sor került, ami jelzi a jó kormányzást, valamint a közigazgatás fejlettségét.

Az uniós vízumszabályozás közelgő módosításai új, vízummentességet felfüggesztő mechanizmust vezetnek be, ami hozzájárul a vízumliberalizációs folyamat integritásának megőrzéséhez, továbbá legvégső esetben biztosítja, hogy a vízummentes utazás ne vezessen szabálytalanságokhoz vagy visszaélésekhez.

A Bizottság megítélése szerint tavaly június óta a Moldovai Köztársaság megfelelő haladásról tett tanúbizonyságot, hogy biztosítsa a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv követelményeinek teljesítése érdekében bevezetett reformok hatékony és fenntartható végrehajtását. A vízumliberalizációról szóló cselekvési terv negyedik eredményjelentését követően az összes előírt fellépés megvalósult. A jogalkotási és szakpolitikai keret működése, illetve az intézményi és szervezeti elvek kialakítása, valamint az eljárások életbe léptetése mind a négy témakörben megfelelnek a vonatkozó európai és nemzetközi normáknak.

A jelen értékelés alapján, továbbá figyelembe véve az EU és a Moldovai Köztársaság közötti vízumüggyel kapcsolatos párbeszéd kezdete óta zajló folyamatos nyomon követést és jelentéstételt, a Bizottság véleménye szerint a Moldovai Köztársaság megfelel a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv második szakaszának négy témakörében megállapított valamennyi követelménynek. Tekintettel az EU és a Moldovai Köztársaság közötti kapcsolatokra és azok dinamikájára, a Bizottság a vízumliberalizációról szóló cselekvési tervben megállapított módszerrel összhangban előterjeszti az 539/2001/EK rendelet módosításához szükséges jogalkotási javaslatot[11].

Ebben az összefüggésben érdemes a rendelkezésre álló statisztikai adatokat is áttekinteni. Az érvényes tartózkodási engedélyekről rendelkezésre álló adatok alapján 2012 végén hozzávetőlegesen 230 000 moldovai állampolgár tartózkodott legálisan az Unióban[12]. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a moldovai állampolgárok Unióba történő illegális bevándorlásának kockázata az utóbbi években csökkent: míg 2008-ban 6 830 illegális moldovai bevándorlót fogtak el, az elfogások száma évről évre csökken, így a 2012-t jellemző 3 070 eset 55%-os csökkenést jelent. Ehhez hasonlóan ugyanezen időszakban a menedékjog iránti kérelmek száma is felére csökkent (–48%): a moldovai állampolgárok által benyújtott menedékjog iránti kérelmek száma 2008-ban 837, míg 2012-ben 435 volt. A tényleges visszatérések aránya a kiadott kiutasítási határozatok számához viszonyítva javuló tendenciát mutat, 2012-re 73%-ot ért el a négy előző évet jellemző körülbelül 50%-kal szemben. Végezetül, a rövid tartózkodásra jogosító schengeni vízumkérelmek száma az utóbbi három évben csekély mértékben változott (50 000 és 55 000 között mozog), míg a vízumkérelmek visszautasítási aránya erőteljes csökkenést mutat: 2010 és 2012 között 11,4%-ról 6,5%-ra esett vissza. Ezek az adatok összességükben megerősítik, hogy a moldovai állampolgárok jelentette bevándorlási kockázat jelentősen csökkent. Az uniós vízumszabályozás módosításai révén az 539/2001/EK rendeletbe új, vízummentességet felfüggesztő mechanizmust foglalnak, ami hozzájárul a vízumliberalizációs folyamat integritásának megőrzéséhez, továbbá legvégső esetben biztosítja, hogy a vízummentes utazás ne vezessen szabálytalanságokhoz vagy visszaélésekhez.

A Bizottság a meglévő partnerségi és együttműködési struktúrák és párbeszédek – és ha szükséges, eseti nyomon követési mechanizmusok – keretében továbbra is aktívan nyomon követi a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv négy témakörében megállapított valamennyi követelmény Moldovai Köztársaság általi folyamatos végrehajtását.

Hasonlóan a nyugat-balkáni országok vízummentes rendszerre történő áttéréséhez, a Moldovai Köztársaság esetében sem indokolja semmi, hogy a vízummentesség végrehajtásának feltétele legyen egy vízummentességi megállapodás EU-val történő megkötése, mivel a Moldovai Köztársaság már valamennyi uniós polgár számára vízummentességet biztosított, továbbá amennyiben a vízummentes rendszerrel való visszaélésekre kerülne sor, a felfüggesztési mechanizmus hatékony megoldásként szolgálna.

4.           A konzultációba bevont főbb szervezetek/szakértők

A tagállamokkal konzultáltak.

5.           Hatásvizsgálat

Nem szükséges.

6.           Jogalap

Az EUMSZ tekintetében e javaslat az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően a közös vízumpolitika továbbfejlesztését jelenti.

7.           Az arányosság és a szubszidiaritás elve

Az 539/2001/EK rendelet felsorolja azokat a harmadik országokat, amelyek állampolgárai a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek (negatív lista), illetve amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól (pozitív lista).

Az e listák módosításáról, valamint az egyes országoknak a negatív listáról a pozitív listára vagy fordítva történő áthelyezéséről hozott döntés az Európai Unió hatáskörébe tartozik az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően.

8.           A jogi aktus típusának megválasztása

Az 539/2001/EK rendeletet rendelettel kell módosítani.

9.           Költségvetési hatások

A javasolt módosítás nincs hatással az uniós költségvetésre.

2013/0415 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)       A harmadik országokról készített, az 539/2001/EK rendelet[13] I. és II. mellékletében szereplő listák összetételének összhangban kell lennie és maradnia a rendeletben felsorolt kritériumokkal. Azon harmadik országot, amely esetében e kritériumok terén megváltozott a helyzet, át kell sorolni az egyik mellékletből a másikba.

(2)       A keleti partnerséggel foglalkozó 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatnak, valamint a vízumliberalizációról szóló cselekvési terv Moldovai Köztársaság általi teljesítésének megfelelően a Bizottság megítélése szerint a Moldovai Köztársaság teljesítette a vízumliberalizációról szóló cselekvési tervben megállapított valamennyi követelményt.

(3)       Mivel teljesítette az összes követelményt, a Moldovai Köztársaságot indokolt áthelyezni az 539/2001/EK rendelet II. mellékletébe. E vízummentesség a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szabványaival összhangban a Moldovai Köztársaság által kiállított biometrikus útlevéllel rendelkező személyekre alkalmazandó.

(4)       Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás[14] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat[15] 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(5)       Svájc tekintetében a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat[16] 1. cikkének B. és C. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat 3. cikkével[17].

(6)       Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat[18] 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2011/350/EU tanácsi határozat[19] 3. cikkével.

(7)       E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek az Egyesült Királyság – figyelemmel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatra[20] – nem részese, ezért az Egyesült Királyság nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és ezért az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazandó.

(8)       E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyeknek Írország – figyelemmel az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozatra[21] – nem részese, ezért Írország nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és ezért az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazandó.

(9)       Ciprus tekintetében ez a rendelet a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal a schengeni térséghez való csatlakozását megelőzően egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(10)     Bulgária és Románia tekintetében ez a rendelet a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(11)     Horvátország tekintetében ez a rendelet a 2011-es csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 539/2001/EK rendelet a következőképpen módosul:

1. az I. melléklet 1. részében a Moldovára vonatkozó hivatkozást el kell hagyni

2. a II. melléklet 1. része az alábbi hivatkozással egészül ki:

„ Moldovai Köztársaság*

______________

* A vízummentesség a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szabványaival összhangban kiállított biometrikus útlevéllel rendelkező személyekre korlátozódik.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

Az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

[1]               HL L 339., 2010.12.22., 6. o.

[2]               HL L 81., 2001.3.21., 1. o.

[3]               COM (2012) 650 final

[4]               COM (2012) 649 final

[5]               SEC(2011) 1075 final

[6]               SWD (2012) 12 final

[7]               COM (2012) 348 final

[8]               COM(2012) 443 final

[9]               COM (2013) 459 final

[10]             A dokumentumot még nem tették közzé, a hivatkozás a későbbiekben illesztendő be.

[11]             (*) Az ötödik eredményjelentés szövege jelenleg szolgálatközi konzultáció tárgyát képezi; a következtetések megfogalmazásának módosítása esetén a szöveget annak megfelelően kell kiigazítani.

[12]             Az ebben a részben szereplő adatok az Egyesült Királyság, Írország és Horvátország kivételével valamennyi uniós országra vonatkoznak, emellett magukban foglalják Svájc, Norvégia, Izland és Liechtenstein adatait is. Valamennyi adat az Eurostattól származik, kivéve a Belügyi Főigazgatóság által gyűjtött, vízumkérelmekre és azok visszautasítására vonatkozó adatokat.

[13]             A Tanács 2001. március 15-i 539/2001/EK rendelete a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról (HL L 81., 2001.3.21., 1. o.).

[14]             HL L 176.,1999.7.10., 36. o.

[15]             HL L 176.,1999.7.10., 31. o.

[16]             HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

[17]             HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

[18]             HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

[19]             HL L 160., 2011.6.18., 19. o.

[20]             HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

[21]             HL L 64., 2002.3.7., 20. o.