—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék harmadik tanácsa által a T-290/16. sz., Fruits de Ponent kontra Bizottság ügyben 2018. december 13-án hozott ítéletet; (1)

—

elsődlegesen az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése alapján, és amennyiben megállapítja, hogy az ügy állása megengedi: i. határozzon az elsőfokú kérelemről, és adjon helyt a felperes kereseti kérelmeinek; valamint ii. a Bizottságot kötelezze a két eljárásban felmerült költségek viselésére; vagy

—

másodlagosan, amennyiben megállapítja, hogy az ügy állása nem engedi meg, hogy azt a Bíróság döntse el: i. az ügyet határozathozatalra utalja vissza a Törvényszékhez; és ii. a költségekről egyelőre ne határozzon.

1.

Először is a felperes azt állítja, hogy a megtámadott ítélet megsérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (2) (EUMSZ) 39. cikkét, mivel: i. a kellően súlyos jogsértés fennállásának értékelésekor nem releváns kritériumokat alkalmaz; ii. elutasítja azt, hogy amikor a Bizottság a KAP keretében súlyos piaci zavarokat kezel, a céljai között szerepelnie kell a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonala biztosításának (EUMSZ 39. cikk (1) bekezdésének b) pontja); iii. elutasítja, hogy a Bizottságnak a jogszabályokban előírttól eltérő adatokat kelljen beszereznie; valamint iv. azt állítja, hogy a Bizottságnak nem kell beszereznie a mezőgazdasági termelők által kapott árra vonatkozó információkat.

2.

Másodszor a felperes úgy véli, hogy a megtámadott ítélet: i. elferdíti a tényeket azzal, hogy a benyújtott bizonyítékokat formailag nyilvánvalóan hibásnak értékeli; ii. megsérti a bizonyítási teherre vonatkozó elveket azzal, hogy bizonyítottnak nyilvánít bizonyos tényeket, noha a benyújtott bizonyítékokkal ellentételesnek bizonyultak; iii. megsérti a venire contra factum propium non valet elvet, mivel elfogadja a Bizottság azon állításait, amelyek ellentmondanak az ezen intézmény által az átláthatóság elve keretében az állampolgároknak adott válaszoknak.

3.

Harmadszor a felperes azt állítja, hogy a megtámadott ítélet megsérti az EUMSZ 296. cikket és a Charta 47. cikkét, mivel: i. figyelmen kívül hagyja a felperes arra vonatkozó érveit, hogy a Bizottságnak a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítására szolgáló információt kellett volna beszereznie; valamint ii. figyelmen kívül hagyja és eltorzítja a felperes azon állításait, hogy a Bizottságnak követnie kell a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítására célt, megakadályozva így azt, hogy az érveire bíróság előtt kapjon választ.

4.

Negyedszer a felperes szerint a jelen ügyben sérült az EUMSZ 39. cikk és az 1308/2013 rendelet (3) 219. cikke, mivel válság esetén a rendkívüli válságmechanizmus alkalmazása kizárólag a Bizottság, nem pedig a kérelmezők vagy a termelői társulások hatásköre.