8.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 39/12

—

a keresetet elutasító és a felperest érintő részében teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék (negyedik tanács) T-373/10., T-374/10., T-382/10. és T-402/10. sz. egyesített ügyekben 2013. szeptember 16-án hozott ítéletét;

—

másodlagosan a megtámadott ítélet szerinti változatában a felperest érintő részében részben semmisítse meg az alperes 2010. június 23-i C(2010) 4185 végleges határozatának 1. cikkét;

—

másodlagosan megfelelően csökkentse az alperes 2010. június 23-i megtámadott határozatának 2. cikkében a felperessel szemben kiszabott bírságot;

—

harmadlagosan a jogvitát utalja vissza újbóli határozathozatalra a Törvényszék elé;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első jogalappal a felperes azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az Ausztriában elkövetett állítólagos jogsértés értékelésekor tévesen alkalmazta a jogot. A Törvényszék olyan megállapításokra és indokokra alapozza ítéletét, amelyek korábban nem képezték a megtámadott bizottsági határozat vagy kifogásközlés tárgyát. Ezenkívül figyelmen kívül hagyta vagy tévesen mutatta be a felperes releváns előadásait.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék ténylegesen és jogilag össze nem függő magatartásokat minősített jogilag állítólag egységes, összetett és folyamatos jogsértésnek („single complex and continuous infragment”), amire a felperes szerint jogilag már az együttesen értékelt magatartások egymást kiegészítő jellegének hiánya miatt sem kerülhetett volna sor. Az egységes, összetett és folyamatos jogsértés jogi fogalma jelen ügyben való alkalmazásának módja sérti a tisztességes eljárás elvét.

3.

A harmadik jogalappal a felperes a Törvényszék jogilag hibás felületes felülvizsgálatát (úgynevezett„light review”) kifogásolja, mivel a Törvényszék nem gyakorolta megfelelően felülvizsgálati jogkörét, és ezáltal nem garantálta a közösségi jog szerinti jogvédelmet.

4.

Végül a negyedik jogalap azon alapul, hogy a helybenhagyott bírság mindenképpen aránytalan. Figyelemmel ugyanis arra, hogy a Törvényszék az ítéletben egyes terhelő ténymegállapításokat már megsemmisített, és további terhelő ténymegállapításokat is meg kell semmisíteni a jogilag hibás indokolás miatt, a jogszabályban előírt maximális, a cégcsoport forgalmának 10 %-át kitevő szankció kiszabásának a Törvényszék általi helybenhagyása nem lehet arányos, és így nem fogadható el. Ha a jogsértés indokolására felhozott ténymegállapítások nagyrészt nem állnak helyt, az okozati összefüggés és a bizonyítás egyértelmű hiányosságaira, valamint a hiányzó betudhatósági összefüggésekre tekintettel nem állhat fenn olyan egységes, összetett és folyamatos jogsértés, amelyre 6 országban, 3 termékcsoportot érintően 10 éven keresztül került volna sor, hanem legfeljebb eseti helyi jogsértésekről lehet szó, amelyek messze nem indokolják a jelen ügyben kiszabott mértékű szankciót. A jelen ügyben vizsgált tényállás nagyon messze áll egy súlyos vagy éppen nagyon súlyos esettől, amit a Törvényszék az értelmezendő értékelési kritériumokat súlyos mértékben figyelmen kívül hagyva elmulasztott figyelembe venni.