1.1

A víz létfontosságú az emberi élet, a természet és a gazdaság számára. Folyamatosan megújul, ugyanakkor véges, és nem állítható elő vagy nem helyettesíthető más erőforrásokkal.

1.2

Az utóbbi évtizedekben sikerült elérni, hogy kevesebb szennyező anyag kerüljön az európai vizekbe, és ez a vízminőség javulását eredményezte. Ugyanakkor bizonyos információkból az derül ki, hogy Európa felszíni vizeinek még mindig több mint a fele nem megfelelő ökológiai állapotban van, illetve nem megfelelő ökológiai potenciállal rendelkezik, és további intézkedésekre lesz szükség a víz-keretirányelv céljainak eléréséhez.

1.3

A terv figyelembe veszi, hogy az Unió különböző területein lévő vízi környezetek nagymértékben különböznek egymástól, ezért a szubszidiaritás és az arányosság elvét szem előtt tartva nem javasol „egyenmegoldásokat”, azaz minden helyzetre egységesen alkalmazandó megközelítést.

1.4

Az EGSZB nagyra értékeli a vízkészlet-megőrzési terv előkészítési szakaszában végzett munka kiterjedtségét és minőségét. A dokumentum a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tapasztalatainak részletekbe menő értékelésén, valamint szakértői tanulmányokból származó információkon alapul.

1.5

Megfelelően alkalmazták a környezetvédelmi jogszabályok mind a négy alapelvét, hogy a számos problémát egyszerre tudják kezelni, továbbá elősegítsék a biztonságos ivóvízhez és alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz jutás humanitárius elvének globális érvényesülését.

1.6

Az EGSZB nagyra értékeli azt a koncepciót, mely szerint a vízgyűjtő területek képezik az EU vízügyi politikájának építőelemeit. Ez elősegíti a tagállamok közötti együttműködést a kulcsproblémák leghatékonyabb módon történő megoldása érdekében.

1.7

Bár az EGSZB úgy véli, hogy a terv és az összes háttérdokumentum kivételesen magas színvonalú, még nagyobb figyelmet kell fordítani a tervezett intézkedések végrehajtására.

1.8

A meglévő szabályozási intézkedések végrehajtásakor (1. terület) figyelmet kellene fordítani a diffúz szennyezési források csökkentésére. A végrehajtást az egyes vízgyűjtő területek sajátosságainak megfelelően kellene ösztönözni.

1.9

A „szennyező fizet” elv alkalmazása megfelelő méréseket és ellenőrzéseket tesz szükségessé, hogy megteremthető legyen a szilárd alap a további intézkedések számára. Ugyanakkor az ilyen követelményeket a helyszínnel és a megoldandó probléma súlyával arányban kellene meghatározni.

1.10

A terv helyesen követeli meg a vízzel való elszámolás javítását a tagállamoktól és az Európai Környezetvédelmi Ügynökségtől. Ezek az elszámolások lehetővé teszik a vízgyűjtő területek kezelői számára annak kiszámítását, hogy mennyi víz használható fel és mennyit kell tartalékolni az ökoszisztéma-funkciók (ökológiai vízhozam) fenntartására.

1.11

Az illegális vízkivétel komoly probléma néhány vízhiánnyal küzdő régióban. A Copernicus program (korábban GMES) adatainak tesztelésére irányuló tanulmányok lehetővé tennék a tagállamok számára az illegális vízkivételek azonosítását.

1.12

Az EGSZB kiemeli, hogy ki kell használni azt a kivételes lehetőséget, hogy a Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság éppen most állítja össze a következő hét évre szóló menetrendet, és a vízügyi menetrendet össze kell hangolni a KAP-pal. Nem szabad ezt a lehetőséget elszalasztani.

1.13

Az árvízvédelmi intézkedések (nagyon aktuális téma most Közép-Európában) összehangolt finanszírozást igényelnek a strukturális és kohéziós alapokból is. Ráadásul néhány tervezett (a korábbi árvizekre reagáló) intézkedést még nem hajtottak végre különböző adminisztratív akadályok miatt.

1.14

Az EGSZB már korábban is pozitívan értékelte a vízügy, a mezőgazdasági termelékenység és a fenntarthatóság terén szervezett innovációs partnerségeket. Ki kell emelni, hogy ezek alulról felfelé szerveződő kezdeményezések.

1.15

A nem az édesvizekre vonatkozó politikai fellépések szintén szerepet kaphatnak a vízszennyezés hatékonyabb megelőzésében. Például a növényvédő szerek fenntartható használatáról, az ipari kibocsátásokról, a gyógyszeripari termékekről szóló jogszabályokat és a REACH-rendeletet össze kell hangolni a víz-keretirányelvvel.

1.16

A létező keret hiányosságainak pótlása helyesen helyezi a középpontba a vízhasználat hatékonyságának javítását, valamint a víz újrafelhasználásával kapcsolatos lehetőségek növelését. A kívánt és várt eredmények elérése érdekében mindenekelőtt meg kell határozni a víz biztonságos újrafelhasználásának a kritériumait.

1.17

Az EGSZB végezetül említést tesz a föld- és erdőgazdálkodásnak a vízügyi kérdésekhez szorosan kapcsolódó fontos aspektusairól.

1.18

Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a tervben kitűzött célok teljesítése akadályokba fog ütközni. A tervben meghatározott folyamat összes részes felének tisztában kellene lennie ezekkel a kockázatokkal, és saját felelősségük szintjén mindent meg kellene tenniük a lehető legtöbb ilyen akadály eltávolítására. A civil társadalmat szorosan be kellene vonni ebbe a fáradságos folyamatba, egyfelől megfelelő tájékoztatással, másfelől lehetőséget biztosítva arra, hogy részt vegyenek a politikai döntéshozatalban és megfelelően reagáljanak a vízzel kapcsolatos kihívásokra.

2.1

A víz létfontosságú az emberi élet, a természet és a gazdaság számára. Folyamatosan megújul, ugyanakkor véges, és nem állítható elő vagy nem helyettesíthető más erőforrásokkal. Az édesvizek a Föld vízkészletének mindössze körülbelül 2 %-át teszik ki, az egymással versengő igények pedig 2030-ra 40 %-os globális vízellátási hiányt eredményezhetnek.

2.2

A csomagban ismertetett dokumentumok két fontos jelentésből és az igényelt főbb fellépések tervéből állnak:

2.3

Ezenkívül számos tanulmány is rendelkezésre áll, amely bemutatja a vízügyi problémák összetett jellegét. Ahogyan az az előterjesztett dokumentumokból kiderül, a legfontosabb kérdésekkel a vízkészletek megőrzésére irányuló terv foglalkozik.

2.4

Az egyértelműség és a végrehajtásban nyújtandó támogatás érdekében 26 iránymutató dokumentum került kidolgozásra a víz-keretirányelv közös végrehajtási stratégiájának keretében a keretirányelv végrehajtásának különféle vonatkozásairól, az érintettek széles körét bevonó nyitott és részvételen alapuló folyamat során.

2.5

A nyilvános konzultáció arra a következtetésre jutott, hogy a közös végrehajtási stratégia részben vagy egészében áttekintette a megfelelő kérdéseket, és hogy a nyújtott iránymutatás hasznosnak bizonyult az uniós vízügyi politika gyakorlati végrehajtása szempontjából. Ugyanakkor egyes kérdéseknél (pl. költség-haszon elemzés, célok meghatározása) maradt még tisztáznivaló, és az iránymutatások hasznosabbak lettek volna, ha a végrehajtási ütemterv korábbi szakaszában készültek volna.

2.6

Elképzelhető egyúttal, hogy a vízügyi célkitűzések holisztikus, ökoszisztéma-alapú megközelítésének köszönhető előrelépés még mindig nem elegendő. A jövőben szükség lehet a „megfelelő állapot” meghatározásának felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az kellően nagyratörő legyen a további romlás megelőzéséhez. Megjegyzendő még, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások védelmének jelentőségét most sokkal jobban figyelembe veszik.

2.7

Az állapotfelmérési tanulmány azonosította a kezelendő főbb problémákat, amelyek a következők:

2.8

Az utóbbi évtizedekben sikerült elérni, hogy kevesebb szennyező anyag kerüljön az európai vizekbe, és ez a vízminőség javulását eredményezte. Ugyanakkor az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervben közölt adatok azt mutatják, hogy Európa felszíni vizeinek több mint fele nem megfelelő ökológiai állapotban van, illetve nem megfelelő ökológiai potenciállal rendelkezik, és további intézkedésekre lesz szükség a víz-keretirányelv céljainak eléréséhez. A legtöbb felszíni vizet érintő tényező a diffúz forrásokból származó, tápanyagbeli gazdagodáshoz vezető szennyezés és az élőhelyeket módosító hidromorfológiai elváltozások.

2.9

A terv figyelembe veszi, hogy a vízi környezetek nagymértékben különböznek egymástól EU-szerte, ezért a szubszidiaritás elvét szem előtt tartva nem javasol „egyenmegoldást”. Olyan kulcsfontosságú témákat emel ki, mint például a földhasználat javítása, a vízszennyezés kezelése, a vízgazdálkodás hatékonyságának és ellenálló képességének növelése, valamint a vízkészletek kezelésében részt vevők irányítási szerepének javítása.

2.10

Számos konkrét intézkedést/programot/fellépést mutat be a terv a leglényegesebb problémák különböző szintű kezelésére, az alábbi három munkarészbe foglalva:

A fellépéseket már megkezdték, és a tervek szerint azokat – a 2021-re kivitelezendő hosszú távú fellépések/programok kivételével – 2016-ra be is fejezik.

3.1

Az EGSZB nagyra értékeli a vízkészlet-megőrzési terv előkészítési szakaszában végzett munka kiterjedtségét és minőségét. A dokumentum a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tapasztalatainak részletekbe menő értékelésén, valamint szakértői tanulmányokból származó információkon alapul. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a vízzel kapcsolatos jogok mindig is fontos részét alkották az európai országok jogi struktúrájának, hosszú időn át összegyűjtött tapasztalattal szolgálva e tárgyban.

3.2

Annak érdekében, hogy a számos problémát egyszerre tudják kezelni, továbbá elősegítsék a biztonságos ivóvízhez és alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzájutás elvének globális érvényesülését, megfelelően alkalmazásra kerül a környezetvédelmi jogszabályok mind a négy alapelve.

3.3

A terv nemcsak hogy formálisan elismeri a vízzel összefüggő természetes körülmények nagy változatosságát szerte az EU-ban, hanem gyakorlati fellépéseket is javasol az egyes régiók/vízgyűjtő területek legfőbb konkrét problémáira fókuszálva. Az EGSZB nagyra értékeli azt a koncepciót, mely szerint a vízgyűjtő területek képezik az EU vízügyi politikájának építőelemeit. Ez elősegíti a tagállamok közötti együttműködést a kulcsproblémák leghatékonyabb módon történő megoldása érdekében.

3.4

Az EGSZB elismeri továbbá az állapotfelmérésről szóló dokumentumot, amely az egyik első a maga nemében, és hasznos értékelést ad magáról a vízügyi politikáról, valamint annak a kapcsolódó szakpolitikai területekre vonatkozó teljes joganyagban elfoglalt helyéről.

3.5

Bár az EGSZB úgy véli, hogy a terv és az összes háttérdokumentum kivételesen magas színvonalú, még nagyobb figyelmet kell fordítani a tervezett intézkedések végrehajtására. A végrehajtás – mint általában – most is nehéz lesz. Fontos tehát, hogy a prioritások között is kiemelt helyet kapjon. A terv végső sikeréhez minden lehetséges politikai erőfeszítést, ösztönző eszközt, valamint rendszer-/projektmenedzsment-módszert fel kell használni.

4.1

A meglévő szabályozási intézkedések végrehajtásakor (1. terület) figyelmet kellene fordítani a diffúz szennyezési forrásoknak a nitrátokkal kapcsolatos cselekvési program megerősítése révén való csökkentésére. A lemaradás okait alaposan ki kell elemezni, a szükséges fejlesztéseket pedig az egyes vízgyűjtő területek sajátosságainak megfelelően kellene ösztönözni.

4.2

A „szennyező fizet” elv ebben az esetben is érvényes, ugyanakkor egy ilyen kötelezettséget jól meg kell határozni, és a vízkörforgással kapcsolatos realisztikus feltételezésekre/értékelésekre kell alapozni. A szennyezőt kötelezni kell arra, hogy fizessen azért a bizonyított, tényleges szennyezésért, amelyért felelős.

4.3

Az ipari pontszerű szennyezések további csökkentésére tett erőfeszítések az ipari kibocsátásokról szóló irányelv végrehajtásán alapulnak. Az arányosság elvét a „szennyező fizet” elvvel együtt kell alkalmazni, amely pontszerű források esetében jól azonosított.

4.4

A „szennyező fizet” elv alkalmazása megfelelő méréseket (mennyiségek) és esetleges ellenőrzéseket (szennyező anyagok) tesz szükségessé, hogy megteremthető legyen a szilárd alap a további intézkedések számára. Az ilyen követelményeket a helyszínnel és a megoldandó problémák súlyával arányban kellene meghatározni.

4.5

Sajnos Európa számos részén nem áll még rendelkezésre teljes kép a vízkészletekről. A terv helyesen követeli meg a vízzel való elszámolás fejlesztését a tagállamoktól az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tevékenységén alapulva. Ezek az elszámolások lehetővé teszik a vízgyűjtő területek kezelői számára annak kiszámítását, hogy mennyi víz használható fel és mennyit kell tartalékolni az ökoszisztéma-funkciók (ökológiai vízhozam) fenntartására. Az EGSZB azt ajánlja, hogy erre az intézkedésre mielőbb kerüljön sor.

4.6

Európa számos részében az öntözés céljából való túlzott mértékű vízkivétel lehetetlenné teszi a jó vízminőség elérését. Az illegális vízkivétel komoly probléma néhány vízhiánnyal küzdő régióban. A Copernicus/GMES program adatainak tesztelésére irányuló tanulmányok lehetővé tennék a tagállamok számára az illegális vízkivételek azonosítását, az ilyen feladatok pedig növelnék az egész EU számára fontos GMES projekt indokoltságát.

4.7

Az EGSZB szerint fontos egy közös költségfedezeti rendszer kidolgozása, amelynek köszönhetően EU-szerte összehasonlíthatóak lehetnek az eredmények, és biztosítaná, hogy valamennyi vízfelhasználó megfelelő ösztönzést kapjon a víz hatékony felhasználására.

4.8

Az EGSZB emlékeztet a vízügyi problémákkal küzdő területeken alkalmazott kezdeményezések és megközelítések számos, az EGSZB e tárgyban tartott meghallgatásán ismertetett példájára. Emellett a „more crop per drop” kezdeményezés keretében is megjelentek tanulmányok a hatékony vízfelhasználásról. E munkák eredményeit fel lehetne használni a mezőgazdaság igényei és a rendelkezésre álló vízkészletek közötti szakadék áthidalására a vízügyi problémákkal küzdő régiókban. Az ilyen érzékeny kérdések kezelése során az arányosság elvét kell alkalmazni.

4.9

A második területen – a vízpolitikai célkitűzések beépítése más uniós politikákba – szintén számos, a tervezet cselekvési tervében felsorolt intézkedés szükséges.

4.10

Az EGSZB kiemeli, hogy ki kell használni azt a kivételes lehetőséget, hogy a Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság éppen most állítja össze a következő hét évre szóló menetrendet, és a vízügyi menetrendet össze kell hangolni a KAP-pal. Ezt az esélyt nem szabad kihagyni a következő területeken:

4.11

Az árvízvédelmi intézkedések (nagyon aktuális téma most Közép-Európában) összehangolt finanszírozást is igényelnek, esetleg a strukturális alapokból. Ráadásul néhány tervezett (a korábbi árvizekre reagáló) intézkedést még nem hajtottak végre különböző adminisztratív akadályok miatt. Az ilyen vészhelyzetek esetében megfelelő, vészhelyzetekre vonatkozó adminisztratív eljárásokat is kellene alkalmazni.

4.12

Az EGSZB méltányolja a vízügy, a mezőgazdasági termelékenység és a fenntarthatóság terén szervezett innovációs partnerségeket. Hangsúlyozni kell, hogy ezeket a kezdeményezéseket alulról felfelé irányuló módon dolgozták ki a tagállamokban, az Európai Bizottság koordinációs szerepe mellett. Ilyen szereplők bevonása révén az adott tevékenységi területeken nagyobb az esély a sikerre.

4.13

A nem az édesvizekre vonatkozó politikai fellépések szintén szerepet kaphatnak a vízszennyezés megelőzésében. Például a növényvédő szerek fenntartható használatáról, az ipari kibocsátásokról, a gyógyszeripari termékekről szóló jogszabályokat és a REACH-rendeletet össze kell hangolni a tervezetben szereplő intézkedésekkel.

4.14

A 3. terület a létező keret hiányosságait pótolva helyesen helyezi a középpontba a vízhasználat hatékonyságának javítását, valamint a víz újrafelhasználásával kapcsolatos lehetőségek növelését. A kívánt és várt eredmények elérése érdekében mindenekelőtt meg kell határozni a víz biztonságos újrafelhasználásának a kritériumait. A víz természetes módon újrafelhasználható ugyanabban vagy egy hasonló létesítményben, de az egyik felhasználótól/létesítménytől visszanyert víz másik felhasználó/létesítmény általi hasznosításához a szükséges mennyiség és minőség megfelelő kiegyensúlyozására van szükség.

4.15

A vízkörforgások bezárása például, még egyetlen műveleten belül is, szinte lehetetlen, mivel ezekben a körforgásokban egyre növekszik a szervetlen sók mennyisége. Biztonságos egyensúlyt kell tehát biztosítani ahhoz, hogy a folyamatok zavartalanul működjenek.

4.16

Az EGSZB végezetül említést tesz a föld- és erdőgazdálkodásnak a vízügyi kérdésekhez szorosan kapcsolódó fontos aspektusairól. A különböző politikák néha egymásnak ellentmondó követelményei miatt az erdészeti erőforrásokra igen nagy teher nehezedik a nem termelő funkciójuk – mint elsődleges természetes édesvíz-tároló, szénelnyelő, biodiverzitás-megőrző stb. szerepük – ellátását illetően. Az életciklus-elemzésnek valamennyi aspektust meg kell mutatnia, és kiegyensúlyozott, az erdők EU-ban betöltött szerepéhez igazított intézkedéseket kell megneveznie.

4.17

A vízzel kapcsolatos kérdéseket nem lehet a talajtól elkülönítve szemlélni. Az EGSZB kéri, hogy kapjon megfelelő figyelmet a talaj is, bár elismeri, hogy a talajjal kapcsolatos menetrendre a szubszidiaritás elve vonatkozik. A közös jellegzetességeket részletesebben a tervezettel kapcsolatos további munkák keretében kell megvizsgálni.

4.18

Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a tervben kitűzött célok teljesítése akadályokba fog ütközni a következő területeken:

A tervben meghatározott folyamat összes részes felének tisztában kellene lennie ezekkel a kockázatokkal, és saját felelősségük szintjén mindent meg kellene tenniük a lehető legtöbb ilyen akadály eltávolítására. A civil társadalmat szorosan be kellene vonni ebbe a fáradságos folyamatba, egyfelől megfelelő tájékoztatással, másfelől lehetőséget biztosítva arra, hogy részt vegyenek a politikai döntéshozatalban és megfelelően reagáljanak a vízzel kapcsolatos kihívásokra.

Mellette

:

112

Ellene

:

129

Tartózkodott

:

12