12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/15

1.1

Az Európai gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) alapvetőnek tartja a vámügyi kockázatkezelésnek és az ellátási lánc biztonságának közös megközelítését annak érdekében, hogy valamennyi érintett hatóság egységesen és diszkriminációmentesen alkalmazza az európai jogszabályokat a vámunió teljes területén, amely az EUMSZ 3. cikke alapján az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

1.2

Az EGSZB meggyőződéssel támogatja azokat az európai bizottsági javaslatokat, melyek a kockázatok és az árumozgások uniós határokon át megvalósuló kezelésének nagyobb hatékonyságát és működőképességét hivatottak biztosítani a kockázatok uniós kezelésére szabott informatikai rendszereket felmutató közös stratégia révén.

1.3

Az EGSZB komoly aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az 1957-es Római Szerződéssel elindított vámunión belül, – mely 1968-ban a szabad személy- és áruforgalom egységes kereskedelmi térségét biztosítani hivatott közös politikaként valósult meg, ahol valamennyi kereskedelmi szereplő számára az EU teljes területén diszkriminációmentes bánásmód mellett egyablakos vámügyintézés zajlik – továbbra is olyan eltérő megközelítési módok és alkalmazási gyakorlatok állnak fenn, amelyek megakadályozzák a vámügyi kockázatok hatékony és eredményes kezelését, és ezáltal lassítják az EU-n belüli szabad áruforgalmat és árucserét.

1.4

Az EGSZB szerint alapvető a vámügyi kapacitások javítása az EU területének bármely pontján ahhoz, hogy biztosítani lehessen a kockázatkezelés magas szintjét a vámunió egészében a definíciók, az osztályozások, az adatgyűjtés és az uniós adatbank felé történő adattovábbítás egységes végrehajtása szempontjából. Mindennek egységes minőségellenőrzési rendszerrel ellenőrzött egyértelmű közös kritériumok alapján kell történnie a szabálysértőkre kirovandó büntetésekkel együtt.

1.5

Az EGSZB közös műszaki jogszabályi szabványok kifejlesztését javasolja a kockázatkezelés egységes működtetése érdekében az Unió valamennyi külső határa mentén. Ezt olyan magas szintű szakmai képzésre irányuló közösségi erőfeszítésnek kell kísérnie, amely a sokféle nemzeti valóságból eredő kötelezettségekkel is számol.

1.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az európai piacfelügyeleti rendszeren belül működő különböző adatbankok közötti teljes interoperabilitást. Ezt közös stratégia révén kell megoldani a technológiai fejlesztésre szolgáló uniós programok hathatós támogatása mellett, melynek biztosítania kell a különböző hatóságok között különböző szinteken valós időben létrejövő adatcserét az egészségügyi, környezetvédelmi és szociális dömping lehetséges kockázatai ellen való küzdelem erősítése érdekében is.

1.7

Az EGSZB a szakképzett emberi erőforrások fejlesztésére és a kezelési kapacitások fokozására irányuló uniós fellépések megerősítését kéri többek között az ellenőrzési feladatok megoszlásában tapasztalható egyenlőtlenségek kiegyensúlyozását célzó fellépések révén, valamint egy olyan közös vámügyi beavatkozási szerv létrehozása által, amely válsághelyzet esetén gyors beavatkozást tesz lehetővé.

1.8

AZ EGSZB szerint elengedhetetlen a vámügyi hatóságok, a szállítók és az engedélyezett gazdálkodók közötti partnerség megerősítése, ez utóbbiak jogállását és előnyeit pedig javítani kell. Így biztosítható a kockázatkezelés során történő optimális együttműködés az egylépcsős adattovábbítás révén, elkerülve a fölösleges adminisztratív átfedéseket.

1.9

Az EGSZB olyan megújított kormányzási rendszer bevezetését kéri, amely magába foglalja az összes nemzeti és uniós hatóságot, az európai ügynökségeket, a riasztó- és információs rendszereket a vámügyi szervek, valamint a belső piacon működő egyéb hatóságok közötti strukturáltabb és rendszeresebb együttműködés érdekében.

1.10

Az EGSZB azt kéri, hogy a piacfelügyeleti rendszerre vonatkozó többéves tervben meghatározott fellépési csomag koherens és koordinált módon kerüljön megvalósításra annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az ellenőrzések megkettőzése, az alkalmazott kritériumok sokfélesége és ugyanazon adatok egymást követő többszöri kikérése. Emellett ki kell küszöbölni a különböző piacellenőrzési és piacfelügyeleti hatóságok közötti eltérő megközelítésmódokat, valamint az interoperabilitásbeli hiányosságokat is.

2.1

Az EUMSZ 3. cikkének értelmében a vámunió az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

2.2

Az EGSZB már 2004-ben rámutatott annak szükségességére, hogy „új irányt adjunk a vámügyi szolgálatokra vonatkozó szakpolitikák olyan stratégiai megközelítésének, mely a legfőbb hangsúlyt joggal helyezi a bővítést követő új külső uniós határokra vonatkozó közös vámpolitika alkalmazásából eredő kihívásokra. Emellett azt is megállapítja, hogy –különösen az Egyesült Államokban bekövetkezett eseményeket követően – az uniós polgárok védelmét szolgáló biztonsági eljárások vonatkozásában fellépő aggodalmak miatt megváltozott az általános helyzet.” (1)

2.3

Látva azokat a vámuniót sújtó komoly működési problémákat, melyek az uniós jogszabályok eltérő alkalmazásából erednek, és az elégtelen hatékonyság, a pazarlás, valamint a szükségletek és a rendelkezésre álló források közötti hiányos koordináció miatt a rendszer összesített hatékonyságát veszélyeztetik, az EGSZB hangsúlyozta, hogy „olyan egységes, naprakész, átlátható, hatékony és egyszerűsített eljárásokon alapuló vámpolitika alkalmazása mellett száll síkra, amely képes hozzájárulni az EU globális szintű gazdasági versenyképességéhez” (2).

2.4

A vámunió az EU kereskedelempolitikai intézkedéseinek nagy részét támogató operatív szerv, mely a tagállamok kormányain keresztül az EU kereskedelmi áruforgalmához kötődő számos nemzetközi megállapodást hoz létre, valamint jelentős horizontális folyamatokat fejleszt ki a következő területeken: adatkezelés, a kereskedők kezelése és kockázatkezelés, ideértve az áruk nemzetközi kereskedelméhez kapcsolódó számtalan különböző típusú és szintű kockázat azonosítását, értékelését, elemzését és mérséklését” (3).

2.5

Az integrált kockázatkezelési megközelítésnek a belépési és kilépési pontoknál történő bevezetése a következő célkitűzések teljesítésére irányulna:

3.1

Amint azt az Európai Bizottságnak a vámunió helyzetéről szóló 2012. év végi közleménye leírja, „a vámhatóság az egyetlen olyan hatóság, amely teljes körű rálátással és ellenőrzési felelősséggel rendelkezik az EU külső határain áthaladó összes áruval kapcsolatban, amelyek az EU vámterületén belül szabadon mozoghatnak, miután az EU valamely vámhatósága szabad forgalomba bocsátotta azokat” (4).

3.2

Mivel egyedüli hatóságként lépnek fel, az Unió vámhatóságai rendelkeznek az EU nemzetközi cserekereskedelmének felügyeletével kapcsolatos elsődleges felelősséggel, valamint hozzájárulnak a belső piac külső vetületeinek, a közös kereskedelmi politikának, valamint a kereskedelemre és a teljes ellátási láncra vonatkozó szakpolitikáknak a megvalósításához.

3.3

Az EGSZB hangsúlyozta, hogy „egy jól működő vámunió az európai integrációs folyamat elengedhetetlen feltétele ahhoz, hogy az áruk szabad mozgásának hatékony, biztonságos és átlátható biztosítása, a fogyasztók és a környezet maximális védelme, valamint a csalás és a hamisítás elleni hatékony küzdelem az egész Unió területén egységesen megvalósulhasson” (5), valamint egységes, korszerű, átlátható, hatékony és egyszerűsített eljárásokon alapuló egységes vámpolitikát javasolt.

3.4

Bár közös jogszabályokon és szakpolitikán alapul, a vámunió operatív működése összetett, hiszen továbbra is az EU 27 különálló kormányzata hajtja végre különböző szintű emberi, műszaki és pénzügyi tényezők mozgósításával, mind a vámkezelési és ellenőrzési eljárások tekintetében, mind pedig az adatkezelést, a kereskedők kezelését, illetve a nemzetközi cserekereskedelemre és az ellátólánc biztonságára vonatkozó különböző kockázati szintek kezelését illetően.

3.5

Az EGSZB rámutat arra, hogy a vonatkozó kereskedelmi áruforgalom nagyságának figyelembevétele érdekében elkerülendő az, hogy a tagállamokra a vámügyi szabályozás tekintetében kényszerzubbonyt húzzanak. Ebben az vonatkozásban az EGSZB megállapítja, hogy a tagállamok egyre több eszközt vezettek be a kereskedelem megkönnyítése érdekében: ilyen a vámügyi adminisztráció dematerializálása, az eljárások egyszerűsítése és az engedélyezett gazdálkodói státusz.

3.6

Mindenfajta harmonizációnak a bevett „gyakorlatokon” és nem az európai átlagszinten kell alapulnia.

3.7

Ha ésszerűsíteni kívánjuk a költségeket, eredményorientálttá akarjuk tenni a munkát a pénzügyi bevételek szempontjából is, valamint konkrét előrelépést szeretnénk, akkor az EGSZB szerint az ellenőrzéseket nem annyira az egyszeri fellépéseken alapuló módszertanhoz kell igazítani, hanem kockázatelemzésen alapuló rendszerszerű módszertanra (systems-based approach)van szükség.

4.1

Miközben folyamatosan növekszik az kereskedelmi forgalom, fokozódó ütemben pedig egyre összetettebb új modellek jelennek, a vámunió operatív működése egyre növekvő nyomásnak van kitéve az ellátandó feladatköröknek és az érintett felek elvárásainak gyors növekedésével párhuzamosan. Az operatív funkcióknak a számítógépesített vámkezelési környezetben történő korszerűsítése a következőket feltételezi:

4.2

A kockázatelemzés, kockázatellenőrzés és kockázatkezelés hatékony közös stratégiáinak elérése céljából kulturális váltásra van szükség valamennyi érintett szervnél: olyan stratégiai célkitűzések és közös módszertanok irányába kell elmozdulni, amelyek a más ügynökségekkel és nemzetközi partnerekkel közös kockázatkezelés keretében valósulnak meg, különösen a biztonság, az egészség, és a környezetvédelem terén.

4.3

A hatékony kockázatkezelés érdekében különösen nagy szükség van a vámügyi hatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti szorosabb együttműködésre nemzeti és uniós szinten egyaránt. Enélkül ugyanis komoly akadályok merülnének fel a közös kockázati kritériumok és a sajátos kockázati profilok meghatározása előtt.

4.4

A kockázatkezelés be- és kilépési pontoknál történő közös megközelítésének a bevezetése során figyelembe kell venni azt, hogy jelenleg több, mint 60 jogszabály (6) ruház át felelősségi köröket a vámhatóságokra, miközben a felügyeleti hatóságokra egymástól kölcsönösen függő folyamatok lánca hárul át, melyek az áruminták vizsgálatától, a laboratóriumi teszteken keresztül az eredmények értelmezéséig, valamint a korrekciós és büntető fellépésekig terjednek, melyek a piacon előforduló áruk biztonságának javítására irányulnak, ahogyan azt az első (7) és második (8) egységes piaci intézkedéscsomag előírja.

4.5

A kockázatértékelési módszertanokat – többek között az igazgatási együttműködés csoportjain (ADCO) keresztül – a különböző szintű vámhatóságok és piacfelügyeleti hatóságok rendszerszintű közös platformján kellene elhelyezni, valamint a különböző területeken működő adatbankokban felgyülemlett tapasztalatokkal kellene kiegészíteni.

4.6

A vámhatóságoknak és a piacfelügyeleti hatóságoknak egyesíteniük kellene erőforrásaikat és szakértelmüket, hogy "a kkv-k érdekeit szem előtt tartó módszerek alkalmazását" (9) az irányvonalak mindkét hatóság részéről történő megvalósítása révén biztosítsák. Ehhez a koordináció, az együttműködés, valamint az információcsere és a közös tevékenységek fokozására van szükség a magas kockázattal járó szállítmányok célzott kezelése érdekében.

5.1

A vámhatóságok és a kereskedők, illetve a szállítmányozók közötti partnerség alapvetően fontos ahhoz, hogy az ellátási lánc integritását a polgárok, a vállalatok és a közigazgatás érdekében biztosíthassuk.

5.2

Egy ilyen partnerségnek szilárd bizalmi mechanizmusokon kell alapulnia a következő elemekkel együtt:

5.3

A beható ellenőrzések korlátozását már a Vámigazgatások Világszervezetének a vámügyi ellenőrzések egyszerűsítéséről szóló (felülvizsgált) Kiotói Egyezményében (10), illetve a Kereskedelmi Világszervezetnek a kereskedelem megkönnyítésére vonatkozó tárgyalásai (11) során is előrevetítik annak ellenére, hogy – különösen a 2001. szeptember 11-i eseményeket követően – nagy a kísértés a rendszeres ellenőrzések felerősítésére.

5.4

Ki kell küszöbölni az információáramlás töredezettségét, valamint a kockázatkezelési kapacitás tagállamonkénti eltéréseit ahhoz, hogy az elektronikus kockázatkezelés és -elemzés szintje egységessé váljon: ennek alapját továbbra is a kockázatkezelés és az ellátásbiztonság közös európai kultúrájának a kialakítása adja.

6.1

Az Európai Unió többéves kutatás-fejlesztési keretprogramjai – különösen a hetedik keretprogram, csakúgy mint a közigazgatások interoperabilitását elősegítő IDABC (12) és ISA (13) programok – megalapozták a különböző közös kockázatkezelési projektek kifejlesztését, mindezt pedig olyan új eszközökkel, amelyek révén elkerülhetőek az infrastruktúrákat és az alkalmazásokat jellemző és tagállamonként eltérő nemzeti folyamatok és informatikai domainek.

6.2

Lényeges, hogy a kockázatkezelésre és az ellátási lánc biztonságára irányuló innovációs és kutatás-fejlesztési erőfeszítéseket uniós szinten koordinálják a technológiák gyors terjesztése és kereskedelmi forgalmazása érdekében. A technológiák ipari méretű elterjedésének különösen a „proof-of-concept” elnevezésű demonstrációs projektek és a kísérleti gyártósorok az elengedhetetlen feltételei. Ezeket a kezdeményezéseket a köz- és magánszféra partnerségei finanszírozhatják a strukturális alapokon keresztül vagy a Horizont 2020 program keretében, illetve egyéb uniós programokon keresztül.

7.1

Az EGSZB-nek a közelmúltban is lehetősége nyílt rámutatni arra, hogy„a határokat átlépő áruk minőségének fokozottabb ellenőrzéséhez a vámigazgatási szervek, a piacfelügyeleti hatóságok, az Európai Bizottság szolgálatai és az európai ügynökségek szorosabb együttműködésére van szükség” (14), hangsúlyozva a megfelelő információnyújtás és a kapcsolódó képzés szükségességét.

7.2

Az Európai Bizottság szerint „uniós szinten a tagállamok kapacitásainak és erőforrásainak jobb összevonására van szükség ahhoz, hogy a külső határ minden pontján eredményesebben teljesítsük az uniós kockázatkezelési célkitűzéseket.”, többek között „egy elektronikus kockázati motor valós idejű alkalmazásával”, megerősítve az uniós szintű kapacitásokat.

7.3

Az EGSZB szerint a kockázatkezelési együttműködés és koordináció a bizottsági javaslat egyik sarkalatos pontja nem csupán a tagállamok hatóságaira vonatkozó rendszerszintű koordinálás szintjén, hanem magának az Uniónak a szintjén is a különböző főigazgatóságok és egyéb operatív ügynökségek között.

8.1

Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság kezdeményezését, mely a hatékony és eredményes kockázatkezelés és árumozgatás biztosítását célozza az uniós határoknál egy többszintű közös stratégia révén. Ennek célja a kockázat fajtájának és szintjének meghatározása és a lehetséges válaszok skálájának feltérképezése a különböző szervek közötti koordináció európai keretében, egységes megközelítés és közösen elfogadott, előre meghatározott kritériumok alapján.

8.2

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az elektronikus vámkezelési folyamat központosítására van szükség amihez az Európai Bizottságot az uniós kockázatkezelésre szabott informatikai rendszerekkel kell ellátni interoperábilis adatbankok hálózata alapján, valamint olyan szabványosított munkamódszerek szisztematikus használatával, melyek szavatolják az egészségügyi, a környezetvédelmi és a szociális dömping elleni védelmet a dolgozók, a fogyasztók és a vállalatok számára.

8.3

Az EGSZB szerint alapvetően fontos a vámkezelési kapacitások megerősítése ahhoz, hogy az európai terület bármely pontján azonos kockázatkezelési szintet lehessen biztosítani egyértelműen felállított közös kritériumok alapján, melyek ellenőrzése egy egységes minőségbiztosítási rendszer alapján történik, a nyomon követése pedig a csalások elleni szankciókat is lehetővé teszi.

8.4

Az EGSZB szerint ez a kérdés a többéves piacfelügyeleti terv keretében kell, hogy helyet kapjon, amely húsz, 2015-ig megvalósítandó konkrét intézkedést  (15) határoz meg a következő területeken:

8.5

Az EGSZB szerint a vámügyi ellenőrzések és a piacfelügyelet kezelését nem lehet egymástól különválasztva megközelíteni, és a különböző érdekelt hatóságoknak közösen kell keresniük egy európai szintű közös megközelítésre vonatkozó meghatározást a hálózati adatelemzés, adatgyűjtés és adatfeldolgozás eszközeinek teljes interoperabilitása mellett.

8.6

Az EGSZB támogatja a tagállamok kockázatkezelési kapacitásainak megerősítésére szolgáló rendszer kialakítását az egyenlő minőségi szabványok biztosítása érdekében. Ezt egy uniós felülvizsgálati, ellenőrzési és nyomonkövetési mechanizmus bevezetésével, valamint a magas szintű szakképzésre irányuló közösségi erőfeszítéssel lehet elérni, amire főként ott van szükség, ahol a kötelezettségek és a költségek a legmagasabbak, így a schengeni térség határainál.

8.7

Az EGSZB ezzel kapcsolatban a szakképzett emberi erőforrások fejlesztésére és a kezelési kapacitások fokozására irányuló uniós fellépések megerősítését kéri többek között egy olyan közös vámügyi beavatkozási szerv létrehozása révén, amely válsághelyzet esetén gyors intézkedést tesz lehetővé.

8.8

A koherens és világos közös normáknak az egységes piac teljes területén egyenlő biztonsági szinten való szavatolása céljából az EGSZB határozottan kéri a vámügyi szervek, a piacfelügyeleti hatóságok, a bizottsági szolgálatok és az európai ügynökségek közötti szorosabb együttműködést és információcserét annak érdekében, hogy javuljon a határokon átlépő áru minőségellenőrzése.

8.9

Az EGSZB magáénak vallja a Tanács következtetéseit az elért előrelépésekkel kapcsolatban a vámuniónak a következő területeket érintő fejlesztésére irányuló stratégia vonatkozásában (16): a vámunió irányításának javulása, a vámunió arra vonatkozó képessége, hogy felmérje saját hatását és előmozdítsa a jogszabályok egységes alkalmazását, javítsa az ügynökségek közötti együttműködést, valamint főként „átfogóbb megközelítést alakítson ki a nemzetközi ellátási láncra vonatkozóan”, elősegítve a kereskedelmi forgalmat, hogy „az engedélyezett gazdasági szereplők valós és érzékelhető előnyökre tegyenek szert”.