I. Jogi háttér

II. A pert megelőző eljárás és a Bíróság előtti eljárás

III. A keresetről

A. Az első, a különleges természetmegőrzési területek kijelölésének hiányára alapított kifogásról

1. A felek érvei

2. A Bíróság álláspontja

B. A második, a természetmegőrzési célkitűzések meghatározásának hiányára alapított kifogásról

1. A felek érvei

2. A Bíróság álláspontja

C. A harmadik, a szükséges természetmegőrzési intézkedések megállapítására vonatkozó kötelezettség megsértésére alapított kifogásról

1. A felek érvei

a) Olyan területek, amelyek a Bizottság szerint nem képezik semmilyen természetmegőrzési intézkedés tárgyát vagy részleges természetmegőrzési intézkedések tárgyát képezik

b) Olyan természetmegőrzési intézkedések tárgyát képező területek, amelyek a Bizottság szerint nem a természetmegőrzési célkitűzéseken alapulnak

c) Olyan tartós és rendszeres gyakorlat, amely olyan természetmegőrzési intézkedéseket állapít meg, amelyek nem kellően pontosak, és amelyek nem teszik lehetővé valamennyi jelentős sürgető helyzet és fenyegetés kezelését

2. A Bíróság álláspontja

a) Előzetes észrevételek

b) Olyan területek, amelyek nem képezik semmilyen természetmegőrzési intézkedés tárgyát vagy részleges természetmegőrzési intézkedések tárgyát képezik

c) Olyan természetmegőrzési intézkedések tárgyát képező területek, amelyek nem a természetmegőrzési célkitűzéseken alapulnak

d) Olyan természetmegőrzési intézkedések megállapításában álló, tartós és rendszeres gyakorlat, amelyek nem kellően pontosak, és amelyek nem teszik lehetővé valamennyi jelentős sürgető helyzet és fenyegetés kezelését

A költségekről

1

Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Írország:

nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből és 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2

Az élőhelyvédelmi irányelv harmadik és nyolcadik preambulumbekezdése kimondja:

„mivel ezen irányelv fő célja, a biológiai sokféleség fenntartásának előmozdítása a gazdasági, társadalmi, kulturális és regionális igények figyelembevételével hozzájárul a fenntartható fejlődés közös céljának megvalósításához; mivel a biológiai sokféleség fenntartása egyes esetekben megkívánja bizonyos emberi tevékenységek fenntartását és ösztönzését is;

[…]

mivel az egyes kijelölt területeken végre kell hajtani a kitűzött természetvédelmi célok eléréséhez szükséges intézkedéseket”.

3

Ezen irányelv 1. cikkének l) pontja a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

4

Az említett irányelv 2. cikkének (2) bekezdése szerint:

„Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű [helyesen: jelentőségű] természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása, illetve helyreállítása.”

5

Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózatát Natura 2000 néven hozzák létre. Az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusokat magában foglaló, továbbá a II. mellékletben felsorolt fajok élőhelyéül szolgáló természeti területekből álló hálózat célja, hogy biztosítsa az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyeinek kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön belül.

A Natura 2000 hálózat a tagállamok által a 79/409/EGK irányelvnek megfelelően minősített különleges természetvédelmi területeket [helyesen: különleges védelmi területeket] is magában foglalja.

(2)   Valamennyi tagállam azon hányad arányában járul hozzá a Natura 2000 létrehozásához, amelyet az (1) bekezdésben említett természetes élőhelytípusok és az ott felsorolt fajok élőhelyei képviselnek a területükön belül. Ennek érdekében a tagállamok a 4. cikkel összhangban különleges természetvédelmi területté [helyesen: különleges természetmegőrzési területekké] nyilvánítanak bizonyos természeti területeket az (1) bekezdésben foglalt célok figyelembevételével.”

6

Az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények és a vonatkozó tudományos ismeretek alapján minden egyes tagállam benyújtja a megfelelő természeti területek javasolt jegyzékét, amelyben feltüntetik, hogy az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt őshonos fajok közül melyek fordulnak elő az egyes természeti területeken. E területek nagy területen elterjedt állatfajok esetében a faj természetes elterjedési területén belül olyan területi egységnek felelnek meg, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához. Nagy területen elterjedt, vízben élő fajok esetében csak olyan egyértelműen körülhatárolt területi egység javasolható, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához. A 11. cikkben említett felügyeleti tevékenység eredményeinek ismeretében a tagállamok adott esetben javasolják a jegyzék kiigazítását.

Az irányelvről szóló értesítést követő három éven belül a jegyzéket megküldik a Bizottságnak az egyes természeti területekre vonatkozó tájékoztatással együtt. E tájékoztatás tartalmazza a természeti terület térképét, nevét, földrajzi elhelyezkedését, kiterjedését, továbbá a III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények alkalmazásából eredő adatokat, a Bizottság által a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban lévő formátumban.

(2)   A III. mellékletben (2. szakasz) meghatározott követelmények alapján, továbbá az 1. cikk c) pontjának iii. alpontjában említett kilenc bioföldrajzi régió, valamint a 2. cikk (1) bekezdésében említett terület egészének keretén belül a Bizottság – a tagállamokkal egyetértésben – az általuk készített jegyzékek felhasználásával összeállítja a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékének tervezetét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként.

Azon tagállamok, amelyek területének több mint 5%‑át egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípus és veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgáló természeti terület teszi ki, a Bizottsággal egyetértésben kérelmezhetik a III. mellékletben (2. szakasz) felsorolt követelmények rugalmasabb kezelését a területükön található, közösségi jelentőségű természeti területek kiválasztása során.

A Bizottság a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban hagyja jóvá a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként.

(3)   A (2) bekezdésben említett jegyzéket az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított hat éven belül kell elkészíteni.

(4)   Egy közösségi jelentőségű természeti terület (2) bekezdésben megállapított eljárással összhangban történő jóváhagyása után az érintett tagállam a lehető leghamarabb – de legkésőbb hat éven belül – különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területté nyilvánítja az érintett területet, és meghatározza annak különös fontosságát annak alapján, hogy az egyes természeti területek mennyire fontos szerepet töltenek be az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok kedvező védettségi állapotának biztosításával történő fenntartása, illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából, figyelembe véve továbbá, hogy milyen mértékben fenyegeti a károsodás vagy a pusztulás veszélye az egyes természeti területeket.

(5)   Amint egy természeti terület felvételre kerül a (2) bekezdés harmadik albekezdésében említett jegyzékbe, a 6. cikk (2), (3) és (4) bekezdését kell rá alkalmazni.”

7

Ezen irányelv 6. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok megállapítják a különleges természetvédelmi területek [helyesen: különleges természetmegőrzési területek] védelméhez szükséges intézkedéseket, megfelelő esetben beleértve a kifejezetten az egyes természeti területekre kidolgozott vagy más fejlesztési tervek részét képező intézkedési terveket, továbbá olyan törvényi [helyesen: jogszabályi], közigazgatási vagy szerződéses aktusokat [helyesen: intézkedéseket] is, amelyek az adott természeti területen megtalálható, I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek.

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi területeken [helyesen: különleges természetmegőrzési területeken] található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására [helyesen: a természetes élőhelytípusok és fajok élőhelyei károsodásának, valamint olyan fajok megzavarásának megakadályozására], amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.

(3)   Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével [helyesen: megőrzésével] kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program [helyesen: projekt] hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program [helyesen: projekt] részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében [helyesen: rendelkezéseire is figyelemmel] az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot [helyesen: projektet], ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.

(4)   Amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely elsődlegesen fontos, társadalmi vagy gazdasági jellegű közösségi érdekre figyelemmel [helyesen: valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okra, köztük társadalmi vagy gazdasági jellegű okokra is figyelemmel] – alternatív megoldás hiányában – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot [helyesen: projektet], a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében.[…]

[…]”

8

Az atlanti bioföldrajzi régiót illetően a Bizottság a 2004/813 határozattal elfogadta a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékét, amelyek közül 413 Írország területén helyezkedik el. Az e területek különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítására az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében előírt hatéves határidő 2010. december 7‑én lejárt. E jegyzéket a 2008/23 határozat és a 2009/96 határozat frissítette, amelyek Írországot illetően két természeti területet egybe vontak össze, és azokat 11 területtel egészítették ki, és így az e tagállam területén található területek teljes száma 423‑ra nőtt.

9

2013. április 23‑i levelében a Bizottság tájékoztatást kért Írországtól az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése és 6. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek való megfelelés érdekében hozott intézkedésekről, és különösen a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek különleges természetmegőrzési területekké nyilvánításának állásáról, valamint a természetmegőrzési célkitűzések és intézkedések előkészítésének állásáról.

10

Írország 2013. szeptember 11‑i válaszára tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e tagállam nem teljesítette a fent említett rendelkezésekből eredő kötelezettségeit, és 2015. február 27‑én felszólító levelet küldött neki.

11

A Bizottság, miután megvizsgálta az Írország által a 2015. május 5‑i levélben adott választ, valamint az e tagállam által benyújtott, az aktuális helyzetről szóló jelentéseket, 2016. április 29‑én az EUMSZ 258. cikk első bekezdése alapján indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben azt rótta fel e tagállamnak, hogy nem teljesítette az alábbi kötelezettségeket:

12

2016. június 27‑i válaszában Írország az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeket illetően kiemelte a közösségi jelentőségű természeti területek különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítására irányuló eljárás összetettségét. E tagállam így 2017‑re irányozta elő a különleges természetmegőrzési területek kijelölésének kiegészítését. Úgy vélte azonban, hogy a szóban forgó területeket az ír jog már „különleges természetmegőrzési területekké nyilvánításra jelölt területekként” (a továbbiakban: jelölt területek) védelemben részesíti.

13

2018. november 9‑i levelében, amelyet Írország ugyanezen a napon kapott kézhez, a Bizottság indokolással ellátott kiegészítő véleményt küldött e tagállamnak. A Bizottság felhívta az ír hatóságokat, hogy az átvételtől számított két hónapos határidőn belül tegyenek eleget e véleménynek. A Bizottság immár úgy ítélte meg, hogy e tagállam mulasztásai a következőkre vonatkoznak:

14

2019. január 11‑i levelében Írország jelezte, hogy tervezi a fennmaradó területek különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítását, valamint e területek tekintetében legkésőbb 2020 végéig a természetmegőrzési célkitűzések meghatározását, amely területek jelölt területekként már védelemben részesülnek. Utalt továbbá a természetmegőrzési intézkedések végrehajtására vonatkozó programra.

15

Írország a 2019. április 26‑i, május 2‑i, október 11‑i és december 12‑i, valamint a 2020. január 14‑i és április 14‑i e‑mailjeiben tájékoztatta a Bizottságot a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítására vonatkozó eljárások állásáról, valamint a természetmegőrzési célkitűzések meghatározásának állásáról.

16

A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy Írország így nem tette meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megfeleljen az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből és 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek, 2021. július 16‑án benyújtotta a jelen keresetet.

17

A Bíróság elnöke 2021. december 6‑i határozatával megengedte a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozását Írország kérelmeinek támogatása végett.

18

Keresetének alátámasztására a Bizottság három kifogásra hivatkozik, amelyek közül az első kettő az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének megsértésén, a harmadik pedig ugyanezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul. Először is azt állítja, hogy a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek közül 217–et nem nyilvánítottak különleges természetmegőrzési területté, másodszor, hogy a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek közül 140 tekintetében nem határoztak meg természetmegőrzési célkitűzéseket, harmadszor pedig, hogy a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek egyike vonatkozásában sem határoztak meg megfelelő természetmegőrzési intézkedéseket.

19

Írország a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elutasítását kéri. A kérelmeinek támogatása végett beavatkozó Németországi Szövetségi Köztársaság azonban csak a harmadik kifogással kapcsolatban foglal állást.

20

Első kifogásával a Bizottság azt rója fel Írországnak, hogy megsértette az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy elmulasztotta a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek közül 217 terület különleges természetmegőrzési területté nyilvánítását a lehető leghamarabb, de legkésőbb a 2004/813 és a 2009/96 határozat elfogadásától számított hat éven belül.

21

Ezen intézmény úgy véli, hogy a Bíróságnak a 2013/17 irányelvvel módosított, a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL 2010. L 20., 7. o.; a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) előírt különleges védelmi területekre vonatkozó ítélkezési gyakorlata (2003. február 27‑iBizottság kontra Belgium ítélet, C‑415/01, EU:C:2003:118, 22. és 23. pont; 2010. október 14‑iBizottság kontra Ausztria ítélet, C‑535/07, ECLI:EU:C:2010:602, 64. pont) alkalmazható a jelen ügyre, figyelembe véve az élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelv által követett természetmegőrzési célkitűzéseket. Ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazásával e területek körülhatárolásának és a védett fajoknak tehát a vitathatatlan kötelező erő érdekében közzététel tárgyát kell képezniük, hogy így teljesüljön a jogbiztonság követelménye.

22

Amint az a különleges természetmegőrzési területek kijelöléséről szóló, 2012. május 14‑i bizottsági feljegyzésből kitűnik, azon terület, fajok és élőhelytípusok nevét és elhelyezkedését, amelyek számára a különleges természetmegőrzési területet kijelölték, egyértelműen fel kell tüntetni, csakúgy, mint az említett terület határait, a kijelölés célját, valamint az ilyen területre alkalmazandó védelmi rendelkezéseket.

23

Írország tájékoztatta a Bizottságot, hogy e kijelölésre másodlagos jogszabályok útján kerül sor. Anélkül, hogy ellenezte volna e kijelölési módszert, hangsúlyozza, hogy az a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek közül csak 206‑ot érintett az indokolással ellátott kiegészítő véleményben meghatározott határidő lejártakor, amely időponttól a kötelezettségszegést értékelni kell. Írország ugyanis elismerte, hogy csupán 212 területet jelölt ki, köztük hat terület, a Hempton’s Turbot Bank SAC, a Porcupine Bank Canyon SAC, a South‑East Rockall Bank, a Codling Fault Zone SAC, a Blackwater Bank SAC és a West Connacht Coast SAC, nem képezi a szóban forgó 423 közösségi jelentőségű természeti terület részét. A keresetlevél benyújtásának időpontjában még 154 terület várt kijelölésre.

24

A területeknek a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékébe való felvételükkori védelemben részesítése nem kérdőjelezi meg az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerinti, különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítására vonatkozó kötelezettséget.

25

Ellenkérelmében Írország emlékeztet arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke által követett általános cél az, hogy a tagállamokkal szemben egy sor kötelezettséget állapítson meg azzal a céllal, hogy biztosítsa az európai uniós jelentőségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi állapotának fenntartását, illetve annak helyreállítását ezen irányelv általánosabb céljának megvalósítása érdekében, amely a magas szintű környezetvédelem biztosítása (2018. április 17‑iBizottság kontra Lengyelország [Białowieża‑erdő] ítélet, C‑441/17, EU:C:2018:255, 106. pont; 2018. november 7‑iHolohan és társai ítélet, C‑461/17, EU:C:2018:883, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

E tagállam először is azt állítja, hogy a Bizottság által említett és a jelen ítélet 22. pontjában felidézett intézkedéseket a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek összessége tekintetében az ír jog által valamennyi „európai természeti terület” számára biztosított védelem révén hozták meg, amely fogalom magában foglalja a jelölt területeket és a közösségi jelentőségű természeti területeket is. A környezetvédelem magas szintjének elérésére és a Natura 2000 hálózat létrehozásához való hozzájárulásra irányuló célkitűzés tehát a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek összessége tekintetében teljesült.

27

A jelölt terület tehát ugyanolyan védelemben részesül, mint a különleges természetmegőrzési területek.

28

Szemléltetésképpen, a European Communities (Birds and Natural Habitats) Regulations 2011 (az Európai Közösségek keretében elfogadott 2011. évi [madár‑ és természetes élőhelyvédelmi] rendelet; a továbbiakban: átültető rendelet) negyedik és ötödik része bizonyos kötelezettségeket ró a lakásügyi, helyi önkormányzati és örökségvédelmi miniszterre (a továbbiakban: hatáskörrel rendelkező miniszter) azon tevékenységek, tervek vagy projektek vonatkozásában, amelyek hatással lehetnek az európai természeti területekre. Ezek azonos módon védik tehát a területeket, függetlenül attól, hogy formálisan különleges természetmegőrzési területekké nyilvánították őket, vagy sem.

29

E tekintetben az átültető rendelet 28. cikke arra kötelezi a határkörrel rendelkező minisztert, hogy amennyiben úgy ítéli meg, hogy valamely tevékenység jelentős hatással lehet valamely európai természeti területre, főszabály szerint tiltsa meg e tevékenységet. Az említett rendelet e célból tartalmazza az engedélyköteles tevékenységek listáját. A hatóságoknak továbbá figyelembe kell venniük az engedélyköteles tevékenységek listáját, amikor bármely jogszabályi rendszer alapján megvizsgálják az engedély iránti kérelmet, vagy amikor saját terveik vagy projektjeik elfogadását javasolják.

30

Egyébiránt e rendelet ötödik része olyan eljárást ír elő, amellyel a hatóság adott esetben elvégzi azon terv vagy projekt megfelelő vizsgálatát, amely vonatkozásában e hatóság engedély iránti kérelmet kapott, vagy amelyet meg kíván kezdeni.

31

Az említett rendelet 11. cikke alapján valamely terület közösségi jelentőségű természeti területté nyilvánítására jelölt területként való azonosításának a hatáskörrel rendelkező miniszter kabinetjében az interneten hozzáférhetőnek kell lennie, és arról tájékoztatni kell a meghatározott szervezeteket, a földtulajdonosokat és a teljes lakosságot. Az ily módon hozzáférhető információ többek között tartalmaz egy térképet, amely meghatározza a terület határait, megnevezését, elhelyezkedését és kiterjedését, valamint a terület közösségi jelentőségű természeti területté nyilvánítására jelölt területként való azonosításának indokát.

32

Másodsorban Írország – a fentiek sérelme nélkül – hangsúlyozza a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek formálisan különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítására irányuló eljárás összetettségét, amely a leggyakrabban az érintett tulajdonosok tájékoztatására és annak lehetővé tételére vonatkozó kötelezettséget foglal magában, hogy kifogást emelhessenek e kijelölés ellen, ami elengedhetetlen a jogi védelmük biztosításához. Így az érintett területek formális kijelölése 18516 tulajdonossal folytatott párbeszéd és az e tulajdonosok által benyújtott 674 jogorvoslat elbírálásának szükségességét vonta maga után.

33

Ezenkívül a még ki nem jelölt területeken 20 terület dagadólápnak minősül, amelyek kijelölési eljárásának vége a Bizottsággal az ilyen dagadólápok hálózatának átfogó kezelésére vonatkozó megoldás tárgyában való megállapodástól függ, amely az említett intézménnyel folytatott részletes párbeszéd tárgyát képezi.

34

Válaszában a Bizottság vitatja, hogy e 20 dagadóláp kijelölésének folyamata az arról folytatott megbeszélések kimenetelétől függne, hogy azokat hogyan kell kezelni, és rámutat, hogy ami az ír jog szerinti formális kijelölési eljárás esetleges összetettségét, például a földtulajdonosok jogorvoslatai elbírálásának szükségességét illeti, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire (2019. november 12‑iBizottság kontra Írország [Derrybrieni szélerőműpark] ítélet), C‑261/18, EU:C:2019:955, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Ezen intézmény úgy véli, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének kontextusából az következik, hogy kötelezettség áll fenn arra vonatkozóan, hogy az e cikkben előírt eljárást valamely terület különleges természetmegőrzési területté nyilvánításával kell befejezni. Az Írország által előterjesztett ezzel ellentétes értelmezés megfosztaná hatékony érvényesülésétől az említett cikk (4) bekezdését.

36

A területeknek a különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítását megelőző védelmére vonatkozó kötelezettséget egyébiránt az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (5) bekezdése is előírja.

37

Egyébiránt az ír jog értelmében a jelölt területeknek nyújtott védelem alacsonyabb, mint a különleges természetmegőrzési területek számára biztosítandó védelem, amely területekre kizárólag az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti, természetmegőrzési intézkedések megállapítására vonatkozó kötelezettség vonatkozik.

38

E védelem ezenkívül nem felel meg az egyértelműség és a jogbiztonság követelményének. A jelölt területek listája ugyanis az érintett személyek által megfogalmazott kifogások függvényében változhat.

39

Viszonválaszában Írország hangsúlyozza, hogy a jelen ítélet 22. pontjában említett bizottsági feljegyzésből kitűnik, hogy a különleges természetmegőrzési területek kijelölésére irányuló eljárás a tagállamok belső jogának hatálya alá tartozik. Mérlegelési mozgásterének megfelelően Írország úgy döntött, hogy kijelöli a különleges természetmegőrzési területeket, európai természeti területként biztosítva számukra az összes szükséges védelmet.

40

E tagállam szerint a területek határainak a formális kijelölés előtti esetleges változására vonatkozó állítás nincs alátámasztva. Egyébiránt a különleges természetmegőrzési területek kijelölése nem teszi véglegessé a határaikat, mivel azok tudományos hiba esetén a kijelölésüket követően módosíthatók.

41

Az Írország által előadott értelmezés nem fosztja meg hatékony érvényesülésétől az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdését. Az ír jog ugyanis eleget tesz az e bekezdésből eredő kötelezettségeknek, és így biztosítja az érintett területek védelmét azáltal, hogy előírja az elővigyázatosság elvének alkalmazását és az ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében említett vizsgálatok elvégzését.

42

Az ír szabályozás által a jelölt területek számára biztosított védelem meghaladja az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (5) bekezdéséből eredő védelmet, mivel e szabályozás előírja az érintett terület részleteinek és kiterjedésének, a támogatható érdekeknek, valamint a végrehajtásukhoz előzetes engedélyezést igénylő tevékenységek jegyzékének a közzétételét.

43

A viszonválasz benyújtásának időpontjában Írország jelzi, hogy befejezte a szóban forgó 423 közösségi jelentőségű természeti terület közül 339‑nek a formális kijelölését.

44

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a Natura 2000 hálózat létrehozásához, figyelembe véve az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt természetes élőhelytípusoknak és az említett irányelv II. mellékletében szereplő fajok élőhelyeinek a területükön belüli képviseletét, és e célból ugyanezen irányelv 4. cikkével összhangban és az irányelvben megállapított eljárás szerint különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítsanak egyes területeket.

45

A területek különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítására irányuló, az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkében előírt eljárás négy szakaszban zajlik. E 4. cikk (1) bekezdése értelmében minden egyes tagállam benyújtja a megfelelő természeti területek javasolt jegyzékét, amelyben feltüntetik, hogy a természetes élőhelytípusok, illetve az őshonos fajok közül melyek fordulnak elő az egyes természeti területeken, ezt a jegyzéket pedig megküldik a Bizottságnak (1. szakasz). Az említett 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság – a tagállamokkal egyetértésben – az általuk készített jegyzékek felhasználásával összeállítja a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékének tervezetét (2. szakasz). E jegyzéktervezet alapján a Bizottság jóváhagyja a kiválasztott területek jegyzékét (3. szakasz). Ugyanezen 4. cikk (4) bekezdése alapján egy közösségi jelentőségű természeti terület jóváhagyása után az érintett tagállam a lehető leghamarabb, de legkésőbb hat éven belül, különleges természetmegőrzési területté nyilvánítja az érintett területet, és meghatározza annak különös fontosságát annak alapján, hogy az egyes természeti területek mennyire fontos szerepet töltenek be a természetes élőhelytípusok, illetve a fajok kedvező védettségi állapotának biztosításával történő fenntartása, illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából (4. szakasz) (lásd ebben az értelemben: 2019. június 12‑iCFE ítélet, C‑43/18, EU:C:2019:483, 37. pont).

46

Írország nem vitatja azt a tényt, hogy az indokolással ellátott kiegészítő véleményben előírt határidő lejártakor a szóban forgó 217 terület mindegyikét nem nyilvánították formálisan különleges természetmegőrzési területté. Ugyanakkor arra hivatkozik, hogy a jelölt területek számára általa biztosított védelem megegyezik a különleges természetmegőrzési területek számára nyújtott védelemmel, így az élőhelyvédelmi irányelv célkitűzései teljesülnek.

47

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Portugál Köztársasággal szemben kötelezettségszegés megállapítása iránt indított kereset keretében e tagállam védekezésül felhozott jogalapként arra az érvre hivatkozott, amely szerint a hatályban lévő nemzeti természetmegőrzési intézkedéseket és programokat, amelyek jogilag kötelezőek a közigazgatásra, alkalmazni kell a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területekre is, attól kezdve, hogy közölték a Bizottsággal az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján a Portugál Köztársaság által összeállított jegyzéket (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Portugália [Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme] ítélet, C‑290/18, EU:C:2019:669, 31. pont).

48

Ezen érvre válaszul a Bíróság egyrészt kimondta, hogy valamely irányelv rendelkezéseit vitathatatlan kötelező erővel, a megkövetelt egyediség, pontosság és egyértelműség mellett kell végrehajtani annak érdekében, hogy teljesüljön a jogbiztonság követelménye (2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Portugália [Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme] ítélet, C‑290/18, EU:C:2019:669, 35. pont).

49

Másrészt a Bíróság megállapította, hogy a Portugál Köztársaság – azt állítva, hogy a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítására irányuló eljárásokat formálisan még be kell fejezni – nem vitatta, hogy az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor még nem nyilvánította e területeket különleges természetmegőrzési területekké (2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Portugália [Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme] ítélet, C‑290/18, EU:C:2019:669, 37. pont).

50

Ezt az érvelést kell alkalmazni az Írország által védekezésül felhozott azon jogalapra is, amely szerint az ír szabályozás által a közösségi jelentőségű természeti területek és a jelölt területek tekintetében biztosított védelem elegendő az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek teljesítéséhez.

51

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy az Írország által a Bizottság keresetlevelének első kifogására válaszul hivatkozott nemzeti szabályozás, amely e tagállam szerint különleges természetmegőrzési területté nyilvánítás hiányában megfelelő védelmet biztosít a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területeknek, nem tesz eleget az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében előírt azon különös kötelezettségnek, hogy a közösségi jelentőségű természeti területeket formálisan különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítsák.

52

Az ilyen kötelezettség ugyanis az élőhelyek és fajok ezen irányelvnek megfelelő védelmi rendszerének kötelező szakaszát képezi.

53

E kötelezettséget kiegészíti az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerinti, a természetmegőrzési célkitűzések meghatározására vonatkozó kötelezettség és az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti, a természetmegőrzési intézkedések megállapítására vonatkozó kötelezettség (lásd ebben az értelemben: 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑849/19, EU:C:2020:1047, 50. pont).

54

Ez utóbbi, a tagállamok számára a különleges természetmegőrzési területek védelméhez szükséges intézkedések megállapítására vonatkozó, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkében előírt kötelezettség eltér az ezen államok számára az ezen irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében előírt azon formális kötelezettségtől, hogy a közösségi jelentőségű természeti területeket a jelen ítélet 45. pontjában említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítsák.

55

Ami a formális kijelölési eljárás Írország által hangsúlyozott összetettségét illeti, amely különösen az ilyen kijelölés ellen az érintett területek tulajdonosai által előterjesztett jogorvoslatokból ered, emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire (2019. november 12‑iBizottság kontra Írország [Derrybrieni szélerőműpark] ítélet, C‑261/18, EU:C:2019:955, 89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

E körülmények között meg kell állapítani, hogy Írország – mivel elmulasztotta a szóban forgó 423 közösségi jelentőségű természeti terület közül 217 terület különleges természetmegőrzési területté nyilvánítását a lehető leghamarabb, de legkésőbb hat éven belül – nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

57

Következésképpen az első kifogásnak helyt kell adni.

58

A második kifogásával a Bizottság azt rója fel Írországnak, hogy megsértette az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek közül 140 vonatkozásában nem határozott meg részletes természetmegőrzési célkitűzéseket.

59

Ezen intézmény az élőhelyvédelmi irányelvnek a Bíróság által a 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítéletben (C‑849/19, EU:C:2020:1047, 46–52. pont) értelmezett 4. cikke (4) bekezdéséből vezeti le azt a kötelezettséget, hogy minden egyes természeti terület vonatkozásában legfeljebb hatéves határidőn belül részletes természetmegőrzési célkitűzéseket kell meghatározni.

60

Az indokolással ellátott kiegészítő véleményben meghatározott határidő lejártakor Írország a szóban forgó 423 közösségi jelentőségű természeti terület közül 140 vonatkozásában nem tett eleget e kötelezettségnek.

61

Ellenkérelmében Írország elismeri, hogy a szóban forgó 423 közösségi jelentőségű természeti terület összessége vonatkozásában nem fejezte be a konkrét természetmegőrzési célkitűzések meghatározására és közzétételére irányuló eljárást.

62

E tagállam jelzi, hogy jelentős erőfeszítéseket tett a konkrét természetmegőrzési célkitűzések meghatározása és közzététele érdekében. A Covid19‑világjárvány azonban késleltette e munka befejezését. Írország ellenkérelmének időpontjában 371 természeti terület esetében volt a természetmegőrzési célkitűzés meghatározva. E tagállam viszonválaszának időpontjában valamennyi természeti terület vonatkozásában meghatározták a természetmegőrzési célkitűzéseket.

63

Az elért eredményekre tekintettel nem került sor az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének lényeges megsértésére.

64

Az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének szövegét illetően meg kell állapítani, hogy bár e rendelkezés szövege nem említi kifejezetten a természetmegőrzési célkitűzések meghatározására vonatkozó kötelezettséget, e rendelkezés megköveteli, hogy az érintett tagállam illetékes hatóságai a különleges természetmegőrzési terület kijelölésekor annak alapján határozzák meg a prioritásokat, hogy az adott terület mennyire fontos az adott élőhelytípus kedvező védettségi állapotának fenntartása, illetve helyreállítása szempontjából. Márpedig e prioritások megállapítása azt feltételezi, hogy e természetmegőrzési célkitűzéseket már meghatározták (2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑849/19, EU:C:2020:1047, 46. pont).

65

Így, és figyelembe véve az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének kontextusát és célját is, a Bíróság megállapította, hogy bár e rendelkezésből az következik, hogy a különleges természetmegőrzési területeket és a természetvédelmi prioritásokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb hat évvel azt követően kell kijelölni, illetve meghatározni, hogy a közösségi jelentőségű természeti területet az e cikk (2) bekezdésében előírt eljárás keretében kijelölték, e határidő a természetmegőrzési célkitűzések meghatározására is vonatkozik, mivel azok szükségesek e prioritások meghatározásához, és ennélfogva e célkitűzéseket a prioritásokhoz képest hamarabb kell meghatározni (lásd ebben az értelemben: 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑849/19, EU:C:2020:1047, 47–53. pont).

66

Hozzá kell tenni, hogy csak a konkrét és pontos célkitűzések minősülhetnek az élőhelyvédelmi irányelv értelmében vett „[természetmegőrzési] célkitűzéseknek” (lásd ebben az értelemben: 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑849/19, EU:C:2020:1047, 59. pont).

67

A jelen ügyben azon természeti területek kijelölésére, amelyek jegyzéke a 2004/813 határozatban és a 2009/96 határozatban szerepel, Írország számára előírt hatéves határidő 2007. december 7‑én, illetve 2014. december 12‑én lejárt.

68

Írország elismeri, hogy az indokolással ellátott kiegészítő véleményben előírt határidő lejártakor, azaz 2019. január 9‑én a nemzeti jogrendben nem rögzítette azon 140 közösségi jelentőségű természeti területre vonatkozó konkrét természetmegőrzési célkitűzéseket, amelyek tekintetében a Bizottság a második kifogást hozza fel.

69

E körülmények között meg kell állapítani, hogy Írország – mivel a szóban forgó 423 közösségi jelentőségű természeti terület közül 140 tekintetében nem határozott meg az adott területre jellemző, részletes természetmegőrzési célkitűzéseket – nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

70

Következésképpen a második kifogásnak helyt kell adni.

71

Keresetlevelében a Bizottság azt rója fel Írországnak, hogy nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel nem állapította meg a szükséges természetmegőrzési intézkedéseket. Először is 230 terület vonatkozásában semmilyen természetmegőrzési intézkedést nem fogadtak el. Továbbá 149 másik terület vonatkozásában elfogadott természetmegőrzési intézkedések csak részlegesek. Ezenkívül a teljes körű természetmegőrzési intézkedések tárgyát képező 44 területre vonatkozó intézkedések nem érvényesek, mivel azokat a természetmegőrzési célkitűzések meghatározását megelőzően fogadták el. Végezetül a Bizottság azt kifogásolja, hogy Írország nem kellően pontos természetmegőrzési intézkedéseket megállapító általános gyakorlatot fogadott el.

72

A Bizottság úgy véli, hogy az előírt természetmegőrzési intézkedéseket az ezen irányelv 4. cikkének a különleges természetmegőrzési területek kijelölésére alkalmazandó (4) bekezdésében előírt hatéves határidőn belül kellett volna elfogadni. Előadja, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett természetmegőrzési intézkedéseket ugyanis a 2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Portugália (Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme) ítélet (C‑290/18, EU:C:2019:669, 52. pont), valamint a 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑849/19, EU:C:2020:1047, 76. pont) értelmében e különleges természetmegőrzési területeken kell meghatározni és végrehajtani, tehát az utóbbiak kijelölésének határideje alatt.

73

A Bizottság úgy véli, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy a szóban forgó tagállamnak természetmegőrzési intézkedéseket kell bevezetnie a területén található valamennyi különleges természetmegőrzési területre vonatkozóan.

74

Márpedig egyrészt Írország a szóban forgó 423 közösségi jelentőségű természeti terület közül 230 terület vonatkozásában nem közölt vele semmilyen természetmegőrzési intézkedést.

75

Másrészt a fennmaradó 193 területet illetően, amelyek természetmegőrzési intézkedések tárgyát képezik, a Bizottság a 2019. szeptember 5‑i Bizottság kontra Portugália (Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme) ítélet (C‑290/18, EU:C:2019:669, 55. pont) és a 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑849/19, EU:C:2020:1047, 86. pont) alapján előadja, hogy a természetmegőrzési intézkedéseket a szóban forgó egyes területeken található egyes fajok és élőhelytípusok alapján kell megállapítani. Márpedig Írország 149 területen csak a védett fajok és/vagy élőhelytípusok egy része tekintetében vezetett be természetmegőrzési intézkedéseket.

76

A Bizottság úgy állapította meg ezt a számot, hogy összehasonlította a területek támogatható elemeinek az Írország által a releváns adatokat tartalmazó egységes adatlapon feltüntetett számát, és ezen elemek számát, amelyek tekintetében Írország jelezte, hogy természetmegőrzési intézkedéseket vezetett be.

77

Az Írország által a Bizottság indokolással ellátott véleményére válaszul említett intézkedések nem elegendőek a részleges természetmegőrzési intézkedések tárgyát képező területek számának csökkentéséhez. Ezen intézkedések többsége ugyanis a Bizottság szerint csak a kidolgozás szakaszában, pontosabban előkészítő szakaszban van. Ezenkívül Írország nem szolgáltatott olyan információt, amely arra engedne következtetni, hogy az említett intézkedések kiegészítik az összes természetmegőrzési intézkedést, és így lefedik az érintett területek valamennyi, érdeklődésre számot tartó elemét.

78

Ellenkérelmében Írország kifejti, hogy tíz nemzeti program révén átfogó és részletes természetmegőrzési intézkedéseket hajtott végre. Az említett programok élőhelytípusok és fajok szerint készülnek, nem pedig területenként. Az említett programok végrehajtására azonban minden egyes területen külön kerül sor. E tényezők nemcsak azt bizonyítják, hogy e tagállam tiszteletben tartja az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hanem azon szándékát is, hogy az érintett fajok és élőhelyek megfelelő védelmének biztosítása révén pragmatikusan jobban megfeleljen e rendelkezés követelményeinek.

79

Konkrétabban e tagállam jelzi, hogy az ellenkérelem mellékletében szereplő 79 terület vonatkozásában teljes körű természetmegőrzési intézkedéseket fogadott el, és példaként egy 6 területből álló minta tekintetében elfogadott intézkedéseket nyújt be. Számos területen legalább részleges természetmegőrzési intézkedések vannak érvényben.

80

Írország rámutat, hogy az átültető rendelet tartalmaz természetmegőrzési intézkedéseket, mivel a tevékenységfolytatáshoz előzetes engedélyezést ír elő, és így annak elkerülésére irányul, hogy a szóban forgó terület károsodást szenvedjen. Így a szóban forgó területek mindegyike természetmegőrzési intézkedések tárgyát képezi.

81

Írország elismeri: előfordulhat, hogy az információ Bizottságnak történő továbbításának módja tekintetében mulasztás történt. Tekintettel arra, hogy nincs olyan központosított adatkezelési rendszer, amelybe bevezetik a szóban forgó területeken a beavatkozásokat és a kezelési intézkedéseket, Írország nehezen tudja bizonyítékok alapján kimerítő jelleggel nemzeti szintre kivetíteni a területek helyi szintű kezelésének eredményeit. Tervezik egy központosított adatplatform létrehozását.

82

A Bizottság előadja, hogy az Írország által említett 10 nemzeti program, és azon 79 terület jegyzéke, amelyek állítólag teljes körű természetmegőrzési intézkedések tárgyát képezik, összesen csak 137 területre vonatkozik. Írország ily módon elismeri, hogy legalább 286 terület esetében nincs természetmegőrzési intézkedés.

83

E 79 területtel, valamint az Írország által az ellenkérelméhez mellékelt dokumentumok tartalmára utalva hivatkozott 10 nemzeti program által érintett további területekkel kapcsolatban a Bizottság azt állítja, hogy e tagállam ellenkérelmében nem jelöli meg, hogy a mellékletek mely részében van szó az e 79 területre vonatkozó természetmegőrzési intézkedések állítólagos „kimerítő és teljes” jellegéről, és nem hivatkozik a 10 programra sem, amelyeket e mellékletek egyikében foglalt össze, különösen a természetmegőrzési intézkedések hiányos jellegének megcáfolása érdekében. Így a Bíróság eljárási szabályzata 124. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően az e mellékletekben szereplő információkat nem kell figyelembe venni.

84

Ezenkívül e 10 program közül négyet az indokolással ellátott kiegészítő véleményben meghatározott határidő lejártát követően fogadtak el. Az ellenkérelem mellékletéből az is kitűnik, hogy e programok némelyike csak részben fedi le a területek támogatható elemeit.

85

Viszonválaszában Írország azt állítja, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a Bizottság általi olyan értelmezése, amely szerint e cikk megköveteli annak bizonyítását, hogy a természetmegőrzési intézkedéseket valamennyi területen végrehajtották, és hogy ezek az intézkedések működőképesek, megvalósíthatatlan, és figyelmen kívül hagyja a valós kontextust. Ezt az értelmezést sem az irányelv, sem a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem támasztja alá.

86

A természetmegőrzési intézkedések jellegüknél fogva kiigazításra szorulnak, így a további vagy eltérő intézkedések azonosítása nem elegendő Írország kötelezettségszegésének bizonyításához. Elegendő, ha Írország folyamatosan felügyeli a Natura 2000 hálózat egészében végrehajtott természetmegőrzési intézkedéseket az arról való meggyőződés érdekében, hogy figyelembe veszik a különböző területekre nézve azonosított fenyegetéseket és sürgető helyzetet. Ezt az értelmezést megerősíti az élőhelyvédelmi irányelv 11. és 17. cikke, amelyek előírják a természetmegőrzési intézkedések értékelését, valamint szükség esetén végrehajtásuk kiigazítását azok hatékonyságának biztosítása érdekében.

87

Az a tény, hogy a természetmegőrzési programok nem kapcsolódnak kifejezetten a területek határaihoz, nem kérdőjelezi meg ezen intézkedések hatékonyságát. Éppen ellenkezőleg, az átfogó programok, nem pedig az egyes területekre vonatkozó egyedi intézkedések végrehajtása gyakorol általános hatást a fajok és az élőhelyek védelmére, és tükrözi a fellépéseknek a természetmegőrzési célkitűzés összetettségének kezeléséhez szükséges összehangolását.

88

Viszonválaszának mellékletében Írország benyújtja a 79 terület jegyzékében szereplő 6 további terület, és a Rhinolophus hipposideros denevér vonatkozásában kijelölt 21 terület tekintetében elfogadott természetmegőrzési intézkedéseket, valamint az ellenkérelmében szemléltetésként kiválasztott néhány területre vonatkozó további adatokat.

89

Beavatkozási beadványában a Németországi Szövetségi Köztársaság nem ért egyet azzal az értelmezéssel, amely szerint a természetmegőrzési intézkedéseknek az érintett területeken jelen lévő minden egyes fajra vagy élőhelytípusra vonatkozniuk kell.

90

A Bíróság ítélkezési gyakorlata nem olyan kötelezettségre utal, hogy minden egyes faj vagy élőhelytípus tekintetében sajátos vagy egyedi természetmegőrzési intézkedéseket kell elfogadni, hanem az egyes fajok és élőhelytípusok ökológiai követelményei alapján megállapított természetmegőrzési intézkedésekre (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Portugália [Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme] ítélet, C‑290/18, nem tették közzé, EU:C:2019:669, 55. pont).

91

A madárvédelmi irányelvre vonatkozó, de az élőhelyvédelmi irányelvre is alkalmazható 2000. december 7‑iBizottság kontra Franciaország ítéletben (C‑374/98, EU:C:2000:670, 20. pont) a Bíróság elutasította a Francia Köztársasággal szemben felhozott azon kifogást, amely szerint a különleges természetmegőrzési intézkedések elégtelenek az érintett területen jelen lévő valamennyi vadon élő madárfajra vonatkozó különös rendelkezések hiányában, azzal az indokkal, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések, amennyiben azok olyan tevékenységek tilalmát írták elő, amelyek a szóban forgó biotópok épségét veszélyeztethetik, az e szabályozás hatálya alá tartozó területeken előforduló valamennyi madárra nézve kedvezőek.

92

A kontextustól függően vagy elegendőek az általános tilalmak a területet érintő fő kockázatok vagy fenyegetések megelőzéséhez, vagy differenciált intézkedésekre van szükség. Túlzottan formalista lenne tehát szisztematikusan megkövetelni az egyes területekre vonatkozó sajátos intézkedéseket.

93

A Bizottság a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási beadványára vonatkozóan benyújtott válaszbeadványában cáfolja bármiféle formalizmus fennállását.

94

Ezen intézmény egyetért a Németországi Szövetségi Köztársasággal abban, hogy egy természetmegőrzési intézkedés több tényezőre is irányulhat, ha azok hasonló ökológiai követelményekkel rendelkeznek. Ugyanakkor a konkrét természetmegőrzési célkitűzéseken alapuló szükséges természetmegőrzési intézkedések előnyeiből a területen jelen lévő minden egyes élőhelynek és fajnak részesülnie kell. A jelen ügyben nem ez a helyzet, mivel Írország az intézkedéseket a releváns tényezőknek csak egy része tekintetében közölte.

95

Keresetlevelében a Bizottság azt rója fel Írországnak, hogy annak ellenére fogadott el természetmegőrzési intézkedéseket, hogy a szóban forgó, teljes körű természetmegőrzési intézkedések tárgyát képező 44 terület vonatkozásában a természetmegőrzési célkitűzések még nem kerültek meghatározásra.

96

Ezen intézmény szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, különösen a 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítéletből (C‑849/19, EU:C:2020:1047, 46–52. pont) ugyanis az következik, hogy a természetmegőrzési intézkedéseknek a természetmegőrzési célkitűzéseken kell alapulniuk.

97

Az említett intézmény ebből azt a jogi kötelezettséget vezeti le, hogy a természetmegőrzési intézkedéseket az egyes területekre jellemző és egyértelműen meghatározott természetmegőrzési célkitűzésekre kell alapozni, amelyek magukban foglalnak egy anyagi összetevőt (a célkitűzéseket és az intézkedéseket össze kell kapcsolni) és egy szekvenciális összetevőt (a célkitűzéseknek meg kell előzniük az intézkedéseket). Ezt a megközelítést támasztja alá az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a 6. cikkének (3) bekezdésére tekintettel történő rendszertani értelmezése is, amely előírja, hogy a valamely különleges természetmegőrzési területre valószínűleg hatást gyakorló projektek vizsgálatát a természetmegőrzési célkitűzések figyelembevételével kell elvégezni.

98

Ellenkérelmében Írország vitatja a 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítéletnek (C‑849/19, EU:C:2020:1047) a Bizottság által képviselt értelmezését, amely túlságosan szó szerinti, és nem veszi figyelembe az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szellemét és megfogalmazását. Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben semmilyen természetmegőrzési célkitűzést nem határoztak meg. Ezt az esetet meg kell különböztetni a jelen ügybeli helyzettől, amelyben a természetmegőrzési célkitűzéseket a természetmegőrzési intézkedések megállapítását követően határozták meg.

99

Válaszában a Bizottság hozzáteszi, hogy az élőhelyvédelmi irányelv tárgyára és céljára tekintettel a természetmegőrzési célkitűzéseknek meg kell előzniük a természetmegőrzési intézkedéseket. A természetmegőrzési célkitűzések határozzák ugyanis meg azokat a paramétereket, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy a természetmegőrzési intézkedések elérik‑e ezeket a célkitűzéseket. Ha a természetmegőrzési célkitűzéseket a természetmegőrzési intézkedéseket követően állapítanák meg, fennállna annak a kockázata, hogy e célkitűzések csak előzetesen meghatározott természetmegőrzési intézkedéseket tükröznek.

100

Viszonválaszában Írország hangsúlyozza, hogy a Bizottság értelmezése azzal a következménnyel jár, hogy a tagállamok által az élőhelyvédelmi irányelv alapján végrehajtott természetmegőrzési intézkedéseket teljes mértékben figyelmen kívül kellene hagyni pusztán azért, mert azok megelőzik a természetmegőrzési célkitűzések közzétételét.

101

Márpedig a szóban forgó természetmegőrzési intézkedések a fenyegetések és a sürgető helyzetek megfelelő értékelésén alapulnak.

102

Beavatkozási beadványában a Németországi Szövetségi Köztársaság szintén úgy véli, hogy a kötelezettségszegés nem következhet pusztán abból, hogy a természetmegőrzési célkitűzések megállapítása nem előzte meg a természetmegőrzési intézkedések meghatározását. A kötelezettségszegés fennállásának értékelése szempontjából a döntő tényező a természetmegőrzési intézkedések hatékonysága, függetlenül azok elfogadásának időpontjától.

103

Egy ettől eltérő értelmezés pusztán formálisan előírná a természetmegőrzési intézkedések újbóli meghozatalát, holott az elfogadott intézkedések hatékonyak, és teljes mértékben megfelelnek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt anyagi jogi feltételeknek. Ezen alaki követelmény előírása ellentétes a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatával, különösen a 2018. április 17‑iBizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) ítélettel (C‑441/17, EU:C:2018:255, 213. pont), amely szerint a fő tényező az, hogy a szükséges természetmegőrzési intézkedéseket ténylegesen végrehajtsák.

104

A Németországi Szövetségi Köztársaság úgy véli továbbá, hogy ellentmondás áll fenn a Bizottság érvelésében. Egyrészt ezen intézmény úgy véli, hogy a természetmegőrzési célkitűzéseket már akkor meg kell határozni, amikor valamely területet közösségi jelentőségű természeti területté nyilvánítanak. Másrészt elismeri, hogy e célkitűzések meghatározására az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében előírt hatéves határidőt alkalmazzák.

105

A Bizottság a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási beadványára vonatkozóan benyújtott válaszbeadványában arra hivatkozik, hogy az az eset, amikor a természetmegőrzési célkitűzések megállapítását megelőzően elfogadott természetmegőrzési intézkedések megfelelnek e célkitűzéseknek, puszta egybeesés. Ezzel szemben fennáll annak a kockázata, hogy az utólagos természetmegőrzési célkitűzések nem töltik be a valamely terület Natura 2000 hálózathoz való esetleges hozzájárulásának meghatározására irányuló funkciójukat, mivel azok pusztán a meglévő természetmegőrzési intézkedések ambícióját tükrözik, amelyek nem a természetmegőrzési célkitűzéseken alapultak, és ennélfogva nem az élőhelyvédelmi irányelv által követett általános célkitűzésre, vagyis a kedvező védettségi állapot fenntartására és helyreállítására összpontosítanak. Ez a probléma még hangsúlyosabbá válik, ha – mint a jelen ügyben is – az intézkedések rendszeresen megelőzik a célkitűzések meghatározását.

106

Az említett intézmény egyébként tagadja, hogy értelmezése bármilyen ellentmondást tartalmazna. Az élőhelyvédelmi irányelv által előírt sorrend követi ezen irányelv 4. és 6. cikkének szövegét.

107

Keresetlevelében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a természetmegőrzési intézkedéseknek egyértelműeknek és pontosaknak kell lenniük. Az általános, iránymutató vagy a tényleges végrehajtás érdekében konkretizáló intézkedéseket igénylő intézkedések nem elegendőek (2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑849/19, EU:C:2020:1047, 77. és 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

108

Ezenkívül az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése minőségi követelményt is előír, mégpedig hogy ezen intézkedéseknek lehetővé kell tenniük a valamennyi fő sürgető helyzetre vagy fenyegetésre való reagálást.

109

A jelen ügyben az Írország által bevezetett természetmegőrzési intézkedések rendszeresen és tartósan nem kellően pontosak és részletesek ahhoz, hogy valamennyi jelentős sürgető helyzetre és fenyegetésre reagáljanak.

110

A Bizottság az EUMSZ 258. cikk alapján megállapíttathatja, hogy nem tartották be valamely irányelv rendelkezéseit, mivel valamely tagállam hatóságai e rendelkezésekkel ellentétes általános gyakorlatot folytattak, amelyet az adott ügy konkrét esetei adott esetben csak példaként támasztanak alá (2005. április 26‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑494/01, EU:C:2005:250, 27. pont).

111

Ezen intézmény a meglévő természetmegőrzési intézkedések tárgyát képező ír területek széles skálájának minőségi értékelése alapján előadja, hogy az ír területeken alkalmazott természetmegőrzési intézkedések rendszeres és tartós jelleggel elégtelen minőségűek voltak, mivel nem voltak kellően pontosak és részletesek, vagy nem voltak elegendőek ahhoz, hogy valamennyi jelentős sürgető helyzetre és fenyegetésre reagáljanak.

112

A Bizottság ezt a rendszerszintű hiányosságot egy részletes értékeléssel szemlélteti, amely két olyan jelentős elsődleges fontosságú élőhelytípusra összpontosít, amely számos ír területen megtalálható, nevezetesen egyrészt a parti lagúnákra, valamint a takarólápokra, másrészt pedig egy különösen veszélyeztetett fajra, a folyami gyöngykagylóra.

113

Ezek a példák reprezentatívak, következésképpen arra utalnak, hogy Írország általánosságban és tartósan megsértette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését. Ezek számos olyan területet érintenek, amelyet többek között az Írország által az ezen irányelv 17. cikke alapján készített jelentésekben megállapított kedvezőtlen vagy rossz védettségi állapota, valamint a szóban forgó élőhelyek és fajok jelentősége miatt választottak ki, többek között azért, mert Írországban található a takarólápok és a folyami gyöngykagylók nagy része. Végül a vizsgált területek földrajzi eloszlása a közösségi jelentőségű természeti területek hálózatának és az írországi különleges természetmegőrzési területek hálózatának földrajzi elhelyezkedését tükrözi.

114

A Bizottság így először is a parti lagúnák példáját hozza fel, amelyek tekintetében többek között „iszaposodással”, „szennyezéssel”, valamint a „vízszintek kezelésével” kapcsolatos természetmegőrzési intézkedéseket közöltek. Ezek az intézkedések nem eléggé konkrétak mennyiségi szempontból és a felelős szereplők, illetve a végrehajtandó tevékenységek megjelölése tekintetében, és többek között nem reagálnak a vízszennyezéssel kapcsolatos sürgető helyzetre.

115

Az ezen élőhelytípus esetében fennálló sürgető helyzetek széles körét és ezen intézkedések elégtelenségét megerősíti az Írország által az élőhelyvédelmi irányelv alapján 2019‑ben készített jelentés, amely szerint a lagúnák állapota rossz és romlik.

116

A Bizottság ezután példaként említi a takarólápokat. Az érintett területek megőrzésére irányuló intézkedések túl általánosak. Ebben az összefüggésben ezen intézmény olyan tényezőkre hivatkozik, mint a „tőzeg mechanikai eltávolítása”, a „tőzegvágás”, az „égetés”, az „erdőirtás”, a „legeltetés”, az „általános erdőgazdálkodás”, a „vízszintek kezelése”, a „turisztikai és szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó egyéb következmények”, a „vadászat”, az „aljnövényzet eltávolítása”, „a növényfajták eltávolítása/ellenőrzése”, valamint a „kerítés elhelyezése”.

117

Írország 2013. évre vonatkozó, az élőhelyvédelmi irányelv szerinti jelentése azt mutatja, hogy ezek az intézkedések a túllegeltetés jelentette fenyegetésre összpontosítottak, ugyanakkor nem reagáltak kellőképpen a takarólápok esetében az olyan jelentős sürgető helyzetre és fenyegetésre, mint – amint az Írország 2019. évi jelentéséből kitűnik – a szélerőműparkok és más infrastruktúrák, a tőzegvágás, az erózió, az égetés, az erdősítés, a nitrogénlerakódással járó mezőgazdasági tevékenységek vagy a lecsapolás. E jelentések azt mutatják, hogy e takarólápok állapota rossz és romlik.

118

A Bizottság végül példaként hozza fel a folyami gyöngykagyló védett területeit, és úgy ítéli meg, hogy e területek természetmegőrzési intézkedései nagyon általános jelleggel hivatkoznak a „kibocsátásokra”, a „háztartási hulladékok ártalmatlanítására”, a „vízszennyezésre” vagy az „öntözésre”, anélkül hogy számszerűsítve, felelős szereplőket megjelölő vagy ütemtervekkel ellátott természetmegőrzési intézkedéseket írnának elő.

119

Ezenkívül úgy véli, hogy ezek az intézkedések nem reagálnak az Írország által azonosított sürgető helyzetekre, amelyek a következőkből erednek: „a felszíni vizek mezőgazdasági és erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő diffúz szennyezése”, a „felszíni víz kivétele közüzemi vízellátás céljából”, a „tüzek” vagy a „nyílt területeken történő erdőtelepítés”.

120

A KerryLIFE projekt intézkedései, amelyekre Írország a Bizottság indokolással ellátott kiegészítő véleményére adott válaszában hivatkozik, nem elégségesek, különösen azért, mert nem orvosolják az érintett területeken az erdőgazdálkodás jelentette sürgető helyzetet. Írország hivatkozik továbbá az európai innovációs partnerség projektjére, amely a folyami gyöngykagyló hét védett területét érinti, de nem nyújt tájékoztatást arról, hogy a kapcsolódó intézkedések miként reagálnak az egyes fő sürgető helyzetekre és fenyegetésekre, amelyeknek az érintett faj ezeken a területeken ki van téve.

121

Az Írország által az élőhelyvédelmi irányelv alapján 2019‑re vonatkozóan készített jelentés megerősíti az említett területek esetében a sürgető helyzeteket, és a természetmegőrzési intézkedések elégtelenségét bizonyítja, mivel az az általános állapotukat rossznak minősíti, és „romlást” jelez.

122

Ellenkérelmében Írország szemléltetésképpen kifejti, hogy az egyes területekre vonatkozó helyreállítási és lecsapolási terveket Írország különleges természetmegőrzési területként kijelölt dagadóláp‑hálózatának egészére – köztük 53 szóban forgó területre – vonatkozóan dolgozták ki, és e hálózat egészében jelenleg természetmegőrzési intézkedéseket hajtanak végre. Az egyes tervekben kifejtett természetmegőrzési intézkedéseket úgy alakították ki, hogy minden különleges természetmegőrzési terület vonatkozásában elérjék az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő „dagadólápok” élőhely tekintetében a területre jellemző természetmegőrzési célkitűzés által előírt célokat. Ezeket a terveket jelenleg a dagadólápok megőrzésére irányuló program különböző részei alapján hajtják végre.

123

Válaszában a Bizottság azt állítja, hogy az ellenkérelemben és annak mellékleteiben szereplő rövid magyarázatok nem bizonyítják, hogy a meghozott intézkedések a jelen kifogással érintett három élőhelytípus és faj tekintetében kellően pontosak és részletesek. Írország elmulasztotta megjelölni, hogy „ki mit tesz, hol és mikor”, valamint hogy a meghozott intézkedések elegendőek‑e valamennyi alapvető sürgető helyzet és fenyegetés kezeléséhez.

124

Ezenkívül a jelen ítélet 79. pontjában említett hat terület közül, amelyek azon 79 terület részét képezik, amelyek tekintetében Írország – állítása szerint – teljes körű természetmegőrzési intézkedéseket fogadott el, a Carrownagappul Bog SAC terület egyike azoknak a dagadólápokat magában foglaló területeknek, amelyekre vonatkozóan a helyreállítási tervek még csak projekt állapotban vannak, és a Slieve Bloom Mountains terület olyan takarólápot foglal magában, amely aktív helyreállítást igényel, és amelyre vonatkozóan még nem készült helyreállítási terv.

125

A folyami gyöngykagylók élőhelyéül szolgáló területek vízgyűjtő területén az erdőgazdálkodás által okozott problémák kezelésére irányuló természetmegőrzési intézkedések hiányát megerősíti a fajra és annak védelmére vonatkozó legutóbbi tudományos elemzés is. Ez kifogásolja a KerryLIFE projektet, mivel nem tette lehetővé az erdőgazdálkodás érdekében lecsapolt területek helyreállítását.

126

Viszonválaszában Írország kiemeli a természetmegőrzési intézkedések javításával kapcsolatos munkáját. E tagállam úgy véli, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem követeli meg, hogy a természetmegőrzési intézkedések szükségszerűen reagáljanak minden olyan fenyegetésre és sürgető helyzetre, amely egy adott időpontban valamely területet érint.

127

Beavatkozási beadványában a Németországi Szövetségi Köztársaság vitatja azt a mértéket, amelyet a Bizottság a kimerítő jelleg és a pontosság tekintetében megkövetel, és ellenzi az Írország által az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke alapján készített jelentések e kötelezettségszegés bizonyítása érdekében történő figyelembevételét.

128

Ami az intézkedések kimerítő jellegét illeti, néha – már a káros cselekmények elkövetésének pusztán általános tilalma révén – lehetséges az érintett főbb kockázatok és fenyegetések megelőzése. Tisztán formalizmusnak minősülne annak általános megkövetelése, hogy minden egyes fenyegetés, faj vagy természetes élőhely vonatkozásában mindig hozzanak egyedi és területspecifikus intézkedéseket.

129

A pontosság mértékét illetően e tagállam úgy véli, hogy az egyértelmű és pontos természetmegőrzési intézkedések követelményéből nem lehet arra következtetni, hogy ezen intézkedéseknek mindig számszerűsített célokat, eljárási határidőket kell tartalmazniuk, vagy meg kell határozniuk, hogy „ki mit tesz, hol és mikor”.

130

A 2007. május 10‑iBizottság kontra Ausztria ítéletből (C‑508/04, EU:C:2007:274, 76. pont) ugyanis az következik, hogy az élőhelyvédelmi irányelv előírja a szükséges természetmegőrzési intézkedések megállapítását, és a nemzeti hatóságok esetleges szabályozási vagy döntéshozatali lehetőségeit az alkalmazandó eszközökre és az említett intézkedések keretében meghozandó technikai döntésekre korlátozza. Ezenkívül a madárvédelmi irányelvre vonatkozó 2010. október 14‑iBizottság kontra Ausztria ítéletben (C‑535/07, EU:C:2010:602, 60. pont) a Bíróság kimondta, hogy ez az irányelv, miközben az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, a végrehajtása tekintetében a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.

131

Az Írország által az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke alapján készített jelentések felhasználását illetően a Németországi Szövetségi Köztársaság hangsúlyozza, hogy e jelentések nem kifejezetten a szóban forgó területek helyzetére, hanem az érintett terület egészén fennálló helyzetre vonatkoznak. Ennélfogva ebből nem lehet következtetést levonni a szóban forgó területeken hozott intézkedések hatékonyságára vonatkozóan.

132

Ezenkívül az e jelentésekben megfigyelt fejlemények abból adódhatnak, hogy olyan természetes populációkról és ökoszisztémákról van szó, amelyek néha magas – a természetnek betudható – ingadozással, vagy saját dinamikával járnak, amely dinamikát ezenkívül különböző emberi eredetű hatások erősíthetnek, akadályozhatnak vagy ahhoz hozzáadódhatnak, amely hatásokat nem mindig ellensúlyozhatnak a védett területekre vonatkozó sajátos intézkedések.

133

A Bizottság a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozási beadványára vonatkozóan benyújtott válaszbeadványában azt állítja, hogy valóban lehetséges, hogy a természetmegőrzési intézkedés több tényezőre irányuljon, ha azok hasonló ökológiai követelményekkel rendelkeznek. Számos ír területet illetően azonban az volt a probléma, hogy Írország számos terület vonatkozásában a releváns tényezőknek csak egy része tekintetében közölt intézkedéseket.

134

Ezenkívül a Bizottság kifejti, hogy a tagállamok számára a természetmegőrzési intézkedések végrehajtásának eszközei tekintetében meghagyott mérlegelési mozgástér korlátozott. Először is az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a természetmegőrzési intézkedéseknek reagálniuk kell minden olyan fő sürgető helyzetre vagy fenyegetésre, amely hatással lehet a területen lévő élőhelytípusokra és fajokra. A természetmegőrzési intézkedéseknek továbbá egyértelműeknek és pontosaknak kell lenniük. Végül a Bíróság kimondta, hogy a természetmegőrzési intézkedések elégtelenek, ha általános és iránymutató jellegűek, vagy ha tényleges végrehajtásuk érdekében konkretizáló intézkedéseket igényelnek (2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Portugália [Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme] ítélet, C‑290/18, EU:C:2019:669, 55. pont; 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet (C‑849/19, EU:C:2020:1047, 82. pont). A természetmegőrzési intézkedések minősége, ideértve a pontosságukat, tehát nem a tagállamok szabad mérlegelésére van bízva.

135

Egyébiránt az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke alapján készített jelentés rámutat arra, hogy a „parti lagúnák” és a „takarólápok” élőhelytípusok, valamint egy különösen veszélyeztetett faj, a folyami gyöngykagyló védettségi állapota a Natura 2000 hálózaton belül „romlási” tendenciát mutat. E jelentés tehát kifejezetten a Natura 2000 területeken fennálló helyzetre utal.

136

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke a tagállamokkal szemben egy sor egyedi kötelezettséget és eljárást állapít meg azzal a céllal, hogy – amint ezen irányelv 2. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik – biztosítsa az uniós jelentőségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi állapotának fenntartását, illetve adott esetben annak helyreállítását az említett irányelv általánosabb céljának megvalósítása érdekében, amely az annak értelmében védett területek tekintetében magas szintű környezetvédelem biztosítása (2018. november 7‑iHolohan és társai ítélet, C‑461/17, EU:C:2018:883, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

137

Közelebbről, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok megállapítják a minden egyes különleges természetmegőrzési terület védelméhez szükséges intézkedéseket, amelyek az érintett természeti területen megtalálható, ezen irányelv I. mellékletében szereplő természetes élőhelytípusok, illetve az említett irányelv II. mellékletében szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek (2018. április 17‑iBizottság kontra Lengyelország [Białowieża‑erdő] ítélet, C‑441/17, EU:C:2018:255, 207. pont).

138

A tagállamokat az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke alapján terhelő kötelezettségeket, köztük az e cikk (1) bekezdésében előírt, a szükséges természetmegőrzési intézkedések elfogadására vonatkozó kötelezettséget, hatékonyan, teljes körű, egyértelmű és pontos intézkedések útján kell végrehajtani (2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Portugália [Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme] ítélet, C‑290/18, EU:C:2019:669, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

139

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy – amint az a jelen ítélet 56. pontjában megállapításra került – Írország a szóban forgó 423 közösségi jelentőségű természeti terület közül 217‑et nem nyilvánított a lehető leghamarabb, de legfeljebb hat éven belül különleges természetmegőrzési területté. Márpedig az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti szükséges természetmegőrzési intézkedéseket e különleges természetmegőrzési területek keretében kell megállapítani és végrehajtani (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Portugália [Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme] ítélet, C‑290/18, EU:C:2019:669, 52. pont).

140

Az a körülmény, hogy Írország nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő azon kötelezettségét, hogy a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területeket különleges természetmegőrzési területekké nyilvánítsa, nem mentesíti azon kötelezettsége alól, hogy e tagállam ugyanezen területek vonatkozásában ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján megállapítsa a szükséges természetmegőrzési intézkedéseket, és ez utóbbi kötelezettség megsértése esetén a kötelezettségszegés megállapítása alól (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Portugália [Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme] ítélet, C‑290/18, EU:C:2019:669, 52–54. pont).

141

Ennek pontosítását követően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással összefüggésben a bizonyítási teherre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságnak kell bizonyítania az állítólagos kötelezettségszegés fennállását. A Bizottságnak kell az e kötelezettségszegés fennállásának vizsgálatához szükséges bizonyítékokat a Bíróság előtt bemutatnia, anélkül hogy bármiféle vélelemre támaszkodhatna (2021. szeptember 2‑iBizottság kontra Svédország [Szennyvíztisztító telepek] ítélet, C‑22/20, EU:C:2021:669, 143. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

142

Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése alapján ugyanakkor a tagállamok kötelesek elősegíteni a Bizottság feladatainak teljesítését, amely az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése szerint különösen azt jelenti, hogy a Bizottság gondoskodik az EUM‑Szerződés rendelkezéseinek és az az alapján az intézmények által hozott rendelkezések alkalmazásáról. Tekintetbe kell venni különösen azt a tényt, hogy a valamely irányelv tényleges végrehajtásának biztosítására irányuló nemzeti rendelkezések helyes gyakorlati alkalmazásának ellenőrzése során a Bizottság, amely e tárgyban nem rendelkezik saját vizsgálati jogkörrel, nagymértékben függ az esetleges panaszosoktól vagy az érintett tagállamtól kapott információktól (2021. szeptember 2‑iBizottság kontra Svédország [Szennyvíztisztító telepek] ítélet, C‑22/20, EU:C:2021:669, 144. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

143

Mindebből elsősorban az következik, hogy amikor azonban a Bizottság bizonyos tényekkel kapcsolatban elegendő bizonyítékra hivatkozott, ezt követően már a tagállam feladata, hogy az előterjesztett adatok lényegét és részleteit kétségbe vonja (2005. április 26‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑494/01, EU:C:2005:250, 44. pont).

144

A jelen esetben a Bizottság azt állította, hogy Írország a szóban forgó 423 közösségi jelentőségű természeti terület közül 230 terület vonatkozásában nem közölt vele semmilyen természetmegőrzési intézkedést. Ezenkívül a jelen ítélet 71. pontjában említett összehasonlítás alapján azt állítja, hogy a fennmaradó 193 terület közül, amelyekre vonatkozóan léteznek természetmegőrzési intézkedések, 149 terület nem képezi teljes körű intézkedések tárgyát, amelyek minden egyes, jelentős mértékben jelen lévő fajt és élőhelytípust lefednek.

145

Ezen érvre válaszul Írország egyrészt azt állítja, hogy a természetmegőrzési intézkedéseket az élőhelytípusok és fajok függvényében kidolgozott tíz nemzeti programon keresztül, valamint az átültető rendelettel hajtják végre, amely előzetes engedélyt ír elő az olyan tevékenység folytatásához, amely jelentős hatással, káros következményekkel járhat valamely közösségi jelentőségű természeti területre vagy károsíthatja azt.

146

Másrészt e tagállam jelzi, hogy a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek közül 79 vonatkozásában teljes körű természetmegőrzési intézkedéseket fogadott el.

147

E tekintetben először is az említett átültető rendeletet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke az e cikk (1), (2) és (4) bekezdésében foglalt három kategóriába, azaz a természetmegőrzési intézkedések, a megelőző intézkedések, illetve a kiegyenlítő intézkedések kategóriájába sorolja az intézkedéseket (2016. július 21‑iOrleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 33. pont).

148

Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) és (3) bekezdése a területek károsodása megakadályozásának kötelezettségét, illetve azon tervek és projektek megfelelő vizsgálatát írja elő, amelyek jelentős hatással lehetnek az egyes területekre. E két bekezdés célja tehát a területek károsodással szembeni védelme.

149

Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (2) bekezdésének végrehajtásához szükséges lehet mind az ember által okozott külső veszélyeztetések és zavarások elhárítását célzó, mind pedig a különleges természetmegőrzési területeken belüli fajok és természetes élőhelyek védettségi állapotának károsítására alkalmas természetes folyamatok megfékezésére szánt intézkedések megtétele (2005. október 20‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑6/04, EU:C:2005:626, 34. pont).

150

Ráadásul az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett természetmegőrzési intézkedések főszabály szerint nem korlátozódhatnak az ember által okozott külső veszélyeztetések és zavarások elhárítását célzó intézkedésekre, és szükség esetén magukban kell foglalniuk a terület védettségi állapotának fenntartására vagy helyreállítására irányuló pozitív proaktív intézkedéseket.

151

E körülmények között meg kell állapítani, hogy az átültető rendelet, amely arra szorítkozik, hogy előzetes engedélyt ír elő az olyan tevékenység folytatásához, amely jelentős hatással, káros következményekkel járhat valamely közösségi jelentőségű természeti területre vagy károsíthatja azt, nem elegendő az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt kötelezettségek teljesítéséhez.

152

Másodszor, ami az Írország által az élőhelytípusok és fajok függvényében kidolgozott 10 nemzeti programot, valamint 79 olyan terület jegyzékét illeti, amelyek tekintetében e tagállam – állítása szerint – teljes körű természetmegőrzési intézkedéseket fogadott el, először is meg kell állapítani, hogy az e tagállam által a Bíróság elé terjesztett információk nem elegendőek a Bizottság azon érvelésének megcáfolására, amely szerint a jelen kifogás tárgyát képező 230 terület esetében nincsenek természetmegőrzési intézkedések.

153

Másodszor, az Írország által a Bíróság elé terjesztett információk nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az e tagállam által elfogadott intézkedések a jelen ítélet 144. pontjában említett 193 terület összessége tekintetében és a Bizottság által ilyenként elfogadott 44 területen kívül szisztematikusan az e területeken jelen lévő egyes fajok és élőhelytípusok ökológiai követelményei alapján megállapított természetmegőrzési intézkedéseket foglalnak magukban. Márpedig az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy a természetmegőrzési intézkedéseket a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek minden egyes fajának és élőhelytípusának ökológiai követelményei alapján dolgozzák ki (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Portugália [Különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme] ítélet, C‑290/18, EU:C:2019:669, 55. pont).

154

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az említett tagállam nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel egyrészt a szóban forgó 423 terület közül 230 tekintetében nem fogadta el a természetmegőrzési intézkedéseket, másrészt pedig mivel a fennmaradó 193 terület közül 149 tekintetében nem fogadta el a teljes körű természetmegőrzési intézkedéseket.

155

Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a tagállamok kötelesek az ökológiai követelményeknek megfelelő, szükséges természetmegőrzési intézkedéseket megállapítani, amelyek azonosítása természetmegőrzési célkitűzések meghatározását feltételezi (lásd ebben az értelemben: 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑849/19, EU:C:2020:1047, 49. pont).

156

A Bíróság megállapította, hogy a természetmegőrzési intézkedések meghatározása szükségképpen előfeltételt képez a prioritások és természetmegőrzési intézkedések meghatározása keretében (lásd ebben az értelemben: 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑849/19, EU:C:2020:1047, 50. pont).

157

Ebből következik, hogy a természetmegőrzési célkitűzések meghatározása kötelező és szükséges szakasz a különleges természetmegőrzési területek kijelölése és a természetmegőrzési intézkedések végrehajtása között (2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítélet, C‑849/19, EU:C:2020:1047, 52. pont).

158

Kétségtelen, hogy – amint az a jelen ítélet 64–70. pontjából és a 2020. december 17‑iBizottság kontra Görögország ítéletből (C‑849/19, EU:C:2020:1047, 42–61. pont) kitűnik – azt, hogy valamely tagállam nem fogadott el konkrét és pontos természetmegőrzési célkitűzéseket, úgy kell tekinteni, mint ami az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése alapján ezen államot terhelő kötelezettségek megsértésének minősül.

159

Mindemellett, amint arra a főtanácsnok indítványának 85–88. pontjában lényegében rámutatott, ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem követeli meg, hogy a természetmegőrzési intézkedéseket kötelező jelleggel a természetmegőrzési célkitűzések elfogadását követően fogadják el.

160

Ugyanakkor abban az esetben is, ha az említett célkitűzéseket a természetmegőrzési intézkedések elfogadását követően határozzák meg, az szükséges, hogy ezen intézkedések megfeleljenek e célkitűzéseknek.

161

Márpedig a jelen ügyben a Bizottság az általa teljes körű természetmegőrzési intézkedések tárgyát képezőnek minősített 44 területet illetően nem bizonyította, hogy az Írország által elfogadott konkrét természetmegőrzési intézkedések nem felelnek meg az ezen intézkedések elfogadását követően meghatározott természetmegőrzési célkitűzéseknek.

162

E körülmények között meg kell állapítani, hogy önmagában az a tény, hogy a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területeken a természetmegőrzési célkitűzések meghatározása előtt fogadták el a természetmegőrzési intézkedéseket, nem minősül az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (1) bekezdése megsértésének, így a Bizottság az érintett 44 terület vonatkozásában nem bizonyította, hogy az elfogadott természetmegőrzési intézkedések nem felelnek meg az említett rendelkezés követelményeinek.

163

Emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv előírja a szükséges természetmegőrzési intézkedések megállapítását, amely e tekintetben a tagállamok mindenfajta mérlegelési mozgásterét kizárja, és a nemzeti hatóságok esetleges szabályozási vagy döntéshozatali lehetőségeit az alkalmazandó eszközökre és az említett intézkedések keretében meghozandó technikai döntésekre korlátozza (2007. május 10‑iBizottság kontra Ausztria ítélet, C‑508/04, EU:C:2007:274, 76. pont).

164

A jelen ügyben a Bizottság szemléltetésképpen három példát hoz fel, amelyek szerinte a területek széles skáláját lefedik, és amelyek két elsődleges fontosságú élőhelytípusra, nevezetesen a parti lagúnákra és a takarólápokra, valamint egy veszélyeztetett fajra, nevezetesen a folyami gyöngykagylóra vonatkoznak, annak bizonyítása érdekében, hogy az Írországban elfogadott és alkalmazott természetmegőrzési intézkedések rendszeresen és tartósan elégtelenek, mivel nem kellően pontosak és részletesek, valamint nem elegendőek ahhoz, hogy valamennyi jelentős sürgető helyzetre vagy fenyegetésre reagáljanak.

165

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – a Bizottságra vonatkozó, minden esetben felmerülő bizonyítási teher sérelme nélkül – a tagállami hatóságoknak egy konkrét helyzettel kapcsolatos és pontosan meghatározható magatartása alapján a Bizottság minden további nélkül egyúttal az irányelv rendelkezéseivel kapcsolatos kötelezettségszegést is megállapíthat, illetve a nevezett rendelkezésekkel kapcsolatos tagállami kötelezettségszegést arra hivatkozva is meg lehet állapítani, hogy a hatóságok e rendelkezésekkel ellentétes általános gyakorlatot folytattak, amelyet az adott ügy konkrét esetei adott esetben csak példaként támasztanak alá (2005. április 26‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑494/01, EU:C:2005:250, 27. pont).

166

Amennyiben a Bizottság elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy valamely tagállam hatóságai egy irányelv rendelkezéseivel ellentétes ismételt és tartós gyakorlatot alakítottak ki, e tagállam feladata, hogy az így bemutatott adatokat és azokból levonható következtetéseket lényegében és részletesen vitassa (2005. április 26‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑494/01, EU:C:2005:250, 47. pont).

167

Ugyanakkor tekintettel a hivatkozott kötelezettségszegés bizonyítására vonatkozó kötelezettségére, a Bizottság annak ürügyén, hogy az érintett tagállamnak felrója, hogy általános és tartós jelleggel nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségét, nem mentesülhet ezen, arra vonatkozó kötelezettsége alól, hogy a felrótt kötelezettségszegést a különös rendelkezések általa hivatkozott megsértését jellemző konkrét tényezők alapján bizonyítsa, és nem indulhat ki egyszerű feltételezésekből vagy sematikus ok‑okozati összefüggésekből (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Lengyelország [Xylella fastidiosa baktérium] ítélet, C‑443/18, EU:C:2019:676, 80. pont).

168

A jelen kereset az atlanti bioföldrajzi régió 423 közösségi jelentőségű természeti területére vonatkozik.

169

Az említett régiót a Bizottság által felhozott kifogás tárgyát képező területek nagy száma, és – amint az a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik – az e területeken jelen lévő fajok és élőhelyek jelentős sokfélesége jellemzi.

170

Ilyen esetben, figyelembe véve a jelen ítélet 167. pontjában említett ítélkezési gyakorlatot, a Bizottságnak kell bizonyítania – amint arra a főtanácsnok indítványának 106. pontjában lényegében rámutatott –, hogy az élőhelyvédelmi irányelvből eredő kötelezettségek általános és tartós megsértésének megállapítására irányuló kifogás alátámasztására ezen intézmény által a fajokra és élőhelyekre vonatkozóan bemutatott példák a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek összességére nézve reprezentatívak.

171

Márpedig a jelen ügyben a Bizottság nem tett eleget az előző pontban említett bizonyítási kötelezettségnek.

172

Igaz ugyan, hogy keresetlevelében a Bizottság azt állította, hogy az indokolással ellátott kiegészítő véleményben meghatározott határidő lejártakor a meglévő természetmegőrzési intézkedések tárgyát képező ír területek széles skálájának minőségi értékelése alapján úgy ítélte meg, hogy az alkalmazott természetmegőrzési intézkedések rendszeresen és tartósan elégtelen minőségűek, mivel nem kellően pontosak és részletesek, vagy nem elegendőek ahhoz, hogy valamennyi jelentős sürgető helyzetre és fenyegetésre reagáljanak.

173

Ugyanakkor a Bizottság sem a keresetlevélben, sem a válaszában nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon kellően pontos, világos és részletes érvekkel és adatokkal, hogy az általa szemléltető jelleggel bemutatott példák, azaz a jelen ügyben a parti lagúnák, a takarólápok és a folyami gyöngykagylók a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek összességére nézve reprezentatívak.

174

Különösen a Bizottság azon megállapítását illetően, amely szerint a vizsgált területek földrajzi eloszlása a közösségi jelentőségű természeti területek és a különleges természetmegőrzési területek hálózatának földrajzi konfigurációját tükrözi Írországban, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság e tekintetben a keresetlevele A.21. és A.22. mellékletére hivatkozik, amelyek Írország térképeit tartalmazzák. Márpedig e térképek vizsgálata – az azokban szereplő adatok Bizottság általi, a keresetlevélben pontosan, részletesen és kimerítően bemutatott értelmezésének hiányában – önmagában nem teszi lehetővé azzal kapcsolatos következtetés levonását, hogy az előző pontban említett három példa mennyiben tekinthető reprezentatívnak a szóban forgó közösségi jelentőségű természeti területek összességére nézve.

175

E körülmények között nem lehet helyt adni a Bizottság azon érvének, amely szerint az Írország által bevezetett természetmegőrzési intézkedések általában, rendszeresen és tartósan elégtelen minőségűek voltak, mivel nem voltak kellően pontosak és részletesek, vagy mert nem voltak elegendőek ahhoz, hogy valamennyi jelentős sürgető helyzetre és fenyegetésre reagáljanak.

176

Következésképpen a harmadik kifogás csak annyiban megalapozott, amennyiben Írország a szóban forgó 423 közösségi jelentőségű természeti terület tekintetében nem fogadta el azokat a szükséges természetmegőrzési intézkedéseket, amelyek megfelelnek az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt természetes élőhelytípusok, valamint a II. mellékletében felsorolt fajok ökológiai szükségleteinek.

177

A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy Írország:

178

A Bíróság a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

179

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Írországot, mivel jelentős mértékben pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

180

Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdésével összhangban, miszerint az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket, a Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: