2007. november 30-án benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Osztrák Köztársaság

(C-535/07. sz. ügy)

(2008/C 51/55)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: R. Sauer és D. Recchia, meghatalmazottak)

Alperes: Osztrák Köztársaság

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A 79/409/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a tagállamok számára előírja, hogy nyilvánítsák különleges védelmi területnek az irányelv I. mellékletében felsorolt fajok védelmére a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket, és hozzák meg a szükséges intézkedéseket az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is. A különleges védelmi terület számára olyan védett jogi helyzetet kell biztosítani, amely alkalmas arra, hogy az irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajoknak többek közt a szaporodása és a fennmaradása, valamint az I. mellékletben fel nem sorolt rendszeresen előforduló vonuló fajoknak a szaporodása, a vedlése és a telelése biztosított legyen. Mivel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: élőhely-irányelv) 7. cikke szerint a többek közt az ugyanezen irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt kötelezettségek a különleges védelmi területek tekintetében a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének az első mondatából eredő kötelezettségek helyébe lépnek, e területek jogilag védett helyzetének a továbbiakban biztosítania kell az olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozását, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték.

Az Osztrák Köztársaság megsértette a közösségi jog e rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit, mivel a „Hanság” elnevezésű területet nem nyilvánította különleges védelmi területnek, a „Niedere Tauern” különleges védelmi területet nem határolta el a madárvédelmi irányelv követelményei szerint, és végezetül a korábban kijelölt különleges védelmi területek egy része számára nem biztosította a fent említett rendelkezések követelményeit betartó jogi védelmet.

Bár az Osztrák Köztársaság a Hanság különleges védelmi területté nyilvánításának a szükségességét elismerte, és több alkalommal megerősítette azon szándékát, hogy erről intézkedik, az említett kötelezettségének az indokolással ellátott véleményben megjelölt határidőig nem tett eleget.

A „Niedere Tauern” területnek a nem a madárvédelmi irányelv követelményeinek megfelelő elhatárolása először is abban áll, hogy az Osztrák Köztársaság nem vette kellő mértékben figyelembe a havasi lilék szükséges élőhelyét, másrészt pedig egyes erdei madárfajok – nevezeten a hamvas küllő (picus canus) és a császármadár (Bonasa bonasia) – megállapított élőhelyét nem tette e terület részévé. Bár a tagállamok a különleges védelmi területek kiválasztása és elhatárolása tekintetében bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, e jogkört korlátozza az a követelmény, hogy a behatárolásnak összhangban kell állnia az irányelvben meghatározott különleges ornitológiai követelményekkel. A tagállam különösen nem jogosult arra, hogy a különleges védelmi területek kiválasztása és elhatárolása során a madárvédelmi irányelv 2. cikkében, illetve az élőhely-irányelv 6. cikkének (4) bekezdésében foglalt gazdasági követelményeket vegye figyelembe.

A kijelölt védelmi területek ausztriai védett jogi helyzete tekintetében meg kell állapítani, hogy az olyan területek esetében, amelyek teljesítik a különleges védelmi területté nyilvánítás feltételeit, „különleges védelmi intézkedések” szükségesek az ilyen területen élő madárvilág tekintetében, és a szükséges védelmi intézkedéseket is pontosan meg kell határozni, és azokat a különleges védelmi terület és az azon élő fajok különleges jellegzetességeihez és környezeti feltételeihez kell igazítani. A jogi védelmi eszközökben foglalt különleges védelmi célok, melyeket a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése és az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdése tartalmaz az adott madárfajokra vonatkozóan, valamint a területre vonatkozóan megkövetelt konkrét intézkedések és feltételek (tilalmak és követelmények) szintén kötelező jellegűek kell, hogy legyenek, és azoknak kellő nyilvánosságot kell biztosítani. Az egyes tartományokban alkalmazott szabályozások vizsgálatát követően megállapítható, hogy e szabályozások által biztosított védett jogi helyzet nem felel meg a fenti követelményeknek, és ezért a madárvédelmi irányelv és az élőhely-irányelv rendelkezései szerint nem kielégítő.

(1)  HL L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.

(2)  HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.