18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/134

—

üdvözli az Európai Bizottság javaslatait, melyek koherens módon fogják össze a normatív intézkedéseket és a megvalósítandó stratégiákat a legális gazdaság hatékony és gyors védelmének biztosítása érdekében;

—

egyetért az Európai Bizottság kezdeményezéseivel, melyek az összeférhetetlenség, a részrehajlás és a korrupció káros gyakorlatainak megelőzését célozzák az olyan magatartásformák sérelmezésével, amelyeket még mindig nem szankcionál minden tagállam, és amelyek akadályozzák a közbeszerzésekhez való szabad hozzáférést;

—

támogatja, hogy a 2013-tól kétévente megjelenő jövőbeli uniós antikorrupciós jelentés révén új értékelési mechanizmus kerüljön alkalmazásra;

—

pozitívan értékeli a bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló irányelvjavaslatot, mivel ezek a globális gazdaság védelmének nélkülözhetetlen eszközeit jelentik annak igazolására, hogy a „bűnözés nem kifizetődő” és az „ebül szerzett jószág ebül vész el”;

—

egyetért a stockholmi program logikájával, mely szerint érdemesebb kötelezővé tenni az EUMSZ 83. cikke értelmében vett minimumszabályokat (ideértve a kiterjesztett és értékelkobzást, harmadik felektől való elkobzást és a bírósági ítélet nélkül történő elkobzást), semmint megpróbálni javítani az Unió jelenlegi rendelkezésein, melyek nem bírnak tényleges kényszerítő erővel;

—

azt kéri a tagállamoktól, hogy irányozzák elő, hogy a szervezett bűnözésből származó, lefoglalt értékek egy része (a jogos visszaszolgáltatási igények kielégítése után) kerüljön vissza a helyi és/vagy regionális önkormányzatokhoz, mivel ők a területek társadalmi rendjét bizonytalanná tévő bűnszövetkezetek első számú áldozatai. Ők vannak továbbá a legjobb helyzetben ahhoz, hogy helyi szinten cselekedjenek a bűnözés mélyebb okainak megszüntetése érdekében. Lényegében arról van itt szó, hogy az állami hatóságok tevékenységei pozitív módon érvényesüljenek és olyan, kedvező rendszer jöjjön létre, amely egyesíti a képviselőket, a civil társadalmat és a családokat;

—

arra ösztönzi a helyi képviselőket, hogy mandátumuk kezdetén írják alá az „Obliprivatum, publicacurate” („Felejtse el a magánügyeket, foglalkozzon a közügyekkel”) című magatartási kódexet, amely segít a polgárok és a vezetőik közötti bizalmi viszony kialakításában és fenntartásában;

—

arra ösztönzi a képviselőket, hogy nyújtsanak be vagyonnyilatkozatot valamely független közhatóságnak, amelyben feltüntetik magántulajdonukat, illetve kereskedelmi és üzleti kapcsolataikat.

Főelőadó

Christophe ROUILLON (FR/PES), Coulaines polgármestere

Referenciaszövegek

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról

COM(2012) 85 final

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a büntetőjog és igazgatási vizsgálatok által biztosított védelméről: Integrált politika az adófizetők pénzének megóvására

COM(2011) 293 final

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A korrupció elleni uniós küzdelem

COM(2011) 308 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről

COM(2012) 363 final

1.

megállapítja, hogy a korrupció, a szervezett bűnözés és a csalás súlyos gond az Európai Unió számára. Ezek a gyakorlatok évi 120 milliárd euró veszteséget okoznak, ami a Transparency International NGO szerint az EU GDP-jének 1 %-át teszi ki. Az illegális gazdaság tovább növeli az államháztartás hiányát, fékezi a kormányzatok válsággal szembeni fellépését, csökkenti a beruházási szintet, előmozdítja a tőkekiáramlást és megrendíti a polgároknak a képviselőikbe és az intézményekbe vetett bizalmát;

2.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés lehetővé tette az EU számára, hogy az Eurojust feladatainak meghatározása révén több eszközzel rendelkezzen a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben, illetve létrehozza az Európai Ügyészséget (az EUMSZ 85. és 86. cikke), emellett pedig rendelkezéseket tartalmaz a csalás elleni küzdelemmel és valamennyi, az EU pénzügyi érdekeire nézve sérelmes illegális tevékenységgel kapcsolatban (az EUMSZ 310. cikkének (6) bekezdése és 325. cikke);

3.

rámutat arra, hogy az Eurobarométer kutatása alapján az európaiak 75 %-a szerint a korrupció súlyos problémát jelent a tagállamok számára;

4.

megállapítja, hogy a bűncselekményekből származó jövedelmek elkobzását és befagyasztását hatékony eszközöknek ismerték el a szervezett bűnözés súlyos formái elleni küzdelemben, illetve stratégiai prioritás rangjára emelték uniós szinten;

5.

úgy ítéli meg, hogy az Unió érdekeinek védelme érdekében javítani kell az európai szociális alapokkal, a területi kohézióval vagy a közös agrárpolitikával kapcsolatban odaítélt támogatások felhasználásának ellenőrzését; a csalások megkérdőjelezhetik ezeknek a területek javára működő integrált európai politikáknak a legitimitását;

6.

hangsúlyozza, hogy helyi szinten a szervezett bűnözés a területi önkormányzatok döntéshozóit célozza a közbeszerzések és a közszolgáltatási koncessziók odaítélésével, illetve az építési engedélyek és a kereskedelmi engedélyezések megadásával kapcsolatban;

7.

megállapítja, hogy a szervezett bűnözés tevékenységei, mint a kábítószer-kereskedelem és az emberkereskedelem tartósan veszélyeztetik a közrendet, a közegészségügyet és a társadalmi kohéziót;

8.

emlékeztet arra, hogy az európai adózás látszólag legális és néha igen innovatív alkalmazása révén – ahogyan az a szén-dioxid-adó esetében is történt – a szervezett bűnözés kifosztja és gyengíti az Unió tagállamait, illetve területi önkormányzatait is;

9.

kiemeli, hogy a sport terén megmutatkozó korrupció (fogadási csalások, vesztegetés a nagyobb versenyek helyszínének kiválasztásakor, csúszópénz a játékosok átigazolásakor stb.) különös aggodalomra ad okot, mivel sérti az amatőr sportolók és önkéntes társulások milliói által vallott humanista értékeket;

10.

úgy ítéli meg, hogy a helyi önkormányzatok a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló politikák végrehajtása révén, a szubszidiaritási elv alkalmazásának köszönhetően kulcsfontosságú szerepet játszanak a legális gazdaság védelmében.

11.

felhívja a figyelmet a hatályos európai uniós jogszabályok hiányosságaira a csalás és a korrupció elleni küzdelemmel, valamint a bűncselekményekből származó vagyon elkobzásával kapcsolatban;

12.

tudomásul veszi, hogy Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. évi egyezmény végrehajtását (COM(2008) 77) vizsgáló második jelentésében az Európai Bizottság arra a megállapításra jut, hogy csupán öt tagállam hozta meg a „kielégítő” végrehajtáshoz szükséges „valamennyi” intézkedést;

13.

sajnálja, hogy még mindig nem ültették át a magánszektorbeli aktív és passzív korrupció elleni küzdelemről szóló 2003/568/IB kerethatározatot, amely szabályozza a jogi személyek felelősségét;

14.

sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy egyes tagállamok még mindig nem ratifikálták az Európa Tanács, az ENSZ vagy az OECD nemzetközi büntetőjogi egyezményeit;

15.

megállapítja az e téren hozott öt kerethatározat átültetésének hiányosságait:

16.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatait, melyek koherens módon fogják össze a normatív intézkedéseket és a megvalósítandó stratégiákat a legális gazdaság hatékony és gyors védelmének biztosítása érdekében;

17.

emlékeztet arra, hogy az ezzel kapcsolatos szabályozó tevékenység jogalapját az EUMSZ 82. és 83. cikke, 310. cikkének (6) bekezdése és 325. cikke képezi;

18.

nagy jelentőséget tulajdonít az uniós közpénzek csalással és szabálytalan felhasználással szembeni védelmének, egyúttal azonban hangsúlyozza azt is, hogy a szubszidiaritás és a hatékonyság szempontjából az Unió büntetőjogi jogszabályai csak annyiban ésszerűek, amennyiben a tagállamok bűnüldözési gyakorlatában konkrétan megállapított hiányosságokat kezelni képesek;

19.

egyetért az olyan alapbűncselekmények közösségi szintű meghatározásával, mint a csalás és a közpénzek szabálytalan felhasználása;

20.

egyetért az Európai Bizottság kezdeményezéseivel, melyek az összeférhetetlenség, a részrehajlás és a korrupció káros gyakorlatainak megelőzését célozzák az olyan magatartásformák sérelmezésével, amelyeket még mindig nem szankcionál minden tagállam, és amelyek akadályozzák a közbeszerzésekhez való szabad hozzáférést; (1)

21.

üdvözli az adófizetők pénzének megóvására irányuló OLAF-reform irányvonalait:

22.

teljes mértékben elégedett azzal, hogy politikai lendületet kapott a korrupció elleni küzdelem az Unióban, valamint az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos átfogó globális megközelítésével;

23.

támogatja, hogy a 2013-tól kétévente megjelenő jövőbeli uniós antikorrupciós jelentés révén új értékelési mechanizmus kerüljön alkalmazásra;

24.

támogatja azt az európai bizottsági javaslatot, hogy igazodni kell az olyan meglévő mechanizmusokhoz, mint amilyenek az OECD-é vagy az Európa Tanácsé;

25.

felhívja azonban az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy mielőbb le kell vonni a tanulságokat ebből az államok kölcsönös bizalmán alapuló átfogó mechanizmusból, és emlékeztet rá, hogy a megfelelő gyakorlatok előírásához elengedhetetlen a szabályozás az EUMSZ 83. cikke értelmében;

26.

teljes mértékben elégedett az Európai Bizottság átfogó megközelítésével, mely az európai uniós vállalkozások számviteli és könyvvizsgálati előírásait is magában foglalja.

27.

pozitívan értékeli a bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló irányelvjavaslatot, mivel ezek a globális gazdaság védelmének nélkülözhetetlen eszközeit jelentik annak igazolására, hogy a „bűnözés nem kifizetődő” és az „ebül szerzett jószág ebül vész el”;

28.

egyetért a stockholmi program logikájával, mely szerint érdemesebb kötelezővé tenni az EUMSZ 83. cikke értelmében vett minimumszabályokat (ideértve a kiterjesztett és értékelkobzást, harmadik felektől való elkobzást és a bírósági ítélet nélkül történő elkobzást), semmint megpróbálni javítani az Unió jelenlegi rendelkezésein, melyek nem bírnak tényleges kényszerítő erővel;

29.

támogatja az irányelvjavaslatot, amennyiben az átveszi az elkövetési eszközök és a bűncselekményből származó jövedelmek elkobzásával, továbbá a bűncselekményből származó jövedelemmel azonos értékű vagyon elkobzásával kapcsolatban a korábbi kerethatározatokban már meghatározott rendelkezéseket és jogi fogalmakat;

30.

üdvözli továbbá, hogy olyan rendelkezéseket vezet be, amelyek lehetővé teszik a bűncselekményből származó jövedelem fogalmának rendkívül széles körű értelmezését (a jövedelmek vagyon vagy jog formájában történő átalakításának fogalma révén), illetve a vagyoni eszközök ideiglenes elkobzását a határozat meghozatalához szükséges időre;

31.

ami a kiterjesztett elkobzást illeti , bár az RB helyesli a tagállamok számára a 2005. évi kerethatározatban biztosított lehetőségeknek az eltörlését, és úgy ítéli meg, hogy ezáltal javulnak a kiterjesztett elkobzásra vonatkozó jelenlegi rendelkezések, kívánatosnak tartja a túl pontatlan 4. cikk (1) bekezdésének tökéletesítését. A kiterjesztett elkobzás azt jelenti, hogy a bűncselekményből származó közvetlen jövedelmen túli vagyoni eszközök is elkobozhatók, mivel a törvény kapcsolatot feltételez a bűncselekmény és az elkobzandó tulajdon vagy jogok között. Az RB javasolja, hogy azokat a „konkrét tényeket”, amelyek alapján a bíróság meghozza határozatát, szemléltesse például a vagyon értéke és a legális jövedelem közötti aránytalanság. A „konkrét tények” ezen leggyakoribb példájának megvan továbbá az az előnye, hogy hangsúlyozza, hogy az érintett személy feladata annak bizonyítása, hogy azok a javak és jogok, amelyek nem közvetlenül a bűncselekményből származnak, de felmerül az elkobzásuk, más legális jövedelemforrásból származnak;

32.

üdvözli a harmadik féltől történő elkobzás lehetőségét; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a bűnözőknek soha nincs a nevükön tulajdon vagy jog, és a harmadik fél – akinek az a szerepe, hogy leplezze vagy forgalomba hozza a vagyoni eszközöket – igen gyakran jogi személy, a szervezett bűnözés pedig régóta rendkívül kifinomult jogi technikákat alkalmaz az elkobzás elkerülésére. Ezért az RB határozottan ajánlja a jogi személyek büntetőjogi felelőssége elvének kiterjesztését és a „tényleges haszonélvező” fogalmának bevezetését;

33.

azt is javasolja, hogy jelen javaslatba illesszék be azon megfontolás lehetőségét, hogy a harmadik fél valódi tulajdonosként és/vagy egyetlen gazdasági kedvezményezettként léphet fel. Bizonyítékként a következő tényállások szolgálhatnak: jogi személy jogi vagy tényleges irányítása személyes célból, ingatlan finanszírozása, ingatlan rendelkezésre bocsátása pénzügyi ellentételezés nélkül stb. Ez a koncepció, amely például jól ismert Luxemburgban, lehetővé teszi a vállalkozás valódi jogtulajdonosának azonosítását, így ennek megfelelően kiegészíti a jogi személyek felelősségének elvét;

34.

fenntartásainak ad hangot az ítélet nélküli elkobzással kapcsolatban, mivel a tagállamok nagy részében az elkobzás büntetőítélethez köthető szankció. Egyébiránt az ítélet nélküli elkobzás polgári eljárásokon alapuló elkobzás és nem támaszkodik a megadott jogi alapra: jelen javaslat kifejezetten az EUMSZ 82. cikkének (2) bekezdésén alapul, amely csak a büntetőjogi szankciókra vonatkozik, emellett nem egyeztethető össze bizonyos államok, például Franciaország jogi hagyományaival, amelyek alkotmányos értékként tekintenek a tulajdonjogra;

35.

rámutat arra, hogy az ítélet nélküli elkobzás nem tartozik az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésének hatókörébe sem, amely kimondja, hogy az Európai Parlament és a Tanács szabályozási minimumokat állapíthat meg a bűncselekményi tényállások ;

36.

büntetőjogi megoldásokat javasol annak érdekében, hogy már bevált büntetőjogi rendelkezések segítségével elérjék ugyanazt a hatékonysági szintet a lefoglalási és elkobzási jog terén;

37.

ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a polgári jogi elkobzás a FATF egyik (a 3. számú) ajánlásán alapul, amely arra ösztönzi az országokat, hogy fogadjanak el „büntetőjogi eljárásban való elítélés nélküli” elkobzási intézkedéseket. Ugyanez az ajánlás hozzáteszi, hogy az országok hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek megkövetelik az adott bűncselekmény feltételezett elkövetőjétől az elkobzandónak tekintett vagyontárgy törvényes eredetének bizonyítását. Vélhetően a bizonyítás terhének megfordítására törekszenek tehát, amely az ítélet nélküli elkobzás legalapvetőbb szempontja. Mindazonáltal a bűncselekmények új kategóriájának (az „jogtalan” tulajdonnak, illetve az indokolatlan forrásoknak) a bevezetése ugyanehhez az eredményhez vezethet. (Vö. például a francia büntető törvénykönyv új 321-6 cikkével, amely szerint tágabb értelemben már az is büntethető, ha egy személy nem képes számot adni az életszínvonalát biztosító forrásokról, illetve valamely ingatlan eredetéről, miközben rendszeres kapcsolatot tart fenn bűncselekmények, illetve legalább ötévi börtönnel büntethető bűntettek elkövetőivel.) Így sor kerül a bizonyítás terhének kívánt megfordítására.

38.

A szubszidiaritás elvének megfelelően a jelen javaslat tehát meg kell, hogy hagyja a tagállamoknak azt a választást, hogy bevezetik-e az ítélet nélküli elkobzást, avagy sem, amennyiben képesek bebizonyítani: jogszabályaik ugyanolyan hatékonyak és nem mondanak ellent a kölcsönös elismerés elvének.

39.

kisebb mértékű aggodalmának ad hangot a túl részletes garanciáknak a bűncselekményekből származó vagyon befagyasztási és elkobzási folyamatának különböző szintjein történő megítélésével kapcsolatban, mivel ez esetlegesen megbéníthatja az EU-n belüli lefoglalásra és elkobzásra vonatkozó új jogi alapot;

40.

mindazonáltal az Európai Ügyészség létrehozásának szükségessége mellett száll síkra, és már jelenleg is hangsúlyozza a tagállamokon belüli szervezett bűnözéssel foglalkozó rendőrségi és igazságügyi struktúrák megerősítésének szükségességét.

41.

úgy véli, hogy egy európai ügyészség létrehozása hozzájárulhat ahhoz, hogy az OLAF reformja kedvezőbb eredményekkel járjon;

42.

úgy véli, hogy egy európai ügyészség hatékonyabban és megbízhatóbban képes elvégezni a korrupcióval, illetve a befolyásos gazdasági és politikai szereplők részvételével kapcsolatos pénzügyi vizsgálatokat, illetve a határokon átnyúló bűnügyi hálózatokra vonatkozó vizsgálatokat;

43.

úgy véli, hogy az Eurojustnak, mint az Európai Ügyészség alapjának a kifejlesztése – amely bűnügyi nyomozásokat kezdeményezhet legalább abban az esetben, ha az Európai Unió érdekeit súlyos veszély fenyegeti –, valamint bűnügyi nyomozás kezdeményezésének a lehetősége hatékony eszköz az olyan helyzetek elkerülésére, amelyeket az Európai Bizottság a jelen vélemény tárgyát képező, a pénzügyi érdekek védelméről szóló közleménye (COM(2011) 293 final) is megemlít. Az RB emlékeztetni kíván arra, hogy az EUMSZ 85. és 86. cikkei előirányozzák ezt a fejlődési folyamatot, amelyre a pénzügyi válság és a magas bűnözési arány jelentette kettős veszély miatt van szükség;

44.

úgy véli, hogy ez az irányvonal semmi esetre sem zárja ki egy pénzügyi nyomozók képzésére irányuló közös európai program kidolgozását, amelyet az Európai Bizottságnak kellene prioritásként kidolgoznia és végrehajtania;

45.

úgy véli, hogy a bejelentők retorziók elleni hatékony védelme a korrupcióellenes politika központi eleme, mint ahogy annak számít a szervezett bűnözés elleni küzdelem keretében is. Mindazonáltal az a jogi keret, amely ezt a szempontot szabályozza az Európai Unióban, nem egységes. Az RB ezért igencsak üdvözli az Európai Bizottságnak a bejelentők védelmére vonatkozó kezdeményezéseit;

46.

azt kéri a tagállamoktól, hogy irányozzák elő, hogy a szervezett bűnözésből származó, lefoglalt értékek egy része (a jogos visszaszolgáltatási igények kielégítése után) kerüljön vissza a helyi és/vagy regionális önkormányzatokhoz, mivel ők a területek társadalmi rendjét bizonytalanná tévő bűnszövetkezetek első számú áldozatai. Ők vannak továbbá a legjobb helyzetben ahhoz, hogy helyi szinten cselekedjenek a bűnözés mélyebb okainak megszüntetése érdekében. Ezt a gyakorlatot már alkalmazzák Olaszországban, ahol a 12 000 elkobzott ingatlan egyharmadát átadták, illetve az eladásukból befolyt összeget átutalták a helyi önkormányzatoknak szociális tevékenységeik elősegítésére. Lényegében arról van itt szó, hogy az állami hatóságok tevékenységei pozitív módon érvényesüljenek és olyan, kedvező rendszer jöjjön létre, amely egyesíti a képviselőket, a civil társadalmat és a családokat;

47.

arra ösztönzi a helyi képviselőket, hogy mandátumuk kezdetén írják alá az „Obliprivatum, publicacurate” („Felejtse el a magánügyeket, foglalkozzon a közügyekkel”) című magatartási kódexet, amely segít a polgárok és a vezetőik közötti bizalmi viszony kialakításában és fenntartásában. Az említett kódex meghatározná a pártatlanság (az összeférhetetlenséghez vezető helyzetekre vonatkozó tiltás, a magán- vagy jogi személytől érkező, magánjellegű ott-tartózkodásra irányuló meghívások elutasítása, amennyiben előbbiek tevékenysége kapcsolatban van a hatóságokkal, a 150 eurót meghaladó értékű ajándékok átadása az államkasszának, a családtagok érdekében végzett beavatkozások tilalma stb.) valamint az integritás alapelveit (a közösségi eszközök magánérdekből, illetve a választási kampányok céljára történő alkalmazásának tilalma, a közbeszerzésekre vonatkozó szabályok betartása stb.);

48.

arra ösztönzi a képviselőket, hogy nyújtsanak be vagyonnyilatkozatot valamely független közhatóságnak, amelyben feltüntetik magántulajdonukat, illetve kereskedelmi és üzleti kapcsolataikat;

49.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessék be a választási kampányok nyilvános finanszírozását, valamint a jogi személyek adományainak tilalmát, ezenkívül hozzák létre a helyi képviselő státusát, amely garantálja a függetlenségét és pénzügyi autonómiáját;

50.

ösztönzi az adóparadicsomokban történő – a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szerzett jövedelmekre vonatkozó – pénzmosás elleni hatékony küzdelmet;

51.

arra biztatja a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki valódi eszközöket a tisztesség megsértésének megelőzésére és felderítésére, például hozzanak létre szolgálatokat a korrupció leküzdésére irányuló intézkedések felülvizsgálatára, illetve a közbeszerzéseknek és a közszolgáltatások odaítélésének ellenőrzésére;

52.

a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén szerzett legjobb helyi gyakorlatok cseréjére, illetve a bűncselekményekből származó, lefoglalt vagyon visszaszolgáltatására irányuló európai platform, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel foglalkozó európai konferencia létrehozását kéri;

53.

arra ösztönzi a helyi önkormányzatokat, hogy a nagy sportolóknak, illetve a professzionális sportkluboknak nyújtott támogatásaikat kössék etikai kötelezettségekhez és szigorú pénzügyi átláthatósághoz;

54.

javasolja, hogy a Régiók Bizottsága jelöljön ki megfigyelőt az Európai Parlamentnek a korrupcióval foglalkozó különbizottságába, valamint az Európa Tanácson belül működő Korrupció Ellenes Államok Csoportjába (GRECO);

55.

kiterjeszti majd a legális gazdaság védelmével kapcsolatos legjobb kormányzati gyakorlatokra és adminisztratív ügyintézésre irányuló vizsgálatait az ARLEM-hez (Euro-mediterrán régiók és városok közgyűlése), valamint a CORLEAP-hez (a Keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciája) tartozó, a szomszédsági politikában érintett partnerországokra.