EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52010AG0003

A Tanács 3/2010/EU álláspontja első olvasatban az ipari kibocsátásokról (azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából A Tanács által 2010. március 1-jén elfogadva EGT-vonatkozású szöveg

HL C 114E., 2010.5.4, p. 17–28 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

4.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 114/17


A TANÁCS 3/2010/EU ÁLLÁSPONTJA ELSŐ OLVASATBAN

az ipari kibocsátásokról (azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából

A Tanács által 2010. március 1-jén elfogadva

(EGT-vonatkozású szöveg)

2010/C 114 E/02

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)

Az erdőkből nagyon változatos környezeti, gazdasági és társadalmi haszon származik, beleértve a fa alapú és egyéb erdei termékeket, továbbá a környezeti szolgáltatásokat.

(2)

Azáltal, hogy a fa és fatermékek iránti kereslet világszerte megnövekedett, valamint azáltal, hogy ezzel párhuzamosan számos fatermelő országban az erdőgazdálkodási ágazatot intézményi és irányítási hiányosságok jellemzik, az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem egyre aggasztóbb kérdésekké váltak.

(3)

Az illegális fakitermelés nagy nemzetközi jelentőséggel bíró, általános probléma. Jelentős fenyegetést jelent az erdők számára, mivel hozzájárul az erdőpusztulás folyamatához, amely a szén-dioxid-kibocsátás mintegy 20 %-áért felelős, veszélyezteti a biológiai sokféleséget és gátolja a fenntartható erdőgazdálkodást és erdőfejlesztést, beleértve az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelően eljáró piaci szereplők gazdasági életképességét is. Ezenkívül társadalmi, politikai és gazdasági hatásai is vannak.

(4)

A Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az erdészeti jogszabályok végrehajtása, irányítása és kereskedelme (FLEGT): Javaslat EU cselekvési tervre” című, 2003. május 21-i közleménye javaslatot tett egy, az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem problémáját kezelő nemzetközi erőfeszítéseket támogató intézkedéscsomagra.

(5)

Az Európai Parlament és a Tanács üdvözölte az említett közleményt, és elismerte annak szükségességét, hogy az Unió hozzájáruljon az illegális fakitermelés problémájának megoldására irányuló globális erőfeszítésekhez.

(6)

Összhangban az említett közlemény céljával, nevezetesen annak biztosításával, hogy az Unióba csak a termelő ország nemzeti jogszabályaival összhangban előállított fatermékeket hozzanak be, az Unió olyan önkéntes partnerségi megállapodásokról (ÖPM-ek) tárgyalt a fakitermelő országokkal (partnerországok), amelyek jogilag kötelező erejű kötelezettségét rónak a felekre egy engedélyezési rendszer megvalósítására és az említett ÖPM-ekben meghatározott fával és fatermékekkel való kereskedelem szabályozására vonatkozóan.

(7)

Tekintettel a probléma kiterjedt és sürgető voltára, szükséges az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem elleni küzdelem tevékeny támogatása, az ÖPM-kezdeményezések kiegészítése és megerősítése, valamint az erdők megőrzésére és az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos veszélyek elhárítására is kiterjedő magas fokú környezetvédelemre irányuló politikák közötti szinergiák javítása.

(8)

El kell ismerni azon országok erőfeszítéseit, amelyek az Unióval FLEGT ÖPM-eket kötöttek, és az azokban foglalt elveket, különösen a legálisan kitermelt fa fogalmának meghatározását illetően. Figyelembe kell venni azt is, hogy a FLEGT engedélyezési rendszer szerint az Unióba csak a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban kitermelt fa és az ilyen fából származó fatermékek kerülnek behozatalra. Ezért az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendelet (4) II. és III. mellékletében felsorolt, a 2173/2005/EK tanácsi rendelet I. mellékletében foglalt országokból származó fatermékekbe ágyazott fát legális kitermelésből származónak kell tekinteni, amennyiben e fatermékek megfelelnek az említett rendeletnek és bármely végrehajtási rendelkezésnek.

(9)

Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) arra kötelezi az egyezmény részes feleit, hogy csak akkor adjanak kiviteli CITES-engedélyt, ha a CITES-ben felsorolt fajt – többek között – az exportáló ország nemzeti jogszabályaival összhangban termelték ki. Ezért a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet (5) A., B. és C. mellékletében felsorolt fajok faanyagát legális kitermelésből származónak kell tekinteni, feltéve, hogy az megfelel az említett rendeletnek és bármely végrehajtási rendelkezésnek.

(10)

Figyelembe véve az illegális fakitermelés kérdésének összetettségét, legalábbis ami az alapjául szolgáló tényezőket és a hatásait illeti, a piaci szereplők magatartásának befolyásolása révén mérsékelni kell az illegális magatartásra ösztönző hatásokat.

(11)

Nemzetközileg elfogadott fogalommeghatározás hiányában az illegális fakitermelés meghatározása céljából a kitermelés szerinti ország jogszabályai szolgálnak alapul.

(12)

Az első forgalomba hozatalt megelőzően és azt követően sok fatermék számos eljáráson megy keresztül. A szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése érdekében csak azon piaci szereplőkre vonatkoznak az e rendeletben előírt követelmények, akik a belső piacon első alkalommal hoznak forgalomba fát és fatermékeket, nem pedig az értékesítési láncban résztvevő valamennyi piaci szereplőre.

(13)

Szem előtt tartva, hogy a piaci szereplők számára aránytalan terhet jelentene, ha az újrahasznosított fából készült termékek esetében is tájékoztatást kellene nyújtaniuk a fa eredetéről, az ilyen termékeket ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(14)

Azon piaci szereplőknek, amelyek a belső piacon első ízben hozzák forgalomba az adott fát és fatermékeket, a megfelelő intézkedések és eljárások rendszere (a kellő gondosság elvén alapuló rendszer) révén kellő gondossággal kell eljárniuk az illegális fakitermelésből származó fa és az ilyen fából származó fatermékek forgalomba hozatalából eredő kockázatok minimálisra csökkentése érdekében.

(15)

A kellő gondosság elvén alapuló rendszer három, a kockázatkezeléshez szervesen kapcsolódó elemből áll: hozzáférés az információhoz, kockázatelemzés és az azonosított kockázat csökkentése. A kellő gondosság elvén alapuló rendszernek hozzáférést kell biztosítania a belső piacon első alkalommal forgalomba hozandó fa és fatermékek beszerzési forrásaira és beszállítóira vonatkozó információhoz, ideértve az olyan lényeges információkat is, mint például az alkalmazandó jogszabályok betartása. Ezen információ alapján a piaci szereplőknek kockázatértékelést kell végezniük. Az azonosított kockázatokat a piaci szereplőknek – az adott kockázattal arányos módon – csökkenteniük kell annak megelőzése érdekében, hogy illegális fakitermelésből származó fa és az ilyen fából származó fatermékek kerüljenek forgalomba.

(16)

Az indokolatlan adminisztratív terhek elkerülése érdekében az e rendelet előírásainak megfelelő rendszereket, illetve eljárásokat már alkalmazó piaci szereplők tekintetében nem kell előírni új rendszerek létrehozását.

(17)

Az erdészeti ágazat bevált gyakorlatainak elismerése érdekében a kockázatértékelési eljárás során a vonatkozó jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzését magában foglaló minősítési, illetve egyéb, harmadik felek által ellenőrzött rendszer is használható.

(18)

A faipari ágazat nagy jelentőséggel bír az Unió gazdasága szempontjából. A piaci szereplők szervezetei fontos szereplői az ágazatnak, mivel nagy arányban képviselik a piaci szereplők érdekeit, és más érdekeltek széles körével is együttműködnek. E szervezetek megfelelő szakértelemmel és kapacitással is rendelkeznek a vonatkozó jogszabályok elemzésére és tagjaik számára a jogszabályoknak való megfelelés elősegítésére, de e képességüket nem használhatják piaci erőfölény megszerzésére. E rendelet végrehajtásának megkönnyítése és a bevált gyakorlatok kialakításához való hozzájárulás érdekében helyénvaló azon szervezetek elismerése, amelyek az e rendelet követelményeinek is megfelelő, a kellő gondosság elvén alapuló rendszereket dolgoztak ki. Az ilyen elismert ellenőrző szervezetek jegyzékét közzé kell tenni annak lehetővé tétele érdekében, hogy azokat a piaci szereplők igénybe vehessék.

(19)

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak figyelemmel kell kísérniük, hogy a piaci szereplők valóban teljesítik-e az e rendeletben meghatározott kötelezettségeiket. Ebből a célból a hatáskörrel rendelkező hatóságok, adott esetben, hivatalos ellenőrzéseket tartanak – ami a piaci szereplő telephelyén végzett ellenőrzésekre is kiterjedhet –, és szükség esetén korrekciós intézkedések megtételére kötelezhetik a piaci szereplőket.

(20)

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak nyilvántartást kell vezetniük az ellenőrzésekről, és a releváns információt bármely kérelmező rendelkezésére kell bocsátaniuk, összhangban a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (6).

(21)

Figyelemmel az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem nemzetközi jellegére, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak együtt kell működniük egymással és a harmadik országok közigazgatási hatóságaival, valamint a Bizottsággal.

(22)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy e rendelet be nem tartása hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat vonjon maga után.

(23)

A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az ellenőrző szervezetek elismerésére és az elismerés visszavonására irányuló eljárásokra, további olyan, releváns kockázatértékelési kritériumokra, amelyekre szükség lehet az e rendeletben már előírt kritériumok kiegészítéséhez, valamint az e rendelet hatálya alá tartozó fák és fatermékek listájára vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítés során az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének végrehajtásáról szóló, 2009. december 9-i bizottsági közleménnyel összhangban konzultáljon szakértőkkel.

(24)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni.

(25)

A piaci szereplőknek és a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak ésszerű időtartamot kell biztosítani ahhoz, hogy felkészüljenek e rendelet követelményeinek teljesítésére.

(26)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem elleni küzdelmet, a tagállamok egyénileg nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a léptéke miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

E rendelet megállapítja a fát és fatermékeket a belső piacon első alkalommal forgalomba hozó piaci szereplők kötelezettségeit, az illegális fakitermelésből származó fa és az ilyen fából származó fatermékek forgalomba hozatalából eredő kockázatok minimálisra csökkentése érdekében.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)   „fa és fatermékek”: a mellékletben meghatározott fa és fatermékek, kivéve a már korábban forgalomba hozott fából vagy fatermékekből származó fatermékeket, valamint az életciklusuk végéhez ért és egyébként hulladéknak minősülő fából vagy fatermékekből előállított fatermékeket vagy azok alkotórészeit;

b)   „forgalomba hozatal”: fa és fatermékek bármilyen módon, első alkalommal történő forgalmazása a belső piacon – az alkalmazott értékesítési technikától függetlenül –, kereskedelmi tevékenység keretében történő értékesítés vagy felhasználás céljából, fizetés ellenében vagy térítésmentesen. Ez magában foglalja a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (8) meghatározott távközlő eszközök útján történő forgalmazást is;

c)   „piaci szereplő”: a fát vagy fatermékeket forgalomba hozó természetes vagy jogi személy;

d)   „kitermelés szerinti ország”: az az ország vagy terület, amelyben a fát vagy a fatermékekbe ágyazott faanyagot kitermelték;

e)   „legális kitermelésből származó”: a kitermelés szerinti ország alkalmazandó jogszabályaival összhangban végzett kitermelésből származó;

f)   „illegális kitermelésből származó”: a kitermelés szerinti ország alkalmazandó jogszabályainak megsértésével végzett kitermelésből származó;

g)   „alkalmazandó jogszabályok”: a kitermelés szerinti országban hatályos, az alábbi tárgykörökre vonatkozó jogszabályok:

a hivatalos közlönyökben közzétett határokon belüli fakitermelésre vonatkozó jogok,

a kitermelési jogokra és fára vonatkozó kifizetések, a fakitermeléssel kapcsolatos illetékeket is beleértve,

fakitermelés, beleértve a közvetlenül kapcsolódó környezetvédelmi és erdészeti jogszabályokat is,

harmadik feleknek a fakitermelés által érintett törvényes használati és tulajdonjogai, és

kereskedelmi és vámjogszabályok, amennyiben azok az erdészeti szektort érintik.

3. cikk

A FLEGT és a CITES hatálya alá tartozó fa és fatermékek jogi helyzete

A 2173/2005/EK rendelet II. és III. mellékletében felsorolt, olyan fatermékekbe ágyazott fa, amelyek az említett rendelet I. mellékletében felsorolt partnerországokból származnak, és amelyek megfelelnek az említett rendeletnek és végrehajtási rendelkezéseinek, e rendelet alkalmazásában legális kitermelésből származónak minősül.

A 338/97/EK rendelet A., B. vagy C. mellékletében felsorolt fajok olyan faanyaga, amelyek megfelelnek az említett rendeletnek és végrehajtási rendelkezéseinek, e rendelet alkalmazásában legális kitermelésből származónak minősül.

4. cikk

A piaci szereplők kötelezettségei

(1)   A piaci szereplőknek kellő gondossággal kell eljárniuk az illegális fakitermelésből származó fa és az ilyen fából származó fatermékek forgalomba hozatala kockázatának minimálisra csökkentése érdekében. E célból - az 5. cikkben foglaltaknak megfelelően - egy eljárásokból és intézkedésekből álló keretrendszert (a továbbiakban: a kellő gondosság elvén alapuló rendszer) kell alkalmazniuk.

(2)   Minden egyes piaci szereplőnek fenn kell tartania és rendszeresen értékelnie kell az általa alkalmazott, a kellő gondosság elvén alapuló rendszert, kivéve, ha a piaci szereplő egy, a 7. cikkben említett ellenőrző szervezet által létrehozott, a kellő gondosság elvén alapuló rendszert vesz igénybe.

5. cikk

A kellő gondosság elvén alapuló rendszerek

(1)   A 4. cikk (1) bekezdésében említett, a kellő gondosság elvén alapuló rendszernek az alábbi elemeket kell tartalmaznia:

a)

olyan intézkedések és eljárások, amelyek hozzáférést biztosítanak a piaci forgalomba hozott fa vagy fatermékek piaci szereplők általi forgalmazására vonatkozó, alábbi információkhoz:

termékleírás, beleértve a fafajok teljes tudományos nevét, illetve közönséges nevét, a termék kereskedelmi nevét és típusát,

a kitermelés szerinti ország, és adott esetben a fakitermelés országon belüli régiója,

mennyiség (térfogatban, tömegben vagy darabszámban megadva),

a piaci szereplő beszállítójának neve és címe,

okmányok vagy egyéb információk, amelyek igazolják, hogy a szóban forgó fa és fatermékek megfelelnek a vonatkozó jogszabályoknak;

b)

kockázatértékelési eljárások, amelyek lehetővé teszik a piaci szereplő számára az illegális fakitermelésből származó fa vagy az ilyen fából származó fatermékek forgalomba hozatalával kapcsolatos kockázat elemzését és értékelését.

Az ilyen eljárások figyelembe veszik az a) pontban meghatározott információkat, valamint a releváns kockázatértékelési kritériumokat, beleértve az alábbiakat is:

az alkalmazandó jogszabályoknak való megfelelés igazolása, ami jelenthet minősítési vagy egyéb, harmadik fél által ellenőrzött, az alkalmazandó jogszabályoknak való megfelelésre kiterjedő rendszereket is,

meghatározott fafajták illegális kitermelésének elterjedtsége,

az illegális fakitermelés vagy gyakorlatok elterjedtsége a fakitermelés szerinti országban és/vagy országon belüli régióban,

a fatermékek forgalmazási láncának összetettsége;

c)

azoknak az eseteknek kivételével, ahol a b) pontban említett kockázatértékelési eljárások során azonosított kockázatok elhanyagolható mértékűek, azok a kockázatcsökkentési eljárások, amelyek a kockázatok hatékony módon történő minimálisra csökkentése tekintetében megfelelő és arányos intézkedések és eljárások sorából állnak, és amelyek jelenthetik további információ vagy dokumentumok és/vagy harmadik felek általi ellenőrzés előírását is.

(2)   Az (1) bekezdés egységes végrehajtásának biztosításához szükséges részletes szabályokat – kivéve, ami az e cikk (1) bekezdése b) pontjának második albekezdésében említett, további releváns kockázatértékelési kritériumokat illeti – a 16. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Ezeket a szabályokat …-ig (9) kell elfogadni.

(3)   A piaci fejlemények és az e rendelet végrehajtása során szerzett – különösen a 18. cikk (3) bekezdésében említett jelentéstétel révén azonosított – tapasztalatok figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el – az EUMSz. 290. cikkének megfelelően – olyan további releváns kockázatértékelési kritériumokat illetően, amelyekre az e cikk (1) bekezdése b) pontjának második albekezdésében említett kritériumok kiegészítéséhez lehet szükség. Az ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság e rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban jár el.

Az e bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában a 13., 14. és15. cikkben meghatározott eljárásokat kell alkalmazni.

6. cikk

Hatáskörrel rendelkező hatóságok

(1)   Minden tagállam kijelöli az e rendelet alkalmazásáért felelős hatáskörrel rendelkező hatóságot vagy hatóságokat.

A tagállamok …-ig (10) tájékoztatják a Bizottságot a hatáskörrel rendelkező hatóságok nevéről és címéről. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a hatáskörrel rendelkező hatóságok nevében vagy címében bekövetkező bármely változásról.

(2)   A Bizottság közzé teszi – az interneten is – a hatáskörrel rendelkező hatóságok jegyzékét. A jegyzéket rendszeresen frissíteni kell.

7. cikk

Ellenőrző szervezetek

(1)   Az ellenőrző szervezetek az alábbi feladatokat látják el:

a)

az 5. cikknek megfelelően, a kellő gondosság elvén alapuló rendszer fenntartása és rendszeres értékelése, továbbá a piaci szereplők számára az e rendszer alkalmazására vonatkozó jogosultság megadása;

b)

a kellő gondosság elvén alapuló rendszer piaci szereplők általi megfelelő alkalmazásának ellenőrzése;

c)

megfelelő intézkedések megtétele abban az esetben, ha egy piaci szereplő a kellő gondosság elvén alapuló rendszerét nem megfelelő módon használja, beleértve a hatáskörrel rendelkező hatóságok értesítését is a piaci szereplő súlyos vagy ismételt mulasztása esetén.

(2)   Egy szervezet akkor kérheti ellenőrző szervezetként való elismerését, ha megfelel az alábbi követelményeknek:

a)

jogi személyiséggel rendelkezik, és az Unió területén jogszerűen letelepedett;

b)

rendelkezik az (1) bekezdésben említett feladatok ellátásához szükséges kapacitással; és

c)

feladatait oly módon látja el, hogy az nem jár összeférhetetlenséggel.

(3)   A (2) bekezdésben foglalt követelményeket teljesítő kérelmezőt ellenőrző szervezetként kell elismerni, az alábbiak közül valamelyik módon:

a)

A tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága elismeri az olyan ellenőrző szervezetet, amely kizárólag az adott tagállamban kíván tevékenységet folytatni, majd erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot.

b)

A Bizottság – miután tájékoztatta a tagállamokat – elismeri az olyan ellenőrző szervezetet, amely több tagállamban vagy az egész Unióban kíván tevékenységet folytatni.

(4)   A hatáskörrel rendelkező hatóságok rendszeres időközönként ellenőrzéseket hajtanak végre, hogy megvizsgálják, a hatáskörrel rendelkező hatóságok illetékességi területén működő ellenőrző szervezetek továbbra is ellátják-e az (1) bekezdésben megállapított feladatokat, és teljesítik-e a (2) bekezdésben rögzített követelményeket.

(5)   Amennyiben egy hatáskörrel rendelkező hatóság megállapítja, hogy a Bizottság által elismert valamely ellenőrző szervezet vagy nem látja már el az (1) bekezdésben megállapított feladatokat, vagy már nem teljesíti a (2) bekezdésben rögzített követelményeket, haladéktalanul tájékoztatja erről a Bizottságot.

(6)   A hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy a Bizottság visszavonhatják az elismerést, miután a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy a Bizottság megállapította, hogy az ellenőrző szervezet már nem látja el az (1) bekezdésben megállapított feladatokat, vagy nem teljesíti a (2) bekezdésben rögzített követelményeket. A hatáskörrel rendelkező hatóság vagy a Bizottság kizárólag az általa kibocsátott elismerést vonhatja vissza. Mielőtt a Bizottság visszavonná az elismerést, az érintett tagállamokat erről tájékoztatja. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot elismerés visszavonásáról.

(7)   Az ellenőrző szervezetek elismerésére és az elismerés visszavonására vonatkozó eljárási szabályok kiegészítése és – amennyiben a tapasztalatok azt megkövetelik – módosítása érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, az EUMSz. 290. cikkének megfelelően. Az ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság e rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban jár el.

Az e bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában a 13., 14. és15. cikkben meghatározott eljárásokat kell alkalmazni. E jogi aktusokat …-ig (11) kell elfogadni.

(8)   A (4) bekezdésben említett ellenőrzések gyakoriságára és jellegére vonatkozó részletes szabályokat, amelyekre a szóban forgó bekezdés egységes végrehajtásának biztosításához van szükség, a 16. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. E szabályokat …-ig (11) kell elfogadni.

8. cikk

Az ellenőrző szervezetek jegyzéke

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzéteszi az ellenőrző szervezetek jegyzékét, és honlapján is hozzáférhetővé teszi azt. A jegyzéket rendszeresen frissíteni kell.

9. cikk

A piaci szereplők ellenőrzése

(1)   A hatáskörrel rendelkező hatóságok ellenőrzéseket végeznek annak megállapítására, hogy a piaci szereplők teljesítik-e a 4. és 5. cikkben meghatározott követelményeket.

(2)   A piaci szereplők minden szükséges segítséget megadnak, hogy megkönnyítsék az (1) bekezdésben említett ellenőrzések elvégzését.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett ellenőrzések nyomán hiányosságokat tárnak fel, a hatáskörrel rendelkező hatóságok a piaci szereplő által teendő korrekciós intézkedésekre vonatkozó értesítést adhatnak ki. Amennyiben a piaci szereplő elmulasztja e korrekciós intézkedések megtételét, az szankciókat vonhat maga után a 17. cikknek megfelelően.

10. cikk

Az ellenőrzések nyilvántartása

(1)   A hatáskörrel rendelkező hatóságok nyilvántartást vezetnek a 9. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzésekről, feltüntetve különösen azok jellegét és eredményeit, valamint a 9. cikk (3) bekezdése szerinti korrekciós intézkedésekről szóló értesítéseket is. Valamennyi ellenőrzésről készült nyilvántartást legalább öt évig meg kell őrizni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információt bármely kérelmező számára hozzáférhetővé kell tenni, a 2003/4/EK irányelvnek megfelelően.

11. cikk

Együttműködés

(1)   E rendelet betartásának biztosítása érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságok együttműködnek egymással és a harmadik országok közigazgatási hatóságaival, valamint a Bizottsággal.

(2)   A hatáskörrel rendelkező hatóságok információcserét folytatnak a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival és a Bizottsággal a 7. cikk (4) bekezdésében és a 9. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések során feltárt súlyos hiányosságokra, valamint a 17. cikkel összhangban kiszabott szankciófajtákra vonatkozóan.

12. cikk

A melléklet módosításai

Az e rendelet végrehajtása során szerzett – különösen a 18. cikk (3) bekezdésében említett jelentéstétel révén azonosított – tapasztalatok , valamint a fa és fatermékek technikai jellemzőivel, végfelhasználóival és termelési folyamataival kapcsolatos fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el – az EUMSz. 290. cikkének megfelelően – a fa és fatermékek mellékletben meghatározott listájának módosítása és kiegészítése révén. Az ilyen jogi aktusok nem keletkeztethetnek aránytalan terhet a piaci szereplők számára. Az ilyen, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság e rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban jár el.

Az e cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vonatkozásában a 13, 14. és 15. cikkben meghatározott eljárásokat kell alkalmazni.

13. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap az 5. cikk (3) bekezdésében, 7. cikk (7) bekezdésében és 12. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Ez a felhatalmazás az ezen irányelv hatályba lépését követő ötéves időtartamra szól. A Bizottság legkésőbb három hónappal az e rendelet alkalmazásának időpontját követő hároméves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az a 14. cikkel összhangban a korábbinak megfelelő időtartamra automatikusan meghosszabbodik.

(2)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 14. és 15. cikk határozza meg.

14. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács visszavonhatja az 5. cikk (3) bekezdésében, 7. cikk (7) bekezdésében és 12. cikkben említett felhatalmazást.

(2)   Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, legkésőbb a végső határozat meghozatala előtt egy hónappal tájékoztatja arról a másik jogalkotót és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás indokait.

(3)   A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba, és nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

15. cikk

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogások

(1)   Az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben a bejelentés időpontjától kezdődő háromhónapos határidőn belül.

(2)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus az annak rendelkezéseiben megállapított időpontban hatályba lép, amennyiben a fenti határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem kifogásolja az adott felhatalmazáson alapuló jogi aktust, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács ezt az időpontot megelőzően egyaránt arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást.

(3)   Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktust, akkor az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben kifogást emelő intézmény megadja kifogásának indokait.

16. cikk

A bizottság

(1)   A Bizottságot a 2173/2005/EK rendelet 11. cikke alapján létrehozott Erdészeti jogszabályok végrehajtása, irányítás és kereskedelem (FLEGT) bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire is.

17. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megteszik a végrehajtásuk biztosításához szükséges valamennyi intézkedést. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok e rendelkezésekről értesítik a Bizottságot, és haladéktalanul értesítik az e rendelkezéseket érintő bármely későbbi módosításról is.

18. cikk

Jelentéstétel

(1)   A tagállamok e rendelet alkalmazásának időpontját követő minden második év április 30-ig jelentést nyújtanak be a Bizottságnak e rendeletnek az előző két évben történt alkalmazásáról.

(2)   E jelentések alapján a Bizottság jelentést készít, amelyet kétévente az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell benyújtani.

(3)   A Bizottság …-ig (12), majd azt követően hatévente – a rendelet alkalmazásárról szóló jelentéstétel és az azzal kapcsolatos tapasztalatok alapján – felülvizsgálja a rendelet működését és hatékonyságát, különösen a kis- és középvállalkozásokat érintő közigazgatási következmények és a hatálya alá tartozó termékkör tekintetében. A jelentéseket – szükség esetén – megfelelő jogalkotási javaslatok kísérhetik.

19. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet …-tól/-től (13) kell alkalmazni. Az 5. cikk (2) bekezdését, a 6. cikk (1) bekezdését, a 7. cikk (7) bekezdését és a 7. cikk (8) bekezdését azonban e rendelet hatálybalépésének időpontjától kezdődően kell alkalmazni.

20. cikk

Kihirdetés

Ezt a rendeletet az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …,

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök


(1)  HL C 318., 2009.12.23., 88. o.

(2)  HL C […]., […]., […]. o.

(3)  Az Európai Parlament 2009. április 22-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4)  HL L 347., 2005.12.30., 1. o.

(5)  HL L 61., 1997.3.3., 1. o.

(6)  HL L 41., 2003.2.14., 26. o.

(7)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(8)  HL L 144., 1997.6.4., 19. o.

(9)  E rendelet hatálybalépésétől számított 18 hónap.

(10)  E rendelet hatálybalépésétől számított hat hónap.

(11)  E rendelet hatálybalépésétől számított 18 hónap.

(12)  E rendelet hatályba lépésétől számított 36+30 hónappal.

(13)  E rendelet hatálybalépésétől számított 30 hónap.


MELLÉKLET

A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (1) I. mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúrában besorolt fa és fatermékek, amelyekre e rendelet alkalmazandó

4401 Tűzifa hasáb, tuskó, rőzse, köteg vagy hasonló formában; faforgács vagy hasonló részek; fűrészpor, és fahulladék és -maradék, hasáb, brikett, labdacs (pellet) vagy hasonló alakra tömörítve is,

4403 Gömbfa, kérgezetten vagy háncsoltan vagy durván szögletesre alakítva is,

4406 Vasúti vagy villamosvasúti talpfa,

4407 Hosszában fűrészelt vagy szélezett, vágott vagy hántolt, 6 mm-nél vastagabb fa, gyalulva, csiszolva vagy végillesztéssel összeállítva is,

4408 Furnérlap rétegelt lemez vagy hasonló rétegelt fa készítésére (beleértve a rétegelt fa szeletelésével készítettet is), és hosszában fűrészelt, vágott vagy hántolt más falemez, gyalulva, csiszolva, lapolva és végillesztéssel összeállítva is, legfeljebb 6 mm vastagságban,

4409 Fa (beleértve az össze nem állított szalag és szegélylécet parkettához) bármelyik széle, vége vagy felülete mentén összefüggő (folytatólagos) összeillesztésre előkészítve (hornyolt, barázdált, lesarkított, ferdén levágott, „V” illesztésű, peremezett, mintázott, legömbölyített vagy hasonló módon formázott), gyalulva, csiszolva vagy végillesztéssel összeállítva is,

4410 forgácslemez, irányított forgácselrendezésű lemez (OSB) és hasonló tábla fából, gyantával vagy más szerves kötőanyagokkal agglomerálva (tömörítve) is,

4411 Rostlemez fából vagy más fatartalmú anyagból, gyantával vagy más szerves anyaggal összeragasztva is,

4412 Rétegelt lemez, furnérozott panel és hasonló réteges faáru,

4413 00 00 Tömörített fa tömb, lap, szalag vagy profil alakban,

4414 00 Festmény, fénykép, tükör vagy hasonló tárgyak fakerete,

4415 Fából készült láda, doboz, rekesz, dob és hasonló csomagolóanyag; kábeldob fából; rakodólap, keretezett és más szállítólap; rakodólapkeret fából; koporsó,

(Kizárólag valamely más, piaci forgalomba hozott termék megtámasztására, védelmére vagy szállítására csomagolóanyagként szolgáló nem csomagolóanyag.)

4416 00 00 Hordó, kád, dézsa és fából készült más kádáripari termék és azok elemei, beleértve a hordódongát is,

4418 Ács- és épületasztalos-ipari termék, beleértve az üreges fapanelt is, összeállított padlópanelek, zsindely, fa (beleértve az össze nem állított lécet és szegélylécet parkettához) bármelyik széle, vége vagy felülete mentén összefüggő (folytatólagos) összeillesztésre előkészítve (hornyolt, barázdált, lesarkított, ferdén levágott, „V” illesztésű, peremezett, mintázott, legömbölyített vagy hasonló módon formázott), gyalulva, csiszolva vagy végillesztéssel összeállítva is,

A Kombinált Nómenklatúra 47. és 48. árucsoportjába tartozó papíripari rostanyag és papír, kivéve a bambuszból és visszanyert (hulladék és használt) papírból készült termékeket,

9403 30, 9403 40, 9403 50 00, 9403 60 és 9403 90 30 Fabútor,

9406 00 20 Előre gyártott épületek.


(1)  1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.).


A TANÁCS INDOKOLÁSA

I.   BEVEZETÉS

1.

A Bizottság 2008. október 17-én benyújtotta a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatát. A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 192. cikkének (1) bekezdésén alapul.

2.

Az Európai Parlament első olvasatban 2009. április 22-án fogadta el az álláspontját (1). A Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. október 1-jén nyilvánított véleményt, a Régiók Bizottsága pedig jelezte, hogy nem szándékozik véleményt nyilvánítani.

3.

A Tanács 2010. március 1-jén az EUMSz. 294. cikkének megfelelően elfogadta az első olvasatban kialakított álláspontját.

II.   CÉLKITŰZÉSEK

A rendelet célja, hogy minimálisra csökkentse az illegális kitermelésből származó fa belső piaci forgalmazásának a kockázatát. Az alapelv a kellő gondosság, és a rendelet elsődlegesen azzal a kérdéssel foglalkozik, amikor a fa és fatermékek első alkalommal jelennek meg a belső piacon. A Tanács megtartotta a Bizottság szisztematikus megközelítését. Ezért munkája középpontjában az állt, hogy kidolgozza a piaci szereplők proaktív magatartására vonatkozó jogi követelményeket.

III.   A TANÁCS ELSŐ OLVASAT SORÁN KIALAKÍTOTT VÉLEMÉNYÉNEK ELEMZÉSE

1.   Általános észrevételek

Az Európai Parlament (EP) 2009. április 22-én első olvasatban 75 módosítást fogadott el.

A Tanács első olvasatban kialakított álláspontja részben vagy szellemében több európai parlamenti módosítást magában foglal. Ezek közül a legfontosabbak, hogy különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a rendelet milyen hatással lesz a kis- és középvállalkozásokra (22., 29., 47. és 72. módosítás), hogy a rendelet hatályának ki kell terjednie az olyan fára és fatermékekre is, amelyekre kötelező fenntarthatósági kritériumok vonatkoznak (21. és 32. módosítás), valamint hogy a Bizottságnak kell elismernie a több tagállamban is működni szándékozó ellenőrző szervezeteket (51–56. módosítás).

Több más módosítást azonban a Tanács első olvasatban kialakított álláspontja nem tükröz, mert a Tanács úgy vélte, hogy a szöveg formálódásának módja ezt szükségtelenné tette. A Tanács több olyan változtatást hajtott végre, amelyek a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése következtében váltak szükségessé, különös tekintettel a komitológiai rendszer helyébe lépő jogi keretre. Mivel az EP a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt mintegy hét hónappal nyilvánított véleményt első olvasatban, a Tanács a komitológiával kapcsolatos módosításokat nem vette figyelembe, mert érdektelenné váltak.

A Tanács első olvasatban kialakított álláspontja több olyan változtatást is tartalmaz, amelyek nem szerepelnek az Európai Parlament első olvasatban kialakított álláspontjában. Az alábbiakban található pontok ismertetik a lényeges változásokat. Ezen túlmenően a szöveg pontosítása, illetve a rendelet egységességének biztosítása érdekében a szövegezés terén is sor került változtatásokra.

2.   Konkrét észrevételek

Fogalommeghatározások

Az eredeti javaslathoz képest az alábbi változtatásokra került sor:

a „fa és fatermékek” fogalommeghatározása úgy módosult, hogy az újrahasznosított fatermékek – azaz az életciklusuk végéhez ért, egyébként hulladéknak minősülő fából vagy fatermékekből előállított fatermékek vagy azok részei – ne tartozzanak e rendelet hatálya alá, ugyanis a Tanács úgy vélte, hogy aránytalan terheket róna a piaci szereplőkre annak megkövetelése, hogy tájékozódjanak az újrahasznosított termékekben található fa eredetéről,

a Tanács törölte az olyan fa és fatermékek tekintetében javasolt kivételt, amelyekre a kötelező fenntarthatósági kritériumok vonatkoznak (21. és 32. módosítás),

egyértelművé tették, hogy a már korábban forgalomba hozott fából vagy fatermékekből származó fatermékekre nem kell vonatkoznia a „fa és fatermékek” fogalommeghatározásának (34. módosítás),

a Tanács pontosította a „piaci forgalomba bocsátás” fogalmának jelentését azzal a kiegészítéssel, hogy az kiterjed az összes értékesítési technikára, és hozzáfűzte, hogy az magában foglalja a távközlő eszköz útján történő forgalmazást is,

olyan esetekre, amikor egy országon belül regionális különbségek tapasztalhatók, bevezették az országon belüli kitermelési régió fogalmát,

a „kitermelés szerinti ország” fogalommeghatározását kibővítették olyan módon, hogy ne csak országokra, hanem területekre is vonatkozzék,

a Tanács törölte a „kockázatkezelés” és az „ellenőrző szervezet” fogalommeghatározását, mert úgy ítélte meg, hogy az érintett cikkek részletesebben ismertetik e fogalmakat.

Alkalmazandó jogszabályok

Az alkalmazandó jogszabályok fogalommeghatározása a rendelettervezet egyik kulcsproblémája, ugyanis a piaci szereplőknek tájékozódniuk kell majd arról, hogy a fa és fatermékek megfelelnek-e az alkalmazandó jogszabályoknak. A Tanács arra törekedett, hogy megtalálja a megfelelő egyensúlyt a jogi szabályozás területeinek kibővített listája, valamint az e területeket általánosságban felsoroló lista között. A bizottsági javaslatban szereplő fogalommeghatározást kiegészítette az erdészeti jogszabályokkal – beleértve a közvetlenül környezetvédelmi vonatkozású jogszabályokat –, valamint az erdészeti ágazatot érintő kereskedelmi és vámjogszabályokkal. A Tanács beillesztette a szövegbe a „harmadik felek törvényes használati jogát…”, amivel az EP által elfogadott megközelítéshez csatlakozik (38. módosítás – „…tulajdonhasználatot, az őslakos népek jogait…”). A munkaügyi és a közösségi jóléti jogszabályokra utaló EP-módosításokkal kapcsolatban azonban az volt a Tanács véleménye, hogy jogi és gyakorlati szempontból egyaránt gondot okozhatnak.

A kellő gondosság elvén alapuló rendszerek

A Tanács fontosnak tartotta, hogy tisztázza a rendelettervezet főbb elemeit. Ezért kidolgozta a kellő gondosság elvén alapuló rendszer három elemét: a bizonyos információhoz való hozzájutást, a kockázatértékelési eljárást és a kockázatcsökkentési eljárást. A 37. módosításban az EP is szükségesnek látta, hogy kiemeljen két elemet, a kockázatok azonosítását és minimálisra csökkentését.

A kockázatértékelési eljárások számára a Tanács négy kockázatértékelési kritériumot határozott meg, amelyek az EUMSz. 290. cikkének megfelelően kiegészíthetők.

Az 5. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában a Tanács arra törekedett, hogy különböző tényezők – mint például a termék összetett jellege és származása – alapján szigorúbb vagy enyhébb követelmények megállapításával megkülönböztesse a kockázatértékelési és kockázatcsökkentési eljárásokat, anélkül azonban, hogy kifejezetten megjelölné a különleges figyelmet igénylő helyzeteket (47. módosítás).

Az EP-től eltérően a Tanács nem terjesztette ki a kellő gondosság kötelezettségét azokra a piaci szereplőkre, akik nem első alkalommal hoznak forgalomba fát és faterméket a belső piacon (15., 17., 19., 20., 31., 33., 35., 41., 42., 43. és 50. módosítás). Úgy vélte, hogy ez indokolatlan terhet róna rájuk.

A Tanács bevezette annak lehetőségét, hogy a piaci szereplők három különböző, a kellő gondosság elvén alapuló rendszer közül válasszanak: a sajátjuk, valamely ellenőrző szervezet rendszere vagy egy harmadik fél rendszere.

Hatály

Az EP-hez hasonlóan a Tanács is törölte a Bizottság javaslatából azt a rendelkezést, amely szerint mentesítenék az olyan fát, amelyre kötelező fenntarthatósági kritériumok vonatkoznak (21. és 32. módosítás).

Melléklet

A Tanács a KN-kódszámok szerint átrendezte a mellékletben szereplő fatermékeket, és néhány termékkategóriával is kiegészítette a felsorolást. Megítélése szerint a jelenlegi szakaszban túl nagy terhet róna a piaci szereplőkre, ha még más kategóriákra is vonatkozna a rendelet. (74. és 75. módosítás).

Ellenőrző szervezetek

A Tanács osztotta az EP azon véleményét, hogy az egész Európai Unióban összehangolt előírásokra van szükség, és azt javasolta, hogy a Bizottság is ismerje el az ellenőrző szervezeteket. A Tanács megkülönböztette a csak egy, illetve a több tagállamban működni szándékozó ellenőrző szervezeteket. Egyetértett abban, hogy a Bizottságnak kell elismernie azokat a szervezeteket, amelyek több tagállamban is tevékenységet végeznek (51., 53., 54., 55. és 56. módosítás) (lásd még a 7. cikk (3) bekezdését). A kizárólag egy tagállamban működő ellenőrző szervezetek esetében azonban gyakorlatiasabbnak látszott, ha ezeket az érintett tagállam illetékes hatósága ismeri el. Az EP álláspontjához csatlakozva a Tanács lényegesnek tartotta, hogy az ellenőrző szervezetek az összeférhetetlenséget kerülve végezzék a tevékenységüket (51. módosítás) (lásd még a 7. cikk (2) bekezdésének c) pontját). Nem tekintette azonban szükségesnek, hogy különbséget tegyen a magán- vagy állami ellenőrző szervezetek között (51. és 52. módosítás).

Szankciók

A Tanács mérlegelte a szankciók felsorolását (69. módosítás), de részletes vita után úgy határozott, hogy a Bizottság javaslatát tartja meg, amely az uniós jogszabályok elfogadott megfogalmazását alkalmazza. Több tagállam úgy ítélte meg, hogy a szankciók mértékének és jellegének megállapítása tagállami hatáskörbe tartozik. Emellett a szankciók felsorolása gyakorlati problémákat is felvet, például a lista kimerítő jellegét, valamint a jelenlegi szakaszban minden lehetséges törvénysértés meghatározását.

Tilalom

A Tanács megtartotta a Bizottság szisztematikus megközelítését. A piaci szereplőknek kellő gondossággal kell eljárniuk az illegális fakitermelésből származó fa és fatermékek piaci forgalomba bocsátásából eredő kockázatok minimálisra csökkentése érdekében. A Tanács nem ért egyet az EP azon véleményével, hogy a törvényesség biztosítása érdekében tilalmat kellene bevezetni (17., 19., 31. 42. (a 3. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban), 43., 50. és 71. módosítás). A Tanács úgy vélte, hogy a hatály ilyen mértékű kiterjesztése nincs összhangban a javaslat szellemével és ezért elfogadhatatlan.

Alkalmazás

A Tanács irreálisnak tartotta azt az álláspontot, hogy a rendeletet már egy évvel a hatálybalépését követően alkalmazni kelljen – bármennyire is célszerű volna (73. módosítás). Ezért, valamint annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a piaci szereplők számára az új helyzethez való alkalmazkodáshoz és a végrehajtó intézkedések elfogadásához, azt javasolta, hogy a rendelet alkalmazása 30 hónappal a hatálybalépése után kezdődjék.

A kis- és középvállalkozások/piaci szereplők helyzete

A Tanács az Európai Parlamenthez hasonlóan figyelembe vette a kis- és középvállalkozások/piaci szereplők sajátos helyzetét. Bevezette például az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontjába az elhanyagolható kockázat fogalmát. A 12. cikk előírja, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, amelyek módosítják vagy kiegészítik a mellékletben felsorolt fákat és fatermékeket, nem idézhetnek elő aránytalan terhet a piaci szereplők számára. A jelentéstételről szóló 18. cikket a Tanács azzal egészítette ki, hogy a felülvizsgálatnak különösen ki kell térnie a kis- és középvállalkozásokra nehezedő adminisztratív követelményekre.

Preambulumbekezdések és a környezetvédelmi problémák említése (fenntartható erdőgazdálkodás)

Az EP jelentős számú új preambulumbekezdést alkotott, amelyek az erdei környezettel, a biológiai sokféleséggel, az erdei ökoszisztémákkal és a fenntartható erdőgazdálkodással foglalkoznak (2–8., 10., 11. és 14. módosítás). A Tanács véleménye szerint – mivel a rendelet központi kérdése a kellő gondosság elvén alapuló rendszer és a piaci szereplők magatartása, amelyek révén minimálisra csökkenhet az illegális kitermelésből származó fa és fatermékek piaci forgalmazásának kockázata – ezek a bekezdések szükségtelenek, annak ellenére, hogy célkitűzésük nagyon is indokolt. Ezenkívül a preambulumbekezdések feladata az, hogy indokolják a rendeletben foglalt rendelkezéseket, ebben az esetben azonban a preambulumbekezdések nem kapcsolódnak a rendelkező rész egyetlen bekezdéséhez sem.

Felülvizsgálat

A Tanács egyetértett az Európai Parlamenttel abban, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a rendeletet, és hogy a felülvizsgálatnak különösen ki kell térnie a kis- és középvállalkozásokra nehezedő adminisztratív követelményekre (72. módosítás).

3.   A Tanács által végrehajtott egyéb változtatások

A FLEGT és a CITES hatálya alá tartozó fatermékek helyzete

A FLEGT és a CITES hatálya alá tartozó fára és fatermékekre vonatkozó rendelkezés külön cikkbe került, mivel a rendelet a FLEGT- és CITES- engedélyeket a legális kitermelés elegendő bizonyítékának tekinti.

Az illetékes hatóságok közötti együttműködés

A Tanács véleménye szerint kizárólag súlyos hiányosságok esetén van szükség a 11. cikkben megállapított információcserére. Előírta viszont azt is, hogy a kiszabott szankciótípusokról információt kell cserélni.

Tárgy

A Tanács a rendeletben megállapított kötelességek céljának pontosítása érdekében kiegészítette a szöveget azzal, hogy annak célja az illegális fakitermelésből származó fa és az ilyen fából származó fatermékek forgalomba hozatala kockázatának minimálisra csökkentése.

A Lisszaboni Szerződés alapján szükséges változtatások

Mivel a Tanács véleménye szerint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően hatásköröket kell a Bizottságra ruházni, a szöveget három új cikkel egészítette ki, amelyek az 5. cikk (3) bekezdésében, a 7. cikk (7) bekezdésében és a 12. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz szükségesek, továbbá egy új preambulumbekezdést is beillesztett. A Tanács hasonlóképpen módosította azokat a rendelkezéseket, amelyek a végrehajtó intézkedéseknek az EUMSz. 291. szerinti elfogadására vonatkoznak.

IV.   ÖSSZEGZÉS

A Tanács úgy ítéli meg, hogy az első olvasatban elfogadott álláspontja összhangban van a bizottsági javaslat alapvető célkitűzéseivel. Az álláspont olyan kiegyensúlyozott intézkedéscsomagot tartalmaz, amely hozzájárulhat az illegális fakitermelés elleni küzdelem céljának megvalósításához.

A Tanács várakozással tekint a rendeletről történő működőképes megállapodás érdekében az Európai Parlamenttel folytatandó konstruktív tárgyalás elé.


(1)  8881/09.


Top