(1)

A Tanács 2020. november 10-én a szellemi tulajdonra vonatkozó politikáról szóló következtetéseket fogadott el, amelyekben jelezte, hogy a rendszer lehetséges költségeit és előnyeit feltáró alapos hatásvizsgálat alapján kész fontolóra venni a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek egyedi oltalmát szolgáló rendszer bevezetését.

(2)

A Bizottság „Az EU innovációs lehetőségeinek maximális kiaknázása – A szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési terv az EU helyreállításának és rezilienciájának támogatása érdekében” című, 2020. november 25-i közleményében kötelezettséget vállalt arra, hogy hatásvizsgálat alapján mérlegeli, hogy javaslatot tegyen-e a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek uniós oltalmát szolgáló rendszerre.

(3)

Az Európai Parlament a szellemi tulajdonra vonatkozó, az Unió helyreállítását és rezilienciáját támogató cselekvési tervről szóló, 2021. november 11-i állásfoglalásában kiemelte, hogy a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek elismerése lényeges a jelenleg kidolgozás alatt álló uniós programok prioritásai szempontjából, továbbá hangsúlyozta, hogy támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy alapos hatásvizsgálat alapján létrehozza a nem mezőgazdasági termékek földrajzi jelzéseinek eredményes és átlátható, uniós szintű oltalmát, annak érdekében, hogy biztosítsa az összhangot többek között a Lisszaboni Megállapodás eredetmegjelölésekről és földrajzi jelzésekről szóló genfi szövegével (4) (a továbbiakban: a genfi szöveg), amely a földrajzi jelzések oltalmát mind a mezőgazdasági, mind a nem mezőgazdasági termékek esetében lehetővé teszi.

(4)

Annak érdekében, hogy az Unió képes legyen teljes mértékben gyakorolni a közös kereskedelempolitika vonatkozásában fennálló kizárólagos hatáskörét, és maradéktalanul megfelelve a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodása (a továbbiakban: a TRIPS-megállapodás) szerinti kötelezettségeinek, az Unió 2019. november 26-án – az (EU) 2019/1754 tanácsi határozattal (5) összhangban – csatlakozott a genfi szöveghez, amelyet a Szellemi Tulajdon Világszervezete (a továbbiakban: a WIPO) igazgat. A genfi szöveg a hatályuk alá tartozó áruk jellegétől függetlenül biztosít lehetőséget a földrajzi jelzések oltalmának megszerzésére, így tehát az a kézműves és ipari termékekre is vonatkozik. Az említett nemzetközi kötelezettségeknek való maradéktalan megfelelés érdekében prioritást jelent az Unió számára, hogy a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek egységes elismerése és oltalma Unió-szerte biztosítva legyen.

(5)

A borokra (6) és a szeszes italokra (7), valamint a mezőgazdasági termékekre és az élelmiszerekre – köztük az ízesített borokra (8) – vonatkozó uniós szintű földrajziárujelző-oltalom évek óta fennáll. Helyénvaló uniós oltalmat biztosítani a hatályos uniós jog hatályán kívül eső termékek földrajzi jelzései tekintetében, a konvergencia biztosítása mellett. Ezen oltalomnak arra kell irányulnia, hogy kiterjedjen a kézműves és ipari termékek széles körére, így például a természetes kövekre, a fából készült termékekre, az ékszerekre, a textíliákra, a csipkére, az evőeszközökre, az üvegre, a porcelánra, valamint az állatbőrre és irhára. A kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló ilyen rendszer bevezetése előnyöket biztosítana a fogyasztók számára azáltal, hogy növeli a termékek eredetiségével kapcsolatos tudatosságot. A versenyképesség erősítése révén pozitív gazdasági hatást gyakorolna a mikro-, kis- és középvállalkozásokra (a továbbiakban: az mkkv-k) is, és általában véve kedvezően hatna a foglalkoztatásra, a fejlődésre és a turizmusra a vidéki és a kevésbé fejlett régiókban. Egy ilyen rendszer megkönnyítené továbbá a harmadik országok piacaihoz való hozzáférést az Unióval kötött kereskedelmi megállapodások révén, és teljes mértékben kiaknázná a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseiben rejlő lehetőségeket.

(6)

Számos tagállam rendelkezik a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló nemzeti rendszerrel. Ezek a rendszerek az oltalom hatálya, az igazgatás és a díjak tekintetében eltérnek egymástól, és nem biztosítanak oltalmat az adott tagállam területén kívül. Más tagállamok nemzeti szinten nem rendelkeznek a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmáról. A különböző tagállami szintű oltalmi rendszerekből adódó széttagolt és komplex környezet növelheti az előállítók költségeit, és jogbizonytalanságot idézhet elő számukra, valamint az Unión belül a hagyományos kézműves iparágakba való beruházások ellen hathat. Egy harmonizált uniós oltalmi rendszer megléte elengedhetetlen a valamennyi érdekelt fél számára szükséges jogbiztonság megteremtéséhez, valamint a kézműves és ipari termékekkel kapcsolatos szellemitulajdon-jogok megsértésének megelőzéséhez, ezáltal lehetővé téve az Unió számára, hogy jobban megvédje érdekeit, többek között nemzetközi szinten is.

(7)

Egy adott földrajzi területhez szorosan kapcsolódó termékek előállítása gyakran a helyi know-how-tól függ, és gyakran olyan helyi előállítási módszerek használatán alapul, amelyek az ilyen termékek származási régiójának kulturális és társadalmi örökségében gyökereznek. A szellemi tulajdon hatékony oltalma hozzájárulhat a hagyományos kézműves szakmák jövedelmezőségének és vonzerejének növeléséhez. A földrajzi jelzések egyedi oltalma elismerésre kerül annak érdekében, hogy a kulturális örökség megőrzése és fejlesztése a mezőgazdaság, valamint a kézművesség és az ipari ágazatok területén megvalósuljon. Ennélfogva a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek uniós szintű lajstromozására a helyi és a regionális sajátosságokat figyelembe vevő, hatékony eljárásokat kell létrehozni. A kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló, e rendeletben előírt rendszernek biztosítania kell az előállítási és az értékesítési hagyományok megőrzését és megerősítését.

(8)

A földrajzi jelzésekhez kapcsolódó szellemitulajdon-jogok Unió-szerte egységes oltalma ösztönzőket hozhat létre a minőségi termékek előállításához, hozzájárulhat a hamisítás elleni küzdelemhez, biztosíthatja a minőségi termékek széles körű hozzáférhetőségét a fogyasztók számára, valamint hozzájárulhat értékes és fenntartható munkahelyek teremtéséhez, többek között a vidéki és a kevésbé fejlett régiókban, ami segítene az elnéptelenedési tendenciák ellensúlyozásában. Tekintettel különösen arra, hogy az említett oltalom a vidéki és a kevésbé fejlett régiókban hozzájárulhatna a fenntartható és magas képzettséget igénylő munkahelyek teremtéséhez, az előállítóknak arra kell törekedniük, hogy a földrajzi jelzéssel ellátott termék értékének jelentős részét a meghatározott földrajzi területen belül hozzák létre. Az e rendeletben megállapítottak szerinti azon követelmények, amelyek szerint a termék meghatározott minőségét, hírnevét vagy egyéb jellemzőjét alapvetően a földrajzi eredetének kell tulajdonítani, valamint, hogy a terméknek egy meghatározott földrajzi területről kell származnia, megerősíti azt az értelmezést, hogy a földrajzi jelzéssel ellátott termék értékének jelentős részét a meghatározott földrajzi területen belül kell létrehozni. Az említett követelményeknek biztosítaniuk kell, hogy kizárólag a földrajzi területhez szorosan kapcsolódó termékek részesülhessenek az e rendeletben előírt oltalomban.

(9)

Ezért a következők szükségesek: biztosítani a tisztességes versenyt a kézműves és ipari termékek előállítói számára a belső piacon; biztosítani, hogy a fogyasztók számára az említett termékekkel kapcsolatban megbízható információk álljanak rendelkezésre; megőrizni és fejleszteni a kulturális örökséget és a hagyományos know-how-t; biztosítani,hogy a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseit mind uniós, mind nemzetközi szinten hatékonyan lajstromozzák; gondoskodni a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseihez kapcsolódó eredményes ellenőrzésekről és jogérvényesítésről a belső piac egész területén, az elektronikus kereskedelmet is beleértve; valamint a genfi szöveg alapján kapcsolatot létrehozni a nemzetközi lajstromozási és oltalmi rendszerrel.

(10)

Az e rendelet által a tagállami hatóságokra, a Bizottságra és az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalára (a továbbiakban: a Hivatal) ruházott feladatok szükségessé tehetik személyes adatok kezelését, különösen akkor, ha az a bejelentőknek a lajstromozásra, a termékleírás módosítására vagy a lajstromozás törlésére irányuló eljárásban való azonosításához, a felszólalók azonosításához, vagy egy lajstromozott földrajzi jelzés oltalmától való eltérés révén engedélyezett átmeneti időszak alkalmazására jogosult személyek azonosításához szükséges. Az ilyen személyes adatok kezelése ezért közérdekű feladat ellátásához szükséges. Az e rendelet szerinti eljárások során kapott személyes adatok – például a felszólalást is ideértve a lajstromozás, a termékleírás módosítása, a lajstromozás törlése, az ellenőrzések és az átmeneti időszak biztosítása céljából történő – kezelése és nyilvánosságra hozatala során tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat, többek az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 7. és 8. cikke szerinti, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot. Ezzel összefüggésben az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) és a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) bizonyos kötelezettségeket ró a tagállamokra, az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) pedig bizonyos kötelezettségeket ró a Bizottságra és a Hivatalra. Ha a Bizottság és a Hivatal közösen határozza meg az adatkezelés céljait és eszközeit, őket közös adatkezelőnek kell tekinteni.

(11)

A kézműves és ipari termékek előállítási helyéhez kapcsolódó meghatározott minőséggel, hírnévvel vagy egyéb jellemzőkkel bíró kézműves és ipari termékek földrajzi jelzései olyan kollektív jogot biztosítanak, amelyet egy meghatározott földrajzi területen valamennyi olyan jogosult előállító gyakorolhat, amely hajlandó e rendelettel összhangban megfelelni valamely termékleírásnak. A közösen eljáró előállítók nagyobb piaci erővel bírnak, mint az egyéni előállítók, és földrajzi jelzéseik igazgatása során kihasználhatják a szinergiákat. A földrajzi jelzéseknek köszönhetően megtérülnek az előállítóknak a minőségi termékek széles skálájának előállítására irányuló erőfeszítései. A földrajzi jelzések lajstromozására irányuló bejelentéseket ezért előállítói csoportoknak kell benyújtaniuk.

(12)

Bizonyos földrajzi területeken előfordulhat, hogy csak egy előállító kíván egy megnevezés földrajzi jelzésként történő lajstromozására irányuló bejelentést benyújtani. Ezért azt is lehetővé kell tenni, hogy egyetlen előállítót lehessen bejelentőnek tekinteni. Ugyanakkor egyetlen előállító számára nem lehet megengedni, hogy a földrajzi területet saját földterületére vagy műhelyére vonatkozóan határozza meg. A földrajzi területnek mindig valamely terület egy konkrét részére kell vonatkoznia, nem pedig magánbirtokhatárokra.

(13)

Lehetővé kell tenni azt is, hogy egy tagállam által kijelölt helyi vagy regionális hatóság vagy egy tagállam által kijelölt magánszervezet bejelentő legyen. Ilyen esetekben a bejelentésben fel kell tüntetni e kijelölés indokait.

(14)

Emellett annak a tagállamnak a helyi vagy regionális szerve számára, ahonnan az adott előállítói csoport vagy egyetlen előállító származik, meg kell engedni, hogy segítséget nyújtson az említett előállítói csoportnak vagy egyetlen előállítónak a bejelentés elkészítésében és a lajstromozási eljárás első szakaszában. Ez a segítségnyújtás tanácsadást, valamint a dokumentumok, az elérhetőségek és az információk megosztását foglalhatja magában.

(15)

Az e rendeletben meghatározott, a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló rendszer célja annak lehetővé tétele a fogyasztók számára, hogy megalapozottabb vásárlási döntéseket hozzanak, és ezzel összefüggésben a jelölés és a reklámozás segít a fogyasztóknak a piacon lévő minőségi termékek helyes azonosításában. A földrajzi jelzésekhez kapcsolódó szellemitulajdon-jogok segítik a gazdasági szereplőket és a vállalkozásokat immateriális javaik hasznosításában. A tisztességtelen verseny kialakulásának elkerülése és a belső piac fenntartása érdekében valamennyi előállító számára – beleértve a harmadik országok előállítóit is – lehetővé kell tenni, hogy lajstromozott földrajzi jelzést használjon és ilyen földrajzi jelzéssel ellátott termékeket forgalmazzon Unió-szerte – az elektronikus kereskedelmet is beleértve –, feltéve, hogy az adott termék megfelel a vonatkozó termékleírásnak, és az előállítót ellenőrzéseknek vetik alá.

(16)

Egy termék megnevezése földrajzi jelzésként akkor részesülhet oltalomban, ha a termék a következő három követelmény mindegyikének megfelel: a termék konkrét helyen, régióban vagy országban gyökerezik, vagy onnan származik; a termék meghatározott minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg földrajzi eredetének tulajdonítható; és a termék előállításának legalább egy szakasza az említett földrajzi területen történik. E követelmények teljesítéséhez bizonyítani kell, hogy a földrajzi származás alapvető tényező a termék meghatározott minőségét, hírnevét vagy egyéb jellemzőjét illetően. E követelmények összhangban állnak a földrajzi jelzésekre vonatkozó, a genfi szövegben, valamint a mezőgazdasági termékek, az élelmiszerek, a borok és a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott követelményekkel. A közrendbe ütköző termékek azonban földrajzi jelzésként nem részesülhetnek oltalomban. E közrendbe ütközéssel kapcsolatos kivétel alkalmazásának szükségességét eseti alapon kell értékelni, és a kivételt az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (a továbbiakban: az EUMSZ), valamint az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összhangban kell alkalmazni.

(17)

A termékleírásban feltüntetett előállítási szakasz vagy szakaszok azok, amely vagy amelyek meghatározott minőséggel, hírnévvel vagy egyéb jellemzővel ruházzák fel a terméket. Azt, hogy egy előállítási szakasz releváns-e ahhoz, hogy szerepeljen a termékleírásban, emberi vagy természeti tényezők, vagy e tényezők kombinációja határozza meg. Nem részesülhetnek oltalomban azok a termékek, amelyeket elsősorban az adott földrajzi területen kívül állítottak elő, és csak a csomagolás vagy olyan előállítási szakasz céljából szállítanak oda, amelyet máshol is el lehetne végezni anélkül, hogy az a termék meghatározott minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője tekintetében jelentős változást hozna. Ezen elv lehetővé tenné annak a megakadályozását, hogy az egyedi jellemzőkkel nem rendelkező gyenge minőségű és szinte teljes egészében az adott földrajzi területen kívül előállított termékeket földrajzi jelzéssel ellátott termékként értékesítsék.

(18)

Az mkkv-k gyakran korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek az adminisztratív feladatok ellátására. Azon tagállam illetékes hatóságának, ahonnan a bejelentő származik, igazgatási gyakorlatával összhangban törekednie kell arra, hogy a bejelentő kérelmére segítséget nyújtson az e rendeletben előírt egységes dokumentum elkészítéséhez. Amennyiben egy tagállam az e rendeletben előírt közvetlen lajstromozási eljárás (a továbbiakban: a közvetlen lajstromozási eljárás) alkalmazása mellett dönt, a Hivatalnak – az érintett tagállam egyedüli kapcsolattartó pontjával szoros együttműködésben – törekednie kell arra, hogy segítséget nyújtson az egységes dokumentummal kapcsolatban. A nemzeti hatóságok vagy a Hivatal által nyújtott bármely segítség nincs kihatással arra, hogy továbbra is a bejelentő felelős az egységes dokumentumért.

(19)

A földrajzi jelzés oltalmának megszerzéséhez a megnevezéseket kizárólag uniós szinten kell lajstromozni. Egy földrajzi jelzés lajstromozására irányuló bejelentésre vonatkozó, e rendelet szerinti rendes eljárásnak két szakaszból kell állnia. Az első szakaszért (a továbbiakban: a nemzeti szakasz) a tagállamoknak, a második szakaszért (a továbbiakban: az uniós szakasz) pedig a Hivatalnak kell felelősnek lennie. Ha egy tagállam számára az említett rendes eljárástól eltérést engedélyeztek, az ezen tagállamból származó bejelentő számára lehetővé kell tenni, hogy a bejelentést közvetlenül a Hivatalhoz, közvetlen lajstromozási eljárás keretében nyújtsa be. Az e rendelet alapján lajstromozáskor keletkezett oltalmat olyan, harmadik országból származó termékek földrajzi jelzései (a továbbiakban: a harmadik országbeli földrajzi jelzések) számára is egyformán elérhetővé kell tenni, amelyek teljesítik a megfelelő követelményeket, és amelyek a harmadik országnak minősülő származási országban oltalom alatt állnak. A harmadik országbeli földrajzi jelzésekre vonatkozó megfelelő eljárásokat a Hivatalnak kell lefolytatnia.

(20)

A tagállamoknak hatékony, kiszámítható és gyors közigazgatási eljárásokat kell biztosítaniuk. Az ezen eljárásokra vonatkozó információkat, beleértve az alkalmazandó határidőket és az eljárások teljes hosszát is, nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. A tagállamoknak, a Bizottságnak és a Hivatalnak az említett eljárások hatékonyságának előmozdítása céljából a legjobb gyakorlatok megosztása érdekében együtt kell működniük egymással az e rendelet alapján létrehozott tanácsadó testület (a továbbiakban: a tanácsadó testület) keretében.

(21)

Az Unióból származó földrajzi jelzések lajstromozására – ideértve a felszólalást is –, a termékleírás módosítására, a lajstromozás törlésére és a fellebbezésre irányuló eljárásokat a tagállamoknak és a Hivatalnak kell lefolytatnia, és ezen eljárásoknak meg kell felelniük az átláthatósági követelményeknek. Ezen eljárások egyes szakaszaiért a tagállamoknak, más szakaszaiért a Hivatalnak kell felelősnek lenniük. A tagállamoknak kell felelniük a nemzeti szakaszért, amely a bejelentőtől beérkezett bejelentés kézhezvételéből, vizsgálatából, a nemzeti felszólalási eljárás lebonyolításából, valamint – a nemzeti szakasz sikeres lezárása után – a bejelentésnek az uniós szakasz elindítása érdekében a Hivatalhoz való benyújtásából áll. A tagállamoknak kell megállapítaniuk a nemzeti szakasz részletes eljárási szabályait. E szabályoknak ki kell terjedniük a bejelentő és bármely nemzeti felszólaló közötti konzultációkra, valamint az e konzultációk eredményéről és a bejelentés bármely módosításáról szóló jelentés bejelentő általi benyújtására. Ezenkívül a felszólalás elfogadhatóságát és a lajstromozás nemzeti szakaszban történő elutasításának okait össze kell hangolni az uniós szakaszban szereplőkkel. A Hivatalnak kell felelnie a bejelentések uniós szakaszban történő vizsgálatáért, a felszólalási eljárás lebonyolításáért, valamint a lajstromozás engedélyezéséért vagy elutasításáért. A harmadik országbeli földrajzi jelzésekre vonatkozó megfelelő eljárásokat szintén a Hivatalnak kell lefolytatnia.

(22)

A Hivatalnak ösztönöznie kell a feleket arra, hogy a békés rendezés érdekében alternatív vitarendezést, például közvetítést vegyenek igénybe. E célból a Hivatalnak fel kell ajánlania a feleknek azt a lehetőséget, hogy az uniós szintű eljárások során az említett szolgáltatásokat igénybe vegyék. A Hivatalnak magának kell nyújtania ezeket a szolgáltatásokat, de a felek számára más közvetítői szolgáltatások igénybevételét is lehetővé kell tenni.

(23)

A bejelentések illetékes hatóságok általi kezelésének megkönnyítése érdekében lehetővé kell tenni, hogy az eljárások nemzeti szakaszában két vagy több tagállam együttműködhessen, többek között a vizsgálat, a nemzeti felszólalás, a bejelentések Hivatalhoz történő benyújtása, a termékleírás módosítása és a lajstromozás törlése tekintetében; továbbá hogy dönthessen arról, hogy valamelyik tagállam a másik érintett tagállam vagy tagállamok nevében intézze az eljárásokat. Ezekben az esetekben az említett tagállamoknak erről haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot, és tájékoztatást kell nyújtaniuk az együttműködés fő paramétereiről.

(24)

Bizonyos körülmények esetén lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy eltérést kapjanak azon kötelezettséget illetően, hogy a lajstromozásra, így többek között a nemzeti felszólalásra, a termékleírás módosítására és a lajstromozás törlésére irányuló eljárások nemzeti szakaszáért felelős nemzeti illetékes hatóságot jelöljenek ki. Az említett eltérés esetében figyelembe kell venni azt a tényt, hogy bizonyos tagállamokban nincs külön a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló nemzeti rendszer, hogy ezekben a tagállamokban minimális helyi érdek fűződik a földrajzi jelzések oltalmához, továbbá, hogy e körülmények esetén nem lenne indokolt kötelezni az említett tagállamokat arra, hogy az ilyen rendszerhez szükséges valamennyi infrastruktúrát létrehozzák. Hatékonyabb és költséghatékonyabb lenne alternatív lehetőséget – nevezetesen a Hivatalnál indított közvetlen lajstromozási eljárást – biztosítani az említett tagállamok előállítói csoportjai számára a termékeikre vonatkozó oltalom megszerzéséhez. Ez az alternatíva költségtakarékos is lenne a tagállamok számára.

(25)

A Bizottságnak – a tagállam által szolgáltatott információk vizsgálatát követően – határozatot kell hoznia az adott tagállam által benyújtott azon eltérés iránti kérelemről, amely lehetővé teszi számára a közvetlen lajstromozási eljárás alkalmazását. A Bizottságnak a kérelem vizsgálata során minden releváns körülményt értékelnie kell, például a már oltalomban részesített termékmegnevezések számát, a potenciálisan érdekelt előállítók és előállítói csoportok számát az érintett tagállamban, az érintett tagállam lakosságának számát, a szóban forgó termékekhez kapcsolódó értékesítési volument, gyártási kapacitásokat és piacokat, valamint az egyéb olyan információkat, amelyeket a tagállam a csekély nemzeti érdek bizonyítékaként relevánsnak tart. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy határozata meghozatalához felhasználhassa például egy nyilvános konzultáció, piaci felmérés vagy piacelemzés, vagy a releváns szakmai kamaráktól vagy bármely más releváns hivatalos szervtől érkező levelek útján összegyűjtött információkat is. A Bizottság részére fenn kell tartani annak a jogát, hogy módosítsa vagy visszavonja a tagállamok számára a közvetlen lajstromozási eljárás alkalmazását lehetővé tevő határozatot, amennyiben az érintett tagállam már nem teljesíti a feltételeket. Ez lenne a helyzet például abban az esetben, ha az adott tagállambeli bejelentők által benyújtott közvetlen bejelentések száma a későbbiekben ismétlődően meghaladná az adott tagállam eredeti becslését.

(26)

Az ilyen eltérés értelmében a lajstromozásra, a termékleírás módosítására és a lajstromozás törlésére irányuló eljárást közvetlenül a Hivatalnak kell lefolytatnia. E tekintetben a Hivatalnak – szükség esetén – az érintett tagállamok közigazgatási hatóságaitól egy kijelölt egyedüli nemzeti kapcsolattartó pont révén segítséget kell kapnia, különösen a bejelentés vizsgálata tekintetében. Az egyedüli kapcsolattartó pontnak rendelkeznie kell a földrajzi jelzésekkel kapcsolatos szükséges szakértelemmel és helyi ismeretekkel. A Hivatalnak nyújtott segítség érdekében az egyedüli kapcsolattartó pont számára lehetővé kell tenni, hogy termék- vagy ágazatspecifikus ismeretekkel rendelkező szakértőkkel konzultáljon.

(27)

A közvetlen lajstromozási eljárás alkalmazása nem mentesítheti a tagállamokat azon kötelezettség alól, hogy az ellenőrzések lebonyolítása tekintetében illetékes hatóságot jelöljenek ki, és megtegyék az e rendeletben megállapított jogok érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket.

(28)

A bejelentésekkel kapcsolatos hatékony és következetes döntéshozatal biztosítása érdekében a tagállam illetékes hatóságának haladéktalanul tájékoztatnia kell a Hivatalt az ezen illetékes hatóság által a Hivatalhoz benyújtott bejelentésekkel kapcsolatban nemzeti bíróság vagy más szerv előtt indított bármely eljárásról és az ilyen eljárások végeredményéről. Ugyanezen okból az illetékes hatóságnak folyamatosan tájékoztatnia kell a Hivatalt az illetékes hatóság által hozott határozat elleni minden olyan nemzeti közigazgatási vagy bírósági eljárásról, amely hatással lehet a földrajzi jelzés lajstromozására.

(29)

Attól az időponttól kezdődően, amikor egy tagállam a Hivatalhoz bejelentést nyújt be, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az uniós szakasz befejezése előtt átmeneti nemzeti oltalomban részesítsenek valamely földrajzi jelzést, feltéve, hogy ez nem érinti a belső piacot vagy az Unió kereskedelempolitikáját. Közvetlen lajstromozás esetében átmeneti nemzeti oltalom nem biztosítható.

(30)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy azok a gazdasági szereplők, amelyek érdekeit egy földrajzi jelzés lajstromozása érinti, korlátozott ideig továbbra is használhassák a lajstromozott megnevezést, a Hivatalnak egyedi eltérést kell adnia az ilyen megnevezések átmeneti időszakban történő használatára vonatkozóan. Ilyen átmeneti időszak átmeneti nehézségek leküzdése érdekében is engedélyezhető, azzal a hosszú távú céllal, hogy biztosítani lehessen, hogy az összes előállító megfeleljen a termékleírásnak. A földrajzi jelzések és a védjegyek ütközése esetén irányadó szabályok sérelme nélkül, lehetővé kell tenni, hogy azok a megnevezések, amelyek egyébként sértenék egy földrajzi jelzés oltalmát, bizonyos feltételek mellett és egy átmeneti időszakban továbbra is használhatók legyenek.

(31)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos konkrét esetekben a Hivataltól átvegye az egyedi bejelentésekkel, a termékleírás módosítása iránti kérelmekkel vagy a törlési kérelmekkel kapcsolatos döntéshozatali jogkört. Bármely tagállam vagy a Hivatal is kérheti, hogy a Bizottság éljen ezzel az előjogával. A Bizottság számára lehetővé kell tenni azt is, hogy saját kezdeményezésére járjon el. Minden esetben a Hivatalnak kell felelnie az ügyirat vizsgálatáért és a felszólalásért, és technikai megfontolások alapján el kell készítenie a végrehajtási jogi aktus tervezetét a Bizottság részére.

(32)

A belső piac megfelelő működése érdekében fontos, hogy az előállítók és más érintett gazdasági szereplők, valamint a hatóságok és a fogyasztók gyorsan és könnyen hozzáférhessenek a földrajzi jelzésekkel kapcsolatos releváns információkhoz.

(33)

A belső piac széttagoltságának elkerülése, valamint az átláthatóság és az egységesség Unió egészében történő biztosítása érdekében létre kell hozni a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek uniós elektronikus lajstromát (a továbbiakban: az uniós lajstrom), amelynek géppel olvasható formátumban nyilvánosan könnyen hozzáférhetőnek kell lennie. Az uniós lajstromot a Hivatalnak kell létrehoznia és fenntartania, és a Hivatalnak kell biztosítania a lajstrom működtetéséhez szükséges személyzetet is. A szükségtelen adminisztratív terhek létrehozásának elkerülése érdekében fontolóra kell venni a meglévő adatbázisok használatának lehetőségét.

(34)

Az Unió kereskedelmi partnereivel nemzetközi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat folytat, többek között a földrajzi jelzések oltalmára vonatkozóan. A kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek az Unióban való oltalma ilyen megállapodásokból is fakadhat, függetlenül a genfi szövegben előírt nemzetközi lajstromozástól és az e rendeletben meghatározott lajstromozási rendszertől. Lehetővé kell tenni a genfi szöveg szerinti nemzetközi lajstromozás vagy az Unió kereskedelmi partnereivel kötött nemzetközi megállapodások alapján az Unióban oltalomban részesülő földrajzi jelzések uniós lajstromba történő bejegyzését a nyilvánosság tájékoztatásának megkönnyítése, az átláthatóságnak a fogyasztók érdekében történő növelése, valamint különösen az említett földrajzi jelzések oltalmának és a használatuk ellenőrzésének biztosítása érdekében. Ilyen esetekben a megfelelő megnevezéseket oltalomban részesülő földrajzi jelzésként be kell jegyezni az uniós lajstromba.

(35)

A Hivatal egy határozata által hátrányosan érintett bármely fél számára biztosítani kell azt a jogot, hogy jogorvoslatért forduljon a Hivatal fellebbezési tanácsaihoz (a továbbiakban: a fellebbezési tanácsok). A fellebbezési tanácsok által hozott határozatokkal szemben ugyanakkor biztosítani kell, hogy jogorvoslat legyen kérhető a Törvényszéktől, amely joghatósággal rendelkezik a megtámadott határozat megsemmisítésére vagy módosítására.

(36)

Létre kell hozni a tagállamok és a Bizottság szakértőiből álló tanácsadó testületet, az egyes termékekre, ágazatokra és helyi körülményekre vonatkozó, az e rendelet szerinti eljárások kimenetelét esetlegesen befolyásoló szükséges ismeretek és szakértelem biztosítása céljából. Annak érdekében, hogy a lajstromozási eljárás bármely szakaszában – beleértve a felszólalási, fellebbezési vagy egyéb eljárásokat – rendelkezésre álljon az egyedi bejelentések vizsgálatához szükséges konkrét szaktudás, a Hivatal Földrajzi Jelzések Osztálya számára vagy a fellebbezési tanácsok számára – saját kezdeményezésükre vagy a Bizottság kérelmére – lehetőséget kell biztosítani a tanácsadó testülettel való konzultációra. E konzultációnak – szükség esetén – a minőség kritériumainak értékelésével, a termék hírnevének megállapításával, a megnevezés köznevesült jellegének meghatározásával, valamint a fogyasztók megtévesztése tekintetében felmerülő kockázat értékelésével kapcsolatos általános véleményre is ki kell terjednie. A tanácsadó testület véleménye nem lehet kötelező erejű. A tanácsadó testületnek adott esetben meg kell hívnia az érintett termékkategóriában tevékenykedő szakértőket, köztük a régiók és a tudományos élet képviselőit. A szakértők kinevezési eljárását és a tanácsadó testület működését a tanácsadó testület eljárási szabályzatában kell meghatározni, amelyet az igazgatótanács fogad el.

(37)

A földrajzi jelzések tisztességes használatának biztosítása és – különösen a hasonló termékek tekintetében – a fogyasztók megtévesztésére alkalmas gyakorlatok megelőzése érdekében az uniós lajstromba bejegyzett földrajzi jelzéseknek oltalomban kell részesülniük. Annak megállapításához, hogy bizonyos termékek hasonlóak-e valamely, földrajzi jelzés oltalmában részesülő termékhez, minden releváns tényezőt figyelembe kell venni. E tényezők közé kell tartoznia a következőknek: a termékek rendelkeznek-e közös objektív jellemzőkkel, mint például az előállítás módja, a fizikai megjelenés vagy ugyanazon nyersanyag felhasználása; milyen körülmények között használják a termékeket az érintett piaci szegmens szempontjából; gyakran ugyanazon csatornákon keresztül terjesztik-e a termékeket; és hogy hasonló forgalmazási szabályok vonatkoznak-e rájuk.

(38)

A kézműves és ipari termékek földrajzi jelzései oltalmának megerősítése és a hamisítás elleni eredményes küzdelem érdekében az e rendelet szerinti oltalmat az internetes doménnevekre is alkalmazni kell. Fontos továbbá kellő figyelmet fordítani a TRIPS-megállapodásra és különösen annak 22. és 23. cikkére, valamint az Unió nevében a 94/800/EK tanácsi határozat (13) értelmében megkötött Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre is, beleértve annak az árutovábbítás szabadságáról szóló V. cikkét is. Ebben a jogi keretben a hamisítás elleni eredményesebb küzdelem érdekében az oltalomnak vonatkoznia kell az Unió vámterületére belépő, de az Unió vámterületén belül szabad forgalomba nem bocsátott, és különleges vámeljárásoknak – például árutovábbításhoz, tároláshoz, különleges felhasználáshoz vagy feldolgozáshoz kapcsolódó eljárásoknak – alávetett árukra is.

(39)

Biztosítani kell, hogy a földrajzi jelzésnek egy előállított termék olyan megnevezésében való használata, amely a földrajzi jelzéssel ellátott terméket – alkotóelemként vagy összetevőként – magában foglalja vagy tartalmazza, a tisztességes kereskedelmi gyakorlatnak megfelelően történjen, valamint ne használja ki, ne gyengítse, ne csorbítsa és ne érintse hátrányosan a földrajzi jelzés hírnevét. Az ilyen használathoz a földrajzi jelzéssel ellátott termék előállítói csoportjának vagy egyéni előállítójának hozzájárulása szükséges.

(40)

A földrajzijelzés-oltalomban részesülő megnevezéshez vagy kifejezéshez hasonló vagy annak részét képező köznevesült kifejezéseknek meg kell őrizniük köznevesült státuszukat.

(41)

A homonim (a továbbiakban: azonos alakú) megnevezéseket azonos módon írják le vagy ejtik ki, de különböző földrajzi területekre vonatkoznak. A már lajstromozott vagy bejelentett földrajzi jelzéssel teljesen vagy részben azonos alakú megnevezés nem lajstromozható, kivéve, ha bizonyos körülmények indokolják annak oltalmát, figyelembe véve az előállítók közötti egyenlő bánásmód szükségességét és azt, hogy a fogyasztókat nem vezethetik félre a termékek valós földrajzi származását illetően. Az olyan azonos alakú megnevezéseket, amelyek alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére a termék valódi mibenlétét vagy földrajzi eredetét illetően, nem lehet földrajzi jelzésként lajstromozni.

(42)

Bár a védjegyek és a földrajzi jelzések jellegüket és rendeltetésüket tekintve eltérőek, a közöttük lévő kapcsolatot egyértelművé kell tenni a védjegybejelentések elutasításának feltételei, a védjegyek érvénytelenítése, valamint a védjegyek és a földrajzi jelzések egyidejű létezése tekintetében. A földrajzi jelzések oltalmát ellensúlyoznia kell a jóhírnevű és a közismert védjegyek oltalmának, különösen a tulajdonhoz való, a Charta 17. cikkében megállapított alapvető jog, valamint a nemzetközi jogból fakadó kötelezettségek fényében. Egy földrajzi jelzés és egy védjegy közötti kapcsolat értékelésekor figyelembe kell venni a valamely tagállamban lajstromozással létrejött vagy használat révén megszilárdult földrajzi jelzés oltalmának folyamatosságát olyan esetekben, amikor a földrajzi jelzés e rendelettel összhangban uniós oltalom alá került, valamint a valamely védjegybejelentéssel kapcsolatban igényelt bármilyen elsőbbséget.

(43)

Az előállítói csoportok alapvető szerepet játszanak a földrajzi jelzések lajstromozására irányuló bejelentési folyamatban, valamint a termékleírás módosítására és a lajstromozás törlésére irányuló eljárások során. E csoportoknak rendelkezniük kell a termékeik sajátos jellemzőinek megfelelőbb azonosításához és forgalmazásához szükséges eszközökkel. Ezért meg kell határozni az előállítói csoportok szerepét.

(44)

Az Unióban letelepedett, a doménnevek bejegyzésével kapcsolatos viták rendezésére alternatív vitarendezési eljárásokat kínáló, országkód szerinti felső szintű doménnév- nyilvántartóknak biztosítaniuk kell, hogy ezek az eljárások a földrajzi jelzésekre is kiterjedjenek. Megfelelő alternatív vitarendezési eljárást vagy bírósági eljárást követően az országkód szerinti felső szintű doménnevek Unióban letelepedett nyilvántartói számára lehetővé kell tenni, hogy visszavonják vagy átruházzák az országkód szerinti legfelső szintű doménnév alá a vonatkozó előállítói csoport számára bejegyzett doménnevet, amennyiben a doménnév-bejegyzés sérti egy földrajzi jelzés oltalmát, vagy a doménnevet rosszhiszeműen használják, vagy azt jogosultja a földrajzi jelzéshez fűződő jog vagy jogos érdek megléte nélkül jegyeztette be.

(45)

A Bizottságnak értékelnie kell egy, a kézműves és ipari földrajzi jelzéseknek a doménnévrendszerben való visszaélésszerű használata elleni küzdelmet célzó információs és figyelmeztető rendszer létrehozásának megvalósíthatóságát, és a legfontosabb megállapításairól jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára. Az említett értékelés eredménye alapján a Bizottságnak szükség esetén jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie egy ilyen rendszer létrehozása érdekében.

(46)

Mivel az e rendeletben előírt, a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló uniós rendszer új, fontos felhívni a fogyasztók, az előállítók – különösen az mkkv-k –, valamint a helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi szintű hatóságok figyelmét e kezdeményezésre. E célból a tagállamokat, a Bizottságot, a Hivatalt és az érdekelt feleket ösztönözni kell arra, hogy rendszeresen végezzenek promóciós tevékenységeket a figyelemfelkeltés érdekében.

(47)

A lajstromozott földrajzi jelzések azonosítására szolgáló uniós szimbólumot, jelzést és rövidítést, és azokhoz kapcsolódóan az Uniót megillető jogokat mind az Unióban, mind a harmadik országokban védeni kell annak biztosítása érdekében, hogy azok kizárólag eredeti termékeken kerüljenek feltüntetésre, és a fogyasztókat ne tévesszék meg a termék jellemzőit illetően.

(48)

Az uniós szimbólumnak, jelzésnek és rövidítésnek a földrajzi jelzéssel ellátott kézműves és ipari termékek csomagolásán – és online értékesítési felületeken is – történő használatát ajánlani kell, hogy a fogyasztók jobban megismerjék ezeket a termékeket és a hozzájuk kapcsolódó garanciákat, és hogy e termékek a piacon könnyebben azonosíthatóak, ezáltal pedig könnyebben ellenőrizhetőek legyenek. A harmadik országbeli földrajzi jelzések esetében az uniós szimbólum, jelzés és rövidítés használatának továbbra is önkéntesnek kell lennie.

(49)

A fogyasztók számára biztosított egyértelműség, valamint a mezőgazdasági termékek, az élelmiszerek, a borok és a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó uniós jogszabályokkal való lehető legnagyobb összhang érdekében a földrajzi jelzéssel ellátott kézműves és ipari termékek csomagolásán használt uniós szimbólumnak meg kell egyeznie a 664/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (14) alapján létrehozott, a földrajzi árujelzővel ellátott mezőgazdasági termékek, élelmiszerek, borok és szeszes italok csomagolásán használt szimbólummal.

(50)

A földrajzi jelzések hozzáadott értéke a fogyasztói bizalmon alapul. Ez a bizalom csak akkor lehet megalapozott, ha a földrajzi jelzések lajstromozását eredményes és hatékony ellenőrzési mechanizmusok kísérik. A fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy elvárhassák, hogy a földrajzi jelzésekre megbízható ellenőrzési rendszerek vonatkozzanak, függetlenül attól, hogy a termékek az Unióból vagy egy harmadik országból származnak-e.

(51)

Annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók megbízhassanak a földrajzi jelzés oltalmában részesülő kézműves és ipari termékek sajátos jellemzőiben, az előállítókat egy, az előállítók saját nyilatkozatán alapuló ellenőrzési rendszernek kell alávetni, amely a forgalomba hozatal előtt és után ellenőrzi a termék termékleírásnak való megfelelését. Az ellenőrzés céljából minden egyes tagállamnak illetékes hatóságokat kell kijelölnie a megfelelés ellenőrzésére és a nyomon követésre. Lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szakasz lebonyolítására egy illetékes hatóság kerüljön kijelölésre, és hogy az ellenőrzésekre az adott tagállam döntése alapján egy másik illetékes hatóság legyen kijelölve. A vonatkozó illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy egyes ellenőrzési feladatokkal terméktanúsító szervezeteket vagy természetes személyeket bízzon meg.

(52)

A saját nyilatkozatot az előállítónak a termékleírásnak való megfelelés ellenőrzéséért felelős illetékes hatóságnak kell benyújtania. A folyamatos megfelelés igazolása érdekében háromévente ilyen saját nyilatkozatokat kell benyújtani. Az előállítók számára elő kell írni, hogy haladéktalanul aktualizált saját nyilatkozatot nyújtsanak be, amennyiben a termékleírás úgy módosul, hogy az hatással van az érintett termékre. A saját nyilatkozaton alapuló ellenőrzés nem akadályozhatja meg az előállítókat abban, hogy harmadik felekkel ellenőriztessék termékeik termékleírásnak való megfelelőségét. Lehetővé kell tenni, hogy az ilyen harmadik fél általi ellenőrzés kiegészítse a saját nyilatkozatot, ugyanakkor nem helyettesítheti azt.

(53)

A saját nyilatkozatnak tartalmaznia kell minden, az illetékes hatóság számára szükséges információt a termékről annak érdekében, hogy a hatóság ellenőrizhesse a termék termékleírásnak való megfelelőségét. Annak biztosítása érdekében, hogy a saját nyilatkozatban megadott információk teljeskörűek legyenek, meg kell határozni az ilyen nyilatkozatok egységes szerkezetét. Az előállítónak teljes felelősséget kell vállalnia annak biztosításáért, hogy a saját nyilatkozatban megadott információk hiánytalanok következetesek és pontosak, valamint a know-how és az üzleti titkok védelmének sérelme nélkül be kell tudnia nyújtani azokat a bizonyítékokat, amelyek ezen információk ellenőrzéséhez szükségesek.

(54)

A saját nyilatkozat kézhezvételét követően az illetékes hatóságnak meg kell vizsgálnia a saját nyilatkozatot, és ennek keretében legalább a saját nyilatkozat hiánytalanságát és következetességét ellenőriznie kell. A nyilvánvaló következetlenségeket tisztázni kell, a hiányzó információkat pedig be kell kérni az előállítótól. Amennyiben az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy a saját nyilatkozatban benyújtott információk hiánytalanok és következetesek, és nincs más fenntartása a megfeleléssel kapcsolatban, az illetékes hatóságnak ki kell adnia vagy meg kell újítania a földrajzi jelzéssel ellátott termék gyártását engedélyező hatósági bizonyítványt.

(55)

A termékleírásnak való megfelelés biztosítása érdekében, valamint a saját nyilatkozatban megadott információk pontosságának ellenőrzése céljából az illetékes hatóságnak kockázatelemzés alapján és a meg nem felelés – többek között a csalárd vagy megtévesztő gyakorlatok – kockázatát figyelembe véve megfelelő gyakorisággal megfelelőség-ellenőrzéseket kell végeznie a piacon, az elektronikus kereskedelmet is beleértve.

(56)

A termékleírásnak való meg nem felelés esetén az illetékes hatóságnak megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak biztosítására, hogy az érintett előállítók orvosolják a helyzetet és megelőzzék a további meg nem felelést.

(57)

A saját nyilatkozaton alapuló ellenőrzési eljárás alternatívájaként a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy olyan ellenőrzési eljárást írjanak elő, amely a megfelelés valamely illetékes hatóság vagy kijelölt harmadik fél általi ellenőrzésén alapul. Az ilyen ellenőrzési eljárás részévé kell tenni a termékleírásnak való megfelelés ellenőrzését a termék forgalomba hozatala előtt és után is. Az illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén az érintett termék földrajzi eredetének vagy előállítási folyamatának ellenőrzésével kapcsolatos egyes ellenőrzési feladatokkal terméktanúsító szervezeteket vagy természetes személyeket bízzon meg.

(58)

A terméktanúsító szervezetek akkreditációjára az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által kidolgozott európai szabványokat (EN-szabványok) és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által kidolgozott nemzetközi szabványokat kell alkalmazni, valamint a terméktanúsító szervezeteknek saját működésükre is e szabványokat kell alkalmazniuk. E szervezetek akkreditációját a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15) összhangban kell elvégezni. Az Unión kívül letelepedett terméktanúsító szervezeteknek a Nemzetközi Akkreditációs Fórum (IAF) égisze alatt létrejött többoldalú elismerési megállapodást aláíró elismert szervezet vagy a Nemzetközi Laboratóriumakkreditálási Együttműködés (ILAC) egy tagja által kibocsátott tanúsítvány révén kell igazolniuk, hogy megfelelnek az uniós vagy a nemzetközileg elismert szabványoknak. A természetes személyeknek rendelkezniük kell a rájuk ruházott ellenőrzési feladatok elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel, infrastruktúrával és erőforrásokkal. Megfelelő képesítéssel és tapasztalattal kell rendelkezniük, és a rájuk ruházott ellenőrzési feladatok ellátása tekintetében pártatlanul és az összeférhetetlenség kizárásával kell eljárniuk.

(59)

A tagállamoknak és a Hivatalnak nyilvánosságra kell hoznia az illetékes hatóságokra, valamint azokra a terméktanúsító szervezetekre és természetes személyekre vonatkozó információkat, akikre, illetve amelyekre ellenőrzési feladatokat ruháztak, az átláthatóság biztosítása érdekében, valamint, hogy az érdekelt feleknek lehetőségük legyen kapcsolatba lépni az említettekkel.

(60)

A csalárd és megtévesztő gyakorlatok megakadályozása érdekében fontos ellenőrizni a földrajzi jelzések piacon történő használatát, így biztosítva, hogy a földrajzi jelzéssel ellátott termékek előállítói megfelelő ellentételezésben részesüljenek a földrajzi jelzéssel ellátott termékeik hozzáadott értékéért, és hogy a földrajzi jelzések által biztosított jogokat megsértő személyek ne értékesíthessenek nem megfelelő termékeket. A tagállamoknak ezért ki kell jelölniük azokat az illetékes hatóságokat, amelyek a földrajzi jelzések bármely bitorlásának felderítése céljából nyomon követik a piacot, és kockázatelemzésen alapuló ellenőrzéseket végeznek. Amennyiben valamely földrajzi jelzés bitorlására derül fény, az érintett illetékes hatóságnak megfelelő közigazgatási és jogi lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy megakadályozza vagy megszüntesse a lajstromozott földrajzi jelzés oltalmát sértő termékek vagy szolgáltatások megnevezésének használatát, amennyiben ilyen termékeket állítanak elő vagy forgalmaznak, vagy ilyen szolgáltatásokat nyújtanak vagy kínálnak a területükön. Lehetővé kell tenni, hogy ezek a hatóságok ugyanazok legyenek, mint a termékleírásnak való megfelelés ellenőrzésére kijelölt hatóságok. A piac ilyen jellegű nyomon követését a más kontextusban – például vámellenőrzések, piacfelügyelet vagy bűnüldözés keretében – termékellenőrzést vagy piaci ellenőrzést végző hatóságok is elvégezhetik.

(61)

A 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (16) megállapított intézkedések, eljárások és jogorvoslatok alkalmazandók a szellemitulajdon-jogok – és így a földrajzi jelzésekhez kapcsolódó jogok – bármely megsértése esetén. A 608/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) emellett meghatározza, hogy a vámhatóságok milyen feltételek mellett és eljárások alapján intézkednek, amikor feltehetően szellemitulajdon-jogot – beleértve a földrajzi jelzésekhez kapcsolódó jogot – sértő áruk az Unió vámterületén vámfelügyelet vagy vámellenőrzések alatt állnak, vagy az alatt kellett volna állniuk. A 386/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) hasonlóképpen meghatározza a Hivatalnak a szellemitulajdon-jogok érvényesítéséhez kapcsolódó feladatait és tevékenységeit, amelyek közé tartozik a releváns tagállami hatóságokkal és az ezek között megvalósuló együttműködés előmozdítása is.

(62)

A belső piac megfelelő működése érdekében fontos, hogy az előállítók gyorsan és könnyen bizonyítani tudják, hogy jogosultak a földrajzi jelzésként oltalomban részesülő megnevezés használatára, például vámellenőrzések vagy piaci ellenőrzések összefüggésében, vagy üzleti partnerek vagy fogyasztók kérésére. E célra a rendelkezésükre bocsátott, a földrajzi jelzéssel ellátott termék előállítását engedélyező hatósági bizonyítványt kell használniuk.

(63)

Mivel az e rendeletben meghatározott ellenőrzési rendszer a köz- és a magánszféra közötti együttműködésre épülő megközelítést követ, az előállítóknak maguknak is hozzá kell járulniuk a földrajzi jelzések oltalmához. Megfelelőség-ellenőrzéseket kell végezniük a termék termékleírásnak való megfelelésének ellenőrzésére, és ezt adott esetben az érintett előállítói csoport által irányított és szervezett belső megfelelőségi ellenőrzéseknek kell kísérniük. Emellett az előállítókat ösztönözni kell arra, hogy támogassák a hatóságokat a földrajzi jelzések piaci használatának nyomon követésében. Ösztönözni kell továbbá az előállítókat, hogy minden meg nem felelésről vagy esetleges jogsértésről értesítsék az illetékes hatóságokat.

(64)

A kézműves és ipari termékek földrajzi jelzései oltalmának megerősítése és a hamisítás elleni eredményesebb küzdelem érdekében az e rendelet szerinti oltalmat mind az offline, mind pedig az online környezetre alkalmazni kell, ideértve az internetes doménneveket is. A közvetítő szolgáltatókat, különösen az online platformokat egyre nagyobb mértékben használják termékek – többek között földrajzi jelzéssel ellátott termékek – értékesítésére. E tekintetben a földrajzi jelzések e rendeletben előírt oltalmát sértő áruk reklámozásával, promóciójával és értékesítésével kapcsolatos információkat az (EU) 2022/2065 európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) 3. cikkének h) pontja értelmében jogellenes tartalomnak kell tekinteni, és ezeknek az információknak az említett rendelet szerinti kötelezettségek és intézkedések hatálya alá kell tartozniuk.

(65)

A tagállamoknak olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell előírniuk, amelyek célja, hogy a földrajzi jelzéssel ellátott termékek előállítóit és a földrajzi jelzéseket megsértő személyeket elrettentsék az esetleges csalárd magatartástól.

(66)

Tekintettel arra, hogy egy földrajzi jelzéssel ellátott termék előállításának különböző szakaszaira több tagállamban is sor kerülhet, valamint arra, hogy előfordulhat, hogy az egyik tagállamban előállított termékek értékesítésére egy másik tagállamban kerül sor, a hatékony és eredményes ellenőrzések és jogérvényesítés lehetővé tétele érdekében biztosítani kell a tagállamok közötti adminisztratív segítségnyújtást és együttműködést.

(67)

Az Uniónak a genfi szöveghez történő csatlakozását követő fellépésére az (EU) 2019/1753 európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) irányadó. Az említett rendelet egyes rendelkezéseit a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló uniós rendszer e rendeletnek megfelelő létrehozásával való összhang biztosítása érdekében módosítani kell. Ebben az összefüggésben, a genfi szöveg alapján a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzései tekintetében az Unió illetékes hatóságaként a Hivatalnak kell eljárnia. Az (EU) 2019/1753 rendeletnek a mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzőinek oltalmát szolgáló rendszert szabályozó uniós jog hatályán kívül eső földrajzi jelzésekre alkalmazandó rendelkezéseit ezért módosítani kell, hogy azok összhangban legyenek ezzel a rendelettel.

(68)

Hasonlóképpen, az e rendelettel való összhang biztosítása érdekében módosítani kell az (EU) 2017/1001 rendeletet. Az e rendelet alapján a földrajzi jelzések igazgatása és előmozdítása tekintetében a Hivatalra ruházott feladatokat fel kell venni a Hivatal feladatainak az (EU) 2017/1001 rendelet 151. cikkében szereplő listájára.

(69)

Az e rendelet alapján a Hivatalra ruházott feladatok tekintetében célszerű, hogy az Unió valamennyi hivatalos nyelve a Hivatal nyelve legyen. A harmadik országbeli bejelentők által benyújtott bejelentések, termékleírás módosítása iránti kérelmek, valamint törlési kérelmek esetében a Hivatalnak el kell fogadnia a dokumentumoknak és információknak az Unió egyik hivatalos nyelvére készült, hitelesített fordítását. A Hivatal számára lehetővé kell tenni, hogy adott esetben ellenőrzött gépi fordításokat használjon.

(70)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy díjat számítsanak fel a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló rendszer igazgatása költségeinek fedezésére. Ezzel összefüggésben a tagállamoknak figyelembe kell venniük az mkkv-k helyzetét. A Hivatal nem számíthat fel díjat a tagállamok illetékes hatóságai által a lajstromozási eljárás nemzeti szakaszának befejezését követően benyújtott bejelentésekért. A Hivatalnak azonban díjat kell felszámítania a közvetlen lajstromozási eljárásért, tekintve, hogy ez az eljárás több munkával jár a Hivatal számára, mint a nemzeti szakaszban már megvizsgált bejelentések feldolgozása. A Hivatalnak a harmadik országbeli földrajzi jelzésekkel kapcsolatos, e rendelet szerinti eljárások és a fellebbezések esetén is díjat kell felszámítania.

(71)

Az ellenőrzésért felszámított díjaknak fedezniük kell az ellenőrzéseket végző illetékes hatóságoknál felmerült költségeket – ideértve az általános költségeket is –, de nem haladhatják meg azokat. Az általános költségek magukban foglalhatják az ellenőrzések megtervezéséhez és végrehajtásához szükséges szervezés és támogatás költségeit, valamint adott esetben a terméktanúsító szervezetek vagy természetes személyek igénybevételének költségét. A saját nyilatkozat benyújtásáért és annak feldolgozásáért nem számítható fel díj.

(72)

Az e rendelet által előirányzott informatikai rendszer – nevezetesen a bejelentések Hivatalhoz történő elektronikus benyújtására szolgáló digitális rendszer, az uniós lajstrom és a digitális portál – létrehozásához szükséges költségeket a Hivatal felhalmozott költségvetési többletéből kell fedezni. Az e rendelet által a Hivatalra ruházott feladatokból adódó működési költségeket a Hivatal működési költségvetéséből kell fedezni.

(73)

A bejelentések Hivatalhoz történő elektronikus benyújtására szolgáló digitális rendszer magában kell, hogy foglaljon egy ügyfélszolgálatot és egy háttérirodát, és e rendszernek zökkenőmentes összeköttetést, interfészt és integrációt kell lehetővé tennie a nemzeti hatóságok informatikai rendszereivel, az uniós lajstrommal, valamint a WIPO-nak a genfi szöveg igazgatásához szükséges informatikai rendszerével. Az uniós lajstromnak a megjelenését tekintve hasonlónak kell lennie a borok, az élelmiszerek és a mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzőinek uniós lajstromához, és legalább ugyanazokkal a funkciókkal kell rendelkeznie.

(74)

E rendelet egyes nem alapvető elemeinek módosítása vagy kiegészítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan: i. a bejelentést kísérő dokumentációval kapcsolatos követelmények pontosabb meghatározása; ii. a benyújtandó kísérő dokumentáció további elemeinek felsorolása; iii. a közvetlen lajstromozási eljárásra vonatkozó kritériumok meghatározása; iv. a bejelentések elkészítésére és a Hivatalhoz történő benyújtására alkalmazandó eljárások és feltételek meghatározása; v. a fellebbezés tartalmának, valamint a fellebbezés benyújtására és a fellebbezés vizsgálatára vonatkozó eljárásnak a meghatározása; vi. a fellebbezési tanácsok határozatai tartalmának és alaki követelményeinek meghatározása; továbbá vii. a saját nyilatkozat formanyomtatványával kapcsolatos információk és követelmények módosítása. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (21) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(75)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében: i. a termékleírásban szereplő információkat korlátozó szabályok megállapítása, amennyiben ez a korlátozás a túlságosan terjedelmes bejelentések elkerülése érdekében szükséges; ii. a termékleírás formájára vonatkozó szabályok megállapítása; iii. a kísérő dokumentáció formájának és online megjelenítésének meghatározása; iv. a közvetlen bejelentések elkészítésére és benyújtására vonatkozó eljárások részletes szabályainak megállapítása; v. a Hivatalhoz benyújtandó bejelentésekre irányuló eljárásra, valamint a bejelentések formájára és megjelenítésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása, beleértve az egynél több ország területét érintő bejelentéseket is; vi. a felszólalás benyújtására vonatkozó szabályok megállapítása és az indokolással ellátott felszólalási nyilatkozat formátumának és online megjelenítésének meghatározása; vii. az észrevételről szóló értesítés benyújtására vonatkozó szabályok megállapítása, valamint formátumának és online megjelenítésének meghatározása; viii. határozatok és eljárások abban az esetben, amikor a Bizottság átveszi a Hivataltól a bejelentés elbírálására vonatkozó hatáskört; ix. a termékleírás uniós módosítására vonatkozó kérelemre irányuló eljárásokra, a módosítási kérelem formájára és megjelenítésére, valamint a standard módosításokra irányuló eljárásokra és e módosítások formájára, valamint az ilyen módosítások Hivatallal való közlésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása; x. a törlés eljárásaira és formájára, valamint a törlési kérelmek megjelenítésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása; xi. az uniós lajstrom informatikai architektúrájának és megjelenítésének meghatározása; xii. az uniós lajstromból származó kivonatok formátumának és online megjelenítésének meghatározása; xiii. az uniós szimbólum és jelzés technikai jellemzőinek megállapítása, valamint a lajstromozott földrajzi jelzéssel forgalmazott termékeken történő használatukra vonatkozó szabályok meghatározása, az alkalmazandó nyelvi változatokkal kapcsolatos szabályokat is beleértve; xiv. a kicserélendő információk jellegének és típusának, valamint az ellenőrzési célú információcsere módszereinek meghatározása; továbbá xv. a Hivatal által felszámítandó díjak összegének és megfizetésük módjának, a fellebbezési tanácsokhoz benyújtott fellebbezések díja esetében pedig a visszatérítés módjának meghatározása. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (22) megfelelően kell gyakorolni.

(76)

A földrajzi jelzések jelenlegi nemzeti szintű oltalma különböző szabályozási megközelítéseken alapul. Két párhuzamos, uniós és nemzeti szintű rendszer a fogyasztók és az előállítók megtévesztésének kockázatát hordozza magában. A kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló nemzeti rendszereknek egy uniós szabályozási kerettel való felváltása jogbiztonságot teremtene, csökkentené a nemzeti hatóságok adminisztratív terheit, biztosítaná az ilyen földrajzi jelzésekkel ellátott termékek előállítói közötti tisztességes versenyt, valamint kiszámítható és viszonylag alacsony költségekkel járna, továbbá növelné a termékek hitelességét a fogyasztók szemében. E célból a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló nemzeti rendszereket tizenkét hónappal e rendelet alkalmazásának kezdőnapját követően meg kell szüntetni. Lehetővé kell tenni, hogy az érintett tagállamok által azonosított nemzeti földrajzi jelzések lajstromozásának befejezéséig az említett nemzeti rendszerek alapján biztosított oltalom meghosszabbításra kerüljön. Egyes tagállamok, különösen azok, amelyek részes felei az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodásnak, az említett megállapodás keretében kézműves és ipari termékekre vonatkozó földrajzi jelzéseket lajstromoztak. Emellett az említett megállapodás keretében oltalomban részesítettek harmadik országbeli földrajzi jelzéseket is. Az (EU) 2019/1753 rendeletet ezért módosítani kell az említett földrajzi jelzések folyamatos oltalmának lehetővé tétele érdekében.

(77)

Tekintettel arra, hogy időre van szükség annak biztosításához, hogy e rendelet megfelelő működésének kerete rendelkezésre álljon a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló uniós és nemzetközi rendszer létrehozásához, e rendelet alkalmazásának az elfogadását követő észszerű időszak lejártát követően kell kezdődnie. Mindazonáltal a nemzeti szakasztól való eltérésre, a tanácsadó testületre, az informatikai rendszer létrehozására és a hatáskörök Bizottságra történő átruházására vonatkozó egyes rendelkezéseket e rendelet hatálybalépésétől kell alkalmazni.

(78)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi a különösen a Charta által elismert elveket. Ezért ezt a rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, beleértve a személyes adatok védelméhez való jogot, a vállalkozás szabadságát és a tulajdonhoz – többek között a szellemi tulajdonhoz – való jogot is.

(79)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a kézműves és ipari termékek földrajzi jelzéseinek oltalmát szolgáló uniós rendszer létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e rendelet terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(80)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2022. június 2-án véleményt (23) nyilvánított,