31.7.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 229/77

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)

(COM(2011) 681 final)

2012/C 229/15

Előadó: Madi SHARMA

Társelőadó: Stuart ETHERINGTON

2011. október 25-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)

COM(2011) 681 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2012. április 18-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. május 23–24-én tartott, 481. plenáris ülésén (a május 24-i ülésnapon) 203 szavazattal 12 ellenében, 12 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB méltányolja az Európai Bizottság elkötelezettségét amellett, hogy az Európa 2020 stratégia részét képező, a „felelősségteljes vállalkozásokra” vonatkozó csomagban (1) ismertetett szakpolitikai kezdeményezések révén támogassa a felelős vállalatirányítást.

1.2   Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság tiszteletben tartja a vállalati társadalmi felelősségvállalás (Corporate Social Responsibility, a továbbiakban: CSR) önkéntes természetét (ami nem azt jelenti, hogy „kötelezettség nélküli”), kiemeli a vállalkozások szintjén a CSR-rel kapcsolatos üzleti tudatosság vonatkozásában végbement előrelépéseket, és elismeri a rugalmasság fontosságát ahhoz, hogy a vállalkozások innovatívak lehessenek.

1.3   Az EGSZB megjegyzi, hogy az új javaslat a jelenlegi kereten túlmutatóan bővíti a CSR meghatározását, sok kérdést azonban megválaszolatlanul hagy. Nem tisztázza az alábbiakat:

—	a „vállalat” fogalmának meghatározása, amelynek – a félreértelmezések elkerülése végett – minden magán, állami és civil társadalmi érdekeltet le kell fednie,

—	a CSR különböző megközelítései a kultúrák függvényében,

—	különbség a „szociális” felelősség (csak a munkahelyen) és társadalmi felelősség (a munkahelyen kívüli tevékenységek) között,

—	szem előtt tartva, hogy a CSR-tevékenységek mindegyike – a jogi követelményeket kiegészítve – önkéntes, pontosan mely önkéntes tevékenységeknél van szükség kötelező jelentéstételre?

—	külön intézkedések a kkv-k számára – a közlemény az „univerzális” megközelítést alkalmazza,

—	különbségtétel a CSR és a vállalatirányítás között – alapvetően fontos, hogy ezt a két keretet mindig különválasszuk egymástól.

1.4   Az Európai Bizottság cselekvési terve főleg a régi (és most már nem alkalmazott) CSR-meghatározást tükrözi, és az elmúlt tíz év promóciós tevékenységeinek puszta folytatásaként értelmezhető. Az új CSR-meghatározás alapján az EGSZB inkább olyan terveket várt volna el, amelyek a „megújult stratégia” új elemeivel kapcsolatosak, vagyis amelyek bátorítják és támogatják a vállalatokat a társadalomra gyakorolt hatásaikkal kapcsolatos felelősségvállalásban, valamint abban, hogy ismertessék partnereikkel, miként igyekeznek ezt megvalósítani. Ilyen tervek hiányában az EGSZB nem mondhat túl sokat a „megújított stratégiáról”, csupán tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság ez év nyaráig jogszabályjavaslatot kíván előterjeszteni a valamennyi ágazatban tevékenykedő vállalatok által nyújtott társadalmi és környezeti információk átláthatóságáról.

1.5   Az EGSZB támogatja a 2003-as irányelv (2) felülvizsgálatára irányuló kezdeményezést, és javasolja, hogy a CSR-t stratégiájuk vagy kommunikációjuk központi elemévé tevő vállalkozások minden évben nyújtsanak társadalmi és környezetvédelmi tájékoztatást, konkrét tényeken alapuló és átlátható módszerek alkalmazásával. Nemzetközi szinten elismert mérési és értékelési eszközök segítségével általánossá kell tenni a rendszeressé váló gyakorlatokat.

1.6   Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a CSR-gyakorlat célja semmilyen esetben nem lehet az, hogy a nemzeti szabályozást helyettesítse, sem pedig az, hogy a társadalmi párbeszédből eredő egyezményes megállapodások rendelkezéseit korlátozza. Ennek érdekében az EGSZB igen kedvezően fogadja az arra irányuló javaslatot, hogy hozzanak létre adatbázist az olyan tárgyalás útján kötött, határon átnyúló megállapodások tartalmának elemzésére és nyomon követésének biztosítására, amelyek hozzájárulnak a globalizáció társadalmi és környezeti szempontú szabályozásához.

1.7   A CSR a társadalmi párbeszédnek olyan kiemelt önkéntes kísérleti területe néhány vállalkozásban, amely lehetővé teszi azt, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a társadalmi hatásukkal kapcsolatos felelősségét rajtuk kívüli érdekeltek közreműködésével mérjék fel.

2.   Bevezetés

2.1   2011. október 25-én az Európai Bizottság új közleményt tett közzé A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014) címmel. A stratégia ismertet egy cselekvési tervet, amely 2011 és 2014 között teljesíthető célkitűzéseket tartalmaz.

2.2   A CSR-re vonatkozó politika megújítása érdekében a közlemény az alábbiakat javasolja:

—	új meghatározás megfogalmazása a CSR-re,

—	a fogyasztók és a polgárok európai vállalkozásokba vetett bizalmának helyreállítása,

—	a CSR népszerűsítése előnyök és piaci jutalmazás révén,

—	a szabályozási keret javítása,

—	a CSR további integrálása az oktatásba, a képzésbe és a kutatásba,

—	a CSR európai és globális megközelítésének jobb összehangolása,

—	a szociális párbeszéd és az átláthatóság támogatása, valamint

—	a nemzetközi keretmegállapodások adatbázisának létrehozása.

2.3   A kibővített új meghatározás szerint a CSR „a vállalkozásoknak a társadalomra gyakorolt hatásuk iránti felelőssége”, és további szempontokat vesz tekintetbe, melyeket a vállalkozásoknak be kell építeniük a CSR-rel kapcsolatos megközelítésükbe. Ez azt a korábbi meghatározást frissíti, melynek alapján a vállalati társadalmi felelősségvállaláson azt a koncepciót értjük, hogy „a vállalatok – önkéntes alapon – társadalmi és környezetvédelmi szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységük során és partnereikkel fenntartott kapcsolataikban”.

2.4   Az Európai Bizottság továbbra is nemzetközileg elismert elvekre és iránymutatásokra kíván építeni oly módon, hogy együttműködik a tagállamokkal, a partnerországokkal és az érintett nemzetközi fórumokkal, és arra kéri a vállalatokat, hogy szorosabban kötelezzék el magukat e keretek mellett.

3.   Általános észrevételek

3.1   A vállalkozások számára a CSR üzleti stratégiájuk részét képezi, illetve olyan eszközt jelent, mely segíti azokat abban, hogy szerepet játsszanak a belső és külső társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági kihívások megválaszolásában. A CSR akkor tud hozzájárulni az Európa 2020 stratégia megvalósításához, ha a vállalkozások a különböző érdekeltekkel párbeszédet folytatva dolgozzák ki, és nem szabályozási megközelítés érvényesül.

3.2   A CSR egy fenntartható fejlesztésre vonatkozó szemlélet, és a CSR-tevékenységből származó előnyöktől a vállalkozások előremutató szerepének népszerűsítése várható egy olyan társadalomban, amely túlmutat a pusztán gazdasági értékeken. A CSR-t semmiféleképpen nem szabad a jogalkotási, nemzeti vagy nemzetközi eszközök révén garantált szociális jogok helyettesítésére használni, melyek elsősorban az államok és a kormányzatok felelősségi körébe tartoznak.

3.3   Nehéz gazdasági és politikai körülmények között a CSR-kezdeményezés alkalmat teremt arra, hogy pozitív módon kapcsolatba lépjünk az üzleti szférával, amennyiben világos, hogy a CSR olyan erőfeszítésekre vonatkozik, amelyeket a vállalatok a társadalomra gyakorolt kedvező hatásaik ösztönzése és káros hatásaik megelőzése vagy minimalizálása érdekében hoznak, a jogi kötelezettségeiken túlmutató és azokat meghaladó, önkéntes intézkedéseken keresztül. Az EGSZB megismétli 2006-ban megfogalmazott véleményét (3), amely szerint a CSR-nek önkéntes tevékenységnek kell maradnia (ami nem azt jelenti, hogy „kötelezettség nélküli”). Az EGSZB szerint a CSR-ről szóló vitát úgy kellene konstruktív módon átalakítani, hogy a vállalatokat közösségi szereplőként határozzák meg.

3.4   A szóban forgó politikai felülvizsgálatban fontos annak felismerése, hogy a jelenlegi gazdasági légkörben minden érintett csoport nehézségekkel küzd. Az európai bizottsági javaslatoknak ki kellene egészíteniük a színvonalas munkahelyek és a jólét megteremtése szempontjából nélkülözhetetlen növekedés ösztönzésére irányuló célkitűzéseket, miközben arra kellene helyezniük a hangsúlyt, hogy elősegítsék a felelősségteljesebb üzleti tevékenységet.

3.5   A jelenlegi CSR-tevékenységek különféle formái és indítékai a tevékenység társadalmi hatásával is összefüggésben vannak. A politikai döntéshozóknak jobban meg kellene érteniük a különféle indítékokat és azt, hogy ezek hogyan függnek a vállalat méretétől, kapacitásától, bevételétől, valamint az illető szektortól és tevékenységtől. A különböző ágazatokhoz szükséges különféle eszközök és támogatások feltérképezése elősegíti, hogy tájékozottabban lehessen felülvizsgálni a CSR-politika kereteit. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az alkalmazandó joganyag, valamint a szociális partnerek közötti kollektív szerződések tiszteletben tartása előfeltétele annak, hogy a vállalatok vállalják a társadalomra gyakorolt hatásaikkal kapcsolatos felelősségüket.

3.6   A környezetvédelmi kérdésekre irányuló egyre nagyobb figyelem eredményeképp a CSR-tevékenység is fokozódott. Ez a munkakörülményeket és a szociális viszonyokat egyensúlyba hozta a környezetvédelmi témákkal. A jelenlegi válság fényében az Európai Bizottságnak támogatnia kell a CSR szociális fejezetét.

3.7   A CSR-menetrend figyelmen kívül hagyja a nem kormányzati szervezeteket is magában foglaló szociális gazdasági ágazat szerepét és jelenlétét. Az Európai Bizottságnak el kell ismernie azt az értékes és fontos szerepet, amelyet az ágazat a CSR-menetrend tekintetében játszik mind önmagában, mind pedig más ágazatokkal partnerségben, és meg kell vizsgálnia a javaslatok közvetett hatását a szociális gazdasági ágazatra a vállalkozásokkal történő kapcsolatépítés terén.

3.8   Az EU által a Rio + 20 konferencián támogatott kötelezettségvállalásokra tekintettel az EGSZB kiemeli annak fontosságát, hogy kampány valósuljon meg a pénzügyi ismereteken túli tájékoztatás céljával, a fenntartható fejlődésről szóló időszaki jelentés közzététele révén nemcsak a meghatározott méretű (mintegy 500 főt foglalkoztató) vállalatok, hanem a közigazgatási szervek és a civil társadalom számottevő szervezetei számára. E célkitűzés alátámasztaná a GDP-n túli mutatók kidolgozásának, illetve a szén-dioxid-kibocsátás vagy az életciklus kutatásának hasznosságát. Riói kötelezettségvállalásaival összhangban az EGSZB már át is ültette a gyakorlatba a fenti eljárást, eredményeinek az EMAS diagnosztikai eszközével végrehajtott felmérése és közzététele révén.

3.9   A lépésenkénti előrehaladás érdekében az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg a szociális és környezetvédelmi értékelés és tájékoztatás európai szabályozási keretét, amelyet a felülvizsgálat alatt álló 2003-as irányelv előirányoz. Egy ilyen európai keretnek, amely minden nagyméretű vállalattól elvárja, hogy a CSR-t stratégiájuk vagy kommunikációjuk központi elemévé tegyék, a nemzetközi szinten elismert mérési eszközökre kellene támaszkodnia, és a számos európai országban már létező nemzeti jogszabályokból kellene merítenie.

3.10   Az egyre több bevált gyakorlaton, köztük a szociális párbeszéd keretében megtárgyalt megállapodásokon keresztül a CSR konkrét módon szemlélteti a civil párbeszéd által nyújtott kiegészítő hozzájárulásokat a társadalmi problémák tanulmányozásához és megoldásához. Alapvetően fontos a civil párbeszéd hozzájárulása a jó CSR-gyakorlat megvalósításához az érdekeltek számára fontos értékelés kidolgozásának érdekében, amely érdekelteknek szükségük van arra, hogy minőségi tájékoztatást kapjanak a felelősségteljes vállalkozások és befektetők által önként megtett lépésekről.

3.11   Az európai bizottsági közlemény nem tesz említést arról, hogy a nők jelenléte a vezetői testületekben és a CSR-ben milyen értéket képvisel, illetve gazdaságilag milyen hozzáadott értéket jelent a közösség számára. A nőknek a vezetői testületekben és a CSR-ben való jelenléte bizonyítottan együtt jár a férfiakat és nőket integráló vállalatvezetési stílussal, amely kedvezően befolyásolja a CSR-t (4).

3.12   A közvetítői szolgáltatók maximalizálják a CSR-tevékenység növekedési potenciálját és társadalmi értékét, mivel stratégiailag összeillesztik az egyes vállalatok szükségleteit és készségeit, és így sikeres partnerségeket hoznak létre. Ezért bevált gyakorlatként továbbra is támogatni kellene őket.

3.13   Sürgetni kell az Európai Uniót a CSR-rel kapcsolatos mérvadó nemzetközi keretek támogatására és védelmére. A vállalatoknak tiszteletben kell tartaniuk ezeket az eszközöket, iránymutatásként kell alkalmazniuk őket CSR-tevékenységeik kidolgozásakor, és az alkalmazás módját be kell mutatniuk partnereiknek.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   A CSR meghatározásának frissítése

4.1.1   Az új javaslat ereje a korszerűsített CSR-meghatározásban rejlik. Az EGSZB szükségesnek tartja azonban, hogy a félreértések elkerülése érdekében az Európai Bizottság pontosítsa a meghatározás „vállalat” elemét. Az Európai Bizottságnak azt is pontosítania kell, hogy a korszerűsített meghatározás alapján milyen új politikák kerülnek majd kidolgozásra, ideértve a bejelentett jogalkotási kezdeményezést is. Az Európai Bizottságnak azokat a terveit is részleteznie kell, amelyek az üzlet világának különböző elemeit – például a nagyvállalatokat, a kkv-kat és a szociális gazdaság vállalatait – érintő CSR ösztönzésére vonatkoznak.

4.1.2   Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy a közlemény nem teljes, mivel nem törekszik az utóbbi tíz év CSR-stratégiája eredményeinek a vállalatok magatartására gyakorolt hatás szempontjából történő értékelésére annak érdekében, hogy a stratégia keretében javasolt kezdeményezésekhez és szakpolitikákhoz alaposabb tájékoztatás kapcsolódjon.

4.1.3   A javasolt uniós meghatározás beilleszti a felelősség fogalmát az önkéntesség gyakorlatának koncepciójába. Az új meghatározás a CSR-nek a közleményben ismertetett többdimenzionális jellegére vezethető vissza (5). Az EU-nak azonban körültekintően kell eljárnia, ha új szabványt szándékozik létrehozni, nehogy ez ellentétbe kerüljön az ISO 26000 szabvánnyal. A CSR-menetrendet a vállalkozásoknak kell kidolgozniuk a különféle érdekcsoportokkal egyeztetve, ha célja, hogy segítse az Európa 2020 stratégiát az intelligens és inkluzív növekedés megvalósításában.

4.1.4   A közszolgáltatásokban, a vállalatoknál, valamint az állami és szociális gazdasági ágazatokban a termékeket és szolgáltatásokat egyre gyakrabban különféle szervezetek biztosítják. A javasolt meghatározás magában foglalja ezt a nem kereskedelmi célú szervezetekkel kapcsolatos szempontot. Még világosabban kell azonban megfogalmazni a meghatározást, illetve annak hatásait minden olyan vállalatra, amely gyakorolni kívánja a CSR-t.

4.1.5   A pénzügyi válság társadalmi következményei rávilágítanak az üzleti tevékenység szélesebb körű hatására. Különösen a válság és az egyre élesebb verseny összefüggésében lenne helyes, ha a vállalatokat számadásra köteleznék saját tevékenységeikkel kapcsolatban, és a felelősségteljesebb gyakorlat ösztönzése érdekében üzleti stratégiájukba be kellene vonniuk a CSR-t. A CSR-t úgy kellene azonban átalakítani, hogy kiemelje az üzleti szféra és a közösség kölcsönös függőségét.

4.1.6   Az üzleti szféra és a közösség közötti inherens kapcsolatoknak ki kell térniük a szociális párbeszédre és az átláthatóságra. E téren számos különféle feladat kötődik a CSR-hez:

—   szervezési közösség (a cégen belül)– összehangolja a belső struktúrákat, hogy megfeleljen a munkavállalók jóllétével és fejlődésével kapcsolatos követelményeknek,

—   külső érdekeltek közössége– a részvényesekkel, ügyfelekkel és más partnerekkel, köztük a hatóságokkal és a közösségekkel együtt a vállalat érdekében tevékenykedik,

—   helyszín szempontú közösség– annak érdekében vizsgálódik és tevékenykedik, hogy az üzleti tevékenység minél jobb hatással legyen a környező helyi közösségekre és a környezetre.

A vállalatoknak fel kellene ismerniük ezeket a kapcsolatokat, és proaktív módon, legfontosabb üzleti céljaik között kellene elfogadniuk a CSR-t, hogy minden közösségi szereplő számára maximális pénzügyi és társadalmi értéket teremthessenek. A helyi hálózatok fellendítése (6) minden közösségi szereplő, köztük a hatóságok számára is lehetőséget ad arra, hogy a társadalom érdekében vállaljanak szerepet és működjenek együtt.

4.1.7   Az Európai Bizottság kkv-kel kapcsolatos megközelítése egyáltalán nem tekinthető ideálisnak. Nincs kapcsolat az üzlet és a kkv-knak Unió-szerte a CSR-menetrendre gyakorolt hatása között. Elszalasztották annak lehetőségét is, hogy olyan átfogó politika jöjjön létre, amely egyfelől tükrözi az üzletvezetés új módjait, például az internetes kereskedelem alkalmazását, másfelől azzal foglalkozik, hogy miként lehet a kkv-ket eredményesebben tájékoztatni a CSR-menetrendről.

4.1.8   A menetrend javaslataiban figyelmen kívül hagyták a kkv-ket. A közlemény nem részletezi, hogy mit ért „üzlet” alatt, de a megfogalmazásból az derül ki, hogy a kiindulópontot a nagyvállalatok jelentik. A kkv-k EU-szerte igen fontos szerepet játszanak a Lisszaboni Szerződésben is szereplő munkahelyteremtés és növekedés, illetve a versenyképesség terén. A CSR univerzális megközelítése a különböző fajta vállalkozások esetében elfogadhatatlan.

4.2   A CSR-tevékenység előnyei és népszerűsítése

4.2.1   Fontos felismernünk a CSR-tevékenység mögött rejlő gazdasági megfontolásokat. A közlemény különféle előnyökről számol be, amelyeket a gyakorlatban bevált példák segítségével hatásosabban kellene népszerűsíteni annak érdekében, hogy a vállalatok tájékoztatást kapjanak, illetve ösztönzést arra, hogy határozottabban elkötelezzék magukat a CSR mellett.

4.2.2   Nem szabad azonban túlhangsúlyozni a CSR-tevékenység gazdasági hasznát. A vállalatoknál külön marketing- és értékesítési részlegek foglalkoznak a reklámmal és a fogyasztói igények megértésével. A CSR alapvetően egy fenntartható fejlesztésre vonatkozó szemlélet, amelyben a gazdasági növekedés összekapcsolódik a társadalmi és környezetvédelmi megfontolásokkal. Ha kizárólag gazdasági eredményekre redukáljuk, ez kedvezőtlen hatásokkal, például a CSR-politika feladásával járhat, ha az eredmények nem felelnek meg a pénzügyi elvárásoknak.

4.2.3   A közbeszerzések mint piaci jutalmazású ösztönzők használatához körültekintő mérlegelésre és megfelelő alkalmazásokra van szükség. A színlelt CSR-tevékenység elkerülése és a hasznos társadalmi érték biztosítása érdekében a szociális feltételeket, köztük az ILO-záradékokat továbbra is össze kell kapcsolni a szerződés tárgyával. Ez azt is ösztönözheti, hogy az ipari ágazatokban megfelelőbb és hatékony CSR-tevékenységet folytassanak.

4.2.4   Alapvetően fontos, hogy a szerződések odaítélésekor gondoskodjunk a teljes átláthatóságról és a szociális záradékokról. Ez nélkülözhetetlen a megfelelő szolgáltatási közbeszerzéseknek és annak a biztosításához, hogy teljesüljenek a tisztességes verseny elvei az egységes piacon. A Versenypolitikai Főigazgatósággal konzultációt kell folytatni a piaci ösztönzőként alkalmazott közbeszerzésről.

4.2.5   A „társadalomtudatos vállalkozás” kezdeményezésnél, amelyet az Európai Bizottság a „felelősségteljes vállalkozásokra” vonatkozó csomag (7) részeként kiegészítő politikaként ismertet, figyelmen kívül hagyták, hogy ez a kezdeményezés milyen fontos lehetőségekkel gazdagíthatná a CSR-menetrendet. Nehéz gazdasági viszonyok között a vállalatok óvatosabbak a visszanyerhetetlen kiadásokkal. Széles körben elfogadott gyakorlat, hogy a magántőke bevonása a szociális vállalkozások pénzügyi tervének részét képezi (8), így a szociális beruházás és az új szociális vállalkozások számára nem pénzügyi jellegű, „pro bono” szolgáltatások nyújtása a vállalatoknak lehetőséget ad arra, hogy CSR-befektetéseik pénzügyi és szociális szempontból megtérüljenek  (9). Mindkét kezdeményezés célhoz érne, miközben maximalizálnák a növekedési potenciált és a társadalmi értékteremtési képességet.

4.3   Az indítékok megértése és a CSR-tevékenység támogatása

4.3.1   Jelenleg számos formában és sokféle indíttatásból zajlanak CSR-tevékenységek, ami befolyásolja társadalmi hatásukat. Lehet szó a részvényesek érdekeinek defenzív védelméről, jótékonysági adományokról és szponzorálásról, ahogy egyes tagállamokban látjuk, de jelentőségteljesebb lépésekkel is találkozhatunk, például a fő gazdasági tevékenységhez stratégiailag kapcsolódó kezdeményezésekkel, illetve átalakítást célzó erőfeszítésekkel a társadalmi gondokat kiváltó alapvető okok feltárása és kezelése érdekében (10). Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az új szabályok kontraproduktívak lehetnek, ha a vállalatok egyes országokban leállítanak olyan tevékenységeket, amelyekhez jelentéstételre van szükség.

4.3.2   A döntéshozóknak meg kell érteniük e tevékenységi kört, ha kedvező feltételeket kívánnak teremteni ahhoz, hogy több stratégiai, illetve átalakítást célzó CSR-kezdeményezés induljon. Fontos, hogy a követelmények ne csökkentsék minimumszintre a CSR-tevékenységet, és önkéntes jellegűek maradjanak, kiegészítve a jogi követelményeket.

4.3.3   Az erőfeszítéseket jobban kellene összpontosítani arra, hogy az adott vállalatokon belül – az igazgatói szinttől egészen a munkavállalókig – ösztönözzük az információáramlást és a civil párbeszéd melletti elkötelezettséget, ami hatékonyabbá teszi a CSR-programokat, és elősegíti az etikusabb szervezeti kultúrát. A gyakorlatban bizonyságot nyert, hogy az e célból felállított és vezetői beosztású munkatársakat is magában foglaló irányítócsoportok sikeres stratégiai iránymutatást biztosítanak, és elősegítik a CSR-tevékenység végrehajtását.

4.3.4   Az ön- és társszabályozás gyakorlata elvileg jó ötlet, de mechanizmusokra van szükség annak biztosítására, hogy az ebből következő kötelezettségek ne terheljék akaratlanul is a kkv-kat a nagyobb vállalatokkal alvállalkozóként vagy az ellátási lánc szereplőiként kötött szerződések eredményeképp. A helyes módszerek kódexének kidolgozására vonatkozó európai bizottsági javaslatnak útmutatást kellene nyújtania azok számára, akik szerepet szeretnének vállalni CSR-tevékenységekben, az önszabályozási és együttszabályozási gyakorlatok jellegének megfelelő figyelembevételével.

4.4   A munkavállalók melletti elkötelezettség a CSR-menetrendben

4.4.1   A CSR-nek semmilyen hatása sincs az olyan vállalatoknál, ahol hiányzik a munkavállalói elkötelezettség. A CSR-menetrendet a vezetőséggel, a munkavállalókkal és adott esetben a szociális partnerekkel együttműködésben kell meghatározni, hogy képviselve legyen a szervezet szellemisége. A CSR több mint egy „csapatépítő” gyakorlat, és a sikeres stratégiához alapvetően fontos a munkavállalók elkötelezettsége.

4.4.2   A szociális partnerek minden CSR-menetrendben hasznos szerepet tölthetnek be azáltal, hogy terjesztik az információkat és serkentik a szociális párbeszédet. A kollektív megállapodásokról, az átláthatóságról, a kommunikációról és a részvételen alapuló integrációról gondoskodó platformokat, melyek mind a CSR-menetrend részét képezik, létre kellene hozni az érintett vállalatoknál.

4.4.3   Az emberi jogok, a munkafeltételek és a foglalkoztatási gyakorlatok fontos tényezőknek számítanak a CSR többdimenzionális keretében. A vállalatoknak egyrészt az ILO nyolc alapvető emberi jogi egyezményén alapuló, másrészt a munkavállalók egészségét, jóllétét és képzését érintő nemzetközi és európai rendelkezéseken és iránymutatásokon túlmutató tevékenységeket kell kidolgozniuk. Minden vállalattól számon kell kérni az etikus és tisztességes belső irányítási struktúrákat, amelyek nem hatálytalaníthatják a kollektív megállapodásokat.

4.5   Ismeretátadás

4.5.1   Fontos, hogy a tagállamok tanuljanak egymás CSR-politikával kapcsolatos tapasztalataiból (9. szándék). Kiemelt hangsúlyt kell helyezni arra, hogy minden tagállamnak segítsünk nemzeti CSR-politikáik kidolgozásában és naprakésszé tételében, illetve abban, hogy tanuljanak az erre a területre vonatkozó, korábbi nemzeti szakpolitikai tapasztalatokból.

4.5.2   Az Unióban minden hatósági szervnek, azaz nemzeti, regionális, helyi és uniós intézménynek, meg kell határoznia és követnie kell saját CSR-stratégiáját, hogy ezzel példát mutasson más ágazatoknak. Ebben szerepelnie kell hathatós belső CSR-politikáknak, innovatív kísérleti CSR-modelleknek és -tevékenységeknek, a bevált gyakorlatok cseréjét megkönnyítő intézkedéseknek, valamint a közösségi szerepvállalást célzó helyi hálózatok fejlesztését segítő irányításnak.

4.5.3   Egyes ipari ágazatokban a több érdekelt felet tömörítő platformok közvetítőként léphetnének fel az üzleti tevékenységekről szóló, cégek és érdekelt felek közötti komoly viták során, és megkönnyíthetnék a bevált gyakorlatok hasznos cseréjét, illetve azt, hogy a szereplők az egyes ágazatokon belül, de ágazatokon átnyúlóan is tanulhassanak egymás tapasztalataiból, kellően figyelembe véve az érintett szereplők autonómiáját a platform alkalmazási körének és tevékenységeinek tervezését illetően. A vitatott üzleti tevékenységeket azonban szükség esetén bíróság által kiszabott büntetéssel kellene sújtani.

4.5.4   Gondoskodni kell arról, hogy a kkv-k részt vegyenek az érdekelt feleket tömörítő platformban, mivel a múltban túlnyomórészt a nagyvállalatok részvétele volt jellemző. Minden vállalatnak lehetőséget kell adni a részvételre, hogy jobban képviselve legyenek a teljes ágazatok és a legfontosabb problematikus területek.

4.5.5   Az EGSZB támogatja azt a szándékot, hogy a CSR keretében zajló oktatási és képzési projekteket pénzügyi támogatásban részesítsék, és felhívják az oktatási szakemberek és a vállalkozások figyelmét a CSR jelentőségére (8. szándék). Ez különösen fontos a kkv-k számára, amelyek gyakran nem is tudnak a CSR-vállalkozások kezdeményezésének lehetőségéről, vagy nincs tapasztalatuk ezen a téren.

4.5.6   Igen körültekintően kell mérlegelni a strukturális alapok CSR-kezdeményezésekhez való felhasználását. Felhívjuk az Európai Bizottság figyelmét a strukturális alapokra vonatkozó következő programban tervezett csökkentésekre, tehát ha alapokat különítünk el CSR-kezdeményezések részére, ezeket csak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel, valamint a regionális fejlesztéssel kapcsolatos egyértelmű célokra volna szabad felhasználni. Ilyen támogatásban kizárólag korlátozott kapacitással és pénzügyi forrásokkal rendelkező vállalkozások – például kkv-k és civil társadalmi szervezetek – részesülhetnek a CSR-rel kapcsolatos politikák és elkötelezettség megerősítése érdekében.

4.5.7   Segítségként a vállalkozások és elektronikus kereskedelemmel foglalkozó cégek számára információs portálokat kellene támogatni és kifejleszteni, hogy a cégek kapcsolatba léphessenek egymással, és hozzáférhető platformmal rendelkezzenek, amelyen ténylegesen megoszthatják egymással bevált gyakorlataikat, képességeiket, illetve pénzügyi és nem pénzügyi forrásaikat a társadalom javára.

4.6   A CSR és a szociális gazdasági partnerek

4.6.1   A CSR-rel kapcsolatos politikai kezdeményezés figyelmen kívül hagyta a civil társadalmi szektort. A civil szervezetek modellekkel szolgálnak a felelős üzleti stratégiára, irányításra és fórumokra, és gyakran szerepet vállalnak CSR-tevékenységekben. A közlemény egyáltalán nem részletezi a „for profit” és „nonprofit” ágazat közötti kapcsolatokat.

4.6.2   Az ágazatok közötti partneri együttműködés hosszú hagyományokra tekint vissza, és továbbra is ösztönzendő, mivel „a vállalati társadalmi elkötelezettség fontos alapeleme a civil társadalmi intézmények létrehozásának és fenntartásának” (11).

4.6.3   A jelentőségteljesebb CSR-tevékenység ösztönzése érdekében támogatni kell a partnerség kölcsönös előnyeit. A szükségletek és képességek partnerségekben történő összeillesztése hatékonyabb és hasznosabb társadalmi és gazdasági eredményeket ösztönöz a közösségek és vállalatok szempontjából. A nem pénzügyi támogatás népszerűsítése fontos szerepet játszik a más ágazatoktól érkező támogatások körének bővítésében, és elősegíti a még inkább stratégiai jellegű gondolkodást a CSR kapacitásairól, amelyekhez hozzátartozik a munkavállalói önkéntesség támogatása, a „pro bono” szolgáltatások nyújtása és az adományozás többek között helyiségek, berendezések formájában.

4.6.4   Az ágazatok közötti kommunikáció a partnerség sikeres működésének kulcsa. A közvetítői szolgáltatók (12) segítenek abban, hogy két ágazat egységesebb és egyszerűbb módon folytasson egymással üzleti tevékenységet, és áthidalhatók legyenek a kulturális különbségek. Ezek a szolgáltatók támogatást érdemelnek, és hozzáférhetőbbé kell tenni őket a vállalkozások számára annak érdekében, hogy könnyebb legyen felszámolni az ágazatokon átnyúlóan közös értékek megteremtése és a CSR-kezdeményezések melletti tényleges elkötelezettség útjában álló akadályokat.

4.7   Nemzetközi iránymutatások és megállapodások

4.7.1   Az ILO nyolc alapvető egyezményt fogalmazott meg a globális szintű jogok megalapozásaképpen. A tagállamok már ratifikálták ezeket az alapvető egyezményeket. Az EU azzal nyújthat támogatást, ha gondoskodik arról, hogy harmadik országok is tartsák magukat ezekhez az egyezményekhez.

4.7.2   Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a CSR népszerűsítése teljességgel összhangban legyen a meglévő globális eszközökkel, különösen az átdolgozott OECD-iránymutatásokkal, a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó ILO-nyilatkozattal, az ISO 26000 szabvánnyal, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekkel, valamint a nemzetközi keretmegállapodásokkal. Kérjük az Európai Bizottságot, hogy részletesen fejtse ki, miként képzeli ennek megvalósítását.

4.7.3   Az OECD-iránymutatásokat 42 ország – köztük 24 uniós tagállam – fogadta el. Az iránymutatások különleges nyomonkövetési mechanizmust tartalmaznak: egy nemzeti kapcsolattartó pontról van szó, amely az iránymutatások terjesztéséért és a szabálysértésre hivatkozó esetek megoldásáért felel. Ezért az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU megújult CSR-stratégiájában szereplő forrásokat az OECD-iránymutatásokkal kapcsolatos kapacitásépítés számára különítsék el, továbbá hogy az Európai Bizottság és a tagállamok erősítsék meg a szociális partnerek szerepét az említett nemzeti kapcsolattartó pontokon belül.

4.7.4   Az EGSZB szerint a CSR-politikának arra kellene összpontosítania, hogy stratégiai irányt mutasson a vállalkozások számára, mivel az ezernél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok CSR-rel kapcsolatos kötelezettségvállalásainak ellenőrzése (10. szándék) gyakorlatilag lehetetlen, és jelentős pénzügyi forrásokat követel meg az EU-tól.

---

(1)  COM(2011) 685 final.

(2)  Az éves beszámolókról szóló negyedik irányelv (2003/51/EK).

(3)  HL C 325/53–60, 2006.12.30.

(4)  Lásd: http://newsforchangingtimes.com/2012/02/17/women-boardroom-csr-un-women-ingrid-kragl/.

(5)  COM(2011) 681 final, 7. o.

(6)  HL C 175/63–72., 2009.7.28.

(7)  COM(2011) 685 final.

(8)  HL C 24/1, 2012.1.28.

(9)  COM(2011) 682 final, 6. o.

(10)  www.csrinternational.org

(11)  HL C 125/44, 2002.5.27.

(12)  A közvetítői szolgáltatók olyan közvetítő cégek, amelyek – a szükségletek, képességek és források összeillesztése révén – segítenek a különböző ágazatokhoz tartozó szervezetek kapcsolatépítésében és a hatékonyabb munkakapcsolatok kialakításában. Példa erre a Pilot Light – http://www.pilotlight.org.uk.

---

---