1.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 192/4

—

örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság a kkv-ket az uniós gazdaság gerincének tekinti, és úgy véli, hogy a munkahelyek megőrzéséhez alapvetően fontos, hogy a kkv-k könnyen hozzáférhessenek a közbeszerzési eljárásokhoz. Ezért fontos, hogy amennyire csak lehet, hárítsák el azokat az akadályokat, amelyekbe az ajánlattételi felhívásokra jelentkező kkv-k ütköznek.

—

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak ajánlatos ösztönöznie azt, hogy nemzeti szinten az ajánlattevők úgynevezett közbeszerzési igazolványokat (lehetőség szerint elektronikus bejegyzési rendszer formájában) igényelhessenek, illetve hogy egységesítsék az ilyen igazolványok tartalmát és használatát. Ez a dokumentum igazolná, hogy a vállalkozó rendelkezik azokkal a nyilatkozatokkal és írásos igazolásokkal, amelyeket az ajánlatkérő szervek a közbeszerzések alkalmával általában kérnek. Ha a vállalkozó egyszer már megszerezte az igazolványt, nem kell újra és újra ugyanazokat a nyilatkozatokat és írásos igazolásokat benyújtania. Ez a közbeszerzési eljárásokban gyakran részt vevő vállalkozók számára sok időt és pénzt takarít meg.

—

nagyra értékeli azt a lehetőséget, hogy az innovációs, társadalmi, fenntarthatósági és környezetvédelmi célkitűzéseket közbeszerzések útján valósítsák meg. Az említett célkitűzések elérését korlátozza az a feltétel, hogy az ajánlattevőkkel szemben támasztott követelményeknek és kívánalmaknak kapcsolatban kell állniuk a szerződés tárgyával. Ezért nem kellene követelménynek tekinteni a szerződés tárgyával való kapcsolatot.

Előadó

Henk KOOL (NL/PES), Hága város önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság zöld könyve az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról: Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé

COM(2011) 15 végleges

1.

A Régiók Bizottsága üdvözli, hogy az Európai Bizottság „Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” címmel zöld könyvet adott ki az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról, melyben figyelmet szentel a helyi és regionális önkormányzatoktól és más ajánlatkérő szervektől érkező észrevételeknek a közbeszerzési irányelvek modernizálását, pontosítását és egyszerűsítését, valamint az ezzel kapcsolatos költségmegtakarítást illetően.

2.

Az RB egyfelől úgy véli, hogy a 2004/18/EK irányelv (a továbbiakban: „az irányelv”) helyenként túlságosan részletes, és ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy – ahol csak lehet – egyszerűsítse az irányelvet.

3.

Másfelől azt ajánlja, hogy szükség szerint tegyék egyértelműbbé az irányelvet, melyet lényeges szempontok vonatkozásában az Európai Bíróság konkrét tartalommal töltött meg. Az ítélkezési gyakorlatból származó legfontosabb jogszabályok további szigorítás nélküli kodifikációját az RB igen kívánatosnak tartja. Kéri egyben, hogy B-szolgáltatások, támogatások, földügyletek, az ajánlatkérő szervek közti szerződések és küszöbérték alatti szerződések esetében ne legyen érvényes a közbeszerzési kötelezettség, illetve az átláthatósági kötelezettség, ha nincs szó határokon átnyúló érdekekről.

4.

Úgy véli, hogy az optimálisan működő belső piac megvalósításához fontos, hogy ösztönözzük mind az ajánlatkérő szervek, mind pedig a piaci résztvevők szakértelmét. Az RB ajánlja, hogy az Európai Bizottság hozzon (vagy hozasson) létre országos tudásközpontokat és egy átfogó európai tudásközpontot. Ezeket a központokat a már létező nemzeti hálózatok keretében kellene létrehozni. Az ilyen központok segíteni is tudnának az ajánlatkérő szerveknek abban, hogy megvalósítsák az innovációval, a szociális közbeszerzéssel, a fenntarthatósággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzéseket. A központok használata ne legyen kötelező. A helyi önkormányzatok dönthessenek szabadon ebben a kérdésben.

5.

Az RB örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság a kkv-ket az uniós gazdaság gerincének tekinti, és úgy véli, hogy a munkahelyek megőrzéséhez alapvetően fontos, hogy a kkv-k könnyen hozzáférhessenek a közbeszerzési eljárásokhoz. Ezért fontos, hogy amennyire csak lehet, hárítsák el azokat az akadályokat, amelyekbe az ajánlattételi felhívásokra jelentkező kkv-k ütköznek.

6.

Fontos, hogy a vállalkozásoknak a szerződésekért folytatott versennyel járó költségei minél alacsonyabbak legyenek. Ezért támogatja azt az európai bizottsági javaslatot, hogy az ajánlatkérők lehetőség szerint elégedjenek meg egy önbevallással, és csak a kiválasztott ajánlattevőket vagy a sikeres pályázót kérjék fel arra, hogy nyújtsa be az eredeti dokumentumokat.

7.

Az RB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak ajánlatos ösztönöznie azt, hogy nemzeti szinten az ajánlattevők úgynevezett közbeszerzési igazolványokat (lehetőség szerint elektronikus bejegyzési rendszer formájában) igényelhessenek, illetve hogy egységesítsék az ilyen igazolványok tartalmát és használatát. Ez a dokumentum igazolná, hogy a vállalkozó rendelkezik azokkal a nyilatkozatokkal és írásos igazolásokkal, amelyeket az ajánlatkérő szervek a közbeszerzések alkalmával általában kérnek. Ha a vállalkozó egyszer már megszerezte az igazolványt, nem kell újra és újra ugyanazokat a nyilatkozatokat és írásos igazolásokat benyújtania. Ez a közbeszerzési eljárásokban gyakran részt vevő vállalkozók számára sok időt és pénzt takarít meg. A szükséges igazolások érvényességi idejének korlátai miatt a közbeszerzési igazolvány is meghatározott ideig lenne érvényes, ami erősíti megbízhatóságát. Helyi és regionális szinten elvétve már léteznek hasonló rendszerek, és az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Természeténél fogva a „közbeszerzési igazolvány” nem járhat nagy költségekkel.

8.

Nem tanácsos több ajánlatkérő szerv között feleslegesen összefogni a szerződéseket, vagy egybefogni az eltérő jellegű szerződéseket, mivel a komolyabb szerződések szigorúbb kritériumokkal járhatnak. Az RB ezért ajánlja, hogy Európai Bizottság tudatosítsa ezt a kkv-k számára meglévő problémát, a preambulumban vagy egy megfelelő szakpolitikai dokumentumban pedig hangsúlyozzák a tételekre bontás szabályainak jelentőségét.

9.

A kkv-k előnyére válik, ha több lehetőség van a tárgyalásos eljárás alkalmazására. Egy ilyen eljárás mind az ajánlatkérő szervek, mind az ajánlattevők számára bizonyos fokú rugalmasságot biztosít. A kkv-k ugyanis nem a közbeszerzési eljárásra, hanem termékük/szolgáltatásuk ismeretére helyezik a hangsúlyt. Az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szokásos eljárásként engedélyezze a tárgyalásos eljárás alkalmazását. Ezt ugyanúgy kellene szabályozni, mint a 2004/17/EK (közüzemi) irányelvben, ahol is a közbeszerzésben részt vevő önkormányzatok választják ki azt a közbeszerzési formát, amely megítélésük szerint a legjobban illik az aktuális közbeszerzéshez. Az RB javasolja, hogy minden párhuzamos eljárást egyszerűsítsenek le.

10.

A jelenlegi nem nyilvános eljárás hátrányos lehet a kkv-knak. A nem nyilvános eljárások első szakaszában (kiválasztás) jelenleg csak a vállalkozással kapcsolatban lehet elvárásokat és kívánalmakat megfogalmazni. A kiválasztási szakaszban többnyire az üzemeltető elért eredményei és a projekt megvalósításával kapcsolatos tapasztalatai felől érdeklődnek. A nagyobb vállalkozások általában több projektet valósítottak meg, mint a kkv-k, így több megfelelő referenciaszerződést tudnak benyújtani, következésképpen nagyobb esélyük van arra, hogy kiválasszák őket. Ezért az RB javasolja, hogy a nem nyilvános eljárás első szakaszában legyen lehetőség (bizonyos) odaítélési kritériumok vizsgálatára is.

11.

Az RB ajánlja, hogy több rugalmasságot tegyenek lehetővé a közbeszerzési eljárásokban.

12.

A beszerzési jog összetett, és az ajánlattevőnek csak korlátozott lehetősége van az ajánlat hiányosságainak pótlására. Ennek hátterében többek között a (nemzeti) joggyakorlat és az ajánlatkérő szervnek az illető közbeszerzési dokumentumokban megfogalmazott elvárásai állnak. Ezért az RB ajánlja, hogy az új irányelvben vagy ennek preambulumában részletesebben határozzák meg, hogy az ajánlattevőknek mely hiányosságokat szabad pótolniuk, és mely kiegészítések/kiigazítások megengedhetők.

13.

Az ajánlatkérő szervnek szüksége lehet arra, hogy az ajánlattevők kérdései kapcsán a közbeszerzési eljárás során módosítsa/kiigazítsa megbízási szerződését. A szerződés jelentős módosítása esetén jelenleg le kell állítani a pályázatot, majd új közbeszerzési eljárást kell indítani. Az RB ezért azt ajánlja, hogy dolgozzanak ki egy egyszerű módszert a szerződések ajánlatkérő általi módosítására – például egy hivatalos helyesbítés révén, amely valamelyest meghosszabbítaná a pályázatok benyújtási határidejét.

14.

A teljesítés során kiderülhet, hogy az ajánlatkérő szerv figyelmen kívül hagyott valamilyen szempontot, amelyet – ha nem is minősíthet váratlannak és szükségszerűnek – ki szeretne igazítani. Az RB szerint ezért tanácsos lazítani a többletmunkára vonatkozó jelenlegi szabályokon. Engedni lehetne például, hogy a szerződés bizonyos százalékát többletmunkaként odaítélhessék az eredeti vállalkozónak anélkül, hogy meg kellene felelni az irányelv 31. cikkében foglalt feltételeknek.

15.

Az RB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az új irányelvbe egy sokkal rugalmasabb rendelkezést foglaljon bele a keretmegállapodásokra vonatkozóan. A keretmegállapodásokat ugyanúgy kellene szabályozni, mint ahogyan a közüzemi irányelvben szerepel, azaz az általános irányelvben foglaltaknál sokkal rugalmasabban. A megállapodások érvényességi idejére vonatkozó rendelkezés, valamint az a korlátozás, hogy csak kivételes esetben lehet két szállító egy keretmegállapodáson belül, szükségtelen, ezért ki kell húzni.

16.

Az RB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a zöld könyvben figyelmet fordít a környezetvédelemmel, a társadalmi befogadás támogatásával, a fogyatékkal élők számára a hozzáférhetőség javításával és az innováció erősítésével kapcsolatos célkitűzések elérésére.

17.

Az RB hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia sikere nagyban függ attól, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak sikerül-e olyan új, innovatív megoldásokkal előállniuk, amilyeneket a kiemelt kezdeményezések célul tűznek ki. Új, innovatív megoldások nem születnek maguktól. Az európai beszerzési szabályok reformjának növelnie kell a települési önkormányzatok és egyéb közszereplők stratégiai dinamizmusát és az új megoldások létrehozásában játszott szerepét.

18.

Az RB hangsúlyozza, hogy a beszerzési szabályok reformja során növelni kell a közhatóságok szerepét az innovációk előmozdításában. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyek az összetett társadalmi problémák kezelését célzó nagy, több millió eurós, kockázatvállaló konzorciumokban megvalósuló fejlesztési projektek számára is megfelelőek. Ezekhez fontos, hogy az önkormányzatoknak és egyéb közszereplőknek lehetőségük legyen arra, hogy a szükséges szakértelmet a saját költségükön vállalkozások és más szereplők bevonásával biztosítsák. Ilyen esetben a szokásos versenyeztetési eljárás nehezen alkalmazható, sőt lehetetlen. Amikor valami teljesen újat hozunk létre, fontos, hogy a versenyeztetési szabályok sérelme nélkül, tárgyalás révén össze lehessen hozni a szükséges szaktudás birtokában lévő különféle szereplőket, és különösen lehetővé tenni a kisvállalkozások részvételét.

19.

Az RB nagyra értékeli azt a lehetőséget, hogy az innovációs, társadalmi, fenntarthatósági és környezetvédelmi célkitűzéseket közbeszerzések útján valósítsák meg. Az említett célkitűzések elérését korlátozza az a feltétel, hogy az ajánlattevőkkel szemben támasztott követelményeknek és kívánalmaknak kapcsolatban kell állniuk a szerződés tárgyával. Ezért nem kellene követelménynek tekinteni a szerződés tárgyával való kapcsolatot. Így az ajánlatkérő szervek maguk dönthetnének arról, hogy eltekintenek-e a szerződés tárgyával való kapcsolattól a szóban forgó szempontok tekintetében, és hogy mely kritériumokat alkalmazzák, mivel a körülmények tagállamonként igen különbözőek. Az RB ajánlja, hogy ezt építsék bele az új irányelvbe.

20.

Egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az állami szervek jelentősen hozzájárulhatnak az Európa 2020 stratégiai céljainak eléréséhez azáltal, ha vásárlóerejüket olyan áruk és szolgáltatások beszerzésére fordítják, amelyek magasabb „társadalmi értékkel” rendelkeznek, például az innováció ösztönzése, a környezet védelme, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, illetve az energiafogyasztás csökkentése, a foglalkoztatás, a közegészség és a szociális feltételek javítása vagy az egyenlőségnek a hátrányos helyzetű csoportok bevonása mellett történő növelése szempontjából. Meg kell találni az egyensúlyt a fenti célok, az objektivitás és a megkülönböztetésmentesség között, törekedve a tisztességes versenyre és a kkv-k megfelelő hozzáférésének lehetővé tételére. Ezenkívül fontos, hogy a területi önkormányzatok közbeszerzési eljárásaikban az uniós minimumszabályoknál szigorúbb kritériumok teljesítését írhassák elő. Az RB kéri mindazonáltal az Európai Bizottságot, hogy az új közbeszerzési irányelvek kialakításakor tegyen lehetővé bizonyos mozgásteret az ajánlatkérő szervek számára. Ez úgy érhető el, ha az állami szervektől egyrészt megkövetelik, hogy közbeszerzéseikben támogassanak egyes „társadalmi értékkel” bíró szolgáltatásokat, másrészt viszont mozgásteret biztosítanak számukra olyan formában, hogy egy listáról választhassanak egy vagy több lehetőséget.

21.

Az RB ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy fokozottan tudatosítsák a tartósan munkanélküliek, a fogyatékkal élők és a gyakornokok bevonását, és keressenek új utakat foglalkoztatásuk elősegítéséhez is. Ennek megfelelően az ajánlatkérő szervek a közbeszerzési pályázataikban odaítélési kritériumként vagy teljesítési feltételként említhetnék, ha kívánják, hogy annak a vállalkozásnak, amelynek a szerződést odaítélik, a szerződés értékének meghatározott százalékát a szóban forgó célcsoportoknak a szerződés teljesítése keretében vagy a vállalkozás más tevékenységeiben való alkalmazására kell fordítaniuk. Ezeknek az elvárásoknak önkéntes alapúaknak kell maradniuk uniós szinten, a helyi és regionális önkormányzatoknak pedig rugalmasnak kell maradniuk, hogy a közbeszerzéssel megvalósítani kívánt különböző politikai célokat azonosíthassák, és egyidejűleg a lehető legjobb ár–érték arányra törekedhessenek.

22.

Az RB szerint a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat odaítélési kritériuma kitűnően alkalmas eszköz az innovációval, a szociális közbeszerzéssel, a fenntarthatósággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzések megvalósítására. Az Európai Bizottságnak arra a kérdésére, hogy a „legalacsonyabb ár” kritériumát bizonyos kategóriák esetében meg kell-e szüntetni, az RB válasza nemleges. A szóban forgó célkitűzések ugyanis – minimumkövetelmények formájában – ennél a kritériumnál is szerepet játszhatnak. Fontos, hogy az ajánlatkérő szervek e tekintetben a szerződés függvényében választhassanak. Megemlítendő még, hogy az ajánlatkérő szerveknek gyakran megtakarítási célokat is el kell érniük, amelyeket szintén figyelembe kell venni az odaítélési kritérium megválasztásának mérlegelésekor.

23.

Az ajánlatkérő szervek nem tudják mindig az ellátási lánc egészében felügyelni a közbeszerzési követelmények betartását. Nehezen ellenőrizhető például, hogy egy harmadik országbeli termelési folyamatban került-e sor gyermekmunkára. Az RB felhívja az Európai Bizottság figyelmét erre a problémára.

24.

Az RB ajánlja, hogy az új irányelvbe építsenek bele néhány új eljárást. A következőkről van szó: „az A-szolgáltatások piactere”, a polgárok választásán alapuló modell és az ingadozó árú szerződésekre vonatkozó eljárás.

25.

Az A-szolgáltatások piactere. Néhány tagállamban a rendszer a B-szolgáltatások tekintetében jelenleg a következőképpen működik: Nem egy teljes keretszerződésre indítanak közbeszerzést, hanem minden egyes külön szerződést közzétesznek egy úgynevezett (digitális) piactéren. A piactéren tehát nagyon sok külön szerződés található. Az érdeklődők szerződésenként reagálhatnak. Minden szerződéshez sorrendet állítanak fel a megajánlott árak alapján. Majd minőségi szempontok szerint megvizsgálják és megítélik az öt legolcsóbb ajánlattevőt. Az az ajánlattevő kapja meg a szerződést, amelyik az öt pályázó közül a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot adta. Az A-szolgáltatások piacterének előnye, hogy növeli az alkalmazottakat nem foglalkoztató önálló vállalkozók esélyeit. Javasoljuk tehát, hogy az A-szolgáltatásokhoz is dolgozzanak ki ilyen rendszert.

26.

A polgárok választásán alapuló modell. Ez a modell egy eljárást képvisel, amely olyan szerződések esetében jelent megoldást, amikor fontos, hogy a polgárok szabadon választhassanak meg egy adott vállalkozást. Ilyen helyzet többek között a személyes szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseknél áll fenn. Olyan rendszerről van szó, amelyben minden olyan ajánlattevő, amelyik megfelel a minőségi kritériumoknak és elfogadja az ajánlatkérő szerv által meghatározott (maximum)árat, keretszerződést kap. Ezután a polgárok dönthetnek arról, hogy melyik szervezettől kívánják igénybe venni a személyes szolgáltatást.

27.

Az ingadozó árú szerződésekre vonatkozó eljárás. Egyes piacokat, például az energiapiacot, ingadozó árak jellemzik. Az ilyen piacokkal kapcsolatos szerződéseknél ésszerű minél rövidebb fellebbezési határidőt megállapítani. A pályázók ajánlatai ugyanis az ajánlattétel napján érvényes energiaárakon alapulnak. Javasoljuk, hogy az új irányelv az ilyen piacok tekintetében megfelelően kiigazított fellebbezési határidőkről rendelkezzen.

28.

Az RB üdvözli, hogy az Európai Bizottság megfontolás tárgyává teszi a küszöbértékeket. Az RB ajánlja, hogy az új küszöbértékek meghatározása előtt vizsgálják meg, hogy mely küszöböknél van szó külföldi érdekről. Ez azt jelenti, hogy a beszerzési és szolgáltatási küszöbértékek a jelenleginél jóval magasabb szinten kerülnek meghatározásra. Ha feltételezhető, hogy nincs szó külföldi érdekről, az ajánlatkérő szerveket meg lehet kímélni az európai közbeszerzési eljárás terheitől. Az RB úgy véli, hogy a jóval magasabb küszöbértékek szükségességének meg kell jelennie a közbeszerzésről szóló WTO-megállapodás bármely újratárgyalásában.

29.

Általánosságban. Nem mindig világos, hogy határokon átnyúló érdekről van-e szó. Ez sok esetben piackutatást igényel, ami pedig többletköltséggel jár az ajánlatkérő szervek számára. Hasznos volna – mivel az ajánlatkérő szerveknek nagyobb biztonságot nyújtana – annak egyértelművé tétele, mi értendő azon, hogy „határokon átnyúló”. Ezért az RB ajánlja, hogy az Európai Bizottság állítson össze egy jegyzéket az olyan területekről/piacokról, amelyek tekintetében szerepet játszik a határokon átnyúló szempont. Különbséget kell tenni abban is, hogy ez az egész tagállamra vagy csak a határvidékekre érvényes.

30.

Az RB „nem”-mel válaszol az Európai Bizottságnak arra a kérdésére, hogy nem kellene-e arra kötelezni az ajánlatkérő szerveket, hogy nagy értékű szerződések esetén több nyelven fogalmazzák meg az ajánlati feltételeket, illetve idegen nyelvű ajánlatokat is fogadjanak. Ez jelentősen növelné az adminisztratív terheket, és valószínűleg csak igen szerény eredménnyel járna a külföldi ajánlatok támogatását illetően.

31.

Az európai küszöbérték alatti szerződések. Az RB úgy véli, hogy az európai küszöbérték alatti szerződésekre nem kellene alkalmazni a „határokon átnyúló” fogalmat. A jelenlegi gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy az európai küszöbértéket túllépő szerződések között csak igen kevés olyan van, amelyre külföldi pályázók tettek ajánlatot. Az RB ajánlja, hogy az Európai Bizottság folytasson vizsgálatot az ezzel kapcsolatos számértékek kimutatására. Ennek függvényében lehet majd meghatározni, hogy kell-e egyáltalán foglalkozni az európai küszöbérték alatti szerződések „határokon átnyúló” kategorizálásával.

32.

Kizárt szerződések. Nem világos, hogy a kizárt szerződéseknél mennyiben játszik szerepet az átláthatóság elve. Egyes kivételek, például a szolgáltatásokra vonatkozó koncessziós megállapodások esetében ez kézenfekvőbb, míg más kivételekre, például a munkaügyi megállapodásokra és a földügyletekre, nem kellene, hogy érvényes legyen az átláthatóság elve. Az RB kéri, hogy az Európai Bizottság tegye egyértelművé, mely kizárt szerződésekre érvényes az átláthatóság elve.

33.

B-szolgáltatások. Az RB ajánlja, hogy azok a B-szolgáltatások, amelyek az A- és B-szolgáltatások jegyzékének értékelése után kerültek a B-szolgáltatások listájára, ne tartozzanak az átláthatósági elv hatálya alá, és javasolja, hogy ezt az Európai Bizottság építse bele az új irányelvbe.

34.

Az RB arra szólít fel, hogy őrizzük meg a jelenlegi A és B szolgáltatási kategóriákba történő felosztást. A B-szolgáltatások listájához azok a területek tartoznak, amelyek nem a határokon átnyúló versenyre vonatkoznak, illetve azok, amelyek olyan személyes elemeket tartalmaznak, hogy nem kívánatos az európai közbeszerzés, mint például az egészségügyi vagy a szociális szolgáltatásoknál. Ez utóbbi esetben azon van a fő hangsúly, hogy a megbízó, illetve a felhasználó/beteg bízzon a szerződést végrehajtó személyben. Ezek gyakran szubjektív kritériumok, amelyek nem illenek egy közbeszerzési eljárásba. Az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a határokon átnyúló kereskedelemre nem alkalmas A-szolgáltatásokat helyezze át a B-szolgáltatások listájára. Emellett arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan eszközöket, amelyek megkönnyítik a helyi és regionális önkormányzatok számára annak eldöntését, hogy a konkrét közbeszerzési pályázatokra az A- vagy a B-szolgáltatások melléklete vonatkozik-e.

35.

Az RB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy értékelje ki a közös közbeszerzési szójegyzéket (CPV). A CPV-kódok és a hozzá tartozó szolgáltatások nehezen értelmezhetők és kérdéseket vetnek fel. Az RB világos magyarázatot vagy útmutatót kér a CPV-kódokhoz.

36.

Az RB ajánlja, hogy fordítsanak figyelmet a kizárt szerződésekkel kapcsolatos szabályokra. Mérlegelni kell a szabályok egyértelműsítését és kiegészítését. Nem világos például, hogy mely pénzügyi szolgáltatások tartoznak a 16. cikk d) pontjának kivételeihez, és mikor beszélhetünk A-szolgáltatásról a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában (6. kategória).

37.

Az RB az új irányelvben egy kizárás bevezetését kéri az ajánlatkérő szervek közötti szerződések esetére. Mivel a kormányzatok kötelessége, hogy felelős módon kezeljék a polgároktól származó adóbevételt, kívánatos, hogy a kormányzatok – költségtérítés ellenében – közbeszerzési kötelezettség nélkül igénybe vehessék egymás szakértelmét. Az ilyen kizárás jelentős mértékben javítaná az EU jogi keretének koherenciáját, és megoldást nyújtana a helyi és regionális önkormányzatok közbeszerzéssel kapcsolatos egyik legsürgetőbb aktuális problémájára.

38.

Az ajánlatkérő szervek komoly gondokba ütköznek az ikt-rendszerekkel kapcsolatos közbeszerzéseknél. Az ajánlatkérő szervek ikt-környezete különböző, egymással összefüggő rendszerekből áll. Következésképpen a kiegészítő szerződésekre, például a külön licencekre és a megfelelő új modulokra nem lehet minden további nélkül pályázatot kiírni: súlyos nehézségek jelentkezhetnek mind technikai, mind költség szempontból. Ezért az RB ajánlja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, nem lehet-e az új irányelvben ilyen értelemben kibővíteni a kivételek lehetőségét és/vagy új eljárást bevezetni az ikt-rendszerekre, amelynek során a verseny nem a gyártó, hanem a beszállító szintjén zajlik egy konkrét márkára irányuló kereslet kielégítése érdekében.

39.

Az RB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy ösztönözni kell az innovációt. A közbeszerzési jog miatt az ajánlatkérő szervek nem tudnak minden további nélkül új innovatív termékeket beszerezni. Az RB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy keresse a lehetőségeket a mentesítésre, például olyan mentesítésre, amely két évig lehetne érvényben attól a naptól számítva, hogy a találmányra megadták az elismert szabadalmat.

40.

Az RB úgy véli, hogy az ajánlatkérő szerveknek lehetőséget kell adni arra, hogy a szerződő feleikkel korábban gyűjtött tapasztalataikat későbbi közbeszerzések során felhasználják. Fontos, hogy a nem megfelelő végeredmény miatt kedvezőtlen tapasztalatokat is be lehessen számítani. Jelenleg a (szándékosan) rossz teljesítményt nyújtó fél egy újabb közbeszerzésnél elvileg újra pályázhat, még akkor is, ha az új közbeszerzést kizárólag azért kell elindítani, mert a szerződtetett fél otthagyta a munkát. Ez a kapcsolati zavarok, a megingott bizalom és az adott teljesítmény miatt gyakran nem kívánatos. Az RB olyan rendszert ajánl, amely lehetővé teszi, hogy az adott vállalkozással gyűjtött saját tapasztalatokat is figyelembe vegyék. Magától értetődik, hogy garantálni kell az objektivitást. Erre alkalmas eszköz az előző szerződések hivatalos értékelési jelentésének alkalmazása, illetve a kizárás időbeli korlátozásának bevezetése.

41.

Az RB szorgalmazza, hogy az új irányelv alkalmazási területét korlátozzák az ajánlatkérő szerv általi beszerzésekre. Ezt az álláspontot az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata is alátámasztja. Az Európai Bíróság kimondta, hogy az irányelv alkalmazási területének meghatározásához közvetlen gazdasági érdekről kell, hogy legyen szó. A – például területfejlesztéssel és támogatáselosztással kapcsolatos – általános megállapodások nem tartozhatnak e meghatározás alá. A – például munkával szembeni – elvárások puszta megfogalmazása még nem jár pénzügyi következményekkel és közbeszerzési kötelezettséggel. Az ajánlatkérő szerveknek ugyanis közfeladataik elvégzéséhez szabad kezet kell kapniuk abban, hogy a megfelelő irányítás érdekében elvárásokat fogalmazzanak meg. Az RB ajánlja, hogy az idevonatkozó ítélkezési gyakorlat kodifikációja révén tegyék egyértelműbbé a kötelező közbeszerzés definícióját.

42.

Az ajánlatkérő szerveknek nehézségeik vannak az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés definíciójával. Az RB szerint kérdéseket vet fel az a kritérium, hogy „az ajánlatkérő szerv által megállapított követelményeknek megfelelő építmény bármilyen eszközzel, illetve módon történő kivitelezése”. Az RB ajánlja e definíció kiigazítását és egyszerűsítését.

43.

Az RB kéri, hogy szenteljenek figyelmet a kis közjogi intézmények helyzetének. A szóban forgó intézmények számára a közbeszerzési kötelezettség aránytalanul nagy terhet jelent.

44.

Ki kell igazítani a közjogi intézmény definícióját. A vállalkozások számára nehéz kideríteni, hogy közjogi intézménnyel van-e dolguk. A definícióban ugyanis pénzügyi és felügyeleti kritériumok is szerepelnek, amelyeket harmadik felek nem tudnak ellenőrizni. Nem beszélve arról, hogy az Európai Bíróság megtöltötte tartalommal a közjogi intézményre vonatkozó kritériumokat. Az RB ajánlja, hogy az Európai Bizottság dolgozza ki a közjogi intézmény fogalmának új definícióját.