Brüsszel, 2023.7.17.

COM(2023) 439 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK

A kompetenciafejlesztési pályákról szóló, 2016. december 19-i tanácsi ajánlás értékelése:
Új lehetőségek felnőttek számára


A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK

A kompetenciafejlesztési pályákról szóló, 2016. december 19-i tanácsi ajánlás értékelése: Új lehetőségek felnőttek számára

 

1.Bevezetés

A felgyorsuló digitális és zöld átállással a korábban megszerzett iskolai végzettség és képzés során elsajátított készségek már nem elegendőek a munkaerőpiac változó igényeinek kielégítéséhez, és a felnőtteknek egész életük során fejleszteniük kell készségeiket. Emellett a következő évtizedben várhatóan felgyorsulnak a munkaerő zsugorodásához vezető demográfiai tendenciák, ami növeli a munkaerőpiacon mindenki készségeiben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázására irányuló nyomást. Ezért a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv azt a célt tűzi ki, hogy 2030-ra a felnőttek legalább 60%-a évente vegyen részt képzésben. Az uniós vezetők a 2021. évi portói szociális csúcstalálkozón üdvözölték ezt az ambiciózus célt és a tagállamok nemzeti célokká alakították azokat 1 .

Az európai készségfejlesztési program olyan stratégiát határoz meg, amely segíti az egyéneket és a vállalkozásokat abban, hogy több és jobb készséget sajátítsanak el. Megvalósítja a szociális jogok európai pillérét, és különösen annak első alapelvét, amely meghatározza a minőségi és inkluzív oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való jogot, és kapcsolódik más, az egész életen át tartó tanulás megközelítését támogató szakpolitikai kezdeményezésekkel. Az alapvető készségek – az írás-olvasás, a számolás és a digitális készségek – képezik a társadalomban és a munkaerőpiacon való teljes körű részvétel alapját. Az EU-ban azonban aránytalanul sok felnőtt nem rendelkezik e készségek funkcionális szintjével 2 , és fennáll annak a kockázata, hogy elakadnak az „alacsony szintű készségek/rossz állások csapdájában” 3 . Ehhez olyan szakpolitikai intézkedésekre van szükség, amelyek támogatják az alapvető készségek elsajátítását.

A kompetenciafejlesztési pályákról szóló tanácsi ajánlás 4 célja, hogy kezelje ezt a kockázatot, és lehetőséget biztosítson az alacsony szintű készségek, ismeretek, illetve kompetenciák – például a középfokú szint alatti képesítéssel rendelkező felnőttek – számára az alapkészségek fejlesztésére és/vagy a társadalomban és a munkaerőpiacon való aktív részvétel szempontjából releváns készségek szélesebb körének elsajátítására.

A munkaerő-piaci kereslet és a szakképzett munkaerő kínálata közötti eltérés a készségek európai évére vonatkozó döntést is motiválta, amely hangsúlyozza az emberek továbbképzésének és átképzésének, valamint a munkaerő-piaci aktivitás fokozásának szükségességét 5 .  Az Unió helyzetéről szóló beszédében Ursula von der Leyen elnök kiemelte, hogy „mindannyiunkra szükségünk van”, mivel Európában nemcsak magas színvonalú szakemberek, hanem „teherautó-vezetők, pincérek és repülőtéri dolgozók” is hiányoznak 6 . A közelmúltbeli zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv 7 hangsúlyozza továbbá, hogy kezelni kell a mai széles körben elterjedt szakemberhiányt, amely hátráltatja az uniós beruházásokat és növekedést.

Az ajánlás célkitűzéseinek elérése érdekében a tagállamok felkérést kaptak arra, hogy három lépésből álló integrált módon nyújtsanak személyre szabott támogatást az alacsony szintű készségekkel rendelkező felnőtteknek.

1) Készségfelmérés – a felnőttek meglévő készségeinek és a készségkészletben pótlandó hiányosságoknak az azonosítása.

2) Testre szabott és rugalmas tanulási ajánlat biztosítása – olyan tanulási ajánlat biztosítása, amely pótolja a készségfelmérés során azonosított konkrét készséghiányokat.

3) Érvényesítés és elismerés – a megszerzett készségek értékelése és tanúsítása, valamint azok tanúsításának ösztönzése a képesítés megszerzésének céljából

A tagállamoknak azt ajánlották, hogy azonosítsák a kiemelt célcsoportokat, biztosítsák az érdekelt felek közötti hatékony koordinációt és partnerséget, valamint hajtsanak végre tájékoztatási, iránymutatási és támogatási intézkedéseket annak érdekében, hogy a potenciális kedvezményezettek tisztában legyenek a meglévő lehetőségekkel, és a folyamat valamennyi szakaszában iránymutatást nyújtsanak számukra. Az ajánlás felkéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Tanácsnak a tagállami és uniós szintű végrehajtásról. Ez a jelentés az értékelő bizottsági szolgálati munkadokumentumra támaszkodik 8 .

2.Az értékelés főbb megállapításai

Ez a fejezet azt mutatja be, hogy az ajánlás mennyire eredményes, hatékony és koherens, uniós hozzáadott értéket képvisel, és továbbra is releváns a jelenlegi szükségletek kezelése szempontjából, szem előtt tartva, hogy a tanácsi ajánlás nem kötelező erejű.

Hatékonyság

A rendelkezésre álló bizonyítékok az ajánlás összességében mérsékelt eredményességéről tanúskodnak.

A releváns mutatók mérsékelt pozitív tendenciákat mutatnak, a végrehajtás tagállamonként egyenetlen, az intézkedések nagyságrendje és koordinációja pedig gyakran hiányzik. Míg néhány érdekelt fél úgy véli, hogy az ajánlás katalizátorként szolgál a felnőtteknek az alapkészségek elsajátításához nyújtott támogatásra való újbóli összpontosításhoz 9 , és hasznos referenciapontnak tekinti a három lépésből álló megközelítést, az értékelés csak 14 tagállamban talált javulást az ajánlás három lépésének végrehajtása terén 10 .  

A készségfelmérési lehetőségek mára széles körben elterjedtek a tagállamokban, de a személyzet további professzionalizálását és nem megbélyegző társadalmi megítélését igénylik. Ez azt jelenti, hogy a készségek értékelését pozitívabb és motiválóbb módon lehet kommunikálni a meglévő készségek kiemelésével, amelyekre építeni lehet. Számos tagállam tett lépéseket annak érdekében, hogy javítsa a személyre szabott és rugalmas tanulási kínálatot az alacsonyan képzett felnőttek 11 számára, de továbbra is kihívást jelent a különböző célcsoportok támogatására irányuló elégtelen finanszírozás – gyakran csak uniós projekt alapú finanszírozásra kerül sor a hazai strukturális finanszírozással szemben –, valamint a hozzáférés és igénybevétel akadályai. Hasonlóképpen, egyes tagállamokban javult a készségek érvényesítése és elismerése, de gyakran csak korlátozott mértékű integrációval az oktatási és képzési rendszerben, és a felnőttek körében a tájékozottság és az igénybevétel mértéke alacsony 12 . 

Az alacsonyan képzett 13 25–64 éves felnőttek aránya a 2016. évi 23,4 %-ról (56,1 millió) 2021-ben 20,7 %-ra (48,7 millió) csökkent 14 . Az ezen ajánláson kívüli külső tényezők, különösen a demográfiai változások azonban hozzájárulhattak ezekhez a tendenciákhoz 15 .

A nemzeti végrehajtási intézkedések számos kiemelt célcsoportot azonosítanak 16 , de az érdekelt felek arról számolnak be, hogy továbbra is kihívást jelent azok hatékony elérése 17 . Az érdekelt felek arról is beszámolnak, hogy a digitalizáció hatása jelentősen növelte az ajánlás célcsoportját. Manapság a digitális környezetek felé való elmozdulás fokozódásával minden egyénnek szüksége van legalább alapvető digitális készségekre. Az érintettek kiemelték továbbá a felnőttek alapkészségeinek fejlesztéséhez nyújtott állami támogatás különleges felelősségét, hangsúlyozva, hogy a munkáltatók gyakran magától értetődőnek tekintik e készségek meglétét 18 .

Az állami foglalkoztatási szolgálatok által nyújtott pályaorientációs tanácsadás széles körben elérhető, de alacsony szintű ismertség jellemzi, egyesek által megfélemlítőnek 19 tűnhet, és nem mindig elérhető az alacsony képzettségű, nem munkanélküli személyek számára 20 .  

A tagállamok az érintett érdekelt felekkel, különösen az állami foglalkoztatási szolgálatokkal, a szociális partnerekkel, a nem kormányzati szervezetekkel és a helyi szereplőkkel, köztük a közkönyvtárakkal együttműködésben hoztak végrehajtási intézkedéseket 21 . A szerepek és felelősségi körök azonban néha nem elég egyértelműek, és a koordináció nem hatékony, például az oktatási és munkaügyi minisztériumok, valamint a nemzeti és regionális hatóságok között 22 .

A mindhárom lépés közötti, összehangolt stratégiai megközelítés 23 elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a felnőtt tanulók támogatottnak érezzék magukat, és továbbra is elkötelezettek legyenek továbbképzési pályájuk mellett, de ez gyakran nem fordul elő 24 . Egyes érdekelt felek megjegyzik, hogy a tanulástól legtávolabbra eső alacsony képzettségű felnőttek támogatása érdekében a három lépéssel kapcsolatos támogatást integrálni kell a szociális szolgáltatásokkal és a munkaerő-piaci programokkal 25 .

Hatékonyság

Bár az érdekelt felek úgy vélik, hogy a végrehajtási költségek arányosak 26 az előnyökkel, a tagállam kiindulópontjától függetlenül nem vonhatók le határozott következtetések a hatékonyságra vonatkozóan, mivel a tagállamok nem gyűjtöttek szisztematikusan adatokat a végrehajtási intézkedések költségeiről és előnyeiről. Ez arra utal, hogy a legtöbb tagállamban alacsonyak az általános végrehajtási költségek és viszonylag jelentős előnnyel járnak a közvetlen továbbképzési intézkedések, valamint a nemzeti vita során a felnőttek alapkészségeire fordított fokozott szintű tájékozottság és figyelem figyelhető meg.

Az értékelési időszakban számos végrehajtási intézkedést uniós alapok társfinanszíroztak, különösen az Európai Szociális Alap (ESZA) 27 . A végrehajtás hatékonysága a különböző jellemzők jelenlétének mértékétől függően változik: azaz a szereplők közötti egyértelmű felelősségi köröktől, a minőségi képzésszolgáltatók kiválasztására szolgáló eljárásoktól, a szakképzett személyzet bevonásától és a munkáltatókkal való együttműködéstől, valamint a végrehajtás javítását szolgáló nyomon követéstől és értékeléstől.

Koherencia

Az uniós és nemzeti szinten megkérdezett érdekelt felek úgy vélik, hogy az ajánlás önmagában koherens, következetes célkitűzésekkel, ajánlásokkal és előre felmért várható hatásokkal. Az ajánlásban javasolt intézkedéseket úgy tekintik, hogy átfogó szakpolitikai keretet biztosítanak, amely iránymutatásul szolgál a nemzeti szintű végrehajtási intézkedésekhez. Az érdekelt felek az ajánlás és a vonatkozó nemzeti és regionális szintű szakpolitikák és stratégiák közötti nagyfokú koherenciáról is beszámolnak. A három lépés egyetlen pályán történő elégtelen integrálása, valamint a végrehajtási intézkedések és a felnőttoktatási rendszer egyéb részei közötti stratégiai koordináció hiánya azonban megnehezíti nemzeti szinten a koherens végrehajtást.

Úgy vélik, hogy az ajánlás összhangban van a készségekkel és a foglalkoztatással kapcsolatos egyéb releváns uniós kezdeményezésekkel is, és kiegészíti azokat 28 . 

Az uniós és nemzeti szinten megkérdezett szinte valamennyi érdekelt fél úgy vélte, hogy jó a szakpolitikai koherencia az ajánlás és a releváns uniós finanszírozási mechanizmusok 29 között.

Uniós hozzáadott érték

Tekintettel arra, hogy az ajánlás nem kötelező erejű, az uniós hozzáadott érték főként abban nyilvánult meg, hogy több tagállamban fokozott szakpolitikai figyelmet fordítottak a felnőttek alacsony szintű alapkészségeire. Ezen túlmenően az ajánlás közös keretet biztosított a nemzeti szakpolitikai intézkedésekhez, előmozdította az érdekelt felek tagállamokon belüli és tagállamok közötti együttműködését, és/vagy mozgósította a szakpolitikai kísérletek finanszírozását és technikai támogatását. Egyes tagállamokban az ajánlás inspirációként szolgált a felnőttoktatási rendszer reformjához 30 . Más tagállamokban viszonyítási alapként szolgált a meglévő támogatási rendszerek összehasonlításához, valamint a három lépés egyikére vonatkozó célzott rendelkezések teszteléséhez, illetve bevezetéséhez.

Az érdekelt felek nagyra értékelték az ajánlás szerepét a tagállamok közötti tudásmegosztás előmozdításában 31 . Technikai segítségnyújtásra került sor a strukturálisreform-támogató programon (SRSP), illetve annak utódján, a technikai támogatási eszközön (TSI) 32 keresztül, valamint közvetve azáltal, hogy több tagállamban támogatták az OECD-t a nemzeti készségfejlesztési stratégiák és diagnosztikai jelentések kidolgozásában 33 . Végezetül az érdekelt felek kiemelték, hogy az ajánlás segített abban, hogy az uniós forrásokat a különböző finanszírozási forrásokból a különböző célcsoportokat célzó alapkészség-fejlesztési projektekhez irányítsák.

Relevancia

Az érdekelt felek csaknem egyhangúlag úgy vélik, hogy az ajánlás célkitűzései továbbra is relevánsak 34 , ami a közelmúltbeli magas szintű uniós célkitűzésekben is tükröződik. Hasonlóképpen, az érdekelt felek úgy vélik, hogy az ajánlásban meghatározott intézkedések változatlanul fontosak az ajánlás célkitűzéseinek elérése szempontjából: kiemelték, hogy továbbra is szükség van az alacsony képzettségűek célzott intézkedésekkel történő támogatására, és azt, hogy az ajánlásban szereplő „rendszerépítési” megközelítés továbbra is releváns.  

Az érdekelt felek továbbá úgy vélik, hogy a végrehajtásra fordított uniós szintű figyelem továbbra is releváns 35 , mivel az értékelési időszakban változást hozott azáltal, hogy növelte a felnőtt alapkészségek fejlesztésére irányuló szakpolitikai figyelmet, valamint előmozdította a nemzeti reformokat és a szakpolitikai kísérleteket.

3.A végrehajtás megerősítésére irányuló lehetőségek

Az elért eredmények ellenére a végrehajtás terén továbbra is jelentős kihívások állnak fenn:

·Az első fő kihívást az jelenti, hogy a tagállamok egyenlőtlenül haladnak a végrehajtás terén, és nagy eltérések mutatkoznak az alacsony képzettségű felnőttek számára rendelkezésre álló továbbképzési lehetőségek terén.

·A második fő kihívást az jelenti, hogy a tagállamok által hozott végrehajtási intézkedések gyakran még mindig kis léptékűek és nem eléggé hatékonyak a bevonásban 36 .

·A harmadik fő kihívás a projektalapú uniós finanszírozás meghatározó szerepe a hazai strukturális finanszírozással szemben.

·A negyedik fő kihívás az ajánlás három lépésének gyakran elégtelen integrálása egy átfogó pályába, ami a stratégiai koordináció elégtelen szintjét tükrözi. Az ajánlás összehangolt megközelítése gyakran nem tükröződik a tagállamok végrehajtási intézkedéseiben. Ez korlátozza a nyomon követés és az értékelés hatókörét, valamint a tanulságok bizonyítékokból való levonásának képességét.

Mivel nő a munkaerőhiány és a strukturális munkaerőhiány, a Bizottság úgy véli, hogy többet kell tenni a kompetenciafejlesztési pályákról szóló tanácsi ajánlás végrehajtásának javítása érdekében. Erre azért van szükség, hogy mindenki számára lehetőségeket biztosítsunk a munkaerőpiacon és a társadalomban, és elkerüljük az „alacsony szintű készségek/rossz állások csapdáját”. Ez a munkaerő-piaci készséghiány megszüntetéséhez, valamint az EU versenyképességének, valamint a zöld és digitális átállásnak az előmozdításához is szükséges. A Bizottság elismeri továbbá, hogy a készségek egész életen át tartó fejlesztése olyan egyéni jog, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája, a szociális jogok európai pillére 37 fogalmaz meg, és amely a cselekvési tervében 38 is kifejezésre kerül.  

A végrehajtás megerősítése érdekében a tagállamokat – a Bizottság támogatásával – fel kell kérni arra, hogy:

·Erősítsék meg a nemzeti szintű stratégiai együttműködést az integrált kompetenciafejlesztési pályák létrehozása és a tanulási közösségek megnyitása érdekében, többek között az összkormányzati megközelítésű nemzeti készségstratégiáknak a szociális partnerekkel, az állami foglalkoztatási szolgálatokkal és más érdekelt felekkel szoros partnerségben történő kidolgozása és felülvizsgálata révén.

·Ösztönözzék a kollektív fellépést és az alapvető készségekkel kapcsolatos széles körű partnerségi megközelítést a magán- és állami érdekelt felek körében, többek között a készségfejlesztési paktum 39 révén, különös tekintettel a munkahelyre mint tanulási környezetre.

·Határozzák meg jobban a továbbképzés kedvezményezettjeit, hogy azok tükrözzék az olyan tendenciákat, mint a digitalizáció és a gazdaság zöldebbé tétele, biztosítva, hogy senki se maradjon le, miközben a támogatási intézkedéseket ennek megfelelően kiigazítják, és egyéni alapon hozzáigazítják őket a sajátos igényekhez.

·Szélesítsék ki a kommunikációs célú tájékoztatást, különösen a „legnehezebben elérhető” személyek felé, elkerülve ugyanakkor a megbélyegzést azáltal, hogy a készséghiány jelenlegi hiányával szemben a jövőbeli továbbképzési előnyökre helyezik a hangsúlyt.

·Használják fel a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek 40 és az Európai Szociális Alap Plusz programjai keretében rendelkezésre álló jelentős uniós forrásokat a készségekbe, az infrastruktúrába és a belföldi reformokba való beruházások ösztönzésére, és azokat a hazai finanszírozás révén közép- és hosszú távon is fenntartsák a strukturális javulást érdekében.

·Használják fel az egyéni tanulási számlákról szóló tanácsi ajánlás végrehajtását 41 annak érdekében, hogy fokozzák a személyre szabott, rugalmas és minőségi, nem megbélyegző képzési lehetőségek biztosítását, és megkönnyítsék a megfelelő hazai finanszírozással támogatott készségfelméréssel, érvényesítéssel és karrier-tanácsadással való felhasználóbarát integrációjukat.

·Használják fel a mikrotanúsítványokról szóló tanácsi ajánlás végrehajtását 42 a rövid képzések átláthatóságának és eredményeinek fokozottabb elismerése érdekében.

(1)     Vö. IP_22_3782.
(2) A szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv magában foglalja azt az uniós célt, hogy 2030-ra a 16–74 évesek legalább 80%-a rendelkezzen alapvető digitális készségekkel. Az Eurostat digitáliskészség-mutatója szerint 2021-ben az EU-27 16–74 év közötti lakosságának csupán 54%-a rendelkezett legalább alapvető digitális készségekkel. E célkitűzés elérésének biztosítása érdekében a Bizottság létrehozta a digitális iránytűt, hogy az EU 2030-ra vonatkozó digitális törekvéseit konkrét célokká alakítsa át. Európa digitális évtizede: 2030-ra vonatkozó digitális célok (europa.eu)
(3) Vö. Burdett és Smith (2002), The low skills trap , European Economic Review.
(4)     EUR-Lex - 32016H1224(01) - EN - EUR-Lex (europa.eu)
(5)

  Az Európai Parlament és a Tanács határozata a készségek európai évéről (2023) .

(6)   Az Unió helyzetéről szóló 2022. évi beszéd.
(7) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari terv: a nulla nettó kibocsátás kora COM(2023) 62 final .
(8) Lásd: SWD(2023) 460 final. A bizottsági szolgálati munkadokumentumot az Ecorys és a 3S által készített, a kompetenciafejlesztési pályákról szóló, 2016. december 19-i tanácsi ajánlás (Új lehetőségek felnőttek számára) értékelését alátámasztó tanulmány is alátámasztotta.
(9) Például az Európai Felnőttoktatási Szövetség (EAEA) állásfoglalása szerint „A kompetenciafejlesztési pályák arra ösztönözték a nemzeti stratégiákat, hogy az alapkészségekre, valamint a nem formális és informális tanulás során elsajátított készségek érvényesítésére összpontosítsanak, és a tanulási programok figyelmét az alacsony(abb) szintű alapkészségekkel rendelkező tanulókra összpontosítsák”.
(10) BE, BG, CY, CZ, DE, DK, EE, EL, HR, IT, LV, MT, PL és SK. A szakpolitikai intézkedések feltérképezése az értékelést alátámasztó külső tanulmányon alapul. A részleteket lásd az értékelő szolgálati munkadokumentum 3.1. szakaszában.
(11) BE, BG, DK, EE, MT és PL. A hozzáférés és az igénybevétel akadályainak további elemzését lásd még az egyéni tanulási számlákról szóló bizottsági javaslatot kísérő hatásvizsgálatban ( SWD(2021) 369 final ).
(12) BE, BG, CY, DE, EL, IT, LV és SK az alátámasztó tanulmány szerint. Ezek a következtetések összhangban vannak a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló 2012. évi tanácsi ajánlás 2020. évi értékelésével ( SWD(2020) 121 final ).
(13)

 Alacsony iskolai végzettséggel rendelkező felnőttek (azaz az ISCED 0–2. szintje).

(14) Lásd: Eurostat: EDAT_LFSE_03 és EDAT_LFS_9901 online adatkód.
(15) A nagyobb és idősebb korcsoportok egyre inkább a releváns korcsoporton (25–64 év) kívül esnek, és a fiatalabb korcsoportok e korcsoport részévé válnak, bár kisebb számban, de általában magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek.
(16) A helyzet tagállamonként eltérő és az alacsonyan képzett felnőttek csoportja a nemzeti körülményektől függően különböző alcsoportokból állhat (például – de nem kizárólag – a foglalkoztatottak, munkanélküliek, gazdaságilag inaktívak, migránsok, hátrányos helyzetű csoportok, vidéki lakosok).
(17) A „Literacy 100” („100 %-os írni-olvasni tudás”) szervezet állásfoglalása hangsúlyozza, hogy „A felnőttkori oktatás ijesztőnek tűnhet az alacsony szintű személyes ellenálló képességgel és önbecsüléssel rendelkező felnőttek számára”.
(18) Vö. az alapkészségek európai hálózatának állásfoglalásával: „Az egyéni és társadalmi ellenálló képesség kialakítása érdekében elengedhetetlen, hogy minden felnőtt hozzáférjen egy dinamikus készségkészlet minőségi biztosításához. Továbbra is az alapkészségek állnak a középpontban, de azokat olyan környezetben kell elsajátítani, amely elismeri és fejleszti az életviteli készségeket.”
(19) Vö. az Eurodiaconia állásfoglalásával, amely rögzíti, hogy „tagjaink hangsúlyozzák, hogy egyesek ezeket a szolgáltatásokat sokszor megfélemlítőnek vagy megbízhatatlannak tartják. Ahhoz, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok (ÁFSZ-ek) hozzáférhetőek és befogadóak legyenek, azokat biztonságos térben kell biztosítani, hogy mindenki úgy érezhesse, hogy védelmet élvez az előítéletekkel és a megkülönböztetés bármely formájával szemben.”
(20) Vö. az EAEA állásfoglalásával, amely megjegyzi, hogy „nem mindenhol állnak rendelkezésre iránymutatási intézkedések; ugyanakkor központi szerepet tölthetnének be az alacsony képzettségű célcsoportok kezelésében.”
(21) A „Közkönyvtárak 2030” című állásfoglalás rámutat, hogy „a közkönyvtárak fontos szerepet játszanak a nem formális oktatási ágazatban, mivel gyakran ők az első szervezetek, amelyek segítséget és támogatást nyújtanak az alacsony írás-olvasási készségekkel rendelkező kiszolgáltatott csoportoknak”.
(22) Vö. például az ILO állásfoglalásával, amely hangsúlyozza „a hatékony kormányzás átfogó kormányzati megközelítésének” fontosságát.
(23) Az EAEA állásfoglalása kiemeli annak fontosságát, hogy az intézkedéseket beépítsék egy tágabb stratégiai keretbe: „Úgy tűnik, hogy azok az országok, amelyek a kompetenciafejlesztési pályákat beépítették az egész életen át tartó tanulás tágabb stratégiájába, nagy valószínűséggel elérik a célcsoportokat és innovatív továbbképzési programokat építenek ki, például Szlovákia, Finnország és Ausztria.”
(24) Az alátámasztó tanulmányban meghatározott három lépés integrálására vonatkozó pozitív példák: PT, DK, SE (már az értékelési időszak kezdetén) és – projektszinten – PL.
(25) Vö. például az Eurodiaconia és a „Literacy 100” állásfoglalásaival.
(26) Több felmérést végeztek a bizonyítékok összegyűjtése érdekében. Ezt a konkrét felmérést a kompetenciafejlesztési pályákért operatív szinten felelős nemzeti és regionális intézmények és szervezetek, valamint a kompetenciafejlesztési pályák végrehajtásában részt vevő szervezetek (a koordináló és végrehajtó szervezetek felmérése) körében végezték el.
(27) Más alapok is említésre kerültek, mint például: az Erasmus+ program, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a strukturálisreform-támogató program (SRSP) (jelenleg technikai támogatási eszköz) és az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programja (EaSI), valamint a legutóbbi Méltányos Átállást Támogató Alap (MÁTA) és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz.
(28) Nevezetesen a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről (2012), az ifjúsági garancia létrehozásáról (2013) és az „Út a munka világába – Az ifjúsági garancia megerősítéséről” (2020), a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról (2016), az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról (2018), a mikrotanúsítványokról (2022) és az egyéni tanulási számlákról (2022) szóló tanácsi ajánlások.
(29) Például a 2021–2027-es programozási időszakra az ESZA+ költségvetése 99,3 milliárd EUR.
(30) Beleértve a következő tagállamokat: HR, EL és SK.
(31) Az egymástól való tanulásra célzott rendezvényeken, de a felnőttkori tanulással foglalkozó nemzeti koordinátorokon, a felnőttkori tanulással foglalkozó munkacsoporton, valamint – informálisabb és alulról építkezőbb módon – a felnőttkori tanulás és oktatás európai platformján (EPALE) keresztül is sor került. A Cedefop a tagállami reformokat a továbbképzési rendszereikre vonatkozó összehasonlító kutatásokkal, valamint az ajánlással kapcsolatos szakpolitikai tanulási fórumok szervezésével támogatta.
(32) BE, HR, CY, HU, IT, NL, PT és ES részére.
(33) Beleértve a következő tagállamokat: BE, IT, LV, LT, NL, PL, PT, SK, SI, ES; Nemzeti készségfejlesztési stratégiák – OECD .
(34) A nyilvános konzultáció válaszadóinak 87%-a egyetértett ezzel az állítással.
(35)

A nyilvános konzultáció válaszadóinak 87%-a egyetértett azzal, hogy az uniós szakpolitikai iránymutatásra még mindig meglehetősen nagy, illetve nagyon nagy szükség van. Vö. az Európai Foglalkoztatási Világszövetség állásfoglalásával is, amely kimondja, hogy „az EU iránymutatása meglehetősen nagy mértékben szükséges a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdításához, valamint az egymástól való tanulás és a teljesítmény-összehasonlításon alapuló tanulás előmozdításához”.

(36) Itt a támogatásban részesülő, alapkészségek fejlesztésére szoruló felnőttek arányát értjük. A hatékony bevonás elégtelen lehet a támogatási intézkedések formális lefedettségének/támogathatóságának alacsony szintje, vagy a tudatosság és az igénybevétel alacsony szintje miatt.
(37)   A szociális jogok európai pillére.
(38)   Cselekvési terv a szociális jogok európai pillérének megvalósítására.
(39)   A készségfejlesztési paktum honlapja (europa.eu) .
(40)   Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (europa.eu)
(41) Az egyéni tanulási számlákról szóló, 2022. június 16-i tanácsi ajánlás felvázolja, hogy a tagállamok hogyan kombinálhatják hatékonyan a pénzügyi és a nem pénzügyi támogatást annak érdekében, hogy minden felnőtt képes legyen készségeik fejlesztésére a munkával töltött életszakasz során, valamint hogy előrelépés történjen a portói felnőttoktatási célok megvalósítása terén.
(42) Az egész életen át tartó tanulást és a foglalkoztathatóságot célzó mikrotanúsítványokra vonatkozó európai megközelítésről szóló, 2022. június 16-i tanácsi ajánlás közös fogalommeghatározást és egységes formátumot határoz meg a rövid tanfolyamok eredményeinek leírására annak érdekében, hogy növelje az átláthatóságot és megkönnyítse a képzés során szerzett készségek érvényesítését a munkával töltött életszakasz során.