–

a Föreningen Skydda Skogen képviseletében E. Götmark,

–

a Naturskyddsföreningen i Härryda képviseletében J. Hort,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és L. Dvořáková, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében K. Simonsson, C. Hermes és E. Ljung Rasmussen, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.; a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) 12. cikke (1) bekezdésének, valamint a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 20., 7. o.; a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) 5. cikkének értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket az egyrészről a Föreningen Skydda Skogen („Védd az erdőt” egyesület), a Naturskyddsföreningen i Härryda (härrydai természetvédelmi egyesület) és a Göteborgs Ornitologiska Förening (göteborgi ornitológiai társaság), másrészről a Länsstyrelsen i Västra Götalands län (Västra Götaland megyei közigazgatási hivatal, Svédország), B. A. B. és U. T. B. között a Västra Götaland megyei közigazgatási hivatal azon határozata tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő, amelyben e hivatal nem lépett fel a Härryda (Svédország) település területén található erdőterületet érintő fakitermelési bejelentéssel szemben.

3

Az élőhelyvédelmi irányelv harmadik, negyedik és hatodik preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„mivel ezen irányelv fő célja, a biológiai sokféleség fenntartásának előmozdítása a gazdasági, társadalmi, kulturális és regionális igények figyelembevételével hozzájárul a fenntartható fejlődés közös céljának megvalósításához; mivel a biológiai sokféleség fenntartása egyes esetekben megkívánja bizonyos emberi tevékenységek fenntartását és ösztönzését is;

mivel a tagállamok európai területén belül folyamatosan károsodnak a természetes élőhelyek, és egyre növekszik a súlyosan veszélyeztetett vadon élő állat‑ és növényfajok száma; mivel a veszélyeztetett természetes élőhelyek és fajok a Közösség természeti örökségét képezik, és veszélyeztetettségük gyakran országhatárokon átívelő problémát jelent, közösségi szintű intézkedésekre van szükség védelmük érdekében;

[…]

mivel ahhoz, hogy gondoskodni lehessen a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának helyreállításáról, illetve fenntartásáról, különleges természetvédelmi területeket kell kijelölni egy egységes európai ökológiai hálózat előre meghatározott ütemtervnek megfelelő létrehozása érdekében”.

4

Ezen irányelv 1. cikkének i) és m) pontja szerint:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

A védettségi helyzet [helyesen: állapot] abban az esetben minősül »kedvezőnek«, ha:

– az érintett faj populációinak dinamikájára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a faj képes hosszú távon fenntartani magát természetes élőhelyének életképes alkotórészeként, továbbá

– a faj természetes előfordulási területe nem csökken, és valószínűleg a belátható jövőben sem fog csökkenni, továbbá

– kellő nagyságú élőhely áll rendelkezésre jelenleg és valószínűleg a jövőben is a faj populációinak hosszú távú fennmaradásához.

[…]

5

Az említett irányelv 2. cikke szerint:

„(1)   Az irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a Szerződésben érintett tagállamok európai területén belül [helyesen: a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül].

(2)   Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű [helyesen: jelentőségű] természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi helyzetének [helyesen: állapotának] fenntartása, illetve helyreállítása.

(3)   Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is.”

6

Ugyanezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének [helyesen: szigorú védelmére irányuló rendszer bevezetése] érdekében, megtiltva az alábbiakat:

7

Az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Amennyiben nincs más megfelelő megoldás és az eltérés megengedése nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön [helyesen: a természetes elterjedési területükön], a tagállamok engedélyezhetik a 12., 13., 14. cikkben, valamint a 15. cikk a) és b) pontjában foglalt rendelkezésektől való eltérést az alábbiak érdekében:

8

Az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontja közösségi jelentőségű, szigorú védelmet igénylő állatfajként jelöli meg többek között a Rana arvalist, közismert nevén a mocsári békát.

9

A madárvédelmi irányelv (3)–(5) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

10

Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ez az irányelv a tagállamok Szerződésben érintett európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik. Célja e fajok védelme, kezelése és ellenőrzése, továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban.

(2)   Ezt az irányelvet a madarakra, tojásokra, fészkeikre és élőhelyeikre kell alkalmazni.”

11

Az említett irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben meghatározott fajok állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy olyan szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek, figyelembe véve a gazdasági és rekreációs követelményeket is.”

12

Ugyanezen irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 2. cikkben foglalt követelmények figyelembevételével a tagállamok valamennyi, az 1. cikkben meghatározott madárfaj esetében megteszik az élőhelyek megfelelő sokféleségének és nagyságának megőrzéséhez, fenntartásához vagy helyreállításához szükséges intézkedéseket.

(2)   A biotópok és élőhelyek megőrzése, fenntartása és helyreállítása elsősorban az alábbi intézkedéseket foglalja magában:

13

A madárvédelmi irányelv 4. cikke szerint:

„(1)   Az I. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

[…]

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területté minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

[…]

(4)   Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok jelentősek e cikk céljai szempontjából. A tagállamok e védett területeken kívül is törekednek az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülésére.”

14

Ezen irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A 7. és 9. cikk sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj általános védelmi rendszerének kialakítására, megtiltva különösen:

[…]”

15

Az említett irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A tagállamok, ha nincs más megfelelő megoldás, eltérhetnek az 5–8. cikk rendelkezéseitől a következő okok miatt:

16

A madárvédelmi irányelv 14. cikkének szövege a következő:

„A tagállamok bevezethetnek az irányelvben előírtaknál szigorúbb védelmi intézkedéseket.”

17

Az artskyddsförordningen (2007:845) (a fajok védelméről szóló rendelet [2007:845]; a továbbiakban: a fajok védelméről szóló rendelet) 4. §‑ának első bekezdése, amely rendeletet a miljöbalken, lag (1998:808) (a környezetvédelmi törvénykönyvről szóló törvény [1998:808] 8. fejezetének 1. §‑a alapján fogadták el egyrészt a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv (HL 1979. L 103., 1. o.) 5. cikkének – amelynek szövegét átvette a madárvédelmi irányelv 5. cikke, amely hatályon kívül helyezte és felváltotta a 79/409 irányelvet – másrészt az élőhelyirányelv 12. cikkének a svéd jogba történő átültetése érdekében, a következőképpen rendelkezik:

„Vadon élő madarak, valamint jelen rendelet 1. mellékletében »N« vagy »n« megjelöléssel ellátott, vadon élő állatfajok esetében tilos:

A tilalmakat az állatok életének valamennyi szakaszában alkalmazni kell.

[…]”

18

E rendelet 4. §‑a első bekezdésének 1–3. pontja, így a madárvédelmi irányelv 5. cikkének a)–d) pontja és az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontja alapján tiltott szándékos cselekményekre vonatkozó szabályokat ülteti át. Az említett rendelet 4. §‑a első bekezdésének 4. pontja az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdése d) pontját ülteti át.

19

A fajok védelméről szóló rendelet 1. melléklete tartalmazza a madárvédelmi irányelv I–III. mellékletében, valamint az élőhelyvédelmi irányelv II., IV. és V. mellékletében felsorolt valamennyi faj felsorolását.

20

A skogsvårdslagen (1979:429) (az erdőgazdálkodásról szóló törvény [1979:429]) 30. §‑ából kitűnik, hogy a kormány vagy az általa kijelölt közigazgatási hatóság utasításokat adhat ki többek között a természetes környezet figyelembevételével kapcsolatban, amelyet az erdőgazdálkodás során kötelező betartani.

21

A Härryda településen található erdőterületre vonatkozóan fakitermelési bejelentést nyújtottak be a Skogsstyrelsenhez (nemzeti erdészeti igazgatóság, Svédország). E bejelentés végleges fakitermelésre vonatkozik, amely szinte valamennyi fa eltávolításával jár.

22

A nemzeti erdészeti igazgatóság véleményt adott a konkrét esetben ajánlott elővigyázatossági intézkedésekről, és úgy ítélte meg, hogy az e bejelentésben leírt tevékenység – a véleményében foglaltak betartása esetén – a fajok védelméről szóló rendeletben előírt tilalmak egyikével sem ellentétes.

23

Amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből kitűnik, a szóban forgó bejelentés tárgyát képező erdőterület a fajok védelméről szóló rendelet által védett fajok természetes élőhelye. Márpedig az e területen tervezett erdőgazdálkodási tevékenység azzal a következménnyel jár, hogy e védett fajok példányait megzavarják vagy elpusztítják. Ezenkívül az említett fajok e területen lévő tojásait is elpusztítják.

24

2016. december 22‑én és 2018. január 17‑én az alapeljárás felperesei azt kérték a Västra Götaland megyei közigazgatási hivataltól, amely e megyében a fajok védelmének ellenőrzéséért felelős, hogy lépjen fel a fakitermelési bejelentéssel és a nemzeti erdészeti igazgatóság véleményével szemben. A felperesek szerint a tervezett fakitermelés ellentétes a fajok védelméről szóló rendeletben előírt tilalmakkal, és többek között azt kérték, hogy az említett közigazgatási hivatal gyakorolja az e rendelet alkalmazásának ellenőrzésére irányuló feladatát.

25

Västra Götaland megye közigazgatási hivatala úgy határozott, hogy nem kell megvizsgálni a fajok védelméről szóló rendelet alkalmazása alóli mentesség szükségességét, ami azt jelenti, hogy a tervezett tevékenység, amennyiben figyelembe veszi a nemzeti erdészeti igazgatóság jelen ítélet 22. pontjában említett véleményében ajánlott elővigyázatossági intézkedéseket, nem ellentétes az említett tilalmak egyikével sem. Az alapeljárás felperesei ekkor keresetet indítottak a kérdést előterjesztő bíróságon a Västra Götaland megyei közigazgatási hivatalnak az ellenőrzési intézkedések elfogadását mellőző határozatával szemben.

26

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti egyrészt, hogy a fajok védelméről szóló rendelet 4. §‑a a madárvédelmi irányelv 5. cikkét és az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkét egyaránt átülteti, ily módon e rendelet a tilalmak terjedelmét illetően nem tesz különbséget az ezen irányelvek valamelyike alá tartozó fajok között, és hogy szaporodó‑ vagy pihenőhelyek károsításának vagy elpusztításának az élőhelyvédelmi irányelvben előírt tilalma a nemzeti jog értelmében a madarakra is kiterjed. Álláspontja szerint ez az átültetés semmilyen vitára nem adhat okot, hiszen a madárvédelmi irányelv az EK 175. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott minimális harmonizációs irányelv.

27

Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy az előtte folyamatban lévő ügyek azokra a hatásokra vonatkoznak, amelyeket az alapügyben szóban forgó erdőgazdasági tevékenységek gyakorolnak egyrészt a madárvédelmi irányelv hatálya alá tartozó számos madárfajra – amelyek közül többet említ ezen irányelv I. melléklete –, másrészt a Rana arvalis fajra, közismert nevén a mocsári békára, amelyet az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontja említ, és amely az ezen irányelvben előírt szigorú védelem alatt áll, és a szóban forgó fakitermelési területen található. E bíróság e tekintetben rámutat, hogy e fajok az érintett területet nagy valószínűséggel szaporodóhelyként használják. Márpedig ez utóbbiakat a tervezett fakitermelés elpusztítja, illetve károsítja.

28

Az említett bíróság ily módon úgy véli, hogy szüksége van a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv egyes fogalmainak értelmezésére ahhoz, hogy dönthessen az előtte felmerült kérdésekről, és ezzel összefüggésben megvizsgálhassa, hogy e fogalmakkal összeegyeztethető‑e az a nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely megköveteli, hogy amennyiben valamely tevékenység az említett irányelvekben foglalt tilalmakban meghatározottaktól eltérő célt követ, e tevékenységnek az érintett fajok védettségi állapotára gyakorolt negatív hatás kockázatát kell kiváltania ahhoz, hogy e tilalmak alkalmazhatók legyenek.

29

E körülmények között a Vänersborgs tingsrätt, mark‑ och miljödomstolen (vänersborgi ingatlanügyi és környezetvédelmi körzeti bíróság, Svédország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő, a C‑473/19. és C‑474/19. sz. ügyekben azonos módon megfogalmazott kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

A […] 2. és 4. kérdésbe beletartozik az a kérdés, hogy az irányelvekben szereplő szigorú védelem a továbbiakban nem alkalmazandó‑e azokra a fajokra, amelyek vonatkozásában az irányelv célkitűzése (kedvező védettségi állapot) már megvalósult.”

30

A Bíróság elnöke 2019. július 22‑i határozatával az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑473/19. és a C‑474/19. sz. ügyet.

31

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a madárvédelmi irányelv 5. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amelynek értelmében az e rendelkezésben előírt tilalmak csak az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt fajokra, a valamilyen mértékben veszélyeztetett fajokra, illetve azon fajokra vonatkoznak, amelyek populációja hosszú távon csökkenő tendenciát mutat.

32

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésekor nemcsak annak szövegét, hanem összefüggéseit, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi (2020. július 2‑iMagistrat der Stadt Wien [Mezei hörcsög] ítélet, C‑477/19, EU:C:2020:517, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Először is meg kell állapítani, hogy magának a madárvédelmi irányelv 5. cikkének a szövege szerint, az irányelv 7. és 9. cikkének sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket ezen irányelv 1. cikkében meghatározott valamennyi madárfaj általános védelmi rendszerének kialakítására, amely intézkedések magukban foglalják többek között az említett 5. cikkben kifejtett tilalmakat.

34

Márpedig az 1. cikkének (1) bekezdése szerint a madárvédelmi irányelv „a tagállamok Szerződésben érintett európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik”.

35

A madárvédelmi irányelv 5. cikke tehát megköveteli, hogy a tagállamok teljes és hatékony jogszabályi keretet hozzanak létre, az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkében előírtak mintájára konkrét és különleges védelmi intézkedések megtétele útján, amely intézkedéseknek lehetővé kell tenniük a madárvédelmi irányelv 5. cikkében említett, lényegében az ezen irányelv hatálya alá tartozó madárfajok szaporodó‑ és pihenőhelyeinek védelmére irányuló tilalmak tényleges tiszteletben tartásának biztosítását (lásd ebben az értelemben: 2018. április 17‑iBizottság kontra Lengyelország [Białowieża‑erdő] ítélet, C‑441/17, EU:C:2018:255, 252. pont).

36

A madárvédelmi irányelv 5. cikkének világos és egyértelmű szövegéből tehát az következik, hogy az e rendelkezésben foglalt tilalmak alkalmazása egyáltalán nem korlátozódik az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt fajokra, illetve a valamilyen mértékben veszélyeztetett fajokra, vagy azokra, amelyek populációja hosszú távon csökkenő tendenciát mutat.

37

Másodszor meg kell állapítani, hogy sem az a szövegkörnyezet, amelybe a madárvédelmi irányelv 5. cikke illeszkedik, sem ezen irányelv tárgya és célja nem teszi lehetővé az irányelv hatályának a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésében említett madárfajok három kategóriájára történő korlátozását.

38

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem. Ezenkívül ez a környezetpolitika többek között az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, valamint a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén alapul.

39

Amint az a madárvédelmi irányelv (3)–(5) preambulumbekezdéséből kitűnik, a tagállamok európai területén természetesen előforduló vadon élő madárfajok nagy részének állománya csökken, ami komoly veszélyt jelent a természetes környezet megőrzése szempontjából. Következésképpen az ilyen madárfajok védelme – amelyek főként vonuló fajok, és így közös örökséget jelentenek – szükséges az Uniónak az életkörülmények fenntartható fejlődésére és javítására irányuló célkitűzéseinek eléréséhez.

40

A Bíróság arra is emlékeztetett, hogy a madárvédelmi irányelv, amelynek hatálya kiterjed a Szerződésben érintett tagállamok európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfajra, a 2. cikkében előírja, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben meghatározott fajok állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy olyan szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek, figyelembe véve a gazdasági és rekreációs követelményeket is (lásd ebben az értelemben: 1996. július 11‑iRoyal Society for the Protection of Birds ítélet, C‑44/95, EU:C:1996:297, 3. pont).

41

Ezenkívül a madárvédelmi irányelv 3. cikke olyan általános jellegű kötelezettségeket ír elő a tagállamok számára, amelyek az élőhelyek megfelelő sokféleségét és nagyságát biztosítják, ezen irányelv 5. cikkéhez hasonlóan az említett irányelv 1. cikkében említett valamennyi madárfaj, azaz a Szerződés hatálya alá tartozó tagállamok európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj esetében.

42

E hatály meghatározása a vadon élő madarak egész Unión belüli teljes és hatékony védelmének jelentőségéhez kapcsolódik, tekintet nélkül a tartózkodási helyükre vagy vonulási helyükre, tehát azon nemzeti jogszabályoktól függetlenül, amelyek a vadon élő madarak védelmét a nemzeti örökség fogalma alapján határozzák meg (lásd ebben az értelemben: 1988. április 27‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, 252/85, EU:C:1988:202, 15. pont).

43

A madárvédelmi irányelv 4. cikke kifejezetten célzott és megerősített védelmi rendszert foglal magában, amely különleges kötelezettségeket ír elő többek között az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt madárfajok tekintetében (lásd ebben az értelemben: 1996. július 11‑iRoyal Society for the Protection of Birds ítélet, C‑44/95, EU:C:1996:297, 19. és 23. pont), amelyek e fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedések meghozatalából állnak. A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területté minősítik, figyelembe véve az ezen irányelv I. mellékletében említett fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol az említett irányelvet alkalmazni kell.

44

Ezzel szemben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 44. pontjában rámutatott, a madárvédelmi irányelv 5. cikke szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az érintett madárfajok ezen irányelv I. mellékletének hatálya alá tartoznak, hogy a madárfajok valamilyen mértékben veszélyeztetettek, vagy hogy a populációjuk hosszú távon csökken.

45

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a madárvédelmi irányelv 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amelynek értelmében az e rendelkezésben előírt tilalmak csak az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt fajokra, a valamilyen mértékben veszélyeztetett fajokra, illetve azon fajokra vonatkoznak, amelyek populációja hosszú távon csökkenő tendenciát mutat.

46

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből az következik, hogy a fajok védelméről szóló rendelet az állatfajok szándékos befogására vagy megölésére, megölésére vagy zavarására, valamint a tojások elpusztítására vagy begyűjtésére vonatkozó, a 4. cikkében szereplő tilalmak terjedelmét illetően nem tesz különbséget az élőhelyvédelmi irányelv hatálya alá tartozó és a madárvédelmi irányelv hatálya alá tartozó fajok között. A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt hangsúlyozza, hogy e rendelet 4. cikke első bekezdésének 1–3. pontja a madárvédelmi irányelv 5. cikkének a)–d) pontjában és az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában ily módon tiltott szándékos cselekményeket ülteti át.

47

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a madárvédelmi irányelv 14. cikke értelmében a tagállamok az ezen irányelvben előírtaknál szigorúbb védelmi intézkedéseket is elfogadhatnak (2011. július 21‑iAzienda Agro‑Zootecnica Franchini és Eolica di Altamura ítélet, C‑2/10, EU:C:2011:502, 49. pont).

48

Ennélfogva, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a fajok védelméről szóló rendeletből az következik, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában előírt tilalmak a madarakra is kiterjednek, a második kérdés vizsgálatát e rendelkezés értelmezésére kell korlátozni.

49

E körülmények között meg kell állapítani, hogy második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontját úgy kell‑e értelmezni egyrészt, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint, ha az olyan emberi tevékenység tárgya, mint a fakitermelési vagy a földhasználati tevékenység, nyilvánvalóan más, mint az állatfajok példányainak megölése vagy zavarása, az ebben a rendelkezésben előírt tilalmak csak abban az esetben alkalmazandók, ha az érintett fajok védettségi állapotára gyakorolt negatív hatás kockázata fennáll, másrészt, hogy az említett rendelkezés által biztosított védelem alkalmazása megszűnik azon fajok esetében, amelyek kedvező védettségi állapota megvalósult.

50

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontja arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az ezen irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmi rendszerének kidolgozása érdekében, megtiltva e fajok példányai szándékos befogását vagy megölését, szándékos zavarását és tojásaik szándékos elpusztítását vagy begyűjtését.

51

A Bíróság kimondta, hogy ahhoz, hogy teljesüljön az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő szándékosságra vonatkozó feltétel, bizonyítani kell, hogy a cselekmény elkövetőjének szándéka kiterjedt valamely védett állatfaj példányának befogására vagy megölésére, vagy legalábbis belenyugodott a befogás vagy megölés lehetőségébe (2006. május 18‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑221/04, EU:C:2006:329, 71. pont). Ugyanez a megállapítás vonatkozik az ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában szereplő tilalmakra is.

52

Közelebbről, a Bíróság az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett szándékos zavarásnak minősített olyan cselekményeket, mint a védett tengeri teknősök fészkeinek jelenlétére figyelmeztető táblák ellenére a motorkerékpárok tengerparti közlekedését, valamint az érintett tengerpart övezet strandjain a vízibiciklik és csónakok jelenlétét, és kimondta, hogy a tagállam nem teljesíti az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének b) és d) pontjából eredő kötelezettségeit, amennyiben nem tesz meg minden szükséges konkrét intézkedést, hogy elkerüljék az érintett faj szándékos zavarását a szaporodási időszak alatt (2006. május 18‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑221/04, EU:C:2006:329, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Következésképpen az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában szereplő tilalmak alkalmazhatók az olyan tevékenységre, mint például az fakitermelési vagy földhasználati tevékenység, amelynek célja nyilvánvalóan más, mint az állatfajok példányainak befogása, megölése vagy zavarása, illetve a tojások szándékos elpusztítása vagy begyűjtése.

54

Valamely állatfaj védettségi állapotának az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján fennálló relevanciáját illetően meg kell állapítani, hogy az érintett faj egyedeinek szintjén fennálló helyzet vizsgálatának szükségessége magából e rendelkezés szövegéből következik, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy megtiltsanak bizonyos olyan cselekményeket, amelyek az állatfajok „példányait” vagy „tojásait” érintik.

55

Márpedig meg kell állapítani, hogy a „faj védettségi állapotának” ezen irányelv 1. cikkének i) pontjában szereplő meghatározása kifejezetten „[egy faj] populációinak […] sűrűségére” utal, nem pedig az említett faj példányának sajátos helyzetére, ezért e védettségi állapotot különösen az érintett fajok populációira tekintettel határozzák meg vagy értékelik.

56

Egyébiránt, ami az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének b) pontját illeti, amely a fajok szándékos zavarásának tilalmát írja elő, különösen a párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején, meg kell állapítani, hogy noha e pont az említett tilalom fokozott jelentőségének hangsúlyozására irányul – azon időszakokban, amelyek során a példányok különösen sebezhetőek, többek között a reprodukciós képességük vagy a szaporodási sikerük szempontjából, és aminek figyelmen kívül hagyása így tehát különösen valószínűen negatívan befolyásolja az érintett faj védettségi állapotát –, ez a rendelkezés a szövege alapján nem zárja ki, hogy az esettől függően az ilyen kockázattal nem járó tevékenységek is a hatálya alá tartozzanak.

57

Ebből következik, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában előírt védelmi rendszer végrehajtása nem függ attól a feltételtől, hogy egy adott tevékenység negatív hatással lehet az érintett állatfaj védettségi állapotára.

58

Továbbá azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe e rendelkezés illeszkedik, meg kell állapítani, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke alapján elfogadott eltérések keretében ezzel szemben relevanciája van az arra vonatkozó vizsgálatnak, hogy valamely tevékenység milyen hatással van az érintett állatfaj védettségi állapotára.

59

Ezen eltérések vizsgálata keretében kell ugyanis megvizsgálni mind a szóban forgó tevékenységnek az érintett fajok populációinak védettségi állapotára gyakorolt hatását, mind pedig e tevékenység szükségességét, valamint a kért eltérés alátámasztására hivatkozott cél elérését lehetővé tevő alternatív megoldásokat.

60

Márpedig az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában foglalt tilalmak alkalmazhatóságának az érintett faj védettségi állapotára gyakorolt negatív hatás kockázatától való függővé tétele az ezen irányelv 16. cikke alapján előírt vizsgálat megkerülését eredményezheti, és így megfosztja e cikket, valamint az eltérést engedő rendelkezéseket és az azokból eredő korlátozó feltételeket a hatékony érvényesülésüktől. Az ilyen értelmezés nem tekinthető összeegyeztethetőnek a jelen ítélet 38. pontjában felidézett elővigyázatosság és megelőzés elvével, valamint az említett irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában említett állatfajok példányainak és tojásainak fokozott szintű védelmével.

61

Így e rendelkezésnek mind a szövege, mind pedig a kontextusa kizárja, hogy az említett rendelkezésben szereplő tilalmaknak az olyan tevékenységekre való alkalmazhatóságát mint a fakitermelési vagy a földhasználati tevékenység, az érintett állatfaj védettségi állapotára gyakorolt negatív hatás kockázatától tegyék függővé, amely értelmezést az élőhelyvédelmi irányelv célkitűzései is alátámasztják.

62

E tekintetben az említett irányelv harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy mivel ezen irányelv fő célja, a biológiai sokféleség fenntartásának előmozdítása a gazdasági, társadalmi, kulturális és regionális igények figyelembevételével ez az irányelv hozzájárul a fenntartható fejlődés közös céljának megvalósításához.

63

Az élőhelyvédelmi irányelv hatodik preambulumbekezdése ebben az összefüggésben kifejti, hogy mivel ahhoz, hogy gondoskodni lehessen a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának helyreállításáról, illetve fenntartásáról, különleges természetvédelmi területeket kell kijelölni egy egységes európai ökológiai hálózat előre meghatározott ütemtervnek megfelelő létrehozása érdekében.

64

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében ezen irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a tagállamok európai területén belül. Ezenkívül ezen irányelv 2. cikkének (2) bekezdése szerint az irányelvnek megfelelően meghozott intézkedések célja „a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi helyzetének [helyesen: állapotának] fenntartása, illetve helyreállítása”.

65

Az említett célkitűzésekből tehát az is következik, hogy mivel az élőhelyvédelmi irányelv a kedvező védettségi állapot „fenntartására” is vonatkozik, meg kell állapítani, hogy azokat a fajokat, amelyek esetében megvalósult az ilyen védettségi állapot, ezen állapot bármely károsításával szemben meg kell védeni.

66

Ebből következően meg kell állapítani, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének (1) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy az e rendelkezésben előírt védelem alkalmazása megszűnik azon fajok esetében, amelyek esetében megvalósult a kedvező védettségi állapot.

67

Ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdése a)–c) pontjának alkalmazása során tehát a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia többek között azt, hogy az említett irányelv hatálya alá tartozó, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekben említett állatfajok megtalálhatók‑e az alapügyben szóban forgó fakitermelési területen.

68

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Rana arvalis, közismert nevén mocsári béka fajnak – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kifejti – valószínűleg az alapügyben szóban forgó fakitermelési bejelentés által érintett területen van a természetes élőhelye. E faj az élőhelyvédelmi irányelv által védett állatfajok között szerepel, amelyek ezen irányelv 12. cikke alapján szigorú védelemben részesülnek.

69

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az alapügyben szóban forgó terület a természetes élőhelye legalábbis a Tetrao urogallus, közismert nevén siketfajd, a Pernis apivorus, közismert nevén darázsölyv és az Accipiter gentilis, közismert nevén héja nevű fajoknak, amelyek a madárvédelmi irányelv I. mellékletében szerepelnek, és amelyek így a leginkább veszélyeztetett madárfajoknak minősülnek.

70

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata is, hogy azok a feltételek, amelyek mellett az alapügyben szóban forgó fakitermelést el kell végezni, a megelőző és fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok körébe tartoznak‑e, amelyek összeegyeztethetők az élőhelyvédelmi irányelvből eredő természetvédelmi követelményekkel.

71

E bíróság többek között rámutat, hogy neki kell meghatároznia, hogy a nemzeti erdészeti igazgatóság által ajánlott elővigyázatossági intézkedések milyen mértékben járulhatnak hozzá a károsodás kockázatának olyan szintre csökkentéséhez, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló tevékenység már ne tartozzon a fajok védelméről szóló rendelet 4. cikkében előírt tilalmak hatálya alá, és hogy e tilalmak alkalmazásának elkerülése érdekében szükség van‑e további elővigyázatossági intézkedésekre.

72

E tekintetben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó fakitermelési bejelentés elbírálása során a nemzeti erdészeti igazgatóság semmilyen önkéntes erdőgazdálkodási tervet nem értékelt. Ezenkívül a nemzeti hatóság nem vizsgálta meg, hogy e fakitermelés elvégezhető‑e a fajok védelméről szóló rendeletben előírt tilalmak teljes tiszteletben tartása mellett.

73

Egyébiránt a nemzeti erdészeti igazgatóság véleménye nem kötelező a földterület tulajdonosára, továbbá büntetőjogi szankciója sincs annak, ha az ezen ajánlásban szereplő megállapításokat nem tartják be. Az alapeljárás felperesei szerint ez a vélemény mindenesetre nem tartalmaz információt arra vonatkozóan, hogy a fakitermeléssel érintett területen védett fajok élnek, noha a felperesek felhívták az említett igazgatóság figyelmét az e területen való jelenlétükre. Ami az alapügy tárgyát képező fakitermelési bejelentést illeti, az nem jelöli meg, hogy e fakitermelést az év mely időszakában fogják elvégezni.

74

A „Védd az erdőt” egyesület ezenkívül kifejti, hogy ha az alapügyben szóban forgó erdőterületet a nemzeti erdészeti igazgatóság véleményének megfelelően kivágják, az erdei környezet eltűnik, ami az ott jelenlévő védett fajok természetes élőhelyei egy részének eltűnését is eredményezi, és így azok hosszú távú fennmaradását fenyegeti.

75

E körülmények között emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdése a)–c) pontjának tiszteletben tartása nemcsak teljes jogszabályi keret elfogadását követeli meg a tagállamoktól, hanem konkrét és különös védelmi intézkedések megtételét is. Ehhez hasonlóan, a szigorú védelmi rendszer összefüggő és összehangolt, megelőző jellegű intézkedések elfogadását teszi szükségessé. E szigorú védelmi rendszernek tehát lehetővé kell tennie a védett állatfajok e rendelkezésben leírt veszélyeztetésének hatékony elkerülését (lásd ebben az értelemben: 2020. június 11‑iAlianța pentru combaterea abuzurilor ítélet, C‑88/19, EU:C:2020:458, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76

Az élőhelyvédelmi irányelv céljainak megvalósítása szempontjából ugyanis fontos, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok előre láthassák az ezen irányelv által védett fajok számára káros tevékenységeket, és e tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a szóban forgó tevékenységnek célja‑e, vagy sem, e fajok megölése vagy zavarása.

77

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló fakitermelési tevékenységek olyan preventív megközelítésen alapulnak‑e, amely figyelembe veszi az érintett fajok védelmi szükségleteit, és azokat úgy tervezik‑e meg és hajtják‑e végre, hogy azok ne sértsék az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjából eredő tilalmakat, miközben figyelembe veszik – amint az ezen irányelv 2. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik – a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat.

78

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontját úgy kell értelmezni egyrészt, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint, ha az olyan emberi tevékenység tárgya, mint a fakitermelési vagy a földhasználati tevékenység, nyilvánvalóan más, mint az állatfajok példányainak megölése vagy zavarása, az ebben a rendelkezésben előírt tilalmak csak abban az esetben alkalmazandók, ha az érintett fajok védettségi állapotára gyakorolt negatív hatás kockázata fennáll, másrészt, hogy az említett rendelkezés által biztosított védelem alkalmazása nem szűnik meg azon fajok esetében, amelyek kedvező védettségi állapota megvalósult.

79

A negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti gyakorlat, amely szerint abban az esetben, ha valamely meghatározott területen az érintett faj természetes élőhelyének folyamatos ökológiai funkcionalitása károsítás, pusztítás vagy károsodás miatt az elővigyázatossági intézkedések ellenére megszűnik, függetlenül attól, hogy erre közvetlenül vagy közvetetten, önmagában a szóban forgó tevékenység miatt, vagy e tevékenység és más tevékenységek együttes hatásaként kerül sor, az e rendelkezésben előírt tilalom csak attól az időponttól alkalmazható, amikor az érintett faj védettségi állapota károsodásának veszélye bekövetkezik.

80

Ez a kérdés az említett bíróság által ismertetett kettős előfeltevésből indul ki – amelyet e bíróságnak kell megerősítenie –, amely szerint egyrészt a védett madárfajok és a mocsári béka a bejelentés szerinti területet olyan szaporodóhelyként használják, amelyet az alapeljárásban szóban forgó fakitermelés elpusztít vagy károsít, másrészt az érintett fajok természetes élőhelyének folyamatos ökológiai funkcionalitása e fakitermelés következtében megszűnik.

81

Az említett kérdés megválaszolása érdekében először is emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében az e rendelkezésben előírt szigorú védelem „a párzási, költő‑ vagy pihenőhelyek károsítás[ának] vagy elpusztítás[ának]” tilalmára irányul.

82

E szigorú védelmi rendszerre tekintettel a Bíróság már kimondta, hogy az említett rendelkezés nem csupán a szándékos, hanem a nem szándékos cselekményekre is vonatkozik. Az uniós jogalkotó azáltal, hogy az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt tilalmat – az említett cikk a)–c) pontjával foglalt cselekményekre vonatkozó rendelkezésekkel ellentétben – nem korlátozta a szándékos tevékenységekre, azt a szándékát fejezte ki, hogy a szaporodó‑ vagy pihenőhelyek számára fokozott védelmet kell nyújtani a károsításukra vagy elpusztításukra irányuló tevékenységekkel szemben (2020. július 2‑iMagistrat der Stadt Wien [Mezei hörcsög] ítélet, C‑477/19, EU:C:2020:517, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83

Ezenkívül a Bíróság hangsúlyozta, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt szigorú védelem az érintett faj érintett területen található példányainak számától függetlenül alkalmazandó (2018. április 17‑iBizottság kontra Lengyelország [Białowieża‑erdő] ítélet, C‑441/17, EU:C:2018:255, 237. pont).

84

Következésképpen meg kell állapítani, hogy mivel az ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt védelmi rendszer alkalmazása nem függ az érintett faj példányainak számától, e rendszer alkalmazását – amint arra a főtanácsnok indítványának 53. és 55. pontjában rámutatott – nem lehet az e faj védettségi állapotára gyakorolt negatív hatás kockázatától függővé tenni.

85

Hozzá kell tenni, hogy a jelen ítélet 58–77. pontjában kifejtett megállapításokat analógia útján az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt tilalmakra is alkalmazni kell.

86

A fenti megfontolások összességére tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti gyakorlat, amely szerint abban az esetben, ha valamely meghatározott területen az érintett faj természetes élőhelyének folyamatos ökológiai funkcionalitása károsítás, pusztítás vagy károsodás miatt az elővigyázatossági intézkedések ellenére megszűnik, függetlenül attól, hogy erre közvetlenül vagy közvetetten, önmagában a szóban forgó tevékenység miatt, vagy e tevékenység és más tevékenységek együttes hatásaként kerül sor, az e rendelkezésben előírt tilalom csak attól az időponttól alkalmazható, amikor az érintett faj védettségi állapota károsodásának veszélye bekövetkezik.

87

A második és a negyedik kérdésre adott válaszra tekintettel a harmadik és az ötödik kérdésre nem kell válaszolni.

88

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: