Előadó: Nicola CAPUTO (IT/Renew Europe), Campania régió tanácsnoka

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB),

A jelenlegi helyzet és a jövőbeli kihívások

1.

rávilágít arra, hogy egyfelől a közös agrárpolitika (KAP), másfelől a káresemények esetén alkalmazandó utólagos kompenzáció mintegy 35 éve hozzájárul ahhoz, hogy az európai mezőgazdasági termelőket és az Unió vidéki területeinek rezilienciáját érintő számos kockázati tényező hatását ki lehessen küszöbölni vagy enyhíteni lehessen. Hangsúlyozza ezért, hogy a növényi kultúrák és az állatállomány károsodása esetén kellő időben bevethető kompenzációs rendszerekre van szükség, amelyek teljes mértékben figyelembe veszik az általános gazdasági hatást, beleértve a termelési kapacitásra gyakorolt járulékos hatásokat is;

2.

ajánlja, hogy dolgozzanak ki uniós szintű ajánlásokat a tulajdonra vonatkozó és a személyes kártérítés tekintetében. Ez azt jelentené, hogy az igazgatási feladatokat a közintézményekre ruházzák át, így biztosítva a sok esetben elszegényedett és elszigetelt területeken élő, alacsonyabb képzettségű személyek számára a lehetőségekhez való méltányos hozzáférést;

3.

véleménye szerint eljött az ideje egy új, az elsődleges ágazatot támogató állami beavatkozási paradigma kialakításának, amely pozitív externáliák kialakítására épít, és amely egyre inkább a beavatkozás területi dimenziójához, nem pedig az ágazati dimenzióhoz kapcsolódik, mivel ebben az ágazatban fokozatosan csökkent a mezőgazdasági vállalkozóknak nyújtott védelem szintje. Ez a váltás elengedhetetlen ahhoz, hogy kezelni tudjuk a mezőgazdasági termelők egyre alacsonyabb szintű védelmének problémáját, különös tekintettel a hegyvidéki területek, a kevésbé fejlett régiók és a környezetbarát külterjes állattenyésztés egyedi szükségleteire. Hangsúlyozza, hogy az EU különböző területein egyre inkább tendencia a mezőgazdasági üzemek bezárása, a földterületek elhagyása és a mezőgazdasági hasznosítású földterületek csökkenése. Ez különösen a kisüzemeket és/vagy az állattartó gazdaságokat érinti, amelyek az EU vidéki területeinek társadalmi és gazdasági gerincét alkotják, és stratégiai jelentőségűek a súlyos és kiterjedt tűzvészektől való védelem, a biológiai sokféleség megőrzése és a talajerózió elleni küzdelem szempontjából;

4.

meggyőződése, hogy a – gyakran alábecsült – központi elem az, hogy a vállalkozások, a vidéki és a távoli területek, valamint a polgárok új kérdésekkel szembesülnek (gondolva itt többek között, de nem kizárólagosan az elnéptelenedésre, az agyelszívásra és a generációs megújulásra a mezőgazdasági ágazatban), ami kétségtelenül ösztönzi és irányítja a következő KAP reformját. Az új KAP-nak még inkább figyelembe kell vennie a fiatal mezőgazdasági termelőket és a családi gazdaságok modelljeit, és tovább kell erősítenie az agrár-élelmiszeripari ágazat versenyképességét. Az új kihívások és igények között erős aszimmetria figyelhető meg az uniós és a nem uniós mezőgazdasági termelők között az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos fogyasztói jogi korlátok terén. Ez kereskedelmi hátrányt jelent az uniós mezőgazdasági termelők számára, ami kellően megfelelő nyomonkövethetőségi eszközök és információk hiányában komoly zavarokat okozhat az élelmiszerágazatban, a fogyasztókkal szembeni megtévesztő gyakorlatok kialakulásához és az európai mezőgazdasági termelők versenyképességének csökkenéséhez vezethet. Kiemelten fontosnak tartja, hogy a reform keretében foglalkozzanak a hegyvidéki területek, a kevésbé fejlett régiók és a hagyományos, környezetbarát külterjes állattenyésztés egyedi kihívásaival;

5.

úgy véli, hogy ami az elsődleges ágazatot illeti, a professzionális halászat esetében sürgősen szükség van bizonyos halászhajók – különösen a kisméretű, fából készült vonóhálós hajók – lecserélésére és leszerelésére, mivel nincs olyan szakember, aki meg tudná javítani ezeket, illetve nincsenek olyan biztosítótársaságok sem, amelyek biztosítást kötnének az ilyen régi és kisméretű fahajókat érő kockázatokra. A kisvállalkozások flottájának és halászati tevékenységeinek korszerűsítését és fenntarthatóbbá tételét célzó állami beavatkozások elő fogják segíteni, hogy tisztességes jövedelmek alakuljanak ki az elsődleges élelmiszer-ágazatban;

6.

emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament (2022. szeptember 15-i 2022/2829 (RSP) állásfoglalás (1)) a közelmúltban az éghajlatváltozás elleni – és mindenekelőtt az éghajlatváltozás következményei elleni – küzdelemre irányuló uniós erőfeszítések fokozására szólított fel;

7.

emlékeztet arra, hogy KAP-ról szóló európai uniós vitában csak az utóbbi évtizedekben kapott helyet a kockázatkezelés kérdése, a jogalkotásban pedig uniós szinten a vidékfejlesztési (73/2009/EK tanácsi rendelet) rendelet (2) állapotfelmérésének elfogadásával irányult rá a figyelem, ami első alkalommal tette lehetővé általános jelleggel a tagállamok számára, hogy a közvetlen kifizetésekre szánt pénzügyi források egy részét arra használják, hogy kétféle fedezethez támogassák a gazdálkodók hozzáférését: a kedvezőtlen éghajlati jelenségek, növénybetegségek, járványos állatbetegségek és környezeti események által a termelésben okozott károkra vonatkozó biztosítási kötvényekhez és kölcsönös kockázatkezelési alapokhoz;

8.

úgy véli, hogy az, hogy a tűzvészek és az erózió által leginkább veszélyeztetett területeken a mezőgazdasági tevékenység megszűnése miatt egyre kevésbé törekednek a sokféle uniós mezőgazdasági táj megtartására és megőrzésére, oda vezet, hogy végleg bezárnak a gazdaságok, ami viszont csak súlyosbítja ezeket a kockázatokat, és a biológiai sokféleség további csökkenését okozza. Ezért stratégiailag fontos az ilyen mezőgazdasági tájak védelme és újjáélesztése;

9.

emlékeztet arra, hogy az RB nemrégiben elfogadta a Felkészültség és válságkezelés: az EU, az uniós régiók és városok ellenálló képességének növelése című véleményt (3), amely megállapítja, hogy Európának időben fel kell készülnie – intervenciós struktúrájának és jogszabályainak megreformálásával – arra, hogy gazdasági, társadalmi és szakpolitikai szempontból szembe tudjon nézni a kiszámíthatatlan és intenzív válságokkal. Ebben az értelemben nagy stratégiai értéket képvisel, hogy a jelenlegi nemzetközi élelmiszerpiacokon és az idevonatkozó tendenciák mellett megőrizzük az uniós élelmiszer-önrendelkezést, illetve ne hagyjuk azt elveszni. Ehhez sürgősen további intézkedésekre van szükség: például a K+F+I területén nyert ismereteket meg kell honosítani a különböző ágazatokban, a piacokon, illetve a helyben termelt minőségi és egészséges élelmiszerek kereslete és kínálata terén;

10.

úgy véli, hogy a jelenlegi éghajlati tendencia strukturális problémát jelent, míg a háborúk és a járványok válságokat eredményeznek, akár súlyos válságokat is, ám ezek alkalmi jellegűek és kiszámíthatatlanok;

11.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozást a mezőgazdasági üzemeknek és az EU belső területeinek a rezilienciája tekintetében konkrét állami beavatkozási paradigma alkalmazásával kell kezelni;

12.

kéri, hogy dolgozzanak ki új elméleti referenciamodellt a mezőgazdasági jövedelemkockázat-kezelés megfelelő megközelítése és az EU vidéki területeinek rezilienciája érdekében, bevezetve egy olyan „eszköztár” koncepcióját, amelyben a magánfellépések és -eszközök a közpolitikákkal párhuzamosan létezhetnek;

Szakpolitikai javaslatok

13.

felhívja a figyelmet arra, hogy a legfontosabb megoldandó kérdés a mezőgazdasági üzemek, a vidéki és távoli területek gazdasági túlélésének, valamint a mezőgazdasági termelők katasztrofális időjárási eseményekkel és kivételes piaci körülményekkel szembeni gazdasági rezilienciájának a biztosítása, a szóban forgó események ugyanis egyre inkább és egyre intenzívebben befolyásolják kedvezőtlenül az uniós mezőgazdasági termelők termelési és gazdasági kapacitását;

14.

meggyőződése, hogy ha nem készülünk fel az említett lehetőségre, akkor azzal a zöld megállapodás és „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia érdemi megvalósítását veszélyeztetjük;

15.

úgy véli, hogy ha ma nem dolgozunk ki egy olyan új szakpolitikai modellt, amely előzetesen és utólag is hatékonyan kezeli az uniós gazdaságok gazdasági fenntarthatóságával kapcsolatos összetett forgatókönyv változásait, akkor gyakorlatilag felhagyunk a környezet, a táj, a biológiai sokféleség és az állatjólét védelmével kapcsolatos KAP-célkitűzésekkel;

16.

arra ösztönöz, hogy az ágazatot jelenleg sújtó súlyos válság fényében mélyítsék el a KAP lehetséges korrekciós intézkedéseiről szóló vitát, és hogy az RB-t erősebb és meghatározóbb agrárpolitikai szereplőként pozícionálják az uniós költségvetés felülvizsgálatáról folyó jelenlegi vitában;

17.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a jelenlegi agrárpolitikák és a már rendelkezésre álló eszközök keretein belül is működjön együtt és legyen maximálisan rugalmas, és erősítse meg az éghajlati válságokra való reagálást szolgáló eszközöket. Ide tartoznak a nagy területeket érintő erdőtüzek és a rendkívüli áradások, amelyek aláássák a mezőgazdasági termelők, különösen a kisebb gazdálkodók termelési kapacitását. Támogatja a jövőbeli éghajlati válságokra való reagálást szolgáló eszközök szerepének megerősítését, és úgy véli, hogy ezzel a szereppel a KAP jövőjéről szóló stratégiai párbeszédet felvázoló dokumentumnak is foglalkoznia kell;

18.

úgy véli, hogy tekintettel a kár nagyságrendjére, jelentős forrásokra lesz szükség a növénytermesztési és állattenyésztési veszteségek kompenzálásához és a megsemmisült infrastruktúra helyreállításához, ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal, és dolgozzon ki sürgős segítségnyújtási intézkedéseket a természeti katasztrófák következményeinek minél hatékonyabb enyhítése érdekében. Mivel pedig az ilyen jelenségek megismétlődése várható, prioritásnak kell tekinteni a vonatkozó uniós eszközökről szóló részletes vitát;

19.

szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a tagállamok a 2027 utáni közös agrárpolitika keretében haladéktalanul kezdjenek el egy komoly és alapos gondolkodási folyamatot azokról az eszközökről, amelyeket az EU-nak a mezőgazdasági termelők rendelkezésére kell bocsátania annak érdekében, hogy konkrétan, megfelelő módon és időben támogassa őket természeti katasztrófákból következő veszteségeik esetén. Az ilyen katasztrófák sajnos egyre gyakoribbak, és súlyos károkat okoznak a gazdaságban, a társadalmi szerkezetben és a mezőgazdasági termelésben, veszélyeztetve az élelmiszer-ellátás biztonságát;

20.

reméli, hogy ez a javaslat – azáltal, hogy figyelembe veszi az RB valamennyi politikai csoportjának nézeteit és elvárásait – hozzá fog járulni az európai mezőgazdasági termelők rendelkezésére álló eszközök átalakításához, és ezzel növeli előbbiek gazdasági rezilienciáját;

21.

hangsúlyozza, hogy szinergiát kell létrehozni a kohéziós politikákkal, miután egyértelműen meghatároztuk, milyen mértékben kiszolgáltatottak az egyes uniós területek (régiók és települések) a szélsőséges időjárási eseményekkel és az azokhoz kapcsolódó gazdasági válságok következményeivel szemben;

22.

javasolja egy, egyrészt a rendszerszintű szélsőséges időjárási események (pl. aszályok és árvizek) kockázatának, másrészt pedig a gazdaságok életképességét fenyegető egyéb lehetséges kockázatoknak a feltérképezésére szolgáló európai rendszer létrehozását. Ez a feltérképezés kiegészíthetné azt a munkát, amelyet a Közös Kutatóközpont (JRC) végez a regionális és helyi sebezhetőségi eredménytábla elkészítése érdekében;

23.

javasolja, hogy a KAP-hoz rendelt és további pénzügyi források felhasználásával dolgozzanak ki egy teljesen új paradigmát, amely hatékonyabban és gyorsabban tud reagálni az uniós mezőgazdasági termelők és a vidéki területek igényeire;

24.

úgy véli, hogy a meglévő állami pénzügyi források hatékonyabb és azonnali felhasználására vonatkozó új paradigma bevezetése közvetlenül és exponenciálisan javítaná az uniós mezőgazdasági termelők gazdasági rezilienciáját, és mindenekelőtt megóvná az erdőket és erdős területeket ezeken a különösen marginálisnak számító területeken, ahol jórészt olyan kisgazdaságok működnek, amelyeknél óriási a felszámolás veszélye, és amelyek nem rendelkeznek védelemmel az új éghajlati forgatókönyvekkel szemben. Ezeken a területeken a mezőgazdasággal foglalkozó családok jelenléte alapvető fontosságú az erdők egészségének, valamint a biológiai sokféleségnek a megőrzése szempontjából;

25.

elismeri, hogy a hegyvidéki területek, a kevésbé fejlett régiók és a hagyományos, környezetbarát külterjes állattenyésztés alapvetően fontos szerepet játszik a biológiai sokféleség megőrzésében és az ökológiai egyensúly fenntartásában. Ezek a régiók számottevően hozzájárulnak a kulturális örökséghez és a fenntartható gyakorlatokhoz, amelyek létfontosságúak az uniós mezőgazdaság hosszú távú rezilienciája szempontjából. Ezért célzott szakpolitikai intézkedéseket és támogatási mechanizmusokat szorgalmaz azoknak a sajátos kihívásoknak a kezelése érdekében, amelyekkel az ilyen területeken gazdálkodó mezőgazdasági termelők szembesülnek. Így lehet biztosítani a környezeti szempontból fenntartható, hagyományos gazdálkodási gyakorlatok fennmaradását;

26.

úgy véli, hogy a kistermelők számára – bár állattenyésztéssel, elsősorban szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoznak – a gyakorlatban nehézséget okoz az uniós források elérése és felhasználása. Az olyan kihívások miatt, mint a bonyolult pályázati eljárások, a túlzott bürokrácia és a szigorú dokumentációs követelmények, alacsonyabb a részvételi arány, kevesebb a sikeres pályázat és kevesebb forrás kerül felhasználásra. Ha az adminisztratív akadályok minimalizálása, illetve helyi segítségnyújtás révén egyszerűsítenék az uniós támogatásokhoz való hozzáférést, ez jelentősen javítana a helyzeten, és előmozdítaná a források jobb felhasználását a helyi mezőgazdasági ágazatban;

27.

emlékeztet arra, hogy a gazdálkodó családok helyben maradásának ösztönzése érdekében a termeléssel és a kockázatkezeléssel kapcsolatos közvetlen intézkedések mellett az is nagyon fontos, hogy azoknak a vidéki közösségeknek az életszínvonala, amelyekben az ilyen családok élnek, elérjen egy minimális szintet, gondolva itt az olyan alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, mint az oktatás és az egészségügy, a megfelelően kiépített távközlési infrastruktúra, valamint a szabadidős és kulturális lehetőségek. Az elnéptelenedés kockázatának kitett területeken az életminőség javítását célzó ilyen intézkedéseket is a szükségesnek ítélt erőforrások felhasználására vonatkozó új paradigma részének kell tekinteni;

28.

úgy véli továbbá, hogy ahogy a mezőgazdaság döntő fontosságú a régiók biológiai sokféleségének megőrzése szempontjából, a halászati és akvakultúra-tevékenységek is fontos szerepet játszanak a tengeri biológiai sokféleség megőrzésében. Ezért alapvető fontosságú az éghajlatváltozás halállományokra gyakorolt hatásainak enyhítésére irányuló stratégiák kidolgozása és végrehajtása is. Hasonlóképpen, az akvakultúra esetében is fel kell mérni az éghajlatváltozás hatásait, tekintettel a termelési rendszerek, az alkalmazott technológiák, a fajok, a földrajzi elhelyezkedés és a környezeti jellemzők együttesének összetettségére az egyes területeken;

29.

javasolja az innováció irányába mutató kockázatkezelési eszközök bevezetését, többek között a halászati és akvakultúra-ágazati vállalkozások gazdasági irányításának a stabilizálása érdekében, tekintettel a halászati ágazat környezeti fenntarthatóságának elérése céljából eddig alkalmazott irányítási eszközök elégtelenségére;

30.

úgy véli, hogy a szakpolitikai prioritásoknak a következő szempontokat kell érvényesíteniük: — az éghajlati és energiaválságoknak, valamint azok helyi közösségekre, régiókra, tartományokra és településekre gyakorolt társadalmi hatásainak kezelése, — reziliens közösségek létrehozása az egyes területek szükségleteinek és sebezhetőségi szintjének megfelelő előzetes beavatkozásokkal, valamint az éghajlati, környezeti, egészségügyi és piaci válságokra vonatkozó figyelmeztető rendszer létrehozása, — az EU területi kohéziójának megerősítése a peremterületek és a városközpontokhoz legközelebb eső régiók közötti hatékony integráció biztosítása révén; minden régiónak önállóan kell meghatároznia saját cselekvési prioritásait, ugyanakkor az EU-nak biztosítania kell egy olyan pénzügyi rendszert, amely képes központilag támogatni az egyes területeket a kedvezőtlen éghajlati eseményekből és rendellenes piaci körülményekből fakadó súlyos gazdasági és társadalmi válságok esetén;

31.

javasolja, hogy dolgozzanak ki olyan kockázatkezelési eszközöket, amelyek a felszámolás veszélyének kitett, illetve szélsőséges természeti jelenségek által érintett uniós mezőgazdasági területek védelmére és kezelésére irányulnak, és segítenek a mezőgazdasági tevékenység megszilárdításában és megőrzésében. Mindez hozzájárulna ahhoz, hogy ne szűnjön meg a mezőgazdaság az ilyen térségekben, élénkebb legyen az itt élő, reziliens mezőgazdasági közösségek jelenléte és nőjön az egészséges uniós élelmiszerek fogyasztása;

A helyi és regionális önkormányzatok bevonása és stratégiai jelentőség

32.

kiemeli, hogy a kockázatkezelés terén az uniós országok többsége a biztosítási eszközökre összpontosítja a figyelmét, ezek az eszközök azonban kevéssé hatékonyak. Ezért megismétli az RB-nek azt a régóta képviselt álláspontját, mely szerint a jövedelembiztosítási rendszerek a mezőgazdasági termelők helyett inkább a biztosítóknak kedveznek, és költségesnek bizonyulnak az adófizetők számára. Érdemes lenne tanulmányozni és kiértékelni az Egyesült Államokban és Kanadában bevezetett biztosítási rendszert;

33.

hangsúlyozza, hogy az elmúlt három évben több ezer gazdaság szüntette be tevékenységét, mivel az EU-ban nincs olyan hatékony és hatásos biztonsági háló, amely képes lenne ténylegesen védeni a mezőgazdasági üzemek jövedelmét, és ezáltal megtartani a vidéki területeken a mezőgazdasági termelőket és polgárokat az elmúlt évtizedekben soha nem tapasztalt, elsősorban éghajlati, és ebből következő piaci forgatókönyvek közepette;

34.

megjegyzi, hogy a JRC közelmúltbeli elemzései szerint a katasztrófaesemények által okozott károk évente átlagosan mintegy 8 milliárd EUR-t tesznek ki, és ez az összeg a következő években várhatóan növekedni fog, tekintettel az éghajlatváltozás hatásainak súlyosbodására. Az éghajlatváltozás ugyanis az egyre gyakoribb és súlyosabb katasztrófaesemények miatt rendkívül nagy veszélyt jelent a primer szektor és a vidéki területek számára;

35.

hangsúlyozza, hogy e vélemény célja tehát nem az, hogy kockázatkezelési intervenciós rendszert hozzon létre, amelyet a KAP első alkalommal az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37–39. cikkével már bevezetett;

36.

felhívja a figyelmet arra, hogy a válságokra képzett tartalékok jelenlegi mechanizmusa a közelmúltban (2023. június) is bizonyította, hogy képtelen azonnali és megfelelő módon reagálni az uniós mezőgazdasági termelők és területek szükségleteire. A biztosított finanszírozás a mezőgazdasági termelők és a területek által elszenvedett károk kevesebb mint 5 %-át fedezte;

37.

emlékeztet arra, hogy tovább kell lépni, mivel a szóban forgó megközelítés az éghajlatváltozás szempontjából nem megfelelő; pusztán elpazarolja a pénzügyi forrásokat, mivel a beavatkozás kialakítása nem felel meg a célnak;

38.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az említett – immár strukturálisnak mondható – zavarokra való tekintettel hatékonyabban használja fel a válságtartalékokat, és kéri, hogy hozzanak létre egy mechanizmust a rendelkezésre álló források mozgósítására annak érdekében, hogy konkrét és hatékony válaszokat lehessen adni a mezőgazdasági termelőknek és a vidéki térségeknek az egész EU-ban. Azt is kéri, hogy rendkívüli éghajlati események idején a meglévőkön túl biztosítsanak további pénzügyi forrásokat;

39.

úgy véli, hogy a rendelkezésre álló eszközök (többek között a közös kockázatkezelési alapok és a válságellenes alap) erőforráshiánnyal küzdenek, ezért úgy véli, hogy a közeljövőben radikálisan növelni kell költségvetési tartalékaikat, illetve diverzifikálni kell a rendelkezésre álló eszközök típusait;

40.

kéri az uniós intézményeket, a tagállamokat és a régiókat, hogy a kockázatkezelés új megközelítését tekintsék mérföldkőnek az európai mezőgazdaság jövője szempontjából: itt az ideje, hogy megfelelő és konkrét válaszokat adjunk, és segítsük a vállalkozásokat a működési környezetük megváltozásából eredő nehézségek leküzdésében.

---

(1)  Az Európai Parlament 2022. szeptember 15-i állásfoglalása az aszály, a tűzvészek és más szélsőséges időjárási jelenségek következményeiről: az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló uniós erőfeszítések fokozása (2022/2829(RSP)) (HL C 125., 2023.4.5., 135. o.), https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-9-2022-0330_HU.html.

(2)  A Tanács 73/2009/EK rendelete (2009. január 19.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 30., 2009.1.31., 16. o.), https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32009R0073.

(3)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Felkészültség és válságkezelés: az EU, az uniós régiók és városok ellenálló képességének növelése (HL C 257., 2023.7.21., 6. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 1305/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 487. o.).