12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/17

A.

mivel bár a származékos pénzügyi eszközök igen hasznos szerepet tölthetnek be a gazdaságon belüli pénzügyi kockázatelosztás tekintetében, a terméktípustól és a mögöttes eszközosztálytól függően jelentős különbségeket mutatnak a kockázatokra, a működési módokra és a piaci szereplőkre nézve; továbbá mivel a származékos piacok átláthatóságának és szabályozásának hiánya elmélyítette a pénzügyi válságokat,

B.

mivel a vállalkozások számára szükséges, hogy a tevékenységükből eredő kockázatokat a jövőben is célzottan és átlátható árakon tudják saját felelősségi körükben kezelni, és mivel – tekintettel a kis- és középvállalkozások sajátosságaira – a vállalkozásoknak kell felelősséget vállalniuk a kétoldalú származtatott ügyletek esetében fennálló kockázatokért,

C.

mivel a származékos ügyletek kereskedelmének volumene az elmúlt évtizedben világszerte megsokszorozódott, és ezért jelentős mértékben előrehaladt a gazdasági tevékenység és a pénzpiaci termékek egymástól való függetlenedése,

D.

mivel a nemzetközi piacokon forgalmazott származékos ügyletek kezelése érdekében létre kell hozni a nemzetközi együttműködés alapját, minimumként nemzetközi szabványok és a KSZF-ek közötti információcserére vonatkozó szabályok elérésének céljával,

E.

mivel 2009. június végén a tőzsdén kívüli (OTC) ügyletek valamennyi típusának szerződés szerinti értéke 605 milliárd dollárt tett ki, a bruttó piaci értékek, amelyek a piaci kockázatot mérik, 25 milliárd dollárt tettek ki, a bruttó hitelkitettség pedig, mely figyelembe veszi a bilaterális nettósítási megállapodásokat, 3,7 milliárd dollárt tettek ki; és mivel – tekintettel a túlzott tőkeáttételre, az alultőkésített bankrendszerre és a strukturált pénzügyi eszközökből származó veszteségekre – a származtatott OTC-ügyletek hozzájárultak a nagy piaci szereplők közötti kölcsönös függőség kialakulásához, még szabályozott intézmények esetében is,

F.

mivel a kereskedési volumen elmúlt években lezajlott erőteljes növekedése a mögöttes eszközbe történő tényleges befektetés nélküli kockázatvállalás erősödéséhez és ezáltal jelentős tőkeáttételhez vezetett,

G.

mivel egyes tőzsdén kívüli származékos ügyletek egyre bonyolultabbakká váltak, a partnerkockázatot pedig nem megfelelően értékelték és árazták be, továbbá mivel a származékos piacok jelentős szervezeti hiányosságokat mutatnak és átláthatóságuk nem volt biztosított, ami további szabványosítást tesz szükségessé az eszközök jogi feltételei és gazdasági céljai terén,

H.

mivel a központi szerződő felek (KSZF-ek) elszámolási intézményei szabályozásának a piacok tisztességes és hatékony működésének biztosítása érdekében szavatolnia kell a kereskedési helyszínek megkülönböztetésmentes hozzáférését,

I.

mivel a tőzsdén kívüli ügyletekben nem tisztázott a részt vevő szereplők/felek azonossága és kitettségük mértéke,

J.

mivel sok tőzsdén kívüli származékos piac, nevezetesen a hitelpiaci származékos csereügyletek piaca igen nagy mértékben koncentrált és néhány jelentős vállalkozás piaci erőfölénye jellemzi,

K.

mivel a közelmúlt eseményei, amelyek során pénzügyi spekulánsok használtak fel államadóssághoz kapcsolt hitelpiaci származékos csereügyleteket, több nemzeti hozamfelár indokolatlanul magas szintjéhez vezettek; mivel ezek az események és gyakorlatok ráirányították a figyelmet arra, hogy átláthatóbbá kell tenni a piacokat és fokozni kell az európai szabályozást a hitelpiaci származékos csereügyletekkel – különösen az államadóssághoz kapcsolódó ügyletekkel – való kereskedését illetően,

L.

mivel ahhoz, hogy a kereskedési adattárak a felügyeletek számára központi szerepet tölthessenek be a származékos piacokon az átláthatóság biztosításában, a felügyeleteknek akadálytalan hozzáféréssel kell rendelkezniük az adattárak vonatkozó adataihoz, és az adattáraknak globális alapon, eszközosztályonként összesíteniük kell a pozíciókra és kereskedésre vonatkozó adatokat,

M.

mivel üdvözli az Európai Bizottság származékos piacok erőteljesebb szabályozásának irányába mutató paradigmaváltását, miután felhagyott azzal az általánosan uralkodó nézettel, hogy a származékos piacokat nem kell tovább szabályozni, mivel azokat elsősorban szakemberek és specialisták használják; ennélfogva további jogalkotásra szólít fel annak érdekében, hogy a származékos termékek piacán ne csak átláthatóságot biztosítsanak, hanem stabil szabályozást is,

N.

mivel Európának mindenre kiterjedő biztosítéki stratégiát kell létrehozni a származékos piacok tekintetében, amelynek figyelembe kell vennie az üzleti végfelhasználók egyedülálló helyzetét, szemben a jelentős piaci szereplőkkel és pénzügyi intézményekkel,

O.

mivel a nem pénzügyi végfelhasználók által alkalmazott származékos ügyletek nagy részében egyedileg vizsgálva nem rejlik rendszerszintű kockázat, és azok többnyire csupán valós gazdasági események fedezetéül szolgálnak, és mivel a nem pénzügyi intézmények olyan vállalkozások, amelyek nem tartoznak a MiFID-irányelv hatálya alá (a MiFID-irányelv hatálya alá nem tartozó vállalkozások), úgy mint légitársaságok, autógyártók és árukereskedők, amelyek nem okoztak a pénzügyi piac tekintetében rendszerkockázatot, és amelyeknek a pénzügyi piaci válság sem okozott közvetlenül jelentős károkat,

P.

mivel a rugalmas származékos piacok átfogó biztosítéki szabályozást tesznek szükségessé, amely felöleli mind a központi, mind a kétoldalú elszámolás szabályait,

Q.

mivel azoknak a kis és közepes, nem pénzügyi vállalkozásoknak, amelyek kizárólag fő üzleti tevékenységük során éltek származékos ügyletekkel kockázataik fedezésére, mentességeket kell adni a tőkekövetelményekre vonatkozó klíring és a biztosítékok vonatkozásában, amennyiben bizonyos származékos ügyletek felhasználásának mértéke nem hoz létre rendszerkockázatot (ezeket a mentességeket a követelmények értelmében a Bizottságnak rendszeresen ellenőrzni kell) és amennyiben a tranzakciók volumene és természete arányos és megfelel a végfelhasználó által vállalt tényleges kockázatnak; mivel az egyedi ügyletek területén is biztosítani kell minimumszabványokat, amelyek különösen a származtatott ügyletek biztosítékait és a tőkekövetelményeket érintik,

R.

mivel bizonyos tőzsdén kívüli származékos termékekhez arányos szabályozás szükséges, amikor nem pénzügyi felhasználók alkalmazzák azokat, és mivel legalább a részletes tranzakcióadatokat meg kell adni a kereskedési adattáraknak,

S.

mivel a hitelpiaci származékos csereügyletekkel – amelyek pénzügyi biztosítási termékek – jelenleg megfelelő szabályozás nélkül kereskednek,

T.

mivel a CESR-ERGEG harmadik energiapiaci csomagról szóló, Európai Bizottsághoz intézett ajánlása (hiv.: CESR/08-739, E08-FIS-07-04) a villamosenergia- és gázpiacok tekintetében testre szabott piaci integritási és átláthatósági rendszer létrehozását ajánlja,

U.

mivel a valamennyi bejelentett intézkedés tekintetében tervbe vett szoros, a G20-ak tagjaival és az USA hatóságaival való globális együttműködés megvalósításának célja az országok közötti felügyeleti arbitrázslehetőségek megakadályozása és az információcsere előmozdítása is,

V.

mivel a klíringközpontokkal járó rendszerkockázat szilárd szabályozási és felügyeleti standardokat és a szabályozók ügyletekre vonatkozó információkhoz való akadálytalan és valós idejű hozzáférését teszi szükségessé,

W.

mivel szükséges, hogy a származékos ügyletek ára megfelelő módon igazodjon a kockázathoz, és mivel a jövőbeni piaci infrastruktúra költségeit a piaci szereplőknek kellene viselni,

X.

mivel az eurózóna egyes országai államkötvényhozamainak fenntarthatatlan szintekig történő közelmúltbeli drámai emelkedése előtérbe helyezte az államadósságon alapuló hitelpiaci származékos csereügylet-szerződésekhez kapcsolódó problémás gazdasági ösztönzőket és egyértelművé tette, hogy az államadóssághoz kapcsolódó spekulatív CDS-kereskedelemre vonatkozó szabályozók és felügyelők felé történő teljeskörű tájékoztatás előírásával és betiltásával meg kell erősíteni a pénzügyi stabilitást és a piac átláthatóságát,

Y.

megjegyzi, hogy az EU valamely pénznemében denominált, mögöttes uniós jogalanyt fedő vagy uniós pénzügyi intézmények részvételével folytatott származékos termékekkel kapcsolatos valamennyi ügyletet klíringközpontokban kell elszámolni, amennyiben mód van rá, és ezeket az EU-ban található, ott engedélyezett és felügyelt, az európai adatvédelmi és egyéb jogszabályok hatálya alá tartozó klíringközpontokban és adattárakban be kell jelenteni; megjegyzi, hogy az új rendeletnek egyértelmű kritériumokat kell megfogalmaznia a harmadik országokban található KSZF-ek és adattárak egyenértékűségének értékelése vonatkozásában a nem az EU-ban klíringelt és ott be nem jelentett kereskedelmi tranzakciók tekintetében,

1.

üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a származtatott ügyleteket és különösen a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket jobb szabályozás alá vonják, csökkentve ezzel a tőzsdén kívüli származékos piacok által a pénzügyi piacok egészének stabilitására nézve hordozott kockázatok hatásait, és támogatja a származékos ügyletek szerződéseinek jogi szabványosítására (többek között a tőkekövetelmény-irányelvben a működési kockázatra vonatkozó szabályozási ösztönzőkön keresztül), kereskedési adattárak és központi adattárolás alkalmazására, a központi klíringközpontok fokozott alkalmazására és a szervezett kereskedési helyszínek használatára irányuló felhívásokat;

2.

üdvözli az OTC Regulators Forum (ORF – a tőzsdén kívüli származékos eszközök szabályozóinak fóruma) közelmúltbeli munkáját, amellyel a G20-ak tőzsdén kívüli származékos piacok átláthatóságának és megbízhatóságának növelését célzó további intézkedésre irányuló felhívására válaszolt;

3.

a kereskedés előtti ügyletek nagyobb átláthatóságát kéri a szervezett kereskedési helyszíneken széles körű használatra engedélyezett valamennyi eszköz vonatkozásában, valamint fokozott kereskedés utáni átláthatóságot kér valamennyi ügylet adattárakba való bejelentésén keresztül, egyaránt szolgálva a szabályozó hatóságok és a befektetők javát;

4.

támogatja azt a követelést, amely a jövőben kötelezővé kívánja tenni a pénzintézetek közötti klíring bevezetését minden elszámolható származtatott termék vonatkozásában annak érdekében, hogy javuljon a partnerkockázat értékelése, és támogatja azt a célkitűzést, hogy a jövőben minél több elszámolható származtatott termékkel szervezett piacokon kereskedjenek; olyan ösztönzők biztosítását szorgalmazza, amelyek az elszámolható származtatott ügyletek MiFID által szabályozott kereskedési helyszíneken, vagyis szabályozott piacokon és multilaterális kereskedési rendszerekben való kötését ösztönzik; megjegyzi, hogy az elszámolhatóság fő kritériumát a likviditásnak kell képeznie;

5.

felszólít arra, hogy a származtatott ügyletek árai a jövőben jobban tükrözzék a kockázatot, és a jövőbeni piaci infrastruktúra költségeit ne az adófizetők, hanem a piaci szereplők viseljék;

6.

úgy véli, hogy a különleges kockázatok fedezéséhez egyedileg kialakított származtatott ügyletek szükségesek, ezért elutasítja az összes származtatott ügylet szabványosításának esetleges kötelezővé tételét;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazzon differenciált megközelítést a rendelkezésre álló származékos termékek számos típusát illetően, figyelembe véve a különböző kockázati profilokat, a jogos fedezeti célokra történő felhasználás mértékét és a pénzügyi válságban játszott szerepet;

8.

megállapítja, hogy a szabályozásnál különbséget kell tenni a felhasználó részére tényleges mögöttes kockázattal járó, kockázatkezelési eszközként használt származékos ügyletek és a tisztán spekulatív célú pénzpiaci származékos ügyletek között, és a tőzsdén kívüli ügyletekre vonatkozó adatok és konkrét számok hiányára tekintettel problémásnak tartja az elhatárolást;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a származtatott ügyletek teljes mennyisége jelentős csökkentésének lehetőségeit, hogy a mennyiség arányos legyen a mögöttes értékpapírokkal, elkerülve az árjelzések torzulását és csökkentve a piaci integritást érintő kockázatot, illetve a rendszerkockázatot;

10.

fontosnak tartja, hogy külön figyelmet fordítsanak azokra a vállalati származtatott ügyletekre, amelyekben pénzügyi intézmény vesz részt partnerként, hogy elkerüljék az ilyen szerződésekkel nem vállalati kockázatbiztosítási, hanem pénzügyi piaci eszközként történő visszaélést;

11.

felhív a kockázatkezelésnek és az átláthatóságnak a pénzpiaci biztonság növelését szolgáló alapvető eszközönkénti erősítésére, a kockázatvállalásnál fennálló egyéni felelősség egyidejű figyelembevételével;

12.

megállapítja, hogy a vállalatra jellemző sajátos kockázatok fedezéséhez egyedi származtatott ügyletek szükségesek, hogy ezeket a kockázatkezelés hatékony és az egyéni szükségletekhez igazított eszközeként alkalmazni lehessen;

13.

felszólítja a Bizottságot, hogy a központi elszámolásra vonatkozó soron következő jogszabály részeként javítsa a kétoldalú kockázatkezelési szabványokat;

14.

úgy véli, hogy a partnerkockázat klíringgel, biztosítékkal, valamint a tőkekövetelmények kiigazításával és egyéb szabályozási eszközökkel csökkenthető; támogatja a Bizottságot abban, hogy magasabb tőkekövetelményeket javasoljon a pénzintézetek számára a központilag nem elszámolható kétoldalú származtatott ügyletek vonatkozásában, a kockázattal arányos megközelítés alapján, figyelembe véve a nettósítás, a biztosíték, a kockázati letét, a napi állományegyeztetések, a letét napi meghatározása, az automatikus biztosítékmozgások és egyéb kétoldalú partnerkockázat-kezelési technikák partnerkockázat-csökkentési hatásait;

15.

kéri, hogy azokat a származtatott ügyleteket, amelyek nem felelnek meg az IFRS 39 standard követelményeinek, és amelyeket emiatt nem értékel könyvvizsgáló, a Bizottság által megállapítandó küszöbértéktől kezdődően KSZF-nél történő központi elszámolásnak vessék alá; kéri továbbá, hogy a jobb elhatárolás céljából vizsgálják meg, hogy ezen túlmenően nem pénzügyi vállalkozás a tőzsdén kívüli származtatott ügylet független könyvvizsgáló általi vizsgálatának benyújtásával továbbra is köthet-e kétoldalú szerződéseket;

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy ruházzon komoly szerepet az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságra (ESMA) az európai klíringközpontok engedélyezésében, és hasznosnak találja ezeknek ugyanezen hatóság általi felügyeletét, többek között a felügyeleti szakértelem egy szervnél való összpontosulása és amiatt, hogy a KSZF-fel kapcsolatos kockázat határon átnyúló lesz;

17.

úgy véli, hogy a KSZF-ek központi banki pénzhez való hozzáférése hatékonyan hozzájárul az elszámolás biztonságához és integritásához;

18.

hangsúlyozza, hogy a KSZF-ek nem szervezhetők teljes mértékben a felhasználók által, és kockázatkezelési rendszereik nem állhatnak versenyben egymással, és az elszámolási költségek tekintetében felügyeleti szabályozás szükséges; felszólítja a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslatában foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel, és terjesszen elő irányítási és tulajdonjogi előírásokat a klíringközpontok tekintetében, többek között az igazgatók függetlensége, a tagság és a szabályozók általi szoros felügyelet vonatkozásában;

19.

megállapítja, hogy az olyan kérdésekre vonatkozó közös technikai standardok, mint például a letét kiszámítása és adatcsere-protokollok fontos részét fogják képezni az engedélyezett kereskedési helyszínek KSZF-ekhez való tisztességes és megkölönböztetésmentes hozzáférésének; megállapítja továbbá, hogy a Bizottságnak gondosan oda kell figyelnie a versenyre nézve káros technológiai különbségek, megkülönböztető gyakorlatok és a munkafolyamatot gátló akadályok lehetséges kialakulására;

20.

a KSZF-ekre irányadó vállalati magatartási kódexeket és hozzáférési szabályokat szorgalmaz a kereskedési helyszínek általi megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítása érdekében; a kezelendő kérdések közé tartoznak a megkülönböztető árképzési gyakorlatok;

21.

támogatja adattárak bevezetését valamennyi származtatott pozíció vonatkozásában, ideális esetben eszközosztályonként megkülönböztetve, és az ESMA irányításával történő szabályozás és felügyelet mellett; követeli továbbá, hogy a versenytorzulások elkerülése érdekében állapítsanak meg kötelező eljárási szabályokat a tagállamokban való egységes értelmezéshez, és hogy vitás ügyekben az ESMA-t illesse meg a végső döntés joga; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok valós időben férjenek hozzá az illetékességi területükön székhellyel rendelkező piaci résztvevőkre vonatkozó, adattárakban lévő rendezett adatokhoz, továbbá az illetékességi területükön esetleg felépülő, potenciális rendszerkockázatra vonatkozó adatokhoz, illetve az összes adattárból származó összevont adatokhoz, ideértve a harmadik országokban lévő adattárakban tárolt adatokat is; megjegyzi, hogy az adattárak által nyújtott szolgáltatásokat átláthatóan kell beárazni, tekintettel közszolgáltatás jellegű feladatukra;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a nemzetközi szinten kidolgozás alatt álló szabványokkal összeegyeztethető jelentési szabványokat minden származtatott termékre, biztosítsa ezek továbbítását a központi kereskedési adattárba, a KSZF-ekhez, tőzsdékhez és pénzügyi intézményekhez, és tegye lehetővé, hogy az ESMA és a nemzeti szabályozó hatóságok, illetve amennyiben szükséges, az ESRB lehívhassa az adatokat;

23.

felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket annak érdekében, hogy a szabályozó hatóságok pozíciós határértékeket szabhassanak meg, és így kivédhessék a nemkívánatos áringadozásokat és spekulációs buborékokat;

24.

különösen kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nem tőzsdén kötött valamennyi származtatott ügylet értékelését független és átlátható módon hajtsák végre, megelőzve az összeférhetetlenségeket;

25.

szükségesnek tartja valamennyi technikai részlet alapos tisztázását – szoros együttműködésben a nemzeti szabályozókkal –, különösen a pénzpiaci termékek és a nem pénzpiaci termékek szabványait és megkülönböztetését illetően, és üdvözli, hogy a Bizottság máris hozzálátott ehhez a feladathoz; kéri a Bizottságtól, hogy már korai szakaszban működjön együtt a Tanáccsal és a Parlamenttel;

26.

támogatja az Európai Bizottság azon szándékát, hogy elfogadott európai szabványok alapján KSZF-eket hoz létre, amelyeket az ESMA felügyel; kéri, hogy a piaci kulcsszereplőknek ne legyen döntő befolyásuk a KSZF-ek irányítására és kockázatértékelésére, viszont legyenek benne a kockázatkezelési tanácsban; ezenkívül, véleménye szerint javaslatot kell tenni olyan mechanizmusokra, amelyek hasznosan járulnak hozzá a kockázatkezelési folyamathoz;

27.

kitart amellett, hogy szabályozási szabványokra van szükség annak biztosítására, hogy a KSZF-ek kockázatok szélesebb köre tekintetében rugalmasak maradjanak, ideértve több szereplő nemfizetését, pénzügyi eszközök hirtelen eladását és a piaci likviditás gyors csökkenését;

28.

úgy véli, hogy a származtatott ügyletek osztályai meghatározásának, a KSZF-ek, az átláthatóságot biztosító adattárak és a tőkekövetelménynek létrehozásának, a független kereskedési helyszínek kialakításának, illetve a meglévő tőzsdék felhasználásának, a kkv-kre vonatkozó kivételek meghatározásának, a technikai részleteknek a nemzeti szabályozó hatóságok, a nemzetközi intézmények és a leendő európai felügyeleti hatóság, az ESMA közötti szoros egyeztetéssel kell megtörténnie;

29.

ezért világos magatartási szabályokat és szükséges kötelező szabványokat kér a KSZF-ek felállítása (felhasználók bevonása), döntési folyamatai és kockázatkezelési rendszerei tekintetében; támogatja a Bizottságnak azt a szándékát, hogy a klíringközpontok szabályozása céljából rendeletet terjeszt elő;

30.

támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a kis- és középvállalkozások kétoldalú származékos ügyleteire vonatkozóan mentességeket és alacsonyabb tőkekövetelményeket állapít meg, amennyiben a kockázatok fedezve vannak, a származékos ügyletek aránya nem számottevő a kkv-k mérlegében és a származékos ügyletek felhasználásának mértéke nem hoz létre rendszerkockázatot;

31.

kéri, hogy elsődlegesen a hitel-nemfizetési csereügyleteket vonják független központi klíring alá, és hogy a lehető legtöbb származékos ügyletet központilag, KSZF-eken keresztül kössék; úgy véli, hogy a származékos ügyletek kumulálódó kockázatokkal járó egyes típusait adott esetben csak bizonyos feltételekkel szabadna engedélyezni vagy eseti alapon akár meg is kellene tiltani; úgy véli, hogy elegendő tőkét és tartalékot kell előírni a hitel-nemfizetési csereügyletek hitelesemény esetében történő fedezésére;

32.

felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen és alaposan vizsgálja meg a tőzsdén kívüli származékos piacok koncentrálódásának szintjét, különösen a hitel-nemfizetési csereügyletek terén, biztosítva, hogy ne álljon fenn a piaci manipuláció kockázata és összeférhetetlenség;

33.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a pénzügyi stabilitás és az árak átláthatóságának biztosítása érdekében terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat a származékos termékek fedezetlen eladásával járó ügyletek szabályozása céljából; úgy véli, hogy ennek megvalósulásáig a hitel-nemfizetési csereügyleteket egy európai KSZF-en keresztül kellene lebonyolítani a partnerkockázat mérséklése, az átláthatóság növelése és a teljes kockázat csökkentése érdekében;

34.

kéri, hogy a hitel-nemfizetési csereügylet-védelem csak a mögöttes kötvénykitettség bemutatása és bizonyítása után legyen esedékes, és ennek a kitettségnek az összegére korlátozódjon;

35.

úgy véli, hogy minden olyan származékos pénzügyi terméket, amely érinti az EU államháztartásait (beleértve a tagállamok államadósságait és a helyi közigazgatások mérlegeit) szabványosítani kell és tőzsdén vagy más szabályozott kereskedési helyszínen kell forgalmazni, előmozdítva a származékos piac nyilvános átláthatóságát;

36.

kéri az olyan mögöttes hitel nélküli, tisztán spekulatív hitel-nemfizetési csereügyletek megtiltását, amelyek a nemfizetésre spekulálnak és ezáltal a hitel-nemfizetési biztosítások mesterséges drágulásához vezetnek, és ennek következtében a tényleges nemfizetések miatt rendszerkockázatok erősödéséhez vezethetnek; kéri, hogy legalább az értékpapírok és származékos ügyletek fedezetlen eladásaira állapítsanak meg hosszabb tartási időt; kéri a Bizottságtól a származékos ügyletek, és különösen a hitel-nemfizetési csereügyletek tekintetében a kockázatra vonatkozó felső határértékek megvizsgálását és ezeknek a nemzetközi partnerekkel való egyeztetését;

37.

úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia a pozíciós határértékek piaci manipuláció leküzdése céljából történő használatát, leginkább azon a ponton, amikor a szerződés a lejárathoz közeledik (squeeze és corner); megállapítja, hogy a pozíciós határértékeket inkább dinamikus szabályozási eszköznek kell tekinteni, mintsem abszolút szabálynak, és ezeket szükség esetén az ESMA által megszabott iránymutatást követve a nemzeti felügyeleteknek kellene alkalmazniuk;

38.

kéri, hogy az ESMA által meghatározandó küszöb feletti, akár pénzügyi, akár nem pénzügyi intézmény által szerzett minden származékos pozíciót KSZF-en keresztül kelljen központilag elszámolni;

39.

kéri, hogy a származékos ügyletek tervezett szabályozása vessen gátat a nyersanyagokkal és mezőgazdasági termékekkel folytatott tisztán spekulatív ügyleteknek, és hogy határozzanak meg szigorú pozíciós korlátokat, különösen ha azok hatással lehetnek az alapvető élelmiszerek és az üvegházhatásúgáz-kibocsátási egységek árára a fejlődő országokban; kéri, hogy az ESMA-t és az illetékes hatóságokat ruházzák fel hatáskörökkel, hogy hatékonyan meg tudjanak birkózni a származékos piacok működési zavaraival, pl. a hitel-nemfizetési csereügyletek fedezetlen eladásának ideiglenes megtiltásával vagy a származtatott ügyletek fizikai kiegyenlítésének előírásával és pozíciós határértékek megszabásával egyes piaci szegmensekben a kereskedők nemkívánatos koncentrációjának elkerülése érdekében;

40.

kéri, hogy a származékos ügyletekre vonatkozó jövőbeni jogalkotási javaslatok funkcionális megközelítést kövessenek, amely szerint a hasonló tevékenységek azonos vagy hasonló szabályok hatálya alá tartoznak;

41.

hangsúlyozza a származékos ügyletekre vonatkozó európai szabályozás szükségességét; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehetőleg egységes és nemzetközileg összehangolt szabályozás érdekében amennyire csak lehet, hangolja össze az eljárást Európa partnereivel; hangsúlyozza a nem megfelelő összehangolás miatti szabályozási arbitrázs elkerülésének fontosságát;

42.

szorgalmazza az ágazati kezdeményezések támogatását és értékük elismerését, mivel ezek egyes esetekben éppolyan célszerűek lehetnek, mint a jogalkotási intézkedések, és kiegészíthetik azokat;

43.

összetartó megközelítést szorgalmaz Európában az egyes pénzügyi központok erősségeinek kihasználása érdekében, és szorgalmazza, hogy élve az e válság kínálta lehetőséggel, tegyenek további lépéseket a hatékony európai pénzügyi piac integrálása és fejlesztése felé;

44.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2010 közepéig jogalkotási javaslatokat terjeszt elő a klíringközpontokra és a kereskedési adattára vonatkozóan, és a technikai részleteket időben megvitatja valamennyi nemzeti és uniós szintű intézménnyel, különösen a Tanáccsal és a Parlamenttel mint jogalkotókkal;

45.

üdvözli, hogy a Bizottság a hitel-nemfizetési csereügyletre vonatkozó jogalkotási javaslatokat kíván benyújtani;

46.

hangsúlyozza, hogy a piac valamennyi szereplőjével együttműködve rendszeresen értékelni kell a jövőbeli jogszabályok hatékonyságát, és szükség esetén ki kell igazítani a szabályozói rendelkezések szövegét;

47.

kéri az állásfoglalás mielőbbi végrehajtását;

48.

megállapítja, hogy nem csak a nyersanyagok és mezőgazdasági termékek kereskedelme, hanem a kibocsátáskereskedelem tekintetében is biztosítani kell a piac átlátható működését és a spekulációk visszaszorítását; ezzel összefüggésben kéri az egyes termékekre vonatkozó, kockázaton alapuló felső határértékek megvizsgálását;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a nemzeti szabályozó hatóságoknak és az Európai Központi Banknak.