12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/179

A.

mivel a Bizottság 2006. július 17-én elfogadta a 2201/2003/EK rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre („Róma III.”) irányuló javaslatot (COM(2006)0399),

B.

mivel a javaslat az EK-Szerződés 61. cikkének c) pontján és 67. cikkének (1) bekezdésén alapult, amelyek a Tanácson belül egyhangú szavazást írtak elő,

C.

mivel a Parlament 2008. október 21-én a konzultációs eljárás keretében a Bizottság javaslatát módosított formájában elfogadta (1),

D.

mivel már 2008 közepén nyilvánvalóvá vált, hogy néhány tagállam sajátos problémái miatt nem tudja elfogadni a javasolt rendeletet; mivel nevezetesen egy tagállam elképzelhetetlennek tartotta, hogy bíróságai a házasság felbontására vonatkozóan külföldi jogot alkalmazzanak, amelyet saját válásjogánál szigorúbbnak tartott, és továbbra is saját anyagi jogát kívánta alkalmazni minden, saját bíróságain kérvényezett házasságfelbontás esetében; mivel ezzel szemben a tagállamok nagy többsége úgy vélte, hogy az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok a javasolt rendelet lényeges elemei, és hogy az ilyen jellegű szabályok bizonyos esetekben azzal járnak, hogy a bíróságok a külföldi jogot alkalmazzák,

E.

mivel a Tanács 2008. június 5–6-i ülésén arra a következtetésre jutott, hogy „a rendeletre irányuló javaslat továbbviteléhez nem áll fenn egyhangúság, és megoldhatatlan nehézségek merültek fel, ezért az egyhangú döntés jelenleg is és az előrelátható jövőben is lehetetlen”, valamint hogy „a rendeletre irányuló javaslat céljait a Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával nem lehet ésszerű időn belül megvalósítani”,

F.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke szerint legalább kilenc tagállam hozhat létre egymás között megerősített együttműködést az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken, miközben az e cikkben és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 326–334. cikkében megállapított korlátokon belül és szabályokkal összhangban igénybe vehetik az Unió intézményeit, és a Szerződések megfelelő rendelkezéseinek alkalmazásával gyakorolhatják ezeket a hatásköröket,

G.

mivel mindeddig tizennégy tagállam (2) jelezte abbéli szándékát, hogy a házassági ügyekben alkalmazandó jog területén egymás közt megerősített együttműködést kívánnak létrehozni,

H.

mivel a Parlament ellenőrizte az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikkének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 326–334. cikkének való megfelelést,

I.

mivel különösen erre a megerősített együttműködésre lehet úgy tekinteni, mint amely az Európai Unióról szóló szerződés 20. cikke értelmében előmozdítja az Unió célkitűzéseinek megvalósítását, megvédi az Unió érdekeit és megerősíti az integrációs folyamatot, a Bizottságnak az érdekelt felekkel folytatott széles körű konzultációjának – amely része a Bizottság zöld könyvével (COM(2005)0082) kapcsolatos hatásvizsgálatnak –, a „nemzetközi” házasságok nagy számának és a 2007-ben az Unióban összesített nemzetközi elemmel bíró kb.140 ezer házasságfelbontásnak a fényében, figyelembe véve, hogy a megerősített együttműködésben részt venni kívánó két ország, Németország és Franciaország részaránya az újabb „nemzetközi” házasságfelbontásokat illetően abban az évben a legmagasabb volt,

J.

mivel a kollíziós szabályok harmonizációja elő fogja segíteni az ítéletek kölcsönös elismerését a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének területén az egymás iránti bizalom megerősítése révén; mivel jelenleg a házasságok felbontásának vonatkozásában 26 különböző kollíziós szabálycsoport létezik a polgári ügyekben folytatott igazságszolgáltatási együttműködésben részt vevő tagállamokban, és e területen a megerősített együttműködés létrehozása ezt a számot 13-ra fogja csökkenteni, hozzájárulva ezzel a nemzetközi magánjogi szabályok nagyobb mértékű harmonizációjához és az integrációs folyamat előmozdításához,

K.

mivel e kezdeményezés előzményeiből világosan kitűnik, hogy a javasolt határozatot végső megoldásként terjesztették elő, és hogy az együttműködés céljait ésszerű időhatáron belül nem lehetett elérni; mivel ez együttműködésben legalább kilenc tagállam kíván részt venni; mivel ezért az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikkében foglalt követelmények teljesülnek,

L.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 326–334. cikkének követelményei is teljesülnek,

M.

mivel különösen az e területen folytatott megerősített együttműködés összhangban áll a Szerződésekkel és az uniós joggal, hiszen az nem érinti a közösségi vívmányokat, tekintve, hogy az e területen létező uniós jogszabályok csupán a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására, de nem az alkalmazandó jogra vonatkoznak; mivel az nem vezet semmiféle állampolgárság szerinti megkülönböztetéshez, amely sértené az Európai Unió működéséről szóló szerződés 18. cikkét, hiszen a javasolt kollíziós szabályok a részt vevő tagállamok bíróságai előtt megjelenő valamennyi peres félre alkalmazandóak lesznek állampolgárságuktól vagy tartózkodási helyüktől függetlenül,

N.

mivel a megerősített együttműködés nem fogja veszélyeztetni a belső piacot vagy a társadalmi és területi kohéziót, nem képez akadályt, illetve hátrányos megkülönböztetést a tagállamok közötti kereskedelemben, valamint a versenyt sem torzítja; mivel helyette a belső piac megfelelő működését fogja elősegíteni a személyek szabad mozgása előtt álló lehetséges akadályok felszámolása révén, és a részt vevő tagállamokban megkönnyíti az egyén és a gyakorló jogászok számára az ügyek intézését anélkül, hogy az állampolgárok között megkülönböztetés alakulna ki,

O.

mivel a megerősített együttműködés tiszteletben fogja tartani a kívülálló tagállamok jogait, hatásköreit és kötelezettségeit, amennyiben azok e területen fenntartják meglévő, nemzetközi magánjogi szabályaikat; mivel a részt vevő és kívülálló tagállamok között nem léteznek olyan nemzetközi megállapodások, amelyeket a megerősített együttműködés sértene; és mivel az nem ellentétes a szülői felelősségről és a tartási kötelezettségről szóló hágai egyezményekkel,

P.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 328. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a megerősített együttműködés bármikor nyitva áll valamennyi abban részt venni kívánó tagállam számára,

Q.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 333. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a Tanács számára (vagy pontosabban a Tanácsnak a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamokat képviselő tagjai számára), hogy olyan határozatot fogadjon el, amely előírja, hogy a Tanács a rendes jogalkotási eljárás szerint jár el az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében meghatározott különleges jogalkotási eljárás helyett, amely szerint a Parlamenttel csupán konzultálni kell,

1.

jóváhagyja a tanácsi határozattervezetet;

2.

kéri a Tanácsot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 333. cikkének (2) bekezdése alapján olyan határozatot fogadjon el, amely előírja, hogy a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat esetében a Tanács a rendes jogalkotási eljárás szerint járjon el;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.