1.

A jelen standard célja elősegíteni, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználói jobban megértsék a pénzügyi instrumentumok jelentőségét az egység pénzügyi helyzete, teljesítménye és cash flow-i szempontjából.

2.

A jelen standard előírásokat fogalmaz meg a pénzügyi instrumentumok bemutatására vonatkozóan, valamint meghatározza az azokra vonatkozóan közzéteendő információk körét. A bemutatásra vonatkozó előírások a pénzügyi insrumentumoknak a kibocsátó szemszögéből nézve a pénzügyi eszközök, pénzügyi kötelezettségek és tőkeinstrumentumok közé való besorolására; a kapcsolódó kamat, osztalék, veszteségek és nyereségek besorolására; valamint azon körülményekre vonatkoznak, melyek esetében a pénzügyi eszközöket a pénzügyi kötelezettségekkel szemben be kell számítani. A standard előírja a közzétételét olyan tényezőkre vonatkozó információknak, amelyek befolyásolják az egység pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatos jövőbeli cash flow-inak összegét, ütemezését és bizonyosságát, valamint az instrumentumokra alkalmazott számviteli politikának. A standard előírja továbbá, hogy az egységek a pénzügyi instrumentumok használatának jellegére és terjedelmére, az általuk szolgált üzleti célokra, az instrumentumokkal kapcsolatos kockázatokra, és a vezetés kockázatellenőrzési politikájára vonatkozó információkat tegyék közzé.

3.

A jelen standardban foglalt alapelvek kiegészítik a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek megjelenítésére és értékelésére vonatkozóan az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés standardban foglalt alapelveket.

4.

A jelen standardot kell alkalmazni valamennyi egység valamennyi típusú pénzügyi instrumentumára, kivéve:

5.

A jelen standard a megjelenített és a meg nem jelenített pénzügyi instrumentumokra egyaránt vonatkozik. A megjelenített pénzügyi instrumentumokba tartoznak az egység által kibocsátott tőkeinstrumentumok, valamint az IAS 39 hatálya alá eső pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek. A meg nem jelenített pénzügyi instrumentumok olyan pénzügyi instrumentumok, amelyek nem tartoznak az IAS 39 hatálya alá, de a jelen standard hatálya alá esnek (pl. egyes hitel elkötelezettségek).

6.

E standard alkalmazásában a biztosítási szerződés egy olyan szerződés, amely a biztosítót egy meghatározott időszakon belül bekövetkezett vagy felfedezett, meghatározott eseményekből vagy körülményekből eredő kár azonosított kockázatának teszi ki, beleértve az elhalálozást (járadék esetén a járadékos túlélését), a betegséget, a rokkantságot, a vagyontárgyak károsodását, más személyeknek okozott sérüléseket és az üzemszünetet. A jelen standard előírásai alkalmazandók, ha a pénzügyi instrumentum biztosítási szerződés formáját ölti, de alapvetően a pénzügyi kockázatok átadását foglalja magában (ld. 52. bekezdés), mint pl. a biztosítók és egyéb egységek által kibocsátott pénzügyi viszontbiztosítások, valamint garantált befektetési szerződések egyes típusai. A biztosítási szerződések alapján kötelmekkel rendelkező egységeket a standard ösztönzi annak mérlegelésére, hogy az ilyen kötelmek bemutatása és az ezekkel kapcsolatos információk közzététele esetén helyénvaló-e a jelen standard rendelkezéseinek alkalmazása.

7.

A pénzügyi instrumentumok bizonyos fajtáira vonatkozó többi Standard további követelményeket fogalmaz meg a bemutatással és a közzététellel kapcsolatosan. Például az IAS 17 Lízingek és az IAS 26 Nyugdíjazási juttatási programok elszámolása és beszámolása standardok meghatározott közzétételi követelményeket fogalmaznak meg a pénzügyi lízinggel és a nyugdíjazási juttatási programok befektetéseivel kapcsolatosan. Ezen túlmenően, a többi standard bizonyos követelményei is vonatkoznak a pénzügyi instrumentumokra, így különösen az IAS 30 Közzétételek a bankok és hasonló pénzügyi intézmények pénzügyi kimutatásaiban és az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok standardok.

8.

A jelen standardot kell alkalmazni - oly módon, mintha a szerződés pénzügyi instrumentum volna - azokra a nem pénzügyi tételek vételére vagy eladására vonatkozó szerződésekre, amelyeket készpénzben, vagy más pénzügyi instrumentumban nettósítva, vagy pénzügyi instrumentumok cseréje által is teljesíteni lehet, az olyan szerződések kivételével, amelyeket valamely nem pénzügyi tételnek az egység várható vételi, eladási, vagy felhasználási igényeinek megfelelő átvételének vagy átadásának céljára hoztak létre és tartanak.

9.

Számos mód létezik a nem pénzügyi tételek vételére vagy eladására vonatkozó szerződések készpénzben vagy más pénzügyi instrumentumban történő nettósított, vagy a pénzügyi instrumentumok cseréjével megvalósuló teljesítésére. Ezek között vannak az alábbiak:

Az olyan szerződéseket, amelyekre a (b) és (c) pontok vonatkoznak, nem valamely nem pénzügyi eszköznek az egység várható vételi, eladási, vagy felhasználási igényeinek megfelelő átvételének vagy átadásának céljára hozták létre, és ennek megfelelően nem tartoznak a jelen standard hatálya alá. Az egyéb olyan szerződéseket, amelyekre az 8. bekezdés vonatkozik, külön kell értékelni annak meghatározására, hogy azok valamely nem pénzügyi eszköznek az egység várható vételi, eladási vagy felhasználási igényeinek megfelelő átvételének vagy átadásának céljára vannak-e létrehozva és tartva, és ennek megfelelően, a jelen standard hatálya alá tartoznak-e.

10.

A 9(a) vagy (d) albekezdések szerint egy készpénzben vagy más pénzügyi instrumentumban nettó módon, vagy pénzügyi instrumentumok cseréje által teljesíthető, nem pénzügyi tétel vételére vagy eladására kiírt opció a jelen standard hatálya alá esik. Az ilyen szerződés megkötésének célja nem lehet valamely nem pénzbeni eszköznek az egység várható vételi, eladási vagy felhasználási igényeinek megfelelő átvétele vagy átadása.

11.

A következő kifejezések a jelen standardban a következőkben meghatározott értelemben használatosak:

12.

A következő kifejezéseket az IAS 39 9. bekezdése definiálja, és azokat a jelen standard az IAS 39-ben meghatározott jelentéssel használja.

13.

A jelen standardban a „szerződés” és a „szerződéses” kifejezések olyan, kettő vagy több fél között létrejött megállapodásra utalnak, ami olyan egyértelmű gazdasági következményekkel jár, amelyek elkerülése a felek rendelkezésétől csak kis mértékben vagy egyáltalán nem függ, általában azért, mert a megállapodás jogilag kikényszeríthető. A szerződések, ahogyan a pénzügyi instrumentumok is, számos formát ölthetnek és nem szükségszerűen kell írásban létezniük.

14.

A jelen standardban az „egység” kifejezésbe beleértendők a magánszemélyek, a partnerségek, a társaságok, a tröszt és a kormány ügynökségek.

15.

A pénzügyi instrumentum kibocsátójának az instrumentumot, vagy annak komponenseit a kezdeti megjelenítéskor pénzügyi kötelezettségként, pénzügyi eszközként, vagy tőkeinstrumentumként kell besorolnia, a szerződéses megállapodás tartalma, valamint a pénzügyi kötelezettség, pénzügyi eszköz, valamint a tőkeinstrumentum fogalmi meghatározása szerint.

16.

A 11. bekezdésben megadott meghatározások kibocsátó általi alkalmazásakor annak megállapítására, hogy az adott pénzügyi instrumentum tőkeinstrumentum, nem pedig pénzügyi kötelezettség-e, az adott instrumentum kizárólag akkor minősülhet tőkeinstrumentumnak, ha az alábbi (a) és (b) feltételek egyaránt teljesülnek.

Az olyan szerződéses kötelem, pl. egy származékos pénzügyi instrumentumból keletkező, melynek révén a kibocsátó saját tőkeinstrumentumai jövőbeni átvételére vagy átadására kötelezett vagy válhat kötelezetté, de nem felel meg a fenti (a) és (b) pontokban foglalt feltételeknek, nem minősül tőkeinstrumentumnak.

17.

A pénzügyi kötelezettségek és a tőkeinstrumentumok közötti különbségtételben az játszik kritikus szerepet, hogy fennáll-e a pénzügyi instrumentum kapcsán az egyik fél (a kibocsátó) számára szerződéses kötelem pénzeszköznek, vagy más pénzügyi eszköznek az átadására a másik fél (az instrumentum birtokosa) részére, vagy pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek cseréjére az instrumentum birtokosával, a kibocsátó szempontjából potenciálisan előnytelen feltételek mellett. Bár a tőkeinstrumentum birtokosa jogosult lehet arra, hogy az osztalékból vagy a saját tőkéből történő egyéb kifizetésekből arányosan részesüljön, a kibocsátónak nincs szerződéses kötelme ilyen kifizetésekre, mivel nem kötelezhető arra, hogy pénzeszközt, vagy egyéb pénzügyi eszközt adjon át a másik fél részére.

18.

Az egység mérlegében a besorolást a pénzügyi instrumentum tartalma, nem pedig annak jogi formája határozza meg. A tartalom és a jogi forma többnyire egymással konzisztens, de nem minden esetben. Néhány pénzügyi instrumentum a tőke jogi formáját ölti, de tartalmukban kötelezettségek, más instrumentumok pedig ötvözhetik a tőkeinstrumentumok és a pénzügyi kötelezettségek tulajdonságait. Például:

19.

Amennyiben az egységnek nincs feltétel nélküli joga a valamely szerződésen alapuló kötelezettség kiegyenlítésére vonatkozó pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz átadásának elkerülésére, a kötelezettség megfelel a pénzügyi kötelezettség fogalmi meghatározásának. Például:

20.

Egy olyan pénzügyi instrumentum, ami kifejezetten nem hoz létre szerződéses kötelezettséget pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz átadására, közvetett módon, feltételei alapján még keletkeztethet kötelezettséget. Például:

21.

Egy szerződés pusztán azért, mivel az egység saját tőkeinstrumentumainak átvételére vagy átadására vonatkozik, nem minősül tőkeinstrumentumnak. Az egységnek olyan szerződéses joga vagy kötelme is lehet, ami változó számú saját részvény vagy más tőkeinstrumentum átvételére vagy átadására vonatkozik, s ily módon az egység átadandó vagy átveendő saját tőkeinstrumentumainak valós értéke megegyezik a szerződésen alapuló jog vagy kötelezettség értékével. Az ilyen szerződéses jog vagy kötelem szólhat fix összegre is, vagy olyan összegre, ami részben vagy egészében valamely, az egység saját tőkeinstrumentuma piaci értékétől eltérő változó függvényében változik (pl. kamatláb, árutőzsdei ár, vagy valamely pénzügyi instrumentum ára). Két példa erre: (a) az egység saját tőkeinstrumaiból olyan darabszám átadására szóló szerződés, amennyi értékben megfelel 100 CU-nak, (1) valamint (b) az egység saját tőkeinstrumaiból olyan darabszám átadására vonatkozó szerződés, amennyi értékben megfelel 100 uncia aranynak. Az ilyen szerződés az egység pénzügyi kötelezettségének minősül, még akkor is, ha az egység köteles vagy erre lehetősége van azt saját tőkeinstrumentumai átadásával teljesíteni. Nem számít tőkeinstrumentumnak, mivel az egység a szerződés teljesítéséhez változó számú saját tőkeinstrumentumot használ fel. Ennek megfelelően, a szerződés nem testesít meg az egység kötelezettségeinek levonása után az egység eszközeiben fennálló maradvány részesedést.

22.

Az olyan szerződés, amelyet az egység saját tőkeinstrumentumai fix darabszámának átadásával (átvételével) teljesít egy fix összegű pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserében, tőkeinstrumentumnak minősül. Például, az egység által kibocsátott részvény opció, mely jogot biztosít annak birtokosa részére, hogy az egység fix darabszámú részvényét fix áron, vagy egy kötvény fix tőkeösszegéért megvásárolhassa, tőkeinstrumentumnak minősül. A szerződés valós értékében a piaci kamatláb mozgások miatt bekövetkező olyan változások, amelyek nem érintik a szerződés teljesítésekor fizetendő vagy járó pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz összegét, vagy az átveendő vagy átadandó tőkeinstrumentum darabszámát, még nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a szerződés tőkeinstrumentumnak minősülhessen. A kapott ellenérték (pl. az egység saját részvényeire kiírt opcióért vagy warrantért cserében kapott prémium) közvetlenül a saját tőke összegét növeli. A fizetett ellenérték (pl. a megvásárolt opció díja) közvetlenül a saját tőke összegét csökkenti. A tőkeinstrumentum valós értékében bekövetkező változások nem kerülnek megjelenítésre a pénzügyi kimutatásokban.

23.

Az egység saját tőkeinstrumentumai pénzeszközért vagy valamely pénzügyi eszközért cserében történő megvásárlására szóló kötelmet tartalmazó szerződés a visszaváltási érték jelenértékére vonatkozóan pénzügyi kötelezettséget keletkeztet (pl. a határidős visszavásárlási ár, az opció lehívási ára, vagy egyéb visszaváltási összeg jelenértékére vonatkozóan). Ez a helyzet akkor is, amikor a szerződés maga tőkeinstrumentumnak minősül. Egy példa erre, amikor az egységnek egy határidős szerződés alapján kötelezettsége áll fenn saját tőkeinstrumentumai készpénzért történő megvásárlására. A pénzügyi kötelezettség IAS 39 alapján történő kezdeti megjelenítésekor annak valós értékét (a visszaváltáskori összeg jelenértékét) a saját tőkéből át kell vezetni. Ezt követően, a pénzügyi kötelezettséget az IAS 39 alapján értékelik. Ha a szerződés teljesítés nélkül jár le, a pénzügyi kötelezettség könyv szerinti értékét visszasorolják a saját tőkébe. Az egység saját tőkeinstrumentumai megvásárlására vonatkozó szerződéses kötelme a visszaváltási összeg jelenértékére vonatkozóan akkor is pénzügyi kötelezettséget keletkeztet, ha a vásárlási kötelezettség a másik fél visszaváltási szándékától függően feltételes (pl. egy olyan kiírt opció, amely arra jogosítja fel a másik felet, hogy eladja az egységnek az egység saját tőkeinstrumentumait egy fix áron).

24.

Az olyan szerződés, amelyet az egység saját tőkeinstrumentumai fix darabszámának átadásával vagy átvételével teljesít egy változó összegű pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserében, pénzügyi eszköznek vagy pénzügyi kötelezettségnek minősül. Példa erre egy olyan szerződés, melynek alapján az egység 100 db saját tőkeinstrumentumát köteles átadni olyan összegű készpénzért, ami megfelel 100 uncia arany értékének.

25.

Egyes esetekben a pénzügyi instrumentum alapján az egység kötelezett lehet pénzeszközt vagy egyéb pénzügyi eszközt átadni, vagy más olyan módon teljesíteni, mintha az pénzügyi kötelezettség lenne, meghatározott bizonytalan jövőbeni események bekövetkezésétől vagy be nem következésétől (vagy bizonytalan körülmények kimenetelétől) függően, amelyek mind a kibocsátó, mind pedig az instrumentum birtokosának ellenőrzési körén kívül esnek, mint pl. tőzsdei index alakulása, infláció, kamatláb, adószabályok, a kibocsátó jövőbeni bevételei, nettó nyeresége vagy hitel/saját tőke aránya. Az ilyen instrumentum kibocsátója nem rendelkezik feltétel nélküli jogosultsággal arra, hogy elkerülhesse a pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz átadását (vagy az olyan más módon való teljesítést, mintha az pénzügyi kötelezettség lenne). Emiatt, az ilyen instrumentum a kibocsátó pénzügyi kötelezettségének minősül, kivéve az alábbi eseteket:

26.

Azokban az esetekben, amikor a származékos pénzügyi instrumentum alternatívát kíván valamelyik fél számára a teljesítés módjára vonatkozóan (pl. a kibocsátó vagy az instrumentum birtokosa választhatja a nettó alapú, pénzeszközben történő kiegyenlítést, vagy a részvények pénzeszközre cserélését), az adott instrumentum pénzügyi eszköznek vagy pénzügyi kötelezettségnek minősül, kivéve, ha valamennyi teljesítési alternatíva a tőkeinstrumentummá minősítést eredményezné.

27.

Példa lehet a származékos pénzügyi instrumentumra, amely pénzügyi kötelezettségnek minősülő alternatív teljesítési opciót tartalmaz az olyan részvény opció, melynél a kibocsátó eldöntheti, hogy nettósítva pénzeszközben, vagy saját részvényeit pénzeszközre cserélve teljesít. Hasonlóképpen egy nem pénzügyi tételnek az egység saját tőkeinstrumentumaiért cserében történő vételére vagy eladására szóló szerződések a jelen standard hatálya alá esnek, mivel azok teljesíthetők a nem pénzügyi tétel átadásával, nettó módon pénzeszközzel, vagy más pénzügyi instrumentummal (ld. 8-10. bekezdések). Az ilyen szerződések pénzügyi eszköznek vagy pénzügyi kötelezettségnek, és nem tőkeinstrumentumnak minősülnek.

28.

A nem származékos pénzügyi instrumentum kibocsátójának értékelnie kell a pénzügyi instrumentum feltételeit annak meghatározására, hogy az tartalmaz-e kötelezettség és tőke elemet egyaránt. Az ilyen elemeket külön kell besorolni pénzügyi kötelezettségként, pénzügyi eszközként, vagy tőkeinstrumentumként a 15. bekezdéssel összhangban.

29.

Az egység elkülönülten jeleníti meg a pénzügyi instrumentum azon komponenseit, amelyek (a) pénzügyi kötelezettséget keletkeztetnek az egységre nézve, és (b) az instrumentum birtokosának jogot biztosítanak az instrumentumnak az egység tőkeinstrumentumaira történő átváltására vonatkozóan. Például, az olyan kötvény, vagy hasonló instrumentum, amelyet annak birtokosa az egység előre meghatározott számú törzsrészvényére válthat át, összetett pénzügyi instrumentumnak minősül. Az egység nézőpontjából az ilyen instrumentum két komponensből áll: egy pénzügyi kötelezettségből (pénzeszköz vagy egyéb pénzügyi eszköz átadására vonatkozó szerződéses megállapodás) és egy tőkeinstrumentumból (vételi opció, mely az instrumentum birtokosát meghatározott időszakon belül az instrumentumnak az egység törzsrészvényeire való átváltására jogosítja fel). Az ilyen instrumentum kibocsátásának gazdasági hatása lényegében ugyanaz, mint amikor egyidejűleg kerül kibocsátásra egy előtörlesztést megengedő adósságinstrumentum és a törzsrészvények vásárlására vonatkozó warrantok, vagy adósság instrumentum kibocsátás történik leválasztható részvényvásárlási warrantokkal. Ennek megfelelően az egység minden esetben elkülönítve mutatja be a kötelezettség- és a tőke-elemeket a mérlegében.

30.

Az átváltható instrumentum kötelezettség- és tőkekomponensei besorolásának módosítására nem kerül sor, ha megváltozik az átváltási opció lehívásának valószínűsége, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy az instrumentum egyes birtokosai számára gazdaságilag előnyössé vált az opció lehívása. Az instrumentumok birtokosai nem mindig járnak el úgy, ahogy az tőlük elvárható, mivel például az átváltásból adódó adózási következmények eltérőek lehetnek az instrumentumok birtokosai számára. Ezen túlmenően, az átváltás valószínűsége időről időre is változik. Az egység jövőbeli fizetésekre vonatkozó szerződéses kötelme mindaddig fennáll, amíg azt az átváltás, az instrumentum lejárata, vagy valamely más tranzakció meg nem szünteti.

31.

A pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek értékelésével az IAS 39 foglalkozik. A tőkeinstrumentumok olyan instrumentumok, amelyek egy egység összes kötelezettségének a levonása után az egység eszközeiben meglévő maradvány érdekeltséget testesítenek meg. Ily módon, az összetett pénzügyi instrumentum kezdeti könyv szerinti értékének a tőke és kötelezettség komponensekre történő felosztásánál a tőkekomponenshez azt a maradványértéket rendelik hozzá, amely a kötelezettség összetevő értékének a teljes instrumentum valós értékéből történő levonása után fennmarad. Az összetett pénzügyi instrumentumban foglalt, a tőkekomponenstől (mint pl. a tőkére átválthatóságot biztosító opció) eltérő bármely származékos jellemzők (pl. vételi opció) értékét a kötelezettség összetevő foglalja magában. A kötelezettség és tőke összetevőkhöz a kezdeti megjelenítéskor rendelt könyv szerinti értékek összege mindig megegyezik azzal a könyv szerinti értékkel, amelyet a teljes instrumentumnak tulajdonítottak volna. Az instrumentum összetevőinek elkülönülten történő kezdeti megjelenítéséből nem keletkezik nyereség vagy veszteség.

32.

A 31. bekezdésben bemutatott módszer alapján a törzsrészvényre váltható kötvény kibocsátója elsőként a kötelezettség komponens könyv szerinti értékét határozza meg, valamely olyan hasonló kötelezettség valós értékének a felmérésével (beleértve a benne foglalt nem tőkéhez kapcsolódó származékos jellemzőket is), amelynek nincs kapcsolódó tőkekomponense. A törzsrészvényre történő átváltásra vonatkozó opció által képviselt tőkeinstrumentum könyv szerinti értéke ezek után úgy állapítható meg, hogy a pénzügyi kötelezettség valós értékét levonják az összetett instrumentum egészének valós értékéből.

33.

Amennyiben az egység visszavásárolja saját tőkeinstrumentumait, ezeket az instrumentumokat („saját részvények”) a saját tőkéből le kell vonni. Az egység saját tőkeinstrumentumai megvásárlásához, értékesítéséhez, kibocsátásához vagy visszavonásához kapcsolódóan nem lehet nyereséget vagy veszteséget elszámolni a nyereségben vagy veszteségben. Saját részvényeket az egység maga, vagy a konszolidált csoport bármely más tagja is megszerezhet és tarthat. A fizetett vagy kapott ellenértéket közvetlenül a saját tőkében kell elszámolni.

34.

A saját részvények összegét elkülönítetten közzéteszik magában a mérlegben, vagy a megjegyzésekben, az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard alapján. Amennyiben az egység kapcsolt felektől vásárolja vissza a saját részvényeit, ezt az IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó közzétételek standard alapján közzéteszi.

35.

A pénzügyi kötelezettséget megtestesítő pénzügyi instrumentumra vagy annak alkotórészére vonatkozó kamatot, osztalékot, árfolyam veszteséget vagy nyereséget a nyereségben vagy veszteségben kell elszámolni bevételként vagy ráfordításként. A tőkeinstrumentum birtokosa részére fizetett osztalékokat közvetlenül a saját tőkére kell terhelni, a kapcsolódó nyereségadó előny levonása után. A tőkeügylet tranzakciós költségeit – kivéve a valamely más üzleti tevékenység felvásárlásához közvetlenül kapcsolódóan kibocsátott tőkeinstrumentumok kibocsátásának költségeit (melyeket a IAS 22 alapján kell elszámolni) – közvetlenül a saját tőke csökkenéseként kell elszámolni, bármely kapcsolódó nyereségadó kedvezmény levonása után.

36.

A pénzügyi instrumentum pénzügyi kötelezettségként vagy tőkeinstrumentumként történő besorolása dönti el, hogy az adott instrumentumhoz kapcsolódó kamat, osztalék, veszteség vagy nyereség a nyereségben vagy veszteségben kerül-e bevételként vagy ráfordításként megjelenítésre. Ily módon, a teljes mértékben kötelezettségként kimutatott részvények után kifizetett osztalék ráfordításként kerül megjelenítésre, a kötvény után fizetett kamattal azonos módon. Hasonlóképpen, a pénzügyi kötelezettségek visszaváltásához vagy refinanszírozásához kapcsolódó nyereségek és veszteségek szintén a nyereségben vagy veszteségben kerülnek megjelenítésre, míg a tőkeinstrumentumok visszaváltása vagy refinanszírozása a saját tőke változásaként kerül elszámolásra. A tőkeinstrumentum valós értékében bekövetkező változások nem kerülnek megjelenítésre a pénzügyi kimutatásokban.

37.

A saját tőkeinstrumentumok kibocsátásának és megszerzésének számos kapcsolódó költsége van. E költségek között vannak a regisztrációs és szabályozói díjak, a jogi, számviteli és egyéb szakmai tanácsadóknak fizetett díjak, a nyomdai költségek, valamint az illetékek. A tőkeügyletek tranzakciós költségeit a saját tőkéből való levonásként számolják el (a kapcsolódó nyereségadó előny levonása után) feltéve, hogy azok a tőkeügylethez közvetlenül kapcsolódó járulékos költségek, amelyek egyébként nem merültek volna fel. A meg nem valósított tőkeügylet költségeit ráfordításként számolják el.

38.

Az összetett pénzügyi instrumentum kibocsátásához kapcsolódó tranzakciós költségeket a befolyó bevételek megoszlása arányában osztják fel az instrumentum kötelezettség és tőkekomponenseire. Azokat a tranzakciós költségeket, amelyek egynél több tranzakcióhoz közösen kapcsolódnak (p. bizonyos részvények értékesítésének és más részvények ezzel egyidejű tőzsdei jegyzésének költségei), ésszerű, és a hasonló tranzakciókkal konzisztens allokációs alapon osztják fel a tranzakciók között.

39.

A tárgyidőszak során a saját tőke csökkentéseként elszámolt tranzakciós költségeket az IAS 1 A pénzügyi kimutatások prezentálása standard alapján elkülönítetten teszik közzé. A saját tőkében közvetlenül elszámolt kapcsolódó nyereségadókat a saját tőkében jóváírt vagy annak terhére elszámolt tényleges és halasztott adó összege tartalmazza, amelyet az IAS 12 Nyereségadók standard alapján tesznek közzé.

40.

A ráfordításként elszámolt osztalékot az egyéb kötelezettségekre fizetett kamatokkal együtt, vagy külön tételként is lehet az eredménykimutatásban szerepeltetni. A jelen standard előírásain túlmenően, a kamat és osztalék közzétételére az IAS 1, valamint az IAS 30 Közzétételek a bankok és hasonló pénzügyi intézmények pénzügyi kimutatásaiban standard előírásai is vonatkoznak. Bizonyos esetekben, mint például a kamatnak és az osztalékoknak az adóalapból történő levonhatósága tekintetében mutatkozó különbségek miatt, kívánatos, hogy ezeket elkülönülten tegyék közzé az eredménykimutatásban. Az adókihatások közzétételére az IAS 12 rendelkezései vonatkoznak.

41.

A pénzügyi kötelezettség könyv szerinti értékében bekövetkező változásokhoz kapcsolódó nyereséget és veszteséget a nyereségben vagy veszteségben kell bevételként vagy ráfordításként kimutatni, még akkor is, ha az olyan instrumentumra vonatkozik, amely jogot biztosít az egység eszközeiben történő maradvány részesedésre pénzeszközért vagy egyéb pénzügyi eszközért cserében (ld. 18(b) bekezdés). Az IAS 1 alapján, az ilyen instrumentum újraértékelése miatt keletkező nyereség vagy veszteség összegét az egység magában az eredménykimutatásban kell bemutassa, amikor az releváns az egység teljesítményének bemutatásakor.

42.

A pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket akkor kell beszámítani, és a mérlegben a nettó összeget szerepeltetni, ha az egységnek:

43.

A jelen standard a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek nettó alapon történő bemutatását írja elő, amennyiben ez tükrözi az egység kettő vagy több különálló pénzügyi instrumentumának rendezéséből származó várható jövőbeli cash flow-kat.. Amennyiben az egységnek joga van arra, hogy egyetlen nettó összegben fizessen, vagy neki így fizessenek, és ez szándékában is áll, az egység valójában egyetlen pénzügyi eszközzel vagy pénzügyi kötelezettséggel rendelkezik. Egyéb körülmények között a pénzügyi eszközöket és a pénzügyi kötelezettségeket egymástól elkülönítetten, jellegüknek megfelelően az egység erőforrásai vagy kötelmei között kell bemutatni.

44.

A kimutatott pénzügyi eszköz és a kimutatott pénzügyi kötelezettség egymással szemben való beszámítása és a nettó összeg bemutatása nem egyenértékű a pénzügyi eszköz vagy a pénzügyi kötelezettség kivezetésével. Amíg a beszámítás nem eredményezi nyereség vagy veszteség megjelenítését, addig a pénzügyi instrumentum kivezetése nemcsak a korábban kimutatott tételnek a mérlegből való kivezetését jelenti, hanem nyereség vagy veszteség megjelenítését is eredményezheti.

45.

A beszámítás joga az adósnak szerződés értelmében vagy más módon biztosított joga arra, hogy egy hitelező felé fennálló tartozása egészét vagy egy részét a hitelezővel szembeni követelés beszámításával teljesítse vagy más módon rendezze. Sajátos körülmények között az adósnak törvényes joga lehet arra, hogy a hitelezőjét megillető összegből egy harmadik fél tartozását vonja le, feltéve, hogy a három fél között megállapodás jött létre, és az egyértelműen tartalmazza az adós beszámításra vonatkozó jogát. Mivel a beszámítás joga törvényes jog, az ezzel kapcsolatos feltételek jogrendszerenként különbözhetnek egymástól, és mérlegelni szükséges a felek közötti kapcsolatokra irányadó jogszabályokat.

46.

A pénzügyi eszköz és a pénzügyi kötelezettség beszámítására vonatkozó kikényszeríthető jog fennállása érinti a pénzügyi eszközzel és a pénzügyi kötelezettséggel kapcsolatos jogokat és kötelmeket, és befolyásolhatja, hogy az egység mennyire van kitéve hitel- és likviditási kockázatnak. A jog fennállása azonban önmagában nem képez elégséges alapot a beszámításhoz. Ha nincs szándék a jog gyakorlására vagy az egyidejű rendezésre, akkor az egység jövőbeli cash flow-inak összege és annak ütemezése nem módosul. Amennyiben viszont az egységnek szándékában áll a jog gyakorlása, vagy az egyidejű rendezés, úgy az eszköz és a kötelezettség nettó módon történő bemutatása tükrözi megfelelőbben a várható jövőbeli cash flow-k összegét és ütemezését, valamint azokat a kockázatokat, amelyeknek ezen cash flow-k ki vannak téve. Amennyiben törvényes jog nem áll fenn, úgy az egyik vagy mindkét fél azon szándéka, hogy nettó alapon teljesítsenek, nem képez elégséges okot a beszámításra, mivel az egyedi pénzügyi eszközhöz és pénzügyi kötelezettséghez kapcsolódó jogok és kötelmek változatlanok.

47.

Az egység bizonyos eszközök és kötelezettségek rendezésével kapcsolatos szándékait befolyásolhatják az egység szokásos üzleti eljárásai, a pénzügyi piacok követelményei és az egyéb olyan körülmények, amelyek korlátozhatják a nettó teljesítésre vagy az egyidejű teljesítésre vonatkozó képességet. Amennyiben az egységnek törvényes joga van a beszámításra, de nem kíván nettó módon teljesíteni, vagy nem kívánja egyidejűleg realizálni az eszközt és rendezni a kötelezettséget, úgy e jognak az egység hitelkockázati kitettségére gyakorolt hatását a standard 76. bekezdésének megfelelően közzé kell tenni.

48.

Két pénzügyi instrumentum egyidejű teljesítése megtörténhet például egy szervezett pénzügyi piac elszámolóházán keresztül, vagy szemtől-szemben megvalósuló csere révén. Ezekben az esetekben a cash flow-k valójában egyetlen nettó összegnek felelnek meg, és nincs hitel- vagy likviditási kockázatnak való kitettség. Más esetekben az egység a két instrumentumot különálló összegek bevételezésével és fizetésével rendezi, így az eszköz teljes összegével hitelkockázatnak, valamint a kötelezettség teljes összegével likviditási kockázatnak van kitéve. E kockázati kitettségek jelentősek lehetnek még akkor is, ha viszonylag rövid ideig állnak fenn. Következésképpen a pénzügyi eszköz realizálását és a pénzügyi kötelezettség rendezését csak akkor lehet egyidejűnek tekinteni, ha a tranzakciók ugyanabban az időpontban történnek.

49.

A 42. bekezdésben foglalt feltételek rendszerint nem teljesülnek, és általában nem helyénvaló beszámítást alkalmazni, amennyiben:

50.

Az az egység, akinek számos pénzügyi instrumentum ügylete van egy bizonyos szerződő féllel szemben, „nettósítási keretmegállapodást” köthet az illető féllel. Az ilyen megállapodás lehetővé teszi, hogy a megállapodásban szereplő összes pénzügyi instrumentummal kapcsolatban egyetlen nettó teljesítés történjen, amennyiben bármelyik szerződés nem teljesül, vagy megszüntetésre kerül. A pénzintézetek gyakran kötnek ilyen megállapodásokat, hogy ezek segítségével védekezzenek azon veszteségek ellen, melyek abból származnak, ha a partnerük csőd, vagy más körülmény miatt nem képes teljesíteni kötelezettségeit. A nettósítási keret-megállapodások általában teremtik meg az egymással szembeni beszámítás jogát, amely csak akkor válik kikényszeríthetővé, és csak akkor érinti az egyes pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek realizálását és rendezését, ha a nem-teljesítés egy meghatározott esete bekövetkezik, vagy a szokásos üzletmenetben nem várt körülmények merülnek fel. A nettósítási keret-megállapodás alapján csak akkor lehet beszámítást alkalmazni, ha a 42. bekezdés mindkét kritériuma teljesül. Amennyiben a beszámítási keret-megállapodás hatálya alá tartozó pénzügyi eszközök és kötelezettségek nem kerülnek beszámításra, úgy a megállapodásnak az egység hitelkockázati kitettségére gyakorolt hatását a 76. bekezdésnek megfelelően be kell mutatni.

51.

A jelen standard által előírt közzétételek célja, hogy az egységek olyan információkat szolgáltassanak, amelyek fokozzák a pénzügyi instrumentumoknak az egység pénzügyi helyzetére, teljesítményére és cash flow-ira gyakorolt hatásának megértését, és amelyek elősegítik az instrumentumokkal kapcsolatos jövőbeli cash flow-k összegének, ütemezésének és bizonyosságának becslését.

52.

A pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatos tranzakciók eredményeképpen az egység egy vagy több, a következőkben ismertetett pénzügyi kockázatot vállalhat, vagy háríthat át egy másik félre. A megkövetelt közzétételek olyan információkat biztosítanak, amelyek segítik a pénzügyi kimutatások felhasználóit a pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatos kockázatok terjedelmének értékelésében.

53.

A jelen standard nem írja elő, hogy a közzéteendő információkat milyen formátumban, vagy a pénzügyi kimutatások mely részében kell bemutatni. Amennyiben az előírt információ magukban a pénzügyi kimutatásokban kerül szerepeltetésre, nem szükséges azt a megjegyzésekben megismételni. A közzétételek az instrumentumok jellegének és az egységre gyakorolt relatív jelentőségüknek megfelelően ötvözhetik a leíró magyarázatokat és számszerűsített adatokat.

54.

Az instrumentumok viszonylagos jelentőségének mérlegelésével kerül meghatározásra az, hogy az adott pénzügyi instrumentum milyen részletezettséggel kerüljön közzétételre. Meg kell húzni a határt a pénzügyi kimutatásoknak a felhasználók számára felesleges részletekkel történő túlzsúfolása és a lényeges információk túlzott összevonással történő elfedése között. Például, amennyiben egy egység számos hasonló jellegű pénzügyi instrumentummal rendelkezik, amelyek egyike sem jelentős, az egyes instrumentum csoportokra vonatkozó összevont információk megfelelőek. Másfelől azonban fontos lehet egy adott instrumentummal kapcsolatos specifikus információ, ha például az instrumentum lényeges elemét képezi az egység tőkeszerkezetének.

55.

Az egység vezetése a pénzügyi instrumentumokat olyan csoportokba kell, hogy besorolja, amelyek megfelelnek a közzétett információk jellegének, figyelembe véve olyan tényezőket, mint pl. az instrumentumok jellemzői, valamint az alkalmazott értékelési alap. Általában véve, az egyes csoportok a bekerülési értéken vagy amortizált bekerülési értéken értékelt tételeket különítik el a valós értéken értékelt tételektől. Megfelelő információkat kell biztosítani a mérleg vonatkozó soraival való összevetéshez. Azokban az esetekben, amikor az egység olyan pénzügyi instrumentummal rendelkezik, amely nem tartozik a jelen standard hatálya alá, az adott instrumentum olyan pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség csoportot vagy csoportokat alkot, amely elkülönül a jelen standard hatálya alá tartozóktól. Az ilyen pénzügyi instrumentumokra vonatkozó közzétételi előírásokat egyéb IFRS-ek tartalmazzák.

56.

Az egységnek be kell mutatnia a pénzügyi kockázatok kezelésével kapcsolatos célkitűzéseit és politikáját, beleértve az összes olyan, főbb előrejelzett tranzakció-típus fedezésével kapcsolatos politikát, amely tranzakciókra fedezeti elszámolást alkalmaznak.

57.

Az egyes pénzügyi instrumentumok egyenlegeivel és ügyleteivel kapcsolatos specifikus információk megadásán túl az egységeket a standard ösztönzi arra, hogy ismertessék, milyen mértékben alkalmaznak pénzügyi instrumentumokat, melyek a kapcsolódó kockázatok és az általuk szolgált üzleti célok. A vezetés pénzügyi instrumentumokhoz kapcsolódó kockázatkezelési politikája bemutatásának ki kell terjednie az olyan kérdésekre vonatkozó politikákra, mint a kockázati kitettségek fedezése, a kockázatok koncentrálásának elkerülése, valamint hitelkockázat csökkentésére szolgáló fedezetre vonatkozó előírások. E leírás értékes további nézőpontot nyújt, amely független egy adott időpontban tartott vagy meglevő konkrét instrumentumoktól.

58.

Az egységnek külön közzé kell tenni a következőket a valós érték fedezeti ügyletek, a cash flow fedezeti ügyletek és a külföldi szervezetben lévő nettó befektetésre vonatkozó fedezeti ügyletek esetében (ahogy azokat az IAS 39 definiálja):

59.

Azokban az esetekben, amikor egy cash flow fedezeti ügyletnél a fedezeti instrumentumon elért nyereség vagy veszteség közvetlenül a saját tőkében került elszámolásra a saját tőke változás kimutatás részeként, az egységnek közzé kell tennie:

60.

Az egység a pénzügyi eszközök, pénzügyi kötelezettségek és tőkeinstrumentumok valamennyi csoportjára vonatkozóan közzé kell tegye:

61.

Az egység számviteli politikájára vonatkozó közzététel részeként, az egységnek a pénzügyi eszközök valamennyi csoportjára vonatkozóan elkülönülten fel kell tüntetnie, hogy a pénzügyi eszközök szokásos módon történő beszerzései és eladásai a kötés időpontjában vagy a teljesítés időpontjában kerültek-e elszámolásra (ld. IAS 39 38. bekezdés).

62.

A pénzügyi instrumentumok szerződéses paraméterei és feltételei befolyásolják az instrumentum által érintett felek jövőbeli pénzbevételeinek és kifizetéseinek összegét, ütemezését és bizonyosságát. Amikor valamely pénzügyi instrumentum önmagában vagy csoportként jelentős az egység pénzügyi helyzetére, vagy jövőbeni működési eredményeire nézve, annak feltételeit közzé kell tenni. Ha nincs olyan instrumentum, amely önmagában jelentős hatást gyakorol az egység jövőbeli cash flow-ira, úgy az instrumentumok lényeges jellemzőit a hasonló instrumentumok megfelelő csoportjaira vonatkozóan kell bemutatni.

63.

Amennyiben az egység birtokában lévő, vagy általa kibocsátott pénzügyi instrumentumok egyedileg vagy csoportosan az egység számára potenciálisan jelentős mértékűek, az 52. bekezdésben bemutatott kockázatoknak való kitettséget teremtenek, úgy indokolt lehet a következő paramétereket és feltételeket közzétenni:

64.

Amennyiben a pénzügyi instrumentum mérlegben történő bemutatása és az instrumentum jogi formája eltérnek egymástól, úgy kívánatos, hogy az egység a pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzésekben ismertesse az instrumentum jellegét.

65.

Hasznosabbak a pénzügyi instrumentumok jellegére és terjedelmére vonatkozó információk, ha rávilágítanak az egyes instrumentumok közötti azon összefüggésekre, amelyek befolyásolhatják az egység jövőbeli cash flow-inak összegét, ütemezését vagy bizonyosságát. Fontos például, hogy közzétételre kerüljenek a fedezeti kapcsolatok, mint például az, amely akkor áll fenn, ha az egység egy olyan részvénybefektetéssel bír, amelyre vonatkozóan eladási (put) opciót vásárolt. A 63. bekezdésben ismertetett típusú információkból nyilvánvalóvá válhat a pénzügyi kimutatások felhasználói számára, hogy az eszközök és a kötelezettségek közötti kapcsolat mennyire változtatja meg a kockázati kitettséget, de bizonyos körülmények között további közzétételek válhatnak szükségessé.

66.

Az IAS 1-gyel összhangban az egységnek a jelentős számviteli politikáit közzé kell tennie, beleértve az elfogadott általános alapelveket, valamint az ezen alapelveknek az egység üzletmenete során felmerülő egyes ügyletekre, egyéb eseményekre és feltételekre való alkalmazásának módját. A pénzügyi instrumentumok esetében az ilyen közzététel tartalmazza:

67.

Az egységnek a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek valamennyi csoportja tekintetében közzé kell tennie a kamatlábkockázatnak való kitettségét, beleértve a következőket:

68.

Az egységnek be kell bemutatnia, hogy mennyire van kitéve az érvényes kamatszintekben bekövetkező jövőbeli változásoknak. A piaci kamatlábak változása közvetlen hatást gyakorol bizonyos pénzügyi eszközökkel és pénzügyi kötelezettségekkel kapcsolatos, szerződésben meghatározott cash flow-kra (cash flow kamatláb kockázat) és más pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek valós értékére (valós érték kamatláb kockázat).

69.

A lejárati időpontokkal (vagy amennyiben azok korábbiak, úgy az átárazási időpontokkal) kapcsolatos információk jelzik annak az időszaknak a hosszát, amelyre vonatkozóan a kamatlábak rögzítettek, és az effektív kamatlábbal kapcsolatos információ jelzi azt a szintet, amelyen a kamatlábak rögzítettek. Ezen információk közzététele alapot teremt a pénzügyi kimutatások felhasználói számára az egység kamatláb változásából adódó valós érték kockázati kitettségének, és így a potenciális nyereségnek vagy veszteségnek az értékelésére. Azon instrumentumok esetében, amelyek kamatlába a lejárat előtt a piaci árhoz igazodik, fontosabb a következő átárazásig hátralévő periódus közzététele, mint a lejáratig hátralévő időszak hosszának közzététele.

70.

A szerződés szerinti átárazásra és a lejárati időpontokra vonatkozó információk kiegészítésére az egység választhatja a várható átárazási vagy lejárati időpontok közzétételét is, amennyiben ezek az időpontok jelentősen különböznek a szerződésben rögzített időpontoktól. Az ilyen jellegű információ különösen fontos lehet akkor, ha például az egység elfogadható megbízhatósággal képes megbecsülni a fix kamatozású jelzáloghitelek azon összegét, amely lejárat előtt visszafizetésre kerül, és ezen adatot veszi alapul kamatláb kockázati kitettségének kezeléséhez. A további információk magukban foglalják annak közzétételét, hogy azok a vezetés jövőbeli eseményekkel kapcsolatos várakozásain alapulnak, valamint az átárazással vagy lejárati időpontokkal kapcsolatos feltételezések magyarázatát és azt, hogy e feltételezések mennyiben térnek el a szerződésben meghatározott időpontoktól.

71.

Az egységnek jeleznie kell, hogy pénzügyi eszközei és pénzügyi kötelezettségei közül:

72.

A 67. bekezdés (b) pontjában meghatározott követelmény vonatkozik a kötvényekre, a váltóra, a hitelekre és más hasonló, olyan jövőbeli kifizetésekkel együtt járó pénzügyi instrumentumokra, amely kifizetések az instrumentum birtokosa számára a pénz időértékét tükröző hozamot, a kibocsátó számára pedig azt tükröző ráfordítást képeznek. A követelmény nem vonatkozik az olyan pénzügyi instrumentumokra – pl. tőkeinstrumentumok és származékos instrumentumok –, amelyeknek nincs meghatározható effektív kamatlábuk. Például, bár az olyan instrumentumok, mint a kamatláb származékos termékek (beleértve a swapokat, a forward kamatláb megállapodásokat és az opciókat) ki vannak téve a piaci kamatlábak változásából fakadó valós érték vagy cash flow kockázatnak, az effektív kamatláb közzététele nem előírt. Azonban, amikor az egység információkat szolgáltat az effektív kamatlábakkal kapcsolatosan, ismerteti a fedezeti ügyletek, például a kamatláb swapok kamatláb kockázati kitettségre gyakorolt hatását.

73.

Az egységnek olyan ügylet eredményeként is keletkezhet kamatlábkockázata, melynek során a mérlegben nem kerül pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség megjelenítésre. Ezekben az esetekben az egység közzéteszi azon információkat, amelyek lehetővé teszik a pénzügyi kimutatások felhasználói számára, hogy megismerjék a kockázat jellegét és mértékét. Például, ha az egységnek elkötelezettsége van egy fix kamatlábú hitelnyújtásra, a közzététel rendszerint tartalmazza a megállapított tőkeösszeget, a kamatlábat, a hitelezendő összeg lejáratig hátralévő időszakát, és a kamatláb kockázati kitettséget eredményező tranzakció jelentős feltételeit.

74.

Az egység tevékenységének jellege és a pénzügyi instrumentumok használatának mértéke határozza meg, hogy a kamatlábkockázattal kapcsolatos információkat szövegesen, táblázatokban, vagy e kettő kombinálásával mutatják be. Amennyiben az egység számos olyan pénzügyi instrumentummal rendelkezik, amely valós érték vagy cash flow kamatláb kockázatnak van kitéve, úgy az információk bemutatására egy vagy több, a következőkben ismertetett megközelítést alkalmazhat:

75.

Bizonyos körülmények között az egység hasznos információkat közölhet a kamatlábkockázatnak való kitettségével kapcsolatosan, ha bemutatja a piaci kamatszintek feltételezett változásának a pénzügyi eszközök valós értékére, a jövőbeli nyereségre vagy veszteségre és cash flow-kra gyakorolt hatását. Ez az információ megadható pl. a piaci kamatláb mérlegfordulónapon bekövetkező feltételezett egy százalékpontos (100 bázispont) változásának alapján. A kamatlábak változásából eredő hatások tartalmazzák a változó kamatozású instrumentumokkal kapcsolatos kamat bevétel és ráfordítás változását, és a fix kamatozású instrumentumok valós értékének változásából származó nyereséget vagy veszteséget. A kamatláb-érzékenység ismertetése a kamatláb változásának a mérlegfordulónapon tartott kamatozó pénzügyi instrumentumokra gyakorolt közvetlen hatásaira korlátozódhat, mivel a kamatláb változásának a pénzügyi piacokra és az egyes egységekre gyakorolt közvetett hatásait rendszerint nem lehet megbízhatóan előre jelezni. A kamatláb-érzékenységre vonatkozó információk közzététele esetén az egységnek fel kell tüntetnie, hogy mi alapján állította össze az információkat, beleértve a jelentős feltételezéseket.

76.

Az egységnek a pénzügyi eszközök és a pénzügyi kötelezettségek valamennyi csoportja tekintetében közzé kell tennie a hitelkockázatnak való kitettségét, beleértve a következőket:

77.

Az egység azért szolgáltat információt a hitelkockázatra vonatkozóan, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználói számára lehetővé tegye annak megítélését, hogy a szerződő felek nem teljesítése milyen mértékben csökkentheti a mérlegfordulónapon kimutatott pénzügyi eszközökből befolyó jövőbeni pénzáramot, vagy milyen mértékben igényel pénzkiáramlást egyéb hitelkockázatokból (pl. hitel származékos ügylet, vagy harmadik személy kötelezettségeire kibocsátott garancia). Az ilyen nem teljesítés veszteséget keletkeztet, ami az egység nyereségében vagy veszteségében kerül megjelenítésre. A 76. bekezdés nem írja elő, hogy az egység ismertesse a jövőbeli veszteségek kialakulásának valószínűségével kapcsolatos értékelést.

78.

A hitelkockázatnak kitett, a biztosítékok realizálásából származó potenciális megtérüléseket figyelembe nem vevő összegek („az egység maximális hitelkockázati kitettsége”) közzétételének célja, hogy:

79.

A hitelkockázatnak kitett pénzügyi eszközök esetében rendszerint az eszközök mérlegben szereplő, a vonatkozó veszteségekre képzett céltartalékokkal csökkentett könyv szerinti értéke testesíti meg a hitelkockázatnak kitett összeget. Például, egy valós értéken nyilvántartott kamatláb swap esetén a mérlegfordulónapi maximális veszteségnek való kitettség általában a könyv szerinti érték, mivel ez képviseli a swap nem teljesítés esetén felmerülő pótlásának a jelenlegi piaci árakon számított költségét. Ezekben az esetekben nincs szükség a mérlegben közölt információkon túlmenő további közzétételre. Másfelől viszont, az egység bizonyos pénzügyi eszközeivel kapcsolatos potenciális maximális vesztesége jelentősen eltérhet azok könyv szerinti értékétől, és egyéb közzétett összegétől, például valós értékétől vagy tőkeösszegétől. Ezekben az esetekben további információkat szükséges közzétenni a 76 (a) pontnak történő megfelelés érdekében.

80.

Azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek jogilag kikényszeríthető módon beszámíthatók egy pénzügyi kötelezettséggel szemben, csak akkor lehet a mérlegben a kötelezettséggel nettósítva szerepeltetni, ha a teljesítést nettó módon, vagy egyidejűleg szándékoznak végrehajtani. Mindazonáltal az egység közzéteszi a törvényes beszámítási jogot, amikor a 76. bekezdésnek megfelelően információt szolgáltat. Például ha a pénzügyi eszköz realizálásából származó bevétel még az előtt esedékes az egység számára, hogy rendezné azt a hasonló összegű, vagy nagyobb pénzügyi kötelezettséget, amellyel kapcsolatosan az egységnek törvényes beszámítási joga áll fenn, az egység megteheti, hogy gyakorolja a beszámítási jogát annak érdekében, hogy elkerülje a partner fizetésképtelensége esetén bekövetkező veszteséget. Azonban ha az egység a nem teljesítésre úgy reagál, vagy valószínűleg úgy reagál, hogy a pénzügyi eszköz lejáratát meghosszabbítja, akkor hitelkockázati kitettsége van, ha a módosított feltételek szerint a bevételek beszedését várhatóan a kötelezettség rendezésére megszabott határnapot követő időpontra halasztják. Annak érdekében, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználóit tájékoztassa arról, hogy egy adott időpontban milyen mértékben csökkent a hitelkockázati kitettség, az egység ismerteti a beszámítási jogot és annak hatásait abban az esetben, ha a pénzügyi eszközt várhatóan a feltételeknek megfelelően szedik be. Amikor annak a pénzügyi kötelezettségnek a rendezése, amelyre a beszámítási jog vonatkozik, a pénzügyi eszköz rendezése előtt esedékes, az egység hitelkockázatnak van kitéve az eszköz teljes könyv szerinti értéke tekintetében, amennyiben a partner a kötelezettség teljesítését követően mulaszt.

81.

Lehet, hogy az egység egy vagy több nettósítási keret-megállapodást kötött, amelyek a hitelezési veszteségnek való kitettség mérséklését szolgálják, de nem felelnek meg a beszámítási kritériumoknak. Ha a nettósítási keret-megállapodás jelentősen csökkenti az ugyanazon partnerrel szemben fennálló, pénzügyi kötelezettségekkel nem beszámított pénzügyi eszközökkel kapcsolatos hitelkockázatot, úgy az egység további információkat szolgáltat a megállapodás hatásáról. Az ilyen közzététel bemutatja, hogy:

Ugyancsak kívánatos, hogy az egység tegye közzé nettósítási keret-megállapodásainak azon feltételeit, amelyek meghatározzák hitelkockázata csökkenésének mértékét.

82.

Az egység olyan ügylet eredményeként is ki lehet téve hitelkockázatnak, melynek révén pénzügyi eszköz nem kerül megjelenítésre a mérlegben, ilyen lehet pl. a pénzügyi garancia vagy a hitel származékos szerződés. Egy másik fél kötelmének a garantálása kötelezettséget keletkeztet és a garanciavállalót hitelkockázatnak teszi ki, amit figyelembe kell venni a 76. bekezdésben meghatározott közzétételi kötelezettségek teljesítésénél.

83.

Közzé kell tenni a hitelkockázatok koncentrálódását, amennyiben az nem nyilvánvaló az egység tevékenysége jellegének és pénzügyi helyzetének egyéb közzétételeiből, és ha az jelentős mértékű veszteségnek való kitettséget eredményez a partnerek nem teljesítése esetén. Az ilyen koncentrálódások meghatározása a vezetés feladata, figyelembe véve mind az egység, mind pedig adósai körülményeit. Az IAS 14 Szegmensek szerinti jelentés standardhasznos útmutatóval szolgál azon iparági és földrajzi szegmensek meghatározásához, amelyeken belül koncentrálódhatnak a hitelkockázatok.

84.

Koncentrálódhat a hitelkockázat az egy adósnak való kitettség, vagy az olyan adós csoportoknak való kitettség következtében azáltal, hogy a gazdasági vagy egyéb feltételek változásai várhatóan hasonlóképpen érintik a kötelmeik teljesítésével kapcsolatos képességüket. A kockázatok esetleges koncentrálódását előidéző jellegzetességek magukban foglalják a hitelezők tevékenységének jellegét, például azt az iparágat, amelyben tevékenykednek, azt a földrajzi területet, amelyen tevékenységüket folytatják, és a hitelezői csoportok hitelképességének szintjét. Például, az olaj és gázipar számára berendezéseket gyártó egység termékei értékesítése folytán rendszerint rendelkezik olyan vevőszámlákkal, amelyekkel kapcsolatosan az olaj és gáziparban bekövetkező gazdasági változások érintik a nem fizetés kockázatát. A rendszeres nemzetközi hitelezési tevékenységet folytató bank számos hitellel rendelkezhet a kevésbé fejlett országok felé, és a helyi gazdasági körülmények hátrányosan befolyásolhatják a bank e hitelek behajtásával kapcsolatos képességét.

85.

A hitelkockázat koncentrálódásának közzététele magában foglalja annak a közös jellegzetességnek a bemutatását, amely körül a kockázatok koncentrálódnak, valamint az e jellegzetességgel rendelkező pénzügyi eszközökkel kapcsolatos maximális hitelkockázati kitettség összegének bemutatását.

86.

A 90. bekezdésben foglaltak kivételével, az egységnek a pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek valamennyi csoportja tekintetében közzé kell tennie a valós értéket olyan módon, hogy lehetséges legyen azok összehasonlítása a mérleg megfelelő sorában található megfelelő könyv szerinti érték adatokkal. (A valós érték meghatározására vonatkozóan az IAS 39 nyújt útmutatást.)

87.

Az egység általános pénzügyi helyzetének felmérése és az egyes pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatos döntések meghozatala során széles körben hasznosítják üzleti célokra a valós értékkel kapcsolatos információkat. A valós értékkel kapcsolatos információk a pénzügyi kimutatások felhasználói által hozott döntések szempontjából is fontosak, mivel azok számos esetben a pénzügyi piacok ítéletét tükrözik az instrumentummal kapcsolatosan várható jövőbeli cash flow-k jelenértékére vonatkozóan. A valós értékkel kapcsolatos információk lehetővé teszik a lényegében azonos gazdasági jellemzőkkel rendelkező pénzügyi instrumentumok összehasonlítását, függetlenül azok céljától és attól, hogy azokat mikor és ki bocsátotta ki, vagy szerezte be. A vezetés pénzügyi eszközök vételére, eladására vagy tartására, és pénzügyi kötelezettségek vállalására, fenntartására vagy teljesítésére vonatkozó döntéseinek hatását tükrözve, a valós értékek semleges alapot képeznek a vezetés tevékenységének értékeléséhez. Amennyiben az egység a pénzügyi eszközt vagy a pénzügyi kötelezettséget nem valós értékén tartja nyilván a mérlegében, úgy a valós értékről a kiegészítő közzétételekben szolgáltat információt.

88.

Az olyan pénzügyi instrumentumok esetében, mint pl. a rövid lejáratú vevőkövetelések és szállítói tartozások, nincs szükség a valós érték feltüntetésére, amennyiben a könyv szerinti érték ésszerűen megközelíti a valós értéket.

89.

A valós értékek feltüntetésénél a pénzügyi eszközöket és pénzügyi kötelezettségeket csoportokra kell bontani, és csak abban az esetben lehet azokat egymással szemben beszámítani, ha azok vonatkozó könyv szerinti értéke a mérlegben beszámításra került.

90.

Azokban az esetekben, amikor az egység a tőzsdén nem jegyzett tőkeinstrumentumban meglévő befektetését, illetve az ugyanerre vonatkozó származékos terméket az IAS 39 alapján bekerülési értéken tartja nyilván, mivel annak valós értéke nem állapítható meg megbízhatóan, ezt a tényt közzé kell tenni, az érintett pénzügyi instrumentum bemutatásával, könyv szerinti értékével, valamint annak leírásával együtt, hogy a valós érték miért nem állapítható meg megbízhatóan, továbbá, amennyiben lehetséges, meg kell adni egy sávot, amelyen belül a valós érték nagy valószínűséggel lenne. Ezen túlmenően, ha olyan pénzügyi eszközök kerülnek eladásra, amelyeknek a valós értékét korábban nem lehetett megbízhatóan megállapítani, közzé kell tenni ezt a tényt, az ilyen pénzügyi eszközöknek az értékesítés időpontjában meglévő könyv szerinti értékét, és az elszámolt nyereséget vagy veszteséget.

91.

Amennyiben a tőzsdén nem jegyzett tőkeinstrumentumok vagy azokhoz kapcsolódó származékos termékek az IAS 39 alapján bekerülési értéken kerülnek nyilvántartásra, mivel valós értékük nem állapítható meg megbízhatóan, a 86. és 92. bekezdésekben meghatározott, valós értékre vonatkozó információkat nem kell közzétenni. Ehelyett meg kell adni a szükséges információkat ahhoz, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználói saját értékeléssel határozhassák meg az ezen pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek könyv szerinti értéke és valós értéke közötti lehetséges eltérés mértékét. A valós értékre vonatkozó információk mellőzésével kapcsolatos indokláson és a pénzügyi instrumentumok főbb, az instrumentumok értékével kapcsolatos jellegzetességein túl az instrumentumok piacait is ismertetni kell. Bizonyos esetekben az instrumentumok feltételeinek a 60. bekezdésben foglaltaknak megfelelő közzététele elegendő információt nyújthat. Amennyiben kellő alappal rendelkezik ehhez, úgy a vezetés jelezheti a véleményét azon pénzügyi eszközök és pénzügyi kötelezettségek valós és könyv szerinti értéke közötti kapcsolatról, amelyek valós értékét nem képes megbízhatóan meghatározni.

92.

Az egységnek közzé kell tennie:

93.

A valós értékkel kapcsolatos információk közzététele magában foglalja a valós érték meghatározásához felhasznált módszer, és az annak alkalmazása során kialakított jelentős feltételezések közzétételét. Például az egység közzéteszi az előtörlesztési kamatokra, a becsült hitelezési veszteség mértékére, valamint a kamatlábakra és diszkontrátákra vonatkozó feltételezéseket, amennyiben azok jelentősek.

94.

94.

94.

94.

94.

94.

94.

94.

95.

A hitelszerződések megszegésére vonatkozó 94(j) pontban foglalt közzététel céljából, a fizetendő hitelek közé értendők a kibocsátott adósságinstrumentumok és a pénzügyi kötelezettségek, kivéve a szokásos hitelfeltételek mellett fennálló rövid lejáratú szállítói kötelezettségeket. Amennyiben az adott időszak alatt bekövetkezett ilyen szerződésszegés és az nem került orvoslásra, vagy a hitel feltételei nem kerültek újratárgyalásra a mérleg fordulónapjáig, a szerződésszegés hatását a kötelezettség rövid vagy hosszú lejáratú besorolását illetően az IAS 1 alapján kell meghatározni.

96.

Az egységnek a jelen standardot a 2005. január 1-jén, vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás megengedett. Az egység csak akkor alkalmazhatja a jelen standardot egy 2005. január 1-jét megelőzően kezdődő időszakra, ha egyidejűleg a (2003. decemberében kibocsátott) IAS 39 alkalmazását is megkezdi. Ha az egység egy 2005. január 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza a jelen standardot, közzé kell tennie ezt a tényt.

97.

A jelen standardot visszamenőlegesen kell alkalmazni.

98.

A jelen standard hatályon kívül helyezi a 2000. októberében módosított IAS 32 Pénzügyi Instrumentumok: Közzététel és bemutatás standardot.

99.

A jelen standard hatályon kívül helyezi az alábbi értelmezéseket:

100.

A jelen standard visszavonja a SIC D34 Pénzügyi instrumentumok – A birtokos által visszaváltható instrumentumok vagy jogok értelmezés tervezetet.

A (2003-ban módosított) IAS1

A pénzügyi kimutatások prezentálása

IAS 8

Számviteli politika, a számviteli becslések változásai és hibák

A (2003-ban módosított) IAS 16

Ingatlanok, gépek és berendezések

IAS 23

Hitelfelvételi költségek

A (2004-ben módosított) IAS 36

Eszközök értékvesztése

IAS 37

Céltartalékok, függő kötelezettségek és őfüggő követelések

1

Számos egységnek kötelmei állnak fenn az ingatlanok, gépek és berendezések egyes elemeinek leszerelésére, elszállítására és helyreállítására. A jelen értelmezés ezekre a kötelmekre „leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettségekként” hivatkozik. Az IAS 16 alapján az ingatlanok, gépek és berendezések egy tételének bekerülési értéke tartalmazza az eszköz leszerelésének, elszállításának, és a helyszín helyreállításának előzetesen becsült költségeit, amelyekre vonatkozóan az egység kötelme az eszköz-begszerzésekor, vagy annak meghatározott időn keresztül, a készletek előállításától eltérő célra történő felhasználása miatt keletkezik. Az IAS 37 arra vonatkozóan tartalmaz előírásokat, hogy hogyan kell értékelni a leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettségeket. A jelen értelmezés útmutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy a meglévő leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettségek értékelésében bekövetkező változások hatásait hogyan számolják el.

2

A jelen értelmezés a meglévő leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettségek értékelésében bekövetkező azon változásokra vonatkozik, amelyek:

Például leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettség állhat fenn valamely termelőüzem leszerelésére, egy környezeti kár helyreállítására a kitermelő iparágakban, vagy egy berendezés elszállítására vonatkozóan.

3

A jelen értelmezés azzal foglalkozik, hogy hogyan kell elszámolni az alábbi olyan események hatásait, amelyek megváltoztatják a meglévő leszerelési, helyreállítási és hasonló kötelezettséget:

4

Egy meglévő leszerelési, helyreállítási vagy hasonló kötelezettségben bekövetkező olyan változásokat, amelyek egy kötelezettség rendezéséhez szükséges, gazdasági hasznokat megtestesítő erőforrások kiáramlásai becsült ütemezésének vagy összegének megváltozása, vagy a diszkont rátában bekövetkező változás miatt következtek be, a lenti 5-7. bekezdés alapján kell elszámolni.

5

Amennyiben a kapcsolódó eszköz értékét a bekerülési érték modell alapján határozzák meg:

6

Amennyiben a kapcsolódó eszköz értékét az átértékelési modell alapján határozzák meg:

7

Az eszköz korrigált értékcsökkenthető értékét az eszköz hasznos élettartama alatt értékcsökkentik. Ily módon, amint a kapcsolódó eszköz elérte hasznos élettartama végét, a kötelezettségben bekövetkező valamennyi utólagos változást azok felmerülése időpontjában, a nyereségben vagy a veszteségben kell elszámolni. Ez a bekerülési érték modellre és az átértékelési modellre egyaránt vonatkozik.

8

A diszkont időszakonként történő lebontását annak felmerülése időpontjában, a nyereségben vagy veszteségben kell elszámolni finanszírozási költségként. Az IAS 23 alapján megengedett alternatív eljárás az aktiválásra nem megengedett.

9

Az egységnek a jelen értelmezést a 2004. szeptember 1-jén vagy azt követően kezdődő egyéves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Ha az egység egy 2004. szeptember 1-je előtti kezdődő időszakra alkalmazza az értelmezést, ezt a tényt közzé kell tennie.

10

A számviteli politikában bekövetkező változásokat az IAS 8 Számviteli politika, a számviteli becslések változásai és hibák standard előírásai alapján kell elszámolni. (1)