1.

Úgy kell-e értelmezni a Közösség–Svájc Légiközlekedési Bizottság 2010. november 26-i 2/2010 határozatával (1) módosított, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a légi közlekedésről szóló, 1999. június 21-i megállapodást, (2) hogy a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) a 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően azokra az utasokra is alkalmazandó, akik egy harmadik országból induló légi járattal egy svájci repülőtéren szállnak le abból a célból, hogy ezt követően felszálljanak egy valamely tagállamba tartó légi járatra?

2.

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: ezen alkalmazhatóság a tagállami bíróságok tekintetében kiterjed-e az Európai Unió Bíróságának azon ítélkezési gyakorlatára is, hogy a késéssel érintett járatok utasait a törölt járatok utasaihoz hasonlóknak lehet tekinteni a kártalanításhoz való jog alkalmazása szempontjából (a Bíróság 2009. november 19-i Sturgeon és társai ítélete, C-402/07 és C-432/07 (4))?

3.

Fennállhat-e a rendelet 7. cikke szerinti kártalanításhoz való jog abban az esetben is, ha valamely utas az érkezés viszonylag csekély késedelme miatt nem ér el egy közvetlenül csatlakozó járatot, és ennek következménye a végső célállomáson bekövetkező legalább három órás késés, azonban a két légi járatot különböző légifuvarozók üzemeltették, és a helyfoglalást egy, a légi járatokat az ügyfelei számára összeállító utazásszervező igazolta vissza?