—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-111/11. sz. ügyben 2013. szeptember 13-án hozott ítéletét;

—

a Bizottságot kötelezze valamennyi költség viselésére.

1.

Első jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék az 1049/2001 rendelet (1) 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti „vizsgálat” kifejezés, illetve a „hátrányosan befolyásolná [helyesen: sértené] a következők védelmét: […] a vizsgálatok […] célja” fordulat téves értelmezése alapján tévesen alkalmazta a jogot.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy „a jogvita tárgyát képező tanulmányok a Bizottság 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti vizsgálatai közé tartoznak”.

E jogalap első része szerint a Törvényszék tévesen értelmezte a „vizsgálat” kifejezést.

Második rész: még ha megállapítást is nyer, hogy vizsgálat lefolytatásáról volt szó, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy tévesen értelmezte a „sértené” kifejezést. A Törvényszék anélkül kapcsolta össze a hozzáférhetővé tétel és a sérelem fogalmát, hogy konkrétan bemutatta volna, hogy pontosan miként sértette volna a hozzáférhetővé tétel a vizsgálatok „célját”.

2.

Második jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy megsértette a 2005. február 17-i 2005/370/EK tanácsi határozattal (2) jóváhagyott, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban (Dánia), 1998. június 25-én elfogadott egyezmény 4. cikke (1), (2) és (4) bekezdését.

E jogalapon belül a fellebbező öt érvet ad elő. Először a Törvényszék tévesen megszorítóan alkalmazta az Aarhusi Egyezmény 4. cikke (4) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozó kötelezettségét. Másodszor a Törvényszék az Aarhusi Egyezménnyel összevetve tévesen alkalmazta a kérdéses intézkedést. Harmadszor a Törvényszék tévesen nem tett eleget annak a kötelezettségnek, amely szerint az Aarhusi Egyezményt a nemzetközi szokásjoggal összhangban kell értelmezni. Negyedszer a Törvényszék tévesen utasította el az Aarhusi Egyezmény 4. cikkének, valamint 4. cikke (4) bekezdése c) pontjának közvetlen alkalmazhatóságát. Végül a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az Európai Unió „sajátosságai” alapján elfogadta az Aarhusi Egyezmény alkalmazásától való eltérést.

3.

Harmadik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az 1367/2006 rendelet (3) 6. cikkének (1) bekezdését, valamint az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének záró szövegrészét és (3) bekezdését.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállásának elismerését csupán a felperes által előadott érvek vizsgálatára alapítva utasította el. Ez a megközelítés ellentétes mind az 1049/2001 rendelet rendelkezéseivel, mind a releváns ítélkezési gyakorlattal. A felperes által e tekintetben előadott érvek ugyanis önmagukban nem indokolhatják a nyomós közérdek fennállása elismerésének megtagadását, mivel a jog nem telepíti a felperesre a nyomós körülmények fennállásának bizonyítása kapcsán a bizonyítási terhet. A hozzáférhetővé tételhez kapcsolódó szembenálló érdekek közötti mérlegelést az érintett intézménynek kell elvégeznie.