27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/66

—

hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság javaslatának megvalósításához a közlekedési rendszerek megváltoztatása mellett megfelelő nemzeti energiapolitikákra is szükség van, hiszen a tagállamoknak le kell tenniük a voksot egy, az alternatív üzemanyagokhoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítését szolgáló hosszú távú beruházáspolitika mellett;

—

az Európai Bizottságnak a helyi infrastruktúrák létrehozására vonatkozó határidők meghatározása során az egyes régiók földrajzi és éghajlati sajátosságai mellett a technológia jelenlegi állását, valamint a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházásokat is figyelembe kell vennie, és megfelelő ütemterv alapján kell dolgoznia, amely lehetővé teszi egy közös normarendszer kialakítását és az arról való megállapodást;

—

kiemeli, hogy az irányokat meghatározó politikai döntéseknél oda kell figyelni arra, hogy az üzemanyagköltségek a polgárok számára megfizethetők maradjanak, annál is inkább, mivel a háztartások jövedelmei számos tagállamban folyamatosan csökkennek;

—

kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat vonják be a nemzeti közlekedéspolitikai stratégiai keretek, valamint az igazgatási és jogi normák kidolgozásába, hogy biztosított legyen ezek szakszerű helyi szintű alkalmazása, valamint a helyi adottságok figyelembevétele;

—

kéri, hogy a nemzeti stratégiai keretek kiegyensúlyozott energiamixet irányozzanak elő, mivel semmiképp sem eshetünk az egyik függőségből (külső országokból importált kőolaj) a másikba (külső országokról importált földgáz);

—

arra szólít fel, hogy az infrastruktúra területén alapul veendő szabványokat illetően az olyan uniós szabványokból induljanak ki, amelyek illeszkednek a nemzetközi szabványokhoz. Így elkerülhető lenne, hogy ezeket a szabványokat ismét felül kelljen vizsgálni;

—

úgy véli, hogy a fogyasztói magatartás változása nagy jelentőségű a helyi és regionális önkormányzatok számára, amelyek saját eszközeikkel befolyásolni tudják a fogyasztók preferenciáit és döntéseit, ha a fogyasztók javára engedményeket vezetnek be;

—

kiemeli, hogy az infrastruktúra kiépítésére vonatkozó kötelezettségeket a városközeli és városi infrastruktúra tekintetében inkább olyan kötelezettségekkel kellene felváltani, amelyeket a tagállamok határoznak meg saját maguk számára (ebbe bevonandók a helyi és regionális önkormányzatok is).

Előadó

Saima KALEV (EE/EA), Jõgeva település tanácsának tagja

Referenciaszövegek

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Tiszta energiák a közlekedésben: Az alternatív üzemanyagok európai stratégiája

COM(2013) 17 final

Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának bevezetéséről

COM(2013) 18 final

1.

üdvözli az Európai Bizottság „Tiszta energiák a közlekedésben” című közleményében szereplő javaslatokat, mivel ezek esélyt nyújtanak az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő „Erőforráshatékony Európa” kiemelt kezdeményezésben (1) és a közlekedésről szóló fehér könyvben (2) rögzített célok megvalósítására Hangsúlyozza azonban, hogy ennek az esélynek a kihasználásához a közlekedési rendszerek megváltoztatása mellett megfelelő nemzeti energiapolitikákra is szükség van, hiszen a tagállamoknak le kell tenniük a voksot egy, az alternatív üzemanyagokhoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítését szolgáló hosszú távú beruházáspolitika mellett;

2.

egyetért az Európai Bizottságnak azzal a nézetével, hogy a piaci bevezetést illetően a döntő kérdés az, hogy sikerül-e az egész EU-ban garantálni a méretgazdaságossági előnyöket és az alternatív üzemanyagok elterjedését. Ehhez egy egységes, stabil és átfogó stratégiára, valamint beruházásbarát szabályozási keretre van szükség, ez azonban ma még hiányzik. Emiatt az Európai Bizottságnak a helyi infrastruktúrák létrehozására vonatkozó határidői kapcsán az egyes régiók földrajzi és éghajlati sajátosságai mellett a technológia jelenlegi állását, valamint a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházásokat is figyelembe kell vennie, és megfelelő ütemterv alapján kell dolgoznia, amely lehetővé teszi egy közös normarendszer kialakítását és az arról való megállapodást;

3.

az európai bizottsági irányelvben (3) meghatározott határidőket túl rövidnek tartja, mivel a nemzeti stratégiai keretek és a megfelelő igazgatási intézkedések és jogi aktusok elfogadását a helyi önkormányzatokkal való együttműködésnek, továbbá mélyreható országos elemzésnek, vitának és a finanszírozási megoldások kidolgozásának kell megelőznie;

4.

kiemeli, hogy az irányokat meghatározó politikai döntéseknél oda kell figyelni arra, hogy az üzemanyagárak a polgárok számára megfizethetők maradjanak, annál is inkább, mivel a háztartások jövedelmei számos tagállamban folyamatosan csökkennek. Ugyanez érvényes az infrastruktúrák és az alternatív üzemanyagok költségeire is;

5.

megállapítja, hogy az alternatív üzemanyagokra vonatkozó stratégia azt a közlekedéspolitikai célt szolgálja, hogy ezeket az üzemanyagokat az EU valamennyi tagállamában bevezessék, ami a közlekedés helyi és regionális szintű szervezését és igénybevételét is jelentősen befolyásolja. Ebben az értelemben a helyi és regionális politikák szerepének erősítése döntő jelentőségű lesz az alternatív üzemanyagok fejlesztéséhez a közlekedés terén;

6.

a helyi és regionális önkormányzatokat tehát be kellene vonni a nemzeti közlekedéspolitikai stratégiai keretek, valamint az igazgatási és jogi normák kidolgozásába, hogy biztosított legyen ezek szakszerű helyi szintű alkalmazása, valamint a helyi adottságok figyelembevétele, és így elérjük, hogy az Európai Bizottság szándékának megfelelően egy, az alternatív üzemanyagokra vonatkozó politikát is tartalmazzanak. Ugyanakkor fel kell használni a városokban már létező európai kezdeményezéseket – például a Polgármesterek Szövetsége – a fenntartható energiával foglalkozó cselekvési tervek kidolgozására és megerősítésére az alternatív közlekedési üzemanyagok helyi rendszereivel kapcsolatosan;

7.

úgy véli, hogy az RB-nek mint a helyi és regionális szint képviselőjének a tisztább és környezetbarátabb városok és régiók megteremtése érdekében fokoznia és támogatnia kellene az alternatív üzemanyagok terén folyó megbeszéléseket és tapasztalatcserét. Egyúttal arról is megbeszéléseket kellene kezdeményeznie, hogy a helyi és regionális önkormányzatok miként tudnák befolyásolni a polgárok magatartását, arra ösztönözve őket, hogy egyre inkább alternatív üzemanyagokkal hajtott járműveket vegyenek igénybe;

8.

kiemeli az Európai Bizottságnak azt a véleményét, hogy az Uniónak az alternatív üzemanyagokhoz kapcsolódó innovatív megoldások éllovasaként való energikus fellépése új piaci lehetőségeket nyit meg az európai ipar előtt, biztosítja az EU versenyképességét a világ piacain, és 700 000 új munkahely létrehozását teszi lehetővé. (4) Ezek helyben, az önkormányzatok területén keletkeznek, amelyeknek ezért a megfelelő nemzeti stratégiák kidolgozásánál beleszólási lehetőséget kell kapniuk;

9.

úgy véli, hogy az önkormányzatok szerepének támogatása fokozná a szinergiákat és segítene optimalizálni az infrastruktúra-fejlesztés költségeit. Így például szélesebb döntési jogkörök és az együttműködés határokon átnyúló formái révén lehetővé válna, hogy ugyanazon berendezéseket vegyék igénybe;

10.

emlékeztet a Régiók Bizottságának az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához” című fehér könyvről (5) készült véleményére, és csatlakozik a fehér könyvnek ahhoz a céljához, hogy a hagyományos meghajtású autók részarányát 2030-ig a felére kell csökkenteni, 2050-ig pedig teljesen ki kell vonni őket a városi forgalomból, illetve hogy a nagy agglomerációkban 2030-ig el kell érni a csaknem teljesen szén-dioxid-mentes városi közlekedést;

11.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az irányelvjavaslatban emelje ki, hogy egyik fő céljának – a kőolajtól való függetlenség biztosításának – megvalósítására törekedve a nemzeti stratégiai kereteknek kiegyensúlyozott energiamixet kellene előirányozniuk. Semmiképp sem eshetünk az egyik függőségből (külső országokból importált kőolaj) a másikba (külső országokról importált földgáz). Az alternatív üzemanyagok energiaforrásainak diverzifikálására vonatkozó javaslatban figyelembe kell venni az ezek előállításához szükséges és az önkormányzatok területén rendelkezésre álló különböző nyersanyagokat;

12.

attól tart, hogy az irányelvjavaslat alkalmazása során finanszírozási szempontból szűk keresztmetszetek lépnek majd fel, még akkor is, ha a tevékenységeket részben a Horizont 2020, a TEN-T vagy a magángazdaság révén finanszírozzák. A jövőben arra is lehetőséget kell teremteni, hogy a tiszta helyi és regionális közlekedést megteremteni kívánó politikai intézkedéseket a kohéziós politika eszközeiből finanszírozzák. A következő finanszírozási időszak kiadásainak tervezésekor mind európai, mind pedig országos szinten figyelembe kell venni a beruházási szükségletet;

13.

aggodalmát fejezi ki a határokon átnyúló szövetkezések finanszírozása kapcsán, mivel az Európai Tanács 2013. február 8-i ülésén megegyezés született az elkövetkező többéves pénzügyi tervről, (6) amely megállapítja az EU 2014–2020-ra vonatkozó költségvetési prioritásait, és ez a terv a határokon átnyúló együttműködésre fordítandó eszközök csökkentését irányozza elő;

14.

különös figyelmet kell fordítani annak elkerülésére, hogy a tagállamok által hozott intézkedések révén határhatás álljon elő a regionális különbségek esetében, ezért minimális követelményeket tartalmazó eljárásokat ajánlunk e hatás enyhítése érdekében (például az alternatív üzemanyagok számára az áruszállítást szolgáló, prioritást élvező közlekedési folyosók létrehozása, amelyek EU-eszközökből társfinanszírozásban részesülnek);

15.

emlékeztet arra, hogy az RB véleménye szerint (7) még a legfejlettebb régiókban is beruházásokra lehet szükség azon területek infrastruktúrájába, amelyek alapvető szolgáltatásokat nyújtanak a polgárok számára – ilyen például a környezetvédelem vagy a közlekedés –, nem utolsósorban az Európai Bizottságnak azzal a törekvésével összefüggésben, hogy a közlekedésben elősegítse az alternatív üzemanyagok alkalmazását. Ami a lehetséges támogatási eszközöket és a finanszírozási lehetőségeket illeti, az Európai Beruházási Bank fontos partner a beruházások előkészítésében: technikai segítséget nyújt, és az EIP-kölcsönök segítségével finanszírozza a beruházásokat;

16.

rámutat, hogy a beruházási szükségletre vonatkozó prognózisokat átfogóan és realisztikusan kell felállítani, a különböző uniós alapokból igénybe vehető és a 2014–2020-as időszakra vonatkozó tematikus célkitűzéseken belüli finanszírozási lehetőségeket pedig világosan és koherensen kell ismertetni, a jövőbeli intelligens szakosodási stratégiákkal kidolgozandó kapcsolatokkal egyetemben;

17.

Amellett érvel, hogy a rakodási és a töltőállomás-hálózatot a jövőben a felhasználók finanszírozzák. Az állami támogatások csak lendületet adhatnak.

18.

egyetért azzal a felfogással, hogy ha nem hangolják össze az alternatív üzemanyagokhoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítését, akkor a kínálati oldalon nem jön létre a méretgazdaságból eredő haszon, a keresleti oldalon pedig nem hozható létre mobilitás. Ebből az ördögi körből csak úgy lehet kitörni, ha az Európai Bizottság prioritássá emeli az új infrastruktúra-hálózatok kiépítését;

19.

emlékeztet arra, hogy az RB már az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvet (8) és a benne foglalt cselekvési tervet is üdvözölte és támogatta. Ebben az a javaslat szerepel, hogy valamennyi tiszta üzemanyaggal működő járműhöz határozzanak meg megfelelő szén-dioxid-kibocsátási szabványokat, a környezetbarát járműveket kiszolgáló töltőállomás-infrastruktúra tekintetében pedig dolgozzanak ki iránymutatásokat és normákat;

20.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a piaci áttöréshez, a gazdasági növekedéshez és az alternatív üzemanyagok Európai Unióban való elterjedéséhez egységes műszaki szabványok bevezetésére van szükség, és emlékeztet arra, hogy ezeket a megoldásokat mielőbb meg kell találni, de úgy, hogy közben figyelembe vesszük az egyes tagállamok gazdasági szükségleteit is. Az infrastruktúra kiépítésére vonatkozó határidők megállapítását illetően az RB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak az irányelvben tervezettnél több időt kell előirányoznia a közös szabványok meghatározására, illetve ezek elfogadására és érvényesítésére;

21.

arra szólít fel, hogy az infrastruktúra területén alapul veendő szabványokat illetően az olyan uniós szabványokból induljanak ki, amelyek illeszkednek a nemzetközi szabványokhoz. Így elkerülhető lenne, hogy ezeket a szabványokat ismét felül kelljen vizsgálni. Az RB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az az irányelvben rögzített joga, hogy a töltő- és feltöltőállomásokra vonatkozó műszaki követelményeket felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén módosítsa, a hosszú távra szóló befektetések finanszírozását illetően elbizonytalanítja a befektetőket, az iparágat és a fogyasztókat;

22.

felhívja a figyelmet arra, hogy az infrastruktúrára vonatkozó szabványoknak a gazdasági célszerűségre kell irányulniuk, és összeegyeztethetőknek kell lenniük az eddig végzett beruházásokkal, illetve a már piacra bocsátott járművekkel. Ugyanakkor elismeri, hogy a méretgazdaságosság a kisebb tagállamokban, a régiókban és a településeken lehetséges, hogy nem fogja a különböző alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának költséghatékony bevezetését eredményezni;

23.

figyelmeztet arra, hogy a stratégiai keretnek tájékoztatási követelményeket, valamint tudományos vizsgálatok végzésére és a célok meghatározására vonatkozó politikai és szabályozási intézkedéseket, továbbá a többi tagállammal való együttműködésre vonatkozó adatokat is tartalmaznia kell ahhoz, hogy biztosított legyen a nemzetközileg is egységes infrastruktúra, valamint a személyeknek és áruknak az egész EU területén való szabad mozgása;

24.

egyetért azzal, hogy – a technológiasemlegesség elvének figyelembevételével – a stratégiában az összes lehetséges opciót kezelni kell anélkül, hogy egy konkrét üzemanyagot kiemelten előnyben részesítenénk, és hogy ezekhez közös műszaki specifikációknak is rendelkezésre kell állniuk. Emlékeztet ezért arra, hogy fontos volna használható kritériumokat kidolgozni a bioüzemanyagok fenntarthatóságára nézve, és ezeket be is tartani. Biztosítandó továbbá – ahogy azt az RB már korábban, véleményeiben (9) is kiemelte –, hogy a kereskedelmi forgalomban rendelkezésre álljanak a második generációs bioüzemanyagok, hogy a környezet, az élelmiszerkészletek és a piacgazdaság közötti természetes egyensúly, illetve a szociális egyenlőség ne boruljon fel;

25.

úgy véli, hogy a tengeri hajózással szemben támasztott követelményeknek összhangban kell lenniük a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) szabályaival;

26.

hangsúlyozza, hogy a magánszektornak az infrastruktúra finanszírozásában való részvétele sürgetően szükséges, mivel a vállalkozások az irányelvjavaslat legjelentősebb potenciális haszonélvezői közé tartoznak: új gyártmányok előállításának és forgalmazásának lehetősége nyílik meg előttük, és közben az alternatív üzemanyagok számára új infrastruktúrát hozhatnak létre és vehetnek igénybe;

27.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság javaslatainak végrehajtásakor ügyelni kell arra, hogy a szabad piacot és a versenyt minél kevésbé csorbítsuk. A magánszektor vállalatai számára ösztönzőket kell teremteni, és a jelenleg fennálló kockázatokat és aggodalmakat el kell oszlatni;

28.

az akadályok megszüntetése és a költségek csökkentése érdekében az állami szerveknek és az üzemanyagtöltő állomásoknak megállapodásra kellene jutniuk egymással az alternatív üzemanyagok használatának növeléséről, hogy a már létező elosztási infrastruktúrákat fel lehessen használni multienergia-rendszerként, így elkerülve az elosztási infrastruktúrák megduplázását;

29.

üdvözli az Európai Bizottságnak a tagállami politikai döntések szabályozására irányuló kívánságát, tekintve azonban, hogy az irányelvjavaslat elsősorban azt a célt szolgálja, hogy csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását és a kőolajtól való függőséget, a tagállamoknak nemzeti politikai intézkedéscsomagjaikban nem csupán az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájával kapcsolatos mutatószámokat, hanem a várt eredményeket is be kellene mutatniuk – mind a kibocsátáscsökkentés, mind pedig a kőolajtól való függőség csökkentése tekintetében, illetve az alternatív üzemanyagok bevezetése terén is. Ezeknek az eredményeknek a megfelelő helyi és regionális területi egységek szintjén kell mutatkozniuk, hogy értékelni lehessen az egyes tagállamokon belüli esetleges aszimmetriákat;

30.

úgy véli, hogy az eredmények mérésének összehasonlítható mutatószámokon kell alapulnia, és a legszélesebb értelemben – tehát nem csupán a szén-dioxid-kibocsátások csökkentése tekintetében – be kell mutatnia az energiatermelés és -felhasználás hatékonyságát és fenntarthatóságát (az üzemanyag életciklusa és élettartama);

31.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az irányelvjavaslatban emelje ki, hogy a fő közös célra – az üvegházhatású gázok visszaszorítására – való törekvés kapcsán meg kellene adni, hogy mely energiaforrásokat lehet a legmegfelelőbben felhasználni. Így elkerülhető volna, hogy a közlekedésből származó kibocsátások csökkenése annak árán valósuljon meg, hogy az áramtermelés során viszont több üvegházhatású gáz jusson a levegőbe, vagy más jellegű környezetszennyezés történjen;

32.

támogatja a technológiasemlegesség elvének követését. Bár a stratégiának valamennyi alternatív üzemanyagot tárgyalnia kell, további lényeges tényezőkként figyelembe kell venni emellett az energiahatékonyságot, a környezetbarát jelleget (megújuló energiák), a gazdasági (politikai) függetlenséget, az ellátásbiztonságot és a szociális szempontokat;

33.

kiemeli, hogy a kőolajalapú üzemanyagokról az alternatív üzemanyagokra való áttérés a vidéki területek számára is fontos, és alacsony népsűrűségük folytán ott még talán nagyobb jelentőségű is. A tagállamoknak ezért nemzeti politikáik tervezésekor a vidéki területeket is figyelembe kell venniük. Olyan stratégiákat kell kidolgozni, amelyek biztosítják az ahhoz szükséges infrastruktúrát, hogy az alternatív üzemanyagok használatára való áttérés sikeresen végbemenjen, és hogy ki lehessen aknázni azon saját helyi erőforrásokat, amelyek biztosítani tudják ezeket az üzemanyagokat. A vidéki területekéihez hasonló problémák állhatnak elő a gyéren lakott területeken is, amelyek ezért különös figyelmet igényelnek;

34.

kiemeli, hogy a fenntarthatóbb közlekedéspolitikára való átállás a városi közlekedés fontos szempontja, (10) ahogy azt az RB már korábbi véleményeiben is hangsúlyozta;

35.

megjegyzi, hogy a városokban és az agglomerációs övezetekben az alternatív üzemanyaggal működő járművek használata nem történhet a tömegközlekedés kárára. A cél nem a további egyéni közlekedés megteremtése kellene, hogy legyen, hanem újabb lehetőségeket kellene kínálni a környezetbarátabb szállítási módokra való áttérésre, főként a tömegközlekedés kiegészítéseként;

36.

javasolja, hogy az RB a tisztább és környezetbarátabb városok megteremtése érdekében fokozza és támogassa az alternatív üzemanyagok városi forgalomban való felhasználásáról folyó megbeszéléseket és tapasztalatcserét;

37.

emlékeztet arra, hogy az RB már korábban is szorgalmazta a városi mobilitás elősegítésére irányuló tervek kidolgozását, amelyek a jövőben az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) (11) is támogatást kaphatnak;

38.

felhívja a figyelmet arra, hogy az alternatív üzemanyagok európai stratégiája nagy lehetőséget kínál a kerékpáros közlekedés és a helyi tömegközlekedés erősítésére is. Az elektromos mobilitásba kifejezetten be kell vonni a kerékpáros és a tömegközlekedést is;

39.

meg van győződve arról, hogy rövid távon – a hidrogéntechnológián alapuló rendszerekkel meghajtott járművekről sem megfeledkezve – a hibridjárművek és mindenekelőtt az elektromos autók a városokban használhatók a legjobban. A városoknak ezért jogot kell kapniuk arra is, hogy az ilyen járművek használatát saját intézkedésekkel és ösztönzőkkel (például zöldhullám, a helyi tömegközlekedés számára fenntartott sávok használatának joga, alacsonyabb parkolási díjak) szabályozhassák. Ennek kapcsán a bevált módszereket más városokkal is meg kellene osztani, hogy a városokban javuljon az életminőség, és ezáltal fogyasztók is motiváltabbá váljanak arra, hogy egyre többet használjanak alternatív energiahordozókkal működő járműveket;

40.

úgy véli, hogy az alternatív energiahordozókkal működő járművek szélesebb körű használata ösztönzi majd ezeknek a járműveknek a gyártását, és munkahelyeket teremt az ágazatban; ezzel összefüggésben megemlíti „Cars 2020” című véleményét;

41.

üdvözli, hogy európai szinten folytatódik az intelligens közlekedési rendszerek és technológiák fejlesztése, és ezeket helyi szinten alkalmazzák is. A cél az EU egész területén működő különböző rendszerek közötti szinergiák biztosítása, a „fehér foltok” megszüntetése és annak biztosítása, hogy a rendszerek az alternatív üzemanyagok használata tekintetében is a teljes területet lefedjék;

42.

megjegyzi, hogy az alternatív üzemanyagok EU-ban történő használatba vétele során abból kell kiindulni, hogy el kell érni a fogyasztók magatartásának változását is, ösztönözve őket arra, hogy alternatív üzemanyagokkal működő járműveket használjanak. Ehhez figyelemfelkeltési kampányokat kell folytatni, hogy a fogyasztók tisztában legyenek a változásokkal és a lehetséges hatásokkal;

43.

úgy véli, hogy a fogyasztói magatartás változása nagy jelentőségű a helyi és regionális önkormányzatok számára, amelyek saját eszközeikkel befolyásolni tudják a fogyasztók preferenciáit és döntéseit, ha a fenntartható közlekedési formák választásakor (a fogyasztók javára) a tagállamok által bevezetendőket kiegészítő engedményeket vezetnek be. A fogyasztóknak lehetőséget kell kapniuk, hogy konkrétan megtapasztalhassák, milyen előnyöket hozhatnak számukra a változások;

44.

megjegyzi, hogy egyes vizsgálatok (12) arra utalnak, hogy az alacsony fogyasztású motorok hibridmotorokkal kombinált alkalmazása hozzájárulhat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Az RB méltányolja az Európai Bizottság arra irányuló ambiciózus és következetes törekvéseit, hogy változásokat idézzen elő, és támogassa az új üzemanyagfajták használatát. Mégis mérlegelésre érdemes intézkedés lehetne az átmeneti időre az említett motorok használata;

45.

egyetért azzal a felfogással, hogy a járművek energetikai hatékonyságának folyamatos javítása – az alternatív üzemanyagokkal kombinálva – lényeges szerepet kell hogy játsszon az alternatív üzemanyagokat érintő egész politikai témakör gazdasági életképességének biztosításában és a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésében;

46.

hangsúlyozza, hogy egy általánosan elfogadott megoldás hiányában különböző megközelítéseket kell lehetővé tenni az alternatív üzemanyagok használatának fejlesztésére. Így például a fogyasztóknak az energiahálózatban (energiatermelés, -tárolás és -fogyasztás) való részesedése (jogi jellegű) segítséget jelenthetne ahhoz, hogy egyrészt sikerüljön kielégíteni a növekvő energiaszükségletet, másrészt pedig hogy meg tudjuk oldani a széntartalmú energiahordozókról a megújuló energiahordozókra való átállást;

47.

méltatja az Európai Bizottság által a jelen jogi aktust megelőzően a vállalatokkal, hatóságokkal és a civil társadalom képviselőivel folytatott szoros együttműködést, valamint azt, hogy az EU már régóta beruház az alternatív üzemanyagokkal kapcsolatos kutató és fejlesztő tevékenységekbe. Az RB véleménye szerint azonban folytatni kell ezeket a konzultációkat, és továbbra is be kell ruházni a kutatásba, mivel ha a kitűzött célokat el akarjuk érni, akkor néhány kérdésre egyértelműbb, jobb és gyorsabb megoldást kellene találni;

48.

hangsúlyozza, hogy már egy, a megújuló energiákkal kapcsolatos korábbi véleményében (13) is rámutatott arra, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenységek finanszírozása rendkívül fontos az innováció és a technológiai fejlesztés terén való előrelépéshez. Az energiatermelésre és -tárolásra alkalmas új anyagok kifejlesztése a tiszta energia és közlekedés területén is különösen fontos;

49.

egyetért azzal a nézettel, hogy a – többek között a tiszta közlekedést is szolgáló – új technológiák tőkeigényesek. Éppen ezért az uniós szintű tevékenységek során minimális infrastruktúrák kiépítésére és a piac szétforgácsolódásának elkerülésére kell törekednünk. Ezért tehát a tiszta energiákra vonatkozó csomagra tett, az Európai Bizottság által beterjesztett javaslat, amely az infrastruktúra tekintetében olyan Unió-szerte alkalmazandó közös műszaki specifikációkat és minimumkövetelményeket tartalmaz, amelyek révén az alternatív üzemanyagok felhasználásának teljes ciklusa az EU egész területén biztosított lesz, összhangban áll a szubszidiaritás és az arányosság elvével;

50.

kiemeli, hogy az infrastruktúra kiépítésére vonatkozó kötelezettségeket (töltő- és feltöltőállomások száma) a városközeli és városi infrastruktúra tekintetében inkább olyan kötelezettségekkel kellene felváltani, amelyeket a tagállamok határoznak meg saját maguk számára (ebbe bevonandók a helyi és regionális önkormányzatok is), mivel jelenleg nem ismerhetők fel világos fejlesztési irányok az alternatív üzemanyagok vonatkozásában, emellett a fogyasztói magatartás változása és az infrastruktúra kiépítéséhez szükséges finanszírozás lehetőségei sem láthatók még világosan.