27.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 280/6

—

tekintettel az RB 2013. február 1-jei, a gazdasági és monetáris unió (GMU) fenntartható jövőjéről szóló állásfoglalására (1);

—

tekintettel az Európai Bizottság 2013. március 20-án közzétett két, „A jelentős gazdaságpolitikai reformtervek előzetes koordinációja” (COM(2013) 166 final) és „A Konvergencia- és Versenyképességi Eszköz bevezetése”(COM(2013) 165 final) című közleményére;

—

tekintettel az Európai Parlament 2013. május 23-i, „A gazdasági és monetáris unióra vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatokról: válasz a Bizottság közleményére” című állásfoglalására (2013/2609(RSP));

—

tekintettel az Európai Tanács 2013. június 27–28-i ülésének következtetéseire;

—

tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvére;

—

emlékeztet a gazdasági és monetáris uniónak az EUMSZ 3. és 120. cikkében szereplő elveire és célkitűzéseire;

—

hangsúlyozza, hogy a már jóváhagyott intézkedések végrehajtásának előnyt kell élveznie minden új javaslattal szemben, és egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy minden további jogalkotási kezdeményezésnek egyértelmű hozzáadott értéket kell mutatnia a meglévő eszközökkel kapcsolatosan;

—

hangsúlyozza, hogy a GMU fejlődésével kapcsolatos valamennyi döntés során teljes mértékben el kell ismerni, és ahol lehet, meg kell erősíteni a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a gazdaság erősítésében és a munkahelyteremtés és növekedés megkönnyítésében;

—

az egyetlen felügyeleti mechanizmusra tett, az EKB-ra központi szerepet ruházó javaslatokat és az EBH szerepének megreformálását előrelépésnek tekinti a nagyobb átláthatóság és demokratikus elszámoltathatóság irányában;

—

üdvözli, hogy az Európai Tanács 2013. június 27–28-i ülésén arra hívta fel az Európai Bizottságot, hogy mielőbb terjesszen elő javaslatot egy közös szanálási mechanizmus bevezetéséről szóló rendeletre, és támogatja azt a szándékot, hogy a vonatkozó jogszabályt a jelenlegi jogalkotási ciklus vége előtt fogadják el;

—

azt várja az Európai Bizottságtól, hogy az előzetes koordinációra vonatkozóan 2013 őszén közzéteendő javaslatában világosan jelenítse meg a különbséget a fenti koordináció és a már bevezetett (pl. az európai szemeszter) vagy tervezett egyéb eszközök és mechanizmusok (pl. a KKU – lásd lentebb) között;

—

hangsúlyozza, hogy a legfontosabb gazdaságpolitikai reformok előzetes koordinációjára – amelyben csak a Bizottság és a Miniszterek Tanácsa vesz részt – tett európai bizottsági javaslatokat olyan európai és tagállami intézkedéseknek kell kiegészíteniük, amelyek biztosítják az érintett helyi és regionális önkormányzatok megfelelő konzultációját és tájékoztatását;

—

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fő gazdasági reformok előzetes uniós koordinációja során fordítsanak különös figyelmet a regionális szintre gyakorolt hatásokra, valamint az államháztartás fenntarthatóságára és a területi kohézióra gyakorolt esetleges hatásukra;

—

kiemeli, hogy – tekintettel a szerződéses megállapodások és a tervezett előzetes koordinációs folyamat közti szoros kapcsolatra – szoros kapcsolatnak kellene lennie a két folyamat irányítása és demokratikus elszámoltathatósága között is; azt javasolja ezért, hogy ha a regionális szintre gyakorolt hatásokról van szó, legyen biztosított a Régiók Bizottsága és az érintett regionális hatóságok részvétele az uniós szintű gazdasági párbeszédben;

—

egyetért azzal, hogy az előzetes koordinációnak csak a legfontosabb tagállami gazdasági reformtervekre kell vonatkoznia; hangsúlyozza, hogy a szociális védelmi rendszerek reformjaira is ki kell terjednie, mivel azok jelentős hatást gyakorolhatnak az adott tagállamon belül;

—

sajnálja, hogy a GMU demokratikus legitimációval és elszámoltathatósággal összefüggő pillére kapcsán kevés tényleges előrelépés történt annak elkerülésére, hogy az egész folyamat esetleg megkérdőjelezhető legyen, ha a közvélemény úgy fogja fel, hogy az Európai Bizottság és más tagállamok beavatkoznak az általában nemzeti vagy regionális szinten hozott döntésekbe;

—

megismétli azt a meggyőződését, hogy fiskális kapacitásra van szükség a valódi, szoros gazdasági és monetáris unió kialakításához, és egyetért azzal, hogy a javasolt intézkedés fontos mérföldkövet jelenthet ebben az irányban;

—

úgy véli, hogy az új intézkedésnek a kohéziós politikai eszközöket kell kiegészítenie; ezért fenntartásainak ad hangot az új eszköz nevét illetően, mivel a „konvergencia” és a „kohézió” kifejezések hasonlósága átfedéseket sugallhat;

—

üdvözli azon mechanizmus bevezetését, amely a strukturális politikák fokozott koordinációját és érvényesítését célozza a tagállamok és uniós intézmények közötti szerződéses jellegű megállapodások alapján; kiemeli, hogy e megállapodásokról közösen kell dönteni, és azokat közösen is kell megvalósítani, ezért kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat vonják be a szerződéses megállapodások kidolgozásába, kellő tekintettel a tagállami jogszabályokra; az eszköznek azonban önkéntes alapon nyitva kell állnia az euróövezeten kívüli uniós tagállamok előtt is;

—

aggodalmának ad hangot afelett, hogy az európai bizottsági közleményben jelenleg javasolt szerződéses megállapodások tovább terhelhetik az új gazdasági felügyeleti jogszabályokból (nemzeti reformprogramok, országspecifikus ajánlások és hozzájuk kapcsolódó szankciók) és a kohéziós politika reformjából (partnerségi megállapodások, operatív programok és hozzájuk kapcsolódó előzetes feltételesség) adódóan már eddig is komplex irányítást;

—

úgy véli, hogy a strukturális reformok hosszú távú folyamatok, amelyek több évre szóló tervezést igényelnek, ezért megkérdőjelezi az új eszköz bevezetése és az európai szemeszter közötti kapcsolat szükségességét;

—

követeli, hogy a szerződéses megállapodások a közösségi módszeren alapuljanak, az európai és a tagállami parlamentek teljes körű bevonása mellett;

—

egyetért azzal, hogy az EU-nak konstruktív megközelítést kellene elfogadnia a nemzeti szintű strukturális reformokra vonatkozóan, és kiegyensúlyozottan kell alkalmaznia az ösztönzőket, és a szankciókat;

—

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen hatáskörrel rendelkeznek a strukturális reformok által érintett területeken, ezért be kellene vonni őket az ilyen programok kidolgozásába és megvalósításába;

—

hangsúlyozza, hogy a fent említett többéves tervezésnek és végrehajtásának hatékony, a helyi és regionális önkormányzatokat bevonó, többéves kormányzáson kell alapulnia, amely tiszteletben tartja ezen hatóságok hatásköreit;

—

üdvözli, hogy a 2013. június 27–28-i Európai Tanács elismerte a GMU szociális vetülete megerősítésének a szükségességét; ismételten kijelenti ennek kapcsán, hogy támogatja az Európai Parlamentnek a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy fontolják meg egy „szociális beruházási megállapodás” aláírását, amely beruházási célokat határozna meg a tagállami szinten foganatosítandó szociális beruházásokhoz annak érdekében, hogy teljesüljenek az Európa 2020 stratégiában foglalt foglalkoztatási, szociális és oktatási célok.