15.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/76

1.1

A kohéziós politika az EU egyik alapvető politikája, melynek fő célkitűzése a gazdasági, társadalmi és területi konvergencia megvalósítása az Európai Unió, illetve tagállamai teljes területén. Az EGSZB egyetért azzal, hogy a közös stratégiai kerethez (KSK) tartozó alapok politikai céljait és célkitűzéseit összhangba kell hozni az Európa 2020 stratégiával. Ez azonban nem történhet az EU fő kohéziós politikai célkitűzésének, a konvergenciának a meggyengülése árán.

1.2

Mivel a kohéziós politika a növekedés fő forrása és az Európa 2020 stratégiában foglalt célok megvalósításához szükséges eszköz, különösen a jelenlegi válság által leginkább sújtott országok esetében, e politika keretében a finanszírozásnak legalább a jelenlegi szintjét fenn kell tartani, és a forrásokat igazságos módon kell elosztani a tagállamok között, gondoskodva arról, hogy a legkevésbé fejlett tagállamok finanszírozása ne csökkenjen.

1.3

Az EGSZB támogatja egy olyan közös stratégiai keret létrehozását, amely az EU fő finanszírozási eszközeinek jobb összehangolására és egymást kiegészítő jellegük fokozására törekszik. Egy hatékony közös stratégiai keret ezenkívül megszüntetné a legfontosabb alapok jelenlegi elszigeteltségét, ami szükségtelen és kontraproduktív.

1.4

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kohéziós jogalkotási csomag, és ezen belül a közös stratégiai keret kapcsán a politikai megállapodás késlekedése negatív hatással lesz a partnerségi szerződések előkészítésére, és így hátráltatja a 2014–2020 közötti tervezési időszak hatékony indulását.

1.5

Az egyes tematikus célkitűzéseken belül meghatározott, magas európai hozzáadott értékkel bíró indikatív fellépéseknek előnyben kell részesíteniük azokat a beruházásokat, amelyek fokozzák a társadalmi-gazdasági és területi konvergenciát az egész EU-ban. Fontos az is, hogy az indikatív fellépéseket ne tekintsék kizárólagosaknak, hogy lehetőség legyen országspecifikus válaszok kidolgozására.

1.6

A közös stratégiai keret nagy hangsúlyt helyez a több alapból támogatott projektek végrehajtására. Ez a 2007–2013 közötti tervezési időszakhoz képest jelentős előrelépés. Nincsen azonban utalás a magasabb hozzáadott érték teremtésére jelentős potenciállal rendelkező, több témát felölelő projektek indítására. Ennek lehetőségét a közös stratégiai keret révén kifejezetten biztosítani kellene.

1.7

A közös stratégiai keret által megkövetelt intenzívebb koordinációnak azonban azt kell eredményeznie, hogy az adminisztratív terhek csökkennek az irányító és a végrehajtó hatóságok, valamint a kedvezményezettek számára. Meg kell erősíteni a koordinációt mind a tagállamokon, mind pedig az Európai Bizottságon belül, hogy ki tudjuk használni a szakpolitikák és az eszközök közötti szinergiákat, és hogy csökkentsük az átfedéseket, a túlzott bonyolultságot és a bürokráciát. A tényleges végrehajtás előtt az Európai Bizottságnak alaposan elemeznie kell az új adminisztratív eljárásokat.

1.8

A szervezett civil társadalmat (1) értelmes módon be kell vonni a partnerségi szerződések kialakításába. Az Európai Bizottságnak el kell ismernie, hogy az egyes tagállamok és régiók saját mechanizmusokkal és struktúrákkal rendelkeznek a civil társadalom bevonására, eközben azonban nyomon kell követnie az ezzel kapcsolatos folyamatokat. Ha megállapítja, hogy a civil társadalmat nem vonták be megfelelő módon, akkor a partnerségi szerződést az Európai Bizottságnak mindaddig nem szabadna elfogadnia, amíg sor nem kerül a megfelelő részvétel biztosítására.

1.9

A partnerség koncepcióját azonban nem szabad csupán a tervezési időszakra korlátozni. A partnerségi elvet a végrehajtás, a nyomon követés és az értékelés szakaszaiban végig alkalmazni kell.

1.10

Az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos partnerségi szerződéseknek nem az országspecifikus ajánlásokra kell koncentrálniuk. Másfajta elemeken kellene alapulniuk, például a nemzeti reformprogramokon, amelyeket az adott tagállam konkrét helyzetén alapulva dolgoznak ki, szemben az országspecifikus ajánlásokkal, amelyek nem szükségszerűen igazodnak az egyes tagállamok specifikus adottságaihoz. A partnerségi szerződéseknek ezenkívül a szegénység csökkentésére és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó nemzeti stratégiákat, valamint a nemzeti fogyatékosságügyi stratégiákat és a fenntartható fejlődést is a középpontba kell helyezniük.

1.11

Nagyobb rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy a tagállamok és a régiók a lehető legeredményesebb és leghatékonyabb módon reagálhassanak a kitűzött közös célokra, eközben pedig tiszteletben legyenek tartva a területi, gazdasági és társadalmi sajátosságok. A közös stratégiai keretnek ezenkívül konkrétan el kell ismernie a területi adottságokat, amelyek hatással vannak a KSK-alapok felhasználására.

2.1

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) az EU öt, a tagállamok és az Európai Bizottság által kezelt alapja. Az Európai Bizottság javaslata szerint az alapok szorosabb koordinációja révén – elkerülve az átfedéseket és maximalizálva a szinergiákat – hatékonyabban lehet törekedni az egyes alapok célkitűzéseinek elérésére.

2.2

A partnerségi szerződések és operatív programok kialakításának megkönnyítése céljával az Európai Bizottság közös stratégiai keret létrehozását javasolja annak érdekében, hogy fokozódjon a koherencia az öt alap között az Európa 2020 stratégia kapcsán tett politikai kötelezettségvállalások és a helyi szinten történő beruházások terén. A KSK a közös rendelkezésekről szóló rendeletben meghatározott 11 tematikus célkitűzésre épít.

2.3

A közös stratégiai keret az európai alapok jobb összehangolására és célzott felhasználásuk biztosítására törekszik, ezenkívül megszünteti a legfontosabb alapok jelenlegi elszigeteltségét, ami szükségtelen és kontraproduktív. Ez pozitív fejlemény, aminek eredményesebb kohéziós politikához kell vezetnie, amely ennek következményeként nagyobb hatást ér el. Az ilyen irányú lépéseket az EGSZB határozottan támogatja.

3.1

Egyértelmű iránymutatásra van szükség azt illetően, hogy a KSK-alapok miként tudják a legeredményesebben megcélozni az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést a partnerségi szerződésekben.

3.2

Az Európai Parlament és a Tanács által felvetett aggályokra válaszul az Európai Bizottság javaslata a közös stratégiai keret elemeit egyrészt a közös rendelkezéseket megállapító rendelet új mellékletére, másrészt egy felhatalmazáson alapuló jogi aktusra bontja, amely utóbbi főként a „magas európai hozzáadott értékkel bíró indikatív fellépéseket” tartalmazza majd.

3.3

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által alkalmazott megközelítést, ameddig az garantálja:

3.4

Az Európai Bizottság azonban azt is javasolja, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktussal a KSK valamennyi – mind a mellékletben, mind pedig a felhatalmazáson alapuló jogi aktusban szereplő – eleme módosítható legyen. Az EGSZB szerint ez elfogadhatatlan, és általa értelmét veszti az, hogy a KSK legfontosabb elemeit a közös rendelkezésekről szóló rendelet mellékletében szerepeltessék.

3.5

Az esetleges értelmezési problémák elkerülése érdekében a rendeletben egyértelműen rögzíteni kellene, hogy mi az Európai Bizottság szerepe annak eldöntése kapcsán, hogy mi jelent technikai , és mi inkább alapvető jellegű módosítást.

3.6

Az EGSZB kénytelen aggodalmának hangot adni a kohéziós jogalkotási csomag, azon belül a KSK terén elérendő politikai megállapodás kapcsán tapasztalt késedelmek miatt. A további késlekedés negatív hatással lesz a partnerségi szerződések előkészítésére és így a 2014–2020 közötti tervezési időszak indulásának hatékonyságára is.

3.7

Tisztázni kell a javasolt partnerségi szerződések természetét és formáját. A közös rendelkezésekről szóló rendelet ugyan tájékoztat a partnerségi szerződésbe foglalandó elemekről, a dokumentum pontos formája azonban továbbra sem ismert.

4.1

Az Európa 2020 stratégiáról szóló megállapodás célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés beindítása volt. Egyértelmű, hogy a KSK-alapok elősegíthetik az Európa 2020 stratégia kiemelt célkitűzéseinek elérését, emiatt pedig logikus, hogy a KSK-alapok politikai céljainak és célkitűzéseinek összhangban kell lenniük az Európa 2020 stratégiával.

4.2

Az Európa 2020 stratégia kulcsfontosságú a stabil költségvetési fegyelem, valamint a növekedés és a fejlődés közötti megfelelő egyensúly eléréséhez az Európai Unióban. Az Európa 2020 stratégia céljainak elérése az Európai Unió kevésbé fejlett tagállamai számára lesz a legnagyobb kihívás. Az EU-nak kohéziós politikája révén elsősorban azokat az államokat kell majd támogatnia és szolidaritásáról biztosítania, amelyek felelősségteljes költségvetési fegyelmet tanúsítanak. A kohéziós politika finanszírozását legalább a jelenlegi szinten meg kell tartani, és a korlátozás semmilyen formája nem fogadható el.

4.3

Az EGSZB támogatja ezt a megközelítést, és megismétli álláspontját, amely szerint az uniós szakpolitikáknak az elengedhetetlen növekedés megvalósítására kell koncentrálniuk. Emellett az EGSZB határozottan úgy véli, hogy a gazdasági, társadalmi és területi integráció alapvető célkitűzéseinek továbbra is az uniós kohéziós politika legmagasabb fokú prioritásainak kell maradniuk. A kohéziós politika által jelentett hozzáadott értéket egy pillanatra sem szabad kockára tenni.

4.4

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy az egyes tematikus célkitűzések magas európai hozzáadott értékkel bíró indikatív fellépéseinek előnyben kell részesíteniük azokat a kezdeményezéseket, amelyek fokozzák a társadalmi-gazdasági és területi fejlődést az egész EU-ban.

5.1

Üdvözlendőek az Európai Bizottságnak a tematikus koncentrációra vonatkozó, az erőfeszítések szétaprózódásának csökkentését célzó javaslatai. Szükség van a lépések határozott összehangolására a különféle KSK-alapok, és voltaképpen az összes többi uniós program és kezdeményezés között.

5.2

A KSK-nak egyértelművé kell tennie és meg kell erősítenie azt, hogy az egyes tematikus területeken belül a tagállamok dönthetik el, hogy melyik alapnak kell középponti szerepet betöltenie a kitűzött alapvető célok elérésében.

5.3

Bár a KSK-ban meghatározott fő célkitűzések helyesek, a rugalmasságnak is fontos szerepet kellene kapnia. A partnerségi szerződéseknek tekintettel kell lenniük a helyi és regionális érdekekre. Lehetővé kell tenni, hogy egyedi regionális prioritások is finanszírozáshoz jussanak. Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének továbbra is középponti szerepet kell betöltenie az EU kohéziós politikájának végrehajtása során.

5.4

Minden tematikus célkitűzés meghatározza, hogy mely fellépéseket kell az egyes alapok keretében végrehajtani; tisztázni kellene azonban a komplementaritás oldalát, ugyanis nem egyértelmű, hogy az egyes alapok és fellépések keretében javasolt mely eszközök egészítik ki egymást. Az EGSZB úgy véli, hogy az egyes tematikus célkitűzésekhez javasolt fellépéseknek mindenekelőtt olyan beruházásokat kell végrehajtaniuk, amelyek felgyorsítják a társadalmi-gazdasági kohéziót. Fontos, hogy további indikatív fellépések is alkalmazhatók legyenek az országspecifikus válaszok lehetővé tétele érdekében.

5.5

Az EGSZB úgy véli, hogy miközben a közös rendelkezésekről szóló rendeletben előírt mind a 11 téma fontos, meg kellene határozni a legfontosabb témák körét, amelyekkel minden egyes tagállamnak foglalkoznia kell. A legfontosabb témákon túlmenően azután minden tagállamnak rendelkeznie kell mozgástérrel ahhoz, hogy partnerségi szerződését az egyéni helyzetének megfelelő más (egy előre meghatározott listán szereplő) témák bevonásával irányítsa.

5.6

A jelenlegi 11 téma mellett például az alábbiaknak kellene szerepelniük:

Ezeket az új tematikus területeket be kellene építeni az új közös rendelkezésekről szóló rendeletbe.

5.7

A fenntartható közlekedési módokkal és közlekedésirányítási rendszerekkel kapcsolatos fellépések jelenleg nem tartoznak a 4. tematikus célkitűzés (az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való elmozdulás elősegítése) alá. Ezt a közlekedésnek a kibocsátások terén betöltött szerepére tekintettel helyesbíteni kellene.

5.8

A tematikus célkitűzéseket a közös rendelkezésekről szóló rendelet 9. cikke rögzíti, az alapspecifikus beruházási prioritásokat pedig az egyes KSK-alapok tekintetében a rájuk vonatkozó rendelettervezet határozza meg. A tematikus célkitűzések és az alapspecifikus beruházási prioritások nem teljesen egyeznek meg. Ez némi bizonytalanságot, illetve esetleg zavart okoz azt illetően, hogy melyik a követendő. Ez különösen a partnerségi szerződéssel kapcsolatos, egyes tagállamokban már megkezdődött folyamatra tekintettel égető probléma.

5.9

Miközben a KSK nagy hangsúlyt helyez a több alapból finanszírozott projektek végrehajtására, nem utal a magasabb hozzáadott érték teremtésére jelentős potenciállal rendelkező, több témát átölelő projektek indítására. Ennek lehetőségét a közös stratégiai keret révén kifejezetten biztosítani kellene.

6.1

A két alap kapcsán az EGSZB már részletesen kifejtette nézeteit az Európai Regionális Fejlesztési Alap (3) és a Kohéziós Alap (4) témájában készült véleményekben.

6.2

Az ERFA mind a 11 tematikus célkitűzéshez hozzá van rendelve.

6.3

Nem világos, hogy pontosan milyen hatása lesz ennek a „koncentrációnak”. Előnyben kell-e részesíteni valamelyik középponti területet a többivel szemben, vagy az egyes tagállamokra van bízva ennek eldöntése? Az EGSZB egyértelműen az utóbbi megközelítés mellett áll ki, mivel az lehetővé teszi ország-/régióspecifikus megközelítések alkalmazását.

6.4

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy az ERFA-nak a jövőben is mindenekelőtt a kkv-k számára kell alapvető támogatást nyújtania. Ez a támogatás történhet finanszírozási eszközök biztosítása, kkv-hálózatok felállítása, illetve az alapvető infrastruktúra kialakítása (5) formájában.

6.5

Az EGSZB azonban kifogásolja azt a javaslatot, hogy teljes mértékben zárják ki a nagyméretű vállalatokat az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA) való jogosultságból. A nagyvállalatok a K + F fontos forrását jelentik, a kutatásnak és a fejlesztésnek pedig jogosultnak kell lennie a támogatásra, különben azt kockáztatjuk, hogy még súlyosabbá válik az a már így is kritikus helyzet, hogy Európa elmarad más versengő nemzetek, például az USA és Japán mögött.

6.6

Mivel a pénzügyi források mértéke nem emelhető jelentősen, az EGSZB szerint a célok világosabb meghatározásában és annak biztosításában rejlenek még lehetőségek, hogy a javasolt beruházási prioritások pontosabban illeszkedjenek a célokhoz (6).

6.7

A Kohéziós Alapot négy, a környezetvédelemmel, a fenntartható fejlődéssel és a közlekedéssel (TEN-T) kapcsolatos tematikus területhez rendelték hozzá.

6.8

Annak a múltban már elkövetett hibának az elkerülése érdekében, hogy a Kohéziós Alap túlságosan sok projekt között oszlik meg, az EGSZB megismétli azt a kérését, hogy koncentráljanak fokozottabban a nagyobb léptékű projektekre, amelyek várhatóan jelentősebb hatással járnak a tagállamok közötti különbségek csökkentése és a társadalmi, területi és gazdasági kohézió megvalósítása terén.

6.9

Az ilyen nagy projektek kialakítása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell az összhangot és a komplementaritást más uniós alapokkal és kezdeményezésekkel (mint amilyen az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, a LIFE program és a különböző makroregionális stratégiák), hogy garantálják a különféle alapok és kezdeményezések teljes potenciáljának kiaknázását. Ez rendkívül fontos például a közlekedési és energiainfrastruktúra kialakítása kapcsán. Alapvető, hogy a különböző eszközök kiegészítsék egymást, ne pedig versengjenek egymással.

7.1

Az ESZA négy tematikus célkitűzéshez van hozzárendelve. Ezek: a foglalkoztatás és a munkavállalói mobilitás; az oktatás, a készségek és az egész életen át tartó tanulás; a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem, illetve az igazgatási kapacitás megerősítése. Az elvárás azonban az, hogy más tematikus célkitűzésekhez is hozzájáruljon.

7.2

Mindez megfelel az EGSZB által az Európai Szociális Alapról készített véleményben (7) kifejtett álláspontnak, amely szerint az ESZA-nak kiemelt eszköznek kell lennie az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítésében, különösen a foglalkoztatással, az oktatással, a társadalmi befogadással és a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos célok tekintetében. Ez az álláspont különösen érvényes a jelenlegi, fokozódó munkanélküliség és soha nem látott mértékű munkahelymegszűnés által jellemzett időszakban.

7.3

Az EGSZB határozottan támogatja azt az európai bizottsági javaslatot, hogy az ESZA teljes tagállami előirányzatainak legalább 20 %-át a társadalmi befogadásra és a szegénység elleni küzdelemre kelljen fordítani.

8.1

A KAP 2020 távlatában történő megreformálására, a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretre és a jelenlegi gazdasági helyzetre tekintettel az Európai Bizottság javaslatot készített az új EMVA-rendelet tárgyában (8). Az új EMVA támogatja az Európa 2020 stratégia prioritásait, a közös rendelkezésekről szóló rendeleten alapul, és összhangban van az EU gazdaságirányítási keretével.

8.2

A KAP-reformcsomagról szóló véleményében (9) az EGSZB üdvözölte a KAP javasolt szorosabb összehangolását az Európa 2020 stratégiával és a vidékfejlesztési fenntarthatósági stratégiával.

8.3

Mindazonáltal fontos, hogy a tagállamok rugalmas módon határozhassák meg prioritásaikat annak érdekében, hogy megteremtsék az egyensúlyt a KAP a Szerződésekben előírt egyedi célkitűzéseinek támogatása és az Európa 2020 stratégia előmozdítása között. A két pillér összhangját folyamatosan garantálni kell.

8.4

Jelenleg nem világos, hogy az EMVA prioritásai milyen mértékben illeszkednek majd a KSK prioritásaihoz. Az EMVA keretében hozott intézkedéseknek emiatt ösztönözniük kell a gazdálkodókat, az erdőtulajdonosokat és másokat arra, hogy törekedjenek a munkahelyek teremtésére és fenntartására, a gazdasági növekedés elérésére, illetve ezzel párhuzamosan lépjenek fel a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás terén.

8.5

Mindemellett szoros kapcsolatra van szükség a „Mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság” európai innovációs partnerséggel annak érdekében, hogy az EU összes vidéki területén erősödjön a környezetbarát növekedés.

8.6

Az EMVA legalább 25 %-ban a környezetvédelemhez és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó intézkedéseket támogatja, amit az EGSZB nagyra értékelt. Ennek kapcsán azonban túlságosan soknak tűnik az a 20 %-os arány, amit az éghajlattal kapcsolatos intézkedésekre kívánnak fordítani, ezért ezt a részt a KSK-ban jobban ki kellene dolgozni.

9.1

2011. december 2-án az Európai Bizottság javaslatot fogadott el egy rendeletre, amely – a többéves pénzügyi kerettel és az Európa 2020 stratégiával összhangban – egy új alapot hoz létre. Ez az alap képezi az uniós közös halászati politika és az integrált tengerpolitika pénzügyi keretét a 2014–2020 közötti időszakban (10).

9.2

A javasolt legfontosabb intézkedések elviekben támogathatók. Alapvető, hogy a többi szakpolitikai területet is magában foglaló megközelítést alkalmazzanak.

9.3

Amint az EMVA esetében is, a KSK-nak támogatnia kell a célok rugalmas elérését, miközben fenn kell tartania a közös halászati politika és az Európa 2020 stratégia egyedi célkitűzései közötti összhangot.

9.4

A KSK nagyobb átláthatóságot teremthet az uniós politikák – például a víz-keretirányelv rendelkezései és az állathigiéniai előírások – esetleges összeütközése terén.

10.1

A KSK előírja a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség, a fogyatékossággal élők hozzáférése, valamint a fenntartható fejlődés előmozdítását. Ezeket a horizontális elveket az összes alap kapcsán, és ezáltal az összes operatív programon belül alkalmazni kell. Az EGSZB támogatja ezeket az elveket, és ösztönöz arra, hogy minden projektjavaslatot tényszerűen elemezzenek, az összes programot pedig hatékonyan ellenőrizzék annak biztosítására, hogy ezek az elvek megfelelően beépüljenek azokba.

10.2

Az EGSZB úgy véli, hogy további alkalmazandó horizontális elv a „tájékoztatás Európáról”. Tekintettel arra, hogy az európai projekt általában megrendült és a belé vetett hit csökkent, a kohéziós politika keretében indított minden projektnek az általa teremtett hozzáadott értéken keresztül egyértelműen illusztrálnia kell azt, hogy az EU miként hozhat változást a polgárok életébe.

11.1

Az eljárások egyszerűsítésének mind az Európai Bizottság, mind a tagállami irányító hatóságok legfőbb célkitűzésének kell lennie. Bár elismerjük, hogy minden elköltött euróval megfelelően el kell számolni, nem elfogadható az, hogy az uniós alapok kezelésével és alkalmazásával kapcsolatos folyamat továbbra is annyira nehézkes, hogy a leginkább rászoruló kedvezményezettek (pl. kkv-k, nem kormányzati szervezetek) végül kimaradnak belőle (11). Ráadásul mindent meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy csak azokat a projekteket válasszák ki finanszírozásra, amelyek valódi értéktöbblettel járnak.

11.2

Ahhoz, hogy hozzáadott értéket teremtsen, a KSK-nak az adminisztratív terhek és költségek valódi csökkenését kell eredményeznie mind a kedvezményezettek, mind pedig a végrehajtó hatóságok számára. A KSK által előírt intenzívebb koordináció eredményeként azonban növekedhetnek az irányító és a végrehajtó hatóságra háruló adminisztratív terhek, ami pedig tovább nehezítheti és bonyolíthatja a helyzetet a kedvezményezettek számára. Az Európai Bizottságnak alaposan és formálisan elemeznie kell a jelenlegi és az új adminisztratív eljárásokat a tényleges végrehajtás előtt.

11.3

Meg kell erősíteni a koordinációt mind a tagállamokon, mind pedig az Európai Bizottságon belül, hogy ki tudjuk használni a szakpolitikák és az eszközök közötti szinergiákat, és hogy csökkentsük az átfedéseket, a túlzott bonyolultságot és a bürokráciát. Ehhez a tárgyalások és a végrehajtás valamennyi szakaszában szorosabb együttműködésre van szükség az Európai Bizottság Közös Stratégiai Kerethez tartozó alapokért felelős egyes szolgálatai között, illetve azokon belül, hogy biztosítható legyen a koherensebb és összehangoltabb megközelítés. Mindezt az adminisztratív terhek növelése nélkül kell megvalósítani.

11.4

Üdvözöljük az e-kormányzat használatára vonatkozó, hatékonyságnövelési célú javaslatot. Egy ilyen rendszert azonban nem szabadna csupán a KSK-alapokra korlátozni, hanem az összes uniós finanszírozású folyamatra ki kellene terjeszteni és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni.

11.5

A jelenlegi felállás szerint amennyiben jelentős változások történnek az Európa 2020 stratégiában, az Európai Parlament és a Tanács felkérheti az Európai Bizottságot, hogy készítsen javaslatot a KSK felülvizsgálatára. Véleményünk szerint ez túlságosan restriktív rendelkezés. Az EGSZB úgy véli, hogy lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy a KSK-t a változó körülményekhez igazítsák, különösen amennyiben jelentősen módosul a társadalmi-gazdasági környezet, ami indokolttá teszi az uniós válaszlépést.

11.6

Hasonló rugalmasságot kell biztosítani a tagállamok számára is, hogy nemzeti programjukat a körülményeknek a politika tematikus célkitűzéseinél szélesebb köréhez igazítsák.

11.7

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy vezesse be a KSK kötelező időszakos felülvizsgálatát, ami lehetővé teszi az ésszerű változtatások végrehajtását.

12.1

A közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikkében leírt partnerségi elv olyan alapelv, amely hozzá fog járulni az uniós kohéziós politika eredményességének javításához, és ilyenként mind a Tanácsnak, mind pedig az Európai Parlamentnek erőteljesen támogatnia kell azt.

12.2

A partnerségi szerződések kialakítása során alapvető lesz az érintett érdekcsoportokkal való konzultáció annak biztosításához, hogy a tematikus célkitűzéseket az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló konkrét fellépésekre és célokra bontsák le.

12.3

A partnerségi szerződéseknek át kell ültetniük a közös stratégiai keretben előírt elemeket saját nemzeti keretükbe, és határozott kötelezettségvállalásokat kell tartalmazniuk a közös stratégiai kerethez tartozó alapokat szabályozó rendeletekben meghatározott prioritások teljesítésére. Ahhoz, hogy a partnerségi elvet a gyakorlatban is alkalmazni lehessen, alulról induló megközelítést kell alkalmazni a döntéshozatali folyamat során, megfelelően figyelembe véve a civil társadalom nézeteit a partnerségi szerződések Európai Bizottság és a tagállamok általi aláírását megelőzően.

12.4

Az Európai Bizottság javaslatot tett közzé a partnerségi szerződések kidolgozására vonatkozó magatartási kódexről. Ez egy fontos dokumentum, amely hasznos iránymutatást nyújt a tagállamok számára a civil társadalom bevonásához. Az EGSZB nem érti, hogy a Tanács miért vetette el ezt a magatartási kódexet, és kéri, hogy vonja vissza ezt a döntését.

12.5

Bár a tagállamok maguk alakíthatják ki a civil társadalom bevonásával kapcsolatos folyamataikat, az Európai Bizottság feladata annak biztosítása, hogy minden érintett szereplő aktív és értelmes módon vegyen részt. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy az Európai Bizottság jelenleg nem rendelkezik az ennek teljesítéséhez szükséges nyomonkövetési eszközökkel és mechanizmusokkal. Ha egy tagállam nem vonja be megfelelő módon a civil társadalmat, annak azt kell eredményeznie, hogy a partnerségi szerződés nem jöhet létre. A partnerség koncepcióját továbbá nem szabad csupán a tervezési időszakra korlátozni, hanem a végrehajtás, a nyomon követés és az értékelés szakaszaiban végig alkalmazni kell.

12.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmat el kell látni az összes információval az Európai Bizottság által a KSK-alapok és a partnerségi szerződések kapcsán alkalmazott „új megközelítés” tárgyában. Világos és hatékony kommunikáció segítségével kell ismertetni a folyamatot, és elmagyarázni azt, hogy miként kerül bevonásra a civil társadalom a partnerségi szerződések megfogalmazásának és végrehajtásának összes szakaszába. Így biztosítható a civil társadalom eredményes részvétele a partnerségi folyamatban.

12.7

Az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos partnerségi szerződéseknek nem az országspecifikus ajánlásokra kell koncentrálniuk. Másfajta elemeken kellene alapulniuk, például a nemzeti reformprogramokon, amelyeket az adott tagállam konkrét helyzetén alapulva dolgoznak ki, szemben az országspecifikus ajánlásokkal, amelyek nem szükségszerűen igazodnak az egyes tagállamok specifikus adottságaihoz. A partnerségi szerződéseknek ezenkívül a szegénység csökkentésére és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó nemzeti stratégiákat, valamint a nemzeti fogyatékosságügyi stratégiákat és a fenntartható fejlődést is a középpontba kell helyezniük.

13.1

A KSK-nak kifejezetten el kell ismernie a területi sajátosságokat, amelyek elsősorban a gazdasági, társadalmi és területi struktúrák méretével és profiljával kapcsolatosak, és amelyek hatással vannak a KSK-alapok végrehajtására. Ez fontos dimenziója a KSK-nak, hiszen a tagállamok ezáltal fogják tudni biztosítani azt, hogy a partnerséget úgy alakítsák ki, hogy az megfeleljen fejlesztési igényeik és ezáltal a területük különleges követelményeinek.

13.2

Az Európa 2020 stratégia melletti elkötelezettség biztosítása érdekében nagyobb rugalmasságra van szükség, hogy a tagállamok és a régiók a lehető legeredményesebb és leghatékonyabb módon reagálhassanak a kitűzött közös célokra, eközben pedig tiszteletben legyenek tartva a területi, gazdasági és társadalmi sajátosságok.

13.3

A KSK-nak ezért további iránymutatásokat kell nyújtania arról, hogy a partnerségi szerződésekben miként kell foglalkozni a területi kihívásokkal és a konkrét igényekkel. Ez különösen az EUMSZ 174. cikkében említett területekre vonatkozik.

13.4

Az EGSZB javasolja, hogy a KSK-alapok esetén használt felosztási kulcsban nagyobb mértékben vegyék figyelembe a területi különbségeket.