4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/92

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, és szükségesnek tartja az európai menekültügyi politika megvitatását és kiigazítását.

1.2

Az EGSZB szerint a szolidaritás elvének e politika sarokkövének kell maradnia, még akkor is, ha a tagállamok száma és nagysága, valamint ezeknek a menekültáramlásokkal szembeni eltérő kitettsége olyan sokféleséget teremt, amely bonyolulttá teszi a menekültügyi politikát. A szolidaritást nemcsak a politika hatékonyságát növelő elvként kell kezelni, hanem egy olyan értékalapként, amely indokolttá és hatékonyabbá teszi a meghozott intézkedéseket.

1.3

Jelentős erőfeszítéseket kell tenni a közvéleménynek, a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak, valamint a politikai döntéshozóknak a menekültügyi politika alapértékei – az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, a kritikus helyzetben lévők segítése, a szolidaritás és a tagállamok közötti bizalom – melletti elköteleződésének érdekében.

1.4

Az EGSZB szerint az ösztönzőkre alapozott megközelítés eltávolíthatná a menekültügyi politika útjában álló akadályokat, ennek azonban feltétele a legjobb ösztönzők helyes meghatározása, illetve ezeknek a megfelelő támogatása, a pénzügyi szempontokat is ideértve.

1.5

A gyakorlati együttműködést tekintve az EGSZB arra bátorítja az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO – European Asylum Support Office), hogy tegyen gyorsabb lépéseket a fokozottabb működési kapacitás elérésének irányába. A Támogatási Hivatal kapacitásának sürgős és elengedhetetlen megerősítését össze kell hangolni a Menekültügyi és Migrációs Alap tervezésével és felhasználásával.

1.6

Az EGSZB ajánlatosnak tartja a menekültek integrációját célzó eszközök javítását is. Az általunk létrehozni kívánt európai menekültügyi rendszer, még ha a menekülti jogállás megadási folyamatának gyorsaságát és szabályszerűségét tekintve hatékonyan is működik, az integráció szempontjából kudarcot vallhat.

1.7

Az átfogó dimenziók tekintetében már létező strukturálása mellett a menekültügyi politikát a menekültügy teljes „ciklusának” szempontjából kell értelmezni, a veszélynek kitett személyt helyezve a középpontba. Ily módon meghatározhatók az akadályok és a következetlenségek.

1.8

Emlékeztetni kell arra, hogy a szolidaritási elvet nemcsak az államok szintjén kell értelmezni, hanem a személyek és a csoportok közötti személyes kölcsönhatás általános elvéről van szó. Gyakorolni és bátorítani kell az emberi szolidaritás szellemiségét, a bevándorlásügyi és menekültügyi politikák indokain és nyomásán túl, mivel ez az Európai Unió alapértékeinek szerves része.

1.9

A civil társadalom szervezetei és az EGSZB által e téren gyűjtött tapasztalatok hozzájárulhatnak a menekültügyi politika átfogóbb, egyúttal pedig részletesebb értékeléséhez.

2.1

Az Európai Bizottság dokumentuma a következőket állapítja meg: „A szolidaritás az Európai Unió egyik alapvető értéke, valamint a közös európai menekültügyi politika (…) irányadó elve. A szolidaritást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 80. cikke is rögzíti.”

2.2

Az európai bizottsági dokumentumból kiderül, hogy a menekültáramlások nem egyenletesen oszlanak el: „Az EU-27 országaiban 2001-ben benyújtott 425 000 kérvény jelentette csúcsérték 2006-ban 200 000 alá csökkent, az idei évben [2011] pedig ismét nagy növekedés várható”.

2.3

Az Európai Bizottság a menekültüggyel kapcsolatban az EU-n belüli szolidaritás megerősítését javasolja a következő négy tengely mentén: „gyakorlati együttműködés és technikai segítségnyújtás, pénzügyi szolidaritás, felelősségmegosztás, valamint a menekültügyi rendszer irányítására szolgáló eszközök tökéletesítése”.

2.4

E közlemény célja továbbá, hogy „hozzájáruljon a menekültügyi csomag véglegesítéséhez, mivel a következő néhány hónap döntő fontosságú lesz a 2012-es célkitűzés megvalósítása szempontjából, amiben a szolidaritás dimenziójának is szerepet kell kapnia”.

3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, és szükségesnek tartja az európai menekültügyi politika részletes vizsgálatát, ami a felvállalt célkitűzések fényében lehetőséget nyújt a jelentős kiigazításra is.

3.2

Az észak-afrikai, közel-keleti és távol-keleti politikai események nyomán a menekültügyi politika jelenleg kérdéseket vet fel az Európai Unióban. Hogy megvédje magát, számos személynek az uniós tagállamokba kellett menekülnie.

3.3

Az EGSZB szerint a szolidaritás elvének e politika sarokkövének kell maradnia, még akkor is, ha a tagállamok száma és nagysága, valamint ezeknek a menekültáramlásokkal szembeni kitettsége bonyolulttá teszi a szolidaritás gyakorlását, és általában véve a koordinációt.

3.4

A menekültáramlásokban mutatkozó eltérések kezelése érdekében a menekültügyi rendszernek nemcsak rugalmasnak, hanem stabilnak is kell lennie, hogy az intézményi eljárások és későbbi integrációs intézkedések konkrét eredményekkel járjanak.

3.5

Emlékeztetni kell arra is, hogy a szolidaritási elvet nemcsak az államok szintjén kell értelmezni, hanem a személyek és a csoportok közötti személyes kölcsönhatás általános elvéről van szó. A bevándorlásügyi és menedékügyi politikák racionális érvein és nyomásán túl gyakorolni és bátorítani kell az emberi szolidaritás szellemiségét, mivel ez az Európai Uniót alkotó egyik alapérték.

3.6

Üdvözlendő, hogy az Európai Bizottság hangsúlyt helyez a bizalomra. A bizalom elve kiegészíti a szolidaritás elvét, nagyobb mértékű felelősséget róva a tagállamokra. A politika sikere attól függ, hogy e politika keretében az egyes tagállamok milyen mértékben teljesítik arányos és kiegészítő feladataikat. A nemzeti erőfeszítések kölcsönös függése rámutat arra, hogy bátran folytatni kell a koordinációt és a harmonizációt.

3.7

Mindezzel együtt az EGSZB megállapítja, hogy a menekültügyi politika messze áll még attól, hogy konszolidált és hatékony legyen. A tagállamok között továbbra is eltérések mutatkoznak a menekültekkel szembeni fogadókészség és felkészültség, valamint az európai menekültügyi politika építésének tekintetében. Jelentős erőfeszítéseket kell tenni a közvéleménynek, a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak, valamint a politikai döntéshozóknak a menekültügyi politika alapértékei – az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, a kritikus helyzetben lévők segítése, a szolidaritás és a tagállamok közötti bizalom – melletti elköteleződésének érdekében. Emellett kiemelt figyelmet kell fordítani a politika végrehajtására. A konkrét esetek rámutattak arra, hogy a menedékkérők kiszolgáltatottak, mind a származási, mind pedig a fogadó országokban.

3.8

A szervezett civil társadalom, amelynek e tekintetben az EGSZB többször is szócsövéül szolgált, a menekültügyi politika kapcsán felhívta a figyelmet a vízió, a struktúra és a végrehajtás hiányára, és számos ajánlást tett e hiányosságok kiküszöbölésére. A mindeddig megvalósult kiigazítások, legyen szó a harmonizációról, a szakmai programok finanszírozásáról vagy az intézményi reformról, még nem elégségesek a közös menekültügyi politika konszolidálásához. Elengedhetetlen ennek a reformja, az EGSZB pedig megerősíti, hogy hozzá kíván járulni e folyamathoz.

3.9

Az EGSZB szerint elérkezett a pillanat arra, hogy a szolidaritás és a bizalom elvét sokkal bátrabban ültessék át a gyakorlatba. Pontosabban szólva, két egymást kiegészítő cselekvési irányra tesz javaslatot. Az első arra irányul, hogy közép- és hosszú távon változzon a menekültügy megítélése és az ezzel kapcsolatos hozzáállás, különösképpen a véleményformálók, a politikai döntéshozók és a közigazgatásban dolgozók körében, mind helyi, mind pedig nemzeti szinten.

3.10

A második már részben benne foglaltatik a jelenlegi erőfeszítésekben, de nem eléggé jól strukturált és meghatározott. Ez az irány a szolidaritás és bizalom elvének a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közreműködését ösztönző intézményi mechanizmusokkal való kiegészítésére vonatkozik. Az ösztönzőkre alapozott megközelítés eltávolíthatná a menekültügyi politika útjában álló akadályokat, ennek azonban feltétele a legjobb ösztönzők helyes meghatározása, illetve ezeknek a megfelelő támogatása, a pénzügyi szempontokat is ideértve.

3.11

Az EGSZB ajánlatosnak tartja a menekültek integrációját célzó eszközök javítását is. Az ezen a területen dolgozó szervezetek által ismertetett számos bizonyíték szerint a menekültek kiszolgáltatottak a diszkriminációval szemben, nem férnek hozzá az alapvető közszolgáltatásokhoz, problémáik vannak a lakhatással és a személyes biztonsággal. Az általunk létrehozni kívánt európai menekültügyi rendszer, még ha a menekülti jogállás megadási folyamatának gyorsaságát és szabályszerűségét tekintve hatékonyan is működik, az integráció szempontjából kudarcot vallhat.

3.12

Ezzel összefüggésben az EGSZB azt javasolja, hogy a már létező átfogó struktúra mellett, vizsgálják meg a menekültügyi politikát a teljes menekültügyi „ciklus” szempontjából is, amely ciklus a veszélynek kitett személyek útvonalát követi, az Unió területére történő tulajdonképpeni belépéstől a kérelmezési eljárásokon keresztül az integrációs intézkedésekig, ideértve a beilleszkedést és adott esetben a születési országba való visszatérést illető közép- és hosszú távú kilátásokat is. A politikának a menekültügy teljes „ciklusát” nyomon követő és a veszélynek kitett személyt ennek középpontjába helyező tervezése jelentősen segítheti az akadályok és következetlenségek meghatározását.

3.13

A civil társadalom szervezetei és az EGSZB által e téren gyűjtött tapasztalatok hozzájárulhatnak a menekültügyi politika átfogóbb, egyúttal pedig részletesebb értékeléséhez. Az Unió szomszédságában lejátszódott közelmúltbeli események nyomán joggal kérdőjeleződik meg e politika. Az EGSZB szerint a közleménynek sokkal világosabban kell taglalnia a civil társadalmi szervezeteknek a szerepét.

3.14

Az EGSZB üdvözli azt is, hogy a Régiók Bizottságát és a helyi hatóságokat bevonják a menekültügyi politika tervezésébe, és központi jelentőségűnek tartja a nemzeti szint alatti hatóságok szerepét ennek sikerességében, különösképpen az integrációt célzó lépések vonatkozásában. Az aktív pénzügyi intézkedéseket is ideértve bátorítani kell a nemzeti szint alatti hatóságokat arra, hogy vállaljanak meghatározóbb szerepet a menekültek integrációjában.

4.1

Az EGSZB megelégedéssel fogadja, hogy az Európai Bizottság hangsúlyt helyez a gyakorlati együttműködés szempontjaira. A jogszabálycsomag tervezett – és egyébként szükséges – módosításával együtt a gyakorlati együttműködés bizonyos pontokon javíthatja a menekültüggyel kapcsolatos eljárások lefolyását. A javított gyakorlati együttműködés céljaként a menekülti jogállás megadásával kapcsolatos bürokrácia csökkentését, és a megfelelő eljárások lefolytatásához szükséges időtartamnak a lerövidítését kellene kijelölni.

4.1.1

Dicséretes a Támogatási Hivatal létrehozása, amely bár az intézményesülési folyamat elejénél tart, a tagállamok közötti együttműködésben rejlő rendkívüli potenciált mutatja. A Támogatási Hivatal intézkedései, különösképpen a támogatási és képzési intézkedések, az első megvalósult lépések. A fokozottabb működési kapacitás elérése érdekében az EGSZB gyorsabb lépések megtételére ösztönzi a Támogatási Hivatalt. A hivatal kapacitásainak sürgős és elengedhetetlen megerősítését össze kell hangolni a Menekültügyi és Migrációs Alap tervezésével és felhasználásával. A tisztviselők kirendelése, ahogy a veszélyhelyzetben hozott intézkedések is, olyan lépések lehetnek, amelyek növelik ennek a struktúrának az ismertségét és az iránta tanúsított bizalmat. A tervezett éves jelentés hozzájárulhat a menekültügyre vonatkozó fontos adatok megszerzéséhez. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az éves jelentés szerkesztésekor vegyék figyelembe a számos bizonyítékot, amelyeket az e téren aktív civil társadalmi szervezetek bocsáthatnak rendelkezésre.

4.1.2

Az EGSZB arra bátorítja a Támogatási Hivatalt, hogy késlekedés nélkül fejlessze ki a bevándorlók származási országaiból eredő információk összegyűjtésének rendszerét. Így megbízható, időszerű és összehasonlítható információkat nyújthatna a tagállamoknak, elősegítve ezáltal a gyorsabb és lehetőség szerint méltányos eljárást. Ezekbe az információkba bele kell foglalni a független forrásokból származó értékelésüket is.

4.1.3

Bár a Támogatási Hivatal megerősítése üdvözlendő cselekvési irány, nem kellene megakadályozni a tagállamokat abban, hogy kifejlesszék a menekültügy problémaköréhez kötődő saját intézményeiket és kezelési kapacitásaikat. Az ösztönzés logikáját követve, a Támogatási Hivatal megerősítésének párhuzamosan kell haladnia olyan mechanizmusok kifejlesztésével, amelyek biztosítják a nemzeti hatóságoknak az európai együttműködés iránti nagyobb nyitottságát, valamint a menekültügyhöz kapcsolódó kihívások hatékony kezelését.

4.1.4

A menekültügyi politika területén a krízishelyzetek szolgálnak a kidolgozott intézményi megoldások életképességének tesztelésére – vegyes eredménnyel. Az Európai Unió és a tagállamok általában véve alig felkészültek arra, hogy kezelni tudják a rendkívüli menekültáramlásokat. Egy egyszerű elemzés azonban azt bizonyítja, hogy ezek, legalábbis a belépési pontok szempontjából, előreláthatók. Az EGSZB szerint kiemelt figyelmet kell fordítani a – szokásos vagy rendkívüli – menekültáramlásoknak leginkább kitett államok kapacitásainak megerősítésére.

4.1.5

Üdvözlendő a Támogatási Hivatal és az EU más szakosodott ügynökségei, pl. a Frontex közötti együttműködés folytatása és elmélyítése. Az EGSZB határozottan kéri, hogy a Támogatási Hivatal fordítson kiemelt figyelmet azon személyek alapvető jogaira, akikkel közvetlen vagy közvetett kapcsolatba kerül. A menekültügyi politikában alkalmazott eszközök közötti strukturális és operatív egyensúly kialakításához elengedhetetlen az Alapjogi Ügynökséggel való együttműködés.

4.1.6

Az EGSZB egyetért a polgári védelmi mechanizmus alkalmazásával a rendkívüli menekültáramlások esetében. Ez a lehetőség azonban nem csökkentheti a nemzeti hatóságok azon motivációját, hogy olyan stabil menekültügyi rendszereket alakítsanak ki, amelyek kielégítő módon képesek kezelni a változó menekültáramlásokat.

4.1.7

A jelenlegi költségvetésből történő finanszírozást elsősorban a megújított jogszabálycsomag hatékony végrehajtására kell felhasználni. Mindezzel együtt az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a menekültáramlásoknak kitett államok kapacitásait továbbra is meg kell erősíteni. Mivel azokban az övezetekben, amelyek ezeknek az áramlásoknak a kiindulási pontjai, a geopolitikai helyzet továbbra sem stabil, nem számíthatunk arra, hogy az áramlásoknak a szintje lényegesen csökkeni fog. Ezért a joganyag harmonizációjára és alkalmazására irányuló erőfeszítésekkel párhuzamosan folytatni kell a kitett országok rendszereinek megerősítését. A meglévő projekteket, amelyek közül sok innovatívnak bizonyul, ennek megfelelően folytatni és támogatni kell. Amennyiben ezek eredménytelenek maradnak, megrendül a tagállamoknak a közösségi támogatásba vetett bizalma, és változik a jövőbeli fokozottabb közreműködésük motivációja is.

4.1.8

2014-től egy új Menekültügyi és Migrációs Alap áll majd a tagállamok rendelkezésére. Az EGSZB a tagállamokkal folytatott lényegi párbeszéd kezdeményezésére bátorítja az Európai Bizottságot, a nemzeti szintű szükségletek és prioritások pontos profiljának megalkotása érdekében. Nagyon fontos, hogy ebben a párbeszédben a szervezett civil társadalom fórumaként az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága és a helyi hatóságok is közreműködjenek. Az alap felhasználásának tervezésekor világosan meg kell határozni a nemzeti szükségleteket és prioritásokat, valamint az ezek rendelkezésére álló forrásokat és eszközöket is. Hasonlóképpen az EGSZB úgy véli, hogy az alapok felhasználására vonatkozó éves jelentéstétel kötelezettséget ró majd a tagállamokra a menekültügyi politika célkitűzéseinek határozottabb követése tekintetében.

4.1.9

Az EGSZB rámutat azokra a nehézségekre, amelyekkel a civil társadalmi szervezetek szembesülnek akkor, amikor a jelentős helyi hatással járó projektek lebonyolításához szükséges alapokhoz kívánnak hozzáférni. Az eljárásokat oly módon kell egyszerűsíteni, hogy segítsék a civil társadalom és a menekültek bevonását.

4.1.10

Az EGSZB bátorítja az Európai Bizottság azon szándékát, hogy a rendelkezésre álló alapokat elsősorban a folyamatos menekültáramlásoknak kitett országokban használják fel. Ez ösztönzi majd ezeknek az országoknak a közreműködését, és ennek megfelelően a meglévő kapacitások konszolidálását. Emellett olyan eszköz, amely gyakorlatilag is megvalósítja a menekültügyi politika kulcsfontosságú elvét, a szolidaritást.

4.1.11

Az EGSZB feltétel nélkül támogatja azt is, hogy a speciális menekültkategóriák (a regionális védelmi programokból érkező kiszolgáltatott csoportok és személyek) letelepítésére jelenleg alkalmazottakkal azonos pénzügyi ösztönzőket terveznek a tagállamok számára nyújtani, ilyen módon kompenzálva azokat a tagállamokat, amelyek hozzájárulnak a nemzetközi védelemre jogosult személyek más tagállamokból történő áthelyezéséhez.

4.1.12

Hasonlóképpen szükségesnek tartja, hogy a rendelkezésre álló alapokat a többi finanszírozási forrással, pl. az Európai Szociális Alappal és az Európai Regionális Fejlesztési Alappal komplementaritásban használják fel, valamint ajánlja, hogy a projektekbe nagyobb mértékben vonják be a szervezett civil társadalmat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat.

4.2

Az EGSZB támogatja a dublini rendelet reformjának célkitűzését. Több, részben a civil társadalmi szervezetek által is szolgáltatott bizonyíték azt támasztja alá, hogy a célkitűzésekkel összevetve a rendszer nem hatékony. A közép- és hosszú távon szükséges reformról folytatott vitában az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozatai és ajánlásai is döntő jelentőségűek. Az EGSZB továbbra is nyitott a vitára, és támogatni fogja azokat az elemzéseket, értékeléseket és meghatározásokat, amelyeknek célja a legmegfelelőbb szabályozás és eszközök meghatározása. Az alapvető jogokra, mint a dublini rendszer megfelelőségének értékelésére szolgáló, kiemelt kritériumokra történő hivatkozás több mint üdvözlendő.

4.3

A nemzetközi védelmet kérelmező személyek áthelyezését az EGSZB nem tartja szükségesnek, amennyiben e személyek megfelelő körülmények között találhatók azokban az országokban, ahol benyújtják kérelmüket, és ahol a kérelmezési folyamat gyorsan lebonyolítható. Meg kell erősíteni az államok fogadási kapacitásait. Amennyiben erre nem kerül sor, a kérelmezők áthelyezésének önkéntességen és ösztönzőkön alapuló mechanizmusa bizonyulhat eredményesnek.

4.3.1

A nemzetközi védelemre jogosult személyek áthelyezésének kérdésében, bár ennek gyakorlati szükségességét tekintve relatív konszenzus alakult ki, a tagállamok együttműködése nem volt meggyőző. Az Európai Bizottság által támogatott kísérleti projekt nem hozta létre a hatékony áthelyezési mechanizmust. Az EGSZB arra bátorítja az Európai Bizottságot, a Támogatási Hivatalt és a tagállamokat, hogy továbbra is működjenek együtt ennek a projektnek a keretében, és hozzájárul ennek az önkéntességen alapuló, állandó programmá alakításához. Alapvető azonban azoknak az ösztönzőknek a meghatározása és alkalmazása, amelyek nagyobb mértékben késztetnék a tagállamokat arra, hogy részt vegyenek ebben az állandó programban. Az Európai Bizottság által tervezett elemzésben az ösztönzőknek és a motiváció mértékének központi helyet kellene elfoglalnia.

4.4

A menedékjog iránti kérelmek közös feldolgozásának bevezetése hasznos eszköz lehet a menekültügyi politika végrehajtásában. Az EGSZB érdeklődéssel várja az Európai Bizottságnak az e jogi és operatív szempontból összetett probléma vonatkozásában tervezett elemzésének eredményeit. Az EGSZB úgy véli, hogy a közös feldolgozás megfelelő válasz lehet a változó menekültáramlások kezelésére. Egy olyan szabványeljárást is létrehozhatna, amely inspirálhatná a tagállamok saját tevékenységeit. Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzeti kapacitások megerősítésével párhuzamosan ösztönözni kellene a közös feldolgozást, feltételül szabva a hatásvizsgálat figyelembevételét. Ezek a kapacitások a kérelmek egyszerű feldolgozásánál bonyolultabbak, és ösztönözni kell a tagállamokat, hogy folyamatosan játsszanak aktív szerepet a menekültügyi politika minden elemének vonatkozásában.

4.5

Üdvözli az átmeneti védelemről szóló irányelvben tervezett mechanizmus aktiválását, amennyiben valamennyi feltétel teljesül. A rendkívüli menekültáramlások, bár ritkák, kritikus pillanatokat teremtenek, amelyekre az európai és nemzeti hatóságoknak fel kell készülniük. Az EGSZB a mentési műveletekhez kapcsolódó gyakorlatokra is felhívja a figyelmet, és megerősíti, hogy a visszaküldés tilalmának (non-refoulement) elvét maximálisan tiszteletben kell tartani.

4.6

Az EGSZB üdvözli a menekültügyi politikának Görögország esetében nyilvánvaló kiforrottságát és fejlettségét. Az uniós joganyag megsértésének szankcionálására szolgáló eszközök alkalmazását támogatási intézkedésekkel kell összekötni. Az EGSZB az Európai Bizottság és az egyéb szakosodott ügynökségek proaktív és preventív megközelítését támogatja, összefüggésben azokkal az államokkal, amelyeknek javítaniuk kell nemzeti menekültügyi rendszerük teljesítményét. Bár a Görögország támogatására szolgáló program jelentős lépés előre, megfelelő módon folytatni és finanszírozni kell. A görög és a máltai eset a menekültügyi politika próbakövei. Ha a tagállamoknak és az európai intézményeknek nem sikerül konkrét módon szolidaritást vállalniuk azokkal az országokkal, amelyeknek szembesülniük kell a jelentős menekültáramlásokkal, a közös menekültügyi politika olyan kudarcnak bizonyulhat, amelynek jelentős következményei vannak a kockázatnak kitett számos személy esetében. A támogatást ennek megfelelően diverzifikálni, erősíteni és koordinálni kell.

4.7

Az EGSZB a dublini rendszer megerősítését bátorítja, a hatékonyabb utánkövetés és a korai figyelmeztető rendszer létrehozása révén. Ezek az eszközök jobban felkészíthetik a tagállamokat arra, hogy kezelni tudják a menekültáramlatokat, valamint hogy hatékonyan koordinálják a menekültügyi politikát. Egyértelmű módon a tagállamok szükségleteire kell irányulniuk, a menekülteket illető alapvető jogok tiszteletben tartása szükségességének fényében.

4.8

A határok működésének hatékonyabbá tétele, valamint a jobb vízumpolitika hozzájárulhat a menekültügyi politika konszolidálásához. Az EGSZB üdvözli az ebbe az irányba tett lépéseket, de úgy véli, hogy problematikus lehet annak a védzáradéknak a bevezetése, amely lehetővé tenné a vízummentes utazás felfüggesztését egy harmadik országra vonatkozóan, még akkor is, ha feltételül fogalmazták meg azoknak az adatoknak a meglétét, amelyek szerint a vízummentesség a menekültügyi rendszerrel való visszaéléshez vezet.