4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/29

1.1

A mezőgazdasági és vidéki területeken dolgozó és/vagy vállalkozásokban tevékenykedő nőkben rejlő lehetőségeket az összes uniós szakpolitikában meg kell vizsgálni, fel kell térképezni és ki kell emelni, és egyik szakpolitikának sem szabad elhanyagolnia őket: ez az előfeltétele annak, hogy a fejlődés és az innováció résztvevőiként a nők elősegítsék, hogy az egész ágazat túllépjen a válságon.

1.2

Biztosítani kell, hogy az EU valamennyi jogszabálya és programja ügyeljen az egyenlő bánásmódra és az esélyegyenlőségre, és tartalmazzon a nők helyzetének javítására irányuló intézkedéseket, hatékonyan integrálva a férfiak és nők közötti egyenlőség kérdéseit, egyszerűsítve a forrásokhoz való hozzájutást és rendszeres időközönként ellenőrizve az eredményeket.

1.3

A nőket be kell vonni az ágazat területi és regionális szintű fejlesztési terveibe: ennek az az előfeltétele, hogy lehetőséget kapjanak a részvételre, igényeik közlésére, tapasztalataik és projektjeik ismertetésére (a kapacitások megerősítéséről van szó).

1.4

Az egyetemeknek és a kutatóközpontoknak az érintett nőkkel történő együttműködése során meg kell vizsgálni a lehetőségeket és a szükségleteket, képzési és technológiai eszközöket kell biztosítani a nők által irányított vállalkozások fejlődésének támogatására, továbbá javítani kell a mezőgazdaságban dolgozó nők munka- és életkörülményeit.

1.5

Az ikt-k (1) rendkívül fontosak a nők mezőgazdasági tevékenységének fejlesztésében és javításában, feltéve, hogy hatékonyak, jó a földrajzi eloszlásuk, hozzáférhetőek, és nem költségesek (széles sáv). Ezek a technológiák munkahelyeket is létrehozhatnak az ikt-kkal foglalkozó szakemberek számára.

1.6

A női hálózatok létrehozása, amelyet elősegítenek a hatékony ikt-k, kapcsolatokat teremt, erősíti a részvételt, elősegíti az EU-ban élő nők, illetve a tagjelölt és harmadik országok közötti kapcsolatokat és a bevált gyakorlatok cseréjét, ami előnyös a nemzetközi együttműködés és a kereskedelem számára.

1.7

A képzést az érintett nők igényei és a nőkben rejlő lehetőségek szerint kell kialakítani; az ismeretterjesztés innovatív formáit magukra a nőkre lehet bízni (vita- és önképzőcsoportok, újságcikkek, tájékoztató jellegű előadások az oktatási intézményekben stb.).

1.8

Annak érdekében, hogy a nők szervezett formában részt vegyenek a folyamatokban, és képességeiket így ki tudják bontakoztatni, hatékony, hozzáférhető és rugalmas szolgáltatásokra van szükség, amelyek a gondoskodással töltött idő mellett szabadidőt is lehetővé tesznek. Ez a megjegyzés érvényes az egészségügyre, a közlekedésre, a hitelre, az elosztásra, a marketingre, az idősek és a gyermekek ápolására, de azokra a szociális szolgáltatási ágazatokra is, amelyek azoknak a nőknek a biztonságáról gondoskodnak, akik nincsenek fedezve. Ebben az esetben is teremthetők munkahelyek az érintett szolgáltatások területén.

1.9

Az összes uniós tagállamnak elő kellene segítenie a kisegítő házastársak jogi elismerését, hogy hozzájuthassanak a szociális biztonsági és egészségügyi szolgáltatások nyújtotta védelemhez. Uniós szinten helyénvaló lenne szabályozási keretet meghatározni a közös jogosultságra vonatkozóan, esetleg a nők mezőgazdasági-vidéki téren betöltött szerepe statútumának keretében.

1.10

Ha rendelkeznek a szükséges tudást biztosító és technológiai eszközökkel (zöld technológiák, az erőforrások hatékony kezelése és felhasználása, tiszta energia termelése), akkor a nők hozzájárulhatnak a mezőgazdaság és a vidéki területek fenntarthatóságához. Az ilyen jellegű innovatív és fenntartható vállalkozások elindításához felgyorsított eljárásra van szükség, amely egyszerűbbé teszi az erőforrásokhoz történő hozzájutást (különösen a KAP II. pillérének keretében).

1.11

A nők a kézművesség, a hagyományos minőségi és biotermékek fellendítésének motorjai lehetnek, többek között a termelést végző és a fogyasztó nők közötti szorosabb együttműködés révén. Ezt az együttműködést meg kell vizsgálni, és előnyeit hangsúlyozni kell (mint a „rövid ellátási láncok” esetében).

1.12

A KAP reformja és a vidékfejlesztési politikák hozzá kell, hogy járuljanak a nők munkájának és tevékenységének támogatásához, különösen a nők számára fenntartott tematikus programok (II. pillér) révén.

1.13

A tagállamok, a régiók, a helyi közigazgatási szervek és a szociális partnerek közös felelőssége, hogy előmozdítsák a mezőgazdasági és vidéki környezetben élő nőkben rejlő lehetőségek kibontakoztatását, egy olyan környezet garantálásával, ahol tiszteletben tartják a törvényeket, és egy olyan megfelelő jogi keret kialakításával, amely belső struktúráiban is biztosítja a nemek közötti egyenlőség és reprezentativitás elvét. Az egyes tagállamokban tapasztalható pozitív példáknak ösztönzőkként kellene szolgálniuk ahhoz, hogy a nők – ahogy azt az Európai Parlament is követeli – a mezőgazdasági ágazat és a vidéki térségek valamennyi politikai, gazdasági és társadalmi testületében megfelelően képviselve legyenek.

2.1

A nők által a mezőgazdaságban és a vidéki területeken képviselt lehetőségeket alábecsülik: a 2010. évi KAP-jelentésben (2) csupán az Eurostat statisztikáinak adataival utalnak a nőkre, míg a vidékfejlesztésről szóló 2010-es jelentés futólag említi a férfiak és nők foglalkoztatási arányában meglevő eltérést (76 % a férfiak és 62 % a nők esetében) (3). A Tanács 2006. február 20-i, a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló érdekes határozata (4), szintén csak azzal kapcsolatban szól a nőkről, hogy támogatni kell a munkához történő hozzáférésüket.

2.2

A nők mezőgazdaságban és a vidéki területeken betöltött szerepéről szóló 2011-es európai parlamenti állásfoglalás (5) viszont pontosan felsorolja a nőket akadályozó fő tényezőket, és megjelöl néhány stratégiai utat, amellyel támogatni lehetne őket társadalmi és gazdasági helyzetük tekintetében. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) magáénak érzi az EP elemzését, egyetért következtetéseivel, és emlékeztet néhány saját korábbi véleményére (6).

2.3

Az EGSZB támogatja a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló európai bizottsági rendeletjavaslatot és az Európai Bizottság szolgálatainak ezt kísérő munkadokumentumait (7), akárcsak a „Mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság” európai innovációs partnerségről szóló közleményt (8): ezek a dokumentumok érdekes elemeket tartalmaznak, amelyek alapján remélhető, hogy az uniós intézmények nagyobb figyelmet fognak fordítani a nemekkel kapcsolatos témákra. Az EGSZB reméli, hogy a Tanács ezek nyomán megfelelő határozatokat hoz.

2.4

Az EGSZB kifejezetten pozitívan értékeli a vidéki női szervezetek és hasonló hálózatok számos tagállamban kifejtett tevékenységét. Ezek részben önállóak, részben pedig gazdálkodói szövetségek részeként működnek. Helyenként vannak a vidéki fiatalokat tömörítő szervezetek is, amelyek igen elkötelezettek a nemek egyenlőségének megvalósítása iránt. Ezek révén számos nő szerez képesítést, és nyer ösztönzést a további vállalkozói, társadalmi, szakmai vagy politikai szerepvállaláshoz. Az eddig – például a gazdálkodócsaládok társadalombiztosítása terén – elért eredményekben is nagy részük van. Néhány gazdálkodói szövetségben, amelyben eddig hagyományosan a férfiak domináltak, ma a nőknek van nagy befolyása. (9) Az ilyen példáknak minden tagállamban mintaképül kell szolgálniuk.

2.5

Ez a vélemény azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az idézett dokumentumokkal párhuzamosan meghatározzon néhány olyan kritériumot és intézkedést, amelyek segíthetik a nőket azon lehetőségek kibontakoztatásában, amelyek munkavállalóként és vállalkozóként rejlenek bennük, a fenntartható fejlődést és a minőségi foglalkoztatást elősegítő innovatív szerepet vállalva. Ha pontosabban meghatározzák a nőkben rejlő lehetőségeket, valamint a munkához és a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó szükségleteiket a mezőgazdaságban és a vidéki területeken, az javíthatja, optimalizálhatja, stratégiai szemlélettel ruházhatja fel, és diverzifikálhatja a termelést, továbbá erősítheti a KAP és a vidékfejlesztési és területi kohéziós politikák közötti összhangot.

3.1

A KAP egymást követő reformjai elhomályosították az agrárgazdaság, a vidéki gazdaság és a területgazdálkodás/hasznosítás fogalmai közötti megkülönböztetést. Ennek következtében a nők problémáinak elemzése tágabb keretben történik (10), ugyanakkor arra is nagyobb szükség van, hogy pontos, kategóriákra bontott és minőségi adatokkal rendelkezzünk, és folytassuk az Eurostat erőfeszítéseit. Az EP 2011. évi állásfoglalása szerint a „rendszeresen a mezőgazdaságban dolgozó” személyek száma 26,7 millió, akiknek 42 %-a (azaz 11,2 millió) nő. Ezek az adatok mindazokat a mezőgazdasági és vidéki tevékenységeket figyelembe veszik, amelyek keretében ezek a személyek bármilyen munkát végeznek (gyakran nem ez az egyetlen, vagy akár fő tevékenységük). Ezzel szemben az Eurostat az ÉMA-k (éves munkaegységek) alapján méri a mezőgazdasági foglalkoztatást, aminek következtében az ágazatban bármilyen címen dolgozó férfiak és nők teljes száma 2010-ben 11,1 millióra (mezőgazdaság, erdészet, vadászat és halászat), a nők száma pedig mintegy 4,7 millióra csökkent (11).

3.2

A statisztikai módszertanra történő utalás nyilvánvalóvá teszi, hogy a problémát nem a mennyiség jelenti, hanem az a stratégiai jelleg, amely a mezőgazdasági-vidékfejlesztési ágazatnak a városi és elővárosi övezetekkel, valamint ezek fenntartható (környezeti és társadalmi) fejlődésével való kölcsönhatásában nyilvánul meg. A nők helyzetét a mezőgazdaságban és a vidéki területeken ezért az alábbi kettős megközelítéssel vizsgáljuk: az európai mezőgazdaság termelési normáinak magas szintje és a nőkben rejlő lehetőségek, amelyek korlátozott, de hatékony és célzott módon felhasznált forrásokkal szabadíthatók fel. Szem előtt kell tartani, hogy tovább tart a súlyos válság, amely nehézségeket – de lehetőségeket is – jelent a mezőgazdasági-vidéki területeken élő és dolgozó nők számára.

4.1

A mezőgazdasági helyzetre vonatkozó közelmúltbeli kimutatások szerint miután a fogyasztás és az export visszaesése nyomán csökkent a termelési és foglalkoztatási szint, az ágazat újra növekedni kezdett, és emelkednek a jövedelmek. Úgy tűnik, hogy különösen a belső piac fordul a minőség és a fenntarthatóság felé: a fogyasztók egyre inkább a helyi („zéró kilométeres” vagy rövid ellátási láncú) (12) és/vagy biotermékeket keresik.

4.2

Ami a foglalkoztatást illeti, 2007 és 2008 között körülbelül 900 ezer munkahely szűnt meg a mezőgazdaságban, 2008 és 2009 között pedig 200 ezer ÉMA csökkenést regisztráltak (13). A negatív foglalkoztatási tendencia tehát egy olyan szinten stabilizálódhatna, amely a vállalatok racionalizálása következtében fellépő természetes létszámcsökkenést tükrözné, amelynek során a szakképzetlen munkaerő létszáma csökkenne a szakképzettebb javára.

4.3

Ezen optimizmusra okot adó tényezők ellenére még nem jutottunk ki a válságból, és a nők helyzete sem javult: a mezőgazdasági termelés jelentős részben továbbra is informális módon használja fel a női munkaerőt, amely amúgy is jelentős hátrányban van mind a teljes munkaidőben foglalkoztatottak tekintetében (26 % nő, szemben 52 % férfival), mind a részmunkaidős (9,7 % férfi, szemben 11,8 % nővel) foglalkoztatás vonatkozásában (14); ezeken az adatokon kívül ott van még az idénymunka (mely a foglalkoztatottak óriási arányát érinti, szemben a határozatlan időben foglalkoztatottak alacsony arányával), az informális és az illegális munka területe is, amely láthatatlan, és mennyiségileg nem meghatározott problémát jelent. Ezzel kapcsolatban fel kellene lépni, ösztönözve a feketemunka legalizálását és a lehetőségekhez mérten a női munka stabilizálását.

4.3.1

A bevándorló (EU-s és EU-n kívüli) női munkavállalók helyzete nagyon aggasztó: gyakran a legelemibb jogokat is megtagadják tőlük, kezdve a bérek késedelmes folyósításától, amelyeket ráadásul sokszor indokolatlanul és igazolhatatlanul megkurtítanak. A válság kezdete óta még romlott is ez a helyzet, és nem igazolható azzal, hogy a kis mezőgazdasági és feldolgozó üzemek nehezen jutnak hitelhez; sok női munkavállaló számos esetben fizetés nélkül volt kénytelen származási országába visszatérni, vagy ki volt szolgáltatva kizsákmányolóknak, bűnözőknek és illegális munkaerő-kereskedéssel foglalkozó személyeknek, akik sajnos egyes uniós országokban jogilag még nem vonhatók felelősségre.

4.3.2

Mivel a mezőgazdasági üzemek szétszórtak, és sok közülük kisméretű, nehéz a munkafeltételek szabályos mivoltát ellenőrizni. A helyi önkormányzatoknak a szociális partnerekkel és a civil szervezetekkel együtt végzett gondos irányítómunkája azonban kiindulópontot jelenthet a szabálytalanságok és a bűnözés elleni küzdelemhez, mindenki számára garantálva a jogokat és a biztonságot.

5.1

A mezőgazdasági termelés minőségi vetülete fontos dimenziója a nők által, akár termelőkként, akár kisegítőkként, akár fogyasztókként, akár a hagyományokat, a kreativitást és a hiteles viselkedési formákat továbbadó polgárokként végzett munkának. E tény érvényre juttatásához területi szinten összeegyeztetett döntésekre van szükség.

5.2

A fejlett termelési technikák kidolgozása és alkalmazása, a kutatás, a pályaválasztási tanácsadás és a képzés a kutatóközpontok és az egyetemek együttműködését igényli a mezőgazdasági-vidéki térségekkel, továbbá a nők szükségletei és a bennük rejlő lehetőségek elemzésének a tanulmányaikba történő beépítését.

5.3

Gyakran úgy vélik, hogy a minőség javításával és a versenyképesség ösztönzésével összefüggő bármely probléma megoldható valamilyen képzés nyújtásával. Ez a képzési kínálat mennyiségi növekedéséhez, nem pedig minőségbeli és célzott fejlődéséhez vezethet, ami gyakran nem válaszol kellőképpen a gazdaság és az érintett társadalmi szereplők konkrét szükségleteire, és nem felel meg a közösen kialakított fenntartható fejlődési stratégiáknak sem. A mezőgazdasági-vidéki helyzet javulásához felkészült dolgozókra és vállalkozókra van szükség, azonban a képzés önmagában nem tesz azonnal képessé a munkavégzésre és az élet egyéb tevékenységeire, ha hiányoznak a struktúrák és a szolgáltatások, és nem jönnek létre fenntartható és minőségi munkahelyek.

6.1

Minden képzési, szolgáltatási vagy ésszerűsítési tevékenységnek az adott feltételek elemzéséből kell kiindulnia, és a mezőgazdasági-vidéki környezetben élő és dolgozó nők rendelkezésre állását kell alapul vennie. Ez a helyi viszonyok, lehetőségek és elvárások alapos vizsgálatát igényli, amelyet az érintett nők aktív részvételével kell lefolytatni. A részvétel olyan folyamat, amely felelősséggel ruházza fel az országos, regionális és helyi szintű hatóságokat, valamint a társadalmi-szakmai szervezeteket. Egy térség által összességében kínált lehetőségek növekedhetnek, ha kiaknázzák az ott élő nőkben rejlő potenciált. A női innováció, vállalkozás és munkavégzés fejlesztésére irányuló célzott és hatékony programok munkahelyeket teremthetnek (különösen a fiatalok számára), megfékezve, sőt, időnként megfordítva a vidék elnéptelenedésére mutató tendenciát.

6.1.1

Az egyetemeknek és a területi szintnek együtt kellene e lehetőségeket felmérniük: a kutatóközpontokat be kellene vonni a fejlesztési tervek kidolgozásába és értékelésébe. Ez hatékony kapcsolat biztosítását kívánja meg fejlett és elérhető ikt-k révén az egyetemek és a nők között, megfelelő kutatások lefolytatása és azok eredményeinek helyszíni kipróbálása érdekében (15).

6.1.2

A területfejlesztési terveknek konkrét intézkedéseket kellene tartalmazniuk a női munkavállalók, kisegítő házastársak és vállalkozók képzésére, érvényre juttatva alkalmazkodási, megújítási, továbbá az ismeretek és magatartási formák átadására való képességüket. A képzésben részesült nőket arra kellene ösztönözni, hogy adják át a tanultakat formális (szövetkezetek, a helyi önkormányzatok döntéshozatali eljárásaiban való részvétel struktúrái, vidékfejlesztési akciócsoportok stb.) és informális (önképző- és vitakörök, oktatási intézményeknél megvalósuló fellépések, rádió- és tv-adások, újságcikkek, szociális vállalkozások stb.) csatornákon keresztül. A szükséges ösztönzők nemcsak pénzügyi erőforrásokból állnak, hanem a nők idejének szabaddá tételéből is, a területi szinten nyújtott támogatások és megfelelő szolgáltatások (fizetett szabadság, gyermekgondozási intézmények, hatékony és ingyenes tömegközlekedés (16), átmeneti helyettesítés az ápolási feladatok idejére, bölcsőde a gazdaságok közelében stb.) révén.

6.2

A hatékony, gyors (szélessávú) és kevéssé költséges internetlefedettség alapfeltétel, tekintettel arra, hogy egyes uniós tagországokban a települések kevesebb mint 60 %-a kapcsolódik a világhálóhoz. Az ikt-k szélesebb körű felhasználása elősegítheti a távoktatást és egy adott térség egymástól távoli részei közötti kommunikációt. Ösztönzi a kapcsolatfelvételt a más országok mezőgazdasági-vidéki területein élő nőkkel, és felkelti az érdeklődést a nyelvtanulás és a tapasztalatcsere iránt is.

6.2.1

Az ikt-k ezenkívül előmozdítják női vállalkozók, kisegítő házastársak és munkavállalók olyan hálózatainak a létrejöttét is, amelyek – az Unión kívülről bevándoroltak jelenléte által ösztönözve – kapcsolatot tartanak fenn és együttműködnek tagjelölt, illetve harmadik országbeli nőkkel. Ez hasznos tapasztalatcserét eredményezhet, valamint a fejlődési együttműködés javulását és végül fokozott kereskedelmi integrációt, hozzájárulva a világszintű élelmezési kihívás megválaszolásához.

6.3

A mezőgazdasági-vidéki területeken élő nők egészsége kiemelt fontosságú. Hatékony egészségügyi szolgáltatások (távgyógyászati és távdiagnosztikai struktúrákat is beleértve) és magas színvonalú orvosi rendelők révén kellene munkahelyi egészségüket és biztonságukat ellenőrizni és szakmai eredetű betegségeiket kiszűrni, ami állást is teremthet a szakosodott munkaerő számára. E szolgáltatásoknak (elsősorban a reproduktív egészség és a nőgyógyászati megelőzés terén) ingyeneseknek kellene lenniük, de díjukat mindenképpen a családi jövedelemhez és egyéb kiadásokhoz kellene igazítani. Döntő szempont az időskorú nők nagyszámú jelenléte: egyes, erőteljesen mezőgazdasági-vidéki jellegű országokban a nők várható élettartama sokkal hosszabb a férfiakénál, ezért túlsúlyban van a női népesség a hatvan éven felüliek között (17). Az itt élő nők számára elengedhetetlen az orvosi szolgálat, a segítségnyújtási és támogató intézkedések megléte már csak annak érdekében is, hogy a fiatalabbak ne legyenek kénytelenek további családi terheket magukra vállalni.

6.4

A kisegítő házastársak helyzete országonként továbbra is igen eltérő. Hivatalosan nem ismerik el őket munkavállalókként, jóllehet intenzív munkát végeznek az ágazatban. Ráadásul egyes tagállamokban továbbra sem részesülnek semmilyen egészségügyi szolgáltatásban vagy nyugdíjellátásban (az egyetemesen járó kivételével, amennyiben a társadalombiztosítás azt előírja). Eszközök szükségesek e nők biztosítási fedezettségének garantálására, például szociális szereplők vagy területi önkormányzatok által támogatott, specifikus nyugdíjalapokon keresztül. Helyénvaló lenne továbbá normákat meghatározni a közös jogosultságra vonatkozóan, esetleg a nők mezőgazdasági-vidéki téren betöltött szerepe európai statútumának keretében.

6.5

Az energia ésszerű felhasználása és a hulladékfeldolgozás terén a nők alapvető funkciót látnak el a családi gazdálkodás irányítóiként. A szelektív hulladékgyűjtés, valamint a kellő komposztálási és feldolgozási (biomassza előállítására irányuló) struktúrák illeszkedhetnek az energiatakarékossági célkitűzésekhez, valamint a ténylegesen energetikailag önellátó, megfelelő mezőgazdasági és biológiai termelési ciklusokhoz. A hatékony termelést és erőforrás-felhasználást célzó, új környezetbarát technológiákhoz való hozzájutást elő kellene segíteni és specifikus ösztönzőkkel támogatni kellene a nők által irányított vállalkozások és tevékenységek esetében.

6.6

Számos országban hoztak kedvező tapasztalatot a nők falusi turizmusra irányuló – főként szövetkezeti jellegű – kezdeményezései, melyek kiváló gazdálkodási eredménnyel jártak. Tekintettel a fenti idegenforgalom-típus iránti növekvő érdeklődésre, hálózatba kellene szervezni az arra irányuló tevékenységeket, és meg kellene osztani a legjobb gyakorlatokat.

6.7

Ahhoz, hogy hozzájárulhasson a fenntartható fejlődéshez és a nők gazdálkodásához (amely gyakran kis parcellákon folyik), az elosztásnak magas színvonalúnak, funkcionálisnak és rugalmasnak kell lennie: a visszafogott költségekkel működő helyi elosztási szövetkezetek előmozdíthatnák, hogy elérhetőbb áron kerüljenek forgalomba a jó minőségű, jellegzetes helyi termékek. Ezen áruk népszerűsítése szempontjából egyes specifikus események is hasznosnak bizonyultak.

6.8

Fontos érvényre juttatni az eltűnőben lévő kézműipari és adott tájegységre jellemző termékeket. Célzott tájékoztatási és marketingakciók révén megőrizhetők, sőt továbbfejleszthetők az ezzel kapcsolatos tevékenységek és álláshelyek, ami a vidékről való elvándorlás és a tömeges import által kiváltott minőségromlás ellen hatna. Nélkülözhetetlen tehát a megfelelő szolgáltatások és technológiák, valamint a mezőgazdasági-vidéki övezeteket a városi piacokkal összekötő közlekedési formák hatékony együtthatása (18).

6.9

A mezőgazdasági és kézműipari vállalkozások és szövetkezetek létrehozásához a hitelfelvételi lehetőségek bővítése szükséges, egyrészt nagyobb felelősséggel ruházva fel a hagyományos bankokat (elsősorban a helyi agrár- és takarékpénztárakat), másrészt pedig ösztönözve a főként a nőket célzó mikrohitel-programokat.

7.1

A strukturális alapok közös rendelkezéseiről szóló rendeletjavaslat (19) elfogadására várva emlékezetnénk arra, hogy az EMVA-rendelet kiemeli annak szükségességét, hogy az alap forrásait felhasználják a nők és a férfiak esélyegyenlőségének elősegítésére, és előírja az e cél eléréséért tevékenykedő szervezetek tájékoztatását és részvételét (20). Az új közös rendeletet megerősíthetné az, ha gyorsított eljárást vezetnének be az innovatív és fenntartható, mezőgazdasági-vidéki vagy kézműipari vállalkozásokat vezető nők számára. Ez nagyobb erővel és javaslattevő képességgel ruházná fel a rendelet 6. cikkében hivatkozott partnerségben részt vevő civil szervezeteket.

7.2

Az alapokra vonatkozó közös rendeletjavaslat kapcsán (amelyről már készült EGSZB-vélemény (21)) nagymértékű aggodalomra adnak okot azok a hatások, amelyeket a makrogazdasági feltételrendszer (21. cikk) gyakorolhat a nőket célzó kezdeményezések fejlesztését célul kitűző projektekre. Az EGSZB kéri annak specifikus jogszabályi rendelkezés révén történő megakadályozását, hogy – közvetve vagy közvetlenül – a leggyengébb társadalmi szereplőket, és köztük a nőket sújtsák.

7.3

Az EGSZB (a fenti javaslatokban kért kötelezettségvállalásokon túl) szeretné, ha a Bizottság gyorsabban válaszolna a nőkkel kapcsolatos változásokra és elvárásokra, megelőzve elsősorban azt, hogy rugalmatlanná váljon a nők mezőgazdasági-vidéki helyzetének javítását célzó programok tartalma és módszertana.

7.4

A nőknek a mezőgazdasági és vidékfejlesztésben való nagyobb mértékű és magasabb szintű részvételét rendszeresen be kellene építeni az európai kutatás-fejlesztési, képzési (Európai Szociális Alap stb.) és munkavállalói mobilitási programokba, természetesen a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politika végrehajtásán kívül is.

7.5

A II. pillér végrehajtására vonatkozó előírásokat, programokat és projekteket időszaki ellenőrzésnek kellene alávetni a KAP felülvizsgálatára irányuló eljárás keretében, hogy hatékony módon segítsék elő az esélyegyenlőség és a megfelelő erőforrás-felhasználás megvalósulását.

7.6

Foglalkozni kell a vidékfejlesztési politikával kapcsolatos, nőket célzó tematikus alprogramok tervezésével, továbbá a Leader program tapasztalatainak megfelelő hasznosításával és terjesztésével.

7.7

Ahhoz, hogy kidolgozhatók legyenek a nőkben rejlő potenciál kiaknázását prioritásként kezelő programok, a fizikai, adminisztratív és szociológiai értelemben vett területi szintnek a részvételi dinamika főszereplőjévé kell válnia. A szociális partnerek és a civil társadalom szervezetei közös, elsődleges felelősséget kell, hogy vállaljanak döntéseikért és azok végrehajtásáért. Ehhez képesnek kell mutatkozniuk arra is, hogy konkrétan és hatékonyan képviseljék a nők érdekeit, és biztosítsák integrációjukat a szervezetek valamennyi szintjén, növelve kapacitásépítési képességüket is.

7.7.1

Az EGSZB arra hívja fel az ebben képviselt valamennyi szervezetet, hogy fordítsanak jelentős figyelmet a mezőgazdasági és vidéki területen élő és dolgozó nőkre, tolmácsolják az ő igényeiket és törekvéseiket, és rendszeresen vonják be őket a különféle horizontális és vertikális partnerségi struktúrákba.