4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/1

—

Az EGSZB arra kéri az uniós intézményeket és a tagállamok kormányait, hogy újítsák meg arra vonatkozó politikai kötelezettségvállalásukat, hogy az Európa 2020 stratégia keretében valamennyi releváns partnerrel (Európai Parlament, Régiók Bizottsága, Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, nemzeti parlamentek, regionális és helyi önkormányzatok, szociális partnerek, a szervezett civil társadalom, nemzeti gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények, városok és a helyi önkormányzatok minden más formája) kapcsolatba lépnek.

—

Az EGSZB vállalja, hogy európai kapcsolattartó ponttá válva folytatja a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokkal és hasonló intézményekkel, továbbá a szervezett civil társadalom nemzeti képviselőivel közösen végzett munkáját, és speciális platformot biztosít, amellyel az említett szervek továbbléphetnek az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos saját munkájuk terén.

—

Az EGSZB véleménye szerint az Európai Uniónak hosszú távú perspektívát kellene kialakítania az érintett szereplők bevonására vonatkozó végső célról, és ennek fokozatos kialakításán kellene munkálkodnia.

—

Az EGSZB úgy véli, hogy rövid távon néhány kis változtatás is jelentősen hatna az elért eredményekre. A tagállamoknak és az Európai Bizottságnak sürgősen felül kellene vizsgálniuk az eljárások menetrendjét és típusát az összes érintett fél valódi bevonásának és közös felelősségvállalásának lehetővé tétele érdekében.

2.1

2012. április 18-án a Tanács soron következő ciprusi elnöksége felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki véleményt a részvételi folyamatok megerősítéséről, valamint a helyi önkormányzatoknak, az NGO-knak és a szociális partnereknek az Európa 2020 stratégia megvalósításába történő bevonásáról, tekintettel arra, hogy ezt a kérdést elnökségének és az EPSCO Tanács 2012. júliusi, informális ülésének prioritásává szándékozik tenni.

Mivel az európai szemeszter immár harmadik événél tart, itt az ideje annak, hogy szemügyre vegyük az Európa 2020 stratégia keretében végbemenő részvételi folyamatokat, és megvizsgáljuk, hogyan lehetne őket továbbfejleszteni.

2.2

Az EGSZB Európa 2020 stratégiával foglalkozó irányítóbizottságának az a feladata, hogy ellenőrizze a munkát, és összefogja a tagállamok nemzeti gszt-it és hasonló intézményeit az arra vonatkozó tapasztalatcserével kapcsolatban, hogy hogyan tökéletesíthetők az Európa 2020 stratégia keretében végbemenő részvételi folyamatok.

2.3

Az EGSZB-nek az Európa 2020 stratégia megvalósításában játszott szerepe (1) immár teljes elismerést élvez, és az EGSZB szeretné megosztani azzal kapcsolatos javaslatait, hogy hogyan tökéletesíthetők a részvételi folyamatok az Európa 2020 stratégia és az európai szemeszter keretében.

3.1

Az Európai Unió és lakossága komoly gazdasági és pénzügyi válsággal szembesül, amely súlyos hatással van az Európai Unió egészére és polgáraira. Számos tagállam rendkívül nehéz helyzetbe került, és a megemelkedett munkanélküliségi szintek továbbra is problémát jelentenek. Ezért az EGSZB úgy látja – és ezt az elmúlt három évben nagyon sok véleményében kifejtette –, hogy az Európa 2020 stratégia fontosabb, mint valaha, mivel a fenntartható növekedés biztosítására és az Európai Unió ellenállóbbá tételére irányuló átfogó reformmenetrendet kínál.

3.2

Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia par excellence növekedési stratégia, amely uniós és nemzeti szinten célszámokat határoz meg a legfontosabb szakpolitikák területén. Nagyon széles területet fog át, és az az általános törekvése, hogy támogassa az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést. Kiterjed az innovációval és a K+F-fel, az éghajlatváltozással, az energiaüggyel, a munkanélküliséggel, az iparpolitikával, valamint a társadalmi és területi kohézióval kapcsolatos fejleményekre, és foglalkozik a szegénységgel, a kohéziós politikával és még sok egyéb kérdéssel.

3.3

Az Európa 2020 stratégia irányításának célja az, hogy többrétegű rendszerbe fogja össze az európai, a tagállami és a megosztott hatásköröket, ezáltal járulva hozzá az európai integráció elmélyítése legitimitásának fokozásához. Szemben a lisszaboni stratégiával, az Európa 2020 stratégia egymással összefüggő kiemelt kezdeményezésekből áll, amelyek meghatározzák a hangsúlyokat, és támogatást nyújtanak fontos tematikus területek számára, prioritásokat, kiemelt célokat és egy szigorú felügyeleti rendszert tartalmaznak, lehetőséget nyújtva arra, hogy a nemzeti szintű fejlődést (vagy annak hiányát) kritikai értékelésnek vessék alá.

3.4

A jelentéstételi mechanizmus más, mint a lisszaboni stratégia esetében, mégpedig nemcsak azért, mert koncentráltabb, hanem azért is, mert összhangba került az új és tökéletesített gazdasági irányítási rendszer eljárásaival, aminek következtében például a stabilitási és konvergenciaprogramot, továbbá a nemzeti reformprogramokat egy időben terjesztik az Európai Bizottság elé, aminek révén teljesebb kép alkotható arról, hogy az egyes tagállamok hol tartanak, és merre kívánnak továbblépni.

3.5

A folyamat változását először maga az Európa 2020 stratégiáról szóló dokumentum hangsúlyozta, amely egyértelműen kimondta, hogy „nagyobb felelősségvállalásra van szükségünk”, amihez „fokozni kell a nemzeti és regionális szintű érdekeltek, valamint a szociális partnerek hozzájárulását”. Konkrét kötelezettségvállalás történt arra vonatkozóan, hogy mind az EGSZB-t, mind a Régiók Bizottságát szorosabban bevonják a stratégia megvalósításába. A részvételi folyamatok szükségességére számos alkalommal rámutattak, mindenekelőtt az Európai Tanács 2010. márciusi következtetéseiben és az Európai Bizottság Útmutatás nemzeti reformprogramok kidolgozásához, megvalósításához és nyomon követéséhez az Európa 2020 stratégia keretében című dokumentumában, amely megerősíti, milyen „fontos, hogy a nemzeti parlamenteket, a szociális partnereket, a régiókat és más érintett feleket szorosan bevonják a nemzeti reformprogramok kidolgozásába, hogy így a stratégiát jobban magukénak érezzék”.

4.1

Most, három évvel az Európa 2020 stratégia elindítása után egyértelmű, hogy számos tagállam elkötelezett amellett, hogy bevonja a szociális partnereket és a szervezett civil társadalmat az európai szemeszterbe, valamint nemzeti eljárásaikba. E kötelezettségvállalás alkalmazása azonban egyenetlen; többféle szintje létezik. Még ahol létezik is ez a kötelezettségvállalás, a partnereket ott is különféle mértékben vonják be a folyamatba. Bár sok tagállam valóban tájékoztatja partnereit, és kikéri véleményüket, a folyamatnak gyakran nincs súlypontja, a résztvevők szemszögéből nézve összefüggéstelennek tűnhet, és azt a benyomást keltheti, hogy hiányzik belőle az átfogó stratégia. Másokkal együtt az EGSZB mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy a határidők olyan szorosak, hogy gyakran szinte semmi időt nem hagynak a szociális partnerekkel, a civil szervezetekkel, illetve a regionális és nemzeti parlamentekkel folytatott érdemi vitákra. Ezek a kifogások nem csak nemzeti szinten merülnek fel; sok európai szintű szervezet is felteszi a kérdést, hogy vajon nem lehetne-e tökéletesíteni az európai szemeszter folyamatát és irányítását, valamint az Európa 2020 stratégia keretében folytatott nyomon követést. Saját szerepének és lehetséges hozzájárulásának pontosabb meghatározása érdekében az Európai Parlament szakpolitikai ajánlásokat tett, (2) és rövidesen a Régiók Bizottsága is közzéteszi saját iránymutatásait.

4.2

Ami az EGSZB-t illeti, az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos irányítóbizottság felállítása fontos súlypontot adott munkájának; mivel egy olyan csoporttal lett így gazdagabb az EGSZB, amely az Európa 2020 stratégiát és az azzal kapcsolatos javaslatokat teljes hatókörükben és nem csak részleteiben képes áttekinteni. Az Európai Bizottság képviselői és más szereplők folyamatosan részt vesznek az irányítóbizottság ülésein. A nemzeti és helyi szinttel való kapcsolat erősítése érdekében az irányítóbizottság az európai szemeszter fontos szakaszaiban rendszeresen meghívja a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokat és hasonló intézményeket, és helyi Európa-2020-rendezvényeket szervez a civil társadalom nemzeti szereplőivel együttműködve. Ezt a munkát fokozni és bővíteni kell.

4.3

Az a szerep, amelyet az EGSZB a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények összefogásában játszott, nem csupán az európai szemeszterre és az Európa 2020 stratégiára összpontosult. Abban is hasznosnak bizonyult, hogy elősegítette az egész Európai Unióban tapasztalt helyzetek elemzését és megértését, és erősítette mind az EGSZB, mind a gszt-k javaslatait.

5.1

Egyértelmű, hogy az európai szemeszter kihatásának optimalizálása érdekében az Európa 2020 stratégia keretében végbemenő részvételi folyamatok javítása és erősítése nemcsak magának a stratégiának, hanem a polgárok jólétének szempontjából is előnyös lenne.

5.2

Az Európai Unió és tagállamai gyakran említik a részvételi folyamatoknak, illetve a szervezett civil társadalom bevonásának hasznosságát. A szociális partnerek és a társadalom szélesebb köre részére számos különféle folyamat és rendszer került kialakításra; célszerű egyértelművé tenni, hogy miért olyan fontos ez, és mi lehet a haszna egy megfelelően működő, nagyobb részvételt lehetővé tevő rendszernek. A szociális partnerek és a szervezett civil társadalom proaktív megszólítása lehetővé teszi a következőket:

6.1

Az uniós és nemzeti szinten jelenleg alkalmazott eljárásokat vizsgálva az EGSZB úgy véli, hogy még sok a tennivaló. Ezek az eljárások beépíthetők egy olyan rendszerbe, amely valóban szilárd partneri kapcsolatot eredményez az uniós intézmények, a nemzeti kormányok, a szociális partnerek, a civil szervezetek, a nemzeti és regionális parlamentek, valamint más érintettek között. Ennek jelentős része összpontosított, összehangolt erőfeszítéseket igényel, és nem valósítható meg egyik napról a másikra. Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen rendszereket fokozatosan, stratégiai és átfogó többszintű partnerségi eljárás kiépítésével kellene kialakítani, ugyanakkor olyan egyszerű intézkedéseket hozva, amelyek rövid távon előrelépést jelenthetnének.

6.2

Mindenekelőtt azonban az EGSZB felszólítja az uniós intézményeket és a nemzeti kormányokat, hogy újítsák meg arra vonatkozó politikai elkötelezettségüket, hogy rendszeresebben és módszeresebben bevonják a folyamatokba a szociális partnereket, a civil szervezeteket, a nemzeti parlamenteket, a regionális és helyi önkormányzatokat, valamint más érintetteket, biztosítva, hogy ez a lehető legátfogóbb módon, az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos erős, életképes és fenntartható részvételi folyamatok keretében történjen. A Lisszaboni Szerződés hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a döntéshozatali folyamat során európai szinten kikérjék a civil társadalom véleményét. Ha a tagállamok jobban magukénak akarják érezni az Európa 2020 stratégiát és az európai folyamatot, és jobban be akarnak kapcsolódni ezekbe, akkor ugyanehhez kellene tartaniuk magukat, és minél gyakrabban konzultálniuk kellene a gszt-kkel és hasonló intézményekkel.

7.1

Saját szerepével kapcsolatban az EGSZB lényegesnek tartja, hogy továbbra is kiemelten kezelje az Európa 2020 stratégia minden elemét, és stratégiai elkötelezettséget tanúsítson irántuk, annak érdekében, hogy ezután is képes legyen feltérképezni a stratégia és annak alkotóelemei által kialakított esetleges szinergiákat.

7.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos irányítóbizottsága által megkezdett munka folytatást és továbbfejlesztést érdemel. Az irányítóbizottságnak továbbra is a stratégiára és annak a nagyközönségre gyakorolt hatására kell összpontosítania, és annak biztosítása végett, hogy mindenki profitáljon információiból és következtetéseiből, erősítenie kellene kommunikációját azokkal a tagokkal, akik nem vesznek részt az irányítóbizottság munkájában.

7.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az a munka, amelyet a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok (ahol léteznek), illetve ezek munkája közötti kapcsolatok összehangolásával fokozatosan elvégzett, nagyon pozitív hatással járt, de még lehetne javítani. Számos ilyen szervezetre, akárcsak sok tagjukra, nemzeti szinten is hárul szerep az Európa 2020 stratégiával kapcsolatban. Az Európa 2020 stratégiában történő részvétel javításával kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy ez olyan terület, ahol gyors, egyszerű intézkedések számottevő eredményeket hozhatnak. Az EGSZB úgy véli, hogy kiválóan alkalmas arra, hogy a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények közötti kapcsolattartó pont legyen, különösen az Európa 2020 stratégia keretében végzett saját munkájuk támogatása terén. Az EGSZB kész arra, hogy a kapcsolatok és az együttműködés további kiépítésére ilyen kötelezettséget vállalva megkezdje ezt a folyamatot, és az első adandó alkalommal meghívja a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokat és hasonló intézményeket egy, az Európa 2020 stratégiára összpontosító rendezvényre.

8.1

Az EGSZB határozottan támogatja a ciprusi elnökség azon szándékát, hogy előtérbe helyezi az Európa 2020 stratégia keretében végbemenő részvételi folyamatok erősítését, és a 2012. júliusi informális EPSCO-ülést részben ennek a munkának szenteli. Az EGSZB teljes mértékben támogatja, és kitűnő kiindulópontnak tekinti ezt, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság teljesen áttekinthessék, hogyan léphetnek mindnyájan előre.

8.2

Az EGSZB az összes tagállamot arra kéri, hogy pontosítsák, nemzeti szinten mely intézkedésekért mely kormányzati szervek felelősek az Európa 2020 stratégia keretében, és hogy tisztázzák a nemzeti reformprogramok összehangolásáért vagy nyomon követéséért felelős szervek és a végrehajtásért felelős szervek közti kapcsolatot. Ha minden tagállam akár csak kismértékben is információkat nyújtana erről, az lehetővé tenné, hogy az érintettek hatékonyabban tudjanak együttműködni a megfelelő szervekkel.

8.3

Az EGSZB szerint az egyes tagállamokban alkalmazott részvételi formákra vonatkozó teljes átláthatóság, valamint azoknak az eljárásoknak és eszközöknek az ismertetése, amelyeket a kormányok alkalmazni szándékoznak, mindenki számára világossá teszi, hogy mi, miért és hogyan történik.

8.4

Az EGSZB úgy gondolja, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak sürgősen felül kellene vizsgálniuk az európai szemeszter keretében tervezett különféle intézkedések menetrendjét. A jelenlegi struktúrákkal kapcsolatos fő nehézséget szinte minden érintett számára az jelenti, hogy semmilyen átgondolt válaszra vagy megfelelő vitára nem áll rendelkezésre elegendő idő. A tagállamoknak sürgősen át kellene tekinteniük jelenleg alkalmazott határideiket, és meg kellene vizsgálniuk, hogyan lehetne ezeket ésszerűbbé tenni.

8.5

Az EGSZB határozottan arra ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy nemzeti keretükön belül és közvetlenül uniós szinten is mélyítsék el az Európa 2020 stratégia megvalósításának folyamataiban való részvételüket. Kitűnő lépés e célkitűzés irányába, hogy a Régiók Bizottsága létrehozta az Európa 2020 stratégiát nyomon követő platformot. Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzeti kormányoknak támogatniuk kellene ezt a nagyobb mértékű közreműködést. A helyi és regionális önkormányzatoknak a helyi fejleményekkel és a lehetséges alkalmazásokkal kapcsolatos ismeretei kulcsfontosságú részét képezik azoknak a kezdeményezéseknek, amelyeket annak érdekében kellene megvalósítani, hogy az Európa 2020 stratégia teljes mértékben betölthesse a neki szánt szerepet.

9.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a folyamatos párbeszédet szolgáló szilárd struktúrák létrehozásához már nagyon hasznos modellek léteznek. Az EGSZB szerint A döntéshozatalban való állampolgári részvétel jó gyakorlatának kódexe, melyet az Európa Tanács dolgozott ki, (3) kitűnő keretet és elveket biztosít ezzel kapcsolatban, és fel lehetne használni az Európa 2020 stratégiához. Ezeknek az elveknek az alkalmazása révén az Európai Unió és a tagállamok fokozatosan továbbléphetnek a vitákkal kapcsolatban a részvétel különböző szintjeinek skáláján, kezdve a viszonylag csekély részvételi szinttel, amely főként az információnyújtásból áll. Ezt a nyílt konzultáció, majd a résztvevők közti párbeszéd megszilárdítása követi, amíg végül ki nem alakítható a valódi partnerség. A kódex ezt a négy fő részvételi szakaszt ismerteti. Az EGSZB szerint az Európa 2020 stratégia keretében végbemenő folyamatoknak fokozatosan e szerint a részvételi skála szerint kellene alakulniuk. A kódex néhány nagyon hasznos eszközt is kínál, amelyet fel lehetne használni az Európa 2020 stratégia folyamataihoz.

9.2

A tagállamok szervezett civil társadalmát a teljes európai szemeszter során be kellene vonni a folyamatokba. A tervezés terén rendkívül fontos a nemzeti reformprogramok kidolgozása. A tagállamok általi kidolgozás folyamatának során a szociális partnerekkel és a szervezett civil társadalommal folytatott széles körű és nagyobb mértékben az együttműködésre épülő párbeszédre kell támaszkodni. Ezek a szereplők nemcsak hogy szakismereteket nyújtanak a célok kitűzésében és a programok és stratégiák megtervezésében az olyan területeken, mint a foglalkoztatás, az oktatás és a társadalmi befogadás, hanem e stratégiák megvalósításában is alapvető szerepet töltenek be.

9.3

Az országspecifikus ajánlások közzététele és megvizsgálása az európai szemeszter egy másik rendkívül fontos szakasza. Az európai szociális partnereket és a szervezett civil társadalmat tájékoztatni kell, és konzultálni kell velük az egyes tagállamoknak szóló országspecifikus ajánlásokról. Ebben az összefüggésben alapvetően fontos a jó időzítés, hogy a szervezett civil társadalmat korán be lehessen vonni a következő ciklusokra vonatkozó kilátások megfogalmazásába.

9.4

Korábbi véleményeiben az EGSZB azt javasolta, hogy összehasonlító teljesítményértékeléssel mérjék az Európa 2020 stratégia megvalósításában elért eredményeket. Ebben az esetben a nemzeti gszt-k vagy hasonló intézmények megvizsgálják és meghatározzák saját kiemelten fontos kritériumaikat, amihez az Eurostat honlapján ingyen hozzáférhető statisztikai adatokat használják fel. Egyes gszt-k már megkezdték ezt, más nemzeti gszt-ket pedig ösztönözni kellene arra, hogy lépjenek ugyanerre az útra. Ezzel az összehasonlító teljesítményértékeléssel az érdekelt felek folyamatosan nyomon követik a reformok megvalósítását, és értékes hozzájárulást nyújtanak a nemzeti reformprogramok felülvizsgálatához.

9.5

Lépéseket kellene tenni az Európa 2020 stratégia végrehajtásával kapcsolatos tagállami vita felélénkítése érdekében, és a kormányzatoknak hatékonyabb visszacsatolási eljárásokat kellene kidolgozniuk a stratégiáról folytatott, szélesebb körű civil és szociális párbeszéd eredményeivel kapcsolatban. A civil társadalom szerepe a nyomon követésben különösen értékes lehet. Hasznos lenne, ha a tagállamokban az összes fontos érdekelt fél részvételével rendszeresen konferenciákat tartanának, a Parlamentben pedig nyilvános meghallgatásokat, amelyeken ismertetnék a nemzeti reformprogramokat.

9.6

Ellentmondást jelent, hogy miközben az uniós intézmények egyre inkább tudatára ébrednek annak, hogy ki kell kérniük a szervezett civil társadalom véleményét, a legtöbb nemzeti gszt és hasonló intézmény jelenleg nehézségekkel küzd. Ezeket a szervezeteket gyakran jórészt állami költségvetésből finanszírozzák, és számos tagállamban nagymértékben csökkentették a költségvetési kereteket. Ez arra készteti a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokat és hasonló intézményeket, hogy kizárólag a nemzeti prioritásokra összpontosítsanak, és mérsékeljék európai szintű részvételüket. Az uniós intézményeknek meg kellene vizsgálniuk, hogyan nyújthatnának támogatást és segítséget ezeknek a szervezeteknek, legalább az európai szemeszterhez nyújtott hozzájárulásuk terén.

9.7

Mivel nagyon hasznos lehet, ha létezik egy fő kapcsolattartó pont a nemzeti gszt-kkel és hasonló intézményekkel történő nyomon követéshez, az Európai Bizottság megbízhatná az EGSZB-t – és támogatást nyújthatna ehhez –, hogy évente legalább egyszer az európai szemeszterrel időben gondosan összehangolt konferenciát szervezzen az összes nemzeti gszt-vel vagy hasonló szervezettel és intézménnyel, ahol megvitatnák az európai szemesztert, az Európa 2020 stratégiát, valamint e szervezetek hozzájárulását és a bevált gyakorlatokat ezen a területen.

10.1

Az EGSZB szerint maguk az érdekelt felek is megújíthatnák az Európa 2020 stratégia keretében végzett eljárásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásukat. Bár a fő felelősség a tagállamokra hárul, amelyeknek felül kell vizsgálniuk a partnerségek elindítására szolgáló eljárásokat, az érdekelt felek is többet tanulhatnának egymástól, és magabiztosabbá válva, közvetlenül párbeszédet kezdhetnének az uniós intézményekkel és a nemzeti kormányokkal. Ezenkívül bár a kormányoknak sürgősen újra kell gondolniuk az eljárások időzítését, az érdekelt feleknek meg kellene tanulniuk, hogyan készülhetnek jobban elő az európai szemeszter egyes szakaszaira.

11.1

Az EGSZB-hez intézett felkérésében a ciprusi tanácsi elnökség különös hangsúlyt helyezett arra, hogy a civil társadalmat nagyobb mértékben vonják be a végrehajtásba és a nyomon követésbe olyan társadalompolitikai területeken, mint a szegénység és a kirekesztés. Az EGSZB úgy véli, hogy az érintetteknek az európai és nemzeti szintű, strukturált és rendszeres párbeszédben való részvétele döntően befolyásolhatja, hogy hatékony megoldásokat találhassunk ezekre a problémákra.

11.2

Fontos, hogy a partnerségi együttműködést (stakeholder approach) és a strukturált párbeszédet alkalmazzuk a civil szereplőkkel a politikaalkotás, a végrehajtás és a nyomon követés során a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni platform munkájának keretében. A szegénység és a kirekesztés terén gyakran a civil szereplők azok, akik ott helyben észlelik a tendenciákat és a társadalmi fejleményeket, és felhívják rájuk a nyilvánosság figyelmét. A felhasználói perspektíva kiemelésére és a megelőzésre irányuló célirányos fellépésük, valamint az e csoportokat célzó innovatív szolgáltatások kidolgozása és biztosítása értékes ismeretekkel és tapasztalatokkal szolgál a szegénység és a kirekesztés elleni stratégiai erőfeszítésekhez. Az EGSZB itt kiemeli a szociális gazdaság és a nem kormányzati szervezetek szerepének jelentőségét, melynek célja a szegénység csökkentése, az új munkahelyek létrehozásának támogatása és olyan szolgáltatások kialakítása, amelyek kreatív módon felelnek meg a társadalmi igényeknek.

11.3

E politikaterületek keretében meg kell említeni a nemzeti reformprogramokat kiegészítő, a szociális védelmi bizottság által előterjesztett nemzeti szociális jelentéseket. A nyitott koordinációs módszeren alapuló jelentésekben az Európa 2020 stratégia szociális vetületét értékelik. Az éves növekedési stratégiából kiindulva feltüntetik a legégetőbb reformszükségletet, és javaslatokat tartalmaznak konkrét intézkedésekre. Központi jelentőségű egy olyan eljárás létrehozása, amelynek révén az érintett szereplők nagyobb mértékben részt vesznek a nemzeti szociális jelentések elkészítésében, ami jelenleg nem eléggé valósul meg; ezenkívül a nemzeti reformprogramokkal való jobb összekapcsolódást is biztosítani kell. A legfontosabb a nyitott koordinációs módszer erősítése a szociális védelem terén, amelynek során integrált nemzeti stratégiákat kell kiindulópontnak tekinteni, hogy ezáltal szorosabb kapcsolatot lehessen kialakítani a szegénység elleni európai platformmal.

11.4

A szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemről szóló uniós szintű éves rendezvényt egy megfelelő nemzeti szintű meghallgatásnak kell követnie, a közhivatalokkal, a szegénység által sújtott emberekkel, nem kormányzati szervezetekkel, szociális gazdasági szervezetekkel, a szociális partnerekkel és más civil társadalmi szervezetekkel együttműködve. A cél az, hogy együttesen határozzuk meg a haladást és a hiányosságokat ezen a politikaterületen, elemezzük azokat és reformjavaslatokat terjesszünk elő. Ezt a rendezvényt időben össze kell hangolni a nemzeti reformprogramok kidolgozásával.

11.5

A párbeszédre és a konkrét kérdésekben való konzultációra szolgáló rendszeres találkozók rendezését is időben meg kellene tervezni, hogy az érdekelt feleknek lehetőségük legyen részvételi igényük jelzésére. A partnerségi együttműködés keretében meg kellene vizsgálni az éves növekedési jelentés szociális hatásait és az elért eredményeket is.

11.6

A nemzeti reformprogramok és a nemzeti célok meghatározása kulcselemet jelentenek az Európa 2020 stratégia és a szegénység elleni küzdelemre irányuló politikai stratégiák megvalósítása érdekében tett erőfeszítések terén. Fontos a szegénységgel kapcsolatos cél megfelelő meghatározása, hogy olyan csoportokra is kiterjedjen, amelyeket a szegénység veszélye és a többszörös kirekesztés is fenyeget, hogy a stratégiákat és a reformokat hatékonyan hozzá lehessen igazítani ezekhez a csoportokhoz. Ennek kapcsán nagyon fontos a civil társadalmi szereplők bevonása és a velük való partnerség, mivel ők gyakran már korai szakaszban képesek arra, hogy új veszélyeztetett csoportokat azonosítsanak, vagy feltárják a kirekesztett csoportok esetében megnövekedett veszélyeket.