EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52010IP0246

Kivégzések Líbiában Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a líbiai kivégzésekről

HL C 236E., 2011.8.12, p. 148–151 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/148


2010. június 17., csütörtök
Kivégzések Líbiában

P7_TA(2010)0246

Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a líbiai kivégzésekről

2011/C 236 E/27

Az Európai Parlament,

tekintettel a halálbüntetés eltörléséről szóló korábbi állásfoglalásaira, valamint az emberi jogok világbeli helyzetéről szóló éves jelentésekkel kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira – különösen a 2008-ban elfogadottra –, továbbá kivégzésekre vonatkozó azonnali moratórium azon országokban történő bevezetésére, ahol még mindig alkalmazzák a halálbüntetést,

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149. számú, valamint 2008. december 18-i 63/168. számú, a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratórium bevezetését kérő (a Harmadik Bizottság A/62/439/Add.2. számú jelentése alapján hozott) határozatára,

tekintettel az EU halálbüntetésre vonatkozó, 1998. június 16-i iránymutatásaira, valamint azok felülvizsgált és frissített, 2008-as változatára,

tekintettel a 2010. február 24. és 26. között Genfben megrendezett, a halálbüntetés elleni negyedik világkongresszus által elfogadott zárónyilatkozatra, amely a halálbüntetés egyetemes eltörlését kéri,

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló nemzetközi egyezményekre,

tekintettel az EU migrációs és menekültügyi politikájára, illetve a menekültek jogállásával kapcsolatos 1951. július 28-i Genfi Egyezményre, valamint az 1967. január 31-i jegyzőkönyvre,

tekintettel az EU és Líbia között folyó informális párbeszédre, amelynek célja a kapcsolatok, illetve a migrációval (két projekt az Aeneas program keretében és a „Migrációk és menekültügy” eszköz) és a HIV/AIDS-szel kapcsolatban az EU és Líbia között folyó együttműködés erősítése,

tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel a halálbüntetés eltörlése az Európai Unió alapvető értékeinek egyik lényeges eleme; mivel az Európai Parlament határozottan elkötelezte magát a halálbüntetés eltörlése mellett, és ezen elv egyetemes elfogadtatására törekszik;

B.

mivel a líbiai kormány ellenállt a halálbüntetés eltörlésére irányuló lépéseknek; mivel 2007 decemberében és 2008-ban Líbia azon kevés országok egyike volt, amelyek az ENSZ Közgyűlésének a kivégzésekre világszerte érvényes moratóriumot követelő sikeres határozatai ellen szavazott;

C.

mivel Líbiát nemrégiben beválasztották az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába, ami megnövekedett felelősséget jelent az emberi jogok területén;

D.

mivel a Cerene, a Saif al-Islam al-Gaddafival, Muammar al-Gaddafi líbiai vezető fiával szoros kapcsolatban lévő újság hírül adta, hogy május 30-án Tripoliban és Bengáziban kivégeztek 18 embert – köztük csádi, egyiptomi és nigériai állampolgárokat –, miután előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés miatt elítélték őket; mivel a líbiai hatóságok nem hozták nyilvánosságra ezen emberek személyazonosságát;

E.

mivel félő, hogy olyan bírósági eljárások végén hoznak meg halálos ítéleteket, amelyek nem felelnek meg a tisztességes eljárás nemzetközi normáinak;

F.

mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya – amelynek Líbia is aláírója –, és különösen annak 6. cikke (2) bekezdése, arra kötelezi a halálbüntetést továbbra is fenntartó részes államokat, hogy csak „a legsúlyosabb bűncselekmények” esetében alkalmazzák azt;

G.

mivel a líbiai bíróságok továbbra is hoznak halálos ítéletet, mégpedig többnyire gyilkosság és kábítószerrel összefüggő bűncselekmények miatt, ám halálos ítéletet a bűncselekmények széles köre esetében ki lehet szabni, többek között a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságához való jog békés gyakorlásáért;

H.

mivel nem állnak rendelkezésre hivatalos statisztikák arról, hogy évente hány embert ítélnek halálra és végeznek ki Líbiában; mivel különböző források szerint pillanatnyilag több mint 200 ember van siralomházban, köztük külföldi állampolgárok is;

I.

mivel a külföldi állampolgárok gyakran nem vehetik fel a kapcsolatot konzulátusi képviselőikkel, illetve nem vehetnek igénybe tolmácsolási, illetve fordítási segítséget a bírósági eljárások során;

J.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája 19. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy senki „sem toloncolható ki vagy utasítható ki olyan államba, vagy adható ki olyan államnak, ahol komolyan fenyegeti az a veszély, hogy halálra ítélik, kínozzák, vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá”;

K.

mivel a Líbiára kivetett nemzetközi szankciók 2003-as feloldása óta az Európai Unió a fokozatos kapcsolatépítés politikáját alakította ki Líbiával, és 2007 végén megkezdte a keretmegállapodásra irányuló tárgyalási folyamatot;

L.

mivel ez idáig az EU informális párbeszédet, illetve egy sor konzultációt folytatott Líbiával egy többek között migrációs kérdésekkel is foglalkozó keretmegállapodás aláírása céljából; mivel a két fél között folyamatban lévő tárgyalások legalább hét tárgyalási fordulóból álltak, amelyek nem eredményeztek jelentős előrelépést vagy egyértelmű kötelezettségvállalásokat Líbia részéről a nemzetközi emberi jogi egyezmények tiszteletben tartása tekintetében;

M.

mivel az EU és Líbia közötti kapcsolatok fő akadálya az emberi jogokról, az alapvető szabadságjogokról és a demokráciáról folytatott párbeszéd elakadása, nevezetesen a Genfi Egyezmény ratifikációjának elmaradása, valamint a líbiai rezsim – nem utolsósorban az európai államokkal szemben is alkalmazott – agresszív külpolitikája; mivel Líbia nem rendelkezik nemzeti menekültügyi rendszerrel, amely biztosítaná a menekültek ellenőrzését és nyilvántartásba vételét, menekültstátuszba vételét, a fogva tartási létesítmények látogatását, valamint az orvosi és humanitárius segítségnyújtást, amely feladatokat ez idáig az UNCHR (ENSZ Emberi Jogok Bizottsága) látta el;

N.

mivel az UNHCR szerint 9 000 menekültet – köztük palesztinokat, irakiakat, szudániakat és szomáliaiakat – tartanak nyilván Líbiában, ebből 3 700 a – főként Eritreából érkező – menedékjogot kérők száma; mivel a menekültek folyamatosan annak a veszélynek vannak kitéve, hogy a Genfi Egyezmény kritériumait mellőzve visszatoloncolják őket származási országukba vagy tranzitországukba, kitéve őket az üldöztetés és a halál fenyegetésének; mivel a menekülttáborokban elkövetett bántalmazásokról, kínzásokról és emberölésekről, valamint a Líbia és más afrikai országok közötti elhagyatott határokon otthagyott menekültekről adtak hírt;

O.

mivel 2010. június 8-án a líbiai hatóságok elrendelték a Tripoliban 1991 óta jelen lévő, 26 munkatárssal működő UNHCR-iroda bezárását, mivel annak képviselői állítólag „illegális tevékenységeket folytattak”;

P.

mivel Líbia a társulási megállapodások aláíró országaihoz hasonlóan „nemzeti indikatív programban” vehetett részt, amelynek keretében a 2011–2013-as időszakra 60 millió eurót irányoztak elő az egészségügy támogatása és az illegális migráció elleni küzdelem céljaira,

1.

megismétli régóta fenntartott álláspontját, miszerint minden esetben és minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést; emlékeztet az EU azon határozott kötelezettségvállalására, hogy el kívánja érni, hogy a halálbüntetést mindenhol eltöröljék, és ismét hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság megerősítéséhez és az emberi jogok progresszív fejlődéséhez;

2.

határozottan elítéli, hogy 2010. május 30-án 18 embert kivégeztek, és részvétét és szolidaritását fejezi ki az elhunytak családjai iránt;

3.

kéri Líbiát, hogy hozza nyilvánosságra a 18 kivégzett személy nevét, akik között külföldi állampolgárok is voltak;

4.

felszólítja a líbiai hatóságokat annak biztosítására, hogy a fenti eseményekkel kapcsolatban őrizetben tartottak – a nemzetközi jognak megfelelően – fogva tartásuk során humánus bánásmódban, majd tisztességes tárgyalásban részesüljenek, beleértve az általuk választott ügyvédhez való jogot, valamint az ártatlanság vélelme elvének tiszteletben tartását;

5.

sürgeti a líbiai hatóságokat, hogy tegyenek lépéseket a kivégzésekre vonatkozó moratórium elfogadása érdekében;

6.

súlyos aggodalmának ad hangot a líbiai UNHCR-iroda bezárása miatt;

7.

sürgeti a líbiai hatóságokat, hogy haladéktalanul ratifikálják a genfi menekültügyi egyezményt, továbbá tegyék lehetővé és könnyítsék meg az UNHCR számára tevékenységei folytatását Líbiában, illetve hozzanak létre nemzeti menekültügyi rendszert;

8.

felhívja azokat a tagállamokat, amelyek Líbiába toloncolnak vissza bevándorlókat, hogy a Frontexszel (az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség) együttműködésben azonnal hagyjanak fel ezzel a gyakorlattal azokban az esetekben, amikor komolyan fennáll annak a veszélye, hogy az érintett személyt halálbüntetésnek, kínzásnak vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vethetik alá;

9.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EUMSz. 265. cikke és 218. cikkének (10) bekezdése alapján hozzon intézkedéseket, amely rendelkezések értelmében az EP-t „az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell” a Líbiával folytatott tárgyalásokról; ismételten kéri, hogy teljes körű tájékoztatást kapjon a Bizottság ezzel kapcsolatos tárgyalási megbízatásáról;

10.

megerősíti, hogy az EU és Líbia közötti bármely együttműködés vagy megállapodás feltétele a genfi menekültügyi egyezmény, valamint a többi jelentős emberi jogi egyezmény és jegyzőkönyv Líbia általi ratifikációja és végrehajtása;

11.

üdvözli, hogy a legfelső bíróság egykori elnöke, Dr. Abdulraham Abu Tuta elnökletével működő bizottság kezdeményezte a büntető törvénykönyv reformját, és reméli, hogy a bizottság hamarosan jelentést fog előterjeszteni; felhívja a líbiai hatóságokat, hogy indítsanak nemzeti szinten nyilvános és demokratikus vitát a halálbüntetésről annak érdekében, hogy csatlakozzanak a halálbüntetés eltörlését támogató nemzetközi irányvonalhoz;

12.

üdvözli Max Goeldi svájci állampolgár szabadon bocsátását;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az UNHCR-nek, az ENSZ Közgyűlésének, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, valamint a líbiai hatóságoknak.


Top