—

tekintettel a Tanács közös álláspontjára (8698/4/2007 - C6-0258/2007),

—

tekintettel első olvasatbeli álláspontjára (1) a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0230) (2) vonatkozóan, (2)A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

—

bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 67. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0308/2007),

1.

jóváhagyja a közös álláspontot;

2.

felhívja a figyelmet a 2007 szeptember 6-án a plenáris ülésen elhangzott bizottsági nyilatkozatra, amely szerint „a Bizottság kivételesen elkötelezi magát amellett, hogy az illetékes parlamenti bizottság számára a lehető leghamarabb eljuttatja az egyedi programokkal kapcsolatos éves programtervezeteket, továbbá hogy továbbítja e tervezeteket a komitológiai jegyzék útján, és a lehető leghamarabb értesíti az Európai Parlamentet az esetleges módosításokról a bizottságok ülését követően”;

3.

tudomásul veszi, hogy a jogi aktust a közös álláspontnak megfelelően fogadják el;

4.

utasítja elnökét, hogy az EK-Szerződés 254. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

5.

utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogi aktust miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően végrehajtottak, illetve a Tanács főtitkárával együttműködve gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

—

tekintettel az EK-Szerződés 3. cikkére, amely az egységes piacnak a személyek szabad mozgását gátoló akadályok elmozdítása által történő létrehozásáról rendelkezik,

—

tekintettel 2007. március 15-i, a határokon átnyúló egészséggondozás nyújtására irányuló közösségi cselekvésről szóló állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Világegészségügyi Közgyűlés (WHA) Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokról (IHR) szóló jelentésére (WHA 58) és a WHA 2006. május 26-i állásfoglalására, amely az IHR bizonyos, az influenza-világjárvánnyal kapcsolatos szempontjainak korai, önkéntes alkalmazására szólít fel (WHA 59.2);

—

tekintettel Az Európai Parlament és a Tanács2004. április 21-i 851/2004/EK rendeletére az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról (2), Az Európai Parlament és a Tanács 1998. szeptember 24-i 2119/98/EK határozatára a Közösségben a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatának létrehozásáról (3), valamint A Bizottság 1999. december 22-i, 2000/57/EK határozatára a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatának létrehozásáról szóló 2119/98/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszerről (4),

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0263/2007),

A.

mivel a közelmúltban a nemzeti és nemzetközi közegészségügynek új betegségekkel kellett szembenéznie, és mivel jobb segítségnyújtási és tájékoztatási eljárásokat kell kidolgozni nemzeti és regionális szinten; mivel a betegségek terjedésével európai szinten foglalkozni kell;

B.

mivel a rendkívül mobil és globalizálódó világban a közegészség összeurópai és nemzetközi dimenziójú védelmének szüksége nőttön nő;

C.

mivel előnyben kell részesíteni a fertőző betegségek és a nemzetközi szintű közegészségügyi vészhelyzetek globális elterjedése elleni védelem maximális biztosítását, de a világ közlekedésének minimális zavarásával;

D.

mivel - az EK-Szerződés 5. cikkével összhangban - a szubszidiaritás elvét tiszteletben kell tartani, mivel az egészségügyi szolgáltatások megszervezése az egyes tagállamok kompetenciája;

1.

elismeri egy olyan világos és érthető mechanizmus jelentőségét, amelynek célja, hogy megelőzze a betegségek elterjedését, megvédjen azoktól és kontrollálja azokat, valamint hogy a kockázatokkal arányos közegészségügyi reagálást biztosítson, amely hozzáférhető mindenki számára, aki arra rászorul;

2.

nagyra értékeli a fent említett WHA-állásfoglalást, amely bizonyos IHR-aspektusok önkéntes korai alkalmazására szólít fel a madár- és emberi influenza-világjárványok tekintetében;

3.

felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy tartsa tiszteletben és alkalmazza a WHO 2007 januárjában közzétett, a törzsek gyors megosztására vonatkozó helyes gyakorlatról szóló kódexét;

4.

üdvözli a Bizottság álláspontját az átdolgozott Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok végrehajtásáról, annak a Bizottság közleményében (COM(2006)0552) megfogalmazott formájában, amelynek célja a Tanáccsal és a Parlamenttel folytatandó strukturált tárgyalás előmozdítása;

5.

hangsúlyozza a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok lehető leghamarabb, a szubszidiaritás elvével összhangban történő végrehajtásának szükségességét, a meglévő rendszerek és kapacitások megerősítésével párhuzamosan;

6.

hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokat összehangolt módon kell végrehajtani az egész Közösség területén;

7.

rámutat ugyanakkor hogy hatáskörüknél és a szubszidiaritás elvénél fogva kizárólag a tagállamok feladata egészségügyi szolgálataik megszervezése, ezzel egyidejűleg biztosítva polgáraik magas szintű egészségvédelmét;

8.

megjegyzi, hogy ez a nemzetközi mechanizmus „nem korlátozhatja nagyobb mértékben a nemzetközi forgalmat, és nem lehet nagyobb mértékben invazív vagy betolakodó a személyek tekintetében, mint azok az ésszerűen hozzáférhető alternatívák, amelyek az egészség védelmének megfelelő szintjét eredményezik” (A Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok 43. cikke),

9.

úgy ítéli meg, hogy a kockázat jobb kezelése érdekében támogatni kell az információs rendszerek fejlesztését, mind azokét, amelyek célja az egészségügyi szolgáltatók közötti információcsere, mind azokét, amelyek a betegek számára szolgálnak tájékoztatással; hangsúlyozza továbbá a fent említett információs rendszerek biztonsága növelésének szükségességét;

10.

meggyőződése, hogy a védelem és a készenlét magas fokának elérése érdekében e globalizálódó és rendkívül mobil világban teljes mértékben szükséges a szomszédos és harmadik országok támogatása és a velük való együttműködés;

11.

hangsúlyozza a nemzeti hatóságok egymás közötti, valamint az európai hatóságokkal való szoros együttműködésének szükségét, amikor információt cserélnek a közegészség-biztonság területén annak érdekében, hogy optimalizálják a végrehajtást és az uniós állampolgárok nemzetközi méretű közegészségügyi vészhelyzetek elleni védelmét;

12.

emlékeztet az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) és a közegészségügyi fenyegetésekkel kapcsolatos uniós korai figyelmeztető és reagálási rendszer (EWRS) a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok végrehajtásában és a vészhelyzetekben betöltött szerepére;

13.

sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék kötelességüket a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokban foglaltak szerint;

14.

felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Parlament illetékes bizottságával együttműködésben készítsen útmutatást a fenyegetések felfedezéséről és megítéléséről;

15.

ugyanakkor felkéri a Bizottságot, hogy formalizálja az ECDC Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok végrehajtásában betöltött szerepét, különösen a hatáskörébe tartozó ügyekkel kapcsolatos adatgyűjtés tekintetében;

16.

felkéri a Bizottságot, hogy találja meg a megfelelő rendszerek létrehozása támogatásának módját a szomszédos és harmadik országokban regionális fejlesztési mechanizmusok támogatásán keresztül;

17.

felszólítja a Bizottságot, hogy határozza meg azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel lehetővé válik a fejlődő országoknak a járványok elleni oltóanyagokhoz való hozzáférésével kapcsolatos WHO-politika támogatása;

18.

sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki programokat az európai és globális egészségügyi fenyegetések - mint például az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó fertőzések és az antibiotikumokkal szembeni növekvő rezisztencia - kezelésére; rámutat, hogy egyértelműen páneurópai megoldásra van szükség, mivel az egészségügyi válságok nem veszik figyelembe a földrajzi határokat;

19.

hangsúlyozza egy központi uniós, egyértelműen hatékony vírusellenes és oltóanyagkészlet létrehozásának szükségességét az uniós állampolgárok lehetséges influenzajárvány elleni védelme érdekében valamennyi tagállamban, ami kiegészíti a tagállamok intézkedéseit, továbbá hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak az EU egészére kiterjedő, influenzajárvány esetére vonatkozó intézkedéseket kellene elfogadnia, amelyek 24 órán belül képesek hatékonyan megakadályozni az influenza terjedését Európán belül;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, továbbá a WHO Európai Regionális Irodájának.

—

tekintettel a sivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ egyezményt (UNCCD) aláíró országok 8., 2007. szeptember 3. és 14. közötti madridi konferenciájára (COP8),

—

tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel a sivatagosodás a különböző tényezők - köztük az éghajlat-ingadozások és az emberi tevékenység - okozta talajdegradációt jelenti az arid, a szemi-arid és a száraz szub-humid területeken,

B.

mivel az éghajlatváltozás a föld felmelegedésével és a talajhőmérséklet emelkedésével jár, amiből következően a párolgási szint is emelkedik, és ez sivatagosodáshoz vezet,

C.

mivel a megemelkedett hőmérséklet miatt elapadnak a források, csökken a folyók vízáramlata és a felszín alatti vízmedencék vízszintje, amely így tönkreteszi a talaj felszíni szerkezetét; mivel a jelenleg egyre hosszabbodó aszályos időszakok miatt nehezebb lesz a tűzvészek után az erdők újratelepítése, ezzel pedig együtt jár a sivatagosodás veszélye,

D.

mivel a sivatagosodás és az aszály a világ minden területét sújtó probléma, és a sivatagosodás elleni küzdelemhez, valamint az aszály hatásainak csökkentéséhez közös fellépésre van szükség; mivel a sivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ egyezmény az egyetlen olyan, jogilag kötelező érvényű nemzetközi eszköz, amely foglalkozik közel az összes - 191 aláíró - államot érintő talajdegradációval a száraz területeken,

E.

mivel a fejlődő országok közül sokat - nevezetesen a legkevésbé fejlett országokat - sújt komoly aszály, illetve sivatagosodás,

F.

mivel az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) szerint a sivatagosodás jelenleg a föld szárazföldi területeinek mintegy 25-30 százalékát érinti, és mivel 1,2-2 milliárd ember van veszélyben legalább 100 országban; mivel a termelékenység elvesztéséből adódó gazdasági veszteségeket 42 milliárd dollárra becsülték 1992-ben (ez 64 milliárd dollárnak felel meg 2006-os árakon); mivel a sivatagosodás globális aránya növekszik, amely szegénységhez, kényszerű migrációhoz és viszályokhoz vezet,

G.

mivel az arid, a szemi-arid és a száraz szub-humid területek háromnegyedét sújtja talajdegradáció, a folyami művelésű földek csaknem fele veszélyeztetve van, és a talajdegradáció következtében csökken a biológiai sokféleség, a talajtermékenység valamint a talaj vízmegtartó képessége, fokozódik az erózió és csökken a széndioxid megkötése,

H.

mivel a sivatagosodás főként a túlságosan megművelt, túllegeltetett és nem megfelelő technikával öntözött területeken és erdőirtást követően gyakori; mivel ez a gyakorlat a nem megfelelő talajgazdálkodásra vezethető vissza, ami viszont gyakran a földművesek életének társadalmi-gazdasági körülményeiből ered; mivel felmérések szerint a fenntartható talajgazdálkodási módszerekbe történő befektetés jövedelmező lenne,

I.

mivel a szélsőséges éghajlati események - mint például az éghajlatváltozáshoz köthető árvíz és aszály - egyre gyakoribbá és drasztikusabbá válnak abból a szempontból, hogy tovább növelik a sivatagosodás kockázatát és annak negatív gazdasági és társadalmi következményeit,

J.

mivel a sivatagosodás is hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, ami talajdegradációval és az ahhoz kapcsolódó növényzet elpusztulásával jár, melynek következtében fokozódik a légszennyező anyagok kibocsátása és csökken a szén-dioxid-megkötés; mivel a száraz területek helyreállítása számottevő pozitív hatással járhat,

K.

mivel az UNCCD kulcsfontosságú szerepet játszik a szegénység világméretű felszámolásában, a fenntartható fejlődés és a millenniumi fejlesztési célok elérésében,

1.

támogatásáról biztosítja az UNCCD-t és annak reformfolyamatát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az AKCS-partnerekkel szoros együttműködésben képviseljenek egységes álláspontot a COP ülésén;

2.

támogat egy időhöz kötött célokat tartalmazó stratégiai cselekvési tervet; felhívja az EU-t, hogy konstruktív módon járuljon hozzá a tízéves stratégiai terv kialakításához és megtárgyalásához az egyezmény hatékony végrehajtásához szükséges erős és eredményes mechanizmus felépítése érdekében; e tekintetben különös figyelemre hív fel:

3.

kiemeli a civil társadalom és a helyi lakosság szerepét az UNCCD-ben szereplő célok megvalósításában és elérésében;

4.

egy olyan konferencia megszervezését ajánlja, amely a leginkább sújtott területek - főként Afrika - cselekvési terveinek megvalósítását és hatékonyságát értékeli még a következő COP előtt;

5.

elismeri, hogy a talajdegradáció alapvető hátráltató tényező az ettől szenvedő országok jövőbeli fejlődésében; felhívást intéz, hogy az EU fejlesztési politikája fordítson különös figyelmet e jelenségre, ideértve a fejlesztéstámogatási igények értékelését is;

6.

aggodalmának ad hangot a fellépések elkötelezett támogatásának hiánya láttán; üdvözli, hogy az egyezmény pénzügyi mechanizmusaként a Globális Környezetvédelmi Alapot használják, és felhívja az EU-t, hogy erősítse meg a sivatagosodás elleni intézkedések finanszírozását az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményén és kiotói jegyzőkönyvén belüli, rugalmas mechanizmusok bevezetésével;

7.

felhív a közös agrárpolitika reformjára, amelyben bevezetnének a sivatagosodás és a talajdegradáció elleni küzdelemre vonatkozó, kötelező erejű kritériumokat az Európai Unió érintett területein; felhív továbbá egy, az embereket vidéken megtartó megelőzési és végrehajtási politikára;

8.

átfogó erdőgondozás megvalósítására hív fel, hogy a lehető legkisebb legyen az erdők tűzterhelése, valamint a tűz terjedési sebessége; rámutat, hogy az újrahasznosított biomassza hozzájárulhat az akció gazdaságos megvalósíthatóságához;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje az európai aszálymegfigyelő-központ létrehozását, amely információt gyűjtene, enyhítő és nyomon követési intézkedéseket javasolna az Európát sújtó aszály hatásainak minimalizálására;

10.

elismeri, hogy a legfrissebb felmérések következtetései szerint az érintett területek talajdegradációjának csökkentésére szánt befektetés kisebb lenne, mint a degradációból származó költségek; szem előtt tartja, hogy a sivatagosodás elleni intézkedések hatékonyságához hosszú távú elkötelezettségre van szükség;

11.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy további ösztönzéssel és pénzügyi támogatás biztosításával fokozzák a nemzetközi együttműködést az UNCCD végrehajtása terén, valamint támogassák a vízzel kapcsolatos programok határokon átnyúló együttműködését; továbbá felhív arra, hogy tűzzék a kérdést a következő EU-Afrika csúcstalálkozó napirendjére;

12.

megismétli az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtására, a kormányzásra és kereskedelemre irányuló EU cselekvési terv (FLEGT) végrehajtásának felgyorsításáról szóló 2005. július 7-i állásfoglalását (1), és újbóli csalódottságának ad hangot az illegálisan és nem fenntartható módon termelt fa EU-ba történő behozatalát tiltó kötelező érvényű, átfogó rendelkezés hiánya miatt;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az UNCCD részes feleinek és titkárságának.

—

tekintettel az EU és harmadik országok között kötött valamennyi megállapodásra, illetve az ilyen megállapodásokban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékokra,

—

tekintettel az EK-Szerződés 177., 178., 300. és 310. cikkére, valamint az EU-Szerződés 3., 6., 11., 19. és 21. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió iránymutatásaira és különösen a 2001 decemberében elfogadott, az emberi jogi párbeszédről szóló iránymutatására és az említett iránymutatások végrehajtásának 2004 decemberében elfogadott értékelésére, és tekintettel a 2004 júniusában elfogadott európai uniós iránymutatásokra az emberi jogok védelmezőiről,

—

tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására (1) és ezen állásfoglalás Bizottság által biztosított nyomon követésére,

—

tekintettel a Tanács 2006. június 7-i, „Az emberi jogoknak a KKBP-ben és más EU-politikákban történő érvényesítése” c. dokumentumára,

—

tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti, 2005. május 26-i keretmegállapodásra,

—

tekintettel az Európai Uniónak az emberi jogok harmadik országokban való előmozdításában és ezen országok demokratizálódásában vállalt szerepéről szóló, 2002. április 25-i, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményre (2),

—

tekintettel a világban az emberi jogi helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértéseinek egyes eseteiről szóló korábbi vitákra és sürgős jelleggel hozott állásfoglalásaira,

—

tekintettel az európai parlamenti képviselők harmadik országokba történő látogatásai során történő emberi jogi és demokratikus fellépésekre vonatkozó speciális iránymutatásaira,

—

tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel Külügyi Bizottságának emberi jogi albizottságában az emberi jogok kínai és üzbegisztáni helyzetéről szóló, 2007. május 3-i, valamint az emberi jogok oroszországi helyzetéről szóló 2007. április 23-i ülésén tartott viták során elért következtetésekre,

—

tekintettel a 2007. május 18-án Szamarában tartandó EU-Oroszország csúcstalálkozóról szóló (4), 2007. május 10-i, a demonstrációk közelmúltbeli oroszországi elnyomásáról szóló (5), 2007. április 26-i, öt bolgár ápolónő és egy palesztin orvos Líbia általi elítéléséről és bebörtönzéséről szóló (6), 2007. január 18-i, az Iránról szóló (7), 2006. november 16-i, az Üzbegisztánról szóló (8), 2006. október 26-i és az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló (9), 2006. szeptember 7-i állásfoglalására,

—

tekintettel a Külkapcsolatok Tanácsának Luxembourgban, 2007. április 23-án tartott, 2796. ülésén Közép-Ázsiáról szóló következtetéseire; a Kirgizisztánnal, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal kötött, már hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásokra; a Kirgizisztánnal, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal kötött, már hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásokra; a Tádzsikisztánnal és Türkmenisztánnal kötött, már aláírt, ám még nem ratifikált partnerségi és együttműködési megállapodásokra; és a Bizottság Közép-Ázsiáról szóló (2002-2006) stratégiai dokumentumára,

—

tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, valamint az Európai Közösség és annak tagállamai között 2000. június 23-án, Cotonouban aláírt (10), és 2005. június 25-én Luxemburgban módosított partnerségi megállapodás (11) (Cotonoui Megállapodás) 8., 9., 96. és 97. cikkére és VII. bekezdésére,

—

tekintettel az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés (AKCS-EU KPK) állásfoglalásaira, és különösen az AKCS-EU politikai párbeszédről (a Cotonoui Megállapodás 8. cikke) szóló, 2004. november 25-én Hágában elfogadott állásfoglalására (12),

—

tekintettel a Bizottság által az európai szomszédsági politika (ESZP) keretében Algéria, Fehéroroszország, Líbia és Szíria kivételével az ESZP partnerországokkal elfogadott kétoldalú cselekvési tervekre,

—

tekintettel a Bizottságnak az európai szomszédsági politika megerősítéséről szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett közleményére (COM(2006)0726) és az erről szóló, hamarosan megszülető állásfoglalására,

—

tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Andok Közösség és tagországai közötti (13), valamint az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a közép-amerikai országok közti társulási megállapodásra (14) vonatkozó tárgyalási megbízásról szóló, 2007. március 15-i, a Tanácshoz címzett ajánlására,

—

tekintettel az interregionális társulási megállapodás megkötése céljából az EU és a Mercosur közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2006. október 12-i (15), valamint az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0302/2007),

A.

mivel az emberi jogi párbeszédek azon eszközök közé tartoznak, amelyeket az EU felhasználhat emberi jogi politikájának végrehajtása során, és amely kulcsfontosságú részét képezi az Európai Unió fenntartható fejlődést, békét és stabilitást célzó átfogó stratégiájának;

B.

mivel az emberi jogok egyetemességét, egyediségét és oszthatatlanságát - ideértve nemcsak polgári és politikai jogokat, hanem társadalmi, környezeti, gazdasági és kulturális jogokat is - támogatni kell és elő kell mozdítani, és mivel az Európai Unió folytatja e célból eredményes eszközök létrehozását;

C.

mivel az emberi jogi párbeszéd megindítására vonatkozó bármiféle döntést a Tanács által elfogadott egyes olyan kritériumok alapján hoznak, amelyek figyelembe veszik az EU emberi jogi helyzettel kapcsolatos aggályait az érintett ország vonatkozásában, az érintett ország hatóságainak tényleges elkötelezettségét egy ilyen párbeszéddel kapcsolatosan, az emberi jogi helyzet adott helyen történő javítása iránt, valamint azt a kedvező hatást, amelyet az emberi jogi párbeszéd az emberi jogi helyzetre gyakorolhat;

D.

mivel az EU emberi jogi iránymutatásai arra szólítanak fel, hogy az emberi jogi kérdéseket a harmadik országokkal minden szinten folytatott átfogó politikai párbeszéd keretében megfelelő és szisztematikus módon kezeljék;

E.

mivel a Tanács 2004-ben úgy döntött, hogy egy áttekintés és naprakész ütemezés alapján évente kétszer megvizsgálja a párbeszédek általános helyzetét, és mivel ugyanakkor a Tanács hangsúlyozta, hogy a párbeszédek nem szólhatnak határozatlan időre, inkább bizonyos időkeretet kell szabni, figyelemmel egyúttal egy kilépési stratégiára is;

F.

mivel az emberi jogi párbeszédek és konzultációk struktúrák, formák és eljárások széles körének alkalmazásával zajlanak, anélkül, hogy elegendő figyelmet fordítanának a szükséges következetességre, ami nemzetközi szinten alááshatja az EU emberi jogi politikájának hitelességét, és mivel az EU emberi jogi párbeszédről szóló fent említett iránymutatását illetően fokozottabb átláthatóság és demokratikus ellenőrzés lenne kívánatos;

G.

mivel a Tanács jelenlegi gyakorlata szerint tájékoztatást kell adni a strukturált emberi jogi párbeszédek/ konzultációk következő fordulójának napirendjéről és célkitűzéseiről, és meg kell hívni egy parlamenti tisztviselőt, hogy a nem kormányzati szervezetek képviselőivel együtt részt vegyen azon;

H.

mivel az AKCS-EU partnerségi megállapodást a fenntartható fejlődés felé orientálják, és ez az egyénre mint a fejlesztési politika fő szereplőjére és kedvezményezettjére összpontosul; mivel ez együtt jár valamennyi emberi jog és alapvető szabadság tiszteletben tartásával és előmozdításával, és mivel a megállapodás fent említett, 2005. június 25-i felülvizsgálata a 8. cikk keretében folytatott politikai dialógus felerősödéséhez vezetett, különösen az emberi jogok tekintetében;

I.

mivel az, ha az egyik fél elmulasztja a Cotonoui megállapodás 9. cikke szerint az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartásából adódó kötelezettségét teljesíteni, az a 96. cikk szerinti konzultációs eljárás megindítását eredményezi a helyzet kezelése érdekében;

J.

mivel bár üdvözölni kell a Cotonoui megállapodás 8. cikkét, amely az AKCS-országok és az EU közötti politikai párbeszédről, továbbá az emberi jogok, a demokratikus elvek, a jogállamiság és a helyes kormányzás tiszteletben tartásának rendszeres ellenőrzéséről rendelkezik, fennállnak továbbra is az aggályok azt illetően, hogy ez a rendelkezés felhasználható a 96. cikk szerinti konzultációs eljárás megkerülésére az emberi jogok megsértése esetén;

K.

mivel az ESZP cselekvési tervek végrehajtását számos albizottság kíséri figyelemmel, és mivel a kétoldalú társulási megállapodások szerint az EU elindította az emberi jogokkal, demokratizálódással és kormányzással foglalkozó albizottságok valamennyi ESZP országra történő kiterjesztésének folyamatát; mivel eddig Marokkó, Jordánia és Libanon hagyta jóvá ilyen albizottságok létrehozását, amelyek már üléseztek is, Egyiptom jóváhagyta egy albizottság létrehozását, ám az még nem ülésezett, Tunézia részéről pedig folyamatban van albizottság jóváhagyása;

L.

mivel a különböző ESZP cselekvési tervekben rövid távú intézkedésként ajánlott, hogy a társulási megállapodás 5. cikke szerint albizottságot hozzanak létre a demokráciáról és a jogállamiságról szóló strukturált politikai párbeszéd kialakítása céljából; mivel a szóban forgó albizottság nem rendelkezik döntéshozatali hatáskörrel, de javaslatokat nyújthat be az illetékes társulási bizottsághoz vagy a politikai párbeszéd magasabb szintjén álló testületekhez;

M.

mivel a külső segítségnyújtás pénzügyi eszközei reformjának eredményeként a Parlament megszerezte a jogot, hogy elvégezze a stratégiai dokumentumok demokratikus ellenőrzését, ugyanakkor a költségvetési hatóságok egyike is;

N.

mivel a nők és a gyermekek jogai az egyetemes emberi jogok elidegeníthetetlen, szerves és oszthatatlan részét képezik, amint azt az 1995-ös Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform megállapítja;

1.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogok előmozdítása az EU külpolitikájának alapvétő részét képezi; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szisztematikusan vegye fel az emberi jogi kérdéseket az EU harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédének és konzultációinak napirendjébe, és fokozatosan építsék be az emberi jogokat az EU összes külső politikájába, beleértve a belső EU politikák külső vonatkozásait is, és ragaszkodik ahhoz, hogy e célkitűzések elérése érdekében az összes rendelkezésre álló eszközt felhasználják;

2.

felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket a legmagasabb politikai szintre kell emelni annak érdekében, hogy az emberi jogok ügye nagyobb politikai súlyt kapjon; emlékeztet arra, hogy az emberi jogok harmadik országokban való előmozdítását és védelmét nem szabad geopolitikai vagy geostratégiai szövetségek feltételéhez kötni; hangsúlyozza, hogy a politikai, a gazdasági és a kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos párbeszéd keretein belül az emberi jogok védelmének alapvető fontosságúnak kell lennie az EU-val fenntartott stratégiai és privilegizált kapcsolatok tekintetében;

3.

felhívja a Tanácsot, hogy teljes mértékben alkalmazza az EU emberi jogi párbeszédekről és konzultációkról szóló, fent említett iránymutatását;

4.

támogatja az EU emberi jogvédőkről szóló iránymutatásai végrehajtása első felülvizsgálatának következtetéseit, amelyben rámutatnak, hogy az emberi jogvédők helyzetét és munkakörnyezetüket szisztematikusan integrálni kell az EU harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédeibe, ideértve az EU tagállamai által folytatott kétoldalú párbeszédeket is;

5.

üdvözli a Tanács újonnan elfogadott határozatát, amely szerint a gyermekek jogairól szóló közösségi iránymutatásokat a portugál elnökség alatt, 2007-ben véglegesíteni kell; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy megfelelő összhangot kell biztosítani a fegyveres konfliktusok körülményei között élő gyermekek védelmével kapcsolatban már meglévő iránymutatásokkal, valamint figyelembe kell venni a gyermekek törvénytelen besorozásával, illetve katonai vagy fegyveres csoportok által történő felhasználásával szembeni védelméről szóló, 2007. február 6-i párizsi kötelezettségvállalásokat;

6.

ismételten felhívja a Tanácsot, hogy annak teljességében szisztematikusan alkalmazza az emberi jogi és demokrácia záradékot az EU harmadik országokkal kötött valamennyi megállapodásában; újólag megerősíti arra irányuló felhívását, hogy átlátható eljárást állapítsanak meg az emberi jogi helyzetnek és az emberi jogi záradék alkalmazásának értékelésére; arra szólít fel, hogy a fenti értékelés megállapításait szisztematikusan vegyék figyelembe a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekben és konzultációkban, és viszont;

7.

rámutat, hogy a párbeszéd fő célja, hogy a harmadik országban ösztönözze a demokrácia és a jogállamiság megszilárdítását, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, és nem csupán a polgári és politikai jogok, hanem a szociális, környezetvédelmi, gazdasági és kulturális jogok tekintetében is; hangsúlyozza, hogy e célok megvalósítása során figyelemmel kell lenni az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint az ENSZ keretében az emberi jogok tekintetében elfogadott valamennyi egyetemes eszköz által létrehozott fontos elvekre, továbbá figyelembe kell venni a millenniumi fejlesztési célokat is;

8.

fenntartja, hogy a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd vagy konzultáció nem eredményezte azt, hogy az emberi jogokat az EU szóban forgó országgal folytatott együttműködésének minden területébe szisztematikusan beépítsék, ideértve a közösségi fejlesztési politikát és a harmadik országokkal folytatott gazdasági, pénzügyi és technikai együttműködést is, hogy az emberi jogi párbeszéd vagy konzultáció megléte önmagában ne minősüljön végcélnak;

9.

üdvözli a Tanács arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az emberi jogi párbeszédet az EU emberi jogi párbeszédekről és konzultációkról szóló, fent említett iránymutatás segítségével koherenssé tegye; fenntartja, hogy a párbeszéd és konzultáció hatékonnyá tételéhez szükséges rugalmasság és gyakorlatiasság nem hátráltathatja a koherenciát, amelyre annak megakadályozásához van szükség, hogy a párbeszédek és konzultációk a szabad választás kérdésére korlátozódjanak;

10.

megállapítja, hogy igen sokféle párbeszéd és konzultáció létezik, amelyek mindegyike különböző struktúrákon, formákon, gyakoriságon és módszertanon alapul, ezáltal átláthatatlanná teszik a helyzetet, és zűrzavart okoznak az EU e területen tett fellépését illetően; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bármilyen információ álljon is rendelkezésre a megállapodásokon alapuló párbeszédek vagy konzultációk, ad hoc párbeszédek vagy konzultációk, hasonlóan gondolkodó országokkal folytatott párbeszédek vagy konzultációk vagy a politikai párbeszéd, illetve konzultáció napirendjével, céljaival, viszonyítási pontjaival vagy kimenetelével kapcsolatban, ez az információ nem terjed ki az emberi jogokra; megállapítja, hogy sem a Tanács, sem a Bizottság nem dolgozta ki e párbeszédek és konzultációk megszervezésének és rendszerezésének módszerét, ami lehetetlenné teszi, hogy az eredményeket átfogó nézőpontból szemléljék; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy alkalmazzon szisztematikus megközelítést a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekre és konzultációkra, a módszertanuk és tárgyuk szerint osztályozva azokat, hogy megteremtse az emberi jogi helyzet, az elért eredmények stb. objektív értékelésének és nyomon követésének alapját;

11.

nélkülözhetetlennek tartja, hogy a politikai párbeszéddel, valamint az emberi jogi párbeszédekkel és konzultációkkal kapcsolatos párbeszédek terén háromoldalú intézményközi párbeszéd létrehozásával megtalálják a különböző EU-s intézmények (a Tanács, a Bizottság és a Parlament) közötti koordináció javításának módjait; emellett arra szólít fel, hogy haladéktalanul vizsgálják meg az említett intézményeken belül zajló belső kommunikáció javítását szolgáló lehetőségeket;

12.

üdvözli az emberi jogi munkacsoport (COHOM) kezdeményezését, amelynek keretében az EU által folytatott összes emberi jogi párbeszédet és konzultációt rendszeresen felülvizsgálják, hogy a naprakész általános kereten és a jelenleg zajló emberi jogi párbeszédek és konzultációk ütemezésén alapuló, évente kétszer sorra kerülő viták figyelembevételével fenntartsák a globális nézőpontot; arra szólít fel, hogy a felülvizsgálatot megfelelően végezzék, és az információkat a fent említett háromoldalú intézményközi párbeszéd részeként magától értetődő módon továbbítsák a Tanács más munkacsoportjaihoz, a Bizottsághoz és annak harmadik országokba indított küldöttségeihez, valamint a Parlamenthez;

13.

felhívja a Tanácsot, hogy hajtsa végre a COHOM megbízását, hogy biztosítsa a párbeszédek és konzultációk, valamint az EU által az érintett országokban az emberi jogok előmozdítása érdekében alkalmazott egyéb módok közötti koherenciát (függetlenül attól, hogy e párbeszédek és konzultációk nemzetközi testületek munkájának eredményei vagy az EU saját eszközeiben megállapított kötelezettségekből fakadnak);

14.

ismételten felhívja a Tanácsot, fontolja meg, hogy a COHOM-ot brüsszeli székhelyű képviselőkkel rendelkező munkacsoporttá tegye, és hogy szorosan együttműködjön a nem kormányzati szervezetekkel és az Európai Parlament illetékes bizottságával; úgy véli, hogy ez több időt biztosítana a találkozókhoz, és biztosítaná az EU tág értelemben vett emberi jogi politikáinak, és különösen az emberi jogi párbeszédeknek és konzultációknak a megfelelőbb koordinációját, ezáltal valószínűleg azok alaposabb felügyeletét, valamint az EU politikáinak koherensebbé tétele érdekében az emberi jogok azokba való beépítését;

15.

felhívja a Tanácsot, hogy növelje a Főtitkársága emberi jogi egységének szerepét, lehetővé téve számára a politikai párbeszédek folytatásában való részvételét, beleértve a Bizottság hatáskörébe tartozó együttműködési megállapodások alapján folytatott párbeszédeket és konzultációkat, továbbá emberi jogi egységén belül hozza létre minden egyes strukturált emberi jogi párbeszéd vagy konzultáció állandó koordinációs rendszerét, hogy biztosítsa a párbeszéd és konzultáció témáinak innovatív jellegét, a megfelelő résztvevők kiválasztását és a folytonosságot, azon az alapon eljárva, hogy az említett koordinációnak Európa és a szóban forgó ország között hozzá kell járulnia a szervezetek, intézmények és felsőoktatási körök kétoldalú hálózatának létrejöttéhez, hogy biztosítsák az emberi jogoknak és a demokráciának az összes EU politikába történő szükséges beépítését, különösen az EB által nyújtott külső támogatásra vonatkozó pénzügyi eszközök reformjait követően; ennek érdekében arra szólít fel, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az egység képessé váljon a fenti feladatok elvégzésére, beleértve pénzügyi források és a személyzet bővítését;

16.

felhívja a Tanácsot, hogy fokozza az egyes tagállamok és az EU által folytatott kétoldalú emberi jogi párbeszédek és konzultációk közötti koherenciát, és növelje a COHOM szerepét a tagállamok nagykövetségei tevékenységeinek a bizottsági küldöttségek tevékenységeivel történő összehangolása terén;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi országstratégiai dokumentumában és más stratégiai dokumentumában szerepeltessen olyan egyedi stratégiát az emberi jogokról és a demokratizálódásról, amely a politikai párbeszéd kereteként használható;

18.

ismételten felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a harmadik országbeli bizottsági képviseletek mindenkori személyzetén belül létrehozzák az emberi jogi párbeszédért és konzultációért felelős tisztviselő tisztségét, és felkéri annak biztosítására, hogy az ilyen ügyekért felelős személyek mindig legyenek jelen, ha bármilyen formában politikai párbeszéd zajlik; e célból felhív az ahhoz szükséges intézkedések elfogadására, amelyek révén a Bizottság betöltheti ezt a feladatot, ideértve pénzügyi és emberi erőforrásainak növelését is;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a koherenciát a választások megfigyelését szolgáló küldetések (különösen a választás utáni stratégiát illetően), valamint az emberi jogi párbeszédek és konzultációk folyamata között; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel és az érintett harmadik országokkal együtt hozzon létre választás utáni protokollmechanizmust a demokratikus folyamat nyomon átvilágítása és támogatása céljából, bevonva a civil társadalmat a választásokat követő ajánlások végrehajtásának minden szakaszába;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy az emberi jogi párbeszédek és konzultációk eredményeit alkalmazza és használja fel éves stratégiái létrehozásakor, amelyek az 1889/2006/EK rendelettel létrehozott a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) keretében zajló projektek alapját képezik, és szisztematikusan kösse össze ezt a két eszközt;

21.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy építse be az emberi jogi párbeszédek és konzultációk eredményeit különösen a fejlesztési támogatásra és a technikai, kereskedelmi és pénzügyi együttműködésre vonatkozó projektekbe és programokba;

22.

üdvözli a Tanács azon kikötését, hogy a kétoldalú emberi jogi párbeszédek és konzultációk megléte ne járjon olyan hatással (törlés), hogy csökkenti az EU által gyakorolt nemzetközi nyomást, amikor adott országban az emberi jogok megsértésére kerül sor, és rámutat annak nélkülözhetetlen voltára, hogy a párbeszédhez és konzultációhoz minden szinten megfelelő diplomáciai és politikai nyomás társuljon, ami kiterjed különösen az Egyesült Nemzetek testületeire és az Emberi Jogi Tanácsra;

23.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy elemezze és támogassa az EU által folytatott emberi jogi párbeszéd vagy konzultáció viszonyítási pontjainak meghatározását, és azt hangolja össze más résztvevők és nemzetközi szervezetek tevékenységeivel, külön figyelmet fordítva az ENSZ működő mechanizmusaira (a különelőadók jelentései, szakértői bizottságok, a főtitkár, az Emberi Jogi Tanács, az emberi jogi főbiztos stb.); úgy véli, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak - az emberi jogok kérdésének a politikai párbeszédben történő érvényesítésére vonatkozó átfogó megközelítése keretében - rendszeresen hivatkoznia kell az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a megválasztásakor a tagállamok által tett ígéretekre;

24.

azt ajánlja, hogy megfelelő rendelkezéseket vezessenek be, hogy lehetővé váljon a mutatók és a célkitűzések harmonizálása más harmadik országokkal és az ugyanazon országgal vagy országok csoportjaival emberi jogi párbeszédet vagy konzultációt folytató nemzetközi testületekkel; azt ajánlja, hogy az ilyen rendelkezéseket a Kínával folytatott kapcsolatokra nézve Svájcban létrehozott berni folyamat alapján alakítsák ki, és ennek érdekében hozzanak létre nem hivatalos fórumokat, amelyek az információk és a helyes gyakorlat cseréjét szolgálják;

25.

úgy véli, hogy az emberi jogi párbeszédet és konzultációkat átláthatóbb és koordináltabb módon kell folytatni, és arra szólít fel, hogy keressenek megfelelőbb eszközöket e cél elérésére, a párbeszéd és konzultáció hatékonyságának veszélyeztetése nélkül;

26.

megérti, hogy a párbeszédek és konzultációk során az adatkezelés bizonyos fokú bizalmasságára van szükség, és kedvező válasz adására hív fel a kérést illetően, hogy a Parlamenttel együttműködésben hozzanak létre egy rendszert, amelynek révén a Parlament kiválasztott képviselői információt kaphatnak az emberi jogi párbeszéddel és konzultációval, valamint az ehhez társuló eljárásokkal kapcsolatos bizalmas tevékenységekről; ismételten javasolja, hogy egy ilyen rendszer alapjául az Európai Parlament által, a Tanácsnak a Közös Kül- és Biztonságpolitikát érintő érzékeny információihoz való hozzáférésről szóló, az Európai Parlament és a Tanács közötti, 2002. november 20-i intézményközi megállapodás (17) által már felállított feltételek szolgáljanak;

27.

felhívja a Tanácsot annak biztosítására, hogy - mielőtt az EU az érintett országgal kezdett párbeszéd vagy konzultáció révén elérendő konkrét célokat határozna meg vagy az elért haladásnak az előre meghatározott viszonyítási pontok figyelembevételével végzett elemzésére, valamint a lehetséges kilépési stratégiára vonatkozóan kritériumokat állapítana meg - először konzultálni kell az érintett felekkel, különösen a Parlamenttel és a nem kormányzati szervezetekkel;

28.

úgy véli, hogy minden párbeszéd és konzultáció tekintetében konkrét célokat kell megállapítani, felhasználva a Tanács, a tagállamok, a Bizottság és a Parlament valamennyi dokumentumát, valamint a nemzetközi és helyi emberi jogi szervezetek jelentéseit a harmadik országgal folytatott emberi jogi párbeszéd vagy konzultáció célkitűzéseinek meghatározása, illetve konkrét eredmények elérése érdekében végrehajtandó legmegfelelőbb intézkedések elemzése céljából; úgy véli, hogy a párbeszédet és a konzultációkat oly módon kell lefolytatni, amely biztosítja a fent nevezett célkitűzések hatékony megvalósítását;

29.

fenntartja, hogy a párbeszéd és konzultáció célkitűzéseit az emberi jogok, oszthatatlanságának, egyetemességének és kölcsönös összefüggésének elvére kell alapozni, és azt ajánlja, hogy a megállapítandó kritériumok ne csak a polgári és politikai jogokat, hanem a gazdasági, szociális, környezetvédelmi és kulturális jogokat is tartalmazzák;

30.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU-trojka magas szintű szakértőkből álló küldöttséget küldjön a szóban forgó országba az emberi jogi párbeszéd és konzultáció lehetséges megkezdése céljából, és a küldöttség jelentését ezt követően nyújtsák be a COHOM-hoz és a Parlamenthez;

31.

felhívja a Tanácsot, hogy határozzon meg egyértelmű kritériumokat a párbeszédek és konzultációk megkezdésére, felfüggesztésére vagy befejezésére, a megkezdés, illetve felfüggesztés indokolása előtt (amely annak várható időtartamával és a párbeszéd és konzultáció újrakezdése érdekében elvégzendő lépésekkel foglalkozik) végezzen hatásvizsgálatot, és gondoskodjon arról, hogy a szóban forgó ország küldöttsége ne tekintsen úgy az EU-ra, mintha az a párbeszédet vagy konzultációt önmagában végcélnak tartaná, amelyet bármi áron fenn kell tartani;

32.

felhívja a Tanácsot, hogy olyan esetekben, amikor egy harmadik ország elutasítja az emberi jogi párbeszéd vagy konzultációk megkezdését vagy folytatását, egyedi intézkedéseket mérlegeljenek az emberi jogok és a demokratizálódás tekintetében, különösen a civil társadalom támogatásával;

33.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a párbeszéd és a konzultációk ütemtervét valamennyi érintett szereplő - különösen a Parlament és a nem kormányzati szervezetek - számára a megfelelő időben, előzetesen tegye közzé annak biztosítása érdekében, hogy észrevételeiket megtehessék;

34.

úgy gondolja, hogy a párbeszéd és konzultáció napirenden szereplő témáinak megválasztását a hatékonyság érdekében világosabban és lényegre törőbben kell elvégezni, mindkét oldalt bevonva azok kialakításába; emlékezteti a Bizottságot és a tanácsot arra, hogy a párbeszéd és a konzultációk fejlesztése a kölcsönösség alapján, és a kölcsönös tisztelet keretei között történik;

35.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, gyakoroljon nyomást a harmadik országok hatóságaira, hogy tegyék lehetővé az emberi jogi párbeszéd vagy konzultációk napirendi témáiban érintett minisztériumok vagy más közintézmények képviselőinek részvételét;

36.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Parlament és a nem kormányzati szervezetek bevonásával dolgozza ki minden egyes célkitűzés/viszonyítási pont mutatóit; úgy véli, hogy e mutatóknak valószerűnek kell lenniük, és olyan gyakorlati eredmények elérését kell célozniuk, amelyeket az EU más külpolitikai eszközei révén támogatni lehetne; szilárd meggyőződése szerint fontos annak felismerése, hogy a párbeszéd és a konzultációk eredményeit hosszú távon kell értékelni;

37.

tudomásul veszi a Tanács által annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy harmonizálják az EU emberi jogi párbeszédeivel és konzultációival kapcsolatos főbb területeket, hogy az említett, aggodalomra okot adó területek alapul szolgáljanak az előrelépés mércéinek megállapításához, az emberi jogi párbeszédek, illetve konzultációk és az EU emberi jogi politikájának valamennyi eszköze közötti koherencia és konzisztencia fokozása céljából;

38.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegye közzé a párbeszédekben és konzultációkban megállapított célkitűzéseket és viszonyítási pontokat, hogy azokat ne csak a párbeszédet, illetve konzultációt szervező intézmények elemezhessék, hanem a részt nem vevő - akár intézményi, akár nem kormányzati - szereplők is, biztosítva ezáltal, hogy az EU nyilvánosan elszámoltathatóvá váljon a párbeszédek és konzultációk kimeneteléért és alakulásáért;

39.

hangsúlyozza, hogy hatékony nyomon követő mechanizmusok létrehozására van szükség a párbeszédekben, illetve konzultációkban és a végső ajánlásokban felmerülő kérdések kezeléséhez; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az ezen a területen az emberi jogok javítását szolgáló programok és projektek kidolgozása és végrehajtása révén kövesse nyomon a párbeszédek és konzultációk kimenetelét;

40.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegye közzé az egyes párbeszédek és konzultációk következtetéseit, vagy - amennyiben bizonyos eljárásokat a hatékonyság érdekében bizalmasan kell kezelni - legalább azok összegzését;

41.

úgy véli, hogy a nagyobb hatás és fokozottabb koherencia biztosítása érdekében a párbeszéd vagy konzultációk minden fordulója után közös nyilvános közleményeket kell kiadni, ami mindkét partnerre vonatkozik;

42.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy növelje az EU emberi jogi fellépések területét érintő közleményeinek átláthatóságát és láthatóságát, és ezáltal tökéletesítse azokat, és e tekintetben bővítse a COHOM munkájával kapcsolatos, az Európai Unió honlapján elérhető információk körét;

43.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsa a civil társadalom aktív részvételét az emberi jogi párbeszédek és konzultációk előkészítésének, nyomon követésének és értékelésének különböző szakaszaiban; támogatja e tekintetben a Tanács azon döntését, hogy bevonja az emberi jogvédőket a párbeszédekkel és konzultációkkal kapcsolatos ülések előkészítésébe, illetve hogy konzultációt folytat a helyi emberi jogvédőkkel és nem kormányzati szervezetekkel az emberi jogi prioritások politikai párbeszédek és konzultációk kontextusában történő megállapításakor; azt ajánlja, hogy a párbeszéd és konzultáció egyéb formái és típusai esetében ehhez hasonlóan szakértői szemináriumokat kellene szervezni, ami a strukturált párbeszédek és konzultációk esetében is alkalmazott rendelkezés;

44.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot az emberi jogi párbeszéddel vagy konzultációval érintett ország emberi jogvédőivel való együttműködés előmozdítására, hogy ezek az eljárásban szerephez juthassanak és halltathassák hangjukat, a Tanács iránymutatásait alkalmazva és az emberi jogokat védő nőket támogató kampány alapján;

45.

hangsúlyozza, hogy a szólásszabadságuk biztosítása érdekében a részt vevő nem kormányzati szervezeteket ne az érintett ország hatóságai válasszák ki;

46.

felhívja a Bizottságot, hogy az EBVP keretében biztosítsa a civil társadalom képviselőinek a szakértői szemináriumokon való részvételével kapcsolatos költségeinek finanszírozását, beleértve a nem kormányzati szervezeteket is;

47.

felhívja a Bizottságot, hogy vezesse és továbbítsa a Parlament és annak illetékes bizottságai számára a harmadik országokra vonatkozó, az emberi jogok tiszteletben tartását illető ténylapokat, valamint minden egyes párbeszéd és konzultáció kétévenkénti értékelését; felhívja a Tanácsot, hogy az értékelést a viszonyítási pontok alkalmazási módjának magyarázatával, az ezek elérésére vonatkozó határidők meghatározásával, és az egymástól elkülönített eredmények helyett a tendenciák hangsúlyozásával tegye világossá; Hangsúlyozza, hogy amennyiben az információk bizalmas tartalmúak, akkor azokat az ezen állásfoglalás (26) bekezdésében leírt rendszerrel összhangban továbbítsák a Parlament számára;

48.

felhívja a Bizottságot, hogy küldje meg a Parlamentnek a harmadik országokra vonatkozó emberi jogi helyzet időszakos értékelését, valamint a harmadik országokkal vagy régiókkal folytatott emberi jogi politikai párbeszédek és konzultációk helyzetére vonatkozó rendszeres tájékoztatást, beleértve azok ütemezését és a tárgyalások során felmerülő kérdéseket, és amennyiben ez az információ bizalmas tartalmú, egyetért azzal, hogy ezeket a Parlament részére az ezen állásfoglalás 26. pontjában megállapított rendszerrel összhangban továbbítsák;

49.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden alkalommal, amikor egy párbeszéd vagy konzultáció fordulója befejeződött, tartson konzultációs ülést és eligazítást az Európai Parlament képviselőivel, és megismétli azon felhívását, hogy a Parlamentet vonják be a párbeszédek és konzultációk folytatására vagy felfüggesztésére vonatkozó döntésekbe;

50.

rámutat, hogy a Parlamentet be kell vonni az új párbeszéd és konzultáció elindítására vonatkozó döntésbe, és ebből a célból minden általa igényelt információt meg kell adni a számára; arra szólít fel, hogy a véleményét a tervezett párbeszéd, illetve konzultáció feladata, célkitűzései, formája és eljárásai stb. tekintetében vegyék figyelembe;

51.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a strukturált párbeszédek és konzultációk kapcsán sorra kerülő szakértői szemináriumokon tegye lehetővé a Parlament tagjainak részvételét;

52.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy használják ki befolyásukat annak biztosítása érdekében, hogy az érintett harmadik ország nemzeti parlamentjének tagjait bevonják a hivatalos párbeszédbe; úgy gondolja, hogy ez magát a párbeszédet, illetve konzultációt legitimebbé tenné, és megkönnyítené a részvételt az európai parlamenti képviselők számára;

53.

elengedhetetlennek tartja a parlamentközi közgyűlések szerepének növelését az emberi jogi párbeszédek és konzultációk terén;

54.

azt ajánlja, hogy az európai parlamenti képviselők harmadik országokba történő látogatásai során történő emberi jogi és demokratikus fellépésekre vonatkozó speciális iránymutatásait teljes mértékben alkalmazzák; ennek megfelelően arra szólít fel, hogy a szóban forgó harmadik országgal folytatott emberi jogi párbeszédről és konzultációról az állandó és ad hoc parlamenti küldöttségek tagjaival rutinszerűen tartsanak egyeztetéseket, hogy csökkentsék az intézményközi következetlenségek eseteinek számát, és növeljék a tárgyalások hatását; úgy gondolja, hogy a Parlament képviselőit fel kell kérni, hogy vegyenek részt a bizonyos hivatalos párbeszédek és konzultációk kapcsán e témában szervezett látogatásokon;

55.

hangsúlyozza, hogy az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszéd jelentős megerősítésére és javítására van szükség; kiemeli, hogy az emberi jogok helyzete Kínában továbbra is súlyos aggodalomra ad okot;

56.

úgy ítéli meg, hogy a Kínával folytatott párbeszéd egymást követő fordulóiban megvitatott ügyek, úgymint az ENSZ polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányának ratifikálása, a büntető- igazságszolgáltatási rendszer reformja, ideértve a halálbüntetést és a munka útján történő átnevelés rendszerét is, a szólásszabadság és a sajtószabadság (különösen az interneten), a gondolat-, a lelkiismeretés a vallásszabadság, a tibeti, xinjiangi és mongóliai kisebbségek helyzete, a Tiananmen téri eseményeket követően a fogvatartottak szabadon bocsátása, illetve a munkavállalói és más jogok, továbbra is a párbeszéd tárgyát kell, hogy képezzék, különös tekintettel a korábbi párbeszédek és jogi szemináriumok alapján készült ajánlások alkalmazása tekintetében; e célból felhívja a Tanácsot, hogy fontolja meg a párbeszédre szánt időkeret bővítését, és hagyjon több időt a felmerülő kérdések megvitatására;

57.

felszólítja Kínát és az EU-t, hogy növeljék az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozó információk és stratégiák kétirányú cseréjének lehetőségeit; úgy véli, hogy Kína ma fokozódó igényt tanúsít a demokrácia és az emberi jogok iránt népe körében, valamint hogy az EU és Kína közötti politikai párbeszéd a legmegfelelőbb eszköze ezen igény kezelésének, és hangsúlyozza, hogy Kínában némi előrehaladás történt bizonyos területeken, azt azonban nehéz pontosan felmérni, hogy milyen hatást gyakorolt az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszéd a bekövetkezett változásokra; hangsúlyozza, hogy az eredményorientáltság és Kína nemzetközi jogi kötelezettségeinek végrehajtására történő összpontosítás érdekében új kereteket kell kialakítani a párbeszéd számára;

58.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Tanács egyedi mutatókat állapítson meg és használjon a nyolc tágabb teljesítménymutató mindegyike tekintetében az előrelépés mérése és értékelése céljából;

59.

azt ajánlja, hogy az emberi jogi párbeszédet ne kezeljék a többi kínai-európai kapcsolattól elkülönítve; ennek érdekében annak biztosítására sürgeti a Bizottságot, hogy a Kínával fennálló kereskedelmi kapcsolatai kötődjenek az emberi jogi reformokhoz, és e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy minden további új partnerségi és együttműködési keretmegállapodás véglegesítése előtt végezze el az emberi jogi helyzet átfogó értékelését;

60.

sajnálatát fejezi ki a 2007. május 10-én, Berlinben megtartani kívánt szakértői szemináriumot elhalasztották, mivel a kínai hatóságok elutasították az EU által meghívott két független emberi jogi szervezet részvételének engedélyezését; üdvözli, hogy a Tanács német elnöksége és a Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy e képviselők számára lehetővé kell tenni, hogy a szemináriumon teljes mértékben részt vegyenek, mint ahogyan a nem kormányzati szervezetek képviselőit és egyéb civil szereplőket is a párbeszéd valamennyi résztvevője számára értékes erőforrásként kell felfogni;

61.

nagyfokú aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Iránnal folytatott emberi jogi párbeszédet Irán együttműködésének hiánya miatt 2004-ben megszakították; sajnálatát fejezi ki a tekintetben, hogy a Tanács szerint nem történt előrehaladás, és felhívja a Tanácsot, hogy tegyen újból jelentést a Parlamentnek az emberi jogi párbeszéd értékeléséről, valamint Iránban a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását illetően megtehető további lépésekről;

62.

arra ösztönzi a Bizottságot, folytassa a helyes kormányzást támogató projektek finanszírozását, ideértve az emberi jogvédők védelmét, az igazságügyi és a gyermekek és a nők oktatását célzó programok reformját; ugyanebben a szellemben felhívja a Bizottságot, hogy az EBVP keretében hajtsa végre az összes szükséges intézkedést, hogy előmozdítsa az iráni civil társadalommal kialakított kapcsolatokat és együttműködést, és tovább segítse a demokráciát és az emberi jogokat, főként a nők és a gyermekek emberi jogainak védelmére és előmozdítására összpontosítva;

63.

tudomásul veszi az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk folytatódását; támogatja a Tanácsot arra irányuló törekvéseiben, hogy e konzultációkat az EU és Oroszország között őszinte és valódi emberi jogi párbeszéddé fejlessze, és az Európai Parlament, valamint és felszólít az európai és orosz nem kormányzati szervezetek e folyamatba történő bevonására; felhív, e célra figyelemmel arra, hogy a nem kormányzati szervezetekkel előzetes konzultációt kel folytatni, míg a konzultációk előkészület alatt állnak, hogy ezek értékelhessék az elért előrehaladást, és megbizonyosodhassanak a helyszínen a gyakorlati eredményekről;

64.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, kérje a napirenden szereplő témákhoz kapcsolódó területekkel foglalkozó orosz minisztériumok tisztviselőinek a konzultációkban való részvételét, ragaszkodjon ahhoz, hogy Moszkvában és a régiókban is szervezzenek konzultációkat, és kérje, hogy a nem kormányzati szervezetekkel tartott nyilvános találkozókon orosz megfelelője is részt vegyen;

65.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a konzultációk végén Oroszország általában különálló közleményeket ad ki, és megismétli az arra irányuló felhívását, hogy a közleményeket a delegációk közösen készítsék el;

66.

felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a független orosz civil társadalommal folytatott kommunikációját, és segítse azon képességének fejlesztését az orosz jog által lehetővé tett rendkívül szűk kereten belül, hogy az orosz régiók bevonásával, illetve a nem kormányzati szervezetek részvételének forgó rendszere megszervezésével fellépjen;

67.

ismételten hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó konzultációkat beépítsék az orosz-európai kapcsolatok területéhez tartozó kérdéskörök többi részébe; arra szólít fel, hogy a konzultációkat építsék be az EU és Oroszország közötti kapcsolatok eredményeként születő többi politikai párbeszéde, tárgyalásba és dokumentumba, és hangsúlyozza, hogy különösen az együttműködés négy „közös térsége” kapcsán, vagy egy jövőbeli partnerségi és együttműködési megállapodás keretében az emberi jogok oroszországi érvényesítése rendkívüli jelentőséggel bír, valamint meggyőződése, hogy nem hozható létre a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség úgy, hogy az emberi jogi kérdések nem szerves részei az említett munkának, ideértve egy konzultációs mechanizmust is;

68.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az emberi jogi záradékon túlmenően állapítsanak meg konkrét kötelezettségeket és hozzanak létre hatékony mechanizmusokat az Oroszország által vállalt kötelezettségek teljesítésének átvilágítására és ellenőrzésére, az aggasztó oroszországi emberi jogi helyzet tényleges javulása érdekében, például az egyesülési és szólásszabadság, valamint a sajtó és a média szabadsága terén; sürgeti, hogy kövessék a nemzetközi és regionális intézmények által előterjesztett mindazon ajánlásokat és következtetéseket, valamint a nem-kormányzati szervezetek által kibocsátott értékeléseket, amelyek tárgya, hogy Oroszország betartja-e az általa aláírt legfontosabb emberi jogi megállapodásokat;

69.

hangsúlyozza, hogy a a Cotonoui Megállapodás 8. cikkének megfelelően a politikai párbeszéd keretében rendszeresen figyelembe kell venni az emberi jogok és a demokrácia kérdését; e tekintetben hangsúlyozza, hogy világos és átlátható mechanizmust és mércét kell létrehozni a 8. cikk keretében folytatott politikai párbeszédre vonatkozóan; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egy emberi jogi válság esetében az ilyen mechanizmus hiányában ténylegesen fennáll a 96. cikk megkerülésének kockázata;

70.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Cotonoui Megállapodás (a politikai párbeszédről szóló) 8. cikke, (az emberi jogokról, a demokratikus elvekről, a jogállamiságról és a jó kormányzásról szóló) 9. cikke, valamint 8a. konzultációról szóló) 96. és 97. cikke alatt vállalt kötelezettségeiket tartsák tiszteletben; felszólít arra, hogy a civil társadalom vegyen részt a 8. cikkel összefüggésben kezdeményezett párbeszédben, valamint arra, hogy a civil társadalmat nem hivatalosan vonják be a 96. cikkben tartalmazott konzultációk előkészítésébe, ami az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés javulásához vezet majd;

71.

felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a Parlament és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés részére egy olyan jelentést, amelyben egyértelmű és átlátható mechanizmust határoznak meg az AKCS-országokkal folytatott politikai párbeszéd pozitív eredményeinek és hiányosságainak értékelésének lehetővé tétele céljából;

72.

tudomásul veszi a Cotonoui Megállapodás 96. cikke keretében zajló konzultációk folyamatának pozitív eredményeit, amelyek részben annak intézményesített és átlátható jellegének, továbbá az EU fejlesztési segéllyel meglevő közvetlen kapcsolatának köszönhetők, és különösen szembeötlők, amikor a párbeszéden alapuló, építő jellegű lépéseket tesznek annak érdekében, hogy az AKCS-országokat a demokratikus normák és az emberi jogok tiszteletben tartásában segítsék; megismétli azon felhívását, hogy ezt a példát más párbeszédekre hasonlóképpen alkalmazzák;

73.

üdvözli a politikai párbeszéd megerősítését a közép-ázsiai országokkal: Kazahsztánnal, a Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal, Türkmenisztánnal és Üzbegisztánnal, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a társadalmi és emberi jogi kérdések nem csupán másodlagosak a közép-ázsiai országok és az Európai Unió gazdasági és pénzügyi érdekeihez képest az energia, az építőipar és a kereskedelem terén;

74.

üdvözli az EU-Közép-Ázsia stratégia tervezetének az Európai Tanács által 2007 júniusában történt elfogadását, amelynek része egy olyan emberi jogi és demokratizálódási stratégia, amely a politikai párbeszéd kereteként használható;

75.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hozzanak létre átfogó és koherens rövid- és középtávú megközelítést a közép-ázsiai régió egészét illetően, továbbá külön az egyes országok számára is, amelynek része az említett emberi jogi és demokratizálódási stratégia;

76.

üdvözli a Tanács Üzbegisztán hatóságaihoz intézett kérését rendszeres emberi jogi párbeszéd létrehozását illetően, és tudomásul veszi, hogy 2007. május 8-9-én Taskentben sor került az első fordulóra, továbbá hogy két szakértői ülést tartottak az andidzsáni mészárlásról; úgy ítéli meg, hogy a rendszeres párbeszéd létrehozása önmagában még nem minősül az említett szankciók megszüntetését illetően elegendő indoknak;

77.

felhív arra, hogy az Európai Parlament kapjon szerepet az e párbeszéd megindításában, valamint hogy az állásfoglalásban szereplő további javaslatokat vegyék figyelembe e párbeszéd folytatásakor;

78.

felhívja a Tanácsot, hogy hozzon létre egyedi mutatókat, amelyek célja az Üzbegisztánnal folytatott párbeszéd során elérni kívánt célkitűzések megvalósítására való törekvés, megfelelő figyelemmel az emberi jogvédők helyzetére;

79.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy használja ki a különböző szomszédos országokkal kötött partnerségi és együttműködési megállapodások lejártából és az új megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokból adódó jelenlegi helyzetet annak érdekében, hogy a jövőbeli megállapodásokban érvényesíthessék az emberi jogokat és az ezekre vonatkozó eredményes párbeszédet, ideértve egy nyomon követési mechanizmust is;

80.

rámutat, hogy az ESZP fő célja az EU keleti és déli szomszédjaival megkülönböztetett kapcsolat létrehozása - különösen a jogállamiság, a helyes kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása terén - a közös értékek iránti kölcsönös elkötelezettségre alapozva; úgy véli, hogy az EU párbeszédek nagyobb hatást gyakorolhatnának az ESZP reformjára, figyelembe véve az emberi jogi albizottság létezését és ezen albizottság keretében a párbeszéd eredményét; rámutat arra, hogy nem demokratikus rendszerek vagy az emberi jogok súlyos megsértései esetén az emberi jogokról folytatott párbeszédet erőteljesebb reakcióval, mint például nyilvános kritikával, és egyéb megfelelő intézkedésekkel;

81.

felhívja a Bizottságot, hogy fogalmazzon érthetőbben, és a szomszédsági partnerek esetében konkrét és mérhető kötelezettségvállalásokat vezessen be a cselekvési tervekben és az emberi jogi albizottságok feladataiban, és hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak az ESZP cselekvési tervek elkészítésében és nyomon követésében, valamint az emberi jogi és demokrácia záradékok alkalmazása kapcsán a civil társadalom fokozottabb aktív részvételére kell törekednie, mind Európában, mind a szomszédsági partnerországokban; üdvözli az európai demokráciai és emberi jogi eszköz által biztosított lehetőséget arra, hogy pénzügyi támogatásban részesítsenek olyan projekteket, amelyeknek célja az ESZP cselekvési terveinek nyomon követése;

82.

arra kéri a Bizottságot, hogy tegyen fokozottabb erőfeszítéseket az emberi jogi albizottságok létrehozása érdekében az ilyenekkel még nem rendelkező valamennyi ESZP-ország tekintetében, és indítsa el azok működését, amelyek még nem aktívak, a hatékony és szakértői szintű nyomon követési eljárás biztosítása érdekében az emberi jogok és a demokrácia cselekvési tervekben megállapított célkitűzéseinek végrehajtását illetően;

83.

tudomásul veszi az emberi jogi kérdések Moldovával és Ukrajnával létrehozott, igazságüggyel, szabadsággal és biztonsággal foglalkozó albizottságok keretében történt vizsgálatát; mindazonáltal megismétli azon végső célkitűzést, amely szerint valamennyi ESZP-ország tekintetében - ideértve a Dél-Kaukázus országait is - önálló emberi jogi albizottságot kell létrehozni; felhívja a figyelmet az emberi jogok azerbajdzsáni helyzetének folyamatos romlására, és ezért hangsúlyozza egy emberi jogi albizottságnak az említett országgal a lehető leghamarabb történő létrehozásának különös szükségességét;

84.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítson valódi együttműködést az emberi jogi és a belés igazságügyi albizottságok, mivel e kérdések szorosan kötődnek egymáshoz; felhív e tekintetben arra, hogy a Parlamentet teljes körűen tájékoztatni kell e kérdésben az előkészületekről és a nyomon követési folyamatról;

85.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az emberi jogi párbeszéd vagy konzultációs mechanizmusok Líbiával történő létrehozásának lehetőségét;

86.

felhívja a Tanácsot, hogy a társulási megállapodás aláírásáig mérlegelje az emberi jogi párbeszédre vonatkozó mechanizmus Szíriával történő létrehozását;

87.

hangsúlyozza, hogy Izrael esetében a jelenlegi ideiglenes mechanizmust felváltó, intézményesített emberi jogi albizottság létrehozására van szükség;

88.

felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa és vonja be az euro-mediterrán parlamenti közgyűlést és az EU és a szomszédos keleti országok közötti parlamenti együttműködési bizottságokba delegált parlamenti küldöttségeket;

89.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mérlegelje az EU Latin-Amerikával és Közép-Amerikával kötött megállapodásaiban szereplő emberi jogi záradék nyomon követését szolgáló egyedi mechanizmus valamilyen formájának, például az emberi jogi záradékoknak (az európai szomszédsági politika cselekvési terveihez hasonló) operatív cselekvési tervekkel való kiegészítésével és emberi jogi albizottságok létrehozásával együtt történő bevezetését, továbbá hangsúlyozza e tekintetben annak szükségességét, hogy az illetékes vegyes bizottságokat és vegyes tanácsokat teljes körűen tájékoztassák e párbeszédek eredményeiről, hogy fokozzák az emberi jogoknak az EU és az említett régiók országai közötti politikai párbeszédekbe történő beépítését;

90.

Felszólítja ezért a Bizottságot, hogy készítsen eves értékelést a latin-amerikai országok emberi jogi helyzetéről, a cselekvési tervek alapján és a felállítandó emberi jogi albizottságok támogatásával;

91.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vonja be a civil társadalmat az emberi jogi párbeszédek lefolytatásába, a nonprofit szektor megfelelő részvétele mellett, és úgy véli, hogy a Mexikóval folytatott párbeszédet meg kell erősíteni és át kell alakítani, hogy példaként szolgálhasson a többi latin-amerikai ország számára;

92.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy építse be az emberi jogokat az Andok Közösséggel, Közép- Amerikával és a Mercosurral kötendő társulási megállapodásokról jelenleg zajló tárgyalásokba, és tájékoztassa az EP-t az e területen elért haladásról;

93.

felhívja a Tanácsot, hogy az EU-Latin-Amerika parlamenti közgyűlést tájékoztassa az emberi jogi párbeszédekről és konzultációkról, és vonja be azokba;

94.

rámutat arra, hogy az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodásai szerint a végrehajtást rendszeresen vegyes bizottságoknak kell ellenőriznie; megállapítja, hogy Banglades, Vietnam és Laosz esetében kísérleti jelleggel egyedi vegyes bizottsági munkacsoportokat hoztak létre 2003-ban, az emberi jogok, a helyes kormányzás, a jogállamiság és a közigazgatási reform terén;

95.

úgy véli, hogy az ilyen párbeszédeket a Tanácsnak azonos kritériumok alapján kell kezdeményeznie, valamint hogy ezek eredményeit a politikai párbeszéd keretében kell megvitatni az EU harmadik országokkal kapcsolatos emberi jogi politikája koherenciájának és konzisztenciájának fokozása érdekében; e tekintetben felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nyújtson eligazítást a Parlamentnek e párbeszédek kimenetelét illetően;

96.

ismételten felhív arra, hogy az emberi jogi és a demokráciazáradék legyen valamennyi, az EU és - akár iparosodott, akár fejlődő - harmadik országok között kötött új megállapodás része, ideértve az ágazati - például a halászati, mezőgazdasági, textilipari, kereskedelmi, valamint technikai vagy pénzügyi támogatásról szóló - megállapodásokat is, az AKCS-államokkal kötött megállapodások mintájára;

97.

felhívja a Tanácsot, és különösen a trojkát, hogy az ebben az állásfoglalásban megállapított ajánlásokat az összes ad hoc emberi jogi párbeszédre alkalmazza, annak biztosítása érdekében, hogy azokat átláthatóbbmódon és az EU más külső politikáival nagyobb összhangban folytassák, és az ilyen párbeszéd lefolytatása előtt és után tájékoztassa az egyéb intézményeket, és különösen a Parlamentet és a nem kormányzati szervezeteket;

98.

felhívja a Bizottságot, hogy az ebben a jelentésben megállapított ajánlásokat alkalmazza a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziójának részeként kialakított párbeszédekre, és az intézményközi koherencia érdekében folyamatosan tájékoztassa az egyéb intézményeket - különösen a Parlamentet és a nem kormányzati szervezeteket - az említett párbeszédek alakulásáról, tárgyáról és kimeneteléről;

99.

felhívja a Tanácsot, hogy a fenti javaslatokat a trojka és a hasonlóan gondolkodó partnerek közötti konzultációkra is alkalmazza, továbbá fokozza az átláthatóságot és a más EU politikákkal fennálló koherenciát, és ajánlja, hogy az említett emberi jogi konzultációkat alkalmazzák szinergiák keresésére és a tapasztalatok megosztására, egyúttal az emberi jogi aggályokat a „hasonlóan gondolkodó” országokra tekintettel kezelve;

100.

üdvözli a közelmúltbeli elmozdulást afelé, hogy a civil társadalmat tájékoztatják e párbeszédek napirendjéről, és kéri a Tanácsot, hogy a Parlamentet illetően hasonló hozzáállást fogadjon el; arra szólít fel, hogy az ezek tárgyát és kimenetelét illetően a Parlamenttel folytatott rendszeres egyeztetéseket helyezzék hivatalos keretek közé;

101.

felhívja a Tanácsot, hogy a fenti javaslatokat a harmadik országokkal folytatott összes politikai párbeszédre alkalmazza, különösen a párbeszéd napirendje és tartalma tekintetében;

102.

felhívja a Parlament szervezeti egységeit, hogy a harmadik országok emberi jogi helyzetével kapcsolatos naprakész információk biztosításával fokozzák a parlamenti testületek közötti belső koordinációt, és e célból felhív arra, hogy a Parlament emberi jogi egysége kapjon több pénzügyi és emberi erőforrást feladatai elvégzésének lehetővé tétele érdekében;

103.

felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az emberi jogi párbeszédek és konzultációk napirendjébe építse bele a Parlament állásfoglalásaiban szereplő, különösen az emberi jogokra vonatkozó ajánlásokat és következtetéseket, valamint az Európai Parlament küldöttségeinek jelentéseit;

104.

ragaszkodik ahhoz, hogy a nők jogait az emberi jogok szerves részének tekintsék, és sürgeti a Bizottságot, hogy a nők jogainak előmozdítását és védelmét kifejezetten és szisztematikusan képviselje valamennyi, harmadik országokkal folytatott emberi jogi európai uniós párbeszéd és konzultáció során; e tekintetben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy átlátható mechanizmust hozzanak létre - különösen a nők jogainak tekintetében - az EU külső megállapodásai emberi jogi záradékának nyomon követése vonatkozásában, valamint hogy e záradék megsértése esetén megfelelő intézkedést kell tenni;

105.

felhívja a figyelmet a civil társadalom fontosságára, különösen a nők jogainak előmozdításában aktív civil szervezetekre, és azt ajánlja, hogy a civil társadalmat teljes egészében vonják be e területen az EU és harmadik országok közötti párbeszédbe;

106.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a meglévő európai emberi jogi eszközök keretei között erősítsék az összefüggésrendszert a nemek egyenjogúságára irányuló törekvések és a civil társadalmi kezdeményezések között, és bátorítsák a harmadik országokat az emberi jogi szervezetek és mechanizmusok munkáját összehangoló együttműködés biztosítására;

107.

felszólítja a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd keretében módszeresen ellenőrizze a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolásáról szóló egyezmény (CEDAW), és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyv megerősítését és végrehajtását a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd keretében, valamint erről rendszeresen számoljon be a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságnak; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy - a nők jogai és azok tényleges gyakorlása közötti űr megszüntetése érdekében - biztosítsák ezekben a harmadik országokban az egyezményben garantált jogok tiszteletben tartását.

108.

ajánlja, hogy a Bizottság - a Kereskedelmi Világszervezet keretében meghatározottak szerint - tüntesse fel a nemen alapuló megkülönböztetést a CEDAW és az emberi jogi paktumok értelmében termelési és feldolgozási módszerként, az olyan termékek és márkák adatbázisának létrehozása érdekében, amelyeknekaz EU-ba történő behozatala ténylegesen megtiltható;

109.

ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogi párbeszédek kifejezetten foglalkozzanak a nők jogaival és különösen a nőkkel és lányokkal szembeni diszkrimináció és erőszak minden formája elleni küzdelemmel, beleértve az ártalmas hagyományok és szokások minden formáját, például a női nemi szervek megcsonkítását, a korai vagy kényszerházasságot, az emberkereskedelem valamennyi formáját, a családon belüli erőszakot és a nők ellen elkövetett gyilkosságokat, a munkahelyi erőszakot és a gazdasági kizsákmányolást;

110.

ragaszkodik, hogy az emberkereskedelem - különösen a nők és gyermekek szexuális és a munka terén történő kizsákmányolása, valamint szerveltávolítás céljából történő kereskedelmük - elleni harc során kifejezetten képviseljék a nők jogait és a nemi alapú megközelítést;

111.

hangsúlyozza, hogy külön intézkedéseket kellene hozni a nők élénkebb részvételének ösztönzésére a munkaerőpiacon, gazdasági és társadalmi téren, a politikai életben és a döntéshozatal, konfliktusok megelőzése és megoldása, a béketeremtés és az újjáépítés terén; ajánlja a parlamenti képviselők széles körű, nemek szempontjából kiegyensúlyozott részvételét az EK-finanszírozású emberi jogi projektek értékelésében és az Európai Parlament nagyobb mértékű részvételét a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekben;

112.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson képzést a nők emberi jogaira vonatkozóan a Bizottság valamennyi küldöttségének személyzete és tisztviselője számára, különösen az emberi jogokkal és a humanitárius segélytevékenységekkel megbízott dolgozók számára;

113.

sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő az ENSZ által kiadott magatartási kódexhez hasonló, a közösségi intézmények és szervek tisztviselőire - különösen harmadik országokba irányuló EU-s kiküldetések esetén - vonatkozó, magatartási kódexre irányuló javaslatot; úgy ítéli meg, hogy a magatartási kódexben egyértelműen el kellene ítélni a szexuális szolgáltatások megvásárlását, a szexuális kizsákmányolás egyéb formáit és a nemi alapon történő erőszakot, és rendelkezni kellene a helytelen viselkedés esetén alkalmazandó szükséges szankciókról, valamint a tisztviselőket kiküldetésük előtt részletesen tájékoztatni kellene a magatartási kódexben foglaltakról;

114.

javasolja a menekülttáborokban élő nők és lányok fizikai biztonságának fokozására és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek emberi jogainak megőrzésére és védelmére irányuló intézkedések elfogadását;

115.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot a Pekingi Nyilatkozat és a Cselekvési Platform végrehajtásának biztosítására; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot annak ösztönzésére, hogy a harmadik országok nemzeti cselekvési terveikben érvényesítsék a nemek közötti egyenlőség szempontját, nemzeti politikáikban pedig az emberi jogokat és a nemi esélyegyenlőséget;

116.

sürgeti a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek keretében biztosítsa az emberi jogokkal kapcsolatos, átfogó oktatási programok kidolgozását annak érdekében, hogy felkeltse a nők figyelmét saját emberi jogaikra vonatkozóan, illetve a nők emberi jogai tekintetében általában;

117.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ösztönözzék a harmadik országokat arra, hogy jogszabályaikba foglalják bele a férfiak és nők közötti egyenlőség elvét, valamint - jogi és más megfelelő eszközök segítségével - biztosítsák ennek megvalósulását, továbbá garantálják e jogok tiszteletben tartását valamennyi területen;

118.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak (beleértve a főtitkárának/közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, Javier Solanának, illetve az ő emberi jogi állandó személyes megbízottjának, Riina Kionkának, valamint a COHOM tagjainak) és a Bizottságnak (beleértve a harmadik országokba küldött küldöttségek vezetőit), a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés társelnökeinek, az euro-mediterrán parlamenti közgyűlés elnökének és az EU-Latin- Amerika parlamenti közgyűlés társelnökeinek, továbbá a parlamenti együttműködési bizottságok és az EU és az érintett országok közötti parlamentközi delegációk társelnökeinek.

—

tekintettel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére,

—

tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. augusztus 26 - szeptember 4 között Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozó zárónyilatkozatára,

—

tekintettel az EU halászatában a fenntarthatóság elvének a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül történő végrehajtásáról szóló, a Tanácshoz és a Parlamenthez intézett bizottsági közleményre (COM(2006)0360),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére a Bizottság közleményéről (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6-0298/2007),

A.

mivel a Közösség magas kereskedelmi értékkel rendelkező halászati erőforrásainak nagyobb részét túlzott mértékben kiaknázzák, vagy túlzott kiaknázás fenyegeti azokat;

B.

mivel a halászati erőforrások fenntarthatósága alapvető fontosságú a halászati tevékenység és a halászati ágazat életképességének hosszú távú biztosítása céljából;

C.

mivel a teljes kifogható mennyiségekre (TAC) és kvótákra épülő közösségi megőrzési és irányítási rendszer nem tette lehetővé az erőforrások ésszerű kiaknázását, hanem éppen ellenkezőleg, rugalmatlansága és biológiai helyett politikai irányelveknek történő alárendelése folytán megnehezítette ezt az ésszerű irányítást, bonyolítva az ellenőrzést és elősegítve a visszaengedéseket;

D.

mivel a közösségi megőrzési és irányítási rendszernek tudományos halászati kutatáson kell alapulnia, és több évet átfogó, megbízható és részletes statisztikai információkkal kell rendelkeznie;

E.

tekintettel a közös halászati politika (KHP) irányítási rendszerének különböző, egymást követő változtatásaira és kiigazításaira, valamint a TAC és a kvóták rendszerének, illetve a halászati erőfeszítések érvényesítésére, létrehozva különféle helyreállítási terveket, amelyek igen vegyes eredményeket hoztak, valamint olyan intézkedéseket hozva a flotta leépítésére, amelyek szintén nem hozták meg a várt eredményt és kedvezőtlen gazdasági és társadalmi utóhatásaik voltak;

F.

mivel az említett kiigazítások jobbára csak a közösségi flotta jövedelmezőségének és versenyképességének csökkenéséhez vezettek mind az Unión belül, mind nemzetközi viszonylatban, ami a halászatra vonatkozó szabályozás alkalmazását egyre inkább megnehezítette az ágazat számára, amelynek növekvő bonyolultságú és állandóan változó szabályoknak kell megfelelnie, miközben a legcsekélyebb lehetősége sem nyílik arra, hogy tevékenységét közép- és hosszú távon megtervezhesse, továbbá ez a megközelítés nem járt jelentős hatással az erőforrások állapotának javulására;

G.

mivel az EU a fenntartható fejlődésről szóló világ-csúcstalálkozó alkalmával vállalta, hogy a közösségi halállományokat olyan szinten tartja, hogy azok 2015-re biztosítsák a fenntartható legnagyobb hozam (RMD) elérését;

H.

mivel általában a tudományos közösség szerint az RMD megközelítés eredeti megfogalmazása már idejétmúlt amiatt, hogy nehéz a gyakorlatba átültetni egy olyan elméleti jellegű matematikai modellt, amelynek pontos megfogalmazásához részletesen ismerni kellene az állomány populációdinamikáját és hosszú történeti adatsorokra lenne szükség; és mivel a modell bármilyen hibája, tévedése vagy bizonytalansági tényezője elkerülhetetlenül azt eredményezi, hogy a halászat szintje túlhaladja az RMD-t;

I.

mivel - ezzel ellentétben - a halászati irányítási rendszerekben helye van a tudományos bizonytalanság bizonyos szintjének, a modell megfogalmazásában pedig az eltéréseknek vagy a tévedéseknek, hiszen - egyebek mellett - a fajok kiválasztódásában hiányosságok is előfordulhatnak, illetve változások következhetnek be a környezetben, s mindez elkerülhetetlenül vagy az RMD téves meghatározásához, vagy a célok nem teljesüléséhez vezet;

J.

mivel az RMD legelső megfogalmazásai óta a tudományos világ a modell újabb megközelítéseivel rukkolt elő, megkísérelvén a hibák kijavítását és a hiányosságok kiküszöbölését;

K.

mivel az RMD alkalmazása a több halfajjal dolgozó halászati üzemek - ezek teszik ki a közösségi flotta által üzemeltetett egységek zömét - irányításának szélsőséges mértékű túlbonyolításával jár, s a modell nem alkalmazható a mélytengeri halászati egységek esetében;

L.

mivel az RMD szigorúan vett alkalmazása rövid távon a közösségi flotta tevékenységének, az azt érintő foglalkoztatásnak és az általa elért jövedelemnek jelentős, sőt drasztikus csökkenését okozná;

M.

mivel a halászat irányításának az emberi tevékenység hatásain túlmenően a természeti hatások, valamint a fajok közötti kölcsönhatásokhoz kapcsolódó és a tengeri szennyezéshez, illetve a tengeri ökoszisztéma lerombolásához hozzájáruló egyéb hatások átfogóbb elemzését is figyelembe kell vennie;

N.

mivel ugyanakkor a közösségi flotta feltétlenül rászorul egy olyan irányítási rendszerre, amely - ügyelve a halászati erőfeszítések és a rendelkezésre álló erőforrások egyensúlyára is - megnövekedett kereskedelmi stabilitást tud elérni, valamint lehetővé teszi számára tevékenysége megfelelőbb tervezhetőségét, azzal együtt, hogy egy új modell meghonosodásához szükséges bármiféle átmeneti időszak pénzügyi kísérő intézkedéseket is igényel;

1.

nagy érdeklődéssel fogadja a Bizottság közleményét; különösen nagyra értékeli, hogy a Bizottság elismeri a jelenlegi halászati politika kudarcát, és üdvözli, hogy szándékában áll az irányítási rendszer olyan új modelljének létrehozása, amelynek révén lehetővé válik az erőforrások helyreállítása, a halászati erőfeszítések hozzáigazítása a halászati üzemek reális adottságaihoz, és a halászflotta megnövekedett jövedelmezőségének és stabilitásának megteremtése;

2.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a halászok teljes körű bevonásával meghozzák a megőrzés és irányítás jelenlegi közösségi rendszerét megváltoztató összes jövőbeni intézkedést, illetve azokat a tudományos halászati kutatásokra alapozzák;

3.

rámutat annak szükségességére, hogy a hetedik kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramon belül növelni kell a tudományos halászati kutatásra elkülönített előirányzatokat annak érdekében, hogy ez a program az elméleti halászati irányítási modellek kidolgozásával és alkalmazásával, az állományok állapotának, a természeti hatások és a fajok közötti egyéb kölcsönhatások jobb elemzésével, illetve a halászati eszközök fejlesztésével hozzájárulhasson a közösségi halászati megőrzési rendszer fejlesztéséhez;

4.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság e célokat úgy kívánja elérni, hogy az RMD-t a halászati üzemek irányítása tekintetében referenciamutatóként állítja be, ám ugyanakkor figyelmeztet rá, hogy a tudományos világ nagy része - köztük a FAO - számára az RMD klasszikus modellje meghaladottá vált azok mellett az előremutató megközelítések mellett, amelyek figyelembe veszik az ökoszisztéma egészét, és magukba építik többek között a környezeti ismérveket, a populációk közötti kölcsönhatásokat és a gazdasági-szociális aspektusokat is;

5.

megjegyzi, hogy ez elmúlt években vezető tudósok a halászat számítógépes szimulációja alapján olyan új módszereket fejlesztettek ki, amelyek versengenek a legnagyobb fenntartható hozamra irányuló megközelítéssel, és nem tekintik azt kifejezett célnak, továbbá kellően figyelembe veszik a bizonytalansági és a környezeti tényezőket, illetve a fajok közötti lehetséges kölcsönhatásokat, és ezeket a módszereket elvben ki lehetne terjeszteni bizonyos társadalmi és gazdasági tényezők figyelembevételére is;

6.

figyelmeztet azokra a nehézségekre, amelyek együtt járnak az RMD modelljének a több halfajjal dolgozó - és az Unióban többségben lévő - halászati egységekre történő alkalmazásával, mivel a fő halfajra vonatkozó RMD alkalmazása esetén a többi fajt a túlzott kiaknázás veszélye fenyegetheti, míg a kihalófélben lévő halfajra vonatkozó RMD alkalmazása esetén - ami egyébként logikus lenne - le kellene mondani a jó biológiai állapotú fajok kifogásáról, vállalva a veszteségeket gazdasági téren, illetve a foglalkoztatottság és a versenyképesség szempontjából, ami - mellesleg - tökéletes ellentmondásban lenne a fenntartható legnagyobb hozam, mint olyan elérésével;

7.

ezért kénytelen sajnálatát kifejezni amiatt, hogy a Bizottság közleménye nem tartalmaz ezen aspektusokra vonatkozóan külön elemzést és megoldásokat, sem az RMD modelljéből adódó hatások mélyebb vizsgálatát általában, és nem foglalkozik a modell hiányosságaival és alkalmazásának sajátosságaival, valamint a modell bármiféle hibájából eredő kockázatokkal sem; különösen sajnálja az RMD továbbfejlesztésére és a különböző megközelítésekből származó előnyökre vonatkozó elemzések hiányát;

8.

mindebből arra következtet, hogy az RMD beállítására vonatkozó javaslat még nem kellőképpen érett, és hogy szükség van a saját közösségi megőrzési és irányítási politika nehézségeire, hiányosságaira és célkitűzéseire irányuló elemzés elmélyítésére és javítására a megfelelő intézkedések - kellő politikai bátorsággal történő - meghozatala érdekében, a jelenlegi KHP tekintetében legszükségesebb változtatás elérése céljából;

9.

az előbbiek fényében kénytelen kifejezni tanácstalanságát a Bizottság által nemrégiben - az RMD modelljéhez történő igazodás céljából - elfogadott olyan intézkedések láttán, mint a TAC-ről és a kvótákról szóló 2007-es külön rendelet (3), miközben a különböző vitákban és fórumokon a Bizottság maga is elismerte, hogy az RMD alkalmazásának különféle vetületei tekintetében nagyobb számú elemzésre van szükség;

10.

aggódik amiatt, hogy a KHP megőrzési és irányítási rendszerére vonatkozó megközelítés megváltoztatása nagyra törő célkitűzésének perspektívájában az alkalmat nem használták fel arra, hogy világosan meghatározzák az erőforrásokhoz való hozzáférés rendszerét, és fenntartották a TAC, a kvóták rendszere és a halászati erőfeszítések közötti átfedéseket; úgy vélekedik, hogy a Bizottság nem szalaszthatja el az alkalmat arra, hogy kialakítsa a fenntarthatóságot kedvezményező erőforrás-hozzáférési rendszert, megnehezítse a visszaengedéseket, egyszerűsítse a technikai intézkedéseket, kiküszöbölje a diszkriminációt és az erőforrások kiaknázásáért folyó túlhajtott versenyt, rendelkezzék a szükséges rugalmasság tekintetében, továbbá javítsa az ágazat versenyképességét;

11.

hangsúlyozza, hogy az irányítási rendszer bármiféle módosításának szükségképpen megfelelő és pénzügyi szempontból kielégítő kompenzációs mechanizmusokat kell tartalmaznia, s ennek érdekében elemzést kell végezni a végleges javaslat társadalmi-gazdasági hatásai tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy az új irányítási rendszerrel egyidejűleg dolgozza ki ezeket az intézkedéseket, és lehetőség szerint integrálja a kettőt;

12.

hangsúlyozza, hogy az európai vizek szegényes halállománya és az EU halászata előtt álló nehézségek azt jelentik, hogy a lehető leggyorsabban intézkedni kell, és a további késedelmek csak további nehézségeket okoznak az ágazatnak, illetve késleltetik annak újbóli nyereségessé válását;

13.

kéri, hogy mindezekre még a határozat elfogadása előtt kerüljön sor, s ezért nyílt és a többségre kiterjedő vitára hív fel, amelynek során elemzik az egyéb lehetséges irányítási rendszereket annak érdekében, hogy a közösségi irányítási politika szükséges módosításai tekintetében a lehető legszélesebb konszenzus alakulhasson ki;

14.

következésképpen egy olyan halászati politikát eredményező rendszer fokozatos kialakítása mellett foglal állást, amely egyre inkább összhangban van a helyreállítás fázisában lévő erőforrások biológiai kapacitásával, aminek révén a közösségi halászati üzemek fenntarthatósága nem annyira aggodalmat vált ki, mint inkább garanciát jelent, és mint ilyet fogadják is el a világ bármely részében, ahol a közösségi halászat termékei megjelennek; kívánja, hogy a rendszer eredményeképpen a flotta bizonyos mértékű stabilitásra tegyen szert, s lehetővé váljék számára tevékenységének a minél távolabbi jövőre tekintő megfelelő tervezése, és végeredményben alakuljon ki az erőforrásokhoz való hozzáférés stabil rendszere, amelyben a TAC-k vagy a kvóták módosítására csak egyedi esetekben és félig automatikusan kerülhet sor, nem pedig minden egyes évben, a tisztán tudományos meggondolásoktól eltérő kritériumok alapján;

15.

utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló Zöld könyvre (COM(2006)0744) és a Fogyasztóvédelem közösségi jogának összefoglalása - összehasonlító elemzés című dokumentumra (1),

—

tekintettel a fogyasztóvédelem, az elektronikus kereskedelem és az információs társadalom fejlesztése terén hatályos közösségi jogszabályokra,

—

tekintettel a 2006. március 23-i, „Az európai szerződésjog és a közösségi vívmányok felülvizsgálata: a követendő út” című állásfoglalására (2), a 2006. szeptember 7-i, az európai szerződésjogról szóló állásfoglalására (3) és a 2007. június 21-i, a fogyasztóknak a digitális környezetbe vetett bizalmáról szóló állásfoglalására (4),

—

tekintettel az európai fogyasztók védelmére vonatkozó közösségi joganyag átvilágítására vonatkozó közmeghallgatásra, amelyet 2007. április 10-én tartottak az Európai Parlamentben,

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0281/2007),

A.

mivel a kiskereskedők 48%-a felkészült rá, hogy határokon átnyúló ügyleteket bonyolítson, de csak 29% teszi azt ténylegesen; s mivel a kiskereskedők 43%-a úgy véli, hogy határokon átnyúló eladásaik növekednének, ha a fogyasztókkal kötendő ügyleteket szabályozó jogszabályi rendelkezések azonosak lennének az egész Európai Unióban (5);

B.

mivel az európaiak fele (50%) bizalmatlanabb a határokon átnyúló vásárlásokkal szemben, mint a hazai vásárlások irányában; mivel több mint kétharmaduk (71%) úgy gondolja, hogy a határokon átnyúló vásárlások esetén nehezebb egyes problémákat rendezni, így például a panaszokat, az áru visszaküldését, az árcsökkentést vagy a jótállást (6);

C.

mivel e felülvizsgálat elsődleges célja a fogyasztók valódi belső piacának létrehozása, egyidejűleg az egyensúly biztosítása a fogyasztók magas szintű védelme és a vállalkozások versenyképessége között;

D.

mivel Európában a vállalkozások 90%-a igen kicsi, amelyek - jellegüknél fogva - közvetlen bizalmi kapcsolatot alakítanak ki a fogyasztóval, és amelyek általában erősen helyi jellegűek, továbbá mivel figyelembe kell venni ezeket az egyedi jellemzőket a fogyasztóvédelmi vívmányok felülvizsgálatával összefüggésben;

E.

mivel a minimális harmonizációra vonatkozó megközelítés nem éri el a harmonizáció célját és a 20 éve fejlődő fogyasztóvédelmi jog eleddig nem tudta megteremteni a köz javát szolgáló, integrált belső kiskereskedelmi piacot;

F.

mivel a széttördeltség elkerülése és a fogyasztóvédelemre vonatkozó közösségi jog korszerűsítésének megvalósulása érdekében a felülvizsgálatban megnevezett nyolc fogyasztóvédelmi irányelvet (7) egyszerűsíteni kell, és egymással koherenssé kell tenni a különféle közösségi irányelveket;

G.

eltökélten, hogy a Közösség 493 millió fogyasztója érdekében létrehozza a belső piacot, valamint hogy a szerződéses és kereskedelmi jogban megszüntesse a versenyre vonatkozóan még meglévő korlátozásokat;

H.

mivel az európaiak belső piacba vetett bizalmának növelése érdekében mind a fogyasztók, mind a gazdasági szereplők számára nagyobb jogbiztonságot kell nyújtani, valamint biztosítani kell a hatályos jogszabályok tényleges alkalmazását;

I.

mivel a fogyasztói szerződésekre vonatkozó jog felülvizsgálatának a szerződéses joggal kapcsolatban jelenleg folytatott munkán, illetve egy, az európai szerződéses jog céljaira használatos közös hivatkozási keret létrehozásán kellene alapulnia, és ezekbe kellene koherens módon illeszkednie;

1.

üdvözli a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágításáról szóló bizottsági Zöld könyvet, különösen a szakemberekre és a fogyasztókra vonatkozó szabályozási rendszer modernizálásának, egyszerűsítésének és javításának kitűzött célját;

2.

javasolja, hogy e felülvizsgálat köre összpontosítson a Zöld könyvben megnevezett nyolc fogyasztóvédelmi irányelv naprakésszé tételére és közöttük az összhang megteremtésére; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be a Parlamentnek és a Tanácsnak, az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 8-i, a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31/EK irányelve (az „elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) (8) végrehajtására vonatkozó jelentést, amiben meghatározzák a fogyasztói bizalommal kapcsolatos kérdéseket;

3.

úgy véli, hogy a közösségi jogalkotás szempontjából nagyon fontos intézkedni az átvilágítás alatt álló fogyasztói irányelvek közötti következetlenségek kiküszöböléséért;

4.

úgy véli, hogy a fogyasztói és kereskedelmi jogi tevékenységet uniós szinten befolyásoló különböző jogi és szabályozási rendszerek együttműködése tekintetében tisztánlátásra van szükség, különösen az átvilágítás által létrehozott eszközök, a kollíziós szabályokra vonatkozó (9), és egyéb, a származási ország elvén alapuló eszközök (pl. az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) közötti kapcsolat területén;

5.

kifejezi, hogy a vegyes vagy kombinált megközelítés elfogadását részesíti előnyben, vagyis egy olyan horizontális megközelítését, amelynek biztosítania kellene a jelenlegi jogszabályok koherenssé tételét, illetve a hiányosságok kiküszöbölését, bizonyos számú, valamennyi irányelvben közös kérdés folyamatos jellegű csoportosításával; úgy véli, hogy a horizontális eszköz alkalmazási köréből kimaradó specifikus kérdéseket a továbbiakban is az ágazati irányelvek szerint különválasztva kell kezelni;

6.

úgy véli, hogy rendszeresen felül kell vizsgálni a horizontális eszközt, továbbá rendszeresen értékelni kell annak hatékonyságát és hatását, szükség esetén felülvizsgálat céljából;

7.

ellenzi, hogy a közösségi vívmányok felülvizsgálatát ürügyként használják a meglévő ágazati irányelvekben szereplő jogi rendelkezések hatályának kiterjesztésére vagy további irányelvek megalkotására;

8.

úgy véli, hogy a horizontális eszközt a lehető legszélesebb körben kell alkalmazni a fogyasztókkal kötött szerződésekre - akár nemzeti, akár határokon átnyúló ügyletekről van szó - annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az összetettség újabb elemmel történő növekedése azzal, hogy a fogyasztó az ügylet jellegétől függően különböző jogrendszereknek kénytelen alávetni magát;

9.

emlékeztet arra, hogy a harmonizáció nem vezethet az egyes nemzeti jogszabályok által a fogyasztóknak biztosított fogyasztóvédelmi szint csökkenéséhez, hanem éppenséggel valamennyi tagállamban hasonló szintű fogyasztóvédelmet kellene eredményeznie;

10.

üdvözli a Bizottság horizontális eszközre irányuló javaslatát és elismeri a többek által „fogyasztói jogokról szóló” alapvető irányelvként emlegetett dokumentum lehetséges előnyeit, javasolja, hogy a horizontális eszköz - amely olyan, egymást átfedő politikai területekkel rendelkezik, amelyeknek elő kell segíteniük a terminológia koherenciájának növelését, valamint a hézagok és következetlenségek megszüntetését - a célzott, teljes körű harmonizáció elvéből induljon ki;

11.

javasolja, hogy az említett felülvizsgálat tárgyát képező horizontális eszközök a koordinált terület vonatkozásában a kölcsönös elismerés elvével kombinált minimális harmonizáció elvén alapuljanak; ugyanakkor megjegyzi, hogy ez nem zárja ki a célzott maximális harmonizációt amennyiben ez a fogyasztók és a gazdasági szereplők érdekei miatt bizonyul szükségesnek;

12.

emlékeztet, hogy a nem harmonizált területeket illetően, a jelenlegi jogállás szerint az alkalmazandó jogot a nemzetközi magánjog szabályai határozzák meg, különösen a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-i Római Egyezmény (Róma I.); e tekintetben a folyamatban lévő tárgyalások során vigyázni kell arra, hogy ezen egyezmény és a specifikus közösségi jogszabályok között ne legyenek eltérések;

13.

ajánlja, hogy ágazati eszközökbe kerüljön felvételre egy belső piaci záradék annak lehetővé tétele érdekében, hogy a fogyasztók teljes mértékben élvezhessék a belső piac előnyeit;

14.

megjegyzi, hogy a Zöld könyv I. mellékletének 4. és 5. pontja a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogi kérdések átfogó jegyzékét tartalmazza és ezen kérdések egy része már a referenciakereten végzett munka részét képezi, több kérdés pedig erősen politikai jellegű, amelyek esetében, ha egy általános szabály az uniós szintű harmonizált eszköz részét képezné, akkor széles körű (a közvéleményt bevonó) vitára és mérlegelésre lenne szükség;

15.

támogatja, hogy a horizontális eszközbe bizonyos horizontális kérdéseket is belefoglaljanak, amenynyiben ezek például a közös meghatározások koherenciáját, valamint a tájékoztatási kötelezettségekre és a visszavonási és elállási jogokra vonatkozó általános szabályok kidolgozását segítik;

16.

úgy véli, hogy a „fogyasztó” és a „szakmai szereplő” fogalommeghatározása sem a közösségi jogban, sem a nemzeti jogszabályokban nem koherens, és hogy alapvető e fogalmaknak a horizontális eszközben történő tisztázása, amennyiben azok meghatározzák a fogyasztókra vonatkozó jog alkalmazási körét;

17.

úgy véli, hogy alapvetően szükséges a „fogyasztó” - minden olyan természetes személy, aki a szakmai tevékenysége keretébe nem tartozó célokért tevékenykedik - fogalmának meghatározása; a „szakmai szereplő” - minden olyan személy, aki a szakmai tevékenysége keretében tevékenykedik - fogalmának meghatározását is szükségesnek véli;

18.

támogatja továbbá olyan további fogalommeghatározásoknak a horizontális eszközbe történő felvételét, mint az „írásbeli alak” és a „tartós eszközök”;

19.

ellenzi, hogy a horizontális eszközbe beillesszék a fogyasztási szerződésekre alkalmazandó, a jóhiszeműségre és a tisztességes magatartásra vonatkozó általános kikötést, mivel ezeket a fogalmakat a szerződések európai jogának általánosabb keretében, európai szinten kell meghatározni;

20.

álláspontja szerint nem tűnik célszerűnek a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó szabályoknak az egyedi tárgyalás tárgyát képező feltételekre történő alkalmazása annak érdekében, hogy ne korlátozzák a szerződő felek szerződéskötési szabadságát;

21.

úgy véli, hogy a fogyasztók belső piacba vetett bizalmának növelése érdekében nagyobb védelmet nyújtó eszközt kellene létrehozni, egyidejűleg megőrizve a kellő rugalmasságot; kéri a Bizottságot, hogy alaposabban vizsgálja meg egy olyan megoldás alkalmazásának lehetőségét, amely összehangolt és előre megállapított kritériumok alapján kombinálja a tiltott feltételek fekete jegyzékét, a feltételezetten tisztességtelen feltételek szürke jegyzékét, valamint egyéb olyan feltételeket, amelyek tisztességtelen jellegét a fogyasztó a kereseti jog keretében bizonyíthatja;;

22.

elutasítja a tisztességtelen jelleg megítélésének a szerződés összes lényeges feltételére történő kiterjesztését, ideértve azokat is, amelyek a szerződés fő tárgyára és az ár meghatározására vonatkoznak;

23.

úgy véli, hogy ebben a szakaszban bonyolult lenne olyan általános szabályozást meghatározni a tájékoztatás elmulasztásából fakadó szerződéses joghatásokra vonatkozóan, amely minden egyes szerződés jellemzőit figyelembe veszi;

24.

hangsúlyozza, hogy egységesíteni kell az elállási határidő kezdetét és kiszámítási módjait, előnyben részesítve a naptári napok szerinti számítási módot, annak érdekében, hogy erősödjék az ügyletek jogbiztonsága;

25.

úgy véli, hogy a határidő tartamát egységesíteni kell, abban az esetben, ha ezt objektív indok támasztja alá;

26.

hangsúlyozza, hogy meg fog erősödni a fogyasztók belső piacba vetett bizalma, ha a horizontális eszköz előírja, hogy a fogyasztó elállhat a szerződéstől; úgy véli, hogy az elállás módjait egységesíteni kell a jogbiztonság javítása céljából, mind a fogyasztók, mind a gazdasági szereplők érdekében; az is a véleménye, hogy a horizontális eszköznek azt is ki kellene nyilvánítania, hogy a fogyasztóknak nem szabad más költségeket viselniük, mint az áru visszaküldésének közvetlen költségei;

27.

azon a véleményen van, hogy egy horizontális eszköz esetén a tagállamok nemzeti szinten előírhatnának az elállási jogra vonatkozó kivételeket, ha a szerződést hiteles eszköz formájában kötötték;

28.

úgy véli, hogy egy „szabványos elállási nyomtatvány” valamennyi közösségi nyelven történő bevezetése egyszerűbbé tenné az eljárásokat, csökkentené a költségeket és növelné az átláthatóságot és a fogyasztói bizalmat;

29.

az a véleménye, hogy az általános szerződéses jogorvoslat bevezetése meghaladja e felülvizsgálat kereteit, mivel e fogalom minden tagállamban az alkalmazandó szerződési jog hatálya alá tartozik;

30.

emlékeztet a kollektív jogorvoslattal („collective redress”) kapcsolatos vitára, és úgy véli, hogy további megfontolást érdemel;

31.

úgy véli, hogy érdemes megvizsgálni a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kérdéseket, amikor digitális tartalomszolgáltatásra, szoftverbiztosításra és adatszolgáltatásra vonatkozó szerződéseket kötnek, tekintettel a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK irányelv által garantált védelem szintjére; kéri a Bizottságot, hogy ezt a kérdést alaposan elemezze annak eldöntése érdekében, hogy célravezetőbb-e egy vagy több specifikus szabályozást javasolni vagy a fent említett irányelv által előírt szabályokat ilyen típusú szerződésekre kiterjeszteni;

32.

javasolja, hogy ezt a kérdést zárják ki a horizontális eszköz alkalmazási köréből, és tartsák fenn a tagállamoknak hagyott azon lehetőséget, hogy előírhassák, a fogyasztási cikk fogalma nem foglalja magába a nyilvános árverésen értékesített használt árukat; ajánlja azonban, hogy az internetes árverésekre külön szabályokat fogadjanak el;

33.

úgy véli, hogy a leszállítás fogalmának meghatározása és a kockázat átszállásának szabályozása szorosan összekapcsolódik; azt javasolja tehát, hogy a horizontális eszközbe foglalják bele a leszállítás fogalmának olyan közös meghatározását, amelyben elvben prioritást élvez a szerződéses megállapodás;

34.

úgy véli, hogy a horizontális eszköz megfelelően növelhetné a jogi garancia idejét annak az időtartamnak a hosszával, amíg az áru a javítás miatt nem használható;

35.

hangsúlyozza azonban, hogy a horizontális eszköznek nem kellene magában foglalnia a használt tárgyakra vonatkozó külön szabályokat annak érdekében, hogy tiszteletben tartsák a tagállamok által a saját jogi hagyományaik szerint elfogadott szabályokat;

36.

javasolja, hogy a megdönthető vélelem elvét tartsák fenn annak jelenlegi formájában;

37.

úgy véli, hogy a horizontális eszköz lehetővé tehetné a nem megfelelő teljesítés esetén rendelkezésre álló kártalanítási módok sorrendjének megállapítását, mivel az adásvételi szerződés felbontása a szerződés teljes nem-teljesítésének vagy a rendkívül súlyos szerződésszegéseknek az esetére van fenntartva;

38.

célszerűnek ítéli, hogy a horizontális eszköz szüntesse meg azokat a jelenlegi eltéréseket a hibás teljesítés bejelentésének vonatkozásában, amelyek napjainkban zavar forrásai;

39.

úgy véli, hogy nem helyénvaló beilleszteni a gyártó hibás teljesítés esetén fennálló közvetlen felelősségét;

40.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi jótállásra vonatkozó kérdések (tartalom, átszállás, korlátozás) nem a jogi keret, hanem a szerződéses szabadság elvének hatálya alá tartoznak; úgy véli ezért, hogy e kérdéseknek nem kellene a horizontális eszköz részét képezniük;

41.

ragaszkodik ahhoz, hogy integrálják koherensen ezt a fogyasztói szerződésekkel foglalkozó felülvizsgálatot a közös referenciakeret megvalósítására irányuló folyamaton belül a szerződések jogával kapcsolatban általánosságban végzett munkával; ennélfogva hangsúlyozza, hogy ennek a felülvizsgálatnak és a közös referenciakeretre irányuló munkának egymást kiegészítő módon kell haladnia, elismerve ugyanakkor, hogy e koherencia megvalósulásának nem szabad akadályoznia vagy késleltetnie a jelenleg zajló felülvizsgálati folyamatot;

42.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a fogyasztók jogának hatékonyságát annak érdekében, hogy megerősítsék a fogyasztók belső piacba vetett bizalmát;

43.

arra buzdítja a Bizottságot, hogy javítsa a fogyasztóvédelem és a tájékoztatás jelenlegi eszközeit, ideértve azt is, hogy gondoskodjon a hatályos szabályok helyes alkalmazásáról és betartásáról;

44.

sürgeti a Bizottságot, hogy alaposan értékelje az e felülvizsgálat keretében javasolt minden intézkedés hatását annak biztosítása érdekében, hogy azok anélkül növeljék a fogyasztók bizalmát, hogy szükségtelen további terhet rónának a vállalkozásokra - különösen a kis- és középvállalkozásokra -, valamint hogy azok járuljanak hozzá a belső piac létrejöttéhez;

45.

sürgeti a Bizottságot, hogy belülről koordinálja intézkedését és részesítse előnyben az ágazati jogszabályok koherens kidolgozását;

46.

ajánlja a jobb szabályozás elveinek lelkiismeretes alkalmazását;

47.

felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék a fogyasztóvédelemért felelős nemzeti hatóságaik közötti együttműködést, valamint könnyítsék azon igazságszolgáltatási és igazságszolgáltatáson kívüli jogorvoslatokat, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy európai szinten érvényesítsék a jogaikat;

48.

felszólítja a tagállamokat, hogy vállalják fel az áruk és a szolgáltatások belső piaca megvalósulására irányuló felelősségüket, valamint hogy tartózkodjanak a közösségi jogban nem létező szabályokat előíró túlszabályozástól az európai fogyasztóvédelmi jogszabályok területén; kéri azonban a tagállamokat, hogy állapodjanak meg a fogyasztóvédelmi jogszabályok célirányos harmonizációjára vonatkozó, olyan belső piaci záradékkal társuló koherens stratégiában, amely növelné a fogyasztóknak a belső piac működésébe vetett bizalmát;

49.

támogatja a Bizottság jelenleg folyó és tervezett kezdeményezéseit a fogyasztók képzésével kapcsolatban; úgy véli, hogy többet el lehetne érni a kormányok és az üzleti szféra együttműködésével a pénzügyi szektorban nyújtott jó minőségű képzések nyújtásának előmozdításában, hogy növeljék a pénzügyi műveltséget, a termékek minőségét és az ágazat egészének szabályozottságát; üdvözli az általános pénzügyi műveltségre irányuló európai uniós kezdeményezésekről szóló tanulmány megrendelését, amelynek eredményei 2007 végére várhatók;

50.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2006. szeptember 29-i, Mianmarról tartott első hivatalos ülésére,

—

tekintettel Ban Ki Mun, ENSZ-főtitkár 2007. július 18-i nyilatkozatára, és a 92 mianmari megválasztott parlamenti képviselő hozzá írt 2007. augusztus 1-i levelére, amely Mianmar nemzeti megbékélésére és demokratizálására vonatkozó javaslatot tartalmaz,

—

tekintettel Jakob Kellenberger, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága elnökének példátlan, 2007. június 28-i bejelentésére azzal kapcsolatban, hogy a mianmari kormány megsérti a nemzetközi humanitárius jogokat a civilek és fogva tartottak sérelmére, és arra a kérésére, hogy a mianmari kormány sürgősen vessen véget e jogsértéseknek és akadályozza meg újbóli előfordulásukat,

—

ekintettel a Burmával/Mianmarral szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló, 2007. április 27-i 481/2007/EK bizottsági rendeletre (1),

—

tekintettel a 2003-as mianmari szabadság és demokrácia törvényben foglalt importkorlátozások 2007. augusztus 1-i megújítására az Amerikai Egyesült Államokban,

—

tekintettel Zaid Ibrahim, az ASEAN (Dél-ázsiai Nemzetek Egyesülete) interparlamentáris képviselőcsoportja elnökének 2007. augusztus 23-i nyilvános kérésére, hogy Kína vesse latba befolyását a mianmari krízis megoldása érdekében,

—

tekintettel a 2007. május 28-29-én Németországban tartott 8. Ázsia-Európa (ASEM) külügyminiszteri találkozóra,

—

tekintettel a 88-as generációs diákok 2007. augusztus 8-i nyilatkozatára a Nemzeti Liga a Demokráciáért pártnak (NLD) az 1990. május 27-i parlamenti választásokon aratott győzelme 17. évfordulója alkalmából, amelyben elítélik a 2007. július 18-án az utolsó szakaszába lépett Nemzeti Konvent által beterjesztett javaslatokat az alkotmányra,

—

tekintettel a Human Rights Watch korábbi (2007. július 18-i) jelentésére, amely leírja, hogy a javasolt új mianmari alkotmány fenntartaná az elnyomó katonai uralmi rendszert,

—

tekintettel a Burmáról/Mianmarról szóló 2005. május 12-i (2), 2005. november 17-i (3), 2006. december 14-i (4)és 2007. június 21-i (5) állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Európai Unió elnökségének 2007. augusztus 28-i nyilatkozatára a demokráciáért küzdő aktivisták letartóztatásáról Mianmarban,