18.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/109

1.1

Az EGSZB egyértelműen támogatja a Bizottságnak az egész életen át tartó tanuláshoz kapcsolódó kulcskompetenciákra vonatkozó ajánlásait, amelyek teljes mértékben összhangban állnak a tudásalapú társadalmat célul kitűző Lisszaboni Stratégiával, valamint a 2005–2008 közötti időszakra szóló foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokkal.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a javaslat – megvalósulása esetén – hozzájárulhat a munkaerőpiacon jelenleg érzékelhető problémák enyhítéséhez, elsősorban a rendelkezésre álló munkaerő felkészültsége és a gazdaság igényei közötti meg nem felelés mérsékléséhez.

1.3

A kulcskompetenciák kialakításának előtérbe helyezése a képzésben hozzájárulhat annak a fontos közös célkitűzésnek az eléréséhez is, hogy az alapoktatás és szakképzés végére a fiatalokban kialakuljon a kulcskompetenciák olyan szintje, amely felvértezi őket a felnőttlétre és a sikeres munkaerőpiaci szereplésre, akár munkavállalóként, akár vállalkozóként, valamint annak eléréséhez, hogy – az általános ismereteik nyújtotta szilárd alapról indulva, amely a folyamatos alkalmazkodás képességének egyik záloga – a felnőttek képesek legyenek ezeket a kompetenciákat egész életük során fejleszteni és frissíteni.

1.4

A megvalósítás eszközei közül az EGSZB kiemelten fontosnak tartja a tanárok felkészítését arra, hogy a közoktatás és szakképzés, illetve a felnőttképzés keretei között képesek legyenek a kulcskompetenciák megszerzésében hatékonyan támogatni a tanulókat, és maguk is megszerezzék, illetve folyamatosan fejlesszék a munkájuk során szükséges kulcskompetenciákat.

1.5

Az általános célkitűzések támogatása mellett az EGSZB kiemelten fontosnak tartja, hogy az iskolából idő előtt kikerült fiatalok számára is megteremtődjön a lehetősége annak, hogy a nem formális képzési programok keretében segítséget kapjanak a javaslatban megjelölt kulcskompetenciák elsajátítására.

1.6

A népesség elöregedését tekintve szükséges, hogy az idősebb munkavállalókat hosszabb ideig tartsuk a munkaerőpiacon. Az EGSZB ezért ugyancsak kiemelt jelentőségűnek tartja, hogy a tagországokban az idősebb munkavállalók számára is rendelkezésre álljon a lehetőség a hiányzó kompetenciák megszerzéséhez, illetve a tagországok olyan tanulási infrastruktúrát hozzanak létre, amely lehetővé teszi a már megszerzett kompetenciák karbantartását és továbbfejlesztését.

1.7

Az EGSZB elismeri a szociális partnereknek a munkaerőpiac főszereplőiként, illetve a kitűzött célok megvalósítása és felügyelete során betöltött mérvadó szerepét. Az európai szociális partnereknek az egész életen át tartó tanulás terén az első többéves, 2003–2005-re szóló munkaprogram keretében végzett közös tevékenységei vezettek a szakmai képességek és képesítések egész életen át tartó fejlesztésének cselekvési keretéhez (Framework of Actions for Lifelong Development of Competences and Qualifications), és a kísérő tevékenységekkel együtt részei lesznek a következő többéves programnak (2006–2008) is, amelynek keretében az európai szociális partnerek egy önkéntes megállapodás lehetőségét fogják megvitatni e területen.

1.8

Az EGSZB összességében az NGO-k tevékenyebb részvételére szólít fel, és a civil társadalommal folytatott párbeszéd felerősítését ajánlja.

1.9

Rendkívül fontos, hogy az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos célkitűzések megvalósulásának nyomon követéséhez és értékeléséhez megbízható statisztikai adatok álljanak rendelkezésre. Ezért az EGSZB támogatja a Bizottságnak az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikai adatgyűjtésre vonatkozó rendelettervezetét. A rendelet olyan kereteket teremt, amelyek biztosíthatják a tagországok körében az adatgyűjtési módszerek összehangolását, illetve egységesítését, az adatok megbízhatóságának és összehasonlíthatóságának növelését. Törekedni kell arra, hogy az adatfelvételek az uniós-politikai célkitűzések legfontosabb elemeihez kapcsolódó elemzések számára folyamatosan naprakész és hiteles adatokat tudjanak szolgáltatni.

2.1

Hosszú kutatási, kidolgozási és konzultációs periódust követően az Európai Bizottság javaslatot készített egy „integrált cselekvési program az oktatás és az élethosszig tartó tanulás terén” beindításáról. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megelégedettségét fejezi ki ezen eseménnyel kapcsolatban, és megjegyzi, hogy a jelen véleményben foglalt gondolatok célja az, hogy az Európai Bizottság által készített konkrét javaslat működőképes és a lehető leghatékonyabb legyen.

2.2

Az említett megjegyzésekkel összefüggésben az EGSZB-nek az Európai Bizottság javaslatáról kialakított álláspontja lényegében az eddig felhalmozott tudásán és tapasztalatán alapul a következőkre vonatkozóan:

2.3

a lisszaboni célkitűzések megvalósításához vezető eljárás során felhalmozódott elvesztegetett idő,

2.4

az oktatásnak és a nevelésnek a termelékenységgel való megfeleltetése során tapasztalt késlekedés (2),

2.5

Európa demográfiai helyzete,

2.6

a fent említett problémák megoldásának keresése során legutóbb, mind európai, mind világszinten felmerült gondok (3).

3.1

Az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram keretében 2001-ben létrehozott, az alapvető készségekkel foglalkozó munkacsoport (4) megalkotta azon kulcskompetenciák keretrendszerét, amelyekre a tudásalapú társadalomban szükség van, valamint számos ajánlást készített annak érdekében, hogy ezek megszerezhetősége valamennyi polgár számára biztosítva legyen (5).

3.2

A legfontosabb közös célkitűzés, hogy az alapoktatás és szakképzés végére a fiatalokban kialakuljon a kulcskompetenciák olyan szintje, amely felvértezi őket a felnőttlétre, valamint hogy a felnőttek képesek legyenek ezeket a kompetenciákat egész életük során fejleszteni és frissíteni.

3.3

Az ajánlás a következő kulcskompetenciákat jelöli meg: 1. Az anyanyelven folytatott kommunikáció; 2. Idegen nyelveken folytatott kommunikáció; 3. Matematikai kompetencia és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén; 4. Digitális kompetencia; 5. A tanulás megtanulása; 6. Interperszonális, interkulturális és szociális kompetencia, valamint állampolgári kompetencia; 7. Vállalkozói kompetencia 8. Kulturális kifejezőkészség. Az ajánlás a kompetenciákat az adott helyzetben megfelelő tudás, készségek és hozzáállás ötvözeteként definiálja.

3.4

A kulcskompetenciák terén végzett munka szorosan kapcsolódik számos más kezdeményezéshez, illetve folyamatban lévő tevékenységhez, így például az Európai Képesítési Keretrendszer (European Qualifications Framework – EQF) kialakításának jelenleg folyó munkálataihoz, vagy a képesítési rendszerek átláthatóbbá tételét szolgáló erőfeszítésekhez (mint pl. az informális tanulás során szerzett tudás elismerése).

3.5

A javaslat referenciaeszközt kínál a mindenki számára szükséges kulcskompetenciák azonosítása terén, és ezzel támogatja a tagállamokat azon törekvésükben, hogy a kulcskompetenciákat integrálják az élethosszig tartó tanulást megalapozó stratégiájukba.

3.6

Olyan referenciaeszközről van szó, melynek célja, hogy segítse a politikai döntéshozók, a képzési szolgáltatásokat nyújtók, a munkáltatók és maguk a tanulók számára a közös célkitűzések megvalósítását nemzeti és európai szinten.

3.7

Az ajánlás meghatározza azokat a kulcskompetenciákat, amelyekre a tudásalapú gazdaságban és társadalomban minden polgárnak szüksége van. Elismeri, hogy a végrehajtással kapcsolatos döntéseket nemzeti, regionális és/vagy helyi szinten szükséges meghozni. Az ajánlás arra hívja fel a tagállamokat, hogy mindenki számára biztosítsák a kulcskompetenciák megszerzését az alapoktatás és szakképzés végére, és az európai referenciaszintek tekintetében ösztönzi őket, hogy érdemben kezeljék az oktatás terén fennálló hátrányokat.

3.8

A felnőttek vonatkozásában az ajánlás arra szólít fel, hogy a tagországok a társadalmi partnerek bevonásával hozzanak létre olyan átfogó infrastruktúrát, amely az idősebb polgárok számára is biztosítja a kompetenciafejlesztés eszközeihez való hozzáférést.

3.9

A javaslat végül felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nemzeti szinten megvalósuló reformokat az egyenrangú felek közötti tanulás, a jó gyakorlatok cseréje, valamint a célok megvalósításában történő előrehaladás rendszeres értékelésével.

3.10

A javaslatnak nincsenek a közösségi költségvetést illető vonatkozásai.

4.1

Az ajánlás célja, hogy oly módon támogassa a tagállamoknak az alapoktatási és szakképzési rendszerek, valamint a felnőttoktatási és felnőttképzési kínálat, az egész életen át tartó tanulás egész rendszerének fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit, hogy referenciaeszközt teremt a kulcskompetenciák tekintetében. Bár a kompetenciák tartalmának pontos meghatározását illetően továbbra is jogosultak (és szükségesek) a szakmai viták, az ajánlás egészében véve világosan megjelöli az iskolarendszerű alapképzés, ill. a felnőttkori tanulás fejlesztésének kívánatos irányát.

4.2

Az EGSZB korábbi, a szakképzés és hatékonyság kapcsolatára vonatkozó állásfoglalásában (6) a tagországok mindegyikét érintően kritikusan értékelte a képzési rendszerek közötti összhang hiányát, a koordináció gyengeségét. E kritika szerint az egyes szakmai továbbképzési rendszerek a többi oktatási szektortól elszigetelten működnek, és a gazdasági-társadalmi környezettel való kapcsolatuk is gyenge. A képzések tartalma többnyire túl direkt módon reagál a rövid távú igényekre, ami hosszabb távon téves irányokba vezethet. Ezen értékelésből kiindulva a kulcskompetenciákkal kapcsolatos ajánlásokat a bizottság úgy értelmezi, mint amelyek a különféle képzési programok számára közös és általános orientációs pontokat nyújthatnak, illetve az egyik lehetséges rendezőelvet kínálhatják a különböző képzési alrendszerek összehangoltabb működtetéséhez.

4.3

A kulcskompetenciák értelmezésének sokféleségét és az ebből fakadó gyakorlati programok egymástól eltérő jellegét jól tükrözi az uniós stratégia megvalósítását értékelő elemzés is. Hosszú évek óta folynak viták mind az Unión belül, mind azon kívül a kompetencia tudományos igényű, illetve gyakorlati irányultságú meghatározásáról. Az OECD pl. egy önálló projekt keretében (Definition and Selection of Competencies – DeSeCo) definiálta a legfontosabbnak ítélt kompetenciákat (amelyek csak részben esnek egybe a javaslatban megfogalmazott kulcskompetenciákkal).

4.4

A piacképes és a társadalmi sikerességet biztosító tudások megszerzése az úgynevezett tudásalapú társadalom alaplogikájának megfelelően a társadalom egyes csoportjai és tagjai közötti versengés (competition) feltételei között megy végbe. Az állami beavatkozásnak és a kormányzatok képzéssel kapcsolatos stratégiai programjainak az egyik célja a mindenki számára egyenlő hozzáférés és az esélyegyenlőség biztosítása kellene hogy legyen.

4.5

Az élethosszig tartó tanulás és a kompetenciák kérdését illetően – összhangban az ajánlás szövegével – fontos annak kiemelése, hogy a különféle készségeknek nemcsak a megszerzésére kell súlyt fektetni, hanem a már megszerzett kompetenciák karbantartását is speciális programokkal szükséges támogatni.

4.6

A kulcskompetenciákkal kapcsolatos ajánlások megvalósítása igen nagy kihívást jelent a tagországok képzési rendszerei számára. Beépítésük – főként az alapképzésbe – különösen azokban az oktatási rendszerekben jelent alapvetően új megközelítést, amelyek a képzés szervezésnek merev, tantárgyi alapú felosztástól még nem tudtak elszakadni.

4.7

Az ajánlás legalább ekkora léptékű kihívást jelent a képzésben résztvevő tanárok szemléletének átalakítása, felkészítésük terén. Ezért az EGSZB kiemelten fontosnak tartja a tanárok felkészítését arra, hogy a közoktatás és szakképzés, illetve a felnőttképzés keretei között képesek legyenek a kulcskompetenciák megszerzésében hatékonyan támogatni a tanulókat, és maguk is megszerezzék, illetve folyamatosan fejlesszék a munkájuk során szükséges kulcskompetenciákat.

4.8

A javaslat fontos társadalmi összefüggésként veti fel az idősebb (7) korosztályok számára releváns kompetenciák megszerzésének támogatását. A foglalkoztatás növelésének mint kiemelt uniós célkitűzésnek a megvalósításához kapcsolódóan – az egyes tagországok az alapképzésben részt vevő, illetve a munkaképes korosztályokra összpontosítják figyelmüket és a képzésre szánt erőforrásaikat – joggal vetődik fel azonban az idősebb korosztályok kompetenciahiányából fakadó számos kérdés. A generációs szakadás már ma is jól érzékelhető bizonyos területeken, pl. a digitális írástudás terén. A tagországok jelentős részében olyan nemzeti szintű stratégiai célkitűzések, fogalmazódnak meg, mint például az elektronikus kormányzás, illetve az állampolgárok számára fontos információk és szolgáltatások elektronikus hozzáférhetővé tétele, amelyek az információhoz való jog érvényesülését, ill. a társadalmi részvételnek a lehetőségét az alapkompetenciák meglététől (pl. az informatikai alapműveltség meglététől) teszik függővé. Ebből fakadóan, amennyiben az idősek – és más hátrányos helyzetű csoportok – kimaradnak a legfontosabb kompetenciák megszerzését támogató programokból – az a társadalmi kohéziót érintő negatív következményekkel is járhat.

4.9

Tekintettel a kompetenciaalapú képzés megvalósításának igen bonyolult oktatáspolitikai összefüggéseire, rendkívül fontos lenne, hogy az Unió egészében folyamatossá váljanak az ezzel kapcsolatos szakmai eszmecserék, és azok eredményei széles körben váljanak hozzáférhetővé. A téma összetettsége miatt kívánatos lenne, hogy a Bizottság – az EK-Szerződés által ráruházott hatásköröknek és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – ne csak a célkitűzések megfogalmazásában, de a megvalósítás lehetséges módjai, eszközei és buktatóinak megismerése tekintetében is támogatást nyújtson a tagországok oktatáspolitikai szakemberei számára. (A tapasztalatcseréknek a jó gyakorlat példáinak előtérbe helyezése mellett a kudarcok elemzéséből való tanulás lehetőségét is biztosítania kellene.)

5.1

Ezen a ponton az egész életen át tartó tanulás témaköre szorosan összekapcsolódik az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikákra vonatkozó rendelettervezettel. (8)

5.2

A rendelettervezet abból indul ki, hogy az Uniónak egyre inkább szüksége van az oktatással, a képzéssel és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos összehasonlítható statisztikákra és mutatókra, mivel azok az oktatás és a képzéspolitika terén elősegítik a nyílt koordinációs módszer használatát.

5.2.1

Az eddigi kooperáció és adatcsere a tagországok között a szóbeli megállapodáson alapult. A rendelettervezet célja, hogy az oktatással kapcsolatos adatok előállításának fenntartható rendszerét szolgáló jogalap jöjjön létre, amely kiindulópontot jelenthet a különböző területeket érintő, uniós szintű politikai eszmecserékhez.

5.2.2

Olyan keretrendszer létrehozása a cél, amely az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikák körében minden jelenlegi és tervezett intézkedést magában foglal (a vállalkozásoknál zajló képzés témakörét, azaz az ún. Continuing Vocational Training Survey – CVTS-felmérés kivételével, amelyet már külön jogszabály rendezett a közelmúltban).

5.2.3

A javaslat csak azokra az oktatással, képzéssel és egész életen át tartó tanulással kapcsolatos statisztikákra vonatkozik, amelyeket közösségi statisztikák előállítása céljából kell a Bizottságnak benyújtani.

5.2.4

A rendelet legfontosabb célkitűzése, hogy az adatok összehangolt előállítását lehetővé tevő közös statisztikai szabványokat alakítson ki, és ezzel létrehozza az oktatás és az egész életen át tartó tanulás területére vonatkozó közösségi statisztikák szisztematikus előállításának közös keretét.

5.3

Rendkívül fontos, hogy az Unió stratégiai célkitűzéseinek megfogalmazását az adott folyamatokról kialakított reális helyzetkép alapozza meg. Legalább ennyire fontos, hogy a stratégiák megvalósítása során időszerűvé váló értékelések módszertanilag megbízható, rendszeresen végzett adatgyűjtésekre, adatsorokra és az azokból levonható következtetésekre támaszkodhassanak. Nemzetközi összehasonlításra alkalmas adatok, illetve indikátorok kell, hogy rendelkezésre állnak.

5.3.1

A gyakorlatban a képzés mint erőforrás rendkívül aránytalan módon kerül elosztásra, ráadásul az iskolázás utáni, felnőttkorban szerveződő képzés többnyire nem kiegyenlíti, hanem tovább növeli a meglévő különbségeket (ezt jelzik a témában eddig folytatott adatgyűjtések). Ennek nyomon követéséhez és értékeléséhez egységes alapelveken és módszertani alapokon nyugvó rendszeres adatszolgáltatás nyújthat támpontot.

5.4

Jelenleg egymással párhuzamosan szerveződő, ill. egymástól nagyrészt független nemzetközi statisztikai adatfelvételek sora érinti az oktatás, képzést, felnőttkori tanulás különféle részterületeit. Önmagukban az Európai Unió statisztikai adatgyűjtési rendszerei még a most induló új adatfelvételek révén sem képesek lefedni a témakör egészét. Jellegét tekintve is van bizonyos eltérés az Eurostat és az egyéb adatgyűjtő szervezetek adatfelvételei, azok tartalma, irányultsága között.

5.5

Az erőforrások legcélszerűbb felhasználása érdekében kívánatos, hogy ne jöjjenek létre szakmailag nem indokolható átfedések a rendszeres adatgyűjtésben, ugyanakkor szisztematikusan törekedni kellene arra, hogy a különféle vizsgálatok eredményei egymásra valamilyen mértékben vonatkoztathatók legyenek. Az Unión kívüli szakmai szerveződésekkel (OECD, International Association for the Evaluation of Educational Achievement IEA), azok adatfelvételeivel való szoros szakmai kooperáció biztosíthatja ezt.

5.6

A jelenlegi helyzetben rendkívül fontos az Unión kívüli szakmai szervezetekkel való szoros szakmai együttműködés, mivel a kulcskompetenciákat érintő mérések jelenleg nem az Unió statisztikai szervezetének az Eurostat-nak az illetékességébe tartozó mérések keretében folynak. (A kompetenciák mérése tekintetében az OECD által végzett adatfelvételeknek, főként a PISA-vizsgálatnak, illetve a felnőtt népesség kompetenciáinak mérésére irányuló, most formálódó programnak (Programme for Internationale Assessment of Adult Competencies – PIAAC) lehet kitüntetett szerepe).

5.7

A politika alakítását szolgáló statisztikák és az elért eredmények értékelését segítő adatok iránti igény igen jelentős, sőt érzékelhetően növekszik az igény a naprakész statisztikák iránt. Rendkívül fontos, hogy a tagországok azonos módszerekkel gyűjtsék az adatokat, azok megbízhatóságának és összehasonlíthatóságának elsődleges szempontnak kell lennie.

6.1

Az adatgyűjtési rendszerek működtetése rendkívül költséges. Az EGSZB ennek tudatában is úgy véli, hogy a tagországok tehervállalási képességének függvényében indokoltnak tűnik annak megvizsgálása, hogy hosszú távon milyen lehetőség van az egész életen át tartó tanulásra irányuló 5 évenkénti adatfelvételi ciklusok rövidítésére, azaz az adatfelvételek gyakoribb elvégzésére. Az adatgyűjtés terén rövid távon megoldást jelenthet, ha a politikai szempontból leginkább releváns témakörökben az átfogó statisztikai adatfelvételt gyakrabban, akár évente elvégzett, célzott vizsgálatok és kisebb léptékű adatfelvételek egészítik ki. Ezek a célzott adatfelvételek és a rájuk épülő elemzések lehetőséget adhatnak a policy szempontból leginkább releváns folyamatok nyomon követésére, az élethosszig tanulással kapcsolatos uniós célok megvalósulásának értékelésére.

6.2

Indokolhatónak tűnik, hogy a vállalatoknál folyó képzésekre vonatkozó adatgyűjtés, mivel fontos szegmensét érinti az élethosszán tartó tanulásnak, szintén a jelen határozat hatálya alá tartozzon. A vállalatoknál folyó képzések egy részéről (a 10 főt vagy annál többet foglalkoztató vállalkozások keretében zajló képzésről) eddig az ötévenként szervezett Continuing Vocational Training Survey (CVTS) adott képet. A 10 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozásokban dolgozók képzésére vonatkozó adatok azonban ebből az adatfelvételből is hiányoznak.