18.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 195/104

—

Olyan kormányzat, amely elősegíti a földrészen az emberi fejlődést. E kormányzatnak az alábbiakat kell megvalósítania:

Ennek érdekében az EGSZB ajánlatosnak tartja az afrikai civil társadalmi szervezetek szélesebb körű és könnyebb hozzáférését a közösségi finanszírozáshoz, valamint az együttműködési politikák és stratégiák kialakításában és végrehajtásában való részvételük szisztematikussá tételét.

—

Az AIDS elleni küzdelem.

1.1

Az Európai Bizottság 2005. október 12-én„Az Európai Unió Afrika-stratégiája: európai-afrikai egyezmény Afrika fejlődésének gyorsításáért” címmel közleményt adott ki az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére.

1.2

Bár az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egyetért ezen ambiciózus euro-afrikai projekt általános irányvonalával és koherenciára való törekvésével, az afrikai nem kormányzati (civil) szervezetek különbözőképpen fogadták azt. Ez utóbbiak csalódottan tették fel a kérdést, vajon miért vezetne sikerre ez az új terv ott, ahol az előzőek sorra csődöt mondtak.

1.3

A dokumentum hosszú munka eredményeképpen született meg, melyet Louis MICHEL biztos indított be, mihelyt 2004 novemberében kinevezték az európai végrehajtó testület tagjává. A dokumentum olyan Afrikára irányuló, közös együttműködési politikára tesz javaslatot a 25 EU-tagállam számára, amely figyelembe veszi a politikai környezetben és a fejlettségi szintben mutatkozó sokszínűséget, amely ősi gyökerekből táplálkozik, és új megközelítést kíván.

1.4

A stratégia ambiciózus volta éppen abban mutatkozik meg, hogy – terjedelmes, ám így sem kimerítő felsorolásában – számba veszi azokat a prioritást érdemlő területeket, amelyek befolyásolhatják a kontinens fejlődését.

1.5

Az e tekintetben igen gondolatébresztő stratégia – mely a politikai kérdést teszi meg a fejlődés központi problémájává – lehetővé teheti az Európai Unió számára, hogy Afrika legbefolyásosabb partnere maradjon.

1.6

A javasolt módszer a jobb európai együttműködést és a gyakorlatok közösségi szintre emelését is célul tűzi ki, ami az Európai Unió elmélyítésének irányában hat akkor, amikor sokan éppen az elmélyítés hiányát nehezményezik.

2.1

Sokan emelik fel hangjukat mindenfelé, hogy figyelmeztessenek rá: Afrikában a legrosszabb bekövetkeztétől lehet tartani, ha Európa vagy a világ többi része nem tesz igen gyorsan valamit.

2.2

Ha Afrikában nem indul be az önálló fejlődés, a következmények a migráció, a betegségek vagy akár a környezeti problémák terén – akár akarjuk, akár nem – egyre súlyosabbak lesznek.

2.3

Következésképpen tehát át kell gondolni az iparosodott országok által Afrikának nyújtott segélyek rendszerét. A vészharangot nem először kongatják meg, és egyes politikai és gazdasági vezetők nyíltan szóvá is teszik az iparosodott országok „képmutató” magatartását.

2.4

Várható, hogy az elvándorlás okozta folyamatos „nyomás az elkövetkező években erősödni fog. Az afrikai népesség erőteljesen növekszik, és a gazdasági fejlődés kilátásai továbbra sem reménykeltők.” A lakosságnak joga van boldogulást keresni mindaddig, amíg hosszú távra nem oldódik meg a vízellátás, az egészségügy és az oktatás, valamint az élelmiszerellátás biztonságának problémája. Az Európai Bizottság elnöke is osztozik e borúlátásban, hiszen így nyilatkozott: „meg kell szüntetni Afrika alulfejlettségének strukturális okait”. A hónapok óta várt új stratégia bejelentése egybeesett a Ceuta és Melilla körül kialakult válsággal.

2.5

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tökéletesen látja a közlemény célkitűzéseit:

2.6

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság azonban mindennek ellenére felteszi a kérdést, hogy a tervezet vajon végeredményben nem túlzottan ambiciózus-e, főként az alábbiakra tekintettel:

2.7

Az eredeti céloknak való megfeleléshez tehát három előfeltételnek kell teljesülnie:

2.8

Megjegyzendő, hogy az Európai Unió és a G8-ak mindehhez rendelt összes forrásai igen nagy mértékben nőnek. Tíz év alatt kétszeresükre emelkednek, és ezen emelkedés fele Afrikába irányul majd. Az – esetleg mindkét fél részéről – a múltban be nem tartott ígéretek nagy száma ugyanakkor óvatosságra ad okot. Ha az ígéretek száma valóban nőtt is, meg kell állapítanunk, hogy a bizonyos iparilag fejlett országok részéről érkező segélyek tényleges összege viszont csökkent az utóbbi években!

2.9

Elsősorban az emberi jogokra vonatkozó politika meghatározását illetően az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egyetért a közlemény szellemével. 2001 óta egyes országokban történt ugyan előrehaladás az emberi jogok kritériumai és a demokratizálódás tekintetében, de újra hangsúlyozni kell az emberi jogok és a demokrácia megerősítésének fontosságát. A jogérvényesülés és a jogállamiság biztosítása érdekében támogatni kell a civil társadalom megerősödését és szerveződését, különösen a szociális partnereket, akikkel az ILO szabályainak megfelelően garantálni kell a párbeszédet.

2.10

Ugyanakkor az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megállapítja, hogy szükség van prioritások meghatározására, s hogy ehhez az alábbi nagy kérdéskörök elmélyítése is szükséges:

2.11

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság emlékeztet a vidékfejlesztés kérdésének abszolút elsődlegességére is, amelyet gyakorta rosszul mértek fel, és amellyel kapcsolatban továbbra is elővigyázatosnak kell lenni. Afrikában ugyanis a mezőgazdaság jelentősége számtalanszor emlegetett okok miatt nyilvánvaló: elég csak az önellátó élelmezésre, a fejlődés alapvető területeire vagy a népesség stabilizálására gondolni. A részvételi civil társadalom igen nagy része földművesekből és állattenyésztőkből áll, igen fontos tehát meghallgatni őket a vidékfejlesztési politika kidolgozása végett, és bevonni őket annak végrehajtásába, ezzel is növelve annak esélyét, hogy az sikerülni fog.

2.12

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság emlékeztet arra, mennyire élesen vetődik fel az infrastruktúrák kérdése éppen azok – vagy a képzelőerő – hiánya miatt e területen, legyen szó akár nemzeti vagy régióközi kommunikációs eszközökről, akár az ivóvízellátásról, melynek geopolitikai jelentősége nyilvánvaló.

2.13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság végezetül kéri, hogy a közvetlen költségvetési támogatásoknak minden formájukban vessenek véget.

2.14

Mindez elképzelhetetlen a civil társadalom képviselőinek megerősített részvétele nélkül, amelynek a globális kormányzás megfelelőbb keretei között kell megvalósulnia, ami a közhatalmak, valamint a gazdasági és társadalmi érdekcsoportok közös érdeke.

—

Afrikát valóban prioritásként kell kezelni, de az új kormányzás keretében igen széles körben hozzáférhetővé kell tenni a civil társadalom számára, figyelembe véve annak teljes sokszínűségét és realitását.

—

az AIDS elleni küzdelmet abszolút prioritásnak kell nyilvánítani, mivel jelenleg – viszonylagos érdektelenségtől övezve – újabb tragédia van kialakulóban a szemünk előtt.

3.1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság támogatja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy Afrika Szaharától délre fekvő térségét az Európai Unió fejlesztési-segélyezési politikájának kiemelt övezetévé nyilvánítsa. Ugyanakkor e megközelítésnek a hatékonyság érdekében – akár nemzeti, akár regionális szinten – együtt kell járnia Afrikában a jobb kormányzással: ez az afrikai államközi szervezetekre, az államokra, valamint a civil társadalom szervezeteire egyaránt vonatkozik. Ez utóbbiak függetlenségük – mely megerősítésre szorul –, a lakossághoz való közelségük, gyors válaszadási képességük folytán képesek elősegíteni, hogy a közvetlenül érintett lakosság ténylegesen azonosulni tudjon a fejlesztési politikákkal. Afrika leszakadozásának okai nyilván szerteágazóak, ám biztos, hogy a civil társadalom önállóságának hiánya és erősödésének elégtelen volta is közrejátszik, és ennek hatása sem elhanyagolható. A Cotonoui Egyezményben kifejezetten ennek a problémának a megoldása érdekében előirányzott „átruházási eljárás” nem működik, mert a szervezetek Cotonou által előirányzott közvetlen – természetesen feltételekhez kötött – támogatását nehéz átültetni a gyakorlatba.

3.1.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ezért az alábbiakat javasolja:

3.1.3

A két jelenlegi értékelési folyamat keretében az Európai Unió úgy véli, hogy az emberi jogi értékek sérthetetlenek. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság kéri, hogy ennek folytán az Európai Unió ténylegesen is támogassa a civil társadalmat, és az emberi jogok problematikájának figyelembevételével:

3.1.4

Előreláthatólag ugyanez lesz a probléma a gazdasági partnerségi megállapodások megvalósítása során. Ha végre akarjuk hajtani az egységes piac megteremtését célzó igazi programot, és valódi reformprogramot szeretnénk, figyelembe kell venni, hogy:

3.1.5

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tudomásul vette, hogy több regionális blokkal tárgyalások kezdődtek gazdasági partnerségi megállapodások megkötéséről, s reméli, hogy a folyamat a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása szempontjából kedvező kereskedelmi fellendülést fog eredményezni. Ugyanakkor annak érdekében, hogy ezek az egyezmények valóban hasznosak lehessenek a lakosság számára, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az alábbi pontok megvalósítását kéri:

3.1.6

Annak érdekében azonban, hogy a gazdasági fejlődés a lehető legnagyobb kör számára hasznot hozzon, és ne járjon visszaélésekkel, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság kifejezi kívánságát, hogy az Európai Unió afrikai fejlesztéstámogató tevékenysége során vegyék figyelembe a társadalmi kohézió és a mindenkit megillető méltó munkavégzés elveit. Ezeknek az elveknek az érvényesülése még inkább biztosítható, ha folyik valódi társadalmi párbeszéd, sőt – még szélesebb értelemben – a civil társadalom szereplői közötti párbeszéd.

3.1.7

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ezért az alábbiakat javasolja: mint ahogyan erre az Európai Bizottság közleménye (2) is felszólítja, együttműködik az afrikai gazdasági, szociális és kulturális bizottságokkal a tapasztalatok és ismeretek kicserélésében, elsősorban azért, hogy azok hatékony partnerei legyenek a befektetések és a támogatások ágazatok közötti és térbeli elosztásában;

Mindezek után az Európai Uniónak már talán tudatára kellene ébrednie, hogy a civil társadalom részvétele nem kielégítő, és azt az új stratégiában meg kell követelni.

3.2.1

Az AIDS kérdésében az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság valamennyi politikai, gazdasági és társadalmi vezetőt összefogásra szólítja fel. Üdvözli az IOE (Munkaadók Nemzetközi Szervezete) és az ICFTU (Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége) felelős vezetőinek az EGSZB-nél tett legutóbbi látogatását, akik együttműködésre kérték az EGSZB-t a 2003-ban nyolc dél-afrikai országban beindított, betegség elleni küzdelemre irányuló projektekben.

3.2.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak minden színtéren – regionális és helyi szintű szemináriumokon, plenáris üléseken – a küzdelem szóvivőjeként kell fellépnie. Az oktatási rendszernek és a civil társadalom résztvevői által a családok mozgósításának köszönhetően felcsillant a remény sugara, mert Szenegálban, Ugandában és Zimbabwéban az AIDS-fertőzöttek aránya most először végre csökkenésnek indult, és a várható élettartam emelkedni kezdett. Nem szabad azonban most megpihenni: az Európai Bizottság be is jelentette a nemzeti partnereknek szóló iránymutatásait az AIDS elleni küzdelemmel kapcsolatos tervekre.

3.2.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megerősíti, hogy a küzdelemhez igen jelentős pénzeszközökre van szükség, amennyiben folyamatos megelőzési és gyógykezelési politikát kívánunk folytatni. Ez utóbbi egyfelől azokon a hatékony és egyszerűbb formájú gyógyeljárásokon alapulhat, amelyeknek költségét az ADPIC-egyezmények (Egyezmény a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kereskedelmi érdekű jogokról, Világkereskedelmi Szervezet) keretében, másfelől a megbízható és univerzális oltóanyag előállítására irányuló kutatómunka támogatásának keretében teljes mértékben fedezni szükséges.

3.2.4

A fejlődő országok szükségletei olyannyira óriásiak a járványos megbetegedések – nevezetesen Afrika Szaharától délre eső vidékein a HIV/AIDS – elleni küzdelem tekintetében, hogy az emberi, szociális és gazdasági következmények máris katasztrofális méreteket öltenek. Égető szükség van cselekvésre, mert egyes országokban, ahol az AIDS-fertőzöttek aránya kiemelkedően nagy (45–49 %), már éhínség van kialakulóban. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság azt ajánlja, hogy az Európai Unió két szinten is lépjen közbe:

3.2.5

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy vélekedik, hogy fokozni kell valamennyi szereplő – civil szervezetek, társadalmi partnerek, politikai vezetők – mozgósítását, és a járványok elleni küzdelemben eme szereplők bevonása érdekében koordináló szerepet kell vállalni. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság e küzdelemben az őrszem szerepét kívánja betölteni, mivel a küzdelem valamennyi fertőzött ország számára alapvető prioritást jelent, és nem szabad elfelejteni, hogy az AIDS következményeképpen – a közbelépés elmaradása folytán – máris érzékelhető az éhínség feltűnésének veszélye.

3.2.6

Az Európai Uniónak – a WTO-val kialakítandó különleges partnerség révén – a gyógyszergyártás költségeinek csökkentésére kell összpontosítania. Az EGSZB felkéri az Unió tagállamait, hogy csatlakozzanak a gyógyszerek erőteljes és tartós finanszírozására irányuló kezdeményezéshez (Párizsi konferencia, 2006. február). Elismeri, hogy ennek alkalmazása vélhetően lehetőséget kínál a nemzeti GSZT-k részvételének erősítésére a megvalósításba és az értékelésbe, sőt az ellenőrzésbe történő bevonásukkal, és ezáltal hozzájárulunk ezen új eszköz nyomon követhetőségének biztosításához.