30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 403/1

(1)

A tagállamokban kirakodott halászati termékekre vonatkozó adatszolgáltatásról szóló, 1991. május 21-i 1382/91/EGK tanácsi rendelet (2) előírja a tagállamok számára, hogy adatokat szolgáltassanak a területükön kirakodott halászati termékek mennyiségéről és átlagáráról.

(2)

A tapasztalat azt mutatja, hogy a halászati termékek piacának elemzéseit és az egyéb gazdasági elemzéseket nem befolyásolná hátrányosan, ha a közösségi jogszabályok szerint az adatokat havi helyett éves időközönként szolgáltatnák.

(3)

Az elemzések részletesebbé válnának, ha az adatokat a kirakodást végző halászhajók lobogó szerinti állama szerint osztályoznák.

(4)

Az 1382/91/EGK rendelet az adatok gyűjtése és összeállítása kapcsán korlátot szab a megengedett mintavételnek, ami túlzott terhet ró egyes nemzeti hatóságokra. Az adatszolgáltatási rendszer javítása és egyszerűsítése céljából helyénvaló, ha az említett rendelet helyébe új jogszabály lép. Következésképpen a 1382/91/EGK rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(5)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen közös jogi keret létrehozását a tagállamokban kirakodott halászati termékekre vonatkozó közösségi statisztikai adatok rendszeres előállítására – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(6)

A közösségi statisztikákról szóló 1997. február 17-i 322/97/EK tanácsi rendelet (3) képezi a halászat területén a statisztikák hivatkozási alapját. Ez különösen megköveteli a pártatlanság, a megbízhatóság, a tárgyszerűség, a költséghatékonyság és a statisztikai adatok bizalmas kezelése és az átláthatóság elvének való megfelelést.

(7)

Fontos biztosítani e rendelet egységes alkalmazását, és ehhez gondoskodni kell egy közösségi eljárásról, amely megfelelő időn belül segít meghatározni a végrehajtási rendelkezéseket és megtenni a szükséges technikai kiigazításokat.

(8)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(9)

Mivel a halászati termékek kirakodására vonatkozó statisztikai adatszolgáltatás a közös halászati politika irányításának nélkülözhetetlen eszköze, meg kell határozni az 1999/468/EK határozatban előírt irányítóbizottsági eljárás alkalmazásának lehetőségeit annak érdekében, hogy a tagállamok számára e rendelet végrehajtására átmeneti időszakokat biztosítsanak, valamint, hogy a tagállamok számára a szolgáltatott nemzeti statisztikai adatokból halászati iparuk valamely részágazati statisztikáira vonatkozó adatokat kihagyását lehetővé tevő eltéréseket biztosítsanak.

(10)

Másrészt a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy megállapítsa a mellékletek technikai kiigazításához szükséges feltételeket. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítását célozzák, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni,

1.

„Közösségi halászhajó”: olyan halászhajó, amely az egyik tagállam lobogója alatt közlekedik, és a Közösségben van nyilvántartva.

2.

„EFTA halászhajó”: az olyan halászhajó, amely egy EFTA tagország lobogója alatt közlekedik, vagy ott van nyilvántartva.

3.

„Egységérték”:

a)

halászhajók vagy a halászflotta egyéb járművei által Közösségen belüli nemzeti kikötőkben kirakodott termékek;

b)

a jelentést nyújtó tagállam halászhajói által nem közösségi kikötőkben kirakodott áruk, amelyekre a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (5) 43. mellékletében található T2M formanyomtatvány vonatkozik.

(1)

Filé: a hal gerincével párhuzamosan vágott, a hal jobb vagy bal oldalát tartalmazó halszeletek, feltéve hogy a fej, a zsigerek, az uszonyok (a hátuszony, az alsósörényuszony, a farkuszony, a hasúszó, a melluszony) és a csontok (a gerincoszlop vagy nagy hátgerinc, hasi vagy mellkasi, a hörgő vagy kengyelcsontok stb.) el vannak távolítva és a két oldal már nem érintkezik, például a hátánál vagy a hasánál.

(2)

Egész hal: bontatlan hal.

(3)

Tisztított: tintahal, amelynek karjai, feje és belső szervei el vannak távolítva a testből.

(4)

Fagyasztott hal: a hal minőségének megőrzése céljából –18 °C-on vagy annál alacsonyabb átlagos hőmérsékleten fagyasztott hal, amelyet –18 °C-on vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten tárolnak.

(5)

Friss hal: nem pácolt, nem feldolgozott, nem fagyasztott és más módon sem kezelt, csupán hűtött hal. Általában egészben vagy kizsigerelve vannak kiszerelve.

(6)

Sózott hal: többnyire kizsigerelt és fej nélküli hal, sóban vagy sós lében pácolva.

(1)

Emberi fogyasztás: minden olyan halászati termék, amelyet közvetlenül emberi fogyasztás céljából értékesítenek, vagy amelyet szerződés vagy egyéb megállapodás keretében emberi fogyasztás céljára rakodnak ki. Kivételt képeznek az eredetileg emberi fogyasztás céljára szánt olyan mennyiségek, amelyeket az első értékesítéskor a piaci feltételek, a közegészségügyi rendelkezések vagy más hasonló okok miatt kivontak az emberi fogyasztásra szolgáló termékek piacáról.

(2)

Ipari felhasználás: minden olyan halászati termék, amelyet kifejezetten halliszt vagy olaj előállítása, vagy állati takarmányozás céljából rakodtak ki, valamint azok a mennyiségek, amelyeket eredetileg ugyan emberi fogyasztásra szántak, de az első értékesítéskor nem ilyen célból kerültek forgalomba.

(3)

Piacról kivont termékek: azok a mennyiségek, amelyeket eredetileg emberi fogyasztásra szántak, de a piaci feltételek, a közegészségügyi rendelkezések vagy más hasonló okok miatt az első értékesítéskor kivontak a piacról.

(4)

Csalétek: azok a friss halmennyiségek, amelyek rendeltetése a csalétekként való használat más halászati tevékenységek során. Ennek egyik példája a botos és zsineges tonhalhalászatban használt csalétek.

(5)

Állati takarmány: közvetlenül állatok takarmányozására szánt friss halmennyiségek. Nem tartoznak ide a halliszt és a halolaj feldolgozására szánt mennyiségek.

(6)

Hulladék: hal vagy halrészek, amelyek állaguknál fogva kirakodás előtt megsemmisítendők.

(7)

Ismeretlen rendeltetés: azok a halmennyiségek, amelyek egyetlen másik kategóriába sem sorolhatók be.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 403/9

(1)

A férfiak és nők közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapelve. Az Európai Unió alapjogi chartájának 21. és 23. cikke értelmében tilos a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés, és a férfiak és nők közötti egyenlőséget minden területen biztosítani kell.

(2)

A Szerződés 2. cikke értelmében a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása a Közösség egyik alapvető feladata. Hasonlóképpen a Szerződés 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Közösségnek valamennyi tevékenysége folytatása során törekednie kell az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására, és így a férfiak és nők közötti egyenlőség dimenziójának valamennyi közösségi politikába történő integrálásának biztosítására.

(3)

A Szerződés 13. cikke felhatalmazza a Tanácsot, hogy a Közösség hatáskörébe tartozó valamennyi területen megfelelő intézkedéseket tegyen többek között a nemen alapuló megkülönböztetés leküzdésére.

(4)

A Szerződés 141. cikke kimondja a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a munkavégzés és a foglalkoztatás területén, és már léteznek a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódnak a munkavállaláshoz való hozzáférés és a munkafeltételek terén való – az egyenlő díjazás elvét is magában foglaló – alkalmazásáról szóló átfogó jogszabályok.

(5)

A Bizottságnak a 2004-es tavaszi Európai Tanács részére benyújtott, a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló első éves jelentése megállapította, hogy a legtöbb politika terén jelentős a nemek közötti különbség, hogy a férfiak és nők közötti különbség többdimenziós jelenség, amelyet átfogó, vegyes politikai intézkedésekkel kell megszüntetni, és hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez.

(6)

Az Európai Tanács 2000. december 7-9-i nizzai ülése „fokozott tudatosságra, a források egyesítésére és – különösen egy nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó Európai Intézetnek a létrehozásán keresztüli – tapasztalatcserére” szólított fel.

(7)

A Bizottság által készített megvalósíthatósági tanulmány (3) arra a következtetésre jutott, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének egyértelmű szerepe az, hogy olyan feladatokat lásson el, amelyekkel a meglévő intézmények jelenleg nem foglalkoznak, különösen a kutatási adatok és információk összehangolása, központosítása és terjesztése, hálózatépítés, a férfiak és nők közötti egyenlőség nyilvánvalóságának erősítése, a nemi dimenzió hangsúlyozása és a nemek közötti egyenlőség valamennyi közösségi politikába történő fokozott integrálására vonatkozó eszközök fejlesztése terén.

(8)

Az Európai Parlament az Európai Unió politikái a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2004. március 10-i állásfoglalásában (4) felszólította a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel egy intézet létrehozását célzó erőfeszítéseit.

(9)

A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanács 2004. június 1–2-i ülésén és az Európai Tanács 2004. június 17–18-i ülésén támogatta a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozását. Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot egy egyedi javaslat kidolgozására.

(10)

A férfiak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó objektív, megbízható és összehasonlítható információk és adatok gyűjtése, elemzése és terjesztése, a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetésére és a nemek közötti egyenlőség dimenziójának valamennyi politikába történő integrálására vonatkozó megfelelő eszközök fejlesztése, az érdekelt felek közötti párbeszéd elősegítése és az uniós polgárok tudatosságának erősítése szükséges ahhoz, hogy a Közösség részére lehetővé váljon a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politika hatékony előmozdítása és végrehajtása, különösen egy kibővített Unióban. Szükséges ezért a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozása, amely segítené a közösségi intézményeket és a tagállamokat ezen feladatuk végrehajtása során.

(11)

A nemek közötti egyenlőség megvalósítása nem lehetséges csupán megkülönböztetés ellenes politika révén, hanem harmonikus együttélést és a nők és férfiak társadalomban való kiegyensúlyozott részvételét előmozdító intézkedéseket kíván meg; az Intézetnek hozzá kell járulnia e cél megvalósításához.

(12)

Tekintettel a nemi sztereotípiáknak az európai társadalomban az élet minden területén való megszüntetése fontosságára, valamint arra, hogy a nők és férfiak számára pozitív példát kell mutatni, az ezen célok megvalósítását szorgalmazó cselekvéseket szintén az Intézet feladatai közé kell sorolni.

(13)

A megfelelő tagállami hatóságokkal és az érintett statisztikai szervekkel, különösen az Eurostattal való együttműködés elengedhetetlen az összehasonlítható és megbízható adatok európai szintű összegyűjtésének előmozdításában. Mivel a férfiak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó információ fontos valamennyi szinten a Közösségen belül – helyi, regionális, nemzeti és közösségi szinten – ezért a tagállami hatóságok részére hasznos lenne, ha az ilyen információk rendelkezésre állnának, hogy segítsék őket a politikáknak és intézkedéseknek helyi, regionális és nemzeti szinten, saját hatáskörükön belül történő kialakítása során.

(14)

Az Intézetnek a lehető legszorosabban együtt kell működnie valamennyi közösségi programmal és szervvel a párhuzamos munkavégzés elkerülése és az erőforrások lehető legjobb felhasználásának biztosítása érdekében, különösen a következők tekintetében: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (5), az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (6), a Szakképzés-fejlesztési Központ (7), valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (8).

(15)

Az Intézetnek együtt kell működnie és párbeszédet kell folytatnia a nem kormányzati és esélyegyenlőségi szervezetekkel, kutatóközpontokkal, szociális partnerekkel és más olyan kapcsolódó szervekkel, amelyek aktívan törekednek az egyenlőség megvalósítására európai szinten és harmadik országokban. A hatékonyság érdekében helyénvaló, hogy az Intézet állítson fel és koordináljon egy nemek közötti egyenlőség európai elektronikus hálózatot, a tagállamok ilyen jellegű jogalanyaival és szakértőivel.

(16)

A tagállamok közötti szükséges egyensúlyt, valamint az igazgatótanács tagjainak folytonosságát biztosítandó, a Tanács képviselőit minden egyes hivatali időre a Tanács elnökségeinek rotációs sorrendjét követve nevezik ki, a 2007-es évvel kezdődően.

(17)

A Szerződés 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban szükséges ösztönözni, hogy az igazgatótanács összetételében a férfiak és nők részvétele egyensúlyban legyen.

(18)

Az Intézetnek feladatai ellátásában teljes mértékben függetlennek kell lennie.

(19)

Az Intézetnek alkalmaznia kell a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó megfelelő közösségi jogszabályokat az 1049/2001/EK rendeletben (9) meghatározottak szerint, valamint a személyes adatok feldolgozása tekintetében az egyének védelmére vonatkozó megfelelő közösségi jogszabályokat a 45/2001/EK rendeletben (10) meghatározottak szerint.

(20)

Az Intézetre alkalmazni kell az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. november 19-i 2343/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletet (11).

(21)

Az Intézet szerződéses felelőssége – amelyre az általa kötött szerződésekre irányadó jog alkalmazandó – tekintetében a Bíróság rendelkezik joghatósággal arra, hogy a szerződésben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon. A Bíróságnak ugyancsak joghatósága van az Intézet szerződésen kívüli felelősségéből eredő károk megtérítéséről folytatott jogvitákra.

(22)

Független, külső értékelést kell lefolytatni az Intézet hatásának felmérése, feladatai módosításának vagy kibővítésének lehetséges szükségessége és további hasonló felülvizsgálatok időzítése céljából.

(23)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a nemek közötti egyenlőség előmozdításához való hozzájárulást és ennek megerősítését, beleértve a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését valamennyi közösségi politikában és az abból eredő nemzeti politikákban, a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelmet és az uniós polgárokban a nemek közötti egyenlőség tudatosításának növelését a közösségi intézményeknek és a tagállamok hatóságainak nyújtott technikai segítség révén – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért ezek a cselekvés léptéke miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az abban a cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a fenti célok eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

A Szerződés 13. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi olyan közösségi intézkedések elfogadását, amelyek célja a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló cél támogatása és előmozdítása a foglalkoztatás területén túl. A férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének a munka és a foglalkoztatás területén történő alkalmazásának biztosítására irányuló intézkedések különös jogalapja a Szerződés 141. cikkének (3) bekezdése. Ezért a Szerződés 13. cikkének (2) bekezdése és 141. cikkének (3) bekezdése együtt alkotja e rendelet elfogadásának megfelelő jogalapját,

a)

a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó objektív, összehasonlítható és megbízható információk gyűjtése, elemzése és terjesztése, beleértve az Intézettel a tagállamok, közösségi intézmények, kutatóközpontok, egyenlőséggel foglalkozó nemzeti szervek, nem kormányzati szervezetek, szociális partnerek, érintett harmadik országok és nemzetközi szervezetek által közölt kutatási eredményeket és legjobb gyakorlatokat, valamint területek javasolása további kutatások céljából;

b)

az adatok európai szintű objektivitásának, összehasonlíthatóságának és megbízhatóságának javítására szolgáló módszerek kifejlesztése olyan kritériumok megállapításával, amelyek javítják az információk összhangját és az adatgyűjtéskor figyelembe veszik a nemek kérdését;

c)

a nemek közötti egyenlőség valamennyi közösségi politikába és az abból eredő nemzeti politikákba való integrálását segítő módszertani eszközök kifejlesztése, elemzése, értékelése és terjesztése, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésének támogatása valamennyi közösségi intézménynél és szervnél;

d)

a nemek közötti egyenlőség európai helyzetére vonatkozó felmérések lefolytatása;

e)

a kutatás támogatása és ösztönzése, a rendelkezésre álló erőforrások optimalizálása és az információk cseréjének és terjesztésének előmozdítása érdekében egy nemek közötti egyenlőség európai hálózatának felállítása és koordinálása, amely hálózat magában foglalja a nemek közötti egyenlőséggel és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó központokat, szerveket, szervezeteket és szakértőket;

f)

szakértők eseti jellegű üléseinek szervezése az Intézet kutatómunkájának segítése és a kutatók közötti információcsere, valamint a nemi dimenziónak a kutatásaikba való beépítése ösztönzése céljából;

g)

az uniós polgárok körében a nemek közötti egyenlőség tudatosításának növelése érdekében európai szintű konferenciák, kampányok és ülések szervezése az érdekeltekkel, valamint a Bizottság eredményeinek és következtetéseinek bemutatása;

h)

az élet minden területén a nők és férfiak sztereotípiáktól mentes szerepére vonatkozó példákkal kapcsolatos információk terjesztése, azok eredményeinek, valamint az ilyen sikertörténeteket nyilvánosság elé táró és ezekre építő politikáknak és kezdeményezéseknek a bemutatása;

i)

együttműködés és párbeszéd kialakítása nem kormányzati és esélyegyenlőségi szervezetekkel, egyetemekkel és szakértőkkel, kutatóintézetekkel, szociális partnerekkel, valamint a nemzeti és európai szinten az egyenlőség elérésére aktívan törekvő kapcsolódó szervekkel;

j)

a nyilvánosság számára hozzáférhető dokumentációs források létrehozása;

k)

a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésével kapcsolatos információk hozzáférhetővé tétele köz- és magánszervezetek számára; és

l)

a közösségi intézmények részére információk szolgáltatása a csatlakozó és tagjelölt országokban a nemek közötti egyenlőséggel és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatosan.

a)

az igazgatótanács;

b)

a szakértői fórum;

c)

az igazgató és személyzete.

a)

tizennyolc, az egyes érintett tagállamok javaslata alapján a Tanács által kinevezett képviselő;

b)

egy, a Bizottság által kijelölt, a Bizottságot képviselő tag;

a)

az igazgató által elkészített, a 12. cikkben említett tervezet alapján, a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, elfogadja az éves munkaprogramot és a hároméves középtávú munkaprogramot, a költségvetéssel és a rendelkezésre álló forrásokkal összhangban; szükség esetén a programokat bármikor felül lehet vizsgálni; az első éves programot legkésőbb kilenc hónappal az igazgató kinevezését követően el kell fogadni;

b)

elfogadja a 3. cikk (2) bekezdésében említett éves jelentést, amelyben különösen az elért eredményeket összehasonlítja az éves munkaprogramban meghatározott célokkal; ezt a jelentést legkésőbb június 15-ig kell továbbítani az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Számvevőszék, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére, és közzé kell tenni az Intézet honlapján;

c)

fegyelmi jogkört gyakorol az igazgató felett, és a 12. cikk alapján kinevezi vagy felmenti őt; és

d)

elfogadja az Intézet előzetes és végleges éves költségvetését.

a)

megfelelő, közösségi szintű nem kormányzati szervezet, amelynek jogos érdeke a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemhez való hozzájárulás és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása;

b)

közösségi szintű munkaadói szervezetek; és

c)

közösségi szintű munkavállalói szervezetek.

a)

az első hivatali idő alatt elért eredmények és elérésük módja;

b)

az Intézet feladatai és kötelezettségei az elkövetkező években.

a)

a 3. cikkben említett feladatok ellátása;

b)

az Intézet éves és középtávú szakmai programjának előkészítése és végrehajtása;

c)

az igazgatótanács és a szakértői fórum üléseinek előkészítése;

d)

a 3. cikk (2) bekezdésében említett éves jelentés elkészítése és közzététele;

e)

valamennyi személyzettel kapcsolatos ügy, és különösen a 13. cikk (3) bekezdésében meghatározott hatáskör;

f)

az igazgatás napi ügyeinek intézése; és

g)

az Intézet teljesítményét céljai vonatkozásában eredményesen nyomon követő és értékelő eljárások végrehajtása szakmailag elismert szabványok szerint. Az igazgató évente jelentésben számol be az igazgatótanácsnak a nyomon követő rendszer eredményeiről.

a)

az Európai Unió általános költségvetésében szereplő közösségi támogatás (a Bizottságra vonatkozó szakasz);

b)

a nyújtott szolgáltatásokért befolyó befizetések;

c)

bármely, a 8. cikkben említett szervezet vagy harmadik ország által juttatott pénzügyi hozzájárulás; és

d)

bármely önkéntes tagállami hozzájárulás.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 403/18

(1)

A vezetői engedélyekről szóló, 1991. július 29-i 91/439/EGK (3) tanácsi irányelvet több alkalommal jelentősen módosították. Most, hogy az említett irányelvhez új módosításokat vezetnek be, az egyértelműség érdekében kívánatos, hogy meghatározott rendelkezéseket átdolgozzanak beépítve azokat az irányelv egységes szövegébe.

(2)

A vezetői engedélyekre vonatkozó szabályok a közös közlekedéspolitika alapvető elemei, amelyek hozzájárulnak a közúti közlekedésbiztonság javításához, valamint megkönnyítik azon személyek szabad mozgását, akik a vezetői engedélyt kiállító tagállamtól eltérő tagállamban telepednek le. Tekintettel az egyéni szállítóeszközök jelentőségére, a fogadó tagállam által hivatalosan elismert vezetői engedély birtoklása elősegíti a személyek szabad mozgását és letelepedését. A vezetői engedélyekre vonatkozó szabályok harmonizálásában elért haladás ellenére még mindig jelentős eltérések állnak fenn a tagállamoknak az engedélyek megújításának gyakoriságára és a járművek alkategóriáira vonatkozó szabályai között, amelyeket teljesebben kell harmonizálni a közösségi politikák teljes körű végrehajtásához való hozzájárulás érdekében.

(3)

A 91/439/EGK irányelvben meghatározott azon lehetőség, amely alapján a tagállamok nemzeti rendelkezéseket állapíthatnak meg az érvényességi időtartam tekintetében, a különböző tagállamokban különböző jogszabályok egymás mellett éléséhez, és több, mint 110 különféle, a tagállamokban érvényes vezetői engedély mintához vezet. Ez átláthatósági problémát okoz az állampolgárok, a rendőri szervek és a vezetői engedélyekkel kapcsolatos ügyvitelért felelős igazgatási szervek számára, valamint az olyan okmányok hamisításához vezet, amelyek néha több évtizeddel korábbi keltezésűek.

(4)

Annak megakadályozása érdekében, hogy az egységes, európai vezetői engedély-minta egy további legyen a már használatban lévő 110 mellett, a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük, hogy ezen egységes mintát adják ki valamennyi vezetői engedély tulajdonosa számára.

(5)

Ez az irányelv nem sértheti az alkalmazásának időpontja előtt megadott vagy megszerzett, fennálló járművezetési jogosultságokat.

(6)

A vezetői engedélyeket kölcsönösen el kell ismerni. A tagállamoknak képeseknek kell lenniük az ezen irányelvben előírt érvényességi időt más tagállamban korlátozott igazgatási érvényesség nélkül kiállított olyan vezetői engedélyek tekintetében alkalmazni, amelyek jogosultja több, mint két éve a területükön lakóhellyel rendelkezik.

(7)

Az új vezetői engedélyek esetében meghatározott igazgatási érvényességi idő bevezetése lehetővé teszi a legújabb hamisítás elleni intézkedések, valamint a tagállamok által előírt orvosi vizsgálatok, illetve egyéb intézkedések alkalmazását az engedélyek rendszeres megújításakor.

(8)

Közúti közlekedésbiztonsági okokból meg kell határozni a vezetői engedély kiállításának minimumkövetelményeit. A vezetői vizsgák, valamint a vezetői engedély kiállításának követelményeit össze kell hangolni; E célból meg kell határozni a gépjárművek vezetéséhez szükséges ismereteket, készségeket és magatartást, a vezetői vizsgának e koncepciókon kell alapulnia, és az ilyen járművek vezetésének fizikai és szellemi alkalmassági minimumkövetelményeket újra meg kell határozni.

(9)

A járművezetéshez szükséges fizikai és szellemi alkalmassági minimumkövetelményeknek való megfelelést a személy- vagy áruszállításra használt járművek vezetőinek a vezetői engedély kiállításakor, valamint azt követően rendszeresen bizonyítaniuk kell; az ilyen, a minimumkövetelményeknek való megfelelésre vonatkozó nemzeti szabályokkal összhangban elvégzett rendszeres ellenőrzés hozzájárul a személyek szabad mozgásához, a versenyhelyzet torzulásainak elkerüléséhez, valamint az ilyen járművek vezetői különös felelősségének jobb figyelembevételéhez. A tagállamoknak lehetővé kell tenni, hogy orvosi vizsgálatokat írjanak elő az egyéb gépjárművek vezetéséhez szükséges fizikai és szellemi alkalmassági minimumkövetelményeknek való megfelelés biztosítására. Az átláthatóság érdekében az ilyen vizsgálatoknak egybe kell esniük a vezetői engedély megújításával, és ezért elvégzésük időpontját a vezetői engedély érvényességi ideje határozza meg.

(10)

Szükséges a kétkerekű járművek, valamint a személy- és áruszállításra használt járművek kategóriáinak vezetéséhez való fokozatos jogosultság elvének további megerősítése.

(11)

Mindazonáltal lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a közúti közlekedésbiztonság további előmozdítása érdekében magasabb korhatárt határozhassanak meg egyes járműkategóriák vezetése esetében; valamint lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok kivételes körülmények esetén, a nemzeti feltételek figyelembevétele érdekében, alacsonyabb korhatárt határozhassanak meg.

(12)

A kategóriák meghatározásának nagyobb mértékben kell tükröznie az adott járművek műszaki jellemzőit és a jármű vezetéséhez szükséges készségeket.

(13)

A könnyű motorkerékpárokhoz (robogókhoz) szükséges vezetői engedély kategóriájának bevezetése különösen a legfiatalabb vezetők tekintetében növeli a közúti közlekedésbiztonságot, akik a statisztikák szerint a közúti balesetek leggyakoribb áldozatai.

(14)

Külön rendelkezéseket kell elfogadni a testi fogyatékossággal élő személyek járművezetésének megkönnyítésére.

(15)

Közúti közlekedésbiztonsági okokból a tagállamoknak képeseknek kell lenniük a vezetői engedélyek visszavonására, felfüggesztésére, megújítására és megszüntetésére vonatkozó nemzeti rendelkezéseik alkalmazására valamennyi olyan vezetői engedéllyel rendelkező személy tekintetében, akik területükön szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek.

(16)

A 91/439/EGK irányelvben meghatározott vezetői engedély minta helyébe egységes, műanyag kártya formátumú típus lép. Ugyanakkor a könnyű motorkerékpárokra (robogókra) valamint a motorkerékpárokra vonatkozó új vezetői engedély kategória bevezetése következtében ezt a vezetői engedély mintát ki kell igazítani.

(17)

A választható mikrochipnek az új, műanyag kártya formátumú vezetői engedélybe történő bevezetésének lehetővé kell tennie a tagállamok számára a csalások elleni védelem szintjének további javítását. Biztosítani kell a tagállamok rugalmasságát annak tekintetében, hogy a chipen nemzeti adatokat tároljanak, amennyiben azok nem akadályozzák az általánosan hozzáférhető adatok felhasználását. A mikrochip műszaki követelményeit a Bizottság határozza meg a vezetői engedélyekkel foglalkozó bizottság segítségével.

(18)

A vizsgáztatói foglalkozás elkezdésére és a vizsgabiztosok képzésére vonatkozó követelményekre minimumszabályokat kell meghatározni a vizsgabiztosok ismereteinek és készségeinek javítása, és ezzel a vezetői engedélyt kérelmezők objektívebb értékelésének biztosítása, valamint a járművezetői vizsgák egységesebbé tétele érdekében.

(19)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni az I–VI. mellékletnek a tudományos és a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítását.

(20)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(21)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy megállapítsa az ezen irányelv alkalmazásához szükséges kritériumokat. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(22)

Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért ezek léptéke és hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az abban a cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

Ezen irányelv nem érinti a tagállamoknak a nemzeti jogba történő átültetési határidőkre és a VII. melléklet B. részében felsorolt irányelvek alkalmazására vonatkozó kötelezettségeit,

AM kategória

—

„motorkerékpár”: a 2002/24/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerinti motorkerékpár oldalkocsival vagy anélkül;

—

„motoros tricikli”: a 2002/24/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerinti, három szimmetrikus elrendezésű kerékkel ellátott jármű.

a)

A1 kategória:

b)

A2 kategória:

c)

A kategória:

—

„gépjármű”: olyan gépi meghajtású jármű, amelyet általában közúti személy- vagy áruszállításra, illetve személy- vagy áruszállításra szolgáló járművek közúti vontatására használnak. Ez a kifejezés magába foglalja a trolibuszokat, vagyis az elektromos vezetékhez kapcsolódó, de nem sínen közlekedő járműveket. A mezőgazdasági és erdészeti traktorokat nem foglalja magába;

—

„mezőgazdasági és erdészeti traktor”: olyan kerekeken vagy lánctalpakon mozgó, legalább kéttengelyes gépi meghajtású jármű, amelynek alapvető funkciója vontató erején alapszik, amelyet különösen mezőgazdasági vagy erdészeti műveletekhez kapcsolódó egyes eszközök, gépek vagy pótkocsik vontatására, tolására, szállítására vagy működtetésére terveztek, és amely a közúti személy- vagy áruszállításban, illetve személy- vagy áruszállításra szolgáló járművek közúti vontatásában csak másodlagos szerepet tölt be;

a)

B1 kategória:

b)

B kategória:

3 500 kg-ot meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű és a vezetőn kívül legfeljebb nyolc utas szállítására tervezett és gyártott gépjárművek; az e kategóriába tartozó gépjárműveket 750 kg-ot meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű pótkocsival lehet összekapcsolni.

Az érintett járművekre vonatkozó típusjóváhagyási szabályok sérelme nélkül, az e kategóriába tartozó gépjárművekhez 750 kg-ot meghaladó megengedett legnagyobb össztömegű pótkocsit lehet kapcsolni, amennyiben az ilyen szerelvény megengedett legnagyobb össztömege a 4 250 kg-ot nem haladja meg. Amennyiben a járműszerelvény meghaladja a 3 500 kg-ot, a tagállamok – az V. mellékletben foglalt rendelkezésekkel összhangban – előírják, hogy ilyen járműszerelvény kizárólag a következők teljesítése után vezethető:

A tagállamok előírhatják mind a képzést, mind a jártassági és magatartási vizsga letételét is.

A tagállamok a vezetői engedélyen a megfelelő közösségi kóddal jelzik az ilyen járműszerelvény vezetésére szóló jogosultságot.

A B kategóriára megállapított alsó korhatár 18 év;

c)

BE kategória:

d)

C1 kategória:

nem a D1 vagy D kategóriába tartozó, 3 500 kg-ot meghaladó, de legfeljebb 7 500 kg megengedett legnagyobb össztömegű, és a vezetőn kívül legfeljebb nyolc utas szállítására tervezett és gyártott gépjárművek; az e kategóriába tartozó gépjárműveket olyan pótkocsival lehet összekapcsolni, amelynek megengedett legnagyobb össztömege a 750 kg-ot nem haladja meg;

e)

C1E kategória:

f)

C kategória:

nem a D1 vagy D kategóriába tartozó, 3 500 kg-ot meghaladó megengedett legnagyobb össztömegű, és a vezetőn kívül legfeljebb nyolc utas szállítására tervezett és gyártott gépjárművek a e kategóriába tartozó gépjárműveket olyan pótkocsival lehet összekapcsolni, amelynek megengedett legnagyobb össztömege a 750 kg-ot nem haladja meg;

g)

CE kategória:

h)

D1 kategória:

a vezetőn kívül legfeljebb tizenhat utas szállítására tervezett és gyártott, 8 m-t meg nem haladó legnagyobb hosszúságú gépjárművek; az ebbe a kategóriába tartozó gépjárműveket olyan pótkocsival lehet összekapcsolni, amelynek megengedett legnagyobb össztömege a 750 kg-ot nem haladja meg;

i)

D1E kategória:

j)

D kategória:

a vezetőn kívül több, mint 8 utas szállítására tervezett és gyártott gépjárművek; a D kategóriájú vezetői engedéllyel vezethető gépjárműveket olyan pótkocsival lehet összekapcsolni, amelynek megengedett legnagyobb össztömege a 750 kg-ot nem haladja meg;

k)

DE kategória:

a)

az AM kategória esetében 14 évre csökkenthetik vagy 18 évre emelhetik;

b)

a B1 kategória esetében 18 évre emelhetik;

c)

az A1 kategória esetében 17 vagy 18 évre emelhetik:

d)

a B és BE kategória esetében 17 évre csökkenthetik.

a)

a tűzoltóság által, illetve a közrend fenntartására használt járművek;

b)

javítási vagy karbantartási célú közúti vizsgálatoknak alávetett járművek.

a)

C1, C, D1 és D kategóriájú vezetői engedélyt kizárólag olyan járművezetők számára lehet kiállítni, akik már jogosultak B kategóriájú járművek vezetésére;

b)

BE, C1E, CE, D1E és DE kategóriájú vezetői engedélyt kizárólag olyan járművezetők számára lehet kiállítani, akik már jogosultak B, C1, C, D1, illetve D kategóriájú járművek vezetésére.

a)

a C1E, CE, D1E és DE kategóriájú vezetői engedélyek BE kategóriájú járműszerelvényekre is érvényesek;

b)

a CE kategóriájú vezetői engedélyek érvényesek DE kategóriára is, amennyiben a vezetői engedély birtokosa jogosult D kategóriájú járművek vezetésére;

c)

a CE és a DE kategóriájú vezetői engedélyek a C1E, illetve a D1E kategóriájú járműszerelvényekre is érvényesek;

d)

bármely kategóriára megszerzett vezetői engedély érvényes az AM kategóriájú járművekre. Az egyes tagállamok azonban a területükön kiállított vezetői engedélyek esetében az AM kategória egyenértékűségeit korlátozhatják az A1, A2 és A kategóriákra, amennyiben az adott tagállam gyakorlati vizsgát ír elő az AM kategóriájú vezetői engedély megszerzéséhez;

e)

az A2 kategóriájú vezetői engedélyek az A1 kategóriára is érvényesek;

f)

az A, B, C illetve D kategóriájú vezetői engedélyek érvényesek az A1, A2, B1, C1 illetve D1 kategóriára is.

a)

B kategóriás vezetői engedéllyel vezethető motoros triciklik, a 15 kW-os teljesítményt meghaladó motorkerékpárok esetében, feltéve, hogy a B kategóriás vezetői engedély jogosultja legalább 21 éves;

b)

B kategóriás vezetői engedéllyel vezethető A1 kategóriás motorkerékpárok.

a)

a D1 kategóriájú (a fogyatékossággal élő utasok szállítására szolgáló eszközök kivételével a 3 500 kg megengedett legnagyobb össztömegű) járművek vezetését 21 évesnél idősebb, már legalább két évvel korábban megszerzett B kategóriájú vezetői engedéllyel rendelkező személyeknek, feltéve, hogy a járműveket nem kereskedelmi tevékenységet végző intézmények társadalmi célokra használják, és a vezető önkéntes alapon nyújtja szolgáltatásait;

b)

a 3 500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó jármű vezetését 21 évesnél idősebb, legalább két évvel korábban szerzett B kategóriájú vezetői engedéllyel rendelkező személynek, feltéve, hogy a jármű fő rendeltetése, hogy azt álló helyzetben oktatási, illetve szabadidős célra használják, illetve nem kereskedelmi tevékenységet végző intézmények társadalmi célokra használják, és a járműveket úgy alakították át, hogy azok nem használhatóak fel kilencnél több személy szállítására, illetve a szigorúan a rendeltetési céljaikat szolgáló áruktól eltérő áruk fuvarozására.

a)

akik jártassági és magatartási, valamint elméleti vizsgát tettek, valamint megfeleltek az egészségügyi követelményeknek a II. és III. melléklet rendelkezéseivel összhangban;

b)

akik kizárólag AM kategóriára vonatkozóan tettek elméleti vizsgát; a tagállamok előírhatják a kérelmezőknek, hogy e kategóriában jártassági és magatartási vizsgát tegyenek, valamint orvosi vizsgálaton vegyenek részt;

Az e kategóriába tartozó három- és négykerekű motorkerékpárok esetében a tagállamok különleges jártassági és magatartási vizsgát írhatnak elő. Az AM kategóriájú járművek megkülönböztetésére nemzeti kód illeszthető a vezetői engedélybe.

c)

akik – az A2 vagy A kategóriájú vezetői engedély esetében, azzal a feltétellel, hogy A1 kategóriájú vagy A2 kategóriájú motorkerékpáron legalább kétéves gyakorlatot szereztek – kizárólag jártassági és magatartási vizsgát tettek, illetve elvégezték a képzést a VI. mellékletben foglaltaknak megfelelően;

d)

akik – a 4. cikk (4) bekezdés b) pontja második albekezdésében meghatározott járműszerelvény vezetésére jogosító B kategóriájú vezetői engedély esetében – képzést végeztek el, illetve jártassági és magatartási vizsgát tettek, vagy mind jártassági és magatartási vizsgát tettek, mind elvégezték a képzést az V. mellékletben foglaltaknak megfelelően;

e)

akiknek szokásos tartózkodási helye annak a tagállamnak a területén található, amelyik a vezetői engedélyt kiállítja, vagy, aki bizonyítani tudja, hogy tanulmányi céllal ott töltött legalább hat hónapot.

(2)

a)

a III. mellékletben meghatározott, a vezetéshez szükséges fizikai és szellemi alkalmasságra vonatkozó minimumkövetelmények folyamatos teljesítése a C, CE, C1, C1E, D, DE, D1, D1E kategóriájú vezetői engedélyek esetében; és

b)

a vezetői engedélyt kiállító tagállam területén található szokásos tartózkodási hely, vagy annak igazolása, hogy a kérelmező tanulmányi céllal ott töltött legalább hat hónapot.

(5)

1.

A közösségi vezetői engedély minta-kártyájának fizikai jellemzői megfelelnek az ISO 7810 és az ISO 7816-1 szabványnak.

A kártya polikarbonátból készül.

A vezetői engedélyek jellemzőinek azirányú vizsgálata, hogy megfelelnek-e a nemzetközi szabványoknak, az ISO 10373 szabvánnyal összhangban történik.

2.

A vezetői engedélyek fizikai biztonsága

A vezetői engedélyek fizikai biztonságára veszélyt jelentenek az alábbiak:

A teljes biztonság a rendszer egészében rejlik, amely magában foglalja a kérelmezési eljárást, az adattovábbítást, a kártya hordozóanyagát, a nyomtatási technikát, a különböző biztonsági elemek minimális együttesét és a testreszabás folyamatát.

3.

A vezető engedélynek két oldala van.

Az első oldalon az alábbiak szerepelnek:

A második oldalon az alábbiak szerepelnek:

a)

Ha egy tagállam által e mellékletnek megfelelően kiállított vezetői engedély jogosultja egy másik tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, az a másik tagállam az engedélyre olyan adatokat vezethet rá, amelyek szükségesek az engedéllyel kapcsolatos igazgatáshoz, feltéve, hogy ezeket az adatokat az általa kiállított engedélyekre is bejegyzi, és hogy marad elég hely erre a célra.

b)

A Bizottsággal folytatott konzultációt követően a tagállamok különböző színeket vagy jelöléseket is alkalmazhatnak, mint pl. vonalkódok és nemzeti szimbólumok […], e melléklet többi rendelkezéseinek sérelme nélkül.

Az engedélyek kölcsönös elismerésével összefüggésben a vonalkód csak olyan információt tartalmazhat, amely már olvasható a vezetői engedélyen, vagy amely az engedély kiállítási eljáráshoz szükséges.

2. oldal

1. Családi név 2. Utónév 3. Születési idő és hely 4a. A vezetői engedély kiállításának időpontja 4b. Lejárat hivatalos időpontja 4c. Kiállító hatóság 5. Az engedély sorszáma 8. Lakóhely 9. (1) Kategória 10. Kiállítás időpontja kategóriánként 11. Lejárat időpontja kategóriánként 12. Korlátozások

—

elméleti vizsga, majd

—

jártassági és magatartási vizsga.

2.1.

Az alább felsorolt valamennyi ponttal kapcsolatban kérdéseket kell feltenni, a kérdések tartalmának és formájának meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik:

3.1.

Az alábbiak általános ismeretének kötelező ellenőrzése:

4.1.

Az alábbiak általános ismeretének kötelező ellenőrzése:

4.2.

A C, CE, D és DE kategóriákra vonatkozásában a következő további előírások általános ismeretének kötelező ellenőrzése:

5.1.

Kézi sebességváltóval rendelkező járművet kizárólag az vezethet, aki kézi sebességváltóval rendelkező járművön tette le a jártassági- és magatartásvizsgát.

Ha a kérelmező a jártassági- és magatartásvizsgát automata sebességváltóval rendelkező járművön teszi le, ezt a tényt az e vizsga alapján kiállított összes engedélyen fel kell tüntetni. Az ilyen jelöléssel ellátott engedélyek csak automata sebességváltóval rendelkező járművek vezetéséhez használhatók.

Az „automata sebességváltóval rendelkező jármű” az a jármű, amelynél a motor és a kerekek közötti áttétel kizárólag a gázpedál, illetve a fékpedál használatával változtatható.

5.2.

A jártassági és magatartásvizsgán alkalmazott járműveknek meg kell felelniük az alábbiakban megadott minimumkövetelményeknek. A tagállamok megállapíthatnak az alábbiaknál szigorúbb követelményeket, vagy azokat kiegészíthetik egyéb követelményekkel.

A1 kategória:

A1 kategóriájú, oldalkocsi nélküli motorkerékpárok, legalább 120 cm3 hengerűrtartalommal, amelyek legalább 90 km/h sebesség elérésére alkalmasak

A2 kategória:

Oldalkocsi nélküli motorkerékpárok, legalább 400 cm3 hengerűrtartalommal, és legalább 25 kW teljesítményű motorral

A kategória:

Oldalkocsi nélküli motorkerékpárok, legalább 600 cm3 hengerűrtartalommal, és legalább 40 kW teljesítményű motorral

B kategória:

B kategóriájú, négykerekű jármű, amely legalább 100 km/h sebesség elérésére alkalmas;

BE kategória:

Egy B kategóriába tartozó vizsgajárműből és egy legalább 1 000 kg megengedett legnagyobb össztömeggel rendelkező pótkocsiból álló járműszerelvény, amely legalább 100 km/h sebesség elérésére alkalmas, és nem tartozik a B kategóriába; a pótkocsi raktere zárt dobozos felépítményből áll, amely legalább olyan széles és magas, mint a vonójármű; a zárt dobozos felépítmény szélessége kis mértékben el is maradhat a vonójárműétől, feltéve, hogy a hátratekintés csak a vonójármű külső visszapillantó tükreinek használatával lehetséges; a pótkocsi tényleges össztömegének legalább 800 kg-nak kell lennie;

B1 kategória:

Legalább 60 km/h sebesség elérésére képes, négykerekű, gépi meghajtású jármű;

C kategória:

A C kategóriába tartozó járművek, amelyek megengedett legnagyobb össztömege legalább 12 000 kg, és hossza legalább 8 m, szélessége legalább 2,40 m, továbbá legalább 80 km/h sebesség elérésére alkalmasak; blokkolásgátló fékekkel ellátva, legalább nyolc előremeneti fokozattal rendelkező sebességváltóval és a 3821/85/EGK rendelet által meghatározott menetíró készülékkel felszerelve; a raktér egy zárt dobozos felépítményből áll, amely legalább olyan széles és magas, mint a vezetőfülke; a jármű tényleges össztömegének legalább 10 000 kg-nak kell lennie;

CE kategória:

vagy nyerges jármű, vagy egy C kategóriájú vizsgajárműből és legalább 7,5 m hosszú pótkocsiból álló járműszerelvény; a nyerges jármű vagy a járműszerelvény megengedett legnagyobb össztömege legalább 20 000 kg, legalább 14 m hosszú és 2,40 m széles, legalább 80 km/h sebesség elérésére képes; blokkolásgátló fékekkel ellátva, legalább nyolc előremeneti fokozattal rendelkező sebességváltóval és a 3821/85/EGK rendelet által meghatározott menetíró készülékkel felszerelve; a raktér egy zárt dobozos felépítményből áll, amely legalább olyan széles és magas, mint a vezetőfülke; a nyerges jármű, illetve a járműszerelvény tényleges össztömegének legalább 15 000 kg-nak kell lennie;

C1 kategória:

C1 alkategóriába tartozó járművek, amelyek legnagyobb megengedett össztömege legalább 4 000 kg, és legalább 80 km/h sebesség elérésére alkalmasak; blokkolásgátló fékekkel ellátva és a 3821/85/EGK rendelet által meghatározott menetíró készülékkel felszerelve; a raktér egy zárt dobozos felépítményből áll, amely legalább olyan széles és magas, mint a vezetőfülke;

C1E kategória:

Egy C1 kategóriába tartozó vizsgajárműből és egy legalább 1 250 kg megengedett legnagyobb össztömegű pótkocsiból álló járműszerelvény; a járműszerelvény hossza legalább 8 m, és legalább 80 km/h sebesség elérésére alkalmas; a pótkocsi raktere egy zárt dobozos felépítményből áll, amely legalább olyan széles és magas, mint a vezetőfülke; a zárt dobozos felépítmény szélessége kis mértékben el is maradhat a vonójárműétől, feltéve, hogy a hátratekintés csak a vonójármű külső visszapillantó tükreinek használatával lehetséges a pótkocsi tényleges össztömegének legalább 800 kg-nak kell lennie;

D kategória:

A D kategóriába tartozó járművek, amelyek hossza legalább 10 m, szélessége legalább 2,40 m, és legalább 80 km/h sebesség elérésére alkalmasak; blokkolásgátló fékekkel ellátva és a 3821/85/EGK rendelet által meghatározott menetíró készülékkel felszerelve;

DE kategória:

Egy D kategóriájú vizsgajárműből és egy legalább 1 250 kg megengedett legnagyobb össztömegű pótkocsiból álló, legalább 2,40 m széles és legalább 80 km/h sebesség elérésére képes járműszerelvény; a pótkocsi raktere egy zárt dobozos felépítményből áll, amely legalább 2 m széles és két méter magas; a pótkocsi tényleges össztömegének legalább 800 kg-nak kell lennie;

D1 kategória:

D1 alkategóriába tartozó járművek, amelyek legnagyobb megengedett össztömege legalább 4 000 kg, és legalább 80 km/h sebesség elérésére alkalmasak; blokkolásgátló fékekkel ellátva és a 3821/85/EGK rendelet által meghatározott menetíró készülékkel felszerelve;

D1E kategória:

Egy D1 alkategóriájú vizsgajárműből és egy legalább 1 250 kg megengedett legnagyobb össztömegű pótkocsiból álló, és legalább 80 km/h sebesség elérésére képes járműszerelvény; a pótkocsi raktere egy zárt dobozos felépítményből áll, amely legalább két méter széles és 2 m magas; a pótkocsi tényleges össztömegének legalább 800 kg-nak kell lennie;

A BE, C, CE, C1, C1E, D, DE, D1 és a D1E kategóriákhoz használt azon vizsgajárművek, amelyek nem felelnek meg a fent megadott minimumkövetelményeknek, de amelyek e bizottsági irányelv hatálybalépésének időpontjában vagy azt megelőzően használatban voltak, az adott dátumot követően legfeljebb tíz évig még használhatók. Az ezekben a járművekben szállítandó rakományra vonatkozó követelményeket a tagállamok a 2006/56/EK bizottsági irányelv (3) hatálybalépésétől számított tíz éven belül hajthatják végre.

6.1.1.

A védőfelszerelés, például a kesztyű, csizma, védőruha és -sisak beállítása;

6.1.2.

A gumiabroncsok, fékek, a kormánymű, a vészleállító (ha van), a lánc, olajszintek, fényszórók, távolsági fényszórók, irányjelzők és a hangjelző berendezés szúrópróbaszerű ellenőrzésének elvégzése.

6.2.1.

A motorkerékpár kitámasztó lábra helyezése és arról való levétele, valamint a jármű mellett haladva annak a motor segítsége nélküli mozgatása;

6.2.2.

A motorkerékpár kitámasztó lábon történő leparkolása;

6.2.3.

Legalább két kis sebességű manővert kell végrehajtani, beleértve a szlalomvezetést; ennek lehetővé kell tennie a tengelykapcsoló és a fék kombinált kezelésében, az egyensúlyozásban, a tekintet irányításában, a motorkerékpáron való elhelyezkedésben és a lábak lábtartón való elhelyezésében szerzett jártasság értékelését;

6.2.4.

Legalább két nagyobb sebességű manővert kell végrehajtani: az egyiknek egy második vagy harmadik sebességfokozatban, legalább 30 km/h sebességgel megtett manővernek kell lennie, a másik során pedig akadályt kell kikerülni legalább 50 km/h sebességgel; ennek lehetővé kell tennie a motorkerékpáron való elhelyezkedésben, a tekintet irányításában, az egyensúlyozásban, a kormányzási technikában és a sebességváltási technikában szerzett jártasság értékelését;

6.2.5.

Fékezés: végre kell hajtani legalább két fékezési gyakorlatot, amelyek egyike egy legalább 50 km/h sebességnél elvégzett vészfékezés; ennek lehetővé kell tennie az elülső és a hátsó fékek kezelésében, a tekintet irányításában és a motorkerékpáron való elhelyezkedésben szerzett jártasság értékelését.

A 6.2.3–6.2.5. pontban említett különleges manővereket az irányelv hatálybalépését követően legkésőbb öt évvel be kell vezetni.

6.3.1.

Elindulás: parkolást követően, a forgalomban való megállás után; kocsibehajtó elhagyása;

6.3.2.

Haladás egyenes úton; elhaladás szembejövő járművek mellett, beleértve ennek szűk helyen való végrehajtását;

6.3.3.

Haladás ívelt kanyarban;

6.3.4.

Kereszteződések: csomópontok és útkereszteződések megközelítése és az ezeken való áthaladás;

6.3.5.

Irányváltás: balra és jobbra fordulás; sávváltás;

6.3.6.

Autópálya vagy hasonló út (ha van ilyen) megközelítése/elhagyása: besorolás a gyorsítósávból; kisorolás a lassító sávba;

6.3.7.

Előzés/elhaladás valami mellett: más közlekedő előzése (ha lehetséges); haladás akadályok (pl. parkoló autók) mellett; más közlekedő általi leelőzés (ha alkalmazható);

6.3.8.

Különleges útszakaszok (ha vannak ilyenek): körforgalom; szintbeli vasúti átjáró; villamos-/autóbuszmegálló; gyalogátkelőhely; haladás hosszú emelkedőn/lejtőn;

6.3.9.

A szükséges óvintézkedések betartása a járműről történő leszálláskor.

7.1.1.

Az ülés beállítása a megfelelő ülő testhelyzet elérése érdekében;

7.1.2.

A visszapillantó tükrök, a biztonsági övek és (ha vannak) a fejtámaszok beállítása;

7.1.3.

Az ajtók zárt állapotának ellenőrzése;

7.1.4.

A gumiabroncsok, a kormány, a fékek, a folyadékok (pl. motorolaj, hűtőfolyadék, mosófolyadék), a lámpák, a fényvisszaverők, az irányjelzők és a hangjelző berendezés véletlenszerű ellenőrzésének elvégzése;

7.1.5.

A jármű rakományával kapcsolatos biztonsági tényezők ellenőrzése: kocsiszekrény, ponyvák, raktérajtók, vezetőfülke zárhatósága, a berakodás módja, a rakomány rögzítése (csak a BE kategóriában);

7.1.6.

A kapcsolószerkezet, valamint a fék- és az elektromos csatlakozók ellenőrzése (csak a BE kategóriában);

7.2.1.

Tolatás egyenesen, illetve tolatás a sarkon jobbra vagy balra, a megfelelő forgalmi sávon belül maradva;

7.2.2.

Visszafordulás a járművel az előremenet és hátramenet segítségével;

7.2.3.

A jármű leparkolása és elindulás a parkolóhelyről (az útpadkával párhuzamosan, rézsútosan vagy arra merőlegesen, előre- vagy hátramenetben, sík terepen, hegymenetben és lejtőn);

7.2.4.

Pontos megállás fékezéssel; vészfékezés végrehajtása választható.

7.3.1.

Pótkocsi és vonójármű össze- és szétkapcsolása, vagy szétkapcsolása és újbóli összekapcsolása; a manővernek magában kell foglalnia a vonójárműnek a pótkocsi melletti leparkolását (azaz nem állhat egy vonalban vele);

7.3.2.

Tolatás kanyarban, amely vonalvezetésének meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik;

7.3.3.

Biztonságos parkolás a be-/kirakodáshoz.

7.4.1.

Elindulás: parkolást követően, a forgalomban való megállás után; kocsibehajtó elhagyása;

7.4.2.

Haladás egyenes úton; elhaladás szembejövő járművek mellett, beleértve ennek szűk helyen való végrehajtását;

7.4.3.

Haladás kanyarban;

7.4.4.

Kereszteződések: csomópontok és útkereszteződések megközelítése és az ezeken való áthaladás;

7.4.5.

Irányváltás: balra és jobbra fordulás; sávváltás;

7.4.6.

Autópálya vagy hasonló út (ha van ilyen) megközelítése/elhagyása: besorolás a gyorsítósávból; kisorolás a lassító sávba;

7.4.7.

Előzés/elhaladás valami mellett: más közlekedő előzése (ha lehetséges); haladás akadályok (pl. parkoló autók) mellett; más közlekedő általi leelőzés (ha alkalmazható);

7.4.8.

Különleges útszakaszok (ha vannak ilyenek): körforgalom; szintbeli vasúti átjáró; villamos-/autóbuszmegálló; gyalogátkelőhely; haladás hosszú emelkedőn/lejtőn;

7.4.9.

A szükséges óvintézkedések betartása a járműből történő kiszálláskor.

8.1.1.

Az ülés beállítása a megfelelő ülő testhelyzet elérése érdekében;

8.1.2.

A visszapillantó tükrök, a biztonsági övek és (ha vannak) a fejtámaszok beállítása;

8.1.3.

A gumiabroncsok, a kormány, a fékek, a lámpák, a fényvisszaverők, az irányjelzők és a hangjelző berendezés szúrópróbaszerű ellenőrzése;

8.1.4.

A rásegítéses fék- és kormányrendszer ellenőrzése; a kerekek, a kerékagyak, a sárvédők, a szélvédők, az ablakok és az ablaktörlők, a folyadékok (pl. motorolaj, hűtőfolyadék, mosófolyadék) ellenőrzése; a műszerfal ellenőrzése és használata, beleértve a 3821/85/EGK rendelet által meghatározott menetíró készüléket is;

8.1.5.

A légnyomás, a levegőtartályok és a felfüggesztés ellenőrzése;

8.1.6.

A jármű rakományával kapcsolatos biztonsági tényezők ellenőrzése: kocsiszekrény, ponyvák, raktérajtók, rakodó szerkezet (ha van), vezetőfülke zárhatósága (ha van ilyen), a rakodás módja, a rakomány rögzítése (csak a C, CE, C1, C1E kategóriákban);

8.1.7.

A kapcsolószerkezet, valamint a fék- és az elektromos csatlakozók ellenőrzése (csak a CE, C1E, DE, D1E kategóriákban);

8.1.8.

Különleges járműbiztonsági intézkedések végrehajtásának képessége; a kocsiszekrény, szolgálati ajtók, vészkijáratok, elsősegélynyújtó felszerelés, tűzoltó készülékek és egyéb biztonsági felszerelések ellenőrzése és kezelése (csak a D, DE, D1, D1E kategóriákban);

8.1.9.

Autóstérkép olvasása, útvonaltervezés, ideértve az elektronikus navigációs rendszerek használatát is (választható).

8.2.1.

Pótkocsi és vonójármű össze- és szétkapcsolása, vagy szétkapcsolása és újbóli összekapcsolása; a manővernek magában kell foglalnia a vonójárműnek a pótkocsi melletti leparkolását (azaz nem állhat egy vonalban vele) (csak a CE, C1E, DE, D1E kategóriákban);

8.2.2.

Tolatás kanyarban, amely vonalvezetésének meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik;

8.2.3.

Biztonságos parkolás a be-/kirakodáshoz rakodó rámpa/plató vagy hasonló létesítménynél (csak a C, CE, C1, C1E kategóriákban);

8.2.4.

Az utasok buszról való biztonságos leszállását és oda történő biztonságos felszállását lehetővé tevő parkolás (csak a D, DE, D1, D1E kategóriákban).

8.3.1.

Elindulás: parkolást követően, a forgalomban való megállás után; kocsibehajtó elhagyása;

8.3.2.

Haladás egyenes úton; elhaladás szembejövő járművek mellett, beleértve ennek szűk helyen való végrehajtását;

8.3.3.

Haladás kanyarban;

8.3.4.

Kereszteződések: csomópontok és útkereszteződések megközelítése és az ezeken való áthaladás;

8.3.5.

Irányváltás: balra és jobbra fordulás; sávváltás;

8.3.6.

Autópálya vagy hasonló út (ha van ilyen) megközelítése/elhagyása: besorolás a gyorsítósávból; kisorolás a lassító sávba;

8.3.7.

Előzés/elhaladás valami mellett: más közlekedő előzése (ha lehetséges); haladás akadályok (pl. parkoló autók) mellett; más közlekedő általi leelőzés (ha alkalmazható);

8.3.8.

Különleges útszakaszok (ha vannak ilyenek): körforgalom; szintbeli vasúti átjáró; villamos-/autóbusz megálló; gyalogátkelőhely; haladás hosszú emelkedőn/lejtőn;

8.3.9.

A szükséges óvintézkedések betartása a járműből történő kiszálláskor.

9.1.

A fentiekben említett valamennyi forgalmi helyzetre vonatkozóan az értékelésnek tükröznie kell, hogy a vizsgázó a készség milyen fokán használja a jármű vezérlő berendezéseit, továbbá milyen képességekről adott számot a forgalomban történő biztonságos vezetés szempontjából. A vizsgáztatónak a vizsga teljes időtartama alatt biztonságban kell éreznie magát. Ha a vizsgázó a vizsgajármű, illetve a benne utazók vagy a közlekedés más résztvevőinek biztonságát közvetlenül veszélyeztető vezetési hibákat követ el, vagy veszélyes magatartást tanúsít, akkor a vizsga sikertelennek minősül függetlenül attól, hogy a vizsgáztatónak vagy a kísérő személynek közbe kellett-e avatkoznia. A vizsgáztató mindazonáltal szabadon eldöntheti, hogy a jártassági és magatartásvizsgát be kell-e fejezni.

A járművezetői vizsga vizsgáztatóit ki kell képezni a kérelmezők biztonságos vezetési képességének helyes felmérésére. A vizsgáztatók munkáját – a hibaértékelés e mellékletben meghatározott szabályainak megfelelő, helyes és következetes alkalmazásának biztosítása érdekében – az adott tagállam által erre felhatalmazott testületnek kell figyelemmel kísérnie és felügyelnie.

9.2.

Az értékelés során a vizsgáztatóknak külön figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a kérelmező defenzív és együttműködő vezetői magatartást tanúsít-e. Ennek a teljes vezetői stílust tükröznie kell, és a vizsgáztatónak figyelembe kell vennie ezt a kérelmezőről kialakított összképben. Ez magában foglalja az alkalmazkodó és határozott (biztonságos) vezetést, az út- és időjárási viszonyok, a közlekedés többi résztvevőjének (különösen a sérülékenyebbek) érdekeinek figyelembevételét és az előrelátást.

9.3.

A vizsgáztató továbbá felméri, hogy a kérelmező:

—

a közlekedési veszélyhelyzetek felismerésére és azok súlyosságának megítélésére,

—

a járműve felett kellő uralom gyakorlására annak érdekében, hogy ne idézzen elő veszélyhelyzetet, továbbá hogy megfelelően tudjon reagálni, amennyiben ilyen helyzet adódik,

—

a közúti közlekedési szabályok, különösen a közúti balesetek megelőzésére és a forgalom folyamatosságának fenntartására szolgáló szabályok betartására,

—

a jármű jelentős műszaki hibáinak észlelésére, különös tekintettel azokra, amelyek a biztonságot veszélyeztetik, valamint a hibák megfelelő módon történő kijavíttatására,

—

a vezetői magatartást befolyásoló összes tényező figyelembevételére (pl. alkohol, fáradtság, gyenge látás stb.) a biztonságos vezetéshez szükséges képességek teljes körű megőrzése érdekében,

—

a közlekedésben részt vevők biztonságának elősegítésére, különös tekintettel a gyengékre és a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévőkre, a mások iránt tanúsított kellő tisztelettel.

1.

E melléklet alkalmazásában a járművezetők két csoportba tartoznak:

2.

Hasonlóképpen, a vezetői engedély első ízben történő megadását vagy megújítását kérelmező személyek azon csoportba kerülnek besorolásra, amelyhez a vezetői engedélyük kiállítását vagy megújítását követően tartozni fognak.

3.

1. csoport:

A kérelmezők kötelesek orvosi vizsgálaton részt venni, amennyiben a vezetői engedély megszerzéséhez előírt alaki követelmények, illetve vizsgák következtében nyilvánvalóvá válik, hogy e mellékletben említett egy vagy több egészségügyi probléma fennáll az esetükben.

4.

2. csoport:

A vezetői engedély első ízben történő kiállítását megelőzően a kérelmezők, valamint a továbbiakban a vezetői engedély megújításakor minden alkalommal a járművezetők orvosi vizsgálaton vesznek részt, a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam nemzeti rendszerének megfelelően.

5.

A tagállamok által a vezetői engedélyek kiállítására vagy további megújítására vonatkozóan megállapított követelmények az e mellékletben meghatározottaknál szigorúbbak is lehetnek.

6.

Valamennyi, vezetői engedélyért folyamodó kérelmező megfelelő vizsgálaton vesz részt annak megállapítására, hogy rendelkezik-e gépi meghajtású jármű vezetéséhez szükséges, megfelelő látásélességgel. Amennyiben kétely merül fel a kérelmező megfelelő látására vonatkozóan, úgy az illetékes egészségügyi hatóságnak kell őt megvizsgálnia. Ezen vizsgálat során különös figyelmet kell fordítani a következőkre: látásélesség, látómező, szürkületi látás és súlyosbodó szembetegségek.

E melléklet alkalmazásában a szembe ültetett lencse nem tekintendő korrekciós lencsének.

6.1.

A vezetői engedély kiállításáért vagy megújításáért folyamodó kérelmezőnek legalább 0,5-ös binokuláris látásélességgel kell rendelkeznie a két szem együttes – szükség esetén korrekciós lencsével segített – használatával. Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg, amennyiben az orvosi vizsgálat kimutatja, hogy a kérelmező, illetve a járművezető esetében a horizontális látómező 120°-nál kisebb – eltekintve olyan kivételes és kellően indokolt esetektől, amikor kedvező orvosi szakvélemény és sikeres gyakorlati vizsga alapján ez mégis megengedett –, illetve amennyiben az érintett személy más olyan szembántalomban szenved, amely veszélyeztetheti a járművezetés biztonságát. Súlyosbodó szembetegség gyanújának felmerülése, illetve diagnosztizálása esetén vezetői engedély kizárólag akkor adható ki vagy újítható meg, ha a kérelmező rendszeres időközönként részt vesz az illetékes egészségügyi hatóság által végzett vizsgálaton.

6.2.

Az egyik szemre teljes funkcionális látásvesztést szenvedett vagy (pl. kettőslátás esetén) csak egyik szemét használó, a vezetői engedély kiállításáért vagy megújításáért folyamodó kérelmező esetében legalább 0,6-os – szükség esetén korrekciós lencsével segített – látásélességnek kell fennállnia. Az illetékes egészségügyi hatóságnak igazolnia kell, miszerint az egyik szemmel látás már elég hosszú ideje fennáll ahhoz, hogy lehetővé vált az alkalmazkodás, illetve azt, hogy a szem látómezeje normális.

6.3.

A vezetői engedély kiállításáért vagy megújításáért folyamodó kérelmező esetében legalább 0,8-as – szükség esetén korrekciós lencsével segített – látásélességnek kell fennállnia a jobbik szemre és legalább 0,5-ös látásélességnek a gyengébb szemre. Amennyiben korrekciós lencse használatára kerül sor a 0,8-as, illetve 0,5-ös érték elérése érdekében, úgy az egyik szem vonatkozásában sem lehet kisebb a nem korrigált látásélesség 0,05-nél, különben a minimális látásélességet (0,8 és 0,5) vagy plusz/mínusz 8 dioptria erősséget meg nem haladó szemüveg által biztosított korrekció révén vagy kontaktlencse használatával (nem korrigált látás = 0,05) kell elérni. A korrekciónak jól elviselhetőnek kell lennie. Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg azon kérelmezők, illetve járművezetők számára, akiknek esetében a látómező korlátozott vagy kettőslátás áll fenn.

7.

A 2. csoportba tartozó kérelmezők, illetve járművezetők számára vezetői engedély az illetékes egészségügyi hatóságok szakvéleménye alapján adható ki, illetve újítható meg; különös figyelmet kell fordítani az orvosi vizsgálatoknál a kompenzáció mértékére.

8.

Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg azon kérelmezők, illetve járművezetők számára, akik olyan mozgásszervi betegségekben, illetve rendellenességekben szenvednek, amelyek veszélyessé teszik a gépi meghajtású járművek vezetését.

8.1.

Korlátozott vezetői engedély adható ki – adott esetben – testi fogyatékkal élő kérelmezőnek vagy járművezetőnek az illetékes egészségügyi hatóság szakvéleményének ismeretében. A szakvéleményt a szóban forgó betegség vagy rendellenesség orvosi értékelésére, illetve szükség esetén gyakorlati vizsgára kell alapozni. A véleményezésben az is feltüntetendő, hogy a járművön milyen típusú módosításokat kell végrehajtani, valamint az, hogy a járművezetőt el kell-e látni számára szükséges ortopéd segédeszközzel, amennyiben a gyakorlati vizsga azt igazolja, hogy ilyen eszköz használatával a vezetés nem jár veszéllyel.

8.2.

Vezetői engedély súlyosbodó betegségben szenvedő kérelmező számára kizárólag azzal a feltétellel adható ki, illetve újítható meg, hogy a fogyatékkal élő személy rendszeres orvosi vizsgálaton vesz részt annak ellenőrzése céljából, hogy továbbra is alkalmas-e a jármű teljesen biztonságos vezetésére.

Amennyiben a fogyatékosság változatlan mértékű, úgy a vezetői engedély kiállítható, illetve megújítható a kérelmező rendszeres orvosi vizsgálata nélkül is.

8.3.

Az illetékes egészségügyi hatóságnak kellő megfontolás tárgyává kell tennie azokat a járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak.

9.

Azok a betegségek, amelyek a vezetői engedély kiállítását vagy annak megújítását kérelmezőknek hirtelen olyan szív- és érrendszeri panaszokat okozhatnak, amelyek az agyi funkció hirtelen károsodásával járnak, veszélyt jelentenek a közúti közlekedésbiztonságra.

9.1.

Súlyos szívritmuszavarban szenvedő kérelmezők, illetve járművezetők számára nem lehet kiállítani, illetve megújítani a vezetői engedélyt.

9.2.

Szívritmus-szabályozó készülékkel élő kérelmezők, illetve járművezetők számára vezetői engedélyt csak akkor szabad kiállítni vagy megújítani, ha kérelmüket az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja, és rendszeres orvosi felülvizsgálaton vesznek részt.

9.3.

A vezetői engedély kiállításának vagy megújításának kérdését olyan kérelmezők, illetve járművezetők esetében, akiknek artériás vérnyomása rendellenes, a vizsgálat egyéb eredményeire, az esetleg felmerülő komplikációkra és a közúti közlekedésbiztonság tekintetében esetleg okozott veszélyekre való tekintettel kell kezelni.

9.4.

Általában véve vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg olyan kérelmezők, illetve járművezetők számára, akik nyugalmi állapotban vagy érzelmi hatásra szívpanaszokról számolnak be. Szívinfarktuson átesett kérelmezők vagy járművezetők részére vezetői engedélyt csak akkor szabad kiállítani vagy megújítani, ha kérelmüket az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja, és – szükség esetén – rendszeres orvosi felülvizsgálaton vesznek részt.

9.5.

Az illetékes egészségügyi hatóságnak kellő megfontolás tárgyává kell tennie azokat a járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak.

10.

Cukorbetegségben szenvedő kérelmezők, illetve járművezetők számára vezetői engedélyt csak akkor szabad kiállítani vagy megújítani, ha kérelmüket az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja, és rendszeres, esetenként megfelelő orvosi felülvizsgálaton vesznek részt.

10.1.

A csoportba tartozó, cukorbetegségben szenvedő és inzulinkezelést igénylő kérelmezők, illetve járművezetők részére vezetői engedélyt csak rendkívül kivételes esetekben szabad kiállítani vagy megújítani, ha azt erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja, és rendszeres orvosi felülvizsgálaton vesznek részt.

11.

Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg azon kérelmezők, illetve járművezetők számára, akik súlyos idegrendszeri betegségekben szenvednek, kivéve ha a kérelmüket az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja.

A központi vagy periférikus idegrendszert befolyásoló betegségekkel vagy sebészi beavatkozással összefüggő olyan idegrendszeri zavarokat, amelyek érzékelési, illetve mozgásszervi hiányosságokat idéznek elő, továbbá befolyásolják az egyensúly-, valamint a koordinációs érzéket, funkcionális hatásaik és a súlyosbodás kockázatának megfelelő figyelembevételével kell vizsgálni. Ilyen esetekben az engedély kiállítását, illetve megújítását az állapot romlásának kockázata esetén rendszeres időközönként végzett vizsgálathoz kell kötni.

12.

Epilepsziás rohamok, illetve a tudatállapot más hirtelen beálló zavarai komoly veszélyt jelentenek a közúti közlekedés biztonságára, ha gépi meghajtású jármű vezetése közben állnak elő.

12.1.

Vezetői engedély csak az illetékes egészségügyi hatóság által végzett vizsgálat, illetve rendszeres orvosi felülvizsgálat esetén adható ki vagy újítható meg. Az illetékes hatóság dönt az epilepszia és az egyéb tudatzavar állapotáról, annak klinikai formájáról és előrehaladottságáról (pl. roham nem fordult elő az utóbbi két évben), az alkalmazott kezelésről és annak eredményéről.

12.2.

Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg azon kérelmezők, illetve járművezetők számára, akik epilepsziás rohamokban vagy a tudatállapot hirtelen megváltozásával járó egyéb idegrendszeri zavarokban szenvednek vagy ezekre hajlamosak.

13.1.

Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg azon kérelmező vagy járművezető számára, akinél fennáll:

kivéve, ha a kérelmet az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja, és szükség esetén az érintett rendszeres orvosi felülvizsgálaton vesz részt.

13.2.

Az illetékes egészségügyi hatóságnak kellő megfontolás tárgyává kell tennie azokat a járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak.

14.

Az alkoholfogyasztás súlyos veszélyt jelent a közúti közlekedés biztonságára. A probléma mértékének figyelembevételével az egészségügyi szakembereknek igen nagyfokú körültekintést kell tanúsítaniuk.

14.1.

Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg azon kérelmezők vagy járművezetők számára, akik alkoholfüggőségben szenvednek vagy nem képesek tartózkodni az egyidejű alkoholfogyasztástól és vezetéstől.

Azon kérelmezők vagy járművezetők számára, akik korábban alkoholfüggőségben szenvedtek, vezetői engedély kizárólag akkor adható ki, illetve újítható meg, ha bizonyos ideig igazoltan absztinensek voltak, továbbá ha a kérelmüket az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja, és rendszeres orvosi felülvizsgálaton vesznek részt.

14.2.

Az illetékes egészségügyi hatóságnak kellő megfontolás tárgyává kell tennie azokat a járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak.

15.

Visszaélés:

Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg egyik járműkategóriában sem azon kérelmezők vagy járművezetők számára, akik pszichotróp anyagoktól függenek, vagy – bár függőségük nem áll fenn ilyen anyagok vonatkozásában, de – rendszeresen visszaélnek azokkal.

15.1.

Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg azon kérelmezők vagy járművezetők számára, akik bármilyen formában rendszeresen fogyasztanak a jármű biztonságos vezetéséhez szükséges képességeket károsító pszichotróp anyagokat, ha a felszívódó mennyiség akkora, hogy káros befolyást gyakorol a járművezetésre. Ez alkalmazandó minden olyan egyéb gyógyszerre, illetve gyógyszer-kombinációra, amelyek befolyást gyakorolnak a járművezetői képességre.

15.2.

Az illetékes egészségügyi hatóságnak különösen figyelembe kell vennie azokat a járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak.

16.1.

Azon kérelmezők vagy járművezetők számára, akik súlyos veseelégtelenségben szenvednek, vezetői engedély kizárólag akkor adható ki, illetve újítható meg, ha a kérelmüket az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja, és rendszeres orvosi felülvizsgálaton vesznek részt.

16.2.

Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg azon kérelmezők vagy járművezetők számára – az erre felhatalmazott orvos szakvéleményében kellően indokolt és rendszeres orvosi felülvizsgálattal járó kivételes esetektől eltekintve –, akik súlyos és visszafordíthatatlan veseelégtelenségben szenvednek.

17.1.

Azon kérelmezők vagy járművezetők számára, akik a járművezetői képességet befolyásoló szervátültetésen estek át vagy szervezetükben mesterséges implantátum található, vezetői engedély kizárólag akkor adható ki, illetve újítható meg, ha a kérelmüket az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja, és – szükség esetén – rendszeres orvosi felülvizsgálaton vesznek részt.

17.2.

Az illetékes egészségügyi hatóságnak kellő megfontolás tárgyává kell tennie azokat a járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak.

18.

Általános szabályként, vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg azon kérelmezők vagy járművezetők számára, akik olyan, a fenti pontokban nem említett valamely betegségben szenvednek, amely a járművezetés biztonságát hátrányosan befolyásoló funkcionális alkalmatlanságot idéz vagy idézhet elő, kivéve ha kérelmüket az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja és – szükség esetén – rendszeres orvosi felülvizsgálaton vesznek részt.

1.1.

A jelölt gépjárművezetési teljesítményére vonatkozó gyakorlati értékelés elvégzésére jogosult személy számára elengedhetetlen a szükséges ismeret, jártasság és hozzáértés az 1.2-1.6 pont alatt felsorolt szakterületekhez kapcsolódóan.

1.2.

A vizsgabiztos szakmai alkalmasságának megfelelőnek kell lennie ahhoz, hogy értékelje a jelölt teljesítményét azon járműkategóriában, amelyre vonatkozóan a jelölt – a vezetői engedélyre való jogosultság megszerzése érdekében – a vizsgát leteszi.

1.3.

Járművezetési ismeret és hozzáértés, illetve értékelés:

1.4.

Értékelési képességek:

1.5.

Személyes járművezetési képességek:

1.6.

A szolgáltatás minősége:

1.7.

Járműtechnikai és fizikai ismeretek

1.8.

Üzemanyag-takarékos és környezetbarát vezetési mód.

2.1.

B kategóriájú vezetői engedély vizsgabiztosa:

2.2.

Többi kategóriára vonatkozó vezetői engedély vizsgabiztosa:

2.3.1.

A tagállamok feljogosíthatnak valamely vizsgabiztost arra, hogy AM, A1, A2 és A kategóriájú vezetői engedélyekre vonatkozó vizsgákon vizsgáztasson, amennyiben az érintett vizsgabiztos a 3. pont szerinti alapképesítést az említett kategóriák valamelyikére vonatkozóan megszerezte.

2.3.2.

A tagállamok feljogosíthatnak valamely vizsgabiztost arra, hogy C1, C, D1 és D kategóriájú vezetői engedélyekre vonatkozó vizsgákon vizsgáztasson, amennyiben az érintett vizsgabiztos a 3. pont szerinti alapképesítést az említett kategóriák valamelyikére vonatkozóan megszerezte.

2.3.3.

A tagállamok feljogosíthatnak valamely vizsgabiztost arra, hogy BE, C1E, CE, D1E és DE kategóriájú vezetői engedélyekre vonatkozó vizsgákon vizsgáztasson, amennyiben az érintett vizsgabiztos a 3. pont szerinti alapképesítést az említett kategóriák valamelyikére vonatkozóan megszerezte.

3.1.1.

Járművezetői vizsgán vizsgabiztosként kizárólag úgy jogosult valamely személy a részvételre, ha megfelelően teljesítette azon képzési programot, amelyet a tagállam az 1. pontban meghatározott szakmai alkalmasság megszerzése érdekében előírt.

3.1.2.

A tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy valamely képzési program tartalma egy vagy több vezetőiengedély kategória tekintetében vonatkozik-e vizsgabiztosi engedélyezésre.

3.2.1.

Járművezetői vizsgán vizsgabiztosként kizárólag úgy jogosult valamely személy a részvételre, ha bizonyítja, hogy az 1. pontban említett tárgykörökre vonatkozóan megfelelő színtű ismerettel, hozzáértéssel, jártassággal és rátermettséggel rendelkezik.

3.2.2.

A tagállamok olyan vizsgáztatási eljárást alakítanak ki, amely – pedagógiailag megfelelő módon – felméri adott személynek az 1. pontban, különösen az 1.4 alpontban meghatározottak szerinti szakmai alkalmasságát. A vizsgáztatási eljárás mind elméleti, mind gyakorlati elemet tartalmaz. Adott esetben számítógéppel támogatott értékelésre is sor kerülhet. A vizsgák és a vizsgák keretében történő értékelések természetére és időtartamára vonatkozó részletekről az egyes tagállamok szabad mérlegelés szerint döntenek

3.2.3.

A tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy egy adott vizsga tartalma egy vagy több vezetőiengedély kategória tekintetében vonatkozik-e vizsgabiztosi engedélyezésre.

4.1.1.

A tagállamok minőségbiztosítási szabályokat állapítanak meg a vizsgabiztosokra vonatkozó követelmények fenntartása érdekében.