9.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/1

1.

2011. október 12-én a Bizottság elfogadta a 2013 utáni közös agrárpolitikára (a továbbiakban: „KAP”) vonatkozó következő javaslatokat (a továbbiakban: „a javaslatok”), amelyeket egyeztetés céljából még ugyanazon a napon elküldtek az európai adatvédelmi biztosnak:

2.

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli, hogy a Bizottság hivatalosan egyeztet vele, továbbá hogy a közvetlen kifizetésekről szóló rendelet, az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet, a vidékfejlesztésről szóló rendelet és a horizontális rendelet javasolt preambuluma utalást tesz e véleményre.

3.

A javaslatok célja, hogy keretet biztosítsanak a következőknek: (1) fenntartható élelmiszer-termelés, (2) a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az éghajlatváltozás elleni fellépés, valamint (3) kiegyensúlyozott területi fejlődés. Ezért a mezőgazdasági termelők számára számos támogatási rendszert létrehoznak, valamint más intézkedéseket is bevezetnek a mezőgazdaság és vidékfejlesztés ösztönzésére.

4.

E programok különböző szakaszaiban (a támogatási kérelmek feldolgozása, a kifizetések átláthatóságának biztosítása, ellenőrzés, valamint csalás elleni küzdelem stb.) elsősorban a támogatások kedvezményezettjeinek, de harmadik feleknek a személyes adatait is feldolgozzák. Bár az adatfeldolgozás nagy része a tagállamok által és azok felügyelete alatt történik, a szóban forgó adatokhoz javarészt a Bizottság is hozzáférhet. A kedvezményezettek és egyes esetekben harmadik felek – pl. csalás ellenőrzése céljából – kötelesek információkat adni a kijelölt illetékes hatóságoknak.

5.

A KAP-pal összefüggésben az adatvédelem fontossága a Bíróságnak a Schecke-ügyben hozott döntésével került előtérbe, amely megsemmisítette a mezőgazdasági alapok kedvezményezettjei nevének közzétételéről szóló uniós jogszabályokat (10). Az európai adatvédelmi biztos tisztában van azzal, hogy az adatvédelmi szempontok nem képezik a javaslatok központi elemét. Mindazonáltal, mivel a javaslatok személyes adatok feldolgozásához kapcsolódnak, a tárgyhoz tartozóan bizonyos észrevételeket meg kell tenni.

6.

E véleménynek nem célja a teljes javaslatcsomag elemzése, csupán az, hogy segítséget és iránymutatást nyújtson a KAP igazgatásához szükséges személyes adatok feldolgozásának megtervezéséhez olyan módon, hogy az a magánélethez és az adatvédelemhez való alapvető jogok tiszteletben tartásával történjen, ugyanakkor biztosítsa a támogatás hatékony adminisztrációját, a csalás megelőzését és kivizsgálását, a kiadási oldal pedig átlátható és elszámoltatható legyen.

7.

E célból a vélemény két részből áll: az első, általánosabb rész a javaslatok többségére vonatkozó elemzést és ajánlásokat tartalmaz. Ez a rész túlnyomórészt a Bizottság felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörével foglalkozik. A második rész több javaslatban is előforduló konkrét rendelkezéseket tárgyal (11), és az ott megjelölt kérdésekre vonatkozóan ad ajánlásokat.

8.

Amint már említésre került, a legtöbb feldolgozási műveletet a tagállamok végzik. A Bizottság azonban számos esetben hozzáférhet a személyes adatokhoz. Ezért az európai adatvédelmi biztos üdvözli, hogy a vonatkozó javaslatok preambuluma említi a 95/46/EK irányelv és a 45/2001/EK rendelet alkalmazhatóságát (12).

9.

Általánosságban megfigyelhető, hogy számos, adatvédelmi szempontból központi kérdést a jelenlegi javaslatok nem tartalmaznak, hanem a végrehajtási vagy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok szabályozzák majd ezeket. Ilyenek például a támogatás nyomon követésével, az informatikai rendszerek létrehozásával, az információk harmadik országba való továbbításával és a helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatos intézkedések (13).

10.

Az EUMSZ 290. cikke rögzíti a felhatalmazáson alapuló jogkörök Bizottság általi gyakorlásának feltételeit. A Bizottság részére felhatalmazás adható olyan aktusok elfogadására, „amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit egészítik ki, illetve módosítják”. A „felhatalmazás céljait, tartalmát, alkalmazási körét és időtartamát” is kifejezetten rögzíteni kell. A végrehajtási hatáskörökkel kapcsolatban az EUMSZ 291. cikke megállapítja, hogy ezekkel akkor lehet felruházni a Bizottságot, amikor „kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához egységes feltételekre van szükség”. A tagállamoknak biztosítaniuk kell ennek megfelelő vizsgálatát.

11.

Az európai adatvédelmi biztos úgy véli, hogy a javaslatokban tervezett adatfeldolgozás alapvető szempontjai és a szükséges adatvédelmi biztosítékok nem tekinthetők „nem alapvető rendelkezéseknek”. Ezért – a jogbiztonság fokozása érdekében – legalább a következőket már a fő jogalkotási szövegekben szabályozni kell (14):

12.

Ha a fenti elemeket a fő jogalkotási javaslatokban már meghatározták, a konkrét biztosítékok részletesebb végrehajtására felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat vagy végrehajtási aktusokat alkalmazhatnak. Az európai adatvédelmi biztos elvárja, hogy az adatvédelmi szempontból fontos kérdésekkel foglalkozó végrehajtási és felhatalmazáson alapuló aktusokról egyeztessenek vele.

13.

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy bűncselekménnyel (bűncselekmény gyanújával) kapcsolatos adatokat dolgoznak fel (pl. csaláshoz kapcsolódó adatok). Mivel az alkalmazandó adatvédelmi jogszabályok különleges védelmet biztosítanak ezen adatoknak (17), az illetékes nemzeti adatvédelmi hatóságok vagy az európai adatvédelmi biztos által lefolytatott előzetes ellenőrzésre lehet szükség (18).

14.

Végül biztonsági intézkedéseket kell előirányozni, különösen a számítógépes adatbázisok és rendszerek tekintetében. Az elszámoltathatóság és a „beépített adatvédelem” elvét is figyelembe kell venni.

15.

Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 157. cikke felhatalmazza a Bizottságot végrehajtási aktusok elfogadására különböző célú információközlési kötelezettségekkel kapcsolatban (pl. a piac átláthatóságának biztosítása, a KAP keretébe tartozó intézkedések ellenőrzése vagy nemzetközi megállapodások végrehajtása) (19), figyelembe véve, „hogy milyen adatokra van szükség, és milyen szinergiák vannak a különböző adatforrások között” (20). Az európai adatvédelmi biztos ajánlja, hogy ebben a rendelkezésben határozzák meg, mely adatforrások milyen konkrét célokra használhatók fel. Ezzel kapcsolatban az adatvédelmi biztos emlékeztetni kíván arra a veszélyre, hogy az adatbázisok összekapcsolása ütközhet a célhoz kötöttség elvével (21), amely szerint személyes adatok további feldolgozása nem történhet olyan módon, ami ellentétes azzal az eredeti céllal, amelyre a szóban forgó adatokat gyűjtötték (22).

16.

A vidékfejlesztésről szóló rendelet 77. cikke új elektronikus információs rendszert hoz létre, amelyet „a tagállamok és a Bizottság egymással együttműködve”, nyomon követés és értékelés céljából hoznak létre. A rendszer „a kedvezményezett és a projekt fő jellemzőire” vonatkozó, maguk a kedvezményezettek által megadott adatok feldolgozását is elvégzi (78. cikk). Amennyiben ezen „alapvető információk” körébe személyes adatok is tartoznak, ezt meg kell határozni a rendelkezésben. Ezenfelül a feldolgozandó adatok kategóriáit meg kell határozni, és a 74. cikkben előirányzott végrehajtási aktusokról egyeztetni kell az európai adatvédelmi biztossal.

17.

Ezenkívül ugyanezen javaslat 92. cikke egy új információs rendszer létrehozásáról rendelkezik, amelyet „a Bizottság a tagállamokkal együttműködésben” hoz létre „közérdekű adatok” biztonságos cseréje céljából. A kicserélendő adatok kategóriáinak meghatározása túl tág, így azt szűkíteni kell, hiszen előfordulhat, hogy a rendszer felhasználásával személyes adatok továbbítására is sor kerül. Ezenfelül a 77. és 92. cikk közötti kapcsolatot is pontosítani kell, mivel nem egyértelmű, hogy a két cikk célja és alkalmazási köre azonos-e.

18.

A horizontális rendelet (40) preambulumbekezdése kimondja, hogy a tagállamoknak integrált igazgatási és ellenőrzési rendszert kell működtetniük (23) egyes kifizetéseket illetően, és „az uniós támogatás nyomon követésének és eredményességének javítása céljából a tagállamoknak engedélyezni kell, hogy az említett integrált rendszert más uniós támogatási rendszerekhez kapcsolódóan is igénybe vehessék”. Ezt a rendelkezést pontosítani kell, különösen ha nemcsak az infrastruktúrával kapcsolatos szinergiák kiaknázására, hanem a tárolt információk más támogatási rendszerek nyomon követéséhez történő felhasználására is vonatkozik.

19.

A horizontális rendelet 73. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a támogatási kérelmeknek – a parcellákon és a támogatási jogosultságokon kívül – „az ebben a rendeletben előírt vagy a vonatkozó ágazati mezőgazdasági jogszabályok végrehajtása céljából szükséges, illetőleg az érintett tagállam által kért bármely más információt” is tartalmazniuk kell (24). Amennyiben ezen információk várhatóan személyes adatokat is tartalmaznak, az adatok előírt kategóriáit meg kell határozni.

20.

A horizontális rendelet több szervet is kijelöl a KAP gyakorlati végrehajtására, és kiosztja azok feladatait (7–15. cikk). A Bizottság esetében a rendelet a következő hatásköröket irányozza elő (IV–VII. cím):

21.

Az előző bekezdésben említett első feladathoz személyes adatok feldolgozása is hozzátartozik, míg a második feladat esetében első látásra úgy tűnik, hogy nincs szükség személyes adatok feldolgozására: az intézkedések általános értékelése összesített vagy anonimizált adatok alapján is elvégezhető. Hacsak a Bizottság megfelelően nem indokolja személyes adatok feldolgozásának szükségességét ezzel a feladattal kapcsolatban, egyértelművé kell tenni, hogy az intézkedések általános értékeléséhez nincs szükség arra, hogy személyes adatokat bocsássanak a Bizottság rendelkezésére.

22.

A horizontális rendelet 49–52. és 61–63. cikke állapítja meg a helyszíni ellenőrzés (27) szabályait. A javaslat kimondja, hogy a fenti feladatokat elsősorban a tagállamokban működő illetékes hatóságok végzik el, különösen ami a személyek otthonában végzett házkutatásokat és azok hivatalos kihallgatását illeti, de a Bizottságnak hozzáférési joga van az így megszerzett információkhoz. Ezen a ponton a jogalkotónak rögzítenie kellene, hogy a Bizottság csak akkor férhet hozzá ezekhez az adatokhoz, ha az ellenőrzés céljából szükséges. Pontosítani kell azt is, hogy a Bizottság a személyes adatok mely kategóriáihoz férhessen hozzá.

23.

A támogatás nyomon követése céljából a horizontális rendelet létrehoz egy igazgatási és ellenőrzési rendszert (28) (68–78. cikk), amely több adatbázisból áll:

24.

A számítógépes adatbázis tagállamonként egy adatbázisból (valamint – választható lehetőségként – a közöttük működő decentralizált adatbázisokból) áll. Az egyes kedvezményezettek támogatási és kifizetési kérelmeiből megszerzett adatokat tartja nyilván. Figyelemmel arra, hogy nem minden, támogatási kérelemből megszerzett adat szükséges az ellenőrzéshez, mérlegelni kell azt, hogyan minimalizálható a személyes adatok ilyen célú feldolgozása.

25.

A javaslatok nem szabályozzák egyértelműen az igazgatási és ellenőrzési rendszerhez való hozzáférést. Az európai adatvédelmi biztos – hasonlóan a helyszíni ellenőrzéssel kapcsolatban mondottakhoz – azt ajánlja, hogy a jogalkotó alkosson egyértelműen körülírt szabályokat az e rendszerhez való hozzáférésre.

26.

Az ellenőrzések tekintetében a horizontális rendelet előírja kereskedelmi dokumentumok – köztük harmadik felek dokumentumai – vizsgálatát (79–88. cikk) (29). Előfordulhat, hogy ezek a dokumentumok harmadik felek személyes adatait tartalmazzák. A jogi aktusban meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyekkel harmadik felek kötelesek kereskedelmi dokumentumaikat felfedni (30).

27.

Ugyanezen javaslat 87. cikke kimondja, hogy a Bizottság tisztviselői „a vonatkozó nemzeti jognak megfelelően” jogosultak hozzáférni minden, „akár vizsgálat céljából, akár azt követően kiállított” dokumentumhoz. Ez egyaránt vonatkozik azokra az esetekre, amikor a tisztviselők részt vehetnek a vizsgálatban ((2) bekezdés), és azokra az esetekre, amikor azon tagállam jogszabályai, amelyben a vizsgálatra sor kerül, bizonyos eljárásokat a kijelölt tisztviselők számára tartanak fenn ((4) bekezdés). Mindkét esetben biztosítani kell, hogy a Bizottság tisztviselői csak akkor férhessenek a szóban forgó adatokhoz, ha szükséges (azaz ellenőrzési célból), még akkor is, ha a nemzeti jogszabályok esetleg más célból is lehetővé teszik a hozzáférést. Az európai adatvédelmi biztos arra bátorítja a jogalkotót, hogy ebben a tekintetben pontosítsa a szöveget.

28.

A horizontális rendelet 102. cikke szerint a tagállamok információk, nyilatkozatok és dokumentumok bizonyos kategóriáit közlik a Bizottsággal. Ezek közé tartozik az „összes audit és ellenőrzés eredményének összefoglalója” (102. cikk (1) bekezdés c) pont v. albekezdés). Erre az esetre vonatkozóan vagy ki kell mondani, hogy ezekben az összefoglalókban személyes adatok nem szerepelhetnek, vagy ha személyes adatokra szükség van, meg kell határozni a célt, amelynek érdekében a személyes adatokat közölni kell.

29.

A horizontális rendelet 70. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a számítógépes adatbázis „az érintett tagállam illetékes hatóságán keresztül” lehetővé teszi a 2000. évvel kezdődően az adatokba való betekintést, emellett „közvetlen és azonnali betekintést” tesz lehetővé a megelőző „legalább” öt egymást követő naptári év adataiba (31).

30.

A támogatási jogosultságok azonosítására és nyilvántartására szolgáló rendszer lehetővé teszi „a jogosultságok ellenőrzését és a támogatási kérelmekkel, valamint a mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszerrel való keresztellenőrzést”. A horizontális rendelet 72. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az adatokat „legalább” négy évig rendelkezésre kell bocsátani (32).

31.

Az európai adatvédelmi biztos e két rendszerrel kapcsolatban emlékeztet a 95/46/EK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és a 45/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, amelyek szerint az adatok azonosítható módon nem tárolhatók hosszabb ideig, mint ami az adatgyűjtés céljának eléréséhez szükséges. Ez azt feltételezi, hogy nemcsak a minimális, hanem a maximális megőrzési időt is meg kell határozni.

32.

Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 157. cikke (1) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy az adatok harmadik országokba és nemzetközi szervezeteknek is továbbíthatók. Az európai adatvédelmi biztos emlékeztetni kíván arra, hogy személyes adatok olyan országba történő továbbítása, amely nem biztosít megfelelő szintű védelmet, kizárólag eseti alapon lehet indokolt, amennyiben a 95/46/EK irányelv 26. cikkében vagy a 45/2001/EK rendelet 9. cikkének (6) bekezdésében foglalt kivételek alkalmazandók (például ha a továbbítás fontos közérdekből szükséges, illetve azt jogszabály írja elő).

33.

Ilyen esetben a továbbítás konkrét célját (pl. nemzetközi megállapodás végrehajtásával függ össze) meg kell jelölni (33). Az érintett nemzetközi megállapodásoknak a magánélet és a személyes adatok védelmére, valamint e jogok érintettek általi gyakorlására vonatkozóan konkrét biztosítékokat kell tartalmazniuk. Ezenkívül, amennyiben a Bizottság adatokat kíván továbbítani, a továbbításhoz az európai adatvédelmi biztos engedélye szükséges (34).

34.

A horizontális rendelet (70) preambulumbekezdése kimondja, hogy a Schecke-ügyben (35)„a Bíróság által megfogalmazott kifogásokat figyelembe vevő”, a kedvezményezettek adatainak közzétételére vonatkozó új szabályok kialakítása folyamatban van.

35.

Az európai adatvédelmi biztos emlékeztetni kíván arra, hogy a kedvezményezettekkel kapcsolatos adatok közzétételére vonatkozó szabályoknak tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét. Ahogyan a Bíróság is megerősítette (36), megfelelő egyensúlyt kell kialakítani a kedvezményezettek magánélethez és adatvédelemhez való alapvető jogai és az Európai Uniónak az átláthatóság garantálásához és az állami pénzeszközök gondos kezelésének biztosításához fűződő érdeke között.

36.

Ez az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 157. cikke (1) bekezdésének második albekezdése kapcsán is fontos, amely szerint az adatok „közzétehetők, feltéve, hogy ennek során figyelembe veszik a személyes adatok védelmét és a vállalkozásoknak az üzleti titkaik […] védelméhez fűződő jogos érdekét”. A 157. cikk (2) bekezdésének d) pontja és a 157. cikk (3) bekezdésének c) pontja felhatalmazza a Bizottságot, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el „az információk közzétételének feltételeire és eszközeire” vonatkozóan, valamint végrehajtási aktusok útján elfogadja az információk és dokumentumok közzétételére vonatkozó rendelkezéseket.

37.

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli, hogy az információk és dokumentumok közzétételének feltétele a személyes adatok védelme. Mindazonáltal olyan alapvető elemeket, mint a közzététel célja és a közzéteendő adatok kategóriái, magukban a javaslatokban kell meghatározni, nem pedig végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján.

38.

Az érintettek jogait meg kell határozni, különösen a tájékoztatáshoz való joggal és a hozzáférési joggal kapcsolatban. Ez különösen a horizontális rendelet 81. cikkével kapcsolatban fontos, mely szerint a kedvezményezettek, de a szállítók, ügyfelek, fuvarozók és egyéb harmadik felek kereskedelmi dokumentumai is ellenőrizhetők. Bár a kedvezményezettek tisztában lehetnek azzal, hogy adataikat feldolgozzák, a harmadik feleket is megfelelően tájékoztatni kell arról, hogy adataik ellenőrzési célokra felhasználhatók (pl. az adatgyűjtéskor adott adatvédelmi értesítés, illetve a fontosabb weboldalakról és dokumentumokról adott tájékoztatás útján). Az érintettek – köztük a harmadik felek – tájékoztatásának kötelezettségét a javaslatokban kell rögzíteni.

39.

Biztonsági intézkedéseket kell előirányozni, különösen a számítógépes adatbázisok és rendszerek tekintetében. Az elszámoltathatóság és a „beépített adatvédelem” elvét is figyelembe kell venni. A szóban forgó számítógépes adatbázisokkal és rendszerekkel kapcsolatban meghozandó biztonsági intézkedések listáját legalább felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási aktusok útján be kellene vezetni. Ez annál is inkább fontos, mivel az ellenőrzések és vizsgálatok során feldolgozott személyes adatok között bűncselekmények gyanújával kapcsolatos adatok is előfordulhatnak.

40.

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli a horizontális rendelet 103. cikkében rögzített követelményeket, amelyek az ugyanezen rendelet 79–88. cikke szerinti vizsgálat bizalmas jellegére és az ezzel kapcsolatos szakmai titoktartásra vonatkoznak.

41.

Az európai adatvédelmi biztos úgy véli, hogy a jogbiztonság növelése érdekében a javaslatokban előirányzott adatfeldolgozási műveletek alapvető szempontjait és a szükséges adatvédelmi biztosítékokat a fő jogalkotási szövegekben, nem pedig felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási aktusokban kellene szabályozni:

42.

Ezeket az elemeket felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási aktusokban részletesebben is ki lehet fejteni. Az európai adatvédelmi biztos elvárja, hogy egyeztessenek vele erről.

43.

Ezenkívül – legalább végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján – biztonsági intézkedéseket kell előirányozni, különösen a számítógépes adatbázisok és rendszerek tekintetében. Az elszámoltathatóság és a „beépített adatvédelem” elvét is figyelembe kell venni.

44.

Végül figyelemmel arra, hogy egyes esetekben előfordulhat, hogy bűncselekményekkel (vagy bűncselekmény gyanújával) kapcsolatos adatokat (pl. csaláshoz kapcsolódó adatokat) dolgoznak fel, szükség lehet az illetékes adatvédelmi hatóságok vagy az európai adatvédelmi biztos általi előzetes ellenőrzésre.

9.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/10

1.

A Bizottság 2011. május 18-án jogalkotási csomagot fogadott el a bűncselekmények sértettjeinek védelméről. A jogalkotási csomagnak része egy irányelvjavaslat a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról (a „javasolt irányelv”) és egy rendeletjavaslat a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről (a „javasolt rendelet”) (3). A két javaslathoz egy bizottsági közlemény is tartozik a sértettek jogainak megerősítéséről az EU-ban (4).

2.

Az európai adatvédelmi biztossal nem egyeztettek a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdése szerint, holott a jogalkotási kezdeményezés szerepelt az európai adatvédelmi biztos jogalkotási egyeztetésekkel kapcsolatos kiemelt feladatainak listáján (5). A jelen vélemény ezért ugyanezen rendelet 41. cikkének (2) bekezdésén alapul. Az európai adatvédelmi biztos azt ajánlja, hogy az elfogadott jogi aktusok preambulumát egészítsék ki az erre a véleményre történő hivatkozással.

3.

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli a jogalkotási csomag politikai célkitűzéseit, azaz – a Stockholmi Programmal és a hozzá tartozó cselekvési tervvel összhangban – a bűncselekmények sértettjei jogainak megerősítését és a sértettek védelmének, támogatásának és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének biztosítását (6).

4.

A javasolt irányelv a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló 2001/220/IB tanácsi kerethatározatot hivatott felváltani. (7) A javasolt irányelv megállapítja a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályokat. A javasolt irányelv különösen azt szeretné biztosítani, hogy a sértettekkel tiszteletteljesen bánjanak, hogy a veszélyeztetett sértettek sajátos igényeit figyelembe vegyék, hogy a sértettek megfelelő támogatást és tájékoztatást kapjanak, valamint hogy részt vehessenek az eljárásokban (8).

5.

A javasolt rendelet azt kívánja biztosítani, hogy azok a sértettek, akiknek a javára az egyik tagállamban valamely polgári ügyben védelmi intézkedést hoztak, más tagállamokban is a védelem azonos szintjét élvezhessék, amennyiben oda költöznek, anélkül hogy ehhez további eljárásokra lenne szükség (9). Ez az intézkedés kiegészíti az európai védelmi határozatról szóló irányelvre vonatkozó javaslatot (az „európai védelmi határozatról szóló kezdeményezést”), amely a büntetőügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismerésével foglalkozik. Az európai védelmi határozatról szóló kezdeményezést, amelyről az európai adatvédelmi biztos 2010. októberben véleményt adott ki (10), az Európai Parlament és a Tanács jelenleg tárgyalja.

6.

A magánélet és a személyes adatok védelme központi szerepet játszik a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben, amint azt a Stockholmi Program is megállapítja, és különösen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel összefüggésben. Az európai adatvédelmi biztos 2010. októberben véleményt adott ki az európai védelmi határozatról szóló kezdeményezésről, amelyben kiemelte azt, hogy következetes adatvédelmi rendszerre van szükség a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén induló kezdeményezések tekintetében (11). Az európai adatvédelmi biztos ez alkalommal hangsúlyozta, hogy a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködést az érintett adatok különös érzékenysége, valamint a kapcsolódó adatfeldolgozásnak az érintettekre esetlegesen gyakorolt hatásai jellemzik (12). Ezért kellő figyelmet kell fordítani az e területen indult kezdeményezésekhez kapcsolódó adatvédelmi aspektusokra, és szükség esetén megfelelő szabályokat és védintézkedéseket kell bevezetni.

7.

Az európai adatvédelmi biztos szerint a magánélet és a személyes adatok tiszteletben tartása alapvető eleme a sértettek védelmének, amelyet a javasolt jogi aktusok biztosítani hivatottak. Ez a vélemény ezért a javaslatok magánélettel kapcsolatos aspektusaira helyezi a hangsúlyt, és ötleteket ad a sértettek védelmének javításához vagy megerősítéséhez.

8.

A javasolt irányelvben különféle rendelkezések foglalkoznak közvetve vagy közvetlenül a magánélettel és az adatvédelemmel (13). Az európai adatvédelmi biztos általában véve üdvözli ezeket a rendelkezéseket, mivel a sértettek magánéletének megóvására irányulnak. Mindazonáltal úgy találja, hogy a védelem szabályait egyes esetekben erősebbé és világosabbá lehetne tenni anélkül, hogy ez sértené minimumszabály jellegüket.

9.

Az európai adatvédelmi biztos észrevételei elsősorban a következő szempontokra irányulnak: (1) a javasolt irányelv 23. cikke, amely a magánélet védelméhez való jogról és a médiával való kapcsolatokról szól, (2) a sértettek joga a tájékoztatáshoz és a saját személyes adataikhoz való hozzáféréshez, és (3) a sértett és a sértett-támogatási szolgálatok közötti kommunikáció titkosságának védelme. Ezeket a szempontokat a következő alpontok tárgyalják.

10.

A javasolt irányelvben a magánélettel foglalkozó fő anyagi jogi rendelkezés a 23. cikk, amelynek címe „A magánélet védelméhez való jog”. A 23. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az igazságügyi hatóságok a bírósági eljárás során megfelelő intézkedéseket fogadhassanak el a sértettek és családtagjaik magánéletének és képmásának védelme céljából”. Az európai adatvédelmi biztosnak különféle észrevételei vannak ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban.

11.

Először is, a 23. cikk (1) bekezdése nem fedi le teljesen a bűncselekmények sértettjeinek a magánélet védelméhez való jogát. A rendelkezés a hatályát tekintve sokkal inkább korlátozott, mivel csak arról rendelkezik, hogy az „igazságügyi hatóságoknak” jogában áll védelmi intézkedéseket kiadni a „bírósági eljárás során”. A magánélet védelmét azonban nemcsak a „bírósági eljárás során” kell garantálni, hanem a nyomozati és a tárgyalás-előkészítési szakaszban is. Általánosabban véve, a magánélet tiszteletben tartását szükség esetén már az illetékes hatóságokkal való első kapcsolatfelvételtől kezdve biztosítani kellene, ahogyan a bírósági eljárás beszüntetése után is.

12.

Ebben a tekintetben érdemes megjegyezni, hogy a 23. cikk (1) bekezdésével összehasonlítva sok nemzetközi okmány ennél ambiciózusabb megközelítést fogadott el. Az Európa Tanács Rec(2006) 8. számú ajánlása a bűncselekmények sértettjeinek történő segítségnyújtásról például azt írja elő, hogy „Az államoknak megfelelő lépéseket kell tenniük, hogy a lehető legnagyobb mértékben elkerüljék a sértettek családi és magánéletének megsértését, továbbá védjék a sértettek személyes adatait, különösen a nyomozati és az ügyészségi szakaszban” (utólagos kiemelés) (14). Más jogi aktusokban hasonló rendelkezések szerepelnek (15).

13.

A fentiek fényében az európai adatvédelmi biztos azt javasolja, hogy a 23. cikket egészítsék ki egy első bekezdéssel, amely általánosabb megfogalmazásban kimondja, hogy a tagállamok lehetőség szerint a hivatalos hatóságokkal való első kapcsolatfelvételtől kezdve és a büntetőeljárás lezárása után is garantálják a sértettek családi és magánéletének védelmét, valamint a sértettek személyes adatainak védelmét. Emellett a 23. cikk jelenlegi (1) bekezdését úgy kellene módosítani, hogy az igazságügyi hatóságoknak a „bűnügyi nyomozás során” is lehetővé tegye a védelmi intézkedések kiadását.

14.

Másodszor, a 23. cikk (1) bekezdése semmilyen formában nem utal azoknak az egyedi intézkedéseknek a tartalmára, amelyeket az igazságügyi hatóságok a sértett magánélethez való jogának védelmében fogadhatnak el. Az európai adatvédelmi biztos megérti azt a szándékot, hogy a tagállamoknak a lehető legnagyobb rugalmasságot hagyják meg ezen a téren. A nagyobb pontosság ugyanakkor hasznos is lehet. A javaslat konkrétan tartalmazhatna egy listát azokról a minimumintézkedésekről, amelyeket az igazságügyi hatóságok a nemzeti jog szerint elfogadhatnak, hogy védjék a sértett magánéletét (16). Ebbe például az intézkedések következő kategóriái tartozhatnának bele:

15.

Harmadszor, a 23. cikk nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely garantálná az állami hatóságok birtokában lévő információk titkosságát. Ebben a tekintetben az Európa Tanács fent idézett Rec(2006) 8. számú ajánlása ismét hasznos példákkal szolgál. Az ajánlás a 11. pontban előírja, hogy az államoknak a sértettekkel kapcsolatba kerülő összes ügynökségtől meg kell követelniük, hogy világos normákat fogadjanak el, amelyek értelmében a sértettől kapott vagy rá vonatkozó információt harmadik felekkel csak azzal a feltétellel közölhetnek, hogy a sértett kifejezetten beleegyezett az ilyen közlésbe, vagy létezik valamilyen jogi követelmény vagy felhatalmazás ennek megtételére. Az európai adatvédelmi biztos szorgalmazza, hogy a jogalkotó a javasolt irányelvben is szerepeltessen egy hasonló rendelkezést.

16.

A 23. cikk második bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A tagállamok olyan önszabályozási intézkedések alkalmazására ösztönözik a médiát, amelyek célja a sértettek magánéletének, személyi sértetlenségének és személyes adatainak védelme.” A javaslat itt is minimalista megközelítést alkalmazott azzal, hogy egyszerűen megemlíti az önszabályozás eszközét.

17.

Az európai adatvédelmi biztos megérti annak okait, hogy ebben a kérdésben óvatos álláspontra helyezkedjenek, és általában véve egyetért a Bizottság megközelítésével. A média és a magánélet közötti kapcsolat rendkívül kényes és összetett. Ez egyúttal olyan terület is, ahol az EU Alapjogi Chartája és az emberi jogok európai egyezménye szabta határokon belül a különböző hagyományok és a tagállamok közötti kulturális különbségek fontos szerepet kaphatnak. Ez a megközelítés összhangban lenne a jelenlegi adatvédelmi kerettel is (a 95/46/EK irányelv 9. cikke), amely hagy némi eltérési lehetőséget a tagállamoknak az újságírás vagy irodalmi, illetve művészi kifejezés céljából történő adatfeldolgozás terén (17).

18.

Ami az önszabályozást illeti, az európai adatvédelmi biztos meg van győződve arról, hogy ez az eszköz fontos szerepet játszhat a magánélet és a véleménynyilvánítás szabadságának összeegyeztetésében. Ráadásul a 23. cikk (2) bekezdése tükrözi a Rec(2006) 8. számú ajánlás megközelítését, amely szintén azt írja elő, hogy az államoknak arra kell ösztönözniük a médiát, hogy a sértettek magánéletének és személyes adatainak védelme érdekében fogadjon el önszabályozó intézkedéseket, és tartsa tiszteletben azokat (18). Az önszabályozási eszközök a nemzeti keretrendelkezésekkel kombinálva is alkalmazhatók, de ezeknek a rendelkezéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük az EJEB ítélkezési gyakorlatával az emberi jogok európai egyezményének 10. cikkét illetően (19).

19.

Az európai adatvédelmi biztos megjegyzi, hogy a javasolt irányelv 3. cikke, amely a tájékoztatáshoz való joggal foglalkozik a hatáskörrel rendelkező hatósággal való első kapcsolatfelvételtől kezdve, nem tesz említést az adatvédelemmel kapcsolatos tájékoztatásról. A személyes adataik megfelelő védelme érdekében a sértetteknek kellő időben meg kellene kapniuk minden szükséges információt ahhoz, hogy teljes mértékben megérthessék, hogy a személyes adataikat hogyan fogják feldolgozni.

20.

Az európai adatvédelmi biztos ezért javasolja a 3. cikk kiegészítését egy olyan rendelkezéssel, amely előírja, hogy a sértetteknek meg kell adni a személyes adataik további feldolgozásáról szóló tájékoztatást a 95/46/EK irányelv 10. cikkével összhangban. A jogalkotó emellett mérlegelhetné a sértettek személyes adataikhoz való hozzáférésére vonatkozó szabályok felvételét is, a bűnügyi nyomozáshoz és a büntetőeljáráshoz fűződő törvényes érdekek megőrzése mellett.

21.

A javasolt irányelv elismeri, a bűncselekmények sértettjeinek joga van ahhoz, hogy a szükségleteiktől függően támogatásban részesüljenek a bűncselekmény elkövetésétől kezdve, a büntetőeljárás során és ezen eljárást követően (20). A sértettek egyes csoportjai, így a szexuális erőszak, a nemi és a faji alapú gyűlölet vagy egyéb előítéletes bűncselekmények, illetve a terrorizmus sértettjei támogatási szakszolgáltatásokat igényelhetnek (21), a pszichológiai támogatást is beleértve. Ezekben az esetekben a sértett és a támogatási szolgáltatásokat nyújtó szakemberek közötti kommunikációt megfelelően védeni kell a nyilvánosságra hozataltól. Ha ez nem történik meg, ez visszariaszthatja a sértettet attól, hogy szabadon kommunikáljon a tanácsadójával. Az európai adatvédelmi biztos ezért üdvözli azt a követelményt a 7. cikkben, hogy a sértett-támogatási szolgáltatásoknak „bizalmasnak” kell lenniük. Az ilyen bizalmasság hatókörét és következményeit azonban tisztázni kell.

22.

A javasolt irányelv nem írja elő, hogy a sértetteknek a támogató szolgálatokkal való kommunikációját „kiváltságosnak” kell-e tekinteni abban az értelemben, hogy az annak során elhangzottak nyilvánosságra hozatala a bírósági eljárás folyamán ki van zárva vagy más módon korlátozva van. Rendes esetben ez lenne a helyzet akkor, ha a támogató szolgáltatást egy egészségügyi szakember nyújtja, akit köt a szakmai titoktartás kötelezettsége. Ugyanakkor el lehet képzelni olyan eseteket is, amikor a támogatást nem ilyen szakemberek nyújtják. Ilyen helyzetekben kétséges, hogy a sértett védve van-e a nyilvánosságra hozataltól.

23.

Az európai adatvédelmi biztos ezért javasolja annak rögzítését, hogy e konkrét bűncselekmények sértettjeit fel kell jogosítani arra, hogy az igazságügyi vagy közigazgatási eljárások során megtagadják a támogatási szolgálatokkal folytatott bizalmas kommunikáció nyilvánosságra hozatalát, és hogy az effajta kommunikáció során elhangzottakat harmadik fél csak a sértettek beleegyezésével hozhassa nyilvánosságra. Rendes esetben ez lenne a helyzet a büntetőeljárásokban is, a nyomozáshoz vagy a büntetőeljáráshoz fűződő törvényes, megalapozott érdekek (azaz a nélkülözhetetlen bizonyítékoknak az igazságügyi hatóságok általi begyűjtése) sérelme nélkül.

24.

Mint már említettük, a javasolt rendelet kiegészíti az európai védelmi határozatról szóló kezdeményezést a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismerése terén. Mivel a javasolt rendelet a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről szól (22), alkalmazása a korábbi első pillér hatálya alá tartozik, és ezáltal egyben a 95/46/EK irányelv hatálya alá is (23). Az európai védelmi határozatról szóló kezdeményezésre ez nem volt igaz.

25.

Az európai adatvédelmi biztos ezért azt ajánlja, hogy legalább a javaslat preambulumbekezdéseiben szerepeljen egy hivatkozás a 95/46/EK irányelvre, jelezve, hogy a rendelet szerint feldolgozott személyes adatokat a 95/46/EK irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályoknak megfelelően védeni kell.

26.

A javasolt rendelet 5. cikke szerint annak a félnek, aki egy másik tagállamban védelmi intézkedésre kíván hivatkozni, a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére kell bocsátania egy tanúsítványt. A tanúsítványt a javasolt rendelet mellékletében megadott szabványos formanyomtatvány mintájára kell kiállítani. A melléklet tartalmazza a védett személy és a veszélyeztető személy személyes adatait – például a személyazonosságukat és a tartózkodási helyüket –, valamint a védelmi intézkedés leírását. Az európai adatvédelmi biztos elismeri, hogy a mellékletben előírtak szerint a tanúsítványban szereplő személyes adatok a gyűjtésük célja szempontjából elvben megfelelőek, relevánsak és nem túlzott mértékűek.

27.

A javaslatból azonban nem derül ki elég világosan, hogy a védett személy mely személyes adatait fogják közölni a veszélyeztető személlyel, különösen a 13. cikk alapján (24). Az európai adatvédelmi biztos e tekintetben úgy véli, hogy a veszélyeztető személynek csak azokat a személyes adatokat kellene megkapnia, amelyek az intézkedés végrehajtásához szigorúan szükségesek. Emellett a szóban forgó adatközlés során lehetőség szerint el kellene kerülni a védett személy címének vagy más elérhetőségének kiadását (25). A 13. cikk szövegében jelezni kellene ezt a korlátozást.

28.

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli a megfontolás tárgyát képező két javaslat politikai célkitűzéseit, és általánosságban egyetért a Bizottság megközelítésével. Úgy találja mindazonáltal, hogy a javasolt irányelvben néhány esetben meg lehetne erősíteni, illetve pontosítani lehetne a sértettek magánéletének és személyes adatainak védelmét.

29.

A bűncselekmények sértettjeinek támogatásáról, védelméről és jogairól szóló javasolt irányelvvel kapcsolatban az európai adatvédelmi biztos a következőket javasolja a jogalkotónak:

30.

A polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló javasolt rendelettel kapcsolatban az európai adatvédelmi biztos a következőket javasolja a jogalkotónak:

9.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/16

1.

2011. november 28-án a Bizottság tanácsi határozatra irányuló javaslatot fogadott el az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti, az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) felhasználásáról és az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló megállapodás (a továbbiakban: a „megállapodás”) megkötéséről (3).

2.

2011. november 9-én gyorsított eljárás keretében egyeztettek az európai adatvédelmi biztossal a javaslattervezetről. 2011. november 11-én az európai adatvédelmi biztos több korlátozott terjesztésű észrevételt is kiadott. E vélemény célja ezen észrevételeknek a szóban forgó javaslat figyelembevételével történő kiegészítése, valamint az európai adatvédelmi biztos álláspontjának közzététele. E vélemény továbbá az európai adatvédelmi biztos és a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport PNR-rel összefüggésben tett számos korábbi intézkedésére épül.

3.

A megállapodás szilárd jogalapot biztosít a PNR-adatoknak az EU-ból az Egyesült Államok számára történő továbbítására. Jelenleg az adattovábbítás a 2007. évi megállapodáson (4) alapszik, mert a Parlament úgy határozott, hogy elnapolja a jóváhagyásról történő szavazást mindaddig, amíg megnyugtató választ kap az adatvédelmi aggályaira. 2010. május 5-i határozatában (5) a Parlament főként az alábbi követelményeket említette:

4.

E megállapodást az utas-nyilvántartási adatokra vonatkozó globális megközelítés fényében kell vizsgálni, amely harmadik országokkal (nevezetesen Ausztráliával (8) és Kanadával (9)) folytatandó tárgyalásokat, és egy európai uniós szintű PNR-rendszerre irányuló javaslatot (10) is magában foglal. A megállapodás az EU és az Amerikai Egyesült Államok között a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében a személyes adatok cseréjéről szóló megállapodásra irányuló, jelenleg folyó tárgyalások (11) körébe is beletartozik. Tágabb összefüggésben nézve, a megállapodást néhány héttel az általános adatvédelmi keret felülvizsgálatára irányuló javaslat várható elfogadása előtt parafálták (12).

5.

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli ezt a globális megközelítést, amelynek célja koherens jogi keret biztosítása a PNR-megállapodásokhoz, összhangban az európai uniós jogi követelményekkel. Sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy ez az időzítés a gyakorlatban nem teszi lehetővé a szóban forgó megállapodások és az EU új adatvédelmi szabályai közötti összhang biztosítását. Emlékeztetni kíván továbbá arra, hogy az EU és az Amerikai Egyesült Államok közötti, az adatcseréről szóló általános megállapodást az EU–USA PNR-megállapodásra is alkalmazni kell.

6.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint az alapvető jogok és szabadságok mindenfajta korlátozásának szükségesnek, arányosnak és jogszabályban meghatározottnak kell lennie. Ahogyan az európai adatvédelmi biztos (13) és a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport (14) már többször kijelentette, a PNR-rendszereknek, valamint az utas-nyilvántartási adatok harmadik országokba történő együttes továbbításának szükségességét és arányosságát mindeddig nem bizonyították. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és az Alapjogi Ügynökség szintén osztják ezt az álláspontot (15). Az alábbi konkrét észrevételek nem érintik e jelenlegi előzetes és alapvető észrevételt.

7.

Bár ez a megállapodás némi előrelépést jelent a 2007. évi megállapodáshoz képest, továbbá megfelelő biztosítékokat tartalmaz az adatbiztonságra és az adatok ellenőrzésére vonatkozóan, sem a fent említett véleményekben kifejezésre juttatott főbb aggályokra nem nyújt választ, sem az Európai Parlament által előírt feltételeknek nem felel meg (16).

8.

A megállapodás 4. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az Egyesült Államok a PNR-adatok felhasználását az alábbiak megelőzése, felderítése, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása céljából végzi: a) terrorista bűncselekmények és ehhez kapcsolódó bűncselekmények, valamint b) legalább három év szabadságvesztéssel büntethető, nemzetközi jellegű bűncselekmények. A megállapodás e fogalmak közül néhányat részletesebben is meghatároz.

9.

Bár ezek a fogalommeghatározások pontosabbak, mint a 2007. évi megállapodásban, még mindig vannak olyan fogalmak és kivételek, amelyek adott esetben túlléphetnek a célhoz kötöttségen, és veszélyeztethetik a jogbiztonságot. Különösen a következők:

10.

A megállapodás I. melléklete 19 adattípust tartalmaz, amelyeket az Egyesült Államokba küldenek. Ezek többsége különböző adatkategóriákat ölel fel, és megegyezik a 2007. évi megállapodásban szereplő adatmezőkkel, amelyeket az európai adatvédelmi biztos és a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport már korábban aránytalannak minősített (18).

11.

Ez különösen az „Általános megjegyzések, ideértve az egyéb kiegészítő információkat (OSI) (19), a különleges szolgáltatásra vonatkozó információkat (SSI) (20) és a különleges szolgáltatásra vonatkozó kérelmeket (SSR) (21)” mezőre utal, amely a vallási meggyőződéssel (pl. fogyasztott ételek) vagy az egészségi állapottal (pl. kerekesszék kérése) kapcsolatban fedhet fel adatokat. Az ilyen különleges adatokat kifejezetten törölni kell a listáról.

12.

A lista arányosságának értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy az előrehaladott továbbítás (a megállapodás 15. cikkének (3) bekezdése) miatt ezek a kategóriák nemcsak a tényleges utasokra, hanem azokra az egyénekre is vonatkoznak, akik végül nem repülnek el (pl. járattörlés okán).

13.

Ezenfelül a nyílt adatmezők veszélyeztethetnék a jogbiztonságot. Az olyan kategóriákat, mint a „valamennyi rendelkezésre álló elérhetőségi információ”, „poggyászra vonatkozó adatok”, valamint az „általános megjegyzések”, jobban meg kell határozni.

14.

A listát tehát szűkíteni kell. A 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport véleményével (22) összhangban úgy véljük, hogy az adatok körét a következő információkra kell korlátozni: PNR nyilvántartási helymeghatározó kód, helyfoglalás dátuma, az utazás tervezett időpontja(i), az utas neve, a PNR-ben szereplő egyéb nevek, az utazás útvonalával kapcsolatos valamennyi információ, szabadjegyek, illetve csak odaútra szóló jegyek azonosítói, a jegy kiállításával kapcsolatos információk, az automatikus árlekérdezés (ATFQ) adatai, a repülőjegy száma, a repülőjegy kiadásának napja, jegykezelésre nem jelentkezett utasokkal (no show) kapcsolatos információk, csomagok száma, csomagjegy száma, foglalás nélkül utazó utasokkal (go show) kapcsolatos információk, csomagok száma az egyes szegmensekben, a kiszolgálási osztály szintjének emelése (upgrade) önként/nem önként, PNR-adatok módosításai az említett tételekkel kapcsolatban.

15.

A megállapodás 6. cikke kimondja, hogy a Belbiztonsági Minisztérium automatikusan kiszűri és „elrejti” a különleges adatokat. Az ilyen adatokat azonban legalább 30 napig tárolják, és azok adott esetben felhasználhatók (6. cikk (4) bekezdés). Az európai adatvédelmi biztos szeretné kiemelni, hogy ezek az adatok akkor is „különlegesek” maradnak, ha „elrejtik” őket, és mindenképpen azonosítható természetes személyekhez kapcsolódnak.

16.

Ahogyan az európai adatvédelmi biztos már hangoztatta, a Belbiztonsági Minisztériumnak nem szabadna uniós polgárokra vonatkozó különleges adatokat feldolgoznia – még akkor sem, ha az adatokat a beérkezést követően „elrejtik”. Az európai adatvédelmi biztos ajánlja, hogy a megállapodás szövege mondja ki, hogy a légi fuvarozók nem továbbíthatnak különleges adatokat a Belbiztonsági Minisztériumnak.

17.

A 8. cikk kimondja, hogy a PNR-adatokat legfeljebb öt évig tárolják aktív adatbázisban, ezt követően háttéradatbázisba helyezik át, és legfeljebb 10 évig megőrzik. Ez a 15 éves maximális megőrzési idő egyértelműen aránytalan, függetlenül attól, hogy az adatokat „aktív” vagy „háttéradatbázisokban” tartják, ahogyan ezt az európai adatvédelmi biztos és a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport is kiemelte.

18.

A 8. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az adatokat hat hónappal a Belbiztonsági Minisztériumhoz történő beérkezésüket követően „személytelenítik és elrejtik”. Az „elrejtett” és a „háttéradatbázisban” tárolt adatok azonban egyaránt személyes adatok mindaddig, amíg nem anonimizálják azokat. Az adatokat tehát az elemzést követően haladéktalanul, illetve legfeljebb hat hónap elteltével (visszafordíthatatlanul) anonimizálni vagy törölni kell.

19.

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli a 15. cikk (1) bekezdését, amely kimondja, hogy az adatokat az átadáson alapuló („push”) módszer alkalmazásával kell továbbítani. A 15. cikk (5) bekezdése azonban előírja, hogy a légi fuvarozók kivételes körülmények között „biztosítsanak hozzáférést” a PNR-adatokhoz. A lehívásos („pull”) rendszer alkalmazásának teljes kizárása érdekében, továbbá a 29. cikk alapján létrehozott munkacsoport által a közelmúltban ismételten hangsúlyozott aggodalmakra figyelemmel (23) határozottan javasoljuk, hogy a megállapodás kifejezetten tiltsa meg az amerikai tisztviselők számára annak lehetőségét, hogy lehívásos („pull”) rendszeren keresztül külön hozzáférjenek az adatokhoz.

20.

A légi fuvarozók által a Belbiztonsági Minisztériumnak történő továbbítások számát és gyakoriságát meg kell határozni a megállapodásban. A jogbiztonság fokozása érdekében azokat a feltételeket is részletesebben meg kell határozni, amelyekkel további adattovábbítás engedélyezhető.

21.

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli a megállapodás 5. cikkét, amely az adatok biztonságáról és sértetlenségéről szól, és különösen üdvözli azt a kötelezettséget, hogy adatvédelmi incidens esetén értesíteni kell az érintett egyéneket. Az adatsértésekkel kapcsolatos értesítés következő elemeit azonban pontosítani kell:

22.

Az európai adatvédelmi biztos támogatja, hogy a PNR-adatokhoz való valamennyi hozzáférést és ezen adatok feldolgozását kötelezően naplózzák és dokumentálják, mivel így ellenőrizhető, hogy a Belbiztonsági Minisztérium megfelelően használta-e fel a PNR-adatokat, és nem fordult-e elő, hogy a rendszert jogosulatlanul használták.

23.

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli, hogy a 14. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint a megállapodás adatvédelmi biztosítékainak betartására vonatkozóan független felülvizsgálatot és felügyeletet gyakorolnak különböző minisztériumi adatvédelmi tisztviselők, így például a Belbiztonsági Minisztérium adatvédelmi főtisztviselője. Az érintettek jogai hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében azonban az európai adatvédelmi biztosnak és a nemzeti adatvédelmi hatóságoknak is együtt kell működniük a Belbiztonsági Minisztériummal a szóban forgó jogok gyakorlására vonatkozó eljárások és részletes szabályok kidolgozása során (24). Az európai adatvédelmi biztos üdvözölné, ha a megállapodásban utalnának erre az együttműködésre.

24.

Az európai adatvédelmi biztos határozottan támogatja a jogorvoslathoz való jogot „állampolgárságtól, származási országtól vagy lakóhely szerinti országtól függetlenül”, ahogyan azt a 14. cikk (1) bekezdésének második albekezdése rögzíti. Sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a 21. cikk kifejezetten kimondja, hogy a megállapodás „nem keletkeztet az Egyesült Államok joga értelmében semmilyen jogot vagy előnyt magánszemélyek (…) részére”. Még ha az Egyesült Államokban a megállapodás alapján biztosítják is a „bírósági felülvizsgálathoz” való jogot, előfordulhat, hogy ez a jog nem egyenértékű az Európai Unióban rendelkezésre álló hatékony bírósági jogorvoslathoz való joggal, különösen a 21. cikkben szereplő korlátozás fényében.

25.

A megállapodás 16. cikke tiltja az adatok továbbítását olyan belföldi hatóságok részére, amelyek nem alkalmaznak az e megállapodásban meghatározott biztosítékokkal „egyenértékű vagy hasonló szintű” biztosítékokat. Az európai adatvédelmi biztos üdvözli ezt a rendelkezést. Mindazonáltal meg kell adni azon hatóságok felsorolását, amelyek PNR-adatokat kaphatnak. A nemzetközi adattovábbítások tekintetében a megállapodás úgy rendelkezik, hogy ilyen adattovábbításra kizárólag akkor kerülhet sor, ha a címzett hatóság szándéka szerinti adatfelhasználás összhangban van a megállapodással, és a címzett hatóság – a szükséghelyzetektől eltekintve – a megállapodásban biztosítottakhoz „hasonló” adatvédelmi biztosítékokat alkalmaz.

26.

A megállapodásban használt „hasonló” és „egyenértékű” szavak használatával kapcsolatban az európai adatvédelmi biztos hangsúlyozni kívánja, hogy a Belbiztonsági Minisztérium által harmadik felek részére történő belföldi, illetve nemzetközi adattovábbításra csak akkor kerülhet sor, ha a címzett hatóság a megállapodásban biztosítottakhoz képest nem kevésbé szigorú biztosítékokat nyújt. Azt is pontosítani kell a megállapodásban, hogy a PNR-adatok továbbítását eseti alapon kell végezni, biztosítva, hogy csak a szükséges adatokat továbbítsák az érintett címzettekhez, és ez alól ne legyen kivétel. Ezenkívül az európai adatvédelmi biztos ajánlja, hogy a harmadik országokba történő adattovábbításhoz előzetes bírósági engedélyre legyen szükség.

27.

A 17. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy amikor valamely uniós tagállam lakosának adatai továbbításra kerülnek egy harmadik országba, az érintett tagállam illetékes hatóságait értesíteni kell, amennyiben a Belbiztonsági Minisztérium tudomást szerez erről. Ezt a feltételt törölni kell, hiszen a Belbiztonsági Minisztériumnak minden esetben tudnia kell arról, ha harmadik országba történik adattovábbítás.

28.

Nem egyértelmű, hogy az Egyesült Államok milyen jogi formát választott e megállapodás megkötéséhez, és az sem, hogyan lesz a megállapodás jogilag kötelező erejű az Egyesült Államokban. Ezt pontosítani kell.

29.

A 20. cikk (2) bekezdése a lehetséges uniós PNR-rendszerrel való összhanggal foglalkozik. Az európai adatvédelmi biztos megállapítja, hogy a megállapodás módosításával kapcsolatos konzultációk során különösen azt kell megvizsgálni, „hogy az esetleges jövőbeli uniós PNR-rendszer az e megállapodásban meghatározottaknál kevésbé szigorú adatvédelmi normákat alkalmazna-e”. Az összhang biztosítása érdekében minden módosításnál azt (sőt, különösen azt) is figyelembe kell venni, hogy a jövőbeni PNR-rendszer erősebb biztosítékokat alkalmazna-e.

30.

A megállapodást az új adatvédelmi keretre, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében történő személyesadat-cserére irányuló, az EU és az Egyesült Államok közötti általános megállapodás lehetséges megkötésére tekintettel is felül kell vizsgálni. A megállapodást a 20. cikk (2) bekezdéséhez hasonló új rendelkezéssel is ki lehetne egészíteni, amely kimondja, hogy „amennyiben új uniós adatvédelmi jogi keret elfogadására vagy az EU és az Egyesült Államok között az adatcserére vonatkozóan új megállapodás megkötésére kerül sor, a felek konzultációt folytatnak annak megállapítására, hogy szükséges-e ezen megállapodás megfelelő kiigazítása. E konzultációk során különösen azt kell megvizsgálni, hogy az uniós adatvédelmi jogi keret esetleges jövőbeli módosítása vagy egy esetleges jövőbeli EU–USA adatvédelmi megállapodás az e megállapodásban meghatározottaknál szigorúbb adatvédelmi biztosítékokat alkalmazna-e”.

31.

A megállapodás felülvizsgálatával kapcsolatban (23. cikk) az európai adatvédelmi biztos úgy véli, hogy a nemzeti adatvédelmi hatóságokat kifejezetten fel kellene venni a felülvizsgálati csoport tagjai közé. A felülvizsgálatnak az intézkedések szükségességének és arányosságának vizsgálatára, valamint az érintettek jogainak hatékony gyakorlására is ki kell terjednie, és magában kell foglalnia annak ellenőrzését, hogy az érintettek kérelmeit hogyan dolgozzák fel a gyakorlatban, különösen amikor a közvetlen hozzáférést nem teszik lehetővé. A felülvizsgálat gyakoriságát meg kell határozni.

32.

Az európai adatvédelmi biztos üdvözli az adatbiztonságra és a felügyeletre vonatkozóan a megállapodásban előirányzott biztosítékokat, továbbá a 2007. évi megállapodáshoz képest történt előrelépéseket. Mindazonáltal számos aggály továbbra is fennáll, különösen az utas-nyilvántartási adatok globális megközelítésének koherenciájával, a célhoz kötöttséggel, a Belbiztonsági Minisztériumhoz továbbítandó adatkategóriákkal, a különleges adatok feldolgozásával, a megőrzési idővel, az átadáson alapuló („push”) módszer alóli kivételekkel, az érintettek jogaival és a harmadik fél részére történő adattovábbítással kapcsolatban.

33.

Ezek az észrevételek nem érintik a jogszerű PNR-rendszerrel szembeni szükségességi és arányossági követelményeket, valamint a PNR-adatoknak az EU-ból harmadik országokba történő együttes továbbításáról rendelkező megállapodást. Ahogyan az Európai Parlament május 5-i állásfoglalásában megerősítette, „a szükségesség és az arányosság elvei kulcsfontosságúak, és nélkülük nem lehet hatékony küzdelmet folytatni a terrorizmus ellen”.

9.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/23

9.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/24

1.

Az 574/72/EGK rendelet előírja, hogy egy adott valutanemben megadott összeg átváltási árfolyama egy másik valutanemre a Bizottság által kiszámított árfolyamon történik, és az Európai Központi Bank által közzétett referencia-valutaátváltási árfolyamok havi átlagértéken alapul a (2) bekezdésben meghatározott bázisidőszakra vonatkozóan.

2.

A bázisidőszak a következő:

A valutaátváltási árfolyamokat február, május, augusztus és november hónapban az Európai Unió Hivatalos Lapjának („C” sorozat) második kiadványa teszi közzé.

9.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/26

A.

Ezt a közleményt az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban: az EGT-megállapodás) és az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: Felügyeleti és Bírósági Megállapodás) szabályai szerint tesszük közzé.

B.

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) kiadta „Az EK-Szerződés 81. cikkének a tengeri szállítási szolgáltatásokra történő alkalmazására vonatkozó iránymutatást” (1) Ez a nem kötelező erejű iránymutatás megállapítja azokat az alapelveket, amelyeket a Bizottság a 2006. szeptember 25-i 1419/2006/EK tanácsi rendelettel előidézett változások által közvetlenül érintett tengeri szállítási szolgáltatási ágazatokban, azaz a vonalhajózási szolgáltatások, a kabotázs és a nemzetközi tramphajózási szolgáltatások terén a piacok meghatározásakor és az együttműködési megállapodások vizsgálatakor követni fog (2).

C.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság úgy véli, hogy a fent említett jogi aktus EGT-vonatkozású. Az azonos versenyfeltételek fenntartása, valamint az EGT versenyszabályainak az Európai Gazdasági Térség területén megvalósuló egységes alkalmazása érdekében az EFTA Felügyeleti Hatóság – a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja által ráruházott hatáskörénél fogva – elfogadja ezt a közleményt. A Hatóság a vonatkozó EGT-szabályok konkrét esetekre történő alkalmazásakor az ebben a közleményben megállapított elveket és szabályokat szándékozik követni (3).

D.

A közlemény célja, hogy iránymutatást nyújtson arra vonatkozóan, miként fogja az EFTA Felügyeleti Hatóság alkalmazni az 53. cikket a vonalhajózási szolgáltatások, a kabotázs és a nemzetközi tramphajózási szolgáltatások piacainak meghatározása és az e területeken kötött együttműködési megállapodások vizsgálata során.

E.

E közlemény azokra az ügyekre vonatkozik, amikor az EGT-megállapodás 56. cikke értelmében hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóság az EFTA Felügyeleti Hatóság.

1.

Ezen iránymutatás megállapítja azokat az alapelveket, amelyeket az EFTA Felügyeleti Hatóság az 1419/2006/EK tanácsi rendelet EGT-megállapodásba foglalása révén előidézett változások által közvetlenül érintett tengeri szállítási szolgáltatási ágazatokban, azaz a vonalhajózás, a kabotázs és a nemzetközi tramphajózási szolgáltatások terén a piacok meghatározásakor és az együttműködési megállapodások vizsgálatakor követni fog (4).

2.

Az iránymutatás arra szolgál, hogy az említett szolgáltatásokat – az elsősorban – az Európai Gazdasági Térség területén található kikötő(k)be vagy kikötő(k)ből kiindulva üzemeltető vállalkozások és vállalkozások társulásai számára segítséget nyújtson annak megállapításához, hogy megállapodásaik (5) összeegyeztethetők-e az EGT-megállapodás 53. cikkével. Az iránymutatás más ágazatokra nem vonatkozik.

3.

Az 1419/2006/EK tanácsi rendelet kiterjesztette a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (6), valamint a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (7) hatályát a kabotázsra és a tramphajózási szolgáltatásokra is. Az 1419/2006/EK tanácsi rendeletnek az EGT-megállapodásba foglalásával tehát a vonatkozó EGT-szabályok is ennek megfelelően módosultak. Következésképpen 2006. december 9-től valamennyi tengeri szállítási szolgáltatási ágazatra az általánosan alkalmazandó eljárási keret vonatkozik.

4.

Mivel a konferenciarendszer már nem felel meg a Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében (jelenleg az EUMSZ. 101. cikkének (3) bekezdése) foglalt kritériumoknak, az 1419/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezte a Szerződés 85. és 86. (jelenleg 81. és 82.) cikkének a tengeri szállításra történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 4056/86/EGK tanácsi rendeletet (8) is; ez a rendelet ugyanis a vonalhajózási konferenciáknak csoportmentességet nyújtott, amely lehetővé tette a vonalhajózási konferenciákhoz tartozó vonalhajózási társaságok számára, hogy rögzítsék az árakat és a szállítás egyéb feltételeit. Az 1419/2006/EK tanácsi rendeletnek az EGT-megállapodásba foglalása tehát azt eredményezte, hogy konferenciarendszer 2008. október 18-i hatállyal már nem élvez csoportmentességet az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében megállapított tilalom alól. Ezt követően azon vonalhajózási társaságoknak, amelyek az Európai Gazdasági Térség egy vagy több kikötőjében és/vagy kikötőjéből kiindulva nyújtanak szolgáltatásokat, be kell szüntetniük a vonalhajózási konferencia keretében végzett minden olyan tevékenységet, amely ellentétes az EGT-megállapodás 53. cikkével. Így kell tenniük akkor is, ha más joggyakorlatok nyíltan vagy hallgatólagosan megengedik a vonalhajózási konferenciák vagy egyeztetési megállapodások általi árrögzítést. Ezenfelül a konferenciatagoknak biztosítaniuk kell, hogy a konferenciarendszer keretében aláírt valamennyi megállapodás 2008. október 18-tól kezdve megfeleljen az EGT-megállapodás 53. cikkének.

5.

Ez az iránymutatás kiegészíti a Hatóság egyéb közleményeiben korábban kiadott iránymutatásokat. Mivel a tengeri szállítási szolgáltatásokat a versenyben álló fuvarozók közötti, kiterjedt együttműködési megállapodások jellemzik, az EGT-megállapodás 53. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló iránymutatás (9) és az EGT-megállapodás 53. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló iránymutatások (10) különösen fontosak.

6.

A vonalhajózás horizontális együttműködési megállapodásaira közös szolgáltatások esetén az EK-Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vonalhajózási társaságok (konzorciumok) között létrejött megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2000. április 19-i 823/2000/EK bizottsági rendelet vonatkozik, amelyet az EGT-megállapodásba is belefoglaltak (11). A 823/2000/EK bizottsági rendeletet 2010. április 26-án a 2009. szeptember 28-i 906/2009/EK bizottsági rendelet (12) váltja fel. Az EGT-megállapodásba foglalás következtében e rendeletek meghatározzák azokat az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdése szerinti feltételeket is, amelyek megvalósulása esetén az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében rögzített tilalom nem vonatkozik a két vagy több, vízi járműveket üzemeltető fuvarozó társaság közötti megállapodásokra (konzorciumokra).

7.

Ez az iránymutatás nem sérti az EGT-megállapodás 53. cikkének az EFTA-Bíróság, az Európai Unió Bírósága vagy Törvényszéke általi értelmezését. Az iránymutatásban foglalt alapelveket az egyes esetek körülményeinek figyelembevételével kell alkalmazni.

8.

A Hatóság öt évig fogja alkalmazni ezt az iránymutatást.

9.

Az 1419/2006/EK tanácsi rendeletnek az EGT-megállapodásba foglalása által előidézett változások a tengeri szállítási ágazatok közül közvetlenül a vonalhajózási szolgáltatásokat, a kabotázst és a tramphajózási szolgáltatásokat érintik.

10.

A vonalhajózás az egy adott földrajzi útvonal mentén elhelyezkedő kikötőkbe rendszeres alapon, főleg konténerrel történő teherszállítást – közismert elnevezéssel kereskedelmet – jelenti. A vonalhajózás egyéb általános jellemzői közé tartozik, hogy a menetrendeket és a hajók indulási időpontjait előre közzéteszik, illetve hogy e szolgáltatásokat a szállítási szolgáltatások valamennyi igénybe vevője használhatja.

11.

A 4056/86/EGK tanácsi rendelet 1. cikke (3) bekezdésének a) pontja – amelyet az EGT-megállapodás XIV. melléklete G fejezetének 11. pontjába foglaltak (13) – a következőképpen határozza meg a tramphajózási szolgáltatást: áruk ömlesztett vagy egységrakományként egy vagy több feladó részére egészben vagy részben út- vagy időbérletbe adott hajóval vagy bármely más szerződéses formában nem menetrendszerű, vagy meg nem hirdetett járatban való szállítása, ahol a fuvardíjakat esetenként szabadon alkudják ki a kereslet és a kínálat által megszabott feltételekkel összhangban. A szolgáltatást főként egyetlen hajót megtöltő, egységes áru nem menetrendszerű szállítására veszik igénybe (14).

12.

A kabotázs két vagy több, ugyanazon EGT-államban található kikötőt összekötő tengeri szállítási szolgáltatások, köztük tramphajózási és a vonalhajózási szolgáltatások nyújtását foglalja magában (15). Bár az iránymutatás nem foglalkozik kifejezetten a kabotázzsal, mégis vonatkozik e szolgáltatásra is, amennyiben azt vonal- vagy tramphajózási szolgáltatásként nyújtják.

13.

Az EGT-megállapodás 53. cikke minden olyan megállapodásra érvényes, amely jelentős hatással lehet az EGT-államok közötti kereskedelemre. A kereskedelemre gyakorolt hatás akkor valósulhat meg, ha objektív jogi vagy ténybeli tényezők alapján a lehető legnagyobb valószínűséggel előre lehet jelezni, hogy a megállapodás vagy magatartás – közvetlen vagy közvetett módon, ténylegesen vagy potenciálisan – hatást gyakorolhat az EGT-államok közötti kereskedelem szerkezetére (16). A Hatóság útmutatást adott ki arról, hogy a kereskedelemre gyakorolt hatás koncepcióját miként fogja alkalmazni a kereskedelemre gyakorolt hatásnak az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkében megfogalmazott koncepciójáról szóló iránymutatásban (17).

14.

A vonal- és tramphajózási gazdasági szereplők által kínált szállítási szolgáltatások gyakran nemzetközi jellegűek: EGT-kikötőket kötnek össze harmadik országokkal, illetve két vagy több EGT-állam közötti exportot és importot (ún. EGT-n belüli kereskedelem) valósítanak meg (18). A legtöbb esetben e szolgáltatások valószínűleg érintik az EGT-államok közötti kereskedelmet, többek között a szállítási és közvetítői szolgáltatások piacára gyakorolt hatásuk révén (19).

15.

Az EGT-államok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás különösen fontos a tengeri kabotázsszolgáltatások szempontjából, mivel a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 4. jegyzőkönyve II. fejezetének – az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkében rögzített versenyszabályok végrehajtásáról szóló – 3. cikke értelmében ez határozza meg az EGT-megállapodás 53. cikkének alkalmazási körét és a tagállami versenyjogi szabályokkal való interakcióját. Azt, hogy az ilyen szolgáltatások milyen mértékben hatnak ki az EGT-államok közötti kereskedelemre, eseti alapon kell értékelni (20).

16.

Az EGT-megállapodás 53. cikkének alkalmazásában egy megállapodás versenyre gyakorolt hatásainak vizsgálatához meg kell határozni az érintett terméket és földrajzi piaco(ka)t. A piac meghatározásának fő célja a vállalkozások előtt álló versenykorlátozások szisztematikus felmérése. Az ezzel kapcsolatos útmutatás a Hatóságnak az EGT versenyjoga alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló közleményében található (21). Ez az útmutatás a tengeri szállítási szolgáltatások piacának meghatározása szempontjából is jelentőséggel bír.

17.

Az érintett termékpiac mindazokat a termékeket és/vagy szolgáltatásokat magában foglalja, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart. Az érintett földrajzi piac azt a területet jelenti, ahol az érintett vállalkozások termékeket vagy szolgáltatásokat kínálnak, illetve keresnek, ahol a versenyfeltételek kellő mértékben egységesek, és amely az érzékelhetően eltérő versenyfeltételek révén elkülöníthető a szomszédos területektől (22). A fuvarozó(k) nem gyakorolhat(nak) jelentős befolyást a piacon uralkodó feltételekre abban az esetben, ha a vevők olyan helyzetben vannak, hogy könnyen válthatnak más szolgáltatóhoz (23).

18.

Számos bizottsági határozat és bírósági ítélet a konténeres vonalhajózási szolgáltatásokat határozta meg a vonalhajózás érintett termékpiacaként (24). E határozatok és ítéletek a nyílt tengeri kereskedelemmel összefüggő szállítási lehetőségekhez kapcsolódtak. Más szállítási módokat még akkor sem ítéltek a szolgáltatási piachoz tartozónak, ha bizonyos esetekben ezek a szolgáltatások csekély mértékben felcserélhetőek. Ennek az az oka, hogy a konténerrel szállított áruknak csak jelentéktelen hányada szállítható más módon, például légi úton (25).

19.

Bizonyos körülmények között indokolt lehet olyan szűkebb termékpiacot meghatározni, amely egy adott, tengeren szállított terméktípusra korlátozódik. Például a romlandó áruk szállítása korlátozható hűtőkonténerekre, vagy magában foglalhatja a hagyományos hűtőhajókon történő szállítást. Miközben kivételes körülmények között lehetőség van arra, hogy a darabárus és a konténeres szállítás egymást helyettesítse (26), úgy tűnik, hogy nem tapasztalható tartós áttérés a konténeresről az ömlesztett szállításra. Az árufajták és a konténerben szállított áruk felhasználói nagy többsége esetében a darabárus szállítás nem jelent ésszerű alternatívát a konténeres vonalhajózáshoz képest (27). Ha egy teherárut rendszeresen konténerbe raknak, nem valószínű, hogy valaha is újra nem konténeres rakományként szállítanák majd (28). Napjainkban tehát a konténeres vonalhajózásra főleg az egyirányú helyettesíthetőség jellemző (29).

20.

Az érintett földrajzi piac az a terület, ahol a szolgáltatásokat értékesítik, azaz általában a szolgáltatás két végpontján lévő kikötők csoportjából áll, és kiterjedését e kikötők egymást fedő vonzáskörzetei határozzák meg. Ami az érintett szolgáltatás európai végpontját illeti, a földrajzi piacot vonalhajózási esetekben mostanáig észak-európai és/vagy földközi-tengeri kikötők csoportjaiként határozták meg. Mivel a földközi-tengeri térségből nyújtott vonalhajózási szolgáltatások csak kismértékben helyettesíthetik az észak-európai kikötők szolgáltatásait, mindkettőt külön piacként határozták meg (30).

21.

A Hatóság eddig még nem alkalmazta az EGT-megállapodás 53. cikkét a tramphajózásra. A vállalkozások a vizsgálat során a következő tényezőket vehetik figyelembe, amennyiben ezek lényegesek az általuk nyújtott tramphajózási szolgáltatások szempontjából.

22.

A tramphajózás érintett szolgáltatási piacainak meghatározásakor az egyes szállítási kérelmek fő pontjaiból indulnak ki, mivel ezek általában meghatározzák az adott szállítási igény alapvető elemeit (31). A szállítási szolgáltatásokat igénybe vevők egyéni igényeitől függően ezek rögzített és nem rögzített elemekből állnak. Miután meghatározták a fő pontok valamely nem rögzített elemét – például a hajó típusát vagy méretét –, kiderülhet többek között, hogy az érintett piac az adott elem tekintetében nagyobb, mint ahogy azt az első szállítási igény körülhatárolta.

23.

A tramphajózási szolgáltatás jellege eltérő lehet, és sokféle szállítási szerződés létezik. Ezért szükséges lehet meggyőződni arról, hogy a keresleti oldal az időbérleti, útbérleti és hajóbérleti szerződés értelmében nyújtott szolgáltatásokat helyettesíthetőnek tekinti-e. Amennyiben igen, akkor ezek a szolgáltatások ugyanazon érintett piac részét képezhetik.

24.

A hajótípusokat rendszerint több ipari szabványméretre osztják fel (32). A méretgazdaságosság szempontjai alapján az olyan szolgáltatás ára, ahol jelentősen eltér a rakomány nagysága és a hajó mérete, nem biztos, hogy versenyképes. Ezért a különböző hajóméretek helyettesíthetőségét eseti alapon kell megvizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy az egyes hajóméretek külön-külön érintett piacokat alkotnak-e.

25.

Az érintett piac kínálati oldalról történő meghatározásakor elsőként a szállítandó rakomány és a hajótípus fizikai és műszaki paramétereit veszik figyelembe (33). Ha a hajókat rövid idő alatt, elhanyagolható költséggel alkalmassá lehet tenni egy bizonyos fajta rakomány szállítására (34), akkor különböző tramphajózási szolgáltatók is versenyezhetnek e rakománytípus szállításáért. Ilyen körülmények között az érintett piac kínálati oldalról egynél több hajótípusra terjed ki.

26.

Ugyanakkor számos olyan hajótípus van, amelyet műszakilag átalakítottak és/vagy kifejezetten úgy építettek, hogy speciális szállítási szolgáltatások nyújtására legyenek alkalmasak. Jóllehet a speciális hajók más típusú rakományt is szállíthatnak, ennek ellenére versenyhátrányban lehetnek. Ezért előfordulhat, hogy a speciális szállítási szolgáltatók csak korlátozott mértékben képesek egyéb rakományok szállításáért versenyezni.

27.

A tramphajózás során a kikötői megállásokat egyéni kérés alapján végzik. Egyes kikötőkben vagy régiókban azonban előfordulhat, hogy terminállal és merüléssel kapcsolatos korlátozások vagy környezetvédelmi szabványok korlátozzák egyes hajótípusok mozgási szabadságát.

28.

A tramphajózásban a hajóméretek közötti helyettesítési láncok meglétét is figyelembe kell venni. A tramphajózási szolgáltatások egyes piacain a piac végpontjain elhelyezkedő hajóméretek nem közvetlenül helyettesíthetőek. A helyettesítési lánc hatásai mindazonáltal korlátozhatják a piac végpontjainál történő árképzést, és azt eredményezhetik, hogy az itt elhelyezkedő hajóméretek szélesebb körű piacmeghatározás alá kerülnek.

29.

A tramphajózási szolgáltatások egyes piacain meg kell fontolni, vajon a hajókat kötött kapacitásnak lehet-e tekinteni, és azokat figyelmen kívül kell-e hagyni az érintett piac eseti alapon történő vizsgálata során.

30.

További tényezők, például a szolgáltató megbízhatósága, a biztonsági és szabályozási követelmények – például az EGT-vizeken az olajszállító hajók számára előírt kettős héjazat alkalmazására vonatkozó követelmény (35) – befolyásolhatják a kínálati és keresleti helyettesíthetőséget.

31.

A szállítási kérelmek rendszerint magukban foglalnak olyan földrajzi elemeket, mint a be-, illetve kirakodási kikötők vagy régiók. Az érintett földrajzi piac keresleti oldalról történő meghatározásakor – az érintett piac végső meghatározásának sérelme nélkül – elsőként ezeket a kikötőket veszik figyelembe.

32.

Előfordulhat, hogy bizonyos földrajzi piacokat viszonylati alapon lehet meghatározni, vagy csak átmenetileg jönnek létre, például amikor az éghajlati feltételek vagy betakarítási periódusok időszakosan befolyásolják az egyes áruk szállítása iránti keresletet. Ilyen esetekben az érintett földrajzi piac meghatározásakor figyelembe kell venni a hajók áthelyezését, a ballasztmeneteket és a kereskedelem kiegyensúlyozatlanságát is.

33.

A piaci részesedés hasznos kiindulópontul szolgál annak meghatározásához, hogy milyen a piac szerkezete, valamint hogy a piaci résztvevők és versenytársaik milyen jelentőséggel bírnak a verseny szempontjából. A Hatóság és a Bizottság eseti alapon, a piaci feltételek alapján határozza meg a piaci részesedést. A vonalhajózási szolgáltatásokat illetően a Bizottság számos határozata és a Bíróság számos ítélete határozta meg a volumenre és/vagy kapacitásra vonatkozó adatokat a piaci részesedés kiszámításának alapjaként (36).

34.

A tramphajózási szolgáltatások piacain a szolgáltatók a szállítási szerződések odaítéléséért versenyeznek, azaz utakat vagy szállítási kapacitást értékesítenek. Az adott szolgáltatástól függően a piaci szereplők számára különböző adatok alapul szolgálhatnak éves piaci részesedésük kiszámításához (37), így például:

35.

Az együttműködési megállapodások a tengeri szállítási piacok általános jellemzőjének tekinthetők. Tekintettel arra, hogy ilyen megállapodások tényleges vagy potenciális versenytársak között jöhetnek létre, és ezek kedvezőtlen hatással lehetnek a versenyfeltételekre, a vállalkozásoknak különös gondot kell fordítaniuk a versenyszabályok betartására. Szolgáltatási piacokon, mint amilyen a tengeri szállítás piaca is, a következő elemek különösen lényegesek egy megállapodás érintett piacra gyakorolt hatásának vizsgálata során: ár, költség, minőség, a nyújtott szolgáltatás gyakorisága és differenciáltsága, innováció, marketing és a szolgáltatás értékesítése.

36.

Az iránymutatásban tárgyalt szolgáltatások tekintetében három kérdés bír különös jelentőséggel: a műszaki megállapodások, az információcsere és a közös használat (pool-rendszer).

37.

Előfordulhat, hogy bizonyos műszaki megállapodásokra nem vonatkozik az EGT-megállapodás 53. cikkében megállapított tilalom, mivel ezek nem korlátozzák a versenyt. Ez a helyzet áll fenn például azon horizontális megállapodásoknál, amelyek egyedüli célja és hatása műszaki fejlesztések végrehajtása vagy műszaki együttműködés megvalósítása. A környezetvédelmi szabványok végrehajtásával kapcsolatos megállapodások is ebbe a csoportba sorolhatók. A versenytársak közötti, árral, kapacitással vagy más versenyparaméterekkel kapcsolatos megállapodások elvileg nem tartoznak ebbe a csoportba (38).

38.

Az információcsere-rendszerben a vállalkozások megállapodás alapján az információkat vagy egymás között cserélik ki, vagy pedig egy közös hatóságnak adják át őket, amelynek feladata, hogy ezeket az információkat centralizálja, összegyűjtse és feldolgozza, majd a megállapodás szerinti formában és gyakorisággal visszajuttassa a résztvevőknek.

39.

Több iparágban általános gyakorlat az összesített statisztikák és általános piaci információk gyűjtése, cseréje és közzététele. Az így közzétett piaci információk megfelelő eszközül szolgálnak a piac átláthatóságának javításához és a fogyasztók ismereteinek bővítéséhez, tehát növelhetik a hatékonyságot. Ugyanakkor az üzleti szempontból szenzitív és individualizált piaci adatok cseréje bizonyos körülmények között sértheti az EGT-megállapodás 53. cikkét. Ennek az iránymutatásnak az a célja, hogy segítséget nyújtson a vonalhajózási szolgáltatóknak annak megállapításához, hogy az információcsere mikor sérti a versenyszabályokat.

40.

A vonalhajózási ágazatban konzorciumokban részt vevő hajótársaságok közötti, egyébként az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá eső információcsere megengedett abban az esetben, ha a vonalhajózási szolgáltatások közös működtetéséhez, illetve a 823/2000/EK rendelet értelmében csoportmentességet élvező egyéb együttműködési formákhoz kapcsolódik és szükséges (39). Az információcserének ezzel a típusával az iránymutatás nem foglalkozik.

41.

Amikor az EGT versenyjoga alapján vizsgáljuk az információcsere-rendszereket, el kell különíteni a következőket.

42.

Az információcsere lehet versenyellenes gyakorlat végrehajtását elősegítő mechanizmus, például szolgálhat a kartellnek való megfelelés ellenőrzésére is. Amennyiben az információcsere ilyen versenyellenes magatartással kapcsolatos, a cserét a kérdéses magatartással együtt kell megvizsgálni. Akár az is előfordulhat, hogy az információcsere kifejezett célja a versenykorlátozás (40). Az ilyen információcsere nem tárgya az iránymutatásnak.

43.

Az információcsere azonban hatásánál fogva önmagában is sértheti az EGT-megállapodás 53. cikkét. Ilyen helyzet alakul ki, amikor az információcsere csökkenti vagy megszünteti a bizonytalanságot az adott piac működése tekintetében, aminek következtében korlátozódik a vállalkozások közötti verseny (41). Minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia, milyen politikát szándékozik követni a piacon. A Bíróság úgy vélte továbbá, hogy a vállalkozások számára ezért eleve lehetetlen, hogy olyan közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álljanak egyéb gazdasági szereplőkkel, amely befolyásolja valamely versenytárs magatartását vagy felfedi saját (szándékolt) magatartásukat, amennyiben e kapcsolatok célja és hatása a verseny korlátozása, azaz olyan versenyfeltételek előidézése, amelyek – figyelembe véve a termékek vagy szolgáltatások jellegét, a vállalkozások méretét és számát, valamint a piac volumenét – nincsenek összhangban az adott piac szokásos feltételeivel (42). Ezzel szemben a facellulóz piacának vizsgálatakor a Bíróság úgy találta, hogy ha az egyes termelők negyedévente külön-külön közlik az árakat vásárlóikkal, ez a piaci magatartás nem enyhíti az egyes vállalkozásoknak a versenytársak jövőbeli viselkedésével kapcsolatos bizonytalanságát, tehát – a termelők közötti előzetes összehangolási gyakorlat hiányában – nem sérti az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését (jelenleg az EUMSZ. 102. cikkének (1) bekezdése) (43).

44.

Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata általános útmutatással szolgál az információcsere valószínű hatásainak vizsgálatára vonatkozóan. A Bíróság megítélése szerint egy valóban versenyző piac esetében az átláthatóság valószínűleg a szolgáltatók közötti verseny fokozódásához vezet (44). Az erősen koncentrált oligopolisztikus piacokon azonban, ahol a verseny már eleve nagymértékben lecsökkent, jelentősen gyengítheti a szolgáltatók közötti versenyt, ha a főbb versenytársak – a többi szolgáltató és a fogyasztók kizárásával – rövid időközönként az egyes értékesítésekre vonatkozó pontos információkat cserélnek. Ilyen körülmények között a piac működésére vonatkozó információk rendszeres és gyakori megosztása azzal a hatással jár, hogy időközönként felfedi az összes versenytárs előtt az egyes versenytársak piaci pozícióját és stratégiáját (45). A Bíróság azt is megállapította, hogy az információcsere-rendszerek még akkor is sérthetik a versenyszabályokat, ha a piac nem erősen koncentrált, de a versenytársakkal folytatott későbbi tárgyalások során alkalmazott nyomás következtében csökken a vállalkozások döntéshozatali függetlensége (46).

45.

Ebből következik, hogy az információcsere tényleges vagy potenciális hatásait eseti alapon kell megvizsgálni, mivel a vizsgálat eredménye a tényezők összességétől függ, és ez minden egyes esetben eltérő. Az információcsere értékelésekor a Hatóság a következő két fő tényezőt vizsgálja: annak a piacnak a szerkezetét, ahol az információcserére sor kerül, és az információcsere jellemzőit. Az értékelésnek az információcsere tényleges vagy potenciális hatásait az információcseréről szóló megállapodás hiányában kialakuló helyzettel összehasonlítva kell vizsgálnia (47). Ahhoz, hogy a csere az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozzon, érzékelhetően káros hatást kell gyakorolnia a versenyparaméterekre (48).

46.

Az alábbi iránymutatás elsősorban az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése szerinti versenykorlátozás elemzésére vonatkozik. Az EGT-megállapodás 53. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó iránymutatás az alábbi 58. pontban, valamint a tárgyban kiadott általános közleményben (49) található.

47.

Annak vizsgálata során, hogy az információcsere az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e, az adott piac koncentrációjának szintje, valamint a kereslet és kínálat szerkezete tekinthető a legfontosabbnak (50).

48.

A koncentráció szintje különösen jelentős tényező, mivel a kevésbé koncentrált piacokhoz képest az erősen koncentrált, oligopolisztikus piacokon nagyobb a valószínűsége annak, hogy korlátozó hatások jelentkeznek, és hogy ezek tartósak lesznek. A koncentrált piacok nagyobb átláthatósága fokozhatja a vállalkozások egymástól való függését, és csökkentheti a verseny intenzitását.

49.

Szintén fontos tényező a kereslet és kínálat szerkezete, különösen a versengő szereplők száma, piaci részesedésük szimmetriája és stabilitása, valamint a versenytársak közötti strukturális kapcsolatok megléte (51). A Hatóság egyéb tényezőket is elemezhet, például a szolgáltatások homogenitását és a piac általános átláthatóságát.

50.

A verseny paramétereihez kapcsolódó, kereskedelmi szempontból szenzitív adatok – pl. az ár, a kapacitás vagy a költségek – versenytársak közötti cseréje nagyobb valószínűséggel tartozik az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, mint az egyéb információcsere. Az információ kereskedelmileg szenzitív voltát az alább részletezett szempontok szerint kell megítélni.

51.

A már nyilvánosan elérhető információk cseréje elvben nem minősül az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdése megsértésének (52). Fontos azonban a piac átláthatósági szintjének meghatározása, valamint annak megállapítása, hogy a csere hozzáférhetőbbé teszi-e az információkat, és/vagy nyilvánosan elérhető információkat egyéb adatokkal kombinál-e. Az így létrejövő információk kereskedelmileg szenzitívekké válhatnak, cseréjük pedig potenciálisan korlátozhatja a versenyt.

52.

Az információk lehetnek egyediek vagy összesítettek. Az egyedi adatok egy adott vagy azonosítható vállalkozásra vonatkoznak. Az összesített adatok elegendő számú független vállalkozás adatait kombinálják oly módon, hogy lehetetlen felismerni az egyéni adatokat. Az egyedi információk versenytársak közötti cseréje nagyobb valószínűséggel tartozik az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá (53), mint az összesített információk cseréje, amelyre elvben nem terjed ki az említett bekezdés hatálya. A Hatóság külön figyelmet fog fordítani az összesítés mértékére. Az összesítésnek olyannak kell lennie, hogy az információkat ne lehessen olyan részekre bontani, amely alapján a vállalkozások közvetlenül vagy közvetve azonosíthatnák a versenytársak versenystratégiáját.

53.

A vonalhajózás, ezen belül is különösen a koncentrált piacok esetében azonban még akkor is óvatosságra van szükség a kapacitás-előrejelzések cseréjének értékelésekor, ha összesített előrejelzésekről van szó. A vonalhajózási szolgáltatások piacain a versenymagatartás koordinálása szempontjából legfontosabb paraméter a kapacitás, amely közvetlenül befolyásolja az árakat. A kapacitásra vonatkozó olyan összesített előrejelzések cseréje, amelyek azt jelzik, mely üzletágakban kerül sor a kapacitás felhasználására, versenyellenesek lehetnek abban az esetben, ha eredményükként több vagy minden fuvarozó közös irányvonalat alkalmaz, a szolgáltatásokat pedig a versenyáraknál magasabb áron nyújtják. Ezenkívül fennáll az adatok részekre bontásának veszélye, mivel az adatok kombinálhatóak a vonalhajózási fuvarozók jelentéseivel. Ez lehetővé tenné a vállalkozások számára, hogy megismerjék a versenytársak piaci pozícióját és stratégiáját.

54.

Az is fontos tényezőnek számít, hogy az adatok milyen időszakra vonatkoznak. Az adatok lehetnek múltra vonatkozóak, frissek vagy jövőre vonatkozóak. A múltra vonatkozó információk cseréje általánosságban nem tartozik az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, mivel nem gyakorolhat tényleges hatást a vállalkozások jövőbeni magatartására. A Bizottság korábbi ügyek értékelésekor az egy évnél régebbi adatokat tekintette múltra vonatkozónak (54), míg az egy évnél újabb információkat frissnek (55). Annak megállapításakor, hogy az információ múltra vonatkozónak vagy frissnek tekintendő, bizonyos rugalmasságot kell alkalmazni, figyelembe véve, hogy az adatok az érintett piacon mikor válnak elavulttá. Az összesített adatok az egyéni adatokhoz képest valószínűleg rövidebb idő alatt válnak múltra vonatkozóvá. A volumenre és a kapacitásra vonatkozó friss adatok cseréje valószínűleg szintén nem versenykorlátozó, ha az adatok összesítése megfelelő szintű ahhoz, hogy az egyes hajózási társaságok vagy fuvarozók műveletei se közvetlenül, se közvetve ne legyenek azonosíthatóak. A jövőre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a vállalkozás hogyan képzeli el a piac jövőbeni alakulását, illetve hogy a jövőben milyen stratégiát szándékozik követni a piacon. A jövőre vonatkozó adatok cseréje különösen problematikus, főleg az árakkal vagy a teljesítménnyel kapcsolatos adatok esetében. A csere felfedheti, hogy a vállalkozás a jövőben milyen üzleti stratégiát szándékozik követni a piacon. Így a cserében részt vevő felek közötti versengést érzékelhetően csökkentheti, tehát potenciálisan versenykorlátozó.

55.

A csere gyakoriságát is figyelembe kell venni. Minél gyakoribb az adatcsere, annál gyorsabban tudnak reagálni a versenytársak. Ez elősegíti a retorziók alkalmazását, és végeredményben csökkenti az ösztönzést a piaci versenytevékenységek kezdeményezésére. Korlátozódhat az úgynevezett rejtett verseny is.

56.

A piacra gyakorolt hatás értékelésénél azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen módon teszik közzé az adatokat. Minél inkább megosztják az információkat a fogyasztókkal, annál kevésbé problematikus az információközlés. Ha viszont csak a szolgáltatást nyújtók érdekében javítják a piac átláthatóságát, ez megfoszthatja a fogyasztókat attól a lehetőségtől, hogy kihasználják a fokozott „rejtett verseny” előnyét.

57.

A vonalhajózásban az árindex segítségével demonstrálják a tengeri konténerszállítás átlagos áringadozását. A megfelelően összesített áradatokon alapuló árindex valószínűleg nem sérti az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését abban az esetben, ha az összesítés eléri azt a mértéket, hogy az információkat már nem lehet olyan részekre bontani, amelyek alapján a vállalkozások közvetlenül vagy közvetve azonosíthatnák a versenytársak versenystratégiáját. Az viszont már sérti az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését, ha az árindex csökkenti vagy megszünteti a piac működéséhez kapcsolódó bizonytalanságot, és ezért korlátozza a vállalkozások közötti versenyt. Az árindex egy bizonyos piacra kifejtett, valószínűsíthető hatásának értékelésekor az adatok összesítésének szintjét, az adatok természetét (múltra vonatkozó vagy friss adatok) és az árindex közzétételének gyakoriságát kell vizsgálni. Általában fontos, hogy az információcsere-rendszer összes konkrét elemét együttesen értékeljük annak érdekében, hogy a lehetséges (például egyrészt a kapacitásra és a volumenre vonatkozó adatok, másrészt az árindex cseréje közötti) kölcsönhatásokat figyelembe vehessük.

58.

A hajózási társaságok versenykorlátozó hatású információcseréje ugyanakkor növelheti a hatékonyságot, például eredményezheti a befektetések jobb megtervezését és a kapacitás jobb kihasználását is. A hatékonyság növekedését ilyen esetben bizonyítékokkal kell alátámasztani, az így keletkezett haszonból az ügyfeleknek is juttatni kell, valamint az előnyöket az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdése értelmében össze kell vetni az információcsere versenykorlátozó hatásával. Itt fontos megjegyezni, hogy az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdésében szereplő egyik feltétel az, hogy a fogyasztóknak méltányos mértékben kell részesedniük a korlátozó megállapodásból származó előnyből. Ha az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdésében foglalt négy feltétel mindegyike teljesül, akkor a megállapodásra nem vonatkozik az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom (56).

59.

Más ágazatokhoz hasonlóan a vonalhajózás terén folytatott megbeszélések és információcsere kereteit biztosíthatja szakmai szövetség is, ha e szövetség nem a) kartellülések fóruma (57), b) a tagoknak szánt versenyellenes határozatok és ajánlások kibocsátója (58) vagy c) a piac működésével kapcsolatos bizonytalanság csökkentésére vagy megszüntetésére szolgáló olyan információcsere eszköze, amely korlátozza a vállalkozások közötti versenyt anélkül, hogy teljesítené az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket (59). Ezeket meg kell különböztetni a szakmai szövetségek keretein belül jogszerűen, például műszaki vagy környezetvédelmi kérdésekben folytatott megbeszélésektől.

60.

A tramphajózási ágazatban a horizontális együttműködés leggyakoribb formája a pool-rendszer. A pool-rendszer vonatkozásában nem alakult ki általános érvényű minta. Ennek ellenére az alább ismertetett sajátosságok a különböző piaci szegmensek legtöbb pool-rendszerére jellemzőek.

61.

A hagyományos pool-rendszer számos hasonló hajót egyesít (60), amelyek különböző tulajdonosok tulajdonában vannak, de amelyeket egységes igazgatás alapján üzemeltetnek. A pool menedzser feladata rendszerint az üzleti irányítás (például közös értékesítés (61), fuvardíjakkal kapcsolatos tárgyalások, valamint a bevételek és az utak költségének centralizációja) (62) és a kereskedelmi üzemeltetés (a hajómozgások megtervezése és a hajók tájékoztatása, kikötői ügynökök kinevezése, az ügyfelek rendszeres tájékoztatása, fuvardíjszámlák kiadása, üzemanyag-rendelés, a hajók bevételeinek összegyűjtése és elosztása előre megállapított súlyozási rendszer alapján stb.). A pool menedzser gyakorta a hajótulajdonosokat képviselő általános végrehajtó bizottság felügyelete mellett folytatja a tevékenységét. A hajók technikai üzemeltetése (biztonság, legénység, javítások, karbantartás stb.) rendszerint az egyes tulajdonosok feladata. Jóllehet közösen értékesítik szolgáltatásaikat, a pool-rendszer tagjai gyakran önállóan teljesítik a szolgáltatásokat.

62.

A fentiekből következik, hogy a hagyományos pool-rendszerek legfőbb jellemzője a közös értékesítés, valamint bizonyos szempontból a közös teljesítés is jellemző rájuk. Ezért helyénvaló, hogy az EGT-megállapodás 53. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló bizottsági iránymutatás (63) mind a közös értékesítésre (amely a közös kereskedelmi megállapodás változata), mind a közös teljesítésre vonatkozóan tartalmaz útmutatást. A pool-rendszerek sokfélesége miatt minden egyes pool-rendszert eseti alapon kell elemezni annak meghatározása céljából, hogy súlypontja alapján (64) vonatkozik-e rá az 53. cikk (1) bekezdése, és amennyiben igen, megfelel-e az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt négy kumulatív feltételnek.

63.

A 139/2004/EK tanácsi rendelet (65) hatálya alá tartozó olyan pool-rendszereket, amelyeket egy önálló gazdasági egység összes funkcióját tartósan ellátó közös vállalatként hoznak létre (ún. teljes feladatkört ellátó közös vállalatok, lásd a 139/2004/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (4) bekezdését), nem érintik közvetlenül az 1419/2006/EK tanácsi rendelettel bevezetett változások, így ez az iránymutatás nem foglalkozik velük. A teljes feladatkör ellátásának tekintetében iránymutatást nyújt többek között a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egységes jogalkalmazásról szóló bizottsági közlemény (66). Amennyiben a pool-rendszer célja vagy eredménye az anyavállalatok versenymagatartásának egyeztetése, az egyeztetést az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) és (3) bekezdésében meghatározott kritériumokkal összhangban kell értékelni annak megállapítása céljából, vajon összeegyeztethető-e a művelet az EGT-megállapodás működésével (67).

64.

A közös használati megállapodások nem tartoznak az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá abban az esetben, ha a pool-rendszer résztvevői nem minősülnek tényleges vagy potenciális versenytársnak. Ilyen helyzet például, amikor két vagy több hajótulajdonos pool-rendszert hoz létre azért, hogy olyan hajóbérleti szerződésekre tehessenek ajánlatot, illetve olyan hajóbérleti szerződéseket teljesítsenek, amelyekre önállóan nem tudnának eredményes ajánlatot tenni, vagy amelyeket saját maguk nem tudnának végrehajtani. Nem változtat az ilyen pool-rendszerek megítélésén az sem, ha alkalmanként a teljes szállítmány kis részét kitevő más rakományt is szállítanak.

65.

Nem vonatkozik az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése azon pool-rendszerekre sem, amelyek tevékenysége nem befolyásolja a vonatkozó versenyparamétereket, tekintettel arra, hogy csekély jelentőségük miatt nem befolyásolják érzékelhetően az EGT-államok közötti kereskedelmet (68). Nem tartoznak azonban a Hatóság csekély jelentőségű megállapodásokról szóló közleményének hatálya alá az olyan pool-rendszerek, amelyek kiterjednek az árrögzítésre, ezen belül a közös értékesítésre is.

66.

A versenytársak között létrejövő olyan közös használati megállapodások, amelyek célja a közös értékesítés, általában e versenytársak árképző gyakorlatának összehangolására irányulnak, és ilyen hatással járnak (69).

67.

Amennyiben a pool-rendszernek nem a verseny korlátozása a célja, az érintett piacra gyakorolt hatásait kell vizsgálni. A megállapodásokra akkor vonatkozik az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése, ha valószínűsíthető, hogy érzékelhető káros hatást gyakorolnak a piac versenyparamétereire, például az árakra, a költségekre, a szolgáltatások differenciálódására, a szolgáltatás minőségére és az innovációra. A megállapodások úgy is gyakorolhatnak ilyen hatást, hogy érzékelhetően csökken a megállapodásban részt vevő felek közötti, illetve a köztük és harmadik felek közötti verseny (70).

68.

Egyes tramphajózási pool-rendszereknek nem célja a közös értékesítés, de a versenyparaméterek bizonyos fokú egyeztetésével (pl. közös menetrend vagy közös vásárlás) járnak. Ezek az esetek csak akkor tartoznak az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, ha a megállapodás felei bizonyos piaci erővel rendelkeznek (71).

69.

Az, hogy a pool-rendszerek tudnak-e érzékelhető mértékű kedvezőtlen piaci hatásokat okozni, a gazdasági körülményektől függ, figyelembe véve a felek egyesített piaci erejét és a megállapodás jellegét, valamint az érintett piac egyéb strukturális tényezőit. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a közös felhasználásra vonatkozó megállapodás befolyásolja-e az együttműködés által közvetlenül érintett piachoz szorosan kapcsolódó szomszédos piacok feleinek magatartását (72). Ilyen helyzet alakulhat ki például, ha a pool-rendszer az erdészeti termékek szállítására szolgáló speciális dobozhajók piacán („A” piac) tevékeny, tagjai pedig a száraz ömlesztett áruk piacán („B” piac) is üzemeltetnek hajókat.

70.

Az érintett piac strukturális tényezőit illetően, ha a pool-rendszer alacsony piaci részesedéssel rendelkezik, nem valószínű, hogy korlátozó hatással járna. Amikor egy adott pool-rendszernek az érintett piacra gyakorolt hatását vizsgáljuk, további tényezőként kell figyelembe venni a piaci koncentrációt, a versenytársak helyzetét és számát, a piaci részesedések időbeli stabilitását, a több pool-rendszerben fennálló tagságot, a piacra jutási akadályokat és a piacra jutás valószínűségét, a piac átláthatóságát, a szállítási szolgáltatás igénybe vevőinek kiegyenlítő vásárlóerejét és a szolgáltatások jellegét (például homogén kontra differenciált szolgáltatások).

71.

A megállapodás jellegét illetően azt is tekintetbe kell venni, hogy a közös használati megállapodás tartalmaz-e a tagok piaci versenymagatartását befolyásoló rendelkezéseket, például amelyek megtiltják a tagoknak, hogy ugyanazon a piacon a pool-rendszeren kívül is működjenek (versenytilalmi kikötés), amelyek kötött ajánlati időszakokat és felmondási időt tartalmaznak (kilépési rendelkezés), illetve amelyek a kereskedelmi szempontból szenzitív információk cseréjére vonatkoznak. A pool-rendszerek közötti bármilyen jellegű, akár irányításbeli, akár tagok révén fennálló vagy a költségek és bevételek megosztásában megnyilvánuló kapcsolatot is figyelembe kell venni.

72.

Amennyiben a pool-rendszerek az EGT-megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak, a vállalkozásoknak ügyelniük kell rá, hogy teljesítsék az 53. cikk (3) bekezdésében foglalt négy kumulatív feltételt (73). Az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdése alapján alkalmazási köréből nem zárhatók ki előzetesen bizonyos típusú megállapodások. Elvben az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdésében foglalt négy feltételt teljesítő valamennyi korlátozó megállapodás a kivételszabály hatálya alá tartozik. Az erre vonatkozó elemzés részét képezi egy csúszó skála alkalmazása is. Minél súlyosabb az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése szerint megállapított versenykorlátozás, annál nagyobbnak kell lennie a hatékonysági előnyöknek és a fogyasztók előnyökből való részesedésének.

73.

Az érintett vállalkozások feladata annak bizonyítása, hogy a pool-rendszer javítja a szállítási szolgáltatásokat, illetve hatékonyságnövelés révén elősegíti a műszaki vagy gazdasági fejlődést. A hatékonyságnövelés nem eredhet olyan költségmegtakarításból, amely a versenykorlátozás szerves velejárója, hanem a gazdasági tevékenységek integrációjából kell származnia.

74.

A pool-rendszerek biztosította hatékonyságnövekedés lehet például a jobb kihasználási arány és a méretgazdaságosság eredménye. A tramphajózási pool-rendszerek tagjai általában közösen tervezik meg hajóik útvonalát annak érdekében, hogy földrajzilag minél nagyobb területet lefedve osszák el flottáikat. A hajók földrajzi elosztása csökkentheti a ballasztmenetek számát, ami növelheti a pool-rendszer teljes kapacitásának kihasználását, és méretgazdaságosságot eredményezhet.

75.

A fogyasztóknak méltányosan részesedniük kell a megnövelt hatékonyságból. Az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdése értelmében az érintett piac valamennyi fogyasztójára, nem pedig az egyes fogyasztókra gyakorolt előnyöket kell figyelembe venni (74). A továbbadott előnyöknek legalábbis kárpótolniuk kell a fogyasztókat minden általuk elszenvedett, olyan tényleges vagy potenciális negatív hatásért, amelyet az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése szerinti versenykorlátozás okozott (75). A továbbadás valószínűségének értékeléséhez ilyenkor meg kell vizsgálni a tramphajózási piacok szerkezetét és a kereslet rugalmasságát is.

76.

A pool-rendszer csak olyan korlátozásokat határozhat meg, amelyek a hatékonyságnövelés eléréséhez feltétlenül szükségesek. Itt azt is meg kell vizsgálni, hogy vajon a felek önmagukban elérhették volna-e az előnyöket. Az értékelés során többek között azt is figyelembe kell venni, hogy mekkora a különböző tramphajózási szolgáltatástípusokhoz szükséges legkisebb gazdaságos méret. Ezenfelül a közös felhasználásra vonatkozó megállapodás minden egyes korlátozó rendelkezésének ésszerű módon szükségesnek kell lennie a tervezett hatékonyság eléréséhez.. Korlátozó rendelkezések indokoltak lehetnek hosszabb időszakra (akár a pool-rendszer teljes fennállásának időszakára) vagy átmeneti időszakra.

77.

Végezetül a pool-rendszernek nem szabad lehetővé tennie, hogy a felek a szóban forgó szolgáltatások jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.

9.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/40

—

az Európai Unió 27 országa,

—

az EGT országai: Izland, Liechtenstein, Norvégia,

—

Svájc és Horvátország.

—

filmművészeti iskolák,

—

egyetemek,

—

különleges szakképzést nyújtó intézmények,

—

az audiovizuális ágazatban működő magánvállalatok,

—

az audiovizuális ágazatban működő szakmai szervezetek/egyesületek.

—

a gazdasági, pénzügyi és a kereskedelmi irányítás területén folytatott képzések,

—

az új audiovizuális technológiák területén folytatott képzések,

—

a forgatókönyvekkel kapcsolatos projektek fejlesztése területén folytatott képzések.

—

A tevékenység tartalmi elemeinek minősége (20 pont)

—

Projektmenedzsment (20 pont)

—

Az ágazattal fenntartott partnerségi kapcsolatok minősége (20 pont)

—

Európai dimenzió (20 pont)

—

Hatás (20 pont)

Education, Audiovisual and Culture Executive Agency (EACEA)

Call for proposals EACEA/5/12

Mr Constantin DASKALAKIS

BOUR 3/30

Avenue du Bourget/Bourgetlaan 1

1140 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

9.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/42

Bankrutuojanti AB bankas SNORAS

A. Vivulskio g. 7

LT-03221 Vilnius

LIETUVA/LITHUANIA

9.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 35/43