Az Európai Unió L 317/2014

4.11.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1141/2014/EU, EURATOMRENDELETE

(2014. október 22.)

az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 224. cikkére,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

tekintettel a Számvevőszék véleményére (3),

rendes jogalkotási eljárás keretében (4),

mivel:

(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. cikkének (4) bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a Charta) 12. cikkének (2) bekezdése megállapítja, hogy az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához.

(2)

A Charta 11. és 12. cikke megállapítja, hogy az Unió valamennyi polgárának alapvető joga a bármilyen szintű, például politikai és polgári célú egyesülés szabadsága és a véleménynyilvánítás szabadsága, amely magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, országhatárokra való tekintet nélkül.

(3)	Az európai polgárok számára lehetővé kell tenni, hogy az Unió demokratikus közéletében való teljes körű részvétel érdekében élhessenek e jogokkal.

(4)	A valóban nemzeteken átívelő európai politikai pártok és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványok a nemzeti és az európai szintű politika közötti szakadék áthidalásával fontos szerepet játszhatnak a polgárok véleményének európai szintű megjelenítésében.

(5)	Ösztönözni és támogatni kell az európai politikai pártok és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványok azon erőfeszítéseit, hogy erős kapcsot képezzenek az európai civil társadalom és az uniós intézmények, mindenekelőtt az Európai Parlament között.

(6)

Az európai politikai pártok és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványok által a 2004/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) alkalmazása során szerzett tapasztalatok, valamint a 2004/2003/EK rendelet alkalmazásáról szóló, 2011. április 6-i európai parlamenti állásfoglalás (6) rámutatnak arra, hogy tovább kell fejleszteni az európai politikai pártokra és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványokra vonatkozó jogi és pénzügyi szabályozást annak érdekében, hogy e pártok és alapítványok az Unió többszintű politikai rendszerének láthatóbb és hatékonyabb szereplőivé válhassanak.

(7)	Az EUSZ által az európai politikai pártoknak tulajdonított feladat elismeréseként és tevékenységük elősegítése érdekében sajátos európai jogállást kell létrehozni az európai politikai pártok és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványok számára.

(8)

Az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok bejegyzése, ellenőrzése és a velük szembeni szankciók kiszabása céljából létre kell hozni egy európai politikai pártokkal és európai politikai alapítványokkal foglalkozó hatóságot (a továbbiakban: a Hatóság). A számos jogot és kötelezettséget maga után vonó európai jogállás megszerzését bejegyzéshez kell kötni. Az összeférhetetlenségek megelőzése érdekében a Hatóságnak függetlennek kell lennie.

(9)

Meg kell határozni az e rendelet szerinti európai jogállás megszerzése céljából az európai politikai pártok és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványok által követendő eljárásokat, valamint az e jogállás odaítélésére vonatkozó határozathozatal során figyelembe veendő eljárásokat és feltételeket. Meg kell állapítani emellett azt is, milyen eljárások követendők abban az esetben, ha valamely európai politikai pártot vagy európai politikai alapítványt megfosztják európai jogállásától, elveszíti azt, vagy lemond arról.

(10)

Az uniós és nemzeti jog alá egyaránt tartozó jogalanyok felügyeletének megkönnyítése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az európai politikai pártok és alapítványok Hatóság által kezelendő nyilvántartásának (a továbbiakban: a nyilvántartás) működésére vonatkozóan, különös tekintettel a nyilvántartásban tárolt információkra és bizonylatokra. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben és megfelelő továbbításáról.

(11)

Az e rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a nyilvántartási számok rendszerére és a Hatóság által harmadik felek számára – kérésre – rendelkezésre bocsátandó nyilvántartási kivonatokra vonatkozó rendelkezések tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni.

(12)

Azoknak az európai politikai pártoknak és hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványoknak, amelyek ilyenekként az európai jogállás révén uniós szinten kívánják elismertetni magukat, és az Európai Unió általános költségvetéséből finanszírozáshoz kívánnak jutni, be kell tartaniuk bizonyos elveket, és meg kell felelniük bizonyos feltételeknek. Az európai politikai pártoknak és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványoknak mindenekelőtt tiszteletben kell tartaniuk az Uniónak az EUSZ 2. cikkében kinyilvánított alapértékeit.

(13)

Az EUSZ 2. cikkében kinyilvánított uniós alapértékek be nem tartásának indokával csak akkor hozható határozat európai politikai pártok és európai politikai alapítványok nyilvántartásból való törléséről, ha az említett értékek nyilvánvaló és súlyos megsértésére kerül sor. A nyilvántartásból való törlésre irányuló határozat meghozatalakor a Hatóságnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a Chartát.

(14)

Az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok alapszabályának több alapvető rendelkezést kell tartalmaznia. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy további követelményeket írjanak elő a területükön székhellyel rendelkező európai politikai pártok és európai politikai alapítványok alapszabályára vonatkozóan, feltéve, hogy e további követelmények e rendelettel nem összeegyeztethetetlenek.

(15)

A Hatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok bejegyzésére vonatkozó feltételek és követelmények teljesülését. Az EUSZ 2. cikkében kinyilvánított uniós alapértékek tiszteletben tartásával kapcsolatos határozatok kizárólag egy erre a célra kidolgozott eljárásnak megfelelően, egy független kiemelkedő személyekből álló bizottsággal folytatott egyeztetést követően hozhatók meg.

(16)	A Hatóság az EUMSZ 263. cikkének értelmében vett uniós szerv.

(17)	A független kiemelkedő személyekből álló bizottság függetlenségét és átláthatóságát biztosítani kell.

(18)

Az európai politikai pártok és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványok számára megadott európai jogállásnak az összes tagállamban jogképességet és elismerést kell biztosítania számukra. Ez a jogképesség és elismerés nem jogosítja fel őket arra, hogy nemzeti választásokon vagy az európai parlamenti választásokon jelölteket állítsanak, illetve népszavazási kampányokban részt vegyenek. Az ilyen és ehhez hasonló jogosultságok biztosítása továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik.

(19)

Az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok tevékenységeire nézve e rendeletet, az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben pedig a tagállamok nemzeti joga szerinti vonatkozó rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni. Az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállására nézve e rendeletet és az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány székhelye szerinti tagállam (a továbbiakban: székhely szerinti tagállam) nemzeti jogának alkalmazandó rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni. A székhely szerinti tagállam részére biztosítani kell annak lehetőségét, hogy előre meghatározza az alkalmazandó jogot, vagy választási lehetőséget kínáljon az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok számára. A székhely szerinti tagállam részére biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy az e rendeletben meghatározottaktól eltérő egyéb vagy további követelményeket is előírjon, ideértve az európai politikai pártként és alapítványként való, a nemzeti igazgatási és ellenőrzési rendszerekbe történő bejegyzésre és felvételre, valamint az európai politikai pártok és alapítványok felépítésére és alapszabályára – többek között a felelősségre – vonatkozó rendelkezéseket, feltéve, hogy ezek a rendelkezések e rendelettel nem összeegyeztethetetlenek.

(20)

Az európai jogállás alapvető elemeként az európai politikai pártoknak és európai politikai alapítványoknak európai jogi személyiséggel kell rendelkezniük. Az európai jogi személyiség megszerzését a székhely szerinti tagállam, az európai jogállás kérelmezője (a továbbiakban: a kérelmező) és bármely érintett harmadik fél érdekeinek védelmére irányuló követelményekhez és eljárásokhoz kell kötni. Különösen fontos, hogy a korábbról meglévő esetleges nemzeti jogi személyiséget európai jogi személyiséggé kell alakítani, a jogelőd nemzeti jogalanyra ruházott egyedi jogokat és kötelezettségeket pedig át kell ruházni az új európai jogalanyra. Emellett a tevékenység folytonosságának megkönnyítése érdekében biztosítékokat kell beiktatni annak elkerülése érdekében, hogy az érintett tagállam az ilyen átalakulásra vonatkozóan túlságosan korlátozó jellegű feltételeket alkalmazzon. A székhely szerinti tagállam számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy meghatározza a nemzeti jogi személyek azon típusait, amelyek európai jogi személlyé alakulhatnak át, és megtagadhassa az e rendelet szerinti európai jogi személyiség megszerzéséhez való hozzájárulását, amíg nincsenek megfelelő garanciák különösen a kérelmező alapszabályának az adott tagállam joga szerinti jogszerűségére, valamint a hitelezőknek vagy egyéb jogosultaknak a korábban fennálló nemzeti jogi személy tekintetében biztosítandó védelmére nézve.

(21)

Az európai jogi személyiség megszüntetését az Unió, a székhely szerinti tagállam, az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány és az érintett harmadik felek érdekeinek védelmében követelményekhez és eljárásokhoz kell kötni. Amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány a székhelye szerinti tagállam joga alapján jogi személyiséget szerez, az az európai jogi személyiség átalakulásának tekintendő, és a korábbi európai jogalanyra ruházott egyedi jogokat és kötelezettségeket át kell ruházni az új nemzeti jogalanyra. Emellett a tevékenység folytonosságának megkönnyítése érdekében biztosítékokat kell beiktatni annak elkerülése érdekében, hogy az érintett tagállam az ilyen átalakulásra vonatkozóan túlságosan korlátozó jellegű feltételeket alkalmazzon. Amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány nem szerez jogi személyiséget a székhelye szerinti tagállamban, az európai politikai pártot vagy európai politikai alapítványt az adott tagállam joga alapján és a nonprofit jelleg feltételének megfelelően fel kell számolni. A Hatóság, valamint az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője – különösen az Európai Unió általános költségvetéséből kapott források visszafizetésének és az esetleges pénzügyi szankciók végrehajtásának biztosítása érdekében – megállapodhat az érintett tagállammal az európai jogi személyiség megszüntetésének módozatairól.

(22)

Ha egy európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány súlyosan megsérti a vonatkozó nemzeti jogot, és amennyiben ez az EUSZ 2. cikkében kinyilvánított uniós alapértékek tiszteletben tartásával kapcsolatos tényezőket érint, a Hatóságnak az érintett tagállam kérésére határoznia kell az e rendelet szerinti eljárások alkalmazásáról. A Hatóságnak emellett a székhely szerinti tagállam kérésére határoznia kell az olyan európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány nyilvántartásból való törléséről, amely valamely egyéb kérdésben súlyosan megsértette a vonatkozó nemzeti jogot.

(23)

Az Európai Unió általános költségvetéséből folyósított finanszírozásra való jogosultságot azon európai politikai pártokra és hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványokra kell korlátozni, amelyeket ilyenként elismertek, és amelyek európai jogállást szereztek. Miközben lényeges biztosítani, hogy az európai politikai párttá válás feltételei ne legyenek túlságosan szigorúak, és azokat politikai pártok és/vagy természetes személyek szervezett és komoly, nemzeteken átívelő szövetségei könnyen teljesíthessék, az Európai Unió általános költségvetése korlátozott forrásainak elosztására figyelemmel arányos kritériumokat kell megállapítani, amely kritériumok objektív módon tükrözik az európai politikai párt valóban európai ambícióit és valódi választói támogatottságát. E kritériumok leginkább az európai parlamenti választások eredményén alapulhatnak, mely választásokon minden európai politikai pártnak vagy tagjaiknak indulnia kell e rendelet értelmében, és amelynek eredménye pontos mutatója az európai politikai párt választói támogatottságának. Tükrözniük kell azt a szerepet, amelyet az Európai Parlament az EUSZ 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően az Unió polgárainak közvetlen képviseletében betölt, valamint az európai politikai pártok azon célját, hogy teljes mértékben részt vegyenek az Unió demokratikus életében, és az Unió polgárai által képviselt nézetek, vélemények és politikai akarat hatékony kifejezése érdekében az európai képviseleti demokrácia aktív szereplőivé váljanak. Az Európai Unió általános költségvetéséből nyújtott támogatásra való jogosultság ezért azon európai politikai pártokra korlátozandó, amelyek legalább egy tagjuk útján képviseltetik magukat az Európai Parlamentben, illetve azon európai politikai alapítványokra, amelyek e jogosultságért olyan európai politikai párt révén folyamodnak, amely legalább egy tagja útján képviselteti magát az Európai Parlamentben.

(24)

Az európai politikai pártok finanszírozásának átláthatóbbá tétele és a finanszírozási szabályokkal történő esetleges visszaélések elkerülése érdekében bármely európai parlamenti képviselő – kizárólag a finanszírozás vonatkozásában – csak egy európai politikai párt tagjának tekintendő, méghozzá releváns esetben azon párt tagjának, amelyhez az illető képviselő nemzeti vagy regionális politikai pártja kapcsolódik a finanszírozási kérelem benyújtására rendelkezésre álló időszak utolsó napján.

(25)

Meg kell állapítani azokat az eljárásokat, amelyeket az európai politikai pártoknak és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványoknak követniük kell akkor, amikor finanszírozást igényelnek az Európai Unió általános költségvetéséből, valamint azokat az eljárásokat, feltételeket és szabályokat, amelyeket tiszteletben kell tartani az ilyen finanszírozás odaítéléséről hozott határozat során.

(26)

Az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok függetlenségének, elszámoltathatóságának és a felelősségének fokozása érdekében meg kell tiltani vagy korlátozni kell az Európai Unió általános költségvetésén kívüli forrásból számukra juttatott adományok és hozzájárulások bizonyos típusait. A tőke szabad mozgásának ilyen típusú szabályokból adódó esetleges korlátozása a közérdekkel indokolt, és az említett célok eléréséhez feltétlenül szükséges.

(27)

Lehetővé kell tenni, hogy az európai politikai pártok az európai parlamenti választások keretében kampányokat finanszírozzanak, míg az e választásokon részt vevő pártok és jelöltek választási költségeinek finanszírozására és korlátozására az egyes tagállamokban alkalmazandó szabályokat kell alkalmazni.

(28)

Az európai politikai pártok sem közvetve, sem közvetlenül nem finanszírozhatnak más politikai pártokat, különösen nem nemzeti pártokat vagy jelölteket. Az európai politikai alapítványok sem közvetve, sem közvetlenül nem finanszírozhatnak európai vagy nemzeti politikai pártokat vagy jelölteket. Emellett az európai politikai pártok és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványok nem finanszírozhatnak népszavazási kampányokat. Ezek az elvek a Nizzai Szerződés záróokmányához csatolt, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 191. cikkéről szóló 11. nyilatkozatban foglaltakat tükrözik.

(29)

Külön szabályokat és eljárásokat kell megállapítani az Európai Unió általános költségvetéséből évente rendelkezésre álló előirányzatok elosztása tekintetében, figyelembe véve egyrészt a kedvezményezettek számát, másrészt az egyes kedvezményezett európai politikai pártok – és ennek kiterjesztéseként a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványok – megválasztott európai parlamenti képviselőinek arányát. E szabályoknak ki kell terjedniük az európai politikai pártok és a hozzájuk kapcsolódó európai politikai alapítványok szigorú átláthatóságára, számvitelére, auditjára és pénzügyi ellenőrzésére, valamint az arányos szankciók kiszabására, köztük az EUSZ 2. cikkében kinyilvánított uniós alapértékeket megsértő európai politikai pártra vagy európai politikai alapítványra alkalmazandó szankciókra is.

(30)

Az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok finanszírozásával és kiadásaival, valamint más kérdésekkel kapcsolatos, e rendelet szerinti kötelezettségeknek való megfelelés biztosítása érdekében hatékony ellenőrzési mechanizmusokat kell létrehozni. E célból a Hatóságnak, az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselőjének és a tagállamoknak együtt kell működniük, és meg kell osztaniuk egymással az összes szükséges információt. Emellett – az alkalmazandó nemzeti jogból eredő kötelezettségek hatékony és eredményes ellenőrzésének biztosítása érdekében – ösztönözni kell a tagállami hatóságok közötti kölcsönös együttműködést is.

(31)

Az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok tevékenységeit érintő kötelezettségek tényleges, arányos és egységes betartásának biztosítása érdekében egyértelmű, erőteljes és visszatartó erejű szankciórendszert kell előirányozni. E rendszernek emellett tiszteletben kell tartania a ne bis in idem elvét, amelynek értelmében ugyanazon bűncselekményért nem szabható ki kétszer szankció. Meg kell továbbá határozni, hogy milyen szerepet tölt be a Hatóság, illetve az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője az e rendeletnek való megfelelés ellenőrzésében és felügyeletében, valamint hogy milyen együttműködési mechanizmusok keretében működnek együtt a tagállami hatóságokkal.

(32)

A polgárok európai politikai tudatosságának és az európai választási folyamat átláthatóságának előmozdítása érdekében az európai parlamenti választások során az európai politikai pártok tájékoztathatják a polgárokat a köztük és a hozzájuk kapcsolódó nemzeti politikai pártok és jelöltek között fennálló kötődésekről.

(33)

Az átláthatóság érdekében, illetve az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok ellenőrzését és demokratikus elszámoltathatóságát megerősítendő, az alapvetően közérdekűnek tekintendő információkat, így különösen az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok alapszabályára, tagságára, pénzügyi beszámolóira, adományozóira és kapott adományaira, valamint az Európai Unió általános költségvetéséből kapott hozzájárulásaira és támogatásaira vonatkozó információkat, továbbá a Hatóság és az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője által a bejegyzéssel, a finanszírozással és a szankciókkal kapcsolatban hozott határozatokra vonatkozó információkat közzé kell tenni. Az ezen információk nyilvános elérhetőségét biztosító szabályozási keret létrehozása a politikai erők közötti esélyegyenlőség és tisztességes versengés elősegítésének, valamint a nyílt, átlátható és demokratikus jogalkotási és választási folyamatok fenntartásának leghatékonyabb módja, amely erősíti a polgárok és a választók európai képviseleti demokrácia iránti bizalmát, és – tágabb összefüggésben – segít megelőzni a korrupciót és a hatalommal való visszaélést.

(34)

Az arányosság elvével összhangban a természetes személy adományozók azonosságára vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalának kötelezettsége nem alkalmazandó az évente és adományozónként 1 500 EUR összeget meg nem haladó adományokra. Ezen túlmenően az éves szinten 1 500 EUR értéket meghaladó, de legfeljebb 3 000 EUR értékű adományok esetében e kötelezettség csak abban az esetben alkalmazandó, ha ahhoz az adományozó előzetesen írásos hozzájárulását adta. Ezek a küszöbértékek megfelelő egyensúlyt teremtenek egyrészről a személyes adatok védelméhez való alapvető jog, másrészről az európai politikai pártok és alapítványok finanszírozásának átláthatóságához fűződő jogos közérdek között, amint az a politikai pártok és alapítványok finanszírozásával kapcsolatos korrupció megelőzésére vonatkozó nemzetközi ajánlásokban is megjelenik. Az évente és adományozónként 3 000 EUR-t meghaladó összegű adományok nyilvánosságra hozatala biztosítaná az adományozók és az európai politikai pártok közötti kapcsolatok eredményes nyilvánosság általi ellenőrzését és felügyeletét. Ugyancsak az arányosság elvével összhangban az adományokra vonatkozó információkat évente kell közzétenni, kivéve az európai parlamenti választási kampányok idején és a 12 000 EUR-t meghaladó adományok tekintetében, amelyek esetében az információkat haladéktalanul közzé kell tenni.

(35)

Ez a rendelet tiszteletben tartja a Chartában meghatározott alapvető jogokat és elveket, különös tekintettel a Charta 7. és 8. cikkére, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magánéletét tiszteletben tartsák, továbbá a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez; e jogokat és elveket a rendelet végrehajtása során maradéktalanul tiszteletben kell tartani.

(36)	A 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) alkalmazandó a személyes adatoknak a Hatóság, az Európai Parlament és a független kiemelkedő személyek bizottsága által e rendelet szerint végzett feldolgozására.

(37)	A 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) alkalmazandó a személyes adatok e rendelet alkalmazásában megvalósuló feldolgozására.

(38)

A jogbiztonság érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a Hatóság, az Európai Parlament, az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok, az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok finanszírozásának egyes aspektusai tekintetében az ellenőrzés gyakorlására hivatott nemzeti hatóságok és az e rendeletben említett vagy meghatározott más releváns harmadik felek a 45/2001/EK rendelet és a 95/46/EK irányelv értelmében vett adatkezelők. Meg kell határozni azt is, hogy az adatkezelők legfeljebb mennyi ideig őrizhetik meg az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok finanszírozása jogszerűségének, szabályszerűségének és átláthatóságának biztosítása érdekében gyűjtött és az európai politikai pártok tagságára vonatkozó személyes adatokat. Adatkezelői minőségükben eljárva a Hatóságnak, az Európai Parlamentnek, az európai politikai pártoknak és az európai politikai alapítványoknak, az illetékes nemzeti hatóságoknak és a releváns harmadik feleknek minden olyan intézkedést meg kell hozniuk, amely biztosítja a 45/2001/EK rendelet és a 95/46/EK irányelv követelményeinek való megfelelést, ideértve különösen az adatfeldolgozás jogszerűségét és biztonságát, a tájékoztatást és az érintettek személyes adataikhoz való hozzáférésére, azok helyesbítésére vagy törlésére vonatkozó jogát biztosító intézkedéseket.

(39)

Az e rendelet alkalmazásában végrehajtott adatfeldolgozás tekintetében alkalmazandó a 95/46/EK irányelv bírósági jogorvoslatra, felelősségre és szankciókra vonatkozó III. fejezete. Az illetékes nemzeti hatóságoknak vagy releváns harmadik feleknek az általuk okozott károkért az alkalmazandó nemzeti jog szerint kell felelősséget viselniük. Emellett a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az e rendeletet megsértő illetékes nemzeti hatóságokra vagy releváns harmadik felekre megfelelő szankciók vonatkozzanak.

(40)	Az Európai Parlament által az európai politikai pártok számára biztosított technikai támogatásnak az egyenlő elbánás elvén kell alapulnia, számla ellenében és pénzbeli ellentételezés fejében kell történnie, és arról rendszeres nyilvános jelentésben kell tájékoztatást adni.

(41)	Az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos főbb információkat egy erre a célra létrehozott honlapon kell elérhetővé tenni a nyilvánosság számára.

(42)

Az Európai Unió Bírósága általi bírósági felülvizsgálat segíti e rendelet helyes alkalmazását. Rendelkezéseket kell továbbá elfogadni annak lehetővé tétele érdekében, hogy az európai politikai pártokat és az európai politikai alapítványokat az őket érő szankciók kiszabása előtt meghallgassák, és korrekciós intézkedéseket hozzanak.

(43)	A tagállamoknak olyan nemzeti rendelkezésekről kell gondoskodniuk, amelyek elősegítik e rendelet hatékony végrehajtását.

(44)	A tagállamok számára elegendő időt kell biztosítani az e rendelet zökkenőmentes és hatékony alkalmazásához szükséges rendelkezések elfogadására. Ezért átmeneti időszakról kell rendelkezni e rendelet hatálybalépése és alkalmazása között.

(45)	Konzultációra került sor az európai adatvédelmi biztossal, aki véleményt nyilvánított (10).

(46)	Tekintettel arra, hogy politikai pártokra és politikai alapítványokra jelenleg vonatkozó uniós szintű szabályokat és eljárásokat jelentős mértékben szükséges módosítani és bővíteni, a 2004/2003/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza az európai szintű politikai pártok („európai politikai pártok”) és az európai szintű alapítványok („európai politikai alapítványok”) jogállására és finanszírozására vonatkozó feltételeket.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. „politikai párt”: polgárok egyesülése:

—	amely politikai célokat követ, és

—	amely legalább egy tagállam jogrendje által elismert vagy azzal összhangban létesült;

2. „politikai szövetség”: politikai pártok és/vagy polgárok közötti szervezett együttműködés;

3. „európai politikai párt”: a 6. cikk szerinti, európai politikai pártokkal és európai politikai alapítványokkal foglalkozó hatóság által az e rendeletben meghatározott feltételeknek és eljárásoknak megfelelően bejegyzett, politikai célokat követő politikai szövetség;

4. „európai politikai alapítvány”: valamely európai politikai párthoz formálisan kapcsolódó, a Hatóság által az e rendeletben meghatározott feltételeknek és eljárásoknak megfelelően bejegyzett szervezet, amely tevékenysége révén – az Unió céljai és alapvető értékei tiszteletben tartásával – az európai politikai párt céljait azáltal támogatja és egészíti ki, hogy az alábbi feladatok közül egyet vagy többet ellát:

a)	megfigyeli és elemzi a közérdekű európai politikai kérdésekről és az európai integráció folyamatáról szóló vitát, valamint hozzájárul ahhoz;

b)	közérdekű európai politikai kérdésekhez kapcsolódó tevékenységeket, például szemináriumokat, képzéseket, konferenciákat és tanulmányokat szervez és támogat az érdekelt felek, köztük ifjúsági szervezetek és a civil társadalom más képviselőinek részvételével;

c)	a demokrácia előmozdítása érdekében együttműködést alakít ki, többek között harmadik országokban is;

d)	keretet biztosít a nemzeti politikai alapítványok, a tudományos élet képviselői és egyéb érdekelt felek európai szintű együttműködéséhez;

5. „regionális parlament” vagy „regionális közgyűlés”: olyan testület, amelynek tagjai regionális választásokon nyert mandátummal rendelkeznek, vagy valamely választott közgyűlésnek politikai felelősséggel tartoznak;

6. „az Európai Unió általános költségvetéséből biztosított finanszírozás”: a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) (a továbbiakban: költségvetési rendelet) első része VI. címének megfelelően odaítélt támogatás vagy a második része VIII. címe alapján nyújtott hozzájárulás;

7. „adomány”: bármely készpénzadomány vagy bármely természetbeni felajánlás, áruk, szolgáltatások (köztük kölcsönök) vagy munkálatok piaci érték alatti nyújtása, és/vagy bármely egyéb olyan ügylet, amely gazdasági előnyt jelent az érintett európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány számára, kivéve a tagok hozzájárulásait és a magánszemélyek által önkéntesen végzett szokványos politikai tevékenységeket;

8. „a tagok hozzájárulása”: készpénz – például tagdíj – befizetése vagy természetbeni hozzájárulás, illetve áruk, szolgáltatások (köztük kölcsönök) vagy munkálatok piaci érték alatti nyújtása, és/vagy bármely egyéb olyan ügylet, amely gazdasági előnyt jelent az érintett európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány számára, amennyiben azt valamely tag biztosítja az adott európai politikai pártnak, illetve európai politikai alapítványnak, kivéve az egyéni tagok által önkéntesen végzett szokványos politikai tevékenységeket;

9. „éves költségvetés”: a 20. és a 27. cikk alkalmazásában az adott év kiadásainak az érintett európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány éves pénzügyi beszámolójában megjelölt teljes összege;

10. „nemzeti kapcsolattartó pont”: a költségvetési rendelet 108. cikkében, valamint az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (12) 144. cikkében említett központi kizárási adatbázist érintő ügyekhez létrehozott valamely összekötő pont, vagy bármely olyan személy vagy személyek, akit vagy akiket a tagállamok illetékes hatóságai az e rendelet alkalmazásában történő információcsere céljából külön kijelöltek;

11. „székhely”: az a hely, ahol az európai politikai párt vagy az európai politikai alapítvány központi igazgatása található;

12. „egyidejűleg elkövetett jogsértések”: ugyanazon jogellenes cselekmény keretében elkövetett két vagy több jogsértés;

13. „ismételt jogsértés”: olyan időpontban elkövetett jogsértés, amely esetében azonos típusú jogsértésért a megelőző öt éven belül az elkövetőre már szankciót róttak ki.

II. FEJEZET

AZ EURÓPAI POLITIKAI PÁRTOK ÉS AZ EURÓPAI POLITIKAI ALAPÍTVÁNYOK JOGÁLLÁSA

3. cikk

A bejegyzés feltételei

(1) A politikai szövetség európai politikai pártként való bejegyzését kérelmezheti, amennyiben megfelel a következő feltételeknek:

a)	székhelye az alapszabályában foglaltak szerint a tagállamok valamelyikében található;

a politikai szövetség vagy tagjai képviseltetik magukat a tagállamok legalább egynegyedében európai parlamenti, nemzeti parlamenti, regionális parlamenti képviselők vagy regionális közgyűlési tagok révén, vagy

a politikai szövetség vagy tagpártjai a legutóbbi európai parlamenti választásokon a tagállamok legalább egynegyedében megkapták az adott tagállamok mindegyikében a leadott szavazatok legalább három százalékát,

c)	különösen programjában és tevékenysége során tiszteletben tartja az Uniónak az EUSZ 2. cikkében rögzített alapértékeit, azaz az emberi méltóságot, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot és az emberi jogokat, köztük a kisebbségekhez tartozó személyek jogait;

d)	a politikai szövetség vagy tagjai részt vettek európai parlamenti választásokon, vagy nyilvánosan kifejezték a következő európai parlamenti választásokon való részvételre irányuló szándékukat; és

e)	nem törekszik haszonszerzésre.

(2) A kérelmező európai politikai alapítványként való bejegyzését kérelmezheti, amennyiben megfelel a következő feltételeknek:

a)	az e rendeletben meghatározott feltételek és eljárások szerint bejegyzett európai politikai párthoz kapcsolódik;

b)	székhelye az alapszabályában foglaltak szerint a tagállamok valamelyikében található;

c)	különösen programjában és tevékenysége során tiszteletben tartja az Uniónak az EUSZ 2. cikkében rögzített alapértékeit, azaz az emberi méltóságot, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot és az emberi jogokat, köztük a kisebbségekhez tartozó személyek jogait;

d)	céljai kiegészítik annak az európai politikai pártnak a céljait, amelyhez kapcsolódik;

e)	irányító testületének tagjai legalább a tagállamok egynegyedéből származnak; és

f)	nem törekszik haszonszerzésre.

(3) Bármely európai politikai párthoz csak egy európai politikai alapítvány kapcsolódhat formálisan. Valamennyi európai politikai párt és a hozzá kapcsolódó európai politikai alapítvány biztosítja napi igazgatásuk, irányító testületeik és pénzügyi elszámolások szétválasztását.

4. cikk

Az európai politikai pártok irányítása

(1) Az európai politikai párt alapszabálya meg kell, hogy feleljen a székhelye szerinti tagállamban alkalmazandó jogszabályoknak, és annak tartalmaznia kell legalább a következőkre kiterjedő rendelkezéseket:

a)	a párt neve és logója, amelynek világosan megkülönböztethetőnek kell lennie bármely létező európai politikai párt és európai politikai alapítvány nevétől és logójától;

b)	székhelyének címe;

c)	a párt törekvéseit és céljait tartalmazó politikai program;

d)	a 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának megfelelően nyilatkozat arról, hogy a párt nem törekszik haszonszerzésre;

e)	adott esetben a hozzá kapcsolódó politikai alapítvány neve és a köztük fennálló formális kapcsolat ismertetése;

f)	a párt igazgatási és pénzügyi szervezete és eljárásai, részletesen ismertetve különösen az igazgatási, a pénzügyi és a jogi képviseleti hatáskörökkel felruházott testületeket és hivatalokat, valamint az éves elszámolások elkészítésére, jóváhagyására és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat; és

g)	a párt – mint európai politikai párt – önkéntes feloszlása esetén követendő belső eljárás.

(2) Az európai politikai párt alapszabályának rendelkezéseket kell tartalmaznia a belső pártszervezet vonatkozásában, amelyeknek ki kell terjedniük legalább a következőkre:

a)	a párt tagjainak felvételével, kilépésével és kizárásával kapcsolatos részletes szabályok és a párt tagpártjainak az alapszabályhoz csatolt listája;

b)	valamennyi tagsági formával kapcsolatos jogok és kötelezettségek és a megfelelő szavazati jogok;

c)	a párt irányító testületeinek hatásköre, feladatai és összetétele, valamennyi esetben külön ismertetve a jelöltek kiválasztása tekintetében alkalmazandó kritériumokat, valamint a kinevezésükre és felmentésükre vonatkozó módozatokat;

d)	a párt belső döntéshozatali eljárásai, különös tekintettel a szavazási eljárásokra és a határozatképességgel kapcsolatos követelményekre;

e)	az átláthatóság szempontjának érvényesítése, így különösen a könyvelés és elszámolások, az adományok, valamint a magánélet és a személyes adatok védelme vonatkozásában; és

f)	a párt alapszabályának módosítására vonatkozó belső eljárás.

(3) A székhely szerinti tagállam további követelményeket írhat elő az alapszabályra vonatkozóan, azzal a feltétellel, hogy ezen további követelmények e rendelettel nem összeegyeztethetetlenek.

5. cikk

Az európai politikai alapítvány irányítása

(1) Az európai politikai alapítvány alapszabálya meg kell, hogy feleljen a székhelye szerinti tagállamban alkalmazandó jogszabályoknak, és annak tartalmaznia kell legalább a következőkre kiterjedő rendelkezéseket:

a)	az alapítvány neve és logója, amelynek világosan megkülönböztethetőnek kell lennie bármely létező európai politikai párt és európai politikai alapítvány nevétől és logójától;

b)	az alapítvány székhelyének címe;

c)	az alapítvány törekvéseinek és céljainak ismertetése, amelyeknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a 2. cikk 4. pontjában felsorolt feladatokkal;

d)	a 3. cikk (2) bekezdése f) pontjának megfelelően nyilatkozat arról, hogy az alapítvány nem törekszik haszonszerzésre;

e)	annak az európai politikai pártnak a neve, amelyhez a politikai alapítvány kapcsolódik, valamint a köztük fennálló formális kapcsolat ismertetése;

f)	az alapítvány testületeit felsoroló lista, megjelölve minden testület esetében annak hatáskörét, feladatait és összetételét, valamint az e testületek tagjainak és vezetőinek kinevezésére és felmentésére vonatkozó részletes szabályokat;

g)	az alapítvány igazgatási és pénzügyi szervezete és eljárásai, részletesen ismertetve különösen az igazgatási, a pénzügyi és a jogi képviseleti hatáskörökkel felruházott testületeket és hivatalokat, valamint az éves elszámolások elkészítésére, jóváhagyására és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat;

h)	az alapítvány alapszabályának módosítására vonatkozó belső eljárás; és

i)	az alapítvány – mint európai politikai alapítvány – önkéntes feloszlása esetén követendő belső eljárás.

(2) A székhely szerinti tagállam további követelményeket írhat elő az alapszabályra vonatkozóan, feltéve, hogy ezen további követelmények e rendelettel nem összeegyeztethetetlenek.

6. cikk

Az európai politikai pártokkal és európai politikai alapítványokkal foglalkozó hatóság

(1) Az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok e rendelet szerinti bejegyzése, ellenőrzése és szankcionálása céljából létrejön egy, az európai politikai pártokkal és európai politikai alapítványokkal foglalkozó hatóság (a továbbiakban: a Hatóság).

(2) A Hatóság jogi személy. A Hatóság független, és feladatait e rendelettel teljes összhangban látja el.

A Hatóság dönt az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok bejegyzéséről és nyilvántartásból való törléséről az e rendeletben előírt eljárásoknak és feltételeknek megfelelően. A Hatóság ezen túlmenően rendszeresen ellenőrzi, hogy a bejegyzett európai politikai pártok és európai politikai alapítványok folyamatosan megfelelnek-e a 3. cikkben a bejegyzésre vonatkozóan előírt feltételeknek, illetve a 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és d)–f) pontjában és az 5. cikk (1) bekezdésének a)–e) és g) pontjában az irányítás tekintetében előírt rendelkezéseknek.

A Hatóság a határozataiban maradéktalanul figyelembe veszi az egyesülés szabadságához való alapvető jogot és annak szükségességét, hogy Európában a politikai pártok pluralizmusa biztosított legyen.

A Hatóságot az igazgatója képviseli, aki a Hatóság nevében hozza meg a Hatóság valamennyi határozatát.

(3) A Hatóság igazgatóját az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság (a továbbiakban együttesen: kinevezésre jogosult hatóság) nyílt pályázati felhívást követően az e három intézmény főtitkáraiból álló kiválasztási bizottság által előterjesztett javaslatok alapján, közös megegyezéssel nevezi ki ötéves, nem megújítható időszakra.

A Hatóság igazgatóját személyes és szakmai kvalitásai alapján választják ki. A Hatóság igazgatója nem lehet az Európai Parlament képviselője, nem rendelkezhet választáson nyert mandátummal, és nem lehet valamely európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány jelenlegi vagy volt alkalmazottja. A kiválasztott igazgató tekintetében nem állhat fenn összeférhetetlenség az igazgatóként végzett feladatai és bármely más, különösen az e rendelet rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatban végzett hivatali feladatai között.

Amennyiben az igazgatói tisztség lemondás, nyugdíjba vonulás, felmentés vagy elhalálozás miatt megüresedik, úgy betöltéséről ugyanezen eljárás szerint kell gondoskodni.

A megbízatás lejárta vagy önkéntes lemondása esetén a távozó igazgató az új igazgató hivatalba lépéséig ellátja feladatait.

Ha a Hatóság igazgatója már nem felel meg a feladatai ellátása tekintetében előírt feltételeknek, akkor az első albekezdésben említett három intézmény közül legalább kettő közös megegyezésével és az első albekezdésben említett kiválasztási bizottság által – saját kezdeményezésére vagy a fent nevezett három intézmény egyikének felkérésére – készített jelentés alapján felmenthető tisztségéből.

A Hatóság igazgatója hivatali feladatainak ellátása során függetlenséget élvez. A Hatóság nevében fellépő igazgató egyetlen intézménytől, kormánytól, bármely egyéb testülettől, hivataltól vagy ügynökségtől sem kérhet vagy fogadhat el utasításokat. A Hatóság igazgatójának tartózkodnia kell a feladatai jellegével összeegyeztethetetlen minden cselekménytől.

Az igazgató tekintetében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közösen gyakorolja a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben (13) meghatározott, az Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (valamint az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek) által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatásköröket. A három intézmény az igazgató kinevezésére és felmentésére vonatkozó határozatok sérelme nélkül megállapodhat egymással abban, hogy a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott többi hatáskör gyakorlását részben vagy teljesen a három intézmény egyikére bízza.

A kinevezésre jogosult hatóság az igazgatót más feladatok ellátásával is megbízhatja azzal a feltétellel, hogy azok nem összeegyeztethetetlenek a Hatóság igazgatói tisztségéből fakadó munkaterhével, semmiképpen nem vezetnek összeférhetetlenséghez, és nem veszélyeztetik az igazgató teljes függetlenségét.

(4) A Hatóság fizikai elhelyezésére az Európai Parlamentben kerül sor, és az Európai Parlament gondoskodik a Hatóság szükséges hivatali helyiségekkel és az igazgatást támogató létesítményekkel való ellátásáról.

(5) A Hatóság igazgatójának munkáját az Unió egy vagy több intézményének személyi állományába tartozó alkalmazottak segítik. Amikor ezen alkalmazottak a Hatóság számára végzik munkájukat, kizárólag a Hatóság igazgatójának irányítása alatt járnak el.

Az alkalmazottak kiválasztása nem vezethet összeférhetetlenséghez a Hatóságnál végzett feladataik és bármely más hivatali feladatuk között, és ezen alkalmazottaknak tartózkodniuk kell a feladataik jellegével összeegyeztethetetlen minden cselekménytől.

(6) A Hatóság a feladatai ellátásához szükséges bármely igazgatási intézkedésről megállapodásokat köt az Európai Parlamenttel és szükség esetén más intézményekkel, így különösen a (4), (5) és (8) bekezdés szerint biztosított alkalmazottakra, szolgáltatásokra és támogatásra vonatkozó megállapodásokat.

(7) A Hatóság kiadásaira vonatkozó előirányzatokat az Európai Unió általános költségvetésének az Európai Parlamentre vonatkozó szakaszában, külön jogcím alatt kell szerepeltetni. Az előirányzatoknak elégségeseknek kell lenniük ahhoz, hogy biztosítsák a Hatóság teljes és független működését. A Hatóság előzetes költségvetési tervezetét a Hatóság igazgatójának az Európai Parlament elé kell terjesztenie, és e tervezetet nyilvánosságra kell hozni. Ezen előirányzatok tekintetében az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladatkörét az Európai Parlament a Hatóság igazgatójára ruházza.

(8) Az 1. sz. tanácsi rendelet (14) a Hatóságra alkalmazandó.

A Hatóság és a nyilvántartás működéséhez szükséges fordítási szolgáltatásokat az Európai Unió Intézményeinek Fordítóközpontja nyújtja.

(9) A Hatóság és az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője megosztja egymással mindazokat az információkat, amelyek e rendelet alapján saját feladataik ellátásához szükségesek.

(10) Az igazgató évente jelentést terjeszt az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé a Hatóság tevékenységéről.

(11) Az Európai Unió Bírósága az EUMSZ 263. cikkével összhangban megvizsgálja a Hatóság határozatainak jogszerűségét, és az EUMSZ 268. és 340. cikkével összhangban hatáskörrel rendelkezik a Hatóság által esetlegesen okozott károk miatti kártérítési vitákban. Ha a Hatóság elmulasztja az e rendelet által előírt valamely határozat meghozatalát, akkor az EUMSZ 265. cikkével összhangban mulasztás megállapítása iránti kereset indítható vele szemben az Európai Unió Bírósága előtt.

7. cikk

Az európai politikai pártok és alapítványok nyilvántartása

(1) A Hatóság nyilvántartást hoz létre és vezet az európai politikai pártokról és az európai politikai alapítványokról. A nyilvántartásba vett információkat a 32. cikkben foglaltakkal összhangban online hozzáférhetővé kell tenni.

(2) A nyilvántartás megfelelő működésének biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 36. cikknek megfelelően és e rendelet irányadó rendelkezéseinek hatályán belül felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiak tekintetében:

a Hatóság által nyilvántartott azon adatok és bizonylatok, amelyek tekintetében a nyilvántartás illetékes adattárnak minősül, és amelyek között szerepelnie kell az európai politikai pártok vagy európai politikai alapítványok alapszabályainak, a 8. cikk (2) bekezdésével összhangban a bejegyzésre irányuló kérelmek részeként benyújtott bármely egyéb dokumentumnak, a székhely szerinti tagállamtól származó, a 15. cikk (2) bekezdésében említett bármely egyéb dokumentumnak, valamint az igazgatási, pénzügyi és jogi képviseleti hatáskörrel felruházott, a 4. cikk (1) bekezdésének f) pontjában és az 5. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett testületek tagjaiként vagy tisztségviselőiként tevékenykedő személyekre vonatkozó információknak;

az e bekezdés a) pontjában említett, a nyilvántartás részét képező azon anyagok, amelyek jogszerűségét a Hatóság által az e rendelet szerint fennálló hatásköre értelmében létrehozott nyilvántartás igazolja. A Hatóság nem illetékes annak ellenőrzése tekintetében, hogy valamely európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány teljesíti-e a székhely szerinti tagállam által a 4. és 5. cikk, valamint a 14. cikk (2) bekezdése alapján az adott párt vagy alapítvány számára előírt, és az e rendeletben foglalt kötelezettségeken és követelményeken túlmenő további kötelezettségeket és követelményeket.

(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokban részletesen meghatározza a nyilvántartás során alkalmazandó nyilvántartási számok rendszerét és azokat a szabványosított formátumú nyilvántartási kivonatokat, amelyeket a nyilvántartásból kérésre harmadik felek rendelkezésére kell bocsátani, kitérve többek között a levelek és a dokumentumok tartalmára is. E kivonatok az igazgatási, pénzügyi és jogi képviseleti hatáskörrel felruházott, a 4. cikk (1) bekezdésének f) pontjában és az 5. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett testületek tagjaiként vagy tisztségviselőiként eljáró személyek azonosításán kívül más személyes adatokat nem tartalmazhatnak. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

8. cikk

Bejegyzés iránti kérelem

(1) A bejegyzésre irányuló kérelmet a Hatósághoz kell benyújtani. Európai politikai alapítvány bejegyzésére irányuló kérelem kizárólag azon az európai politikai párton keresztül nyújtható be, amelyhez a kérelmező formálisan kapcsolódik.

(2) A kérelemhez a következőket kell csatolni:

a)	azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják, hogy a kérelmező megfelel a 3. cikkben foglalt feltételeknek, többek között egy szabványosított formában tett hivatalos nyilatkozatot a mellékletben előírt formában;

b)	a párt vagy alapítvány alapszabályát, amely tartalmazza a 4. és 5. cikkben előírt rendelkezéseket, közöttük a vonatkozó mellékleteket, valamint – adott esetben – a székhely szerinti tagállamtól származó, a 15. cikk (2) bekezdésében említett nyilatkozatot.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 36. cikkel összhangban és az e rendeletben foglalt irányadó rendelkezések hatályán belül felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy:

a)	meghatározzon a (2) bekezdéssel kapcsolatos bármely kiegészítő tájékoztatást vagy bizonylatot, amely szükséges ahhoz, hogy a Hatóság maradéktalanul elláthassa a nyilvántartás működtetésével összefüggésben e rendelet által rá ruházott feladatait;

módosítsa a mellékletben szereplő szabványosított formában tett hivatalos nyilatkozatot azon konkrét adatok tekintetében, amelyeket a kérelmezőnek szükség esetén fel kell tüntetnie annak biztosítása érdekében, hogy elégséges információ álljon rendelkezésre az aláíróval, annak meghatalmazásával, valamint azon európai politikai párttal vagy európai politikai alapítvánnyal kapcsolatosan, amelynek képviseletére a nyilatkozattétel céljára meghatalmazást kapott.

(4) A kérelem részeként a Hatósághoz benyújtott dokumentumokat a 32. cikkben említett honlapon azonnal közzé kell tenni.

9. cikk

A kérelem elbírálása és a Hatóság határozata

(1) A Hatóság megvizsgálja a kérelmet annak megállapítása érdekében, hogy a kérelmező teljesíti-e a 3. cikkben a bejegyzés tekintetében előírt feltételeket, és hogy az alapszabály tartalmazza-e a 4. és 5. cikkben előírt rendelkezéseket.

(2) A Hatóság a kérelmezőt bejegyző határozatot hoz, kivéve, ha megállapítja, hogy a kérelmező nem teljesíti a 3. cikkben a bejegyzés tekintetében előírt feltételeket, vagy hogy az alapszabály nem tartalmazza a 4. és 5. cikkben előírt rendelkezéseket.

A Hatóság a bejegyzés iránti kérelem kézhezvételét követő egy hónapon belül, illetve – amennyiben a 15. cikk (4) bekezdésében előírt eljárások alkalmazandók – a bejegyzés iránti kérelem kézhezvételét követő négy hónapon belül közzéteszi a kérelmező bejegyzésére vonatkozó határozatát.

Hiányos kérelem esetén a Hatóság felhívja a kérelmezőt, hogy haladéktalanul nyújtsa be a szükséges további információkat. A második albekezdésben előírt határidő számítása csak attól a naptól kezdődik, amelyen a Hatóság a hiánytalan kérelmet kézhez veszi.

(3) A 8. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett szabványosított formában tett hivatalos nyilatkozatot a Hatóságnak elégségesnek kell tekintenie annak megállapítására, hogy a kérelmező megfelel-e az adott esettől függően a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában vagy a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeknek.

(4) A Hatóságnak a kérelmezőt bejegyző határozatát, az érintett párt vagy alapítvány alapszabályával együtt közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A Hatóságnak a bejegyzést megtagadó határozatát a kérelem elutasításának részletes indokolásával együtt közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(5) A 8. cikk (2) bekezdésnek megfelelően a bejegyzési kérelem részeként benyújtott dokumentumok vagy alapszabály bármely módosításáról értesíteni kell a Hatóságot, amely az adott esettől függően a 15. cikk (2) és (4) bekezdésében előírt eljárásokkal összhangban frissíti a nyilvántartást.

(6) Az európai politikai párt tagpártjainak a 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően a párt alapszabályához csatolt listájának naprakésszé tett változatát évente el kell küldeni a Hatóságnak. Minden olyan változásról, amelynek következtében egy európai politikai párt esetleg már nem felel meg a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételnek, a változás bekövetkeztétől számított négy héten belül értesíteni kell a Hatóságot.

10. cikk

A bejegyzésre vonatkozó feltételek és követelmények betartásának ellenőrzése

(1) A Hatóság a (3) bekezdésben előírt eljárás sérelme nélkül rendszeresen ellenőrzi, hogy a bejegyzett európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok továbbra is megfelelnek-e a 3. cikkben a bejegyzésre vonatkozóan meghatározott feltételeknek, illetve a 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és d)–f) pontjában és az 5. cikk (1) bekezdésének a)–e) és g) pontjában az irányítás tekintetében előírt rendelkezéseknek.

(2) Amennyiben a Hatóság megállapítja, hogy az (1) bekezdésben említett, bejegyzésre vonatkozó feltételek vagy irányításra vonatkozó rendelkezések bármelyike – kivéve a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában és a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett feltételeket – a továbbiakban már nem teljesül, úgy erről értesíti az érintett európai politikai pártot vagy alapítványt.

(3) Az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérelmet nyújthat be a Hatósághoz annak ellenőrzése iránt, hogy valamely konkrét európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány megfelel-e a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában és a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett feltételeknek. Ilyen esetekben, valamint a 16. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett esetekben a Hatóság felkéri a 11. cikknek megfelelően létrehozott bizottságot – a független kiemelkedő személyekből álló bizottságot – hogy nyilvánítson véleményt az adott ügyben. A bizottságnak két hónapon belül véleményt kell nyilvánítania.

Abban az esetben, ha a Hatóság olyan tényekről szerez tudomást, amelyek alapján kétségek merülhetnek fel afelől, hogy valamely konkrét európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány megfelel-e a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában és a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett feltételeknek, a Hatóság erről tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot annak lehetővé tétele céljából, hogy bármelyikük előterjeszthesse az ellenőrzésre vonatkozóan az első albekezdésben említett kérelmet. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság az első albekezdésben foglaltak sérelme nélkül, a fent nevezett tájékoztatás kézhezvételétől számított két hónapon belül jelzi szándékát.

Az első és a második albekezdésben foglalt eljárások az európai parlamenti választásokat megelőző két hónap folyamán nem kezdeményezhetők.

A Hatóság a bizottság véleményét figyelembe véve határoz a szóban forgó európai politikai pártnak vagy európai politikai alapítványnak a nyilvántartásból való törléséről. A Hatóság határozatát megfelelően indokolni kell.

A Hatóság a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában vagy a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában előírt feltételeknek való megfelelés hiányára hivatkozva csak akkor hozhat a nyilvántartásból való törlésre vonatkozó határozatot, ha a nevezett feltételek megsértése nyilvánvaló és súlyos. E határozatot a (4) bekezdésben foglalt eljárás keretében kell meghozni.

(4) A Hatóság azon határozatáról, hogy egy európai politikai pártot vagy európai politikai alapítványt a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában vagy a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában előírt feltételek tiszteletben tartásának nyilvánvaló és súlyos megsértése miatt töröl a nyilvántartásból, értesíteni kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot. A határozat csak akkor lép hatályba, ha a határozatról szóló értesítésnek az Európai Parlament és a Tanács számára történő megküldésétől számított három hónapon belül nem érkezik kifogás az Európai Parlament és a Tanács részéről, illetve ha ezen időtartam leteltét megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács tájékoztatta a Hatóságot arról, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament és a Tanács kifogása esetén az európai politikai párt vagy alapítvány továbbra is bejegyezve marad.

Az Európai Parlament és a Tanács a határozat ellen csak olyan okokból emelhet kifogást, amelyek a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában és a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett, a bejegyzésre vonatkozó feltételek teljesülésének értékelésével függnek össze.

Az érintett európai politikai pártot vagy európai politikai alapítványt tájékoztatni kell arról, hogy a Hatóság által hozott, a nyilvántartásból való törlésre vonatkozó határozat ellen kifogást emeltek.

Az Európai Parlament és a Tanács a Szerződésekkel összhangban meghatározott saját döntéshozatali szabályaiknak megfelelően foglalnak állást. Minden kifogást megfelelően indokolni kell, és nyilvánosságra kell hozni.

(5) Amennyiben a Hatóság arra vonatkozó határozata ellen, hogy egy európai politikai pártot vagy egy európai politikai alapítványt töröl a nyilvántartásból, nem emeltek kifogást a (4) bekezdésben említett eljárás szerint, úgy e határozatot a nyilvántartásból való törlés részletes indokolásával együtt közzé kell tenni az Európai Unó Hivatalos Lapjában, és a határozat három hónappal e közzététel napját követően lép hatályba.

(6) Az európai politikai alapítványt automatikusan megfosztják e jogállásától, amennyiben az európai politikai pártot, amelyhez kapcsolódik, törlik a nyilvántartásból.

11. cikk

A független kiemelkedő személyek bizottsága

(1) Létrejön a független kiemelkedő személyek bizottsága. A bizottság hat tagból áll, akik közül kettőt az Európai Parlament, kettőt a Tanács és kettőt a Bizottság jelöl ki. A bizottság tagjait személyes és szakmai kvalitásaik alapján választják ki. E személyek nem lehetnek európai parlamenti képviselők, a Tanács vagy a Bizottság tagjai, választásokon nyert mandátummal felruházott képviselők, az Európai Unió tisztviselői vagy egyéb alkalmazottai, sem pedig európai politikai pártok, illetve európai politikai alapítványok jelenlegi vagy korábbi alkalmazottai.

A bizottság tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek. Egyetlen intézménytől, kormánytól, egyéb szervtől, hivataltól vagy ügynökségtől sem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasításokat, és tartózkodnak minden, feladataik jellegével összeegyeztethetetlen cselekedettől.

A bizottság tagságát legkésőbb minden európai parlamenti választás utáni első európai parlamenti ülés végét követő hat hónapon belül meg kell újítani. A tagok megbízatása nem megújítható.

(2) A bizottság maga fogadja el saját eljárási szabályzatát. A bizottság elnökét a tagok e szabályzat alapján választják meg maguk közül. A bizottság titkárságát és finanszírozását az Európai Parlament biztosítja. A titkárság a bizottság kizárólagos irányítása alatt jár el.

(3) A bizottság a Hatóság kérésére véleményt nyilvánít a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjában és a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett uniós alapértékek európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány általi bármely esetleges nyilvánvaló és súlyos megsértéséről. A bizottság e célból kérheti bármilyen releváns dokumentum vagy bizonyíték átadását a Hatóságtól, az Európai Parlamenttől, az érintett európai politikai párttól vagy európai politikai alapítványtól, egyéb politikai pártoktól, politikai alapítványoktól vagy más érdekeltektől, valamint kérheti ezek képviselőinek meghallgatását.

A bizottság véleményeiben teljes mértékben figyelembe veszi az egyesülés szabadságához való alapvető jogot és annak szükségességét, hogy Európában a politikai pártok pluralizmusa biztosított legyen.

A bizottság által megfogalmazott véleményeket haladéktalanul nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

III. FEJEZET

AZ EURÓPAI POLITIKAI PÁRTOK ÉS AZ EURÓPAI POLITIKAI ALAPÍTVÁNYOK JOGÁLLÁSA

12. cikk

Jogi személyiség

Az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok európai jogi személyiséggel rendelkeznek.

13. cikk

Jog általi elismerés és jogképesség

Az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogilag elismertek és jogképesek az összes tagállamban.

14. cikk

Alkalmazandó jog

(1) Az európai politikai pártokra és az európai politikai alapítványokra e rendelet rendelkezései alkalmazandók.

(2) Az e rendelet által nem szabályozott kérdések tekintetében vagy a rendelet által csak részben szabályozott kérdések esetében e kérdések azon aspektusai tekintetében, amelyekre e rendelet nem terjed ki, az európai politikai pártokra és az európai politikai alapítványokra a székhelyük szerinti tagállam nemzeti jogának megfelelő rendelkezései alkalmazandók.

Az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok más tagállamokban kifejtett tevékenységeire az illető tagállamok vonatkozó nemzeti jogszabályai alkalmazandók.

(3) Az e rendelet, illetve a (2) bekezdés szerint alkalmazandó rendelkezések által nem szabályozott kérdések tekintetében vagy az ezek által csak részben szabályozott kérdések esetében e kérdések azon aspektusai tekintetében, amelyekre ezek nem terjednek ki, az európai politikai pártokra és az európai politikai alapítványokra a párt vagy alapítvány alapszabályának rendelkezései alkalmazandók.

15. cikk

Az európai jogi személyiség megszerzése

(1) Az európai politikai párt és az európai politikai alapítvány a Hatóságnak a bejegyzésükről szóló, 9. cikk szerinti határozatának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele napján szerez európai jogi személyiséget.

(2) Amennyiben valamely tagállam, amelyben az európai politikai pártként vagy európai politikai alapítványként való bejegyzését kérelmező párt vagy alapítvány székhellyel rendelkezik, előírja azt, akkor a 8. cikk szerint benyújtott kérelemhez csatolni kell az adott tagállam nyilatkozatát, amely igazolja, hogy a kérelmező eleget tett a kérelmezéshez szükséges valamennyi alkalmazandó nemzeti követelménynek, és hogy alapszabálya megfelel a 14. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében említett alkalmazandó jognak.

(3) Abban az esetben, ha a kérelmező valamely tagállam joga szerint jogi személyiséggel rendelkezik, ennek a tagállamnak az európai jogi személyiség megszerzését úgy kell tekintenie, hogy a nemzeti jogi személy jogutódnak minősülő európai jogi személlyé alakul át. Az utóbbi teljes mértékben megőrzi a jogelődnek minősülő nemzeti jogi személy már meglévő jogait és kötelezettségeit, a nemzeti jogi személy pedig megszűnik. Az érintett tagállam nem alkalmazhat túlságosan korlátozó jellegű feltételeket az ilyen átalakulással összefüggésben. A kérelmező mindaddig megőrzi székhelyét az adott tagállamban, amíg közzé nem teszik a határozatot a 9. cikkel összhangban.

(4) Amennyiben az a tagállam, amelyben a kérelmező székhellyel bír, ezt előírja, a Hatóság csak a tagállammal folytatott konzultációt követően határozza meg az (1) bekezdésben említett közzététel időpontját.

16. cikk

Az európai jogi személyiség megszűnése

(1) Az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány a Hatóságnak a nyilvántartásból való törlésről szóló, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett határozata hatálybalépésének időpontjában elveszíti európai jogi személyiségét. Ha az érintett európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány nem kérelmez rövidebb határidőt, a határozat e közzétételt követően három hónappal lép hatályba.

(2) Az európai politikai pártot vagy az európai politikai alapítványt a Hatóság határozatával az alábbi esetekben törölni kell a nyilvántartásból:

a)	a 10. cikk (2)–(5) bekezdése szerint elfogadott határozat következményeként;

b)	a 10. cikk (6) bekezdésében foglalt körülmények fennállása esetén;

c)	az érintett európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány kérésére; vagy

d)	az e cikk (3) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett esetekben.

(3) Ha valamely európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány súlyosan megszegte a 14. cikk (2) bekezdésének első albekezdése értelmében alkalmazandó nemzeti jog szerinti kötelezettségeket, a székhely szerinti tagállam a nyilvántartásból való törlésre irányuló, megfelelő indokolással ellátott kérelemmel fordulhat a Hatósághoz, amelyben pontosan és kimerítően fel kell sorolnia a jogellenes cselekményeket és az egyes, be nem tartott nemzeti előírásokat. Ilyen esetben a Hatóság:

a)	a kizárólag vagy túlnyomó részben az EUSZ 2. cikkében kinyilvánított uniós alapértékek tiszteletben tartásával kapcsolatos ügyek esetében a 10. cikk (3) bekezdésével összhangban ellenőrzési eljárást kezdeményez. A 10. cikk (4), (5) és (6) bekezdése szintén alkalmazandó;

b)	bármely más ügy esetében, és amennyiben a tagállam indokolással ellátott kérelme megerősíti, hogy minden nemzeti jogorvoslati lehetőséget kimerítettek, úgy határoz, hogy az érintett európai politikai pártot és európai politikai alapítványt törli a nyilvántartásból.

Ha valamely európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány súlyosan megszegte a 14. cikk (2) bekezdésének második albekezdése értelmében alkalmazandó nemzeti jog szerinti kötelezettségeket, és amennyiben az ügy kizárólag vagy túlnyomó részben az EUSZ 2. cikkében kinyilvánított uniós alapértékek tiszteletben tartásával kapcsolatos, az érintett tagállam e bekezdés első albekezdésével összhangban kérelemmel fordulhat a Hatósághoz. A Hatóság e bekezdés első albekezdésének a) pontja szerint jár el.

A Hatóság valamennyi esetben indokolatlan késedelem nélkül jár el. A Hatóság tájékoztatja az érintett tagállamot és az érintett európai politikai pártot vagy európai politikai alapítványt a nyilvántartásból való törlésre irányuló indokolással ellátott kérelmet követően tett lépésekről.

(4) A Hatóság meghatározza az (1) bekezdésben említett közzététel időpontját, miután konzultált azzal a tagállammal, amelyben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány székhelye található.

(5) Ha az érintett európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány a székhelye szerinti tagállam joga alapján jogi személyiséget szerez, ezt a tagállamnak úgy kell tekintenie, hogy az európai jogi személyiség olyan nemzeti jogi személlyé alakul, amely teljes mértékben megőrzi a jogelődnek minősülő európai jogalany már meglévő jogait és kötelezettségeit. A szóban forgó tagállam nem alkalmazhat túlságosan korlátozó jellegű feltételeket az ilyen átalakulással összefüggésben.

(6) Ha az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány nem szerez jogi személyiséget a székhelye szerinti tagállam joga alapján, akkor az európai politikai pártot vagy az európai politikai alapítványt e tagállam alkalmazandó jogával összhangban fel kell számolni. Az érintett tagállam előírhatja, hogy a felszámolást előzze meg a nemzeti jogi személyiségnek az érintett pár vagy alapítvány általi megszerzése, az (5) bekezdéssel összhangban.

(7) Az érintett tagállamnak az (5) és (6) bekezdésben említett valamennyi helyzetben biztosítania kell a 3. cikkben említett, nonprofit jellegre vonatkozó feltétel teljes tiszteletben tartását. A Hatóság, valamint az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője – különösen az Európai Unió általános költségvetéséből kapott források és a 27. cikkel összhangban kiszabott pénzügyi szankciók behajtásának biztosítása érdekében – megállapodhat az érintett tagállammal az európai jogi személyiség megszüntetésének módozatairól.

IV. FEJEZET

FINANSZÍROZÁSI RENDELKEZÉSEK

17. cikk

A finanszírozás feltételei

(1) Az e rendeletben meghatározott feltételek és eljárások alapján bejegyzett európai politikai párt, amely legalább egy tagja által képviselteti magát az Európai Parlamentben, és amelyre a költségvetési rendelet 106. cikkének (1) bekezdésében említett kizárást okozó helyzetek egyike sem vonatkozik, az Európai Unió általános költségvetéséből nyújtott finanszírozásért folyamodhat az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője által közzétett hozzájárulási felhívásban foglalt feltételeknek megfelelően.

(2) Az az európai politikai alapítvány, amely az (1) bekezdés szerint finanszírozás iránti kérelem benyújtására jogosult európai politikai párthoz kapcsolódik, amelyet az e rendeletben meghatározott feltételek és eljárások alapján bejegyeztek, és amelyre a költségvetési rendelet 106. cikkének (1) bekezdésében említett kizárást okozó helyzetek egyike sem vonatkozik, az Európai Unió általános költségvetéséből nyújtott finanszírozásért folyamodhat az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője által közzétett pályázati felhívásban foglalt feltételeknek megfelelően.

(3) Az Európai Unió költségvetéséből nyújtott finanszírozásra való jogosultságnak az e cikk (1) bekezdése és a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti meghatározása, valamint a 19. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából egy európai parlamenti képviselő csak egy európai politikai párt tagjának tekinthető, amely adott esetben az a párt, amelyhez a képviselő nemzeti vagy regionális politikai pártja a finanszírozási kérelem benyújtására rendelkezésre álló időszak utolsó napján kapcsolódik.

(4) Az Európai Unió általános költségvetéséből nyújtott pénzügyi hozzájárulás vagy támogatás európai politikai párt esetében nem haladhatja meg a párt költségvetésében feltüntetett éves visszatéríthető kiadások 85 %-át, európai politikai alapítvány esetében pedig az alapítvány támogatható felmerült költségeinek 85 %-át. Az odaítélt uniós hozzájárulások fel nem használt részét az európai politikai pártok az odaítélést követő pénzügyi évben felhasználhatják visszatéríthető kiadások fedezésére. Az e pénzügyi évet követően fel nem használt összegeket a költségvetési rendeletnek megfelelően vissza kell fizettetni.

(5) A pénzügyi hozzájárulás formájában visszatéríthető kiadások a 21. és 22. cikkben rögzített keretek között az igazgatási kiadásokat, valamint a technikai segítségnyújtással, értekezletekkel, kutatással, határokon átnyúló rendezvényekkel, tanulmányokkal, tájékoztatással és kiadványokkal kapcsolatos kiadásokat és a kampányokhoz kötődő kiadásokat foglalják magukban.

18. cikk

Finanszírozás iránti kérelem

(1) Ahhoz, hogy az Európai Unió általános költségvetéséből finanszírozásban részesüljön, az e rendelet 17. cikke (1) vagy (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő európai politikai pártnak vagy európai politikai alapítványnak a hozzájárulási vagy pályázati felhívás közzétételét követően kérelmet kell benyújtania az Európai Parlamenthez.

(2) A kérelem benyújtásakor az európai politikai pártnak és az európai politikai alapítványnak meg kell felelnie a 23. cikkben felsorolt kötelezettségeknek, és a kérelme benyújtásának napjától a pénzügyi év végéig vagy a hozzájárulás vagy támogatás tárgyát képező intézkedés végéig szerepelnie kell a nyilvántartásban, valamint nem sújthatja a 27. cikk (1) bekezdésében, illetve (2) bekezdése a) pontjának v. és vi. alpontjában foglalt szankciók egyike sem.

(3) Az európai politikai alapítvány kérelmének tartalmaznia kell az alapítvány éves munkaprogramját vagy cselekvési tervét.

(4) Az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője a hozzájárulási vagy pályázati felhívás lezárását követően három hónapon belül határozatot hoz, és a költségvetési rendeletnek megfelelően engedélyezi és kezeli a megfelelő előirányzatokat.

(5) Európai politikai alapítvány az Európai Unió általános költségvetéséből nyújtott finanszírozás iránti kérelmét kizárólag azon az európai politikai párton keresztül nyújthatja be, amelyhez kapcsolódik.

19. cikk

Odaítélési kritériumok és a finanszírozás elosztása

(1) A 18. cikknek megfelelően hozzájárulásban vagy támogatásban részesülő európai politikai pártok és európai politikai alapítványok számára rendelkezésre álló vonatkozó előirányzatokat évente, a következő elosztási kulcs alapján kell elosztani:

—	15 %-ot egyenlő részekben osztanak el a kedvezményezett európai politikai pártok között,

—	85 %-ot abban az arányban osztanak el a kedvezményezett európai politikai pártok között, amelyet képviselőik a választott európai parlamenti képviselők között képviselnek.

Ugyanezt az elosztási kulcsot kell alkalmazni a finanszírozás európai politikai alapítványok számára történő odaítélése során, európai politikai pártokkal való kapcsolatuk alapján.

(2) Az (1) bekezdésben említett elosztás azon választott európai parlamenti képviselők számán alapul, akik a finanszírozás iránti kérelmek benyújtására rendelkezésre álló időszak utolsó napján a kérelmet benyújtó európai politikai párt tagjai, figyelemmel a 17. cikk (3) bekezdésére is.

E napot követően a szám esetleges változásai nem érintik a finanszírozás európai politikai pártok vagy európai politikai alapítványok közötti elosztási arányait. Ez nem érinti a 17. cikk (1) bekezdésében meghatározott azon követelményt, hogy az európai politikai pártnak legalább egy képviselővel rendelkeznie kell az Európai Parlamentben.

20. cikk

Adományok és hozzájárulások

(1) Az európai politikai párt és az európai politikai alapítvány évente és adományozónként legfeljebb 18 000 EUR értékben adományokat fogadhat el természetes vagy jogi személyektől.

(2) Az európai politikai párt és az európai politikai alapítvány éves pénzügyi beszámolójának 23. cikk szerinti benyújtásakor egyúttal a támogatók listáját is továbbítja, az általuk nyújtott adományokkal együtt, megjelölve az egyes adományok jellegét és értékét. Ez a bekezdés az európai politikai pártok tagpártjai és az európai politikai alapítványok tagszervezetei által nyújtott hozzájárulásokra is alkalmazandó.

A természetes személyektől származó, 1 500 EUR értéket meghaladó, de legfeljebb 3 000 EUR értékű adományok esetében az érintett európai politikai pártnak vagy európai politikai alapítványnak jeleznie kell, hogy a megfelelő adományozók a 32. cikk (1) bekezdése e) pontjával összhangban hozzájárultak-e előzetesen írásban a nyilvánosságra hozatalhoz.

(3) Az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány által az európai parlamenti választásokat megelőző hat hónapos időszakon belül kapott adományokat hetente, írásban, a (2) bekezdésnek megfelelően be kell jelenteni a Hatóságnak.

(4) Az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány által elfogadott, 12 000 EUR-t meghaladó értékű egyedi adományokat késedelem nélkül, írásban, a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően be kell jelenteni a Hatóságnak.

(5) Az európai politikai párt vagy az európai politikai alapítvány nem fogadhat el:

a)	névtelen adományokat vagy hozzájárulásokat;

b)	az Európai Parlamentben működő politikai csoportok költségvetéséből származó adományokat;

c)	valamely tagállam vagy harmadik ország hatóságától, illetve olyan vállalkozástól származó adományokat, amely felett ilyen hatóságától közvetlen vagy közvetett módon meghatározó befolyást gyakorolhat tulajdonjoga, pénzügyi részesedése vagy az adott vállalkozásra irányadó szabályok alapján; vagy

d)	harmadik országbeli magánszervezetektől vagy olyan harmadik országból származó magánszemélyektől származó adományokat, akik nem rendelkeznek szavazati joggal az európai parlamenti választásokon.

(6) Az európai politikai párt vagy az európai politikai alapítvány az e rendelet által tiltott adományokat azok kézhezvételétől számított 30 napon belül:

a)	visszajuttatja az adományozónak vagy bármely más, az adományozó megbízásából eljáró személynek; vagy

ha az adományt nem lehetséges visszajuttatni, tájékoztatja a Hatóságot és az Európai Parlamentet. Az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője a költségvetési rendelet 78. és 79. cikkének megfelelően megállapítja a követelést, és beszedési megbízás kiállításával engedélyezi a beszedést. Az összeget az Európai Unió általános költségvetésének Európai Parlamentre vonatkozó szakaszában, általános bevételként kell szerepeltetni.

(7) Az európai politikai párt hozzájárulásokat fogadhat el tagjaitól. E hozzájárulások értéke nem haladhatja meg az adott európai politikai párt éves költségvetésének 40 %-át.

(8) Az európai politikai alapítvány hozzájárulásokat fogadhat el tagjaitól és attól az európai politikai párttól, amelyhez kapcsolódik. E hozzájárulások értéke nem haladhatja meg az adott európai politikai alapítvány éves költségvetésének 40 %-át, és e hozzájárulások nem származhatnak olyan forrásból, amelyet valamely európai politikai párt e rendelet szerint az Európai Unió általános költségvetéséből kapott.

A bizonyítás terhe az érintett európai politikai pártra hárul, amely pénzügyi kimutatásaiban világosan feltünteti a hozzá kapcsolódó európai politikai alapítvány számára nyújtott finanszírozás forrását.

(9) A (7) és (8) bekezdés sérelme nélkül, az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok hozzájárulásokat fogadhatnak el a tagjaik közé tartozó polgároktól, évente és tagonként legfeljebb 18 000 EUR értékben, amennyiben e hozzájárulásokat az érintett tagok saját nevükben adják.

Az első albekezdésben említett felső határ nem alkalmazandó, ha az érintett tag egyúttal az Európai Parlament, valamely nemzeti parlament vagy regionális parlament, illetve regionális közgyűlés választott képviselője.

(10) Minden, e rendelet értelmében nem engedélyezett hozzájárulást a (6) bekezdéssel összhangban vissza kell fizetni.

21. cikk

Kampányok finanszírozása az európai parlamenti választások keretében

(1) A második albekezdésre is figyelemmel, az európai politikai párt részére az Európai Unió általános költségvetéséből vagy bármely más forrásból biztosított finanszírozás felhasználható az európai politikai párt európai parlamenti választások keretében folytatott kampányának finanszírozására, amely választásokon a párt vagy annak tagjai a 3. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint részt vesznek.

Összhangban az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány 8. cikkével (15), az európai parlamenti választások költségeinek finanszírozását és esetleges korlátozását a választásokon való részvételük mellett az összes politikai párt, jelölt és harmadik fél tekintetében minden tagállamban nemzeti rendelkezések szabályozzák.

(2) Az európai politikai pártok éves pénzügyi beszámolóikban világosan ilyen jellegű kiadásként tüntetik fel az (1) bekezdésben említett kampányokkal kapcsolatos kiadásokat.

22. cikk

Finanszírozási tilalom

(1) A 21. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a valamely európai politikai párt részére az Európai Unió általános költségvetéséből vagy bármely más forrásból biztosított finanszírozás nem használható fel más politikai párt, különösen nemzeti párt vagy jelölt közvetlen vagy közvetett finanszírozására. Ezekre a nemzeti politikai pártokra és jelöltekre továbbra is a nemzeti rendelkezések alkalmazandók.

(2) Az európai politikai alapítvány részére az Európai Unió általános költségvetéséből vagy bármely más forrásból biztosított finanszírozás kizárólag a 2. cikk 4. pontjában felsorolt alapítványi feladatok és az alapítvány alapszabályában az 5. cikk szerint meghatározott célokhoz közvetlenül kapcsolódó költségek finanszírozására használható fel. A finanszírozás különösen nem használható fel választások, politikai pártok vagy jelöltek vagy más alapítványok közvetlen vagy közvetett finanszírozására.

(3) Európai politikai párt és európai politikai alapítvány részére az Európai Unió általános költségvetéséből vagy bármely más forrásból biztosított finanszírozás nem használható fel népszavazási kampányok finanszírozására.

V. FEJEZET

ELLENŐRZÉS ÉS SZANKCIÓK

23. cikk

Számvitel, beszámolási és auditálási kötelezettségek

(1) Az európai politikai párt és az európai politikai alapítvány a pénzügyi év végétől számított legfeljebb hat hónapon belül benyújtja a Hatóság, illetve másolatban az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője és a székhely szerinti tagállam illetékes nemzeti kapcsolattartó pontja számára a következőket:

a székhely szerinti tagállamában hatályos jogszabályok alapján elkészített, a bevételek és a kiadások, illetve az eszközök és kötelezettségek pénzügyi év eleji és pénzügyi év végi összegét bemutató éves pénzügyi beszámolóját és az azt kísérő megjegyzéseket, valamint az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 2. cikkében meghatározott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelő éves pénzügyi beszámolóját;

b)	az éves pénzügyi beszámolókra vonatkozó, az éves pénzügyi beszámolók megbízhatóságát és az abban foglalt bevételek és kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, független testület vagy szakértő által készített külső audit jelentést; és

c)	az adományozók és hozzájárulók és az általuk nyújtott adományok, illetve hozzájárulások 20. cikk (2), (3) és (4) bekezdésének megfelelően bejelentett listáját.

(2) Amennyiben az európai politikai párt vagy az európai politikai alapítvány nemzeti politikai pártokkal, illetve nemzeti politikai alapítványokkal vagy más szervezetekkel közösen hajt végre kiadásokat, az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány által közvetlenül vagy e harmadik feleken keresztül viselt kiadásokat igazoló bizonylatokat az (1) bekezdésben említett éves pénzügyi beszámolóba kell foglalni.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett független testületeket vagy szakértőket az Európai Parlament választja ki, bízza meg és fizeti. E testületeknek és szakértőknek a székhelyük vagy telephelyük szerinti tagállam hatályos jogszabályai alapján elszámolások auditálására jogosultaknak kell lenniük.

(4) Az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok kötelesek minden kért információt audit céljából a független testületek és szakértők rendelkezésére bocsátani.

(5) A független testületek, illetve szakértők tájékoztatják a Hatóságot és az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselőjét, amennyiben az Unió pénzügyi érdekeit esetlegesen sértő jogellenes tevékenység, csalás vagy korrupció gyanúja merül fel. A Hatóság és az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője tájékoztatja erről az érintett nemzeti kapcsolattartó pontokat.

24. cikk

Az ellenőrzésre vonatkozó általános szabályok

(1) Az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok megfelelését az e rendelet szerinti kötelezettségeknek a Hatóság, az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője és az illetékes tagállamok egymással együttműködve ellenőrzik.

(2) A Hatóság ellenőrzi, hogy az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok megfelelnek-e az e rendelet alapján fennálló, különösen a 3. cikkel, a 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és d)–f) pontjával, az 5. cikk (1) bekezdésének a)–e) és g) pontjával, a 9. cikk (5) és (6) bekezdésével, a 20., a 21. és a 22. cikkel kapcsolatos kötelezettségeiknek.

Az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője ellenőrzi, hogy az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok megfelelnek-e az e rendelet szerinti uniós finanszírozással kapcsolatos, a költségvetési rendelet szerinti kötelezettségeknek. Ezen ellenőrzés végrehajtása során az Európai Parlament megteszi a szükséges intézkedéseket az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás megelőzése és az azok elleni küzdelem terén.

(3) A (2) bekezdés szerinti, a Hatóság és az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője által végzett ellenőrzés nem terjed ki az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok 14. cikk szerint alkalmazandó nemzeti jogból fakadó kötelezettségeknek való megfelelésére.

(4) Az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok kötelesek minden olyan, a Hatóság, az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője, a Számvevőszék, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vagy a tagállamok által kért információt rendelkezésre bocsátani, amely szükséges az e rendelet értelmében általuk elvégzendő ellenőrzésekhez.

Kérelemre és a 20. cikknek való megfelelés ellenőrzése céljából az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok kötelesek az egyéni tagoktól származó hozzájárulásokkal és az e tagok személyazonosságával kapcsolatos információkat a Hatóság rendelkezésére bocsátani. Ezenfelül a Hatóság adott esetben kötelezheti az európai politikai pártokat a választott képviselőiktől származó, aláírással ellátott megerősítő nyilatkozatok rendelkezésre bocsátására a 3. cikk (1) bekezdése b) pontjának első albekezdésében foglalt feltételnek való megfelelés ellenőrzése céljából.

25. cikk

Végrehajtás és ellenőrzés az uniós finanszírozás tekintetében

(1) Az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok finanszírozására szolgáló előirányzatokat az éves költségvetési eljárás keretében kell meghatározni, és azokat e rendelettel és a költségvetési rendelettel összhangban kell végrehajtani.

A hozzájárulások és támogatások feltételeit az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője állapítja meg a hozzájárulási és pályázati felhívásban.

(2) Az Európai Unió általános költségvetéséből kapott finanszírozás és annak felhasználása felett a költségvetési rendeletnek megfelelően kell ellenőrzést gyakorolni.

Az ellenőrzést a 23. cikk (1) bekezdésének megfelelően külső és független audit révén végrehajtott éves tanúsítás alapján is el kell végezni.

(3) A Számvevőszék auditálási hatáskörét az EUMSZ 287. cikkével összhangban gyakorolja.

(4) Az e rendelet alapján finanszírozásban részesülő európai politikai pártok és európai politikai alapítványok a Számvevőszék kérésére annak rendelkezésére bocsátják a feladatai ellátásához szükséges valamennyi dokumentumot és információt.

(5) A hozzájárulásra vagy támogatásra vonatkozó határozatban vagy megállapodásban kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy az Európai Unió általános költségvetéséből hozzájárulásban részesült európai politikai párt vagy az európai unió általános költségvetéséből támogatásban részesült európai politikai alapítvány auditálását a nyilvántartások ellenőrzése alapján és helyszíni ellenőrzés formájában az Európai Parlament és a Számvevőszék végzi.

(6) A Számvevőszék és az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője vagy bármely más, az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője által felhatalmazott külső testület elvégezheti azokat a vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket, amelyek a kiadások jogszerűségének és a hozzájárulásra vagy támogatásra vonatkozó határozat vagy megállapodás rendelkezései – továbbá európai politikai alapítvány esetében az alapítványi munkaprogram vagy tevékenységek – megfelelő végrehajtásának megállapításához szükségesek. A szóban forgó európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány minden, e feladat elvégzéséhez szükséges dokumentumot vagy információt rendelkezésre bocsát.

(7) A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (17) és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (18) megállapított rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően az OLAF-vizsgálatokat, köztük helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet annak megállapítása érdekében, hogy az e rendelet szerinti hozzájárulásokkal vagy támogatásokkal összefüggésben csalás, korrupció vagy bármely egyéb jogellenes tevékenység révén sérültek-e az Unió pénzügyi érdekei. Megfelelő esetben a vizsgálati megállapítások nyomán az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője visszafizettetésről határozhat.

26. cikk

Technikai támogatás

Az Európai Parlament által az európai politikai pártoknak nyújtott valamennyi technikai támogatás az egyenlő bánásmód elvén alapul. Az ilyen jellegű támogatás feltételei nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló segítségnyújtásban részesíthető más külső szervezeteknek és egyesületeknek biztosított technikai támogatás feltételeinél; a támogatást számla ellenében és pénzbeli ellentételezés fejében kell nyújtani.

27. cikk

Szankciók

(1) Az alábbi helyzetek bármelyikében a Hatóság a 16. cikkel összhangban úgy határoz, hogy szankcióként az európai politikai pártot vagy európai politikai alapítványt törli a nyilvántartásból:

a)	amennyiben a szóban forgó pártot vagy alapítványt a költségvetési rendelet 106. cikkének (1) bekezdésében meghatározott uniós pénzügyi érdekeket sértő jogellenes tevékenységben való részvétel miatt jogerősen elítélték;

b)	amennyiben a 10. cikk (2)–(5) bekezdéseiben meghatározott eljárásokkal összhangban megállapítást nyer, hogy már nem felel meg a 3. cikk (1) bekezdésének a), c) és e) pontjában, illetve a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek közül egynek vagy többnek; vagy

c)	amennyiben a nemzeti jogszabályok szerinti kötelezettségek teljesítésének súlyos elmulasztása miatt valamely tagállam által benyújtott, a nyilvántartásból való törlésre irányuló kérelem megfelel a 16. cikk (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelményeknek.

(2) A Hatóság pénzügyi szankciót szab ki a következő helyzetekben:

nem számszerűsíthető jogsértések esetében:

i.	a 9. cikk (5) vagy (6) bekezdésében foglalt követelmények be nem tartása esetén;

ii.

amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány nem tesz eleget a 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és d)–f) pontja, illetve az 5. cikk a), b), d) és e) pontja szerint vállalt kötelezettségeinek, illetve nem felel meg a 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és d)–f) pontja, illetve az 5. cikk (1) bekezdésének a), b), d) és e) pontja szerint szolgáltatott adatoknak;

iii.	amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány elmulasztja a 20. cikk (2) bekezdésének megfelelően benyújtani az adományozók és adományaik listáját, vagy amennyiben az adományokat elmulasztja a 20. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően bejelenteni;

iv.	amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány megszegte a 23. cikk (1) bekezdésében vagy a 24. cikk (4) bekezdésében megállapított kötelezettségeit;

v.	amennyiben az európai politikai pártot vagy európai politikai alapítványt a költségvetési rendelet 106. cikkének (1) bekezdésében meghatározott uniós pénzügyi érdekeket sértő jogellenes tevékenységben való részvétel miatt jogerősen elítélték;

vi.

amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány bármikor szándékosan elmulasztott információt szolgáltatni, szándékosan hamis vagy félrevezető információt szolgáltatott, vagy az e rendelet révén az Európai Unió általános költségvetéséből nyújtott finanszírozás kedvezményezettjeit érintő auditálásra vagy ellenőrzésre felhatalmazott szervek olyan pontatlanságokat állapítanak meg a kedvezményezett éves pénzügyi beszámolójában, amelyek az 1606/2002/EK rendelet 2. cikkében meghatározott nemzetközi számviteli standardok szerint lényeges tételek kihagyásának vagy tételek téves bemutatásának minősülnek;

számszerűsíthető jogsértések esetében:

i.	amennyiben az európai politikai párt vagy az európai politikai alapítvány a 20. cikk (1) vagy (5) bekezdése által tiltott adományokat és hozzájárulásokat fogad el, kivéve, ha a 20. cikk (6) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek;

ii.	a 21. és 22. cikkben foglalt követelmények be nem tartása esetén.

(3) Az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője az európai politikai pártot vagy európai politikai alapítványt legfeljebb 5 évre – bármely ötéves időszakon belüli ismételt jogsértés esetén pedig legfeljebb 10 évre – kizárhatja a jövőbeli uniós finanszírozásból, amennyiben vétkesnek találják a (2) bekezdés a) pontjának v. és vi. alpontjában felsorolt jogsértésekben. Ez nem érinti az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselőjének a költségvetési rendelet 204n. cikkében meghatározott hatáskörét.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az európai politikai pártra vagy európai politikai alapítványra az alábbi pénzügyi szankciókat kell kiszabni:

nem számszerűsíthető jogsértések esetén az érintett európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány éves költségvetésének meghatározott százaléka:

—

5 %, vagy

—	több egyidejűleg elkövetett jogsértés esetén 7,5 %, vagy

—	ismételt jogsértésnek minősülő jogsértés esetén 20 %, vagy

—

a fenti százalékos arányok egyharmada, amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány a Hatóság általi vizsgálat hivatalos megkezdése előtt önként bejelentette a jogsértést – abban az esetben is, ha több egyidejűleg elkövetett jogsértésre vagy ismételt jogsértésre került sor –, és megtette a megfelelő korrekciós intézkedéseket,

—	amennyiben az érintett európai politikai pártot vagy európai politikai alapítványt a költségvetési rendelet 106. cikkének (1) bekezdésében meghatározott uniós pénzügyi érdekeket sértő jogellenes tevékenységben való részvétel miatt jogerősen elítélték, előző évi éves költségvetésének 50 %-a;

számszerűsíthető jogsértések esetén a szabálytalanul elfogadott vagy be nem jelentett összeg meghatározott százaléka az alábbi mérték szerint, amely nem haladhatja meg az érintett európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány éves költségvetésének 10 %-át:

—	a szabálytalanul elfogadott vagy be nem jelentett összeg 100 %-a, amennyiben az legfeljebb 50 000 EUR, vagy

—	a szabálytalanul elfogadott vagy be nem jelentett összeg 150 %-a, amennyiben az meghaladja az 50 000 EUR-t, de legfeljebb 100 000 EUR, vagy

—	a szabálytalanul elfogadott vagy be nem jelentett összeg 200 %-a, amennyiben az meghaladja a 100 000 EUR-t, de legfeljebb 150 000 EUR, vagy

—	a szabálytalanul elfogadott vagy be nem jelentett összeg 250 %-a, amennyiben az meghaladja a 150 000 EUR-t, de legfeljebb 200 000 EUR, vagy

—	a szabálytalanul elfogadott vagy be nem jelentett összeg 300 %-a, amennyiben az meghaladja a 200 000 EUR-t, vagy

—

a fenti százalékos arányok egyharmada, amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány a Hatóság és/vagy az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője általi vizsgálat hivatalos megkezdése előtt önként bejelentette a jogsértést, és megtette a megfelelő korrekciós intézkedéseket.

A fenti százalékos arányok alkalmazása során minden egyes adományt vagy hozzájárulást külön kell számításba venni.

(5) Ha a (4) bekezdés a) pontja másként nem rendelkezik, amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány e rendelet értelmében egyidejűleg elkövetett jogsértéseket valósít meg, csak a legsúlyosabb jogsértés esetében előírt szankciót kell alkalmazni.

(6) Az e rendeletben meghatározott szankciókra az érintett jogsértés elkövetésének napjától – folytatólagos vagy ismételt jogsértések esetén pedig a jogsértés megszűntének napjától – számított ötéves elévülési időszakot kell alkalmazni.

28. cikk

Együttműködés a Hatóság, az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője és a tagállamok között

(1) A Hatóság, az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője és a tagállamok a nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül megosztják egymással információikat, és rendszeresen tájékoztatják egymást a finanszírozási rendelkezésekkel, ellenőrzésekkel és szankciókkal kapcsolatos kérdésekről.

(2) Emellett megállapodnak ezen információcsere gyakorlati vonatkozásairól, ideértve a bizalmas információk vagy bizonyítékok nyilvánosságra hozatalára és a tagállamok közötti együttműködésre vonatkozó szabályokat is.

(3) Az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Hatóság megfelelő intézkedéseket hozzon, tájékoztatja a Hatóságot minden olyan megállapításáról, amely a 27. cikk (2)–(4) bekezdése szerinti szankciók kiszabását vonhatja maga után.

(4) A Hatóság tájékoztatja az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselőjét minden általa hozott szankciókkal kapcsolatos határozatról annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tisztviselő a költségvetési rendelet értelmében levonhassa a megfelelő következtetéseket.

29. cikk

Korrekciós intézkedések és a helyes igazgatás elvei

(1) A 27. cikkben említett szankciókkal kapcsolatos végső határozat meghozatala előtt a Hatóság vagy az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője lehetőséget ad az európai politikai párt vagy az európai politikai alapítvány számára, hogy ésszerű időn belül – amely rendszerint nem haladhatja meg az egy hónapot – foganatosítsa a helyzet orvoslása érdekében szükséges intézkedéseket. A Hatóság vagy az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője különösen lehetővé teszi az elírások és számítási hibák javítását, szükség esetén további dokumentumok vagy információk benyújtását, illetve a kisebb hibák helyesbítését.

(2) Amennyiben az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány az (1) bekezdésben említett határidőn belül nem tett meg a korrekciós intézkedéseket, a 27. cikkben említett megfelelő szankciók kiszabásáról kell határozni.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó a 3. cikk (1) bekezdésének b)–d) pontjában és a 3. cikk (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételekkel összefüggésben.

30. cikk

Visszafizettetés

(1) A Hatóságnak az európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány nyilvántartásból való törlésére vonatkozó határozata alapján az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője visszavonja vagy hatályon kívül helyezi az uniós finanszírozással kapcsolatban folyamatban lévő döntéshozatalt vagy létrejött megállapodásokat, a 16. cikk (2) bekezdésének c) pontjában és a 3. cikk (1) bekezdésének b) és d) pontjában meghatározott esetek kivételével. Az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője emellett visszafizettet mindennemű uniós finanszírozást, beleértve a korábbi évekből megmaradt, fel nem használt uniós forrásokat is.

(2) Azon európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány, amelyet a 27. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdése a) pontjának v. és vi. pontjában meghatározott jogsértés miatt szankcióval sújtanak, ezen okból már nem felel meg a 18. cikk (2) bekezdésének. Ezért az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője hatályon kívül helyezi az e rendelet szerinti uniós finanszírozásról szóló hozzájárulási vagy támogatási megállapodást vagy határozatot, és rendelkezik a hozzájárulási vagy támogatási megállapodás vagy határozat alapján indokolatlanul kifizetett összegek, köztük az előző évekből megmaradt, fel nem használt uniós források visszafizettetéséről.

Hatályon kívül helyezés esetén az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője által teljesített kifizetéseknek az európai politikai pártnál vagy európai politikai alapítványnál a hatályon kívül helyezésről szóló határozat hatálybalépésének időpontjáig ténylegesen felmerült támogatható kiadásokra kell korlátozódnia.

E bekezdést alkalmazni kell a 16. cikk (2) bekezdésének c) pontjában és a 3. cikk (1) bekezdésének b) és d) pontjában említett esetekre is.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

31. cikk

A polgárok tájékoztatása

A 21. és 22. cikknek, valamint saját alapszabályuknak és belső eljárásaiknak megfelelően az európai politikai pártok az európai parlamenti választások keretében minden megfelelő intézkedést meghozhatnak annak érdekében, hogy az Unió polgárait tájékoztassák egyfelől a nemzeti politikai pártok és jelöltek, másfelől az európai politikai pártok közötti kapcsolódásokról.

32. cikk

Átláthatóság

(1) Az Európai Parlament az engedélyezésre jogosult tisztviselője vagy a Hatóság irányítása alatt az erre a célra létrehozott honlapon közzéteszi a következőket:

a bejegyzett európai politikai pártok és európai politikai alapítványok nevét és alapszabályát a bejegyzési kérelmük részeként a 8. cikknek megfelelően benyújtott dokumentumokkal együtt, legkésőbb a Hatóság határozathozatalát követő négy héten belül, majd ezt követően a Hatósághoz a 9. cikk (5) és (6) bekezdése szerint eljuttatott módosításokat;

b)	az elutasított bejegyzési kérelmek listáját a bejegyzési kérelem részeként a 8. cikknek megfelelően benyújtott dokumentumokkal együtt, valamint az elutasítás okát, legkésőbb a Hatóság határozathozatalát követő négy héten belül;

c)	az egyes európai politikai pártoknak és európai politikai alapítványoknak az egyes pénzügyi évenként kifizetett összegeket táblázatos formában tartalmazó éves jelentést azon pénzügyi évek vonatkozásában, amelyekben az Európai Unió költségvetéséből hozzájárulást kaptak vagy támogatásban részesültek;

d)	a 23. cikk (1) bekezdésében említett éves pénzügyi beszámolókat és külső audit jelentéseket, valamint az európai politikai alapítványok esetében a munkaprogramok vagy tevékenységek végrehajtásáról szóló záró jelentéseket;

az adományozók nevének és az általuk nyújtott adományoknak az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok által a 20. cikk (2), (3) és (4) bekezdésének megfelelően bejelentett listáját, azon természetes személyek adományai kivételével, akiknek adományai adományozónként és évenként nem haladják meg az 1 500 EUR értéket, mely adományok „kisebb adományok” cím alatt kerülnek bejelentésre. A természetes személyektől érkező, 1 500 EUR éves értéket meghaladó, de legfeljebb 3 000 EUR értékű adományokat csak az érintett adományozó kifejezett előzetes írásbeli hozzájárulásával lehet közzétenni. Ilyen előzetes hozzájárulás hiányában ezen adományokat „kisebb adományokként” kell bejelenteni. Naptári évenként közzé kell tenni a kisebb adományok teljes összegét és az adományozók számát is;

f)	az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok által a 20. cikk (2) bekezdésének megfelelően bejelentett, a 20. cikk (7) és (8) bekezdésében említett hozzájárulásokat, beleértve a hozzájárulást tevő tagpártok vagy szervezetek nevét;

g)	a Hatóság által a 27. cikk szerint hozott végső határozatok részleteit és indokolását, releváns esetben a független kiemelkedő személyek bizottsága által a 10. és 11. cikknek megfelelően elfogadott véleményekkel együtt, figyelemmel a 45/2001/EK rendeletre is;

h)	az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője által a 27. cikknek megfelelően hozott valamennyi végső határozat részleteit és indokait;

i)	az európai politikai pártok számára nyújtott technikai támogatás leírását; és

j)	az Európai Parlament e rendelet alkalmazásáról és a finanszírozott tevékenységekről szóló, 38. cikkben említett értékelő jelentését.

(2) A 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően az európai politikai párt alapszabályához csatolt és a 9. cikk (6) bekezdésének megfelelően naprakésszé tett taglista vonatkozásában az Európai Parlament közzéteszi a jogi személy tagok nevét, valamint az egyéni tagok teljes számát.

(3) Az (1) bekezdés szerinti honlapon való közzétételből ki kell zárni a személyes adatokat, kivéve, ha e személyes adatokat az (1) bekezdés a), e) vagy g) pontja értelmében közzé kell tenni.

(4) Az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok nyilvánosan hozzáférhető adatvédelmi nyilatkozatban tájékoztatják a potenciális tagokat és adományozókat a 95/46/EK irányelv 10. cikkében előírt információkról, arról, hogy személyes adataikat audit és ellenőrzés céljából az Európai Parlament, a Hatóság, az OLAF, a Számvevőszék, a tagállamok vagy az általuk felhatalmazott külső testületek vagy szakértők feldolgozzák, valamint arról, hogy a személyes adataikat az (1) bekezdésben említett honlapon az e cikkben foglalt feltételeknek megfelelően közzéteszik. Az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője a 45/2001/EK rendelet 11. cikkének megfelelően ugyanezeket az információkat az e rendelet 18. cikke (1) bekezdésében említett hozzájárulási és pályázati felhívásokban is közzéteszi.

33. cikk

A személyes adatok védelme

(1) A személyes adatok e rendelet alkalmazásában történő feldolgozása során a Hatóság, az Európai Parlament és a független kiemelkedő személyek 11. cikk által létrehozott bizottsága betartja a 45/2001/EK rendelet előírásait. A személyes adatok feldolgozása tekintetében az említett rendelet 2. cikke d) pontjának megfelelően az Európai Parlament és a bizottság adatkezelőnek minősülnek.

(2) A személyes adatok e rendelet alkalmazásában történő feldolgozása során az európai politikai pártok, az európai politikai alapítványok, az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok finanszírozásának egyes aspektusai tekintetében a 24. cikknek megfelelően az ellenőrzés gyakorlásában illetékes tagállamok, valamint a 23. cikk (1) bekezdésének megfelelően a elszámolások auditálására felhatalmazott független testületek és szakértők betartják a 95/46/EK irányelv és az annak alkalmazásában elfogadott nemzeti rendelkezések előírásait. A személyes adatok feldolgozása tekintetében az említett irányelv 2. cikke d) pontjának megfelelően ezek adatkezelőnek minősülnek.

(3) A Hatóság, az Európai Parlament és a független kiemelkedő személyek 11. cikk által létrehozott bizottsága gondoskodik arról, hogy az e rendelet alkalmazásában általuk gyűjtött személyes adatokat kizárólag annak biztosítására használják fel, hogy az európai politikai pártok, az európai politikai alapítványok és az európai politikai pártok tagságának finanszírozása jogszerű, szabályszerű és átlátható legyen. Az e célra gyűjtött személyes adatokat legkésőbb azok megfelelő részeinek a 32. cikk szerinti közzétételét követően 24 hónappal törlik.

(4) A tagállamok és a pénzügyi elszámolások auditálására felhatalmazott független testületek és szakértők a megkapott személyes adatokat kizárólag az európai politikai pártok és európai politikai alapítványok finanszírozása feletti ellenőrzés gyakorlása érdekében használják fel. Ezeket az adatokat az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak megfelelően törlik azt követően, hogy a 28. cikknek megfelelően továbbították őket.

(5) A személyes adatok a (3) bekezdésben meghatározott időtartamnál vagy a (4) bekezdésben említett alkalmazandó nemzeti jogszabályok által előirányzott időtartamnál hosszabb ideig is megőrizhetők, amennyiben az az európai politikai párt, az európai politikai alapítvány vagy az európai politikai párt tagságának finanszírozásával kapcsolatos jogi vagy igazgatási eljárások céljára szükséges. Minden ilyen személyes adatot legkésőbb a szóban forgó eljárást lezáró végső határozattól számított egy héten belül, vagy a vizsgálatok, fellebbezések, jogviták vagy igényrendezések lezárultát követően törölni kell.

(6) Az (1) és (2) bekezdésben említett adatkezelők megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket hoznak a személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisítés, véletlen elvesztés, megváltoztatás, jogosulatlan nyilvánosságra hozatal vagy hozzáférés elleni védelme érdekében, különösen, ha a feldolgozás közben az adatokat hálózaton keresztül továbbítják, továbbá a feldolgozás minden más jogellenes formája ellen.

(7) Az európai adatvédelmi biztos nyomon követi és biztosítja, hogy a Hatóság, az Európai Parlament és a független kiemelkedő személyek 11. cikk által létrehozott bizottsága tiszteletben tartsák és védelmezzék a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait a személyes adatok e rendelet alkalmazásában történő feldolgozása során. A bírósági jogorvoslat sérelme nélkül, bármely érintett panaszt nyújthat be az európai adatvédelmi biztoshoz, ha megítélése szerint személyes adatainak védelmére vonatkozó jogát ezen adatok Hatóság, Európai Parlament vagy bizottság általi feldolgozása következtében megsértették.

(8) Az európai politikai pártok, az európai politikai alapítványok, a tagállamok és a pénzügyi elszámolások auditálására e rendelet értelmében felhatalmazott független testületek és szakértők az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak megfelelően felelősek a személyes adatok e rendelet alkalmazásában történő feldolgozása során általuk okozott károkért. A tagállamok biztosítják, hogy e rendelet, a 95/46/EK irányelv és az annak alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésére és különösen a személyes adatok jogellenes felhasználására hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók vonatkozzanak.

34. cikk

Meghallgatáshoz való jog

Azt megelőzően, hogy a Hatóság vagy az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője olyan határozatot hozna, amely hátrányosan érintheti az európai politikai párt, európai politikai alapítvány vagy a 8. cikkben említett kérelmező jogait, meg kell hallgatnia az érintett európai politikai párt, európai politikai alapítvány vagy kérelmező képviselőit. A Hatóság vagy az Európai Parlament határozatát megfelelően indokolja.

35. cikk

Fellebbezéshez való jog

Az e rendelet alapján hozott határozatok az EUMSZ vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően az Európai Unió Bírósága előtt bírósági eljárás tárgyát képezhetik.

36. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2) A Bizottságnak a 7. cikk (2) bekezdésében és a 8. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. november 24-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikk (2) bekezdésében és a 8. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 7. cikk (2) bekezdése és a 8. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

37. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

38. cikk

Értékelés

Az Európai Parlament a Hatósággal való konzultációt követően 2018 közepéig jelentést tesz közzé e rendelet alkalmazásáról és a finanszírozott tevékenységekről. E jelentésben adott esetben jelzi a jogállásra és a finanszírozásra vonatkozó rendszer esetlegesen szükséges módosításait is.

A Bizottság 2018 végéig jelentést terjeszt elő e rendelet alkalmazásáról, és ahhoz adott esetben az e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot is csatol.

39. cikk

Hatékony alkalmazás

A tagállamok meghozzák az e rendelet hatékony alkalmazásának biztosításához szükséges rendelkezéseket.

40. cikk

Hatályon kívül helyezés

E rendelet hatálybalépésének időpontjában a 2004/2003/EK rendelet hatályát veszti. Az említett rendelet azonban továbbra is alkalmazandó az európai szintű politikai pártok és politikai alapítványok 2014., 2015., 2016. és 2017. költségvetési évre biztosított finanszírozásával kapcsolatos aktusok és kötelezettségvállalások tekintetében.

41. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A Bizottság a 7. cikk (2) bekezdésében és a 8. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2015. július 1-jéig elfogadja.

Ezt a rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni. A 6. cikkben említett Hatóságot azonban 2016. szeptember 1-jéig létre kell hozni. A 2017. január 1. után bejegyzett európai politikai pártok és európai politikai alapítványok csak a 2018-as költségvetési évben vagy azt követően kezdődő tevékenységeik finanszírozására pályázhatnak.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. október 22-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

B. DELLA VEDOVA

(1) HL C 133., 2013.5.9., 90. o.

(2) HL C 62., 2013.3.2., 77. o.

(3) HL C 67., 2013.3.7., 1. o.

(4) Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. szeptember 29-i határozata.

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/2003/EK rendelete (2003. november 4.) az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól (HL L 297., 2003.11.15., 1. o.).

(6) HL C 296. E, 2012.10.2., 46. o.

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(10) HL C 253., 2013.9.3., 12. o.

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(12) A Bizottság 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.).

(13) A Tanács 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK rendelete az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről (HL L 56., 1968.3.4., 1. o.).

(14) A Tanács 1. rendelete (1958. április 15.) az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról (HL 17., 1958.10.6., 385/58. o.).

(15) HL L 278., 1976.10.8., 5. o.

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelete (2002. július 19.) a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).

(18) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).

MELLÉKLET

A valamennyi kérelmező által kitöltendő szabványnyilatkozat

Alulírott, a(z) [európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány neve] teljes jogkörrel eljáró meghatalmazottja, ezennel igazolom, hogy:

A(z) [európai politikai párt vagy európai politikai alapítvány neve] kötelezettséget vállal arra, hogy az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában vagy 3. cikke (2) bekezdésének c) pontjában a bejegyzésre vonatkozóan megállapított feltételeknek eleget tesz, azaz munkaprogramjában és tevékenységeiben az Európai Unió alapját képező, az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében kifejezésre juttatott értékeket, nevezetesen az emberi méltóság tiszteletben tartását, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartja.

Cégszerű aláírás:

Cím (úr, asszony, dr. stb.), családi név és utónév:
Az európai politikai pártként/európai politikai alapítványként való bejegyzést kérő szervezetben betöltött tisztsége:
Hely/dátum:
Aláírás:

4.11.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/28

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1142/2014/EU, EURATOM RENDELETE

(2014. október 22.)

a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek az európai politikai pártok finanszírozása tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 322. cikkére, összefüggésben az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéssel és különösen annak 106a. cikkével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel a Számvevőszék véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)	Az európai szintű politikai pártok az Unión belüli integráció fontos tényezői.

(2)	Az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 12. cikke (2) bekezdése megállapítja: az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához.

(3)	2003. november 4-én az Európai Parlament és a Tanács elfogadta az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK rendeletet (3).

(4)

Az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK rendelet alkalmazásáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalásában (4) az Európai Parlament a szerzett tapasztalatok alapján számos módosítást javasolt az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok finanszírozására vonatkozóan.

(5)

2014. október 22-én az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a 2004/2003/EK rendeletet hatályon kívül helyező és többek között az európai szintű politikai pártok és politikai alapítványok finanszírozására vonatkozóan – különösen a finanszírozási feltételek, a finanszírozás odaítélése és elosztása, az adományok és hozzájárulások, az európai parlamenti választási kampányok finanszírozása, a visszatéríthető kiadások, a finanszírozási tilalom, a számvitel, a beszámolás és az auditálás, a végrehajtás és ellenőrzés, a szankciók, az európai politikai pártokkal és alapítványokkal foglalkozó hatóság, az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője, valamint a tagállamok közötti együttműködés és az átláthatóság tekintetében – új szabályokat megállapító 1141/2014/EU, Euratom rendeletet (5).

(6)

A 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) (a továbbiakban: költségvetési rendelet) szabályokat kell tartalmaznia az Unió általános költségvetéséből az európai politikai pártoknak az 1141/2014/EU, Euratom rendelet értelmében juttatott hozzájárulásokról. Ezen szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy az európai szintű politikai pártok nagyobb rugalmassággal rendelkezzenek az említett hozzájárulások felhasználására vonatkozó határidők tekintetében, mivel tevékenységük természete ezt kívánja meg.

(7)

A költségvetési rendelet 125. cikkének (6) bekezdése szerinti pénzügyi támogatási rendszer, melynek keretében az európai politikai pártoknak vissza nem térítendő működési támogatást nyújtanak, nem felel meg e pártok sajátos igényeinek, különösen az éves munkaprogram benyújtásának kötelezettsége vonatkozásában, ilyen előírás ugyanis nem létezik a tagállamok jogszabályaiban. Az európai politikai pártoknak nyújtott pénzügyi támogatásnak ezért egy egyedi hozzájárulás formáját kell öltenie, azért, hogy megfeleljen az európai politikai pártok sajátos igényeinek. Azonban tekintve, hogy az európai politikai alapítványok továbbra is a költségvetési rendelet vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak, a költségvetési rendelet 125. cikkének (6) bekezdésében jelenleg előírt, 3 hónapra korlátozott átvitelnek alkalmazhatónak kell lenni rájuk is.

(8)

Jóllehet a pénzügyi támogatás nyújtásához nincs szükség éves munkaprogramra, azonban az európai politikai pártoknak utólag igazolniuk kell az uniós források körültekintő felhasználását. Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek mindenekelőtt azt kell ellenőriznie, hogy a forrásokat a hozzájárulási felhívásban leírt visszatéríthető kiadások kifizetésére használták-e fel az e rendeletben megállapított határidőkön belül. Az európai politikai pártoknak juttatott hozzájárulásokat az odaítélésük pénzügyi évét követő pénzügyi év végéig kell elkölteni; ezen időpontot követően az el nem költött forrásokat az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő visszafizetteti.

(9)

Az európai politikai pártok működési költségeinek finanszírozására nyújtott uniós forrásokat az 1141/2014/EU, Euratom rendeletben meghatározott céloktól eltérő célokra nem lehet felhasználni, különösen nem olyan más intézmények közvetlen vagy közvetett finanszírozására, mint a nemzeti politikai pártok. A hozzájárulásokat az európai politikai pártoknak a jelenlegi és jövőbeli kiadások bizonyos százalékának kifizetésére kell használniuk, nem pedig a hozzájárulás iránti kérelmük benyújtása előtt felmerült kiadások vagy adósságok kifizetésére.

(10)

A hozzájárulások odaítélését is egyszerűsíteni kell, és hozzá kell igazítani azt az európai politikai pártok sajátosságaihoz, különösen a kiválasztási feltételek megszüntetése, főszabályként egyszeri teljes előfinanszírozási kifizetés megteremtése, valamint egyösszegű átalányok, átalányfinanszírozás és egységköltség alapú finanszírozás alkalmazásának lehetővé tétele révén.

(11)	Az Unió általános költségvetéséből származó hozzájárulásokat fel kell függeszteni, csökkenteni kell vagy meg kell szüntetni, ha az európai politikai párt megszegi az 1141/2014/EU, Euratom rendeletben meghatározott kötelezettségeket.

(12)

Az egyszerre mind a költségvetési rendeleten, mind az 1141/2014/EU, Euratom rendeleten alapuló szankciókat koherens módon kell kiszabni, és tiszteletben kell tartaniuk a ne bis in idem elvét. Az 1141/2014/EU, Euratom rendelettel összhangban a költségvetési rendeletben előírt közigazgatási és/vagy pénzügyi szankciók nem alkalmazandók azon esetek valamelyikében, amelyre vonatkozóan az 1141/2014/EU, Euratom rendelet alapján már kiszabtak szankciókat.

(13)	A költségvetési rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 966/2012/EU, Euratom rendelet a következőképpen módosul:

A 121. cikk (2) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

„j)	a második rész VIII. címében említett, európai politikai pártoknak juttatott hozzájárulások.”

A 125. cikk a következőképpen módosul:

a)	A (3) bekezdés második albekezdését el kell hagyni.

A (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Ha egy az 1141/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) értelmében vett európai politikai alapítvány annak a pénzügyi évnek a végén, amelyben vissza nem térítendő működési támogatásban részesült, bevételi többletet ér el, az e cikk (4) bekezdésben foglalt nonprofit elvtől eltérően ezen többlet egy része az adott éves összes bevétel 25 %-áig átvihető a következő évre azzal a feltétellel, hogy azt e következő év első negyedévének vége előtt felhasználják.

A második rész a következő címmel egészül ki:

„VIII. CÍM

AZ EURÓPAI POLITIKAI PÁRTOKNAK JUTTATOTT HOZZÁJÁRULÁSOK

204a. cikk

Általános rendelkezések

(1) E rendelet alkalmazásában európai politikai pártoknak az 1141/2014/EU, Euratom rendelettel összhangban ilyenként nyilvántartásba vett szervezetek tekintendők.

(2) Az 1141/2014/EU, Euratom rendelettel összhangban a költségvetésből közvetlen pénzügyi hozzájárulás nyújtható az európai politikai pártok számára tekintettel arra, hogy elősegítik az európai politikai tudatosság kialakítását és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánítását.

204b. cikk

Elvek

(1) A hozzájárulásokat csak az európai politikai párt céljaihoz közvetlenül kapcsolódó működési költségeknek az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 17. cikke (4) bekezdésében meghatározott százaléka visszatérítéséhez lehet felhasználni, az említett rendelet 17. cikke (5) bekezdésében és 21. cikkében megállapítottak szerint.

(2) A hozzájárulások felhasználhatók az európai politikai pártok által kötött szerződésekkel kapcsolatos kiadások visszatérítésére, feltéve, ha odaítélésükkor nem állt fenn összeférhetetlenség.

(3) A hozzájárulások nem használhatók fel az európai politikai párt bármely egyéni tagjának vagy alkalmazottjának készpénzben vagy természetben történő közvetlen vagy közvetett személyes előnyszerzésére. A hozzájárulások nem használhatók fel harmadik felek, különösen nemzeti politikai pártok vagy európai, illetve nemzeti szintű politikai alapítványok tevékenységeinek közvetlen vagy közvetett finanszírozására, öltse az vissza nem térítendő támogatások, adományok, kölcsönök vagy bármely hasonló megállapodás formáját. A hozzájárulások nem használhatók fel az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 22. cikkében kizárt célokra.

(4) A hozzájárulásoknak meg kell felelniük az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvének az 1141/2014/EU, Euratom rendeletben megállapított feltételeknek megfelelően.

(5) A hozzájárulásokat az Európai Parlament ítéli oda éves alapon, és azokat e rendelet 35. cikke (2) bekezdésének, és az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 32. cikke (1) bekezdésének megfelelően közzé kell tenni.

(6) A hozzájárulásban részesülő európai politikai pártok nem kaphatnak közvetlenül vagy közvetve egyéb forrásokat a költségvetésből. Különösen az európai parlamenti képviselőcsoportok költségvetéséből származó adományok tiltottak. Egy kiadási tétel semmilyen körülmények között sem finanszírozható kétszer a költségvetésből.

204c. cikk

Költségvetési vonatkozások

A hozzájárulásokat a költségvetés Európai Parlamentre vonatkozó szakaszából fizetik ki. Közvetlenül az Európai Parlament költségvetéséből kell fedezni az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 23. cikkében említett, külső auditot végző független testületekre vagy szakértőkre elkülönített előirányzatokat.

204d. cikk

Hozzájárulási felhívás

(1) A hozzájárulásokat évenkénti, legalább az Európai Parlament honlapján közzétett hozzájárulási felhívás keretében ítélik oda.

(2) Egy adott európai politikai párt évente csak egy hozzájárulásban részesülhet.

(3) Bármely európai politikai párt csak akkor kaphat hozzájárulást, ha a hozzájárulási felhívásban meghatározott feltételek alapján finanszírozást kér.

(4) A hozzájárulási felhívás meghatározza a kérelmező által teljesítendő jogosultsági feltételeket, valamint a kizárásra vonatkozó feltételeket.

(5) A hozzájárulási felhívás legalább a hozzájárulás révén visszatéríthető kiadások jellegét meghatározza.

(6) A hozzájárulási felhívásban tervezett költségvetés benyújtását kell előírni.

204e. cikk

Odaítélési eljárás

(1) A hozzájárulás iránti kérelmeket kellő időben, írásban – beleértve adott esetben a biztonságos elektronikus formátumot is – kell benyújtani.

(2) Nem ítélhető oda hozzájárulás azon kérelmezők részére, akik az odaítélési eljárás idején a 106. cikk (1) bekezdésében, a 107. cikkben és a 109. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett helyzetek egyikében vannak, és azok számára, akiket a kizárt kérelmezőket tartalmazó, 108. cikkben említett központi adatbázisban tartanak nyilván.

(3) A kérelmezőknek igazolniuk kell, hogy a (2) bekezdésben említett helyzetek egyike sem vonatkozik rájuk.

(4) A hozzájárulások odaítélésére a hozzájárulási felhívásban meghatározottaknak megfelelően hozzájárulási megállapodás vagy határozat útján kerül sor.

(5) Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőt egy bizottság segítheti a hozzájárulási megállapodás vagy határozat értékelésében és létrehozatalában, illetve meghozatalában. Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő, kellő figyelmet fordítva az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elveire, megállapítja az említett bizottság összetételére, kinevezésére és működésére vonatkozó szabályokat, valamint az összeférhetetlenség megelőzésére vonatkozó szabályokat.

204f. cikk

Értékelési eljárás

(1) A kérelmeket az 1141/2014/EU, Euratom rendeletben meghatározott odaítélési feltételek alapján kell kiválasztani a jogosultsági és kizárási feltételeknek megfelelő kérelmek közül.

(2) A jogosultsági feltételek határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek alapján a kérelmező az 1141/2014/EU, Euratom rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelően hozzájárulást kaphat.

(3) Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő kérelemre vonatkozó határozata legalább az alábbi információkat tünteti fel:

a)	a hozzájárulás tárgya és teljes összege;

b)	a kiválasztott kérelmezők neve és az elfogadott összegek;

c)	az elutasított kérelmezők neve és az elutasítás oka.

(4) Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő írásban tájékoztatja a kérelmezőket a kérelmükre vonatkozó határozatról. Amennyiben a finanszírozás iránti kérelmet elutasítják, illetve a kért összegek egy részét vagy egészét nem ítélik oda, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő közli a kérelem elutasításának vagy a kért összegek oda nem ítélésének indokait, hivatkozással különösen az (1) és (2) bekezdésben említett jogosultsági és odaítélési feltételekre. Amennyiben a kérelmet elutasítják, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő tájékoztatja a kérelmezőt a rendelkezésre álló közigazgatási és/vagy bírósági jogorvoslati lehetőségről, az e rendelet 97. cikkében előírtak szerint.

204g. cikk

A hozzájárulások formája

(1) A hozzájárulások a következő formákat ölthetik:

a)	a ténylegesen felmerült visszatéríthető kiadások bizonyos arányának visszatérítése;

b)	egységköltségek alapján történő visszatérítés;

c)	egyösszegű átalányok;

d)	átalányfinanszírozás;

e)	az a)–d) pontokban említettek kombinációja.

(2) Csak azokat a kiadásokat lehet visszatéríteni, amelyek a hozzájárulási felhívásban meghatározott feltételeket teljesítő kiadások, és amelyek nem a kérelem benyújtása előtti időpontban merültek fel.

204h. cikk

A hozzájárulásra vonatkozó szabályok

(1) Egységköltség alapú finanszírozás esetében a visszatéríthető kiadások összes vagy bizonyos kategóriáira egységenként előre egyértelműen meghatározott összeget alkalmaznak.

(2) Az egyösszegű átalányok az európai politikai párt egyedi tevékenységének folytatásához szükséges bizonyos kiadásokat fedezik. Az egyösszegű átalányok csak a hozzájárulások egyéb formáival együtt alkalmazhatók.

(3) Átalányfinanszírozás esetében a visszatéríthető kiadások bizonyos kategóriáira előre egyértelműen meghatározott százalékos rátát alkalmaznak.

(4) Amennyiben egyösszegű átalányok, átalányfinanszírozás vagy egységköltségek alkalmazására kerül sor, azokat a hozzájárulási felhívásban meg kell határozni, szükség szerint feltüntetve összegüket és arányukat. A hozzájárulási felhívásnak tartalmaznia kell az egyösszegű átalányok, az átalányfinanszírozás vagy az egységköltségek meghatározására vonatkozó módszerek leírását, amelyeknek olyan objektív eszközökön kell alapulniuk, mint statisztikai adatok, az európai politikai pártokra vonatkozó hitelesített vagy auditálható korábbi adatok, vagy azok szokásos költségelszámolási gyakorlatai. A hozzájárulási megállapodásnak vagy határozatnak olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek lehetővé teszik annak ellenőrzését, hogy betartották-e az egyösszegű átalányok, az átalányfinanszírozás vagy az egységköltség alapú finanszírozás odaítélésére vonatkozó feltételeket.

204i. cikk

Előfinanszírozás

A hozzájárulásokat egy összegben, egyetlen előfinanszírozási kifizetés útján kell kifizetni, kivéve, ha az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő megfelelően indokolt esetben másképpen határoz.

204j. cikk

Biztosítékok

Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő – amennyiben indokoltnak és arányosnak tartja – csak akkor követelhet – eseti alapon és kockázatelemzés elvégzését követően –előzetes biztosítéknyújtást az európai politikai párttól az előfinanszírozási kifizetéshez kapcsolódó pénzügyi kockázatok korlátozása érdekében, ha a kockázatelemzés alapján az európai politikai pártot az a közvetlen veszély fenyegeti, hogy az e rendelet 106. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontjában leírt helyzet valamelyikébe kerül, vagy ha az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 6. cikke alapján létrehozott, az európai politikai pártokkal és alapítványokkal foglalkozó hatóság (a továbbiakban: a hatóság) határozatát az említett rendelet 10. cikke (4) bekezdésének megfelelően közölték az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal.

Az e rendelet 134. cikkében foglalt, a vissza nem térítendő támogatások előfinanszírozási garanciájáról szóló rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók azokra a biztosítékokra, amelyekre az e cikk első bekezdésében felsorolt helyzetekben lehet szükség az európai politikai pártoknak történő előfinanszírozási kifizetések esetében.

204k. cikk

A hozzájárulások felhasználása

(1) A hozzájárulásokat a 204b. cikknek megfelelően kell felhasználni.

(2) A hozzájárulás bármely olyan részét, amelyet nem használtak fel abban a pénzügyi évben, amelyre az adott hozzájárulást nyújtották (n év), bármely olyan visszatéríthető kiadásra kell felhasználni, amely az n+1. év december 31-ig merül fel. A hozzájárulás azon fennmaradó részét, amelyet ezen határidőn belül nem használtak fel, az első rész IV. címe 5. fejezetének megfelelően vissza kell fizettetni.

(3) Az európai politikai pártok tiszteletben tartják az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 17. cikke (4) bekezdésében megállapított legmagasabb társfinanszírozási arányt. Az előző évről fennmaradó hozzájárulások összegét nem lehet azon rész finanszírozására fordítani, amelyet az európai politikai pártoknak saját forrásból kell finanszírozniuk. Harmadik felek hozzájárulásai a közös eseményekhez nem sorolhatók az európai politikai párt saját forrásai közé.

(4) Az európai politikai pártoknak a hozzájárulás azon részét, amelyet nem használtak fel abban a pénzügyi évben, amelyre az adott hozzájárulást nyújtották, fel kell használniuk, mielőtt felhasználnák az említett évet követően odaítélt hozzájárulásokat.

(5) Az előfinanszírozási kifizetések után keletkező kamatok a hozzájárulás részének tekintendők.

204l. cikk

Beszámolás a hozzájárulások felhasználásáról

(1) Az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 23. cikkével összhangban az európai politikai párt jóváhagyásra benyújtja az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek a hozzájárulás felhasználásáról szóló éves jelentését és az éves pénzügyi kimutatásait.

(2) Az e rendelet 66. cikke (9) bekezdésében említett éves tevékenységi jelentést az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő az e cikk (1) bekezdésében említett éves jelentés és éves pénzügyi kimutatások alapján készíti el. Ezen jelentés elkészítéséhez más bizonylatok is felhasználhatók.

204m. cikk

Az egyenleg kifizetése

(1) A hozzájárulás összege csak akkor válik véglegessé, miután az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő jóváhagyta a 204l. cikk (1) bekezdésében említett éves jelentést és éves pénzügyi kimutatásokat. Az éves jelentés és az éves pénzügyi kimutatások jóváhagyása nem zárja ki a hatóság későbbi vizsgálatait.

(2) Az előfinanszírozásból el nem költött összeg egészen addig nem végleges, amíg az európai politikai párt a hozzájárulási felhívásban meghatározott feltételeknek megfelelő, visszatéríthető kiadások kifizetésére fel nem használja.

(3) Amennyiben az európai politikai párt a hozzájárulás felhasználásához kapcsolódó kötelezettségeinek nem tesz eleget, foganatosítani kell a hozzájárulások felfüggesztését, csökkentését vagy megszüntetését, miután az európai politikai párt lehetőséget kapott észrevételei benyújtására.

(4) Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő az egyenleg kifizetése előtt megvizsgálja, hogy az európai politikai párt az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 7. cikkében említett nyilvántartásban még mindig szerepel-e, továbbá nem alkalmazták-e rá az említett rendelet 27. cikkében megállapított szankciók valamelyikét a kifizetés időpontja és a hozzájárulás folyósítása pénzügyi évének vége között.

(5) Amennyiben az európai politikai párt már nem szerepel a szóban forgó 1141/2014/EU, Euratom rendelet 7. cikkében szereplő nyilvántartásban vagy az említett rendelet 27. cikkében leírt szankciók valamelyikét alkalmazták rá, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő a hozzájárulás felhasználásával kapcsolatos hibák, szabálytalanságok, csalás vagy más kötelezettségszegés súlyosságától függően felfüggesztheti, csökkentheti vagy megszüntetheti a hozzájárulásokat, és visszafizettetheti a hozzájárulási megállapodás vagy határozat szerint jogtalanul kifizetett összegeket, miután az európai politikai párt lehetőséget kapott észrevételei benyújtására.

204n. cikk

Ellenőrzés és szankciók

(1) Minden hozzájárulási megállapodásnak vagy határozatnak kifejezetten rendelkeznie kell arról, hogy az Európai Parlament, az Európai Csalás Elleni Hivatal és a Számvevőszék valamennyi, az uniós forrásból részesülő európai politikai párt, vállalkozó és alvállalkozó felett gyakorolja a dokumentumok alapján és helyszínen történő ellenőrzési hatáskörét.

(2) Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciókkal sújthatja a kérelmezőket, e rendelet 109. cikkével és az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 27. cikkével összhangban.

(3) A (2) bekezdésben említett szankciókkal sújthatók azok az európai politikai pártok is, amelyek a hozzájárulás iránti kérelem benyújtása idején, vagy miután megkapták a hozzájárulást, hamis nyilatkozatot tettek az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő által kért adatok benyújtása során, illetve elmulasztották a kért adatok benyújtását.

204o. cikk

Nyilvántartások megőrzése

(1) Az európai politikai pártok a 204l. cikk (1) bekezdésében említett éves jelentés és éves pénzügyi kimutatások benyújtását követően öt évig megőrzik a hozzájárulásra vonatkozó összes nyilvántartást és bizonylatot.

(2) Az auditokkal, fellebbezésekkel, jogvitákkal vagy igényrendezéssel kapcsolatos nyilvántartásokat az ezen auditok, fellebbezések, jogviták vagy igényrendezések lezárultáig kell megőrizni.

204p. cikk

Külső auditot végző testületek vagy szakértők kiválasztása

Az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 23. cikkében említett, külső auditot végző független testületek vagy szakértők kiválasztása közbeszerzési eljárás keretében történik. Szerződésük időtartama nem lehet hosszabb 5 évnél. Két egymást követő megbízatási időtartam után úgy kell tekinteni, hogy összeférhetetlenség áll fenn, amely negatívan befolyásolhatja az audit végrehajtását.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2017. január 1-től kell alkalmazni. A 966/2012/EU, Euratom rendelet 125. cikke (3) bekezdésének második albekezdése és 125. cikkének (6) bekezdése az ezen rendelet 1. cikkében szereplő módosításokat megelőző szövegezésben az európai szintű politikai pártok finanszírozásával kapcsolatban hozott aktusok és tett kötelezettségvállalások tekintetében 2017. december 31-ig továbbra is alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. október 22-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

B. DELLA VEDOVA

(1) HL C 4., 2014.1.8., 1. o.

(2) Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. szeptember 29-i határozata.

(3) HL L 297., 2003.11.15., 1. o.

(4) HL C 296. E, 2012.10.2., 46. o.

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1141/2014/EU, Euratom rendelete (2014. október 22.) az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok alapszabályáról és finanszírozásáról (lásd e Hivatalos Lap 1. oldalát).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 1141/2014/EU, Euratom rendelete (2014. október 22.) az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok alapszabályáról és finanszírozásáról (HL L 317., 2014.11.4., 1. o.).”

4.11.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/35

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1143/2014/EU RENDELETE

(2014. október 22.)

az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az idegenhonos fajok új helyeken történő megjelenése – legyen szó akár állatokról, növényekről, gombákról vagy mikroorganizmusokról – nem mindig ad okot aggodalomra. Az idegenhonos fajoknak egy jelentős része azonban inváziós fajjá válhat, és komoly káros hatást gyakorolhat a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint egyéb társadalmi és gazdasági hatást fejthet ki, amit meg kell előzni. Az Unióban és más európai országokban mintegy 12 000 idegenhonos faj található a környezetben, amelynek megközelítőleg 10–15 %-át tekintik inváziós fajnak.

(2)

Az idegenhonos inváziós fajok jelentik az egyik legfőbb veszélyforrást a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, különösen az olyan földrajzilag és evolúciós szempontból elszigetelt ökoszisztémákban, mint amilyenek a kis szigetek. A bővülő globális kereskedelem, a közlekedés, a turizmus és az éghajlatváltozás tovább fokozhatják az ilyen fajok okozta kockázatot.

(3)

Az idegenhonos inváziós fajok különféle módokon veszélyeztetik a biológiai sokféleséget és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokat, így például az élőhelyek átalakítása, a ragadozás, a versengés, betegségek terjesztése, az őshonos fajok kiszorítása az előfordulási területük jelentős hányadáról, valamint a hibridizáció okozta genetikai hatások révén súlyos hatást gyakorolhatnak az őshonos fajokra, illetve az ökoszisztéma szerkezetére és működésére. Az idegenhonos inváziós fajok emellett az emberi egészségre és a gazdaságra is jelentős káros hatást gyakorolhatnak. A biológiai sokféleség és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások, az emberi egészség vagy a gazdaság szempontjából csak az élő példányok és azok szaporodásra képes részei jelentenek veszélyt, és ezért csak ezeknek kell az e rendelet szerinti korlátozások hatálya alá tartozniuk.

(4)

A 93/626/EGK tanácsi határozattal (3) jóváhagyott, a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleként az Unió köteles betartani az egyezmény 8. cikkének h) pontját, amely szerint minden fél a lehetséges és megfelelő mértékben „megelőzi, ellenőrzi az ökoszisztémákat, élőhelyeket vagy fajokat veszélyeztető idegen fajok betelepítését vagy megsemmisíti azokat”.

(5)	A 82/72/EGK tanácsi határozattal (4) jóváhagyott, az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről szóló egyezmény részes feleként az Unió vállalta, hogy minden megfelelő intézkedést megtesz a vadon élő növény- és állatfajok természetes élőhelyeinek védelme érdekében.

(6)

A 2000/60/EK (5), a 2008/56/EK (6) és a 2009/147/EK (7) európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 92/43/EGK tanácsi irányelv (8) céljai elérésének a támogatása érdekében e rendeletnek szabályokat kell megállapítania az idegenhonos inváziós fajok által a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint az emberi egészségre és a biztonságra gyakorolt káros hatások megelőzése, minimálisra csökkentése és mérséklése, illetve az általuk okozott társadalmi és gazdasági hatások enyhítése céljából.

(7)

Egyes fajok a környezeti változásokra reagálva természetes módon vándorolnak. Indokolt, hogy e fajok új környezetükben ne minősüljenek idegenhonos fajoknak, és ne tartozzanak e rendelet hatálya alá. Helyénvaló, hogy e rendelet kizárólag azokra a fajokra összpontosítson, amelyek emberi beavatkozás következményeként kerülnek be az Unióba.

(8)

Jelenleg negyvennél több állat-egészségügyi vonatkozású uniós jogalkotási aktus tartalmaz állatbetegségekre vonatkozó rendelkezéseket. Ezen felül a 2000/29/EK tanácsi irányelv (9) a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezetekre vonatkozó szabályokat határoz meg, a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) pedig meghatározza a géntechnológiával módosított szervezetekre alkalmazandó szabályrendszert. Ezért az idegenhonos inváziós fajokra vonatkozó minden új szabálynak illeszkednie kell ezekhez az uniós jogalkotási aktusokhoz, nem pedig átfedéseket létrehoznia azokkal összefüggésben, vagyis nem vonatkozhat olyan szervezetekre, amelyeket az említett jogalkotási aktusok már szabályoznak.

(9)

Az 1107/2209/EK (11) és az 528/2012/EU (12) európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 708/2007/EK tanácsi rendelet (13) szabályokat fogalmaz meg bizonyos idegenhonos fajok meghatározott célokra történő felhasználásának engedélyezésére vonatkozóan. E rendszerek keretében bizonyos fajok felhasználása már e rendelet hatálybalépésének az időpontjában is megengedett. A jogi keret koherenciájának biztosítása érdekében ezeket a meghatározott célokra felhasznált fajokat ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(10)

Mivel számos idegenhonos inváziós faj létezik, elsőbbséget kell biztosítani azon idegenhonos inváziós fajok szabályozásának, amelyek az Unió számára veszélyesnek minősülnek. Ezért össze kell állítani az Unió számára veszélyesnek tekintett idegenhonos inváziós fajok jegyzékét (a továbbiakban: uniós jegyzék), és azt rendszeresen aktualizálni kell. Egy idegenhonos inváziós faj akkor tekintendő az Unió számára veszélyesnek, ha az érintett tagállamokban az általa okozott kár jelentősége indokolttá teszi olyan célzott intézkedések elfogadását, amelyek az Unió egészében alkalmazandók, azokat a tagállamokat is beleértve, amelyek még nem érintettek, még abban az esetben is, ha nem is valószínű, hogy érintettek lesznek. Annak érdekében, hogy az Unió számára veszélyesnek tekintett idegenhonos inváziós fajok azonosítása arányos mértéket öltsön, az uniós jegyzéket fokozatosan kell elkészíteni és frissíteni, továbbá az uniós jegyzéket azokra a fajokra kell összpontosítani, amelyeknek az uniós jegyzékbe történő felvételével az e fajok által kifejtett káros hatás költséghatékony módon, ténylegesen megelőzhető, minimálisra csökkenthető vagy mérsékelhető. Mivel az ugyanabba a rendszertani csoportba tartozó fajokat gyakran hasonló ökológiai igények jellemzik és hasonló veszélyeket rejthetnek magukban, ezért adott esetben lehetővé kell tenni a fajok rendszertani csoportjainak felvételét is az uniós jegyzékbe.

(11)

E rendelet alkalmazásának központi eszközét képezik azok a kritériumok, amelyek alapján az uniós jegyzék összeállításra kerül. Az erőforrások hatékony felhasználása érdekében e kritériumok kiválasztásával biztosítani kell azt is, hogy a jelenleg ismert potenciális idegenhonos inváziós fajok közül azok kerüljenek a jegyzékbe, amelyek a legjelentősebb káros hatást fejtik ki. A Bizottság az e rendelet hatálybalépését követő egy éven belül az e rendelettel felállított bizottság elé terjeszt egy javaslatot az említett kritériumok alapján összeállított uniós jegyzékre vonatkozóan. Az uniós jegyzékre vonatkozó javaslat előterjesztésekor a Bizottságnak tájékoztatnia kell az említett bizottságot arról, hogy milyen módon vette figyelembe a kritériumokat. A kritériumok között szerepelnie kell a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötött, a fajokra vonatkozó kereskedelmi korlátozások bevezetéséről szóló releváns megállapodások alkalmazandó rendelkezései alapján végzett kockázatelemzésnek.

(12)

A Bizottságnak figyelembe kell vennie az uniós jegyzékre, majd a későbbi intézkedésekre vonatkozó javaslataiban a tagállamok számára felmerülő végrehajtási költségeket, a fellépés elmaradásának költségeit, valamint a költséghatékonyságot és a társadalmi-gazdasági szempontokat is annak érdekében, hogy a tagállamokra ne háruljanak aránytalanul magas költségek, továbbá az e rendelet révén megvalósuló uniós fellépés többletértékének biztosítása céljából. Ezzel összefüggésben az uniós jegyzékbe kerülő idegenhonos inváziós fajok kiválasztásakor – e rendelet céljainak sérelme nélkül – különös figyelmet kell fordítani azokra a fajokra, amelyeket széles körben hasznosítanak, és amelyek jelentős társadalmi és gazdasági előnyökkel szolgálnak valamely tagállamban.

(13)

A WTO vonatkozó megállapodásaiban foglalt szabályoknak való megfelelés és e rendelet koherens alkalmazásának biztosítása érdekében a kockázatelemzés elvégzése tekintetében egységes kritériumokat kell kidolgozni. E kritériumok kidolgozása során adott esetben fel kell használni a meglévő nemzeti és nemzetközi szabványokat, és figyelembe kell venni a fajok tulajdonságainak különböző aspektusait, az Unióba való betelepítés vagy behurcolás kockázatát és módozatait, a fajoknak a társadalomra, a gazdaságra és a biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatását, a felhasználás lehetséges előnyeit és a kockázatok mérséklésének a káros hatáshoz viszonyított költségeit, valamint a környezeti, társadalmi és gazdasági károk lehetséges költségeinek értékelését, bemutatva a kockázat jelentőségét az Unió számára, ezzel is bizonyítva a fellépés indokoltságát. A rendszer fokozatos továbbfejlesztése érdekében és hogy a szerzett tapasztalatokat figyelembe lehessen venni az általános megközelítést 2021. június 1-jéig értékelni kell.

(14)

Egyes idegenhonos inváziós fajok szerepelnek a 338/97/EK tanácsi rendelet (14) B. mellékletében, és e fajoknak az Unióba történő behozatala tiltott, mivel inváziós jellegüket felismerték és az Unióba történő betelepítésük vagy behurcolásuk káros hatást gyakorolna az őshonos fajokra. Ezek a fajok a következők: Callosciurus erythraeus, Sciurus carolinensis, Oxyura jamaicensis, Lithobates (Rana) catesbeianus, Sciurus niger, Chrysemys picta és Trachemys scripta elegans. Annak biztosítása érdekében, hogy uniós szinten koherens jogi keret és egységes szabályozás vonatkozzon az idegenhonos inváziós fajokra, ezeket az idegenhonos inváziós fajokat az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékének összeállítása során elsődleges fontosságúnak kell tekinteni.

(15)

Az utólagos reagálással szemben előnyben kell részesíteni a környezeti szempontból általában kívánatosabb és költséghatékonyabb megoldást jelentő megelőzést. Ezért kiemelt kérdésként kell kezelni azon idegenhonos inváziós fajok jegyzékbe vételét, amelyek még nincsenek jelen az Unióban, vagy az invázió kezdeti szakaszában vannak, valamint azon idegenhonos inváziós fajokét, amelyek vélhetően a legjelentősebb káros hatást fejtik ki. Mivel folyamatosan újabb és újabb idegenhonos inváziós fajokat telepíthetnek vagy hurcolhatnak be az Unióba, miközben a már jelen lévő idegenhonos fajok is tovább terjednek és nő az előfordulási területük, gondoskodni kell az uniós jegyzék folyamatos felülvizsgálatáról és naprakész állapotban tartásáról.

(16)

Meg kell vizsgálni a regionális együttműködés lehetőségét azon tagállamok között, amelyeket ugyanazon, az Unió nagy részében életképes állományt létrehozni nem képes fajok veszélyeztetnek. Amennyiben e rendelet céljait jobban el lehet érni uniós szintű intézkedésekkel, az ilyen fajokat fel lehet venni az uniós jegyzékbe is.

(17)

E rendelet céljainak megvalósítása során helyénvaló figyelembe venni a legkülső régiók sajátos helyzetét, különösen távol eső és sziget jellegüket, valamint biológiai sokféleségük egyedülállóságát. Ennélfogva az e rendeletben foglalt, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatos korlátozó és megelőző intézkedések megtételére vonatkozó követelményeket – az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) meghatározottak szerint – hozzá kell igazítani a legkülső régiók említett sajátosságaihoz, figyelembe véve a 2010/718/EU (15) és a 2012/419/EU (16) európai tanácsi határozatokat is.

(18)

Az idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatos kockázatok és problémák az Unió egészét érintő, határokon átnyúló kihívást jelentenek. Ezért az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok Unióba történő szándékos vagy gondatlan behozatalára, szaporítására, nevelésére, szállítására, beszerzésére, értékesítésére, használatára, kereskedelmére, tartására és környezetbe történő kibocsátására vonatkozó uniós szintű tilalom bevezetése elengedhetetlen ahhoz, hogy az Unióban mindenütt gyorsan és következetesen lehessen fellépni a belső piac torzulásainak elkerülése érdekében, és megelőzhető legyen az, hogy az egyik tagállam fellépésének a sikerét aláássa egy másik tagállam fellépésének a hiánya.

(19)

A tudományos kutatási és ex situ megőrzési tevékenységek lehetővé tétele érdekében egyedi szabályokat kell kidolgozni azokra az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokra vonatkozóan, amelyek ilyen tevékenységek tárgyát képezik. Ezeket a tevékenységeket zárt intézményekben kell végezni, ahol a szervezeteket zártan kell tartani, és az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok kiszabadulásának vagy jogellenes kiengedésének az elkerüléséhez szükséges valamennyi intézkedést meg kell tenni. Jelentős közérdek által kellően indokolt kivételes esetekben a Bizottság engedélyezheti, hogy ezeket a szabályokat bizonyos egyéb – többek között kereskedelmi – tevékenységekre is alkalmazzák. E szabályok végrehajtása során különös figyelmet kell fordítani a védett fajokra és élőhelyekre gyakorolt káros hatás elkerülésére, a vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban.

(20)

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor olyan idegenhonos faj jelenik meg az Unió határainál vagy kerül észlelésre az Unió területén, amelynek az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajként való elismerése még nem történt meg. Ezért a tagállamoknak lehetőséget kell nyújtani arra, hogy a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján bizonyos vészhelyzeti intézkedéseket fogadjanak el. A vészhelyzeti intézkedéseknek lehetővé kell tenniük, hogy miközben a tagállamok ‒ a WTO vonatkozó megállapodásaival összhangban és különösen azzal a céllal, hogy az érintett faj az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajként elismerésre kerüljön ‒ a tényleges kockázatokat elemzik, azonnal felléphessenek mindazon idegenhonos inváziós fajok ellen, amelyek betelepítése vagy behurcolása, megtelepedése és terjedése kockázatot jelenthet az adott országban. A tagállami vészhelyzeti intézkedések mellett lehetőséget kell biztosítani uniós szintű vészhelyzeti intézkedések elfogadására is a WTO keretében kötött megfelelő megállapodások rendelkezéseinek való megfelelés érdekében. Az uniós szintű vészhelyzeti intézkedések továbbá egy olyan mechanizmust biztosítanának az Uniónak, amely az újabb idegenhonos inváziós fajok jelenléte vagy bejutásának közvetlen veszélye esetén az elővigyázatosság elvével összhangban álló, gyors intézkedést tenne lehetővé.

(21)

Az idegenhonos inváziós fajok jelentős hányadát nem szándékosan hurcolják be az Unióba. Ezért döntő fontosságú a nem szándékos behurcolás útvonalainak hatékonyabb kezelése. Mivel ezen a területen viszonylag kevés tapasztalat áll rendelkezésre, fokozatosan kell fellépni. A fellépésnek részben a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által a hajók biológiai szennyeződésének a kezelésére és ellenőrzésére vonatkozóan elfogadott iránymutatásban szereplőhöz hasonló önkéntes, részben pedig kötelező intézkedéseket kell magában foglalnia. A fellépésnek az Unió, illetve a tagállamok bizonyos útvonalak kezelésével kapcsolatban szerzett tapasztalataira, többek között a hajók ballasztvizének és üledékének ellenőrzéséről és kezeléséről szóló, 2004-ben elfogadott nemzetközi egyezmény alapján hozott intézkedésekre kell épülnie. A Bizottságnak ezért minden megfelelő lépést meg kell tennie annak érdekében, hogy a tagállamokat az említett egyezmény megerősítésére ösztönözze.

(22)

Annak érdekében, hogy megfelelő tudásalapot lehessen teremteni az idegenhonos inváziós fajok okozta problémák kezeléséhez, fontos, hogy a tagállamok az e fajokra irányuló kutatási, monitorozó és felügyeleti tevékenységeket végezzenek. Mivel az újonnan betelepített vagy behurcolt idegenhonos inváziós fajok korai észlelésére és a már megtelepedett fajok elterjedési területének meghatározására a legmegfelelőbb eszköz a felügyeleti rendszerek működtetése, e rendszereknek célzott és általános vizsgálatokat is magukban kell foglalniuk, valamint a különféle szektorok és érdekelt felek, többek között a regionális és helyi közösségek bevonására kell épülniük. A felügyeleti rendszerek működtetése magában kell, hogy foglalja az Unióban bárhol megjelenő új idegenhonos inváziós fajok állandó figyelemmel kísérését, és arra kell törekedni, hogy e rendszerek uniós szinten valós és teljes képet nyújtsanak. A hatékonyság és gazdaságosság érdekében az uniós jog által korábban létrehozott, már meglévő vámellenőrzési, felügyeleti és monitorozó rendszereket kell alkalmazni, különös tekintettel a 92/43/EGK, a 2000/60/EK, a 2008/56/EK és a 2009/147/EK irányelvben meghatározottakra.

(23)

Az idegenhonos inváziós fajok szándékos betelepítésének megelőzése érdekében az állatokat és növényeket hatósági ellenőrzéseknek kell alávetni. Az élő állatoknak és növényeknek a 882/2004/EK rendeletnek (17), valamint a 91/496/EGK (18) és a 97/78/EK irányelvnek (19) megfelelően határállomásokon, illetve a 2000/29/EK irányelvnek megfelelően belépési pontokon kell belépniük az Unió területére. A hatékonyság növelése és a párhuzamos vámellenőrzési rendszerek létrehozásának elkerülése végett az illetékes hatóságoknak az érkezés szerinti első határállomáson vagy belépési ponton kell ellenőrizniük, hogy az érintett faj az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós faj-e.

(24)

Az idegenhonos inváziós fajok betelepítését vagy behurcolását követő megtelepedésének és elterjedésének megelőzése érdekében döntő fontosságú a korai észlelés és a kiirtásra irányuló gyors intézkedés. A legeredményesebb és leginkább költséghatékony válaszlépés általában az állomány mielőbbi felszámolása addig, amíg a példányok száma még korlátozott. Ha ez nem megoldható, vagy a kiirtás hosszú távon túl költséges lenne az elérhető környezeti, társadalmi és gazdasági előnyökhöz viszonyítva, az alkalmazott intézkedéseknek az elszigetelésre és az ellenőrző intézkedésekre kell irányulniuk. A kezelési intézkedéseknek a környezeti hatásokkal arányosnak kell lenniük, és megvalósításuk során kellően figyelembe kell venni az adott tagállam biogeográfiai és éghajlati viszonyait.

(25)

El kell kerülni, hogy a kezelési intézkedések káros hatást gyakoroljanak a környezetre és az emberi egészségre. Egyes idegenhonos inváziós állatfajok kiirtása és kezelése – noha az néhány esetben szükséges – még a rendelkezésre álló legkíméletesebb módszerek alkalmazása esetén is fájdalmat, kínt, félelmet és a szenvedés egyéb formáit okozhatja az állatoknak. Ezért az idegenhonos inváziós fajok állományainak kiirtásában, szabályozásában vagy elszigetelésében részt vevő tagállamoknak és szereplőknek a szükséges intézkedések megtételével törekedniük kell arra, hogy a folyamat során megóvják az állatokat az elkerülhető fájdalomtól, kíntól és szenvedéstől, a lehetőségekhez mérten figyelembe véve az e téren meglévő legjobb gyakorlatot, például az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) által az állatjólétre vonatkozóan kidolgozott irányadó elveket. Figyelembe kell venni az olyan módszereket, amelyek nem letálisak, és a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni a meghozott intézkedések nem célfajokra gyakorolt hatását.

(26)

Az idegenhonos inváziós fajok általában károsítják az ökoszisztémákat és csökkentik ezen ökoszisztémák ellenálló képességét. Ezért arányos helyreállító intézkedéseket kell végrehajtani az ökoszisztémák inváziókkal szembeni ellenálló képességének a megerősítése, az okozott kár helyrehozatala, valamint a fajok és élőhelyeik védettségi állapotának a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvvel összhangban történő javítása, a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a parti tengervizek és a felszín alatti vizek ökológiai állapotának a 2000/60/EK irányelv szerinti javítása, valamint a tengervizek környezeti állapotának a 2008/56/EK irányelvvel összhangban történő javítása érdekében. E helyreállító intézkedések költségeit a szennyező fizet elvével összhangban meg kell téríttetni.

(27)	E rendelet hatékony alkalmazását elősegítendő ösztönözni kell a határokon átnyúló, különösen a szomszédos országok közötti együttműködést, valamint a tagállamok, különösen az Unió egyazon biogeográfiai régiójához tartozó tagállamok közötti koordinációt.

(28)

Az idegenhonos inváziós fajok elleni küzdelmet szolgáló rendszernek egy központosított információs rendszerre kell épülnie, amely összegzi az Unióban található idegenhonos fajokkal kapcsolatban rendelkezésre álló információkat, és hozzáférést biztosít a fajok előfordulására, elterjedtségére, ökológiájára, valamint inváziós fajjá válására vonatkozó, valamint a szakpolitikai és a kezeléssel kapcsolatos döntések alátámasztásához szükséges egyéb információkhoz, továbbá lehetővé teszi a legjobb gyakorlatok cseréjét.

(29)

A 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) létrehozta a környezettel kapcsolatos döntéseket megelőzően a nyilvánossággal folytatandó konzultáció kereteit. A nyilvánosságnak az idegenhonos inváziós fajok elleni fellépés meghatározásában való hathatós közreműködése lehetővé kell, hogy tegye egyrészt azt, hogy a nyilvánosság hangot adjon az e döntések meghozatala szempontjából lényeges véleményének és aggályainak, másrészt hogy a döntéshozók azokat figyelembe vegyék. Ennek fokoznia kell a döntéshozatali folyamat számonkérhetőségét és átláthatóságát, valamint a nyilvánosság környezettudatosságát és a meghozott döntések támogatottságát.

(30)

Fontos a tudományos közösség részvétele annak érdekében, hogy megfelelő tudásalap jöjjön létre az idegenhonos inváziós fajok okozta problémák kezeléséhez. Külön erre a célra egy tudományos fórumot kell létrehozni, melynek feladata tanácsot adni az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos tudományos szempontok tekintetében, különösen az uniós jegyzék összeállítását és naprakésszé tételét, a kockázatelemzéseket, a vészhelyzeti intézkedéseket és a kiirtásra irányuló gyors intézkedéseket illetően.

(31)

E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni a következők tekintetében: az uniós jegyzék elfogadása és naprakésszé tétele, az engedélyek megadása céljából bizonyítékként benyújtandó dokumentumok formátuma, uniós szintű vészhelyzeti intézkedések elfogadása, fokozott regionális együttműködés esetében bizonyos intézkedéseknek az érintett tagállamokban való alkalmazásának előírása, a tagállamok arra vonatkozó döntésének az elutasítása, hogy nem alkalmaznak kiirtásra irányuló intézkedéseket, valamint a Bizottság részére benyújtandó jelentések technikai formátuma. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (21) megfelelően kell gyakorolni.

(32)

A környezetvédelem területén születő legújabb tudományos fejlemények figyelembevétele érdekében az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazást kell adni a Bizottság részére, hogy jogi aktusokat fogadjon el az idegenhonos inváziós fajok életképes állomány alkotására és terjedésre való képességének megállapítására szolgáló módszer, valamint a kockázatelemzések kidolgozása során egységesen alkalmazandó elemek meghatározására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(33)	Az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében fontos, hogy a tagállamok jogsértés esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabjanak ki, figyelembe véve a jogsértés természetét és súlyosságát, valamint a költségek megtérítésének elvét és a szennyező fizet elvét.

(34)	A tagállamok az e rendelet értelmében hozott intézkedések révén kötelezettségeket írhatnak elő az idegenhonos fajok tartóira, illetve felhasználóira, valamint az érintett földterület tulajdonosaira és bérlőire vonatkozóan.

(35)

Annak érdekében, hogy az Uniós jegyzékbe felvett fajokhoz tartozó, kedvtelésből tartott állatokat nem kereskedelmi céllal tartó tulajdonosok állataikat azok természetes haláláig továbbra is megtarthassák, átmeneti intézkedéseket kell elfogadni azzal a feltétellel, hogy mindent meg kell tenni az ilyen állatok szaporodásának vagy elszabadulásának elkerülése érdekében.

(36)

Indokolt, hogy azoknak az az üzleti szereplőknek, akiknek – például a 708/2007/EK rendeletnek megfelelő engedély alapján – jogos lehet az erre vonatkozó elvárása, hogy az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok birtokukban levő raktárkészletét e rendelet hatálybalépését követően kimerítsék, két év álljon a rendelkezésükre ahhoz, hogy a birtokukban lévő példányokat leöljék, humánus módon gyérítsék, eladják vagy adott esetben átadják kutatási vagy ex situ megőrzési tevékenységet folytató intézmények számára.

(37)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az Unión belül az idegenhonos inváziós fajok betelepítése vagy behurcolása és terjedése által a biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatás megelőzését, minimálisra csökkentését és mérséklését az egyes tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért e célok az intézkedés léptéke és hatása miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(38)

A tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak olyan szabályokat az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokra vonatkozóan, amelyek az e rendeletben megállapítottaknál szigorúbbak, valamint a tagállami szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokra is alkalmazhatnak az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokra vonatkozóan e rendeletben megállapítottakhoz hasonló rendelkezéseket. Ezeknek a szabályoknak összhangban kell állniuk az EUMSZ-szel, és azokról az uniós jognak megfelelően értesíteni kell a Bizottságot,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet szabályokat állapít meg az Unión belül az idegenhonos inváziós fajok szándékos betelepítése és nem szándékos behurcolása, valamint terjedése által a biológiai sokféleségre gyakorolt káros hatás megelőzése, minimálisra csökkentése és mérséklése érdekében.

2. cikk

Hatály

(1) Ez a rendelet valamennyi idegenhonos inváziós fajra vonatkozik.

(2) Ez a rendelet nem vonatkozik a következőkre:

a)	a természetes előfordulási területüket emberi beavatkozás nélkül, az ökológiai feltételek változására vagy az éghajlatváltozásra reagálva változtató fajok;

b)	a 2001/18/EK irányelv 2. cikke második pontjában meghatározott, géntechnológiával módosított szervezetek;

c)	állatbetegségeket okozó kórokozók; e rendelet alkalmazásában állatbetegségek az állatokban előforduló, egy vagy több, állatra vagy emberre átvihető kórokozó által okozott fertőzések;

d)	a 2000/29/EK irányelv I. vagy II. mellékletében felsorolt károsító szervezetek, valamint azon károsító szervezetek, amelyek tekintetében az említett irányelv 16. cikke (3) bekezdésének megfelelően intézkedéseket fogadtak el;

e)	a 708/2007/EK rendelet IV. mellékletében felsorolt fajok akvakultúrában történő alkalmazásuk esetén;

f)	a már engedélyezett vagy az 1107/2009/EK rendelet szerinti, folyamatban lévő értékelés alatt álló növényvédő szerekben való felhasználás céljára gyártott vagy importált mikroorganizmusok; vagy

g)	a már engedélyezett vagy az 528/2012/EU rendelet szerinti, folyamatban lévő értékelés alatt álló biocid termékekben való felhasználás céljára gyártott vagy importált mikroorganizmusok.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. „idegenhonos faj”: a természetes előfordulási területén kívüli területre betelepített vagy behurcolt állat-, növény-, gomba- vagy mikroorganizmus faj, alfaj vagy alacsonyabb rendszertani egység bármely élő példánya, beleértve az ilyen fajok részeit, ivarsejtjeit, magjait, petéit vagy szaporítóképleteit, valamint a túlélésre és a későbbi szaporodásra képes keresztezett vagy nemesített fajtákat is;

2. „idegenhonos inváziós faj”: olyan idegenhonos faj, amelyről megállapítást nyert, hogy betelepítése vagy behurcolása, illetve terjedése veszélyezteti vagy káros hatást gyakorol a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra;

3. „az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós faj”: olyan idegenhonos inváziós faj, amelynek káros hatása a 4. cikk (3) bekezdése alapján összehangolt, uniós szintű fellépést tesz szükségessé;

4. „tagállami szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós faj”: az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajoktól eltérő olyan idegenhonos inváziós faj, amelynek környezetbe történő kibocsátása és terjedése a tagállam tudományos bizonyítékokon alapuló megítélése szerint jelentős káros hatást gyakorol a tagállam területén vagy annak egy részén, még akkor is, ha e káros hatás ténye nem teljes mértékben bizonyított, és ez a káros hatás az érintett tagállam szintjén intézkedéseket tesz szükségessé;

5. „biológiai sokféleség”: a különféle, többek között szárazföldi, tengeri és más vízi ökoszisztémákban élő szervezetek és az ezeket magukban foglaló komplex életközösségek változatossága, ideértve a fajon belüli, valamint a fajok és az ökoszisztémák közötti sokféleséget is;

6. „ökoszisztéma-szolgáltatások”: az ökoszisztémák közvetlen és közvetett hozzájárulása az emberi jóléthez;

7. „betelepítés vagy behurcolás”: egy fajnak a természetes előfordulási helyén kívülre kerülése emberi beavatkozás következtében;

8. „kutatás”: leíró vagy kísérleti tevékenység, amelyet szabályozott körülmények között végeznek új tudományos ismeretek szerzése vagy új termékek kifejlesztése céljából, ezekhez értve az idegenhonos inváziós fajt invázióssá tévő jellemzőktől eltérő genetikai jellemzők azonosítására, leírására és elkülönítésére irányuló tevékenység kezdeti szakaszait is, amennyiben azok nélkülözhetetlenek ezen tulajdonságok nem-inváziós fajban történő felszaporításához;

9. „zárt tartás”: szervezetek olyan zárt létesítményekben való tartása, ahonnan azok nem szabadulhatnak ki vagy terjedhetnek el;

10. „ex situ megőrzés”: a biológiai sokféleség alkotóelemeinek természetes élőhelyükön kívüli megőrzése;

11. „útvonalak”: az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének útvonalai és mechanizmusai;

12. „korai észlelés”: az idegenhonos inváziós fajokhoz tartozó példány vagy példányok környezetben való jelenlétének azt megelőzően történő megerősítése, hogy a szóban forgó idegenhonos inváziós faj széles körben elterjedne;

13. „kiirtás”: az idegenhonos inváziós faj állományának letális vagy nem letális módszerekkel történő teljes körű és végleges felszámolása;

14. „állományszabályozás”: az idegenhonos inváziós faj állományára irányuló letális vagy nem letális intézkedések, amelyek célja – a nem célfajokra és azok élőhelyeire gyakorolt hatás minimalizálása mellett – az egyedek számának a lehető legalacsonyabb szinten tartása annak érdekében, hogy – még ha a faj kiirtása nem is lehetséges – az inváziós képessége, valamint a biológiai sokféleségre, a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, az emberi egészségre, illetve a gazdaságra gyakorolt káros hatása minimálisra csökkenjen.

15. „elszigetelés”: minden olyan intézkedés, amelynek célja az idegenhonos inváziós faj állományának az elözönlött területen túli elvándorlásának és terjedésének kockázatát minimalizáló akadályok teremtése;

16. „széles körben elterjedt”: olyan idegenhonos inváziós faj, amelynek állománya túljutott a megtelepedés szakaszán, amely szakaszban önfenntartó populációt hozott létre, és meghódította annak a lehetséges előfordulási területnek a nagy részét, ahol túlélésre és szaporodásra képes;

17. „kezelés”: bármilyen letális vagy nem letális intézkedés, amelynek célja az idegenhonos inváziós faj kiirtása, állomány szabályozása vagy elszigetelése, amely egyúttal minimálisra csökkenti a nem célfajokra és azok élőhelyeire gyakorolt hatást.

4. cikk

Az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzéke

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékét (a továbbiakban: uniós jegyzék) az e cikk (3) bekezdésében megállapított kritériumok alapján. E végrehajtási jogi aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. A végrehajtási jogi aktusok tervezetét 2016. január 2-ig kell benyújtani a 27. cikk (1) bekezdésében említett bizottságnak.

(2) A Bizottság legalább hatévente átfogóan felülvizsgálja az uniós jegyzéket, és addig is az (1) bekezdésben említett eljárásnak megfelelően, szükség szerint, aktualizálja azt:

a)	új idegenhonos inváziós fajoknak a jegyzékbe való felvételével,

b)	amennyiben a jegyzékben szereplő valamely faj már nem felel meg a (3) bekezdésben meghatározott egy vagy több kritériumnak, e fajnak a jegyzékből való törlésével.

(3) Egy idegenhonos inváziós faj csak akkor vehető fel az uniós jegyzékbe, ha megfelel a következő kritériumok mindegyikének:

a)	a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján megállapítást nyert, hogy idegenhonos az Unió területén, kivéve a legkülső régiókat;

a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján megállapítást nyert, hogy képes arra, hogy a jelenlegi éghajlati viszonyok, illetve az éghajlat előrelátható változása mellett életképes populációt alkosson és a környezetben elterjedjen egy több mint két tagállam alkotta biogeográfiai régióban vagy egy tengeri alrégióban, e tagállamok legkülső régióit nem véve figyelembe;

c)	a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján valószínűsíthetően jelentős káros hatást gyakorol a biológiai sokféleségre vagy a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, emellett káros hatást gyakorolhat az emberi egészségre, illetve a gazdaságra is;

d)	az 5. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően elvégzett kockázatelemzés eredménye szerint betelepítésének vagy behurcolásának, megtelepedésének és terjedésének megelőzése uniós szintű, összehangolt fellépést tesz szükségessé;

e)	valószínűsíthető, hogy az uniós jegyzékbe való felvétel ténylegesen megelőzi, minimalizálja vagy mérsékli káros hatását.

(4) A tagállamok kérelmet nyújthatnak be a Bizottsághoz valamely idegenhonos inváziós fajnak az uniós jegyzékbe való felvételére vonatkozóan. A kérelemben a következő információk mindegyikének szerepelnie kell:

a)	a faj neve;

b)	az 5. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően elvégzett kockázatelemzés;

c)	arra vonatkozó bizonyíték, hogy az e cikk (3) bekezdésében foglalt kritériumok teljesülnek.

(5) Az uniós jegyzékben adott esetben hivatkozni kell az adott idegenhonos inváziós fajjal általában összefüggésbe hozható árukra és ezen áruknak a 2658/87/EGK tanácsi rendelet (22) szerinti Kombinált Nómenklatúra-kódjára, feltüntetve azokat az árukategóriákat, amelyeket e rendelet 15. cikke szerint hatósági ellenőrzés alá kell vonni.

(6) A Bizottság az uniós jegyzék elfogadásakor, illetve aktualizálásakor a (3) bekezdésben szereplő kritériumokat alkalmazza, és kellően figyelembe veszi a tagállamok számára felmerülő végrehajtási költségeket, a fellépés elmaradásának a költségeit, a költséghatékonyságot, valamint a társadalmi-gazdasági szempontokat. Az uniós jegyzékben elsődlegesen azoknak az idegenhonos inváziós fajoknak kell szerepelniük, amelyek:

a)	még nincsenek jelen az Unióban vagy az invázió kezdeti szakaszában vannak, és a legnagyobb valószínűséggel jelentős káros hatást fejtenek ki;

b)	már megtelepedtek az Unióban és a legjelentősebb káros hatást fejtik ki.

(7) Az uniós jegyzékre vonatkozó javaslata megtételekor a Bizottságnak indokolnia kell azt is, hogy e rendelet céljait uniós szintű intézkedésekkel lehet jobban elérni.

5. cikk

Kockázatelemzés

(1) A 4. cikk alkalmazásában a kockázatelemzést az idegenhonos inváziós fajok aktuális és potenciális előfordulási területével kapcsolatban, a következő elemek figyelembevételével kell elvégezni:

a)	a faj bemutatása rendszertani besorolásának, előéletének, valamint természetes és lehetséges előfordulási területének a meghatározásával;

b)	szaporodási és terjedési viselkedésformáinak, valamint dinamikájának a bemutatása, kitérve a szaporodáshoz és az elterjedéshez szükséges környezeti feltételek fennállásának a vizsgálatára;

c)	az e fajok szándékos betelepítése és nem szándékos behurcolása, valamint terjedése lehetséges útvonalainak a leírása, ideértve adott esetben azoknak a javaknak a meghatározását, amelyekkel az idegenhonos inváziós faj általában összefüggésbe hozható;

d)	az érintett biogeográfiai régiókba való betelepítés vagy behurcolás, valamint az ottani megtelepedés és elterjedés aktuális feltételek és az éghajlat előrelátható változása melletti kockázatának alapos elemzése;

e)	a faj aktuális elterjedési területének bemutatása, ideértve, hogy már jelen van-e az Unióban vagy a szomszédos országokban, valamint a valószínű jövőbeli elterjedési területének előrejelzése;

a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra – ezen belül az őshonos fajokra, a védett területekre és a veszélyeztetett élőhelyekre –, valamint az emberi egészségre, a biztonságra és a gazdaságra gyakorolt káros hatás bemutatása, ideértve a lehetséges jövőbeli hatás értékelését is a rendelkezésre álló tudományos ismeretek figyelembevételével;

g)	a kár lehetséges költségeinek értékelése;

h)	a faj ismert felhasználási módjainak és az e felhasználásokból származó társadalmi és gazdasági előnyöknek a leírása.

(2) Fajoknak az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajként történő jegyzékbe vételére való javaslata megtételekor a Bizottság elvégzi az (1) bekezdésben említett kockázatelemzést.

Minden olyan esetben, amikor valamely tagállam egy adott fajnak az uniós jegyzékbe való felvétele iránti kérelmet nyújt be, felelős az (1) bekezdésben említett kockázatelemzés elvégzéséért. Szükség esetén a Bizottság segítheti a tagállamokat e kockázatelemzések kidolgozásában, amennyiben az elemzés azok európai dimenziójára vonatkozik.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 4. cikk (3) bekezdésének b) pontjának alkalmazásában elfogadható bizonyítéktípus további pontosítása, valamint e cikk (1) bekezdése a)–h) pontja alkalmazásának részletes leírása céljából. A részletes leírásban ki kell térni a kockázatelemzés során használandó módszertanra, figyelembe véve a vonatkozó nemzeti és nemzetközi standardokat, továbbá azt, hogy elsőbbséget kell élveznie az olyan idegenhonos inváziós fajok elleni fellépésnek, amelyek jelentős káros hatással járnak vagy járhatnak a biológiai sokféleségre vagy a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint az emberi egészségre vagy gazdaságra; e káros hatás súlyosbító tényezőnek minősül. Különösen fontos, hogy ezen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottság a rendes gyakorlatának megfelelően konzultációkat folytasson szakértőkkel, többek között a tagállamok szakértőivel.

6. cikk

A legkülső régiókra vonatkozó rendelkezések

(1) Az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok a legkülső régiókban nem tartoznak a 7., illetve a 13–20. cikk hatálya alá.

(2) Minden olyan tagállam, amelyben legkülső régiók találhatók, az érintett régiókkal való konzultációt követően 2017. január 2-ig minden ilyen régióra vonatkozóan elfogadja a veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékét.

(3) Ami az e cikk (2) bekezdésében említett jegyzékekben szereplő idegenhonos inváziós fajokat illeti, a tagállamok saját legkülső régióikban adott esetben alkalmazhatnak a 7–9., 13–17., 19. és 20. cikkben meghatározott intézkedéseket. Ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell állniuk az EUMSZ-szel, és azokról az uniós jognak megfelelően értesíteni kell a Bizottságot.

(4) A (2) bekezdésben említett jegyzékeket, illetve azok frissítéseit a tagállamok haladéktalanul bejelentik a Bizottságnak, és azokról tájékoztatják a többi tagállamot.

II. FEJEZET

MEGELŐZÉS

7. cikk

Korlátozások

(1) Az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokat tilos szándékosan:

a)	az Unió területére behozni, beleértve a vámfelügyelet alatti átszállítást is;

b)	tartani, a zárt tartást is ideértve;

c)	tenyészteni, a zárt tartást is ideértve;

d)	az Unióba, az Unióból vagy az Unión belül szállítani, kivéve a faj kiirtása céljából használt létesítményekbe történő szállítást;

e)	forgalomba hozni;

f)	felhasználni vagy azokkal kereskedni;

g)	szaporítás, nevelés vagy termesztés céljára engedélyezni, a zárt tartást is ideértve; vagy

h)	a környezetbe kibocsátani.

(2) A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok nem szándékos behurcolásának vagy terjedésének – beleértve adott esetben a súlyos gondatlanságból eredő nem szándékos behurcolás vagy terjedést is – megelőzése érdekében.

8. cikk

Engedélyek

(1) A 7. cikk (1) bekezdésének a), b), c), d), f) és g) pontjában foglalt korlátozásoktól eltérve és az e cikk (2) bekezdésére is figyelemmel a tagállamok engedélyezési rendszert dolgoznak ki, lehetővé téve, hogy intézmények az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatosan kutatást vagy ex situ megőrzést folytassanak. Amikor az emberi egészség előmozdításához elengedhetetlen az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokból származó termékek felhasználása, akkor a tagállamok a tudományos tevékenység keretében való előállítására és a későbbi gyógyászati felhasználásra is kiterjeszthetik az engedélyezési rendszerüket.

(2) A tagállamok felhatalmazzák illetékes hatóságaikat arra, hogy az (1) bekezdésben említett engedélyeket kiadják azokra a tevékenységekre, amelyeket zárt tartás mellett, az alábbi feltételek mindegyikének teljesülésével folytatnak:

a)	az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós faj tartása és kezelése a (3) bekezdéssel összhangban zárt tartásban történik;

b)	a tevékenységet az illetékes hatóságok által meghatározott megfelelő képesítéssel rendelkező személyzet végzi;

c)	a zárt tartás helyére történő szállítást, illetve az onnan történő elszállítást az idegenhonos inváziós faj kiszabadulását lehetetlenné tevő körülmények között végzik, az engedélyben meghatározottaknak megfelelően;

d)	az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokhoz tartozó állatokat megjelölik vagy adott esetben más olyan módszerrel hatékony módon azonosítják, amelyek nem okoznak elkerülhető fájdalmat, kínt vagy szenvedést;

a kiszabadulás, elterjedés vagy eltávolítás kockázatát hatékonyan kezelik, figyelembe véve az érintett fajt, annak biológiai jellemzőit és terjedési viselkedésformáit, a folytatni kívánt tevékenységet és az alkalmazandó zárt tartásmódot, a környezettel való kölcsönhatást és az egyéb lényeges tényezőket;

biztosítva van egy állandó felügyeleti rendszer, és a kérelmező kidolgozott egy, a lehetséges kiszabadulásra vagy elterjedésre is kiterjedő vészhelyzeti tervet, amely egy kiirtási tervet is magában foglal. A vészhelyzeti tervet az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia. Az idegenhonos inváziós faj kiszabadulása vagy elterjedése esetén a vészhelyzeti tervet azonnal végre kell hajtani, az engedélyt pedig – ideiglenesen vagy véglegesen – vissza lehet vonni.

Az (1) bekezdésben említett engedélyt a zárt tartás kapacitását meg nem haladó számú idegenhonos inváziós fajra és példányra kell korlátozni. Az engedélynek tartalmaznia kell az érintett fajok kiszabadulásával vagy elterjedésével kapcsolatos kockázat mérsékléséhez szükséges korlátozásokat. Az engedélynek folyamatosan kísérnie kell a tárgyát képező idegenhonos inváziós fajt, annak Unión belüli tartása, Unióba történő behozatala és Unión belüli szállítása során.

(3) A példányok zárt tartása során teljesülniük kell a következő feltételeknek:

a)	a példányok fizikailag elszigeteltek, és nem szabadulhatnak ki, terjedhetnek tovább vagy távolíthatók el illetéktelen személy által a tartás helyéről;

b)	szabályozott takarítási, hulladékkezelési és karbantartási eljárások biztosítják, hogy egyetlen példány sem, illetve azok egyetlen szaporítható része sem szabadulhat ki, terjedhet tovább vagy távolítható el illetéktelen személy által;

c)	a példányoknak a tartás helyéről való eltávolítása, valamint a példányok ártalmatlanítása, megsemmisítése vagy humánus módon való gyérítése oly módon történik, amely kizárja a tartás helyén kívüli szaporítás vagy szaporodás lehetőségét.

(4) Az engedély iránti kérelemhez a kérelmezőnek csatolnia kell minden olyan bizonyítékot, amely ahhoz szükséges, hogy az illetékes hatóság értékelni tudja a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülését.

(5) A tagállamok felhatalmazzák illetékes hatóságaikat arra, hogy a biológiai sokféleségre vagy a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra káros hatást gyakorló, előre nem látott események bekövetkezése esetén bármely időpontban ideiglenesen vagy véglegesen visszavonják az engedélyt. Az engedélyek visszavonását tudományos tényekre alapozva, és amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő tudományos információ, az elővigyázatosság elvére alapozva, valamint a nemzeti közigazgatási előírásokra kellő tekintettel kell megindokolni.

(6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a tagállamok illetékes hatóságai által kiadott engedélyhez bizonyítékul szolgáló dokumentum formátumát. E végrehajtási jogi aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. A tagállamok ezt a formátumot az engedélyt kísérő dokumentum esetében használják.

(7) A tagállamok az e cikk (1) bekezdésével összhangban kiadott valamennyi engedélyre vonatkozóan késedelem nélkül az interneten nyilvánosságra hozzák legalább az alábbiakat:

a)	az Unió számára veszélyt jelentő azon idegenhonos inváziós fajok tudományos és közönséges neve, amelyekre vonatkozóan az engedélyt kibocsátották;

b)	az érintett példányok száma vagy mennyisége;

c)	a cél, amelyre az engedélyt kibocsátották; és

d)	a 2658/87/EGK rendelet szerinti Kombinált Nómenklatúra-kódok.

(8) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy illetékes hatóságaik ellenőrzéseket végezzenek annak biztosítása érdekében, hogy az intézmény megfelel a kiadott engedélyben meghatározott feltételeknek.

9. cikk

Jóváhagyás

(1) Kivételes esetekben, amennyiben azt nyomós közérdek indokolja, a társadalmi vagy gazdasági jellegű érdekeket is beleértve, a tagállamok – az e cikkben foglalt eljárásnak megfelelően, a Bizottság jóváhagyásától függően – engedélyt adhatnak intézményeknek arra, hogy a 8. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételek mellett a 8. cikk (1) bekezdésében szereplő tevékenységektől eltérő tevékenységeket folytassanak.

(2) A Bizottság erre a célra elektronikus jóváhagyási rendszert hoz létre és működtet, és a jóváhagyási kérelmek ügyében a kérelem beérkezésétől számított 60 napon belül döntést hoz.

(3) A tagállamok a jóváhagyási kérelmeket a (2) bekezdésben említett rendszeren keresztül nyújtják be.

(4) A jóváhagyási kérelemnek tartalmaznia kell a következőket:

a)	az intézmény vagy az intézmények csoportjának részletes adatai, azok nevét és címét is beleértve;

b)	az Unió számára veszélyt jelentő azon idegenhonos inváziós fajok tudományos és közönséges neve, amelyekre vonatkozóan a jóváhagyást kérik;

c)	a 2658/87/EGK rendelet szerinti Kombinált Nómenklatúra-kódok;

d)	az érintett példányok száma vagy mennyisége;

e)	a kért jóváhagyás indokai;

az annak biztosítása céljából előirányzott intézkedések részletes leírása, hogy az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok ne szabadulhassanak ki vagy terjedhessenek el a tartásukra és kezelésükre szolgáló zárt létesítményekből, valamint azoknak az intézkedéseknek a részletes leírása, amelyek annak biztosítására szolgálnak, hogy az idegenhonos inváziós fajok esetlegesen szükségessé váló szállítására olyan körülmények között kerüljön sor, amely kizárja kiszabadulásuk lehetőségét;

g)	az Unió számára veszélyt jelentő azon idegenhonos inváziós fajok kiszabadulása kockázatának elemzése, amelyekre vonatkozóan a jóváhagyást kérik; az elemzéshez mellékelni kell a meghozandó kockázatcsökkentő intézkedések leírását;

h)	a tervezett felügyeleti rendszernek, valamint az esetleges kiszabadulás vagy elterjedés kezelésére kidolgozott – és szükség esetén kiirtási tervet is magában foglaló – vészhelyzeti tervnek a leírása;

i)	az ezen intézményekre vonatkozó releváns nemzeti jogszabályok leírása.

(5) A Bizottság általi jóváhagyásokról értesíteni kell az érintett tagállam illetékes hatóságát. A jóváhagyások a (4) bekezdés a) pontja szerinti kérelmezési eljárástól függetlenül konkrét intézményre vonatkoznak és tartalmazzák a (4) bekezdésben említett információkat, valamint az érvényességi időt is meghatározzák. A jóváhagyások rendelkezéseket tartalmaznak az intézményeknek a kérelem tárgyát képező tevékenységre történő felhasználás céljából további vagy utánpótlási célú példányokkal való ellátására is.

(6) A Bizottság általi jóváhagyást követően az illetékes hatóság a 8. cikk (4)–(8) bekezdésének megfelelően kiállíthatja az e cikk (1) bekezdésében említett engedélyt. Az engedélyben a Bizottság által kibocsátott jóváhagyásban meghatározott valamennyi rendelkezést szerepeltetni kell.

(7) Az e rendeletben foglalt vonatkozó kötelezettségek bármelyikének nem teljesítése esetén a Bizottság elutasítja a jóváhagyási kérelmet.

(8) A Bizottság a lehető leghamarabb tájékoztatja az érintett tagállamot, amennyiben egy jóváhagyási kérelmet a (7) bekezdés alapján elutasított, és megjelöli az elutasítás okait.

10. cikk

Vészhelyzeti intézkedések

(1) Ha egy tagállam bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy területén olyan idegenhonos inváziós faj van jelen, amely az uniós jegyzékben nem szerepel, de az illetékes hatóságok előzetes tudományos bizonyítékokon alapuló véleménye szerint a 4. cikk (3) bekezdésében foglalt kritériumokat valószínűleg teljesíti, vagy hogy fennáll annak a közvetlen veszélye, hogy egy ilyen idegenhonos inváziós fajt betelepítenek vagy behurcolnak az adott tagállam területére, haladéktalanul vészhelyzeti intézkedéseket léptethet életbe, amelyek keretében a 7. cikk (1) bekezdésében szereplő korlátozások bármelyikét bevezetheti.

(2) A saját területére vonatkozóan a 7. cikk (1) bekezdése a), d) vagy e) pontjának az alkalmazását magában foglaló vészhelyzeti intézkedéseket életbe léptető tagállam haladéktalanul értesíti a Bizottságot és az összes többi tagállamot az életbe léptetett intézkedésekről és az azokat alátámasztó bizonyítékokról.

(3) A vészhelyzeti intézkedések tárgyát képező idegenhonos inváziós fajra vonatkozóan az érintett tagállam késedelem nélkül, de a vészhelyzeti intézkedések bevezetésére vonatkozó határozat elfogadását követő 24 hónapon belül mindenképpen elvégzi az 5. cikk szerinti kockázatelemzést a rendelkezésre álló szakmai és tudományos információk alapján, mégpedig azzal a céllal, hogy a szóban forgó faj bekerüljön az uniós jegyzékbe.

(4) Az e cikk (2) bekezdésében említett értesítés kézhezvétele esetén, vagy ha egyéb bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az Unióban olyan idegenhonos inváziós faj van jelen, amely az uniós jegyzékben nem szerepel, de a 4. cikk (3) bekezdésében foglalt kritériumokat valószínűleg teljesíti, vagy hogy fennáll annak a közvetlen veszélye, hogy egy ilyen idegenhonos inváziós fajt betelepítenek vagy behurcolnak az Unió területére, akkor a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján, az előzetes tudományos bizonyítékok alapján megállapítja, hogy a faj valószínűsíthetően megfelel-e az említett kritériumoknak, és amennyiben arra a megállapításra jut, hogy a 4. cikk (3) bekezdésében foglalt kritériumok valószínűleg teljesülnek, az Unióra vonatkozó vészhelyzeti intézkedéseket léptet életbe, amelyek keretében az adott faj miatti kockázatokra tekintettel a 7. cikk (1) bekezdésében szereplő korlátozások bármelyikét bevezetheti egy korlátozott időtartamra. E végrehajtási jogi aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(5) Amennyiben a Bizottság a (4) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusokat fogad el, a tagállamok szükség szerint hatályon kívül helyezik vagy módosítják az általuk meghozott vészhelyzeti intézkedéseket.

(6) A tagállamok abban az esetben is hatályon kívül helyezik vagy módosítják saját vészhelyzeti intézkedéseiket, amennyiben a Bizottság a szóban forgó idegenhonos inváziós fajt felveszi az uniós jegyzékbe.

(7) Ha az e cikk (3) bekezdése értelmében elvégzett kockázatelemzést követően a Bizottság az idegenhonos inváziós fajt nem veszi fel az uniós jegyzékbe, akkor a tagállamok hatályon kívül helyezik az e cikk (1) bekezdése értelmében életbe léptetett vészhelyzeti intézkedéseiket, és az említett fajt felvehetik a tagállami szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajoknak a 12. cikk (1) bekezdése szerinti nemzeti jegyzékébe, valamint mérlegelhetik a 11. cikk szerinti megerősített regionális együttműködés alkalmazását.

11. cikk

A regionális szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok és az Unióban őshonos fajok

(1) A tagállamok a tagállami szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokra vonatkozó, 12. cikkel összhangban létrehozott nemzeti jegyzékükben szereplő fajok közül meghatározhatnak olyan, az Unióban őshonos vagy ott nem őshonos fajokat, amelyek megerősített regionális együttműködést tesznek szükségessé.

(2) Az érintett tagállamok kérésére a Bizottság elősegíti a 22. cikk (1) bekezdése szerinti, az érintett tagállamok közötti együttműködést és koordinációt. Amennyiben egyes idegenhonos inváziós fajok által a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint az emberi egészségre és a gazdaságra gyakorolt hatás miatt szükséges, és ezt a megerősített regionális együttműködés indokoltságát vizsgáló, a kérelmező tagállamok által elvégzett átfogó elemzés is kellőképpen alátámasztja, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján megkövetelheti, hogy az érintett tagállamok a saját területükön vagy annak egy részén adott esetben értelemszerűen alkalmazzák a 13., 14., és 16. cikket, a 17. cikket függetlenül a 18. cikktől, továbbá adott esetben alkalmazzák a 19. és 20. cikket. E végrehajtási jogi aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(3) Azok a regionális szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok, amelyek a tagállamok valamelyikében őshonosak, az adott tagállam területén nem tartoznak a 13., 14., 16., 17., 19., 20. és 24. cikk rendelkezéseinek a hatálya alá. Azok a tagállamok, ahol ezek a fajok őshonosak, együttműködnek az érintett tagállamokkal e fajok útvonalainak a 13. cikk szerinti elemzésében, és a 22. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint eljárva, a többi tagállammal konzultálva, megfelelő intézkedéseket fogadhatnak el e fajok további terjedésének megakadályozása érdekében.

12. cikk

A tagállami szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok

(1) A tagállamok nemzeti jegyzéket hozhatnak létre a tagállami szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokról. Ezen idegenhonos inváziós fajok vonatkozásában a tagállamok a saját területükön adott esetben alkalmazhatják a 7., 8., 13–17., 19. és 20. cikkben meghatározott intézkedéseket. Ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell állniuk az EUMSZ-szel, és azokról az uniós jognak megfelelően értesíteni kell a Bizottságot.

(2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az általuk tagállami szinten veszélyt jelentőnek tekintett idegenhonos inváziós fajokról és az (1) bekezdéssel összhangban alkalmazott intézkedésekről.

13. cikk

Az idegenhonos inváziós fajok útvonalaira vonatkozó cselekvési tervek

(1) A tagállamok az uniós jegyzék elfogadásától számított 18 hónapon belül átfogó elemzést készítenek az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok nem szándékos behurcolásának és terjedésének útvonalairól legalább a saját területükre, valamint a 2008/56/EK irányelv 3. cikke 1. pontjában meghatározottak szerinti tengervizeikre vonatkozóan, valamint meghatározzák azokat az útvonalakat, amelyek a rajtuk keresztül az Unióba bejutó fajok mennyisége vagy az általuk okozott esetleges kár mértéke miatt kiemelt intézkedést igényelnek („kiemelt útvonalak”).

(2) Az uniós jegyzék elfogadásától számított három éven belül minden egyes tagállam kidolgozza és végrehajtja az általa az (1) bekezdés alapján meghatározott kiemelt útvonalakra vonatkozó cselekvési tervet vagy terveket. A cselekvési terveknek tartalmazniuk kell a fellépések ütemtervét, és be kell mutatniuk a kiemelt útvonalakra irányuló és az idegenhonos inváziós fajok Unióba történő nem szándékos behurcolásának és Unión belüli terjedésének a megelőzése érdekében meghozandó intézkedéseket, valamint adott esetben az önkéntes fellépéseket és a bevált gyakorlatok gyűjteményét.

(3) A tagállamok gondoskodnak a megfelelő koordinációról, hogy olyan cselekvési terv vagy tervek szülessenek, amelyeket a 22. cikk (1) bekezdésével összhangban a megfelelő regionális szinten összehangoltak. Amennyiben nem születnek ilyen regionális cselekvési tervek, a tagállamok a területükre vonatkozó cselekvési terveket dolgoznak ki és hajtanak végre, és azokat lehetőség szerint összehangolják a megfelelő regionális szinten.

(4) Az e cikk (2) bekezdésében említett cselekvési terveknek mindenekelőtt a következőkre irányuló – és költség-haszon elemzésen alapuló – intézkedéseket kell magukban foglalniuk:

a)	figyelemfelkeltés;

b)	az áruk, javak, járművek és felszerelések idegenhonos inváziós fajok példányaival való szennyeződésének a minimálisra csökkentése, ideértve az idegenhonos inváziós fajok harmadik országokból történő szállításának megakadályozására vonatkozó intézkedéseket is;

c)	a 15. cikk szerinti hatósági ellenőrzésektől eltérő megfelelő ellenőrzések biztosítása az Unió határain.

(5) A (2) bekezdésnek megfelelően létrehozott cselekvési terveket késedelem nélkül be kell nyújtani a Bizottságnak. A tagállamok legalább hatévente felülvizsgálják a cselekvési terveiket, és benyújtják azokat a Bizottságnak.

III. FEJEZET

KORAI ÉSZLELÉS ÉS GYORS KIIRTÁS

14. cikk

Felügyeleti rendszer

(1) Az idegenhonos inváziós fajok Unióba való átterjedésének vagy az Unióban történő terjedésének a megelőzése érdekében a tagállamok az uniós jegyzék elfogadásától számított 18 hónapon belül létrehozzák vagy meglévő rendszerükbe integrálják az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok felügyeleti rendszerét, amely az idegenhonos inváziós fajok környezetben való előfordulására vonatkozó adatok – felmérések, monitorozás és egyéb eljárások révén történő – gyűjtésére és rögzítésére szolgál.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett felügyeleti rendszernek:

a)	le kell fednie a tagállam területét – a tengeri felségvizeket is beleértve –, hogy az Unió számára veszélyt jelentő új, illetve már megtelepedett idegenhonos inváziós fajok jelenléte és elterjedési területük meghatározható legyen;

b)	elég dinamikusnak kell lennie ahhoz, hogy a tagállam területén vagy annak egy részén belül gyorsan észlelhető legyen az olyan, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok megjelenése a környezetben, amelyek jelenlétéről korábban nem tudtak;

az uniós jogban vagy nemzetközi megállapodásokban meghatározott, az elemzésre és monitorozására vonatkozó rendelkezésekre kell épülnie, azokkal összeegyeztethetőnek kell lennie, és azokat nem szabad megkettőznie, valamint fel kell használnia a 92/43/EGK irányelv 11. cikkében, a 2000/60/EK irányelv 8. cikkében és a 2008/56/EK irányelv 11. cikkében meghatározott, meglévő felügyeleti és monitorozó rendszerek által biztosított információkat;

d)	a lehetőségekhez mérten figyelembe kell vennie a határokon átnyúló lényeges hatásokat és jellemzőket.

15. cikk

Hatósági ellenőrzések

(1) A tagállamok 2016. január 2-ig létrehoznak egy olyan, teljes mértékben működőképes intézményrendszert, amelynek célja az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok Unióba történő szándékos betelepítésének a megelőzéséhez szükséges hatósági ellenőrzések elvégzése. E hatósági ellenőrzések az azon Kombinált Nómenklatúra-kódok alá tartozó árukategóriákra alkalmazandók, amelyekre az uniós jegyzékben hivatkoznak a 4. cikk (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.

(2) Az illetékes hatóságok elvégzik az e cikk (1) bekezdésében említett áruk megfelelő, kockázatalapú ellenőrzését, és annak keretében megbizonyosodnak arról, hogy:

a)	az áruk nem szerepelnek az uniós jegyzékben; vagy hogy

b)	a 8. cikkben említett érvényes engedély vonatkozik rájuk.

(3) Az e cikk (2) bekezdésében említett, okmányellenőrzést, azonossági ellenőrzést és szükség esetén fizikai ellenőrzést magukban foglaló ellenőrzéseket az e cikk (1) bekezdésében említett áruk Unióba történő behozatalakor kell elvégezni. Amennyiben a hatósági ellenőrzésekről szóló uniós jog az e cikk (1) bekezdésében említett árukategóriák esetében már előír a 882/2004/EK rendeletben, illetve a 91/496/EGK és a 97/78/EK irányelvben meghatározottak szerinti, a határállomásokon elvégzendő egyedi hatósági ellenőrzéseket vagy a 2000/29/EK irányelvben meghatározottak szerinti, a belépési pontokon elvégzendő egyedi hatósági ellenőrzéseket, akkor a tagállamok az e cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzések elvégzésének feladatát a 882/2004/EK rendelet 4. cikkével, illetve a 2000/29/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjával összhangban ezen ellenőrzések elvégzésével megbízott illetékes hatóságokra ruházzák.

(4) Az (1) bekezdésben említett áruk vámszabad területen vagy vámszabad raktárban való kezelésére, valamint az (1) bekezdésben említett áruknak szabad forgalomba bocsátás, átszállítás, vámraktározás, aktív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás és ideiglenes behozatal céljából történő vámeljárás alá vonására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a vámhatóságoknak benyújtották az alábbiakat:

a 882/2004/EK rendelet, a 91/496/EGK és a 97/78/EK irányelv szerinti, határállomásokon végzett ellenőrzések esetében, valamint a 2000/29/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti belépési pontokon végzett ellenőrzések esetében az e cikk (3) bekezdésében említett illetékes hatóságok által megfelelően kitöltött vonatkozó beléptetési okmányt, amely tanúsítja, hogy az e cikk (2) bekezdésében említett feltételek teljesülnek. Ez esetben az okmányban feltüntetett vámeljárást kell követni; vagy

b)	amennyiben az áruk az uniós jog értelmében nem tartoznak hatósági ellenőrzés hatálya alá, olyan egyéb igazoló okmányt, amelyből kiderül, hogy az ellenőrzések kielégítő eredménnyel zárultak, valamint az ezt követően kiállított beléptetési okmányt.

Ezen okmányok elektronikus úton is benyújthatók.

(5) Ha az ellenőrzések e rendelet megsértését állapítják meg, akkor:

a)	a vámhatóságok felfüggesztik az áruk vámeljárás alá vonását, vagy lefoglalják az árukat;

b)	a (3) bekezdésben említett illetékes hatóságok lefoglalják az árukat.

A lefoglalt árukat az e rendelet alkalmazásáért felelős illetékes hatóság gondjaira kell bízni. Az említett hatóság a nemzeti jogszabályoknak megfelelően jár el. A tagállamok meghatározott feladatokat átruházhatnak más hatóságokra.

(6) Az ellenőrzés elvégzése során felmerülő költségeket és a rendelet megsértésével összefüggésben felmerülő költségeket az az Unión belüli természetes vagy jogi személy viseli, aki vagy amely az árukat behozta az Unióba, hacsak az érintett tagállam másként nem határoz.

(7) A tagállamok eljárásokat alakítanak ki annak érdekében, hogy biztosítsák a vonatkozó információk valamennyi érintett hatóság közötti cseréjét, valamint az e hatóságok közötti, a (2) bekezdésben említett ellenőrzés kapcsán folytatandó hatékony és eredményes koordinációt és együttműködést.

(8) A Bizottság legjobb gyakorlatokon alapuló iránymutatásokat és képzési programokat dolgoz ki valamennyi tagállammal együtt az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok azonosításának és észlelésének megkönnyítése érdekében, valamint az ellenőrzések hatékony és eredményes elvégzésének előmozdítása céljából.

(9) Amennyiben az árut képező idegenhonos inváziós fajokra a 8. cikk szerinti engedélyt adtak ki, akkor a vámáru-nyilatkozatban vagy a határigazgatási szerv részére tett releváns bejelentésben hivatkozni kell a bejelentett árukra vonatkozó érvényes engedélyre.

16. cikk

A korai észlelés bejelentése

(1) A tagállamok a 14. cikknek megfelelően létrehozott felügyeleti rendszer és a 15. cikkben előírt hatósági ellenőrzések során gyűjtött információk felhasználásával erősítik meg az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának, illetve jelenlétének a korai észlelését.

(2) A tagállamok haladéktalanul írásban értesítik a Bizottságot, és tájékoztatják a többi tagállamot az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának, illetve jelenlétének korai észleléséről, ezen belül is különösen az alábbiakról:

a)	az uniós jegyzékben szereplő bármely faj megjelenése a területükön vagy annak egy részén, amennyiben annak a fajnak a területükön vagy annak egy részén való jelenléte korábban nem volt ismert;

b)	az uniós jegyzékben szereplő bármely faj ismételt megjelenése a területükön vagy annak egy részén azt követően, hogy azt kiirtottnak nyilvánították.

17. cikk

Gyors kiirtás az invázió kezdeti szakaszában

(1) A korai észlelést követően és a korai észlelés tárgyában a 16. cikkben előírt értesítés megküldését követő három hónapon belül a tagállamok kiirtásra irányuló intézkedéseket léptetnek életbe; ezen intézkedéseket bejelentik a Bizottságnak, és tájékoztatják róluk a többi tagállamot.

(2) A kiirtásra irányuló intézkedések alkalmazása során a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az alkalmazott módszerekkel hatékonyan el lehessen érni az érintett idegenhonos inváziós faj állományának teljes és végleges felszámolását, kellő figyelmet fordítva az emberi egészségre és a környezetre, kiváltképp a nem célfajokra és azok élőhelyeire, valamint biztosítva, hogy az intézkedések ne okozzanak elkerülhető fájdalmat, kínt vagy szenvedést az állatoknak.

(3) A tagállamok ellenőrzik a kiirtás eredményességét. A tagállamok erre a célra a 14. cikkben meghatározott felügyeleti rendszert is használhatják. Az ellenőrzés során – adott esetben – a nem célfajokra gyakorolt hatást is értékelni kell.

(4) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a meghozott intézkedések hatékonyságáról, és az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós faj állományának kiirtását követően értesítik arról a Bizottságot. A tagállamok erről a többi tagállamot is tájékoztatják.

18. cikk

A gyors kiirtás kötelezettségétől való eltérések

(1) A tagállamok az idegenhonos inváziós faj 16. cikkben említett észlelésétől számított két hónapon belül megbízható tudományos bizonyítékok alapján dönthetnek úgy, hogy nem alkalmaznak kiirtásra irányuló intézkedéseket, amennyiben a következő feltételek legalább egyike teljesül:

a)	kimutatható, hogy a kiirtás technikailag kivitelezhetetlen, mivel a rendelkezésre álló módszerek nem alkalmazhatók abban a környezetben, ahol az idegenhonos inváziós faj megtelepedett;

b)	a rendelkezésre álló adatokon alapuló költség-haszon elemzés elfogadható bizonyossággal kimutatja, hogy a költségek hosszú távon rendkívül magasak lesznek, és nem állnak arányban a kiirtással elérhető előnyökkel;

c)	nem állnak rendelkezésre kiirtási módszerek, vagy a rendelkezésre álló módszerek nagyon súlyos káros hatást gyakorolnak az emberi egészségre, a környezetre vagy más fajokra.

Az érintett tagállam késedelem nélkül írásban értesíti a Bizottságot döntéséről. Az értesítéshez csatolni kell az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett minden bizonyítékot.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján az (1) bekezdés második albekezdésével összhangban bejelentett döntés elutasításáról is határozhat, amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek.

(3) E végrehajtási jogi aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. A végrehajtási jogi aktusok tervezetét a tagállami értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül be kell nyújtani a 27. cikk (1) bekezdésében említett bizottságnak.

(4) A tagállamok elszigetelésre irányuló intézkedések életbeléptetésével gondoskodnak az idegenhonos inváziós fajok más tagállamokba történő továbbterjedésének megakadályozásáról, amikor az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően nem alkalmaznak kiirtásra irányuló intézkedéseket.

(5) Amennyiben a Bizottság az e cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban bejelentett döntést elutasítja, akkor az érintett tagállam köteles késedelem nélkül életbe léptetni a 17. cikkben említett, kiirtásra irányuló intézkedéseket.

(6) Amennyiben a Bizottság az e cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban bejelentett döntést nem utasítja el, akkor a 19. cikkben említett kezelési intézkedéseket kell alkalmazni az adott idegenhonos inváziós fajra vonatkozóan.

IV. FEJEZET

A SZÉLES KÖRBEN ELTERJEDT IDEGENHONOS INVÁZIÓS FAJOK KEZELÉSE

19. cikk

Kezelési intézkedések

(1) Az idegenhonos inváziós fajnak az uniós jegyzékbe történt felvételétől számított 18 hónapon belül a tagállamok hatékony kezelési intézkedéseket léptetnek életbe az Unió számára veszélyt jelentő, a területükön széles körben elterjedtnek talált idegenhonos inváziós fajok ellen a biológiai sokféleségre, a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint adott esetben az emberi egészségre vagy a gazdaságra gyakorolt hatásuk minimalizálása érdekében.

A kezelési intézkedéseknek az idegenhonos inváziós fajok által a környezetre gyakorolt hatással arányosnak, és a tagállamok sajátos körülményeinek megfelelőnek kell lenniük, valamint költség-haszon elemzésen kell alapulniuk, és – amennyiben megvalósítható – a 20. cikkben említett helyreállító intézkedéseknek is szerepelniük kell köztük. A kezelési intézkedéseket azok költséghatékonysága és az elvégzett kockázatértékelés alapján kell rangsorolni.

(2) A kezelési intézkedések az idegenhonos inváziós faj állományának kiirtására, szabályozására vagy elszigetelésére irányuló, letális vagy nem letális fizikai, kémiai vagy biológiai intézkedéseket foglalnak magukban. A kezelési intézkedéseknek adott esetben a fogadó ökoszisztéma folyamatban lévő és jövőbeli inváziókkal szembeni ellenálló képességének a növelését célzó intézkedéseket is tartalmazniuk kell. A már megtelepedett idegenhonos inváziós fajok kereskedelmi célú felhasználása ideiglenesen engedélyezhető, amennyiben erre az e fajok kiirtására, állományszabályozására vagy elszigetelésére irányuló kezelési intézkedések részeként kerül sor, de csak részletes indoklás alapján, és feltéve hogy minden szükséges ellenőrzési intézkedést meghoztak a továbbterjedés megakadályozására.

(3) A kezelési intézkedések alkalmazásakor és az alkalmazott módszerek megválasztásakor a tagállamok kellő figyelmet fordítanak az emberi egészségre és a környezetre, kiváltképp a nem célfajokra és azok élőhelyeire, valamint gondoskodnak arról, hogy abban az esetben, ha az intézkedések állatokra irányulnak, ne okozzanak elkerülhető fájdalmat, kínt vagy szenvedést az állatoknak, anélkül azonban, hogy ez a kezelési intézkedések hatékonyságát veszélyeztetné.

(4) A 14. cikkben meghatározott felügyeleti rendszert úgy kell kialakítani és alkalmazni, hogy az egyben a kiirtásra, az állományszabályozásra vagy az elszigetelésre irányuló intézkedések által a biológiai sokféleségre, a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint adott esetben az emberi egészségre vagy a gazdaságra gyakorolt hatás minimalizálása hatékonyságának monitorozására is szolgáljon. A monitorozás során – adott esetben – a nem célfajokra gyakorolt hatást is értékelni kell.

(5) Azok a tagállamok, amelyekben valamely, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós faj jelen van, késedelem nélkül értesítik a többi tagállamot és a Bizottságot arról, ha a faj más tagállamba történő továbbterjedésének kockázata jelentős. Az érintett tagállamok adott esetben közösen elfogadott kezelési intézkedéseket vezetnek be. Amennyiben a továbbterjedés harmadik országot is érinthet, akkor az érintett tagállam erről törekszik tájékoztatni az érintett harmadik országokat.

20. cikk

A sérült ökológiai rendszerek helyreállítása

(1) A tagállamok megfelelő helyreállítási intézkedéseket hoznak az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok által legyengített, károsított vagy tönkretett ökológiai rendszerek helyreállítása érdekében, kivéve ha a rendelkezésre álló adatokon alapuló költség-haszon elemzés elfogadható bizonyossággal kimutatja, hogy ezen intézkedések költségei magasak lesznek, és nem állnak arányban a helyreállítással elérhető előnyökkel.

(2) Az (1) bekezdésben említett helyreállítási intézkedéseknek legalább a következőket kell tartalmazniuk:

a)	olyan intézkedések, amelyek egy, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jelenléte által okozott zavarásnak kitett ökoszisztéma esetében megerősítik annak ellenálló, káros hatást csillapító, alkalmazkodó és regenerálódó képességét a zavarással szemben;

b)	a kiirtást követő ismételt invázió megelőzését támogató intézkedések.

V. FEJEZET

HORIZONTÁLIS RENDELKEZÉSEK

21. cikk

A költségmegtérülés elve

A „szennyező fizet” elvvel összhangban és a 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) sérelme nélkül a tagállamok törekednek az idegenhonos inváziós fajok káros hatásának megelőzéséhez, minimalizálásához vagy enyhítéséhez szükséges intézkedések költségeinek megtéríttetésére, a környezeti és erőforrásköltségeket, valamint a helyreállítási költségeket is beleértve.

22. cikk

Együttműködés és koordináció

(1) Az e rendelet értelmében fennálló kötelezettségeik teljesítése során a tagállamok minden erőfeszítést megtesznek a valamennyi érintett tagállammal való szoros koordináció biztosítása érdekében, és ehhez – amennyiben kivitelezhető és célravezető – regionális vagy nemzetközi megállapodások keretében létrehozott meglévő struktúrákat használnak. Az érintett tagállamok mindenekelőtt azon tagállamokkal törekednek a koordináció biztosítására, amelyekkel:

a)	a tengeri fajok tekintetében a 2008/56/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmében vett egyazon tengeri alrégión osztoznak;

b)	a nem tengeri fajok tekintetében a 92/43/EGK irányelv 1. cikke c) pontja iii. alpontjának értelmében vett egyazon biogeográfiai régión osztoznak;

c)	közös határaik vannak;

d)	az édesvízi fajok tekintetében a 2000/60/EK irányelv 2. cikke 13. pontjának értelmében vett egyazon vízgyűjtő területen osztoznak;

e)	bármilyen egyéb közös érdekű ügyeik vannak.

Az érintett tagállamok kérésére a Bizottság fellép e koordináció előmozdítása érdekében.

(2) E rendelet célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a tagállamok az e rendelet értelmében fennálló kötelezettségeik teljesítése során adott esetben törekednek a harmadik országokkal való együttműködésre, többek között a regionális vagy nemzetközi megállapodások keretében létrehozott meglévő struktúrák felhasználásával.

(3) A tagállamok rendelkezéseket – így például az e cikk (1) bekezdésében említett rendelkezéseket – alkalmazhatnak a 12. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott nemzeti jegyzékekben meghatározott, tagállami szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok tekintetében más érintett tagállamokkal folytatandó koordináció és együttműködés biztosítása céljából. A tagállamok továbbá ezen idegenhonos inváziós fajok vonatkozásában együttműködési mechanizmusokat hozhatnak létre a megfelelő szinten. E mechanizmusok magukban foglalhatják az információ- és adatcserét, az idegenhonos inváziós fajok útvonalaira vonatkozó cselekvési terveket, az idegenhonos inváziós fajok kezelésére, szabályozására és kiirtására vonatkozó legjobb gyakorlatok cseréjét, a korai riasztási rendszereket, valamint a lakossági szemléletformáláshoz vagy tájékoztatáshoz kapcsolódó programokat.

23. cikk

Szigorúbb nemzeti szabályok

A tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak szigorúbb nemzeti szabályokat azzal a céllal, hogy megakadályozzák az idegenhonos inváziós fajok betelepítését vagy behurcolását, megtelepedését és terjedését. Ezeknek a szabályoknak összhangban kell állniuk az EUMSZ-szel, és azokról az uniós jognak megfelelően értesíteni kell a Bizottságot.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

24. cikk

Jelentéstétel és felülvizsgálat

(1) A tagállamok 2019. június 1-jéig és azt követően hatévente aktualizálják és továbbítják a Bizottságnak a következőket:

a)	a 14. cikk szerinti felügyeleti rendszernek és az Unióba belépő idegenhonos fajok 15. cikk szerinti hatósági ellenőrzési rendszerének a leírása vagy e leírás aktualizált változata;

b)	a területükön jelen lévő, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok vagy a 11. cikk (2) bekezdése szerinti, regionális szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok elterjedési területe, beleértve a vándorlási és szaporodási jellemzőikre vonatkozó információkat is;

c)	a 12. cikk (2) bekezdése alapján a tagállami szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajnak tekintett fajokra vonatkozó információk;

d)	a 13. cikk (2) bekezdésében említett cselekvési tervek;

e)	a tagállam egész területére vonatkozó, összesített információk a 17. cikknek megfelelően hozott, kiirtásra irányuló intézkedésekről, a 19. cikkel összhangban hozott kezelési intézkedésekről, azok eredményességéről és azoknak a nem célfajokra gyakorolt hatásáról;

f)	a 8. cikkben említett engedélyek száma és a cél, amelyre vonatkozóan az engedélyeket kibocsátották;

g)	a lakosságnak az idegenhonos inváziós fajok jelenlétével kapcsolatos tájékoztatása érdekében hozott intézkedések és azon intézkedések, amelyeknek megtételére a polgárokat felkérték;

h)	a 8. cikk (8) bekezdésében előírt ellenőrzések; valamint

i)	az e rendeletnek való megfelelés érdekében végrehajtott intézkedések költségeivel kapcsolatos információk, amennyiben ezek rendelkezésre állnak.

(2) A tagállamok 2015. november 5-ig bejelentik a Bizottságnak az e rendelet alkalmazásáért felelős illetékes hatóságokat, és tájékoztatják azokról a többi tagállamot.

(3) A Bizottság 2021. június 1-jéig felülvizsgálja e rendelet – és azon belül is többek között az uniós jegyzék, a 13. cikk (2) bekezdésében említett cselekvési tervek, a felügyeleti rendszer, a vámellenőrzések, a kiirtásra vonatkozó kötelezettség és a kezelési kötelezettségek – alkalmazását, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez az e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatokat csatolhat, többek között az uniós jegyzékkel kapcsolatos változtatásokra vonatkozóan. E felülvizsgálat keretében továbbá meg kell vizsgálni a regionális szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokra vonatkozó végrehajtási rendelkezések eredményességét, valamint annak szükségességét és megvalósíthatóságát, hogy az uniós jegyzékbe őshonos fajokat is felvegyenek, illetve azt a kérdést is, hogy a tagállamok által elfogadott cselekvési tervek és meghozott intézkedések hatékonyságának növelése érdekében szükség van-e további harmonizációra.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a jelentéstétel technikai formátumát, hogy ezáltal egyszerűsítse és ésszerűsítse az e cikk (1) bekezdése szerinti információkkal kapcsolatos tagállami jelentéstételi kötelezettségeket. E végrehajtási jogi aktusokat a 27. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

25. cikk

Információszolgáltatást támogató rendszer

(1) A Bizottság fokozatosan létrehozza az e rendelet alkalmazását megkönnyítő, információszolgáltatást támogató rendszert.

(2) 2016. január 2-ig e rendszernek magában kell foglalnia az idegenhonos inváziós fajokra vonatkozó adatokat tartalmazó meglévő rendszereket összekötő, az adatszolgáltatást támogató mechanizmust, amelyben a 24. cikkben előírt jelentéstétel megkönnyítése érdekében különös figyelmet kell szentelni az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatos információknak.

Ennek az első albekezdésben említett adatszolgáltatást támogató mechanizmusnak olyan eszközzé kell válnia, amely segítséget nyújt a Bizottság és a tagállamok számára a 16. cikk (2) bekezdése szerinti, vonatkozó értesítések kezelésében.

(3) 2019. január 2-ig a (2) bekezdésben említett, adatszolgáltatást támogató mechanizmusnak az e rendelet alkalmazásának egyéb területeire vonatkozó információk cseréjét támogató mechanizmussá kell válnia.

A mechanizmus ezenfelül a tagállami szinten veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajokkal, valamint az idegenhonos inváziós fajok útvonalaival, a kockázatelemzéssel, továbbá a kezelési és a kiirtásra irányuló intézkedésekkel kapcsolatos információkat is magában foglalhat, amennyiben ezek rendelkezésre állnak.

26. cikk

A nyilvánosság részvétele

Az e rendelet 13. cikke szerinti cselekvési tervek kidolgozásakor és az e rendelet 19. cikke szerinti kezelési intézkedések foganatosításakor a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nyilvánosság időben és ténylegesen lehetőséget kapjon a cselekvési tervek és az intézkedések előkészítésében, módosításában vagy felülvizsgálatában való részvételre a tagállamok által a 2003/35/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése második albekezdésének megfelelően már meghatározott módon.

27. cikk

Bizottság

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelemében vett bizottságnak minősül, amelynek munkáját a 28. cikkben említett tudományos fórum segítheti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3) Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

28. cikk

Tudományos fórum

A Bizottság biztosítja a tudományos közösség tagállamok által kijelölt képviselőinek részvételét, amelynek keretében e képviselők tanácsot adnak az e rendelet alkalmazásához kapcsolódó bármely tudományos kérdésben, különösen a 4., 5., 10. és 18. cikk vonatkozásában. Az említett képviselők egy tudományos fórum keretében üléseznek. E fórum eljárási szabályzatát a Bizottság állapítja meg.

29. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak az 5. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2015. január 1-jétől kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) Az 5. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

30. cikk

Szankciók

(1) A tagállamok megállapítják az e rendelet megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó rendelkezéseket. A tagállamok minden szükséges intézkedést meghoznak azok alkalmazásának biztosítására.

(2) A megállapított szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(3) A megállapított szankciók többek között a következőket foglalhatják magukban:

a)	pénzbírság;

b)	az előírásoknak nem megfelelő, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok lefoglalása;

c)	a 8. cikkel összhangban kibocsátott engedély azonnali felfüggesztése vagy visszavonása.

(4) A tagállamok 2016. január 2-ig közlik a Bizottsággal az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket, és haladéktalanul bejelentik a Bizottságnak a későbbi módosításokat.

31. cikk

A nem kereskedelmi célból tartott állatok tulajdonosaira vonatkozó átmeneti rendelkezések

(1) A 7. cikk (1) bekezdésének b) és d) pontjától eltérve az uniós jegyzékben szereplő idegenhonos inváziós fajokhoz tartozó, kedvtelésből tartott állatokat nem kereskedelmi céllal tartó tulajdonosok számára engedélyezni kell, hogy ezeket az állatokat természetes életük végéig megtarthassák, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)	az állatokat már az uniós jegyzékbe való felvételüket megelőzően is tartották;

b)	az állatokat zárt módon tartják, és meghoznak minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy azok ne szaporodhassanak és ne szabadulhassanak ki.

(2) Az illetékes hatóságok megtesznek minden ésszerű lépést annak érdekében, hogy a tagállamok által szervezett szemléletformáló és tájékoztató programok révén tájékoztassák a nem kereskedelmi célból tartott állatok tulajdonosait az (1) bekezdésben említett állatok tartásával járó kockázatokról, valamint a szaporodásuk és kiszabadulásuk kockázatának minimalizálása érdekében meghozandó intézkedésekről.

(3) Amennyiben a nem kereskedelmi célból tartott állatok tulajdonosai nem tudják teljesíteni az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket, nem szabad engedélyezni, hogy megtartsák az érintett állatokat. A tagállamok felajánlhatják számukra, hogy átveszik a tulajdonukban lévő állatokat. Ebben az esetben kellő figyelmet kell fordítani az állatok jólétére.

(4) Az e cikk (3) bekezdésében említett állatok a 8. cikkben említett intézményekben vagy a tagállamok által kifejezetten e célra létrehozott létesítményekben tarthatók.

32. cikk

A kereskedelmi célú raktárkészletekre vonatkozó átmeneti rendelkezések

(1) Az idegenhonos inváziós fajokhoz tartozó példányokat tartalmazó, az érintett idegenhonos inváziós fajnak az uniós jegyzékbe való felvétele előtt beszerzett kereskedelmi célú raktárkészletek tulajdonosai számára az érintett faj jegyzékbe való felvételét követően legfeljebb két évig engedélyezni kell az e fajokhoz tartozó élő példányoknak vagy azok szaporítható részeinek tartását, valamint szállítását, a 8. cikkben említett kutatási vagy ex situ megőrzési tevékenységet folytató intézményeknek, valamint gyógyászati tevékenységek folytatása céljára történő eladás vagy átadás céljából, azzal a feltétellel, hogy a példányokat zárt módon tartják és szállítják, és valamennyi megfelelő intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy azok ne szaporodhassanak és ne szabadulhassanak ki; illetve a raktárkészleteik felszámolása érdekében az említett példányok leölése vagy humánus módon való gyérítése céljából.

(2) Az élő példányok nem kereskedelmi felhasználók számára történő eladását vagy átadását az adott fajnak az uniós jegyzékbe való felvételét követően egy évig kell engedélyezni, azzal a feltétellel, hogy a példányokat zárt módon tartják és szállítják, és valamennyi megfelelő intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy azok ne szaporodhassanak és ne szabadulhassanak ki.

(3) Az időközben az uniós jegyzékbe felvett, akvakultúrában alkalmazott fajokra vonatkozóan a 708/2007/EK rendelet 6. cikke alapján kiadott és az e cikk (1) bekezdésében említett időszak után lejáró engedélyeket a tagállam a 708/2007/EK rendelet 12. cikkének megfelelően az e cikk (1) bekezdésében említett időszak végéig visszavonja.

33. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet 2015. január 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. október 22-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

B. DELLA VEDOVA

(1) HL C 177., 2014.6.11., 84. o.

(2) Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. szeptember 29-i határozata.

(3) A Tanács 93/626/EGK határozata (1993. október 25.) a biológiai sokféleségről szóló egyezmény megkötéséről (HL L 309., 1993.12.13., 1. o.).

(4) A Tanács 82/72/EGK határozata (1981. december 3.) a vadon élő állatok és a természetes élőhelyek megőrzéséről szóló egyezmény megkötéséről (HL L 38., 1982.2.10., 1. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

(8) A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

(9) A Tanács 2000/29/EK irányelve (2000. május 8.) a növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről (HL L 169., 2000.7.10., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve (2001. március 12.) a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 106., 2001.4.17., 1. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21. )a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 528/2012/EU rendelete (2012. május 22. )a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról (HL L 167., 2012.6.27., 1. o.).

(13) A Tanács 708/2007/EK rendelete (2007. június 11.) az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról (HL L 168., 2007.6.28., 1. o.).

(14) A Tanács 338/97/EK rendelete (1996. december 9.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (HL L 61., 1997.3.3., 1. o.).

(15) Az Európai Tanács 2010/718/EU határozata (2010. október 29.) a Saint-Barthélemy sziget Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról (HL L 325., 2010.12.9., 4. o.).

(16) Az Európai Tanács 2012/419/EU határozata (2012. július 11.) Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról (HL L 204., 2012.7.31., 131. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).

(18) A Tanács 91/496/EGK irányelve (1991. július 15.) a harmadik országokból a Közösségbe behozott állatok állat-egészségügyi ellenőrzésére irányadó elvek megállapításáról, valamint a 89/662/EGK, 90/425/EGK és 90/675/EGK irányelvek módosításáról (HL L 268., 1991.9.24., 56. o.).

(19) A Tanács 97/78/EK irányelve (1997. december 18.) a harmadik országokból a Közösségbe behozott termékek állat-egészségügyi ellenőrzésének megszervezésére irányadó elvek megállapításáról (HL L 24., 1998.1.30., 9. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács 2003/35/EK irányelve (2003. május 26.) a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről, valamint a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 156., 2003.6.25., 17. o.).

(21) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(22) A Tanács 2658/87/EGK rendelete (1987. július 23.) a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.).

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről (HL L 143., 2004.4.30., 56. o.).

4.11.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/56

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1144/2014/EU RENDELETE

(2014. október 22.)

a belső piacon és harmadik országokban megvalósított, mezőgazdasági termékekre vonatkozó tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedésekről, és a 3/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 42. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)	A 3/2008/EK tanácsi rendelet (4) értelmében az Unió tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseket hajthat végre a belső piacon és harmadik országokban a mezőgazdasági termékekre és termelési módszereikre, valamint egyes, mezőgazdasági termékekből előállított élelmiszerekre vonatkozóan.

(2)

Figyelembe véve egyfelől a felgyülemlett tapasztalatokat, másfelől a mezőgazdasági ágazatban és a piacokon az Unión belül és azon kívül várható fejleményeket, helyénvaló felülvizsgálni, valamint koherensebbé és hatékonyabbá tenni a 3/2008/EK rendelettel létrehozott rendszert. Következésképpen helyénvaló hatályon kívül helyezni és új rendelettel felváltani a 3/2008/EK rendeletet.

(3)

Ezen tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések célja az, hogy megerősítsék az uniós mezőgazdasági ágazat versenyképességét, és ezáltal hozzájáruljanak a verseny méltányosabbá tételéhez a belső piacon és harmadik országokban egyaránt. Konkrétabban a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét az uniós mezőgazdasági termékek és termelési módszerek értékeire, és növeljék az uniós minőségrendszerek ismertségét és elismertségét. Növelniük kell továbbá az uniós mezőgazdasági termékek versenyképességét és fogyasztását, azok ismertségét mind az Unión belül, mind pedig azon kívül, valamint e termékek piaci részesedését, különös tekintettel a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező harmadik országbeli piacokra. Súlyos piaci zavar, a fogyasztói bizalom elvesztése vagy egyéb konkrét problémák esetén ezen intézkedéseknek elő kell segíteniük a rendes piaci viszonyok helyreállítását. E tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseknek hasznosan ki kell egészíteniük és támogatniuk kell a tagállamok által alkalmazott intézkedéseket. Annak érdekében, hogy célt érjenek, a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseket továbbra is mind az Unión belül, mind pedig azon kívül végre kell hajtani.

(4)

Az intézkedéseknek az uniós termékek eredetiségének előtérbe helyezésére is irányulniuk kell, hogy ezáltal a fogyasztók megfelelőbb ismeretekkel rendelkezzenek arról, hogy milyen előnyökkel bírnak az eredeti termékek az utánzatokhoz vagy a hamisítványokhoz képest; ezáltal mind az Unióban, mind a harmadik országokban jelentős mértékben növelhető lenne az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) létrehozott európai minőségrendszerekben való részvételt igazoló szimbólumok, jelölések és rövidítések ismertsége.

(5)

Az Unió egyik erőssége az élelmiszer-termelést illetően a termékek sokszínűségében és különböző földrajzi térségekhez, valamint különféle hagyományos módszerekhez kapcsolódó, és különleges ízeket biztosító egyedi jellemzőiben rejlik, amelyek biztosítják azt a változatosságot és eredetiséget, amit a fogyasztók egyre inkább keresnek mind az Unióban, mind pedig azon kívül.

(6)	Az Unió mezőgazdasági termékeinek és élelmiszereinek lényegi tulajdonságaival kapcsolatos információk mellett a támogatható intézkedések a fogyasztók számára hasznos üzenetek – például a tápértékre, ízre, hagyományra, sokszínűségre és kultúrára vonatkozó információk – közlésére is kiterjedhetnek.

(7)

A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések nem helyezhetnek előtérbe bizonyos márkákat vagy eredeteket. Ugyanakkor a bemutatók, kóstolók, valamint a tájékoztató és promóciós anyagok minőségének és hatékonyságának javítása érdekében lehetővé kell tenni a kereskedelmi márkának és a termék eredetének megjelölését, feltéve, hogy nem sérül a megkülönböztetés tilalmának elve, és hogy az intézkedések nem arra irányulnak, hogy pusztán a termék eredetére való hivatkozással ösztönözzenek valamely termék fogyasztására. Ezen intézkedéseknek továbbá az uniós jog általános elveit is tiszteletben kell tartaniuk, és nem vezethetnek a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek szabad mozgásának korlátozásához, amely sértené az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 34. cikkét. Külön szabályokat kell meghatározni a márkának és az eredetnek a kampány fő uniós üzenetéhez viszonyított feltüntetésére vonatkozóan.

(8)

Az Unió főként feldolgozott mezőgazdasági termékeket – többek között az EUMSZ I. mellékletében nem szereplő mezőgazdasági termékeket – exportál. Ezért indokolt a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseket az EUMSZ I. mellékletében nem szereplő egyes termékekre is kiterjeszteni. Ez összhangban állna a közös agrárpolitika (a továbbiakban: a KAP) egyéb rendszereivel, például az európai minőségrendszerekkel, amelyek már jelenleg is kiterjednek e termékekre.

(9)

A borokkal kapcsolatos, a KAP részét képező uniós tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések az egyik legfontosabb elemei a borászati ágazat számára előirányzott támogatási programoknak. A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések csak az eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel rendelkező, illetve a borszőlő fajtájának jelzésével ellátott borokra alkalmazhatóak. Az egyszerű programok esetében az adott programnak valamely másik mezőgazdasági termékre vagy élelmiszerre is ki kell terjednie. Hasonlóképpen, az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) a halászati és akvakultúra-termékek promóciójáról rendelkezik. Következésképpen indokolt, hogy az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) I. mellékletében felsorolt halászati és akvakultúra-termékek csak abban az egyetlen esetben képezhessék valamely, e rendszer keretében megvalósuló tájékoztatásnyújtási vagy promóciós intézkedés tárgyát, ha valamely másik mezőgazdasági termékhez vagy élelmiszerhez kapcsolódnak.

(10)

Az uniós minőségrendszerek és a tagállamok által elismert minőségrendszerek hatálya alá tartozó termékekre alkalmazhatók a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések, mivel az ilyen rendszerek biztosítékokat adnak a fogyasztóknak a termék vagy az alkalmazott termelési folyamat minősége és jellemzői tekintetében, hozzáadott értéket teremtenek az érintett termékek esetében és növelik azok piaci lehetőségeit. Hasonlóképpen, az ökológiai termelési módszerre, valamint a legkülső régiókra jellemző minőségi mezőgazdasági termékek emblémájára is alkalmazhatók a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések.

(11)

A 2001–2011-es időszakban a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedésekre előirányzott költségvetésen belül csak 30 %-ot tett ki a harmadik országbeli piacokat célzó intézkedésekre fordított összegek aránya, miközben e piacok jelentős növekedési potenciált rejtenek magukban. Ezért szükség van olyan szabályokra, amelyek – különösen nagyobb mértékű pénzügyi támogatás nyújtása révén – ösztönzik az uniós mezőgazdasági termékekre vonatkozóan harmadik országokban végrehajtott tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések számának növelését.

(12)

A végrehajtott tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében azokat tájékoztatási és promóciós programok keretében kell megvalósítani. Ilyen programokat ezidáig szakmai vagy szakmaközi szervezetek nyújtottak be. A javasolt intézkedések számának növelése és minőségük javítása érdekében indokolt a kedvezményezettek körét az agrár-élelmiszer-ipari ágazatban működő olyan termelői szervezetekre és azok szövetségeire, csoportosulásokra és szervekre is kiterjeszteni, amelyek célja és tevékenysége a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos tájékoztatásnyújtásra és azok promóciójára irányul.

(13)

Az Unió által társfinanszírozott tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseknek konkrét uniós dimenzióval kell rendelkezniük. Ebből a célból, valamint annak érdekében, hogy ne aprózódjanak szét a finanszírozási eszközök, és hogy ezeken a mezőgazdasági termékekkel és bizonyos élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásnyújtásra és azok promóciójára irányuló intézkedéseken keresztül fokozódjon Európa láthatósága, indokolt kidolgozni egy munkaprogramot, amely meghatározza az intézkedések stratégiai prioritásait a megcélzandó közönség, termékek, rendszerek és piacok tekintetében, valamint a közlendő tájékoztató és promóciós üzenetek jellemzőit. A programot az e rendelet alapján meghatározott általános és konkrét célkitűzéseknek megfelelően kell kidolgozni, és a programnak a promóciós és tájékoztatási politika következetességének biztosítása érdekében figyelembe kell vennie a piacok által nyújtott lehetőségeket, továbbá a tagállamok és a piaci szereplők által a belső piacon és a harmadik országok piacain végrehajtott tevékenységek kiegészítésének és támogatásának szükségességét. E célból a program kidolgozásakor a Bizottságnak konzultálnia kell a tagállamokkal és az érdekelt felekkel.

(14)

A munkaprogramnak – többek között – súlyos piaci zavar, a fogyasztói bizalom elvesztése vagy egyéb konkrét problémák esetén alkalmazandó különleges rendelkezéseket kell tartalmaznia. Ezenfelül a Bizottságnak különösen szem előtt kell tartania a kis- és középvállalkozásoknak az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 219., 220. és 221. cikkében előírt rendkívüli intézkedések előnyeiből részesülő agrár-élelmiszer-ipari ágazatban játszott meghatározó szerepét, valamint – a harmadik országokat célzó intézkedések esetében – az Unió közös kereskedelempolitikájának hatálya alá tartozó szabadkereskedelmi megállapodásokat. A program kidolgozásakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a hegyvidéki területek, a szigetek és az Unió legkülső régióinak hátrányos helyzetét is.

(15)

A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések hatékony megvalósításának biztosítása érdekében a szóban forgó intézkedések végrehajtásával versenyeztetési eljárás útján kiválasztott végrehajtó szerveket kell megbízni. Kellően indokolt esetekben ugyanakkor a javaslattevő szervezeteknek lehetőséget kell biztosítani programjuk bizonyos részeinek közvetlen végrehajtására.

(16)

A Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy saját kezdeményezésére hajtson végre tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseket – többek között magas szintű küldetéseket –, különösen abból a célból, hogy hozzájáruljon új piacok megnyitásához. A Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy saját kampányt folytathasson annak érdekében, hogy súlyos piaci zavar vagy a fogyasztói bizalom elvesztése esetén gyorsan és hatékonyan reagálhasson. Szükség esetén a Bizottságnak felül kell vizsgálnia az ilyen kampányok végrehajtását tervező saját kezdeményezéseit. Amennyiben az említett körülmények esetén a Bizottság intézkedéseket tesz, a folyamatban lévő egyszerű és összetett tájékoztatási és promóciós programok előirányzatai nem csökkenthetők.

(17)

A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseken túlmenően szükség van arra, hogy a Bizottság uniós szintű technikai segítségnyújtási szolgáltatásokat fejlesszen ki és koordináljon, abból a célból, hogy segítséget nyújtson a gazdasági szereplőknek a társfinanszírozott programokban való részvételhez, hatékony kampányok megvalósításához, illetve exporttevékenységeik fejlesztéséhez. E szolgáltatásoknak magukban kell foglalniuk különösen olyan útmutatások rendelkezésre bocsátását, amelyek segítséget nyújtanak a lehetséges kedvezményezettnek az e politikához fűződő szabályok és eljárások betartásához.

(18)

Az uniós termékek harmadik országok piacain való promóciójával kapcsolatos törekvések az utánzatok és a hamisítványok miatt kialakuló versenyhelyzetben időnként zátonyra futnak. A Bizottság által kifejlesztett technikai segítségnyújtási szolgáltatások kiterjednének az ágazatnak nyújtott, az uniós termékek utánzatokkal és hamisítványokkal szembeni megvédésével kapcsolatos tanácsadásra is.

(19)

A KAP szabályozási környezetének egyszerűsítése fontos prioritás az Unió számára. Ezt a megközelítést e rendeletre is alkalmazni kell. Indokolt különösen felülvizsgálni a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések adminisztratív irányítására vonatkozó elveket abból a célból, hogy azok egyszerűbbekké váljanak, és hogy lehetővé váljon a Bizottság számára, hogy megállapítsa a programjavaslatok benyújtására, értékelésére és kiválasztására alkalmazandó szabályokat és eljárásokat. Ugyanakkor a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamok időben tájékoztatást kapjanak valamennyi javasolt és kiválasztott programról. A tájékoztatásnak ki kell terjednie különösen a beérkezett javaslatok számára, az érintett tagállamokra és ágazatokra, valamint a javaslatok értékelésének eredményére.

(20)

A különböző tagállamok gazdasági szereplői közötti együttműködés lényeges mértékben hozzájárul az uniós hozzáadott érték növekedéséhez és az uniós mezőgazdasági termékek sokszínűségének fokozottabb láthatóvá tételéhez. Annak ellenére, hogy a különböző tagállamokban működő javaslattevő szervezetek által közösen kidolgozott programok elsőbbséget élveznek, az ilyen programokra fordított összegek a 2001–2011-es időszakban csupán 16 %-át tették ki a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedésekre előirányzott költségvetésnek. Ebből következően indokolt olyan, különösen az összetett programok irányítását érintő új rendelkezéseket bevezetni, amelyek révén kiküszöbölhetők a megvalósításukat jelenleg akadályozó nehézségek.

(21)

Meg kell határozni a finanszírozásra vonatkozó szabályokat. Annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt javaslattevő szervezetek is osztozzanak a felelősségben, indokolt úgy rendelkezni, hogy főszabály szerint az Unió a programokhoz kapcsolódó költségeknek csupán egy részét fedezze. Azonban bizonyos, a KAP végrehajtásához nem kapcsolódó adminisztratív és személyzettel kapcsolatos költségek a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések szerves részét képezik, és esetükben biztosítani kell az uniós finanszírozásra való jogosultságot.

(22)

Minőségének javítása és eredményességének igazolása érdekében minden intézkedést nyomon kell követni és értékelni kell. Ezzel összefüggésben össze kell állítani a vonatkozó mutatók jegyzékét, és értékelni kell a promóciós politika által a stratégiai célkitűzések tekintetében kifejtett hatást. A Bizottságnak létre kell hoznia a szóban forgó politika nyomonkövetési és értékelési keretét, amelynek összhangban kell állnia a KAP közös nyomonkövetési és értékelési keretével.

(23)

E rendelet egyes nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. E felhatalmazásnak – az e rendelet I. mellékletében szereplő lista kiegészítéseként – ki kell terjednie a javaslattevő szervezetek támogathatósági kritériumaira, a végrehajtó szervek kiválasztására irányuló versenyeztetési eljárás feltételeire, az egyszerű programok esetében alkalmazandó konkrét támogathatósági feltételekre, a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések költségeire, az adminisztratív és személyzettel kapcsolatos költségekre és a 3/2008/EK rendeletből e rendeletbe való átmenet megkönnyítésére irányuló rendelkezésekre. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(24)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következőkre vonatkozóan: a kereskedelmi márkáknak termékbemutatók és -kóstolók alkalmával, illetve a tájékoztató és promóciós anyagokon történő feltüntetésére, valamint az eredetnek a tájékoztató és promóciós anyagokon történő feltüntetésére vonatkozó részletes szabályok; az éves munkaprogramok; az egyszerű programok kiválasztása; az arra vonatkozó részletes szabályok, hogy milyen feltételek mellett engedélyezhető a javaslattevő szervezetnek az egyszerű program bizonyos részeinek végrehajtása; az egyszerű programok végrehajtásának, nyomon követésének és ellenőrzésének szabályai; az e rendelet alapján kiválasztott egyszerű programok végrehajtására vonatkozó szerződések megkötésével kapcsolatos szabályok; továbbá a programok által kifejtett hatások értékelésének közös kerete, valamint a kapcsolódó mutatók rendszere. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően kell gyakorolni.

(25)

Mivel – figyelembe véve a promóciós politika és a KAP egyéb eszközei között fennálló kapcsolatokat, valamint az uniós finanszírozás többéves garanciáját és egyértelműen meghatározott prioritásokra történő összpontosítását – e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a belső piacon vagy harmadik országokban végrehajtott, mezőgazdasági termékekre és egyes, mezőgazdasági termékekből előállított élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések (a továbbiakban: tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések) teljes egészükben vagy részben az Unió költségvetéséből finanszírozhatók.

2. cikk

A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések általános és konkrét célkitűzései

(1) A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések általános célkitűzése, hogy megerősítsék az uniós mezőgazdasági ágazat versenyképességét.

(2) A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések konkrét célkitűzései:

a)	az uniós mezőgazdasági termékek értékei és az uniós termelési módszerekre alkalmazandó magas minőségi követelmények ismertségének növelése;

b)	az uniós mezőgazdasági termékek és bizonyos élelmiszerek versenyképességének és fogyasztásának növelése, illetve azok ismertségének növelése mind az Unión belül, mind pedig azon kívül;

c)	az uniós minőségrendszerek ismertségének és elismertségének növelése;

d)	az uniós mezőgazdasági termékek és bizonyos élelmiszerek piaci részesedésének növelése, külön figyelmet fordítva a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező harmadik országbeli piacokra;

e)	a rendes piaci feltételek visszaállítása súlyos piaci zavar, a fogyasztói bizalom elvesztése vagy egyéb konkrét problémák esetén.

3. cikk

A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések leírása

A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések célja:

az uniós mezőgazdasági termelési módszerek sajátosságainak kiemelése, különösen az élelmiszerek biztonságosságával, a nyomon követhetőséggel, az eredetiséggel, a címkézéssel, a tápértékkel, valamint az egészséggel, az állatjóléttel, a környezet tiszteletben tartásával, a fenntarthatósággal, valamint a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek sajátosságaival – különösen a minőségükkel, ízükkel, sokszínűségükkel és hagyományaikkal – kapcsolatosan;

b)	az európai oltalom alatt álló eredetmegjelölések, az oltalom alatt álló földrajzi jelzések és a hagyományos különleges termékek eredetiségére vonatkozó figyelemfelhívás.

Az említett intézkedések elsősorban PR-tevékenységekből és tájékoztatási kampányokból állnak, illetve megvalósíthatók nemzeti, európai és nemzetközi jelentőségű rendezvényeken, vásárokon és kiállításokon való részvétel formájában is.

4. cikk

Az intézkedések jellemzői

(1) A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések nem helyezhetnek előtérbe bizonyos márkákat. Mindazonáltal bemutatók és kóstolók alkalmával, valamint a tájékoztató és promóciós anyagokon a kereskedelmi márkák feltüntethetők, feltéve, hogy nem sérül a megkülönböztetés tilalmának elve, és az intézkedések általános, nem egy márkát előtérbe helyező jellege nem módosul. A megkülönböztetés tilalmának elve alkalmazandó, biztosítva a javaslattevő szervezetek valamennyi márkájára alkalmazott egyenlő bánásmódot és az azokhoz való egyenlő hozzáférést, valamint a tagállamok közötti egyenlő bánásmódot. Valamennyi márkának egyformán láthatónak kell lennie, és azok grafikai megjelenítésének kisebb formátumot kell használnia, mint a kampány fő uniós üzenetének. Több márkát kell feltüntetni, kivéve kellően indokolt, az érintett tagállamok sajátos helyzetéből fakadó körülmények esetén.

(2) A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések nem helyezhetnek előtérbe bizonyos eredeteket. Az ilyen intézkedések nem irányulhatnak arra, hogy pusztán a termék eredetére való hivatkozással ösztönözzenek valamely termék fogyasztására. Mindazonáltal a termékek eredete feltüntethető a tájékoztató és promóciós anyagokon a következő szabályok szerint:

a)	a belső piacon az eredet megjelölése mindig másodlagos kell, hogy legyen a kampány fő uniós üzenetéhez képest;

b)	harmadik országokban az eredet megjelölését ugyanazon a szinten lehet feltüntetni, mint a kampány fő uniós üzenetét;

c)	az 5. cikk (4) bekezdésének a) pontjában említett minőségrendszerek által elismert termékek esetében az elnevezésben nyilvántartott eredet korlátozás nélkül feltüntethető.

(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben részletes szabályokat határoz meg az alábbiak tekintetében:

a)	a kereskedelmi márkáknak bemutatók és kóstolók alkalmával, valamint a tájékoztató és promóciós anyagokon történő feltüntetése az (1) bekezdésben említetteknek megfelelően, továbbá azon egységes feltételek, amelyek mellett egy márka önmagában feltüntethető; valamint

b)	a termékek eredetének feltüntetése a tájékoztató és promóciós anyagokon a (2) bekezdésben említetteknek megfelelően.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

5. cikk

Támogatható termékek és rendszerek

(1) A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések a következő termékekre terjedhetnek ki:

a)	az EUMSZ I. mellékletében felsorolt termékek, a dohány kivételével;

b)	az e rendelet I. mellékletében felsorolt termékek;

c)	a 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) alapján oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel ellátott szeszes italok.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy – a piaci fejlemények figyelembevétele érdekében – a 22. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az e rendelet I. mellékletében szereplő lista élelmiszerekkel történő kiegészítésére.

(3) Az (1) bekezdés ellenére:

a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések csak az eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel rendelkező, illetve a borszőlő fajtájának jelzésével ellátott borokra terjedhetnek ki; a 6. cikk (3) bekezdésében említett egyszerű programok esetében az adott programnak az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett egyéb termékekre is ki kell terjednie;

az (1) bekezdés c) pontjában említett szeszes italok, az e bekezdés a) pontjában említett borok és a sörök tekintetében a belső piacot célzó intézkedések a fogyasztóknak a (4) bekezdésben említett rendszerekkel és az említett italok felelősségteljes fogyasztásával kapcsolatos tájékoztatására korlátozódnak;

c)	az 1379/2013/EU rendelet I. mellékletében felsorolt halászati és akvakultúra-termékekre csak akkor alkalmazhatók tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések, ha az adott program az (1) bekezdésben említett egyéb termékekre is kiterjed.

(4) A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések a következő rendszerekre terjedhetnek ki:

a)	az 1151/2012/EU rendeletben, a 110/2008/EK rendeletben és az 1308/2013/EU rendelet 93. cikkében meghatározott minőségrendszerek;

b)	a 834/2007/EK tanácsi rendeletben (11) meghatározott ökológiai termelési módszer;

c)	az Unió legkülső régióira jellemző minőségi mezőgazdasági termékekre vonatkozó, a 228/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 21. cikke szerinti embléma;

d)	az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 16. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja szerinti minőségrendszerek.

II. FEJEZET

A TÁJÉKOZTATÁSNYÚJTÁSI ÉS PROMÓCIÓS INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA

1. SZAKASZ

Közös rendelkezések

6. cikk

Az intézkedések típusai

(1) A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések a következő formákban valósulhatnak meg:

a)	tájékoztatási és promóciós programok (a továbbiakban: programok), valamint

b)	a Bizottságnak a 9. cikkben említett kezdeményezésére meghozott intézkedések.

(2) A programok egymással összefüggő intézkedések együtteséből állnak, és végrehajtásuk időtartama egytől három évig terjedhet.

(3) Az egyszerű programokat – amelyek további részleteit e fejezet 2. szakasza tartalmazza – egy vagy több, a 7. cikk (1) bekezdésének a), c) vagy d) pontjában említett és ugyanazon tagállamból származó javaslattevő szervezet nyújthatja be.

(4) Az összetett programokat, amelyek további részleteit e fejezet 3. szakasza tartalmazza:

a)	legalább kettő, a 7. cikk (1) bekezdésének a), c) vagy d) pontjában említett és legalább két tagállamból származó javaslattevő szervezet, vagy

b)	egy vagy több, a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett uniós szervezet nyújthatja be.

7. cikk

Javaslattevő szervezetek

(1) A következő szervezetek nyújthatnak be programjavaslatot:

egy tagállamban letelepedett és abban a tagállamban az érintett ágazatban vagy ágazatokban reprezentatívnak minősülő szakmai vagy szakmaközi szervezetek és különösen az 1308/2013/EU rendelet 157. cikke szerinti szakmaközi szervezetek és az 1151/2012/EU rendelet 3. cikkének 2. pontjában meghatározott csoportosulások, amennyiben azok reprezentatívnak minősülnek az utóbbi rendelet értelmében oltalmat élvező olyan elnevezés vonatkozásában, amelyre az adott program kiterjed;

b)	uniós szinten az érintett ágazatban vagy ágazatokban reprezentatívnak minősülő uniós szakmai vagy szakmaközi szervezetek;

c)	az 1308/2013/EU rendelet 152. és 156. cikke szerinti, egy tagállam által elismert termelői szervezetek és termelői szervezetekből álló társulások;

az agrár-élelmiszer-ipari ágazatban működő szervek, amelyek célja és tevékenysége az, hogy a mezőgazdasági termékekről tájékoztatást nyújtsanak és promotálják azokat, és amelyeket az érintett tagállam egyértelműen meghatározott, közfeladat ellátására vonatkozó feladattal bízott meg ezen a területen; e szerveknek legalább 2 évvel a 8. cikk (2) bekezdésében említett javaslattételi felhívás időpontja előtt jogszerűen letelepedettnek kell lenniük az adott tagállamban.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el azon konkrét feltételek meghatározására, amelyeknek megfelelően az (1) bekezdésben említett valamennyi javaslattevő szervezet, csoportosulás és szerv programot nyújthat be. Ezek a feltételek különösen az említett szervezetek, csoportosulások és szervek reprezentativitását és a program kiterjedt hatókörét biztosítják.

8. cikk

Éves munkaprogram

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza minden egyes évre az éves munkaprogramot, megjelölve a megvalósítandó operatív célkitűzéseket, az operatív prioritásokat, a várt eredményeket, a végrehajtás módját és a finanszírozási tervben előirányzott teljes összeget. Az éves munkaprogram és különösen annak operatív prioritásai megfelelnek a 2. cikkben megállapított általános és konkrét célkitűzéseknek. Így különösen a programnak ideiglenes, konkrét szabályokat kell tartalmaznia a súlyos piaci zavar, a fogyasztói bizalom elvesztése vagy a 2. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyéb konkrét problémák esetén történő fellépésre vonatkozóan. A munkaprogram tartalmazza továbbá a fő értékelési kritériumokat, a finanszírozandó intézkedések leírását, az egyes intézkedéstípusokhoz rendelt összegek megjelölését, a végrehajtás indikatív ütemtervét, valamint a támogatások vonatkozásában az Unió által nyújtott pénzügyi hozzájárulás maximális arányát. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) Az (1) bekezdésben említett munkaprogram végrehajtása céljából a Bizottság az egyszerű és az összetett programok esetében egyaránt javaslattételi felhívásokat tesz közzé a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) I. részének VI. címével összhangban.

9. cikk

A Bizottság által kezdeményezett intézkedések

(1) A Bizottság végrehajthat a 3. cikk szerinti tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseket, többek között kampányokat súlyos piaci zavar, a fogyasztói bizalom elvesztése vagy a 2. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyéb konkrét problémák esetén. Ezek az intézkedések többek között magas szintű küldetések, valamint nemzetközi jelentőségű kereskedelmi vásárokon és kiállításokon való részvétel formájában, standok felállítása révén, illetve olyan műveleteken keresztül valósíthatók meg, amelyek célja az, hogy kedvező képet alakítsanak ki az uniós termékekről.

(2) A Bizottság technikai segítségnyújtási szolgáltatásokat fejleszt ki, különösen az alábbi célokkal:

a)	a különböző piacok megismerésének elősegítése, kereskedelmi feltáró látogatások révén is;

b)	a tájékoztatási és promóciós politika mentén szerveződő dinamikus szakmai hálózat fenntartása, ezen belül az ágazatnak szóló tanácsadás az utánzatok és a hamisítványok jelentette veszélyekről harmadik országokban, valamint

c)	a programok kidolgozásához és megvalósításához kapcsolódó uniós szabályok ismertségének javítása céljából.

10. cikk

A kettős finanszírozás tilalma

Azok a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések, amelyek e rendelet alapján finanszírozásban részesülnek, az Unió költségvetéséből semmilyen más finanszírozásban nem részesülhetnek.

2. SZAKASZ

Az egyszerű programok végrehajtása és irányítása

11. cikk

Az egyszerű programok kiválasztása

(1) A Bizottság értékeli és kiválasztja az egyszerű programokra a 8. cikk (2) bekezdésében említett javaslattételi felhívás alapján benyújtott javaslatokat. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az egyszerű programok tekintetében a konkrét támogathatósági feltételek meghatározására.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza a kiválasztott egyszerű programokat, az azokon esetlegesen végrehajtandó módosításokat, valamint a kapcsolódó költségvetéseket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

12. cikk

Az egyszerű programok kiválasztásáról nyújtandó tájékoztatás

A Bizottság a 23. cikkben említett bizottságnak, és ezáltal a tagállamoknak kellő időben tájékoztatást nyújt az összes javasolt vagy kiválasztott programról.

A 966/2012/EU, Euratom rendelet sérelme nélkül a Bizottság különösen az alábbiakkal kapcsolatban nyújt tájékoztatást:

a)	a beérkezett javaslatok száma, a javaslattevő szervezetek letelepedési helye szerinti tagállamok megjelölése, az érintett ágazatok, valamint a megcélzott piac, illetve piacok;

b)	a javaslatok értékelésének eredménye és azok összefoglaló bemutatása.

13. cikk

Az egyszerű programok végrehajtásával megbízott szervek

(1) A kiválasztott egyszerű programokat végrehajtó szerveket az intézkedések hatékony módon történő végrehajtásának biztosítása céljából a javaslattevő szervezet jelöli ki, megfelelő módon lebonyolított versenyeztetési eljárást követően.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az első albekezdésben említett végrehajtó szervek kiválasztására irányuló versenyeztetési eljárás feltételeinek meghatározására.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a program bizonyos részeit a javaslattevő szervezet saját maga végrehajthatja olyan feltételektől függően, amelyek ahhoz kapcsolódnak, hogy a javaslattevő szervezet milyen tapasztalatokkal rendelkezik ilyen intézkedések végrehajtásában, a szokásos piaci árakhoz képest mennyibe kerülnek az intézkedések és a javaslattevő szervezet által végrehajtott programrésznek mekkora a részesedése a felszámolt teljes költségekhez viszonyítva.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza azokat a részletes szabályokat, amelyek alapján a javaslattevő szervezet számára engedélyezhető, hogy a program bizonyos részeit saját maga hajtsa végre. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

14. cikk

Az egyszerű programok végrehajtása, nyomon követése és ellenőrzése

(1) A 11. cikkben foglaltak szerint kiválasztott egyszerű programok megfelelő végrehajtásáért és az azokkal kapcsolatos kifizetések teljesítéséért az érintett tagállamok felelősek. A tagállamok biztosítják, hogy a szóban forgó programok keretében készült tájékoztató és promóciós anyagok megfeleljenek az uniós jognak.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza az e rendelet alapján kiválasztott egyszerű programok végrehajtásának, nyomon követésének és ellenőrzésének részletes szabályait, valamint az ezen programok végrehajtása céljából történő szerződéskötésekre vonatkozó szabályokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2) A tagállamok az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (15) és az (1) bekezdés alapján elfogadandó végrehajtási jogi aktusoknak megfelelően gondoskodnak az egyszerű programok végrehajtásáról, valamint nyomon követik és ellenőrzik azokat.

15. cikk

Az egyszerű programokra vonatkozó pénzügyi rendelkezések

(1) Az Unió által a belső piaci egyszerű programokhoz nyújtott pénzügyi hozzájárulás mértéke a támogatható kiadások 70 %-a. Az Unió által a harmadik országbeli egyszerű programokhoz nyújtott pénzügyi hozzájárulás mértéke a támogatható kiadások 80 %-a. A kiadások fennmaradó része kizárólag a javaslattevő szervezeteket terheli.

(2) Az (1) bekezdésben említett százalékos arányok 85 %-ra emelkednek súlyos piaci zavar, a fogyasztói bizalom elvesztése vagy a 2. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyéb konkrét problémák esetén.

(3) Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve a tagállamokban letelepedett azon javaslattevő szervezetek tekintetében, amelyek 2014. január 1-jén vagy azt követően az EUMSZ 136. és 143. cikkének megfelelően pénzügyi támogatásban részesülnek, az (1) bekezdésben említett százalékos arányok 75 %, illetve 85 %, a (2) bekezdésben említett százalékos arány pedig 90 %.

Az első albekezdés csak azokra a programokra alkalmazandó, amelyek vonatkozásában a Bizottság határozatot hozott azon időpont előtt, amelytől kezdődően az érintett tagállam már nem részesül ilyen pénzügyi támogatásban.

(4) A tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések eredményeit értékelő, a 25. cikkben említett közös keretnek megfelelően elkészített tanulmányokhoz a szóban forgó egyszerű programra vonatkozókhoz hasonló feltételek mellett nyújtható uniós finanszírozás.

(5) A programok kiválasztásához kapcsolódó szakértői díjakat az 1306/2013/EU rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján teljes mértékben az Unió finanszírozza.

(6) Az egyszerű programok megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a javaslattevő szervezeteknek biztosítékot kell nyújtaniuk.

(7) Az egyszerű programok alapján végrehajtott tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseket az 1306/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján az Unió finanszírozza.

(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el azokra a konkrét feltételekre vonatkozóan, amelyeknek megfelelően a tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések költségei és – szükség esetén – az adminisztratív és személyzettel kapcsolatos költségek uniós finanszírozásban részesülhetnek.

3. SZAKASZ

Az összetett programok és a bizottság által kezdeményezett intézkedések végrehajtása és irányítása

16. cikk

Finanszírozási formák

(1) A finanszírozás a 966/2012/EU, Euratom rendeletben előírt formák valamelyikében valósulhat meg, és a következőkből állhat:

a)	az összetett programokhoz nyújtott támogatások;

b)	a Bizottság által kezdeményezett intézkedésekhez kapcsolódó beszerzések.

(2) Az összetett programok alapján vagy a Bizottság kezdeményezésére végrehajtott tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedéseket az 1306/2013/EU rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján az Unió finanszírozza.

17. cikk

Az összetett programok értékelése

Az összetett programokra vonatkozó javaslatok értékelése és kiválasztása a 8. cikk (2) bekezdésében említett javaslattételi felhívásban szereplő kritériumok alapján történik.

18. cikk

Az összetett programok végrehajtásáról nyújtandó tájékoztatás

A Bizottság a 23. cikkben említett bizottságnak, és ezáltal a tagállamoknak kellő időben tájékoztatást nyújt az összes javasolt vagy kiválasztott programról.

19. cikk

Az összetett programokra vonatkozó pénzügyi rendelkezések

(1) Az Unió által az összetett programokhoz nyújtott pénzügyi hozzájárulás mértéke a támogatható kiadások 80 %-a. A kiadások fennmaradó része kizárólag a javaslattevő szervezeteket terheli.

(2) Az (1) bekezdésben említett százalékos arány 85 %-ra emelkedik súlyos piaci zavar, a fogyasztói bizalom elvesztése vagy a 2. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett egyéb konkrét problémák esetén.

(3) Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve a tagállamokban letelepedett azon javaslattevő szervezetek tekintetében, amelyek 2014. január 1-jén vagy azt követően az EUMSZ 136. és 143. cikkének megfelelően pénzügyi támogatásban részesülnek, az (1) és (2) bekezdésben említett százalékos arányok 85 %, illetve 90 %.

20. cikk

Közbeszerzés a Bizottság által kezdeményezett intézkedések esetében

A Bizottság által saját nevében vagy a tagállamokkal közösen végrehajtott közbeszerzésekre alkalmazni kell a 966/2012/EU, Euratom rendelet és az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (16) közbeszerzésre vonatkozó szabályait.

21. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

(1) A Bizottság megfelelő intézkedésekkel – csalás, korrupció és más jogellenes cselekmények elleni megelőző intézkedések alkalmazásával, hatékony ellenőrzésekkel, szabálytalanság feltárása esetén a jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű adminisztratív és pénzügyi szankciókkal – biztosítja, hogy az Unió pénzügyi érdekei az e szakasz alapján finanszírozott intézkedések végrehajtása során ne sérüljenek.

(2) A Bizottság vagy képviselői és a Számvevőszék hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy dokumentumok alapján és helyszíni ellenőrzés révén ellenőrizzék az uniós finanszírozásban részesülő kedvezményezetteket, vállalkozókat és alvállalkozókat.

(3) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jogosult a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (17) és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (18) meghatározott rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően ellenőrzéseket, köztük helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni annak megállapítása érdekében, hogy valamely, az uniós finanszírozást érintő támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel kapcsolatban csalás, korrupció vagy bármely egyéb jogellenes tevékenység révén sérültek-e az Unió pénzügyi érdekei.

(4) Az (1), a (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül valamely e rendelet szerinti program végrehajtása keretében született, harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásokban, szerződésekben, támogatási megállapodásokban és támogatási határozatokban kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság, a Számvevőszék és az OLAF saját hatáskörével összhangban elvégezheti az említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

III. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1. SZAKASZ

Felhatalmazás és végrehajtási rendelkezések

22. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak az 5. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (2) bekezdésében, a 11. cikk (1) bekezdésében, a 13. cikk (1) bekezdésében, a 15. cikk (8) bekezdésében és a 29. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. november 24-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (2) bekezdésében, a 7. cikk (2) bekezdésében, a 11. cikk (1) bekezdésében, a 13. cikk (1) bekezdésében, a 15. cikk (8) bekezdésében és a 29. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) Az e rendelet értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodhat.

23. cikk

Bizottság

(1) A Bizottságot az 1308/2013/EU rendelet 229. cikkével létrehozott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

2. SZAKASZ

Konzultáció, értékelés és jelentéstétel

24. cikk

Konzultáció

A Bizottság e rendelet végrehajtásának keretében konzultálhat a 2013/767/EU bizottsági határozat (19) alapján létrehozott, minőséggel és promócióval foglalkozó civil párbeszédben részt vevő csoporttal.

25. cikk

Az intézkedések hatása értékelésének közös kerete

A közös agrárpolitika nyomon követésének és értékelésének az 1306/2013/EU rendelet 110. cikkében meghatározott közös keretével összhangban a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza az e rendelet alapján finanszírozott tájékoztatási és promóciós programok hatásainak értékelésére szolgáló közös keretet, valamint a kapcsolódó mutatók rendszerét. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Valamennyi érintett fél közli a Bizottsággal az intézkedések hatásainak értékeléséhez szükséges összes adatot és információt.

26. cikk

Jelentéstétel

(1) A Bizottság 2018. december 31-ig időközi jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról. Ez az időközi jelentés az intézkedések különböző tagállamok általi alkalmazásának mértékét, valamint szükség esetén a megfelelő javaslatokat is tartalmazza.

(2) A Bizottság 2020. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról, szükség esetén megfelelő javaslatokkal.

3. SZAKASZ

Állami támogatás, hatályon kívül helyező és átmeneti rendelkezések, hatálybalépés és alkalmazás

27. cikk

Állami támogatás

Az 1308/2013/EU rendelet 211. cikkének (1) bekezdésétől és az 1184/2006/EK tanácsi rendelet (20) 3. cikkétől eltérve, valamint az EUMSZ 42. cikkének első bekezdése értelmében az EUMSZ 107., 108. és 109. cikke nem alkalmazandó sem a tagállamok által e rendelet alapján és e rendelet rendelkezéseinek megfelelően teljesített kifizetésekre, sem a tagállamok adójellegű bevételeiből, kötelező hozzájárulásaiból vagy más pénzügyi eszközeiből származó pénzügyi hozzájárulásokra az olyan uniós támogatásban részesíthető programok esetében, amelyeket a Bizottság e rendelettel összhangban kiválasztott.

28. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 3/2008/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre vonatkozó hivatkozásokat e rendeletre vonatkozó hivatkozásoknak kell tekinteni, és az e rendelet II. mellékletében szereplő megfelelési táblázat szerint kell értelmezni.

29. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) Továbbra is a 3/2008/EK rendeletet kell alkalmazni azon tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedések tekintetében, amelyek finanszírozásáról a Bizottság 2015. december 1-e előtt határozott.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a 3/2008/EK rendelet és e rendelet alkalmazása közötti zökkenőmentes átmenet biztosítására.

30. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2015. december 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2014. október 22-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

B. DELLA VEDOVA

(1) 2014. április 30-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) 2014. április 2-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3) Az Európai Parlament 2014. április 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2014. október 13-i határozata.

(4) A Tanács 3/2008/EK rendelete (2007. december 17.) a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről (HL L 3., 2008.1.5., 1. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 1151/2012/EU rendelete (2012. november 21.) a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről (HL L 343., 2012.12.14., 1. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 508/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 149., 2014.5.20., 1. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 39., 2008.2.13., 16. o.).

(11) A Tanács 834/2007/EK rendelete (2007. június 28.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 189., 2007.7.20., 1. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 228/2013/EU rendelete (2013. március 13.) az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról és a 247/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 78., 2013.3.20., 23. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 1305/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 487. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 1306/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 549. o.).

(16) A Bizottság 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. október 29.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.).

(19) A Bizottság 2013/767/EU határozata (2013. december 16.) a civil párbeszéd keretének a közös agrárpolitika területét érintő ügyekben történő megteremtéséről és a 2004/391/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2013.12.17., 115. o.).

(20) A Tanács 1184/2006/EK rendelete (2006. július 24.) az egyes versenyszabályok mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére történő alkalmazásáról (HL L 214., 2006.8.4., 7. o.).

I. MELLÉKLET

Az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett termékek

sör;

b)	csokoládé és abból készült termékek;

c)	kenyér, péksütemények, cukrászsütemények, édesipari termékek, kekszek és egyéb pékáru;

d)	növényi kivonatokból készített italok;

tészta;

sók;

g)	természetes mézgák és gyanták;

h)	mustárpép;

i)	csemegekukorica;

j)	fehérítetlen pamut.

II. MELLÉKLET

A 28. cikkben említett

megfelelési táblázat

3/2008/EK rendelet	E rendelet
1. cikk (1) bekezdés, első albekezdés	1. cikk
1. cikk (1) bekezdés, második albekezdés	6. cikk (1) bekezdés, a) pont
1. cikk (2) bekezdés	4. cikk (1) és (2) bekezdés
2. cikk	3. cikk
3. és 4. cikk	5. cikk
5. cikk	8. cikk
6. cikk (1) bekezdés	7. cikk
6. cikk (2) bekezdés	—
7. cikk	—
8. cikk	11., 12. és 17. cikk
9. cikk	—
10. cikk	9. cikk
11. cikk	13. cikk
12. cikk (1) bekezdés	—
12. cikk (2) bekezdés	14. cikk
13. cikk (1) bekezdés	16. cikk, 1. pont, b) alpont
13. cikk (2) bekezdés, első albekezdés	15. cikk (1), (2) és (3) bekezdés és 19. cikk
13. cikk (2) bekezdés, második albekezdés	—
13. cikk (2) bekezdés, harmadik albekezdés	—
13. cikk (3), (4) és (5) bekezdés	—
13. cikk (6) bekezdés	27. cikk
14. cikk	15. cikk (5) és (7) bekezdés és 16. cikk (2) bekezdés
15. és 16. cikk	4. cikk (3) bekezdés, 5. cikk (2) bekezdés, 7. cikk (2) bekezdés, 8. cikk (1) bekezdés, 11. cikk, 13. cikk, 14. cikk (1) bekezdés, 15. cikk (8) bekezdés, 22. cikk, 23. cikk, 25. cikk és 29. cikk
17. cikk	24. cikk
18. cikk	26. cikk
19. cikk	28. cikk
20. cikk	30. cikk

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 317

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	57. évfolyam 2014. november 4.

Tartalom		I Jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1141/2014/EU, Euratom rendelete (2014. október 22.) az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról	1
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1142/2014/EU, Euratom rendelete (2014. október 22.) a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek az európai politikai pártok finanszírozása tekintetében történő módosításáról	28
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1143/2014/EU rendelete (2014. október 22.) az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről	35
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1144/2014/EU rendelete (2014. október 22.) a belső piacon és harmadik országokban megvalósított, mezőgazdasági termékekre vonatkozó tájékoztatásnyújtási és promóciós intézkedésekről, és a 3/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről	56