4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/1

(1)

Az európai műholdas navigációs programok (EGNOS és Galileo) végrehajtásának folytatásáról szóló, 2008. július 9-i 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) mellékletében előírja, hogy a Galileo program konkrét céljai annak biztosítására irányulnak, hogy az e program keretében létrejött rendszer által kibocsátott jelek felhasználhatók legyenek többek között „kormányzati ellenőrzésű szolgáltatás” (Public Regulated Service, a továbbiakban: PRS) nyújtására, amelyet kizárólagosan a kormányok által felhatalmazott felhasználóknak, olyan bizalmas kezelést igénylő alkalmazások céljára tartanak fenn, amelyek szükségessé teszik, hogy a hozzáférés feletti ellenőrzés hatékony, és a szolgáltatás folytonossága magas fokon biztosított legyen.

(2)

Bár a 683/2008/EK rendelet vonatkozó rendelkezései alkalmazandók azokra a szolgáltatásokra – többek között a PRS-re – is, amelyek az említett rendelet mellékletében vannak felsorolva, figyelembe véve a Galileo program keretében létrehozott rendszer és a szolgáltatás közötti kölcsönös kapcsolatot jogi, műszaki, működési, pénzügyi és tulajdonjogi szempontból, e határozat alkalmazásában helyénvaló a biztonsági szabályok alkalmazására vonatkozó szabályokat itt szintén felsorolni.

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács több alkalommal emlékeztetett arra, hogy a Galileo program keretében létrehozott rendszer civil felügyelet alatt álló civil rendszer, azaz megvalósítása is civil szabályok alapján, civil elvárásoknak megfelelően, és az uniós intézmények ellenőrzése mellett történik.

(4)

A Galileo program stratégiai jelentőséggel bír az Unió függetlensége szempontjából a műholdas navigáció, a helymeghatározás és az időzítési szolgáltatások terén, és jelentősen hozzájárul az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia megvalósításához.

(5)

A PRS az európai navigációs műholdrendszerek különböző szolgáltatásai közül a legvédettebb és a legérzékenyebb, ezért alkalmas az olyan szolgáltatásokra, ahol elengedhetetlen a robusztusság és a teljes megbízhatóság. Még a legsúlyosabb válsághelyzetekben is biztosítania kell a használatra jogosultak számára a szolgáltatás folyamatosságát. A szolgáltatás használata során a biztonsági szabályok megsértése nemcsak az érintett felhasználóra nézve jár következményekkel, hanem potenciálisan kihat más felhasználókra is. A PRS használata és igazgatása ezért a tagállamok közös felelőssége, az Unió és saját biztonságuk érdekében. A fentiek miatt a PRS-hozzáférést szigorúan csak bizonyos felhasználó-kategóriákra kell korlátozni, és azokat állandóan ellenőrizni kell.

(6)

Ezért meg kell határozni a PRS hozzáférésének szabályait és az igazgatással kapcsolatos előírásokat, meghatározva többek között a hozzáférésre vonatkozó általános elveket, az igazgatást és ellenőrzést végző különböző szervek feladatait, a vevőkészülék előállításra és a biztonságra vonatkozó feltételeket, valamint az exportellenőrzés rendszerét.

(7)

A PRS-hozzáférés általános elveit illetően megjegyzendő, hogy a szolgáltatás tárgya, illetve jellemzői szükségessé teszik, hogy csak szigorúan korlátozott kör használhassa azt, és a tagállamok, a Tanács, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (a továbbiakban: EKSZ) részére biztosítani kell, hogy a világ bármely részén szabadon, korlátlanul és megszakítás nélkül hozzáférhessenek e szolgáltatáshoz. Ezenfelül minden tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy a közös minimumszabályoknak megfelelően szabadon dönthessen, mely felhasználóknak ad felhatalmazást a PRS igénybevételére, és azt milyen céllal engedélyezi, ideértve a biztonsághoz kapcsolódó felhasználási formákat.

(8)

Annak előmozdítása érdekében, hogy világszerte teret nyerjen az európai technológia használata, lehetővé kell tenni, hogy bizonyos harmadik országok és nemzetközi szervezetek is PRS-használatra jogosult féllé válhassanak a velük kötött külön megállapodás révén. A műholdas rádiónavigáció terén működő védett kormányzati alkalmazások esetében nemzetközi megállapodásban kell meghatározni azokat a feltételeket, amelyek mellett harmadik országok és nemzetközi szervezetek használhatják a PRS-t, alapul véve azt, hogy a biztonsági követelmények betartásának minden esetben kötelezőnek kell lennie. Ilyen megállapodás alapján a PRS-vevőkészülékek előállítását megengedhetővé kell tenni olyan konkrét feltételek és követelmények teljesülése esetén, amelyek a tagállamokra vonatkozó feltételekkel és követelményekkel legalább egyenértékűek. Ezek a megállapodások azonban nem terjedhetnek ki biztonsági szempontból különösen érzékeny területekre, pl. biztonsági modulok gyártására.

(9)

A harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött megállapodásokra irányuló tárgyalások során ügyelni kell arra, hogy a megállapodás maradéktalanul tiszteletben tartsa a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltát, a gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadságot, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, az emberi méltóság tiszteletben tartását, az egyenlőség és a szolidaritás, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elveket.

(10)

Az Európai Űrügynökség biztonsági szabályainak legalább a 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (4) mellékletében, valamint a Tanács által az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról szóló, 2011. március 31-i 2011/292/EU tanácsi határozat (5) által biztosított biztonsági szinttel egyenértékű védelmet kell nyújtaniuk.

(11)

Az Uniónak és a tagállamoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy biztosítsák a Galileo program keretében létrehozott rendszer, valamint a PRS-technológia és -berendezések védelmét és biztonságát, annak elkerülése céljából, hogy a kibocsátott jeleket arra fel nem hatalmazott természetes vagy jogi személyek felhasználják, és annak megakadályozása végett, hogy a PRS ellenséges szándékkal, az Unió és tagállamai kárára felhasználható legyen.

(12)

E tekintetben fontos, hogy a tagállamok megállapítsák azt a szankciórendszert, amelyet e határozat rendelkezéseinek megszegésekor alkalmazni kell, és biztosítsák e szankciók végrehajtását. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(13)

Ami az igazgatást és ellenőrzést végző szerveket illeti, a PRS-használat igazgatásának hatékonyságát az a megoldás biztosítaná leginkább, ha a PRS-használatra jogosult felek „felelős PRS-hatóságot” jelölnének ki a felhasználókkal kapcsolatos igazgatási és ellenőrzési feladatok ellátására; ez a megoldás ugyanis megkönnyíti a biztonságért felelős különböző szereplők közötti kapcsolattartást, és garantálja a felhasználóknak (főként a nemzeti felhasználóknak) a közös minimumszabályok szerinti állandó ellenőrzését. Rugalmasságra azonban szükség van annak érdekében, hogy a tagállamok hatékonyan ki tudják alakítani a felelősségi köröket.

(14)

E határozat végrehajtása során bármely személyes adat feldolgozása esetén tiszteletben kell tartani az uniós jogszabályokat, és elsősorban a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6), valamint az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (7) rendelkezéseit.

(15)

Ezenfelül a 683/2008/EK rendelet 16. cikke a) pontjának ii. bekezdésében említett Galileo biztonsági központ (a továbbiakban: Galileo Biztonsági Megfigyelőközpont vagy GSMC) egyik feladata az, hogy a PRS biztonságáért felelős különböző szereplők között műveleti téren kapcsolódási pontot biztosítson.

(16)

A Tanács és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szintén szerephez jut a PRS igazgatásában, mivel az ő feladatuk az Európai Unió biztonságát befolyásoló európai műholdas rádiónavigációs rendszer üzemeltetésének egyes vonatkozásairól szóló, 2004. július 12-i 2004/552/KKBP tanácsi együttes fellépés (8) alkalmazása. A Tanácsnak jóvá kell hagynia azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyek harmadik országokat vagy nemzetközi szervezeteket felhatalmaznak a PRS használatára.

(17)

A vevőkészülékek előállítását és biztonságát illetően a biztonsági rendelkezések előírják, hogy e feladat csak olyan tagállamra bízható, amely felelős PRS-hatóságot jelölt ki, vagy csak olyan vállalkozásokra, amelyek letelepedési helye ilyen tagállam területén található. Ezenfelül a vevőkészülék-gyártóknak a 912/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott, az európai GNSS rendszerek Biztonsági Akkreditációs Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Akkreditációs Tanács) általi megfelelő engedélyezéssel kell rendelkezniük, és a vevőkészülék-gyártóknak meg kell felelniük a határozatainak. A felelős PRS-hatóság feladata, hogy folyamatosan ellenőrizze mind az engedélyezési követelmények és az említett határozatok, mind a közös minimumszabályokból fakadó különleges technikai követelmények teljesülését.

(18)

Azon tagállam, amely nem jelölt ki felelős PRS-hatóságot, mindenesetre ki kell jelölnie egy kapcsolattartó pontot az észlelt, a PRS-re kiható, potenciálisan káros elektromágneses interferenciák kezelésére. Ez a kapcsolattartó pont olyan természetes vagy jogi személy, amely jelentéstevői szerepet tölt be, vagy olyan címmel rendelkezik, ahol a Bizottság fel tudja venni vele a kapcsolatot a potenciálisan káros elektromágneses interferenciák orvosolása céljából.

(19)

Ami az exportkorlátozásokat illeti, a PRS használatával, fejlesztésével és előállításával összefüggő berendezések, technológiák és szoftverek Unión kívüli exportjának azokra a harmadik országokra kell korlátozódnia, amelyek az Európai Unióval kötött nemzetközi megállapodás alapján megfelelően fel vannak hatalmazva a PRS-hez való hozzáférésre, függetlenül attól, hogy ezek a berendezések, technológiák vagy szoftverek szerepelnek-e a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendelet (10) I. mellékletét képező felsorolásban. Az, hogy egy harmadik ország területén PRS-berendezésekkel felszerelt és a Galileo program keretében létrehozott rendszerhez tartozó referenciaállomás működik, még nem elég ok arra, hogy az adott országot PRS-használatra jogosult félnek lehessen tekinteni.

(20)

A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a mellékletben felsorolt területeken a közös minimumszabályokra vonatkozóan, és hogy szükség esetén naprakésszé tegye és módosítsa a mellékletet a Galileo program fejlesztéseinek figyelembevétele érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson az előkészítő munka során, többek között szakértői szinten is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során biztosítania kell, hogy a vonatkozó dokumentumokat egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljuttassák az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(21)

Mivel a PRS-hozzáférésre, valamint a PRS-vevőkészülékek és a biztonsági modulok előállítására vonatkozó közös szabályok kihatással lehetnek a Galileo program keretében létrehozott rendszer, az Unió és tagállamai biztonságára – együttesen és külön-külön is –, alapvetően fontos, hogy e szabályokat valamennyi tagállamban egységesen alkalmazzák. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni arra, hogy a közös minimumszabályok érvényesítése céljából részletes követelményeket, iránymutatásokat és egyéb intézkedéseket fogadjon el. E határozat egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) összhangban kell gyakorolni.

(22)

A Bizottság által a tagállamok támogatásával elvégzendő auditálást és helyszíni ellenőrzést a 2011/292/EU határozat III. melléklete VII. részében foglaltakhoz hasonlóan kell végrehajtani.

(23)

A Galileo program keretében létrehozott rendszer nyújtotta PRS-hez való hozzáférésre vonatkozó szabályok a PRS végrehajtásának előfeltétele. A Bizottság elemzi az adatokat a tekintetben, hogy a PRS vonatkozásában szükséges-e díj felszámítására vonatkozó politikát bevezetni, többek között harmadik országok és nemzetközi szervezetek tekintetében, és ezen elemzés eredményéről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(24)

Mivel e határozat célját – nevezetesen azon szabályok megállapítását, amelyek szerint a tagállamok, a Tanács, a Bizottság, az EKSZ, uniós ügynökségek, harmadik országok és nemzetközi szervezetek hozzáférhetnek a PRS-hez – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a javasolt intézkedés léptéke miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően, ez a határozat nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(25)

Amint a PRS hivatalosan működésbe lép, jelentéstételi és felülvizsgálati mechanizmust kell kialakítani,

a)

információbiztonsági megállapodás, amely meghatározza a minősített adatok cseréjének és védelmének keretét, és legalább a tagállamokéval egyenértékű védelmi szintet biztosít;

b)

a harmadik ország vagy nemzetközi szervezet PRS-hez történő hozzáférésére vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat meghatározó megállapodás. Ez a megállapodás bizonyos feltételek mellett kiterjedhet a PRS-vevőkészülékek előállítására, a biztonsági modulok kivételével.

a)

tájékoztatja azt, akitől a minősített PRS-adatok származnak;

b)

felméri az Unió vagy a tagállamok érdekei tekintetében okozott esetleges károkat;

c)

értesíti a megfelelő hatóságokat ezen értékelés eredményéről, melyhez csatolja a helyzet megoldására irányuló ajánlását, amely esetben a megfelelő hatóságok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az általuk tervezett vagy megtett lépésekről, beleértve azokat a lépéseket, amelyek ennek megismétlődését hivatottak megelőzni, továbbá e lépések eredményeiről; valamint

d)

megfelelő módon tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az eredményekről.

a)

a PRS-t igénybe vevő valamennyi tagállam és valamennyi olyan tagállam, amelynek területén a 7. cikk (1) bekezdésben említett valamely szerv székhellyel rendelkezik. Ilyen esetekben a felelős PRS-hatóság székhelyének az érintett tagállam területén kell lennie, az érintett tagállam pedig haladéktalanul értesíti a Bizottságot a kijelölésről;

b)

a Tanács, a Bizottság és az EKSZ, amennyiben igénybe veszik a PRS-t. Ebben az esetben – a megfelelő szabályozásokkal összhangban – felelős PRS-hatóságként kijelölhető a 912/2010/EU rendelettel létrehozott Európai GNSS Ügynökség (a továbbiakban: Európai GNSS Ügynökség);

c)

uniós ügynökségek és nemzetközi szervezetek a 3. cikk (4) és (5) bekezdésében említett megállapodások rendelkezéseivel összhangban. Ebben az esetben felelős PRS-hatóságként kijelölhető az Európai GNSS Ügynökség;

d)

harmadik országok a 3. cikk (5) bekezdésében említett megállapodások rendelkezéseivel összhangban.

a)

PRS-felhasználói csoportok létrejötte, amelyek a GSMC-vel közösen végzik a PRS irányítását;

b)

valamennyi csoport vagy felhasználó PRS-hozzáférési jogainak meghatározása és kezelése;

c)

a PRS kulcsainak és az egyéb kapcsolódó minősített adatoknak a beszerzése a GSMC-től;

d)

a PRS kulcsainak és az egyéb kapcsolódó minősített adatoknak a megosztása a felhasználókkal;

e)

a vevőkészülékek és a kapcsolódó minősített technológiák és adatok biztonságának kezelése és a kockázatok felmérése;

f)

egy kapcsolattartó pont létrehozása, amely a szükség szerint segíti az észlelt, a PRS-re kiható, potenciálisan káros elektromágneses interferenciákról szóló jelentéstételt.

a)

a szervet a Biztonsági Akkreditációs Tanács a 912/2010/EU rendelet 11. cikke (2) bekezdése szerint megfelelően engedélyezte; valamint

b)

a szerv megfelel a Biztonsági Akkreditációs Tanács határozatainak, és – amennyiben a tevékenységeire ezek vonatkoznak – a 8. cikknek és a melléklet 2. pontjának a PRS-vevőkészülékek vagy biztonsági modulok fejlesztésének és előállításának vonatkozásában.

a)

a Bizottság számára, amikor a Galileo program irányítójaként jár el;

b)

a Galileo program keretében létrehozott rendszer működtetői számára, szigorúan csak a Bizottsággal kötött konkrét megállapodásban előírt feladataik teljesítéséhez;

c)

az Európai GNSS Ügynökség számára, annak érdekében, hogy a Bizottsággal kötött konkrét megállapodásnak megfelelően el tudja végezni a rábízott feladatokat;

d)

az Európai Űrügynökség számára csakis kutatás, fejlesztés és az infrastruktúra bevezetése céljából, a Bizottsággal kötött konkrét megállapodás alapján.

4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/9

(1)

Az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (2) 17. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján az SCH/Com-ex (98)56 határozat (3) és az SCH/Com-ex (99)14 határozat (4) létrehozta a külső határok átlépésére jogosító és vízummal ellátható úti okmányok kézikönyvét. E határozatokat hozzá kell igazítani az Unió intézményi és jogi kereteihez.

(2)

A harmadik országok által kibocsátott úti okmányok listáját rendszeresen ellenőrizni kell annak érdekében, hogy a vízumkérelmek feldolgozásával és határellenőrzéssel foglalkozó tagállami hatóságok pontos információkkal rendelkezzenek a harmadik országbeli állampolgárok által bemutatott úti okmányokkal kapcsolatban. A kibocsátott úti okmányokra és ezen úti okmányok tagállamok általi elismerésére vonatkozó, tagállamok közötti információcserét, valamint a teljes összeállítás nyilvánosságra hozatalát korszerűsíteni kell, és hatékonyabbá kell tenni.

(3)

Az úti okmányok listája kettős célt szolgál: egyfelől lehetővé teszi a határellenőrző hatóságok számára annak ellenőrzését, hogy egy adott úti okmányt elismernek-e a külső határok átlépésére jogosító dokumentumként a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint; másfelől lehetővé teszi a konzulátusi személyzet számára annak ellenőrzését, hogy a tagállamok elismerik-e az adott úti okmányt vízummal ellátható dokumentumként.

(4)

A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 48. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján a helyi schengeni együttműködés keretében létre kell hozni a fogadó ország által kibocsátott úti okmányok teljes körű felsorolását.

(5)

Eljárást kell létrehozni az úti okmányok listája folyamatos frissítésének biztosítására.

(6)

Tekintettel arra, hogy az úti okmányok biztonságossága meghatározó tényezője azok lehetséges elismerésének, a Bizottságnak adott esetben – tagállami szakértők közreműködésével – technikai értékelést kell végeznie.

(7)

Az úti okmányok külső határok átlépésére jogosító és vízummatricával ellátható dokumentumként történő elismerésének jelenleg és a jövőben is a tagállamok hatáskörébe kell tartoznia.

(8)

A tagállamoknak valamennyi úti okmánnyal kapcsolatban közölniük kell álláspontjukat, és törekedniük kell a különböző típusú úti okmányokkal kapcsolatos álláspontjuk összehangolására. Ha egy tagállam elmulasztja az úti okmánnyal kapcsolatos álláspontjának közlését, ez gondokat okozhat az adott úti okmány birtokosainak, ezért szükséges egy olyan eljárás kialakítása, amely kötelezi a tagállamokat az ezen dokumentumok elismerésére vagy el nem ismerésére vonatkozó álláspontjuk közlésére. Ez az eljárás nem zárhatja ki, hogy a tagállamok bármikor közöljék álláspontjuk megváltozását.

(9)

Hosszú távon létre kell hozni egy valamennyi úti okmány mintáját tartalmazó online adatbázist, megkönnyítve a határellenőrzést végző hatóságok és a konzuli személyzet számára az adott úti okmány vizsgálatát. Az adatbázist egy adott úti okmány korábban bejelentett tagállami elismerésével vagy el nem ismerésével kapcsolatos változások függvényében folyamatosan frissíteni kell.

(10)

Tájékoztatási céllal a Bizottságnak létre kell hoznia a tagállamok által közölt, ismert képzeletbeli és álútlevelek nem kimerítő listáját. A listán szereplő képzeletbeli és álútlevelek esetében elismerés vagy el nem ismerés nem jöhet szóba. Ezek az iratok nem jogosíthatják fel birtokosukat a külső határok átlépésre és nem láthatók el vízummal.

(11)

Az úti okmányok listájának összeállítása és frissítése egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni.

(12)

Az úti okmányok listájának elkészítése és frissítése során a tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni, mivel e jogi aktusok csupán a már kibocsátott úti okmányok összegyűjtését jelentik.

(13)

Izland és Norvégia tekintetében ez a határozat az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (8) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (9) 1. cikkének A., B. és C. pontjában említett területhez tartoznak.

(14)

Svájc tekintetében ez a határozat az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (10) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat 1. cikkének A., B. és C. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat (11) 3. cikkével.

(15)

Liechtenstein tekintetében e határozat az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat 1. cikkének A., B. és C. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2011/350/EU tanácsi határozat (12) 3. cikkével.

(16)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel ez a határozat a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e határozatról szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(17)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozattal (13) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(18)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal (14) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(19)

Ciprus tekintetében ez a határozat a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(20)

Ez a határozat a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus,

a)

harmadik országbeli állampolgárok számára kibocsátott úti okmányok;

b)

az Egyesült Nemzetek, 1951. július 28-i, a menekültek helyzetére vonatkozó egyezménye alapján menekültek számára kibocsátott úti okmányok;

c)

az Egyesült Nemzetek 1954. szeptember 28-i, a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezménye alapján hontalan személyek számára kibocsátott úti okmányok;

d)

olyan személyek számára kibocsátott úti okmányok, akik egy tagállamban tartózkodnak, de állampolgársággal egyik országban sem rendelkeznek;

e)

az Egyesült Királyság által az olyan brit polgárok számára kibocsátott úti okmányok, akik Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az uniós jog értelmében nem állampolgárai.

4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/13

(1)

Az 57/2011/EU tanácsi rendelet (1) egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében a 2011. évre meghatározza az uniós vizeken, valamint az uniós hajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeket.

(2)

Az 57/2011/EU rendelet szövege és az IA. melléklete norvég tőkehalra vonatkozó bejegyzésének szövege közötti következetlenséget indokolt kijavítani.

(3)

Az 57/2011/EU rendelet 8. cikke megtiltja a heringcápa nemzetközi vizeken történő halászatát (a véletlenül kifogott egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe). A hivatkozott rendelet IA. melléklete egyes ICES-övezetek tekintetében a heringcápa teljes kifogható mennyiségét 0 tonnában rögzíti (a véletlenszerű fogásokról a szöveg nem rendelkezik). Ebből adódóan egyes uniós vizeken a heringcápa fogásaira vonatkozóan nincs korlátozás, míg másokon (Atlanti-óceán) egyes övezetek (ICES-övezetek) tekintetében meghatározásra került a teljes kifogható mennyiség (a továbbiakban: a TAC), más övezetek (CECAF-övezetek) tekintetében pedig nem. Figyelembe véve e faj helyzetét és a fajnak a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: a CITES-egyezmény) (III. függelék) hatálya alá vonásáról jelenleg is folyó megbeszéléseket, helyénvaló minden területen gondoskodni a heringcápa fokozott védelméről, és a rendelet hatályát kiterjeszteni mind az uniós hajókra, mind pedig a harmadik országok uniós vizeken halászó hajóira.

(4)

A tudományos értékelés rámutatott, hogy a közönséges tőkehal kelta-tengeri állományának állapota javult, valamint megerősítette, hogy az a szakvélemény, amelyen a jelenlegi teljes kifogható mennyiség (TAC) alapul, alábecsülte a 2009-es állomány méretét és ezáltal az említett állomány biomasszájának dinamikus növekedését. Az északnyugati vizek regionális tanácsadó testülete (NWWRAC) által tervezett új szelektivitási intézkedések nyomán, amelyeknek köszönhetően a közönséges tőkehal halászatában csökkenne a foltos tőkehal és a vékonybajszú tőkehal visszadobásának kockázata, a Kelta-tenger tekintetében a közönséges tőkehalra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget 2011 hátralévő részére helyénvaló az új tudományos szakvéleményhez igazítani.

(5)

Az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) 2011. július 29-én valamennyi szerződő felet tájékoztatta a NAFO által a vörös álsügér tekintetében a 2 alterületre, valamint az 1F és 3K körzetre a 2011. évre megállapított TAC módosításának elfogadásáról, amely azonnal hatályba lépett. A Bizottság 2011. augusztus 1-jén e tájékoztatást továbbította az e halászatban érdekelt valamennyi tagállam részére. A módosítást az uniós jogban is végre kell hajtani, és azt 2011. augusztus 2-tól alkalmazni kell az uniós hajókra.

(6)

A halászati lehetőségek meghatározása keretében és a tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó hosszú távú terv létrehozásáról szóló, 2008. december 18-i 1342/2008/EK rendelet (2) értelmében a Tanács a Bizottság javaslatára, valamint a tagállamok által nyújtott tájékoztatás és a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) által nyújtott tanácsadás alapján bizonyos hajócsoportokat kizárhat az erőkifejtési rendszer alkalmazásából, amennyiben megfelelő adatok állnak rendelkezésére a tőkehalfogásokról és -visszadobásokról, a tőkehalfogási százalékarány nem haladja meg az érintett hajócsoportok teljes fogásának 1,5 %-át, valamint e hajócsoportoknak az erőkifejtési rendszerbe való felvétele aránytalan adminisztratív terhet jelentene a tőkehalállományokra gyakorolt hatáshoz képest.

(7)

Az 1342/2008/EK rendelet alapján a 754/2009/EK tanácsi rendelet (3) egyes hajócsoportokat kizárt az 1342/2008/EK rendelet III. fejezetében előírt halászati erőkifejtési rendszerből.

(8)

Írország tájékoztatást nyújtott a Skóciától nyugatra fekvő területeken tevékenységet folytató olyan hajócsoport tőkehalfogásairól, amely a fogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókra és a közösségi vizekre bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségeknek és a kapcsolódó feltételeknek a 2009. évre történő meghatározásáról szóló, 2009. január 16-i 43/2009/EK tanácsi rendelet (4) III. mellékletének 6.1. pontjában említett területen 120 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű, négyzetes szemű hálómezőkből álló fenékvonóhálót, a Skóciától nyugatra fekvő terület más részein pedig 100 mm-es szembőségű fenékvonóhálót használ. Az említett információk HTMGB általi értékelése alapján megállapítható, hogy e hajócsoport tőkehalfogásai – a visszadobásokat is beleértve – nem haladják meg teljes fogásának 1,5 %-át. Ezenfelül az érvényben lévő ellenőrzési és felügyeleti intézkedések biztosítják az említett hajócsoport tevékenységeinek ellenőrzését és nyomon követését. Végezetül, az említett hajócsoportnak az erőkifejtési rendszerbe való felvétele aránytalan adminisztratív terhet jelentene a tőkehalállományokra gyakorolt hatáshoz képest. Ezért a 754/2009/EK rendeletet helyénvaló módosítani az adott hajócsoportnak az 1342/2008/EK rendeletben előírt erőkifejtési rendszerből történő kizárása érdekében. Az Írország számára az 57/2011/EU rendeletben megállapított erőkifejtési korlátozásokat indokolt ennek megfelelően módosítani.

(9)

Egy német hajócsoport jelenleg ki van zárva az 1342/2008/EK rendeletben megállapított erőkifejtési rendszer alkalmazásából. A Németország által 2011-ben szolgáltatott adatok alapján a HTMGB nem tudta megállapítani, hogy az 1342/2008/EK rendeletben megállapított feltételek teljesültek-e a 2010-es gazdálkodási időszakra vonatkozóan. Ezért a szóban forgó hajócsoportot helyénvaló újból felvenni az említett halászati erőkifejtési rendszerbe. A 754/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

Az 57/2011/EU rendelet általánosságban 2011. január 1-jétől alkalmazandó. A halászati erőkifejtésre vonatkozóan az 57/2011/EU rendeletben megállapított korlátozások azonban a 2011. február 1-jével kezdődő egyéves időszakra alkalmazandók. Következésképpen e rendeletnek a kifogható mennyiségekre és azok elosztására vonatkozó rendelkezéseit 2011. január 1-jétől kell alkalmazni, a vörös álsügérnek a 2 alterületen, valamint az 1F és 3K körzetben történő halászatára vonatkozó új rendelkezések kivételével, amelyeket 2011. augusztus 2-től kell alkalmazni. A rendeletnek a halászati erőkifejtés korlátozásaira vonatkozó rendelkezéseit 2011. február 1-jétől kell alkalmazni. E visszamenőleges hatályú alkalmazás nem sérti a jogbiztonság elvét, mivel az érintett halászati lehetőségeket még nem merítették ki. Mivel az erőkifejtési rendszerek módosításai közvetlenül befolyásolják az érintett flották gazdasági tevékenységeit, ennek a rendeletnek kihirdetését követően azonnal indokolt hatályba lépnie,

1.

az 5. cikk (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

a 8. cikk (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

3.

a 37. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Harmadik országbeli hajók számára tilos a következő fajok halászata, fedélzeten való tárolása, átrakása és kirakodása:

4.

az IA. mellékletben a VIIb, a VIIc, a VIIe–k, a VIII, a IX és a X övezet, valamint a CECAF 34.1.1 övezet uniós vizei tekintetében a közönséges tőkehalra vonatkozó bejegyzés helyébe a következő szöveg lép:

5.

az IA. mellékletben a III, a IV, az V, a VI, a VII, a VIII, a IX, a X és a XII övezet uniós és nemzetközi vizei tekintetében a heringcápára vonatkozó bejegyzés helyébe a következő szöveg lép:

6.

az IA. mellékletben a VII övezet tekintetében a norvég homárra vonatkozó bejegyzés helyébe a következő szöveg lép:

7.

az IC. mellékletben a NAFO 2 alterület, valamint az 1F és 3K körzet tekintetében a vörös álsügérre vonatkozó bejegyzés helyébe a következő bejegyzés lép:

8.

a IIA. melléklet 1. függeléke a következőképpen módosul:

a)

az f) pontot el kell hagyni;

b)

a cikk a következő ponttal egészül ki:

4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/17

(1)

Az egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós hajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2011. évre történő meghatározásáról szóló, 2011. január 18-i 57/2011/EU tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2011. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók fogásai kimerítették a mellékletben megnevezett állomány tekintetében 2011-re megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért meg kell tiltani a szóban forgó állomány halászatát,

4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/19

(1)

A harmadik országokból származó, a kiválótól eltérő minőségű közönséges búzára vonatkozó közösségi vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendelettől való eltérésről szóló, 2008. október 30-i 1067/2008/EK bizottsági rendelet (5), a harmadik országokból származó árpa behozatalára vonatkozó közösségi vámkontingens megnyitásáról és kezeléséről szóló, 2003. december 29-i 2305/2003/EK bizottsági rendelet (6) és a harmadik országokból származó kukorica behozatalára vonatkozó közösségi vámkontingens megnyitásáról és kezeléséről szóló, 2006. június 29-i 969/2006/EK bizottsági rendelet (7) különös rendelkezéseket ír elő a kiválótól eltérő minőségű közönséges búzának a 09.4123., a 09.4124. és a 09.4125. tételszámú vámkontingens keretében történő behozatalához, az árpának a 09.4126. tételszámú vámkontingens keretében történő behozatalához és a kukoricának a 09.4131. tételszámú vámkontingens keretében történő behozatalához szükséges engedélyek iránti kérelmek benyújtására és ezen engedélyek kibocsátására.

(2)

A 1901 10 KN-kód alá tartozó élelmiszer-készítmények előállításához felhasznált, a 1006 40 00 KN-kód alá tartozó törmelékrizs vámkontingensének megnyitásáról és kezelésének meghatározásáról szóló, 1996. október 28-i 2058/96/EK bizottsági rendelet (8) és a Bangladesből származó rizs behozatali kontingensének a 3491/90/EGK tanácsi rendelettel összhangban történő megnyitására és kezelésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2006. december 22-i 1964/2006/EK bizottsági rendelet (9) különös rendelkezéseket ír elő a törmelékrizsnek a 09.4079. tételszámú vámkontingens keretében történő behozatalához, és a Bangladesből származó rizsnek a 09.4517. tételszámú vámkontingens keretében történő behozatalához szükséges engedélyek iránti kérelmek benyújtására és ezen engedélyek kibocsátására.

(3)

A 2009/2010–2014/2015. gazdasági évekre a 1701 vámtarifaszám alá tartozó, kedvezményes megállapodások szerinti cukorágazati termékek behozatalára és finomítására vonatkozó részletes alkalmazási szabályok megállapításáról szóló, 2009. szeptember 10-i 828/2009/EK bizottsági rendelet (10) különös rendelkezéseket ír elő a 09.4221., a 09.4231. és a 09.4241–09.4247. tételszámú vámkontingens keretében történő behozatalhoz szükséges engedélyek iránti kérelmek benyújtására és ezen engedélyek kibocsátására.

(4)

A Tunéziából származó olívaolaj vámkontingenseinek megnyitásáról és kezeléséről szóló, 2006. december 20-i 1918/2006/EK bizottsági rendelet (11) különös rendelkezéseket ír elő az olívaolajnak a 09.4032. tételszámú vámkontingens keretében történő behozatalához szükséges engedélyek iránti kérelmek benyújtására és ezen engedélyek kibocsátására.

(5)

Figyelemmel a 2012. évi munkaszüneti napokra, az érintett kontingensmennyiségek betartása érdekében bizonyos időszakokban helyénvaló a behozatali engedélyek iránti kérelmek benyújtásának és ezen engedélyek kibocsátásának időpontja tekintetében eltérni a 2058/96/EK, a 2305/2003/EK, a 969/2006/EK, az 1918/2006/EK, az 1964/2006/EK, az 1067/2008/EK és a 828/2009/EK rendelettől.

(6)

A marha- és borjúhúságazatbeli behozatali és kiviteli engedélyekre vonatkozó alkalmazási szabályokról szóló, 2008. április 21-i 382/2008/EK bizottsági rendelet (12) 12. cikke (1) bekezdésének második albekezdése, a kiviteli engedélyek rendszerének a sertéshúságazatban történő végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2003. augusztus 28-i 1518/2003/EK bizottsági rendelet (13) 3. cikkének (3) bekezdése, a tojáságazatban használatos kiviteli engedélyek rendszerének végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2010. december 13-i 1178/2010/EU bizottsági rendelet (14) 3. cikkének (3) bekezdése és a baromfihús-ágazatban használatos kiviteli engedélyek rendszerének végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2011. február 3-i 90/2011/EU bizottsági rendelet (15) 3. cikkének (3) bekezdése értelmében a kiviteli engedélyeket az engedélykérelmek benyújtásának hetét követő szerdán bocsátják ki, feltéve, hogy a Bizottság ebben az időszakban nem hoz semmilyen különös intézkedést.

(7)

A cukorágazatban harmadik országokkal folytatott kereskedelem tekintetében a 318/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 30-i 951/2006/EK bizottsági rendelet (16) 7d. cikkének (1) bekezdése értelmében a kvótán felüli cukor és izoglükóz kivitelére vonatkozó engedélyeket az engedélykérelmek benyújtásának hetét követő péntektől bocsátják ki, feltéve, hogy a Bizottság ebben az időszakban nem hoz semmilyen különös intézkedést.

(8)

Tekintettel a 2012. évi munkaszüneti napokra és következményeikre az Európai Unió Hivatalos Lapjának megjelenésére nézve, a kérelmek beadása és az engedélyek kiállítása közötti időszak túl rövidnek bizonyul a piac megfelelő irányításának biztosításához. Ezért ezt az időszakot meg kell hosszabbítani.

(9)

Az egyes rendeletektől a 2011. évi behozatali- és kiviteliengedély-kérelmezés és -kibocsátás időpontja tekintetében való eltérésről szóló 1000/2010/EU bizottsági rendeletet (17) következésképpen hatályon kívül kell helyezni.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/23

(1)

A húsban előforduló trichinella hatósági vizsgálatára vonatkozó különös szabályok megállapításáról szóló, 2005. december 5-i 2075/2005/EK bizottsági rendelet (2) rendelkezik a trichinella kimutatási módszereiről az állati testekből vett mintákon. A referencia-módszert az említett rendelet I. mellékletének I. fejezete írja le. Az említett rendelet I. mellékletének II. fejezet leír három, a referencia-módszerrel egyenértékű kimutatási módszert.

(2)

Az 1245/2007/EK rendelettel (3) módosított 2075/2005/EK rendelet megengedi folyékony pepszinnek a húsban előforduló trichinella kimutatására történő használatát, és meghatározza a rá vonatkozó követelményeket, amikor azt a kimutatási módszer reagenseként használják. Indokolt ezért rendelkezni arról, hogy adott esetben az egyenértékű kimutatási módszerekre is azonos követelmények vonatkozzanak. A 2075/2005/EK rendelet I. mellékletében a II. fejezet C. részét ezért a fentieknek megfelelően módosítani kell.

(3)

Ezenkívül a referencia-módszerrel egyenértékű, emésztéses módszert alkalmazó trichinella-vizsgálathoz új felszereléseket kezdtek gyártani magánvállalkozások. Ezek után az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2008. december 16-i ülése egyhangúlag jóváhagyta az emésztéses módszerrel történő trichinella-vizsgálathoz használható új felszerelések hitelesítésére vonatkozó iránymutatásokat.

(4)

A parazitákat vizsgáló uniós referencialaboratórium 2010-ben ezen iránymutatásoknak megfelelően hitelesített egy új felszerelést a trichinella házi sertésben történő kimutatásához.

(5)

A hitelesítés eredményei szerint az új felszerelés és a kapcsolódó, az uniós referencialaboratórium által EURLP_D_001/2011 (4) kód alatt hitelesített trichinella-kimutatási módszer egyenértékű a 2075/2005/EK rendelet I. mellékletének I. fejezetében leírt referencia-módszerrel. A módszert ezért fel kell venni a 2075/2005/EK rendelet I. mellékletének II. fejezetben felsorolt egyenértékű kimutatási módszerek jegyzékére.

(6)

A 2075/2005/EK rendelet I. mellékletének II. fejezetét ezért a fentieknek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/27

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Trichoderma reesei (CBS 114044) által termelt endo-1,4-béta-xilanáz enzimkészítmény engedélyezésére. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” kategóriába sorolandó, a Trichoderma reesei (CBS 114044) által termelt endo-1,4-béta-xilanázt tartalmazó enzimkészítmény tojótyúkok, kisebb hízóbaromfifajok és hízósertések takarmány-adalékanyagaként való engedélyezésére vonatkozik.

(4)

Az említett készítmény használatát brojlercsirkék, tojótyúkok, brojlerpulykák, tenyészpulykák és elválasztott malacok esetében a 902/2009/EK bizottsági rendelet (2) tíz évre engedélyezte.

(5)

A Trichoderma reesei (CBS 114044) által termelt endo-1,4-béta-xilanáz enzimkészítmény tojótyúkok, kisebb hízóbaromfifajok és hízósertések esetében történő alkalmazásának engedélyezése iránti kérelem alátámasztására új adatokat nyújtottak be. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2011. június 14-i véleményében (3) megállapította, hogy a javasolt felhasználási feltételek mellett a Trichoderma reesei (CBS 114044) által termelt endo-1,4-béta-xilanáz nincs káros hatással sem az állatok, sem az emberek egészségére, továbbá a környezetre sem, és a készítmény használata növelheti a tyúkok tojáshozamát, valamint a egyéb kisebb hízóbaromfifajok és hízósertések hízékonyságát. A Hatóság szerint nem szükséges elrendelni a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(6)

A Trichoderma reesei (CBS 114044) által termelt endo-1,4-béta-xilanáz értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően e készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/30

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

A Bizottsághoz az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Lactobacillus plantarum (NCIMB 30236) engedélyezésére. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem a „technológiai adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába sorolandó Lactobacillus plantarum (NCIMB 30236) valamennyi állatfaj takarmányának adalékanyagaként történő engedélyezésére vonatkozik.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2011. június 14-i véleményében (2) megállapította, hogy a Lactobacillus plantarum (NCIMB 30236) felhasználása a javasolt feltételek mellett nincs káros hatással az állati vagy emberi egészségre, illetve a környezetre, és a készítmény – a pH-szint csökkenése és a fennmaradó szárazanyag és protein mennyiségének növekedése révén – valamennyi zöldtakarmány esetében javíthatja a szilázstermelést. A Hatóság szerint nem szükséges elrendelni a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmány-adalékanyagokra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(5)

A Lactobacillus plantarum (NCIMB 30236) értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően az említett készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/32

(1)

Az egyes állatoknak és a friss húsnak az Európai Unióba való behozatalára engedéllyel rendelkező harmadik országok, e harmadik országok területei vagy területeinek részei jegyzékeinek, valamint az állat-egészségügyi bizonyítványra vonatkozó követelmények megállapításáról szóló, 2010. március 12-i 206/2010/EU bizottsági rendelet (2) meghatározza az emberi fogyasztásra szánt, patás állatokból és lófélékből származó friss hús egyes szállítmányainak az Unióba történő behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi bizonyítványokkal kapcsolatos követelményeket. Előírja, hogy az ilyen szállítmányok behozatala csak abban az esetben engedélyezett, ha azok az említett rendelet II. mellékletének 1. részében felsorolt harmadik országokból, területekről vagy ezek részeiből érkeznek.

(2)

2011. szeptember 19-én Paraguay száj- és körömfájás felbukkanásáról értesítette az Állat-egészségügyi Világszervezetet (OIE). A betegség észlelése San Pedro megyében történt és a megbetegedés tényét laboratóriumi vizsgálat (ELISA és EITB) erősítette meg 2011. szeptember 18-án.

(3)

A 206/2010/EU rendelet II. mellékletének 1. része megállapítja, hogy a Paraguayból származó nyers szarvasmarhahús behozatala engedélyezett.

(4)

A száj- és körömfájás Unióba való behurcolásának veszélye és a Paraguay fertőzött területeinek elszigetelésére vonatkozó garanciák hiánya miatt a Paraguayból származó friss szarvasmarhahús Unióba való behozatala a továbbiakban nem engedélyezhető. A 206/2010/EU rendelet II. mellékletének 1. részében a Paraguayra vonatkozó bejegyzést ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Ezért a 206/2010/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/34

4.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 287/36

(1)

Amennyiben egy tagállam évente és hektáronként a 91/676/EGK irányelv III. melléklete 2. bekezdése második albekezdésének első mondatában és a) pontjában meghatározott mennyiségtől eltérő mennyiségű szerves trágyát kíván felhasználni, a kérdéses mennyiséget objektív kritériumok – például a növénykultúrák hosszú növekedési időszaka és nagy nitrogénfelvétele – alapján kell meghatározni oly módon, hogy az ne akadályozza az irányelv 1. cikkében meghatározott célok elérését.

(2)

Olaszország Emilia Romagna, Lombardia, Piemonte és Veneto tartományok vonatkozásában a 91/676/EGK irányelv III. melléklete 2. bekezdésének harmadik albekezdése alapján eltérés iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz.

(3)

A kért eltérés Olaszországnak azon szándékára vonatkozik, hogy engedélyezze Emilia Romagna, Lombardia, Piemonte és Veneto tartományokban évente hektáronként legfeljebb 250 kg szarvasmarhatrágyából és kezelt sertéstrágyából származó nitrogén alkalmazását azokban a gazdaságokban, ahol a növénykultúrák legalább 70 %-a magas nitrogénigényű és hosszú növekedési időszakú. Becslések szerint Emilia Romagna, Lombardia, Piemonte és Veneto tartományokban az eltérés potenciálisan mintegy 10 313 szarvasmarhatelepet és 1 241 sertéstelepet érinthet, amely számadatok ugyanezen tartományokban az összes szarvasmarha-, illetve sertéstelep 15,9 %-ának, illetve 9,7 %-ának, és ugyanezen tartományokban az összes hasznosított mezőgazdasági földterület 10,7 %-ának, az összes tejelő állatállomány 29,1 %-ának és az összes sertés 49,3 %-ának felelnek meg. Ezenkívül a szántóföldi gazdálkodást folytató gazdaságok is kérelmezhetik az eltérést.

(4)

Elfogadták a 91/676/EGK irányelvet végrehajtó, valamint az Emilia Romagna (1273/2011 5.09.2011 sz. határozat), Lombardia (IX/2208 14.09.2011. sz. határozat), Piemonte (18-2612 19.09.2011. sz. határozat) és Veneto (1150 26.07.2011. sz. határozat) tartományokban a cselekvési programokat létrehozó jogszabályokat, és ezeket a 2012–2015 közötti időszakban e határozattal együttesen kell alkalmazni.

(5)

A cselekvési programok hatálya alá tartozó, kijelölt, veszélyeztetett övezetek a hasznosított mezőgazdasági földterületeknek mintegy 63 %-ára terjednek ki Emilia Romagna tartományban, 82 %-ára Lombardiában, 38 %-ára Piemonte tartományban és 87 %-ára Veneto tartományban.

(6)

A benyújtott vízminőségi adatok tanúsága szerint Emilia Romagna, Lombardia, Piemonte és Veneto tartományokban a felszín alatti vizek átlagos nitrátkoncentrációja a felszín alatti víztestek 89 %-ában 50 mg/l alatti, 63 %-ában pedig 25 mg/l alatti. A felszíni vizeket illetően a megfigyelési pontok több mint 98 %-ának átlagos nitrátkoncentrációja 25 mg/l alatti, 50 mg/l feletti nitrátkoncentrációjú pont pedig nincs.

(7)

Emilia Romagna, Lombardia, Piemonte és Veneto tartományokban található az olaszországi állatállomány több mint 70 %-a: különösen a tejelő szarvasmarhák 67,1 %-a, az egyéb szarvasmarhák 60,6 %-a, a sertések 81 %-a és a baromfik 79,4 %-a. Az állatállomány száma az 1982–2007 közötti időszakban csökkenő tendenciát mutat (amelynek mértéke a négy tartomány átlagában 20 %).

(8)

Az 1979–2008 közötti időszakban csökkent a vegyi nitrogénfelhasználás csakúgy, mint az ásványi foszforműtrágyák felhasználása; az utóbbi csökkenése 70 %-os volt.

(9)

Emilia Romagna, Lombardia, Piemonte és Veneto tartományok összes mezőgazdasági földterületének körülbelül 53 %-án legelő, szemes kukorica, silótakarmány és őszi gabona található.

(10)

Az eltérés iránti kérelemmel együtt benyújtott igazoló okmányok szerint a javasolt évi 250 kg/ha, szarvasmarhatrágyából és kezelt sertéstrágyából származó nitrogénmennyiség alkalmazását olyan objektív kritériumok indokolják, mint a nagy nettó csapadékmennyiség, a növénykultúrák hosszú növekedési időszaka és a nagy nitrogénfelvétellel párosuló magas terméshozam.

(11)

A kérelem vizsgálatát követően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szarvasmarhatrágyából és a kezelt sertéstrágyából származó javasolt hektáronkénti 250 kg nitrogénmennyiség – bizonyos szigorú feltételek betartása esetén – nem sérti a 91/676/EGK irányelv célkitűzéseinek teljesítését.

(12)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 91/676/EGK irányelv 9. cikke értelmében létrehozott nitrátügyi bizottság véleményével,

a)

a trágyakezelés típusa;

b)

a kezelőlétesítmény kapacitása és fő jellemzői, beleértve annak hatékonyságát is;

c)

a kezelésre elküldött trágya mennyisége;

d)

a szilárd frakció mennyisége, összetétele – beleértve a nitrogén- és a foszfortartalom meghatározását is – és annak rendeltetési helye;

e)

a kezelt trágya mennyisége, összetétele – beleértve a nitrogén- és a foszfortartalom meghatározását is – és annak rendeltetési helye;

f)

a kezelés alatti gázveszteségre vonatkozó becslés.

a)

az állatállomány nagysága, az istálló- és tárolási rendszer leírása, beleértve a szerves trágya tárolására rendelkezésre álló kapacitást és annak típusát;

b)

a gazdaságban keletkező szerves trágya nitrogéntartalmának és foszfortartalmának kiszámítása;

c)

a trágyakezelés és (adott esetben) a kezelt trágya jellemzőinek leírása;

d)

a gazdaságból elszállított vagy a gazdaságba szállított szerves trágya mennyisége, típusa és jellemzői;

e)

a magas nitrogénigényű és hosszú növekedési időszakú és egyéb növénykultúrák vetésforgója és területe;

f)

az egyes művelt növénykultúrák várható hozama, a tápanyag és víz rendelkezésre állásától függően, valamint a helyi adottságok, például éghajlat, talajtípus stb.;

g)

a növénykultúrák becsült nitrogén- és foszforigénye a parcellákon;

h)

az egyes parcellákon felhasználásra kerülő szerves trágya nitrogéntartalmának és foszfortartalmának kiszámítása;

i)

az egyes parcellákon felhasználásra kerülő műtrágyák nitrogéntartalmának kiszámítása;

j)

az öntözéshez szükséges vízmennyiségre vonatkozó becslés és a vízforrás pontos megjelölése; a tervben meg kell jelölni a vízkinyerésre vonatkozó felhatalmazást, vagy az illetékes „vízkonzorciummal” kötött vízhasználati szerződést, vagy azt a térképet, amely feltünteti, hogy a gazdaság olyan területen található, ahol a felszínközeli talajvíz érintkezik a gyökérzónával.

a)

a gazdaság területének legalább 70 %-án magas nitrogénigényű és hosszú növekedési időszakú növénykultúrákat művelnek;

b)

az ideiglenes legelőket tavasszal fel kell szántani;

c)

az ideiglenes és állandó legelő nem tartalmazhat 50 %-nál nagyobb arányban hüvelyes vagy más, a légköri nitrogént megkötő növényeket;

d)

a késői érésű kukoricát (az egész növényt) be kell takarítani;

e)

az őszi takarmánynövényeket, például az olasz perjét, az árpát, a tritikálét vagy őszi rozst a kukorica/cirok betakarítása után két héten belül el kell vetni, és legkorábban a kukorica/cirok vetése előtt két héttel lehet betakarítani;

f)

a nyári takarmánynövényeket, például a kukoricát, a cirkot, a muharféléket (Setaria) vagy kölesféléket (Panicum) az őszi gabonafélék betakarítása után két héten belül el kell vetni és legkorábban az őszi gabonafélék vetése előtt két héttel lehet betakarítani;

g)

a magas nitrogénigényű növényeket a legelő felszántását követő 2 héten belül kell elvetni, és az állandó legelőt a felszántás évében nem szabad trágyázni.

a)

az eltérési feltételek teljesítésének értékelése a gazdaságok és parcellák szintjén végzett ellenőrzések alapján, továbbá a trágyaszállítás ellenőrzése, valamint a feltételeknek meg nem felelő gazdaságokra vonatkozó információk, a közigazgatási és szántóföldi ellenőrzések alapján;

b)

a trágyakezelésre, a szilárd frakció további feldolgozására és felhasználására vonatkozó információ, továbbá részletes adatszolgáltatás a kezelési rendszerek jellemzőiről, hatékonyságáról és a kezelt trágya összetételéről, valamint a szilárd frakció végső rendeltetési helyéről;

c)

az alacsony szervesanyag-tartalmú területeket ábrázoló térképek, valamint az 5. cikk (2) bekezdésében említett, annak ösztönzése érdekében elfogadott intézkedések, hogy a stabilizált szilárd frakciót alacsony szervesanyag-tartalmú talajokon használják;

d)

az 5. cikk (3) bekezdésében említett, minden egyes, egyedi eltérésben részesülő gazdaság tekintetében a kezelt trágya összetételét, összetételének változatait és a kezelés hatékonyságát értékelő módszerek;

e)

az 5. cikk (4) bekezdésében említett ammónia- és egyéb kibocsátásokat tartalmazó jegyzék;

f)

az elektromos vezetőképesség mérésére meghatározott protokoll és a 6. cikk (12) bekezdésében említett, szikesedéssel érintett területeket ábrázoló térképek;

g)

a 8. cikk (1) bekezdésében említett, az engedélyezett eltéréseknek a trágyakezelő létesítmények kapacitásával való összeegyeztethetőségét igazoló módszerek;

h)

a 8. cikk (2) bekezdésében említett, az engedélyezett eltéréseknek az eltérésben részesülő gazdaság engedélyezett vízfelhasználásával való összeegyeztethetőségét igazoló módszerek;

i)

a gazdaságok és az állatállományok százalékos arányát, valamint az egyedi eltérésekben részesülő mezőgazdasági földterületek és a helyi földhasználat százalékos arányát feltüntető térképek, továbbá a 10. cikk (1) bekezdésében említett, eltérésben részesülő gazdaságok vetésforgójára és mezőgazdasági gyakorlatára vonatkozó adatok;

j)

a vízmegfigyelés eredményei, beleértve a talajvíz és a felszíni vizek vízminőségének tendenciáira vonatkozó tájékoztatást, továbbá a 10. cikk (2) bekezdésében említett vízminőségi eltérésre gyakorolt hatást;

k)

a 10. cikk (3) bekezdésében említett, leginkább veszélyeztetett víztestek felsorolása;

l)

a 10. cikk (4) bekezdésében említett megfigyelési pontoktól szerzett adatok összegzése és értékelése.